Deleted:

Elfogadva, előbb utóbb bemeséllek

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Zima:

Az edzés borzasztóan fárasztó volt. Amint véget ért odasétáltam az alvó Teohoz, és lefeküdtem mellé, átölelve Őt. Rögtön el is nyomott az álom. Kis idő múlva nyúzottan ébredtem az AI hangjára. Lassan megérkezünk oda, ahova kell. Jeej. Teot ott hagyom, hadd pihenjen – ha már neki lehet – és elindulok az irányító szobába. Kicsit bűntudatom van, amiért nem segítettem Ororonak átnézni a felszerelést, de lehet jobb is így. Amúgy sem értek hozzá… Éppen, hogy átérek a terembe Teo is szinte gurul utánam. Hát igen, Őt nem lehet csak úgy kihagyni a dolgokból. Épp kérdezni akartam a nőtől, amikor egy bejövő hívás érkezett. Teo persze fel is vette. Egy „kedves” ismerős az… Hangjától libabőr futott végig a hátamon. Ne mááááááár… ránézek a térképre. De hisz az erdő! Hova szállunk le?
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint… tudom, hogy nincs más választásunk, de… hádena…
Úgy tűnt, Ororo nem figyel rám. Arcvonásaiból ítélve most találja ki, mit hogyan fog csinálni. Amint ezzel végzett kézi irányításra kapcsolt. Innentől már csak annyit tehetek, hogy bízok Benne. A nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy tudok-e valahogy segíteni, de végül nem szólaltam meg. Úgy se tudok mit csinálni. Inkább ellenőriztem a kesztyűt, a saját kis cuccomat és ettünk néhány falatot a pandámmal (meg ha odajön a pingvin, akkor neki is adok).
- Te kérsz enni, Ororo? – kérdem meg azért, mert szorult belém udvariasság.
Bár lehet, hogy amíg aludtam, Ő evett. No mindegy… Amint ezzel végeztünk csak bámultam ki az ablakon. Minél jobban közeledünk, annál jobban izgulok…

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása