Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 7, 2020 7:54:18 GMT 1
Az átalakult felfedező hamar kimúlt Zed lövéseitől, mire Lina és Ben azonnal a fegyver elsütőjére szegezték a fegyverüket. Ez az állapot addig tart, amíg a fekete nő és a társa újra meg nem jelenik a lépcsőházban. Ekkor a férfi fegyvere immáron a nő irányába szegeződik, Linának viszont int, hogy tartsa a sajátját Zeden. Mivel Lina rá bízta a beszédet, így Teks után ő az első aki beszélni. - Ahogy mi sem akarunk balhét. - Feleli mindkét irányba, a fegyverét viszont továbbra sem engedi le - Egy rég nem működő generátor áramkörét működtető chipért jöttünk csupán. Az innét gondolom nem kell senkinek. A fekete bőrű kereskedő ekkor leeresztette a fegyverét, cserébe elővett egy távirányítót. A társa továbbra is rátok szegezi a fegyverét. Gépkarabély. - Kalóz csaj, pakold ki a táskád. Ti pedig tegyétek le a fegyvert. Gyerünk-gyerünk, nem érünk rá egész nap. Mindannyian értetek a technológiához annyira, hogy tudjátok, hogy ezek bomba detonátorok. Zed és Teks ekkor realizálja, hogy a robbanás amit korábban hallottak a nő műve volt és úgy tűnik, hogy még másik két robbantásra van lenyomatlan gombja. Ben fegyvere ennek ellenére sem mozdul egy milimétert sem, a nő keze pedig egyre közelebb csúszik a gombhoz. - Azt hiszitek, hogy blöffölök igaz? A választ meg sem várva megnyomta a gombot, mire egy, a korábbinál jóval erősebb robbanás rázta meg az épületet, beomlasztva a bejáratot amin az öt felfedező érkezett (Ben, Lina és ezek hárman, Zedék ugye másztak.) - Letenni a fegyvert! - Ezúttal akkorát ordított, hogy az egész raktár belezengett - Nem mondom még egyszer! Ha eleget tesztek a kérésének, akkora törmelékek szélére zavar titeket a fegyveres társa, majd amint tisztes távolságban vagytok tőle, begyűjti a fegyvereket és a sarokba dobja. A nő közben magasba emeli Teks táskáját és kiszórja a tartalmat a földre. Dühösen belerúg a begyűjtött dolgokba. - Értéktelen kacatok! Feleli, miközben a társaság felé köp, ám senkit nem talál el. Az elhunyt társuk hullájára néz egy pillanatra, majd egyenesen Tekshez intézi a szavait. Szándékosan nem Zedhez. - Ms. Effie vagyok, a Yorktown-i karavánpihenő vezetője. Nem vagyok rossz ember, de ami az enyém és amiért megdolgoztam, az az enyém. - Ezt a mondatot szándékosan nagy éllel mondta, és a hangsúlyozás célpontja elsősorban Lina volt, valószínűleg a korábbi beszólása miatt - Egy hordozható minilövegtornyot keresek. Három nagy doboz, nem találkoztatok vele? A hangja sokkal kedvesebb most, mint mikor a fegyver letétele miatt rikácsolt. A doboz egyáltalán nem rémlett egyikőtöknek sem. Igaz, nem is feltétlen ezt kerestétek, szóval felőletek akár ott is lehetett, de egyik dobozzal sem találkoztatok. - Elmondom, hogy mit találtam ki. - Az állát vakargatta - Te és te! - Mutat Benre és Teksre. - Ti itt maradtok biztosítéknak, míg Max - a társára mutatott - és a barátaitok megkeresitek nekem a minilöveget. Aztán valahogy visszaadom a fegyvereiteket és az utatokra engedlek titeket. - Max kibiztosította a fegyverét - Ellenvetés?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 7, 2020 8:12:19 GMT 1
| A hazugok városa |
Nathaniel- Mocsok
- Így van. Csak ennyit kell tenned, nem többet és nem kevesebbet. Utána meg van bocsátva minden. A szenvedéssel kapcsolatos kérdésedre nemes egyszerűséggel megvonja a vállát. A tekintetéből ítélve egyáltalán nem szereti a bátyját. Nyugodt szívvel rágyújt a cigarettájára, majd egy udvarias elköszönés után távozik a kocsmája elé dohányozni. Az egyik őr természetesen megy vele, valószínűleg ha úgy is tűnik, hogy látszólag egyedül van, általában sosincs. A pincérnő a főnöke távozása után nem foglalkozik veled, Sophie pedig jelenleg pillantásra sem méltat, így neked sincs túl sok okod tovább időzni a kocsmában. *** A lepukkant csehóba érve nem az a látvány fogad, amire számítasz. A tulajdonos épp egy shotgunos őrrel férfival beszélget. Amint belépsz, int is neked, hogy csatlakozz. Látszólag nagyon boldog. (A férfi) - Áh, már kezdtem aggódni. De látom sikerrel jártál komám! - Rikkantja boldogan. Ha a shotgunos férfi neki dolgozik, akkor ő biztos nem hagy majd életben, ha lelövöd a megbízóját. - Ő itt Jericho. Jericho segíteni fog véghez vinni a tervem következő fázisát. Kirámoljuk a drága öcsém pia raktárját. Mit szólsz? Ezek szerint mégis szorult belé is a családi vérvonalból egy kicsi.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Aug 13, 2020 19:37:22 GMT 1
Már-már kezdett zsibbadni az arcom az erőltetett vigyorgástól, és ami a legrosszabb, hogy ezúttal komolyan vehetőnek kellett látszanom, ami meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult, többek közt amiatt, hogy erősen tele volt már a tököm ezzel a családdal a hugicát leszámítva, pedig hát bár vele lett volna vele a tököm, meg persze az ifjabbik fiútestvér által felvázolt forgatókönyvek is ott lebegtek felettem Damoklész vagy ki a tököm kardjaként, így a haláltól való félelem is erősen rányomta bélyegét a hangulatomra, szóval előkaparva minden színészi képességem, tettem be a lábam ismételten a lepukkant csehóba. Színpadias léptekkel araszoltam a pult felé és kedélyes mosollyal üdvözöltem a kocsmárost meg persze annak társaságában lévő fegyveres fazont. "Hát hogyne... Csak egyszer lenne könnyű dolgom..." Kényelmesen helyet foglaltam a pultnál. - Ne is mondd öregharcos. Inkább tölts egyet a legjobb whiskeydből. - Jerichora pillantottam, majd egy biccentéssel üdvözöltem. - Részemről az öröm cimbora. - Visszapillantottam a kocsmárosra, ha pedig azóta kitöltötte a nem épp jól megérdemelt, de remélhetőleg finom whiskeymet, akkor belekortyolok. - Az öcséd volt? Hát maradjunk annyiban, hogy erre még egy tizest sem tettem volna fel. Na mesélj erről a nagy tervről, kíváncsian hallgatom, főleg ha van benne gázsi. Eközben már elkezdtem a kabátomban matatni cigi után kutatva. Legalábbis látszólag. Valójában a másik bár tulajától kapott pisztolyt ragadtam meg a lehető legfeltűnésmentesebben amennyire kitellett tőlem. A régi bandában ez egy jól bevett szokás volt ami legtöbbször bejött. A csövet a fegyveres faszi felé irányítottam. Lehetőleg a fejére. Tetszett a kabátja és azt az enyémmel ellentétben nem szerettem volna kilyukasztani. - A francba már hol az a fránya gyújtó... Amint ezt elmondtam már el is dördült a fegyver. Kétszer is. Fő a biztonság. Ezt követően pedig igyekeztem megragadni a kocsmárost és egy erős rántással áthúzni a pult felett...
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 24, 2020 11:36:39 GMT 1
| A hazugok városa |
Nathaniel- Mocsok
Jericho kábé telibe szar téged, amiért el is nyeri a méltó büntetését. Holtan rogy össze, a kocsmáros pedig a meglepettségtől köpni nyelni sem tud hirtelen, nem, hogy gyorsan reagálni, így könnyedén meg tudod ragadni a gallérját, az áthúzás viszont sokkal keményebb dió a férfi hatalmas túlsúlya miatt, ez nem is sikerül. - Mi a fasz ütött beléd? Kérdezi megszeppenve, miközben próbál az életéért küzdeni. Ha úgy döntesz, hogy elsütöd a fegyvert, akkor az ügyeletes rendőrtiszt pont a loccsanás pillanatában rúgja be az ajtót. A névtáblájára a "Wallace" vezeteknév van írva, ám ő maga magától érthető okokból nem mutatkozik be. - Erősítést kérek a tartózkodási helyemre, Wallace vége. Tizenötössel van dolgunk. Szólt be a mellkasára erősített rádión, majd rád emelte a fegyverét. - Dobja el a fegyvert és feküdjön tarkóra tett kézzel a földre. Nem mondom el még egyszer. Tele vannak a cellák, szóval ha nem működik együtt, nyugodt szívvel loccsantom ki az agyát. Ha megemlíted nekik a szöveget, amivel az útjára küldött téged a puccosabb bár tulaja, csak ennyit kérdez vissza: - Ki a tököm az a Neo?
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Aug 25, 2020 2:03:23 GMT 1
- Kibaszott... Dagadt... Disznó! Morogtam miközben próbáltam átráncigálni a csapost a pult felett. Rohadtul nem akart összejönni, pedig fejben annyira menőn összejött a dolog. Szerencsémre nem kapott elő egy kést vagy egy lőfegyvert miközben hadakoztam vele, így amint meguntam a szórakozást, bár még mindig szenvedve, csak ennyit mondtam. - Semmi személyes... Az öcséd... üdözöl, de nemsokára újra látod. Mondtam, majd beleeresztettem két skulót. Közvetlen közelről... Igen... Most már tényleg oda a kabátom. De valszeg Jerichoé is. Mármint nem lehetetlen kiszedni a vért a szövetből, de mi vagyok én bassza meg?! Egy kibaszott mosónő?! Persze sok időm nem volt ezen tűnődni, mikor az ügyeletes sün rámrúgta a csehó ajtaját és seperc alatt azon kaptam magam, hogy megint a pisztoly rosszabbik végén állok. Igazából számítottam arra, hogy ez lesz. Ha nem így lett volna, valószínűleg beszarok és azonnal tüzet nyitok... Az istenit, de messze áll... Walter? Nem Wallace. Szóval valószínűleg azonnal tüzet nyitottam volna Wallacera. Ehelyett követtem az utasításait. Borsózott a hátamon a bőr, de persze igyekeztem nyugodtnak látszani. Éppen ezért megjegyzésére csak ennyit feleltem. - Akkor ne is reménykedjek magáncellában, igaz? Mellesleg Neo küldött. Esetleg mondd neked ez valamit? Mármint a Mátrixon kívül? A válaszát hallva a vér belém fagyott és a lelki állapotomról sokat eláruló keserű mosoly jelent meg a képemen, amit a reménytelen üveges tekintet tovább fokozott. Őszintén szólva a tököm tudja mi mást vártam, de hé legalább élek... Egyelőre... Bár egyre rosszabbak a kilátások. Drága Wallaceom kérdésére csupán ennyit feleltem. - Egy hazug pöcs...
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 25, 2020 8:05:58 GMT 1
| A hazugok városa |
Nathaniel - Mocsok
A rendőrtiszt felvonta a szemöldökét a válaszod hallatán, de nem igazán törődött a balszerencséddel. Megbilincselt, majd felcibált a földről. A két holttestet nemes egyszerűséggel átlépte, majd valaki más feltakarítja. Odakint már megérkezett az erősítés, négy sisakos rendőr. Két férfi és két nő. A sötét plexitől ami az arcukat takarja, nem látod kikkel van dolgod, na nem mintha számítana bármit. - Ezzel a kettővel együtt ez ma már az ötödik holttest. Őrület. A legforgalmasabb utcán keresztül vezetnek át téged, hogy ha szökni próbálnál és neadjisten a szökési kísérleted sikeresnek bizonyulna, több tucat ember lássa az arcodat. Majd eléritek a rendőr kapitányságot, ahol fotózkodás és a személyes tárgyak elvétele után egyből bedobtak egy zsúfolt cellába. Minden ágy foglalt volt, szóval úgy tűnik a földön alszol ma vagy nekiesel a leggyengébb láncszemnek a cellában. Nem sok időd van ezen filózni, ugyanis az egyik női rendőr megszólal. - Köszönöm fiúk, innen átveszem. Azzal levette a rohamrendőr sisakot, kirázta hosszú szőke haját és egy sheriff kalapot helyezett a feje búbjára. Nagyon jól szemügyre tudtad venni ezt a nőt korábban. Sophie. "Neo" testvére. - Sophie, szívesen átveszem az esti műszakodat megint, ha szeretnéd - ajánlotta fel az egyik maszkos, de a lány csak leintette őt a kezével, majd helyet foglalt az egyik asztalnál, feldobta formás lábait az asztalra és szürcsölgetni kezdte a coca-coláját. Ezek szerint ezek az italok soha nem járnak le, ami a bennük lévő cukor mennyiségétől nem is csoda. Amint csak ő és a többi fegyenc volt a cellában, felkelt a széktől és megindult egyenesen a te cellád felé. - Hé cicus, rám léphetnél azokkal a lábakkal. Nem bánná... Bumm. A csaj shotgunja darabokra szakította a kiéhezett rabot. Elővette egy kulcskarikát, végigpörgette a mutatóujján azt, majd a megfelelő kulccsal kinyitotta a cellád és eléd vágott egy táskát, benne a cuccaiddal és háromszáz nepal dollárral. - Bátyus üzeni, hogy kiálltad a próbát. Azt amit a kocsmában mondtál róla viszont nem igazán szívlelte. Eközben kikulcsolta a hátsó ajtót, majd összefonta a karját a mellkasán és várt. - Szabadon távozhatsz, senki nem fog keresni. -Mutatott a kitárt ajtó felé - Vagy továbbra is dolgozhatsz nekünk. Tiéd a döntés.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Aug 25, 2020 21:45:35 GMT 1
Felgyorsulnak az események. Mindenki pisztolyt tart valakire. Aztán miután tisztázták, hogy nem akarnak balhét, a fekete bőrű nő elővett egy távirányítót. Teks alig észrevehetően összerezzent. ~ Őket hallhattuk? Nem akarok velük összetűzésbe kerülni… De… a táskámat sem akarom kipakolni. Már ha… rám célzott, mint kalóz csaj… ~ A lány hezitál. A nő megunta az ácsorgást és bebizonyította, hogy valóban bomba detonátort tart a kezében. Teks a kiabálásra rögtön letette a kését meg a táskáját és Zednek is int, hogy engedelmeskedjen. Tudja, hogy a fiú képes lenne nekik menni. De csak belátja, hogy túlerőben vannak velük szemben. Hagyják magukat hátra vezetni. Amint a nő az ő táskáját emeli fel, finoman, de határozottan belekarol Zergbe (mind kettejük keze látszik, merre van). Egyrészt azért, hogy visszafogja, másfelől, hogy magát nyugtassa. Tudja, hogy nincs semmi olyasmi a táskájában, de rosszul esett neki, ahogy csak úgy kiborítják és még bele is rúgnak. ~ Csak az elsősegély dobozt meg az olaj tartót ne rúgja szét… ~ A nő ezután már kedvesebben szólt hozzájuk, egészen pontosan Teohoz. Elengedi bátyját és meglepően higgadtan és kedvesen válaszol. - Teks vagyok. Nem találkoztunk olyan dobozokkal. Lehet, hogy ott vannak, csak nem vettük észre, mert mást kerestünk.
Ms. Effie elmondja, mi lesz. Teks jól tudta, hogy ők a férfivel még benne is lennének a túsz létben, de hogy a bátyja és a másik lány kiakad, az biztos. Zedhez fordul, mielőtt még megszólalhatna. - Kérlek, tedd, amit mondd! Nekem nem lesz bajom! – próbál bíztatóan mosolyogni rá. Nem túl meggyőző, tudja, hisz nem rég még belé karolt… Igyekszik határozottnak tűnni. Valamint áthelyezi a súlyát a másik lábára. Ez egy ártatlan mozdulat, Zednek mégis ezzel igyekszik üzenni. Ha Ő sípcsonton rúg bárkit, az fáj. A lábában van egy kés, valamit… a lábát is le tudja szedni, hogy azzal csapjon le mást. Valamint ismeri az emberi testet. - Tényleg nem lesz baj! – kedves és higgadt. Innentől csak meri remélni, hogy a szép szavakkal tudott hatni bátyjára és nem kell felemelnie a hangját. Ha a másik lány nagyon pattogna, rá is higgadtan és kedvesen néz. - Kérlek, működjünk együtt!
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Aug 26, 2020 15:50:14 GMT 1
#s://images-ext-2~discordapp~net/external/_2WC2r739Vlm4sJbjC7DsJ-RXTGEurCKKrS8b4bV_wI/%3Fwidth%3D336%26height%3D475/https/images-ext-1~discordapp~net/external/UMp8xRfF8KL_bz4IErJMSbwkrbLPq-Gudz60AM3-Ws0/https/media~discordapp~net/attachments/704802705926914129/726132033222344734/9ec7cc1d1a6867deb3f797b72697915b~jpg Miközben falatozik kicsit elmosolyodok. -Szállás és munka. Lehetőleg olyan helyen ahol a motorom nem lopják el vagy teszik tönkre. –Eközben belevésem nagyjából a fejembe a város alaprajzát. Megvárom míg elindulunk, majd követem a motoromat tolva, Bucky vidáman szaglászik, fedezi fel az új helyet. -Mondd csak, minden embert te fogadsz? –kérdezem remélve hogy esetleg látta erre Ivant.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Aug 26, 2020 21:41:58 GMT 1
Kivételesen csendben tűrtem ahogy a jard lesittelt. Legalábbis eszem ágában sem volt nem komolyan venni azt, hogy pofán lőnek ha ellenkezem. Már azon is csodálkoztam, hogy W... Kurva élet mi is volt a neve? Tudom, hogy W-vel kezdődik... És úgy hívják mint azt a skót fickót akit Mel Gibson játszott... Szóval vagy William, vagy Wallace... Baszki elkalandoztam... Hol is tartottam? Ja igen, szóval csodálkoztam, hogy nem lőtt pofán rögtön. Elvégre a társadalom romokban, az anarchia fénykorát éli, szóval még csak meg sem húzták volna érte. Lehet sajnálja a golyót? Amint a cellámba vágtak hamar rá kellett eszméljek, hogy amit W... szóval amit a cellák teltségéről mondott, az nem csak egy jópofa vicc volt. Valószínűleg a földön kell aludnom. Hacsak ki nem nyírok valakit. Az a baj, hogy nem volt nálam fogkefe, vagy ha lett volna, tuti lenyúlják, a budin meg hát nem volt ülőke, aminek a gondolata is elborzasztott. Szóval puszta kézzel kellett lezúznom a legnagyobb hombárpofát, mert hát ugye meg kell mutatni a raboknak ki a főnök... Alaposan körülnéztem és hát kifejezetten sok tarkopasz, szteroidokon nevelt gorilla volt a környezetemben... Ebből a szögből egész kényelmesnek tűnt a padló... Már-már megbarátkoztam a gondolattal mikor az egyik sisakos kísérőm megszólalt, majd levette az arcát fedő vödröt. A látvány elragadó volt. Talán túlzottan is, pedig nem először volt hozzá szerencsém. Most, hogy nem volt jelen egyetlen büdös kurva sem, hogy belém kúrja a tetves körmeit, még inkább szemügyre tudtam venni a drágát. Egy darabig csak néztem, majd erre feleszmélve összekaptam, magam és letöröltem a szám jobb sarkában felgyülemlett alig látható, csillogó nyálréteget. Szívem szerint bedobtam volna magam, ám tapasztalataim szerint nem jó ötlet fegyveres némberekkel flörtölni, főleg ha neked a legjobb esélyed az, ha a skuló lepattan a rácsról és nem téged talál el. Ezzel épp nyersz magadnak annyi időt, hogy megbánd bűneid és talán a mennybe juss... Igazából annyira el voltam foglalva a lány külsejével, hogy csupán ekkorra sikerült realizálnom, hogy eljött a megmentőm. Vagy angolosan mondva, "a lovasság". Már-már el voltam ragadtatva, mikor felhuppant és felém indult. Persze egyik rabtársam agyban nem volt annyira ott mint én, és hát megszegte a ne flörtölj fegyveres némberrel szabályt. Szúrós pillantást vetettem rá. Lehet nem kellett volna, de mindegy is. Ennél véresebb már amúgy se nagyon lehettem volna... Letöröltem hát az arcom és megpróbáltam keménynek látszani. Kivillantottam a bájos, elragadó mosolyt, amivel csajozni szoktam és próbáltam kitörölni az agyamból a saját szétloccsanó koponyám gondolatát amitől a hideg futkosott rajtam. Arra amint mondott megvontam a vállam. - Mindkét bátyád velem akarta kinyíratni a másikat... Akkor épp nem gondoltam, hogy tényleg kihoz sittről, de ha ettől jobban érzi magát, akkor nehari. Mondtam egy jóval ártatlanabb mosollyal, majd elvettem a táskát és átnéztem a cuccaim. Mikor kezem megakadt a gránátot átjárt az isteni nyugalom. "Nagy dolgokra vagy még hivatott kicsim." Már-már puszit is nyomtam volna erre a robbanó szeretetcsomagra, de inkább nem égettem be magam az új crushom előtt... Mikor megnyílt az ajtó megcsapott a szabadság szele. Még mindig rohadt büdös volt, de mit is várok egy rohadó világtól? Szabadság ide vagy oda, éreztem, ha kisétáltam volna az ajtón elszalasztok egy hatalmas lehetőséget. Így megvetettem a lábam és kihúztam magam a lány előtt. - Nos akkor remélem tartanak a tiszteletemre egy üdvözlő partit, mert maradok. További utasításokért kullogjak végig azon az utcán, szabadon, amin az előbb 4 rohamrendőr kísért végig bilincsben, vagy megvitathatjuk a dolgot kettesben is?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 30, 2020 17:18:23 GMT 1
#s://s25~postimg~cc/4uct17qe7/Lina_zpsm9md6dqu~jpg Bevallom, valahol számíthattam volna, hogy nem lesz sétagalopp ez a menet. De azért abban reménykedtem, hogy nem lesz ennyire komplikált a történet.
Amúgy sem vagyok az erőszak híve, de ebben a világban muszáj túlélni és ha mindenki erőszakot alkalmaz, nincs mit tenni, válaszolni kell rá. Elképesztően irritál ez a nő, elmondani nem tudom, mennyire jó lenne, ha bemoshatnék neki egyet. Másképp úgysem érti meg a dolgot… De ezek csak fantáziálgatások.
Egészen addig nem veszem komolyan, amíg be nem robbantja a bejáratot. - Hisztis picsa… - morgom az orrom alatt, de teszem, amit mond. Nem igazán értem, mi szükség volt erre, azon kívül, hogy maga mutogatóan viselkedik és elpazarolt egy csomó anyagot. És még több élőhalottat csalogatott ide. De valamiért biztosan megérte… Ennyit arról, hogy nem akar balhét.
Vonakodva bár, de lerakom a fegyvereimet. Nem szeretek ilyen védtelen lenni, de nem akarom, hogy valaki megsérüljön. Azért egy kés maradt a csizmám szárába tűrve. Nem leszek teljesen kiszolgáltatott ennek a ribancnak.
Ellenszenvem tovább növeli, mikor idegesen belerúg a másik cuccába. - Előfordulhat, hogy valakinek azok értékesek. Talán nem kéne mindent és mindenkit meggyalázni, aki vagy ami nem elég fontos vagy értékes… Te sem örülsz, ha a cuccaid cseszegetik, lehet ám más felé is minimális tisztelet mutatni, akkor talán könnyebb lenne veled is együtt dolgozni vagy valami...- mondom idegesítően unott hangon. Muszáj valahogy lepleznem a mérgem, hiszen ez a nő egyre idegesítőbb. Még hogy nem vagy rossz ember?! Értem én, hogy iszonyú a helyzet, amiben élünk, attól még nem kéne elveszítenünk az emberségünket. Pontosan ez tesz minket jó vagy rossz emberré. És eddig nekem erősen a rossz ember kategóriába sorolódik a hölgy. Hallgatom, majd a szememet forgatom. Gusztustalan ez a nő.
- Most nem mennék bele, hogy alapvetően mi nem tetszik az egészben… Megkeressük a cuccot, ha kell. De nem fogok fegyver nélkül elindulni, mert bár neked lehet, nem, de másnak számít még a szaros életem. És vezetőként talán még te is felfogod, hogy mit jelent az, ha az emberek várnak vissza azzal a valamivel, mert ezen múlik a túlélhetésük. Szóval nyomatékosan kérlek, hadd vigyünk fegyvert. Hidd el, semennyire nem érné meg nekem az, hogy bármelyikőtöket kinyírjam…. És nagyon remélem, hogy a többieknek semmi baja nem lesz addig… - Ben-re nézek. Ha látom rajta, hogy neki megfelel a helyzet, nem mondok többet, csak várok. Aztán pár másodperc múlva megszólal a nő rádiója. Először azt hiszem, tőlük valaki. De nem. Ez ennél sokkal rosszabb. Innen nem tudom megállapítani a helyzet súlyosságát, de nem úgy tűnik, mint amit figyelmen kívül kéne hagyni. Még kevésbé tetszik az ötlet, hogy egyedül hagyjam Ben-t.
- Ismeritek őket? – kérdezem határozottan a nőtől. Automatikusan félig Ben elé lépek, kezem megint belecsúsztatom az övébe. Tényleg megrémisztett az az alak. Nem fogom feláldozni a vezetőmet egy ilyen miatt. Valamit biztosan kitalálunk. Remélem.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Sept 2, 2020 16:59:50 GMT 1
| A hazugok városa |
Nathaniel- Mocsok
Sophie elvigyorodik a kérdéseden. Nehéz megmondani, hogy mi szórakoztatja. Te magad, vagy a stílusod. - Attól félek, hogy bratyó házon kívül van, szóval be kell érned velem. Felhuppant az asztalra, melyen pár perccel ezelőtt a lábait pihentette. Rágyújtott egy cigire, aztán elkezdte magyarázni, hogy hogyan is mennek a dolgok errefelé. - Tudom, hogy úgy tűnik, hogy a mi duónk irányítja ezt a várost bratyóval, de bármennyire is szeretnénk, nincs így. Több beleszólásunk van a dolgokba, mint a legtöbb embernek, de... - kifújt egy füstkarikát, miközben ajkaival a levegőbe csücsörített - a város még mindig könnyűszerrel el tudna taposni minket, ha akarna. Fogd fel a helyzetünket úgy, mint egy kaszinót. Mi vagyunk a sztárjátékosok, tele van a zsebünk zsetonnal, de a város... a ház, a ház az mindig nyer. Újabb füstkarika. - Nem vagyunk itt elég ideje ahhoz, hogy mi diktáljunk mindenhol, de erre törekszünk. Ehhez viszont több dologra lesz szükségünk. Területekre, fegyverekre, nyersanyagra, hírnévre. Azt mondtad, hogy segítenél nekünk szépfiú, hát itt a lehetőség. Edwin Treamen futtatja a legnagyobb fegyverboltot a környéken, a Teli tár-t. Ő látja el fegyverekkel a várost, a boltok polcaira pedig csak a másodosztályú és jóval kisebb kaliberű áru jár mindenki más számára. Még én sem tudom elvinni a rendőrségről a csúcs minőségű fegyvereket, mert jelölve vannak és csak azonosítókártyával vehetők ki a helyükről. Azt akarom, hogy győzd meg Edwint arról, hogy egy két karavánról leesett fegyvert igazán nekünk is bebiztosíthatna. Tudod, a biztonság kedvéért. Az erőszak nem lesz megoldás nála. Sok zsoldost tart maga körül, a város nyalja a seggét, szóval valami mást kell majd bevetned. Bátyus azt akarta, hogy feküdjek le a faszival, de egy fegyverbolt sem ér annyit...
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Sept 2, 2020 20:29:21 GMT 1
Nagyot sóhajtottam. Nem fogok hazudni, átkozottul jól esett egy ilyen nap után, hogy végre egy nő mosolygott rám, pedig pisztolycső... Bár lehet csak kiröhögött... A franc se tudja. Ennek ellenére megtartottam eddig nyugodt és magabiztos megjelenésemet, annak ellenére, hogy még mindig rettegtem attól, hogy a csajnak bármely pillanatban átkattan valami az agyában és pofán lő... Így jobban belegondolva nagyon utálhatom magam... - Ugyan már. - Mondtam vigyorogva közben pedig az egyik asztalnak vetettem a csípőm.- Örömmel lógok a "megmentőmmel". Ja igen... Most lógok neked egy gyertyafényes vacsival? Tettem fel a költői kérdést, közben belül imádkozva mindenhez amihez imádkozni szokás, hogy a csaj ne vegye rossz néven. Mondandóját figyelmesen hallgattam végig. Már amennyire módomban állt figyelni. Nem tagadom, az ahogy a cigarettával játszott elterelte a gondolataimat egy olyan síkra aminek inkább az imént említett gyertyafényes vacsorát követően lenne meg a maga helye. Komoly koncentráció és némi vasakaratnak hála azonban visszarángattam elkóborolt tudatom a beképzelt ígéret földjéről s figyelmesen hallgattam végig amit a lány mondott. Éppen ezért nem értettem mi közöm ehhez az egészhez. Egy kissé fontosnak tűnt a meló ahhoz, hogy egy újoncra bízzák. Szóval vagy ennyire megbíznak bennem, vagy ennyire nem számít ha megdöglök... Az érem két oldala. Csak remélni tudtam, hogy a nem fej lesz. A saját levágott véres fejem... Brrrr... Már a gondolatba is beleborzongtam. Persze hamar összekaptam magam, s Sophie mondandója végeztével visszavarázsoltam a képemre azt az önelégült vigyort. - Éééértem... Szóval én feküdjek le vele? - Hátrapillantottam a vállam felett. - Hát nem is tudom. A seggem egész jó, de valami azt súgja nem aratnék túl nagy sikert. Egy kicsit még kuncogtam a saját kis viccemen, majd némileg komolyabb arckifejezéssel a lányra nézve, sóhajtottam egy nagyot és belekezdtem. - Ha nem opció, hogy lenyomok egy stukkert a csávó torkán, akkor ennél több infó kell, hogy elég meggyőző legyek. Esetleg van valami amivel zsarolni tudom? Feleség? Gyerek? Szerető? Esetleg kisállat? Meglepődnél mennyire készségesek az emberek ha kedvenc macskájuk ott himbálódzik egy savval teli kád felett.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Sept 9, 2020 10:56:22 GMT 1
| A hazugok városa |
Nathaniel- Mocsok
Az újdonsült főnököd csak a szemeit forgatja, mikor felveted a zsarolós ötletet. Elégedetlenül csóválni kezdi a fejét. - Látom nem érted a szituációt. Nekünk egy szövetségesre van szükségünk, nem pedig egy sakkban tartott bábra, ami azt lesi, hogy mikor cseszünk el valamit. Mert biztos lehetsz benne, hogy valamit el fogunk cseszni előbb utóbb. És nem a legnagyobb fegyverarzenállal rendelkező ember az, akit potenciális árulóként akarunk fenntartani.. Itt tart egy újabb sóhajnyi szünetet. - A helyzet az, hogy nem hajlandó együtt működni "bűnözőkkel", bárhogy is próbálunk közeledni felé. Az összes emberünket ismeri és gyakorlatilag szóba sem áll már velünk. Ha venni akarunk tőle valamit, azt az eladón keresztül intézi. Mielőtt még felmerülne benned, hogy akkor keressünk mást, ő az egyedüli aki az ilyen fegyverek behozatali engedélyével rendelkezik. Szóval ja, ő kell nekünk. Ekkor kihívóan kihúzta magát. - De ha úgy gondolod, hogy ha nekünk nem sikerült, te sem hathatsz rá, akkor keríthetünk neked valami unalmasabb és kevésbé agyat és inkább izmokat terhelő munkát. Lehet, hogy valakik szívesen használatba vennék azt a formás feneket... Az utolsó mondata ironikus volt, de szemmel láthatóan szemügyre vette az általa említett testrészt.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Sept 9, 2020 13:17:52 GMT 1
| Vérbosszú |
Valentino Petrovich - Ordo
- Tudok egy olcsó helyet, a tulaj nagyon sok mindent kínál. Szállást, munkát és néniket is. A vendégek szeretik az ilyesmit. Azzal elindult az említett kocsma felé, közben persze be nem állt a szája. - Akit tudok, azt fogadom. Csak most lettem igazán egyedül... A társam, ha lehet így hívni, nemrég meghalt. Felelte halkan, szomorúan. - Mindig elosztottuk a begyűjtött pénzt és kaját, így egy kicsivel több jutott mindkettőnknek. Most egyedül vagyok, így fele annyi embert tudok útba igazítani. Sokan eltévednek. Közben eléritek a helyszínt, a bejárat előtt viszont egy "zárva" felirat fogad benneteket. Az utcára néző ablakból megpillant benneteket egy szemrevaló nő, aki épp szorgosan a földről sikál valamit. Egy pillanatra eltűnik a hátsó szobák valamelyikében, majd halljátok, hogy az ajtó kinyílik. Nat, miután felismerte az ajtóban ácsorgó férfit, azon nyomban elszelel, így egyedül maradsz az ajtót nyitó öltönyös férfival. Az ajtófélfának dőlve iszogatta a whiskey-ét. - Attól félek, hogy zárva vagyunk. A bátyámat orvul meggyilkolta valami rohadék. Épp feltakarítjuk a helyet. Fel fogom újítani, ahogy a bátyám akarta volna. A hangjából egyáltalán nem érződött a sajnálat, vagy a testvére iránti gyász. Végigmért téged és szemmel láthatóan felkeltette az érdeklődését valami. - Új lakók vagytok? Egy rád nagyon hasonlító férfi járt nálam nem is olyan rég.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 9, 2020 19:07:26 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/389130125813219329/451534029276184596/1e3730c07244cecc20e8225e08b46063~jpg Amikor mindenki előkerül előveszem a másik fegyvert is és igyekszem úgy állni hogy mindkét nőt lássam (Az NPC és Bratt) és rájuk szegezem a fegyvereket.
-Ló szart!- felelem, nem hangosan csak határozottan, majd ha ők is leteszik. Intek a pribékek felé.
-Én azt hiszem ha megnyomod a gombot meghalsz velünk. Egy kis szerencsével lassabban.- Nem mondom, hogy nem lepet meg a robbanás. Egy kicsit elbizonytalanodtam habár a fegyverek a helyükön maradtak. Ha csak rollam lene szó lelőném aztán kiderül. legfeljebb én is el kísérem, de Teo is mögöttem áll. "Hogy az a kurva élet". Próbálom figyelmen kívül hagyni Teot de végül úgy döntök legyen, kis szerencsével nem találják meg az összes fegyvert nálam. Ha lesz lehetőségem ezt a nőt esküszöm kinyírom. Nem válaszolok a kérdéseire, inkább elképzelem hogyan nézne ki az arca egy kis segítséggel.
-Meg a bánatos...- nem tudom végig mondani mert Teo megragad hátulról. Édes faszom. - Legyen.-Eldobom az agyam komolyan. Végig nézek a nőn és a társán. Ha nem lenne Teo csak mindkettőt kinyírnám és itt hagynám a testüket hullakajának. De teszem amit mondanak. Mindent a családért nem igaz? Csak azokat a fegyvereket adom át amiket muszáj, bár nagyon nehezen válok meg a két SIG-től de legalább a Desert és a kések még nálam vannak. Bár ha Teksnek baja esik, akkor úgyis megtalálom és puszta kézzel belezem ki őket.
|
|