Deleted:

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

Zima:

Apja válaszára anyjával együtt elmosolyodott. Hát igen… Először meglepődött, mikor hallotta a történetüket, de végül is… teljesen passzol hozzájuk. Csak a vízidomár mit gondolhat ennek kapcsán? Hisz… a lánynak nem rémlett, hogy részletesebben mesélt volna szülei találkozásáról… A „ne adjon magából sokat” résznél legszívesebben bólogatott volna, de inkább nem tette. Bera is tisztában van azzal, hogy ebben fejlődnie kell.
Szülei mindketten adtak tanácsot a pályaválasztásra. Egyikükén sem lepődött meg. A fiú reakcióján viszont kissé igen. Valahol jogos, de mégse. Apja a várost, az ártatlanokat védi, nem kezd csak úgy harcolni.

A lány már azt hitte nem is kap reakciót a megjegyzésére, de nem volt olyan szerencséje. Apja jól szórakozott. Meg Bera is. Úgy nevetett, hogy Sayu csak pislogott.
- Így van Apa, ez az oka. – forgatta a szemét.
~ A tank nagy és fegyver is. Nem akarom, hogy ilyesmihez közöm legyen. Egyszer tettem vele egy kört a gyakorló pályán, érdekes tapasztalat volt, de ennyi. Nem lőttem és nem is bánom. ~
Az edzésre terelődött a szó. A rajongós résznél kis híján elnevette magát. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek neki. De hogy ahhoz sokat fejlődött szociális téren… Aha… Bera a válasza után a következő heti dolgozatokról érdeklődött.
- Nagyobb teszt nem lesz, maximum röpdolgozat történelemből. Tanárnő eléggé utalgatott rá.
Rövid csönd állt be. Mindenki a teájával foglalkozott, amíg Zima nem kérdezett.
- Egyébként merre voltatok?
Teljes mértékben érdeklődő volt, nem számonkérő.
- Bera a suli mellett találta Pötyit. Megbeszéltük, hogy ő fogadja be, de mivel otthon hagyta a kulcsát és Hana vidámparkba akart menni, így itt hagytuk. A délután jól telt. Kipróbáltunk néhány játékot, Bera mindhármunknak – Pötyit is beleértve – dobott valamit… A végére a kis lány be is aludt. Miután őt haza vittük, Bera elkísért, hisz mégse kóricáljak egyedül este, meg a kis macskát is fel akarta venni.
- Értem.

Zima nem kérdezett többet, de Sayunak volt egy kis „félelme”, hogy édesanyja talán többet lát bele a történetébe. ~ Anya. Ha akarná sem tudná kikapcsolni a hatodik érzékét… ~
Bera rövidesen felállt. Pötyit berakta a sáljába, majd a nyakába és elindult hazafelé. A kis család furcsán nézett rá, hisz kitekintve az ablakon még nem égtek a fiúéknál a lámpák. Elköszöntek tőle. Miután Sayu bezárta az ajtót, visszaállt szülei mellé, akikkel együtt nézték Bera árkon-bokron való átmászását. ~ Azt hiszem nem ez volt az első eset, hogy otthon hagyta a kulcsát. De most komolyan… már kapásból bemászhatott volna, de ő inkább bekérte magát hozzánk? Tényleg megragadta az alkalmat, hogy velem lehessen… Shaj, ez a srác… legutóbb sem küldtem el a fenébe, mikor találkozni akart velem. Apropó találka… elvileg lesz egy, hisz rábólintottam. Shajaj… kíváncsi vagyok, mi lesz abból… ~ Sayu kizökkent merengéséből, mikor anyja megszólalt.
- Határozottan furcsa fiú… ennyire kimerült volna?
A konyhaasztalon feküdt. ~ Hát jó. Ha neki ott kényelmes… ~
- Úgy tűnik… Hát akkor jó éjt! – fordult szüleihez.
Egy-egy puszi után felkapta a kis bölényt és a szobájába ment. A plüsst felrakta az egyik polcra néhány másik mellé. ~ Hát ez egy hosszú nap volt. ~ Elszaladt letusolni, majd bebújt a jó meleg takaró alá és elaludt.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása