Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 12, 2016 15:45:17 GMT 1
Levi Diether megjegyzésére csak egy fintorral reagált. Persze, bosszantotta... mindig idegesítette a tiszteletlenség, még jobban, ha valaki ostobaságot művel... de minden perc számított, és nem akarta húzni az időt.
- Megmentettem az életed. Ne zavarjon. - biccentett morogva, hátat fordítva a fiúnak, nem foglalkozva azzal, hogy időközben bemutat neki. - Szállj fel a lóra, csináld a dolgod, vagy egy dög gyomrában végzed. Ilyen pokoli egyszerű.
A továbbiakban csak felszállt a saját lovára, és a többiekhez sietett. Mikasa és Lena sikerrel jártak a tizenöt méteresnél, így a legközelebbit vette célba, egy öt méterest. Nem volt túl nagy, de viszonylag gyors, így már oldalról a vállába lőtte a szigonyt. Mikor a lendület elindította, váltott, és a másik vállába lőtt, hogy a titán nyakszirtje mellett elhaladva vágja át azt. Mikor földet ér, körülnéz, hogy kell-e még bárhol segítség, abban az esetben azonnal csatlakozik a harchoz. A két titán megölése után már kicsorbult pengéket leváltja, és ha mindenki sikerrel járt, akkor megvárja, amíg visszaérnek a lovakhoz, ha szükséges, segít a sebesültekkel, majd ismét felkapaszkodik a lovára és Hange-hoz fordul:
- Fel kell keresnünk a megtámadott falvakat, egyszerűbb, ha ketté válunk. Az egyik faluba én vezetem az osztagom felét, a másikba te. Evans mindenképpen a saját falujába menjen, és Springer is. Így sincsenek a legjobb lelkiállapotban, de teljesen használhatatlanok lesznek, hogyha nem láthatják, a családjuk túlélte-e a támadást. Evans mellé mindenképp beosztom Miurát, ő legalább észnél tartja. A te csapatodba osztanánk mindenképpen az amnéziás idiótát, te talán rá tudod venni, hogy ne csináljon magából titánkaját, és hozzád küldeném Gates-et is, többször jelen volt a kutatásaidnál, legalább ismered. Ravensal és Gerstmann velem jönnek, hozzád menne Weinstock és vele együtt Ral is. Ezen kívül Ackerman, Jeager, Arlert, Northon, Kirschtein és Tyndall kerülnének az én csapatomba, továbbá Springer és Braus, elmegyünk az ő falujukba. Hozzád pedig kerülne Evans, Hoover, Braun, Miura, Dieb és Ymir. Ez megfelel?
Ha Hange rábólint, közli az osztagával a beosztásokat, majd az ő csapatába kerülőkkel elindulnak Connie faluja felé. Lena és Nicola a szorosabb formáció közepe táján lovagolnak, mivel újoncok, így viszonylag nagyobb biztonságban vannak. Marthát és Mikasát küldi hátra, közvetlenül eléjük Erent és Armint, így Mikasa szemmel tudja őket tartani, ahogy a küldetés előtt kérte. Elöl ő lovagol, közvetlenül utána Kyle, majd Sasha és Connie, Jean pedig elég közel a közép szekcióhoz. Ezúttal kisebb mértékben terülnek szét, hiszen az elkerülés továbbra sem opció... a falakon belülre kerülő titánokat ki kell végezni.
