Whitewolf:

3492.04.05

Titkos szállítmányt csempészhettek ki a nekromanták


Frissen érkezett hírek, szerint Tyrheim keleti partjainál egy titokzatos szállítóhajó bukkant fel ma hajnalban. Mire azonban a hatóságok a helyszínre értek már eltűnt, így csak a helyi állattenyésztők és segédrobotjaik elmondására lehet támaszkodni az ügyben. Bár az adatok feldolgozása még folyik a szellemhajó a két éve nyomtalanul eltűnt Nímeai titán lehetett. Legalábbis a leírások erre utalnak. Az, hogy mit keresett ez az Ascayhoz tartozó szállítóhajó Tyrheim partjainál, jelen pillanatban találgatások tárgya. A parton talált nyomok alapján azonban feltételezhető, hogy valamit a szárazföldről rakodtak fel, ám valamiért kénytelenek voltak egész reggelig várni az indulással.
A Xil'toni nekromanták előszeretettel használnak efféle trükköket a csempészésre így a Tyrheimi hatóságok óva intik a világ különböző kikötőit és partiőrségeit attól, hogy bármilyen kicsit is gyanúsat a partra engedjenek. Könnyen lehet, hogy élőholtakhoz van köze.

MWE news

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Zima:

Szerencsére a tanárnő is tisztában volt a fiú problémás természetével, így megúszta a helyzetet.
- Mindenképp. Köszönöm. – biccent és leül a helyére.
Kicsit reméli, hogy Naku magától is előkerül és nem kell keresnie. Neki a következő szünetben más dolga van. ~ Csak nem csinál semmi butaságot…? ~ Eszébe jut újra a jelenet. ~ Megérdemelte… Azért tényleg remélem nem lett komolyabb baja… Meg, hogy előkerül… ~ Szeme sarkából látja barátai kérdő pillantásait. ~ Majd nekik is kell mondanom valamit… ~
Az órán igyekezett figyelni. Elég jól leplezte izgatottságát. Tudja, hogy nem lesz könnyű dolguk és, hogy nem igazán van tapasztalatuk nyomozásban, de… ~ Menni fog… mert mennie kell… ~
Óra után Nate már várt rá. Lelkesen, de kellően halkan mesélte el a számonkérését. Sayu csak pislogott. Tartott attól, hogy ha a tanárok esetleg egymás között beszélnének, talán kérdőre vonnák őket, de így… Elmosolyodott.
- Le se tagadhatnánk egymást… - jegyzi meg. – Nem mintha akarnánk…
Ő is elmeséli a saját sztoriját, mire Nate felkiált.
- Valóban… - mondja Sayu apró vigyorral a száján.

Miközben a fiú javaslatát követve a banda szokásos helyéhez tartottak, Sayu látta öccsén, hogy már nem olyan izgatott, cserébe felnőttes. ~ Egész jól áll neki… ~
Szerencsére hamar megtalálták a társaságot. Viszont amit épp csináltak… Sayu felhúzta a szemöldökét.
- Most ez komoly? – kérdezte alig hallhatóan.
Megcsóválta a fejét. Hallott már erről a kaktuszról és nem tagadja, hogy egy nagyon kicsi része kipróbálná, de… inkább nem. Meg különben is… az iskolában azért meredek lenne. Kelletlenül sóhajt.
Nate már sorolja is az ötleteit.
- Valóban, az a legjobb, ha megpróbálunk… vegyülni…
~ Vajon el fogják hinni tőlünk? ~
- Viszont… lehet külön kéne válnunk… Te lefoglalhatnád a bandát, amíg én beszélek Dale-el… Persze, akkor is megvan az esély, hogy magához rendeli őket, vagy mennek maguktól, de ha ügyesek vagyunk… talán el tudok vele beszélgetni.
Vár egy kicsit, majd folytatja.
- Akkor… én odamegyek Dale-hez, elvonom a figyelmét, te közben lefoglalod a srácokat?
Ha Nate-nek van még ötlete, észrevétele, vagy csak ellenzi, figyel. Ha menet készen állnak még megjegyzi:
- Vigyázz magadra! Szerintem nem kell mondanom, de… ne igyál belőle… Na de akkor kezdjük…
Sayu elindul Dale-hez. Kicsit izgatott, de mégis átjárja egy fajta nyugalom. ~ Jól kell játszanom, hogy a megfelelő információkat kapjam meg… ~ Megáll mellette. Egy kis ideig nézi őket, majd a fiúhoz fordul.
- Hali! Hogyhogy nem csatlakozol hozzájuk?

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Kami:

- Ha Nancy küldött, akkor feltételezem jó ember vagy. - Kezdi egy női hang semlegesen. Lassan megfordulok, és érzelemmentes arccal nézek rá, bár magamban szinte már röhögök, hogy elég nagyot téved. De azért nem szakítom félbe. - A fertőzöttek nyugtalanok most a város, pláne Atlantisz környékén. Volt két nagyobb robbanás arrafelé és ez azt eredményezte, hogy kirajzottak. Ha a civilizáció felé akarsz elindulni és kijutni, akkor akár velünk is tarthatsz, ha Aidennek nincs ellenére. Megbízom azokban az emberekben, akikben Nancy.
- Köszönöm az ajánlatot, de megvagyok magam is. - Rántom meg a vállam a mondandója végén. Bár nem igazán érdekelt a sorsuk, de feleslegesen nem akarom magam és egy lehetséges Skulltop támadást a nyakukba varrni. - Ha nincs szükségük semmi másra, akkor búcsúzom! - Biccentek egyet, majd ha nincs más mondani valójuk, egyedül indulok útnak.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Ben:

---

Előtörténetek:
⬛Aaron
⬛Azoir
⬛Chou
⬛Iona
⬛Karin
⬛Keino
⬛Kira
⬛May
⬛Ming
⬛Miroku
⬛Quan
⬛Ruan
⬛Schiwo
⬛Zhen Huan
⬛Zima
⬛Night Akiyama
⬛Lee
⬛Jasmine Akiyama
⬛Tariq
⬛Elaina
⬛Lina Hung Won

Köztársaság Város:
⬛Sárkányházak kerülete (Gportal)

• Quan háza (Gportal)

⬛Levegő templom szigete (Gportal)
⬛Rendőrkapitányság (Gportal)
⬛Városháza (Gportal)
⬛Belváros (Gportal)
⬛Kikötő(Gportal)
⬛Csatornaváros(Gportal)

Szellemvilág:
⬛Yao Dai (Gportal)
⬛Szellemerdő (Gportal)
⬛Léghajó (Gportal)

Ba Sing Se:
⬛Léghajóállomás (Gportal)
⬛Alsó gyűrű - Szegénynegyed (Gportal)
⬛Börtön (Gportal)
⬛Csatornarendszer(Gportal)
⬛Palota(Gportal)
⬛Vonatállomás(Gportal)

Egyéb:
⬛Rémségek Háza (Gportal)

• Konyha(Gportal) (üres)
• Hálószoba (Gportal) (üres)

---

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Zima:

Apja válaszára anyjával együtt elmosolyodott. Hát igen… Először meglepődött, mikor hallotta a történetüket, de végül is… teljesen passzol hozzájuk. Csak a vízidomár mit gondolhat ennek kapcsán? Hisz… a lánynak nem rémlett, hogy részletesebben mesélt volna szülei találkozásáról… A „ne adjon magából sokat” résznél legszívesebben bólogatott volna, de inkább nem tette. Bera is tisztában van azzal, hogy ebben fejlődnie kell.
Szülei mindketten adtak tanácsot a pályaválasztásra. Egyikükén sem lepődött meg. A fiú reakcióján viszont kissé igen. Valahol jogos, de mégse. Apja a várost, az ártatlanokat védi, nem kezd csak úgy harcolni.

A lány már azt hitte nem is kap reakciót a megjegyzésére, de nem volt olyan szerencséje. Apja jól szórakozott. Meg Bera is. Úgy nevetett, hogy Sayu csak pislogott.
- Így van Apa, ez az oka. – forgatta a szemét.
~ A tank nagy és fegyver is. Nem akarom, hogy ilyesmihez közöm legyen. Egyszer tettem vele egy kört a gyakorló pályán, érdekes tapasztalat volt, de ennyi. Nem lőttem és nem is bánom. ~
Az edzésre terelődött a szó. A rajongós résznél kis híján elnevette magát. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek neki. De hogy ahhoz sokat fejlődött szociális téren… Aha… Bera a válasza után a következő heti dolgozatokról érdeklődött.
- Nagyobb teszt nem lesz, maximum röpdolgozat történelemből. Tanárnő eléggé utalgatott rá.
Rövid csönd állt be. Mindenki a teájával foglalkozott, amíg Zima nem kérdezett.
- Egyébként merre voltatok?
Teljes mértékben érdeklődő volt, nem számonkérő.
- Bera a suli mellett találta Pötyit. Megbeszéltük, hogy ő fogadja be, de mivel otthon hagyta a kulcsát és Hana vidámparkba akart menni, így itt hagytuk. A délután jól telt. Kipróbáltunk néhány játékot, Bera mindhármunknak – Pötyit is beleértve – dobott valamit… A végére a kis lány be is aludt. Miután őt haza vittük, Bera elkísért, hisz mégse kóricáljak egyedül este, meg a kis macskát is fel akarta venni.
- Értem.

