Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Feb 11, 2017 11:57:40 GMT 1
 A Központi Sivatag egyetlen nagy települése, a maga háromszáz lakosával. Egy korábbi menedékhely maradványaiból létrejött település folyamatosan bevonzotta a civilizált lakosságot. Áramellátással, lövegtornyokkal, fallal valamint saját polgármesterrel, vízkészlettel , víztisztítóval, farmokkal, templomokkal orvosokkal, rendfenntartó szervvel és törvényekkel rendelkezik, melyek közül az első és legfontosabb vörös festékkel van feltüntetve a tábor bejáratánál: VEMHESEKRE LÖVÜNK! TAKARODJATOK HAZA KORCSOK!
A város biztonsági rendszere több éve tartja vissza a Skulltop gang fosztogatóit, ennek ellenére kisebb-nagyobb támadások heti rendszerességgel történnek a város ellen. Bár a város elszigetelten éli mindennapjait, Horizont Cityvel és a Víz karavánjaival rendszeres kereskedelmi útvonalat tart fenn. Az olaj, gáz, és benzin ellátást a Kapel benzinkút biztosítja. Érdekesség, hogy ezeket mindig tartalékba teszi félre, halmozza, hogy krízis helyzetben is létezni tudjanak. A lakosság rendkívül befogadó, (kivéve ha Vemhes vagy), azonban a belépti díj megkéri az árát. 50-60 10mm-es töltény minden belépéskor, vagy 200 Nepal Dollar. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on May 12, 2017 23:02:39 GMT 1
- Ó, annyira tudom, hogy a szőrös szíved mélyén kurvára örülsz nekem –vigyorgok rá. Még az sem zavar, hogy olyan büdös leszek, mint ő. Él, és ez a lényeg. Nem tudnám elviselni, ha újra egyedül maradnék ebben a kegyetlen világban.
- Amilyen béna vagy, folyton figyelni kell rád. Mintha a baby-sittered lennék, komolyan –húzom az agyát. Erre kapok még egy adagot. Hátrébb ugrom.
- Menj a picsába… Ez már undorító… - ráncolom össze az orrom. De valóban jó ötlet volt, mert még azok a francos dögök is elkerülnek minket. Wow… az már egy szint, ha a zombik is távolodnak tőlünk…
- Főnök, feltaláltuk az ellenszert – mondom neki cinikusan. Azonban többet nem beszélünk. Mindketten tudjuk, hogy nem éppen a biztonságos részen mendegélünk, így inkább a dolgunkra figyelünk. Ha végzünk ezzel, lesz időnk lazulni is. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mikor végre elérjük a kaput. Aztán azonban megfeszülök. Bepánikolok. Ide-oda kapom a fejem, keresem a fertőzötteket. Bevillan az a nap, mikor James-szel voltunk itt. Nem éppen a legszebb napjaim közé tartozik. A légzésem felgyorsul, kiver a víz és kissé remegek. De szerencsére nem feltűnő. Rossz érzésem van. Nem merek beleszólni a vitába, nem akarok úgy tűnni, mintha egy ijedős kislány lennék. Pedig most pont az vagy… Fedd meg az eszem. Szedd össze magad! Igyekszem koncentrálni, de szüntelen jönnek be a képek, ahogy ott kellett hagynom James-t. A legjobban attól tartok, hogy ő maga feltűnik. Mert biztos vagyok benne, hogy egy francos dögként kóricál valahol a városban. Én pedig nem akarok ilyen állapotban találkozni. Mi van, ha túlélte és bujkál, mint te annak idején? Vetül fel bennem a kérdés. Ezen még nem gondolkodtam. Akkor az lenne a legjobb megoldás. De erre igen kevés a valószínűség, akkora sebet kapott… Továbbra is a tájat fürkészem, de kezdek lehiggadni. Arra eszmélek fel, hogy Ben pofon vágja az őrt. Meghökkenek. Mi a szar? Annyira még nem vagyok itt, hogy lereagáljam a helyzetet, de így is megoldódik. Ő a mi emberünk, és bár fogalmam sincs, mit követett el, most már segít. Biztonságos helyre vezet, így a pulzusom is normálisba vált át. Akkor pedig a két kezem összeteszem, mikor meglátom a tusolót. Ben előtt foglalom be, mielőtt becsuknám az ajtót, kinyújtom rá a nyelvem. Nagyon jó érzés letusolni. Megszabadulok attól a szagtól. Hajat is mosok, majd letelepszem egy fotelbe, és a hajamat szárítgatom, amíg Ben fürdik. Hamar végez, majd a tag belekezd a mondandójába. És nem tetszik az, amit hallok. Felsóhajtok. További veszély? Király! Alapvetően nem lenne bajom vele. De most valahogy honvágyam lett. Gondolkodóba esem.
- Az állatoktól kissé tartok… A karavánok több emberből állnak, nem akarom, hogy bármi legyen, így… Én a raktárra szavazok. Ott nem kell megosztani a figyelmet – kacsintok Ben-re. Ekkor elered az eső. Nem tudom, örülök-e vagy sem. Tudunk pihenni az út előtt, de ez a város nyomaszt amiatt, ami történt. Elhessegetem ezeket a gondolatokat, közben vendéglátónk elvonul, így kettesben maradunk Bennel.
- Na, mit csináljunk, Főnök? –kérdem tőle.
- Őőőő, kártya? – válaszolja nem túl meggyőzően.
- Anyám, az olyan unalmas! – válaszolom szemforgatva és legyintve. Gondolkodóba esem, majd felcsillan a szemem.
- Sztrippóker? – kérdezem lelkesen, erre Ben huncut mosollyal előhúzza a kártyát.
- Szét leszel alázva… - mondom neki vigyorogva.
- Francokat, nem is tudsz játszani – válaszolja magabiztosan. Elgondolkodva válaszolok.
- Lehet… De hátha velem lesz a kezdők szerencséje – kacsintok rá.
- Lehet, de tudod, én nagyon szerencsés fickó vagyok.
- Ez tény... Hiszen élvezheted fantasztikus társaságom. Kevés szerencsésebb ember van... - vigyorgok rá.
- Főleg ha lekártyázom rólad azt a pólót – kacsint ő is.
- Csak szeretnéd... Biztos vagyok benne, hogy a városban nem egy jobb nőt láttál már póló nélkül, szóval nem aggódom... Elég tapasztaltnak tűnsz – húzom fel a szemöldököm.
- Akkor most a legjobbtól tanulhatsz!
- Ezt akkor mond, mikor már nem lesz rajtad az a cuki gatyó… Láttam ám, hogy tehenes – vigyorgok.
- Tehenes? Lehet, hogy csak a tehenészlány miatt vettem fel.... Persze ha nem tud játszani... – erre csak kacsintok és keverni kezdek, majd osztok.
- Felkészültél a porig alázásra? – kérdezem.
- Itt ma csak egy valaki lesz elfenekelve, és az nem én leszek.
