Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 10, 2020 10:44:36 GMT 1
Az alsó szintek, vagy a Coruscanti alvilág néven ismert terület Coruscant bolygó felszín alatti szintjei voltak. A rengeteg felszíni építmény miatt a napfény nem ér le az alsó szintekre, így ezeket általában mesterséges napfény világítja meg. A levegő a felszíni részekhez képest mérgező, nem szűrt. Az alvilág a fejvadászok, a kalózok és a bűnbandák menedéke volt, de háborús menekülteket és szegény bevándorlókat is befogadott magába. Minél mélyebbre tekintünk az alsóbb szinteken, annál nagyobb a szennyezettebb és fertőzöbb helyeket találunk, rengeteg kószáló élőlénnyel. A város legalsó szintjeiről az a hír járja, hogy ősi titkokat rejt.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Nov 15, 2020 1:51:03 GMT 1
| Ezt dobta a gép |
Jade Reegient - Bratti
Az egész hetet átdolgoztad, elég kimerült vagy, de végre letudtál mindent. Eljött a pihenés ideje. Felöltözöl, bezársz mindent, majd megindulsz Coruscant sötét, büdös és veszedelmes utcáin. Már megszoktad egy ideje, de ez a tényen nem változtat, hogy a környék visszataszító. Sajnos ezt dobta a gép egy luxuslakosztály a felső szinten, esetleg egy gyönyörű Alderaani villa helyett. Hamar elérsz kedvenc bárodhoz és amint belépsz, orrodat megcsapja az alkohol jellegzetes szaga rengeteg féle más illattal és bűzzel vegyülve-parfümök és büdös emberek. Szól a zene, a hangulat adott. Át kell vágnod pár dülöngélő és táncoló-vagy táncolva dülöngélő-ember között, hogy te is ihass valamit. Lehuppansz a pult elé. Kikéred az italod, majd belekortyolsz egy kicsit, ezután visszateszed a pultra. Jobban körülnézel a bárban, mivel mindig láthatóak szórakoztató és furcsa jelenségek. Ha részeg emberekről van szó, semmi sem lehet unalmas. Az egyik sarokban megpillantasz egy, a többinél is kétesebb csoportot, de fölösleges foglalkozni velük, elvannak a maguk dolgával. Kicsivel odébb egy meleg trio szórakoztatja egymást (még ruhában). A középen lévő Nautolan szavaiból kivehetsz párat ha jobban odafigyelsz: „…és a csaj levetkőzött… gondolom… hogy nem rajongok a nőkért. –nevetés- Jaja, felvilágosítottam róla, de… Hirtelen rám… eldöntött, lesmárolt, de… Azt hittem megerőszakol vagy mi, szerencsére… Igen, eléggé kinevetett, de… leszedte rólam azt az elmebeteg szukát. Hálám üldözze…” A két másik férfi (hiába néz ki az egyik messziről nőnek, ha jobban megnézed, látszik, hogy valójában pasi) is vele nevetgél. Újabbat kortyolsz az ugyan ott pihenő poharadból, majd tovább nézelődsz. A bár egy távolabbi szegletében sztriptíz táncosok, főleg twi’lekek tartanak műsort, itt időznek a prostik is. A másik irányba szintén folyosó vezet a szerencsejátékos részlegre, hol a leggazdagabbak és legszegényebbek próbálnak pénzt nyerni. A hátad mögött valamiféle vitát észlelsz kibontakozni egy Rodiai és pár ember között. Nem érted amit beszélnek, mert folyton egymás szavába vágnak, minden bizonnyal valami fekete üzlet amiben nem tudnak megegyezni, így nem is érdekel annyira. Legurítod az italod maradékát, majd kimész a mosdóba, hogy leellenőrizd a sminked. Meglepetésedre a női WC tükre előtt pucsító ribik helyett egy twi’lek csávót találsz, aki épp fotót akar magáról és a „felettébb vonzó” testéről készíteni. Ha nem mész ki rögtön, rádszól, hogy „Benne vagy a képben, menj már arréb!”. Mikor visszatérsz, a vita még mindig tart, sőt, többen is csatlakoztak hozzá. A pultos sóhajt egyet miközben egy poharat törölget „Ebből bunyó lesz…” jegyzi meg halkan. Ahogy visszaülnél a székre, amin előzőleg is ültél, azt veszed észre, hogy a térlátásod és a koordinációd mintha nem lenne az igazi, csak második próbára sikerül rendesen felülnöd rá. Biztos a fáradtság teszi gondolod magadban. Kérsz egy újabb italt, egy rövidet. Ahogy lehúzod, érzed, ahogy marja egy kicsit a torkod, de amolyan kellemesen. A szemed sarkából mozgást látsz. Valami zöld ült le melléd. Egy mirialan férfi. Ha ránézel, ő is visszanéz rád, csábos mosollyal az arcán. Ha nem, megszólít. „Mondd szépségem, nem lenne kedved ismerkedni? Meghívnálak egy italra-a lakásomban. Többre is, mint egy. Amennyit csak akarsz. Amit csak akarsz…” még perverzebben mosolyog, mint eddig. Mikor válaszra nyitod a szádat, a szavak, amelyeket kigondolsz és azok, amelyeket kimondasz, valahogy egyáltalán nincsenek szinkronban. A látásod egyre homályosabb, a fejed elnehezül. Remekül érzed magad, itt helyben el tudnál aludni. A pasas int, mögüled pedig hirtelen két erős kar ragad meg. Nem igazán tudsz ellenállni, a testrészeid nem teszik, amit parancsolsz nekik. Kiáltást hallasz, majd még nagyobb veszekedést ugyan attól a csoporttól, ahol eddig is balhéztak. Egy rodiai srác indul meg szaladva feléd. Kezében sugárvetője, amivel a téged körülvevő 5 tagú társaság felé hadonászik. -Engedjétek el! Hagyjátok őt békén! A hangja ismerős neked, de túl ködös az elméd ahhoz, hogy fel is ismerd. A csipet-csapat kiröhögi, az egyik nagydarab nikto pedig kiveri a kezéből a sugárvetőt. Elkapja a dzsekijét és felemeli a földről az alacsony és vékonyka teremtményt. Az hevesen tiltakozik. -Jade! Jade, menekülj! –mondja neked a rodiai, akit még mindig nem sikerült beazonosítanod- Ezek a faszkalapok be.. –nem tudja végigmondani, ugyanis egy hatalmas ütés éri az arcát. -Pofád lapos! –morog rá a nikto- Ne rontsd el a szórakozásunk! Húzz el amíg szépen kérem! Ekkor gyomorszájon térdeli szerencsétlen, majd a földre dobja. Pár másodpercig fulladozik, majd feltápászkodik. Téged eközben az, aki lefogott (egy zabrak) felkap és elindul veled meg a társaival együtt a kijárat felé. -Azt mondtam hagyjátok békén! –kiált utánatok, a zabrakhoz szaladna, de a mirialan elkapja és letérdeli. A rodiai fájdalmában térdre rogy, több se kell, a pasas épp arra készül, hogy belerúgjon egy nagyot, mikor is hirtelen métereket repül előre, ledöntve a niktot, egyenesen ki az utcára. A srác keze előre nyújtva, ahogy a Jedik szokták. A zabrak kissé megtántorodik, majd ledob téged a földre. Előhúz egy tőrt, de már késő. Egy búgó, kék színű plazmapenge fúródott át a mellkasán-egy fénykard. A rodiai fájdalmasan liheg, kihúzza a kardot a férfi testéből, majd a többire néz. A 4. tag egy ember, ő futásnak ered azonnal. A nikto és a mirialan már felkelt a földről és nagyon nem érti, hogy mi történt. Megrökönyödve bámulnak a rodiaira, hátrálnak. Számukra sajnálatos módon ez a lehető legrosszabb dolgok közé tartozott, amit tehettek, ugyanis a következő Erőlökéstől átestek a szint korlátján és lezuhantak egyenesen a mesterséges szakadékba, mely az utcák között tátongott. Te már csak színes foltokat és tompa hangokat észlelsz csupán. Hallod a felbojdult kantinát, hallod a megmentőd kedves, aggódó hangtónusát, de a szavakat már egyáltalán nem érted. Látod, ahogy a fényes rúd eltűnik és azt is érzed, hogy a rodiai próbál felállítani a földről. Nem tudsz mozogni, már egy kicsit sem. Mindened nehéz és bizsereg. A gondolataid elhalkulnak, a hangok megszűnnek, a kép pedig lassan elsötétül. Mélyen aludtál, és nem keveset. Ahogy ébredezel, puha melegség ölel át. Kényelmesen fekszel az ágyadban. Az első dolog ami arra késztet, hogy kicsit jobban átgondold, hol is vagy, az idegen szag, amit a párnán érzel. Ez határozottan nem a te illatod, annál sokkal férfiasabb. Ahogy kinyitod a szemed, időbe telik, mire kitisztul a látásod. Körülnézel. Ez nem a te szobád. Halvány lila gőzöd sincs, hogy hol vagy. Egy lakásban találod magad, annak is a hálószobájában. Egy matracon fekszel. Körülötted megtalálható egy csomó földre hányt kacat és ruha, mindegyik pasira utal, főleg az itt-ott heverő alsógatyák. Rajtad a saját ruhád van, pontosan ugyan az, amiben elmentél. A szoba eléggé lepukkant, de ez jellemző az alsó szintek lakásaira. Mozgást hallasz a szobán kívülről.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Nov 15, 2020 22:46:14 GMT 1
Ez a nap is olyan, mint a többi. Unalmas, sötét, monoton. És magányos… A saját gondolataidon kívül nincs társaságod. Talán nem is sajnálod… Már rég nem bízol az emberekben. Már rég elhatároztad, hogy többé senkit nem engedsz közel magadhoz. Mert aki a közeledbe kerül, bármikor kést döfhet a szívedbe… Pont úgy, mint eddig mindenki meg is tette. Ezekkel a belső monológokkal és emlékképekkel telik el a délelőttöd. A naplód szorongatod a kezedben. Visszalapozol még a régebbi időkre… Mikor Kas’im támogatott, nem pedig eltaszított magától. Nem vagy benne biztos, hogy hiányzik-e a férfi. Folyton kétségek gyötörnek amúgy is. Az egész életed kérdések, nemértettség sorozata. Miért bántottak a testvéreid? Miért gyűlölt apád? Miért támadott rád a klánod? Miért nem lehetsz egy boldog család tagja, feleséggel és gyerekkel épp úgy, mint egy átlagember? Mivel érdemelted ki ezt a sorsot? Nem tudod a válaszokat. Talán már nem is keresed őket… Csak sodródsz az árral. Csak elmész egy kocsmába, felveszel egy munkát, majd megkeresed az illetőt és megölöd vagy elfogod, végül pedig leadod a nyomorultat és elkéred érte a pénzt. A mai nap is ilyen… Egy ideig még elvagy a hajódban, de végül úgy határozol, hogy ideje dolgozni. Még indulás előtt a mosdóba mész és iszol a csapból. Mikor felemeled a fejed, a tükröt látod, de onnan csak egy megtört, néma alak néz vissza rád. Árnyéka régi önmagadnak… Mélyet sóhajtasz, ’s visszahúzod sisakod a fejedre. Már annyira hozzád nőtt, oly’ sokat viseled, hogy néha a szemed színére sem emlékszel. Még magadnak is félsz megmutatkozni. Miután felcsatoltad a fegyvereid és mindent ellenőriztél a hajódon, lesétálsz a rámpáján és megindulsz egy kocsma felé. Esik. Az utcán pár lény pénzt, mások élelmet kérnek tőled. Megint mások pont hogy rád sózni akarnak különféle (lopott) árukat. Fegyverek, különböző felszerelések, valamint drogok és egyéb tudatmódosító szerek. Egy elázott, didergő ember megállítana, de félrelököd az útból. Nem foglalkozol ilyenekkel, úgysincsenek hasznodra. Csak mész tovább egyenesen, ridegen és szótlanul a sötét, ködös, füstös utcán. Nem érzed a bűzöket, mivel a sisakod megtisztítja a levegőt, amit beszívsz. Hamarosan elérsz a kocsmához és belépsz. A társaság mocskos, ápolatlan, de főleg részeg és rosszindulatú. Sok szempár vetődik rád a páncélod miatt. Téged viszont ez nem foglalkoztat. Nem miattuk vagy itt. Rögtön a körözések listáját kezded nézegetni. Már épp felvennél egy egész jónak tűnő munkát, mikor valaki megkocogtatja a vállad. Egy zabrak férfi az. Jó kiállású, ápolt, a tekintete pedig nem sugároz semmiféle rossz szándékot. -Üdv, Henry Tedz vagyok. –kezet nyújt- A Harriett nevű helyi banda vezére. Munkát ajánlanék neked, fejvadász. Fizetek egy italt, üljünk le. (Gondolom visszautasítod a piát, csak bólint rá) Leültök egy asztalhoz, ő kortyolgatja a sajátját-mandalori fekete sör. -Van egy banda, a Blacksky. A legnagyobb szálka a szemünkben. Sőt, nem csak a miénkben. Gyakorlatilag az összes ember a beleikkel felakasztva akarja látni őket. Civilekre támadnak, ok nélkül, eszement módjára gyilkolnak. Terroristák… Még az alsó szinthez képest is alja nép. És sokan vannak. Ráadásul folyton vándorolnak, nincs állandó székhelyük… Egyszerűen nem találjuk őket. Felbérelnélek, hogy megöld a vezetőjüket. A pasas neve Mazer Kairn. –egy holovetítőt rak le az asztalra, amin megjelenik a Twi’lek arca- Ajánlok érte 45.000 kreditet... Plussz előlegben 3000-et. Áll az alku?