Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Apr 11, 2023 15:41:17 GMT 1
#s://i~imgur~com/nmbVEhh~jpg Izzó haraggal néztem le a talpam alatt nyüszítő chakaar-ra. Már nem tudott mondani nekem semmit. Haszontalan volt. Shuk'yc. Ráadásul … egy elvarratlan szál. Az utolsó dolog amit látott evilági életében az a sötét T alakú vizor volt, ahogy egy gyors mozdulattal a homloka felé fordítottam a pisztolyt, majd egy lövéssel végképp megszabadultam tőle. Ezután csak arrébb rúgtam a hullát, majd a nő mellé léptem. Nem volt szokatlan látvány egy elveszett gyerek itt, a Coruscant alsó szintjein. Ebben a mocsokban egy eltévedt kölyök ugyanolyan gyakori jelenség volt mint a rakás patkány a mindent elborító szemét között. Sok időt töltöttem el annak idején itt. Azt hittem egy életre elég volt… De a munka miatt rengetegszer kellett visszajárnom ide. Legalább ahogy elteltek az évek, már nem menekülő, védtelen kölyök voltam, hanem.. egy vadász. Most már előlem menekült a sok di’kut idelenn. Bár a legtöbb munkám .. egyszerűbb volt ennél a mostaninál. Kezdett kissé fárasztóvá válni az egész. A felesleges körök, a sok ostoba kitérő. Az ilyen nyomorultak, akikre még a lőszer is kár volt. A nő is csupán … lassított a folyamaton. Tisztában voltam azzal, hogy az erőszak és brutalitás – akármennyire is egyszerűbb és gyorsabb – önmagában nem vezet mindig eredményre. Ezt megtanultam már annak idején, mikor még a Klónháborúk alatt az első munkáimat elvállaltam. Egy egész bandával kellett leszámoljak; nem éppen egy átlagos megbízás volt. Ilyesmire inkább zsoldos csapatokat bíznak meg, vagy egész szindikátusokat. A megbízóknak valószínűleg nem volt erre elég pénze. Ilyesmi alvilági viszályokba a legtöbb „legális” fejvadász nem menne bele. Hát én voltam a legjobb lehetőségük. Évek munkája volt, de szinte az összes alvilági bűntanyán ismerték a nevem. És féltek attól, amit jelentett. A lány nagyon sokat beszélt. Úgy tűnt tényleg elhitte a meséket a jobb életről. A legtöbb coruscanti gyerek elhitte.. Más különben nem lett volna okuk felkelni reggelente. Hagytam, hogy a nő beszéljen vele. Nem igazán érdekelt; tudtam, hogy ha mi most segítettünk is rajta, pár nap múlva valószínűleg egy ugyanilyen helyzetbe kerül majd. Akkor nem lesz itt senki aki megvédje. Mindenesetre, ami kiderült az legalább adott valamit amin elindulhattunk. Effektíve találtunk egy pontot, amin át kapcsolatba kerülhetünk a bandával – végre. Továbbra sem bíztam a nő kontaktjában. Túlzottan gyanús volt, hogy egy belsős csak úgy segítene rajtunk, ráadásul észrevétlenül. Ilyen ritkán fordult elő a hasonló szervezetekben… És már eleget láttam ezekből. - Beszélni. – mordulok fel, ahogy a nő mellém lép. – Másnak van itt az ideje. Amint a házhoz érünk, bólintok az informátornak, majd gyorsan körbejárva a házat lefolytatok pár scant. Ha minden tiszta, intek neki, majd a pisztolyomat készen tartva lassan belépek a házba, figyelve hogy ne érjen minket semmi váratlanul. Ideje volt annak, hogy valami tényleges haladást érjünk el.. Ez pedig a megfelelő lehetőségnek tűnt erre.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Apr 20, 2023 16:38:08 GMT 1
| HALÁLCSAPDA |
Sword Lily - Bratti Evaar Werda - Gresh550
Sword Lily, Evaar Werda
Végre megérkeztek a tömbházba és felmentek a lépcsőn a megfelelő szintre, ahová a lány vezet. Bár ahogy Lily visszafogta és igen kedvesen arra kérte, hogy maradjon itt, amíg ők körülnéznek, elég hamar megszólalt nála a vészcsengő, de egyelőre nem tett semmit, csak kicsit idegesen bólintott. Valószínűleg most már bennetek is az ellenséget látta, de ki ne tett volna így… Elvégre mi baj leselkedhetne rá és a nővérére a saját lakásukban? Milyen oka lenne bárkinek is ilyen elővigyázatosan bemenni az ő lakásukba? Hát csak az, aki maga is ártani szeretne a bent tartózkodóknak…
Kint a folyosón egy két olcsó, alig működő biztonsági kamerán kívül a lefutatott letapogatás nem talált semmit, de ez nem jelenti azt, hogy bent a lakásban nem lenne semmilyen eszköz.
Mindenesetre amikor Evaar pisztollyal a kézben akarna belépni, az első gond, amivel szembe találja magát az az, hogy az ajtó zárva van. Mikor ennek a hibának a kiküszöbölésének állna neki, Lily adóvevője hirtelen felcsipog, ráadásul azon a frekvencián, ami Alask-éra volt beállítva. Mivel valószínűleg fontos és kitudja, talán hasznát is vehetitek majd a Diane-val való beszélgetés során, Lily egyből meg is nyitja az üzenetet, amin furcsa rajzok bukkannak fel. De mielőtt ezek tanulmányozásának nekiállhatna, a kislány kihasználva a helyzetet, kiszakítja magát Lily kezei közül és a férfi lába elé áll, megpróbálva feltartóztatni őt, ha a bezárt ajtó nem lenne elég számára.
- Állj le! – kiáltotta – Mit akartok, hogy a nővérem megtámadjon titeket?! – kérdezte ijedt hangon, de meglepően összeszedve magát – Ez a mi otthonunk, itt nincsenek gonosz emberek! Szólj rá! – nézett fel nagy szemeivel Lilyre a kölyök – Szólj rá, hogy fejezze be! Azt hittem ti nem olyanok vagytok, mint akik megtámadtak! – sikította egyre hangosabban és egyre ijedtebb hangon, valós veszélyt nyújtva arra, hogy Diane bentről meghallja a kishúga kiáltozását. Már ha bent tartózkodik...
Ha sikerül lecsitítani a kislányt és esetleg meggyőzni, hogy valamivel kedvesebb módon, esetleg kopogással fogtok bemenni az ajtón, akkor mielőtt ezt megtennétek, még az üzenet áttanulmányozására is van elég időtök, amiből igen… Érdekes információk kerülnek napvilágra, bár elég kuszán.
Először is, Alask kimondottan magabiztosan és feltűnően győzködte Lilyt a levélben arról, hogy minden a terv szerint halad, senki nem sejt semmit, ne aggódjon, kevés arra az esély, hogy véletlenül Kairn rájött volna a tervre. Másodszor, több tucat rajzot küldött el, mondván, most rajzolta őket és ha már úgyis barátok lettek, gondolta megmutatja. Ezek között azonban öt rajz is volt egy Evaar fajtájára igen hasonlító alakról… Bár mindegyik más módszerrel volt elkészítve és más alakokat is tartalmazott a kép, egyvalami közös volt rajta: az alak páncélja, akit ábrázolt. Mindketten ismerősnek találtátok a képen lévő harcost, már ha az arcát nem nézzük, ami valószínűleg csak Alask fejéből pattant ki. Ráadásul egy alaposabb átnyálazás után Evaar a Mando’a nyelvén írt rejtett üzeneteket is felfedezett a páncélon, amik karcolásként voltak elrejtve úgy, hogy Kairn ha netán mégis látná ezt az üzenetet, ne találja meg, ha meg mégis, ne ismerje fel a nem Galaktikus Közös nyelvet. Bár eléggé egy gagyi fordítóprogrammal készült írásra hasonlít az egész, Evaar lefordítva mégis összetudja rakni, mit akar nektek üzenni Alask: „Ulur. Su solus Mando beroya. Darjetiise.” Azaz: Rájönni. Még egy Mandalori fejvadász. Sithek.
Hogy ez pontosan mit akart jelenteni, azt nem tudtátok, de egy alapos megbeszélés után – akár majd Diane-val – lehet segítene. Egy biztos volt, mégpedig az, hogy van még egy Mandalori, akinek a személyére hamarosan rá is jöttök egy kis gondolkodás után… Jaster Mereel, a legendás zsoldos és a nála még legendásabb fejvadász, Jango Fett mentora és apja. Jaster Mereel fogadta örökbe Jangot és nevelte fel Mandalorinak. Jade Hogy honnan is ismerős neked Jaster Mereel személye? Valószínűleg onnan, hogy a Mandaloriak történelme elég sokszor ívelte át Jedikét, amit aztán neked mind meg is kellett tanulni, így aztán Jaster Mereel személye sem maradhatott ki.
Még mindig emlékszel arra a tankönyvre, aminek a címe valami ilyesmi volt: Értekezés a Mando’ade-ról, azaz Mandalore lányairól és fiairól.
Ebben foglalták össze a legtöbb dolgot a Mandaloriakról, például, hogy milyenek is ők igazából és honnan is származnak, bár az ezekre a kérdésekre a válasz általában korántsem volt helyén való.
A könyv szerint a legtöbbjük a Mandalore-ról származott, noha a Mandok egyharmada egész életében még csak be sem tette a lábát a Mandalore-ra. De hogy pontosan mi is az a Mandalore? Egy kis, jelentéktelen bolygó a Peremvidéken, mely sosem fogyott ki a harcokból és az azok megvívásához szükséges harcosokból. Csupa bűnöző és gyilkos lakta hely, akiknek nem számít a becsület, az igazságosság, az ártatlanok halomszámra való gyilkolása, csakis a pénzösszeg, amelyet behajthatnak egy-egy fejvadászatért. A legelismertebb gondolkodásmód a Mandaloriakról. Legalábbis a legtöbb nép, illetve a Jedik szerint is. De ez korántsem volt így. Csak az elmúlt évek történései váltották ki ezeket a gondolatokat másokból, és talán nem is annyira jogtalanul. Ráadásul ezen nézőpont megváltoztatásán az sem segített, hogy Evaar is pont ugyanilyennek bizonyult, meg azon Mandalori fejvadászok, akikkel együtt dolgoztál életed során. De mitől váltak ilyenné? Vagy esetleg mindig is ilyenek voltak? A bonyolult választ mélyen a múltban visszamenőleg kell keresni.
A Mandalore már évszázadok óta a Köztársaság által elkövetett árulástól és az azt követő folyamatos polgárháborúk következményeitől szenvedett. Te, mint a Jedi Rend egykori tagja úgy tanulta, hogy a Köztársaság és a Jedik egy megelőző csapást mértek körülbelül hétszáz évvel ezelőtt a Mandalore-ra, mivel azok túlzott fenyegetést nyújtottak a Köztársaság világaira, ezzel megmentve a Galaxist egy újabb pusztító háborútól, amit a Mandaloriak okozhattak volna, csak úgy, mint négyezer évvel ezelőtt, amiben csaknem az egész Köztársaság elpusztult. De hogy valójában mi történt, miféle okból támadtak a Köztársaságiak, azt igazán csakis Dax tudja, aki a vesztes oldal történelmét tanulta.
Dax A kétezer évvel ezelőtt kitört és az egészen ezer évig tartó Új Sith Háborúk során a Jedik számtalan alkalomkor fogtak össze a Mandalori harcosokkal, hogy megállítsák a Galaxisba visszatérő Sitheket és a hozzájuk csatlakozó Sötét Jediket. Ezek az együttműködések megerősítették a szövetséget a két társadalom között és úgy tűnt, elkezdte meggyengíteni azt az örök Mandalori – Jedi ellenszenvet, ami már több ezer év óta tartott a múltban előforduló pusztító háborúk miatt. Miután a Mandaloriak és a Jedik rájöttek, milyen jó csapatot is alkotnak a Sithek ellen, együttes erővel vették fel a harcot a Sötét Oldal ellen.
Az Új Sith Háborúk vége felé azonban egy pestis tört ki a Galaxisban és az nem kímélte a Mandalori Szektort sem. A Mandaloriak nagyrésze a háborúban volt még, amikor a hírek eljutottak hozzájuk, hogy az otthonuk folyamatos kalóztámadásoktól szenved, mivel a pestis annyira megtizedelte a védelmüket, hogy az még hadihajók előállítására sem képes, helyette lopott és az ellenségtől elvett teherszállítóhajókkal kénytelenek küzdeni az életben maradásért.
Erre a hírre tért haza Aga Awaud is, aki látva klánja és családja elvesztését, úgy döntött, megmenti a hazáját. Azonnal munkának is látott és felszólítást adott ki az összes távoli csillagokban élő Mandalorinak, hogy térjenek haza és védjék meg a Mandalore-t. Ez annyira hatásos volt, hogy több millió Mando tért haza és az egész folyamat a Nagy Visszatérés néven vált ismertté. Hét évvel később ráadásul Aga felvette a Mand’alor az Egyesítő címet és folytatva tevékenységét a Mandalore-t nem csak a kihalástól mentette meg, de fel is virágoztatta azt.
A további évtizedekben a meggyengült Galaxisban még mindig káosz uralkodott az Új Sith Háborúk miatt. A Köztársaság elveszítve a Jedik nagyrészét, többek között a Fény Hadseregének tagjait, nem tudta gyors ütemben újrateremteni a békét a saját területein, nemhogy még a Peremvidéken is.
Ezt kihasználva a Mandaloriak terjeszkedni kezdtek és a szomszédos szektorokból elűzték a bűnözőket és a helyére békét hoztak. A Mandalori harcosokból védelmezők lettek, bár nem ok nélkül, hisz a telepesek innentől nekik dolgoztak és a Mandalori hadsereg eddig nem látott méreteket öltött.
Többen úgy gondolták, hogy a Mandalore-nak csatlakoznia kell a Köztársasághoz, hogy még erősebbé váljon és tényleges beleszólása legyen a Galaxis alakulásába, mint a Köztársaság legerősebb hadseregének tagjai. Ez még tovább erősítette volna azt a szövetséget, amit az Új Sith Háborúkban a Mandaloriak és Jedik alkottak, és ezért a Jedik képesek voltak még egy Mandalorit is felvenni a Jedi Rendbe. Ő volt Tarre Vizsla, a Sötétkard elkészítője és a valaha élt leghatalmasabb Mand’alor.
Tarre Vizsla, miután Jedi Mester lett, hazatérve még tovább növelte a Mandalori Szektort hatalmát, hogy népét vezetve tudjon békét hozni oda, ahová a Köztársaság keze már nem ért el. Bár továbbra is fennállt a csatlakozás lehetősége, de a Mandaloriak többsége még mindig nem akart a Köztársasághoz tartozni. Úgy gondolták, egy Mandalori csakis akkor Mandalori, ha önmagáért harcol és nem másokért.
Ennek következménye az lett, hogy a Köztársaság már nem a Peremvidék védelmezőiként tekintett a Mandaloriakra, hanem mint ellenségre, egy riválisra. Ráadásul Tarre Vizslát árulónak bélyegezték meg, amiért mindig is külön utakon járt a Jedi Renden belül és a szíve mindig is a Mandalore-hoz húzott elsősorban, nem a Köztársasághoz. Ezen indokok és vélemények lassan, de annál biztosabban sajnos magával hozták a háborút a Mandaloriak hazájára.
A Jedik elfelejtve azt, kik is segítették a leginkább a Jediket a Sithek elleni harcban, a Köztársaság nyomására a Köztársasági csapatok élén váratlanul, figyelmeztetés nélkül támadták meg a Mandalori Szektort és mindössze egy év alatt el is pusztították mindazt, amit Mand’alor az Egyesítő és az őt követő Mand’alor-ok, köztük Tarre Vizsla, azaz Mand’alor a Védelmező felépítettek.
Ezt a becstelen tettet lekicsinyítő módon a Mandalori Kimetszésnek nevezték el, mintha csak egy rákos sejtet pusztítottak volna el a Köztársaság szervezetéből. És ezt egy Mandalori sem felejtette el, sőt, újra a legnagyobb ellenségüknek tették a Jediket.
A Mandalore és a többi közelben lévő bolygó szinte élhetetlenné vált a sorozatos bombázások következtében és a Mandalori társadalom szétesett. Bekövetkezett a Dral’Han, avagy a Megsemmisülés.
A nép többfelé szakadt, a hitehagyottak elhagyták az otthonaikat és fejvadásznak vagy zsoldosnak álltak. Akik maradtak, azok olyan frakciókban csoportosultak össze, amik mind ellentétben álltak egymással. Házak, klánok, de még akár a családok is egymás ellen fordultak és szétváltak. Mindegyik oldalon feltűntek az Ordo, a Fett, a Kryze, az Awaud, a Priest, a Gedyc, a Vizsla és még lehetne sorolni mely klánok tagjai.
Egyesek csatlakoztak a Megsemmisülés után a Köztársaság eddigi szimpatizánsaihoz és az általuk felállított bábkormányhoz, a Hamis Mandaloriakhoz, vagy ahogy magukat hívták, az Új Mandaloriakhoz. A többiek, a Hűségesek, követve a régi tanokat a pusztákba vonultak és elbújva a Hitetlenek elől, Keldabe-ben, a régi fővárosban és a környékén települtek le és hamarosan megválasztották az első Igaz Mand’alor-t, akire az összes Hűséges felesküdött.
Ezután az Igaz Mand’alor felhívást adott ki az Ori'Ramikade-be való csatlakozásra, mely a Mand’alor személyes hadserege és testőrsége volt egyben, a Mandalori Szuperkommandó, és melyben csakis a legjobb Hűséges Mando’ade kaptak helyet. Ők voltak az Alor’a Aka’liit, avagy a Hűségesek Őrzői, az Igaz Mandaloriak.
Több száz éven át feszültek egymásnak az Új Mandaloriak és az Igaz Mandaloriak, és nem egyszer össze is csaptak egymás ellen. De az igazi polgárháború elindítója nem ez volt, hanem a Hűségesek egyik tette.
Az Ithulliak elleni hadjáratra kétszáz évvel ezelőtt került sor, aminek a vége az lett, hogy az Ithulliakat szinte teljesen kiirtották a Mandaloriak, mert fenyegetésként tekintettek rájuk. Ez hatalmas megdöbbenést váltott ki a Köztársaságból, de még a Hűségesek egyes tagjaiból is. Sokan úgy gondolták, ez a tett becstelen volt és nem Mandalorihoz illő.
Innentől évtizedeken át tartott a vita, hogy melyik oldalnak van igaza. Az egyik oldal tagjai a régi dicső ősöket emlegették példaként, mint például a Mand'alor a Végsőt és követőit, akik szintén számtalan fajirtásban vettek részt, míg a másik oldal képviselői Sol'yc Kyrace, avagy Mand'alor a Megmentő iránymutatását vették alapul, aki körülbelül háromezer évvel ezelőtt változtatta meg az egész Mandalori kultúrát, kiűzve az eddigi barbár módszereket a társadalomból, de megtartva a dicső tetteket.
A fordulópont a már így is széttaglalt társadalomban akkor következett be, amikor a Hűségesek nagyrésze Jaster Mereel-t választották meg az Igaz Mandaloriak vezetőjének, aki Igaz Mand’alorként úgy tartotta, itt az ideje folytatni azt, amit Mand'alor a Megmentő elkezdett.
Jaster Mereel a Concord Dawn szülöttjeként igen szigorú erkölcsi kódex szerint élte az életét és erről a vonásáról akkor sem tett le, amikor csatlakozott a Mandaloriakhoz. Ő és támogatói olyan kulturális reformot kívántak véghez vinni, ami visszahozza a régi becsületet a harcokban és nem hagyja, hogy ártatlan áldozatok essenek áldozatul a Mandaloriak értelmetlen és becstelen vérengzéseinek, mint ami az Ithullon is történt. Helyette, aki harcolni kíván, az úgy tegye, mint egy jól fizetett, becsületes katona, egy zsoldos. A Hűségesek legjobbjaiból álló Igaz Mandaloriak, a Szuperkommandó tagjai. Ettől kezdve még több összetűzés lett a Hűségesek között és ezen okból kifolyólag a Vizsla klán vezetésével több száz katona hagyta el a Jaster Mereel vezetése alatt álló Igaz Mandaloriakat, mondván, ők nem fogadják el Mand'alor-nak őt, helyette inkább megalapítják újra az ősi Halálőrséget, mely egy régi, rég elfeledett szervezet volt, és melynek neve igazán kifejező módon mutatta meg, hogy tagjai a céljaik elérése érdekében képesek meghalni is.
A Halál Őrei sötétkék páncélt viseltek, aminek jelentése: Egy harc egy ügyért.
A Mandalori Polgárháború eddigre már elkerülhetetlenné vált és jó hatvan évvel ezelőtt ki is tört a Halálőrség és az Igaz Mandaloriak között.
Jaster Mereel és az Igaz Mandaloraik zsoldosmunkákkal keresték meg a Hűségesek és maga a Mandalore ellátásához szükséges krediteket és mindeközben folyamatos harcokat folytattak a Halálőrség ellen, ami elhatározta, hogy elpusztítja az Igaz Mandaloriakat, hogy újra összefogja a Hűségeseket, hogy velük együtt pusztítsák el az Új Mandaloriakat, akik időközben a bolygó élhetetlen és kritikus állapota miatt kopula városokat építettek és oda költözve letértek Mandalore Útjáról és áttértek a pacifizmus ösvényére, megvetve a régi harcos hagyományokat, csakhogy életben tudjanak maradni.
Sundari, Mandalore új fővárosa, az Új Mandaloriak egyik utolsó menedéke a Mandalori Kimetszés pusztítása következtében. A háború több évtizedig tartott tele árulással, cselszövéssel és mindkét oldalon dicső halállal. Egyik fél sem tudott felülkerekedni a másikon, még akkor sem, amikor Tor Vizsla, az új Halálőrség megalapítója, a Titkos Mand’alor egy csapdát állítva az Igaz Mandaloriaknak megölte Jaster Mereelt, az utolsó előtti Igaz Mand'alort. Jango Fett átsegíti a túlvilágra mentorát, Jaster Mereelt. Legalábbis mindenki így tudta a Mandaloriak között, a többi meg már történelem. Jaster örökbefogadott fia, Jango Fett vette át az Igaz Mandaloriak vezetését egészen addig a pontig, amíg Tor Vizsla megint csak csapdát állítva nekik, meg nem bízta a Jediket, - őket is egy átveréssel -, hogy öljék meg az összes Igaz Mandalorit.
Egyedül Jango jutott ki onnan, hála kitartásának, amivel hat Jedit ölt meg egymaga bármiféle fegyverzet nélkül, csupán a puszta kezével, majd három év rabszolgaság után ugyanilyen módon végzett Tor Vizsla és a megmaradt Halálőrökkel, akik az Igaz Mandaloriak leszámolása után kirobbantották a Mandalore-on a Nagy Klánháborúkat, de el is veszítették azt. Jango Fett egymaga szállt szembe a Jedikkel, miután az Igaz Mandaloriak mind meghaltak. Jade Tehát még sem volt igaz az a hír, hogy Jaster Mereel meghalt a Mandalori Polgárháborúban. Rosszul tudták a Jedik… És ezt bizonyították azok a pletykák is, amiket informátorként hallottál, amikor csak a Mandaloriak közelébe kerültél. Elvileg évekkel később is láttak egy olyan fejvadászt, aki Jaster páncélját viselte és pontosan olyan módon harcolt akárcsak ő. És ha ez így van… Akkor nagyon nagy osik-ban vagytok, mert Jaster Mereel-nél nagyobb harcost aligha lehetett találni. Hisz aki képes kiképzeni egy olyan harcost, mint Jango, aki annyi Jedivel leszámolt egymaga és a Galaxis legjobb fejvadászává válva még a Galaktikus Köztársaság Nagy Hadseregének tagjainak DNS-ét is ő adta, az aligha lehet rosszabb nála...
Talán itt az idő, hogy ezekről a pletykákról beszámolj Evaarnak, hisz ő aligha hallott ezekrő, tekintve, hogy te is mennyi szálat meg kellett mozgassál sok-sok év alatt, hogy valami kézenfoghatót szerezhess erről.
Idegen szavak, amiket nem magyaráztam meg külön: Mand'alor = A Mandalori nép megválasztott vezetője. Ezt a címet csakis a leghatalmasabb Mandok nyerhetik el és hatalmas felelősséggel jár. Mando'ade = A Mandok többesszáma. Szó szerinti jelentése: Mandalore lányai és fiai. Osik: Szar, szarkupac.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Apr 30, 2023 19:18:43 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Nagy nehezen csak megérkezünk. Evaar-ra bízom a fedezést és tapogatózást, én a kislánnyal maradok, bár azért van egy-két kivetnivalóm a megfigyelésében, nem szólok. Nem akarom feleslegesen idegesíteni. Már éppen szólnék, hogy talán ne ilyen barbár módszerrel próbálkozzon, mikor Alask keres. Megnyitom egyből az üzenetet, aztán elcsodálkozom, hogy mi a szart akar ennyi rajzzal, de a kislány kitépte magát a szorításomból. Ahh, igen, átérzem, én se reagálnék másképp. Ahogy egyre hangosabb, közelebb lépek és feltartom a kezemet. - Shhh, ne aggódj, nem akarjuk bántani a nővéred, akkor nem mentettünk volna meg. Evaar, kérlek, tedd el a pisztolyt! - nézek rá határozottan, de üzenem, hogy álljon készenlétben. - Figyelj... Ez csak elővigyázatosság. Nem tudhatjuk, hogy ha téged megtámadtak, akkor esetleg mások nem akarják-e megtámadni a nővéredet és csak fel akartunk készülni arra, hogy megvédjünk titeket és magunkat is, ha mégis találkoznánk rossz alakokkal. Kérlek, nyugodj meg, csak szeretnénk biztonságban tartani titeket... Evaar, volnál olyan szíves nemsokára bekopogni? Kéne még egy pár perc, kaptam egy üzenetet, amit meg kéne néznem... - mondom nekik és ha megnyugodnak a kedélyek, akkor át is nézem az üzenetet. Oké, az első dolog, ami biztos: tudnak arról, hogy el akarom őket árulni, de muszáj úgy tennem, mintha nem tudnánk. A bús picsába, hát, hány szerepet kéne játszanom? Játszam el, hogy nem tudom, hogy tudnak arról, hogy elárultam őket, de közben azt is kéne, hogy tegyek úgy, mintha nem árultam volna el őket egyáltalán, hiszen ezt várnák tőlem. Plusz Evaar-ral is úgy kéne beszélnünk, hogy ne bukjunk le, pedig már lebuktunk nagyrészt, de most egy harmadik féle titkosítással üzenünk? Azt a kurva, elszédültem... Gyorsan megmutatom Evaar-nak is a képeket, ha minden igaz, akkor megfejtjük az üzenetet is, de többre nincs időnk, mert közben a kislány is vár, szóval csak ennyit mondok a srácnak: - Lehet, van erről az egészről információm... - súgom oda egy kacsintással,hogy ahdd gondolkodjon a dolgon, plusz hadd érezze, hogy rám is szüksége van, de aztán intek neki, hogy kopogjon és keressük meg ezt a másik információforrást. És nem utolsó sorban vigyük haza a kislányt...
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Jun 6, 2023 20:59:32 GMT 1
#s://i~imgur~com/nmbVEhh~jpg A scan eredménytelen volt. Úgy tűnt, nem volt semmiféle eszköz, amely Blacksky jelenlétre vagy biztonsági intézkedésekre utalt volna. Biztos ami biztos, a meglévő kamerákat egy gyors, egyszerű de lekövethetetlen vírussal hatástalanítottam. Standard protokoll. Ki tudja, hogy a banda vajon figyelte-e hozzátartozók lakását. Az ajtó zárva. Berúgni talán túl hangos lenne, mások figyelmét is felvonhatja, illetve a nővér is menekülésbe kezdhet. Fel kellett törni. Még mielőtt egyáltalán neki kezdtem volna, a kislány beugrott elém. Egy pillanatra megrándult a karom ahogy már reflexből céloztam volna rá, de inkább leengedtem a pisztolyt. Csak egy kölyök. Ugyan elkábíthattuk volna, de valószínűleg hasznosabb volt, ha magánál marad. Egyelőre. A nőt is hallva elteszem a pisztolyt, majd teszek egy lépést hátrébb, hogy a gyerek is megnyugodjon. Nem jutunk azzal előrébb ha jelenetet csinál; és a bentiek is meghallhatják. A nő felé fordulva megnézem, miféle üzenetet kaphatott; közben azonban a kislányt sem tévesztem teljesen szem elől. Gyorsan átnézzük a képeket, meg a meglehetősen gyanús üzenetet. Az alak továbbra sem megbízható, de egyértelműen jelezte, hogy a banda tud a nő árulásáról. Ezt meg ők nem tették volna meg, sehogy se játszott volna előnyükre. Sithek. Elképzelni se tudtam ezzel mire gondol. Ha minden igaz, a Sithek nagyon rég kihaltak. Bár Vaderről alkalmanként lehetett hallani pletykákat, ez egyedül róla volt elmondható. Vader pedig nem jelent meg csak akárhol. A többesszám pedig… Még inkább összezavart. A képek azonban elég egyértelműek voltak. Jaster kibaszott Mereel. Habár egyenesen megtisztelő lett volna ellene kiállni, gyanítottam hogy valójában nem róla van szó. Egyrészt, Jaster már évtizedekkel korábban meghalt. Másrészt, ha élne már egyébként is vagy hetven éves lenne – nem is beszélve arról, hogy amilyennek a történetek leírják, ő biztosan nem maradt volna az árnyékban magányos vadászként ennyi ideig. Szóval feltehetőleg egy imposztorral van dolgunk. Mindenesetre, konkurenciát jelent – de így legalább kisebb problémát. Úgy tűnt, az informátor ezúttal is tud olyasmit, amit én nem. Legalább nem teljesen haszontalan.. Csak ne lenne ilyen idegesítő sem. A kölyök jelenlétében azonban nem beszélhettünk erről az egészről, várnia kellett még. Ideje volt beszélni a nővérrel is, meg megszabadulni a legújabb kísérőnktől. Ismét az ajtóhoz lépve megemelem az ezúttal üres kezem, majd miután vetek egy gyors pillantást a kölyökre, bekopogok. Ezután biccentek a nőnek, hogy a gyerekkel álljanak be az ajtóba helyettem. Kevésbé fenyegető látvány nyújtanának mint egy talpig páncélos katona.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jun 26, 2023 11:34:12 GMT 1
| Halálcsapda |
Sword Lily - Bratti Evaar Werda - Gresh550
Sword Lily Semmi válasz, csak a mélyreható csönd. Úgy tűnik, nem hallották meg a kopogást. A kislány csak értetlenül néz az ajtóra, talán ő sem tudja, miért nem jött még ki a nővére. Mindazonáltal nem mutatja jelét annak, hogy félne, miután újra megnyugtattátok és biztosítottátok, hogy nem akartok bajt. Bár a képek nézésekor feltett volna pár kérdést, de végül csöndben maradt. Úgy tűnt, megtanulta már elég korán, hogy ne üsse bele az orrát mások dolgába.
Aztán mikor Evaar újra kopogna, az ajtón az egyik kis rekesz elhúzódik és egy nő szólal meg az odabentről. - Mit akarsz? – kérdezi óvatosan, hangjában talán kis rosszindulattal, ahogy egyelőre csak téged lát meg, hisz Evaar pont időben állt még arrébb. Azonban ahogy végig járatja rajtad a szemét – már amennyire tudja azon a kis résen keresztül – mintha egy szellemet látna meg, lesokkol és pár másodpercig meg sem szólal. A csöndet végül a húga töri meg.
- Diane! Én is itt vagyok ám! Velem vannak! Nem akarnak bajt, csak hazakísértek engem mert megtámadtak és… - folytatná a lány, de a nővére rá sem hederít, csakis téged bámul, szinte már ijesztően, egészen addig, amíg egy halk, alig hallható hang el nem hagyja a száját, ami téged egyenesen a múltba repít vissza, ahogy a fájdalmas és a boldog emlékek egyvelege fut át az elméden. - Seldanna… De ez… Lehetetlen… Te vagy az? – kérdezi meglepődve, miközben téged és őt is átjár egy ismerős, de igen távoli és rendkívül különleges érzés, amit csupán kevesen érzékelnek… Az Erő.
Evaar Werda Nem Mandalorinak való dolog ez a kedveskedés, szóval tényleg jobban tetted, hogy arrébb álltál az ajtóból. Ha ilyen hangnemben fogadta Lilyt, vajon mi lett volna, ha téged lát meg először? Csupa baj, biza… Ezzel járt sajnos vagy nem sajnos a páncél viselése. Bár a legtöbb lényt megrettentette, voltak olyan elborult elméjűek, akiket meg pont, hogy erővel ruházott fel, ahogy az izgalmas vadászatra gondoltak csak, ami egy Mandalori elleni harccal mindig együtt járt. Akármelyik fajtával is találkoztál az utcán, annyi biztos, hogy mindenki szemét magadra vontad. Nem tudtál észrevétlen lenni. Talán innen is a régi mondás… „Aki Mand’alor Útját járja, az egyszerre lesz préda és vadász egyben”. Így volt ez a népednél. De amiről a legtöbb aruuetiise nem tudott, az az, hogy a beskar’gam mindezeknél sokkal többet jelentett. Ettől voltatok egy hadsereg, egy nép, egy kultúra. Ez tartott össze titeket, minden tekintetben.
Így amikor Lily és a bent lévő Diane beszélgetésbe kezd, bár teljes mértékben oda kéne összpontosíts, egyszerűen a figyelmed elfordul onnan, amikor a sisakod belső képernyőjén egy több mint hétszáz éves frekvencián jelennek meg különböző értelmezhetetlen karakterek. Nem kell sokat törd a fejed azonban rajta, hisz gyerekként ezt jól megtanították számodra – legalább ennyi hála megilleti a szüleid – hogy ez biza az úgynevezett „dadita” kódolás. A Mandaloriak saját kódnyelve, amit a Galaxis népei még mindig képtelenek voltak feltörni köszönhetően annak, hogy ahogy változtak az idők, úgy változott a kódrendszer is. Ezáltal legalább egy tucat fajtája létezett ennek és csak akkor nyert értelmet az ezen kapott adás, ha valaki mindegyiket értette és sikeresen tudta összemosni őket. Mindazonáltal a frekvencia is igen érdekes volt… A Hűségesek használták ezt azóta, hogy a Mandalore felszíne szinte teljesen elpusztult a Köztársaság csapása miatt. Ez nem volt különösebben titkosított, viszont a különlegessége nem is ebben rejlett: ez a frekvencia minden egyes Hűséges páncéljában helyet kapott és a Lánckód segítségével működött. Úgy tűnt tehát, nem személyre szabottan kaptad az üzenetet, hanem mint… Aki egyike azoknak, akik a Mandalore harcosai közül valók.
Tehát minden egyes nővéred és fivéred is megkapta ezt a kódolt adást, pont úgy, ahogy te magad. De vajon mi lehet benen? Sajnos ezt most nem tudod kideríteni, mert ehhez egy több órás, akár pár napos dekódolás kell, ami jelenleg nem éppen áll rendelkezésedre. Talán majd ha vége ennek a munkának...
Idegen szavak: Aruetiise: Kívülállók, általános sértés azokra, akik nem Mandaloriak. Beskar'gam: Acélbőr. Mandalori vasból - beskar-ból - készült páncél. Mand'alor Útja: Az út, melyet minden Mandalori követ, amit még Mand'alor az Első fektetett le és jelölt ki a népének. Dadita: Olyasmi mint a Morze kód.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Sept 18, 2023 0:24:55 GMT 1
#s://i~imgur~com/nmbVEhh~jpg Látszott, hogy a lány nővére nem szívesen látott idegeneket az ajtajánál. Végülis a Coruscanton elég kevesen jöttek az ember ajtajához jó szándékkal. Túl sokáig tartott az egész. A nő a kisgyerek jelenléte miatt nyilván nem akart jelenetet rendezni. De valami nem volt rendben. Mintha a szokásosnál is több időt pazaroltak volna az ajtónál. A nővér reakciójából ítélve valószínűleg nem járnánk jobban, ha ezt most a saját kezeimbe venném. A Coruscanti ajtónállók között a mandalori harcos valahol a lista tetején lehet. Rég hozzászoktam, hogy a páncél vonzotta a tekinteteket. Ugyan az átlag emberben félelmet keltett, rengeteg akaratlan figyelemmel járt. Számolni kellett azzal, hogy az ember ritkán maradhat észrevétlen. Ugyanakkor, ezt a figyelmet megfélemlítésre is lehetett használni… Már éppen megelégelném a szarakodást amit csinálnak az ajtónál, akármi is legyen az, amikor egy hangjelzés hallatszik. A sisakba épített egyik rendszer jelzett. Értesítés. Beérkező üzenet.. Mégis milyen csatornán… Ahogy megnyitom a fájlt, a kódjelek egy pillanatra elárasztják a képernyő nagyrészét. Közben a szemem sarkából figyelem a nőt, illetve az épület bejáratát is, de jelenleg erre fókuszálok. Ismerősek a jelzések. A gyerekkorom jó részét hasonló titkos üzenetek dekódolásával töltöttük, hogy egy napon, ha szükségünk lesz rá, tudjunk kommunikálni más mandaloriakkal. Tudomásom szerint a Birodalom még mindig sikertelen volt az ilyen üzenetek feltörésében – valószínűleg annak köszönhetően is, hogy meglehetősen ritkák voltak manapság, és gyakran változott a kódolás, illetve több verziója is ismert volt – így ez csak egy helyről jöhetett… Manda'yaim? Ráadásul a használt frekvencia.. Ez egy továbbított üzenet volt, amit minden beskaryc di’kut megkaphatott. Ez úgy tűnt, hogy valami nagyobbnak a része. Gyanús volt ez az egész, ilyesmi összefogásra nem került sor … a polgárháború óta. Rohadtul nem hiányzott, hogy még egyszer belerángassanak valami hasonló baromságba. De ha ez valami csapda volt, muszáj lesz lenyomoznom. Nem küldenének ki csak úgy egy ilyen kódolt üzenetet mindenkinek. Itt valami komoly dologról volt szó. De egyelőre várnia kellett. Ahogy bezártam az üzenetet az ajtó felé fordultam. A jelenet valahogy még elbaszottabb volt mint az előbb, ahogy csak bámulták egymást az ajtón keresztül. Úgy tűnt a kislánynak sincs fogalma arról, hogy mégis mi folyik itt. Nagyszerű. Közelebb léptem, kissé oldalba bökve a nőt a könyökömmel, hogy végre magához is térjen. Ideje lenne elintézni azt ami miatt tényleg itt vagyunk. Kezd nagyon elegem lenni ebből a bolygóból.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Oct 8, 2023 13:29:28 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Nos, ha várni is kellett, végre kinyílt az ajtó. Pontosabban az nem, hanem csak egy retesz, de ez talán nem annyira meglepő ebben a városban. Én sem nyitnék senkinek sem ajtót... De aki ajtót nyit, az engem is meglep. Hogy... Mi van? Amint meghallom a születési nevem, összerándulok és ösztönből szisszenek fel. - Ne használd ezt a nevet... - sziszegem neki oda, de ennyit tudok kinyögni, mielőtt egy nagyon régen érzett érzés át nem jár. Az az elbaszott, kicseszett Erő... Ami ellen évekig küzdöttem, hogy teljesen elnyomjam magamban, hogy ne érezzem, ne zavarjon, és legfőképpen: mások se érezzék. Így lehettem biztonságban eddig a sith-ek elől, de ha most ez az idióta felébreszti bennem, akkor annak nagyon nem lesz jó vége. Szerencsére a húga válaszol, így van egy kis időm, illetve Evaar könyöke elől is sikeresen kitérek. - Diane, a nevem Sword Lily és azért jöttünk, hogy hazakísérjük a húgodat, illetve hogy beszélgessünk egy kicsit a pasidról, ha nem baj... Nem kéne, hogy még egyszer ilyen helyzetbe kerüljön a húgod, nem igaz? - kérdezem tőle felhúzott szemöldökkel jelezve, hogy egy büdös szót se szóljon arról, hogy ismerjük egymást. Úgy érzem, sikerül úrrá lennem az előbbin és teljesen kizárni a dolgot. Mármint az Erőt is, azért nem keveset gyakoroltam, hogy menjen a dolog. Szóval próbálok elég határozott lenni és én vezetni a beszélgetést, mint aki magasabb helyzetben van.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Oct 26, 2023 21:12:05 GMT 1
Sword Lily - Bratti Evaar Werda - Gresh550
66-os parancs: Abban az esetben, ha a Jedi Rend a Galaktikus Köztársaság érdekei ellenében cselekszik, és a tisztek különleges, hiteles parancsot kapnak a Főparancsnokságtól – vagy magától a Főparancsnoktól (Főkancellár) –, a Köztársaság Nagy Hadseregének tisztjei és katonái eltávolítják azon Jediket, halálos erő alkalmazásával, akik az árulást elkövették. A Köztársaság Nagy Hadseregének parancsnoki teendőit továbbra is a Főparancsnokság – vagy a Főparancsnok (Főkancellár) – látja el az új parancsnoki szervezet megteremtéséig.A Köztársaság Nagy Hadseregének Vészhelyzeti Állandó Parancsaiból Coruscant Négy nappal a Coruscanti Csata után 1089 nappal az Első Geonosisi Csata és a Klónháború kitörése után Jedi Templom, 07:30 perc Diane élete sosem volt könnyű. A mindig békés Shili bolygó helyett a fagyos űrben látta meg a napvilágot egy holdközeli bányászkomplexumban. Anyja és apja már évek óta raboskodott itt, de kitartásukkal és ravaszságukkal mind idáig sikeresen életben maradtak, még ha az itt töltött évek meg is viselték őket. Erre az életösztönre nevelték a lányukat is, akiből hamar egy új remény lett a rabszolgák számára, hisz már igen fiatalon kiderült róla, hogy Erőérzékeny. Ezt kihasználva, titokban képezve és a harcra tanítva, mindössze kilenc évesen már egy rabszolgalázadás vezetője volt.
A bányászkomplexum vezetője, miután rájött, hogy zsoldosseregével nem tudja legyőzni a lázadókat, volt olyan bolond, hogy a Jediktől kért segítséget, akik megérkezve az épületbe és rájőve az igazságra azonnal letartóztatták a cég vezetőit és felszabadították a rabokat. Csakhogy eddigre már Diane szülei meghaltak a harcok során és az árván maradt lányt a Jedik kellett a gyámságuk alá vegyék.
Bár nem azzal a szándékkal vitték el a Coruscantra, hogy kiképezzék, hisz túlságosan túlkoros volt már, de egy mélyen tisztelt Jedi mester, Jeralt Darss mester mégis úgy döntött, hogy a Tanács tagjaként igazán joga van ahhoz, hogy a Jedi Templomban elrendelje a fiatal lány kiképzését. Jeralt Darss Jedi Mester Így indult el hát azon az úton Diane, melynek az utolsó napját kezdte meg a mai napon. A reggeli meditáció után a fiatal lány azonnal meglátogatta mesterét, hogy beszámolót kaphasson arról, hova fognak menni a legközelebb. Diane Kadris Jedi Padawan Bár a Coruscanti Csatát megnyerték, de a háborút még nem. Bár Dooku Gróf meghalt, de Grievous Tábornok és megannyi tisztje a Konföderációtól még nem. Tovább kellett folytassák a harcot egészen addig, amíg a béke el nem éri az egész Galaxist. És ugyan kaptak öt napnyi pihenőt, de holnap már máshol kellett legyenek. Ráadásul a mai nap sem csak a lazításról szólt, hisz igazán fontos tennivalója akadt Diane-nek és a mesterének...
Alsó Szintek, 10:00 óra - Mit gondolsz, mester, Seldanna elfog jönni a találkozóra?
- Csak reménykedni tudok benne… Ha rajta múlik, ott lesz. Ramik másfél nap alatt letudott szervezni egy találkozót vele a CBE nevében. Ő pedig nem hibázik. Szóval, ha nem jön el az csakis azért történhet meg, mert Seldanna meggondolta magát.
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy ilyen hamar megtalálta őt. Még a mi Jedi képességeinkkel is több hétbe telt volna.
- Ne feledd Diane, hogy Ramik kifejezetten jól ismeri az alvilágot. Nem véletlen, hogy ő képezte ki az Árnyékosztagosokat is – biccentette a fejét Prudii-ra, az előbb említett egység vezetőjére. Prudii Százados – Ramik nevelője Kas’im is fejvadász volt, ráadásul a híresebb fajta. Biztos sok régi ismerőse volt még, akikhez odairányíthatta a fiát. De ez nem is a mi dolgunk. A lényeg, hogy most végre van időm a volt tanítványommal találkozni. Annyi év után… - sóhajtotta szomorkásan a Jedi – Hmm, érdekes, hogy az Erő útjai mennyire kifürkészhetetlenek – nézett jelenlegi tanítványára Jeralt, miközben úgy döntött, itt az idő egy újabb leckére – Emiatt a fránya háború közelsége miatt veszítettem el Seldannát, majd emiatt nem tudtam megkeresni, és végül, pont a háború miatt találkozhatok vele újra. Ha Dooku nem dönt úgy, hogy megtámadja a Fővárost, most nem lennénk itt és nem tudnánk megejteni ezt a találkozót. Látod ifjú tanítványom, ezért nem szabad a látomásokban bízni. Sosem tudhatod, tényleg beválnak-e vagy sem. - Ezt úgy mondod, mintha bármikor is lett volna látomásom! – forgatta meg a szemét vicceskedve Diane.
- Ha lesznek, most már legalább tudni fogod, hogy ne higgy feltétlen nekik – mosolygott a fiatal lányra Prudii, majd a tábornokra szegezte tekintetét és megkomolyodva folytatta – Hamarosan megérkezünk a Ramik által megadott koordinátákra. Elvileg ott lesz még a Galaar és a Naposztag is. Kry őrmester valami ünnepséget tart, de amint éjfélt üt az óra ők akcióba lendülnek velünk együtt, hogy lekapcsoljuk annak az egységnek a szupertaktikai droid parancsnokát, amelyik magtagadta a visszavonulási parancsot. De addigra önök már úgyis a Jedi Templomban lesznek, hogy kipihentek legyenek a holnapi útra.
- Reméljük, hogy tényleg így lesz – bólogatott Jeralt.
– Igazából máig nem tudom, hogy Kry hogyan ment ebbe bele – hümmögte jókedvűen a százados – Azt még megértem, hogy ha már a Coruscanton van egy fedettműveletes akciójuk, akkor előtte összehívja az osztagait, hogy lazítsanak egyet. De hogy még a tábornok volt tanítványát is megkeresik és hajlandóak az ő információja szerint dolgozni, csakhogy ön találkozni tudjon vele, az nekem nagyon furcsa. Elvégre nem igazán kedveli az önök Rendjét.
- Hát, tipikus mandalori – vonta meg a vállát szórakozottan Jeralt, mintha jobban ismerné Kas’im-ot, mint azt bárki tudná – De a szavát betartja és nekem ennyi elég. Na, gyerünk, lessük meg azt az ünnepséget! Kíváncsi vagyok, hogyan mulatnak a mandaloriak.
- Hát uram, azok alapján, amit Ramik parancsnoktól tanultunk… Igazán érdekesen.
Alsó Szintek, Coruscanti Biztonsági Erők egyik rejtekhelye, 20:45 perc Diane nagyon sokáig nem tudta elképzelni, hogy egy klónnak más élete is lehet a Köztársaság Nagy Hadseregén kívül. Három évnyi harc a klónok mellett sem volt elég ahhoz, hogy teljesen megismerje őket. Míg Prudii százados és Jeralt mester jobbkeze, Kye marsallparancsnok mintakatonák voltak, addig a Galaar osztag tagjai inkább tűntek átlagos embernek. Talán ezért nőttek olyan hamar a szívéhez már az első közös akciójukon. És ezért is örült nagyon annak, hogy most újra láthatja őket ezen a kis összejövetelen, melyen a Galaar osztag medikusának, Hokan gyermekének ünnepelték az első születésnapját. Ugyan nem volt megszokott, hogy egy klónnak van párja és még gyereke is, de ezt igazából nem tiltotta a szabályzat.
Az egész ünneplés remekül telt, még a kicsit beképzelt Naposztag is tudta élvezni ezt a rövidke pillanatot. Bár meglátszott rajtuk, hogy ők nem tartják magukat mandalorinak, hisz kivételes módon egy másik kultúrából származó fejvadász nevelte fel őket, de most mégse csináltak ügyet abból, hogy csak úgy röppentek oda-vissza az idegen mando’a szavak. Éjfekete páncélban a Galaar, narancssárga jelzéssel a Naposztag két tagja, amint közösen veszik fel a harcot a Szeparatista Droidhadsereg ellen a Coruscanti Csatában. Diane ugyanakkor a remek hangulat ellenére sem tudta teljes mértékben elengedni magát és folyton folyvást az órára pillantott, hogy mikor kell Jeralt mesternek elindulnia az informátorral való találkozóra. Ez valószínűleg másnak is feltűnt, mert hamarosan Fives huppant le mellé és bökte oldalba.
- Olyan szétszórtnak tűnsz te lány! Mi van veled? Csak nem az új páncélunkkal van a baj? – mutatott végig magán pózolva.
- Nem, dehogy! – mentegetőzött a fiatal Jedi, véletlenül sem akarta megbántani a legjobb barátait – Csak nem tudom, valahogy… Nem megy a koncentráció. A Peremvidéki akciók óta teljesen elfelejtettem milyen a Fővárosban lenni. Ráadásul mintha sötét fellegek lengenék körbe az elmém, olyan tompán érzékelek mindent.
- Úgy tűnik a tested és az Erő érzékelőid nem szokták még meg milyen az, amikor nem akarnak minden egyes percben megölni téged – szólalt meg Prudii.
- Hát, amilyen harcokat túléltünk, nem csodálom, hogy a testem sokkban van még… - mosolyodott el keservesen a fiatal Jedi, majd egy pillanatra felcsillant a szeme, ahogy a klónra pillantott – Tényleg, százados, milyen érzés újra otthon lenni?
- Otthon? – kérdezett vissza Prudii gondolkodva, mint aki nem értette volna a szónak a jelentését – Nem tartom a Coruscantot az otthonomnak. Meg hát most járok még csak itt másodszor az életem során, szóval nem igazán tudom eldönteni, milyen is ez a hely. A felszín szépnek tűnik, de ahol most vagyunk, ezek az Alsó Szintek… Nem éppen nyerték el a tetszésemet.
- Nem is fogják! Még azok a kedves lányok is, akik csak egy éjszakára lesznek az életed szerelmeid pár száz kreditért cserébe sem a legjobbak… Bezzeg odafent! – mutatott az ujjával felfelé Fives, az egyetlen igazi szoknyavadász ebben az épületben – Ott aztán olyan remek lehetőségek vannak öregem! Ha gondolod, egyszer elhívlak a szokásos körutamra, ahol a Coruscant összes…
- Fives! – horkantotta le az osztagparancsnoka a férfit, amit Prudii valószínűleg hálásan is vett – Ha nem tűnt volna fel, Jeralt mester is velünk van – biccentette fejét a Kel Dor fajba tartozó férfi felé, aki azóta, hogy megérkeztek, nem éppen volt részese a beszélgetésnek. Mintha a tudata az Erőn keresztül teljesen másfelé nyílt volna meg… Így aztán erre sem reagált semmit.
- Meg egy ártatlan fiatalkorú is, aki nem igen szeretné a többi kalandjaid is meghallgatni a legutóbbiak után, ori’vod! – nevetett fel Diane, aki hiába ejtette ki rosszul a mandalori szót, a gesztust mindenki értékelte.
- Ahw, hát nézzenek oda, a hugicánk egyre jobban fejlődik a mandalori nyelv elsajátításában! Menten elpirulok! Lassan jobban megy már, mint neked és a srácoknak, Prudii! – fordította tekintetét a százados felé, aki éppen felállt az asztaltól.
- Hát nyilván, hisz Jedi. Előbb utóbb mindenben felülmúl minket – kacsintott a lányra a százados – Most viszont, ha megbocsátotok, nekünk indulnunk kéne. Nem gondolja, uram? – fordította tekintetét a tábornokra.
- De, szerintem is jó lenne – értett egyet Jeralt lassan bólogatva – Diane, várj meg itt minket, hamarosan visszatérünk. Ha minden jól alakul, akkor már Seldanna is velünk lesz és megismerhetitek egymást.
- Már alig várom mester! – mosolygott rá a lány, de legbelül mintha szomorúság fogta volna el. Valami megmagyarázhatatlan érzés… De ez ellen nem tehetett semmit, ahogy az ellen sem, hogy Prudii és a fiúk, Jeralt mestert követve elhagyják a rejtekhelyet, hogy beszéljenek az informátorral. Más esetben ő is velük tartott volna, de Jeralt nem akarta, hogy ő is ott legyen ezen a találkozón. Prudii-ékat is csak azért vitte magával, mert nekik tényleg fontosak voltak a szupertaktikai droidról szóló információk.
- Na, kíváncsi vagyok, milyen új információkkal térnek vissza a fiúk. Szerintetek derülnek ki új részletek arról, hogy az a droid parancsnok miért nem követte a visszavonulási parancsot? – kérdezte Ahmed Körzetfelügyelő, a Coruscanti Biztonsági Erők egyik magasrangú tisztje, Hokan feleségének a bátyja.
- Szerintem mindegy, így is úgy is egy füstölgő lyukkal fogja végezni a fején – vonta meg a vállát a Naposztag egyik tagja.
- Azért lehetőleg az adatokat mentsük ki a fejéből… - morogta Kas’im Kry, aki eddig meglepő módon folyton folyvást a kommunikációs szobában volt és a Mandalore Ostromáról szóló híreket hallgatta, mintha odahaza lennének még szerettei a harcban – Elsősorban az érdekel minket, hogy hogyan jutottak ide a Szeparatisták ilyen könnyedén. Oly nagy gondod nem okoz az a droid idelent az Alsó Szinteken, hogy rögtön kikéne iktatni. Szóval az csak másodlagos. Ha sikerülne elkapnunk, az lenne a legjobb.
- Persze őrmester, így lesz, ne aggódjon! – mosolygott rá a Galaar osztag őrmestere – Jut eszembe! Mik a hírek hazulról? Sikerült elkapni Mault?
- Sikerült. Ahsoka Tano már hazafelé tart vele. Bo-Katan pedig már neki is látott a város újjáépítésének.
- Na, akkor jó hírek jöttek onnan is. Már csak az kéne megérkezzen, hogy Kenobi megtalálta Grievous Tábornokot és leszámolt vele.
- De jó is lenne… - suttogta halkan Diane, aki valamiért azóta, hogy Jeralt mester elment, teljesen magába süllyedt. Hogy javítson a hangulatán, inkább úgy döntött, hogy nem is hallgatja végig a további aktuális harci híreket, hanem beballag a másik szobába Hokan-hoz és a feleségéhez, hátha tud valamit segíteni a gyermekük elaltatásában. Ehhez szerencsére mindig értett, hála az Erőnek.
Mikor azonban a szobába ért, a kis Seshla még javában katonásdit játszadozott az apja sisakjával az ágyon és hallani sem akart arról, hogy lefeküdjön. Vagy tizenöt percig kellett őt nyugtatgatni amíg hajlandó volt a sisakot odaadni Diane-nak. És amikor ez megtörtént, a Jedi valószínűleg valamit meg is nyomhatott, mert balszerencséjére a sisakrádió rákapcsolódott a sereg kommunikációs csatornáira, ahol pont azokat a híreket hallotta, amiktől már úgy tele lett mindene. Azonban a szokásos jelentéseken kívül, amik leginkább egy-egy csata jelen állapotáról, az elszenvedett veszteségekről és a mindenféle ellátmánykérelmekről szólt, elhangzott valami más is, amit Diane sehogy sem tudott értelmezni… Az üzenet maga a Főkancellár hangján szólalt meg és egy számára ismeretlen parancsot követelt meg a Köztársaság Nagy Hadseregének tagjaitól...
"Itt az idő. Hajtsák végre a 66-os parancsot!" Alsó Szintek, három percnyire a találkozóponttól, 21:00 óra Jeralt mester ez idáig úgy hitte, hogy a mai folytonos rosszullét, a rémálmok az elmúlt napokban mind annak a következménye, hogy újra találkozni fog a régi tanítványával, akivel nem éppen békés körülmények között váltak el. Ennek következtében járt ma egész nap nyitott szemmel és az Erő felé kinyílt elmével. De úgy tűnt, hogy ezzel a túlbuzgósággal pont azt érte el, hogy nem figyelt fel arra, amire az Erő valójában figyelmeztetni akarta.
És most már késő volt… A Második Nagy Jedi Tisztogatás elkezdődött.
Alsó Szintek, Coruscanti Biztonsági Erők egyik rejtekhelye, 21:03 perc
- Itt CT-7568, Zev hadnagy! Sikeresen végrehajtottuk a hatvanhatos parancsot, uram! – jelentette az egyik klón, amire egy másik csak zavart és csalódott hangon reagált.
- De hogy tehették ezt a Jedik? Hogyan árulhattak csak így el minket? Mind megbíztunk bennük… Ők pedig visszaéltek ezzel! Ha tudtam volna, hogy a Jedik a szeparatisták munkáját akarják elvégezni, már hamarabb lelőttem volna az összeset! – hangzott el a földön guruló sisakból továbbra is az ilyen és az ehhez hasonló üzenetek, miközben Hokan döbbenten pillantott a Diane-ra, majd a feleségére és végül a kislányára. Nagyon úgy tűnt, hogy erre ő sem állt készen.
Nem úgy, mint a Naposztag tagjai, akik egy szempillantás alatt törtek be az ajtón és kényszerítettek a földre mindenkit, miközben még egy tagjuk fegyvert is tudott fogni a bent tartózkodó Jedire.
- Diane Kadris Parancsnok! A hatvanhatos parancs értelmében ezennel letartóztatom árulás vádjával a Főkancellár és a Galaktikus Köztársaság ellen! Fegyvereit dobja a földre majd kezeit tartsa a magasba! – utasította a Naposztag őrmestere a lányt monoton de erőszakos hangon.
- Mégis mi a fierfeket műveltek?! – ordított rá társára a Galaar őrmestere rögtön azután, hogy az ő osztaga is berontott a szobába fegyverrel a kézben.
- Parancsot kaptunk, Galaar! Te is hallottad!
- A mindenkori parancsunk az, hogy megmentsük a Jedi tisztjeinket, nem az, hogy kivégezzük! – üvöltött vissza Fives.
- Elárulták a Köztársaságot! Azt, amire felesküdtünk, hogy megvédjük! Benne van a munkaköri leírásunkban, hogy bármitől meg kell védjük, akár a Jedi Rendtől is. Ahogy az is, hogy ha nem teljesítjük a parancsot, akkor megszegjük a Köztársaság Nagy Hadseregének Vészhelyzeti Parancsait. Ezért pedig hadbíróság és halálbüntetés jár!
- Te pedig képes lennél egy hülye parancs miatt megölni egy gyereket?! – kérdezte feszülten Ahmed, miközben a CBE tagjai is fegyvert fogva a Naposztag tagjaira biztosították a terepet. Úgy tűnt, a Naposztag hűséges katonáin kívül senki sem akarta teljesíteni az új feladatot, de az ellenség most mégiscsak a legjobbak legjobbjai voltak. Ellenük még ennyien sem lettek volna elegen…
- Windu tábornok megpróbált puccsot végrehajtani a Főkancellár ellen! Ez a lépés teljesen megindokolt! Nem csak az árulókat kell megbüntetni, hanem az egész Rendet fel kell számolni! Túl nagy hatalom van a Jedik kezében az Erő által. Ön is jól tudja, hogy néhány esetben nem elég a letartóztatás és a börtönbezárás. Mellesleg, nem fogjuk bántani a parancsnokot. Csalinak fogjuk használni. Palpatine különleges parancsot adott Jeralt mester ellen. Élve kell leszállítsuk. És most vagy velünk tartanak, vagy kénytelenek leszünk maguk ellen is erőszakot alkalmazni! – emelte fel a bal kezét is immár még egy pisztollyal, amit egyenesen Ahmed fejére fogott.
Ebben a pillanatban pedig kitört a káosz. Lövések dörrentek el, üvöltések hangzottak el, mindenféle tárgyak törtek el és égett hús szaga lengte be a szobát egy szempillantás alatt. De Diane egy csoda folytán mégis élve került ki a szorult helyzetből… Még ha ehhez megkellett ölje azokat is, akikkel eddig vállvetve harcoltak.
Alsó Szintek, távolodva a találkozóponttól, 21:21 perc Jeralt mester nehézkesen lélegezve, csoszogva haladt a főúton, ahol szerencsére úgy sem tűnt ki a tömegből, hogy jó pár sérülés fedte be a testét. Ez megszokott dolog volt idelent a csupa bűnöző között. Azonban ahogy a CBE rejtekhelye felé közeledett, egyre kevesebb lett az ember. Csupán egyetlen egy személyt látott az épület előtt a falnak dőlve, egy sötét páncélú harcost. Egy mandalorit. - Fogadni mernék, hogy most mindannyian azt kívánjátok, bárcsak több kérdést tettetek volna fel, mielőtt elvállaljátok egy rabszolgahadsereg irányítását – mondta komoran Kas’im – Elolvastátok egyáltalán egyszer is azokat a szájbatekert vészhelyzeti parancsokat? Nem? - kérdezte megdöbbenést játszva a férfi - Milyen kár! De végülis érthető, hisz ki gondolta volna, hogy egyszer végre is kell hajtani az egyiket... - sóhajtotta - Meg hát miért is tettetek volna így, egyszerűbb volt csak beletörődni abba, hogy húsvér droidokat kell a halálba vezetni a dicsőséges Köztársaságért, mint sem kérdéseket feltenni...
- Te ezt nem értheted… Én mindvégig egy sereg felállítása ellen voltam! Ha a Tanács hallgatott volna rám akkor, amikor te elhagytad a Rendet, akkor még időben megtudtuk volna állítani a háborút! Ugyanolyan hibás vagy ebben te is, mint mi! – nézett bele Jeralt a T alakú vizorba dühös és egyszerre fájdalmas tekintettel.
- Én vagyok a hibás?! Na ide figyelj, te shabuir! Sokáig tartott, mire rájöttem, de most már megértettem, és most veled is megfogom értetni! Ha nem rendeled el egy Jedi csoport felállítását a Galidraan elleni akcióhoz Jango és az Igaz Mandaloriak ellen, akkor Fett soha nem vállalta volna el egy klónhadsereg létrehozását az ő képmásájára! Mindent bosszúból tett, hát nem látod? Csak ő volt az egyetlen a Galaxisban, aki képes volt pusztakézzel Jediket ölni. Senki más! Még a Sitheknek is csak az Erővel sikerült. És miután megöltétek a családját, jogosan váltatok az ellenségévé! Ő pedig amint megkapta az ajánlatot, hogy minden Jedivel egyszerre leszámolhat, persze hogy elfogadta! Hisz jól tudta, hogy nem ölheti meg mindet egyedül. De egy sok millió Jangóból álló hadsereg igen. Minden miattad és az átkozott paranoiád miatt volt!
- Azt hiszed, hogy ha Jango nem gyűlöli meg a Jediket akkor nem ő lett volna a klóndonor? Ugyan már, ne nevettess! A magadfajta fejvadászok mindenben csak a pénzt látják! És ha mégis így lett volna, akkor kerítettek volna mást a helyére! Tudod te mit nem látsz? Hogy Palpatine egy Sith! És Jango csak egy ugyanolyan eszköz volt, mint bárki más!
- Egy Sith? – nevetett fel keservesen az őrmester – És ez idáig ez nem tűnt fel nektek? Akkor meg is érdemlitek azt, ami történt veletek!
- Akkor miért nem lősz már le?! – kiáltott rá Jeralt indulatosan, egyre inkább elveszítve a türelmét. Ő neki nem volt ideje ilyenekre. Meg kellett mentse Dianet, és el kellett jusson a Jedi Templomba, hogy minden információt ki tudjon törölni a személyes Holokronjából, amit az évek folyamán összegyűjtött Seldannáról, köztük az új személyazonosságáról, a munkájáról, a múltjáról… Mindenről. Nem találhatták meg a klónok. Ha már a találkozón nem jelenhetett meg, hogy személyesen tudja biztonságban tartani, legalább ennyit muszáj volt megtenni. Még akkor is, ha soha többet nem látja…
- Mert nem tehetem – vallotta be egyszerűen Kry – Megfogadtam a fiamnak, hogy életben hagylak. Ez volt az utolsó kívánsága… - remegett meg egy pillanatra Kas’im, mintha összetörni készült volna, de végül újra kihúzta magát és úgy folytatta – Diane és Seshla jelenleg Ahmeddel a Kraggan körút felé tart gyalogosan, hogy ott térjenek fel a felszínre. Onnantól egyenesen Ahmed lakására mennek, majd elhagyják a Coruscantot. Nagyobb a kitérő így, de legalább nem a központnál kell felmenjenek, ahol valószínűleg százasával vadásznak a szökött Jedikre a klónok. Én addig itt maradok, hogy hihetővé tegyem a helyszínt, hogy miért égett el a Jedi és a többiek holtteste. Mandalori temetést fognak kapni mindannyian, még a Naposztag tagjai is… Neked viszont menned kell, most! Lefogadom, hogy Prudii tájékoztatta a Főparancsnokságot, hogy elindultatok a találkozópontra. És mivel nem jelentkezett be, hogy sikeresen teljesítették a hatvanhatos parancsot, valószínűleg tudni fogják, hogy te még nem csatlakoztál a többi Jedi sorsához. Ráadásul Palpatine élve akar téged. Nem tudom miért, de biztos valamivel felvontad magadra a figyelmét. Tehát készülj kétszeres megfigyelésre és üldözőbizottságra. Plusz a CBE és az összes rendészeti szervnek visszavonták a szolgálati parancsukat, most már új feladatuk van. Eddig az volt az utasítás, hogy engedelmeskedjenek a Jedik kéréseinek, most már az, hogy azonnal jelentsék, ha egy Jedivel lépnek kapcsolatba. Ugyanakkor páran már most létrehoztak egy ösvényt a szökevény Jediknek, főként a gyerekeknek. Ahmed itt hagyott egy listát, akikben megbízik és a segítségedre lehetnek – nyújtott át egy ritkaságba menő papírlapot, amit ma már szinte alig használtak, rajta pár névvel – Most viszont tényleg menj! Nem akarom még egyszer idelent látni a pofád! És ne merészelj Diane és Seshla közelébe menni! Csak a bajt hoznád rájuk…
Jeralt mester, ha akart volna sem tudott ellentmondani Kry-nak. Igaza volt, ha most Diane után menne, csak nagyobb veszélybe sodorná. Nem maradt választása, mint egyedül tovább állnia, ha túlélte a Jedi Templomba való visszatérést. Meg kellett semmisítenie azt a Holokront. Nem találhatták meg a másik tanítványát is, aki már ugyan rég nem volt az, de mindig is úgy tekintett rá. Diane-ban pedig bíznia kellett, hogy mindig a legjobb döntést fogja meghozni és sikeresen eljut erről a bolygóról. Bármi áron…
A Jelenben
Sword Lily: Hiába gyakoroltad, hiába igyekezted mindvégig elzárni magadtól az Erőt, még így is érzékelsz pár emlékképet abból, amit Diane is, ezáltal újra megpillantva régi mestered, Jeralt-ot... Úgy tűnt Diane vagy nem volt olyan fejlett abban, hogy megtanulja elzárni az Erőt, vagy talán egyáltalán nem is akarta. Hisz nem csak te, de ő is ugyanolyan egyedül volt azóta, hogy a Jedi Rendet felszámolták. Egy ilyen érzés pedig míg egyeseknél kellemetlenséget váltott ki, addig másoknál egy rövid, de felszabadító érzést.
Miután azonban te elég gyorsan már magadhoz is térsz, hisz tényleg jól úrrá lettél a helyzeten, Diane-ra még várni kell egy kicsit, hisz pillanatnyilag csak az arcát tudja eltakarni és megdörzsölni, hogy az érzelmek legalább ne tudjanak kiülni az arcára annyira. Hogy addig se legyen gyanús, ahogy reagált, már fel is tesz pár kérdést számodra.
- Mégis miféle helyzetbe került már megint? Ugye nem esett baja? - kérdezi őszinte aggodalommal - És mit akartok tudni Percyről? – kérdezi zavartan, miközben a tekintetét átviszi rólad Evaar felé, hátha úgy eltereli a figyelmét, de csak még nagyobb megdöbbenés ül ki az arcára.
Evaar Werda: - Kas’im? – hangzik el az a kérdés, amit valószínűleg nem gondoltál, hogy fogsz még valaha is hallani. Régi mentorod árnyéka sokáig belengett, elvégre kimondottan hasonló páncélt ajándékozott neked, de a kezdeti éveket leszámítva már szinte senki sem emlékezett Kas’im nevére. Már azt sem tudták sokan, hogy életben van egyáltalán. Már ha…
Ezek miatt kimondottan meglepő volt, hogy ez a fiatal togruta hölgy egyből összekevert azzal a személlyel, akit leginkább elfelejtettél volna azok után, hogy még ő sem tudott csak téged egyes egyedül befogadni a családjába. Ugyanakkor ahogy jobban megnéz téged, úgy bizonytalanodik el, hogy tényleg Kry-t látja-e.
- Várjunk csak… Te nem Kry őrmester vagy. Te is egy ügynök voltál, ugye? - kérdezte bizonytalanul, talán ezzel önmagáról túl sokat is elárulva. Hisz aki nem csak a kiképződet, de téged is ismert, az vagy egy magasrangú Köztársasági tiszt, vagy egy Jedi lehetett csak. Más személyeknek nem sok köze volt a Különleges Erőkhöz. És a te múltadhoz sem...
Idegen szavak: ori'vod: nagy testvér, idősebb testvér, különleges barát fierfek: általános szidás, általában egy bazdmeg vagy ehhez hasonló felkiáltás shabuir: seggfej, faszkalap
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jan 5, 2024 17:55:11 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Ev: A két nő korábbi furcsa párbeszédét figyelmen kívül hagyva lépek közelebb az ajtóhoz, hallgatva, amit ezután mondanak. Úgy tűnt, a nő előző kijelentésére a togruta már valamivel jobban reagált. Nem úgy, mint én, amikor felém fordult. Ökölbe szorítom a kezem a név hallatán, s reflex-szerűen a pisztolyomhoz kapok. Már a markolatra szorulnak az ujjaim, amikor egy mély levegőt véve ellazítom a tenyeremet, közelebb lépek az ajtóhoz, amíg a T alakú vizor be nem töltötte a kis rést, amin át a lány kinézett. Hirtelen elképesztő harag öntött el, kedvem lett volna berobbantani a kurva ajtót, még akkor is, ha az informátorunk szétszakad mögötte. Kis szünetet tartottam, ahogy próbáltam nem a termál detonátoromért nyúlni. Szóval. Legalább már tudjuk, kivel van dolgunk. - K303... - vetem oda halkan, majd a reakcióját figyelve folytatom. - Most pedig jobb lenne, ha beengedne minket és elmondaná, amit hallani akarunk, mielőtt másokhoz is eljutna, hogy merre lakik... Jedi... - fejezem be, az utolsó szót még a hangtorzítón keresztül is erős gyűlölettel odaköpve.Jade: Már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak a csajnak, mikor érzem, hogy magam mellett a férfi mennyire befeszül a névtől. Villámgyorsan beállok szorosan elé, hogy még véletlenül se tudjon kikerülni, de azért annyira ne legyen feltűnő a dolog, majd megvárom, hogy lefolytassák a beszélgetést, s csak Diane reakciója után válaszolok a kérdéseire.Diane a Jedi szó hallatán, vagy talán a mondat körítése miatt, de egy pillanat alatt megváltozik és merev, talán kissé flegma stílusban válaszol Evaar igen durva megnyilvánulására, miután egy furcsa pillantást vet Lily felé, valószínűleg nem értve, hogy akkor most ki mit tud kiről. - Csak azért nem leszek egyből Jedi, mert felismerek egy Köztársasági Ügynököt... - morogja, majd lassan és óvatosan kinyitja az ajtót - Az azonosítód alapján a Különleges Erők Titkos Szolgálatánál dolgoztál. Tehát nem kiképző őrmester voltál, mint a fajtád legtöbbje és nem is egyszerű Köztársasági katona. De úgy sejtem, ismerted Kry-t... - néz rád mélyrehatóan a T alakú vizoron keresztül is, majd megint a lányra pillant - Szóval, válaszolnál a kérdéseimre, hogy én is tudjak a tiétekre? - kérdezi Lily-től egy fokkal kedvesebben, miközben Seshlát finoman átöleli, ahogy az odamegy hozzá. - Mert máskülönben nem igen tudom elmondani azt, amit hallani akartok... - fonja össze a karját a mellkasa előtt, láthatóan még az ajtóban maradva és nem beengedve őket. Ev: - Ha felismersz egy köztársasági ügynököt... - visszhangoztam merev, fenyegető hangon. - Akkor kellően magas hozzáféréssel rendelkeztél a Köztársaság adatbázisaihoz. A korod alapján, na meg hogy ilyen körülmények között bújkálsz... Mi más lehetnél? Nem érsz el semmit azzal, hogyha ostobának nézel minket. Azzal meg főleg nem, ha megpróbálsz a "fajtám" alapján besorolni - támaszkodtam a továbbra is ökölbe szorított kezemmel az ajtókeretre, aminek túloldalán időközben megjelent a nő. Továbbra is bizonytalannak tűnt, de mindez nem számított. Már most vert helyzetben volt. A nőre pillantottam, várva, hogy válaszoljon neki. Nem volt kedvem a bájcsevejhez, de azt se akartam, hogy azt higgye, hogy a mellébeszéléssel feltarthat minket.Jade: - Nyugi... - mondom nyugodtan mindkettejüknek. - Akármi is volt, most már egy oldalon állunk, oké? A célunk közös... Na, szóval... - fordulok a nő felé. - Szerencsére a húgodnak fizikailag kutya baja, azt nem tudom, lelkileg mennyire viselte meg. Majdnem elrabolták, hogy vele zsaroljanak, szerencsére gondoskodtunk róla, hogy ne legyen baja. - Percy-ről? Sok mindent... Esetleg beljebb mehetnénk, hogy nyugodtabban beszéljük meg a dolgokat, nem gondolod? - kérdezem tőle, de enyhén érezhető, hogy nem ártana ezt tennie.A togruta felvont szemöldökkel hallgatja végig a Evaar-t, és még Lily békítő szándéka ellenére is reagál arra, amit a mandalori mondott. - Már elnézést, de ki is vagy te, hogy leszólod az otthonom? Talán neked jobb helyed van, talán te ki tudod fizetni a számlákat, de képzeld, idelent nem ilyen könnyű az élet! - kéri ki magának, valahol jogosan, hisz ennyi erővel bárki Jedi lehetne, aki idelent lakik. - Meg már elnézést, de ki mondta, hogy bujkálok? Meg ki sorolt be téged bárhová is a fajtád miatt, mando? Csak konstatáltam, hogy te nem a kiképzőktől jöttél. Szóval nyugodtan visszafoghatod magad, seggfej... - morogja sértődötten - Az ajtókeretemről meg vedd le a kezed, mert még összemocskolod - szúrja még oda, majd Lily megjegyzésére csak megadóan feltartja a kezét. - Szerintem eddig is egy oldalon álltunk, régen is. Maximum Mr. Vádolgató felejtette ezt el. Ami meg téged illet... - néz rá szigorúan a húgára. - Nem meg mondtam, hogy ne menj el egyedül sehova? Megbeszéltük már, nem egyszer! Nem leszek mindig ott melletted, hogy megvédjelek! - sóhajtotta a nő, majd egy rövid szidás után elküldte a lányt a szobájába, hogy ti hárman nyugodtan tudjatok beszélni. - Szóval, mi az a sok minden? - kérdezte fáradtan, ahogy arrébb állt az ajtóból, hogy be tudjatok menni a kétszobás lakásba. Jade: Csak veszek egy mély levegőt, hogy ne üvöltsem le mindkettejüket. Baszki, annyi szar van az életben, annyi ellenség van, ezek meg komolyan a múltban átélt sérelmek miatt vannak ki egymásra? - Oké, tudom, hogy nehéz lehet a múltat kezelni, de tovább kell lépnünk ezen, mielőtt a maradék szövetségest is elveszítjük... - nézek rájuk. - Ami manapság annyira nem sok, valljuk be... - nézek rá főleg Evaar-ra, aztán ha jelzett, hogy tud kulturáltan viselkedni, akkor bemegyünk. Összeszedem a gondolataimat, mert most nem lesz egyszerű feladatunk és amíg bemegyünk, jelzek Evaar-nak, hogy ezt bízza rám, mert nem a szociális skilljeiről híres... Most viszont egy olyan embert akarunk meggyőzni, aki félig-meddig ellenünk van. Muszáj valahogy mellénk állítani, bármilyen más esetben mi jövünk ki belőle rosszul. Igen... - Szóval, Diane... - kezdem, ahogy helyet foglalunk. Biztos vagyok benne, hogy Evaar fedezi a seggünket, ha meglepetés érne. - Ide felé kicsit beszélgettünk a húgoddal, meg amúgy is csicseregnek a madarak, elvégre ez a munkám... Azt hallottuk, hogy fegyverkereskedésből élsz, igaz? És hogy szépen-lassan belefolysz a nagyobbak játszmáiba, ami valljuk be... Jelenleg nem éppen kifizetődő számodra... - pillantok a húga szobájára. - Látom, hogy fontos neked a húgod... Látom, hogy jobb életet szeretnél ennél neked és neki is... - pillantok körbe. - Én meg tudom szerezni a papírokat ahhoz, hogy elhúzzatok innen a francba... Jól hangzik, nem? Az Alderaan... Ahol minden zöld és csupa fű… Meg fák! Vannak ott fák és tiszta levegő! - ismétlem el a húga szavait, majd halványan, lassan elmosolyodom. - Azt hiszem, tudnánk egymásnak segíteni és esetleg még Percy is jól kijöhet ebből az egészből... Bár az egy sokkal nehezebb feladatnak tűnik egyelőre, szóval abban neked is eléggé részt kellene venned - nézem a körmeimet kicsit. - Szóval? Mit gondolsz? Tudunk együtt dolgozni árulás nélkül? - nézek rá komolyan, áthatóan.Ev: Nem reagálok semmit a két nő mondanivalójára. Felesleges időpazarlás. Legalább a Jedi tudja, hogy hogyan állunk. Nem vehet minket hülyére. Innentől pedig a beszéd az "informátor" feladata. Valamivel megkönnyebbülve lépek a szóbába, legalább ennyit haladtunk. Bár ha ez sokáig így megy még, most már talán módszert kellene váltsunk. Mindenesetre amíg ők beszélnek, a szobába lépve teszek pár lépést én is, körbe-körbe nézve a szobában, a scannert használva kutatva minden lehetséges álcázott védelmi rendszer, csapda, vagy éppen strukturális gyengepont, rejtett szoba után. Hátha találok még egy pontot, amivel gyorsabban közreműködésre lehet bírni a nőt.Diane figyelmesen hallgatta végig Lilyt a nappaliban, mely amilyen kicsi volt, olyan szép rendezett és tiszta is. Nem éppen ideillő... Innen egy egybenyitott konyha és étkező volt jobb oldalt, és két szoba a nappali elején, csukott ajtókkal. Evaar szkennelése nem igen mutat ki semmit két élőlény adatain és az egyik szobában lévő páncélszekrényen kívül, mely tele van fegyverekkel és két páncéllal is. Ezeknek a típusát innen nem lehet megállapítani, így azt sem, jelentenek-e veszélyt rátok. Ezenfelül még vagy hat letapogató van a lakásban szétszórva, de a jelek szerint zavaró berendezésekkel már megzavarva, így a működésüktől nem kell tartani. Ami talán furcsa lehet még, hogy a nappali egyik pontján a falban, egy festmény mögött, élőnek szinte alig mondható jeleket is észlelni, legalább ötvenet. Mindezeket leszámítva azonban a lakás csapdamentes és biztonságos. Miközben Evaar mindezekkel a dolgokkal foglalkozik, Diane félszemmel végig követi és csak akkor veszi le a szemét a páncélos alakról, amikor Lily befejezi a mondandóját. Látszólag nem teljesen érti a helyzetet, amit csak egy frusztrált és fájdalmas mosollyal fejez ki. - Bármit is akartok, minden bonyolultabb annál, mint hogy csak papírokra lenne szükségünk ahhoz, hogy lelépjünk innen... Ennél minden sokkal, de sokkalta nehezebb - sóhajtja, de a részletekre egyelőre nem tér ki. - De nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy pontosan ti mit akartok tőlünk? Jól sejtem, hogy nektek a bandára fáj a fogatok, nem? Azért van ennek köze Percynek és nekem is... Szóval, elakartok valamit lopni a Blacksky-tól? Vagy mire béreltek fel titeket? Jade: Megrántom a vállam. - Nem véletlen én vagyok a legjobb a szakmában, Diane... - mondom neki magabiztosan. - De figyelek, mire lenne még szükség, hátha meg tudlak nyugtatni - mondom kedvesen neki. - Nos, nem tudom, mennyire ismered ezt a bandát? Tudod, miket csinálnak? Vagy a módszereiket? Egyetértesz ezekkel? - nézek rá áthatóan, nem szívesen teszem, de előveszem azt, hogy mi elvileg a jó emberek vagyunk, szóval gondolja át.- Ez nem a papírokról szól... - sóhajtotta a lány. - Olyan ügyletekben vagyok benne, amikből nem léphetek ki. Nem hagyhatom el a Coruscantot... - szegezte le a tekintetét, miközben a szobára pillantott, amiben Seshla volt. - De neki ezt nem mondhatom el. Neki még talán van esélye elmenni innen. És akármit is próbálasz elérni azzal, hogy a szívemre hatsz, nem fog menni - nézett fel rá kissé bosszúsan. – Tudom, mit csinálnak, tudom, mit tesznek és elhiheted, nekem sem tetszik. És Percynek sem. De egyelőre szükség van rájuk, a nagyobb jóért... De ha elmondanád végre, hogy mit akartok tőlük, abban segíthetek. Gondolom, más választásom úgy sincs... - tekint Evaar-ra, ahogy feltűnik neki, hogy a fejvadász a festmény felé közelít. - Ahhoz meg ne nyúlj, kérlek! Egy mimbrán kolónia van ott, és nem szeretném, ha felébrednének a fényre, mert akkor lerövidül az élettartalmuk. Nekem pedig még sokáig a hasznomra lennének... - morogja a nő, aki valószínűleg jobb lehallgatókhoz nem igen jutott idelent, ha ezekre az olcsó, már-már ingyenes lényekre volt szüksége ahhoz, hogy információt szerezzen. Jade: Alaposan elgondolkodom a szavain, majd megfontoltan válaszolok. - Én nem lennék annyira biztos abban, hogy itt kell neked is megrohadnod... Tényleg elég messze elér a kezem... De erről majd akkor később. Örülök, hogy ti sem csipázzátok őket, mert ha csak fele ennyire lennének undorítóak, is meg kéne dögleniük... Na, mindegy... Lényeg a lényeg: azon vagyunk, hogy a legbelsőbb, legromlottabb kört megdöntsük. Ehhez persze minden segítség jól jön, illetve akkor tényleg tudunk segíteni Percy-n s rajtatok is - kacsintok rá.- Mint már mondtam, nem az itteni megrohadásról van szó, hanem pont az ellenkezőjéről, az itten való segítésről... - feleli röviden, majd ahogy a banda romlottságáról kezdek el beszélni, felvont szemöldökkel néz rám, valószínűleg a Jedik tanításai miatt, ami nem éppen arról szól, hogy a rosszaknak mindenképp meg kéne dögleniük. – Gondolom, azért nem jócselekedetből teszed mindezt, hiába olyan rosszak, ha nem fizetnének meg, itt sem lennél, mi? - szúrja oda aztán a végén. - És nem, nem tudtok rajtunk segíteni, értsd már meg! - akad most már ki kicsit. - És a tervetek sem fog sikerülni, akármi is legyen az. Ketten semmiképp sem juttok be oda és jöttök ki élve. Még te sem - néz a mandalorira. - Túl sokan vannak és jól védett helyen. Ráadásul a Birodalommal üzletelnek... Szerinted miért nem kapcsolták még le őket a Coruscanti Biztonsági Erők emberei? Megrántom a vállam. - Nekem ezért senki nem fizet... Épp ellenkezőleg... Engem csak zavar a tudat, hogy a keménymag ekkora bajt okoz ezen a bolygón és mindenkinek jobb lenne, ha így vagy úgy, de kikerülnének a képből... Tőlem nem kell meghalniuk, de amíg van egy kis esély, hogy ezek visszatérnek és újra terrorban tartják az embereket, addig én nem leszek nyugodt... - magyarázom. Nem veszem magamra, hogy leüvölt, ha ennyire be van szarva és meg sem hallgatja a lehetőségeit, csak a saját életét keseríti meg. - Ki mondta egy szóval is, hogy be akarunk jutni? - kérdezem titokzatosan, majd felcsillan kicsit a szemem, ahogy beszélni kezd. - A Birodalommal? Mit üzletel a Birodalom egy ilyen társasággal? Mit adhat nekik egy ilyen banda? - kérdezem tőle elgondolkodva, hogy szóra bírjam és a lehető legtöbb dolgot elmondja. Diane a szavaimat kétkedve fogadja, nem igazán sikerül erről meggyőzni, úgy tűnik. - Aha, na persze... Egy jó tett lélek vagy, csak úgy mint... - szakítja félbe magát, ahogy a mandalorira pillant. - Eh, mindegy is. És nem nehéz kitalálni, hogy be akartok jutni, ha a mélymagot akarjátok eltenni a képből… - forgatta meg a szemét kissé flegmán, majd a Birodalom szóbekerülése mintha megváltoztatta volna, és hirtelen hangosan kezdett el gondolkozni, mondjuk a többi kérdésemet így egyelőre figyelmen kívül hagyva. - Talán mégse kell mindketten bemenjetek oda... K303! - szólítja meg Evaart. - Ha jól emlékszek, még a háború befejezése előtt hagytad el a Különleges Erőket, nem igaz? - kérdezi rejtett izgatottsággal. Ev: Elismerően biccentek a jedinek, ahogy a mimbránokról beszél. Párszor hallottam már róluk bár én még nem szorultam rá, hogy ilyesmit használjak. Így azonban úgy tűnt, hogy a páncéllal meg ilyesmi felszereléssel annyira nem is szerencsétlen... Ezután valamivel közelebb álltam, némán hallgatva ahogy ketten tárgyalnak tovább. Nem úgy tűnt, mintha a togruta meg akarná adni magát, miközben a nő pedig nagyon erőltette a tárgyalást. Lassan az előbbi felé fordultam, ahogy megszólított. - Miért, "parancsnok"? - kérdeztem vissza velősen köpve a megszólítást. - Talán vissza szeretne menni a KMB-hez? Ma már valószínűleg nem lenne olyan ünnepi a fogadtatás ... - vetettem oda ingerülten.-Tessék? - néz a fejvadászra meglepődve, még egy furcsa mosolyt is megejtve felé. - Nem vagyok és nem is voltam parancsnok, már mondtam... - teszi aztán hozzá gyorsan, majd mielőtt belemenne a témába, gyorsan megrázza a fejét, és újra a feladatra koncentrál. - Én bár szívesen visszamennék, de nem nekem kell majd, hanem neked! Feltéve, ha válaszolnál a kérdésemre. Mert attól függően, mikor mentél el, az azonosítód még működhet. És akkor... - itt egy pillanatra megakad ide-oda pillantgatva a mandalori és a nő között, míg végül rajta nem állapodik meg a tekintete – Kérdezted, mivel üzletelnek a Birodalmiak a bandával. Illegális fegyverekkel. Olyanokkal, amiket az egész Birodalom területén betiltottak és csak az Alvilág fér hozzá. Na már most, hogy a Birodalom megkerülje a saját maga által alkotott törvényt, az olyan fegyvereket, amiket betiltottak, nem a saját gyáraikból szerzik be, hanem kisebb bűnbandáktól, mint például a Blacksky. Fegyverkereskedőket nem alkalmaz, mert az rontaná a hírnevét és túl feltűnő lenne. Inkább megállapodást köt pár bandával, hogy melyik ládákat kell lefoglalják tőlük, amikben mind ott lapulnak a fegyverek, így téve legálissá az egészet. Na már most, akiknek dolgozok, azoknak szükségük van ezekre a fegyverekre. Így mindig egy-egy darabot félreteszek magamnak, mielőtt azt átadnám Mazer-nek, akitől meg azt majd szépen elkobozzák a Birodalmiak. Ezért is kell életben maradniuk a Blacksky tagjainak, hogy ez a körforgás fennmaradjon. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az egészet megtartsuk magunknak, mert az túl gyanakvóvá tenné az BBI-t (Birodalmi Biztonsági Hivatalt). Ráadásul ha egyből magunknak vásárolnánk meg a fegyvereket, az az egész szervezetünket veszélyeztetné... Tehát a rendszerből még a Blacksky-t sem vehetjük ki. Viszont... Így, hogy van valaki, aki betudna jutni a Birodalmi Fegyvertárba feltűnésmentesen- néz újra a fejvadászra -, az ad egy lehetőséget nekünk és nektek is. Ha jól időzítünk, a következő "lefoglaláskor", be tudjuk állítani úgy a bandát, mint azok, akik meglopták a Birodalmat! Az egész kis megjátszott színjátékuk mindig a Fegyvertár közelében van, úgy öt percnyire, a Tyvon Űrkikötő közelében, mintha onnan akarnák kicsempészni a fegyvereket a Coruscantról. Így az illegális gyilkoló eszközöknek nem kell sok utat megtenniük a kíváncsi szemek előtt, amíg elérnek a biztonságos helyre. Most viszont minden másképp lesz. Mikor megtörténne a ládák lefoglalása, a rohamosztagosok csak robbanóanyaggal megtöltött dobozokat találnának, így azok jogosan gondolnák azt, hogy támadás alatt állnak. Ekkor ha Percy még le is ad pár lövést, máris kirobbanthatnánk egy tűzharcot és az ellenségévé tehetnénk a Birodalomnak a Blacksky-t. Mindeközben K303 szépen a káoszban feltűnésmentesen bejut a Fegyvertárba, megszerzi azt, amire nekünk szükségünk van. Addig Percy találkozik Lily-vel, és segít kiiktatni Mazer Kairn-t. Amint ő meghal és a fegyvereket is biztonságos helyre vittük, mindannyian eltűnünk és egy titkos helyen találkozunk, ahol aztán külön is vállnak az útjaink. Így nektek nem kell átverekedjétek magatokat a Blacksky védelmi rendszerén és a negyven tagján, mire eléritek a főnököt, és én is, meg akiknek dolgozok is jól járunk. Így talán hajlandó vagyok segíteni - fejezi be izgatottan, mint aki régen nem látott volna jobb alkalmat arra, hogy odapörkölhessen a Birodalom orra alá. - Ezzel kétszer vagy háromszor annyi fegyvert szerezhetnénk, amennyit régen egy év alatt. Plusz amennyit elbírsz, azt megtarthatod magadnak is - néz Evaar-ra, ha más nem, az értékes jutalom meggyőzze. Úgy tűnt hát, az igencsak erős kitartása hamar odalett a fiatal nőnek, amint már számára is nyereséges megállapodás jött a képbe. Ev: Lassan kopogtam az övemen lógó pisztoly tokján, ahogy a jedi magyarázott. Most már kétség sem fért ahhoz, hogy tényleg az volt. A bűnbandákkal való együttműködése valahogy nevetségessé tette az egész rendjük szentségét meg minden ostoba tanításait. Az öreg mindig sokat szidta őket. Nekem se voltak szimpatikusak; odahaza is épp eleget tanultunk a szarságaikról. A Birodalom alvilági üzletei annál kevésbé voltak meglepőek; már a köztársaság is elkezdte belemártani az ujjait a mocsokba anno, az átszervezés után meg csak még jobban kiteljesedett az egész. Persze a holocsatornákon tagadtak mindent, közben meg ugyanúgy fizettek annak a szolgálataiért, akire nyilvánosan vérdíjat tűztek ki. Nem is tűnt annyira vad ötletnek a raktárba való bejutás. Nem volt hihetetlen, hogy a sok di'kut nem cserélte volna ki a hozzáféréseket; a rendszerváltás után basztak lecserélni még az egyenruhákat is, csak más színt adtak neki, a buy'ce-t meg szarabb anyagból gyártották más alakban, és ennyi. Egy ideig még csendben néztem a togrutát, miután befejezte az ajánlatot. Nem igazán volt jobb lehetőség; ráadásul ez viszonylag gyorsan véget vethetett az egésznek. Már így is meglehetősen elhúzódott ez a munka. - És mégis mi garantálja, hogy ezen a "titkos találkozón" - emelem ki gúnyosan a kifejezést, szándékosan nem elárulva többet magamról és a kapcsolatomról a KMBhez, hanem elutasítás híján folytatva a tervet. - nem fogtok csak úgy eltenni minket láb alól? A Jedik ígérete a békére, amivel aztán lebombázták a szeparatistákat is?- Nem a Jedik robbantották ki a háborút! - szólalt fel hevesen a lány. - Ha nem tűnt volna fel, az egész egy értelmetlen háború volt, ami csak azt a célt szolgálta, hogy Palpatine a trónra kerüljön! Mind a Jedik, mind a klónok, mind a magamfajta tisztek, csak áldozatok voltak... Nem mellesleg nincsenek a szervezetünkben Jedik, megnyugodhatsz – morogta. - Különben is, egyszer te is őket szolgáltad, nem? Ugyanúgy öltél szeparatistát, mint bárki más. Téged is csak kihasználtak, fejvadász! Szóval nyugodtan leszállhatsz a témáról. Attól meg, hogy elteszünk titeket láb alól, nem kell féljél, mert miért is tennénk? Ha majd veszélyt jelentetek, talán akkor... - húzta el a száját vészjóslóan. - De mi nem vagyunk olyan barbárok, mint a te néped. Ha ügyes fiú leszel, akkor békében elsétálhatsz - mosolygott rád megjátszott kedvességgel. - Ne shab'rud'ni, chakaaryc jetii! - morogtam idegesen, ahogy közelebb léptem hozzá. A jobb kezemmel közben kimutattam az ablakon. - Nyisd ki azt a fanatikus szemedet, padawan! Látod, mi van odakinn? Ide juttatott titeket a sok kurva nemes eszmétek, a tanításaitok a becses békéről meg minden szarról, miközben megválasztottátok a galaxis legnagyobb zsarnokát, és hagytátok hatalomra törni! Az egész a pofátok előtt történt, de hülyék voltatok ahhoz is, hogy észrevegyétek, helyette a demokrácia és a béke nevében beálltatok a sereg élére, amit azt se tudjátok, honnan kaptatok, és elmentetek leigázni a bolygókat, amik nem értettek egyet veletek, ugye? Ártatlan áldozatok vagytok, nem? Akkor mi volt a Geonosison, ahol nem csak a helyieket bombáztátok le, de a klónokat is a darálóba küldtétek? Mi volt a sok peremvidéki bolygón, ahova csak adót szedni jártatok ki, amíg két utcával arrébb rabszolgákat adtak el? A nagy béke őrei - köptem oda gúnyosan. - meg is érdemelték, hogy a háború, amit elkezdtek, kiirtsa őket! Az én "barbár" népem hányszor állt elő kisegíteni a ti szentfazék rendeteket a kurva sithekkel szemben? Vagy ezt neked nem tanították talán, kislány? A könyvtárban csak a szép estimesének való győzelmekről olvastál, ugye? Hát üdv a való világban, kiscsillag! Megérte ennyi éven át a messiást játszani, hogy utána a saját ignoranciátokba dögöljetek bele? És azt hiszed, ezek után van még bármi súlya a te szavadnak? - kérdeztem, fenyegetően emelve felé a balomat.- Ne'johaa! Azt hiszed a te szavadnak van még annyi is, mint az enyémnek?! - fakadt ki Diane, aki Evaar monológja közben még egy-két könnycseppet is titkon letörölt az arcáról, most viszont teljesen hagyta, hogy az érzései eluralkodjanak rajta, ezáltal a könnyei is most már szabadon kicsordultak - Azt hiszed, mi ezt akartuk?! Azt hiszed, minden a mi hibánk? Hát, kurvára tévedsz te shabla shabuir! - üvöltötte most már nem az első mando'a szót a lány, miközben egy hihetetlenül gyors mozdulattal kitért Evaar elől, majd a jobbját kinyújtva, tiszta erőből a plafonnak vágta. - Mit gondolsz, az elmúlt évezredekben ki tartotta fent a békét? Eddig ki a fene védte meg az ártatlanokat?! Szerinted ha most ez történik, mi lett volna, ha mi sohasem ragadunk fegyvert egyszer sem, amikor háborút hirdetett egy nép, köztük a tiéd is megannyiszor?! Ha most az egyszer, amikor elbuktunk, ilyen borzalmak történnek a nagyvilágban, mi lett volna, ha sohasem alapul meg a Jedi Rend? Hát, kurvára elpusztult volna már rég az egész Galaxist! - förmedt rá a még mindig a plafonhoz szegezett Evaar-ra. - Úgy utálom az olyanokat, akik csak játszák a nagy igazság megmondókat, mikor fingjuk sincs az egészről! Mindannyian csak egy szeletét látjátok mindannak, ami odáig vezetett, hogy felemelkedett a Birodalom! De legalább én még mindig azon vagyok, hogy másokkal véget vessünk ennek, nem úgy, mint te! – üvöltötte. Elengedte végül Evaart, aki nagyot esve landolt a padlón. - Vagy te! - pillantott itt Lilyre, aki ha eddig bármivel próbálkozott volna, a baljával ugyanúgy lefogta volna az Erővel. - Neked miért nincs hozzáfűznivalód ehhez? Mert szerintem igazán kéne legyen! De hát könnyebb csak meglapulni a mocsokban és a sárban, mint küzdeni, mi? - kérdezte szipogva és lassan elhalkulva, majd, mint akiből egy pillanat alatt elszállt az Erő, fáradtan visszaült a kanapéra. - Fogalmatok sincs arról, mik történtek a háttérben... - sóhajtotta szomorúan, feladva az egész harcot, aminek úgysem lett volna semmi értelme. Ev: Az elérzékenyültségét látva tettem egy lépést oldalra. Emlékszem az öreg mit mondott az erőhasználók kirohanásairól; párszor tapasztaltam is, hogy nem kellemes dolog. Halkan felszisszenek, ahogy a plafonnak vág. Ösztönből felé rántanám a kezem, de a rohadt láthatatlan erő teljes testben odaszorít, így csak hallgatni tudom a sírását. - Ahhoz képest, hogy mennyire taszít a barbár népem, egész sok szót ismersz, kislány. Csak nem tanítottak anno a Köztársaság fényes fiújai? - kérdeztem tőle gúnyosan, miután felkapaszkodtam a padlóról. Egy pillanatig még átfutott a fejemen, hogy ott helyben fejbe lőjem, de az utóbbi ajánlat után egyelőre szükség volt rá. - Utálod a nagy megmondókat, de közben te is ugyanolyan vagy. Vallási fanatikus, aki mások hibáját felfedezi, de a sajátját képtelen bevallani. A Köztársaságnak évtizedek óta érett a bukása! Ha eleget láttál volna, akkor te is tudnád, de be voltál zárva egy fényes templomba a legfelső szinteken, miközben alattatok itt rohadt az egész bolygó a kormányotok korrupciója alatt. Ezért tudott Palpatine is így hatalomra törni. Ha mindkét oldalt ő irányította, mit gondolsz, mivel győzte meg a szeparatistákat? Csak az igazságot kellett megmutatnia. A Birodalom ugyanúgy szar - legyintettem kissé agresszívan. - de ez nem teszi semmissé a Köztársaság faszságait sem. Csak úgy fogsz járni, mint a többi jedi, ha egy halott kort akarsz örökké újra előhozni - vetettem még oda, vetve egy pillantást a nőre is. Nem volt tiszta igazán, hogy a togruta miért vonta bele őt az egészbe. Csak egy informátor volt, még akkor is, ha itt tartózkodott a szobában. Talán voltak annak idején köztársasági kapcsolatai, de azokról mégis honnan tudna?Jade: Egy kicsit úgy éreztem, nagy pofája van a csajnak... Mire is? Körülbeül három másodperc alatt tudnánk megölni, nem tudom, miért játssza a kemény lányt... Vetek egy pillantást a társamra, próbálok a páncélon keresztül olvasni benne. Nos, ha jól gondolom, akkor most vissza fog szólni és kezdődik egy jó kis vita. De egyelőre nem bánom, nem baj, ha a csaj is tudja, hol a helye. Igazam lesz, Ev jó hosszan kifejti a véleményét, amivel nagyrészt egyetértek. Azzal nem, hogy megérdemelték a jedik, hogy meghaljanak. Sokan megérdemlik a halált, de a legtöbb jedi, aki meghalt, még túl fiatal volt, hogy lássa a dolgokat. Amikor Ev megindul, csak egy jelentőségteljes, figyelmeztető pillantást küldök a kezére, hogy álljon le, mielőtt eldurvulna a dolog. Arra viszont nem számítok, hogy ennyire ki fog akadni a csaj. Szánalmas... Tényleg szánalmas. Ilyenkor valóban elgondolkodom, hogy a rendnek volt-e egyáltalán értelme. Konkrétan az első dolog volt, amit megtanítottak, hogy ilyeneket nem szabad csinálni. Ez a csaj meg hisztizik, mint egy ötéves... Oké, nincs könnyű dolga, guess what, senkinek sincs! Wow... Mindenkinek szar, mégis tudjuk kontrollálni az érzelmeinket és pláne nem fedjük fel azt, hogy jedik vagyunk, jesszusom... Hohohó, nagy megmondó? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a kiscsaj a nagy megmondó... Olyan naiv... Ezeket ő komolyan beveszi? Borzasztó... Szerencsére Ev kimondja a gondolataimat, így én csak kiismerhetetlen arccal nézek rájuk egészen addig, amíg én nem kerülök sorra. Akkor csak érdeklődve nézek, majd lassan elmosolyodom, miközben a fejemet csóválom. - Nem éppen profizmusra vall ez a viselkedés... Így kiakadni, felfedni egy csomó mindent magadról, hisztizni... Sokat kell még tanulnod ahhoz, hogy ne haljatok meg olyan könnyen a húgoddal... Azt hittem, legalább az érzelmeid kezelésében jobb vagy ilyen kettős ügynökként. Ha egy valamit megfogadsz tőlem, akkor ez legyen: minél kevesebbet beszélsz magadról, minél kevesebb érzelmet adsz ki, annál kevesebb a fogás rajtad... Ami pedig az én oldalamat illeti - rántom meg a vállam. - Attól még, hogy te nem látsz bele, én mit csinálok informátorként a háttérben, csak hallottál rólam és a munkáimról meg a hírnevemről, nem jelenti azt, hogy a sárban és mocsokban csak úgy voltam... - nézek rá villogó szemmel és most kicsit én is fenyegető aurát kezdek érezni magam körül. - Ha szeretnéd, szívesen összeszámolom, hány ártatlan ember életét mentettem meg ingyen és bérmentve. Persze, ehhez kellettek kevésbé szép munkák, de szerintem ne kezdjük el összehasonlítani, melyikünké az undorítóbb, mert a végén még pofára esel, édesem... - mondom neki, majd hirtelen visszatér a kedves, laza énem és a mosolyom kiszélesedik. -Na, de mi lenne, ha most, hogy mindenki kiadta a fájdalmát, elfelejtenénk ezt a hülyeséget és elfogadnánk, hogy mindenkinek van indoka olyannak lenni, amilyen és inkább a közös jón kezdenénk el dolgozni, mert a célunk ugyanaz? Mert ezzel semmire sem megyünk, csak tovább mélyítjük a dolgokat, ami nem a mi malmunkra hajtja a vizet...Evaar újabb sértéseit a lány ingerülten, de most már visszafogva hallgatta végig, bár egyszer kétszer a keze így is ökölbe szorult. - Nem mondtam, hogy mi nem hibáztunk. De egyáltalán nem fair csakis minket beállítani az egész okozójának... - mondta most már nyugodtabb hangon. - És képzeld, nem minden Jedi olyan, amilyennek te hiszed! Nem mindenki a Templomban ült és lógatta a lábát. Mesteremmel egész végig jártuk a Galaxist és segítettünk másokon. Higgy, amit akarsz, de ugyanolyan bolond vagy, mint az általad lefestett Jedik, ha így általánosítasz mindenkit... - sóhajtotta, majd Lily "tanácsaira" a lány egy gúnyos mosollyal reagálva folytatta. - Oh, köszönöm szépen, hogy elmondtad azt, amitől életben maradhatok! Mintha eddig nem ezt csináltam volna... Csak tudod, néha nehéz mindezt benn tartani, amikor te... - itt egy pillanatig elakadt a hangja, pedig nagyon úgy tűnt, hogy egy indulatos megnyilvánulásra készül. - Mindegy, úgy sem értenéd... Felesleges is vitáznom veletek erről, mert mint mondtam, csak egy kis szeletét látjátok az egésznek, és azt is csak egy szempontból. Eleve meg sem kellett volna engedjem magamnak, hogy így elragadjanak az érzelmeim - vallotta be magának, kissé most már Jedisebben viselkedve. - Rendben, foglalkozzunk inkább a feladattal, ha akkor tényleg benne vagytok... - mondta végül - Holnap gyertek vissza, addigra egyeztetek a társaimmal és összerakunk egy épkézláb tervet. Addig nyomozzatok tovább, tűnjön úgy, mintha nagyon benne lennétek a dologban még…
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 22, 2024 19:10:27 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/556950432509853717/1199053602463944764/image~png #s://media~discordapp~net/attachments/556950432509853717/1199053380140679198/image~png
| HALÁLCSAPDA |
Sword Lily - Bratti Evaar Werda - Gresh550
Észre sem vettem, hogy van nevük. Hogy mit gondolhatnak? Fogalmuk sincs, milyen az élet valójában. Csak a háborút ismerik, úgyhogy bizonyára tökéletesen boldogok. Örülök, hogy nem szenvednek. Simi Noor Jedi Padawan naivitása
a klón katonákról TITKOS JELENTÉS MINŐSÍTÉS: SZIGORÚAN TITKOS KÜLDI: ARMAND ISARD, A BIRODALMI HÍRSZERZÉS IGAZGATÓJA KAPJA: BIRODALMI BIZTONSÁGI HIVATAL IGAZGATÓ TANÁCSA TÉMA: KÜLÖNLEGES BIZTONSÁGI KOCKÁZAT
Tisztelt Igazgató Tanács!
Sajnálattal jelentem, hogy a Birodalmi biztonsági problémáinak egy része továbbra is megoldatlan maradt. Még mindig nem sikerült elfognunk számos klón katonát, akik közül a legtöbben a Köztársaság Nagy Hadseregének Különleges Erőiben szolgáltak, sőt, a dezertáltak listája egyre csak nőtt az elmúlt években. Ezeknek a klónoknak az elhalálozásuk tényét nem támasztják alá szilárd bizonyítékok, így abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy életben vannak, és veszélyt jelenthetnek az Új Rendre. Bár nem bizonyított tény, de gyanakvásunk a dezertálások megnövekedésére a Null-osztályú Mélységi Felderítők és Kal Skirata Mandalori kiképző őrmester felé irányulnak.
Jelenleg az eltűntek és a különösen veszélyes körözöttek listáján szerepelnek: N-5 „Prudii”, N-6 „Kom’rk”, N-7 „Mereel”, N-10 „Jaing”, N-11 „Ordo”, N-12 „A’den” ARC katonák. Titkos műveletekre specializálódott, a lehető legjobb kiképzést kapó, rendkívül veszélyes kommandósok, akiknek lojalitása mindig is kérdéses volt, tekintettel arra, hogy erős szálak fűzték őket a kiképző őrmesterükhöz, Kal Skiratához. Gyakorlatilag egyszemélyes hadseregek, akik csak Skirata parancsait követték, és az ő magánhadseregeként szolgálták a Köztársaságot. Orun Wa Kaminoi Fővezető Tudós így nyilatkozott róluk a legyártásuk után két évvel: „Az intelligenciájuk magas, viszont deviánsok, zavart elméjűek, kezelhetetlenek. Egyszerűen képtelen parancsteljesítésre.” Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy N-11 ezen szavak után egy lopott pisztoly birtokában megpróbálta megölni a férfit, ami minden valószínűséggel sikerült is volna, ha Jango Fett nem lép közbe. Továbbá figyelmeztetnem kell Önöket azokra a tényekre is, hogy ezek a klónok 35%-kal több eredményt értek el az intelligencia teszteken, mint a kommandósok, és lényegében gondolkodás nélkül tudnak cselekedni, akár a másodperc törtrésze alatt is. Ezenfelül eidetikus memóriával és a kínzásokat egyszerűen kizáró tudattal rendelkeznek, amely akár még egyes Erő technikák ellen is hatásosnak bizonyulnak – talán erre nem ártana emlékeztetni a Császárt és Vader Nagyurat is.
Tehát már a Császár végrehajtóját is beakarják vonni… - gondolkozott el magában Lonni Jung Operátor a liftben haladva. – Azt hiszem ennyi volt, ezt még Skirata fiai sem fogják tudni megúszni. Ha Vader a nyomukba száll, vége a játéknak. Ott már én sem segíthetek… - sajnálkozott a férfi, majd komor arccal folytatta az útját a Birodalmi Biztonsági Hivatal híresen nagy adatbankjába.
Ritka látvány volt, hogy egy klón megfordult itt. Ezek a katonák normál körülmények között sohasem juthattak be ilyen helyre, de Lonni ügyesen használta ki a kiskapukat annak ellenére is, hogy még csak egy Felügyelő jobbkeze volt. Bár ez már jóval magasabb rangot jelentett, mint amivel egy egyszerű Ügynök rendelkezett, mindenre azért ezzel sem volt képes az ember.
- Mindenki készen áll? – kérdezte Amara Ross Felügyelő, a BBH Főparancsnokság megbízásából jelen lévő tiszt, aki jó eséllyel ezen művelet után már ott is dolgozott volna a fiatal kora ellenére is, ezáltal Lonni Jungot előléptetve az ő helyére.
- Igen, Ross Felügyelő – felelte a KX szériás biztonsági droid. – Szigorú biztonságot tartunk. A személyzetből senki, még Lio Partagaz Őrnagy, a BBH Igazgató Tanácsának Elnöke sem tudja, hogy felülvizsgálat folyik. Mindenki úgy tudja, hogy csak a hálózatot megfertőző vírus miatt van lezárva a rendszer.
- Helyes – bólintott a Felügyelő. – Kezdjék meg a vírus azonosítását és azonnal jelentsenek, ha valaki belülről telepítette azt a kémprogramot a hálózatunkba.
- Igenis! – Bólintott a két klón, tisztességes nevükön Colt és Fixer, akik Lonni közbenjárásának köszönhetően lehettek most itt, és akik az egész Birodalmi Hadsereg legjobb technikusai voltak annak ellenére is, hogy csak hadnagyi rangot viseltek.
A katonák mindent az előírásoknak megfelelően csináltak, figyelmeztetés nélkül. Az épületben dolgozó személyzet csupán azt vette észre, hogy az éppen használatban lévő eszközök hirtelen lefagytak és felmondták a szolgálatot, még az adóvevők is használhatatlanná váltak. A kijáratokat azonnal droidok tucatjai özönlötték el, és se ki, se be nem lehetett menni. Ha kellett, akár tüzelhettek is az ezt megszegőkre.
A klónok ugrásra készen várták azt, hogy az előbb telepített program eredményeket hozzon. Lonni Jung igazából sosem dolgozott klón katonákkal együtt, a háborúban sem vett részt, így meglepő volt számára, hogy a páncél alatt bizony egy emberi lény van és nem csak egy droid. Már el is gondolkozott azon, hogy megkéri őket, vegyék le a sisakjaikat, de ezzel veszélybe került volna a titkos akciójuk, ha megnehezíti a két katona magánbeszélgetéseit.
- Egyelőre semmi jele belső tevékenységnek. De lehet csak nagyon jó védelmi rendszert használ a vírus. Lássuk csak, sikerül-e ezt is kivédenie… - motyogta magabiztosan Colt, miközben behelyezett egy adatkártyát az olvasóba, beütött néhány parancssort, majd kényelmesen hátradőlt a széken.
- Pontosan milyen programot is futtat, klón? – kérdezte Amara Ross, ahogy egy kecses mozdulattal Colt mögé siklott, hogy felette áthajolva láthassa a terminálon megjelenő adatokat.
Jung Operátor sosem kedvelte igazán Ross Felügyelőt, de azt nem gondolta volna, hogy képes lenne ilyen tisztességtelenül megszólítani az ő alárendeltjeit, annak ellenére is, hogy pontosan tudta a nevüket és rangjukat, ezáltal semmibe véve őket. De a legnagyobb gond még csak nem is itt volt… Hanem hogy Colt és Fixer helyett a páncélban valójában két mélységi felderítő, Jaing és Mereel állt. Azok a klónok, akik az egész háború alatt a legjobbnak, de a legengedetlenebbnek is számítottak. Két lábon járó halálnak nevezték őket, és nem véletlenül. Ezzel a megjegyzéssel Amara akár alá is írhatta volna a végrendeletét…
- Egy útellenőrző analízissel visszafejtem, hogy a vírus melyik terminálról lépett be a belső hálózatba, hogy elkapjuk a téglánkat, azután meg kitakarítom belőle, hogy az önhöz hasonló, a pszichopata jellemvonásait tömérdek mennyiségű sminkkel eltakaró nők újra használhassák a rendszert – felelte Jaing.
Amara arcán ezen hallatán egyszerre váltakozott a döbbenet és a düh, miközben körmeit a szék háttámlájába mélyesztette.
- Már elnézést…! Hogy mit merészelt mondani?! – Csattant fel, mire Jaing rezzenéstelen hanggal válaszolt.
- Bocsánat, de mivel ön láthatóan felmentést élvez a nevek, a címek és a rangok használata alól, azt hittem, hogy általánosító fenotípusos leírást alkalmazunk megszólításként – felelte egyszerűen a mélységi felderítő, mire Amara arcára olyan kifejezés ült ki, mint aki erőlködve próbálná lefordítani a hallottakat egy általa is ismert nyelvre.
Lonni Jung mindeközben ahogy a nő arcát figyelte, azt hitte, most dőlt össze az egész karrierje. Lázadó kémként évek munkája volt, mire fellépdelt a ranglétrán, és most úgy tűnt, azok, akik a legmegfelelőbbek voltak a munkára, tönkre tettek mindent azzal, hogy ilyet merészeltek mondani a főnökének.
- Colt Hadnagy! – Szólította meg ismét Jainget a Felügyelő, láthatóan túljutva az értelmezésen. – Hogyan fogja ez a program érzékelni mindazt, amit a saját biztonsági rendszereink nem tudtak?
- Úgy, Ross Felügyelő, hogy ezt a programot én írtam, és én sokkal, de sokkal intelligensebb vagyok azoknál, akik megfigyelőprogramokat kódolnak a Birodalmi Biztonsági Hivatal megrendelésére – közölte ezt az egyszerű tényt Jaing, de akár Amara ezt sértésnek is vehette volna. Jung pedig nem volt biztos abban, hogy ezt is olyan könnyedén eltűri a Felügyelő, mint az előzőt.
- Ha ilyen tehetségesnek érzi magát, vajon miért nem ön végzi ezt a munkát?
- Azért, asszonyom, mert a Birodalom híres idegengyűlölet propagandájába a klónok is bekerültek, ezáltal lehetetlenné téve minket, hogy olyan helyen dolgozzunk, ahol mi lennénk a legjobb választás – egy újabb tény, mellyel nem lehetett vitatkozni. Amara nem is válaszolt, csak csendben figyelt tovább.
- Na végre, megvan! – szólalt meg végül a Nullás felderítő – A belépési pont egy adóvevő adatkapuja volt.
- Azt hittem, rendelkezünk a megfelelő biztonsági szűrőkkel az adóvevő sávokon keresztül jövő támadásokkal szemben – jegyezte meg Jung Operátor. – Ezekután beszélni fogok a rendszerbiztonságiak vezetőjével.
- Azt majd bízza csak rám – adta ki az utasítást Ross. – Ha Colt hadnagy lenne olyan kedves, akkor elkísérhetne engem a vezetőséggel való találkozóra, ahol szembesíthetnénk őket problémával, melyet benne hagytak a rendszerben. Mindaddig viszont tud más megoldást? – tekintett a klónra. – Ki kell húznunk ezt a tüskét a rendszerből!
- Minden bizonnyal, Ross Felügyelő! Viszont a bejövő hívást attól tartok nem tudom azonosítani, amelyen a vírust elindították. Nézze, ez a kód itt… - mutatott a terminál egy parancssorára Jaing.
- Látom – szakította félbe a nő. – Nyilvános csomópontra osztott sáv.
- Ön nagyon jól informált! – dicsérte meg a mélységi felderítő, miközben beütött egy újabb parancsot. – A hívás a Coruscant 5216. szintjéről, a Monument Pláza egyik nyilvános adóvevő állomása felől érkezett.
- Ha mindez egy turistától jött, akkor jobban odakéne figyeljünk, kit engedünk be a Fővárosba… - mondta halkan Amara – Maga mit gondol, ki és miért tört be a Birodalmi Biztonsági Iroda Igazgató Tanácsának adatbankjába?
- Őszintén megmondva, nem tudom. Annyi fontos információ vehető ki ebből a rendszerből, de a kis kémünk mégis csak az egyes szektorok közt folyó ellátmányok és felszerelések után kutatott. Ha játszanék szerencsejátékokat, akkor ipari kémkedésre fogadnék.
- Miért nem ellenséges kémkedésre?
- Ha katonai kémkedésről lenne szó, akkor teljesen más jellegű adatokat kerestek volna. Specifikációkat, műveleti paramétereket, zavarósávokat, csapatmozgásokat, hadműveleti terveket – szólt közbe Mereel, avagy mostani álnevén Fixer.
- Márpedig aki itt turkált, az pénzügyi adatokat keresett – vette vissza a szót Jaing. – Azért is gondolom, hogy ez kémprogram volt, mert nem okozott adatsérülést. Ha az ellenkezője történt volna, akkor már lehetne ellenséges támadásnak is venni a történteket. Így viszont az a feltevésem, hogy valaki, aki beszerzője vagy gyártója a Birodalomnak, úgy próbál még több nyereséget keresni, hogy megfigyeli a megrendelőt, azaz magukat, és amiből hiányuk van éppen az egyes szektorokban, azokat elsőként pótolja, viszont jó magas áron.
- Egy egyszerű cégvezetőnek, egy nálunk sokkalta alattvalóbbnak, hogy van ilyenhez mersze?! – kérdezte meglepetten és kissé kiakadva Amara, mire Jaing csak a fejét ingatva válaszolt.
- Ezek a mai üzletemberek mire nem képesek! Biztos valaki profit béreltek fel, de nem egy elég jót, hogy rajtam kifogjon. Mindenesetre nem ártana leellenőrizni a beszállító cégek és a gyártók rendszereit sem, nehogy ott is kémprogram legyen – fordult meg a felderítő, hogy a sisakon keresztül a Felügyelő szemébe nézhessen.
- Logikus lenne – értett egyet a nő – Rendben. Hozzáférést kap a Birodalommal szerződésben lévő összes nagyobb gyártó és beszállító cég adatbankjához, és lefuttathatja azokat az ellenőrzéseket titokban, nehogy felfedjük magunkat, hogy a kémprogram megrendelőjének a nyomában vagyunk. Ha mégis kiderülne egy véletlen folytán, kétlem, hogy az adott körülmények között bármilyen vállalat is ellene lenne a BBH segítségnyújtásának. Ha pedig nem talál semmit, szépen sorjában megyünk tovább a kisebb cégek irányába – fektette le a következő lépéseket.
Lonni Jung csodálta Jaing idegeit, és azon gondolkozott, hogy vajon a felderítő előre eltervezte-e mindezt, vagy csak úszott az árral és megpróbálta kihasználni a kialakult helyzetet? Az imént dumált ki magának egy olyan engedélyt, amivel a Birodalom áldásával turkálhatott kedvére a legnagyobb cégek adatbankjaiban. Mindezt pedig olyan természetesen és látszólag mindenféle erőfeszítés nélkül tette, amire Jung sohasem lett volna képes, hiába a sok évnyi tapasztalat.
- Remek ötlet, asszonyom! De mi legyen a BBH Főparancsnokság belső hálózatával?
- Hogy érti? – kérdezte elgondolkodva Amara, mint aki nem értené, mégis mi veszély fenyegethetné azt.
- Nos, kétlem, hogy a kémünk oda is bejuttatott volna bármit, de a fene sem gondolta volna, hogy ezt a rendszert is valaki feltöri. Ott pedig sokkal nagyobb titkok is vannak, mint itt. Aki azt megszerzi, veszélyt jelenthet az egész Birodalomra. Ezt meg jobb lenne elkerülni, nem gondolja? – kérdezte Jaing, tovább folytatva azt, amit elkezdett, Jung legnagyobb meglepődésére. – Csúnya szóval mi ezt a célpont megedzésének szoktuk nevezni. Csak azért próbálnám meg áttörni az adatbankjuk védelmét, hogy felmérjem az erejét, utána meg hibajavításokat javasolnék. Gondolom, fizetett szakértőkkel végeztetik a biztonsági feladatokat, de hát itt is az Igazgató Tanácsban, és az itteniek mégsem szúrták ki ezt a kémprogramot, amikor behatolt a rendszerbe, csak jóval később, egészen pontosan három hónap, tizennégy nap, két óra, huszonhét perccel később.
Amara Ross Felügyelő döbbenten meredt a klónra, talán még egy kis tiszteletet is kimutatva az arcán.
- Ha katonai kémkedés lett volna, már össze is hívhattuk volna a válságstábot. El sem tudom képzelni mi történne, ha oda is betörnek… - mondta gondterhelten. – Legyen, megkapja az engedélyt a BBH Főparancsnokság rendszereinek átfésüléséhez is. Ezt viszont még időbe telik elrendezni, de amint tudok, kapcsolatba lépek Wullf Yularen ezredessel és megerősítem az engedélyét. Addig legalább lesz időnk ellátogatni a rendszerbiztonságiak vezetőjéhez is. Illetve holnap reggelig szeretném az asztalomon látni a programját, hogy áttanulmányozhassam – folytatta Ross, de a következő mondat előtt kicsit megakadt, mintha nehezére esett volna folytatni a mondandóját. – Ahhoz viszont lehet majd a segítségét is kérném, így önt is berendelem az irodámba. Jó önnek a reggel kilenc órás időpont?
- Tökéletes, hölgyem! – tisztelgett egyet hanyagul Jaing, mire mindenki meglepetésére Amara csak egy mosolyt megeresztve válaszolt, és azzal el is hagyta a termet a biztonsági droiddal, rábízva a vírus hatástalanítását Jung Operátorra és az embereire.
- Mondhatta volna, hogy ilyen elbűvölő főnöke van – jegyezte meg Jaing, ahogy a vírus utolsó maradványait is törölte a rendszerből és ezzel egyidejűleg az alkarján lévő páncéllemez kis kijelzőjén ellenőrizte, hogy minden lehallgatókészülék hatástalanítva legyen.
- Maguk is mondhatták volna, hogy ilyen veszélyes játékot akarnak játszani! Az életembe is kerülhetett volna ez az egész! – háborodott fel Jung, ahogy végre megszabadulhatott a kétségbeesett színészkedésétől, amivel a saját titkait védte.
- Ugyan, mindent kézben tartottam! – védekezett Jaing, mire Mereel nevetve a vállán paskolta.
- És szereztél magadnak egy hódolót is! Hatalmas női tudásom birtokában arra következtetek, hogy klón létedre tetszel Ross Felügyelőnek.
- Hát, ez van akkor, amikor a nők nem képesek ellenállni nekem. Még az Amara fajták sem – vette le a sisakját a katona.
- Azért hozzám nem érsz fel, vod’ika. De azt el kell ismernem, ehhez kellett némi bátorság.
- És jó nagy felelőtlenség… - sóhajtotta Lonni, majd végül megkönnyebbülve folytatta, már majdnem hogy mosolyogva – Szóval, ha jól értem, írt egy vírust, melyet szándékosan úgy tervezett meg, hogy felfedje magát, majd most, miután ide jött, hogy törölje azt a rendszerből, fog írni egy másikat, amit már bejuttathat bármilyen cégbe és a BBH Főparancsnokságába is, a Birodalom saját engedélyével?
- Pontosan. Bár úgy terveztem, hogy egy hónap után felfedik már a kémprogramom, de úgy tűnik, még ez is túl nagy falat volt a biztonságiaknak – vigyorogta el magát Jaing.
- Elképesztő… - biccentett elismerően Jung – És mi van programmal? Tényleg odaadja neki? – kérdezte bizonytalanul.
- Majd kapni fog egy másikat. Senki sem tudná megkülönböztetni a Birodalomban azt attól, amit itt használtam.
- És ugye a Birodalom sem fog találni vele egy újabb Jaing vírust… - tette hozzá vigyorogva Mereel. – Minden szép tisztának látszik majd.
- Tehát kétszeresen is átverte Ross Felügyelőt…
- Hát, talán így is mondhatjuk – vonta meg a vállát Jaing. – Azt hiszi, kap egy programot, ami megtalál majd neki minden kémalkalmazást. De nem kap, úgyhogy lehet, hogy lesznek még olyan vírusok, amiről nem fog tudni. Végül is, igen, megint átvertem.
- Emlékeztessen, hogy soha ne akarjak szabakkot játszani önnel! – csóválta meg a fejét Lonni. – És pontosan most mihez kezdenek az információkkal?
- Kiszabadítjuk az összes többi klón testvérünket, akik szabad és hosszú életet akarnak élni – válaszolta Mereel – Nem szeretnénk szabotálni a Birodalmat a kelleténél jobban, csupán a Mandalore-on és a közelében lévő egységeket. A többi adattal önök azt kezdenek, amit akarnak, persze ha teljesítik a feltételeket, amelyekben megállapodtunk.
- Álljuk a szavunkat, erről biztosíthatom.
- Ennek örülök, különben lekéne, hogy lőjem – mosolygott rá Jaing Lonni-ra, mindenféle rosszindulat nélkül, csupán kimondva az igazat. – Jut eszembe, a szívesség, amit kért! Utána jártam a dolgoknak, és az ön által átadott azonosító, a K303 még tökéletesen használható, mondja meg nyugodtan Luthennek. Mindössze egyetlen kis aprócska probléma van csak vele…
Sword Lily - Hamarabb nem tudtál volna szólni?! – akadt ki Diane melletted, ahogy az esőáztatta Coruscant felsőbb szintjeinek egyikén vártatok egy háztetőn.
Már minden a helyén volt. A bombák a ládákban, Evaar úton a fegyverraktárba, ti pedig az átadás helyszínétől úgy 100 méterre, várva Percy jelére, hogy meginduljatok Mazer Kairn felé. Már vagy három napja terveztétek az akciót, többször is nyomozást folytatva a Blacksky körül, hogy minden úgy tűnjön, hogy ott tervezitek a támadást a holnapi nap folyamán. Még Mazer fiának, Alask-nak is tudtatok titokban jelezni, aki mindenben a segítségetekre is volt. Egyszóval minden tökéletesnek tűnt, Mazer és bandája semmit sem sejtett. Most viszont mégis úgy tűnt, hogy adódott egy eddig nem látott probléma.
- Mégis mi változott volna, hmm? – kérdezte az ismeretlen férfi kapucnis kabátban, ahogy a kézi holoprojektor segítségével a lány szemébe nézett. – Csak félredobtátok volna az egész tervet és inkább visszavonultatok volna, ha időben szólok! - De így Evaar és az egész terv is veszélybe kerülhet! – mérgelődött tovább a volt Jedi, aki a házában történt vita óta egyáltalán nem szólt hozzád, csupán akkor, ha a tervről kellett beszélni.
- És? Ő egy Mandalori, megtudja oldani! Ne féltsd őt! Így legalább nem tud már kiszállni.
- Nagyon nem szeretem a kis játékaidat, Luthen… Ha még egyszer valamilyen információt elhallgatsz előlem, kiszállok! Megértetted?!
- Oh, persze, és mégis hova mennél? – kérdezte gúnyosan a férfi. – Nem tudsz kiszállni! Se te, se én, se senki más! Már túlságosan benne vagyunk… Ezt jobb lesz, ha mihamarabb elfogadod! És most a tervünk kivitelezésére figyelj. A’den úton van a fegyverekért, a fejvadásznak csak jeleznie kell, és máris bemennek érte a fiúkkal.
- Rendben, üzenek neki és összekapcsolom vele, hogy közvetlenül is tudjanak beszélni. Ha minden jól ment, hívlak!
- Vigyázzatok magatokra! És az Erő legyen veletek… - szakította meg a hívást a férfi.
Evaar Werda - Tehát, a gond a következő… – szólalt meg Diane a sisakrádiódon keresztül, miközben egy sikátorban haladtál a célterület felé. – A régi azonosítód egy Bossk nevű Trandoshan fejvadásznál van. Régebben igen híres volt, aztán miután a Köztársaság elfogta, a hírneve kissé visszaesett, de most úgy tűnik, megint kezd visszatérni a csúcsra. Nemrégiben kezdte elfogadni a Birodalom által nyújtott munkákat, amivel aztán igen hamar ki is érdemelte a saját azonosítóját, ami balszerencsénkre pont a tiéd lett… - sóhajtott. – Viszont a jó hír, hogy a biometrikus azonosítód még mindig él, ahogy azt mondtam is, így áttudsz jutni a rendszeren. Csupán lehet szemet fogsz szúrni pár katonának vagy fejvadásznak, hogy a külsőd nem éppen Bossk-é… Sajnálom, én is most kaptam az információt. De most már nincs visszaút. Bízunk benned, és csak ennyi számít… - sóhajtotta a lány, majd hirtelen témát váltva folytatta. – Összekapcsollak egy velünk dolgozó emberrel, aki majd a fegyverek elszállításában lesz a segítségedre. Működj vele együtt és kövesd a parancsait, és akkor nem lesz gond. Sok sikert, Evaar! – szakítja meg a kapcsolatot, majd pár másodperc múlva ugyanezen a rádiósávon egy igen ismerős férfihang szólal meg, amit pár évvel ezelőtt szinte minden nap hallottál, legalább több ezer ember szájából.
- Nos, K303, vagy Evaar, ha úgy jobban tetszik, hamarosan kezdünk. Állj készen, mert nagy robbanások várhatóak ma az előrejelzések alapján! – mondta jókedvűen.
Sword Lily A szabotázs akció egyelőre tökéletesen történt. A láda, amiben a fegyvereknek kellett volna lenniük, úgy jó háromméteres körben robbant darabokra, rendesen meglepve vele a Birodalmiakat. Ezután Percy – akit egyelőre nem láttál tisztán, de valamiféle páncélban volt, amivel aztán ki is tűnt a többiek közül –, leadott pár lövést, és a káosz ki is tört.
- Obrim! Készen állnak? Jöhetnek! – szólalt bele a komlinkjébe Diane, miközben intett neked, hogy az egyik létrán kezdj el lefelé mászni.
- Már vagy egy órája, parancsnok! Gyerünk fiúk, kapjuk el végre azokat a terroristákat! Mozgás! – felelt egy férfi, miközben már mindketten a létrán haladtatok lefelé egy sikátorba.
A környéken mindenki fejvesztve menekült, szerencsére eddig egy civil sem esett áldozatul a lövöldözésnek, mely kialakult, viszont annál több rohamosztagos és bandatag. Aztán hamarosan már a Coruscanti Biztonsái Erők Terrorelhárítási Egysége is megérkezett. Mindeközben ahogy leértek, egy előre bekészített siklóhoz rohantok és ott kezdtek el várakozni Percy-re, aki viszont úgy tűnik késésben van. Mikor aztán megérkezik, rögtön ki is derül miért… A hasa oldalán egy füstölgő lyuk van, és nem sokkal azután, hogy észrevett titeket, már össze is esik. És csak ekkor jössz rá, ahogy jobban megfigyeled a férfit, hogy egy klón páncélt hord. Percy páncélja - Percy! – rohant oda hozzá egyből Diane, azonban mielőtt elérte volna, egy lövés dördült el, ami pár centire haladt csak el a lány feje mellett.
- Ne! Vigyázzatok! – nyögte Percy, ahogy próbált figyelmeztetni titeket. – Az a droid… Ahg… Rendkívül veszélyes! A lányra… Vadászik! – mutatott rád, majd ebben a pillanatban a sötétből egy fejvadász bukkant fel. Ismerted már őt. C-21 Highsinger volt az. - Broop-vworp-vreeep-bweeep! – szólalt meg a droid ijesztő, furcsa hangon, amit csak a hirtelen rád leadott lövés tett egyértelművé… Holtan akar látni. Evaar Werda A bázisra való bejutás egyszerű, még a főkapun való áthaladáskor is feltartóztatás nélkül mész át. A terv eddig tényleg bevált, a rohamosztagosok csak úgy vágtában hagyták el a bázist, ráadásul egyáltalán nem is törődve veled. Ha mégis így lett volna, a sziréna hangzavara mellett még lövéseket is lelehetett volna adni, úgy sem hallották volna meg. Így aztán könnyedén is jutsz be a központi épületbe, ahol azért már kevésbé nagy a káosz.
Régen jártál már itt, de az épület elrendezése semmit sem változott. Szinte minden ugyan ott volt, csupán birodalmi felségjelzéssel ellátva már, és klónok helyett rohamosztagosokkal. Miután aztán már a harmadik ellenőrző kapun jutsz át – aminél mindig le kell válaszd az alkarodon lévő páncéllemezt, hogy a bőröd alatti chipről tudják leolvasni az azonosítód –, el is éred azt a részt, ahol a Különleges Műveleti Brigádnak volt a fegyvertára. Itt viszont meglepetés fogad… Vagy hét fejvadász szerelkezik fel épp, akik közül jópárat ismersz is, és valószínűleg ők is téged…
- Hát te? – kérdezi az egyik Nikto. – Új vagy? Nem láttam még eddig a pofádat itt…
- Kussolj már, hát nem ismered fel?! Ő Evaar Werda, egy Coruscanti nagymenő, aki az Alvilágban tevékenykedik… - felelte a mellette álló ugyanabba a fajba tartozó férfi.
- Na és akkor hogyan kerülne ide, faszfejek? – kérdezte egy ember nő. – Tudtommal ő rá is vadászik a Birodalom, és ellenben velünk, ő nem kapott amnesztiát… Ki vagy te, valójában? – pillantott rád, ahogy kezében már a pisztoly csöve is megcsillant.
- Csak nem egy betörővel van dolgunk? – jelent meg egy nyolcadik fejvadász is, akinek a faját nem ismerted fel, olyannyira nem láttál még ilyet. - Senki sem juthat be ide úgy, hogy az ne közénk tartozna! – szólalt meg egy birodalmi tiszt, ahogy négy fős osztaggal a háta mögött követték a sötétszürke bőrű fejvadászt. – Kérem, fejvadász, mutassa az azonosítóját! – tartotta ki feléd az ellenőrző eszközt, melybe a kezed kellett bedugjad, hogy leolvashassa a biometrikus azonosítód. – Gyorsan essünk túl ezen, hogy indulhassanak is támogatni a katonáinkat a Blacksky ellen, ha már voltak olyan bolondok, hogy megtámadtak minket… - csóválta meg a fejét lassan, azzal megrázta az apró eszközt, hogy nyomatékosítsa kérését, miközben a többiek mind köréd gyűltek. Két Nikto, egy ember nő és kettő férfi, egy Theelin nő, egy Zabrak férfi, és az előbb látott szürkésbőrű lény szegezte rád a tekintetét és fegyverét egyaránt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Feb 10, 2024 18:24:46 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Én csak türelmesen várom, hogy történjenek a dolgok. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ilyenkor nem szabad siettetni a dolgokat, szóval csak várok, amikor pedig kezdődik az akció, akkor teszem, amit tennem kell pontosan és nyugodtan. Viszont abszolút nem érkezik meg Percy... Már nekem is rossz előérzetem van, s mikor megjelenik, éppen nem kapom el Diane-t. - Ne menj oda, jesszusom... - morgom a végét szemforgatva. Ebben a csajban van bármennyi túlélési ösztön?! Nem hiszem... Rám?! - Mi van?! - kérdezem zavartan, majd mikor meglátom a kedves droid pajtásomat, csak a szememet forgatom. - Na, ne már... - morgom, majd ahogy támadásba lendül, én is. - Lásd el az uradat, ezt megoldom... - vetem oda Diane-nak. Én pedig bepattanok a siklóba és az a tervem, hogy lelökjem a mélybe a droidot. Ha támadna közben, én a kézi nyílvesszős lövőmből megküldöm egy robbanóssal, aztán cikázva, hogy minél kevésbé tudjon eltalálni, nekimegyek, majd mivel közel vagyunk a széléhez a járdának, igyekszem lelökni a mélybe, hogy ne is tudjon utánunk jönni. Remélem, menni fog.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 135
Utoljára online: May 19, 2024 1:27:08 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Feb 15, 2024 15:08:36 GMT 1
#s://i~imgur~com/nmbVEhh~jpg Coruscant. A KMB. Ehhez a környékhez sok kellemetlen emlék kötött. Visszatekintve egy másik életnek tűnt. Egy olyannak, amit egy egészen más ember élt. Másokkal. Az emlékképek haraggal töltöttek el. Már látszólag rendeződni látszódott az egész, mikor ismét visszatértünk a Mandalore-ra. Ahol annak idején minden tönkrement, ott ismét keletkezett egy töréspont. Majd még egy. Évek múlva sem tudtam megfeledkezni róla; éjszakai megjelent álmaimban, nem hagyott nyugodni sem. Az ismételt együttműködés egy jedivel nem oldotta a hangulatot. Bár most valahogy más volt mint eddig; sajnálkozott, aggodalom sugárzott belőle. Az érzelmek. A jedik legnagyobb ellenségei. Az öreg annak idején nagyon szídta a rendet, amiért az élet minden valóságától meg kívánta fosztani a tagjait. Tilos volt érezni. Gyűlölni, haragudni. Szeretni. Ő azt mondta, hogy szerinte nem is volt az igazi élet. Bossk. Ismertem őt; a klónháborúk alatt a mi szakmánkban mozogva nehéz is lett volna nem ismerni őt. Trandoshai. Veszett kutyák, mindenféle becsület és morál nélkül. Annak idején jól megtanultam, hogy az ilyesféle chakaarokban nem szabad bízni. Bár ebben a galaxisban senkiben sem. Mindenesetre a feladat még adott volt. Csak nyugtáztam a helyzetjelentést; valószínűleg nem lesz olyan egyszerű a be és kijárás. Lényegtelen. Aztán egy újabb hang szólalt meg a rádióban; bár számomra minden volt, csak új nem. A kezem ökölbe szorult, ahogy ismét megrohantak a Klónháborús évek képei. Előbb a jedik, most meg a klónok. Micsoda találkozó. Bár őszintén nem bánnám ha le kellene lőni pár barmot, befele menet inkább elkerültem a kifelé tartó osztagokat; ameddig lehet, tartózkodtam attól, hogy nyomot hagyjak magam mögött. Ugyan fél évtized eltelt, az épület együttes nem sokat változott, így egyszerű volt navigálni, kikerülni a rohamosztagosokat, és megközelíteni a célpontot. Aztán a fegyverraktárban mégis társaságom akadt. A helyiségbe érve leküzdöttem az ingert, hogy azonnal fegyvert rántsak és rátámadjak a többiekre. Megvártam amíg kérdeznek. A hírnév ilyenkor kellemetlen faktor volt. A Birodalom vadászata. Nem voltam része a legális adatbázisnak. Nem volt türelmem az ilyesmi bürokrata szarságokhoz. Az alvilágban úgy is mindig megtalálták az emberek a megfelelő jelöltet egy munkára; egy vadász eredményei pedig sokkal többet mondtak mint holmi engedély. Körbepillantottam; nyolc fejvadász. Majd megjelent egy birodalmi tiszt egy négy fős osztaggal. „Senki sem juthat be ide.” Tipikus birodalmi arrogancia. De legalább nyert nekem egy kis időt. Felpillantottam a férfira. 12 ellenség. Az azonosítom. Bossk azonosítója. Ha bescanneli, akkor az alibim elszáll. Lassan kinyújtottam a kezem az eszköz felé.. Majd megragadtam a férfi kezét amiben tartotta, s egy erős mozdulattal berántottam magam elé, a nyaka előtt tartva a karom, hogy magamhoz szorítsam. Azonnal rálőttem a tőlem balra álló fejvadászra az alkarvédőmbe épített sugárvetővel, majd a balomat felrántva elindítottam a lángszórót. A tisztet élőpajzsnak használva körbefordultam, hogy mindegyiket elérjék a lángok, kihasználva hogy így körbevettek, közben pedig a másik kezemmel folyamtosan sugárnyalábokat lőttem arra, akik kikerülnék a lángokat. Amint ez meg volt, a tisztet magam elé lököm, egy rúgással megtámogatva őt a rohamosztagosok felé, útközben hátbalőve. Amíg azok a hulla elől térnek ki, előrántom a Verpinet, leadva pár lövést azzal, illetve a jobbom dur-24esével is, miközben kilépek oldalra, pár rekesz mögött fedezéket keresve.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Feb 29, 2024 0:37:28 GMT 1
| Halálcsapda |
Sword Lily - Bratti Evaar Werda - Gresh550
Evaar Werda:
A háború köde... A mi nyelvünkön ezt csak úgy hívjuk, be’akaan vhipir. Van ötletetek, mit jelent ez? Evaar? Ez bizony az olyan helyzetek egyvelegét foglalja össze, amikor a katonának fogalma sincs mi folyik körülötte a harctéren. Gyakran fogjátok ezt tapasztalni, sőt, szinte mindig. Az ütközetek alatt egyszerűen nem lehet tökéletesen ismerni a helyzetet, ezt jól véssétek az eszetekbe. Ezen túl kell lendülni, el kell engedni. Ahogy Skirata őrmester mondta egyszer, ülhettek az shebseteken és emészthetitek magatok, hogy mi igaz és mi nem, vagy felismeritek, hogy az ellenség sem tud semmit, és bedobtok egy-két trükköt. Az ilyen helyzetekben kell kreatívnak lenni. Képzeljünk csak el egy szituációt. Beszorítottak egy sarokban lévő fedezék mögé, muníció nélkül, és folyamatos tűz alatt tartanak. Mire számít az ellenség ilyenkor? Kidugod a fejed? Vagy eszetlen lövöldözésbe kezdesz a fegyvert kitartva? Esetleg megadod magad? Pontosan ilyenekre, de ti nem így fogtok reagálni. Ti mások vagytok, mint az egyszerű katonák. Ti a legjobbak vagytok. És nem csak azért, mert megvan hozzá a genetikai adottságotok meg a különleges kiképzésetek. Hanem azért, mert bármelyik pillanatban készek lesztek gyilkolni! És egy ilyen helyzetben is erre fogtok törekedni. Megfogjátok lepni az ellenséget! Egy kirontással például. Hisz erre melyik di’kut számítana? Semelyik. De nektek ott lesz a páncélotok, ami mindentől megfog védeni. És mire erre az ellenség is rájönne, neki már késő lesz… Két szúrás a nyakba, a páncéllemezek közé és az illető halott. Ne a szívre és egyéb testrészekre célozzatok. Mindig a nyakra. Nagy erek, gyors hatás! És adjatok bele erőt is! A fénykarddal tisztán és könnyedén lehet ölni, de a többi szúró és vágó, vagy esetleg tompa közelharci fegyverekkel már nem annyira. Ezt mindig gondoljátok át, mielőtt valakivel közelharcba kezdtek. Mert ha nem vagytok az erőtök teljében, hiába vágod bele egy trandoshan gyíkarcba a tőröd, az nem fog áthatolni a vaskos bőrén. Értitek? Na, ezt fogjuk ma gyakorolni. Olyan helyzetekbe fogtok kerülni, amire nem készülhettek fel, és rögtönöznetek kell a lőfegyvereitek nélkül. Alkossatok tizenkét fős csapatokat! Evaar, te velem gyakorolsz! Neked megmutatok egy két kocsmai taktikát is…
Kas’im Kry kiképző őrmester a rögtönzött taktikákról szóló, a három, biológiailag 6 éves korú klón kommandósoknak tartott első előadásán.
A tiszt teste a másodperc törtrésze alatt ernyedt meg, ahogy a fejvadászok – és valószínűleg a rohamosztagos kísérői is – lövedékei átszelik a testét, szerencsére elnyelve annyira a sugárnyalábok erejét, hogy azok ne jelentsenek rád veszélyt. Az erejét a lövéseknek azért így is érzed, a mellkasod környékén folyamatos tompa, de erős ütéseket érzel.
Mindeközben az első fejvadász holtan terül el, míg a másik kettő a bal oldaladon a lángszóró áldozata lesz. A rohamosztagosok közül már kevesebbet találsz el, csupán az egyiket kapják el a lángok, valószínűleg súlyos égési sérüléseket okozva neki, ahogy szinte ráolvasztod a páncélt a testére. Nem egy kíméletes módszer ez a gyilkolásra, de a háború sem az.
Az osztag maradéka közül kettőt máris eltalálsz a csuklóvetőddel, viszont az egyik még a becsapódás előtt lead pár lövést a fordulást végző lábadra, amitől a jobb combod szinte azonnal megremeg és majdnem össze is csuklik, ahogy az izmok megpróbálják elvezetni az erős találatokat. A páncél bár megvéd a sérülésektől, de a fájdalomtól nem.
Pontosan ugyan így nyilall a fájdalom a jobb oldaladba a találatokat követően, de a fejvadászok balszerencséjére, akik ezeket a lövéseket leadták, azokat a lángok már visszakézből el is nyelték. Mire teljesen körbe érsz, már senkit sem látsz magad előtt, csupán az egyetlen életben maradt rohamosztagost, ahogy előre rontva a bal irányból készül támadni.
Ahogy őt elintézed egy gyors lövéssel és a tiszt hullájának nekilökésével, két fejvadász, a szürkésbőrű lény és a Zabrak férfi máris további lövéseket ad le rád szemből egy doboz mögül, míg a jobb oldaladról, a fal mögül a Theelin nő egy különleges fegyvert forgatva elkapja a már így is sajgó jobb lábad bokáját, és egy erős rántással a földre is küld. Ha gyorsan reagálsz, még mielőtt a nő egy tőrrel a kezében rád ugrana, a térdvetődből pont hason tudod lőni, azonban így a teste rád esik. Ugyanakkor mivel az ajtó előtt vagy, a hullát – vagy a még élő sérültet –, levetve magadról kitudsz gurulni a folyosóra fedezékbe, pont elmenekülve a lövések elől.
Ha így teszel, ugyan kint ragadsz a raktárból és kettő, de leginkább ismeretlen számú ellenséggel nézel szembe, viszont életben maradsz és egyelőre komolyabb sérülés nélkül. Azonban az ellentámadással nem ártana sietni, mert bármelyik pillanatban felbukkanhat egy erre járőröző egység a folyosó túlsó végén. Még szerencse, hogy a riadó elnyomja a lövések hangját…
Sword Lily:
Ez a fegyver a te életed. Megannyiszor hallottuk már ezt a mondatot mestereinktől, nem igaz? De nem mindig a fénykardunk a legjobb választás a csatában. Igen, könnyű vele egy droidot kettészelni, de vajon egy egész szakasz támadásakor mit tehetünk ellenük egyetlen közelharci fegyverrel, ha több méterre vagyunk tőlük? Kivédjük a lövedékeket és visszaküldjük az ellenségre, jöhetne a válasz. De nem lenne biztonságosabb, ha minden Jedi kapna kiképzést egy oldalpisztoly használatára? Igen, nem olyan kecses és kifinomult, de én inkább vagyok hatékony, mintsem stílusos. A Qiilura-i küldetésem során az Omega osztag tagjai tanították meg kezelni a fegyvereiket és amikor a legnagyobb szükség volt rám, sikeresen is használtam azokat a háború folyamán. Meg sem tudom számolni, hányszor vettem hasznát inkább egy lőfegyvernek, mint a fénykardomnak. Ez nem a hagyományaink ellen szól, csupán arra szeretnélek kérni titeket mesterek, hogy gondoljátok át az oldal pisztolyok bevezetését a Jedi tisztjeinknél. Higgyétek el, megannyi életet megmenthetne! Etain Tur-Mukan Jedi tábornok kérése a Jedi Főtanács előtt, a Klón Háborúk második évének elején, nem sokkal a Coruscanton végzett fedettműveletes küldetése után.
- Mégis mi a terved? – kérdezte kapkodva Diane, ahogy egy szemeteskuka mögött bevetődve próbált visszalőni a droidra egy nem éppen kimondottan Jedihez illő fegyverrel. – Együtt kéne maradjunk, nehogy a felvonjuk a siklónkra a figyel… MIT CSINÁLSZ?! – üvöltött aztán azonnal rád, ahogy oldalra pillantva meglátta, mire készülsz.
C-21 Highsinger ahogy meglátta hova tartasz, Diane tüzébe egyenesen kisétálva – mintha mit sem érne azzal az ő páncél lemezéhez képest -, egy rakétát indít meg az alkarjáról feléd, pontosabban a sikló irányába. Csupán Diane gyors reflexeinek és a hirtelen bevetett Erő technikájának köszönhetően úszod meg a robbanást és az azzal járó, valószínűleg súlyos sérüléseket okozó következményeit. A rakéta pont a fejed felett száll el, egyenesen bele a felétek tornyosuló házba, aminek kiszakadt darabjai egyenesen a robogóra esnek.
Ezzel a mozdulatával ráadásul újra felvonta magára a figyelmet, így a fejvadász droid még időd sem hagyva neki, máris lead pár lövést és el is találja. Mindeközben a másik kezével a te tűz alatt tartásod is folytatja és három lövés közvetlenül el is ér, igaz csak súrolva a hasad és vállad, hála a gyors cikálásodnak, illetve a robbanó lövedékednek, mely a droidba csapódva kissé megtántorítja azt, sőt, a szétáradó füstből egyelőre az is következthető, hogy megsemmisült. De mielőtt örülni kezdhetnétek, a C-21 elkerül és kissé nehezen lépkedve, pár páncéllemezét a földön hagyva sorozatlövő fokozaton kezd el rád lőni, így mielőtt elérnéd kénytelen vagy beugrani egy fedezékbe.
- A rohadt életbe bele! - kiáltott fel Hutt nyelven szitkozódva. - Ahg, maradj fedezékben! Inkább ne csinálj semmit! – ordít rád fájdalmasan Diane, majd a komlinkjébe beleszólva hív segítséget. – Itt Diane! Obrim! A’den! Akárki, aki veszi az adást, sürgős KHM-re van szükségünk!
- Itt Obrim százados! Nem tudtunk még túljutni a banditákon, esélytelen, hogy elérjünk hozzátok!
- Majd megyünk mi! – szólalt meg A’den. – Úgyis most készültünk berepülni.
- Akkor oda az egész meglepetés és kiküldik a légierőt is ránk! Majd találunk más kiutat akkor… - kezdte volna Diane, de az adóvevőből hallatszódó hang máris belefolytotta a szót.
- Tisztelettel, hölgyem, jelenleg életveszélyes helyzetben van, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük. Tartson ki még pár percig! Fi! Mennyi idő alatt érsz oda futólépésben?
- Teher nélkül és kellően fellelkesülve? Kábé három perc.
- Mi a terv… Fiúk? – kérdezte egyre inkább a fájdalmaival küszködve a lány, miközben ahogy mögötte térdepelsz, egy egyre nagyobbodó vértócsát vélsz felfedezni.
- Berepülünk a srácokkal és beizzítjuk a nagyágyúkat, hogy berobbantsuk a fegyvertár közeli folyosót. Miközben lyukat ütünk rajta, az Omega leereszkedik és ketté válik, Corr és Fi megy önök felé, Niner és Atin az E-webbel állást vesz fel a déli oldalon, hogy fedezni tudják Evaart, amint kijön. Addig légitámogatást nyújtunk nekik. Amint vége a bulinak, leereszkedünk és a srácok segítenek kicipelni a fegyvereket és berakodnak. Utána megyünk önök után a találkozópontra!
- Jól hangzik… De kicsit siethetnétek is már! – szorította össze a fogait a lány miközben újabb lövéseket adott le a felétek lépkedő droidra. – Ki fog minket füstölni… Ki kell rohannod megint, ahogy az előbb próbáltad! Most fedezni foglak, így rám fog figyelni, te addig kerülj hozzá közel és valahogy billentsd ki az egyensúlyából! Utána jövök én is és megpróbálom újra elvonni a figyelmét, amíg te a vibrokardoddal átvágod a gyenge pontjainál lévő kábeleit. Ha nem sikerülne, próbáld levágni a karjait. Ha jól láttam, elég vékony ott a fémlemez, de már jócskán megsebesítetted azzal a lövéssel a mellkasát is... Akármi is történjen, ne aktiváld a fénykardod! Elég az, hogy már én lelepleztem magam... Ne kelljen neked is. És most gyerünk, háromra! Egy… Kettő… Három! – dőlt ki oldalra Diane, hogy máris leadjon pár lövést, azonban ekkor egy hődetonátor landolt a lábatok előtt...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 18, 2024 22:10:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Mar 21, 2024 8:20:19 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/04/ec/a1/04eca1c5614c2d8d4b2f8982e1b9e669~jpg Abszolút szarok arra, amit Diane mond, csak idegesít és amúgy is jobban szeretek magam kivitelezni a terveimet. Nem véletlen dolgoztam egyedül évek óta. Oké, rövidebb ideig hagytam, hogy esetleg mással dolgozzak, ha segített, mint Ev is, de magamban bízhattam, másban nem. Ahogy most is látszott, megtámadtak és majdnem biztos voltam benne, miért, úgyhogy mindenkinek is jobb, ha egyedül dolgozom. Azt sem teljesen tudom, mi a fasznak szól bele, mert volt tervem arra, hogyan védem ki a támadását, mivel ismerem az öreget és a fegyvereit, de nem baj, akkor a siklónak mindegy. Kicsit megérdemli, hogy eltalálták, álljon már meg a menet... Meg hát... Ő ismeri a múltamat, veszélyes lenne életben hagyni amúgy is. Ahogy pofázni kezd, csak egyre jobban idegesít. Komolyan, kezdem hiányolni Ev-et, pedig ez nagy szó, de ő legalább nem pofázott ennyit. Viszont most még kénytelen leszek életben tartani, amíg megmenekülünk innen. Amíg ő megpróbálja ismertetni a tervet, addig én a zsebeimben kutakodom és előveszek egy apró kütyüt. Kicsit bütykölök rajta, hogy még életképes legyen, aztán amikor meghallom azt, hogy ne leplezzem le magam, olyan mérges leszek, olyan sötét aura vesz körül, ami engem is meglep. A lány felé tornyosulok, miközben felkapom azt a kurva hődetonátort és visszadobom a feladójának vagy ha kevés az idő, akkor csak elrúgom a picsába. Csekkolom, hogy senki ne halljon az adás másik végén. - Egyrészt én nem vagyok annyira idióta, hogy magammal hordjam azt a szart, másrészt annyira sem vagyok idióta, hogy leleplezzem magam, harmadszor pedig én lezártam azt az életszakaszt, nem jelent már semmit... Ha még egyszer szóba hozod ezt akármilyen kontextusban, esküszöm, hogy én foglak kinyírni a saját két kezemmel... Nem érdekel, hogy előtte segíteni akartam, nem érdekel a húgod sem, sem az, milyen nemes cél érdekében harcolsz! Megértetted?! - kérdezem tőle gyilkos pillantással, miközben aktiválom a kis kütyüm, ami egy nagyon halk hangon kezd el csipogni. Ez tulajdonképpen a saját fejlesztésű kütyüm, ami arra jó, hogy rövid távon megzavarja a droidokat és eltereljte a figyelmüket, összezavarja a jelüket, szóval ezzel és Diane teljesen felesleges lövéseivel indulok meg felé, ha már felrobbant a kurva hődetonátor. Küldök megint egy-két robbanós lövedéket felé, aztán mindenre is figyelve kezdek közelharcba vele a legjobb tudásom szerint. Szerencsére a haragom eléggé fűt ahhoz, hogy felhúzza a teljesítményem, mert így rendesen beindult az adrenalin termelésem.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 181
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 19, 2024 0:55:15 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on May 9, 2024 23:40:25 GMT 1
#s://i~imgur~com/uthoPwI~png
| Halálcsapda |
Sword Lily - Bratti
A sötét oldal igazi erejét nem lehet csak úgy előhívni. Ezt is, csakúgy, mint a Jediknek, hogy hogyan vértezzék fel magukat a világos oldallal, tanulni kell. Sokan azt hiszik, a Sithek útja könnyebb, egyszerűbb, hisz az „csak” az érzelmeken alapul. De ez nem igaz. Egy Sith csakis akkor bontakozhat ki igazán, ha a sötét oldal felfigyel rá, a birtokába veszi, és végül a hatalmába keríti. Ehhez viszont legbelül meg kell halni és újjá kell születni. Amikor ez megtörténik, egy sokkal hatalmasabb lény fog felemelkedni, aki már nem csak támogatásként fogja segítségül hívni a sötét oldalt – mint ahogy most te is használod az Erőt –, hanem uralni is fogja azt. Ehhez viszont rengeteget kell még tanulj, és ezt a tudást csakis tőlem szerezheted meg. Borulj hát térdre előttem és esküdj, hogy nem tagadod meg a hatalmat melyre kiválasztottak! Esküdj, hogy belépsz az igazság birodalmába és lelkiismeret-furdalás nélkül, a következményekkel nem törődve járulsz hozzá a Nagy Terv végrehajtásához! Esküdj, hogy a sorsod mindörökké a Sith Nagyurak Rendjéhez akarod kötni!
Ismeretlen Sith Nagyúr és jövendőbeli tanítványa a Darth Bane által lefektetett Kettő Szabálya idejében A sötét oldal egyszer mindenkit megkörnyékez. Lassan odasettenkedik mögéd, és suttogva, alig hallhatóan próbál a befolyása alá keríteni. A Jedi mesterek a Templomban rengetegszer figyelmeztettek erre és arra is, hogy ezzel minden egyes tanítvány maga kell szembenézzen. Azt viszont elfelejtették mondani, hogy a te helyzeted egy kissé más, mint a többieké. Kisgyermekkorod óta érezted, hogy te más vagy mint a többiek. Kezdetben azért, mert azon szerencsések közé tartoztál, akik Erőérzékenynek mondhatták magukat. Aztán a Jedi Templomban azért, mert az érzékeid sokkal kifinomultabbak voltak, mint a veled egykorúaké. Még úgyis, hogy a megszokottnál idősebb korodban kerültél a Jedik közé. Azonban volt valami más is, ami mindvégig ott volt veled, de sosem jöttél rá mi is az.
Jeralt mester már az első találkozásotok óta mondogatta, hogy nem átlagos Lovagi Próbák elé fogsz nézni, ezért nem is átlagosan fog tanítani. Még az első fénykard megalkotásodnál sem az Ilum bolygóra szeretett volna elvinni, ahonnan a Jedik már évezredek óta a kyber kristályait szerzik be, hanem valamilyen oknál fogva az Onderonra, a szülőbolygódra. Bár szinte semmilyen emlék nem fűzött már hozzá, sőt, a családodról teljesen el is feledkeztél, azt sem tudtad, kik ők vagy kik voltak ők, mégis érdekes egybeesés volt ez. De végül a Tanács döntése miatt csak az Ilum bolygón találtad meg első kyber kristályodat, ami különleges módon narancssárga színben pompázott és melyet azóta is a fénykardodban használtál, mely a megépítésétől fogva a legjobb barátoddá vált. Sosem hagyott cserben… Kivéve most az egyszer.
Alighogy beléptél a Jedi-próbák Kamrájába, hogy végre kiálld a Tudás, a Bátorság, a Lelkierő, a Test és az Éleslátás próbáját, Yoda Nagymester személyesen vezetett végig egy hosszú, úgy tizenkét órás mély meditáción, melynek segítségével az Erőt és a saját lelked eddig még soha nem tapasztalt módon ismerted meg. A végén viszont teljesen egyedül találtad magad a szobában, se Yoda, se senki más nem volt körülötted, még a fények sem égtek, ráadásul egy teljesen hasznavehetetlen fénykard hevert előtted. A kyber kristályod, mely oly sok éve szolgált hűségesen, egyszerűen eltűnt a kardodból, és hirtelen egy teljesen ismeretlen személy fénykardjában kelt újra életre. - Végre, a jogos tulajdonom, melyet a Jedik oly sok éve elvettek tőlem… – fröcsögte vicsorítva az ismeretlen személy. – Sosem gondoltam volna, hogy az egyik leszármazottam fogja nekem visszaszerezni, aki ráadásul pont az árulók közül lesz való… Hát eddig süllyedt volna a dicső Nadd vérvonal?! – kérdezte fennhangon, majd indulatosan és sárgán izzó szemekkel neked rontott, ezzel elkezdve a Lovagi Próbákat.
Jelen Az eset után még évekig hallottad Freedon Nadd hangját a fejedben. Az Onderon királya, a Sith Rend Sötét Nagyura, aki elősegítette a Sithek visszatérését a Galaxisba. Megannyi mendemonda és rémtörténet maradt fenn róla a Jedi Templom Könyvtárában, de ezek közül az egyik sem említette, hogy a leszármazottjai még a mai napig élnek, nemhogy azt, hogy köztük te vagy az egyik.
Hát ez volt a te „különlegességed” a többiekhez képest. Már ha lehet ezt annak nevezni… Inkább egy átok, mintsem áldás. És mint régebben bármikor, amikor a haragod nőni kezdett, úgy most is az ő hangját hallottad. Suttogva, alig hallhatóan, pont csak annyira, hogy a haragod még tovább táplálja...
Diane egy kis időre meg is dermed, ahogy fölé tornyosulsz, és csupán egy pillanatig, de a félelem is megjelenik a szemében. Mikor viszont az eltűnik, utána már csak a csalódottság marad ott…
- Hát tényleg igaz, amit rólad mondtak… - sóhajtotta halkan, ahogy egy aprót bólintva jelezte, mindent megértett abból, amit mondtál. Kivételes módon most egyáltalán nem támadott vissza, még az ingerültség és idegesség is teljesen elkerülte. Az előbbi kiakadásához képest teljesen megváltozott. Csak szomorúságot éreztél benne, ha megnyitottad magad az Erőnek.
Mindenesetre ezzel most nem volt idő foglalkozni. A hődetonátor robbanása után a droid újabb sorozatot indított meg felétek, még akkor is, amikor a kis kütyüd életre kelt. Vagy tökéletes zavaróberendezéssel működött, ami minden külső támadást megakadályozott, vagy a te tudásod vallott kudarcot az apró szerkezet építése során. Azonban Diane meglepettségéből és Hutt káromkodásaiból kiindulva, ahogy a megzavarodott kommunikátorára nézett, inkább az előbbi történt, és C-21 Highsinger tényleg sikeresen védte ki a támadásodat.
Az így már nem is olyan felesleges fedezőtűz alatt viszont ahogy sikeresen közel kerülsz a droidhoz – aki a robbanólövedékeid közül mindkettőt kikerülte, igaz, az egyik így is nagyot taszított rajta, előnyhez juttatva téged –, az mintha meg-meg zavarodna. Talán ilyen közelről már bevált a kis kütyüd, de olyannyira azért mégsem, hogy harc nélkül véget érhessen a párharc. Ugyanakkor az Ataru-ban való jártasságodnak köszönhetően és a Jar’Kai harcmodor gyors támadásaival kiegészülve egyre jobban szorítod vissza a tőled jóval lassabb ellenfeled, aki a zavaróberendezésedtől is szenved, míg az végül egy elektromos kisüléshez folyamodik. Az energiáit átvezetve a páncéllemezeibe – már azokba, amiknek a vezetékeit még nem vágtad át –, egy elektromos energiahullámot küld meg feléd, ami azonnal meg is vág téged, sőt, az éppen támadó kezedben lévő vibrotőrt el is ejted, ahogy azonnal görcsbe rándul a kezed és pár métert hátra repülsz.
A földön fekve, a fájdalomtól görcsösen rángatózva, mielőtt C-21 lesújthatna rád, furcsa dolog történik veled. Sok mester számolt be arról, hogy az Erő az utolsó pillanatokban képes volt szinte megállítani az időt körülöttük, hogy egy utolsó esélyt adva felkészülhessenek mindenre, amivel szembe kell nézzenek. Most úgy tűnt, veled is ez történt, ahogy az érzékeid megnyíltak az akaratod ellenére is.
Egyszerre láttad azt, ahogy C-21 lassan, jócskán megrongálva lépked feléd, szenzorait megosztva közted és Diane között, aki a harcban bár új fedezéket talált magának, most újra beszorult egy törmelékdarab mögé, és azt is, ahogy távolban még több bandatag tűnik fel, megtámogatva a droidot, akit már szinte biztos, hogy a Blacksky bérelt fel. Hallottad, amint Diane szitkozódik, Percy a távolban fájdalmában hörög, sőt, a saját szívverésed is, ahogy egyre gyorsabban vert, lassan már enyhe ritmuszavart előidézve. Még a C-21-ben ide oda pattogzó kisüléseket, a folyadékjai ide-oda való folyását ét is érzékelted a lassan véget érő csata hangzavarában.
Végül aztán mikor Highsinger elért volna, még a Diane kommunikátorából kiszóródó hangok is megcsapták a füled, ahogy az áramütés következtében a kis kütyüd végleg leállt. Abból viszont mindössze két ugyanolyan, a helyzethez képest teljesen nyugodt hang hallatszódott ki. De mielőtt ezt felfoghatnád, a droid meghúzta a ravaszt és a látómeződ teljes sötétségbe borult. ***** Fi-t nem különösebben érdekelte az itteni csatározás. Ő csak elvégezte a dolgát, hogy aztán mások majd szintén csak elvégezzék a dolgukat az ő szeretett hazájában, ezzel elűzve onnan Birodalmat a Galaxis másik oldalára és azon is túl. Természetesen ettől még ő ugyanúgy kétszáz százalékot nyújtott, mint régen, amikor mindössze annyi volt a különbség, hogy a Köztársaság katonájaként végzett el olyan dolgokat, amikhez ugyan semmi kedve nem volt, de meg kellett csinálni. Itt legalább volt saját céljuk, és azért bármit képes lett volna odaadni, még a saját életét is. Bár, azt azért talán még sem. Akkor Parja megölte volna.
Gondolataiból a volt kommandóst a saját hangja szakította ki – pontosabban Corr hangja, de ezt mindössze az osztagtársak tudták megkülönböztetni, másnak teljesen ugyanolyannak hangzott volna.
- Niner mesélte, hogy a Qiilura-i küldetésetek során, ha rajtad múlt volna, ő kifilézve végzi, amennyi ideig vártál a lövéssel, amikor eljátszottátok a sérült katona cselt. Mondd csak, neked ez valamiféle élvezet, vagy miért nem segítesz már annak a szerencsétlen nőnek azzal a fejvadásszal szemben? Vagy csak mindent rám akarsz hagyni, amíg én odafutok, te meg szépen lazítasz a háztetőn, csodálva a csillagokat?
- Csak a megfelelő pillanatot várom… Ahogy tanították. Az informátor szépen átvágta a kábeleit és igencsak súlyos sebeket ejtett már C-21 barátunkon. Nézd! A bal lábát már nem tudja mozgatni teljesen és minden egyes lépésénél a felsőteste kidől oldalra. A fejét viszont nem forgatja semerre, úgy tűnik az ottani szenzorjai már kiégtek, csak a mellkasába épített tartalékot használja. Még szerencse, hogy az ottani páncéljának nagyrésze már leszakadt, mert a lövést máshová leadni felesleges volna… De azért így sem könnyű, hogy folyamatosan közelharcot folytatnak ezek ketten. – válaszolta türelmesen.
- Látod, ezért kellett volna engem megbízz a mesterlövészkedéssel.
- Ugyan már, a futás és a közelharc sokkal jobb buli – vigyorogta el magát a katona, amit átlagos körülmények között a másik fél sosem kellett volna kihalljon a sisakrádióból. De azoknál, akik évek óta harcoltak együtt, minden kis változás feltűnt. Az is, amikor a társad egy egyszerű vigyorgásnál már máshogy vette a levegőt és így pontosan tudtad, hogy éppen rajtad szórakozik.
- Ha ennyire tetszik, szívesen helyet cserélhetünk! Majd megnézem akkor hogyan mulatsz – vágott vissza Corr.
- Bizonyára olyan jól, mint te most. Egyébként készülj, a lány kidőlt. Hamarosan mi jövünk.
- Látom. Fegyver kibiztosítva. Várok a jeledre.
De Fi nem adta meg még az engedélyt, ami végre megszakította volna az idegőrlő várakozást. Türelmesen tartotta az ujját az elsütőbillentyűn, várva a megfelelő pillanatra.
- Fi… - kezdte kissé idegesen a társa. – Én nem akarlak sürgetni, de mire vársz, tapsra? Mert ha így óhajtod, én megadhatom neked.
- Egy jó barátom mondta egyszer… Sose siettess egy művészt… - fújta ki élesen a levegőt Fi, majd lassan, óvatosan meghúzta a ravaszt. – Tűzparancs megadva! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Sötétítsd el azokat a chakaarokat!
*****
Az a fajta sötétség, ami rád borult, nem olyan volt, amire számítottál volna a halálodkor. Sőt, gyakorlatilag egyáltalán nem, bár jó kérdés, mégis honnan tudhatnád milyen az. Inkább csak olyan, mintha hirtelen lekapcsolták volna a lámpát. És valóban… Pontosan ez történt, csak egy városrész méretű lámpa leoltásával.
Az utcák fényei már nem világítottak tovább, a hatalmas és ezer színben úszó hirdetőtáblák sötéten díszelegtek csak. Egyedül a távolabbi csata helyszínén villódzó energianyalábok segítették ki a látásod valamennyire. Bár Jediként nem feltétlen a szemeddel kellett érzékelj mindent, a rég tanult technikák elfelejtődtek, így a különleges képességeidre most nem számíthattál, bár a látásod már így is megszokta annyira a sötétséget, hogy egy mandalorit vélj felfedezni a távolban. A kék fénnyel világító T alakú sisak gazdája gyorsan közeledett és láthatóan mit sem törődve az úthálózat fáradhatatlan dolgozóival robbantotta fel a közelben lévő zsoldosokat. Az első robbanás fénye hat fegyveres megtépázott holttestét világította meg, ahogy azok szerteszét repültek, míg a második még négyet. Az ellenség megmaradt tagjai két-három másodpercig csak szemüket meresztve bámultak, nem igen tudták felfogni történteket, és elég hosszú ideig nem mozdultak ahhoz, hogy ezt a hirtelen jött katona ki is használhassa. Gyors tempóban rohanva, különleges fegyverét gépkarabéllyá változtatva kezdett tüzelni, könnyedén elintézve a bandatagok nagy részét. Mire azok összeszedték magukat és rájöttek, hogy náluk is van fegyver, pár pontatlanul leadott lövésen kívül már nem értek el semmit.
Miközben a hallásod kezdett visszatérni a gránátvető okozta hangzavarból, rögtön C-21 Highsinger nehézkes, még annyira sem érthető beszéde csap meg, amit eleve használni szokott. A droid nem sokkal a lábad előtt hevert és egy jókora lyuk tátongott a mellkasán, míg a te fejed mellett pár centire egy ugyanilyen lövésnyom füstölgött a földön.
Miközben felszenveded magad a földről, a droid is úgy ahogy összeszedi magát. A különleges katona – aki már még sem olyan mandalorinak nézett ki, mint mondjuk Evaar –, fegyverét rászegezve közeledett, de lövést egyelőre nem adott le. Talán élve akarta, hogy információkat tudjon kiszedni belőle… - Maradjon távol hölgyem, ne avatkozzon közbe! – utasított illedelmesen, de nyomatékosan. Hangja teljes nyugalomról árulkodott, egészen addig, amíg Highsinger valamit motyogva hirtelen kitárta mindkét karját, és el nem kezdett tüzelni.
– Fedezékbe! – üvöltötte a katona, miközben az őt érő találatokkal mit sem törődve egy kéken fénylő, halálos záport uszított a droid felé. C-21 a vereség biztos tudatában azonban tovább folytatta a mindent elpusztító bosszúhadjáratát, aminek a végén valakit biztos eltalált volna, legyen az ellenség, barát, szövetséges vagy ártatlan személy. A törzsénél lévő kábel zuhatag védtelen helyzete viszont esélyt adott neked a legyőzésére, de akkor számolnod kell azzal, hogy lehet nem leszel olyan szerencsés, mint amikor az első lövéseit kerülted ki az előbb. Ez most akár egy élet-halál döntés is lehet...
|
|