- Ha közelítünk a faluhoz, senki nem rohan előre. - adja ki az utolsó utasításokat. Mindenki tartja a pozíciót, együtt érkezünk meg, és együtt ellenőrizzük a pusztítás mértékét, azt is, hány ember él még, illetve hány embernek sikerült elmenekülnie. Ha vannak túlélők, segítséget nyújtunk, de aki kapkod, az mások életét is veszélybe sodorja. Érthető voltam? - néz végig a csapaton, biccent Connie felé, aki jelen pillanatban a legkritikusabb ilyen szempontból... meg tudja érteni a helyzetét, nyilvánvalóan aggódik a családjáért, ugyanakkor türelmesnek kell lennie.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 15, 2016 12:26:50 GMT 1
Hanji Erwin közelében volt, és figyelte minden szavát. Közben pedig azon gondolkodott, hogy ez hogyan történhetett meg. ~ Eddig a Kolosszális és a Páncélos óriás a kapukat törték át, és most hirtelen a falat?! De hisz az sokkal stabilabb, és erősebb, mint a kapu… Ráadásul megkeményedett testű óriások alkotják. Valami itt nincs rendjén… Ha a falat is képesek áttörni, akkor nekünk rég végünk lenne… ~ Neve hallatán parancsnoka felé fordul, és bólint egyet. „-Ki kell találnotok, hogy hogyan tömitek be a rést! Ha szükséges vessetek be mindent!-” Ennél a mondatnál felcsillant a szeme.
- Itt a remek alkalom, hogy kamatoztassuk Eren megkeményedési képességeit! Hátha éles helyzetben végre sikerül rendesen végrehajtania!– Nem is habozott tovább, hisz megszállottsága hajtotta. Előbb azonban elindult felkeresni Diethert, hisz ő felügyelt rá. Mivel azonban sehol nem találta, elment a lováért, hátha már ott vár rá. Meglátott a szeme szarkából egy egyedül elvágtató lovast. ~ Egy parancsszegő ~ gondolta. De amint jobban megnézte, felismerte az alakot, és ideges lett. Hisz ez az egész annyira nem is lett volna számára gond, ha ez az idióta öngyilkosjelölt nem az értékes kísérleti alanya lett volna. Gyorsan felszerelte a hátasát,felpattant rá, és már indult is. Levi és az osztaga azonban gyorsabb volt, és Hanji remélte, hogy majd ők megmentik az agyatlant. Mire felzárkózott, csak annyinak lehetett szemtanúja, ahogy Levi megmenti Diethert a haláltól. Hanji hangosan kifújta a levegőt, és odavágtatott Diether mellé.
- Ezért majd még számolunk! – mondta neki komoly hangnemben. A parancsszegést itt, ahol az emberiség léte a tét, senki sem tolerálta. Megvárta, amíg a férfi összeszedi magát, majd a közelében maradt. Egy pár óra lovaglás után feltűntek az első titánok. Hanji szeme egyből felcsillant, és el is feledkezett Dietherről. Célba vette az egyik 15 méteres példányt.
- Juhhéé! - kiáltotta, és már ki is lőtte a szigonyát a titán nyakszirtjébe, és olyan gyorsan manőverezett, hogy a dögnek ideje sem volt reagálni. Egy elegáns landolás után leporolta magát, letörölte a vért a pengéiről ( mivel Levi nem igazán tolerálta a mocskos dolgokat, és együtt kellett dolgozniuk), és ismét felült a lovára, és továbbindult. Bár nagyon szeretett volna előremenni, de megvárta a többieket, ha esetleg bárkinek segítségre lenne szüksége. Persze ismét Diether volt az, aki szerencsétlenkedett, de Mayu és Kami azonnal reagált, így Hanji csak távolról figyelte az eseményeket. Ahhoz a szekérhez vágtatott, ahová a lányok vitték Diethert.
Amikor Levi ismertette vele a csapatok eloszlását, csak bólintott. Végigjáratta a szemét a hozzá beosztottakon, majd elindult összegyűjteni őket.
- Azért ha van lehetőséged egy óriást élve elfogni, ne habozz, és tedd meg! – majd elvágtatott.
- Evans, Miura, Ral, Weinstock, Ymir, Hoover, Braun, Dieb, Gates, ti velem jöttök! – Odairányította a többieket a szekérhez, amelyen Diether feküdt eszméletlenül. Hanji elküldte Diebet Diether lováért. Diether hamarosan magához tért, mire megállították a szekeret. Hanji odaléptetett elé, és így szólt:
- Miattad vesztettünk az értékes időnkből, úgyhogy kapd össze magad, és induljunk! Evans már biztosan betegre aggódja magát a családjáért, mégsem hagyott téged magadra. – Itt Kamillára pillantott, majd tovább folytatta. – Mivel az óriások kikerülése nem opció, ezért egyelőre ami az utunkba kerül, megöljük. Viszont ha lehetőségünk nyílik elkapni egyet, akkor sajnálom Kamilla, de az elsőbbséget élvez. Minél előbb értjük meg az óriásokat, annál előbb tehetünk ennek az ügynek pontot a végére. – Vesz egy mély levegőt a folytatás előtt. – És nem akarok több parancsszegőt. Diether, te feltételesen vagy szabadlábon, többet nem mehetsz el a közelemből. Kamilla, téged is arra kérlek, hogy bármi történjék is, tartsd magad a kötelességedhez! – Végignézett a csapatán. – A formáció a következő: Diether szorosan mögöttem jön, Mellettem Gates és Ral, mögöttük középen Weinstock, akit Braun és Ymir fog közre, mögöttük Miura - Evans - Hoover trió, és Dieb szorosan Evans mögött. Minden világos? – Ha a többiek rábólintanak, összecsapja a tenyerét, és felkiált: - AKKOR INDULÁS! – Vágtába ugratják a lovakat, és szorosan egymás mellett útnak indulnak.
Közben Hanjinak kattogott az agya : ~ Várjunk csak… Sem Eren, sem Kyle nincs velem… Így nem tudom kipróbálni egyikük képességét sem élesben… Shajj… Na mindegy, talán találunk valami érdekeset Evans falujában. Csak össze ne omoljon itt nekem. Bár Miura és Hoover majd tartják benne a lelket, remélem… De vajon hogyan jutottak be az óriások?! Ha itt végeztem, mindenképp elmegyek a falat vizsgáló csapathoz is! ~
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 15, 2016 19:05:03 GMT 1
Levi csapata, már irányba is vette Connie falvát. Mivel ez volt közelebbi, nem telt el sok idő, már fel is tűnt a láthatáron. A terep tiszta volt, de egy fekete füstcsomó szállt föl a községből. Látszott a kopasz fiú arcán a kétségbeesés és ahogyan harcolt a könnyei ellen. Megszorította a lova kantárját és még gyorsabb vágtára kényszerítette, ezzel ő vezette a sort. Sasha próbálta tartani vele az ütemet, és egy kis lelket önteni belé, de nehezen ment neki… még a mindig optimista krumpli-lány is megrémült a hirtelen események hallatán. Többeknek is eszébe jutott, mi lehet vajon azokkal, akik a városokban, az evakuációban segédkeznek… Vajon meddig jutottak az óriások? Akárhol is van az a lyuk, biztosan továbbra is özönlenek be rajta. A többiek igyekeztek tartani a formációt, Jean felügyelt a két újoncra. Lovaglás közben odafordult Lenához, aki korábban megbotlott, és megszólalt: - Jól vagy? Láttam, hogy volt egy kis problémátok a 15 méteressel… - megvárja a lány válaszát, ám nincs sok idejük beszélgetni, mert lassan elérik a falut. Ekkor azonban, nem várt dolog fogadta őket. Az épületek nagy része lerombolódott, de sehol egy hulla, bármiféle maradvány, vagy vérfolt. Semmi jele, hogy mészárlás lett volna itt. Ennek ellenére az istállóból egy ló se hiányzott. - Elmenekültek volna? - Kérdezte Eren. - A lovaik nélkül? Nem hiszem... - Válaszolta Armin, aki erősen gondolkodott. - Az óriások nem szoktak csak úgy üres házakat rombolni. – tette