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Nov 16, 2020 22:13:26 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Azt a rohadt? Máris hétvége van? Francba… Mikor aludtam? Mikor szórakoztam? Na, mindegy, itt az idő. Felveszem a szokásos ruhámat, még egy kis sminket is tolok, majd magamra vigyorogva elindulok. Akkor csapjunk ki a hámból! Maga a város ezen része nem igazán lenyűgöző, de tudom a helyeket, ahol jól lehet szórakozni normális körülmények között. Mindegy, legalább élek és viszonylag okés helyzetben. Végre beérek a kedvenc helyemre. Amint megcsap a szokásos szag, hangosan kiengedem a levegőt és nyújtózkodom. Na, végre! Éljen! Buliii! Ügyes mozdulattal átmászom a tömegen, hogy a pulthoz érjek. A szokásos koktélomat kérem kezdésnek, aztán szokás szerint körbe nézek a pultnak támaszkodva lazán. Mindenkin csak mosolygok, de a történeten, amit hallok, hangosan felnevetek. Iszom és nézelődöm, ez a dolgom. A sztriptíz táncosok sosem kötöttek le, megtalálom én magamnak azt, aki érdekel. Most is ezt kéne tennem. Felsóhajtok, majd megiszom a maradék italt, hogy kicsit feloldjon. Kimegyek a mosdóba, de egy elég érdekes jelenetnek leszek tanúja. Mikor rám szól, hogy menjek odébb, csak mellé állok és bepózolok. - Ha csinálunk egy közös képet, akkor utána ellövöm rólad a legjobb képet, amit itt lehet – vigyorgok rá, majd ha belemegy, akkor megcsinálom a képet neki, végül lepacsizom vele. – Örültem! – dobok egy csókot neki, majd visszatérek a pulthoz. A francba mi ez? Gondolom magamban. Ennyire meghúztam volna ezt a hetet? Nem szokott ennyire beütni a pia… Hát, akkor tegyünk róla, hogy rendesen bebasszunk! Mondom magamban, majd kikérem a legerősebb rövidet és egyből lehúzom. Anyás, ez jó volt! Valaki mellém ül. Végre az esélyem! És még jól is néz ki… Én is csábos mosolyra húzom a számat, majd válaszolnék a szokásos szöveggel, de valahogy… Nem tudom, elúszott a hangom. Érzem, hogy ez nem csak a pia és a fáradtság. Haza kell mennem, ebből baj lesz… Indul be a vészharang. El akarok indulni, de már késő. Valaki elkap hátulról. Azt is későn realizálom, hogy felkiáltottam. Nem értem, mi történik körülöttem. Aludni akarok. Fel sem fogom a nagy részét, csak azt, hogy valaki segíteni akar. És hogy egy idő után megy is neki. Méghozzá nem is akárhogy: még a ködön keresztül is érzem az Erőt belőle. Picsába… Ez az utolsó gondolatom, mielőtt elájulok. Fogalmam sincs, mi van, de kurvára remélem, hogy hétvége… Nem akarok felkelni… Gondolom magamban, ahogy felébredek. Az én ágyam mióta ilyen kényelmes amúgy? Kinyújtom a kezem, megfogok valamit, az arcomhoz húzom, mert azt hiszem, takaró az. Hát, nem… Kipattan a szemem. - Mi a kurva élet ez?! – morgom magam elé, ahogy eldobom a nagyon remélem, hogy tiszta alsóneműt. Kié ez?! Gyorsan végig tapogatom magam és végig is tekintek magamon, de ruhában vagyok. Ennyire bekúrtam? Hogy még arra sem emlékszem, kivel mentem el? De ruhában vagyok… Szerintem nem történt semmi, de akkor… Képek lassan megtöltik a fejem. Azt a kurva… HOL VAGYOK?! Pánikolok be. Vajon a jó fiúnál vagy a rosszaknál? Asszem, a jónál kéne. Mindegy, nem tudhatom. Lassan kikelek az ágyból, realizálom, hogy rajtam van minden ruha. Lassan megyek kifele, mindent megnézek. Tipikus alsó szintek beli lakás. A szobának nincs ajtaja, rögtön egy folyosóra vezet. A folyosó túl felén 2 ajtó van, az egyik minden bizonnyal a bejárati ajtó, a másik résnyire nyitva, az a fürdőszoba. A folyosó bal oldalán szekrények sorakoznak, a falon fogasok. Lóg róluk pár kabát, többek közt az enyém is. Alattuk cipők, szintén az enyém is. Jobbra az első szoba valamiféle nappali és étkezde, van benne egy rongyos kanapé és egy 4 személyes fa asztal kicsivel arrébb. A kanapé előtt egy holoTV, fölötte polcok mindenféle kacattal. A zajok az utolsó helyiségből jönnek. Az a konyha. Benézve a rodiait látom, amint a szekrényeit és a hűtőt túrja. A pulton már hever egy pár tojás, a tűzhelyen pedig egy serpenyő. Minden bizonnyal reggelit csinál. De kurva éhes vagyok… Az a drog valószínűleg kiszedett mindent belőlem… Nem figyel fel rám, túlságosan belemerül a saját dolgába. Persze azonnal felismerem csávót, kis híján a homlokomra csapok, hogy milyen hülye vagyok, hogy eddig nem tudtam, ki az. Na, mindegy. Elgondolkodom. Még nem vett észre, könnyen leléphetnék. Mégiscsak volt nála egy fénykard, franc akar bajba kerülni. De mégiscsak miattam fedte fel magát és mentett meg. Shajj... Mindjárt visszafekszek inkább, hátha csak álom az egész... Végül a fogasról lekapom a kabimat, hiszen az alatt csak a melltartó méretű topom van és belépek a konyhába. Még csak tettetnem sem kell, hogy fáradt és zavart vagyok. - Jó reggelt! - köszönök félénken és intek is egyet bizonytalanul. Most eszembe jut, hogy még csak végig sem gondoltam, hogy mit akarok mondani. Hülye... Így most állok vele szemben és a torkomon akadtak a szavak. Ha abban a pár másodpercben nem szólal meg, akkor folytatom. - Nos, izé... Köszönöm... - mondom lesütött szemmel, mert azért általában jobb vagyok ennél. A köszönésre csak felugrik kicsit, majd kiejti a kezéből a bacont amit előhalászott. A bacon varázslatos módon lebegni kezd a levegőben, Dretz keze kinyújtva felé. Eközben tágra nyílt "most ne ölj meg kérlek" szemekkel bámul rám. Lehajol és megfogja a bacont, majd leteszi a pultra. Ezután megköszörüli a torkát. Kissé zavarban van. -Jó reggelt! I-izé, bocsáss meg, amiért nem haza vittelek, de.. Egyrészt, nem tudom hol laksz, másrészt eléggé aggódtam érted a tegnapiak után... -a tarkóját vakargatja- Gondolom, nem sokra emlékszel. A lényeg, hogy egy csapat pöcsfej bedrogozott és el akartak rabolni... A fantáziádra bízom, miért... Szóval elvertem őket és hazahoztalak... Teljesen kába voltál... A mutatványára csak kissé elkomorulok. Nem is reagálok többet a beszédére, mint egy biccentés. - Ugye tudod, hogy nem igazán szerencsés Erő használóként mutogatnod magad? Ha emlékezetem nem csal, mindet kinyírták, a maradékot pedig vadásszák. Meg vagy húzatva, hogy egy bárban mutogatod a fénykardod?! - förmedek rá kissé. Felsóhajtok, majd legyintek. - Ennyit még az én szaros életem sem ér, van más rossz kislány, aki segít a dolgaidban... Az meg sem fordult a fejedben, hogy most elég nagy bajban vagy? Vagy hogy esetleg felnyomlak? Mégis mi járt a fejedben? - kérdezem tőle komolyan. Látom, hogy rendesen elszégyellve fordítja el a fejét és egy nagyot sóhajt -Tudom... És ja, szerintem is idióta vagyok... Ehg... Sajnálom... Bepánikoltam. Elég szánalmas Jedi voltam a Köztársaság idejében is, nem hogy most... Ha akarsz, nyomj fel, de úgyis eltűnök hamarosan a környékről -közben nekiáll végre a reggelinek- Sajnálom... Nagyon béna és gyenge vagyok... Nem tudtalak volna megmenteni a faszkalapoktól, ha nem fedem fel magam. És lehet, hogy van másik hamisító is, de... Jedi vagyok. Szeretek embereket menteni az életem kockáztatásával -mutat az arcán teljesen keresztbe futó hegre- Annyi a különbség köztem és más Jedik között, hogy ők vagy jól titkolják a mivoltjukat, vagy már halottak. Minden bizonnyal én is hamarosan az leszek... Mikor ahhoz a részhez ér, hogy Jedi és szeret embereket menteni, kénytelen vagyok elpillantani róla, mert elszégyellem magam. Ennyit arról, hogy ki a gyenge, pff... Állapítom meg magamban, de a világért sem mondanám ki hangosan. Próbálok valami vigasztalás félét mondani. - Hát, figyelj, még élsz és... Szerintem az az ember nem lehet gyenge, aki kiáll a gyengébbért, bárhogy is végződjön a dolog - rántom meg a vállam. Újra ránézek, elmosolyodom. - Na, gyere, hadd lássam el a sebeidet, te hős - ugratom. Úgy érzem, ez a minimum azért, amit tett. - Szerintem is az lenne a legjobb, ha eltűnnél innen minél gyorsabban. Ha szeretnéd, intézhetek neked papírokat, amivel könnyebb dolgod lesz. Talán a nevedet át is tudom írni az egyik faszkalapra tegnapról... Csak tudnám, kik ők - morfondírozom mérgesen. Meleg, barna szemeit újra rám veti, talán egy fokkal nyugodtabban. Még egy nagyot sóhajt. - Még jók az előzők. Már az utamat is leszerveztem. A Dantooine-ra megyek. Talán ott békében élhetek egy kis ideig egy tanyán... Talán ott kevésbé fognak keresni. Két tányérra kiteszi a tojást és a bacont. Jó illata van és jól is néz ki. Az egyiket felém nyújtja, közben elmosolyodik. Milyen aranyos. -Előbb együnk, a hősöd sebei ráérnek. - Jól van... Ha bármi kell, tudod, hogy érsz el - kacsintok rá egy félmosollyal. Ránézek a kajára, majd nagyot kordul a gyomrom. - A kurva életbe, de éhes vagyok - nyújtózkodom és elveszem a tányért. - Köszönöm! - mosolygok rá kedvesen. Leülök mellé, enni kezdünk, egy pillanatig ránézek. - Tulajdonképpen mi a fasz történt tegnap, hogy így ki lettem ütve? - kérdezem összeráncolt homlokkal és teli szájjal, ami cseppet sem nőies, de kit érdekel, kurva éhes vagyok. Kuncog kicsit, majd lenyeli a falatot. - Miközben a csempészekkel vitatkoztam, észrevettem, hogy a pultos csákó szór valamit az italodba, amíg nem figyeltél, majd a mirialan ad neki pár kreditet. Szólni akartam, de nem engedtek hozzád. Miután visszajöttél a mosdóból, elég hamar leült melléd a zöld pali. Ellenőrizte, hogy mennyire vagy magadnál, majd a haverja megragadott és elkezdett kivonszolni. Ekkor löktem félre az engem feltartóakat és siettem hozzád... - fejezi be. - A rohadt anyját... - káromkodom két falat között. - Hát, már a pultosokban sem lehet bízni?! - mérgelődöm. - Francba már... Basszuskulcs, nem tudom, mi lett volna nélküled... Vagyis de, el tudom képzelni - húzom el a számat. - Bár abban is biztos vagyok, hogy nem csak a cuki kis testem kellett nekik. Mi lett velük végül? - kérdezem tőle felé fordulva. -Nem, az alsó szinteken már senkiben sem lehet bízni... És még mindig jobb mint a Nar Shaddaa! -jegyzi meg bosszúsan- Halvány lila gőzöm sincs, hogy kik voltak és mit akartak. És miért pont tőled. Talán csak pont te tetszettél meg nekik... - Csendben marad egy pár pillanatra, lenyel egy újabb falatot. - Az egyik elmenekült. A másik három halott. Minden bizonnyal... Előbb befejezem a reggelit, mint ő, egy kedves böffentést is kieresztek. Remélem, azért a szomszédok nem kopognak át, hogy mi robbant itt fel... - Hupsz... Bocsi... - mondom vigyorogva, majd meghallgatom. - Hmm... Akkor az az utolsó még bajt fog okozni, oda kell figyelnem. Francba, akkor lőttek a szórakozásnak egy ideig - biggyesztem le az ajkam. Ha ő is befejezte, felhúzott szemöldökkel nézek rá. - Akkor, egyetlen hősöm, lekezelhetlek végre? - kérdezem tőle. -Lehet, hogy fog... Lehet, hogy nem. Eléggé ráijesztettem... - mondja fejét ingatva. A kérdésedre egy nevetéssel reagál, majd bólint. Kérek tőle valami elsősegély cuccot, majd nekiállok az arcának. - Valószínűleg fognak. Nem leszel állandóan velem... - felsóhajtok, majd felszisszenek. - Basszus, hol szerezted ezeket?! - kérdezem és meglegyintem a vállát. A nagy heg az már régi, de az arcán rengeteg frissebb van, ahogy szó szerint az egész testén is. Több éves, pár hónapos és pár napos sérülések, lila foltokkal vegyülve tarkítják a bőrét. - Melyiket? -nevet.- Ezt itt még a 66-os parancskor -mutat az arcát átszelőre- Ahogy sok másikat is. Ezt -mutat a bal vállán átfutó régi égésnyomra- még a kiképzésem alatt. Ahogy ezt is -felemeli a másik karját, a kezén fut végig egy heg. - A többit a tisztogatás után. Utcai verekedések, kocsmaharcok... -a hátán is látható egy hosszú, felismerhetően fénykard okozta heg, mellette pedig több lövés nyoma a vállán és a derekán- Azokat ott egy inkvizítor és a csapata okozta... Alig sikerült megmenekülnöm... -a hangtónusa kissé megváltozik. Egy kicsivel halkabban beszél, szomorkás beütéssel- De még mindig élek, és ez a fő. Először az arcát akarom lekezelni, így átülünk a kanapéra, de látom, hogy a sebek és hegek folytatódnak, szóval egészen nagy meglepetésemre leveszi a pólóját. Egy pillanatra elpirulok. Basszus, marha jól néz ki... Szememmel követem a sebeket és hallgatom, még arról is elfelejtkezem, hogy elvileg nekem el kéne őt látnom. Kezemmel alig érintem a hátán végig húzódó heget, eszembe jut a Jediknél töltött időm. Talán találkoztunk is anno. Talán nem. Akkor még teljesen máshogy néztem ki, egészen biztos nem ismerne fel, ha találkoztunk is volna. Én is megkomolyodom, nem merek egy ideig ránézni. Végül a szemébe nézek , közelebb lépek hozzá, kezemmel megérintem az arcát átszelő heget. Halkan szólalok meg, közben próbálok megnyugtatóan mosolyogni. - Igen... Még élsz és ez a fő... Nem sokan mondhatják el magukról ugyanezt, úgyhogy... - nem fejezem be, de szomorúan mondom. Nem igazán ismerem a srácot, de nem akarom, hogy erre gondoljon. Az lenne a jó, ha elfelejtené ezt és elengedné. De nem tudok mást mondani, csak nézek szomorúan a szemébe, mert tökéletesen átérzem a helyzetét, csak nem tudja. Habár nekem szerencsére eddig nem volt dolgom sz Inkvizícióval. Dretz határozottan zavarba jön a helyzettől, de egyáltalán nem ellenkezik. Sőt, valószínűleg tetszik is neki. Nagyon jól esik neki a törődésem és a közelségem, ezt érzem. Nagy, csillogó szemeivel szintén az enyémbe nézz, nem kapja el a tekintetét. Hálát és boldogságot látok bennük. - Köszönöm... -mondja halkan, kedvesen.- Régóta nem volt olyan ember, aki a sebeimet ellátja, nem pedig adja... -becsukja a szemeit, egy apró könnycsepp csurog le az arcán. Nem tudom, hogy milyen okból, mert egyszerre látok és érzek felőle végtelen boldogságot és szomorúságot is. Nagyon óvatosan és lassan átölel, mély levegőt vesz és kifújja. Nagyon meglep ezzel, de nem ellenkezem. -Köszönöm... -suttogja újra. Dretz még egy kis ideig finoman öleli a derekam, mikor is rájön, hogy talán félreérthető a helyzet. Ekkor zavartan elhúzódik, megint a tarkóját kezdi vakargatni és kínosan nevetve kér sűrű elnézéseket. Nem értem, miért van ennyire zavarban. -B-bocsánat! Nem akartam! Csak... Uh... Olyan... Jó, és... Zavarba hozol... -dadogja. - Nem rossz értelemben, tökre tetszik meg bejössz meg... Ó bassza meg! - csapja arcon magát. Felkuncogok.- Ezt nem kellett volna... -mélyet sóhajt. -Szóval... Öhm... -nyel egyet, majd megköszörüli a torkát- Köszönöm. Az... Egészet. -ezt már normálisabb hangsúllyal közli. Valami eszébe jut, megint megvakarja a tarkóját, közben kuncog és félrenéz kicsit - Én hülye igazságharcos még azt sem használtam ki, hogy melletted aludhassak, inkább átmentem a nappaliba és kanapéztam... Látod milyen rendes vagyok? -nevet.- Pedig nem kicsi a csábítás... -a tekintete ide-oda ugrál, még mindig zavarban van- Hiányozni fogsz, ha nem látlak többet... - mondja végül. Csak egy félmosollyal jutalmazom kisfiús zavarát. Vajon volt már nővel? Gondolkodom magamban. Érzem, hogy örül, hogy foglalkozik vele valaki, emiatt kicsit elszomorodom. - Mindenki megérdemli, hogy legyen valaki az életében, akivel törődhet, akiért élhet... - mondom ki halkan, pedig nem akartam. Finoman letörlöm a könnycseppét. Tudom, milyen érzés, ha végre valaki nem csak megölni akar, így visszaölelem. Hagyom, hogy addig tegye, amíg csak akarja. Én csak egy félmosollyal és egy felhúzott szemöldökkel jutalmazom, kezem a csípőmre vágom, ahogy hallgatom a bénázását. Cuki. Állapítom meg magamban. Tudtam! Kiáltok magamban győzedelmesen, ahogy beismeri, hogy nem aludt mellettem. Csak megrázom a fejem, hogy milyen kis óvatos. Anyás, mások már rég az ágyba vittek volna... Gondolom. - Hiányozni? - nevetek fel. - Heh... Te is... Te azon ritka ügyfeleim közé tartozol, akik jó fejek és tényleg értékelik a szolgáltatásaimat... - mondom, majd mivel tudom, hogy ő úgysem fog lépni, én két kezem közé fogom az arcát. - Tudod, egy kis bátorság sosem árt a hősöknek... - mondom, majd ha nem ellenkezik, ami elég valószínű, megcsókolom. Érdekes, az biztos. De tényleg azt akarom, hogy felejtse el ezt a Jedis mizériát és nyugodjon meg. Hátha így tudok segíteni. Ez talán az utolsó dolog, amire számított. Egyáltalán nem ellenkezik, mikor a csóknak vége szakad, hosszan kiengedi a bent tartott levegőt egy gurgulázó sóhajjal együtt, közben pedig becsukja a szemét. Látszik rajta, hogy nagyon tetszett neki. Résnyire nyitja a szemét, úgy néz rám. Én pedig csak lágyan és finoman csókolom. - Még... Sosem csókolt meg senki... -mondja halkan, elvarázsoltan. Majd' elolvad, annyira lenyűgözi a helyzet. Megsimítja az arcom, mire én édesen rámosolygok. Amit mond azonban, letörli a mosolyomat. Kezem az arcomon lévő kezére simítom és mikor újra megcsókol, én is viszonzom. Az első pár után már meg sem áll. A másik kezét a derekamra teszi, finoman az ölébe húz és magához szorít. A légzése gyorsul, ahogy a szívverése is. A finom, gyengéd csókok átváltanak sokkal szenvedélyesebbekre, a másik kezét pedig szintén a derekamra teszi, onnan csúszik lejjebb. Kibújtat a dzsekimből, én segítek neki, majd leteszi a karfára. Hamarosan eldönt a kanapén és fölém mászik, határozottan bátrabb mint eddig volt. - Gyönyörű vagy... -búgja, miközben a nyakam kezdi finoman csókolgatni. - Ugye... Szabad? Lehet ez a búcsú ajándék? -kérdezi vigyorogva, jókedvűen, és igencsak reménykedően. Örülök, hogy végre kapisgálja, mit is akarok. Én is szorosan ölelem, miközben a finom csókokat felváltják a szenvedélyesebbek. Miután leveszi a dzsekim, felül már tényleg csak a falatnyi topom van, de meglep ez a hirtelen dominancia, nem hittem, hogy így felbátorodik. És tényleg zavarban vagyok, amikor megdicsér. Rég mondtak nekem szép dolgokat, jól esik. Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér egy kis szeretet. - Pontosan erre gondoltam... - lehelem a fülébe, majd én is vetkőztetni kezdem, habár felül már nem nagyon van mit. Egy órával később...Dretz átvitt az ágyába, mert az nagyobb és kényelmesebb is, mint a kanapé. Ott fekszünk összebújva, kissé leizzadva, de kielégülten. A srácnak kellett egy kis magyarázás és sok-sok visszajelzés, de így is elég jól sikerült az együttlét, mindkettőnk számára. Még nem öltöztünk fel, a rodiai gyengéden ölel magához, amennyire csak tud. Lágyan simogatja a hátam és a vállam, néha a hajammal játszik, ami kifejezetten tetszik. Rég volt valaki gyengéd velem. A fejét az enyémtől pár centire pihenteti és engem néz. Felszabadultan sóhajt. - Köszönöm... Nagyon jó volt. Remélem, nem okoztam csalódást... -mondja szelíden. Ezen elgondolkodom. Ahhoz képest, hogy milyen kis tapasztalatlanka, elég ügyes volt. Én a hátát simogatom lassú, körkörös mozdulatokkal. - Csalódást? Ugyan kérlek... Nagyon jó volt - mosolygok rá, majd másik kezemmel végig simítok az arcán. Pár pillanatig hagyom, hogy mindketten kiélvezzük még ezt a rövid békét. - Hogy tervezed az elkövetkezőket? Becsukja a szemét, ő is csak élvezi a kényeztetést és a rövid, bensőséges pillanatokat. Jó ideje nem volt része ilyenben, és jó ideig valószínűleg nem is lesz, ezzel tisztában vagyok. - Összepakolom azokat a cuccaimat, amik fontosak, majd megkeresem a csempészhajót ami kivisz Coruscant-ról. A Dantooine-on tudtommal él pár Jedi, találkozok velük. Együtt fogunk gazdálkodni egy farmon. Roba malacokat és banthákat fogunk nevelni, zöldségeket és gabonát termeszteni... A fölösleget meg eladjuk. Közben pedig próbálunk más Jediket is felkutatni... Vagyunk még a galaxisban szerteszét. Együtt talán ellenállhatunk a Birodalomnak. Talán újjáépíthetjük a Rendet... Persze ezek csak álmok -mosolyodik el a végén. Én kicsit aggódva nézek rá. - Biztos jó ötlet ennyi jedi-nek egy helyen lennie? Nem vagytok így könnyebb célpontok? Nem találnak meg könnyebben titeket? - kérdezem aggodalmasan, majd felkönyökölök, mikor a Rendről beszél. - Szerinted lehetséges volna újjáépíteni a Rendet? Van bármi esély arra, hogy a Birodalommal szembe lehet szállni? - kérdezem kíváncsian tőle. Továbbra sem szeretném, ha meg tudná, hogy én is jedi voltam egykor, habár ha kicsit figyelne, valószínűleg elég hamar leeshetne neki. De nem bánom, hogy így van. A hátára fordul és a plafont nézi. - Biztos, hogy nem jó ötlet. De egyenként is ugyan úgy levadásznak minket... - elgondolkozik. Maga sem tudja, hogy mit gondol. - Talán... Én... Szeretném. Lehet, hogy nem vagyok minta jedi. A Lovagi címet is csak szükségből vágták hozzám a háború alatt. Még mindig padawan lennék minden bizonnyal... Ellenben... Amióta a Birodalom uralkodik, a Rendet pedig eltörölték... Úgy érzem, hogy a fény, a jóság kezd eltűnni a Galaxisból... Mintha az egészre sötétség ült volna... Olyan... Ellenséges minden. A rohamosztagosok mindent feltúrnak, a Birodalom mindenki életébe belerondít... Az emberek elárulják a legjobb barátjukat is, csak, hogy a Birik ne őt büntessék meg... A Kashyyyk erdeit felégetik és rabszolgaságba taszítják a Wookie-kat... Ez... Ez nem helyes. Ha a Jedi Rend még létezne, tudnánk segíteni... Tudnánk harcolni... Hisz ez a feladatunk, nem? Békét és boldogságot, nyugalmat hozni... Szeretném visszahozni a fényt a világunkba... Ezért harcolok. Ezért kockáztatom az életem - fejezi be határozottan. - Hát... Bátrak vagytok, ha ezt bevállaljátok... - nézek rá még mindig felkönyökölve. Aztán mikor megint belekezd a hősies ábrándjaiba, akkor felégördülök és rámosolygok. - Ugye tudod, hogy kicsit naiv vagy? - mosolygok rá. - De tetszik... Kellenek az ilyen tiszta emberek... Bevallom, irigyellek kicsit. Csak ne ölesd meg magad emiatt... - nézek rá, majd legördülök róla és én is a plafont nézem. Talán el kéne indulnom.Kicsit elmosolyodik. - Nem kicsit, hanem nagyon. Nagyon naiv vagyok. És megpróbálom nem megöletni magam, ígérem - Felül, majd felveszi kettőtök ruháit a földről. Odaadja a tieidet, a sajátját pedig felveszi. - Lassan indulnod kéne. Elkísérjelek? Ránevetek. - Igen, igen, nagyon naiv vagy... - kacsintok rá, majd elveszem a ruháim, öltözködni kezdek, közben válaszolok. - Ne - rázom a fejem. - Lehet, jobb, ha nem látnak minket ketten... Csak összeraknák a dolgokat - húzom el a számat. Aztán gyorsan hozzáteszem még. - De nagyon aranyos vagy, hogy felajánlottad - mosolygok rá, miközben felveszem a kabátomat is. Bólint. -Valószínűleg jobb így - Elgondolkozik, majd sóhajt. - Nem lenne jó, ha téged is üldözni kezdenének... Az inkvizítorok. Nagyon vigyázz magadra... Azért meg tudod magad védeni, ha valami baj történik? - kérdezi halkan. Már el is indultam kifelé a szobából, mikor újból megszólal, de amit mond, attól vissza kell pördülnöm. Elkomorulok. Eddig még nem tudtam olyanról, aki érezte volna, hogy jedi vagyok. Összehúzott szemmel nézek a fiúra. - Ne ilyen hangosan... - pisszegem le, paranoiásan körbenézek. Nagyot nyelek, rám jött a pánik, hogy mi van, ha megtalálnak. - Igyekszem, eddig szerencsére elkerültök egymást. Azt meg, hogy meg tudom-e védeni magam, majd kiderül, gondolom... - mondom neki komolyan. - Te is vigyázz magadra. Örülök, hogy megismerhettelek... - mondom, majd felé lépek és szorosan megölelem. Csak bólint. Magához szorít, jó hosszan. - Én is örülök... Majd írj - mondja viccelődve, tudja, hogy nem fogjátok tudni elérni egymást sehogy. - Jó utat haza. Ám mielőtt elmehetnék, megállít. - Várj! - mondja. Kíváncsian hátrafordulok. Elszalad a nappaliba, majd egy perc múlva visszatér, kezében egy pici puffer pig plüssel. Kb 15 centis. -Ezt még a mesteremtől kaptam, mikor gyerek voltam... Azt mondta, hogy a puffer pigek az értékes dolgokat szagolják ki, és így került hozzám. Kiszagolta a bennem rejlő kincset... Úgy terveztem, hogy majd én is tovább adom a tanítványomnak, de erről már letettem. Szeretném, ha elvinnéd magaddal - mondja mosolyogva. Sosem voltam az a tipikus lány, de ez a plüss nagyon édes. Elmosolyodom. - Köszönöm! - mondom, majd gondolok egyet és lekapcsolom az egyik barna és kék karkötőm a sok közül és felé nyújtom. - Ha már te is adsz nekem valamit, akkor én is. Hogy emlékezz rám - mondom neki. - Ha valaha visszatérsz ide és én is itt leszek, akkor tudod, hogy találsz meg. Jövök neked egy itallal! Ha én kerülök el hozzád, biztosan benézek - kacsintok rá, majd felcsapom a kapucnim és elindulok, kezemben a cuki malaccal. Ő pedig integet nekem. Amint kilépek a lakásból, megint rám telepszik a magány. Szuper... Na, induljunk haza... Vagy mi... - gondolom lehangoltam, majd sietősen, de nem feltűnően elindulok.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Nov 18, 2020 14:16:08 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/458547397581078539/778620832989184010/5c1f00afb08a7302f129bd7c2b583ae6~jpg Ahogy ülök a hajómon, nem vesz körül más, csak a teljes csend. Ez igazából mindig így van, de nem is baj. Nem szeretem mások jelenlétét ... Már régóta nem. A múltban történt dolgok miatt váltam ilyenné. A csendes, érzelemmentes gyilkos. Tulajdonképpen tökéletes alapanyag voltam fejvadásznak, mivel alig vannak morális határaim. Nem akartam mindig ilyen lenni. Annak idején még álmodoztam, szabad, boldog életet akartam élni. De a körülöttem lévőknek más terveik voltak velem. Gyerekkoromtól kezdve harcosnak lettem képezve, így aztán végül... Az is lettem. Az asztalon előttem ott fekszik a Verpine pisztolyom darabjaira szétszerelve. Ez ugyanaz a fegyver, amivel lelőttem a családtagjaimat. Dühös voltam és kétségbeesett. Nem láttam más megoldást hirtelen. Hibáztam, de nem tudom nem megtörténté tenni. Összeillesztem a fegyver darabjait, amivel azóta oly sok életnek vetettem véget, majd az övemen lógó tokba helyezem. A páncél még itt, a hajón is rajtam van. Kicsit talán paranoiás vagyok, de így legalább nehezen tudnak meglepni. Régóta minden helyzetben a legrosszabbat várom. Ezeknek is mind oka van. Mások azt mondanák, hogy az ilyen nem is élet. Talán igazuk is van, de nem számít. A lényeg az életben maradás. Az erősek eltapossák a gyengét a sikerhez vezető úton. Régen gyenge voltam. A saját testvéreim minden nap gondoskodtak róla hogy ezt tudjam, ahogy a klónok a Kaminon is. Ahogy a klónok az eszembe jutnak, a polcon pihenő, sisakra pillantok, amin egy fekete lyuk tátong. A klónoknak legalább nem volt olyan egyszerű dolga velem, mint a bátyáimnak. Azóta sok minden változott. Többek közt én. A hajó hálóhelyiségébe betérve odalépek a kis széfhez ami az egyik asztalon áll. Beütök egy kódot, mire az ajtó lassan kicsúszik a helyéről, feltárva a tároló tartalmát. Egy kopott, fekete könyv van benne, mellette egy kissé viharvert írószerszám. Az előbbit óvatosan kiemelem a helyéről. Még valamikor 15 évvel ezelőtt szereztem ezt a kis könyvet. Egy lassú mozdulattal felnyitom, és az első lapon álló feliratra pillantok. „Ni su’cuyi, gar kyr’adyc, ni partayli, gar darasuum” majd alatta egy karcos betűkkel írt név, félig áthúzva; Dax. - Halott. – teszem hozzá magamnak, rekedt hangon. A családnevet már oda sem írtam. Régóta nem teszem. A klánom valószínűleg úgy is kitagadott azok után amit tettem, így én is letagadtam őket. Különben sem kaptam tőlük sok pozitív dolgot. Elkezdek lapozgatni a naplóban, egy-egy pillantást vetve az oldalakra. Különböző, akár egy soros bejegyzések állnak nagyjából minden második napnál, egyes időszakokban naponta. Sokszor akad néhány hosszabb írás is. Aztán elérem azt a részt, amit már a Kaminon írtam. Egyetlen pillanat elejéig megáll a tekintetem a „Kas’im” néven, de aztán tovább megyek. Egy két bejegyzést még el is olvasok. Aztán elérek egy laphoz, ami teljesen göröngyös, illetve egy két helyen már átlátszó is. Rendesen el volt ázva annak idején. „Kas'im beledobott a tengerbe, azt mondván hogy tudnom kell tengerben is úszni. Teljesen bolond. Majdnem megfagytam, emellett össze is futottam valami tengeri ragadozóval. De túléltem. Azóta se száradtam meg rendesen, mert közben az öreg el kellett menjen a klónokkal foglalkozni, engem meg ott hagyott. A kaminoiak meg nem törődtek velem. Néha arról fantáziálok hogy elcsavarom a hosszú szürke nyakukat, és én őket dobom a vízbe. Aiwha csalik...”
Tovább lapozok. A legtöbb oldalon van valami nyom; legyen az víz, valami ital, simán szakadás, vagy akár vér. Megállok pár lapnál ami kifejezetten sok vérnyomot tartalmaz a többihez képest majd, beleolvasok. „Ma Kas'im a Mandaloreról tért vissza. Pár napja ment el, azt mondta valami elintéznivalója van. Ez idő alatt én többnyire a szálláson tartózkodtam. A klónok kiüldöztek az edzőteremből. Majdnem verekedés lett a vége, de akkor jelent meg egy kaminoi. Persze, ő is a klónokat pártolta, mondván, hogy azoknak kell edzenie, mert egy galaxisért harcolnak majd egyszer. Én meg csak egy egyszerű kölyök vagyok, aki örüljön hogy itt lehet. Mandaloriul morogtam neki egy az édesanyját dicsérő választ, majd leléptem. Aztán, ma Kas'im visszajött, egy igazi, hagyományos beskar páncéllal. Meglepett, de örültem neki. Nem tudtam, hogy tudok még ilyet. Az öreg meg akart ölelni, én meg nem akartam elcseszni a pillanatot, úgyhogy csak álltam ott, mint egy darab fa. Aztán felpróbáltam. Elég jól passzolt, és erősebbnek éreztem magam benne. Fekete színű, az a kultúránkban az igazság színe. Bár egyelőre nem akarom mindig hordani, minek, ha nincs szükségem rá? Majd a k....”Ezen a ponton a szöveg érthetetlen firkává változott, ám annak is hirtelen vége szakadt. Pontosan emlékeztem rá, hogy mi történt ekkor, de azért olvastam tovább, mint aki most érne el egy történet fordulópontjához. „Ezek a rohadt laborpatkányok. Gyűlölöm őket. Egytől egyig. Ott ültem, írkáltam az előző sorokat, mire odajött 2 kommandós és kikezdtek velem. A valódi életkorukat tekintve most voltak 8 évesek, de 16 éves volt a testük. Fogalmam sincs, egyáltalán hogy tekintheti őket bárki embernek. Olyanok mint a beprogramozott robotok arccal. Még mindig emlékszem, hogy miket vágtak hozzám. - Hé di'kut! Mi van, könyvet írsz? Nem tudtam hogy Kas'im egy írnokot hozott magával. - Hát – szólt hozzá a másik – ha már ahhoz túlságosan hut'uun, hogy harcoljon mint mi... Majd nevetve kikapta a naplót a kezemből. Felugrottam, és a napló után kaptam, ám az azt tartó kommandós röhögve lépett ki előlem, miközben a társa beállt elé. Ökölbe szorítottam a kezem, s lenéztem a párosra. Magasabb voltam mint ők, mindig az voltam. Azt gondolják, hogy azért mert az arcuk olyan mint Jango-é, ezért mindjárt legyőzhetetlenek lesznek. - Legalább én eldönthetem hogy mit csinálok, nem pedig be vagyok rá programozva, mint ti, átkozott kísérleti majmok. Komolyan azt gondoljátok, hogy mert egy fejvadász génjeivel rendelkeztek, ugyanolyanok vagytok mint ő? Megmondjam mik vagytok? Idióták akik csak azért pattantak ki a tartályukból, hogy a kurva kaminoiak minden szavát lessék. Ugyanolyanok vagytok mint minden gyalogos, csak jobb játékszereket kaptatok és különlegesnek érzitek magatokat... A kommandósok egy pillanatra elképedtek. Általában nem szoktam sokat beszélni hozzájuk. De nem gondolkodtak sokat. Az egyikük körbe nézett, felmutatta a kezét a másiknak, mire az gyorsan fejbevágott engem. Nem voltam készen erre, így az ökle pontosan eltalálta az arcomat. Eléggé fájt, de túléltem. Megpróbált volna megint megütni, de erre már számítottam. Kitértem előle, majd gyomron vágtam a srácot. Senkin nem volt páncél, így aztán ők is megéreztek minden ütést. Ahogy ő hátratántorodott az ütéstől, a másik megpróbált elkapni hátulról. A két kezével magához szorított, miközben a társa elkezdett ütlegelni. Egy csapást mért a gyomorszájamra, majd egy jobb horoggal megküldte a fejemet is. A számban össze gyűlt vért az előttem álló kommandós szemébe köptem, majd mindkét lábamat felrántva a talajról hasba rúgtam. A társa ettől kissé megdőlt előre, így megragadtam a karjánál fogva. Hátra csavartam a karját, majd kifeszítettem. Mértem rá egy nagy ütést, amitől aztán el is tört. A klón arcán a nagy fájdalom jelei mutatkoztak, viszont nem üvöltött, csak elmorzsolt pár szitokszót az orra alatt. Tudta, hogyha kiabál pár pillanaton belül megjelennek a kaminoiak. És akkor nem lesz lehetőségük elverni engem. A másik klón, miután kitörölte a vért a szememből, megpróbált megütni, de ellöktem a karját. Ez még megtörtént vagy kétszer, de közben kirúgta a lábamat, így a padlón landoltam. Már épp rúgott volna belém, de a bokájánal fogva megragadtam, és lerántottam a földre. Feltápászkodtam, majd gyorsan rávetettem magam, hogy a földön tartsam. A bal karját lefogtam, a másikon meg ő feküdt, de rátérdeltem a mellkasára így nem tudta előhúzni. Ahogy ott tehetetlenül hevert, csak gyűlölettel nézett rám, mire én elkezdtem a jobb kezemmel ütéseket mérni rá. Felváltva ütöttem a fejét és a mellkasát, párszor a vállát is. Az arcán látszott, hogy a kommandós mindjárt elájjul. Már épp mértem volna rá még egy ütést, amikor elég erős rúgás érte az oldalamat. Felborultam, és egy kicsit gurultam is a padlón. Eltört pár bordám, de nagy nehezen feltápászkodtam. A klón rám nézett, majd a társára, aztán hirtelen felkapta a fejét. Én is hallottam... Lépés hangok. A srác gyorsan felemelte a pajtását, majd a vállára fektette. Az egyik keze csak lógott mellette, a másikban meg a majdnem eszméletlen társát tartotta helyben, ahogy gyors léptekkel megindult a gyengélkedő felé. Én letöröltem az arcomról a vért, majd körbenéztem. A napló ott hevert a földön nem messze, nyitva. Ahogy odabotorkáltam, felkaptam a földről és láttam, hogy pár lap vérrel van átitatva... Se baj. Majd gyorsan megindultam a szállásra mielőtt bárki meglátna. - Innentől hordani fogom a páncélt – gondoltam magamban.”
A sorok végére érve felnéztem a naplóból. Ezek után Kas'im vagy egy órán át ordibált velem, azt mondva hogy nem kellene ilyeneket csináljak. Kicsit részeg volt, még mindig emlékszem rá. Néha elgondolkodom azon, hogy mi lenne ha az útjaink nem váltak volna szét... De talán jobb így. A magam ura vagyok, és már a klónok se jelentenek rám nézve fenyegetést. Visszatettem a naplót a helyére, és bezártam a széfet. Már ideje lenne vállalni valami munkát. Ha mást nem, akkor azért, hogy csináljak valamit. Úgyhogy, bementem a helyiségbe ahol a fegyvereket tartom, és magamhoz vettem mindent. Elraktam a pisztolyokat, a tőröket, az átalakított Verpine karabélyt a hátamra akasztottam. Eltettem egy adag gránátot, mindenfélét amit hordani szoktam magamnál. Még mielőtt elindultam kimentem inni egy kis vizet. Ahogy a sisakot magam mellé helyeztem, immáron egy arc nézett vissza rám a tükörből. Egy emberi arc, és nem a szokásos T alakú vizor. A saját arcom néha olyan idegennek tűnt számomra. A beskar'gam olyan volt számomra, mint egy második bőr réteg. A természetes viseletem. A saját, szürkés kék szemeimbe nézve nem láttam mást, csak egy megtört, érzelmeitől megfosztott emberi roncsot. Visszahúztam a sisakot a fejemre, és így már jóval jobban éreztem magam. A szokásos külsőmben, a páncélban sokak számára félelmetesnek is tűntem, ami nekem mindig is tetszett. Lefuttattam néhány biztonsági ellenőrzést a gépen, majd leengedtem a rámpát és lassan leballagtam rajta. - Lok – szóltam a gépen működő mesterséges intelligenciához, immár a sisakom hangtorzítója által kreált robothangon – zárd le a gépet. Leléptem a leszállópálya talajára, és körülnéztem a Coruscant tájain. Utálom ezt a bolygót. Sokkal több élőlény van itt, mint az nekem tetszik. De munkát meg itt a legegyszerűbb találni, úgyhogy muszáj. Elindultam egy bár felé. Közben esett, a cseppek pedig hangosan kopogtak a páncélomra hullva. Az utcákon haladva mindenféle árus próbált rám sózni különféle haszontalan kacatokat. Csövesek próbáltak megállítani, de egyikük se érdekelt. Régóta nem igazán foglalkoztam másokkal. Senki nem segített nekem, én se segítettem senkinek. Szerintem ez így volt jól. Ahogy egyre inkább az alsóbb szinteken jártam, egy pillanatra hálát adtam a sisak levegő szűrőjéért. Még mindig emlékszem a bűzökre az utcán töltött éveimből. Betértem egy kocsmába, amiben egy csomó részeges lény üldögélt, táncolt, vagy akár verekedett a sarkokban egy-egy ital fölött. A körözési listához álltam oda, hogy keressek valamit, ami meg is éri az erőfeszítéseket. Aztán egyszer csak megkopogtatják a vállamat. A kezemet azonnal az egyik pisztolyomra csúsztatva megfordulok, és egy zabrak férfivel találom szembe magam. Bemutatkozik, majd azt mondja munkát ajánlana. A felajánlott italt visszautasítom – már rég megtanultam, hogy ilyen helyeken senkitől ne fogadjak el semmit – majd követtem, ahogy elvezetett egy asztalhoz. Ahogy oda leültünk elkezdt Mandalori sört inni, közben pedig egy helyi bandáról mesél, majd kivetíti a vezetőjük, egy twi'lek arcképét. Aztán elmondja mennyit ajánlana. Egy pillanatra elgondolkodok. 45 ezer kredit nem semmi. Akkor ez nem lesz éppen egyszerű munka, és nem csak azért, mert fel is kell kutatni a terroristákat. De legalább van benne egy kis kihívás. Épp olyan munka, amire szükségem van, hogy ne unatkozzak. Lassan bólintok. - Vállalom. – felelem szűkszavúan – Egyéb információkra szükségem lenne a célponttal kapcsolatban.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Nov 18, 2020 19:08:24 GMT 1
| Ezt dobta a gép |
Jade Reegient - Bratti
Az utad hazafele elég simán ment. Senki nem kötött beléd, senki nem kéregetett tőled, senki nem rabolt ki, mindenki csak elment melletted. Hazaérsz. Az egész nap a tied, azt csinálsz amit akarsz. A másnapod is lazán, békésen indul. Ott ébredsz, ahol elaludtál, épen és egészségesen (gondolom otthon, de ha megint felszedtél egy pasit, az is oké. Ha le akarod játszani, szólj privben ). Mikor túlestél a reggeli döglődéses procedúrán, eszedbe jut, hogy elfogyott a kenyér, és elindulsz kenyérért. A sarki bolt fele baktatsz, közben pedig kissé meg is lepődsz, hogy még mindig semmi következménye a kocsmában történt dolgoknak. Elérsz az árushoz, veszel némi elemózsiát, majd visszaindulsz. Ahogy az épületek mellett sétálsz, hirtelen oldalról behúznak egy szűk, sötét sikátorba. A szád befogják, nem tudsz sikítani. Mielőtt bármit reagálhatnál, a falhoz szorít egy erős kar, a torkodhoz pedig vészesen közel egy vibropenge zümmög. Fenyegető sárga szempárral nézel farkasszemet, amihez halálos fogsor és szörnyű lehelet társul. A sikátorban többen is vannak, ha őt valahogy le is verekednéd magadról, 5 másik menne rád. -Egy mukkot se, vagy a te húsodból sütök vacsorát –sziszegi a trandosh- Most szépen velünk jössz, cicababa. A szád betömik, a szemed és a kezeid lekötik, a fegyvereidet (ha van nálad, mondjuk az alsó szinten mindenkinél van akinek van egy csöpp esze) elkobozzák. A trandoshan magával rángat. Össze-vissza kanyarogtok, hamarosan lebegtetőmotorok zúgását hallod meg. Beültetnek egy siklóba, majd elindulnak. Mindkét oldalról közrefognak. A siklóval is plussz köröket tesznek ,hogy még véletlenül se tudd kitalálni, merre mentek. Érzed, hogy fel is, le is emelkedtek a szintek között, a ¾ órás út alatt teljesen összezavarodsz. Bármit is mondasz, nem válaszolnak. Ha szabadulni próbálsz, rádszólnak, megrángatnak, megütnek. Végül elcsendesül a fő légfolyosók zaja. Már nem a nagy utakon vagytok, hanem sokkal eldugottabb helyen. Megálltok, kirángatnak a siklóból és tovább löködnek. Ajtó nyitódás, csukódás. Alkohol, cigifüst, és ózon (elvileg ilyesmi szaga van a star wars-ban a fegyvereknek) szaga csapja meg az orrod. A hely nagyon eleven, betölti a ricsaj és a zene. -Menjetek már arrébb szarzsákok! –morogja a gyík a körülöttetek lévőknek -Ki ez Jassk? Hova viszed? –szól egy kíváncsi hang pár méterről -Mazer kérte, valami kamus ribi. Faszom se tudja minek. Lehet csak meg akarja baszni. –nevet gúnyosan -Picsába már, megint civileket terrorizáltok?? –háborodik fel, a következő pillanatban ugyan onnan egy nagy puffanást és nyögéseket hallasz. -Kussolj Alask! –mondja egy másik férfi- Csak azért vagy még életben, mert Mazer elfuserált kölyke vagy! Az ezután lefolyó vitát már nemigen értetted, ugyanis befordultok egy folyosón és felmentek egy lépcsőn az emeletre. A téged irányító Jassk kopog a vasajtón ami előtt megálltok, majd amint kinyílt, bevisz. Mögöttetek szisszenve zárul. Lekerül a szemkötőd és a rongy is távozik a szádból. Egy 30-40-es éveiben lévő twi’lek pasast látsz meg magaddal szemben. Egy asztal mögött ül hátradőlve, a lábai az asztal tetején. Csak a túlméretezett leguán van rajtatok kívül a szobában, az ajtóban áll. -Üdv nálam, virágszálam. –arcán széles mosoly, de nem a jószándékát jelzi- Hadd mutatkozzam be. Mazer Kairn vagyok, a Blacksky névre hallgató banda vezére. Meg kell kérnelek valamire, amit jobb ha megteszel nekem. Tudom, hogy te ilyen kémkedős rosszkislány vagy. Ennek a képességednek szeretném hasznát venni. A problémám a következő: A Harriettes köcsögök meg akarnak öletni. Felbéreltek egy fejvadászt, a faszi neve Evaar Werda. Egy mandalori szu’tak. –nem beszéled a Ryl-t, de a jelző biztos nem pozitív- A feladatod a következő lenne: A közelébe férkőzni és félrevezetni. Nem tudhatja meg, hol vagyunk. Nem tudhatja meg, hányan vagyunk. Nem tudhatja meg, mennyi felszerelésünk van. Hamis információkat kell átadnod neki, mint kém, aki közénk férkőzött be. Megértetted? Ó, és ha nem fogadsz szót… A Birodalom esetleg tudomást szerez róla, hogy segítettél egy Jedinek, aki a Dantooine-ra tart. Remélem világos voltam. –hangja halálosan komoly, ahogy tekintete is. Nem viccel, érzed. És nem is hazudik. Többet tud, mint szeretnéd. Sokkal többet. Minden bizonnyal igen befolyásos alak és megvannak a forrásai.- A mai napon a vendégem vagy itt, nálunk! –jelenti ki sokkal lazább tónusban- Nyugodtan ismerkedj meg a srácokkal odalent. Nem mehetsz el kíséret nélkül. Jassk felel érted. Én a helyedben nem baszakodnék vele. –vesz egy szál cigit és rágyújt- Na, menj, élvezd az ingyen szarokat! Viselkedj jól. Ha kérdezel még valamit, arra válaszol, majd utána tessékel ki. Mikor leérsz, egy nagyon nagy bandatanyát találsz. Részben kocsma, részben bulihely, részben katonai bázis. Az egyik szegletben játékok, billiárd, sabacc, darts és hasonlók találhatok, a másikban egy bárpult és rengeteg ital, egy következőben tárva-nyitva egy raktár, ami csordultig van pakolva fegyverekkel és robbanószerekkel, illetve ezekhez kapcsolódó dolgokkal. A többi helyet asztalok, kanapék, székek, karosszékek töltik ki. Van egy másik lépcső is amellett amin lejöttetek, azon járnak-kelnek a bandatagok. Vagy egy második buliszint, vagy személyi szállások. Más nem nagyon jut eszedbe. Az egész hely nyüzsög. Rengeteg rosszarcú figura van csoportokba tömörülve. Nem kevesen igen agresszívan játszanak egymással-az egyik sarokban egy füstölgő tetemet is látsz. Az egész csapatot végignézed, mind a velejéig romlottnak tűnik… Amíg egy sárga bőrű twi’lek srácon meg nem akad a szemed. Egyedül ül az egyik sarokban, karjai összefonva. Láthatóan szorong és nem érzi magát jól. Téged néz. Az arcán ütés nyoma vöröslik, az egyik szemöldöke felszakadt valamikor a közelmúltban, már össze van varrva. Sokkal másabb a kisugárzása, mint a többieknek. Az asztalán egy pohár vöröses-narancsos folyadék, mellette egy tolltartó, amellett pedig egy papír füzet.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Nov 20, 2020 23:11:19 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Nem hittem volna, hogy ennyire megvisel Dretz elköszönése. Na, nem azért, mert hirtelen beleszerettem volna vagy valami. Egyszerűen csak társaság volt. Semmi több. Lehetett vele beszélni. Nem voltam végre egyedül. Az ember hajlamos elfelejteni, ha egyedül van, de alapvetően társasági lény. Én pedig nagyon régóta egyedül vagyok. Úgyhogy az elkövetkező napom a depizésről szól. Nincs kedvem semmihez sem. A hajómban maradok, takarítgatok, rendet teszek, amúgy elég retkes volt már a hajó, szóval ráfért ez a nap takarítás. Kifáradtam, ez igaz, de legalább jobban lettem kicsit. Cserébe az a kurva kenyér elfogyott. Semmi kedvem kimozdulni. De muszáj, mert éhes vagyok. Szóval felöltözöm. A történtek után jobbnak látom, ha a köpenyemet is magamra terítem, a szokásos vibropengéim és a kézi nyílpuskám is magammal viszem. Elindulok. Félek kicsit, bevallom, de szerencsére nincs semmi baj. Egyelőre… Mert tudom, hogy vissza fognak jönni. Abban reménykedem, hogy Dretz békében el tud menni innen. Na, kellett nekem kicsit ellazulni! Faszom ki van… Mérgelődöm, mikor elkapnak. A szám befogják, automatikusan a lehető legerősebben beleharapok. Azonban mást nem tudok tenni, a vibropenge azért elég ijesztő ehhez, én meg élni szeretnék még. Úgyhogy nyugton maradok. Egyelőre. Úristen, de kurva büdös ez a száj. Ettől simán beájulhat valaki… Vajon, ha úgy teszek, mint aki beájul, akkor ki tudom hallgatni őket? Ezen elgondolkodom, de végül elvetem. Nem akarom szem elől téveszteni őket. Mert hogy öten vannak. Legszívesebben beszólnék, hogy ez megtisztelő, hogy egy lány után öt pasit küldenek, csak éppenséggel nem tudom. De magamban jót derülök ezen. Öröm az ürömben… Nem sok mindent tudok tenni, szóval csak hagyom magam. Később talán még hasznát veszem annak, hogy most nem veretem meg magam. Én türelmesen vagyok. Na, jó, ez kurva nagy hazugság volt, de na. Ilyen helyzetben muszáj. Persze a fegyvereim elveszik, ez nem meglepő. Próbálnám legalább azt kitalálni, merre megyünk, de okosak. Összezavarnak. Menjetek a picsába… Gondolok rájuk. Nagyon unatkozom. Szóval megszólalok. - Na, és mi újság? – kérdezem csevegő hangon. – Tudjátok, elég uncsi itt ülni, gondoltam, társaloghatnánk addig… - kezdem, de nulla választ kapok. - Tuskók… - morgom még magamnak, de remélem, hallották. Halálra unom magam. De komolyan. Baszki, az egész életem végig játszottam, mire megérkezünk és elég részletesen tettem… Be is alszom a végére kicsit, de kirángatnak. Végre megjöttünk! - Na, végre! – mondom nem annyira hangosan, mert még élni akarok. Betérünk valami helyre. Fasza. Kurva büdös van. És kurva hangos. Igyekszem kinyitni a fülem, mivel nem látok. Hallgatózom, milyen alakok vannak itt. Minden információ hasznos lehet. Kamus ribi?! A kurva anyádat, azt! Nem vagyok kamus… Hehe, de igen. De ribi nem vagyok. Vagy de? Áhh, mindegy… MI A FASZ?! Hallok egy puffanást. Jesszus… Mi van már ezekkel?! Örülök, hogy legalább egy valaki érdeklődik a hogy létem felől. Persze minden információt gondosan elraktározok. Bármit fel lehet később használni. Elvégre ez a specialitásom. Sajnos, nem tudom végig hallgatni, de nem is baj, már ennek is örülök. Végre leszedik rólam azt az istenverte szemkötőt. Pár pillanatig nem látok semmit, de aztán körbenézek. Picsába… Gondolom, ahogy hallgatom a férfit. Ismerem a bandát, elég sok baj van velük. Hogy a faszba kerültem?! Rohadtul nem a jó oldalon állok éppen. Semmi kedvem ehhez. De hallgatom. Végül is jogos. Ehhez értek, megértem, miért engem választottak. De itt ők a rossz fiúk, és azért nekem is van morális kódexem. Elvégre egy kibaszott jedi voltam vagy mi. Tehát azért vannak határok és ennek a szörnyű csapatnak nem fogok dolgozni… Ám amint meghallom Dretz nevét, összehúzom a szemem. Nem értem, miért kellek én, ha ennyire jól értesültek már így is. Ennyire nem vagyok jó azért. Utálok valakinek felelni. Most jövök csak rá, mekkora kincs is a függetlenség és a szabadság. Hát, ez most úgy tűnik, egy ideig elveszik… Még megkérdezem, hogy mit tud a srácról és hogy van-e bármilyen fontos infó még, amiről tudnom kell. - Idő? Nos, erről még értesítünk. Az első feladatod, hogy elhitesd vele, hogy segíteni akarsz neki. Hogy megbízzon benned. Adatunk pedig nem sok van róla. Tudjuk, hogy hol vette fel a munkát, illetve, hogy valószínűleg még mindig a környéken tartózkodik. Nem tudjuk minden lépését követni. Tapasztalt és ügyes. Igen nagy hírnévnek örvend. Megadjuk az utolsó ismert tartózkodási helyét... - mihelyt ez megtörtént, felállok, majd biccentek neki. - Köszi, Főnök… - mondom neki egy gúnyos mosollyal, de lazán, majd biccentek ismét. Amint leérek, alaposan körbenézek. Te jó szagú hold! Hogy lehet így élni?! Ezen a helyen minden van. De tényleg. Ha nem tudnám, mekkora faszkalapok, egészen érdekes lenne. Igyekszem nem tudomást venni Jassk-ről, de aztán meggondolom magam. Felé fordulok, köszöntöm. - Szia Jassk! Sword Lily vagyok, örülök, hogy megismerhetlek! – nézek rá kissé kiismerhetetlen fejjel, bizonytalannak tűnve. Tényleg be kéne épülnöm. Elvégre ahogy a mondás tartja: Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. Utálom, ha fenyegetnek. Szóval ezzel nem nyerték el a jóindulatomat. Szerencsére jó szemem van ahhoz, hogy kiszúrjam azokat, akik kilógnak. Sajnos, ez csak egy tag egyelőre. De ahogy elnézem, és felidézem a történteket, ő lehet az, aki megvédett. Szóval ő a főnök nem kívánt fia. Aha. Nem bírják, valószínűleg ő sem őket, ahogy hallom. Azt hiszem, megvan, kit fogok magam mellé állítani… Vigyorgok magamban. De nem szabad lelepleznem magam. Szóval először szépen végig járok mindenhol, bedobom magam. Előveszem a leghaveribb jellemem, laza vagyok, nevetgélek, viccelődöm, ha kell és remélem, nem másznak rám, mert akkor kénytelen leszek lepattintani őket. Igyekszem mindenkivel megismerkedni, hátha van még valaki, aki menthető. Meg amúgy sem árt felmérni a terepet. Meg aztán Jassk gyanúját is le kell rendezni. Igyekszem őt is bevonni, ha lehet. Nagyjából három negyed óra után úgy döntök, megközelítem a srácot. Igyekszem addigra Jassk-t jól leitatni és máshol hagyni. Elvégre ingyen van minden nekem most. Szóval ha már nem fenyeget annyira, hogy lehallgatnak, megközelítem a potenciális szövetségesem. - Helló Alask! – köszönök rá vidáman. Felmérem a környezetét. Én magam nem ittam semmit. Elég volt a tegnapelőtti. Szóval lezuttyanok mellé, miközben köszönök. - Azt hiszem, te vagy az, ha nem tévedek… Kösz, hogy védelmedbe vettél – nézek rá kicsit komolyabban. Tényleg értékelem amúgy. A srác kissé meglepetten néz rám, mikor leülök mellé. Kezében ceruza, az előtte fekvő papíron pedig egy acklay vázlata. - Elég jól néz ki!- kacsintok rá. - Ügyes vagy. -Oh... Üdv! -mosolyodik el félénken- Hát... Igazán semmiség... Azt hiszem -végigsimítja a lekkuját.- És köszönöm! Meglep, hogy tudod a nevemet. Mármint... Hogy figyeltél rá és kitaláltad - mondja kissé zavartan. Felhorkanok. - Hát, nem volt nehéz... Egyedül ülő, aki kilóg a többiek közül, friss ütésnyom... Nincs még egy ilyen lény itt - mosolygok rá. - Szóval TE mit. Keresel itt? - kérdezem érdeklődve. Nagyot sóhajt és felkönyököl az asztalra, fejét két tenyerébe temeti, majd a balt lerakja és a jobban pihenteti a fejét. - Leginkább a hülye faterom miatt... A bandához kötötte az életem, akár akarom, akár nem... - válaszolja röviden, savanyúan. Szimpátia elnyerése, egy.- Akkor csatlakozom a csapatodhoz! - kacsintok rá, majd felsóhajtok. - Ha jól gondolom, inkább a nem csapathoz tartozol... Mióta csinálod ezt? Megint sóhajt. Most csak lopva néz rám, ujjai közt pedig a ceruzát forgatja. - Amióta élek nagyjából. Mindig is utáltam az egész kócerájt... Elvetemült seggarc mindenki, aki itt van. És az én nevem is bemocskolják... - hangja haragtól dörög, tekintetéből pedig sugárzik az őszinte gyűlölet, de nem beszél túl hangosan. Bingó! Gondolom, mert megszereztem az embert, aki belsős. Már csak magam mellé kell állítani...- De azért gondolom, szereted apádat, ha még mindig itt vagy és elviseled ezt a sok seggfejt - mondom megértően, de csak kissé sértődötten néz rám. -Az apám egy lelketlen, velejéig romlott terrorista, aki ártatlanokat mészárol és zsarol meg. A morális gátlások egyszerűen hiányoznak belőle. Egy igazi féreg... Inkább szégyellem magam miatta - folytatja még mérgesebben. Rámosolygok szomorúan. - Akkor miért vagy még itt? - kérdezem halkan. - Mert nem tudom, hogy szabadulhatnék meg tőlük... Nincs... Semmim. Nincs végzettségem. Nincs semmilyen szakmám. Nincs pénzem. Ha el is mennék valahogy, hogy élnék meg utána? Ráadásul a nevem is... - mondja lemondóan. Na, most kell óvatosnak lennem. Ahogy látom, eléggé szívesen hátba szúrna itt mindenkit. Még elég fiatalka, biztosan több, mint tíz év van köztünk. Nem vagyok benne biztos, hogy az elcsábítás menne. - Hát, na látod, én sem vagyok itt szívesen... Mondjuk, ezt elég ügyesen kitaláltad - biccentek felé. - Tudod, mit kell tennem? - Nem tudom, hogy ki vagy... De ezek szerint Mazer nem megbaszni akart. Mire "kért" meg? - néz rám. Na, most jön az érzelmi ráhatás. Zavarodottan nézek. - A főnök fia vagy és nem mond el dolgokat?! Megbízik egyáltalán benned? -Megbízni talán de. Csupán nem kérdezem... - válaszolja egyszerűen. - Áhá... - mondom elgondolkodva. - Nekem ha lenne egy ilyen értelmes gyerekem, biztosan ő lenne az, akiben megbízom és elmondom az összes bajom... De hát még fiatal vagyok ehhez vagy mi... - felnevetek, majd ő is, de hamar abba is marad. -Nem tudom, de szerintem apám gyengének lát engem, nem pedig értelmesnek. - Szerintem itt követte el a legnagyobb hibát - horkanok föl. Gondolkodom, hogyan tudnám az apja ellen uszítani, de hirtelen nem jut eszembe semmi. - Visszatérve: egy másik banda felbérelt valakit, hogy ölje meg az apád. Nekem az ő kegyeibe kell beférkőznöm, hamis infót adni, hogy ne deríthesse ki a dolgokat. Csak hogy én bevallom... - nagyon halkan beszélek. - Utálom, ha fenyegetnek. És ez tényleg elég para banda... Elgondolkodva néz rám. -Jól sejtem, hogy nem tervezel segíteni Mazer-nek? - kérdezi végül. Az italába hörpint, majd az ugyan olyan vöröses folyadékkal teli tárolóra néz. - Kérsz te is? - kínál meg, mire én csak felhúzott szemöldökkel nézek rá. - Hát, te sem győztél meg, hogy megéri nekem segíteni... De ha valamiért igen, akkor hallgatlak... - az italra csak a fejem rázom. - Kösz nem... Tegnapelőtt ezek a faszfejek bedrogoztak, így akartak ide rángatni - borzongok meg undorodva. Meglepetésemre kicsit nevet megint. - Ez tea... Meg én nem is akarlak bedrogozni. Amúgy meg bekaphatják... - legyint mérgesen, majd elgondolkodik. - Ha segítesz elérni, hogy a banda egyszer 's mindenkorra megszűnjön létezni, én pedig új életet kezdhessek, talán tudok segíteni... - nyögi ki végül. BINGÓ! - Hát, haver... Jó embernél kopogtatsz. Elvileg értek ehhez-ahhoz. Hamisítás, ilyesmik. Nem ígérem, hogy fullosan tudok segíteni, de én is örülnék, ha segítenél. Te vagy itt a belső ember... Viszont sokat beszéltünk, talán jó lenne, ha máshova mennék, még visszajöhetek később. Hogy tudlak amúgy elérni? Kéne egy terv... - hadarom. Hirtelen paranoiás leszek, hogy valaki lehallgat vagy gyanúsnak tartja, hogy vele lógok. Ő csak biccent egyet, majd kutatni kezd a cuccai közt. Egy kommunikátort halász elő, elvégez pár beállítást. -Ezzel. Titkos sávot használ - mondja egyszerűen. - Szuper! Ezzel csak téged érlek el? Mikor kereshetlek? -Csak engem. Bármikor kereshetsz, de ha nem érek rá, nem veszem fel. Én is hívhatlak? - kérdezi, én pedig bólintok. - Úgy kell tudnom beszélnem a csávóval, hogy fixen nem hallgatnak le. Meg majd minden fontos infót el kell mondanod, hátha rájönnek erre és nem lesz jó vége... - húzom el a számat. -Figyelj, én sem tudok mindent... De majd megteszem amit tudok. Nekiállok kérdezősködni meg ilyenek... Küldöm az infókat majd rendszeresen - feleli határozottan. Bólintok. - Mivel jövök addig neked? - nézek rá kissé aggódva. - Tényleg nem akarlak bajba keverni... - Elmosolyodik. -Semmivel azt hiszem. Kedves vagy, de megleszek. Köztük élek 19 éve... - forgatja a szemeit. - Rendben! Akkor én most még beszélgetek kicsit, majd lelépek. Ha tiszta a terep, később hívlak, jó? - nézek rá, ő pedig bólint egyet, majd hörpint a teájából. -Vigyázz magadra... Izé, hogy is hívnak? - kérdezi kissé kínosan. Elgondolkodom, hogy melyiket mondjam. Végül úgy döntök, egyelőre nem lehetek biztos, hogy nem árul el. Szóval maradok az eddig használtnál. - Sword Lily - kacsintok rá, majd felállok. - Örültem, kedves! - mondom, megsimítom a vállát, majd visszatérek a többiekhez, majd ha eleget voltam ott, akkor megkeresem Jassk-ot. - Lassan hazaindulnék, ha nem probléma - mondom neki lazán. Jassk kissé illuminált állapotban kel fel a helyéről, majd az ajtó felé támolyog. -Kövesshhh... Ó várj! - büfög, majd előszedi a szemkötőt és odaadja, majd int egy társának, hogy figyeljen rám és kísérje el kettőnket. Remek, mintha kisbaba lennék...
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Nov 24, 2020 19:31:23 GMT 1
Henry elégedett mosolyra húzza száját, majd megemeli a korsót és kortyol egy nagyot. Amint az újra koppan az asztalon, jobb kezét feléd nyújtja. -Remek! Kezet rá, mando’ad! –mondja lelkesen. Ha furcsállnád a mando’a szót, csak ennyit felel: „Az alvilágban sok nyelvet hall az ember, egy része ráragad, akár akarja, akár nem”- Kotrok neked információt.
A táskájában kezd turkálni, mire előszed egy adattáblát-jegyzet, minden bizonnyal., Ahogy előhúzta, felrakja az asztalra. Pötyög rajta párat, majd szemével átfutja.
-Felírtam neked pár dolgot. Átmásolhatod az adatokat vagy akár ezt is elviheted, csak nem tudom, mennyire tartasz tőle, hogy be van poloskázva vagy ilyesmi. Akár egy papírra is leírhatod az információkat. Az adattáblát feléd fordítja és közelebb tolja, hogy elolvashasd. A következők állnak rajta:
Célszemély adatai: Név: Mazer Kairn Életkor: 35-40 Faj: Twi’lek Nem: Férfi Bőrszín: Fakó, Lilás-kékes Szemszín: Szürke Lekkuk: 2, világosabb csíkok láthatók rajtuk Tetoválás: Állán két sötétebb csík Ékszerek: Aurodium fülbevalók Magasság: ~182 cm Testsúly: ~75 kg Testalkat: Sportos, edzett Harci készségek: Tapasztalataink szerint jó lövész és közelharcban sem utolsó. Erős és fürge, nem könnyű ellenfél. Valamiféle pusztakezes harcművészetet is tanulhatott. Család: Értesüléseink szerint 1 fia van, Alask Kairn. Anyáról vagy szeretőről nincs információnk. Kapcsolatok: Mindenhol vannak társai, barátai, ismerősei. Rengetegen adnak el neki információt és fegyvereket. A legtöbb ilyen igen hűségesnek bizonyult, nem adják ki az ismereteiket egykönnyen. Gyakran látogatott helyek: Nincs. Nagyon ritkán tűnik fel nyilvánosan. Egyéb: Lehetséges, hogy összejátszik a Galaktikus Birodalommal valamilyen szinten
A banda adatai: Banda neve: Blacksky Bandavezér: Mazer Kairn Alapító: Mazer Kairn Alapulása óta eltelt idő: ~20 év Becsült létszám: 30-60 fő Tevékenységek helyszíne: Alsó szintek Tevékenységek típusa: Terrorizmus, gyilkosság, bérgyilkosság, fosztogatás, zsarolás, fekete kereskedelem (drog, alkohol, fegyverek, robbanószerek, rabszolgák), stb. Székhely: Ismeretlen, változó. Ismert tagok: Mazer Kairn, Jassk, Dota’ra, Trakahrn, Zakk Gren, Eelo, Percy Jonson, Vit Sizto Egyéb: Nem tudni, hogy Alask milyen kapcsolatban áll a bandával vagy apjával.
-Ennél többet nemigen tudok. Nem sikerült minden Harriettest kikérdeznem, talán páruk tudhat még valamit. Ajánlom, hogy látogass el hozzánk. A székhelyünk koordinátáit megtalálod az adattáblán. A jelszó Riine.
Ha odafigyelsz arcának mimikájára illetve a hanglejtésére, enyhe változást észlelhetsz a név kimondásakor. Épp csak minimálisan, de a férfi elszomorodik. Megissza maradék sörét, majd feláll az asztaltól.
-Ma elfoglaltak leszünk, így ha jössz, holnap tedd. Óh illetve jut eszembe, hallottam egy Sword Lily nevű remek kémről. Esetleg ő is szolgálhat számodra információval.
A zsebébe nyúl, majd előszed egy csörömpölő tasakot.
-Az előleg. Megvárom, míg átszámolod, nem akarok problémát belőle.
Amint jelzed neki, hogy végeztetek, int neked és útnak ered.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 25, 2020 16:48:09 GMT 1
| Vissza a nyeregbe |
Kas'im Kry - Ordo
A névjegykártya nem vezetett messze a hajódtól, egy amúgy is félreeső helyen voltál, de az utca ahová a cím vezetett még csak semmi érdekfeszítőt sem mutatott a külvilág felé. A blokk, ahova hivatalos voltál pont olyan volt kívülről, mint az összes többi. Ám mielőtt kopogtál volna, egy droid nyitott ajtót. Nehéz lett volna megmondani a típusát. Egy R2-es testen gurult, azonban protokoll droid teste volt. Egyik karját egy B1-estől, a másikat pedig feltehetőleg egy orvos droidtól kaphatta. A fejrésze egy számodra ismeretlen egységé volt. U alakú fejének végén két kéken izzó szempár volt kvázi a "szeme". A hangképző rendszere pedig az alak alján helyezkedett el. - Üdvözlöm a Ketrecben! Láthatnám a meghívóját? Nyilván a névjegykártyára gondol, mert a szenzorai érzékelték is azt nálad. Konkrétan nyúlt is felé. - Köszönöm! Fáradjon beljebb. Felelte, miután megkapta azt. Mechanikus karjával szilánkokra is törte azt, aztán beinvitált. Odabent teljesen más volt a hangulat, mint eddig bárhol a Coruscanton. Mintha nem is a fővárosban lennél, hanem a Nar Shaddán... A helyből valószínűleg semmi sem legális és még a te alvilági kapcsolataid sem említették. Soha. (A küzdőtér, felette egy sárga erőtér helyezkedik el, amit akkor kapcsolnak csak ki, ha egyértelmű győztese van a viadalnak.) Odabent több tucat férfi szurkolt egy rodiainak, aki egy hatalmas kalapáccsal épp betörte egy gamorreiai koponyáját. Úgy tűnik, hogy itt a küzdősport halálra megy. Az üdvrivalgásnak hamarosan vége szakad, amikor a győztes rodiai elhagyja az arénát. A reflektorfények azonban nem hunynak ki, épp ellenkezőleg. A fogadó droid hologramja megjelenik a küzdőtér felett. - A mai nap ismét egy utcáról összeszedett, koszos, büdös hajléktalan akarja bizonyítani, hogy több annál aminek látszik. Osi újabb szerzeménye, de vajon ez tovább húzza, mint a legutóbbi? Három kör nem volt valami sok. A reflektorfények mindegyike egyenesen rád világított. A névjegykártya amit tegnap kaptál egyenes út volt a Duros csapdájába. Valószínűleg bosszúból meg akart öletni, amiért ráijesztettél. A jó szándéka sem kizárt jelenleg, de a helyzetet eltekintve elég valószínűtlen. Még mielőtt bármit tehetnél, a tömeg egy emberként lök bele a ketrecbe. Az esés nem volt fájdalmas, se nem váratlan. Az ellenfeled is ugyanúgy belökik, mint téged. A nőnek a harci botja az egyetlen fegyvere, azt is reszketve tartja. - Nalát, a tatuini rabszolgát már ismeritek. Nem sokkal ért kevesebbet az élete, mint most, de ég benne a túlélési vágy. Nem akar ő bizonyítani senkinek, egyedül a túlélés motiválja. Biztos nem okoz majd neki gondot egy csöves elgyepálása. A tömeg fújolt, mert látszólag nem ígérkezett elég izgalmasnak nekik a küzdelmetek. Nálad csak a besbeved van, a lánynál pedig a botja. Egyikőtök sem akarja bántani a másikat, de a Nala mégis rohanni kezd feléd mikor megszólalnak az indulást jelző kürtök. A mozgásában semmi stílus, semmi türelem, elegancia nincs. Fejjel rohan a falnak, ami egy átlagos csövesnél tökéletesen elegendő. De te nem egy átlagos csöves vagy...
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Nov 25, 2020 19:58:09 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/556833645734789121/776099315164643348/Screenshot_3361~png Ahogy beléptem a helyiségbe, a kezdeti ledöbbenés után a fiatalkoromban elválallt munkákra emlékeztetett a hely, nem egyszer harcoltam már a ringben egy-egy pohár sörért, vagy csak a dicsőségért. Ugyanakkor ez mégis más volt, sosem hallottam erről a helyről még. Még szerencse hogy Mirjah-t kint hagytam az épület előtt, hogy ha baj lenne és menekülni kéne, tudjon segíteni. Nem sokkal ahogy az előttem lévő harcot végig néztem, a Kaminon lévő Harci Kör-t juttatta eszembe, ahol nem egy klón halt meg egymás ellen harcolva, míg Dred Priest és Isabet Reau jól mulattak... Ezután nem sokkal én is a Ketrecben találtam magam. "Remek! Kellett neked a megérzéseidre hallgass! Semmit sem javultak a Jedi léted óta, sőt, rosszabbak is lettek, pedig már akkor sem lehetett megbízni bennük." - Gondoltam magamban miközben feltápászkodtam az esés után. Lassan kezdtem visszanyerni a látásom az ideiglenes vakságot okozó reflektor fénye után. -Ehg... - Körbe néztem, a Durost kerestem a tömegben ki ide hozott, azt a bizonyos Osi-t, de hamar felhagytam a kereséssel amint belökték az ellenfelem is a Ketrecbe. Egy igazi harcosra számítottam, de mást kaptam. Szánalommal néztem végig ahogy feltápászkodott. Nem egy harcos volt, csak egy 30-as éveiben járó csont és bőr nő, aki a túlélésért harcol. Nem lehetett ezért okolni, egy katona dolga hogy életben tartsa magát. Ilyen téren remekül is teljesített, de ahogy a botot tartotta és ahogy felém indult a kürtszó után... - hosszan kifújtam a levegőt - Egy harcost egy csatában megölni dicsőség, de harcképtelen embereket kik csak élni akartak gyávaság. "Hut'uun az összes Chakaar." Így is álltam hozzá a harchoz, megfogadtam hogy szögre akasztom a fegyvert és elszakadok a múltamtól, de úgy tűnik ez még várhat magára. A nő egyre jobban közeledett felém, nekem pedig egyre kevesebb időm volt kitalálni, hogyan hatástalanítsam úgy, hogy ne tegyek benne kárt. -Előfurdolhatnak olyan helyzetek, ahol az ellenség elfogása a cél, nem pedig a likvidálása. Ti, mint kommandósok, gyakran fogtok ilyenekkel találkozni. Ennek több módja is lehet, az ellenség lebénítása, kiütése, vagy egy-egy nem halálos seb által harcképtelenné tenni. A Jedik, a "béke őrei" - mondom gúnyos hangsúllyal - is így közelítik meg a harcot a legtöbb esetben. Nem az ellenség megölése a cél, csak a harcképtelenné tevése. Az ő megoldásaik közé tartozik még az Erő használata, de nekünk erre nincs lehetőségünk. Ötleteket várok mi hogyan semlegesíthetnénk az ellenfelet fegyverek nélkül! -Talán az Echani-harcművészettel? -Nagyon jó Ad'ika! A Mandaloriak ezer meg ezer nép mellett harcoltak az évezredek alatt, nemegyszer a Sithek oldalán, de volt hogy a Jedik, A Köztársaság oldalán is. Rengeteg harművészetet sajátítottak el, melyet mind beleépítettek a sajátjukba. Ezek közé tartozik az Echani-harcművészet is.
"Már akkor milyen okosak voltak... Pedig csak akkor voltak 6 évesek..." - Sóhajtottam, majd az övemre akasztottam a Bes'bev-em, és vártam hogy rám támadjon a nő. A csapás előtt azonban előre léptem, egyáltalán nem védte az oldalát, így könnyedén feltudtam őt lökni, a botot pedig még az esés közben kikaptam a kezéből, és a mellkasához szegeztem, de nem ütöttem meg, viszont eléggé nyomatékosítottam hogy maradjon a földön. Majd a tömegre néztem, és továbbra is a Durost kerestem. -Ez nektek műsor?! Hogy szerencsétlen embereket szedtek össze, majd uszítjátok egymásnak?? Gyáva férgek vagytok mind! - ha megtalálom a Durost, egyenesen a szemébe nézve mondom, majd tovább fordulok - Azt hiszitek tudtok harcolni, de csak harcéptelen emberek ellen vagytok képesek kiállni! Igazi harcot akartok?? Mutassatok akkor egy igazi harcost! - a mondandóm befejeztével lejjebb eresztem a botot, és a nő karja felé tartom, hogy felsegítsem. Próbálok magabiztosnak tűnni hogy megnyugtassam a nőt hogy mindketten kijutunk innen, bár a külsőm valószínűleg nem ezt sugározza. Ha a nő elfogadja a segítségnyújtást felsegítem, és magam mögé irányítom védelmezve őt. Én pedig várom az újabb ellenfelet, közben pedig menekülési út után nézek.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Nov 28, 2020 2:22:39 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/458547397581078539/782052372012335104/Adobe_20201122_015429~jpg A férfi a válaszomat hallva elégedetten húzza meg a korsóját, s kezet nyújt. Az alkarját megragadva kezet fogok vele, úgy ahogy a mandaloriak szoktak. A szó amit használ kicsit meglep, azt hittem a mieink jobban megőrzik a kultúrát az aruetiise-vel szemben. Mindenesetre kitesz az asztalra egy lapot tele adatokkal. Végig futok rajta, majd a sisakba épített rendszerekkel egy fényképet készítek róla. Később még átolvasom... Majd az alak megemlíti a bázisukat. A kódot megjegyzem, egyetértésem jeléül csak bólintok egyet. Akkor ma még vissza kell menjek a gépre. Ahogy megemlíti a kém nőt eszembe jut, hogy már volt vele dolgom. Egész jó információkkal tudott általában szolgálni, bár a stílusa számomra furcsa. Feltápászkodik, majd lerak elém egy kis zsákot. Gyorsan átszámolom, majd miután megbizonyosodok arról hogy a teljes előleget tartalmazza, elteszem a csomagot. A férfi közben lelép. Egy ideig ülök ott, gondolkodva azon, hogy hogyan fogom folytatni. Egy idő után felkelek a helyemről, majd megindulok a helyiség kijárata felé. Már épp kiléptem volna az ajtón, amikor valaki megragadja a vállamat hátulról. Azonnal megpördülök, lekapva a kezet magamról. Előttem egy trandoshai áll, egy weequay, illetve a rodiai aki megállított. Ahogy végignézek rajtuk látom, hogy mind részegek. - Hé, haver – szólalt meg a rodiai két csuklás közt – nagyon tetszik a .. mm páncélod. - Nem minden nap látni igazi beskar gúnyát.. Szép kis összeget érhet. – tette hozzá a weequay röhögve. Közben mindhárman előrántottak egy-egy sugárvetőt. A tömegben páran felmordultak, és elkezdtek hátrálni. Valószínűleg hozzá voltak szokva az efféle kocsmai összezördülésekhez. A rodiai meglóbálta előttem a pisztolyát, valószínűleg fenyegető szándékkal. Fogalmam sincs mit akart vele, de már sose derült ki. „Verd ori’shya beskar’gam – szólalt meg egy ismerős hang a fejemben – ezt sose felejtsd el, Dax. A mandalori fontos kelléke a páncélja, de a páncél semmit sem ér a harcos nélkül aki benne van. Na de, ez a tiéd! Briikase gote’tuur, ad’ika!”
A következő pillanatban kiugrattam a páncélomba erősített beskar pengét, majd előre lendülve többször is belevágtam az alak nyakába. A két társa eközben rám lőtt. A beskaron nyomott se hagytak a sugárnyalábok, csak egy kicsit megtántorodtam. Nekilöktem a rodiai hulláját a trandoshainak, majd ahogy az feldőlt, előrántottam a Westar-35öst. Gyorsan leadtam 3 lövést a weequayra aki összeesett. Ahogy a rodiai hullája felé fordultam, észrevettem hogy a trandoshai közben mögém került. Elkapta a pisztolyt tartó jobb karomat, és elkezdte kicsavarni. A bal kezemet az arca magasságába tartva használatba vettem a lángszórómat. Miután eleget pörköltem a nagyra nőtt hüllő arcát, hogy az elengedje a karomat, egyszerűen ellöktem magamtól. Ahogy a koppanva a földre hullott eltettem a fegyverem, majd megropogtattam a nyakam. A bárban körül nézve csak ijedt tekinteteket láttam. Itt se fognak már többen zavarni. Ezt nyugtázva távoztam a helyiségből és elindultam vissza a hajóm felé. Ez az egész valahogy emlékeztetett arra az estére, amikor a Geonosisi csata első évfordulója volt... 7 évvel ezelőtt, Coruscant, Alsó szintek. Kas’im azt mondta ma volt egy éve a Geonosisi csata. Az Arca század barakkjai előtt gyűltünk össze, több tucat kommandóssal. Az öreg megpróbált minél többjüknek szerezni egy szabad napot. Először megálltunk egy nagy szabad téren, majd Kas’im elkezdte felsorolni a csatában meghalt kommandósok nevét, és így megemlékeztünk róluk. Voltak akik vele együtt sorolták a neveket, de páran, mint én, csak csendben hallgattak. Aztán elindultunk az alsóbb szintekre. Azt mondta, hogy megmutatja hogyan szórakoznak az átlag férfiak. Először pár olcsóbb ruhaboltba tértünk be, hogy mindennapi ruhát szerezzen a klónoknak. Legtöbbjüknek volt már valami egyszerű kis ruhája, de sokan csak rákaptak egy nadrágot a fekete aláöltözetükre és úgy jöttek. Kas’im mindenkinek vett valami göncöt, úgyhogy vagy 2 boltot teljesen kirámoltunk mire mindenkinek volt valamilye. Ezután az öreg több helyet is bemutatott; bordélyokat, kocsmákat, éttermeket, mindenfélét. Aztán útjára eresztette a csapatot, mondván, hogy 5 óra múlva találkozzunk a közeli téren. Semmi kedvem nem volt itt lenni, de Kas’im nagyon erősködött úgyhogy elkísértem. A klónok nagyrésze szétszéledt, csak én maradtam az öreggel, meg két osztag. Szerencsémre ezzel a 8 kommandóssal még nem igazán volt balhém korábban. Leültünk és rendeltünk valami kaját. Kicsit kellemetlenül éreztem magam ismét az alsó szinteken, a páncélom nélkül. De a Verpine pisztoly ott lapult a dzsekim zsebében, így nem féltem. Az öreg a gyerekkoráról mesélt valamit, majd hirtelen ugrik arra ahogy elkezdett a mandalori kultúrával ismerkedni. Sose mesélte el a klónoknak, hogy Jedi volt. Valószínűleg maga is szégyellte ezt a korszakát. A klónok kezdtek egyre jobb hangulatba jönni a sok ital után. Kicsit feszengtem, de legalább nem volt annyira rossz mintha mindenki itt lett volna. Aztán, az osztag tagjai megszólítottak engem. Bocsánatot kértek a múltban történtekért, majd azt mondták felejtsük el. Igazából, meglepett. De nem utasítottam vissza. Fárasztó volt mindenkit utálni, és igazából bár sose mondtam neki, az öreg társasága is mindig kellemes volt. Így aztán kezet fogtam mindannyiukkal, és leültünk inni. Kas’im bíztatására aztán én is sokat ittam a mandalori sörből... A többire már csak foszlányokban emlékszem. Énekeltük a Vode An-t a székeken fetrengve, illetve mandaloriul beszéltünk, miután a csapos megjegyzést tett a trágár beszédünkre. Ismét megemlékeztünk az elhunytakról, de ezúttal mindannyian – még én is – olvastuk a neveket Kas’im adattáblájáról. Azt hiszem aznap ... Egész jól éreztem magam. Sajna utána ezekkel a kommandósokkal nem találkoztam sokat, ugyanis gyakran jártak küldetésekre. A többiek pedig ... Nos őket még mindig utáltam.Az esetet végig gondolva aztán elérek a hajómhoz. A rámpán felsétálva gyorsan kikapcsolom a csapdákat, majd belépek. Lezárom a gépet és aktiválom a külső biztonsági rendszert újra, hogy senki se zavarjon. A megbízótól kapott előleget elhelyezem a hálószobában, majd lepakolom a fegyvereimet. Ezután aztán nyugovóra térek. Másnap ismét magamhoz veszem a felszerelésem, elhagyom a hajót, majd lezárom. Elmegyek a Harriettes bázisra, ahol a bejáratnál bemondom a jelszót, mire az ajtót őrző nagydarab fickó beenged. A benti hely egy nagy, egybefüggő tér. Olyan mint valami hatalmas raktár, egy szegényebb kocsmává átalakítva, némi katonai árnyalattal. Először a pultnál próbálok meg kérdezősködni a Blacksky-t illetően, majd ha itt nem kapok sok információt, odamegyek pár asztalhoz is, megszólítva az ott ülőket. Ha bármi hasznosat megtudtam azt megjegyzem, ha nem, egy idő után inkább visszatérek a pulthoz. Ott pedig kérdezek a kém nőről, hogy esetleg nem e tudják merre van, hogy lehetne elérni.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Dec 8, 2020 20:14:14 GMT 1
| Vissza a nyeregbe |
Kas'im Kry - Ordo
- Harcolj már, papi, ne a szád járasd! Felelte egy távoli néző és valami kajás tasakot feléd hajított a szavaival egy időben, ám az a fenti erőtérrel való éríntkezéskor azon nyomban elégett, így soha nem derült ki. Legalább nem koszolod össze magad. Volt azonban valaki, aki meghallgatta a kérésed, az erőtér ugyanis kikapcsolt az alatt, amíg felsegítetted a nőt. Szerencsétlen ahogy talpra állt, máris átdöfte őt egy vibronaginata hátulról, melynek gazdája egy szaltó kíséretében rögtön utána be is ugrott az arénába. Egy trandosh férfi volt, akinek a bőre vérvörösre volt festve. Valószínűleg a pikkelyeit tetováltatta ilyen színűre, ugyanis az eredeti zöldből semmi nem látszott. Arcán igazi vér is száradt, a fogain szintén. - Sssszk... Harcot akartál vénember? Megkapod. Sssszk... Ő is rendelkezett egy saját naginataval, ugyanolyannal, mint amit az elhunyt nő mellkasán keresztül hajított. Felvette a harci állást, kivicsorította a fogait, a lábán lévő körmeit pedig arra használta, hogy jobban rögzítse magát a talajon. Ezzel egy időben újra aktiválódott az erőtér és mindenki a trandosh nevét kezdte el kántálni. "Kassk" hangzott egyszerre az arénában.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Dec 14, 2020 16:59:45 GMT 1
Miután udvariasan visszautasítottad a páncélvadászokat, senki nem mert már baszogatni. Pár jelenlévő határozottan megijedt. A visszafele utad pontosan ugyan olyan volt, mint mikor a hajódtól jöttél. Mikor elhelyezkedsz az ágyadban, a magány melléd fekszik és átölel… Pont, mint Ő hajdanán. Még mindig érzed az érintését, ajkainak ízét, az illatát… Minden egyes pillanat élénken él az emlékezetedben. Sokkal élénkebben, mint szeretnéd… Képtelen vagy elfelejteni Őt, akárhogy próbálkozol. Nem hagynak aludni a gondolatok, az emlékek. Ő nem hagy aludni. Milyen is lenne, ha tényleg itt fekhetne veled… A dolgok ezer másféle képpen alakulhattak volna, mégis a lehető legrosszabb opció jutott neked. A sors, az isten, bárki vagy bármi is uralja ezt a világot, nagyon utálhat téged. Vagy talán… Veled van a probléma? Talán azért hagy el mindenki, mert nem érdemled meg őket? Mert gyűlölnek téged? Gyűlölnek, ez nem kérdéses. De miért? Mit vétettél ellenük? Miért utálnak ennyire? A plafon kezd összefolyni a sisakod vizorján túl. Nem a fókusszal van a baj, csupán már megérzed a fáradtságot. Talán órák is eltelhettek. Ha becsuktad a szemed, akkor is láttad a sötétben, a képzeletedben. Igazi kínszenvedés volt a testedre erőltetni az alvást. Másnap reggel ugyan úgy ébredsz, mint bármikor máskor. Egy pillanat erejéig abban reménykedsz, hogy ott van melletted, ám hamar rá kell eszmélned a kegyetlen valóságra… Ő már soha nem lesz melletted. Az őrök meglepetten néznek rád, de beengednek. Középhangos party zene szól. Bent sok pillantás vetődik rád-csak a megszokott. Páran susmorogni kezdenek. Ha felerősíted a sisakodon a hangokat, értheted, mit mondanak. -„Mit keres itt egy mandalori?” -„De csinos páncél…” -„Az ott beskar? Ennyi beskar? Ez valami prémium fejvadász. Szerinted értünk jött? Ki fog végezni mindünket? Valahogy nem fáj rá a fogam…” -„Mi a faszt keres itt ez a felvágós majom? Nem közülünk való…” Ahogy elkezdesz kérdezősködni, még furábban néznek és meglepettségükben nem válaszolnak. Ekkor egy súlyos marok nehezedik a válladra. Egy Trandoshan férfi néz rád. Fakó kék kezeslábast visel, afölött pedig citromsárga dzsekit. Kezein ujjatlan fekete kesztyű, a hátán pedig egy méretes karabély lóg. Meglepően nyugodt és barátságos kinézetű. Sőt, kifejezetten okosnak is tűnik elsőre. Megköszörüli a torkát, majd udvariasan sziszegve szól hozzád, miközben kezét visszadugja a zsebébe. -Ssszk… Üdv, mando. Az én nevem Dhairr Skaasst. Te Evaar Werda vagy, ha nem tévedek, a fejvadász akit Henry bérelt fel. Így van? Remek. Említette, hogy valószínűleg ellátogatsz hozzánk. A rosszalló tekintetekkel ne foglalkozz, nem fognak az utadba állni. Ha mégis, lehetőleg csak üsd ki őket, nem szeretnénk jelentős létszámcsökkenést. Remélem megérted. Sokan idegesek a tegnap miatt, kissé ingerlékenyek lehetnek. Sszzkkk… -leül a pulthoz, int, hogy te is tégy így. Felfigyelhetsz rá, hogy a többi gyíkarchoz képest jóval szebb a kiejtése és a fogalmazása is.- Csak most érkeztem vissza, volt némi elintéznivalóm. Mondd, pontosan mit szeretnél tudni? A mandalori biccent a kérdésre nevét illetően, majd inkább állva marad. - A Blacksky. Mindent tudni akarok róluk amit el tudsz mondani. Továbbá, van bármi információ egy Sword Lily nevű kémnő tartózkodási helyéről? –kérdi. Kissé kényelmetlenül érinti a trandoshant, hogy nem foglal helyed, de nem foglalkozik vele túl sokat. Jobb mancsával megvakargatja fejét, miközben halkan morog. Gondolkozik. -Nos, nem tudom, hogy Henry miféle információkat adott át, ugyanis elfoglalt voltam az összeírásuk alatt. Ha esetleg megmutatnád a listát, átnézném, akkor meg tudom mondani, van-e bármi plussz információm róluk. Sword Lilyvel kapcsolatban pedig... Nem hallottam még a nevét, de ha elég ismert alvilági személy, valaki biztosan el tud vezetni hozzá. Fogadni mernék, hogy Lora személyesen is ismeri. Egy fiatal mirialan nő, a társaság... Sszzkk... Elevenebb rétegébe tartozik. Mondjuk úgy, hogy sok helyen megfordult már. Lényeg a lényeg, hogyha véletlenül összetalálkozol vele, őt kérdezd. Féloldalasra nyírt lila haja van színes csíkokkal benne, ezer közül is felismered. Ha azonnal rádnyomul, akkor 100%, hogy ő az. Sszzkk... De egyedül kell vele beszélned, engem valamiért nem kedvel... -megint a fejét vakargatja. Evaar elővesz egy holovetítő, amin megmutatja a lista képét, miközben végighallgatja a nőről mondottakat. Dhairr fejét vakargatva olvassa, végül beszélni kezd. -A 2 legjobb mesterlövészük fel van sorolva, Percy Jonson és Trakahrn. Velük közelharcba se jó keveredni, magasan képzettek. A Zabrak is nagyon kemény. Jassk tömör izom, de hülye, mint a segg. Tipikus Trandosh. Valószínűleg könnyen csapdába csalható. Találkoztam már velük, majdnem otthagytam a fogamat. Sőt, szerintem párat ott is hagytam... Sszzzk! Tudom, hogy mandalori vagy talpig beskarban, de én vigyáznék velük. A sisakos Verpine-t használ, és nem is akárhogy. Még ha a páncélod ellen is állna neki, a fedetlen részeid nem. –figyelmezteti. - Ha úgy megyek, hogy nem látnak akkor hiába tudnak olyan jól lőni. – vonja meg vállait. Erre enyhén idegesen mordul a gyík. -HA úgy mész... A hangsúly a Ha-n van. Hidd el, örülnénk, ha sikerülne észrevétlenül bejutnod, de valahogy ezt a lehetőséget én nem tartom reálisnak. Ne bízd el magad. - Mi a helyzet a támaszpontjukkal? Bármit tudni arról, hogy mivel lehet felszerelve? Védelmi rendszer, csapdák? –folytatja az kérdezősködést Evaar. Beszélgető partnere szemeit gondterhes fellegek lepik el, kezdtek egyre bizonytalanabb talajon járni. -Eddig egyszer találtunk rájuk. Őrzik a bejáratot, de nem közvetlenül előtte, hanem elszórtan, hogy ne árulják el, melyik ajtón kell bekopogni. Továbbá Percy is ezen védelmi vonal tagja, valószínűleg mindig áldozatra les valahonnan. Minikamerákat és érzékelőket is helyeznek el, távolról aktiválható detonátorokkal együtt. Legalábbis legutóbb ebbe futottunk bele. Azóta lehet, hogy fejlődött... –jelentette ki aggodalmas hangon. - Mennyire hűségesek a tagok a főnökükhöz? -Nagyon. Extrém módon. A legtöbb előbb hal meg, minthogy bármit is eláruljon. -kissé az asztalra csap- Volt már akit sikerült elfognunk, de semmit nem tudtunk kiszedni belőle, akármilyen kínzási módszerrel próbálkoztunk –kis szünetet tart, majd folytatja- Talán ha valamelyiknek lenne egy testvére és megzsarolnád vele... De ilyenről nem tudok sajnos. - Ebből a 30-60 tagból mennyi tartózkodhat átlagosan a bázison? -A 3/4-e talán. Valószínűleg sokan ott laknak. - A legutóbbi épület amiben rájuk találtatok milyen volt? A Trandoshan a fejét vakargatja, majd elővesz egy holovetítőt. Betölti rajta az alsó szintek térképét, noha az kissé hiányos. -Itt volt...Sszzk... -mutat egy pontra- Egy nagy, többszintes épület. Régen bordélyház volt, de csődbe ment, miután a pénzelőjét megfojtotta az egyik alkalmazottja. Ledugta a levágott farkát a légcsövén, ha jól emlékszem. Kedves kis történet... –arcán enyhe vigyor jelenik meg. A mandalori csak bólint. - Itt van most ez a ... Lora? Nyel egyet, majd körbenéz. -Ssszzzzkkkkkk..... -sóhajt- Szeerintem nincs. De megyek és megkérdezem az egyik... Haverját... Sszk. Ezzel pedig feláll és eltűnik a tömegben. Alig veszíti szem elől a virító dzsekit, mellé támaszkodik a pultra egy olyan nő, akire a hallottak alapján tökéletesen illik a leírás. A felsője egy fehér trikó, ami hasnál véget ér és a melleit is nagyrészt mutatja. Ahogy előrehajol a bárpultra, a dekoltázsa az eddigieknél is jobban a pultos szeme elé tárul. A fejvadász pozíciójából ez ugyan nem látszik, de az igen, hogy nincs rajta melltartó. Fényes, testre simuló bőrnadrágot visel, ami olyan rövid, hogy formás fenekének fele kilátszik. Lábait neccharisnya fedi, magassarkú cípőt visel. -Egy rövidet a kedvenc kevertemből, majd később fizetek! -kacsint rá a pultos férfira, majd amint lehúzta az italát, lehuppan a székre és Evaar felé fordul. Egyáltalán nem titkolva méri végig centiről centire, lila szemeiben kíváncsiság lángol. -Te is egy konzervdobozba zárt szépfiú vagy, ugye? Mondd, mit keresel nálunk? Bármit is akarsz, azt hiszem, én vagyok az embered. Ismétlem... Bármit. Kajánul elvigyorodik miközben egyik kezével a hajába túr, illetve lábait keresztbe veti. A mellein kívül ami leginkább szemet szúr, hogy mennyire fiatal. Talán 18 sincs meg becslése szerint. A nő idomai nem igazán vonják fel a férfi figyelmét, az viszont érdekesnek tűnik számára, hogy mennyire fiatal. A Coruscanton a kor se számít már...
- Tudsz valamit egy Sword Lily nevű kémről? – teszi fel neki a kérdést mindenféle mellébeszélést nélkülözve. Láthatóan csalódottság ül ki a nő arcára, de végül ismét elvigyorodik. -Lehet, hogy ismerem. Mennyire fontos neked ez az információ? - Elég fontos. Egy percre csöndben marad -Akkor levennéd a sisakod és meginnál velem egy italt? Válasz helyett a mando kezét maga elé emeli és kiugrasztja a páncélba szerelt pengét. Nézi egy darabig, mintha most látnám először, majd felemeli a fejét és erősen utalva valamire ránéz a sisak vizorján túlról. Visszacsúsztatja a fegyvert a helyére, ’s csak ennyit mond; - Ne szórakozz velem, nincs időm ilyenekre. Erre Lora felemeli két kezét, enyhén rémült ábrázattal az arcán. -Hátrább az agarakkal, egy szimpla "nem" is megtette volna, Mr. Hutt szorult a seggébe. -sóhajt egy nagyot- Ismerem, igen. Ha megvársz, idekísérem. - Mi lenne, ha inkább veled mennék? - kérdezi, egy fikarcnyi bizalmat sem mutatva a lány iránt. - Gyorsabb lenne. -Nem ajánlom. Feltűnő vagy. Bajba sodorhatod. –vágja rá. Evaar bólint, a fiatal lány pedig felkel és egyenesen kimegy a bárból, magadra hagyva a sok idegen között. Dhairr hamarosan visszatér hozzád, de már nem ül le. Szemeiben félelem leledzik. -Sajnálom, de még a fickót se találtam meg…Sszk.. Viszont sajnos dolgom akadt közben megint, magadra kell hagyjalak. Azt hiszem, megleszel egyedül. Bocsáts meg, de sietnem kell.. Sszkk… Heló! – hadarja el, majd határozott léptekkel indul meg kifelé.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Dec 14, 2020 17:02:30 GMT 1
| Bandaháború |
Jade Reegient - Bratti
Akárcsak az odaúton, a visszafele vezetőn is behánytak a hullámvasútba és végigfurikáztak veled fél Coruscanton. Végül ott kötöttél ki ahonnan elraboltak, a kenyér fele menet. Jassk kisegít a járgányból és lehúzza a szemkötőt, majd jókedvűen megpaskolja a vállad. -Sszzkk… Vigyázz magadra, kislány. Hikk. Nem csak nekünk fáj a fogunk rád. És amúgy is, jobb, ha vigyázol Mazerrel… Nem a megbocsátókészségéről híres a fickó. –nevet- Na szaladj, mielőtt elfogy a kenyér a piacról. Hikk. Ezzel búcsút int és társával együtt eltűnik a sikátorban. Úgy döntesz, hogy most már mindegy, elmész kenyérért csak azért is. Végül is, az étel nem veszi meg magát… Biztonságban hazaérsz és nekilátsz vacsorát főzni, mikor is egy élénk női hang üti meg a füled a hajón belülről. -Csáó csajszi! Lehet, hogy nem emlékszel rám, de már jártam nálad. A nevem Lora Saya. Szükségem lenne rád. Vagyis valaki másnak. A pasas neve Evaar Werda, egy fejvadász. Valamiért a te szolgálataid akarja az enyémek helyett, de hát ez van. Ugye velem jössz? Elkísérlek a székhelyünkre, ott vár rád.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Dec 14, 2020 21:28:31 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Már meg sem lepődöm, hogy ugyanúgy visznek vissza. Még egyszer utoljára körbenézek, memorizálom az arcokhoz a neveket és az információkat, amiket megtudtam, majd egy mosollyal követem Jassk-t. Még viccelődöm is azzal, hogy hogyan utazunk. Végre visszaérünk. Jassk mondandója azonban elgondolkodtat, de ez nem látszik rajtam. Mi az, hogy másnak is fáj rám a foga? Most az Inkvizítorokra gondol vagy valami más szervezetre, akinek nem tetszem? Jobb lesz óvatosnak lenni, így is nyakig ülök a szarban. Szépen elköszönök, majd halkan ennyit mormogok. - Már vettem kenyeret, faszfej… De miattatok mehetek megint… - mondom morcosan, majd visszatérek a boltba, ahol valószínűleg hülyének néznek, hogy pár óra múlva megint kenyeret veszek, de leszarom. Majd végre valahára hazaérek. Magamhoz ölelem a kis plüssöm, amit kaptam, majd pár perc szenvedés után ráveszem magam, hogy kaját csináljak, mert kurva éhes vagyok. Igazából valami gyorsat akarok összeütni, mert lenne mit csinálnom, azonban a feléig sem jutok el, mikor mögülem hang szólal meg. Majdnem szívrohamot kapok. Fogalmam sincs, hogy jutott be, de akkor ezek szerint ennyire szarkész vagyok, hogy be sem zártam magam után. Ennyit az elővigyázatosságról, na, mindegy… Mondom keserűen magamban. Hátra sem nézek egy pillanatnál tovább, folytatom a főzést. - Igen, emlékszem rád… - nem ismerném be, hogy a nevét soha a büdös életben nem tudtam volna kitalálni. A mondandója érdekel. Talán rá gondolt Jassk? Nekem csak jó, elvégre nem nekem kell megtalálnom a tagot. Viszont azt még mindig nem tudom, honnan fogom tudni, melyik a jobb oldal. Csak reménykedem, hogy ez a tag emberileg is okés és nem csak a pénzért csinálja. Ennyire azért nem ismerem őt, csak párszor kereszteztük az útjainkat. Felsóhajtok. - Rendben… - válaszolom röviden, kedvetlenül kissé. – Pár perc és kész a kaja. Kérsz? – kérdezem tőle, most hátrafordulok. Ha kér, akkor együtt eszünk, ha nem, akkor egyedül. Csak ezután vagyok hajlandó elindulni. Már az sem érdekel, ha csapda, rá sem kérdezek. Az összes fegyverem nálam van. Ha tudok kezdeni valamit, kezdek valamit. Ha nem, meghalok. Tulajdonképpen nincsen senkim, akihez visszajönnék. Tulajdonképpen vagyok olyan szar helyzetben most, hogy fogalmam sincs, mit tegyek, talán a legkönnyebb lenne meghalni, pedig ilyen helyzetben még nem voltam. És ha valamit kicsit is elbaszok, két oldalról jön a halál. Szuper. Vajon ha csak úgy lelépnék, megtalálnának? Egyszer már sikerült, de nem lehet… Most nem magammal zsarolnak. A picsába… Szótlanul megyek a lány mellett, ő úgyis egy csomót beszél. Engem nem zavar. Ki kéne találnom, mit mondok a csávónak. Hogy fogom eldönteni, hogy beavathatom-e? Jaj… Túl sok minden… Ezért úgy döntök, hogy majd rögtönzök. Rosszabb nem lehet már úgysem…
|
|