Órák óta repültek. Nojiko teljesen elveszett a nézelődésben, a gondolataiban, vagy bácsikája dudorászásának hallgatásában. Időnként hátranézett. Először mosolyogva csóválta meg a fejét Itoshi szendergésén, de valójában örült neki, hisz még gyógyulnia kell.
- Ha jól sejtem, Aranjia sosem vitt el téged sehova hosszú távon. - jegyezte meg egyszer csak Koji.
A lánynak nem tűnt fel, hogy a fiú jó ideje figyeli őt. Kicsit meg is lepődött, hogy így rájött a számára kissé fájó emlékre. Szomorúan megcsóválta a fejét.
- Semmilyen távon nem vitt el, mert... sosem változott át. Kis gyermekként sokat kértem... rosszul esik, hogy nem teljesítette... Mai napig nem tudom, miért nem...
Koji ezen eléggé meglepődött.
- Tényleg? Azt gondoltam volna róla, hogy ő inkább azok közé a sárkányok közé tartozik, mint Akaramma, akik más formát nem is viselnek.
A lány haloványan elmosolyodott.
- Nem, ő mindig egy fekete hajú kislányként mutatkozott, aki így, hogy nőttem, körülbelül egy fejjel, vagy talán csak féllel alacsonyabb nálam... Mindig is tisztában voltam azzal, hogy egy szokványos család nem így néz ki, mint az enyém, de... gondolhatod, hogy azért furcsa volt számomra a halász családja, akik megvendégeltek minket...
Nem tudtak tovább beszélgetni, mert valami hirtelen feléjük repült. Nojiko ösztönösen megkapaszkodott az előtte lévő pikkelyekben, amíg a sárkány kitért. Amint újra nyugalom adódott, a lány körülnézett. Észre is vette a furcsa teremtményt. ~ Vajon mi lehet…? A főnixek jutnak róla eszembe, hogy ilyenek lehetnek, de… kétlem, hogy az lenne… ~ Furcsa késztetést érzett arra, hogy megsimogassa, de a helyéről sajnos nem érte el, a madár meg tartotta a távolságot.
Hamarosan Itoshi is felébredt majd ereszkedni kezdtek. A lánynak nem mondott sokat az említett két hely neve, így csak kíváncsian várta, bácsikája mit szeretne mutatni.
Ahogy közeledtek a földhöz, úgy vált egyre izgatottabbá. Hiszen ez egy fesztivál! Az első fesztiválja!
~ Mennyi féle hangszer… mennyi ember… mennyi minden…~ Ahogy leszálltak és immáron föld volt a talpa alatt sietősen kihalászta fonását a ruhája alól. Kibontotta, majd minden ügyességét felhasználva igyekezett a kezével kifésülni és megigazgatni. Nem ehhez volt szokva… Ezért csinálta meg reggel… Hogy ha bármi adódna a későbbiekben, jól nézzen ki. Csak hát Gawan Mo szétfújta… Meg ugye repültek… De egy fesztiválon mégis csak szeretne csinos lenni, amennyire teheti. Jelenleg ennyire tellett… Most kérje meg a fiúkat, hogy a haja miatt álljanak meg? Itoshi akkor biztosan kifakadna. Mondjuk már így is készült lélekben a yasha megjegyzésére. A fiú már így is kiakadt azon, hogy megálltak…
Ahogy mindenki földet ér Gawan Mo is visszaveszi az emberi alakját.
- Most komolyan megálltunk fesztiválozni? - Teszi fel Itoshi a kérdést enyhén hisztérikusan. A sárkány csak mosolyog rajta aztán elindul a hang felé és int, hogy kövessék. Ezután Itoshi Kojira néz segélykérően, hátha tehet valamit az ügyben, de a fiú csak megvonja a vállát.
- Higgyétek el, jobb, ha követjük. - Mondja, és Nojiko mellé igazodik, hogy kísérje. Itoshi végül kicsit lemaradva követi őket.
- Itoshi… - fordul felé gyengéden – Igazad van abban, hogy van dolgunk, de… ha már megálltunk egy kicsit legalább… egy kicsit próbáld magad jól érezni… Emlékszel, hogy beszéltük, hogy jó lenne elmenni egy ilyen rendezvényre… Gawan Mo-samaék vigyáznak ránk, nem lesz baj. – ejt meg felé egy bíztatónak szánt mosolyt.
