Emlékszel a gyermekkorod rémségeire? A szörnyre a szekrényben? Vagy az ágy alatt? Valóságosak. Ott bujkálnak a sötétben, az árnyak között. Ők üvöltenek a holdra és ők kaparják a falat az elhagyatott, dohos házak oldalában.

Alfórumok: Ötletek, Világ körül

---------------------------------------------------------------------------------

Lyzy04:

#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/721327952964354078/02b1d9283a7c66e32e57a9a90db942c3~jpg

A jelenet már annyira nevetséges kezdett lenni, hogy én is nevetni kezdek. Mármint… Mennyire morbid már, hogy egy csata közepén elteleportálódok tündérországba egy démonnal aki majommá változik, majd pörkölni kezd egy beszélő fát?

-Szerintem hagyd azt az izét a picsába és próbáljunk meg kiutat találni LSD-földről…

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Ardilla szigete fölött sötét felhők kavarogtak. ACsendes Óceán egy eldugot részén fekvő terület, 60 000 főt számlál. A sziget nevét viselő kisváros lakosait már sokszor sújtotta katasztrófa, de ez most más volt. Egy apró, zöld villanás volt látható, majd a gyülekező sötét fellegek, mint egy nagy örvény vette körbe a szigetett.
A paranormális jelenség megoldására a tanács három ügynököt rendelt ki, egyikük sem tért vissza.

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Kán:

Az emeletről a két lény hangja gyengéden áthalaltszott a földszintig. A kis csap tanakodása közben a nap lassan eltűnt a tömbházak tengere mögött, talán még fél óra lehet míg besötétedik. Jhonson fájdalmas tekintettel fürkészte a közeli ablakot, közben pedig társára és Nightra nézet akik várták az ő véleményét is.

-Mozogni tudok, de nem vagyok benne biztos, hogy időben el tudunk jutni bárhová is. Ha jól láttam az utak nagy része le van zárva, legjobb esetben is órák míg átvergődjük magunkat a barikádokon és a kocsik tömkelegén. Ha jól láttam az épületek itt nagyon közel vannak egymáshoz, talán megpróbálhatunk tetőről tetőre közlekedni, egy fokkal gyorsabb lenne így, és a városháza is szem előtt lenne végig. A gond az, hogy így könnyen észrevehetőek vagyunk, és ha jön még egy olyan lökés mint az erdőben akár le is sodorhat a tetőről. Talán a legjobb ötlet ha biztosítanánk az egyik szobát és felváltva aludnánk reggelig.

Gow mind e közben lassan vissza sétált Night-hoz és csendben elkezdett morogni majd kis idő után megszólalt.

-Tudom milyen szellemekről van szó… de sokat nem fogok tudni róluk mondani. Az ilyenek mind egy Circe teremtményei … minden Circe egyedi és másképp tervezi meg az alatvalóit. Csak azért ismerem fel őket mert van egy elég erős és jellegzetes … aurájuk. El sem akarom képzelni, hogy kerültek ide mivel Circe sosem lépett át ide a ti világotokba, túlságosan is nagyok, hogy konvencionális módszerrel átjussanak.

A béka elhallgat és csak bámul ki az ablakon át. Bár nem sokat lehet látni az ablakon át, mindenki számára egyértelmű, hogy a béka a vihar jeleit keresi. Pár pillanatig még bambán tekint előre majd újra megszólal.

- Nem tudom, hogy milyen erős a Circe ami létrehozta őket, de ha ezek a legerősebb teremtményei akkor egy gyenge Circéről lehet szó, ha meg csupán dolgozók akkor nem agresszívak, jellegzetesen nem is gyilkolnak, csak összeszedik amit a katonák levadásznak.

Kint szemerkél az eső, a vihar lassan erősödik.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Valahol a végtelen tenger egy távoli pontján található egy hatalmas, ám felfedezetlen kontinens. E föld neve Wylisia. A háború szelének előfutára már itt is elhintette magvait, polgárháború, ármánykodás, intrikák, és szervezkedések uralják az összes országot jelen pillanatban. Egyre több pletyka terjeng arról, hogy a fehér hollók kihalásával beköszönt majd egy új kor, melyben csak a legerősebbek maradhatnak fent. A vér kora.

Alfórumok: Országok, Térképek

---------------------------------------------------------------------------------

Kristóf:

ಟ౾೉ൔ೔ೃ೒౾ೄೃೊೃೋೃೊ೔ೃ౾ೄೃೈേ೒ಌ౾ಲೃ೉ೇೌ೒ೃ೒േ೒౾ೃ೅೗ೃೌೃ೑ೃೌ౾ಿ౾ು೑ി೑೘ി೐േೀಿ౾೑೘ೃ೅ೃ೘ೇಌ౾౾ಫಿೈೂ౾ೀ್೒ೈി೔ಿೊ౾೐ിು೑ಿ೎౾ಿ౾ೄൔೊೂ೐ೃಌ౾ಚೀ೐ಜಚೀ೐ಜಋ౧ಫೇ೒౾േ೐౾ಿ౾೑೘ೃೋಊ౾ೆಿ౾೉ೇ౾೔ಿೌ౾ೌ೗್ೋ೔ಿಝ౾ಫೇ೒౾േ೐౾ಿ౾ೄ൚ೊ౾ೆಿ౾൑ೊೋ್೒౾ൔೌ೒൚ೌ೉౾ೀೃೊೃಝ౾ಫೇ೒౾േ೐౾ಿ೘౾್೐೐ಊ౾ೆಿ౾ೃೊ೒ൔೋೈ൚೉ಝ౾ധ೑౾ೋೇ೒౾േ೐౾ಿ౾೑೘ിೌ೉౾ೆಿ౾೉ೇ೔ി೅ೈ೓೉౾್ೌೌಿೌ౾ಿ౾ೌ೗ೃೊ೔ೃ೒ಝ౾ಟೋೇ೒౾ೋ್೑೒౾ൔೌ౾ೈಿ೔ಿ೑್ೊ౾ಷ್೑ೆೇೌ್೐ೇ౾ಥೃೇ೑೓౾ು೑ി೑೘ി೐౾ಿ೘౾ೌೃೋ౾ೋി೑౾ೋೇೌ೒ಊ౾ೆ್೅೗౾೔ി೅ೈಿೋ౾೉ೇ౾ಿ౾ಶೇ೑ಿ౾ಠೇ೐್ೂಿೊ್ೋ౾ೌ೗ೃೊ೔േ೒౿౾౾ധೌ౾ೋೇೌ೒౾೉ൔ೔ೃ೒౾೑೘ೃೋೃಊ౾ೄ൚ೊೃಊ౾್೐೐ಿ౾േ೑౾ೌ೗ೃೊ೔ೃ౾೔ಿ೅೗್೉౾ೃ೅೗౾ೀೇ೐್ೂಿೊ್ೋೌಿ೉ಌ౾ದി೒౾ೋೇ౾േ೐೒ೃೊೋೃ౾ೃ೅೗౾೉ൔ೔ೃ೒ೌೃ೉ಊ౾ೆಿ౾ೃ೅೗౾೎ಿೊ್೒ിೀಿೌಊ౾೒ി೔್ೊ౾ೋೇೌೂೃೌ౾ೆಿ೑೘ೌ್೑౾೒ೃ೔േ೉ೃೌ೗೑േ೅೒දೊ౾౾േ೑౾ೌೃೋ౾೉್೎೒ಿ೒ೈಿ౾ೌ೗ೃೊ೔േ೒౾േ೑౾ೌೃೋ౾೑೘್ೊ೅ിೊೈಿ౾ಿ౾ೌೃೋ೘ೃ೒ೃ೒ಝ౾౾ಫೇ೉್೐౾ೋೃ೅೉ಿ೎೒ಿೋ౾೓೒ಿ೑ോ೒ി೑್ೋ౾േ೑౾ೄೃೊಿೂಿ೒್ೋ౾೑ೇೖೃೋ೒දೊ౾ೌೃೋ౾೓೒ಿ೑ോ೒್೒೒ಿೋ౾ೃೊ౾ಿ೘೒౾ೋಿ೅ಿೋ೒൑ೊಌ౾಴ിೊೊಿೊ೒ಿೋಊ౾ധಬ౾േ೑౾೒ി೐೑ಿೇೋ౾ಿ౾೔ೃ೑೘േೊ೗േ೒౾ಿ౾೒ೃೌ೅ೃ೐ೌೃ೉౾േ೑౾೔ിೊೊಿೊ್ೋ౾ಿ೘౾ൔೌ౾೓ೂ೔ಿ೐ಿ౾ിೊ೒ಿೊ౾೒ಿ೐೒್೅ಿ೒್೒೒౾೔ೃ೑೘േೊ೗ೃ೉ೃ೒౾ೇ೑ಌ౾౾ഫ೅೗౾೒್೔ിೀೀ೐ಿ౾ೇ೑౾೑೘ೃ೐ೃ೒ೌേೌ೉౾೉േ೐ೌೇ౾೑೘ോ೔ೃ೑౾೔ೃೌೂേ೅ೊി೒ി೑ി೒ಌ౾ದಿ౾೎ಿೊ್೒ിೈിೀ൑ೊ౾೉ೇ౾ೇ೑౾೓೒ಿ೑ോ೒౾ೋೇೌ೉ೃ೒౾ಿ౾೑೘ೇ೅ೃ೒ೃೇ೐දೊ౾ೌೃ౾೒ೃ೅೗ೃ౾ೃ೘೒౾ೋೃ೅ಌ౾౾സೈ౾೉್೐ೀಿೌ౾േೊ൚ೌ೉౾േ೑౾ೋೇೌ೒౾ೇೊ೗ೃೌ౾൘ೈ౾ೋ൑ೂ೑೘ೃ೐ೃ೉೐ೃ౾೔ಿೌ౾೑೘൚೉೑േ೅౾ೋೇೌ೒౾ಿ೘౾ിೊೊಿೌೂ൑౾೉ൔ೔ೃ೒೑േ೅ೃ೉೐ೃಌ౾ധ೑౾ೋೇ౾ೊೃೌೌೃ౾ೈ್ೀೀ౾ೃ೐೐ೃ౾ೋೇೌ೒