- Ó, szóval testi kontaktus is játszik? Erről nem volt szó eddig, Főnök – mosolygok rá huncutul.
- Csak ha szeretnéd – válaszolja.
- Cöh… Nem vagyok én semmi rossz elrontója… Na teríts!
- Reméltem, hogy ezt a választ kapom – mondja, majd kipakolja a kártyáit. Felvillan a mosolyom, hiszen én nyertem.
- Mit is mondtál a hatalmas szerencsédről? – kérdezem gúnyosan. Leveszi a kabátját.
- Azt, hogy a legjobbtól tanulhatsz. Azzal, hogy a földbe döngöllek, nem tanulsz semmit – válaszolja vigyorogva.
- Jaj, taníts, Mester! – mondom neki gúnyosan, közben újra keverek és osztok, azonban ezúttal Ben nyer.
- Na jó… - leveszem a cipőm. – Remélem, nem halálos – utalok a lábszagra. Ben csalódottan néz rám.
- Még te sem láttál mindent – erre a mondatra lép be házigazdánk. Köszönök neki, ő azonban csak egy fura tekintetet lövell felénk, majd egy sörrel a kezében sietve távozik. Közben mi lejátszottuk a következő kört. Ezúttal is ő nyer.
- Tudod Drága, szerencsésnek születni kell - a szemével a pólómra biccent.
- Ennél jobbnak kell lenned – mondom, majd leveszem a zoknim is.
- Ó, lentről felfele haladunk? Akkor a következő a nadrág?
- Nagyon úgy tűnik – kacsintok rá. – Megint te keversz.
Látványosan kever.
- Azt hiszem, hogy akkor lehet mellőznöm kell a tanítást.
- Majd teszek az ellen, hogy mellőznöd kelljen.
- Már alig várom – biccent, mire leteríti a lapjait. Ezt nem hiszem el… Megint ő nyert. Lebiggyesztem az ajkam.
- Úgy tűnik, a kezdők szerencséje elhagyott… - mondom.
- Segítsek? – kérdezi gúnyosan.
- Hajrá! – mondom, és kinyújtom a lábaim. Előrecsusszan, majd kigombolja a nadrágom.
- Mit meg nem teszek a győzelemért – mormogja közben.
- De sajnállak – forgatom a szemeim, miközben megemelem a csípőm, hogy le tudja operálni rólam a ruhadarabot. Alatta egy elég lestrapált tanga van. De egész tűrhető. Ő pedig vigyorogva bámulja a lábaim.
- Pár kör és az a tanga sem lesz rajtad – mondja.
- Továbbra is csak azt tudom mondani, csak szeretnéd – mondom. Ezúttal én keverek, és végre megnyerem a rohadt kört.
- Szerintem te csalsz - feleli, miközben megszabadul a cipőitől - Csak akkor nyersz, amikor a te kezedben van a pakli - kiölti a nyelvét rám.
- Ez nem igaz... A másodikat is én kevertem, mégis te nyertél - forgatom a szemeim. – De keverj nyugodtan, úgyis én nyerek.
- Csak szeretnéd! – de megint én nyerek. Ezért leveszi a pólóját.
- Azt mondják, zokniban minden jobb, szóval azt hagyom utoljára… - mondja. Egy ideig bámulom a felsőtestét, aztán elvigyorodom.
- Na, ezt már szeretem.
- Keverj, meg van rá a kézügyességed - Az utolsó szónál megejt egy sejtelmes mosolyt.
- Honnan vagy ebben olyan biztos? – kérdezem.
- Felismerem az adottságokat – nevet fel.
- Pfff… - nevetek vissza rá. Szépen lassan keverem, majd osztok, de ezúttal már nem jön be. Ben nyer.
- Ennyit a teóriádról, hogy csalok… - mondom, miközben leveszem a kabátom, és átnyújtom a paklit. – Ezt muszáj megnyernem, hiszen vezetsz!
- Vaaagy: fel is adhatod – keveri a lapot, majd oszt.
- Sohaaa – válaszolom, és be is jön, nyerek. – Juhúúúú!
Ünneprontóan leveszi a zokniját.
- Minek örülsz, a feketéket már mostuk – mondja, mire én lebiggyesztem az ajkam.
- Áruló, elrontod a játékot…
- Csak emelem a tétet!
- Persze, te gyáva nyúl…
- Én?! Gyáva?! – felnevet. – Dupla vagy semmi! Állod?
- Még szép! – vigyorgok. Kicsit izgulok. Félve nézem meg a végeredményt, de aztán megkönnyebbülök. Én nyertem! Feláll.
- Na, nem sok minden maradt. Szeretnéd te levenni? – kérdezi kihívóan.
- Inkább a kilátásban gyönyörködnék – válaszolom kajánul.
- Büszke vagyok a tanítványomra! – mondja, majd levetkőzik.
- Van is miért – kacsintok rá, de azért egy pöppet elpirulok. Visszaül a földre, közel hozzám, majd "rám veti" magát.
- És mi a véleményed arról, ha kiegyeznénk döntetlenben? - feleli, miközben a pólóm alá csúsztatja a kezét.
- Sohaaa – felelem, majd addig birkózom vele, amíg én nem kerülök fölülre. – Nem osztozkodom veled, Ben! – vigyorgok rá felülről.
- És mit szólsz egy visszavágóhoz, ezúttal lapok nélkül. Ki bírja tovább – kacsint rám, és gúnyosan vigyorog. Megragad. – Ez tényleg hazai pálya – mondja, majd leveszi rólam a pólót, én pedig segítek neki.
- Mi van, azt várod, hogy a nő majd megcsinálja a nehéz munkát?! Úgyis kérkedtél még a legelején a nagy tapasztalatoddal, hajrá mutasd meg! – legördülök Ben mellé.
- Már azt hittem, meg sem kérsz…
- Asszem kezdem kapisgálni, miért te vagy a Főnök... - szemeimet forgatom. - Vezetésmániás - morgom elég hangosan ahhoz, hogy a férfi hallja.
- Miért, nem szereted, ha vezetnek? - feleli, miközben hozzálát a maradék ruha eltávolításához.
- Ebbe beletrafáltál... Egész életemben én voltam az, akit vezettek, egészen addig, amíg... Nos egyedül nem maradtam, és te meg nem találtál... Amiért a mai napig hálás vagyok. - megfogom a fejét, és közelebb húzom, hogy megcsókolhassam. Ő pedig viszonozza a csókot, közben a lábával kihúzza az áramellátó kábeleket, így csak a néhány gyertya ad valami fényt nekünk.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 14, 2017 13:40:04 GMT 1
| Szellem a gépben |
Lina Newins- Bratti
Ben mellkasán hajtod álomra a fejed. Érezted, hogy mindkettőtöknek szükség volt erre. Végre lenyugodhattatok, és elfelejthettétek a világ gondjait. Mégha csak erre az éjszakára is, de sikerült feloldódnotok a múlt béklyója alól. Az eső megnyugtató hangja, és a társad gyengéd simogatása hozza el az álommanókat a szemedbe. Nyugodt éjjel volt, és amikor felébredtél az a kellemes meglepetés ért, hogy a padló helyett egy ágyban találtad magad. A ruháid egy székre voltak terítve, és épp amikor elkezdel belebújni azokba, valaki kirúgja az ajtót. A házigazda az, Jonathan Harris. - Jóóóóóóóóóóó reggelt Vietnám! Tartott egy rövid hatásszünetet, ami alatt Ben is felébredt, aztán folytatta: - Eszem ágában sincs megzavarni a reggeli sziesztát, de sikerült megszereznem a tervrajzokat a gyár raktárjához. Szívesen. Toljátok le a pofátokat a nappaliba. Davidson uraság még kómás volt egy kicsit, de hamarosan ő is belebújt a ruháiba, és lement utánatok. Harrison kiterítette az épület vázlatrajzát, aztán magyarázni kezdett. - A raktár másfél óra járásra van Nepal City-től, északra. A főbejárat használhatatlan, ugyanis nincs áram alatt, a vészkijárat folyosója pedig beomlott. Legalábbis ezt mondta az a vándorkereskedő. - Egy pillanatra felemelte a fejét a térkép felől - Ben, elárulnád, hogy miért mindig én dolgozom, amíg te a házamban kefélsz? Kérdezte kuncogva, aztán folytatta. - Na tehát, másznotok kell majd, ugyanis csak a gyár tetejére nyíló ajtón keresztül tudjátok csak megközelíteni a keresett szobát. Ami a pincében van. Oh, és remélem nem veszitek tolakodásnak, ha azt mondom, hogy több élelemre és lőszerre lesz szükségetek, mint amennyit ide pakoltatok? - A pénz jelenleg nem akadály. - Felelte Ben, és feléd fordult. - Szétosztjuk a feladatokat, Lina tiéd az élelmiszer és felszerelés beszerzést, a fegyereket pedig bízd rám. Még délelőtt végzünk, ha most rögtön elindulunk. - Helyes, helyes! Induljatok csak, mielőtt még az én padlómon ejted teherbe... Meg sem várta a választ, magára vette az őrség egyenruháját, és fegyverrel a kézben távozott. Ben csak mosolyogva csóválta a fejét. - Vén bolond... Legközelebb már eljutunk az ágyig. Felelte nevetve. - Most viszont ideje indulni. Egy köteg Nepal dollárt nyomott a kezedbe. - Ennek elégnek kell lennie. A biztonság kedvéért valami tartósat keress. Kellenni fog még két darab zseblámpa, elemek, és... *itt tartott egy rövid hatásszünetet* és egy doboz gumi. Felelte, aztán kinyújtotta a nyelvét. ***
Nem nagyon ismerted a várost, így percekig csak bolyongtál a zsúfolt utcáin. A piacnak se híre, se hamva. A kínos felismerés, hogy eltévedtél... Aztán egy kis kéz húzza meg a pólódat.  A rongyos ruhákba öltözött kislány mosolygott, aztán így szólt:
- El tetszett veszni Néni? Tíz Nepal Dollárért körbevezetem a városban.
Látszott rajta, hogy valószínűleg nagyon rossz körülmények között él, talán az utcán... Legalábbis mintha több sav által mart seb is lenne a bőrén..
Ravasz mosolyt erőltetett az arcára, és már ki is tárta a tenyerét, várva a pénzt. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on May 29, 2017 12:49:53 GMT 1
Szó nélkül elvégeztem amit az öreg mondott. Minél előbb megvan annál előbb ehetek, így mikor elkészültünk folytattam vacsorámat. Egyszerűen isteni volt. Már csak azért is mert nem én fizettem, vagy loptam. Az utóbbi esetében reméltem, hogy a munka után már soha nem lesz rá szükségem. Nem nehéz, elvégre mindig van egy balek aki bedől a trükkjeimnek. Egyszerűen csak olyan léalacsonyítónak találtam. Lopni azok szoktak akik nem elég erősek ahhoz, hogy elvegyék azt ami kell nekik.
A mesék igazat szóltak. Nepal City tényleg csodálatos volt. Bár lehet ezt csak azért mondom, mert eddig messze ez a legelviselhetőbb látvány a központi sivatagban... Mindenesetre a hatalmas falak és lőállások adtak némi biztonságérzetet... Még egyszer végignéztem a vaskos kőfalon, majd szinte hangtalanul magam elé súgtam.
- Egyszer az enyém leszel.
Tovább bambultam, majd azon kaptam magam, hogy egy elég mogorvának tűnő őr áll előttem.
- Jegyzőkönyvbe kell vennem a fegyvereit... Az összeset.
Ezt hallva széttártam a karom és szelesen elvigyorodtam.
- Szolgálja ki magát.
Ha ezen esetleg kiakadna továbbra is vigyorogva elkezdem kipakolni a fegyvereimet. Bárhogy is történjen tudom: Ez el fog tartani egy ideig...
Ezt követően az őr az öregre szállt rá a plusz rakomány miatt. Elég szigorú a rendszer ha már néhány potya láda miatt is képesek kiakadni. Mondjuk én is szeretném elkerülni, hogy a boldog és virágzó városomat ellepjék a vemhesek. Hmm... Lehet mégse hazudott a másik zsoldos? Na mindegy, csináltam már rosszabbat is. Végül Varjúszemű előhúzott a farzsebéből egy szakadt papírt, amire ha csak egy kicsit vastagabb tintával írtak volna simán elhiszem, hogy abba törölte a ráncos seggét. Mindenesetre átengedtek minket, én meg mint aki valami csodát látott, konstatáltam, hogy a város belülről még szebb mint kívülről. Az sok fegyverárus... Erős késztetést éreztem, hogy elverjem az összes pénzem. Pénzről jutott eszembe.
Türelmesen kivártam a fizetség pillanatát. Tudtam, hogy ez semmiség lesz ahhoz képest, amit a víztisztítóért kapok majd, de egy kevés zöldhasú is örömre tudott deríteni.
- Öcsém, ilyen jó kísérétem bizisten nem volt még.
A kezembe nyomott egy köteg pénzt meg öt tárat, amire én széles vigyorral reagáltam.
- Azt hiszem már túl vagy fizetve.
- Lehetséges. Sok sikert a továbbiakban öreg!
Szépen zsebre vágtam a jutalmat és elindultam a... őőő... Hova a picsába kell mennem?
Pár percnyi elkeseredett bolyongás után egy apró kis kéz rángatta meg a ruhámat. Már majdnem pofán vágtam aztán rájöttem, hogy nem lopni akart. Bár azért leellenőriztem a zsebeim.
- El tetszett tévedni uram? Tíz Nepal Dollárért elvezetem bárhová, úgy ismerem ezt a várost, mint a tenyeremet. Nálam jobban senki sem ismeri a kerülőket, rövidítéseket. Szánjon meg egy éhező gyereket, és nem bánja meg, garantálom!
Ha nem szólal meg még a végén azt hiszem, hogy zombi. Legalábbis a szaga egy oszló hulláéval vetekedett... Szívem szerint elzavartam volna a büdös francba, de sajnos szükségem volt rá. Szomorúan de odaadtam neki 5 dollárt ügyelve arra, hogy még véletlenül se érjek hozzá.
- Ha megmutatod a várost megkapod a többit. Tudod, kis biztosíték, nehogy elfuss.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 17:39:07 GMT 1
Nov 23, 2024 17:39:07 GMT 1
|
Post by Deleted on Jun 4, 2017 18:23:24 GMT 1
Amint megegyeztünk, visszavettem Marktól a késemet, majd felvettük a védőruhákat. Meglepődtem a fosztogató válaszán. Kitaszított Black fiú?... Semmi se tud egyszerű lenni. Odaúton a főnöknek látszó pofa mindig maga mellett tartott... Jó lenne megérdeklődni tőle pár dolgot, de most a helyzet túl feszült.
***
Pár óra múlva megpillantottuk a várost. Wow. Ez a hely áldás ezekben az időkben.. Látszott is a hely értéke a védelemben.. Amint kipakoltunk,és útunkra indultunk, Logan odaadta nekem a várossal kötött bejárási szerződését. Ez most tényleg jól jöhet. - gondoltam. Elég dühös volt, amit meg is értek, konkrétan most ment tönkre az élete. Ahhoz képest hozzám elég nyugodtan beszélt. De eljött a búcsú ideje.
-Köszönöm nektek a segítséget, a szerződést, mindent... Bár segíthetnék, de nekem dolgom van. Talán a sors egyszer újra összedob minket. Allah legyen veletek! -sajnáltam szerencsétleneket, de nekem is megvan a dolgom. Mivel adott volt az alkalom, rákérdeztem a "kereskedőre":
-Eh. Kösz, hogy nem ölt meg minket... -Pedig az adott helyzetben megtehette volna- De a témára vágva: Ki ez a kitaszított Black fiú? Milyen céljai vannak?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 7, 2017 20:29:21 GMT 1
|
A hazugok városa |
Nathaniel- Mocsok
A gyermek egy róka sebességével ragadta ki a kezedből az öt dollárost, aztán ugyanilyen gyorsan zsebre is vágta azt. Beleköpött a tenyerébe, és koszos, sebes jobbját alkukötési gesztusként feléd nyújtotta, akár elfogadtad, akár nem, intett, hogy kövessed. - Nepal City-ben könnyebb eltévedni mint egy labirintusban. És ez csak nyilvános része, a bunker részbe csak a gazdagokat engedik be. Én persrze ismerem a szellőző nyílásokat, így nem tévedek el bennük. Oh, amúgy Ralph vagyok. - egy gyermeteg vigyorral az arcán bemutatkozott, aztán folytatni kezdte a mesélést. - Rengeteg helyi kereskedőnk van, azonban a legolcsóbb áruk beszerzésére a karavánokat javaslom. Ha a bácsi a torkát szeretné megöntözni, akkor a Napsugár Hörpintőt, és a Vemheslé bárt ajánlom. Ez a két helyszín hemzseg a kalandoroktól, akik két ital után bármit hajlandóak elkotyogni, arról nem is beszélve, hogy rengeteg kalandra is invitálják az embereket. A háttérben lévő hőerőmű maradványaira mutatott. - Oda nem mehet be akárki, csak aki ott dolgozik. Rádió állomás, raktárak, farmok és egy kisebb labor található arrafelé. A polgi meggyőződése, hogy az a labor egyszer majd áttöréseket ér el a növénykutatásban. Haladjunk. A főbejárat elé terelt, és innen magyarázott. - Közvetlen a bejárat mellett található a rendőrörs, a városon kívül pedig szintén néhány rendészeti sátor. Az a nagy épület a hőerőmű előtt a föld alá visz minket. Az első négy szint mindenki számára látogatható, itt egy orvosi rendelőt, egy barkácsműhelyt és egy ócskást találsz. A többin csak a folyosón lehet lófrálni, mert az unalmas gazdag emberek mindig becsukják. Arra ott ni Felemlete az ujját, és egy szegény negyed felé mutatott. - Ott lehet beszerezni mindent, ami illegális. Drogok, szteroidok, nem lejegyzett fegyverek, orvgyilkosok, fejvadászok. Az a hely az alvilág kígyójának feje. Ne aggódj, engem ismernek arrafelé. Kacsintott, aztán a lehető legbiztonságosabb úton keresztülvezetett a hajléktalanok, koldusok, kéregetők sorain. Volt alkalmad kiszúrni néhány gyanús alakot, azokat azonban a legkevésbé sem érdekelted. Egy régi, romos ház elé értek, amikor a kis srác megállt. Zsákutca, és senki nem volt a környéken rajtatok kívül. A gyerek füttyentett egyet, majd két férfi lépett ki a mögötted lévő romos házakból. Ahogy megfordulsz, látod, hogy mindkettő fegyvert szegez rád.  A fejkendős egy gyógyszeres csomagot dobott a gyerek kezébe, aki kezében szintén felvillant egy fegyver, konkrétan egy bicska. - Jackpot, jackpot, jackpot. Szép fogás Ralph. Felelte, minden T betűt gondosan megnyomva. - Mennyit ér a rohadt bőröd, Utazó? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 8, 2017 22:18:30 GMT 1
Egy ideig még nem tudok elaludni. Valami nyomasztó érzés kerít hatalmába annak ellenére, hogy nagyon is jó volt… Sóhajtok egy nagyot. Valószínűleg Ben is érzi a feszültségemet, mert simogatni kezd. Nyomok egy puszit a vállára, aztán igyekszem elaludni. Végre-valahára sikerül, bár közel sem volt olyan megnyugtató, mint amilyent szerettem volna. Egy ideig biztosan sikerült jól aludnom, de aztán jöttek az álomképek… Egy félig ledőlt ház kapujában állok, a szél süvít, a szemembe vágja az esőcseppeket. Valaki közelít felém. James az. Rám mosolyog, kinyújtja a kezét, én pedig belecsúsztatom az enyémet. Közelebb húz magához. Tévedtem… Szomorúan mosolyog. Eláll a szél és az eső. Ekkor jövök rá, hogy az a nyomasztó érzés ő volt. Hogy elárultam őt és a szerelmünket. Könnybe lábad a szemem.
- Ne sírj… Ez itt a búcsú ideje, azt hiszem – néz rám kicsit zavarodottan.
- Mi?! Ne… Ne menj még… - mondom riadtan. Megcsóválja a fejét.
- Muszáj… Nem támaszkodhatsz mindig rám. Amúgy is, vannak új barátaid, akik előrevisznek, nem vissza. Törődj a jeleneddel, Lina, ne a múlttal – simítja végig az arcomat.
- De… Hiányzol – motyogom neki. Elrántja a kezét, és sokkal dühösebben beszél. Tajtékzik.
- Ó, igen?! Nem úgy vettem észre az előző estéből kiindulva – kiabálja, közben sokkal fájdalmasabban szorítja a karomat. Igyekszem szabadulni, de túl erős. Ekkor már nem is az eredeti James áll előttem, hanem a fertőzött. Rám veti magát, és hörögve, tudatlanul kezd marcangolni. Sikoly. Vér. Fájdalom. Könnyek. Őrület. Kín. Büntetés. Megváltás… Csönd…
Zihálva kelek fel Ben mellkasán. Gyorsan elhúzódom, és le is esek az ágyról. Hangosan koppan a könyököm, mire felszisszenek, de Ben csak motyog valamit, és a másik oldalára fordul. Magamban szitkozódom. Aztán öltözködni kezdek. Azonban csak egy bugyit, melltartót és egy trikót sikerül magamra rángatni, mikor vendéglátónk betoppan. Fantasztikus… Morgom magamban, majd azzal a lendülettel, amivel berobbant, hozzávágom Ben egyik cipőjét. Aztán megint felmordulok.
- Legközelebb kopogj! – dörrenek rá, aztán csak megcsóválom a fejem. Közben azonban Ben is felkel. Kap tőlem egy mosolyt „jóreggeltként”, aztán fogom az alsóját, és a fejére dobom.
- Jó reggelt, álomszuszék! – kuncogok, aztán egyedül hagyom, de persze ő is csatlakozik hozzánk egy idő után. Figyelmesen hallgatom, majd a megjegyzésére csak elvigyorodom, és Harris felé fordulok.
- Ez nem fair… Hogy ő minden egyes alkalommal csak keféljen, amíg te dolgozol… - mondom sajnálkozó hangon. Utána továbbra is csak a szememet forgatom. Megint hozzávágnék valamit, de már le is lépett. Kacéran felhúzom a szemöldökömet, majd csípőre tett kézzel nézek Ben-re.
- Legközelebb? – kérdezem. Aztán megkapom a pénzt, majd csak bólintok, hogy megértettem a feladatomat. Én is rányújtom a nyelvem, majd összeráncolom a szemöldököm, és komolyabban így szólok hozzá.
- Vigyázz magadra! – mondom neki, majd megszorítom a kezét egy pillanatra, aztán elindulok. A fejemben Ben és James jár. Az ajkamat rágom. Persze elveszem a városban. Ötletem sincs, merre vagyok. Valaki hozzám ér. Gyorsan megpördülök, de szerencsére csak egy kislány. Bár azért a figyelmem nem lankad. Van, aki kisgyerekekkel csalja tőrbe a gyanútlan népet. Szóval csak kedvesen visszamosolygok rá, aztán előveszek egy ötöst.
- Egyelőre a felét, az utunk végén a másik felét… De nekem elég, ha csak oda megyünk, ahova kell… Ha így nem felel meg az üzlet, akkor köszönöm, de nem kell… Te mindenféleképpen nyertél minimum 5 dollárt, szóval… A döntés a tied… - mosolygok rá.
Ha elfogadja, akkor szépen bevásárolunk, mindent, ami kell. Egész hamar végzünk, majd megadom a kislánynak a pénzt, és gyorsan lerázom. Egész úton nagyon nagyon óvatosan vagyok, és figyelek az értékeimre. Mihelyt hazaérek, előkészítem Ben ajándékát. A gumin egyetlen mondat áll, ami a termékhez is: You are the boss!
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 6, 2017 13:25:35 GMT 1
|
Varjúszemek |
Amad - @lee
Varjúszemű portékái Logan áruival kiegészülve hatalmasra duzzadtak. Mire elérted az álnok kereskedőt, már szétrakodott, és a sok áruba bocsájtott dologg közt alig tudtad megtalálni. Épp valami ócska akciófigura lábát próbálta visszaragasztani a helyére. Komolyan, van olyan, aki az apokalipszis beköszönte után játékbabákra költi a pénzét?
Leejtette a csavarhúzót a stand alá, és épp egy vastag deszka alatt kotorászott, amikor megszólítottad. Értelemszerűen amikor megszólítottad, a férfi feje és a stand egy akaratlan, nem túl kellemes találkozást ejtett meg neked hála. Természetesen néhány téged szidó szerelmes szó elhagyta a férfi száját, azonban látszólag nem ismerte fel a hangodat.
- Épp dolgoztam, bammeg'!
A szavadba vágott, közvetlenül azután, hogy megköszönted a segítséget.
- Remek, ez volt olyan égetően sürgős, hogy egy púpot növesszek a fejemre?
Aztán amikor hozzáláttál a mondandód másik feléhez, rögtön csitított.
- Gyere be. - Félretolta a ládák sokaságát az útból. - Ez a beszédtéma csak négy fület engedhet meg magának.
Eközben kitette a "rögtön jövök" táblát a standjára, majd hozott egy széket neked.
- Semmi sincs ingyen fiam, pláne nem az információ...
Nyújtotta a kezét feléd, hogy mégjobban kizsákmányoljon. Volt pár megtakarított Nepal dollárod, amit felajánlhattál neki. Ha így döntesz, akkor folytatja, ha nem, akkor kitessékkel.
- Hát ez nem valami sok, mondjuk nem mintha egy... magadfajtától többet vártam volna. Na szóval...
Közelebb hajolt.
- Nem folytam bele komolyabban, de épp eleget tudok ahhoz, hogy elkerüljek mindenkit, akin az a rohadt tetoválás van! - Ekkor megragadta a csuklódat - Az az ember beköltözött a pokolba! A pokolba ember! Abból amit hallottam... - lehalkította a hangját, szinte már te magad sem értetted, hogy mit mond, bár ez a talán a döbbenet miatt volt - Azért akarja kinyitni azt a raktárat, mert... egy kibaszott rakéta indítókódjai vannak ott... Ne kérdezd, hogy honnan tudom, csak... tudom, rendben?
Még mesélt egy kicsit Mr. Blackről, és a fiával való viszonyával.
- Nem tudom, hogy hol van ez az Ígéret Földje... Sokan keresik, mégtöbben meg is találják, és Black sokukat be is fogadja. Állítólag jófej vénember, bár szereti a saját malmára hajtani a vizet, és... vannak pletykák, hogy többet akar... konkrétan az egész Központi Sivatagot... A fia meg, hát magam sem tudom, hogy miért lett pontosan kidodva, de talán túl sokat akart a liberátoroktól... a vidámparkot...
Egy pillanat alatt visszaváltott a komoly hangnemről, összecsapta a tenyerét (mint azt oly sokszor csinálta már), és ennyit mondott:
- Nos, egy öröm volt üzletelni önnel, kedves Ügyfél. Szeretne még venni valamit? A figyelmébe ajánlhatom a kiváló öltözékek egyikét, esetleg? Ha nem, akkor kérem távozzon, feltartsa a sort... |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Aug 6, 2017 13:21:49 GMT 1
| Szellem a gépben |
Lina Newins- Bratti
A kislány arcáról nem lankadt le a mosoly. - Mi sem természetesebb, Néni. A keze még mindig ki volt nyújtva, és addig, míg az ötös a kezébe nem került, ez nem is volt másképp. - Szóval Néni, hova szeretne menni? Milyen gyorsan szeretne odajutni? Milyen veszélyes legyen az út? A válasz után elégedetten szaladt oda az első standhoz, aholis vásárolt magának egy pálcára szúrt mókust. Nem volt épp a leggusztusosabb reggeli. A zöldségek odaégtek, a mókus sovány volt, és szintén feketélett az égett ételtől. Ő mégis jóízűen rágcsálta, és percek alatt bepusztította. Nem kizárt, hogy most evett először rendes ételt a héten. Egy vékonyabb utca felé terelet, ahol lehetősged nyílt bepillantani a szegény réteg életébe. - Az utcán túl van a legfinomabb, és egyben legolcsóbb élelemforrás. A Néninek biztos ízleni fog. Ha meg is mondtad neki a neved, ő továbbra is Néninek nevezett. Már majdnem elértétek az utca végét, amikor egy goromba hang parancsolt megálljt. - Ne mozdulj Nathalie! Világosan figyelmeztettelek, hogy maradjatok ki az utcai bandák játékából Ralph-al. Egyébként is, hol van a csirkefogó barátod?! Most biztos, hogy beviszlek. A kislány hangosan sóhajtott egyet, aztán sprintelni kezdett a legközelebbi háztetőre vezető létra felé. Percek alatt eltűnt a kunyhók tetején. - Henry Wallace. Biztonsági tiszt – Mutatkozott be az igazolványát felemelve – Sajnálom, ha Nat meglopott téged. Ő és Ralph a közeli árvaházból szöktek meg. Nem állítom, rendkívül szar hely, de sokkal jobb, mint az utca. De egyszerűen képtelenség őket elkapni, olyan, mintha a saját házában szeretnél végezni egy háborús veteránnal... Ha találkoznál egy sráccal, aki Ralph néven mutatkozik be, mindenképp jelents. Különböző senkiházi tolvajokhoz vezetik a látogatókat, aztán kirabolják őket. Te lettél volna a negyedik áldozat. Engedd meg, hogy biztonságban kikísérjelek a szegénynegyedből. Henry nagylelkű vezető volt, és az utcai zsiványok féltek tőle. Ez abban is meglátszott, hogy a kétes személyek messziről elkerültek benneteket. Amint látótávba került a negyed vége, így szólt: - Ennél tovább nem kísérhetem, kisasszony. Sajnálom, de jóformán egyedül vagyok az egész szegény negyedre. További szép napot! Már épp a kijárat felé tartottál, amikor a távolban egy kisebb dulakodás vettél észre. Két férfi fegyvert szegez a harmadikra, és a közelben van egy gyermek is, valami szúrófegyverrel a kezében. Talán Ralph? Az agyad rögtön máson kezdett el zakatolni, amikor megpillantottad a fejkendős férfi bőrdzsekijét. A hátlapjára egy vörös J&L feliratot hímeztek. Utólag. Ez James kabátja. /Olvasd el Mocsok mesélőijét is!/ |
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 17:39:07 GMT 1
Nov 23, 2024 17:39:07 GMT 1
|
Post by Deleted on Aug 14, 2017 8:42:29 GMT 1
"Kereskedő" "barátom" nagyon el volt foglalva, úgyhogy mikor megszólítottam, jól be is verte a fejét... Nehezen tudtam csak visszatartani a röhögést... De mikor megemlítettem ezt a "Black fiút", mindjárt komolyabbra váltott, és négyszemközt akarta megbeszélni velem a dolgokat... Természetesen az utolsó filléremet is lenyulta ezért cserébe...
Rakétaindító kódok?? Ígéret földje?? Egy kicsit sok volt ez az információ így egyszerre. Főleg, hogy ennek a bizonyos Black az egész Központi sivatagot akarja... Hát de... a munka az munka. Talán még a bizalmába is férkőzhetnék... Közben a szokásos üzleti sablont elővéve Varjúszemű kiüldözött a "boltjából". Méghogy sor... Nem mintha olyan sokan lennének odakint...
-Kellene felszerelés... De pénz nélkül nincs felszerelés se... Lopni meg nem kéne. Nem akarom túl korán feltűntetni magam a "rendfenntartás" előtt. -futtattam le eme rövid gondolatmenetet a fejemben. Körülnéztem a kis standoknál, kapuknál pénzszerzési lehetőséget keresve, majd miután ezzel végeztem, elmentem felderíteni a városháza környékét.
/OC - Egy hónap késéssel, de itt van c: Remélem nem probléma c: /
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Aug 20, 2017 12:39:50 GMT 1
Amikor elszalad a kislány, csak felsóhajtok. Mibe keveredtem? De mikor látom, hogy milyen jóízűen eszik, muszáj szomorkásan elmosolyodnom. Legalább ennyivel tudtam neki segíteni… Miért ilyen rohadt ez a világ? Miért élünk egyáltalán? Kérdezem magamtól, miközben a kislány teli szájjal közelít felém. A biztonság kedvéért nem mutatkoztam be, ki tudja, kinek a kismadárkája ő. Nem akarok ennél is nagyobb bajba sodorni magam. Elindulunk. Bár nem bízom a kislányba, sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen idősen már így kell élnie. Ekkor egy hang szólal fel, és a kislány már el is tűnt. Egy tiszt jön oda hozzám. Csak bólintok, de továbbra sem mutatkozom be. Beszélni kezd, de nem nagyon figyelek rá. Bevásárolok. Aztán kikísér. Szépen megköszönöm neki, majd miután kaptam egy eligazítást, merre kell mennem haza, elindulok. A fülemet megüti a dulakodás zaja. Valaki bajban van… Villan be, de aztán le is hűtöm magam. Nem tudsz mindenkin segíteni… Aztán meglátom a helyzetet. És a kabátot is. Elönt a méreg. EZ biztos nem James… Ő utálta a fejkendőket… Majdnem egyből nekik is ugrom, de végül sikerül lehiggadnom. Felmérem a helyzetem. Szemben velem egy kis srác, egyelőre nem szúrt ki. Háttal nekem a két fegyveres alak. Illetve az áldozat. Nem szeretek magukra hagyni embereket. James óta. Igyekszem felvenni az áldozattal a szemkontaktust, hogy ha segít, ketten talán legyőzhetjük őket. Azonban én nem mehetek közelebb, mert a kis srác kiszúr. Ezért gyorsan felveszek egy nagyobb követ, célzok, és teljes erőmből igyekszem fejbe dobni a kendőst. Amikor egy kisebb zűrzavar támadt, nekiiramodok, és az előre betöltött íjammal igyekszem vállba vagy lábra lőni a másikat, ha megpróbál megtámadni. Ha nem, akkor csak rá célzok, de nem bántom. Próbálok manőverezni is közben, hogy nehezebben lehessen eltalálni. Az áldozat remélhetőleg a kendőssel van elfoglalva, vagy szerencsétlen esetben lelépett. Ha ez történt, én is így teszek, elmenekülök, amíg van lehetőségem. Ha az áldozat mégis harcol, akkor igyekszem a lehető legtöbbet segíteni. A kisfiúra sem árt figyelni, bár őt nem akarom bántani.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Nepal City
Közzétéve: Sept 17, 2017 15:53:21 GMT 1
Post by Ben on Sept 17, 2017 15:53:21 GMT 1
|
Varjúszemek |
Amad - @lee
Azt hinné az ember, hogy egy ekkora városban nem nehéz munkát találni. Majdnem egy óra séta után döbbensz rá, hogy nem így van. Nepal Cityi üzletei elsősorban családi „vállalkozások“, szinte minden alkalmazott arcvonása hasonlít a főnök vonásaihoz. Az apokalipszis összekovácsolta a családokat, ám elidegenedett a külsősök alkalmazásától. Ahol volt is szabad hely, vagy te voltál alkalmatlan a munkára, vagy városon kívüli melóról lett volna szó. Hosszas keresgélés után úgy döntesz, hogy egyelőre leteszel a munkaszerzésről és megnézed magadnak a városházát. A központi épület egy vastag betonfallal ellátott bunker felszíni részét foglalta magába. Nepal City zászlói lobogtak rajta. Az egyszerű narancssárga lobogókra egy sárga, lefelé nyúló deltoidot hímeztek. Nem tudod megállapítani, hogy a négy oldalú alakzat mit szimbolizálhat. A városháza körül legalább három-négy őr állandó jelleggel járőrözött, a bejáratban pedig kettő álta el az utat. Az épületbe szabad bejárásod volt. A felszínen elsősorban irodák és gazdagabb boltok helyezkedtek el, míg az apokalipszis bunkerbe vezető alagsor elsősorban a gazdagok és szépek otthonaként szolgált. Valahol idelent lehet a polgármester szállása is, ám a vagyonos sznobokat védő őrök nagyon hamar kitessékeltek a menedékből, így nem tudtad megállapítani, hogy pontosan melyik vasajtó mögött lapul a polgármesteri rezidencia. A hivatalból kilépve azonban rád mosolygott a szerencse. A városházával szemben egy nagyobb húsbolt ajtaján egy cetlit pillantasz meg, a következő felirattal: „Biztonsági őrt felveszünk, napi tizenhat óra munkával! Szállást és élelmet biztosítunk!“ Ez pont ideális lenne számodra, ugyanis rendkívül közel lennél a polgármesterhez, lenne hol álomra hajtanod a fejed, és az étel miatt sem kellene aggódnod.  A boltot egy három fős család vezeti, ám csak a szülők dolgoznak. A gyerekük ugyanis még tipegő. Az apa épp az egyik vevővel vitatkozik. - Megmondtam, hogy kérem vissza a pénzem! A feleségem rosszul lett a kajától! - Figyelmeztettem uram, hogy a szavatossági időre fokozottan figyeljenek oda. Nem adhatom vissza a pénzét egy lejárt termék miatt, sajnálom! - De nem járt le, te rohadék! - Ne kiabáljon velem a családom előtt! Sőt, távozzon az üzletből. A dühös vevő belerúgott az asztalba, és megkísérelte fejbedobni a konzervvel a férfit, ám az elhajolt tőle. Miután a férfi elviharzott, a tulaj bemutatkozott. - Marc Weniel, a Weniel húsüzemtől. Miben segíthetek? Ha elmondtad, hogy a munka érdekelne, a férfi elmosolyodott. - Őszinte leszek Önnel, a tizenhat óra munka a legtöbb vevőmet elriasztotta a munkától, azonban ez csak… átmeneti állapot lenne. Attól tartok ugyanis, hogy valaki dézsmálja a készleteimet. Viszont ha magát érdekli a munka, akkor két feltétellel akár azonnal kezdhet is: A pincében lévő hűtőkamra és húsfeldolgozó tabu, valamint a mi lakrészünk szintén. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Nepal City
Közzétéve: Sept 18, 2017 16:38:02 GMT 1
Post by Mocsok on Sept 18, 2017 16:38:02 GMT 1
Mikor a kölyök elémmyomta a pudvás kezét, már akkor pofán akartam törölni, pusztán önvédelmi jelleggel, de ehelyett inkább egy sokatmondó pillantással jeleztem számára, hogy előbb ugrok egy csapat vemhes közé, minthogy hozzányúljak. Lehet így is kisebb eséllyel kapnék el valamit.
A kis szaros végigvezetett az egész városon, én pedig igyekeztem mindent a memóriámba vésni, hogy ne kelljen ezért a hülyeségért ismételten pénzt kiadnom. Bár tény, a gyerek alapos munkát végzett. Ha így folytatja talán, mondom talán, kap egy kevés bónuszt is, szappanra...
Bár igyekeztem ténylegesen mindent az eszembe vésni, messze a szegénynegyeddel értem el a legnagyobb sikert. Mondjuk lehet csak azért, mert meglehetősen érdekelt a feketepiac. A hozzá fűzött ábrándjaimnak köszönhetően pedig úgy tűnt, hogy sikerült csapdába csalnom magam.
Két fura alak bukkant fel fegyverrel a kezükben és ha jól sejtettem ők nem a helyi rendőrség. Már futottam is volna, de mögöttem egy ismerős kattanás hallatszott. Hátranéztem s, míly meglepő, a szaros ott állt mögöttem egy átkozott bicskával a retkes kis kezében.
- Mennyit ér a rohadt bőröd, Utazó?
Bárhogy is mérlegeltem a helyzetet a végeredmény mindenképp az volt, hogy szarban vagyok. Kénytelen voltam azt használni amiben profi voltam. A hazudozást.
- Na és neked mennyit ér a rohadt bőröd pöcsfej? A társam épp titeket figyel. Elég egyet füttyentenem és szitává lő benneteket.
Mondtam a legnagyobb meggyőződéssel. Szinte már én is elhittem, hogy van egy társam, de végül nem ez vezetett ahhoz, hogy füttyentsek egyet. Reméltem eltereli a figyelmüket és lesz időm pofánlőni őket. Igazából én lepődtem meg a legjobban mikor bevállt. Igaz, hogy ehhez egy ismeretlen eredetű kő kellett ami pont telibe kapta az egyik nyomorult fejét. Szerencsére előbb eszméltem fel mint a többiek, így megragadtam a kölyköt és élő pajzsként használva magam elé tartottam. Tökéletes pajzs volt. Elég magas és nem elhízott. Bár elég élénk volt így kénytelen voltam behúzni neki egyet, aztán remélve, hogy beválik a kölyök, elkezdtem dobótőröket hajigálni a rablók felé. Lassabb mint egy töltény, de legalább halk és jobban is célzok velük.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 21, 2017 21:40:43 GMT 1
Sajnos kénytelen vagyok az egyiknek a lábába lőni, majd arcon rúgni, mert rám támadt. Felsóhajtok. A férfi, akit fenyegettek közben végzett a fejkendőssel, majd az ájulthoz lép, és őt is megöli. Gyorsan újratöltök, és készenlétben tartom. Azonban ő csak félig figyel rám, hiszen a kisgyerekkel (akit eddig rángatott) is végez. Eddig csak néztem, amit művel, de erre el kell fordítanom a fejem egy picit. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?
- Ezt most muszáj volt? – fakadok ki. Ciccegek egy kicsit, majd miközben rászegezem az íjam, így szólok. Persze közben már ő is rám szegezte a fegyverét.
- Jól vagy? Kell valami segítség? – kérdezem kissé aggódva, felmérve, hogy milyen állapotban van.
- Elég ironikus, hogy segíteni akarok, miközben a fegyverem rád szegezem. Mi lenne, ha megegyeznénk, hogy amíg itt vagyunk, nem nyírjuk ki egymást? – Ha beleegyezik, és kér segítséget, akkor igyekszem megtenni, majd a fejkendős hullájához lépek, és durván leszedem róla James dzsekijét, majd felveszem.
- Ez nem a tied, seggarc – köpöm szinte felé a szavakat. Aztán ha még a férfi nem tűnt el, akkor felé fordulok.
- Ha akarod, átkutathatod ezt itt – Biccentek a fejkendős felé. Ha találok valamit a kabát zsebében, akkor a földre rakom. Akármennyire is értékes. Őt illeti. Kivéve ha James-é volt.
- Illetve a kis srác is a tied – fintorodom el.
- De a harmadik az enyém, oké? – kérdezem, majd az én áldozatom átkutatom. Ha találok bármi használhatót, elrakom, majd a férfi felé fordulok. Egyik kezem végig a késemen volt, hogy ha kéne, egyből védekezni tudjak. Ekkor azonban elé lépek, majd kinyújtom a kezem, és komolyan a szemébe nézek. Egyetlen szót mondok:
- Örültem – mondom neki, majd ha megrázza a kezem, akkor elmosolyodom, majd fél szemmel figyelve rá biccentek, és igyekszem minél gyorsabban és halkabban eltűnni, majd visszatérni átmeneti szállásunkra.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 31, 2017 21:33:45 GMT 1
Pisztolydörrenések dörrentek el. Igyekeztem nem törődni vele. Nyugodt maradni és csak a célpontra koncentrálni, úgy ahogy apa tanította és szerencsére be is vált. A dobótőr kényes fegyver. Ha az ember keze megremeg a félelemtől máris célt téveszt. Franc. Azért mégis csak tudod valamit az öreg.
Végül minden elhalkult. Leellenőriztem magam és egyetlen lőtt sebet sem találtam. Hangosat sóhajtottam. Lassacskán kezdtem visszazökkenni a világba. Valami húzta a kezem... Ó hát persze, a kölyö... Ó... Hát végső soron ez volt cél mikor felkaptam, de azért titkon reménykedtem benne, hogy csak összefossa magát ijedtében majd kétszer is meggondolja, hogy még egyszer ilyen ügyekbe ártsa magát. Végülis nem az én bajom. Kemény világot élünk és csak az erős maradhat életben, a gyengék élete árán...
- Ezt most muszáj volt?
"He? Ez ki volt?"
A hang irányába tekintek egy nő volt. Íjjal a kezében. Ó és még egy nyíl is volt az idegen, ami egyenesen felém nézett. Ösztönösen emeltem fel mindkét kezem a magasba, elejtve a kölyköt.
- Hohó Legolas! Tedd el azt a vesszőt még mielőtt belém állna!
Miután felmerült bennem a tény, hogy ez a némber a megmentőm, nem pedig a megtakarított vagyonomra pályázók egyike, némileg lazult a testtartásom és a kezem is lejjebb engedtem, bár a biztonság kedvéért még így sem mertem a tarkómnál lejjebb engedni.
- Hidd el drága, csak szívességet tettem a kölyöknek. Gondolom árva volt, éhezett, ráadásul a napi betevőjét sem éppen fehéren szerezte be. Nem tudom feltűnt-e, de már rég nem olyan világban élünk ahol annyira jó dolog élni. Meg persze amúgy sem én lőttem le...
- Jól vagy? Kell valami segítség?
Leeresztettem a kezem belül imádkozva, hogy nem ereszti el az átkozott ideget és halványan elmosolyodtam.
- Erős, szép és még kedves is. Szülinapom van? - Rövid szünet. - Viccet félretéve, kutyabajom.
Körbenéztem.
- Róluk ez már nem elmondhat... Hé! - Óvatosan a késemért nyúltam, majd mikor elértem az ujjaim közrefogták a markolatát. - Pardon, de az ott még mozog.
Ha a lány engedi hát odamegyek a fekvő szerencsétlenhez és leguggolok mellé.
- Elég ironikus, hogy segíteni akarok, miközben a fegyverem rád szegezem. Mi lenne, ha megegyeznénk, hogy amíg itt vagyunk, nem nyírjuk ki egymást?
- Benne vagyok... Még mielőtt megtenném, gondolom nem akarod eladni a szerveit vagy valami? Nem? Oké.
Ezzel a lendülettel torkon is szúrtam a nyomorultat.
Végül miután már minden nem kívánatos személy megkezdte útját a rothadás bűzös ösvényét nekiláttunk elosztani a zsákmányt. Rohadtul nem érdekeltek a személyes tárgyak és fegyverek, legyenek bármennyire is értékesek, ellenben a pénzt és a golyókat mind zsebre vágtam. Ezeknél elég apró az esélye annak, hogy ha az elhunytak kedvesebb ismerősei meglátják nálam hát azonnal megvádolnak barátjuk meggyilkolásával. Vagy a vádat mellőzve azonnal meghozzák az ítéletet, ami alkotmány híján általában halál szokott lenni. Egyedül annak gyorsasága és módja változó, én viszont a világ elcseszettségéről szóló rövidke monológom után se szerettem volna feldobni a talpam. Pedig tényleg nem ártott volna. Francos túlélési ösztön...
Eljött a búcsú ideje. A lány a kezét nyújtottam felém. Pont ahogy az menni szokott, a másik kezében egy fegyverrel. Már meg sem lepődöm abban, hogy nem bízik meg bennem. Elvégre mégis csak hideg vérrel megöltem néhány embert. Hát, vagy ők vagy én.
- Részemről a szerencse, drága!
A kézrázás után felhúztam a nyúlcipőt. A hullák átkutatása közben igyekeztem annyi nyomomat eltüntetni amennyit csak lehetett, most már nem volt egyéb dolgom mint elvegyülni. Először talán elköltöm a Hektortól kapott pénzt, majd kibérelek egy szobát és durmolok egyet. Hosszú útnak nézek elébe, amin valószínűleg feldobom a talpam. Lehet, hogy nem ártana kiélvezni az itt töltött időt.
|
|