Mondjuk kicsit fél, hogy ebbe is bele fog kötni. Hogy csak vele lenne és a sárkányékat a háta közepére sem kívánja… Szeretné remélni, hogy nem így lesz. Nem kap megjegyzést.
Még csak késő délután van, de a zene már most hangosan szól. Már fent vannak a lámpások is. Egyértelmű, hogy éppen egy fesztivál napján sikerült elkapniuk a kis várost. Már a városka bejáratánál minden tele van árujukat kínáló bódékkal. A főutca, amit nemsokára elérnek már most hemzseg az emberektől. Itoshi arcán egyértelműen látszik, hogy egyáltalán nem örül ennek a fejleménynek.
Koji közben mellé szegődött. A lány megejt felé egy apró mosolyt. Ő legalább normálisan kedves vele.
- Kérsz valamit? - Kérdezi Koji.
A városka bejáratánál rengeteg érzés kezd kavarogni a lányban. Izgatott, kíváncsi, ugyanakkor… ijesztő számára a tömeg… Mennyien vannak! Hogyan fog tudni közöttük menni a szarvaival…? Attól talán kevésbé fél, hogy esetleg megszólják, hisz… Koji itt van mellette… de aztán ki tudja… ~ Remélhetőleg nem fognak foglalkozni velem… ~ Itoshiért is aggódik. Időnként hátra is pillant rá. Kicsit bűntudata is van... vagy valami olyasmi, hogy vele kevésbé foglalkozik. De hát annyi minden van körülöttük! Vagy ez csak puszta kifogás?
Időközben ahogy haladnak a főutcán nem is tudja, hova nézzen, annyi az újdonság… A rengeteg ennivalót áruló ember… a kelmék, ereklyék, ékszerek… Utóbbiakat nézte meg a leginkább, már amennyire így menet közben tudta. ~ Kellene vennem néhány egyszerűbb ékszert, hogy tudjak mit hordani…~ Persze ahogy haladt, igyekezett figyelni a szarvaira, hogy senkit se üssön meg, a lehető legóvatosabban nézelődött. ~ Vajon hova visz a bácsikám? ~ Merengéséből Koji hozta vissza.
- Hm? Oh… - ahogy felfogja a kérdést, egy pillanatra elgondolkodik, majd válaszol. - Ehetnénk valamit… Mit ajánlasz, Koji? Neked mi a kedvenced? – kérdezi egy kedves mosollyal.
Itoshi morog egy kicsit magában, de követi a többieket. Minden embernek, még a gyerekeknek is ki van festve az arca, leggyakrabban fehérrel és vörös csíkokkal, de vannak nők, akik egy kis kéket és színes köveket vagy papírokat is használtak.
- Egyáltalán milyen fesztivál ez? - Kérdezi Itoshi. - Túl korán van mindenhez és ez biztosan nem Hanabi.
- Majd meglátod Itoshi. - Válaszolja neki jókedvűen a sárkány. - Ne aggódj tetszeni fog.
Koji közben odahúzza a félsárkányt az egyik ételárushoz. A pulton nagyobb fényes tetejű gombócok, nyársra húzott illatos csirke szeletek és tintahalak, és édes kéreggel bevont almák vannak.
- Mit szólsz innen valamihez? Az én kedvencem ez. - Mutat a fényes tetejű gombócokra. - Ez viszont biztos ízlene neked. - mutat az almákra.
Az árus egy idősebb férfi. Ő is festést visel az arcán és boldogan figyeli a párost, amíg válogat.
Takoyaki
A takoyaki sült tésztából készült arany golyó, kis polipdarabokkal, tenkasuval (tempura törmelék), benishogával (pácolt gyömbérrel) és újhagymával töltve. Speciális öntöttvas serpenyőkben sütik, és végig lehet nézni, ahogy a takoyaki árusok ügyesen, gyors ütemben forgatják a golyókat pálcikákkal. A főtt takoyakit forrón, kívül enyhén ropogósan, belül ragadósan fogyasztják, és japán majonézzel, a worcestershire-hez hasonló ízletes barna szósszal, aonorival (szárított hínárral) és katsuobushival (szárított bonito halpehely) kenik.
Yakitori
Egy igazán klasszikus japán csemege, a yakitori csirkenyársak, melyeket faszénen sütnek, és Japán egész területén megtalálhatók. A Yakitori a csirke minden részéből készül, például a combhúsból, a farokhúsból és még a bőrből is, mindegyiknek saját egyedi íze van. A legelterjedtebb fűszerek a tare (szója grillszósz) és a shio (só), de a wasabi, az umeboshi (savanyú ecetes szilvapaszta) és a karashi (japán mustár) is megtalálható a yakitori standokon. Vannak olyan változatok is, mint a negima yakitori – lédús csirkecomb és zöldhagyma darabok, valamint a tsukune (csirkedarált) más ízesítőkkel keverve. Bár a csirke a legelterjedtebb nyársas húsfajta, sertés- és marhahús is kapható.
Ikayaki
Bár egyesek számára nem tűnik a legelbűvölőbb vagy legvonzóbb harapnivalónak a pálcán sült, egészben grillezett tintahal, a japán street food szakácsok egy egyszerű koncepcióban elsajátították a legjobbat. A friss, zsenge tintahalat faszén fölött grillezzük, bőséges shoyu-val (szójaszósszal) vonjuk be, és egy szelet citrommal vagy lime-mal tálaljuk. A tintahalhúsra jellemző rágós állagot azoknak is ki kell próbálniuk, akik még nem tették. Az Ikayaki egy húsos és ízletes, útközbeni étkezés, amely szinte azonnal rendelhető.
Karamellás alma
A fiút zokszó nélkül követi, mikor az egyik standhoz húzza. Mennyi féle-fajta étel! Sok mindenről felismerte, hogy mi lehet, de ilyen formában otthon nem találkozott velük. Azt se tudta, mihez kapjon, mit válasszon. Mindennek nagyon jó illata volt. Egyre inkább azon gondolkodott, hogy ő ebből képtelen választani és mindet szeretné megkóstolni. Igazából… kijönne a pénzéből, ha jól számol. Meg megérdemli! De… rögtön korholni is kezdi magát. Nem kellene elszórnia a pénzét… Meg nem kellene ilyen telhetetlennek lennie… Van még nap, biztosan eljut még fesztiválra, nem kell mindent azonnal kipróbálnia. Enyhén csalódottan, de ezt leplezve mosolygott Kojira meg az eladóra.
- Legyen akkor a gombóc. Meg egy alma…
Kotorászni kezd a szütyőjében, de a fiú megállítja.
- De… - ahogy tudatosul benne, hogy már pedig meg lesz hívva végül visszazárja a táskáját. – Köszönöm…
Ebben a helyzetben kicsit bosszankodik, hogy az almát is kérte, de nem mutatja. Elhagyva a standot rögtön meg is kóstolja a gombócot.
- Ummm… ez nagyon finom. – lelkendezik. – Mi a neve?
Elég hamar megeszi. Persze ügyel arra, hogy ne habzsoljon. A lehető legnőiesebben igyekszik eltűntetni az ételt. Alig, hogy ez megtörténik észrevesz egy boltot. Először nem érti, miért vannak az állatok pálcikára tűzve. Ahogy azonban közelebb megy, megérzi a cukor édes illatát.
- Lenyűgöző… - motyogja – Ezek itt tényleg mind cukorból készültek?
Koji csak bólint a kérdésre.
- Mindegyiket itt készítik helyben, és mind cukorból van.
Nojiko alig akarja elhinni… Ilyen szép dolgokat lehet alkotni cukorból? Hogyan? Volt ott mindenféle állat, hal, polip, macska. Még sárkány is akadt. De, ami a legjobban megragadta a tekintetét, az a panda volt. Hallott róla, hogy van egy ilyen furcsa állat, ami medve, de sehogyan sem illik a környezetébe… Hatalmas, de bambuszon él… Nem látott róla képet, de a leírás alapján nem kételkedett abban, hogy az egy panda.
- Kérsz egy ilyen édességet? Erre most meghívnálak én… Szeretném viszonozni a kedvességed… - néz a fiúra enyhén zavarban mosolyogva.
A srác azonnal habogni kezd, ahogy a lány meg akarja hívni.
- Én... Nem szükséges tényleg...- Aztán valószínűleg rájön, hogy megbántja a lányt, ha nemet mond. Úgyhogy gyorsan hangnemet vált. - Nem kéne elköltened a pénzeteket. Itoshit ismerve valószínűleg abból kell kihúznotok, de legyen, ha ragaszkodsz hozzá akkor kérek egyet. - Elgondolkodik. - Szerintem egy polipot.
Koji először visszautasítja, de még mielőtt a lány elszontyolódhatna helyesbít. Kicsit húzta a száját a hallottakra, de örült, hogy a fiú hagyta magát meghívni.
- Tudom... de ennyi talán belefér... - jegyzi meg.
A kérésnél biccentett. Ezúttal ő intézte a vásárlást. Magának egy madarat választott. Csábította a panda, de úgy okoskodott, hogy annak nem tudhatja, milyen hozzáadott íze van és lehet, nem fog ízleni neki. A madár viszont olyannak tűnt, ami biztosan ízletes lesz. Miután elhagyták a standot még kicsit gyönyörködve nézegette a mestermunkát, majd megkóstolta.
- Milyen finom ez is! - lelkendezik. - Köszönöm, hogy elfogadtad!
Koji boldogan veszi át a cukor szobrocskát és halkan gyerekes és őszinte mosollyal figyeli, ahogy a lány rögtön megkóstolja a sajátját.
- Én azt hiszem megőrzöm az enyémet. - mondja felé mutatva a polipot.
Nojiko eddigre már megeszegette a madár fejét. Kérdőn pillant a fiúra.
- Hogyhogy nem fogyasztod?
- Inkább elteszem emlékbe, hogy később, mikor rá nézek, eszembe jusson ez a fesztivál. Ez is hasonlóan édes, mint a cukor.
A lány kissé furcsállta a választ. ~ Cukor, még ha ilyen szép, akkor is azért van, hogy megegyék, nem? ~ De aztán villámcsapásként hasít belé a felismerés. Megsértett egy hagyományt!
- A csudába... nem tudtam, hogy ez így szokás... fejetlenül is el lehet rakni? - kérdezi bűnbánó tekintettel.
Koji elneveti magát. Noji csak szomorkásan pislog rá.
- Valami rosszat kérdeztem?
A fiú csak mosolyogva megcsóválja a fejét, jelezve, hogy nem.
Kis csend után Koji mesélni kezd.
- Valahogy nem lep meg hogy az antiszociális Aranjia nem vitt le fesztiválokra, de örülök, hogy ide eljuthattál. Főleg, hogy ez nem is akármilyen fesztivál. A falut Hotaru no Kaeanak hívják. Már sokszor csak Hotaruként hivatkoznak rá. (Szentjánosbogár) Ez a Haru no himatsuri (Tavaszi tűzfesztivál) az emberek azt ünneplik, hogy 200 éve egy főnix megmentette őket. Azt mondják egy gonosz szellem miatt a téli hó nem akart megolvadni és még ilyenkor is olyan hideg volt, hogy az állatok megfagytak odakint, de még a tűzhelyre rakott tűz is hamarosan kialudt. Amíg egy főnix meg nem szánta őket és a lángjaival fel nem melegítette az időt.
A lány figyelmesen hallgatta a történetet (az elején még gyorsan visszacsomagolta az édességet). Örült az új ismereteknek és annak is, hogy így elterelődött a beszélgetés a hibájáról. Még mindig nem tudta, mi "rosszat" szólt, de nem akart arról beszélni, így inkább mást kérdezett.
- Egyébként... mi volt az a madár, ami majdnem nekünk repült?
Koji cinkosan elmosolyodik.
- Reméltem, hogy megkérdezed majd. - Finoman a lány vállára teszi a kezét és a színpad felé fordítja. Mintha csak erre az eseményre vártak volna, hirtelen csend lesz, aztán elindul a zene.
Először a zenére csak apró tűz madarak jelennek meg és kezdenek lassan táncolni, aztán ahogy lenyugszik a nap, egyszerre fellobbannak a fáklyán és a színpadon egy ezüst fehér hajú fiatal lány jelenik meg. Rövid ruhái úgy vannak kitalálva, hogy ne akadályozzák a mozdulatait, két hatalmas legyezője mintha csak szárnyak lennének és mintha minden mozdulatukkal táncra bírnák a lány körül táncoló arany, zöld, és vörös lángmadarakat.
Nojiko a választ a kezdődő előadásként kapta meg. Csillogó szemekkel figyelte a lány táncát. ~ Milyen szép! Milyen ügyes! Milyen jó lenne így táncolni! Milyen jó lenne egyáltalán táncolni! ~
- Shiranui. A falu az ő tiszteletére rendezi minden évben a fesztivált, ha a kedve úgy tartja pedig maga is megjelenik és táncol nekik. Itt nem kell amiatt aggódnunk, hogy valaki észreveszi, hogy félsárkány vagy. Az emberek azért viselnek maszkot, hogy a szellemeket is meghívják maguk közé. Nem tudni melyik maszk rejt embert és szellemet, itt mindenki szórakozni jön és, hogy tisztelegjen a főnixnek. Mondják. Úgyhogy Itoshinak sem lehet kifogása.
Mintha csak az említésre várt volna az öreg sárkány is megjelenik Itoshi kíséretében. Itoshi még mindig enyhén morcos, de némileg lenyugtatta a hangulatát a mind két kezében tartott dango, és a karamellás alma. A ruhájába pedig egy patkány alakú cukorszobrocska van tűzve.
Koji még magyarázott kicsit, amiért szintén hálás volt. ~ Shiranui... milyen szép neve van... ~
- Köszönöm, hogy meséltél a rendezvényről. Örülök, hogy elhoztatok és ilyen remek társaságban tölthetem az első fesztiválom. - mosolyog Kojira.
Már épp megjegyezné, hogy meg kellene keresniük lassan Itoshiékat, hisz a fiú aggódhat érte, mikor meglátják őket. Nagyon megkönnyebbült, mikor egy kevésbé nyűgös yasha fogadta. ~ Ennyi édességtől egész este pörögni fog... ~ De nem zavarta. Még az árusoknál eszébe jutott, hogy majd Itoshinak is vesz valamit, de így egyelőre nem érezte szükségét. Kicsit bosszantotta, hogy a yasha nem tudott szerényebb lenni, aztán eszébe jutott az alma. Neki sem lehet egy rossz szava sem...
- Örülök, hogy jobb a kedved Itoshi! - mosolyog rá kedvesen. - Téged is jó viszont látni bácsikám! - jegyzi meg gyorsan, mielőtt az öreg még számon kérné.
Igyekszik gyorsan terelni.
- Merre tovább? Várható még előadás? Mit érdemes még megnézni?
- Természetesen. - Feleli Gawan Mo. - Egész este és holnap is végig lesznek táncok és színdarabok. Ha szeretnéd kipróbálni szívesen csatlakozok hozzád egy körtáncra. - Mondja mosolyogva és be is mutat pár mozdulatot. A két fiú szinte egyszerre szólal meg.
- Nem hinném, hogy szeretné. - Koji
- Tedd magad takarékra, öreg. - Itoshi.
A sárkány csak felhúzza az orrát.
- Milyen negatívok vagytok. Meg sem érdemlitek ezt a csodás kislányt. - A fiuk erre csak fáradtan sóhajtanak egyet.
Nojiko lelkesen hallgatja, hogy mennyi minden lesz még. A tánc invitálás meglepte. Szeretett volna menni. Nagyon. Mióta sok éve megkérte Tengut, hogy tanítsa meg, azóta szeretett volna "rendesen" táncolni, nem csak magában, magukban. Eltekintett tehát attól, hogy bácsikája kérte fel.
- Értékelem a védelmeteket, de tényleg negatívok vagytok... - az öreg sárkányhoz fordul - Bácsikám, szeretném kipróbálni és örülnék, ha csatlakoznál. - mosolyog rá.
- Oh. - Néz fel hirtelen az öreg. - Már jön is. - Mire kimondja véget ér a dal. Shiranui meghajol a tömegnek aztán nyugodt léptekkel lesétál a színpadról és feléjük indul.
A szám pont véget ér. Nojiko reménykedik, hogy egy újabb fog kezdődni, de kissé csalódnia kell. A nő ugyanis elhagyja a színpadot.
- Azt gondoltam te is csatlakozol majd a tánchoz. - Cseng a nő hangja. - Gawan Mo. - Ahogy odaér, meghajlik a fiatalok felé is.
- Shiranui vagyok az arany főnix. Kojit felismerem. Kik a többiek.
A sárkány mosolyogva mutatja be őket.
- Ez a szépség itt az unokahúgom Nojikó. A morgós fiatal ember gombóccal teletömött szájjal pedig Itoshi.
A lány egészen megilletődik. Koji említette, hogy néha tiszteletét teszi, de azt hitte, most csak egy beöltözött nő táncol és nem maga Shiranui. Tisztelettudóan meghajol, mikor Gawan mo bemutatja.
- Örvendek a találkozásnak Shiranui-sama.
- Vagy úgy. – Mondja a főnix megfontoltan. - Örülök a találkozásnak. - Hajtja meg a lány felé a fejét. - A te nevedet már hallottam Torinokamitól ha jól emlékszem. Te voltál a yasha, aki kegyetlenül lemészárolta a darvait, ha jól rémlik. - Gawan Mo majdnem félrenyeli a levegőt úgy próbálja visszatartani a nevetését, Itoshi ellenben összehúzza a szemeit és majdnem paradicsom piros színt ölt.
- Ez nem igazán így volt...- Motyogja.
Nojikot meglepte, hogy a nő hallott Itoshiról. Enyhén megrökönyödött bácsikája reakcióján. ~ Ha megölte, akkor azon mi ilyen vicces? Mitől jött zavarba Itoshi?
- Mi történt? - teszi fel a kérdést ártatlanul.
Itoshi zavartan megvakarja az arcát.
- Ha jól hallottam, Itoshi megtámadta Torinokami egyik szentélyét, amit a hős darva ádázul védelmeztek, de ő kegyetlenül lekaszálta mindegyiküket. - Meséli színpadiasan a nő. A fiú arca vörös lesz a dühtől.
- Egyáltalán nem az, ami történt.
- Hmm? Pedig biztos vagyok benne, hogy Torinokami azt mesélte nekem.
- Nekem szajkót mondott. - Szól bele Koji.
- Nem számít. - Mondja Gawan Mo.
- Egy erdei szellem végzett a madarakkal és az szállta meg az egyik darut, amivel végeztem. De Torinokami egy másik madara is látta. A következő amire emlékszem, hogy egy tucat madár próbál megölni és Torinokami esküdözik, hogy mindenképpen végez velem.
- Hmm. - gondolkozik el ismét a nő. - Torinokami verziója hihetőbbnek tűnik. - A dühös Itoshin kívül mindenki elneveti magát. Még Shiranui is elneveti magát a legyezője mögött.
Közben kicsit messzebb felhangzik egy újabb zene és az öreg sárkány megragadja a lány csuklóját.
- Akkor gyere kedves, ideje csatlakozni a mulatsághoz.
Nojiko figyelmesen hallgatta a történetet. Mikor mindenki elnevette magát, az ő tekintete kissé elsötétült. Egyáltalán nem értette, min nevetnek. ~ Velem van a baj, hogy nem tartom humorosnak az esetet, vagy esetleg a nagy hatalmú személyeknek van sajátos humoruk? ~
Merengéséből bácsikája "lecsapó" keze téríti vissza. ~ Hát persze, a tánc! ~ Még vet egy együttérző pillantást Itoshira, illetve mindkét fiúra egy-egy kérdő tekintetet is.
- Nem jöttök? - kérdezi.
Persze tudja a választ. Itoshi nem, mert Itoshi. Kojinak meg volt lehetősége, de ezek szerint nem szeretne... Kicsit zavarja, de ez van. Csak azért is táncol, ha a bácsikájával, akkor a bácsikájával.
A körtánc remekül indul. Jó tanárai voltak a lánynak, és nem nehéz követni a ritmust, az öreg sárkány láthatóan nagyon élvezi. A többiek is követték a párost, hogy figyeljék a lányt, de alig tesznek meg pár mozdulatot, Shiranui megragadja Itoshit majd int Kojinak, hogy kövesse. Itoshi nem igazán örül a főnix nógatásának, mintha nyöszörögne is valami olyasmit, hogy nem akarja, de akárhogy is a nő végül belöki őt is a körbe. Kojinak nem kell kétszer mondani. Magától áll be a félsárkány és Shiranui közé a tánchoz.
Nojiko kifejezetten szép látványt nyújt. Mozgása kecses, látszik rajta, hogy van gyakorlata. Emellé még folyamatosan mosolyog is. Látszik, hogy nagyon élvezi. Egészen el is merül a mozgásban. Csak akkor zökken ki, mikor úgy érzi, valaki figyeli. Hátra sandít. "Csak" Koji az. A többiek? Ők is megvoltak. A fiú mögött volt Shiranui és még Itoshit is sikerült behúzni. Örült neki, de azért reméli, hogy a yasha nem fog nyígni emiatt és kicsit el tudja engedni magát. Amíg hátrafele figyel kicsit kibillen a ritmusból, aminek köszönhetően majdnem nekimegy Kojinak.
- Oh, bocsánat... Előre kellene figyelnem... - jegyzi meg egy szégyenlős mosollyal.
Visszafordul, szerencsére könnyen felveszi újra a ritmust.
Koji csak egy mosollyal válaszol a bénázásra. Egyáltalán nem zavarta, hogy majdnem neki ment a lány. Ahogy a gyerekdal lassan a végére ér a kör már szinte az egész teret kitölti, rengetegen csatlakoztak hozzá félúton is és úgy tűnik (Itoshin kívül) mindenki legalább annyira élvezte, mint a félsárkány. A végén a körben állók megtapsolják egymást és a zenészeket Shiranui úgy tűnik valósággal ragyog az egész alatt. Az emberek egyesével mennek oda hozzá, meghajolnak, megérintik, van, aki ajándékokat is ad neki. A legtöbb ajándékot udvariasan meg köszönve el is fogadja.
- Nagyon szépen táncolsz. - Dícséri meg Nojikot Gawan Mo. Koji is nyitotta a száját, a mosolya és a testbeszéde alapján ugyanezt akarta mondani, de az öreg sárkány beelőzte. A fiú így sem adja fel.
- Igen. Nagyon jól állt neked ez a tánc. - Mondja ő is mosolyogva. Az egyetlen, aki még mindig komor arcot vág az Itoshi.
Nojiko nagyon élvezte az egészet. Kedves mosollyal fogadta a gratulációkat.
- Köszönöm. Ti sem panaszkodhattok. – viszonozza a gesztust.
Itoshi viselkedése aggasztja. ~ Mi lehet vele? Az elmúlt napok ennyire megviselték? Vagy mi járhat a fejében? ~
- Szeretnél egy álarcot? - Kérdezi Koji. - Készíthetnénk egyet, bár nem kötelező itt, de most hogy lement a nap, lassan lehetetlen lesz megkülönböztetni a szellemeket az emberektől, és egyébként is mindenki visel valamit az arcán.
- Koji... Miért akarod eltakarni ezt a helyes arcot. - Mondja Gawan Mo. – Gyere, kedves, festek rá valami szépet. Hidd el nagyon jól bánok az ecsettel. - Kacsint a sárkány.
Merengéséből egy hirtelen jött kérdés rázta vissza. Nem igazán tetszett neki az álarc gondolata, nem akarta rejtegetni magát. Viszont mivel ezen a fesztiválon ez a szokás, így inkább arra az opcióra hajlott, mint a másikra.
- Köszönöm, bácsikám, igazán kedves vagy és nem kételkedem a páratlan tudásodban, de nem szeretném. Inkább magam készítenék egy álarcot. Mondjuk aggaszt kicsit, hogy ilyen gyér a fény, így azért kicsit nehezebb… de jó lenne. Csak még előtte…
Itoshihoz lép és hátulról megöleli.
- Mi a baj? Tudok valahogy segíteni?