౾ೆ್೅೗౾ಿ౾೉ൔ೔ೃ೒౾ೈി೐ി೑೒౾ೋೃ೅ೃೊද೘೘൚೉౾ೆಿ౾ಿ౾೉ൔ೔ೃ೒ೃ೉౾ೆೃೊ೗ೀೃೌ౾ೋಿ೐ಿೂೌಿ೉ಝ౾౾ರೃೋേೊೃೋ౾೑ೇೖೃೋ౾ೇೌೂ್೉ಿೇ౾േ೑౾೔ി೅೗ಿೇ౾೔ೇೊി೅್೑ಿ೉౾ൔೌ౾೑೘ിೋി೐ಿಌ౾ⱱ౾ಫಿೈೂ౾൘ೈೄೃೌ೒౾ಿ౾ೄൔೊೂ೐ೃ౾ು೑ಿ೎್೒౾ಿ౾ೀ್೒೒ಿೊಌ౾౾಴ೇೊೊി೑౾ೌ೗ೃೊ೔േ೒౾೉ೇೌ೗൘ೈ೒ೈಿ౾ೋೇೌ೒ೆಿ౾ೀೃೊೃ೑೘ಿ೅್ೊೌಿ౾ಿ౾ೊೃ೔ೃ೅දೀೃಌ౾ⱱ౾ಟೋೇ౾ೋೃ೅౾ಿ౾ಫಿೌೈೇೊ౾೑ೃ೅ോ೒೑േ೅ೃ೒౾ೇೊೊೃ೒ೇಌ౾ടೊೊോ೒ೈಿಊ౾ೆ್೅೗౾ೌೇೌು೑ೃೌೃ೉౾േ೐ೂೃ೉ೃೊ೒೑േ೅ೃೇ౾ಿ೘್ೌ౾ಿ౾೔ೇೂേ೉ೃೌಌ౾ಟ೉೉್೐౾ೋೇേ೐೒౾೔ೃ೒೒ೃ౾೔േೂೃೊೋേೀೃ౾ದೇೂಿ೉ಿ౾೉ೃ೐ೃ೑೉ೃೂද౾ിೊೊಿೋി೒ಝ౾ದಿ౾ೃೋೃೂೂೇ೅౾ೋೃ೅೒೓ೂ೒ി೉౾೔േೂೃೌೇ౾ೋಿ೅೓೉ಿ೒౾ೃ೘౾ೃೂೂೇ೅౾േ೑౾ೌೃೋ౾ೇ೑౾೉േ೐೒േ೉౾ൔೌ೒౾ೃ೐೐ೃಌ౾ಣ೘౾ೋ೓೒ಿ೒ೈಿ౾ೋೇೌೂೃೌ೉ೇ౾೑೘ിೋി೐ಿಊ౾ೆ್೅೗౾ೇ೅ೃೌೇ೑౾േ೐ೂೃ೉ೃೊ೒౾ೀೇ೐್ೂಿೊೋಿ౾೉್ೌ೒ೇೌೃೌ೑౾ಿ೘್ೌ౾೐േ೑೘േೌಌ౾౾ധ೑౾ೃ೘ೃೌ౾೔ി೐್೑౾ೌೃೋ౾೉േ೐೒౾ಿ౾೔േೂೃೊೋേೀදೊಌ౾౾ಢೃ౾ೌೃೋ౾೉ോ೔ിೌ್ೋ౾ೌ೗ೃೊ೔ೃೋ౾೒್೔ിೀೀ౾೉್೎೒ಿ೒ೌೇ౾ೃ೘ೃೌ౾೅ಿ೘ೂಿ೅౾೐್೑೘౾೒ೃೊೃ೎൚ೊേ೑೒౾ೃೋೊೃ೅ೃ೒೒ೃಌ౾ದಿೂೂ౾ೃೋೊേ೉ೃ೘೒ೃ೑೑ೃೋ౾ಿ೐೐ಿ౾ೋೇ౾೒ൔ೐೒േೌ೒౾ಿ೘್೉೉ಿೊ౾೓೒್ೊೈി೐ಿ౾೉ೇ೉౾೉ೇೋಿ೐ಿೂ೒ಿ೉౾ೃ೅೗౾ೆിೀ್೐൘ೀ൑ೊಌ౾౾ಟ౾ಶೇ೑ಿ౾ಠೇ೐್ೂಿೊ್ೋ౾೉್೐ಿೇ౾േ೔ೃೇೀೃೌ౾ೋೇ೉್೐౾ೋേ೅౾಑౾ೄೃೈೃೂೃೊೃೋ౾೓೐ಿೊ೒ಿ౾ಿ೘್೉ಿ೒౾ಿ౾ೄൔೊೂೃ೉ೃ೒ಌ౾౾ಟ౾೉േ೒౾ೋೃ೅ೋಿ೐ಿೂ೒౾೐್೑೘౾ೄೃೈೃೂೃೊೃೋ౾ೌೃೋ౾ೄ್೅್೒೒౾ൔ೑೑೘ೃಌ౾ಟ౾ಱ೘ಿೀಿ೐౾೑೘೓ೊ೒ിೌ౾೑ೃ೅ോ೒೑േ೅ೃ೒౾೉േ೐೒౾ಱ೘൚ೊೃೈೋിೌ౾ೄೃೈೃೂೃೊೃೋ೒දೊಌ౾ಢೃ౾ಿ౾ೄೃೈೃೂೃೊೃೋ౾ೌೃೋ౾೉ോ೔ിೌ೒ಿ౾೑ೃ೅ോ೒ೃೌೇಌ౾ತേೊ೒ೃ೒೒ೃ౾೑ೃ೐ೃ೅േ೒౾േ೑౾ೃೋೀೃ೐ೃೇ೒ಌ౾ಥ್ೌೂ್ೊ೔ിೌಊ౾ೆി೒ೆಿ౾ೋೃ೅೉ೃ೅೗ೃೊೋೃ೘൚ೌ೉౾േ೑౾ೃ೅೗ೃ೑೑േ೅೐ೃ౾ೈ೓೒ೆಿ೒౾೔ೃೊ൚ೌ೉ಌ౾౾ಫ್೑೒౾ೋി೐౾೑ೃೋ౾ಱ೘ಿೀಿ೐౾೑೘೓ೊ೒ിೌ೑ി೅ಿ౾േ೑౾೑ೃೋ౾ಱ೘൚ೊೃೈೋിೌ౾ೄೃೈೃೂೃೊೃೋ೑േ೅ೃ౾ೌೃೋ౾ೊേ೒ೃ೘ೇ೉ಌ౾౾ಢೃ౾೉ೃ೒೒ೃೌ౾ೃ೅೗൚೒೒౾ೊೃ೅೗ද೘ೆೃ೒೒ೃ೉౾೔್ೊೌಿ౾ೋೇೌ೉ೃ೒ಌ౾౾౾ಣ೘౾೎ೃೂೇ೅౾೒ಿೌ೓ೊ೑ി೅್೑౾೔್ೊ೒౾೑೘ിೋ೓ೌ೉೐ಿ౾ೇ೑ಌ౾ಫേ೅೎ೃೂೇ೅౾್ೊ೗ಿೌ౾೑೘ೃೋ೎್ೌ೒ೀ൑ೊಊ౾ೆ್೅೗౾೑್ೆಿ౾ೌೃ౾ೋಿ೐ಿೂೈ೓ೌ೉౾೒േ೒ೊೃೌೃ೉౾ೃ೅೗౾೉േ೐ೂേ೑ೀೃೌ౾േ೑౾ೌೃ౾೔ി೐ೈ೓ೌ೉౾ಿೂೂೇ೅౾ೋോ೅౾ಿ౾ೋി೑ೇ೉౾೒൘ೊ౾ೃ೐ද೑౾ೊೃ೑೘ಌ౾ದಿ౾ೋ್೑೒౾೑ೃ೅ോ೒ೃೌೃ೉౾ೌೃ೉൚ೌ೉౾ೄൔೊೂೃ೉౾േ೑౾೅ಿ೘ೂಿ೅೑ി೅౾ೊೃ೑೘౾ಿ೘౾ൔೌೌേಌ౾ದಿ౾೎ೃೂೇ೅౾ಿ౾ಫಿೌೈೇೊ್೉౾ೃೊೊೃೌ౾೑ೃ೅േೂ೉ೃ೘ೇ೉౾ೋೃ೅೅ി೒್ೊೆಿ೒ೈಿ౾ಿ೘೒ಊ౾ೆ್೅೗౾ಿ౾ೋೇ౾ಠೇ೐್ೂಿೊೋ೓ೌ೉౾೔ിೊೈേ೉౾೒൘ೊ౾ೃ೐ද೑೑േ౾േ೑౾೑ಿೈി೒౾ಿ೉ಿ೐ಿ೒ിೌಿ೉౾ೇ೑౾േ೐೔േೌ೗೒౾೒೓ೂೌಿ౾೑೘ೃ೐ೃ೘ೌೇ౾ಿ౾ಫಿೌೈೇೊ್೉೉ಿೊ౾೑೘ೃೋೀೃೌಌ౾౾ಢೃ౾ೆಿ౾ೋി೑౾ೌೃೋ౾೅್ೌೂ್ೊೈ್ೌ౾ಿ೘್ೌ౾೉ൔ೔ೃ೒ೃೇ೐ೃ౾೉ೇ೉ೃ೒౾ൔೌ౾೉൚ೊೂൔ೒೒౾ೆ್೘೘ിೌ೉౾േ೑ಊ౾ೆ್೅೗౾ೋೇೊ೗ೃೌ౾೑೘ಿ೔ಿ೉೉ಿೊ౾೉൚ೊೂ೒ೃ౾ද೉ೃ೒ಌ౾౾ದി೒౾ೃೌೌೃ೉౾೑೘ೃ೐ೃ೒ೌേ೉౾ೋ್೑೒౾േ೐೔േೌ೗೒౾೑೘ೃ೐ೃ೘ೌೇ౿౾ದി೒౾೒ಿ೐೒೑ಿ౾ೋೃ೅౾ಿೂ್೒೒౾೑೘ಿ೔ി೒౾೔ಿ೅೗౾േೊ೔ೃ೘೘ೃ౾ೂೇು೑೒ೃೊೃೌ೑േ೅േೀදೊ౾೑೘ി೐ೋಿ೘൑౾೑೘േ೅೗ೃೌേ೒ಌ౾౾ದಿ౾ೄ್ೌ೒್೑ಿೀೀೌಿ೉౾േ೐೘ೇ౾ಿ౾೉್ೌ೒ೇೌೃೌ೑౾ೋി೑ೇ೉౾ೄೃೊേೌ౾ೂ൘ೊ൑౾ೈ್೅೒ಿೊಿೌ౾ೊി೘ಿೂി೑೒౾ೋೃೊ೗ೃ೒౾ೃ೅೗౾ൔೌ೒දೊ౾ೇ೑౾ೋೃೌೃ೉൚ೊ೒౾ೀೃು೑೒ೃೊೃೌ౾ೌද೑೘ೃೋേೊ೗ಌ౾ಣ೅೗౾ರಭಱಸ౾೔ോ೔౾ೃ೅೗౾ೈ್೅್೑౾೉ೇ೐ിೊ೗౾ೃೊೊೃೌಊ౾ೆി೒౾ೋೃ೅ೋ೓೒ಿ೒ೈಿ౾ೋೇೊ೗ೃೌ౾ೀೃು೑൚ೊೃ೒౾೑೘ೃ೐ೇೌ೒౾೉್೐ೋിೌ೗್೘౾ൔೌ౿Ë

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Rém egyszerű sztori. Amit a sok brutalitás színez ki. Főként vörösre. A hősök lehetnek barbárok, gyilkos robotok, gladiátorok, szuperkatonák vagy ami csak eszetekbe jut. (A fegyer arzenál szélességének pedig valószínűleg még a fantáziátok sem szab határt.) A lényeg, hogy ne riadjanak vissza attól, hogy a szörnyetegeket lehető legkegyetlenebb úton kell elpusztítani. Mert eza fő cél. Vér, halál, a gyengék mind elhullanak.

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Kristóf:

- A SZŰZ ANYA NEVÉRE! Ez miféle Pokolbéli elfajzás műve? - Csodálkozok rá a beleket és vért okádó panelra és a kis szitkozódó démonra.

Ezt követően valami megragadta a lábam mikor oda pillantottam mintha egy szellemalak karját látnám ami lassan mászik előre. Húzza fel magát az én lábamon. Majd a másik keze is előbukkant, végül pedig a ronda feje is kibújt a démoni fenevadnak. Páncél és démoni mágia szentségtelen elegye ez a lény. Ezért pusztulnia kell. Szablyámmal kezdtem el hasogatni, de úgy látszik semmi hatása. Lepattan a testéről. Karját csak pár helyen sikerül felhasítanom. Hát akkor nincs mit tenni addig vagdosóm a karjait amíg azok lenem esnek. Szabad karommal pedig a feje körül lévő lámpákat csapkodom. Nem tudom, hogy van-e hatása, de legalább megkell osztania a figyelmét.

- A SZŰZANYA, A FIÚ ÉS A SZENT LÉLEK NEVÉBEN TAKARODJ VISSZA A POKOL LEGMÉLYEBB BUGYRÁBA AHOVA VALÓ VAGY! TE ELFAJZOTT ROMLOTT DÉMON, KI ISTEN SZAVA ELLEN TESZEL!

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Rövid leírás: 1900-at írunk. Az ipari forradalom nagyban tombol. Nem csak a gazdaság fejlődik rohamosan, hanem a haditechnika is. Az európai nagyhatalmak közti viszony az állandó rivalizálás és II. Vilmos világpolitikája miatt meglehetősen feszült. Mondhatni a küszöbön egy újabb háború. Újabb? Nyilván nem tudsz róla, elvégre ez az árnyak közt folyik, rémtörténeteik legkegyetlenebb bestiá közt. A világ még csak a létezésükben sem hisz, de aki részese ennek a háborúnak az tudja igen is léteznek. Köztünk járnak és ránk vadásznak...

Alfórumok: Játszható fajok, Nem játszható fajok, Történelem, Egyéb

---------------------------------------------------------------------------------

Kristóf:

Fura ez az ember. Bár ha én se aludnám…Várjunk már nem alszok elég régóta. Mindegy. Én is bizalmatlan lennék, ha nem frissülnék fel rendesen minden nap. De legalább bele ment az egészbe és ez a lényeg. A könyvekből sok van. Anatómiával és természettudománnyal foglalkozó könyvek. Ez fura, nem ilyenekre számít az ember egy templomban. Okkult könyvek ez már egy kicsit közelebb van ahhoz amire számítanék. Bár ez a mérték elég…Aggasztó. Mármint ha legalább bibliák lennének vagy szent tekercsek, de ezek inkább olyanok amiket én szoktam olvasgatni. Egy adag szétszaggatót papír lapon meg valami farkas emberre emlékeztető ízé rajza volt. Mi a jó édes…Á papsajt. Ez az arc mindennel felért. Mellé még én is megeresztek egy önelégült mosolyt mintha már mindent értenék. Majd pedig elkezdi ecsetelni a dolgokat. Valami megölte a régi papot, új papunk retteg. Valami nem evilági okkult szörnyről van szó. Papunk meg lassan megkattan. Én nem ezért jöttem. Nem érdekelnek az ilyen apró-cséplő dolgok. És már úgy is megvan az amiért felkerestem a papot. Talán egy szanatóriumban tudnának rajta segíteni.

- Atyám nincsenek olyanok, hogy szörnyek. Csak rémeket lát és hall az alvás hiány miatt. Nem kell a dajka mesékben hinni. – Bár ekkor felveszek egy szigorúbb arcot és mélyen az atya szemébe nézek. – Mondja ez ügyben írt már valakinek? Az egyháznak vagy az államnak? – Még csak az kéne, hogy valami halandó hatóság is ide tolja a pofáját. - De ha nincs semmi amiben segíthetnék átnézném a könyvet. Nem baj, ha elviszem a szállásomra? Egyébként ez a lény – Felmutatóm a szét szabdalt papírlapot. – A helyi folklór része vagy teljesen önmagától találta ki?

Ha mindez megvan és a könyvet is elvihetem magammal, magamhoz veszem a noteszem és egyéb dolgaim és elindulok vissza a fogadóhoz, hogy átnézhessem magamnak ezt a vaskos kötetet. Hihetetlen, hogy egy falunak ilyen vastag helytörténete van.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Az egykori Észak Amerika területén ma Panem országa helyezkedik el, tizenkét körzetre osztva, melyet a kapitólium zsarnoki kezei irányítanak. Minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, egy életre-halálra vívott küzdelmet, melyet élőben közvetít a televízió. Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör?

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Londie:

A szemem sarkából látom a másik lányt, aki ugyanúgy a machete-ért indult, mint én. Szerencsém van, a távolság nekem kedvez, gyorsan ugrok a fegyver után. Látom, ahogy megáll - feladta a harcot, nem hajlandó küzdeni érte. Nekem pedig nincs több időm, fogom a földön talált táskát, és amit csak találok, belepakolom. Aurora közben megjelenik mellettem, így ami nem fér hozzám, odadobom neki, hogy ő tegye el a táskájába.
- Siessünk.
Elindulok a többiek után. Nem időzhetünk itt, különben csoportosan fognak megtámadni. Már így is méregetnek...Aurorát is kiszemelte magának Hobbs, engem pedig hosszú évek óta gyűlöl. Néha viszont a nyúl is meglepheti a vadászt.
Utolérjük a csapatot, és csak most tudatosul bennem, hányan is vagyunk. Ez a csoportszám baromi magas. Nagyon hamar szét fogunk hullani. És persze itt van az az őrült is... Nem csodálkoznék, ha az ő fejében is az járna, hogy vajon mikor és hogyan tud a leghamarabb megszabadulni tőlem. Messzire kell mennünk ahhoz, hogy olyan helyet találjunk, ahol elrejtőzhetünk. Egy barlangban találunk helyet magunknak, de nem maradhatunk itt sokáig. Ez a hely pont olyan, amiről ordít, hogy valaki bujkál benne. Vagy csak számomra lenne minden olyan gyanús? Persze, a kiképzés alatt megtanítottak arra, hogy minden hely, tárgy, vagy mozdulat halálos is lehet. Megtanultunk mindenre gyanakodni.
Lepihenünk, és megkezdődik a feladatok felosztása.
- A legfontosabb a víz. - Felállok, jelezve, hogy jelentkezek erre a feladatra. Johnt ajánlják mellém. Bár nem lelkesedek érte, nem jelzem ezt mások felé. Csak azt érzem, hogy ez korántsem lesz sima ügy. - Adjátok ide az üres kulacsokat, amiket megtölthetünk.
Miután begyűjtöttük őket, el is indulok kifelé. A barlang szájánál még megállok, hogy körülnézzek, biztonságos-e. Kezemben a machete, hátamon a némi súlytól megszabadított táska, benne a csapolóval.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

A játék elkalauzol minket egy középkori, misztikus világba, ami telis-tele van démoni teremtményekkel, élőhalottakkal, gigantikus óriásokkal, sárkányokkal, boszorkányokkal és egyéb borzasztóbbnál borzasztóbb lényekkel. A lényeg, hogy egy olyan átok szállt a világra, ami nem engedi nyugodni a halott embereket. Mindig újra, újra és újra felélednek, míg meg nem töri valaki az átkot. Mindenki élőhalott...

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Dogorn:

Egy rozoga felvonó és a lefele vezető vaksötét. Valamint esetlegesen egy óriás melynek az erejéről legendák zengtek. Vagy a szörnyeteg lelke, vagy a biztos és lassú pusztulás a vereséget követve. Ezek vártak hőseinkre: Illana, Ewyn, Frederick, Hadrian és Robert. Miután befejezték ik nyalogatását beléptek a felvonóba. Neccesen, de elfért mind az öt kalandor. Egy kar megmozdításával a tákolmány sebesen kezdett ereszkedni a vaksötétbe, majd öt hosszú percen keresztül folytatta végeláthatatlan útját, aztán egyszer csak lelassult, majd végül megállt. Egy szűk folyosó tárult a kiválasztottak elé, amin csak egy irány volt, mégpedig az ismeretlen egyenes. A falak nyirkosak és dohosak voltak. Az egész olyan volt, mintha egy keskeny repedésen kellett volna átpréselniük magukat. A földet néhol kőtörmelék borította, ami megnehezítette a járást, főleg abban a sötétségben, ami szinte emésztette a helyet. Pár lépés után hirtelen fáklyák gyulladtak meg, amik a falhoz voltak erősítve. Így sokkal kellemesebb volt az alapból is nyomasztó út. A séta nem tartott túl sokáig, viszont annál hosszabbnak tűnt, a végeláthatatlan út és a halovány fény miatt. Pár perc séta után kiszélesedett a repedés és egy hatalmas kapu tárult eléjük, melynek a díszes mintája kék fényben pislogott. Néha erősebben, néha pedig annyira elhalványult, hogy teljesen elszürkült az átjáró.

Szinte biztos, hogy mágia, de nagyon gyenge, vagy csak haldoklik... Az ajtó varázsige, ráolvasás, titkos jelszó, mágikus ereklye és kulcs nélkül is könnyedén kinyílt egy nagyobb lökés hatására. A kapu lassan, de biztosan kinyílt, hangos nyikorgó hanggal társítva és egy hatalmas barlang tárult eléjük. Mintha egy nagy aréna lett volna, tele törmelékkel, plafontól a földig érő cseppkő oszlopokkal és hatalmas sziklákkal. Egészen jó lehetett látni, ugyanis rengeteg apró szentjánosbogár világította be a teret, akik a plafon környékén repkedtek.

Viszont sem bogarak, sem a rendkívüli cseppkő oszlopok nem keltették fel annyira hőseink figyelmét, mint a barlang közepén térdelő 10 méteres óriás, ami fel volt tűzve, a gyomrán keresztül, egy jókora márvány oszlopra, a jobb karja pedig ki se látszott a törmelék alól, így mozdulni se tudott.

A hátából és a mellkasából rengeteg nyílvessző, rozsdás kard és fejsze állt ki. Kókadt fejjel a padlót bámulta, majd mikor megérezte a frissen érkezőket lassan felemelte a fejét. Az arca helyén egy hatalmas lyuk volt, semmi más. A szörnyeteg, a mély hangján üvöltésbe, vagy még inkább hangos nyögésbe kezdett. Az átjáró amin bejöttek azonnal becsapódott a csapat mögött és kéken világítani kezdett. A gigász megpróbált felállni, de a márvány nem engedte neki. Gyors mozgásba, vergődésbe kezdett, majd eltört az oszlop talapzata, ami eddig a börtönét jelentette, aztán hihetetlen gyorsasággal a karját is kirántotta a sziklák alól. Az oszlop még mindig átszúrta a lényt, de így már két lábon állt és szabad volt. A hosszú, furcsa testtartásba tett kezei egészen leértek a bokájáig és a feje súrolta fentről függeszkedő cseppköveket. A monstrum hátra lépett kettőt, majd a csapat felé futott és egy hatalmasat csapott mind a két alkarjával a kalandorokra. Szerencsére mindenkinek sikerült elugrania az utolsó pillanatban így megúszták karcolások nélkül. Viszont a világ utolsó óriása továbbra sem tágított. Ismét föltápászkodott és így kezdetét vette a sorsdöntő harc.

(Mindenki leírhatja, hogy mit tervez, mit tesz a csata folyamán és a kocka dönt. Sok silert!)

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

"Tudóspalántáink" valahogy sikerül megtudniuk valami érdekeset az időutazással kapcsolatban és nem telik el úgy nap, hogy ne kavarnának bele a múltba, ezzel megváltoztatva a világvonalakat, a jelent és a jövőt. Persze ezt mind érdekes karakterekkel, helyszínekkel, történettel és körítéssel.

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Ismae:

-Ha nem bánjátok, akkor én kimaradok ebből a projektből. Ja, és amennyiben nem robbantjátok fel a boltomat és a lakásomat, addig egy szót sem szólok róla senkinek. Becsszó!-fordultam Okaihoz. Ha elenged így, akkor Mayushihoz fordulok, és gyorsan elbúcsúzok tőle. – Nyugodtan jöhetsz bármikor! Rám mindig számíthatsz! Na, akkor jó éjt mindenkinek!
Ha Okarin még egy kicsit feltartóztat, akkor karban font kézzel várom, amíg a felesleges csicsergést abbahagyja. Bár sajna egyáltalán nem hasonlít egyetlen madárra sem, hogy csiripelésnek minősítsem. Főleg akkor, mikor nagyon belemerül a „zsenialitásának” taglalásába.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

2408-at írunk... Nos hogy is öntsem szavakba azt ami itt folyik? Talán a legjobb kifejezés erre az egészre az lenne, hogy: Itt a világvége!

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Mocsok:

Üdv minden játékosnak!

Sajnálatos (vagy talán annyira mégsem az) hírt kell közölnöm veletek.
Arra a döntésre jutottam, hogy leadom nem csak a kalandjaim, de a világaim is.
Hogy miért? Nos, főként azért mert a mesélés nem az én műfajom. Elég lassan írok, gyakran nincs is rá időm, végigimprovizálok mindent, stb.
Persze nincs minden veszve bárki átveheti a világokat és a kalandokat is, sőt kedve szerint formálhatja azokat. Játékot továbbra is vállalok, de mesélést már csupán kivételes alkalmakra.
Megértéseteket köszönöm, további jó játékot az oldalon!

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Az éj sötét és felhőtlen. Az utcák csendesek és kihaltak. Legalábbis látszólag. Még a lámpák se világítanak. Csupán a hold fénye, vet árnyékot az üres utcákra. Ám a sötét és hideg sikátorokban mindig van valami mozgás vagy halk nesz. Jobb esetben csak egy patkány... Rosszabb esetben? Ne akard tudni.

Alfórumok: Történelem, Játszható fajok, Nem játszható fajok

---------------------------------------------------------------------------------

Arnion:

És ha nem lenne mesélő ??

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Ebben a fantasy univerzumban az istenek elhagyják a világot, senki nem tudja miért. De egy utolsó csodát még tesznek minden isten kiválaszt egy embert aki erejének egy részéből részesül. Ezek az emberek lesznek a játékosok. Megkötés nélkül alkothatod meg a karaktered erejét. Ám vigyázz mivel minél nagyobb a választott erőd annál nagyobb lesz a hátránya is amit nem te fogsz választani és a játék elején nem is tudsz róla. Innentől fogva te irányítod a karaktered lehetsz egy szörnyeteg aki emberi lelkekkel táplálkozva nyer egyre nagyobb erőt vagy egy szent aki a hit erejéből nyeri hatalmát. Esetleg egy lecsúszott alkoholista kit egyáltalán nem érdekel ez az egész! Eleinte mindenki egy különleges képességgel bíró ember ám ahogy egyre több és több erőt szerzel úgy válsz egyre hatalmasabbá, míg végül akár tényleg istenné nem válsz és olyanná formálod a világot amilyennek te elképzelted!



A játékban ahogy láthatjátok elengedhetetlen az emberek maga mellé állítása(eleinte legalábbis mindenképp). Éppen ezért a karakterek eszmei párbaja nagyobb befolyással fog bírni sok esetben mint a puszta fizikai harc. Nem kard a kard ellen harcolnak hanem ideológiák és eszmék!

Alfórumok: Tudnivalók, Csevegő és Hírverő

---------------------------------------------------------------------------------

Whitewolf:

ha egymilliót dobok nyertem

g9uFr6RM1000000-1000000

NYERTEM1000000-1000000

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Fantázia Birodalma:

A döntésről értesítsetek privátban, hogy zárjam-e a világot vagy sem.

FaBi Staff.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Ez a 41. évezred. Több mint tízezer éve az emberiség császára elmozdíthatatlanul ül az arany trónuson. Ő az emberiség mestere és ura több mint egymillió világnak a hatalmas kifogyhatatlan seregeinek köszönhetően. Egy láthatatlanul vonagló elhunyt a sötét kori technológia erejével. Ő a halott ura a mérhetetlen emberi impériumnak akinek ezer lelket áldoznak naponta, hogy igazán meg ne haljon sosem. De még ebben a halálmentes állapotában is örökké virraszt. Óriási hadiflották keresztezik a démon-fertőzött Immatériumot, az egyetlen utat a távoli csillagok között, útjukat pedig az Astronomican világítja meg, a császár akaratának fizikai manifesztációja. Hatalmas seregek harcolnak az ő nevében számtalan világon.

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Ben:

legjobb tudomásom szerint igen, csak elfoglalt a Világ vezető

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal

Bolygókat felfedezni, új fajokat megismerni és segíteni legyőzni a Goa'uldokat, ez a Csillagkapu program résztvevőinek a feladata. A csapatokat hetente ismeretlen bolygókra küldik, hogy kivizsgálják azokat. Az ismeretlenben azonban számtalan veszély leselkedhet rájuk.

Alfórum:

---------------------------------------------------------------------------------

Aria:

Alexis sikerrel járt a számítógép feltörésével, de az öröm rövidnek bizonyult. Ahogy a karjára fonódtak a kábelek azonnal reagálnunk kellett. Rajta kívül senki nem értett eléggé a programozáshoz, hogy a számítógép önvédelmi mechanizmusát állítsuk le időben, Theodore-t pillanatokkal korábban még a mintagyűjtés foglalta le, így először felemeltem a fegyveremet... de nem sütöttem el. Nem tudtam, hogy milyen hatása lesz, és a csapatom legújabb tagját úgy festett, már akkor sem tudom megmenteni, ha sikerül kikapcsolni a gépet. Számokat mondott. 5 7 8 4 1 9 8 5 6... alig tudta elmondani ezeket is. Ahogy lehunyta a szemét, biztos voltam benne, hogy már nem nyitja ki többet, és hirtelen végtelenül esendőnek és gyengének éreztem magam. Tudós voltam, nem katona. Ahhoz volt érzékem, hogy lassan, pontosan kiszámoljak dolgokat, hogy összefüggéseket lássak át, és megoldásokat keressek, ezért tartottam úgy, hogy nem leszek rossz vezető. De egy emberem meghalt, és nekem túl nehéz volt feldolgozni ezt. Nem tudtam mondani neki semmit, nem tudtam biztatni, nem is ismertem igazán, csak térdelek a holtteste mellett, és próbálok valamilyen döntést hozni, és vezetőként viselkedni. Ökölbe szorítottam a kezem, hogy az ujjaim kissé a tenyerembe vájjanak, és a pillanatnyi, tompa fájdalom kitisztítsa a gondolataimat. Tudós vagyok, nem katona. De katonákat kell vezetnem, szükségképpen katonaként kell kissé viselkednem. Egy katona pedig tudja, hogy reagáljon egy a szeme előtt történt halálesetre, és egy katona tudja azt is, hogy a nő utolsó szavai milyen kulcsfontosságú információkkal szolgálhatnak. Felálltam Alexis mellől, és szembenéztem a csapatommal, és a segítőnkkel, K'tau-val.
- Ellenőrizzük a koordinátákat, valahol van egy térkép, K'tau, kérem segítsen Cruz-nak ebben. - fordulok hozzájuk. Rodovic, vizsgálja meg a fiola tartalmát, érdekelne, mi csöpög itt mindenhol.
A Theodor által szerzett információkat némán nyugtázom, szinte alig lep meg. Amiket eddig elmondtak, hogy mik történhettek itt jaffákkal, nem csoda, hogy altatókkal és kábítószerekkel telített szimbionta-vér borítja ezt a helyet. A másik információ, az erdőről már több kérdést vet fel. A logikus megoldás egyértelmű, két csapatra kell oszlanunk. K'Tau-nak mindenképpen az erdőbe kell mennie, nekem pedig mindenképp az elnökhöz, tekintve, hogy kifejezetten velem akart beszélni, és csak a saját esélyeinket rontanánk, ha ezt a kérést nem teljesítenénk. Nem mehetek egyedül, túl nagy a kockázat, tehát két két fős csoportra oszlunk. Theodore kevésbé motivált, de képzett a harcban, és alighanem rám jobban hallgat, mint a bolygóról származó segítőnkre, Josephine pedig szintén kellően képzett, ha esetleg ellenállásba ütköznek, K'Tau-val alighanem képesek lennének boldogulni a helyzettel. Megszólalok.
- Két kétfős csapatra oszlunk. K'Tau Cruz kíséretében az orvost kutatja fel, engem pedig Radovic kísér az elnökhöz. Így látom a legtöbb esélyt, hogy túléljük, és minél több információt szerezzünk. Próbálok időt nyerni, és minél többet megtudni. A kommunikáció nehézkes lesz, de igyekszünk tartani a kapcsolatot, és jelezni, ha valami fontosat tudtunk meg.

VálaszMegtekintés témábanHozzászólás mutatása

↳ 📚 Wiki oldal