Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 24, 2023 22:30:02 GMT 1
Sajorana:
Amikor felemeled a hangodat a férfiak kicsit visszahőkölnek, amit akár jó jelnek is lehet tekinteni, de ahogy folytatod a mondandódat egyre jobban elsötétedik a tekintetük. Az egyikükön ugyan látszik, hogy meginog a másik viszont, aki a láncot is megrángatta csak még dühösebb lesz.
-Tőlem akár a császár ágyasa is lehetsz.- Köp ki.- A ma éjszaka a miénk, mi fogtuk el a szörnyeteget, és ez itt nem a Samano család területe.- Mivel ő is látja, hogy nem fogsz engedni kinyújtja feléd a kezét, hogy megérintse az arcod, vagy felemelje az állad, bármelyik is nem sikerül neki, mert ebben a pillanatban több dolog is történik egyszerre. Todore a válladra ugrik és földöntúli ijesztő hangon rámorog/fúj a férfire, akinek hirtelen egy apró lángocska jelenik meg a kézfején, amire rögtön ki is tágulnak a szemei és fájdalmában majdnem hátra esik. Shirenui lép melléd. A férfi még mindig az éget kezét szorongatja és lassan reszketni kezd a fájdalomtól, Shiranui tekintete ugyancsak lángokban ég.
-Shiranui vagyok. És ne kelljen megismételnem amit ez a lány mondott.- Mondja méltóságteljesen. - Azonnal ereszétek el!
-D-de...-kezdi a másik.- Ő támadta meg az egyik gyereket... Shiranui-sama.- A nő tekintete még jobban fellángol és a körülöttetek lévő összes fényfüzérből, fáklyából, lámpásból kirepülnek a lángok és elkezdenek a fejetek felet örvényleni.
-És te láttad?- Kérdezi, már majdnem nyugodt hangon.- Láttad a vért? Láttad a nyomait? Vagy láttad magát a támadást?- Kérdezi egyre dühösebben.
-N-nem... de...
-Akkor ne kelljen még egyszer elmondanom...- Közben Todore lenyugszik a válladon és mintha még el is mosolyodna. Végül a férfi lehajol és eloldja a láncokat, a szellem már annyira rémült, hogy igy sem mer elmenekülni csak a földig hajol elötettek.
-Köszönöm.- Mondja halkan.- Köszönöm Hime-sama (hercegnő), Hi no Kami. (Hi no Kami- tűz istennő)
-Nem vagyok istennő.- Feleli neki kedvesen Shiranui, közben a lángok visszakúsznak a helyükre.- Shiranui vagyok, az arany főnix. - Közben legugol a fiúval szembe és átöleli a térdeit így figyeli szomorú szemekkel ahogy elötetek térdel.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jan 25, 2023 13:46:48 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Ahogy folytatja, csak hidegen elmosolyodom. Ez egészen addig tart, amíg meg nem próbál érinteni, mert akkor csak undorodva elhúzódom, bár nem ez az egyetlen dolog, ami történik. Hűséges Todore-m azonnal a vállamra ugrik, hogy megvédjen, én pedig próbálok egyensúlyozni, majd finoman a hátára teszem a kezem és megsimogatom hálám jeléül.
Ahogy a nő mellém lép, egyszerre nyugszom meg kicsit és bosszankodom. Bosszankodom, mert megint nem sikerült megoldanom semmit, de megnyugszom, mert megmentett és megelőzte azt, hogy megint felizgassam magam. Viszont ahogy a fények kialszanak és felettünk örvénylenek, sikerül ezeket kicsit elengednem.
Elégedetten nézem a jelenetet és gondolkodom, hogy valamit én is hozzáfűzzek, de végül mégsem. Nem szeretnék visszatérni a figyelem középpontjába, most nem. Végül én is leguggolok a fiúhoz.
- Én pedig nem vagyok hercegnő, de nagyon kedves tőled... - mondom neki én is kedvesen. Habozom kicsit és a szívverésem is felgyorsul, de győz az bennem, hogy tennem kell valamit, így óvatosan és nagyon lassan a kezemet a kezére rakom. - Kérlek, nem szükséges ez... Mintha említetted volna, hogy a fényeket akartad megnézni? - próbálok valami olyasmit mondani, amitől hátha jobb lesz a kedve és nem húzódik el annyira.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 6, 2023 17:50:54 GMT 1
Sajorana
A fiú egész teste megrándul amikor hozzáérsz de nem húzza el a kezét, fél is, és nem is szeretne tiszteletlen lenni. -Te...- Kezdi csendesen Shiranui.- félvér vagy igaz?
A fiú bólint.
-Ugye, félig tűzpatkány vagy?- A yasha egy pillanatra meglepetten felnéz aztán ismét lehajtja a fejét mintha, szégyelné magát, aztán ismét bólint egy nagyon aprót.
-Elárulod nekünk mi a neved?- Kérdezi kedvesen, szerencsétlen sokáig gondolkodik de végül bizonytalanul megszólal. -Za-zakuro...- Todore szeme felcsillan és még egy kis levegőt is kifúj magából.
-Valaki tényleg képes volt téged egy gyümölcsről elnevezni?- Kérdezi nevetve. Zakuro arca közben az említett gyümölcs színére pirul. (Zakuro- Gránátalma) Shiranui még mindig komoly arccal nézi a fiút, aki ugyan elpirult és még mindig nem néz a szemetekbe, de legalább már nem hajol le teljesen a földig. Közben Koji és Gawan Mo is megérkezik mögétek. A fiú a kérdésedre lesüti a szemét és bólint egyet.
-Sosem voltam még kint a fesztiválon, minden évben csak meghallgattam milyen szép. Most meg akartam nézni. - Válaszolja. Nemsokára pedig a tömeg is elkezd szétválni ahogy két dulakodó alak lép ki belőle, az egyik egy gazdag ruhát viselő, sovány, de egyenes tartású öreg ember, a másik pedig a kereskedő aki ide hozott titeket.
-Mi történik itt?- Kérdezi rögtön az öreg.- Az embereim azt mondták elengedtétek a bestiát aki megtámadott egy gyereket. Igaz ez?- Shiranui nem felel csak továbbra is néz maga elé. Közben a kereskedő felismer téged.
-Biztosan valami félreértés történt Enzo-san, hadd magyarázzák meg.- Próbálja menteni a menthetőt.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Feb 6, 2023 19:10:43 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/415967447837835266/417824596633452544/f2af454b3032c0d3e3f63165aff9c44c~jpg Rosszul esik a lánynak, hogy a szellem kétségbe vonja a testvérségüket. Annak viszont örül, hogy hajlandó mesélni. A félsárkány nem tudta eldönteni, mit is gondoljon a történetéről. Mikor Itoshi megjelent felcsillant a szeme, ugyanakkor az érzései vegyesek voltak. Örült neki, megkönnyebbült, hogy jól van. Ugyanakkor bosszantotta, hogy segítségre szorul. Ezek mellett zavarta a tudat, hogy majd a fiú le fogja szidni. ~ Koncentrálnom kell, hogy kikerüljünk ebből a helyzetből… Van egy ötletem… ~ Határozottan, de ugyanakkor kedvesen szólal meg. - Semmi szükség nincs arra, hogy bárki is végezzen a másikkal. Fukyo-san… Nem tudom elképzelni, min mentél keresztül, de a bosszú, a harc nem megoldás. Szereted Itoshit és szeretnéd, hogy boldog legyen, igaz? A viselkedéséből láthatod, hogy fontos vagyok neki. Mondd, Fukyo-san, mit szeretnél valójában? Tényleg csak Itoshi adhatja meg neked? Amióta lefogtál beszélgetünk. Nem akarlak bántani, próbállak megismerni és megérteni. Még becenevet is adtam neked, Fukyo-san. Szerintem te több vagy ennél. Én kíváncsi vagyok rád, szívesen meghallgatlak, ha szeretnél beszélgetni valakivel. A múlt már a múlté. Leszünk inkább barátok?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Feb 16, 2023 13:03:25 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Először csak csendben hallgatom a beszédet közöttük, továbbra is szeretném megnyugtatni őket. Ahogy látom Todore viselkedését, kérdőn ránézek.
- Mi az? - suttogom neki. Aztán csak félredöntött fejjel nézem, ahogy elpirul, majd folytatja. - Nos, azt hiszem, semmi akadálya, hogy megnézd. Én nem gondolom, hogy probléma lenne veled - mondom neki kedvesen én is.
Azonban ekkor kettéválik a tömeg, s ismét társaságot kapunk. Ahogy meglátom az öreget, felállok, s méltóságteljesen elélépek, majd illendően köszöntöm a nevével, ahogy átgondolom, pontosan merre vagyunk. (OOC: Sajorana azért elég profi ebben, szóval ez szerintem menne neki, pláne, hogy az Enzo-san is elhangzott) Aztán magamat is bemutatom illendően. A kereskedőnek küldök egy hálás pillantást, majd bevetem magamat és azt, amit tanultam.
- Természetesen nem kell semmitől félni, uram... A fiú, akit itt lát, egyáltalán nem veszélyes, még ha esetleg annak is tűnik... Sajnálattal kell tudatnom önnel, de az emberei félreértelmezték a helyzetet, nem ő felelt a támadásért. Az a valaki még most kint van és ahelyett, hogy erre a szegény párára kennék a dolgot, hogy lenyugodjanak a kedélyek, én azt javaslom, keressük meg az eredeti tettest, mielőtt még nagyobb felfordulást okoz. Abban egyetértünk, hogy egyikünk sem akarja ezt, igaz? - nézek rá áthatóan. Az egész beszédembe igyekszem belesűríteni az összes meggyőző képességemet, amit csak lehet. Most a történtek ellenére is úgy érzem, hogy megint sikerül elővennem azt az oldalamat, amit évekig próbáltak belém nevelni. És csak remélem, hogy sikerül meggyőzni az öreget, hogy máshol keressen, hiszen ráadásul igazam is van. Bár rettenetesen kimerült vagyok, erőltetem még magamra ezt. - Természetesen szívesen segítünk, ha tudunk... - nézek a többiekre is megerősítést keresve.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 26, 2023 22:04:25 GMT 1
Nojiko:
A szellem szorítása pár percre meglazul, amíg beszélsz hozzá, Itoshi tekintete viszont egyre keményebb.
-Én...- Kezdi a szellem bizonytalanul.- Nincs szükségem rád, csak Itoshi-samara.- Közli végül, habár a hangja határozott, de a szorítása továbbra sem olyan erős.
Itoshi közelebb lép. A szellem lány megremeg a belőle áradó aurától.
-Itoshi-sama...- szólal meg.- Nincs szükséged erre a lányra, gyenge és naiv. Felfalom, hogy ne legyen útban aztán...- Itoshi félbeszakítja, a hangja teljesen más, mint megszoktad, még a te hátadon is végig fut a hideg.
-Utoljára mondom, ereszd el a lányt, vagy te halsz meg előbb.- Fukyo ezen a ponton már egész testében remeg és nem beléd kapaszkodik, hanem inkább a hátad mögött bujkál.
-Itoshi-sama...- motyogja. Ezen a ponton bőven van időd hozzá szólni, hogy old egy kicsit a hangulatot, mire megszólal egy hideg nevetés Itoshi mögül és megjelenik az onmyoji. A fiú hangulatától teljesen függetlenül a vállára teszi a kezét.
-Itoshi-kun túlreagálod a helyzetet. A levelek ugyan tőle származnak, de ez a szellem nem elég erős és nem elég gonosz, hogy olyan nyomokat hagyjon bárkin. Csak nézd meg. Nojiko-kunon sincsenek nyomai.
-Mond csak...- Kezdi Reiji.- Ugye te mentetted meg a gyereket?- Kérdezi és közben elengedi a kezében lévő juharlevelet. A szellem csak puffog egyet.
-Eszembe sem volt megmenteni.- Közli felháborodva. Itoshi aurája közben elpárolgott.
-Tudod a nevem, de nem emlékszem rád.- Mondja nyugodtan.- Enged el Nojikot.- Érzed, ahogy a szellem elszomorodik, mint mikor egy gyerek lemond a kedvenc játékáról, mert a szülei erre kérik, de féltékenyen figyeli tovább, ahogy a másik játszik vele. Hátrébb lép egy lépést.
-Nojiko gyere ide!- Förmed rád Itoshi. Fukyo arca nagyon szomorúnak tűnik. Ha ellépsz mellőle és odamész Itoshioz, a fiú alaposan végigmér, hogy megsérültél-e. Aztán anélkül, hogy a szellemre nézne megszólal.- Menjünk vissza a többiekhez. Majd utána megkeressük a démont.
A lány utánatok kiabál.
-Itoshi-sama várj!- Letérdel tőletek egy pár lépésre a földre és egészen lehajol.- Nem baj, ha nem emlékszel rám. Nem baj ha sose tanulod meg a nevem, szólíthatsz Fukyonak, vagy ahogy csak akarsz, leszek a szolgád is akár, rám se kell nézned, csak kérlek, olyan sokáig kerestelek, ne hagyj itt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 26, 2023 22:08:06 GMT 1
Sajorana:
Az elöljáró megsimogatja a szakállát ahogy téged hallgat aztán a fiúra néz, az arcáról undor és szánalom tükröződik, majd ismét rád néz.
-Egész biztosak vagytok benne hogy nem ez a lény a tettes?- Teszi fel a kérdést. Haru halkan előre lép és tiszteletteljesen meghajol az elöljáró felé.
-Abe no Haruitsuki vagyok az Abe klán jósa, és tanúsítom hogy ez a fiú- emeli ki a szót.- Nem lehet a szellem.- A férfi ismét megsimogatja a szakállát és végig néz Harun.
-Valóban úgy nézel ki mint egy Abe. Akkor hát mi történt? Miért fogták el?- Kérdezi. Haru még mindig meghajolva válaszol.
-Az az elméletem, hogy a külseje miatt gyanakodtak rá, és mikor a fiú megijedt, úgy gondolták csak ő lehet a tettes, azért akar elmenekülni.
-Hmm...- A férfi elgondolkodik.- És biztos, hogy nem jelent semmilyen veszélyt?- Haru rád néz, aztán bólint.
-Egész biztos.- Válaszolja. A férfi felsóhajt, aztán dühösen az embereire néz. -Akkor sem maradhat itt ha megijeszti az embereket.- Feleli végül.- Kísérjétek haza ezt szerencsétlent.- Utasítja őket aztán alig hallhatóan hozzáteszi. "Másra úgysem vagytok jók." A két férfi akik az imént még láncon tartották megindulnak felé de Shiranui az útjukat állja.
-Egy lépést se tovább!- Szól rájuk.-Az embereid ijesztik meg őt.- Néz határozottan az elöljáróra a főnix.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Mar 12, 2023 21:33:23 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Csak bólintok elsőként.
- Egészen biztosak vagyunk, uram! - mondom magabiztosan, aztán Haru mellém lép, hallgatom a beszélgetést egészen addig, amíg Shiranui agresszívebben meg nem szólal. Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, így finoman közéjük lépek és a lehető legmegnyugtatóbb mosolyomat veszem elő, ami jelen állapotban nem a legtökéletesebb, de a célnak megfelel. Csak legyen már ennek vége!
- Jaj, nem kell aggódni, nem lesz itt semmi baj! - kezdem lágyan. - Uram, biztosíthatom, hogy nálunk a legjobb kezekben van a fiú, kikísérjük innen, így mindenki megnyugodhat. Önre nagyobb szüksége van az embereinek, hogy megoldja a valódi problémát. Biztos vagyok benne, hogy a népének sokat jelentene, ha a vezetőjük személyesen járna el értük, nem gondolja? Ha ide adnák a kulcsokat, akkor mi megoldanánk páran, a többiek pedig segíthetnek keresni önöknek! Mit szól? - kérdezem tőle mosolyogva, ahogy a legtöbb meggyőzési erőmet beleteszem a dologba, miközben közelebb lépek a katonákhoz, így tényleg a fiú és köztük állok, majd finoman kinyújtom a kezemet, hogy elkérjem a kulcsokat. - Menejenek! Legyenek igazi hősök! - teszem még hozzá bátorító hangon nekik.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Mar 13, 2023 22:13:49 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/415967447837835266/417824596633452544/f2af454b3032c0d3e3f63165aff9c44c~jpg Mikor a szellem szorítása meglazul, Nojiko reménykedni kezd. Sajnos azonban hiába. ~ Bár az enyhülése alapján talán egy kicsit mégis tudtam rá hatni… ~ Itoshi megelégelte az egy helyben toporgást. Az aurájától még a félsárkány is megijedt. Egészen megsajnálta a lányt, ahogy inkább már bújik mögötte. - Ne félj! Nem lesz bajod… Meg tudjuk beszélni. - jegyzi meg halkan, higgadtan. Kételkedik a sikerében, de… azért reménykedik, hogy téved. - Itoshi, kérlek fejezd be. Nem jut tovább, mert megérkezik Reiji-san. A férfitől hallott információk megnyugtatják. ~ Tehát jól gondoltam, hogy nem kell tőle annyira tartanom. Ennek örülök… ~ Nem tudta miről van szó egészen pontosan, milyen kis fiút emlegetnek, de még nem került ki a szorult helyzetből. Azaz mégis. Itoshi lehiggadt és nyugodtan kérte a szellemet. Fukyo kelletlenül elengedte. A yasha hívására Nojiko odament. Aggasztotta a hangnem, de hamar rádöbbent, hogy Itoshi így fejezi ki az aggodalmát. Látta, hogy megnézi, megsérült-e. Nojiko nem érzett semmit és szerencsére a fiú sem talált semmit. Jól esett neki a fiú törődése. - Köszönöm. – jegyzi meg halkan. Megkönnyebbült ugyan, de… Csak azon tudott gondolkodni, hogyan tovább. Nem hagyhatják így itt a lányt. Vagy igen? A lány térdre borulása láttán a félsárkány szíve összeszorult. ~ Keresi a helyét, a célját az életben. Törődésre vágyik. Én is az életem értelmét, a célomat keresem. Kicsit talán hasonlítunk és együtt tudok vele érezni. De hogy még szolgasorba is taszajtaná magát… ~ Nem tudta, mit kellene tenniük. Nem tudta, mennyire jó ötlet magukkal vinni. Főleg azok után, ahogy vele viselkedett. ~ De mégse hagyhatjuk így itt… ~ - Itoshi… - fordul a yashához – Az alapján, amit Reiji-san mondott talán tudna segíteni megtalálni azt, aki a bajt okozta. Szerintem vigyük magunkal. Persze csak akkor, ha többet nem akar megenni engem. De tied a döntés. Rám nem hallgat, akármit is csinálok.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Apr 21, 2023 22:41:51 GMT 1
Sajorana:
Az elöljáró legyint egyet, a két férfi pedig átadja neked a lakat kulcsát. A fiú még mindig remeg ahogy leveszed rólla a lángokat, de már fel mer rád nézni, hogy vessen rád egy hálás pillantást.
-Akárhogy is csak tüntessétek el ezt a teremtményt szem elől.- Szól az elöljáró. Még Haru szemében is felvillan egy kis harag, de nem szól semmit Shiranui szemei csak elsötétednek. Ha felpattansz hogy a képébe vágj valamit csak annyit érzel hogy valami elkap hátulról, átöleli a derekadat és térdre ránt, közben vér spriccel az arcodra és egy szél roham kíséretében Koji húz el melletted. Ahogy felnézel látod, ahogy egy nevetségesen nagy karddal éppen megállított egy másikat a levegőben az elöljáró ép veled szemben esik seggre Koji elött. Az arcából vér folyik de a vágás nem halálos, még ha jó csúnya heget is fog hagyni. A derekadat Zakuro kapta el hogy elrántson a veszély útjából.
A kard végül vissza repül oda ahonnan érkezett. feletettek a ház tetején egy furcsa férfi ül mosolyogva a maszkja ami mosolygós arcot ábrázol a kezében a másikkal a kardot vetette lazán a vállára.
-Milyen kár hogy ilyen jó reflexei vannak annak a patkánynak.- Mondja vidáman.- Pedig ha nem mozdul meg a nagyfiú sem vette volna észre időben a kardot. Na sebaj, nincs ellenemre hogy rendesen eljátsszak veletek.
Nojiko:
A lány szeme felcsillan.
-Soha többet nem próbálok megenni senkit aki hozzád tartozik.- Kontráz rád rögtön. Itoshi szkeptikusan és enyhe szánalommal néz a nőre.- És a démont is megtudom találni.- Teszi hozzá gyorsan és ki tudja honnan előhúz egy halott madarat, elég erősen foszladozik már de talán varjú lehetett. Ahogy felemeli először rángani aztán mozogni kezd majd megrebenti a szárnyait és felrepül. Itoshi sóhajt egyet.
-Meglátjuk akkor mennyire vagy hasznos. De ha csak egyetlen egyszer is ismét kezet emelsz a lányra gondolkodás nélkül fogok végezni veled.- A lány elmosolyodik és ismét a földig hajol elötetek.
-Úgy lesz! Úgy lesz!- Mondja. Reiji rosszindulatúan elneveti magát.
-Gyűjtöd az elveszett lányokat Itoshi?- Itoshi arca már elsötétedne és ép készül valamit válaszolni az onmyojinak amikor felkiált a varjú amit a lány elengedett.
-Megtaláltam!- Kiált fel.
Még fel se kell a földről Itoshi már közelebb lök téged Reijihez és futásnak ered a károgás felé. A szellemvadász maszkja már a kezében is van.
Mindenki:
A férfi arca és teste elkezd eltorzulni és lassan átváltozik. Közben feláll és leengedi az oldala mellé a kardját. Shiranui védelmezően beáll Sajorana és Haru elé, a legyezői már ki vannak nyitva. Gawan Mo csak türelmesen szemléli az eseményeket, láthatóan bízik benne hogy Koji egyedül is meg tudja oldani ezt a helyzetet. De még mielőtt másodszor is elrepülne a kard egy erősen bomlásnak indult varjú tetem repül el a démon mellet és ahogy leszál a tetőre hangosan károgni és ugrálni kezd. A szellem mintha nézegetné egy darabig, ha lehet ezt így mondani, szemek nélkül. Majd a madár felé suhant, egyetlen mozdulattal kettévágva, erre aztán elégedetten el is neveti magát. Shiranui hátranéz rátok aztán már előre is lépne, mikor megszólal mögötte egy hang.
-Hagyd!- Egy démon maszkos alak kerül elő az emberek közül, a magassága és a ruhája alapján Sajorana is felismeri, Itoshi az. Közelebb lép és letérdel a vérző arcú elöljáró mögé. -Mondj egy árat.
Az elöljáró üveges tekintettel bámul maga elé mintha meg sem hallotta volna amit a fiú mondott.
-Azt mondtam mondj egy árat a fejére. Vagy csak hagyom neki, hogy szétszedje az aranyos kis fesztiválodat.- Nyomatékosítja a fiú. Nagyjából ekkor érkezik meg mögötte Nojiko és Reiji egy ismeretlen szellemmel, aki valamiért csak úgy ragyog a boldogságtól, amíg meg nem látja a földön két darabban heverő madárcsontvázat. Rögtön oda szalad hozzá és felveszi magához szorítja a két darabot, és olyan arcal néz fel a démonra, mintha a kedvenc játékát törték volna el.
-Ezért megfizetsz!- Kiabál fel.- Itoshi-sama könyeddén végez majd veled. Hogy árthattál szegénynek?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Apr 29, 2023 21:51:48 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/415967447837835266/417824596633452544/f2af454b3032c0d3e3f63165aff9c44c~jpg Nojiko megejt egy apró mosolyt. Örült, hogy jól sült el a javaslata. Fukyo így egészen bájos és őszintének tűnik. ~ Itoshi miatt képes erre. Nekem ez így egyelőre rendben van, viszont… remélem azért rádöbben arra, hogy nem csak a vele lét lehet az életcélja… Szeretném hinni, hogy tudunk neki segíteni… ~ A madaras dologtól kirázta a hideg, de úgy tűnt működik, tényleg hasznos tud lenni. Reiji megjegyzése bosszantotta. Magát is meglepve előbb reagált, mint Itoshi. - Nem vagyunk elveszettek! És te is két lány kísérésére szegődtél. Többre azonban nem volt idő. A tetem felkiáltott, nekilódult, a yasha pedig utána rohant. - Hé! – kiáltott kissé bosszúsan a félsárkány, mikor ellökte. Majdnem nekiütközött az onmyojinak. – Elnézést… Ahogy tudott Itoshi nyomába eredt. Amíg látta, addig könnyű volt, de szükséges volt a madár hangjára is támaszkodnia. Nojiko nem számított arra a jelenetre, ami akkor fogadta őket, mikor megérkeztek. Tömeg… A vélhetően korábban említett fenyegető szellem... A társai vannak vele szemben… Még egy szellem vagy félszellem… Szeme sarkából látta, mi történt Fukyo madarával, de figyelme leginkább Itoshira irányult. A megismerkedésük óta nem látta a maszkját. ~ Szellemvadászként van jelen… ~ Az előtte lévő férfi valami nemes lehet. A lány nem értett egyet azzal, ahogyan Itoshi bánt vele, de más szemszögből úgy érezte meg tudja érteni. Végső soron a fiú segíteni akar a településen. ~ De sérült és fegyvere sincsen… Nem jó ötlet… ~ Nojiko előtt felvillant a félig lemészárolt faluban térdelő Itoshi képe. Elbizonytalanodott. Még úgy is, hogy arról a kardja tehetett. Most a szellem kard biztos helyen van… Őrlödött, de végső soron tudta, hogy felesleges lenne rászólni. Úgyis menne a maga feje után. Másik stratégiát választott a fiú védelmére. Leoldotta a katanáját. Kicsit félti, hisz eszmei értéke van számára, illetve erősebbnek tűnik a szellem, mint amivel ez a fegyver elbírna, de talán a semminél több. A fiú épsége a legfontosabb. ~ Még mindig reménykedhetek abban, hogy Koji elintézi, tehát se neki, se a kardnak nem lesz baja… ~ Ha találkozik a tekintete Kojiéval, akkor valami olyasmit üzen neki, hogy bízik benne. Nem fordult meg a fejében, hogy harcba szállna, hisz nem is tudja, mi történt, nem is igen van tapasztalata, és komolyan… ott van nekik Koji és a többi nagy hatalmú entitás. Persze ha indokolttá válik ott van neki a láva ereje. Remélte, hogy nem lesz rá szüksége. Amint Itoshi rá tud figyelni, odanyújtja a katanáját. Szemében azért láthatja a yasha, hogy nem tartja jó ötletnek. - A mostani szentbeszédem. Vigyázz magadra! Nojiko ezután a nemes férfire pillant. A sérülése nem tűnik nagyon vészesnek. A táskájából előszed egy rongyot, amit azért tett el korábban, hogy ilyesmire használhassa. Odatérdel mellé. - Segíteni szeretnék. Megengedi? Akármi is a reakció, megpróbálja a vérzésre szorítani a rongy darabot, vagy ha a férfi oda tudja nyomni, akkor rábízza. Ha a helyzet úgy kívánja megpróbálja arrébb vinni, hogy biztosan nem sérüljön meg. Ha kellően kiesnek a hatókörből, akkor csak ott marad vigyázni rá és Itoshit figyelni. A lánynak a fejében megfordul az a gondolat, hogy… hátha… hátha képes lehet valahogy mágiával megerősíteni a kardját. Legalább annyira, hogy ne törjön el. Maga se tudja, mit keres, de hátha talál valamit. Kicsit koncentrál, hátha érez valamit. De ha semmit, akkor feladja.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on May 1, 2023 9:14:32 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Megkönnyebbülten engedem ki a levegőt. Végülis sikerült meggyőznöm a férfit, hogy engedje el. Legnagyobb meglepetésemre sikerül nem remegő kézzel átvenni a kulcsot, sőt, még egy halvány mosolyra is futja. Ezután szépen eloldozom a fiút, s mikor hálás pillantást vet rám, csak rámosolygok. Igyekeztem úgy segíteni neki, hogy ne érjek hozzá, ugyanis azt hiszem, ez mindkettőnknek kényelmesebb.
Az elöljáró szavaira nem reagálok. Felesleges lenne felszólalni ellene, csak rontanánk a helyzeten, az lenne a legjobb, ha csak úgy eltűnnénk előle valóban. Éppen állnék fel, hogy elköszönjek illendően, mikor megint történik valami. Érzem, hogy valaki hozzám ér, ettől már hevesebben ver a szívem, de ezt még túl is élném. Azt azonban nem tudom kizárni, hogy megint vér spriccel az arcomba, az elmúlt időben túl sokszor történt mindez.
Hiába ment volna legalább az, hogy az érintésre ne ködösüljenek el a gondolataim, ezt nem tudom kontrollálni. Érzem, hogy megint túl szaporán veszem a levegőt, a látásom elhomályosul és abszolút nem tudom felfogni, mi folyik körülöttem, így a fülemet is befogom. Csak annyit látok, hogy az elöljáró helyett először Féreg jelenik meg, ahogy kitépik a mellkasát és tiszta vér leszek, majd a tűz martaléka lesz, aztán a szép lány jelenik meg, akinek kard volt a mellkasában és haldoklott az álmomban, s minden csupa vér volt körülütte, majd Nomura jelenik meg, ahogy elém veti magát, hogy mentsen, s emiatt keresztül szúrják egy karddal. Végül Reiji jelenik meg, ahogy Haru leszúrja, majd az álmában az egyik pap is. Egyetlenegy dologban vagyok biztos: most nem szabad elájulnom, mert félő, hogy bekerülök megint egy olyan fura álomszerűségbe és azt végképp nem szeretném.
Úgyhogy félig öntudatlanul közepesen finoman lefejtem a fiú karjait rólam. - Nagyon sajnálom... Bocsánat... - motyogom elkeseredett hangon neki, aztán valahogy talpra kecmergek, fogalmam sincs, hogyan, aztán erősen szédülve és azt sem látva, merre, megfordulok és elindulok az ellenkező irányba. Nem mintha kifejezetten haladni tudnék, tekinve hogy úgy botladozom, mint egy kisgyermek, aki éppen járni tanul. Néha elmotyogok egy bocsánatot, de úgy érzem, mint aki valamilyen szer hatása alatt van vagy legalábbis túl sokat ivott. És nem a jó értelemben. Eddig legalább nem estem el.
Próbálom mantrázni magamban, hogy ez nem igazi, ez nem igazi, hogy elűzzem a képeket, de nehezen megy, pláne, hogy ennyi ember van itt és alig kapok levegőt, alig bírok haladni. Melegem van, izzadok, akármennyire sem illik ilyet mondani és csak el akarok innen tűnni. Vajon hol lehet Todore és Reiji? Gondolom magamban. Ugye, nincsen bajuk?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on May 14, 2023 18:34:55 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/415967447837835266/417820788138180630/7ce85d124ebc50e7d65dd1835c158e79~jpg Nojiko
Itoshi megfordul és lassan bólint egyet aztán a kardért nyúl elég bizonytalannul veszi el, de végül elveszi és csak a hüvelyét adja vissza neked. Az elöljáró még mindig csak maga elé bámul az ijedtségtől. Érthető hiszen az ö feje gurult el majdnem. Amikor el szeretnéd látni a sebét, bizonytalannul rádnéz és bólint egyet. Amikor látja, hogy Itoshi mindenképpen intézkedni fog és ez ellen nem tehet semmit sóhajtva Koji is melléd térdel, leereszti a kardját aminek így kivonva még félelmetesebb aurája van, ösztönösen érzed hogy távol kell tőle maradnod.
-Tudok segíteni?- Kérdezi. És mivel az elöljáró még mindig nem túl szolgálatkész elveszi tőled a kötést, vagy segít elővenni amire szükséged van.
Sajorana
Zakuró láthatóan nagyon szégyenli és sajnálja hogy megérintett és ezzel megbántot még ha nem is veszed ezt éppen észre. csak leengedi maga mellé a kezeit és ott marad a földön térdelve, hagyja hogy el menj. Todore rögtön utánad indul, de nem ér utol amíg a tömegből valaki el nem kapja a derekad és vissza nem húz.
-Hová repülsz madárka?- Kérdezi az ismerős hang.- Most éppen itt lenne a legbiztonságosabb, még ha nem is úgy tűnik.- Mondja Reiji és amint nem küzdesz, hogy tovább mennél elengedi a derekad és csak megfogja a karod, hogy biztos ne menj sehova. Aztán némán figyeli a fejleményeket amíg Itoshi elvan a szellemmel.
Itoshi
Az elöljáró nincs abban az állapotban, hogy kinyögjön egy árat, várok még egy ideig, de ahogy elnézem nem is lesz tárgyalóképes mostanában. Tsz. Elveszem az erszényét és megrázom, lehetne több is, de végül is mindegy, úgysem hagyhatnám itt a szellemet, túl veszélyes lenne. Elteszem azt a keveset amit elvettem az elöljárótól aztán felegyenesedve elindulok a szellem fellé. Már nyúlnék a shittabukiért, de nincs nálam... legrosszabb esetben akkor majd elveszem az ő kardját, pont olyan vég lesz amilyet érdemel, de még mielőtt messzire jutnék, Nojiko elkap hátulról. A tekintetét alig tudom állni, nem is tudom mikor láttam más szemében aggodalmat utoljára, legalább is olyat ami felém irányul, örülök is, hogy a maszk takarja az arcomat. Bólintok és a kardért nyúlok, de egy pillanatra megáll a kezem. A szellem kardja erős, ez pedig nem egy szellem kard, szép munka és biztos fontos a félsárkánynak. Mi van ha eltöri a szellem? Végül elveszem a kardot, megpróbálok vigyázni rá amennyire lehetséges, majd nem hagyom hogy közvetlenül csapás érje. Az egyik árus tetejéről dobbantva felugrok a szellem mellé a tetőre.
-Ooo szóval te jöttél játszani yasha?- Kérdezi vigyorogva. De fogom élvezni mikor már a nem lesz a helyén az az ocsmány feje. -Mi lenne ha befognád inkább. Rosszul vagyok a hangodtól. És fáradt vagyok hallgatni téged.- A szellem felnevet, még a nevetése is idegesítő.
-Jól van, ha játszani akarsz kölyök, hát játszunk.- Mondja vigyorogva, aztán felém hajítja a kardot. Már reflexből emelném az enyémet, amikor eszembe jut hogy nem a shittabuki van nálam, mire a hárítást cserélném egy ugrásra már késő, nem tudok kitárni a kard elől, csak azért nem talál telibe mert nem is akart de így is egy mély vágással leszek gazdagabb az oldalamon, egy pillanatra le is merevedek. Pont egy pillanattal több mint kellene. A visszafelé felém szálló kardra figyelek ami ismét eltalálja az Ai által ütött sebet közben a szellemet alig veszem észre ahogy felém ugrik és neki is sikerül behúznia egyet. A felköhögött vér a maszkomba volt minden amire még egy ilyen helyzetben szükségem volt. Ha nem lenne rajtam Gawan Mo varázslata már rég össze estem volna, a shittabuki dühe nélkül ráadásul, a fájdalom is mind elér hozzám.
Reiji Norára néz.
-Nem szeretnél valamit csinálni?- Kérdezi csípősen, de a lány nem vág vissza a következő pillanatban már sem ő sem a kettőbe vágott madártetem nincs a helyén, egy juharlevelekből álló forgószél emelkedik fel.
Azon vagyok hogy ellökjem magamtól a szellemet aki valahonnan szerzet egy új kardot, mikor egy juharlevelekből álló szélroham keresztül száguld közöttünk és az előbbi szellem nő megjelenik előttem, ez meg mit művel, mielőtt figyelmeztethetném már el is kapja a szellem kardját, a puszta kezével tartja meg a pengét de nem ér vele sokat, amikor a szellem látja hogy nem tudja elvenni tőle elengedi és egyszerűen az öklével átüti a lány mellkasát. Nora csak felnyög a fájdalomtól.
-Itoshi-sama, most! Végez vele!- Kiáltja. Értem mire gondol, nincs vér szaga, a seb ugyan fáj neki de ez nem a lány teste akkor pedig nekem is lehet esélyem. A szellem kardját amit nem húzott ki a vállamból átdöföm a lányon keresztül az ő mellkasába, ez még nem fogja megölni egyiküket sem de remélem eléggé lelassítja.
-Nora menj az útból!- Kiáltom. Mire meglendítem Nojiko kardját a nő teste ismét örvénylő falevelekből áll megpróbálom egy suhintással levágni a szellem fejét de mielőtt elérném megállítja a kardomat a karjával. Tsz. Nem biztos hogy képes leszek még egy nagy erejű csapást bevinni neki, ezért ez a mozdulata piszkosul nem hiányzott. Megpróbálom kihúzni a kardot, de a szellem alig akarja engedni és a kard meg is reccsen. Ismét ciccentek egyet, mielőtt ismét ránthatnék a kardon Nora ismét közöttünk terem majd hátulról átkarolja a szellemet és eltakarja a szemét, nem tudom mire számít, a szellem hátra nyúl és elkapja, a lánynak még sikítani sincs ideje mielőtt elkapja a torkát és kitépi a helyéről, Mindent megtesz, hogy ennek ellenére is fenntartsa az alakját, de nem sikerül neki, ennek ellenére is éppen elég időt ad nekem, eléggé elterelte a figyelmét, hogy kihúzzam a kardot, a kard felizik a kezemben, de nem érek rá csodálkozni a majdnem lángoló kardal megpróbálom ismét lecsapni a szellem fejét és ezúttal sikerül is mélyen bele vágnom, nem sikerül ugyan egy mozdulattal levágnom ahogy terveztem, de ellég mélyre ment, hogy többet ne keljen fel. Még megpróbál felém nyúlni, miközben a vére beterít mindent de nem ér el. A kardot beszúrom a cserepek közé aztán elkapom a szarvát és a sebet a vállánál, nem tudnék ilyen közelről elég nagyot lendíteni de nem is kell, nem ő az egyetlen aki kézzel le tudja tépni valaki fejét. Hiába kulcsolja a kezét a csuklómra már nem menti meg, addig tolom szét a sebet amíg le nem hullok a keze, aztán hagyom hogy a teste lezuhanjon a tetőre. Felvenném Noji kardját de már az előbb megrepedt, úgyhogy végén a szellemét emelem fel és azzal fejezem be a lefejezését. Elvileg már halot volt, de inkább megyek vele biztosra. Felemelem a szellem fejét a földről majd lehajítom az elöljáró elé. Fogalmam sincs hogy megyek le a tetőről. Alig kapok levegőt és az oldalam és a vállam rettenetesen hasogat. Érzem ahogy Nora teste ismét összeáll mellettem, örülök, hogy nem tévedtem és a lány torkát ért seb nem volt halálos, bár így is bizonytalanul néz ki. Hátulról megtámasztja a hátamat és segít lejutni. Sokkal könnyebbnek érzem a testem ahogy leugrunk a standra aztán a földre. Mindenem egy merő vér, a sajátom és a szellemé. Nem is kell látnom, hogy tudjam, hogy a szemem is vörösen izzik. Mindegy, szörnyetegek akik szörnyetegeket ölnek pénzért. Ezek a yashák az emberek szemében. Ezt mondta egyszer Ai. Akkor zavart, most már nem érdekel.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on May 14, 2023 20:25:24 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/415967447837835266/417824596633452544/f2af454b3032c0d3e3f63165aff9c44c~jpg Nojiko Találkozik a tekintete Itoshival. Érezte, hogy ugyanaz járhat a fejükben. Hogy a kard nem valószínű, hogy elég erős. De a yasha mégis elfogadta. Nojiko innen az elöljáróval kezdett foglalkozni. Szerencsére együttműködő volt. A vérzést sikerült is csökkenteni. Hirtelen kezdte magát rosszul érezni, ami csak erősödött. Mire rájött, mi okozza, az illető már mellettük is térdelt. Nojikot magát is meglepte, mennyire ingerült lett. Ráadásul ennek csak részben volt oka a kard. - Én boldogulok, nem mély a vágás. Itoshira viszont ráférne. Fel is néz az említettre. Bosszúsan felkiált. - Itoshi, ne a kardot féltsd a fenébe is! Kezdte rosszul érezni magát. Lehet a karddal csak hátráltatja? Visszafordul a férfihez. A szütyőjéből előtúr egy kis gyógynövényt. Kitisztítja a sebet és készít rá egy kötést. Úgy ítéli meg, hogy nem kell ölteni. - Elláttam a sérülését. Rendben lesz. – bíztatja az elöljárót kedvesen. Kicsit megszorítja a vállát támogatása jeléül. Felnéz a tetőre. A látvány iszonyú, de nem tudja elkapni a tekintetét. ~ A fenébe, nem kellett volna engednem. Nem akarom, hogy megölesse magát… ~ Még ha az elöljáróra is figyelt, akkor is próbálta elérni a saját kardját, de nem történt semmi. Erősebbé vált a makacssága és a kard miatt érzett szabadulni vágyása, így felállt. - Ha te nem mész, majd megyek én. Éppen, hogy elindult volna, a kard hirtelen felizzott. A látvány alapján még nem gondolta volna, hogy ő csinálta, de érezte. Egy pillanatra megérzett egy eddig ismeretlen erőt. Igaz, rövid ideig tudta fenntartani, de sikerült, amit szeretett volna. Tudott segíteni Itoshin, aki így végezni tudott a szellemmel. - Sikerült… - motyogta alig hallhatóan, teljesen ledöbbenve – De nem haragból és kétségbeesésből kellett volna – tette hozzá szomorúan. Valahol büszke volt magára, hisz képes volt valamire, amire eddig nem és hasznos tudott lenni. De már megint milyen apropón? Részt kellett vennie egy élet kioltásában. Ha nem teszi… valaki innen akkor is megöli. Ez nem egy olyan lélek, aki néhány erélyes szóra megállt volna. Utálta az egész helyzetet. Utálta, hogy a szellem megtámadta őket. Utálta, hogy senki nem tett semmit. ~ Miért nekem kellett harcolnom, amikor nem is akartam és… még csak nem is vagyok harcos? Koji meg erre idejön… Miért nem oldotta meg, hogy Itoshinak ne kelljen? Talán… ugyanazért, amiért én nem állítottam meg? De akkor is…. Neki tudnia kellett volna az erőviszonyokat! Vagy Shiranui-sama? Az ő falva elvégre… ~ Nojiko fel se fogta, hogy már oda is rohant a standhoz, ahol a yasha és a szellem állt. Tudta, hogy nem fognak meghalni, legalábbis… erősen bízott benne. Ezek a sérülések már súlyosabbak, az ellátásuk meghaladja a képességét. ~ Bárcsak tudnék gyógyítani… ~ Segítség kérően néz Gawan Mo meg Shiranui felé, ha még nincsenek ott. Addig is megteszi, amit tud. - Segítek, Fukyo. Te is pihenj le. Részben, vagy teljesen átveszi Itoshi megtartását. Ha kell, Fukyonak is segít. Esetleg leülteti őket, de ez függ attól, hogy a többiek mit mondanak. - Rendbe jöttök! – jegyzi meg kedvesen.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on May 22, 2023 21:54:38 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Ahogy próbálom átverekedni magam a tömegen, úgy kapja el a derekam valaki. Alap helyzetben lehet, felsikítottam volna, de ez annyira meglepett, hogy még félre is nyeltem, így csak köhögni kezdek először, de a testem azonnal megfeszül és menekülni próbálok az érintések elől.
Kell legalább egy perc, mire tudatosul bennem, hogy Reiji az, és nem valami teljesen ismeretlen figura. Ez nem nyugtat azért meg annyira, mert továbbra sem a legkellemesebb érzés, hogy valaki a derekam fogja, így csak kicsit lejjebb nyugszom és megpróbálom finoman kihámozni magam az érintéséből, amivel annyit elérek, hogy csak a karomat fogja.
Én továbbra sem merek visszanézni, hiszen legalább annyit sikerült elérnem, hogy a legrosszabb része a pániknak eltűnjön. Újra tudok tisztán gondolkodni, még ha a testem továbbra is fel van pörögve. Háttal állok az eseményeknek, a szemem is behunyom és próbálom kizárni a hangokat, így további két perccel később sikerül viszonylag megnyugodnom. Viszonylag. Azért még erősen koncentrálok, hogy ne essek vissza.
- Kérlek, ha úgy érzed, hogy már... Nem ártalmas a helyzet, akkor szólj és akkor... Megfordulok... - suttogom enyhén megsemmisülten, mert egyrészt olyan szinten vagyok holtfáradt, hogy alig állok a lábamon, másrészt utólagosan mindig nagyon rosszul érzem magam, hogy így reagálok, de már dolgozom azon, hogy jobban kezeljem a dolgot. Az biztos, hogy hosszú lesz, mire teljesen az irányításom alá vonom ezeket, de már most is egy kicsit kevesebb ideig tartott, míg sikerült lenyugodnom. Csak erre szabad gondolnom!
|
|