Zima nem kérdezett többet, de Sayunak volt egy kis „félelme”, hogy édesanyja talán többet lát bele a történetébe. ~ Anya. Ha akarná sem tudná kikapcsolni a hatodik érzékét… ~
Bera rövidesen felállt. Pötyit berakta a sáljába, majd a nyakába és elindult hazafelé. A kis család furcsán nézett rá, hisz kitekintve az ablakon még nem égtek a fiúéknál a lámpák. Elköszöntek tőle. Miután Sayu bezárta az ajtót, visszaállt szülei mellé, akikkel együtt nézték Bera árkon-bokron való átmászását. ~ Azt hiszem nem ez volt az első eset, hogy otthon hagyta a kulcsát. De most komolyan… már kapásból bemászhatott volna, de ő inkább bekérte magát hozzánk? Tényleg megragadta az alkalmat, hogy velem lehessen… Shaj, ez a srác… legutóbb sem küldtem el a fenébe, mikor találkozni akart velem. Apropó találka… elvileg lesz egy, hisz rábólintottam. Shajaj… kíváncsi vagyok, mi lesz abból… ~ Sayu kizökkent merengéséből, mikor anyja megszólalt.
- Határozottan furcsa fiú… ennyire kimerült volna?
A konyhaasztalon feküdt. ~ Hát jó. Ha neki ott kényelmes… ~
- Úgy tűnik… Hát akkor jó éjt! – fordult szüleihez.
Egy-egy puszi után felkapta a kis bölényt és a szobájába ment. A plüsst felrakta az egyik polcra néhány másik mellé. ~ Hát ez egy hosszú nap volt. ~ Elszaladt letusolni, majd bebújt a jó meleg takaró alá és elaludt.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Chris:

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Lyzy04:

A jelenet már annyira nevetséges kezdett lenni, hogy én is nevetni kezdek. Mármint… Mennyire morbid már, hogy egy csata közepén elteleportálódok tündérországba egy démonnal aki majommá változik, majd pörkölni kezd egy beszélő fát?

-Szerintem hagyd azt az izét a picsába és próbáljunk meg kiutat találni LSD-földről…

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Zima:

Szóval majom… és Wannak hívják. A monológjára nem reagáltam, de nem is tudtam eléggé elnyújtani. Elszökött. Voltaképpen hagytam elmenekülni. Nagyon gyors, esélyem sem lett volna. Vagy csak meg sem akartam adni magamnak az esélyt… az utolsó mondata miatt rosszul éreztem magam, de igyekeztem elhessegetni a gondolatokat.
Körülnéztem, hisz még akadhatott veszély, de csak egy férfit találtam a földön fekve, eszméletlenül egy üzenettel. A majom területe… Talán Ő lehetett a tulaja az ékszerboltnak…
Néhány perc múlva végre megérkezik Xian Mao. Felméri a terepet, majd rám mosolyog. Amit mond az feldühít. Nem kiabálok, inkább halkan, önmagamban csalódva szólok hozzá.
- Dehogy jártam sikerrel… Akkor itt lenne elkapva ez a Wan nevű illető… - nagyot sóhajtok – folytassuk az edzést, de előtte… Ön tudott meg bármit azokról, akikkel harcolt?

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Zima:

Az edzés borzasztóan fárasztó volt. Amint véget ért odasétáltam az alvó Teohoz, és lefeküdtem mellé, átölelve Őt. Rögtön el is nyomott az álom. Kis idő múlva nyúzottan ébredtem az AI hangjára. Lassan megérkezünk oda, ahova kell. Jeej. Teot ott hagyom, hadd pihenjen – ha már neki lehet – és elindulok az irányító szobába. Kicsit bűntudatom van, amiért nem segítettem Ororonak átnézni a felszerelést, de lehet jobb is így. Amúgy sem értek hozzá… Éppen, hogy átérek a terembe Teo is szinte gurul utánam. Hát igen, Őt nem lehet csak úgy kihagyni a dolgokból. Épp kérdezni akartam a nőtől, amikor egy bejövő hívás érkezett. Teo persze fel is vette. Egy „kedves” ismerős az… Hangjától libabőr futott végig a hátamon. Ne mááááááár… ránézek a térképre. De hisz az erdő! Hova szállunk le?
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint… tudom, hogy nincs más választásunk, de… hádena…
Úgy tűnt, Ororo nem figyel rám. Arcvonásaiból ítélve most találja ki, mit hogyan fog csinálni. Amint ezzel végzett kézi irányításra kapcsolt. Innentől már csak annyit tehetek, hogy bízok Benne. A nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy tudok-e valahogy segíteni, de végül nem szólaltam meg. Úgy se tudok mit csinálni. Inkább ellenőriztem a kesztyűt, a saját kis cuccomat és ettünk néhány falatot a pandámmal (meg ha odajön a pingvin, akkor neki is adok).
- Te kérsz enni, Ororo? – kérdem meg azért, mert szorult belém udvariasság.
Bár lehet, hogy amíg aludtam, Ő evett. No mindegy… Amint ezzel végeztünk csak bámultam ki az ablakon. Minél jobban közeledünk, annál jobban izgulok…

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása