Dűne

Új nyomok a homokban

Bratti
(Ahogy érkeznek az ET-k, rakok majd ki bemesélőiket a többieknek is. Attól függően, hogy mennyien lesztek, és mennyire lesz igény a szálak összemesélésére, futnak majd össze a történetek, terveim szerint.)

„Mindig akad, aki az útban áll. Nem volt háború, és nem volt szegmense a történelemnek, amikor nem esett senki áldozatul valaki felemelkedésének. Ezekre a nevekre nem emlékszünk, pedig a létezésükben sokszor több volt az élet, mint azokéban, akiket megőrzött a történelem…”

- Irulan hercegnő: Muad-dib élete és műve

Talán ha egyszer jártál Arrakeenben korábban, a bátyáddal. A sivatagi fremenek ritkán látogatták a várost… volt benne valami idegen, valami ide nem illő. Pedig akkoriban még nem is volt ilyen élénk, mint most.

Két társnőddel haladtok végig az utcákon… hatalmas a zaj, és még nagyobb a tömeg, az út mentén árusok bódéi sorakoznak, mintha valamilyen bazár lenne. Ha egy pillanatra áttekintesz a tolongók válla felett, láthatod, hogy a bódéknál leginkább különféle vallási ereklyéket kapni. Ikonokat Muad-dibről, apró szobrokat, imaláncokat. A távolból hallhatod egy vízárus kiáltását. Feltűnhet az is, hogy kevesen viselnek cirkoruhát… persze, Arrakeen nem a nyílt sivatag, de mégis, a sziecsen kívül bárkit így látni egyszerűen pazarlásnak tűnik.

A társnőid is így vélekedhetnek, mert a hátad mögött hallod, hogy az egyikük az orra alatt motyog.

- Kull wahad… - suttogja. – Nem idegenek, de…

Igen, ez is feltűnhet: viszonylag kevés a külvilági. Akadnak persze, de most Arrakeen is a fremeneké. Már nem a bolygó titkos urai, hanem mindenki ismeri a hatalmukat. De mégis, a ibadszemeken kívül, amelyek átható tekintete minden irányból rátok villan, alig tudsz azonosulni velük.

- Idegenek is lesznek, Aanisa – teszi hozzá a másik társnőd. – Chaumas wa-chaumurky yamuraka jami tawalil… (A méreg az ételben vagy italban éppúgy hozhat halált, mint a harc)

Tulajdonképpen ezért érkeztetek: a császár maga persze nem zaklatta a Tabr sziecset. A Naib, Stilgar gyakrabban utazott fel a fővárosba, mióta Muad-dib trónra lépett, de a császár sokkal kevésbé védte a saját életét, mint azt az ember várta volna. Nem tartott sok katonát maga körül, és első látásra nem tűnt kifejezetten gyanakvónak. Mindenki tudta, hogy bármilyen támadás ellene sikertelen lenne, és a híveinek ez bőven elég magyarázatot jelentett – csak, akik régebb óta együtt harcoltak vele, azokat aggasztotta a döntés.

Az elkövetkezendő hetekben azonban külvilági tisztségviselőket vártak, politikai ügyekben, számos nagy ház képviseletében. Nem akkora ülés volt, mint maga a Landsraad, és ti magatok nem értetek annyira a politikához, hogy kibogozzátok a hátterét, de az egyértelmű, hogy a császárral kívánnak tárgyalni. Stilgar nem lelkesedett a helyzetért: az idegenek körében nagy gyengeség lett volna mesterkélt papokra, és tapasztalatlan katonákra bízni a férfi védelmét, és ezzel alighanem Chani is egyetértett: bár a külvilágiak szemében nem sokat ér a státusza, de Arrakison neki is jut némi hatalom. A sziecs sok jó harcosa már nem volt a bolygón, a dzsihád idegen világokra vitte őket, de egy ember a sivatagból így is hárommal ért fel a városból… vagyis több férfi, és néhány nő is felutazott, hogy segítséget nyújtson.

Persze azt is sejteni lehetett, hogy ti magatok nem elsősorban harcosok lesztek. Nagyobb eséllyel nyújtotok segítséget és támogatást Chaninak, vagy Paul húgának, az immár öt éves Aliának, mint magának a császárnak, és remélhetőleg nem is lesz nagy szükség rátok… a leszállás, és a kíséretek létszáma elég szabályozott a bolygón, hogy kevés lehetőség legyen bármilyen merényletre, de még így is nyugodtabb mindenki, ha több szem figyel. 

Nem is magához a palotához haladtok, legalábbis nem a főépületéhez (az azonnal felismerhető a hosszú lépcsősorról, és a gazdagon díszített oszlopairól - még a tömeg is kisebb körülötte, mintha nem mernék megközelíteni), hanem egy mellékszárnyhoz, ahol lepihenhettek, és megkapjátok a feladatotokat.

(OOC: A két társnőd ugyancsak Tabr-sziecsbeli Sayyadina, mindketten kicsit fiatalabbak nálad: de régebb óta ismered őket. Aanisa, akit megszólítottak, az idősebb, a fiatalabbat, aki válaszolt neki, Nismának hívják. Tudsz róla, hogy több férfi is érkezett, jó harcosok, de nem találkoztál velük, kicsit korábban, tőletek függetlenül érkeztek. Később lesz lehetőséged a palota belső tereinek, illetve akár a városnak kisebb mértékű felfedezésére, de elsődlegesen azért vagy itt, hogy utasításokat láss el.)

A kérdésedre a két társnőd határozottan bólint, a fiatalabbik pedig még meggyőződésesen válaszol is, egy halvány, de magabiztos mosoly eresztve feléd.

- Természetesen.

Nem sokkal azután, hogy volt egy kis lehetőségetek elfoglalni az átmeneti szállásotokat – bár a palota mellékszárnya, de a Tabr sziecshez képest így is sokkal díszesebbnek hat – két férfi jelenik meg az ajtóban. Kezdetben azt hinnéd, hogy harcosok, de az öltözetük másról árulkodik… hamarosan rájöhetsz, hogy papok. Férfi papok… ez önmagában szokatlan, korábban az ilyesmi kizárólag női feladat volt.

- Köszöntünk titeket, Sayyadinák – hajtja meg a fejét az egyikük… még az udvariassága is valahogy mesterkélt. – A látogatásotok és a segítségetek nagy örömünkre szolgál, bár nem kételkedünk Muad’dib felkészültségében. A holnapi nap folyamán megérkeznek a vendégei az idegen világokból, de a délelőtt folyamán még Alia szól majd a néphez. A ti első feladatotok az ő segítése és kísérete lenne.

Aliát (akit a legtöbben Késes Szent Aliaként ismertek, mióta a Harkonnenek támadása idején egymaga, a kriszkésével végezte ki a homokviharban a csatatéren maradt ellenséges katonák egy jelentős részét) ritkán láttátok a sziecsben, de annyi is emlékezetesnek bizonyult. A kislány csak öt éves, de mégis, csak egy fokkal enyhébb a vallásos áhítat, ami körülveszi, mint a bátyjáé. Éppen ezért az sem meglepő, hogy ő az, aki beszédet tart másnap: az idegenek érkezése még bennetek is nyugtalanságot kelt, ez alighanem még igazabb a fremen tömegekre. Bíznak Muad’dibben, de a húga szava lecsitíthatja őket, és elérheti, hogy pont úgy tekintsenek erre a tárgyalásra, ahogy a vezetőjük szeretné. 

Ha szeretnéd, még tehetsz fel kérdéseket a részletekkel kapcsolatban, érdeklődhetsz helyekről vagy emberekről, amiket, vagy akiket felkeresnél Arrakeenben… de ha nincs több kérdésed, és útjára engeditek a papot, akkor van lehetőségetek egy keveset pihenni, vagy akár körülnézni a városban.

Amikor azonban odaérsz a kertbe, hamarosan rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül. Egy feltűnően szép fiatal nő is sétálgat a fák árnyékában, akit valószínűleg azonnal felismersz a tárgyalásokról: Irulan Corrino az, a császárnő. Egyáltalán nem meglepő, hogy a férje társaságától távol kívánt egy kicsit gondolkodni a holnapi események előtt. Azonnal érzékeli a jelenlétedet, ahogy közelebb lépsz – ő is Bene Gesserit, ráadásul ő sosem lépett ki a rendből: bizonyos szempontból talán bosszantja is, hogy jelen vagy te és az anyád, akik láthatóan inkább a saját céljaitokra dolgoztok… és ezáltal bizonyos szempontból jobban élvezed Paul bizalmát, mint ő maga.

- Opheiion báró… - ereszt meg feléd egy rendkívül udvarias, de teljesen fagyos mosolyt. – Látom önnek is szüksége volt egy kis feltöltődésre a holnapi megbeszélés előtt – megvárja a válaszodat.

Naseena el-Badour – Bratti

Aiden Opheiion – Raven

A nő halvány, hűvös mosolya továbbra is ott az arcán, ahogy felel neked.

- Igen, ez a hely egyike azon keveseknek, ahol tényleg nyugalmat találni – bólint. – Örömömre szolgál, hogy a férjem gondoztatja. Mindig tartok tőle, hogy egy napon enged a véleményeknek, amik szerint pazarlás fenntartani… - sóhajt egyet, miközben megérinti az egyik díszfa törzsét. - De állítólag ma érkezett egy botanikus is az Ipyrről, úgyhogy egyelőre ez nem fenyeget – teszi hozzá csevegő stílusban.

Néhány percig csak áll melletted, kicsit lehunyja a szemét, mint aki élvezi a kert csendjét. Aztán ismét megszólít, ezúttal sokkal hivatalosabb hangnemben:

- Érdekelne az ön álláspontja is, Opheiion báró. A ma délutáni megbeszélésen szokatlanul csendes volt, de meggyőződésem, hogy megvan a véleménye a férjem döntéseiről.

(OOC: Amit Aiden tudhat: Hét nemes ház érkezik holnap képviselőkkel. Az Elios, az Ossian, illetve az Ichihara házak érdekeltsége nagyjából egyértelmű: mindhárom bolygón aktív csatározások zajlanak jelenleg, az Elios ház egyik örököséről is azt hallani, bár ezek nem megerősített források, hogy egy fremen légió végzett vele, mert aktívan harcolt a dzsihád ellen. Noha a csaták már elcsitultak, nem nehéz kitalálni, miről akar alkudozni a Hirado és a Beskid ház: náluk gyakorlatilag a béke ára egy szinte teljes vallási alárendeltség volt. Különösen a Beskideknél a zenszunitizmus tanait követték, szóval számukra elég nagy csapást jelentett, hogy a fremenek messiáshitét erőszakosan térítették. Az Abefor és a Delambre ház képviselőinek indokai sokkal kevésbé tiszták, így kevésbé tudhatjátok azt is, hogy mit szeretnének elérni ezeken a tárgyalásokon. Az Abefor ház főként gazdasági nagyhatalom, és bár a háború őket is nehezen érinti, egy szinten még profitálni is tudnak belőle, a Delambrék pedig híresen jó fegyvergyártók. Tudod még, hogy az Ipyrt is nehezen érinti a háború, kezdetben úgy tűnt, nyitottak is a tárgyalásra… Memnon Thorvald azonban visszavonta a részvételét ezen a találkozón, valószínűleg a császár és a Landsraad iránt érzett ellenszenve miatt.)