Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Apr 2, 2021 22:17:44 GMT 1
Az ellenfelem felém dobja a fegyverét, de nem talál. Úgy tűnik az évek meg a rutin csak jó valamire. Az Erő miatt ugyan kitudok térni harapása elől, de ezt sem annak tudom be. Még mindig gyűlölöm a Jediket és magát az Erőt, így elfogadni sem akarom annak segítségét. Helyette a régi fejvadász tapasztalatokra fogom a történteket. Mikor sikerül kicsit kibillentenem az egyensúlyából, erőt veszek magamon, kifújom a levegőt, és az Erővel gyorsítva fegyverem átdöföm a mellkasát. Lihegve nézem ahogy meghal, egy csepp sajnálat sincs benne iránta. -Sooran, shab! – kiáltok még rá, majd ledobom a fegyvert a földre. A nézőtérhez szólnék amikor ismerős hangot vélek felfedezni. - Menjetek haza, nincs itt semmi látnivaló. - TÜNÉS!
Majd csend. Egyedül maradtam. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Egy ideig fel alá járkálok, majd inkább leülök a földre és csak várok. 3 óra kínkeserves várakozás után aztán megpróbálok meditálni, amit oly rég óta nem csináltam. Azonban nem sikerül, egyre inkább csak az alkohol képe lebeg előttem, és kezd is alakot ölteni a hiánya. Eleinte csapkodok, üvöltözök, hogy vigyen már ki innen valaki, majd feszültségem a halott Rrandoshan testén élem ki, a fegyverrel kezdem meg többszöri összeszúrását, csonkítását. Mire észbe kapok mit is teszek, már tiszta vér vagyok. Ezután csak lerogyok a földre és hamar rám is jön a hányinger. Miután kiadtam magamból, ami kikívánkozott, az egyik sarokba dőlök le végül. Lehunyom a szemem, de hiába várom az álmot, az nem jön el. Helyette a perceket számolom csak egészen addig, amíg lépteket és szárnycsapásokat nem hallok rögtön az erőtér kikapcsolása után. Így számolásom öt óra harmincnégy percnél áll meg. - Azt mondod, hogy ugyanolyan képességei voltak, mint a jediknek? - Azt bizony. A saját szemeimmel láttam korábban. A nézőknek fel sem tűnt, de én... én már sok jedivel találkoztam életemben. - Ennek a kardját nehezebb lesz elvenni, mint a hullájét. - De az öcsém elszelelt a boltjával együtt, szóval ezt most nem tudja elcsaklizni tőlem. Ha megtalálom, a puszta körmeimmel szaggatom le a szárnyait. - Hé te ott! Jedi vagy?! Ki tudunk engedni a fénykardodért cserébe. Fel sem fogom teljesen mi történik, remegő lábakkal próbálnék felállni, de csak nehezen sikerül. Mikor rákérdez arra, hogy jedi vagyok-e, csak egy fierfek hagyja el a számat és csak később teszek hozzá egy valamire való mondatot. -Csak egy Mandalori. Szóval engedjetek ki vagy megkeserülitek! – parancsolok rájuk, valahogy elfelejtem, hogy páncél nélkül nem nézek ki harcosnak se. Ha a reakciójuk egyáltalán nem az amire várok, kis gondolkozás után hozzá teszem - De van fénykardom... A hajómon. Ha elvisztek oda, megkapjátok. - Hazudom, hisz azt már rég eladtam valami bárban pár korsó sörért.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Apr 6, 2021 9:30:22 GMT 1
| Vissza a nyeregbe |
Kas'im Kry - Ordo
A két férfi nem igazán úgy reagált arra, hogy mandalori vagy ahogy számítottál rá. Összenéztek az erőtér felett, majd a rodiai tett egy lépést hátra, a toydari pedig a szárnyai segítségével siklott hátrébb. - Ha nem vagy jedi, akkor akár ott helyben meg is rohadhatsz! Ők az egyetlen erőhasználók, akik nem vágják el a torkodat miután az ember segített rajtuk! A mandaloriak meg egy letűnt kultúra beképzelt harcosai! Mindketten jobban féltették az életüket, mint amennyire vágytak a fénykardra, ám végül a rodiai mutatott egy kis hajlandóságot (Vagy inkább kapzsiságot) a fénykard irányába. - Mi a garancia, hogy ha kiengedük onnét nem vágsz le minket mint azokat ott - mutat a hullákra - Nincs semmi jedi kódex, vagy bármi ami védene tőled. Arra sincs garancia, hogy a odaadod a kardot és nem pedig keresztül döföd rajtunk! Hallottuk ám a Vader nagyúrról szóló történeteket.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Apr 9, 2021 20:36:40 GMT 1
Miután elláttátok a sebeiteket és kiveszekedtétek magatokat megindultok előre a félhomályban. Egyre jobban értek be a magas, mindenféle mocsoktól elszíneződött falak közé. Minél tovább haladtok, annál kevesebb a fény is, végül már szinte vaksötétben kell haladnotok, hacsak lámpát nem kapcsoltok (természetesen Evaar lát a sisakjával). Rengeteg a szemét, a legtöbb mocsok teljesen felismerhetetlen, de vannak törött, ósdi, kidobott alkatrészek is, néhány használhatatlanságig torzult fegyver, bútordarabok, rohadt húscafatok és hasonlók. Sokáig semmi érdekeset nem találtok, a sikátor amiben sétáltok úgy 15 perc után tágulni kezd kicsit és van pár elágazás is. Evaar sisakjának belső képernyőjén apró vörös csíkocska villan, mikor hőképre vált. A földön egy használt halálpálcát talál. Még maradt a kis üvegtartályban egy kevés a foszforeszkáló folyadékból, amit Jade is lát. A műszerek azt jelzik, nem rég volt használva, talán csak egy-két perce, tehát valaki a közelben van. Ha elindultok abba az irányba, amelyikben a halálpálcát találtátok, hamarosan belefuttok egy, a fal tövében gubbasztó lepukkant balosar férfiba. A képe mocskos, úgyszint a ruhái, hosszú bőrkabátja szakadt és néhol lyukas. Nem vesz figyelembe titeket, ha nem mentek oda és szólítjátok meg.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Apr 13, 2021 13:37:44 GMT 1
Teszek a két lény felé pár lépést, majd a hullákra pillantok én is. -Csak az egyikkel végeztem én. Megérdemelte. És titeket is megölhetnélek, de hajlandó vagyok bele menni az alkuba. Egy mandalori pedig tartja a szavát, akármennyire is a letűnt kor harcosai. Vadert meg ne keverjétek ide. Más egy sith harcos, és egy ex-jedi. Nem fogok végezni veletek, ha cserébe kivisztek innen. Mindenképp kikellett jussak innen. Már több mint 5 órája tiszta voltam. Ilyen legutóbb talán 10 évvel ezelőtt volt. A szervezetem pedig nem tudta feldolgozni ez milyen is, így egyre jobban követelte a napi alkohol bevitelt. Ahogy én magam is. Ha hazaérek egy jó korsó sörrel köszönöm meg hogy még élek valószínűleg. Ha belemennek a dologba, elindulunk a hajómig, Mirjah pedig egyből fogad is minket kint. Véres a pofája, úgy tűnik valamilyen szerencsétlen állat vagy ember az áldozata lett. De hát ezért ne kötözködjünk egy strillel. Körbe szaglálja az idegeneket, a parancsomra vár, de még nem kapja meg. Megsimogatom, majd pedig így már 4-en haladunk tovább. A tervem, hogy a hajón csinálom ki őket, vagy pedig elijesztem Mirjahval, ha nem sikerül elbátortalanítsam pár rémtörténettel. -Egyébként mire kell nektek a fénykardom? A Birodalom vadászik azokra akiknek bármi közük is van a Jedikhez... Én örömmel megválok tőle, még a végén emiatt fognak elkapni! Nem akarok az általatok is említett Vaderrel találkozni... Hisz mind tudjuk ő milyen. Ha jól hallottam múltkor egy csempésszel csak azután végzett hogy 3 napig kínozta. Mikor csak egy holokront szállított le valakinek. Szóval csak óvatosan vele ha majd megszerzitek... - mondom vészjóslóan.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Apr 15, 2021 18:14:19 GMT 1
| Vissza a nyeregbe |
Kas'im Kry - Ordo
A szavaid csend követte, aztán pedig halk pusmogás és végül a rodiai felszólított, hogy dobd el a fegyvered és ha ennek eleget tettél, akkor hamarosan ismét kihuny az előtér. - Csak semmi hirtelen mozdulat, vagy azonnal szólunk a birodalmiaknak és akkor az erőd sem véd meg. Erősködött tovább a rodiai, a toydari pedig továbbra sem szólt egy szót sem. Nem éreztél benne különösebb félelmet vagy haragot, így nyilvánvalóan valami más oka volt a hallgatásának. A strill látványa csak a toydarit ijeszti meg, a rodiai még hozzá is tud szólni a témához. - Szép állat, sok ilyet fogtunk be korábban a coruscanti nagycirkusz számára. Jóval könnyebben idomíthatóak, mint egy rancor, de valahogy mindig azokra volt a nagyobb kereslet, amit kifejezetten sajnálok. Szerintem nem úgy kéne működnie egy cirkusznak, ahogy. De kit érdekel egy bestiamester véleménye, csak fogd a kreditet és tedd a dolgod, nem igaz? A toydari észrevehetően tartotta tőled a távolságot és hátulról követett titeket. Lehet, hogy féltette az életét, de lehet, hogy teljesen más oka volt ennek. - Átvert minket a kedves öcsém, azért. - most először szólalt meg - Mint kiderült, jóval többet ér egy fénykard, mint amennyiért megvette tőlem. Megpróbáltuk megkeresni és megnyírni egy kicsit a szárnyait és addig ütni, amíg fel nem köhögi az ebédjét, de felszívódott. A lila fénykardommal együtt, amit a birodalom megalakulásának estéjén találtam. Miközben eléritek a hajódat, azok megállnak előtte. A rodia elővesz egy BBH vészhívót és a hívás gombra helyezi a kezét, ha valami éri őt, akkor valószínűleg pár perc és a nyakadba ugrik a teljes birodalom. - Bocsásd meg a bizalmatlanságunkat, de gondolom megérted... Várjuk a fénykardot. Vadert pedig bízd csak ránk...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Apr 16, 2021 20:11:11 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Mivel fantasztikusan kurvára nincsen semmi fény, ezért kénytelen vagyok Evaar után caplatni, hogy legalább az irány meglegyen, meg hát... Csak neki van egy kis lámpája. Bevallom, sosem bírtam kifejezetten a sötétet, mert... Sosem tudom, mi merre. Már éppen kezd fogyni a türelmem, annyi ideje megyünk, és majdnem megszólalok. Csak majdnem. Mert ekkor mindketten megpillantunk valamit, ami reménnyel is eltölthetne minket. Valaki van itt... Evaar-ra nézek felhúzott szemöldökkel. - Gondolom, odamegyünk hozzá, igaz? Ugye... Ugye hagyod, hogy az elején én beszéljek? - nézek rá jelentőségteljesen, majd ha nem ellenkezik, akkor odamegyünk a taghoz. Veszek egy nagy levegőt, összeszedem minden bátorságomat és rábízom az életemet Evaar-ra. - Szép nap, haver! - kezdem barátságosan. Próbálok lassabban kicsit, hogy felfogja, hogy hozzá beszélek. - A barátommal kicsit elvétettük az irányt, talán tudnál nekünk segíteni... - kezdem csevegő hangon. Egyelőre nem hozom szóba, hogy talán mi is neki, ha akarja, hátha szét van annyira a tag, hogy eszébe sem jut kérni valamit cserébe, csak elmondja. Már ha tudja. - Szóval merre az arra valami olyan helyre, ahol felsőbb szintekre is juthatunk? Előre is kösz a segítséget, haver! - feltartom a hüvelykujjamat biztatóan.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Apr 16, 2021 20:23:50 GMT 1
Ahogy haladunk előre egyre inkább elsötétül a terep. A sisakra szerelt lámpát kapcsolom be, hogy a nő is lássa mi történik. Tovább haladván folyamatosan a fegyveremen tartom a kezem, hogy szükség esetén azonnal elő tudjam rántani. Mivel a jobbom sérült, ezért a balom használnám. Némivel távolabb aztán egy elágazáshoz érünk. Talán ez már lakott terület.. Hőkép elemzőre váltok hogy megnézzem van e valaki a közelben, s meglátok egy tárgyat nem messze a tőlünk. Azt megvizsgálva beazonosítom mint halálpálcát. Tekintve hogy még izzik, nem rég volt használva. Tehát valaki csak van erre. Folytatjuk az utunkat keresve a pálca tulajdonosát, s meg is találjuk. A nő odalép a férfihez hogy megszólítsa. Csendben hallgatom amit mond, nem szólok közbe. Bár nem hiszem, hogy az alak túl sokat tudna mondani nekünk. Nem járnak fel innen sokan, nem hiszem hogy az emberek egyáltalán tudják hogy hol lehet. De persze más lehetőségünk nincs. Amíg a nő beszél, minden irányba szétnézek a hőelemzővel, hogy lássam nem közeledik más.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on May 7, 2021 21:01:18 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/556833645734789121/774793136589242398/dcwplm4-e1063c42-091d-4d80-892f-22112b4edcac~jpg Ahogy kérték úgy dobtam el a fegyvert, bár jó lett volna a hajóra, hisz eléggé fegyver hiányában vagyok jelenleg. Bár a bes’bevem még megvan. Amit a Rodiai mond kicsit meglep, de valahol örülök, hogy 5 és fél óra után végre tudok valakivel beszélgetni, és nem csak az alkoholon jár az eszem, így viszont folytatom is a társalgást. - Valahogy úgy. Te tényleg bestiamester voltál? Miket idomítottál? Egy rancort egyáltalán hogyan fogtatok be? Hallottam a Felucián lévőkről, elvileg nagyon nehéz legyőzni őket, nemhogy megszelídíteni. Közben feltűnik, hogy lemaradva repül mögöttünk a Toydariai, így nem feltűnően én is lassítok, nem tetszik, hogy nem látom. Illetve felteszem a kérdést a fénykardról is, amire a válasz szintén meglepett. Lila fénykard… Jól tudom kié volt. Csak ő használt akkoriban olyat. Mace Windu… Sosem kedveltem a pasast, szóval igazából nem zavar különösebben, hogy meghalt. Még csak visszaszerezni se akarnám azt a kardot, biztos jó kezekben van annál a Toydariainál. - Vagy úgy… Hát az biztos, hogy sokat ér. – Mondom annak tudatában, hogy én milyen olcsó sört vettem érte – Végülis mégiscsak egy Jedi fegyvere. Miközben haladunk, a csend miatt újra az alkoholra gondolok. Amin nem segít, hogy pont egy kocsma mellett megyünk el. Így nincs más választásom, előkotorászom a ma kéregetett kreditjeim, természetesen jól láthatóan, nehogy azt higgyék, fegyver van nálam, majd a kocsma felé nézek. - Csak egy korsó… Kérlek! Én ezt nem bírom már ki! – Talán nem is lenne rossz ötlet egy öreg, alkoholistának adni magam, hogy ne vegyenek olyan komolyan, mint azt a gyíkarc is tette, csak egy baj van ezzel, hogy nem megjátszom. – Meghívnálak titeket is de… Nincs több pénzem. Ha megengedik egy húzásra iszom meg az egészet, majd máris jobb kedvel és zavartság nélkül folytatom az utam a hajóig. Az sokat segít, hogy régebben sokszor kerültem ezerszer rosszabb helyzetekbe, így jól kezelem az ilyeneket, és most sem félek annyira. Mikor megérezünk és előveszi a BBH vészhívót a Rodiai, kérdően nézek rá. - Szóval a BBH ismerőse is vagy… Nem rossz… Nem rossz! És szóra sem érdemes, megértem az aggodalmatak, én is ezt tenném. A mai világban senkiben sem lehet bízni. Azonban a kard a hajómon van szóval… Felmehetek érte? Akár körbe is vezetlek. – ütöm be a hajóm biztonsági kódját, mire a lámpa csak félig nyílik le, és kicsit rá kell nehezkedjek a teljes lenyílásához. - Eh, ez az ócskavas… Én csak Szarkupacnak hívom. Ha megengedik elindulok felfelé, nem zavar, hogy követnek. Amikor elérünk a szobámba, bemegyek, és kutakodni kezdek abban a táskában, ami tele van piával még. Majd hamarosan felkiáltok, hogy megvan, azonban csak egy sörös üveget fogok a kezemben, de még nem emelem ki a táskából, várom, hogy oda jöjjön az egyik. Ha a Rodiai az, őt vágom fejbe vele amilyen gyorsan csak tudom, remélem elég gyorsan, hogy ne hívja a birodalmat, de azt is remélem, hogy eltette a jeladót a teljesen ártalmatlannak mutatásommal. Ha a Toydariai van velem, őt ütöm le, míg nagyon koncentrálva, megpróbálom az Erővel kitépni a Rodiai kezéből a kommunikátort. Ha sikerül felszállok, és az űr felé eredek, ha nem, akkor meg kénytelen leszek harcolni velük, így a kezembe helyezem a bes'bevem. Mirjah-t nem küldöm rájuk, félek, hogy a Rodiai a tapasztalatával letudná győzni.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on May 7, 2021 21:33:43 GMT 1
Összefonom a mellkasom előtt a karom, ahogy végig mér és bemutatkozik. - Lily vagyok... - válaszolom neki egyszerűen, majd én is végig mérem. - Egy jobbik napunkon egy jobb helyen talán maradnék is, de tudod... - hátraintek. - A fiúm igen védelmező típus, úgyhogy én vigyáznék azokkal a kezekkel és szavakkal... - mondom egy féloldalas vigyorral., majd veszek egy nagy levegőt, kicsit előre dőlök, úgy folytatom. - Szóval azt mondod, nem nagyon? Akkor mégis csak van valahol. Nagyon hálás lennék, ha elárulnád. Tudod, egy fokkal jobb helyen hálnám el a nászomat, ha nem bánod... - bámulok az arcába.A balosar megadóan feltartja kezeit. -Vettem-vettem, a mando nem osztozkodik... Mindeggy is. Komolyan elgondolkozik, folyton aggódó pillantásokat vet Evaar-ra, míg végül sóhajt. -Figyeljé', neemmakarom, hogy a pasid szétrúgja a seggem, de akkor sem tudok biztos mócert a feljutásra... Ám... -egy kissé megszédül, megtámaszkodik a falban- Talán.. Van valami. Egy apróka remény nektekk. A dílerem meglehet, hogy fentebbről hozza le ide az anyagot, szóva' lehet vele egyezkedhettek... Érdekes... Konstatálom magamban. - Na, drága férjemuram... Mit szólsz? - pillantok kérdőn hátra a társamra kissé mókázva a megszólításon, ami közepesen szép tekintve, hogy nem sok kell, hogy megdögöljünk idelent. - Nem mintha lenne sok választásunk - mordul fel a férfi némi undorral a hangjában. Nem tudni, hogy a helyzet, vagy a megszólítás miatt. - Hogyan lépsz kapcsolatba a dealereddel? - fordul a pasas felé - Van valami találkozópont?-Aahha ja, olyasmi... -bólogat hevesen- Van egy hely ahol sokat tűnik fel... Ha követtek, elviszlek oda. Ezzel pedig el is indul a sikátorban, azonban pár méter után megtorpan. Látjátok, ahogy teljesen ledermed, majd hirtelen sarkon fordul és rohanni kezd az ellenkező irányba (felétek), mikor Jade mellé ér, kicsit magával is rántja, de nem annyira, hogy elessen. -Fussatok!!! -kiált nektek halálra rémülve- Fussatok ha élni akartok! Kövessetek. -lihegi, majd fut tovább. Tudjátok követni, több száz métert fut a kanyargós sikátorokban, mire végre megáll. Majd kiköpi a tüdejét és épphogy csak áll a lábán, a térdén támaszkodva jön rá egy köhögőroham. Pár perc után összeszedi magát és letörli a verítéket homlokáról. -Huh… Asszem megúsztuk… -ha rákérdeztek, hogy mit, folytatja- Egy olyan nagy szörnygenny volt a közelünkbe’. Mi idelenn halálosztóknak híjuk őket, mert szinte lehetetlen harcbaszáni velük. Szerintem nem követett… Menjünk tovább. –mondatának befejeztével elindul tovább, de hirtelen meginog és muszáj a falba támaszkodnia. -Jajj már, pont most kezd hatni a cucc… -nevet fel, majd tovább tántorog. Végül egy órát bolyongtok, mivel a csávó folyton eltéved a drog hatása alatt. Végig hülyeségeket beszél, de a ¾-ét nem is értitek. Mikor már azt hinnétek, hogy minden remény elveszett, egy kissé népesebb területre érkeztek, egészen egy kétszárnyú vasajtóig, mi fölött a neonfelirt a következőt írja: A részeg bantha. -Megérkeztünk! –jelenti ki, majd bemegy az ajtón. Őt követve egy lepukkant bárban találjátok magatokat rengeteg rosszarc között. A levegő állott, büdös, és dohányfüsttel teli. Jobbra és balra nézve is drogosokat, ribancokat és hasonlókat láttok. Ez bizony egy igazi alvilági klubb, igazi gengszterekkel és alantas mocskokkal. Boob több emberre is ráköszön. Jade-et nemegyszer próbálják meg leszólítani és van aki seggen is csapja vagy máshol tapizza le miközben átvágtok a tömegen, azonban Evaar-al még ők sem kötözködnek. Végül az egyik sarokban egy tucat alulöltözött twi’lek nő között találtok rá a dealeretekre. Ő maga egy kb 180 cm magas sárga bőrű twi’lek férfi és határozottan jobb bőrben van, mint a többi itteni. -Csákány Nagy D! –köszön jó előre Boob és lepacsizik vele. -Boob tes’! De jó, hogy látlak… Mizu van haver? Elfogyott a cucc vagy mi? -Neehem van, csak öö… Ketten beszélni akarnak veled. –bök rátok, mire a dealer felétek pillant és végigmér mindkettőtöket, arcára értetlenség ül ki, majd visszaerőszakolja magára nyájas mosolyát és lehörpinti a maradékot italából, majd a poharat átadja az egyik nőnek, egy másikat meg átkarol és magához húz, visszaül helyére és int nektek, hogy menjetek közelebb. -Na szeva van husik. Mijáratba’ erre? Én Nagy D vagyok, a helyi menő, szóval tőlem kapjátok a legjobb anyagot. Na csicseregjetek.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Jun 1, 2021 19:01:45 GMT 1
| Vissza a nyeregbe |
Kas'im Kry - Ordo
- Az voltam, bizony. Kath vérebektől kezdve a gundarkokon át szinte mindennel dolgoztam. Imádom az állatokat és imádom, hogy ha meg tudom találni velük a közös hangot. A másik kérdésre halványan elmosolyodik. - A rancor is csak egy állat - volt némi dicsekvés a hangjában, de aztán komolyabban kitért a dolgok szakmai menetére is, hallatszott a hangján, hogy imádja, amit csinál - Minél idősebb egy rancor, annál nehezebb idomítani egyet, de a befogásuk rendkívül egyszerű. Kifejezetten szeretik a bantha húst, így abba altató vagy bódító folyadékokat fecskendezünk, a többi pedig onnantól gyerekjáték. Az idomítás... hát Több stratégiát is alkalmaztunk, de a legkönnyebbnek az bizonyult, hogy a már befogott rancorjainkat ráeresztettük az újoncra. Mivel az újonc gyenge volt és elveszett, így a miénk minden gond nélkül győzedelmeskedett felette. Mivel a rancorok hiearchiájában a legerősebb van felül, így az újonc behódol a már meglévő állatunknak és mivel az állatunk meg nekünk, így az az élőlény is megadja magát. Ez a leghumánosabb megoldás, mert a két állat nem tesz maradandó, pár napon túl gyógyuló kárt a másikban. Több olyan megoldás is van, ami az állat éheztetésével, bántalmazásával jár, de megmondom őszintén, én azokat nem igazán támogatom, ennek ellenére néhány állat természetéből adódóan azokat is néha alkalmaznunk kell. Az egyik volt kollégám bevett szokása például, hogy maszkban kiéhezteti az állatot, majd több sebet ejt rajta, ártalmatlanná teszi, majd amikor az állat szenvedni kezd, elkezdi őt folyamtosan ellátni, kezelni és így férkőzik a "bizalmába". Nagyon sok módja van, de nagyon változó, hogy kinek mi fér bele az értékrendjébe és mi az, ami már nem megy át a szitán. A toydarihoz intézett szavakra viszont nem hogy rövid, de úgy semmilyen választ nem kaptál. Ha épp felé néztél, akkor a szavaidra bólintott egyet, de nem válaszolt semmit. Ahogy eléritek a kocsmát és az ital után kezdtél sóvárogni, a kísérőid azonnal a homlokukra csaptak, de végül egy-egy hatalmas sóhaj kíséretében belementek a dologba. Meglepték, hogy milyen gyorsan végeztél a korsóval, de ez szemmel láthatóan pozitív csalódás volt. *** A hajóhoz érve a BBH-s megjegyzésedre a már jól ismert halovány mosollyal reagált a rodiai "barátod". - A birodalom értékeli, ha valaki gyorsan fogja be és idomítja be az állatokat, amik esetleg kellhetnek nekik - itt is ugyanolyan hangnemben mesélt, mint korábban a rancor vadászatról - Ha elég sokat és elég ügyesen fogsz be, akkor előbb vagy utóbb lesznek nagyon magas pozícióban barátaid. A kérdésedre csak ennyit felelt. - Igen, menj csak. Erre várunk. Azzal a szabad kezével lecsatlakoztatott egy apró jeladót a karjáról és a hajódra dobta azt. A todydari viszont már nem ilyen türelmes, ő mindennáron veled akar tartani. Ha úgy döntesz, hogy így is leütöd, akkor a kapzsiságtól vezérelt jelleme miatt ez minden gond nélkül sikerrel jár, ám ebben az esetben a rodiai rövid időn belül kiabálni kezd. - Mi tart ilyen sokáig? Ha nem ütöd le, akkor viszont meg kell magyaráznod, hogy miért nincs meg a fénykard, amire azt mondtad, hogy megvan. Csak itt tudatosult benned, hogy a rodiai férfi milyen veszélyes ellenfél. Ő egy igazi vadász, aki több állat ösztönét ismeri, így a rendkívül ravaszokét is. Minden helyzetre fel kell lennie készülve, tehát erre is. Alábecsülted őt, ha a toydari egyedül van, nem lett volna ilyen problémád.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Jul 1, 2021 15:57:13 GMT 1
#s://i~imgur~com/nmbVEhh~jpg Nem szerettem megfutamodni. Sőt, kifejezetten utáltam elkerülni bármilyen harcot. De régen megtanultam, hogy a jó harcos tudja mikor kell spórolni a lőszerrel és lelépni. Az első a küldetés sikere, nincs értelme céltalan halált halni lennt valahol ahol senki se ismeri a nevedet, vagy a történeted. Valószínűleg az ideiglenes társam is hasonlóképp gondolkodhat, ezért megragadja a kezem és elkezd húzni egy az „idegenvezetőnk” után. Megindulok mögötte, de a kezemet gyorsan kirántom az övéből. Így aztán a drogos fickót követve gyorsan elindultunk egy másik irányba. Még mindig tisztán élt bennem az előző efféle szörnnyel való találkozás, illetve ahogy egy csomó lőszert benyelt és meg se torpant. Ha itt csak ilyenek vannak, jobb lenne elkerülni mindet. Ha még le is szedünk egyet, hány lehet még? Ennyi lőszerem nincs. Egy idő után látom, hogy a fazon rohadtul nem tudja merre megyünk. Ekkor kielőzöm a nőt és párszor lökök egyet a férfin, hogy mégis csak tudja mi a dolga. Nagy nehezen aztán el is találunk a kocsmáig, ahol mielőtt bemegyünk, egy pillanatra megragadom a nő karját, és halkan szólok hozzá. - Jobban járnánk ha te beszélnél. – mondom, majd esélyt sem hagyva hogy válaszoljon magam elé húzom s belököm az ajtón. - Ez kérdés volt, férjemuram? – kérdez vissza a nő gúnyolódva. Megint direkt csinálja. Nem tudom meddig bírom még. Mindenesetre nem is válaszolok neki, nem hagyom hogy élvezkedjen a tudattal, hogy sikerült felhúznia. Mikor bemegyünk, lassan végigmérek mindenkit. Az elemzővel áttekintem az arzenáljukat is, és azon gondolkodom mennyi esélyünk lenne ha eldurvulna a helyzet. Közben az előttem haladó nőre is figyelek, ugyanis a sok köcsög elég kívánatosnak találja. Többen próbálják elkapni, egy alak pedig rácsap a fenekére. Ennek a palinak egy gyors mozdulattal elkapom a kezét, majd erősen kicsavarom. Pár pillanatig így tartottam amíg a tekintetünk találkozott, majd szó nélkül elengedtem és mentem tovább. Többször láttam olyat, hogy egy nőt ilyen technikával akár ki is tudnak rabolni a zsebtolvajok. Nem hiányzik hogy az ő szarságait kelljen utána visszaszerezni itt is. - Komolyan mondom mintha a gondolataimban olvasnál. Amúgy kösz...- Jó tudni, hogy egyáltalán vannak gondolataid. – mordulok fel csendesen, ám a nő valószínűleg nem hallja, épp visszaszólt még valamit a faszinak. Haladunk tovább, én nem sokkal lemaradva mögötte. Épp elnéztem a sarokba a dealer felé, amikor a nő megtorpant. Éppen nem rá figyeltem, így kissé túl közel jutottam hozzá amikor megfordult. Reflexből magam elé rántottam a kezeimet, de ezzel azt értem el, hogy mindkettővel rátenyereltem a melleire. Egy pillanatra furcsa érzésem támadt, de megráztam a fejem, s kissé hátrébb löktem a nőt. - Mivan? – kérdeztem kedvtelenül, ügyet sem vetve az előbb történtekre. A nő furcsa pillantást vet rám, majd csípőre vágja a kezeit. - Hello! Ennyire azért még nem vagyunk jóban... Na, nincs habzsi-dőzsi, annyit kértem, hogy csekkold le a popóm, hogy rátett-e valamit a faszi. Nem gondoltam, hogy egy: problémát fog okozni a nézés és kézzel való tapinthatóság közötti különbség, de az még meglepőbb, hogy nem tudod, melyik a nő melle és feneke – folytatja. Rohadtul idegesít. Nem tudja megoldani magának? Engem baszogat ilyen hülyeségekkel, holott elég egyértelműen kifejeztem hogy a társaságát is csak azért viselem el mert muszáj. Mert.. így volt. Igen. Volt egy részem ami nem ezt sugallta, de elnyomtam magamban, mert nem kell hogy ostoba gondolatok félrevezessenek. Nincs szükségem senkire. Már régóta nem. A karjaimat összefonom a mellkasom előtt, majd oldalra döntöm a fejem s így bámulok a nőre a sisakon túlról. - Sajnos nem tudom megnézni, hisz nem tudom a különbséget. Bár lehet, hogy te sem? Minek fordulsz meg ha a hátoldaladat kellett volna megvizsgálni? Bár, lehet hogy olyan lány vagy akinek mindegy, majd a férfi eldönti magának melyik oldal kell neki. – válaszolom neki furcsán nyugodtan, miközben azon gondolkodom hogyan lehetne rosszabb ez az egész. - Rendben, legközelebb meg majd azért fogsz beszólni, hogy miért nem feléd fordulva mondom a dolgot, mert így nem érted... Bármit mondok, úgyis belekötsz, nem igaz? – sóhajt fel. Úgy tűnik megbántódott, de nem igazán érdekel. Csak ne bassza el ezt a beszélgetést. – Mindegy, felejtsd el, hogy bármit is mondtam... – legyint, s megfordul, tovább menve a célszemély felé.A sarokba érve megállok az útitársam mellett, bár picit hátrébb, s úgy nézem a dealert. Eléggé hasonlít a fentebbi szintek embereire. Ugyanolyan söpredék. A nő előre hajol, s elég közel mászik a pasi arcához. Megint rámenőset játszik, de ez az ilyen alakoknál általában működik is. Hallgatom amit mond, közben elgondolkodom. Halkan felsóhajtok, s kissé kelletlenül de vetek egy pillantást a nő shebsére csak hogy lássam, hogy rajta van e valami. Megnézem a szkennerrel is, biztos ami biztos. Ezután az kissé megrázom a fejem, majd ismét felkapom a tekintetem, s a dealert nézem. Ha minden jól megy tud intézni nekünk egy fuvart. Ha nem, később még le kell kapjam a kocsma mögött, legfeljebb máshogy szedem ki belőle merre van a kiút. Amint visszaérünk ... Na, ott fogalmam sincs mi lesz. Egyelőre semmi használhatót nem találtunk, de kezdett nagyon elegem lenni a Coruscantból, meg a nőből is és a szokásaiból.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 1, 2021 23:32:31 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Jobb félni, mint megijedni! Szoktam mondani. Sosem voltam egy kifejezetten harcpárti, persze ha arról volt szó, meg tudtam védeni magam, de jobb szerettem inkább szavakkal elintézni a dolgokat, mint ököllel vagy fegyverrel. Viszont ebben az esetben azt láttam a legokosabbnak, ha futunk. Így megragadtam Evaar kezét is, hogy elinduljon és meg se próbáljon rátámadni. - Gyere! - mondom még neki. Követjük a fickót, engem egy ideig rohadtul nem érdekel, hova, csak mentse meg az életünket, viszont amikor már feltűnően nem jutunk semerre, én is ideges leszek. Szerencsére társammal egy rugóra jár az agyunk, máris cselekedik. Hagyom, hogy beelőzzön, így nemsokára megérkezünk a cél helyszínre. Már lépnék is be, de Evaar megragadja a karom. Először csodálkozva pillantok rá, majd mosolyogva forgatom a szememet, végül rákacsintok. Mivel nem tudok válaszolni, csak azután teszem, hogy belökött. - Ez kérdés volt, férjemuram? - kérdezem vissza kihívóan. Bevallom, ez a hely rohadtul nem szimpatikus. Sőt... Hányingerem lesz, pedig sok helyen megfordultam már. Egészen addig nem zavar a dolog, amíg hozzám nem érnek. Alapvetően az sem mindig foglalkoztat, de egy ilyen helyen fogalma sincs az embernek, mivel találkozhat, így máris lendülne a kezem, hogy olyan tegyek, amit magam is megbánok, de társam megint előbb intézkedik. - Komolyan mondom, mintha a gondolataimban olvasnál... - motyogom. - Amúgy kösz... Te meg kérlek, moderáld magad... - morgom még a férfinak. Miközben még sétálunk a célszemélyhez, Evaar-hoz fordulok, közelebb lépek és halkan szólalok meg. - Meg tudnád esetleg nézni, hooogy... Khm... Nem rakott-e rá valamit popómra? Kösz... - mondom neki, közben már el is vigyorodtam, mert tudom, hogy rohadtul zavarba fog jönni. Basszus, még én is zavarba jöttem egy kicsit. De úgy tűnik, hogy… Nem figyelt rám? Ugyanis a következő pillanatban majdnem nekem sétál, csak az utolsó pillanatban rántja fel a karját és telibe letapiz, amivel alapvetően nem sok gondom lenne, nem az első alkalom, hogy ilyen történik, de tudom, hogy valószínűleg ő kellemetlenebbül érzi magát, mint én. - Mi van? – kérdezi kedvetlenül és hátrébb lök. Szerencsére megtartom az egyensúlyom, így egy pillanatig csak pislogok nagyokat a kialakult helyzetre, majd gyorsan összeszedem magam és csípőre vágom a kezem. - Hello! Ennyire azért még nem vagyunk jóban... Na, nincs habzsi-dőzsi, annyit kértem, hogy csekkold le a popóm, hogy rátett-e valamit a faszi. Nem gondoltam, hogy egy: problémát fog okozni a nézés és kézzel való tapinthatóság közötti különbség, de az még meglepőbb, hogy nem tudod, melyik a nő melle és feneke - húzom tovább az agyát, hogy leplezzem saját zavarom, ugyanis meglepő módon mégis zavarba jöttem. Talán azért, mert még mindig nem látom, hogyan reagált a dologra és ez zavar. Ő csak összefonja a karját a mellkasa előtt és oldalra döntött fejjel válaszol. - Sajnos nem tudom megnézni, hisz nem tudom a különbséget. Bár lehet, hogy te sem? Minek fordulsz meg, ha a hátoldaladat kellett volna megvizsgálni? Bár lehet, hogy olyan lány vagy, akinek mindegy, majd a férfi eldönti magának, melyik oldal kell neki… - válaszolja nyugodt hangon. Egy kicsit csak pislogok. Ő, oké? Ennek semmi értelme nem volt... - Rendben, legközelebb meg majd azért fogsz beszólni, hogy miért nem feléd fordulva mondom a dolgot, mert így nem érted... - Bármit mondok, úgyis belekötsz, nem igaz? - sóhajtok egy nagyot szemforgatva. Kicsit elfogyott a türelmem, hogy egyszer sem tud normálisan válaszolni nekem. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a hangsúlyt. Mert oké, én is húzom az agyát, de nem állandóan... Ő még csak nem is vicceskedve válaszol, hanem mindig bántóan. - Mindegy, felejtsd el, hogy bármit is mondtam... - legyintek frusztráltan, majd megfordulok és a pajtink felé megyek, immár ismét vigyorogva, mert felvettem ezt az arcom. Mindenesetre megérkezünk a férfihez, és nem nehéz kitalálni, melyik taktikát kell alkalmaznom, hogy meggyőzőbb legyek. Így hát az asztalra könyökölök, hogy jóóól be lehessen látni a pólómba (Evaar itt megint telibe bámulhatja a seggét, de még hogy), majd szintén nyájas hangon megszólalok. - Szia Husi... - kezdem. - Azt már hallottuk, hogy te vagy itt aaa... király és a legjobb csávó, szóval nem volt mit tenni, hozzád kell forduljunk... Lenne egy utunk felfelé... Van bármi ötlet, tanács, esetleg leszerveznéd nekünk? - intek az ujjammal felfelé, hogy merre mennénk. - Ja, igen... Sokféleképpen tudunk fizetni, ha arról van szó... - teszem még hozzá egy mosollyal.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jul 15, 2021 14:37:23 GMT 1
Meglep milyen profi módon csinálja amit csinál a Rodiai férfi. Figyelmesen hallgatom a mesélését a Rancor megszelídítéséről. - Nem tudtam, hogy ennyi mód van befogni egyet. Odahaza ahonnan származok is élt egy kettő. Emlékszem amikor gyerekként láttuk őket elvonulni... Apám az volt aztán a félelmetes műsor! Amikor érzed hogy a föld beleremeg a lépteikbe. - Nagyot sóhajtok mesélés közben. Valahol máig bánom, hogy felfedeztük azt a régi bázist. Ha nem csinálunk semmit, akkor máig ott élnénk békében...
Amikor megengedik, hogy igyak egy korsót hatalmas megkönnyebülést érzek. Végre! Amikor pedig csodálkozva néznek milyen hamar megiszom az egészet, sörös szakállal csak elvigyorodok. - Gyerekek, ha eladtuk a fénykardomat olyan ünneplést csapunk!
Amikor elérjük a hajómat kiderül, hogy az ellenfelemet talán kicsit lebecsültem. Viszont talán van még esélyem a "békés" megoldásra. Mihelyt felmegyünk a hajóra a toydariat leütöm. Félek hiába akármilyen kapzsi, az ilyesféle alkudozásba nem menne bele amire most készülök. A Rodiai veszélyesebb, de valószínűleg ugrik a nagyobb halakra. Én pedig úgy gondolom, nekem már úgyis mindegy. Ha sikerül jó pénzt keressek ezekkel a fickókkal hát legyen! - Mi tart ilyen sokáig? - kérdezi. Választ nem adok, csak elindulok a rámpa felé és azon zsebre tett kézzel megállok, kezemben ott a bes'bevem is a biztonság kedvéért. - Úgy gondoltam mi ketten a nagyobb profit érdekében magasabb szintre léphetnénk. Barátunk - mutatok a hajó belsejébe - Kicsit elálmosodott, így azt hiszem veled kell megállapodjak. Úgy is benned többet látok mint benne... Gondolom ismered a Birodalmi komplexumokat. Viszont nem hiszem, hogy mindet. Van egy hely (hogy hol vagy hogy egyáltalán létezhet e még ez a hely, rád bízom) ahol több fénykard van mint amennyit eltudsz képzelni. Hogy honnan tudom? Régebben én is Birodalmi kiképző voltam. Volt egy speciális egységem, a Task Force 99. Lehet hallottál róla, lehet nem. Ők a Birodalom legjobb és legspeciálisabb katonái. Különleges képességekkel bírnak. Ők gyakorlatoztak fénykardokkal. Még emlékszem én is használtam akkor még... A te barátaiddal az ISB-nél és az én helyismeretemmel azon a bázison simán van annyi esélyünk, hogy több fénykardot is szerezzünk lebukás nélkül. A kis repülő barátod nem tudom hozni akarod-e, engem nem zavar különösebben a jelenléte, de most mondom, szerintem túlságosan félti az éltét,hogy ebbe belemenjen. A kérdés az, hogy Te félted-e, vagy olyan bátor vagy, mint amikor egy Rancort kell befogni. - Na? Mit mondasz? Ugrunk a nagy kapásra?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Jul 27, 2021 13:25:21 GMT 1
| Vissza a nyeregbe |
Kas'im Kry - Ordo
A rodiai összeráncolta a homlokát, mikor egyedül és a fénykard nélkül léptél a hajód rámpájára. Nem volt boldog arckifejezése akkor sem, mikor finoman utaltál arra, hogy kiütötted az üzlettársát, aki egyben a barátja, de csodák csodájára még nem riasztotta a BBH ügynökeit, sőt még a teljes mondandód is hajlandó volt végighallgatni. - Keltsd fel. Aztán beszélünk. Felelte, de azt egyértelműen jelezte a tekintetével, hogy nem díjazta azt, hogy a "nem mered" lépéssel próbálod manipulálni. Egyértelműen láttad a szemében az érdeklődés szikráját, de mindenképp bele akarta vonni a toydarit is. Nem tudni, hogy ilyen szoros e köztük a barátság vagy valami más oka van ennek, de addig nem tágított onnan, ahol volt, míg a másik fel nem ébredt. Ezután az egyik közeli ivóba terelte a beszélgetést, de nem engedte, hogy a kelleténél többet igyál, józanon kellettél nekik, viszont egy helyre is szükségük volt ahol a zene elnyomja az esetleg sarokban rejtőzkődők elől a hangot. - Át akar verni minket! - ezek voltak az ébredése utáni első mondatai a toydarinak - Egyetlen fénykardot sem akart odaadni, honnan veszed, hogy egy egész raktárnyit majd csak úgy velünk együtt felkutat. - Nyugalom, én is pont erre vagyok kíváncsi. Szóval kedves je...barátom, mi okunk lenne arra, hogy megbízzunk benned? A bolondját járatod velünk, eddig egyetlen fénykardot sem adtál át, nem, hogy egy egész raktárra valót. Már ekkor rossz érzés fogodt el, de nem tudtad hova tenni. - És ajánlom, hogy ezúttal valami jobb mesével állj elő, az első gyanús trükködre szólunk... tudod, nekik.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Jul 28, 2021 19:01:48 GMT 1
A random pasas aki Jade fenekére csapott jajveszékelve esik össze, ahogy Evaar kitekeri a kezét.
-Engedj eeeelll te istenverte mando! -nyivákolja, majd amint a férfi enged szorításából, továbbra is meggyötört ábrázattal elsomfordál.
-Ezt még megbánod, te konzervfasz.... -motyogja magában, ahogy távozik.
Jade csábos megmozdulása és tökéletesen belátható dekoltázsa azonnal megragadja Nagy D figyelmét, gyakorlatilag le sem veszi a szemét a nő melleiről. Mosolya kajánul kiszélesedik, majd csak akkor néz végre a kék hajú tünemény szemébe, mikor az befejezte a mondandóját.
-Óh... Ez igen érdekes kérés, aranyom. -duruzsolja, ám hangjába most enyhe komolyság is vegyül, majd feláll helyéről és a nőt is lerázza magáról- Dumáljuk meg egy kicsivel csendesebb helyen. -'s ezzel elindul egy hátsó helyiségbe, egyedül. Ha követitek, egy folyosó végi szoba ajtajához értek, mi előtt egy robosztus alkatú nikto áll őrt. Lazán biccent a sárga twi'leknek és beenged titeket, majd becsukja utánatok az ajtót. A szoba meglehetősen tágas, úgy 15 ember elfér benne kényelmesen... És minden bizonnyal tényleg arra lett kialakítva, hogy 15 ember elférjen benne kényelmesen. Láttok egy nagy francia ágyat némileg összetúrt ágyneművel, több kényelmes, hatalmas díványt, nagy földre rakható párnákat és egy pár szekrényt, az egyiknek pár centire nyitva az ajtaja, ha benéztek, kivehetitek egy műdildó alakját. Az egyik sarokban felfüggesztve találtok egy szíjakból kialakított hintát is, amit biztos nem gyerekek használnak... Jobb esetben. Evaar sisakjának érzékelői sokkal több emberi -és nem emberi- váladékot mutatnak ki a környezetben, mint amennyire kíváncsi. Titeket az ajtótól balra található asztalához tessékel, ő a túlfelén egy hatalmas fotelben helyezkedik el, egyik lábát keresztbe vetve a másikon, míg egyikőtök helyet foglalhat az ajtó felöli rész székén. Az asztal mellett nem sokkal van egy másik fotel is, de az oldalra néz.
-Szóval fel... Na az a szitu husikáim, hogy meg tudom én oldani nektek... De! Megkérem ám az árát! Nem szaladgálhat mindenki csak úgy fe', hát mi marad itt nekem? Nehéz itten az élet tudjátok, ez Coruscant pöcegödre! Látom ti nem idevalósik vagytok... Főleg te nem, konzervkém. -bök Evaarra- Még soha a büdös életbe nem járt itt a fajtádból. Fentebb összefutottam má' pár ilyenne', de itt, a bantha bűzös segge alatt... -megköszörüli torkát- Én drogüzlettel foglalkozom, a szállítmányom fentrő' jön. Ebbő' élek, kell nekem a cucc, mert másoknak kell a cucc. Ám egy ideje feltűntek itt lent amolyan... Mutáns szörnyek. Halálosztóknak hívjuk őket. Brutál nagy anyaszomorítók, feketét, mint egy néger fasz, nem fog rajtuk a lézer mert a büdös picsából se tudom, miért... A lényeg, hogy bezavarnak az üzletbe. Nem csak az ügyfeleim, de már a beszállítóim is megdézsmálták. A legutóbbi adag érkezés közben megsemmisült és a napokban jön újabb, ám ha ennek is lőttek, akkor kifogyok, akkor pedig beszopom a harci faszt, mert az a rakat részeg drogos állat engem fog lepénnyé verni idegességében ha nem kapják meg az adagjukat. Segítsetek nekem, és én is segítek nektek. Kell az a szállítmány. Vállaljátok a védelmét?
|
|