Bratti:

Hallom magam körül Nick hangját, és azt is látom, hogy Chara leguggol mellém, de csak intek, hogy nincs szükségem támogatásra, megoldom egyedül a hányást. Utána hagyom, hogy leültessenek a földre és a zsepit és a vizet is elfogadom egy csendes köszönettel, majd némán rázom a fejemet az összes kérdésre, ahogy lassan belekortyolok a vízbe, öblítek, kiköpöm oldalra. Ezt megismétlem még kétszer, addig is húzva az időt, hogy valami reakciót kelljen adnom.

Annyi mindent kéne csinálni. Meg kéne keresni Jay-t. Vissza kéne menni a házba megnyugtatni az embereket. Elvinni a kicsiket aludni. Beszélni a csapattal, hogy akkor elfogadnak-e így vagy mi legyen. Abszolút bocsánatot kéne kérnem Nick-től is, hogy így elbasztam az egészet neki is, de ezt nem édeshármasban fogom megtenni.

Úgy érzem, mintha hatvan kiló húzna le, lassú vagyok én is, a gondolataim cikáznak, de nem jut el egy megoldásra az agyam. Kéne egy cigi... Valószínűleg Lyra-tól vagy Jay-től kérnék, de egyik sem úgy tűnt, mint aki valaha akarna velem beszélni. Szedd össze magad... Hallom Lottie szigorú hangját a fejemben, amikor már egy hete nem mozdultam ki a kabinból az ágyamból.

- Hány titkos helyét ismered? - térek a lényegre, ahogy üres szemmel felpillantok Nick-re. A hangom is fakó. - Chara, te merre is találtad meg, amikor visszahoztad? - kérdezem tőle is, lassan próbálom összeszedni magamat. - Én is tudok pár olyan helyről, ahova szoktunk menni, nem valószínű, hogy most odamenne, de azokat is megnézhetjük... Nick, gondolom, utána mennél... Mennyire érzed magad vezetőképesnek? Ha nem, az sem baj, akkor mehetünk a kocsival is, csak az körülményesebb... - mondom, majd lassan, kissé imbolyogva felállok. Hát... Muszáj megkapaszkodnom bennük kicsit, mert még mindig kurvára szédülök és kavarog a gyomrom. - Köszönöm, hogy kijöttetek értem... - mondom kedvesen nekik egy halvány mosollyal. Igen sok energiába kerül most a mosolygás, de jó vagyok a színészkedésben és nekik nem tűnik fel, hogy ez mekkora energia.

- Chara, nem tudom, te mennyire akarnál egyáltalán jönni, de esetleg megkérhetlek arra, hogy visszamész a többiekhez és megbeszélitek, hogy mégis mi a francot akarnak a küldetéssel így? Persze ha inkább jönnél, az is lehet, csak... Ha nem, akkor örülnék, ha nélkülem lenne már egy beszélgetés erről, hátha kicsit lenyugodnak a kedélyek... - mondom egy nagy sóhajjal, majd elengedem őket. Vetek egy hosszabb pillantást Nick-re, hogy érezze, tudom, hogy egy faszfej voltam, csak nem most akarom megbeszélni, aztán csak várom a válaszaikat. Közben próbálok nem arra gondolni, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha csak belefojtanám magam egy üveg vízbe.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása