Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jul 28, 2022 20:50:04 GMT 1
Bratti : SajoranaA nő csak tovább mered maga elé és motyogja a szavakat, amikből továbbra is csak ezt a két szót tudod kivenni. A nő barna szemei egyre szürkébbé, a hangja egyre halkabbá válik, miután kihúzod a kardot a ruhája egyre gyorsabban ázik át, a világos kimonó lassan egészen vörös lesz a vértől, a nő szájának a sarkából is elindul egy vércsík és lassan végigfolyik az arcán. Az egyik szeméből is megindul egy utolsó könnycsepp és ahogy lefolyik még egy utolsó értelmes szót lehel éppen csak halhatóan.
-Itoshi...- Ekkor veszed észre a sötét alakot a ház tetején, az időközben teljesen vörössé és sötétté vált ég élőt csak egy sziluett látszik és a vörösen világító szemek.
Ahogy a szél megmozdítja a ruháját mintha láncokat hallanál megszólalni és mozgást érzékelsz magad mögül. Valaki a válladra teszi a kezét. Reiji az. A sötétségből lassan kibontakozó vörösszemű alakot figyeli.
-Te...- Kezdi, mintha felismerné.
-Elég volt Sajorana. Ideje felébredni!
Érzékeled ahogy az alak a tetőről felétek ugrik, de Reiji egy intéssel eltűnteti. Őt is, a nőt is, és a holtesteket is. Csak ketten maradtok a sötétvörös ég alatt, az üres udvaron.
-Koncentrálj Sajorana, ébredj fel!- Mondja neked. Ismerős melegséget érzel, Todore mintha szintén ott lenne veled, nem látod ugyan, de szinte érzed ahogy a nekomata a mellkasodon dorombol és feltölt energiával. Ahogy elhatározod, hogy ideje felébredni, a világ körülötted elkezd felszakadozni. Már csaknem eltűnik az egész amikor egy erő ellöki Reijit aztán téged is elkap. A korábban látott kabukist látod, de ezúttal sokkal nagyobb az ő haja csavarodott körétek és tart fogva titeket.
A korábban már hallott sorokkal kezdi.
"A nő aki családja pusztulását okozta. A nő aki mindent elárult ami fontos neki. A fiú, maga se tudja miért, harcol, a gyűlölet útját járva. Három mese, három hős. Kinek van ereje változtatni a végzetén?" aztán így folytatja. "A nő aki azért született, hogy halálával kulcs legyen mások hatalmához. Nem számít, hogy a gyilkost vagy zsarnokot választ-e. Van-e értelme a létezésének több mint a vér?"
Reiji mindent megtesz, hogy kiküzdje magát a nő fogságából, de semmire sem megy. A nő közelebb úszik az onmyojihoz.
-Te mit remélsz a nő sorsától kicsi onmyoji.- Beleszagol a levegőbe.- Az aki gyűlölettel tölti meg a szívét minden mást kirekesztve, találhat vajon megnyugvást? És vajon ember maradhat-e aki már nem érez mást?- Ezután hozzád úszik.
-És te mit remélsz a sorstól? Sors. Egyszer egy nemes lány nem tudta féken tartani a vágyait és odaadta magát egy nagyhatalmú szellemnek. Ez a szellem a világot ígérte neki, nem csak ezt, hanem mind a hét világot. Azonban egy másik nőnek is megígérte ugyanezt. Mit gondolsz, melyik nőt illeti jobban az ígéret? Az ígéret aminek megszegése oly bosszút szült 'mely az egész világ sorsát dönti majd el. Mit gondolsz Samano Kesai? Tudsz vajon változtatni azon ami már elrendeltetett?
Mielöt válaszolhatnál a kép végre eltűnik ismét érzed Todore dorombolását, habár még mindig fáj ahol a kabukis elkapott és gúzsba kötött téged. Amikor kinyitod a szemed újra a kocsin vagy. Todore az öledben fekszik a szíved mellet összegömbölyödve, minden erejét bevetve dorombol. Haruitsuki melletted térdel az arca szinte ugyanolyan színűvé sápadt, mint a haja, a kék szemei valósággal világítanak. Már nincs sötét, mert a kereskedő már lerántotta rólatok a ponyvát, a kocsi mellet áll és ő is aggodalmasan néz rád. A másik oldalon Haruval szemben Reiji ül Kuronak támaszkodva, nehezen veszi a levegőt, mint aki lefutotta a maratont és egy kis vér is megcsillan a szája szélén, amit a rókaszellem rögtön gyöngéden le is töröl. A csendet a kereskedő töri meg először. (Ha Todore dorombolását nem számítjuk).
-Valaki elmagyarázza mi a fene történt?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jul 28, 2022 22:06:55 GMT 1
Zima : Nojiko-Jó hallani hogy jó életed volt.-Jegyzi meg mosolyogva.
-Én nem így látom.- Mondja mikor elmeséled neki mit szeretsz csinálni.- Szerintem kifejezetten szépen táncoltál. És a maszkod is szépen halad, látszik hogy van benne gyakorlatod.- Ezután figyelmesen hallgatja hová utaznál és nem tesz megjegyzést, bár mikor eljutsz a Fény Kastélyáig valami megvillan a szemében és egy kicsit megkomolyodik a tekintete. Már éppen megszólalna amikor ismét átveszed a szót. Úgy tűnik a fiú is érzi hogy nem szeretnél erről beszélgetni ezért nem is erőlteti hanem úszik tovább az árral.
-Én is. Mindenesetre az enyém elkészült.- Jelenti ki.
Felmutatja a maszkot aztán megkérdezi hogy megengeded-e hogy felrakja. Ha igent mondasz fülig érő gyerekes mosollyal lép mögéd és a lehető leg figyelmesebben teszi az arcod elé és köti meg a szalagját.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 28, 2022 22:23:40 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Sajnos, még csak közelébe sem érek annak, ahogy segíteni szeretnék. Sőt, csak rontok a helyzeten. - Ne, ne, ne, ne, ne... - kezdek pánikolni, ahogy megjelenik előttem Nomura véres teste, ahogy belőle is elszáll az élet. - Nem halhatsz meg, kérlek, hagyd abba, nem szabad, ne, ne... - motyogom egyre jobban szédülve, egyre erősebben markolva a ruháját.
Alig fogom fel, amit mond. - Elég, elég, elég... - motyogom, lassan teljesen kezdek szétesni és nem tudom, túl fogom-e ezt élni. - Valaki segítsen... - lehelem halkan. Majd érzem, hogy valaki néz, kiráz a hideg. A ház tetején egy alak rajzolódik ki, én pedig veszettül remegni kezdek, ahogy érzem, hogy most meg fogok halni.
- Ne, ne, ne... - pánikolok be teljesen. Amikor egy kezet érzek a vállamon, a szívem majd kiugrik a helyéről és felsikítok. Megpördülök, de mikor látom, hogy Reiji az, akkor megkönnyebbülésemben elsírom magam. Annyira egyedül voltam, hogy most akarva-akaratlanul is a mellkasához bújok, hogy elrejtsem az arcom és menedéket találjak a közelségében.
- Nem kéne itt lenned... - motyogom neki, ahogy eszembe jut, milyen állapotban van. - De kérlek, vigyél ki innen... - nyöszörgöm. A férfi csak közelebb húz magához és átkarol, ami jól eső érzést vált ki bennem. Végre nem vagyok egyedül... Hallom, hogy azt mondja, koncentráljak, de képtelen vagyok. Túl sok minden van, nem bírom...
Todore érzése segít, de továbbra sem tudom összeszedni a gondolataimat. Ennek ellenére elkezd valami történni, s már éppen megkönnyebbülnék, hogy végre vége, mikor valaki ellöki tőlem Reiji-t. Erőtlenül felé kapok. - Reiji! - suttogom kétségbeesetten, de mindhiába. Felkiáltok, mikor valami elkap. - Ne, ne, ne! - kezdek zihálni megint. Alig bírok figyelni, de azért a sorok ismerősek. Az új sorokról meg azonnal én jutok eszembe, ahogy a vörös szemű nő azt mondja, én leszek a kulcs. A halálommal. Nem akarok egy értelmetlen halott lenni valami nagyobb dologban...
Viszont mikor Reiji-hez közelít, az én hangom is visszatér. - Ne bántsd, hagyd őt! - szakad ki belőlem meglepően bátran. Magamat is lenyűgöztem ezzel. A nő mondandójára beharapom az alsó ajkam és megint eszembe jut, amit Reiji még az otthoni tó partján mondott. Hogy nem vagyok több, mint egy érdekes rejtély, amit élvez megoldani. Hogy túl sokat képzelek magamról. És most, pár nappal később még rosszabbul esik a dolog, mint eddig. Mert bíztam abban, hogy talán mindezek után talán már egy kicsikét többet számítok, mint egy izgalmas eszköz a kalandhoz. De most megint elbizonytalanodtam.
Sajnos, aztán én is terítékre kerülök, és remegve hallgatom a nőt. A név enyhén ismerős. Mintha rémlene valami olyasmi, hogy valaki csúnyán félrelépett a családból és hatalmas galiba volt belőle. De most nem tudok értelmesen gondolkodni...
A következő pislogásnál visszatérek a való életbe. Érzem Todore-t, látom Haru-t és Reiji-t és a kereskedőt. Közöttük járatom a tekintetem, mikor a férfi megszólal. Pár pillanatig még hallgatok, próbálnám összeszedni magam, de túl sok minden történt és csak kirobban belőlem, amit eddig bent tartottam.
- Én, én, én... - kezdeném, de érzem, hogy csak megint kibuggyannak a könnyeim és borzasztóan érzem magam, hogy megint így viselkedem. - Sajnálom... - nézek elsősorban Reiji-re. - Én... Nem tudom... Kontrollálni... - fogom két tenyerem közé a fejem, hátha azzal megvédem magam. - Én... Nem tudom irányítani őket... És... Tudom, hogy ezek nem álmok, tudom... - halkulok el. - Nem akarom... Borzalmasak... Minden egyes ilyennel egyre rosszabb és... Félek, hogy egyszer nem jövök ki... - szakad ki belőlem. - Mik ezek? - nézek megint elsősorban Reiji-re. - Mi történt már megint? - nézek most meg körbe. - Én csak... Már nem értek semmit... - motyogom a végén, ahogy a maradék erőm is elhagy és csak a remegés marad. - Úgy érzem, lassan megőrülök, hogy nem bírom tovább ezt a sok mindent... Sajnálom... - teszem hozzá fakón, szinte csak magamnak.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Aug 1, 2022 8:49:39 GMT 1
Nojiko elmosolyodik a dícséret hallatán. - Köszönöm! Feltűnt neki a villanás a fiú szemében, mikor a Fény Kastélyát említette. ~ Tehát igazam van, hogy Neki van hozzá köze... Vagy ha nem is, de... Valami komolyabb dolog vár ott rám. ~ Utólag bosszantotta, hogy nem volt elég bátor megvárni, hogy a fiú esetleg mondjon róla valamit. Végül azzal bíztatta magát, hogy nincsenek alkalmas helyen egy ilyen beszélgetéshez. Meg... Igazából még védeni akarta a jó kedvet és a kellemes hangulatot. ~ Legkésőbb mikor elválnak útjaink, úgyis beavatnak... Vagy legalább ellátnak valamennyi információval...~ Koji hamarosan elkészül a maszkjával. - Gyönyörű lett! - álmélkodik, ahogy jobban megnézi. Koji nagyon figyelt arra, hogy szép legyen és nagyon jól használta a lány színeit. Mikor a fiú megkérdezi, hogy felrakhatja-e a lányét, elmosolyodik. - Mindjárt én is készen leszek a tieddel. Akkor felrakhatod, örülnék neki. Én is felrakhatom a tiedet? - kérdezi meg a biztonság kedvéért. Néhány perc múlva ő is végez. Elégedett a munkájával. Kojihoz nem tudta, milyen színt társítson, így megmaradt a feketénél. Viszont mivel mégsem akarta, hogy egyhangú legyen, szürke mintákkal egészítette ki. Mikor a fiú mosolyogni kezd a felrakást illetően ő is ugyanígy tesz. Koji nagyon gyengéden helyezi fel a maszkot, Nojiko nagyon igyekszik segíteni neki. A haját úgy fogja, hogy ne legyen útban. - Köszönöm! Ezután ő is feláll és felhelyezi a fiúnak a maszkot. Igyekszik ő is hasonlóan gyengéden végezni a műveletet. A feladat közben véletlenül megsimogatja a fejét. A tincsei kicsit a lány kezébe kerülnek. - De puha... - motyogja, de aztán rögtön zavarba is jön - Öhm... Ne haragudj... - jegyzi meg, bár ő is feleslegesnek érzi. Csak a megszokás... ~ Nem csináltam semmi rosszat...~ Miután végez, rámosolyog, bár ez aligha látszik. - Most merre tovább? (Persze a használt eszközöket rendben hagyják ott.)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 4, 2022 21:53:36 GMT 1
Amikor elkezdesz sírni, még Todore közelsége ellenére is, a meglepett kereskedő, akinek még mindig fogalma sincs mi történt, felugrik mellétek a kocsira és óvatosan átkarolja a válladat, ha nem ellenkezel magához is húz és megpróbálja megnyugtatóan simogatni a hátadat.
-Mi a fene történt?-Kérdezi ismét a többiekre nézve, aztán neked sokkal kedvesebben.- Semmi baj, kisasszony már biztosan vége van.- Hagyja, hogy végig mond, amit szeretnél, de közben sem enged el, ha nem muszáj, amikor pedig reszketni kezdesz, a válladra terít egy ruhát a kocsiról.
-Egy álom Kismadár.- Mondja Reiji, kicsit eltávolodva Kurotól és a karjai helyet inkább a kocsi oldalának dőlve, amit a lány nem kifejezetten díjaz.- Ahogy már mondtam. Úgy tűnik pontosan az a helyzet amiről korábban beszéltünk.- Mondja Harunak, aki szomorúan lesüti a szemét.
-Emberek beszéljetek már egyértelműen!- Szól bele a kereskedő is.
-Gratulálok kismadár, sikerült elsajátítanod egy ritka képességet, amit még hosszú évek kitartó munkájával is csak nagyon nehezen lehetséges. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzunk valószínűleg a jorugumo kezdte el felébreszteni benned. Álomjáró vagy. Ráadásul varázskörökre sincs szükséged hozzá. Haru vesz egy mély levegőt.
-Mikor a kikötőben megtisztítottad az energiáimat és megkaptad a látomást sejtettem, hogy valami nem jó, de nem voltunk benne biztosak, és végül egyet értettem Reijivel, hogy halgassunk. Mert nem akartalak még jobban megrémiszteni.- Ökölbe szorul a keze.- És úgy gondoltam, ha találkozunk vele Shigeharu majd tud segíteni. De...
-Nem tudott volna.- Fejezi be Reiji.- Még ha el is zárnánk az álmaidat akkor sem tudnánk sokáig kordában tartani azok alapján amit most láttam. Nem csak mások álmaiba lépsz át.- Innen ismét Haru veszi át a szót.
-Arról van szó, hogy amikor elalszol, az elméd összekapcsolja a tudattodat a valóság leszakadó darabjaival, amik képekbe álnak össze, az egyik leg veszélyesebb jóslási technika. Nem feltétlenül a jövőt látod, és nem is feltétlenül a valóságot, de mindig annak a darabjait. Az álmok normális esetben a tapasztalataidon és az emlékeiden alapulnak, amiket te látsz, mások tapasztalatain és emlékein alapulnak és egyúttal a tieiden is. Ha pedig túl mélyre jutsz és túl sok helyről szeded föl a darabkákat, előfordulhat, hogy többet nem tudsz szabadulni belőle. Én nem... Nem tudom hogyan lehetsz képes erre.
Egy darabig csak csöndben ülnek és senki nem mond semmit, ha felnézel rá elég egyértelmű, hogy a kereskedő továbbra sem tudja mi a fene folyik itt és lassan a szél is elkezd feltámadni, igaz nem fúj azért le titeket a kocsiról, inkább kellemesen felélénkít egy kicsit. -És akkor most merre tovább?- Kérdezi óvatosan a kereskedő. (Ha te ne kérdezel semmit)
-Nemsokára megmondják.- Feleli könnyeden Reiji. Haru és a kereskedő is furcsán néznek rá, de nem sokáig, hamarosan egy öregember tűnik fel mögöttetek az úton, meglepően könnyen mozog, ahhoz képest, hogy csak most ért át az erdőn, mosolyogva közeledik felétek egyértelműen ti vagytok a célpontjai.
-Mekkora szerencsés véletlen, hogy itt találtalak titeket.- Mosolyog a kocsihoz érve. - Bár ahogy el nézem nem vagytok valami jó bőrben. - A szavait heves, de kellemesen meleg szélroham követi, ami mintha új élettel töltené meg a fáradt tested, és mintha egy kicsit meg is nyugtatna. Reiji is behunyt szemmel tűri, hogy a szél áthaladjon rajtatok.
-Na, most talán egy kicsivel jobb. Legalább is remélem, mert egy közös ismerősünknek nagy szüksége lenne a szolgálataidra.- Néz az onmyojira.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 5, 2022 17:00:36 GMT 1
Zima: NojikoKoji elmosolyodik, mint a megjegyzésre, mint a bocsánatkérésre, bár ezekből te úgysem látsz semmit. Miután elraktátok amire már nincs szükségetek és átadtátok másnak a helyetek, és természetesen elbúcsúztatok Mochitól és a gazdájától. Körülnézhettek kicsit a közelben. Az ég mostanra teljesen sötét, de a fesztivál olyan csodaszépen ki van világítva, hogy mindent tökéletesen láttok. Néhány gyerek csillagszóróval szaladgál, habár ez nem annyira szokás ilyentájt, de mivel az ünnepség egy főnixnek szól, így talán még a tűzijátékok sem tűnnek teljes túlzásnak. Pár asztalt hagytok csak el mikor felteszed a kérdést, hogy merre menjetek tovább.
-Meglátjuk.- Feleli vidáman Koji.- Ott jönnek Itoshiék.- A fiú ebben a pillanatban fordul be a főnix társaságában. A nő boldogan nézeget egy aranyhalat a kezében lévő üvegben. Itoshi kevésbé lelkesen sétálgat mellette, egy legyezővel amire egy ügyetlen aranyhal van felfestve.
-Nagyon szépek lettek a maszkok.- Dícséri meg őket.- Jól szórakoztatok? Szegény Itoshi nem volt valami ügyes az aranyhal halászatban. Ezért festettem neki egy legyezőt. - Mondja nevetve. Vegyétek rá hogy kifesthessem az arcát.- Kérlel titeket, illetve elsősorban téged. A srác csak felvonja a szemöldökét.
-Hagyj már békén ezzel az ostobbassággal.
-De hát már nekik is van álarcuk, nélküle még feltűnőbb vagy most mint vele.- Néz rá könyörgőn.
-Szerinted ezek után,- emeli fel a legyezőt.- Még bíznék a képeségeidben?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Aug 8, 2022 9:38:36 GMT 1
Miután elpakoltak kifele menet Nojiko mégegyszer megvakarja Mochi buksiját és elköszönnek a gazdájától is. A lány örül, hogy viszont látja Itoshiékat, de a fiú persze szokott módon morcos. - Köszönjük! - mosolyog a dicséretet hallva a főnixre (még ha nem is látja) - Igen, jól éreztük magunkat. Kicsit vacillált, hogy hogyan oldja egy kicsit a hangulatot. Szíve szerint nem erőltette volna a festést. Az aranyhal horgászattal is voltak kétségei. Hisz szegény állatot szórakozásból kifogni és egy számára kicsi helyen tartani? ~ Hogyan kell egyáltalán egy aranyhalról gondoskodni? De... Hátha Itoshinak jót tenne egy közös kisállat... ~ - Shiranui-samanak igaza van... Nekem megengeded, hogy kifesselek? - fordul a yashához - Koji maszkját én készítettem, szerintem téged is ki tudlak festeni. Vagy ha azt nem szeretnéd, akkor egy álarcot... Lehetnél apRóka... - próbál viccelődni. Kicsit azért tart attól, hogy rosszul fog rá reagálni. Rögtön folytatja. - Vagy szeretnél egy aranyhalat? Hirtelen ötlettől vezérelve megragadja az alkarját és húzni kezdi. - Merre van az a stand? Fogunk egy közös halat! - jelenti ki ellentmondást nem tűrve. Ahogy elindulnak Shiranuihoz fordul. - Hova lett Gawan Mo-sama?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 13, 2022 17:35:24 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/977242557144760360/1008050969738756217/6306671f472d9ad2e33d0af4e928d63f~jpg Zima : NojikoItoshi arca egyre gondterheltebé válik, ahogy próbálod felvidítani, a végén már szinte egy ér is el kezd lüktetni a halántékán, amikor megragadod, erre úgy meglepődik, hogy tiltakozni is elfelejt, persze egyébként sem tudna, mert közben a főnix is megragadja a másik oldalon egy: "Ez a beszéd!" felkiáltással, és még Koji is elkapja hátulról, hogy segítsen nektek. Itoshi ugyan ellenkezik, de főleg csak hangban.
-Hogy lehettek ennyire gyerekesek? Elvileg mind felnőttek vagytok... Nojikóból még kinézem, na de ti ketten...
-Alig vagyok több 300-nál.- Vágja rá a főnix.- Ha jól viselkedsz veszünk neked még édeséget.
-Mit gondolsz mennyi idős vagyok?- A nő megáll, komoly képpel ránéz, Aztán egy hirtelen mozdulattal kirántja a patkány nyalókát az ővéből, mire persze a srác rögtön utána ugrik.
-Nem is tudom.- Nevet a lány miközben a magasba tartja a nyalókát. A srác ugyan morcosnak tűnik, de te is érzed, hogy nem így van. Koji is arrébb húz közben, hogy Itoshiék ne üssenek meg véletlenül a dulakodás alatt. A főnix még ugrálás közben is válaszol a kérdésedre.
-Nem tudom. Vet egy pár dolgot. Aztán azt mondta el kell szaladnia valakiért. Mire megkérdeztem volna kiért, meg már eltűnt.- Végül A nyalóka visszakerül Itoshihoz.
-Itoshi meg vissza akart jönni hozzátok.
-Te ragaszkodtál hozzá, mert ragaszkodtál a hülye fantáziáidhoz.- Szól bele a yasha. Mire a főnx játékosan felhúzza az orrát, a copfjai csak úgy szálnak utána.
-Minden esetre ne aggódj, nemsokára egészen biztosan visszaér. Menjünk inkább arany halazni.
Azzal el is indul a stand felé, Itoshi ezúttal egy sóhajtás kíséretében magától követi. Nem sokára el is éritek a standot, elötte gyerekek próbálnak halakat kifogni a kis papír hálóikkal az egyik árus ép a kiszakadt hálókat szereli a másik pedig, a stand oldalának támaszkodva figyeli a gyerekeket. A medencék fölött aranyhal alakú lampionok lógnak, vöröses aranyfénnyel világítva meg mindent.
-Szeretnéd megpróbálni?- Kérdezi Koji.- A háló papírból van, úgyhogy minél gyorsabban kapj el egyet különben el fog szakadni mikor kihúzod.- Lát el tanácsokkal.
-Adsz neki még egy utolsó esélyt?- Kérdezi Itoshit Shiranui, és csodák csodájára még ha nem is teljesen felszabadultan, de Itoshi elmosolyodik és vállat von.
-Persze, miért ne?
Shiranui mindkettőtöknek add egy egy kis kerámia edényt amibe beszedhetitek a halakat, ha szerencsével jártok. (Ami téged illet, már elsőre nagyon ügyesen kifogod és ügyes mozdulattal az edénybe csúsztatod a halacskádat.) Itoshi ellenben. Hosszan kerget és cserkészik egyet, ami folyamatosan meglóg előle, a fiú mégsem tűnik dühösnek vagy rosszkedvűnek, sőt, bár a kis halacska nagyon nem adja magát könnyen úgy tűnik a yasha kifejezetten jól szórakozik. Aztán végre sikerül becserkésznie és kifognia a halacskát, de az az utolsó pillanatban ugrik egyet és az addigra szétázott papírháló nem bírja tovább, a yasha páratlan reflexszel utána kap és sikerül is kézzel elkapnia, de még mielőtt nagyon megörülhetne az árus rászól.
-Kézzel nem fogunk ám halat fiatalember, ez sajnos nem ér.- Shiranuiból és Kojiból, szinte egyszerre szakad fel a nevetés. Itoshi kicsit elkomorodik és vissza engedi a halacskát a tartájba, de továbbra is látszik rajta, hogy sokkal jobb kedve van mint eddig.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 15, 2022 6:02:03 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Amikor a kereskedő felugrik és magához húz, egy pillanatig fel sem fogom, de aztán érzem, ahogy a szívverésem gyorsul és a pánik is erősödik bennem, így hát kitépem magam a férfi kezéből és messzebbre húzódom. Kell egy-két perc, amíg össze tudom szedni magam, hiszen újból látom a szörnyű képeket, érzem, hogy nem tudom kontrollálni a testem, de hála Todore közelségének, sikerül hamarabb összeszednem magam.
- Bo... Bocsánat... Én... Nem... - kérek bocsánatot minden magyarázat nélkül. (OOC: Reiji-nek feltűnhet, hogy tőle bezzeg nem húzódott el egyáltalán). Mikor megkapom a ruhát a hátamra, csak egy kedves mosolyt próbálok küldeni a kereskedő felé. Nem tehet semmiről, én viselkedem borzalmasan.
- Köszönöm... - mondom, közben nagyot sóhajtok, mert természetese nem sikerült kicsit sem a mosoly. Utána kicsit csalódottan nézek Reiji-re. Tudom, hogy védeni akar, de mindketten pontosan tudjuk, hogy ez nem volt egy sima álom. Egy fél pillantást vetek Mio-ra, aztán újból a férfire nézek. Bár szívesen segítenék neki, hogy jobban érezze magát, legalább két személyt tudok, aki nem díjazná az ötletet.
Kifejezetten örülök, hogy nem nekem kell megint szólnom amiatt, hogy beszéljenek világosan, így csak egy félig hálás, félig "Áhh, szokjon kérem hozzá, hogy ilyenek" pillantást váltok a kereskedővel. Amikor azonban Reiji és Haru végre kifejti, hogy miről van szó, akkor közben szépen lassan megnyugszom. Legalábbis nem sírok tovább.
Helyette inkább az ölembe ejtett kezemet bámulom és mélyen hallgatok, amíg beszélnek. Egyrészről megnyugtató, hogy végre tudom, hogy nem őrültem meg, azt hiszem... Másrészről rémisztő és képtelennek tűnik, hogy nekem ez menne. Arról nem is beszélve, hogy egyértelmű, hogy nem egy olyan dologról van szó, amiért az embert csak úgy megdicsérik. Egy jó ideig én is csak hallgatok, amíg megemésztem a dolgokat, de végül felpillantok a többiekre.
- Mit jelent az, hogy nem csak mások álmaiba lépek át? - kezdem karcos, halk hangon, közben Reiji-re pillantok, mert ő mondta ezt. Aztán Haru-ra nézek. Most már kívülről teljesen megnyugodtam, inkább tűnök nagyon fáradtnak és nyúzottnak, de közben még a szívem a torkomban dobog. - Hogyan lehetséges ez? A családom nem híres ilyen képességek terén... Mi csak... Átlagos emberek vagyunk. És hogyan tudok ellene védekezni vagy kordában tartani? Eddig egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármiféle ráhatásom lenne - fejezem be a kérdéseket. Pontosabban egy fél perc múlva még valami eszembe jut.
- Reiji... - pillantok a férfire. Veszek egy nagy levegőt. - Kérlek, ha te többet értettél, mint én, mondd el, mi volt ez az álom, ne hallgasd el. Úgy tűnt, mintha az Itoshi név és a férfi ismerős lenne - nézek rá kíváncsian. - Csak szeretném tudni, mi történik... - sóhajtok egy nagyot a végén. Közben képtelen vagyok kiverni a fejemből a hajas néni szavait Reiji-hez. Tényleg kezdtem elhinni, hogy talán több van a cselekedetei között, mint hogy egy eszköz legyek, de most megint elbizonytalanított. Közben meg annyi minden történt...
A kérdéseim után a kereskedő szólal meg teljesen jogosan. Őszinte leszek, meglepően kedves és udvarias, jól esik valahol, hogy ennyire figyelmes velünk. Reiji könnyed válaszára csak felkapom a fejemet és őt nézem pár másodpercig. Aztán megértem: mikor meglátom az öregembert, olyan ismerős érzés lesz úrrá rajtam, de még nem tudom pontosan megmondani, miért. Gyanítom, hogy ki lehet a férfi, de nem lehetek teljesen biztos benne.
Csak megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy áthalad rajtunk a szél. Őszinte leszek, ez igazán kellett ahhoz, hogy még bírjam tovább. A férfit a lehető legtiszteletteljesebb módon köszöntöm, valahogy úgy érzem, ez a minimum. Kicsit megroggyan a térdem, ahogy arról beszélnek, hogy tovább kell mennünk... Én úgy érzem, teljesen kimerültem és csak arra tudok gondolni, hogy egy hétig álomtalan álomban járjak. Bár úgy tűnik, többet ez nem lehetséges. Nem mintha bármi jogom lenne, hogy megszólaljak vagy panaszkodjak, így csak Todore-t simogatom csendben.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 16, 2022 16:00:32 GMT 1
-Erre sajnos nem áll módomban válaszolni most.- Mondja Reiji.- Ami az álom jelentését illeti különben is csak sejtéseim vannak. Nagyon nem tud mondani mást mielőtt az öreg ember megérkezik.
Már jócskán sötét van, a falut pedig bár, nem egy nagy falú, messziről haljátok. Nemsokára pedig látjátok is, ahogy minden lámpásokkal van kivilágítva.
-Fesztivál van.- Jegyzi meg a kereskedő mintha furcsának találná.- Mit ünnepelnek ilyenkor?
-Egy főnixet- Válaszol Reiji.
-A helyiek azt mondják valamikor egy Shiranui nevű főnix mentette meg őket. Azóta minden évben megünneplik és remélik hogy a főnix is csatlakozik hozzájuk.
Haru arca savanyúvá válik és egy pillanatra még Inoue alakját is látod halványan felbukkanni mögötte.
-Az egész hely tele van szellemekkel.- Mondja nyöszörögve.
-Ühüm.- Bólint vidáman az öregember. (Aki különben azonnal csatlakozott hozzátok a szekéren és mosolyogva csámcsog az egyik furcsa illatú gyümölcsön amit a kocsiról lopott.) Haruitsuki láthatóan nem gondolja, hogy a szellemek jelenléte olyan vidám dolog lenne.
A kereskedő nem csak be visz titeket, de még egy helyet is keres, ahol ő is ki tud standolni. És persze az ökörnek is tud vizet és ennivalót adni végre.
Jártál már jópár fesztiválon, de ez mindegyiktől különbözik. Mindenkin vagy maszk van, vagy le van festve az arca, hogy ne lehessen felismerni, több színpad és tánctér is áll, ahol zenészek és táncosok szórakoztatják az embereket, illetve van néhány körtánc is amihez csatlakozni lehet. A büfék, és standok éppen olyanok, mint minden más fesztiválon, de a falubeliek láthatóan nem spóroltak a fénnyel, annyi gyertya, lámpás és fáklya ég amennyi csak elfér, amitől az egész fesztivál szinte nappali fényben ragyog, csupán az árnyékok élesebbek.
-Nem lesz egyszerű, ha itt meg akartok keresni valakit.- Jegyzi meg a kereskedő. Közben kikap az öregember kezéből egy gyümölcsöt mielőtt azt is megkezdené.
-Emiatt ne aggódj.- Mondja Reiji.
-Ezt elvinném még mielőtt elmegyünk.- Mondja az öregember egy díszes, könnyű anyagú kimonót nézegetve, a ruhadarab láthatóan első osztályú és nagyon gazdagon van díszítve is.
-Nem mondom, hogy nincs jó érzéked hozzá, de nem drága ez kicsit ajándéknak?- Néz hitetlenkedve a szerény ruhákat viselő öregre.
-És azt is elviszem, a színe tökéletesen fog mutatni Nojiko-chanen.- Mutat egy másikra. Aztán amíg a kereskedő hitetlenkedve sóhajtozik elkezd a zsebeiben turkálni végül előhúz egy tarsolyt és meglepően sok pénzt nyújt át a fiúnak. Aki meglepetésében még megköszönni is elfelejti.
-induljunk.- Fordul felétek.- Minél előbb végzünk annál előbb pihenhettek egy kicsit. Shi-channak biztos van egy helye ahol megpihenhettek majd.
Nem mentek messzire, bár számtalan ételes stand és árus mellet elhaladtok. Egy helyen Todore a nyakadba ugrik, mikor egy szépen felöltöztetett kutya az egyik standon rá ugat.
Végül az aranyhal horgászós stand elött áll meg a férfi. Először egy fehér hajú díszes rövid táncruhát viselő lány vesz észre titeket és rögtön felétek is integet, mire a mellette álló férfi is felétek fordul. A férfi arcát szürke festésű róka fesztivál maszk fedi, bólintással jelzi, hogy észre vet titeket és jelzi a mellette álló lánynak is.
Nojiko: Shiranui és Koji nagyon nehezen akarja abba hagyni a nevetést és bár próbál morcos arcot vágni de lassan azért Itoshi is csatlakozik hozzájuk. Shiranui az első aki végül abba hagyja és mintha észre venne valamit a távolban arra integet. Koji szinte rögtön követi is a főnix mozdulatát és észre is veszi a közeletekben álló sárkányt és a kíséretét.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Aug 23, 2022 15:43:43 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/415967447837835266/417824596633452544/f2af454b3032c0d3e3f63165aff9c44c~jpg Nojiko kicsit aggódott, mikor Itoshi még morgott. Szerencsére felengedett a nyalókás incidensnél, a yasha belement a játékba. Koji gondos elhúzására rutinosan mosolygott, de hamar észbe kapott, hogy most nem látható a gesztus. - Köszönöm! – mondta a fiúnak halkan. Shiranui válaszára bólintott. Kíváncsi volt, milyen dolga akadhatott a sárkánynak. ~ Vajon kit hozhat ide? ~ - Nem aggódtam, csak érdekelt, hova tűnt ilyen hirtelen… - jegyezte meg a lány. - Egyébként… miféle hülye fantáziákról van szó? – kérdezte. A kis csapat végül Itoshit sem kényszerítve elindult a standhoz. A félsárkány kissé zavarban volt, hogy felnőtt létére szeretne beállni a gyerekek közé. ~ Biztos jó ötlet ez? Nah… Egyszer nekem is szabad…! ~ Koji jótanácsaira mosolyogva bólintott. ~ Majd hozzáteszi, hogy valószínűleg mosolyogtam… Gondolom… Remélem…? Vagy most mondjam ki hangosan, hogy „Mosolygok?” ~ Itoshival belevetették magukat a horgászásba. Nojiko egy ügyesebb kis gyermek csukló mozgását figyelte meg. Őt magát is meglepte, hogy milyen könnyedén és gyorsan kifogott egy halat a gyorsan felszedett tudásával. Boldogan vigyorgott a maszk alatt, de hirtelen elcsüggedt. ~ Mi van, ha a hal beteg? ~ Merült fel benne. Elhessegette ezt a gondolatot. ~ Csak nem lenne úgy kint! ~ Így inkább örült, hogy ügyes volt. Figyelme hamar Itoshira irányult, aki vadul üldözött egy bizonyos halat. Először csak óvatosan kuncogott a jeleneten, de mikor látta, hogy a fiú jól szórakozik, megengedte magának ő is, hogy a többiekkel nevessen. Nojiko leguggolt a yasha mellé és megfogta a vállát. - Én a helyedben megpróbálnám még egyszer… Csak kéreti magát… - mondja jó kedvűen. Koji jelez neki, ami miatt felegyenesedik és kérdőn keresi a jelzés okát. Hamar felfedezi bácsikáját. Három személy követi, egy férfi és két nő. Na meg egy macska. ~ De aranyos! ~ Látja meg a lány rögtön a lényeget. ~ Vajon kik lehetnek ők? ~ Könnyedén megállapítja, hogy nem egyszerű emberek érkeztek. A vonásaik, mozgásuk, külsejük… ~ Hm… lehetséges volna, hogy a férfi az a bizonyos Reiji, akit keresünk? Ránézésre nem tűnik arrogáns görénynek, de ki tudja… a fiúk jobban ismerik… Itoshi is egész helyeske, nem tűnik olyan nyűgösnek, mint amilyen időnként tud lenni… A két nő közül inkább a sötét hajúra mondanám, hogy a bizonyos nemes nő az átokkal. Mondjuk a fehér hajú is lehet… Ha el van átkozva, akkor az ilyen formában is megjelenhet… De nem hiszem… Talán félszellem? Esetleg áldott? Vagy a Holdnak lehet hozzá köze? Ami a legbiztosabb, hogy eléggé megviseltnek és kimerültnek tűnnek… ~ - Bácsikám, csak, hogy visszaértél! – szólal meg a lány vidáman. Sejti, hogy kéz taperolás lesz ezért a jutalma… de na… jó kedve van Itoshi miatt. Kicsit hezitál, hogy legyen-e ő a kezdeményező, de végül úgy dönt, ha már megszólalt, folytatja. Tisztelettudóan meghajol. - Üdvözöllek Benneteket. – hirtelen észbe kap. Egy kézzel – mivel a másikban a halacskás edényt tartja – kioldja a maszkjának a szalagját és óvatosan leveszi. Az érkezők elé tárul porcelánbaba arca, hatalmas lila szemei és kedves mosolya. - Nojiko vagyok. Örvendek a találkozásnak! A hezitálásnak kicsit az is volt az oka, hogy mégis csak idegenek, akikről semmit sem tud (vagy ha azok, akikre gondol, akkor is keveset tud róluk) így nem biztos, hogy jó ötlet, ha kiadja magát. Hamar úgy döntött, megadja nekik a bizalmat, hisz bácsikája hozta őket ide… Különben is… Könnyen lehet, hogy a fele csapat már ismeri egymást… Nojiko jelenleg ezt a ruhát viseli: A hátán van egy szütyő az oldalán pedig egy katana. Ezeket nem feltétlenül veszi észre Sayorana elsőre. Ékszerek nincsenek rajta, haját egyszerűen kiengedve hordja jelenleg (enyhén kócos). (A maszkja meg az arca a mesélőiben szerepelt). A szarvát észreveheti.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 25, 2022 19:45:40 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/977242557144760360/1008050969738756217/6306671f472d9ad2e33d0af4e928d63f~jpg Itoshi
Amikor Nojiko megkérdezi miféle fantáziák, már tudom, hogy a főnix csak rontani fog a helyzeten, azonnal közelebb óvakodik a lányhoz, nem hallom ugyann mit súg nekin de van elképzelésem. (A főnix ezt súgja Nojinak: Itoshi úgy gondolja Koji-kun rád akar mozdulni) Csak sóhajtok, úgy tűnik minél erősebb és öregebb egy szellem, annál gyerekesebb. Egy hallra koncentrálok hátha így könnyebben boldogulok, de az utolsó pillanatban mindig kiúszik a háló elől, a fenébe is, szét fog ázni a papír. Ekkor hajol oda hozzám Nojiko. Már majdnem sikerül is kihalászni egy aranyhalat, de a papírháló megadja magát. Nem is gondolkodok, csak reflexből nyúlok utána, és persze el is kapom. Amiért meg is kapom a magamért. Koji és a nyamvadt madár azonnal nevetésben törnek ki. Vissza engedem a halat a kádba, ők pedig még mindig nevetnek és egy ponton nem tudok segíteni magamon és én is csatlakozom hozzájuk. Nem szeretem a fesztiválokat, túl sok ember, túl nagy zaj, itt ráadásul mindent betölt a szellemek energiája, de mégis el kell ismernem, hogy régen nem éreztem ilyen jól magam. És amikor oldalra nézek látom, hogy legalább a sárkány lánynak sikerült kifognia egy aranyhalat. Csak sóhajtok egyet, ilyen az én formám. Egy ideig még ott maradok a kád mellet leguggolva, közben hallom hogy visszaért a vénség.
-Nojiko-chan! Hát hiányoztam?!- Hallom a kiabálását, mire rögtön fel is pattanok és Kojival gyakorlatilag egyszere állunk be a lány elé mielőtt a vén perverz elérné.
-Csak maradj távol tölle.- Mondom
-Legalább itt ne ölelgesd.- Jegyzi meg mögöttem halkan Koji. Szinte sugárzik belőle a szekunder szégyenérzet. Amikor a vén perverz végre hátrál egy lépést, csak akkor engedem le a karom és nézem meg kik jöttek vele. Reijin rögtön megakad a szemem, elég ramatyul fest, de még ez se akadájoza meg, hogy arrogánsan vigyorogjon, csak ránézek és felforr az agyvizem. De most valahogy megnyugtat, hogy itt van. Ha tényleg Kyotóig le kellet volna kalandoznunk, hogy megtaláljuk... A kardra teszem a kezem. Valószínűleg nem bírtam volna megakadályozni, hogy még egyszer elszabaduljon, de legalább is nagyon nehéz lett volna. Örülök, hogy az onmyoji itt van. Mire végig nézek a két nőn és a macsk... az egy nekomata? pislogok párat, és közben Nojiko már be is mutatkozik.
-Héj Reiji.- Nevezzük most ezt üdvözlésnek.- Úgy nézel ki mint akit nemrég megevett valami.- És még kedves is voltam. A férfi mosolya, ha lehet még arrogánsabb lesz.
-Jó szemed van Itoshi-kun, de azt kell mondjam te se nézel ki jobban. Megint egy alacsony szintű kamival vesztél össze, vagy ezúttal egy erdei szellem tángált el?
Öntelt barom... Mindjárt behúzok neki egyet.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 6, 2022 6:16:38 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Csak frusztráltan felsóhajtok és a halántékomat masszírozom, ahogy meghallom a választ. Már megint nem mondanak el valamit. Nem tudom, miért, de mostanra kezd nagyon fájni, hogy még mindig itt tartunk.
Úgyhogy kénytelen vagyok tovább játszani a szerepemet, s bár hullafáradt vagyok és az idegrendszerem kész katasztrófa, mégis követem a többieket tovább. Egészen addig, amíg fel nem fogom, hogy mi is zajlik előttem, mert akkor ismét bepánikolok. Fesztivál? Én biztosan be nem megyek oda... Az azt jelenti, hogy sok ember, sok ismeretlen ember, nagyobb esély, hogy elkeveredem, nagyobb esély, hogy visszajönnek értem és megint elrabolnak...
Érzem, hogy megint remegni kezdek és szorosabbra húzom magamon a ruhámat. Legszívesebben minden bőrfelületemet eltakarnám, ne is látszódjak. Könyörögve nézek mind Haru-ra, mind Reiji-re, de tudom, hogy nem fogunk változtatni az úticélunkon. Így hát, csak lesütöm a szememet és próbálok felkészülni. Az az egy nyugtat, hogy Haruitsuki sem rajong a dologért, bár őszintén nem tudom, hogy örüljek-e vagy még jobban megrémüljek, hogy ennyi szellem is van.
Amikor leszállunk és a többiek a kereskedővel beszélnek, addig én pánikszerűen minden arcba belenézek és minden arcban mást látok. Vagy a cselédet, vagy a fekete kezű Osa-t, vagy Férget, vagy a felvágott hasú Satou-t, vagy Kawakami-t vagy Shigeharu-t... Egyszerűen ez a sok maszk és festék ezt hozza ki belőlem és csak ide-oda kapkodom a fejemet. Egy pillanatig el is gondolkodom, hogy talán a kereskedővel maradok, de... Ő aztán végképp nem tudna egy nem közönséges támadás ellen megvédeni, ráadásul belekeverni sem akarom, ha már vállalta eddig is a kockázatot.
Pihenés... Ez az egy, ami nyugtatna, de tudom, hogy az álmaimban sem fogok békét találni. Két arcnézés között még megköszönöm a kereskedőnek, hogy elhozott minket, de szegény, biztosan furán érezheti magát, mert eléggé rosszul vagyok. Aztán el is indulunk, nekem pedig folytatódik az elmejátékom: melyik arcba melyik borzalmat látom. Tudom, hogy senki nem foglalkozik velünk, akkor sem tudom nem azt látni, hogy ki mikor fog megtámadni minket. Bár próbálom kordában tartani a remegésem, ami az elején megy is, mert az öregember segített valamelyest, lassan megint rám tör a végtelen fáradtság és a remegés.
Ha eddig nem voltam teljesen kimerült szellemileg, akkor ez a sok képzelgés lefáraszt. Mikor Todore a nyakamba ugrik, inkább a kezemben tartom, ha nem ellenkezik, az mindig segít rajtam. Ha bárki felajánlana bármit, visszautasítom, egyrészt a gyomrom kavarog és semmi nem tudna lemenni, másrészt nem bízok semmiben és senkiben kifejezetten.
Végül megérkezünk egy elég nagy társasághoz. Ezen majdnem keserűen felnevetek. Mikor jutottam oda, hogy három fő már nagy társaságnak számít?! Régen hatalmas rendezvényeken éreztem otthon magam, most meg három ismeretlen személyt fullasztónak érzek... Nevetséges...
Végig nézek az ismeretleneken. Az egyik... Ismerősnek tűnik, de nem tudom, mert maszk van rajta. Mégis valamiért ismerősnek tűnik. Amikor köszönni kezdenek, először a többiekre sandítok, de aztán úgy döntök, maradok a formalitásoknál, s én is meghajolok.
Fogalmam sincs, milyen ruha van rajta, de nem éppen tiszta és rendezett, ellenben ilyen elgyötört arcot vág.
- Üdvözlet! Én Samano Arai Sajorana vagyok - mutatkozom be pont úgy, ahogy tanították. Erre az időre még a remegésem is elmúlik, hiszen ez szinte már rutinból megy. Csak a mosoly marad le. - Örvendek a találkozásnak... - mondom még halkan, már kicsit kevésbé meggyőzően. Nojiko. Szép lány. Nagyon szép. A szarvai is feltűnnek, de nem kérdezek rá, az túl udvariatlan lenne, ráadásul ő tényleg kedvesnek tűnik, bár nem szabad hagynom, hogy becsapjanak. Megvárom, hogy a többiek is bemutatkozzanak, egészen biztos vagyok abban, hogy Haru is hasonlóan fog tenni. Aztán ha az ismerős fiú nem tette, akkor én rákérdezek.
- Ne haragudj, de... Ismerjük egymást? Valamiért olyan ismerős vagy, de nem tudom megmondani a maszk miatt... - mondom, majd észbe kapok, hogy ez talán nem a legkedvesebb és legudvariasabb, de jelenleg a biztonságomat most előrébb tartom, mint a formalitásokat. - Elnézést, ha túl közvetlen voltam, nem akartam udvariatlan lenni... - teszem azért hozzá egy apró fejhajtással. Közben hallom, hogy Reiji megint alkot, szóval egy pillanatra csak lehunyom a szememet és hatalmasat sóhajtok.
- Elnézést... - kérek bocsánatot a viselkedéséért.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 10, 2022 12:56:09 GMT 1
Bratti: Samano Arai Sajorana & Zima: Nojiko -Oh valóban milyen figyelmetlen is vagyok, hiszen a kisasszony még bizonyára nem ismer mindenkit, had mutasam be a csapatot.- Mondja kedéjes hangon a sárkány.
-A félős fiatal hölgy a Samano család legfiatalabb lánya, és mostanra a család örököse, Samano Arai. Mellette az ezüsthajú szépség az Abe ház második gyermeke és jelenlegi jósa, Abe no Haruitsuki.- Haru már megszólalna, látod, hogy megijed és meglepődik, próbálja kitalálni, hogy honnan tudhatja a furcsa öregember ilyen pontosan a nevét. -A fiatalember a sötét mosollyal és remek természettel, (az utolsó részt persze szarkasztikusan ejti ki) Reiji, akiről már hallottatok.-Mondja a végét főleg Nojikonak.
-A bájos ifjú hölgy, a csodaszép szemekkel, az unokahúgom Nojiko-chan, egész biztosan kedvelni fogod majd Samano-san.- (Furcsa lehet, hogy annak ellenére, hogy tudja a neved és a rangodat is, mégis san-nal szólít meg, vagyis magával egyen/alacsonyabb rangúként)- A tüzes szépség mellette ennek a falunak a legendás védelmezője, az Arany főnix Shiranui. A szintén kifejezetten jólnevelt yasha pedig Itoshi.
-A fiatalember akit ismerősnek találtál Smano-san a barátom, aki egyszer már látogatást tett, nálad persze akkor maszk nélkül, Koji. Az én nevem pedig Gawan-Mo azaz Az Üvöltő szél.- Fejezi be egy színpadias meghajlással és megragadja Sajorana kezét. -Teljesen megértem persze, ha egy ilyen nagy név mint az enyém megrémiszt, de biztosíthatlak, hogy ilyen szép hölgyeknek sosem volt okuk félni tőlem.- Reiji halkan elneveti magát a megjegyzésen, Haru valósággal sóbálvánnyá változik, Koji maszkja alól szinte hallani, ahogy tikkel a szeme az idegtől és Itoshi ökölbeszorult kezén is megjelenik egy ér. A főnix csak szét csapja a legyezőjét és mögé rejtett arccal leselkedik, miközben újfent jót mosolyog a sárkányon.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Sept 12, 2022 21:14:49 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/415967447837835266/417824596633452544/f2af454b3032c0d3e3f63165aff9c44c~jpg A főnix súgására csak elmosolyodik és kisebb zavarban megvonja a vállát. - Hogy erről van szó? Ki tudja… - jegyzi meg halkan. Nojikonak imponál a két fiú által nyújtott védelem, mégis beleszól. - Fiúk… - fogja meg finoman a vállukat, de hamar el is engedi őket. – Köszönöm! – teszi hozzá halkan, de úgy, hogy mindketten hallják. El kell fogadnia, hogy igen is szüksége van a védelmükre. A példáját hamarosan a fekete hajú nő követi. A félsárkány látja rajta, hogy borzasztóan kimerült. Mikor rákérdez Kojira, már biztossá válik számára, hogy ő a nemes nő, hiszen a fiú találkozott vele. Nem mondd semmit, hagyja, hogy Koji válaszoljon. Rövidesen az is kiderül, hogy a férfi személyazonosságát is jól tippelte meg, tekintve, hogy Itoshi nem bírta ki jelenet nélkül. Lehunyta a szemét és mélyet sóhajtott. - Elnézést… - mondja Sayoranaval egyszerre. Neki is feltűnik ez. Kinyitja a szemét és amolyan kislányosan a nőre mosolyog. Ezek szerint mindkettejük életében van olyan, akit kedvelnek (a nő részéről ezt nem tudhatja biztosan) és aki fejfájást okoz. Gawan Mo végül mindenkit bemutatott. Ezzel kellett volna kezdeni, de Nojiko nem bánta, hogy kezdeményezett. A cica nevét sajnos nem tudták meg. ~ Majd később megkérdezem… ~ Az Abe lány is igen csak érdekelni kezdte. Remélte, hogy mesél majd neki arról, milyen jósnak lenni, mit is jelent az pontosan. Igyekezett nem mutatni, de izgatott volt attól, hogy két korabeli nemes lánnyal van egy társaságban. Sosem voltak barátnői… Ők sem biztos, hogy azok lesznek, de… remélte, azért fognak tudni barátkozni és nem lesz akadály a félsárkány volta. Bácsikája időközben szokásához híven alkot, így Sayorana keze már a kezei között van. A lány lehunyja a szemét. Persze csak egy pillanatra. Bosszantotta, hogy senki sem lépett közbe. ~ Szegény alig áll a lábán, békén kellene hagyni. ~ Mire észbe kapott, már ott is állt mellettük. Kicsit úgy, hogy védelmezhesse Sayoranat. Finoman megfogja az öreg kezét. Próbálja elérni, hogy elengedje a nőt. - Bácsikám! Hosszú volt ez a nap, mindannyian kimerültünk. Szerintem pihenjünk le! – mosolyog rá bájosan. ~ Ha ezzel rontok is a helyzeten, talán Koji észbe kap és a segítségünkre siet…~
|
|