hozzá Jean. - De hát... Akkor hova tűntek? - Mondta Connie, aki ebben a pillanatban meglátta a félig ledőlt házukat, amiben egy öt méteres titán feküdt és nem bírt felkelni. A lábai és a karjai olyan gyengék voltak, hogy megmozdítani se bírta. Viszont az arca emlékeztette a fiút valamire, vagyis inkább valakire... - A...Anya? Te vagy az?! - dadogta tágra nyílt szemekkel, mint aki el sem akarja hinni, amit lát. - Connie ez butaság. – rázta a fejét Armin. – Nem lehet az anyukád, ez egy… ez egy óriás. – tette a fiú vállára a kezét. - De… de pont úgy néz ki. Én felismerem az arcát! – a fiú hangja kezdett egészen síróssá válni. – Egész biztos, hogy ez az anyám! Nézzenek meg egy képet a családomról, pont ilyen az arca! Srácok… hadnagy… higgyék el, ő az! media.tumblr.com/d2a2583cc7408cd59bbbd996b28b5676/tumblr_inline_msvebtjvQh1qz4rgp.pngMikor Hanji kiadta a parancsot az egész osztag biccentett és felvették az alakzatot. Deib mormogott még valamit az orra alatt, mikor Hanji PONT ŐT "ugráltatta", de aztán hozta is Diether-nek a lovat. A szekéren voltak még pót gáztartályok, pengék és szigonyok is, szóval lehetősége volt a fiúnak felszerelést cserélni. A csapat szinte gond nélkül eljutott a faluig, de ott három darab öt méteres várta őket a házak között. Ha ezeket sikeresen megölték jobban is szétnézhettek. Itt már más volt a helyzet. Az épületek egy része ugyan úgy le voltak dőlve, mint Connie-nál, de itt már holttesteket is találtak. Méghozzá négyet. Két hulla volt csak felismerhető, ezek egészen biztosan nem Kami rokonai, ám a másik két holttest felismerhetetlen. Ami viszont jó hír, ha lehet annak mondani, akkor a lovak eltűntek. Van esély rá, hogy elmenekültek. De nem volt idő ezen gondolkodni, mert megjelent valami a pár kilométerre lévő falon. Egy titán. Hosszú, hatalmas karokkal és az egész szőrös volt. - Ez... Ez meg mi? - Kérdezte ijedten Dieb. - Talán egy rendellenes? vignette3.wikia.nocookie.net/shingekinokyojin/images/7/75/Beast_Titan.png/revision/latest?cb=20130610152726 |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Jul 16, 2016 19:51:35 GMT 1
Kyle egy íves lendüléssel a 15 méteres nyakszirtjéhez pozícionálta magát és egy gyors mozdulattal kivágott egy darabot annak húsából.
Miután földet ért, körülnézett, hogy kell-e bárkinek segítség, mivel erre nem volt szükség –mert Diether addigra már nem volt magánál-, így füttyentett a lovának, miközben párolgott róla az óriás vére.
Amint az állat megjelent, látta, ahogy Kami és Mayu próbálták felpakolni a szekérre a parancsszegőt. Odament és segített nekik, aztán szállt csak fel a lovára. Nem tudott mit mondani Kaminak bíztatásul… sose volt jó az ilyesmikben…
Ezt követően hallgatta Levi és Hanji beszélgetését, arról, hogy kit hova osszanak be. Először megkönnyebbült a tudattól, hogy a hadnagy oldalán lehet, de kissé el is szomorodott, mert nem láthatta, hogy Kami családjával minden rendben volt-e… Mikor a helyére lovagolt és elment a lány előtt, bírtatóan rámosolygott, de nem volt benne biztos, hogy Kami ezt látta. Felvették a formációt, ő pont a hadnagy mögött, hátrébb Connie és Sasha, - akik miatt szintén aggódott, hiszen az ő alujuk ugyanúgy titánostrom alatt lehet, és a feladatuk volt ezeket a területeket ellenőrizni - Középterületen Jean, Eren és Armin lovagolt, leghátul pedig Mikasa és Martha. Lena és Nikola voltak az egész közepén, mert újoncok révén tapasztalatlanok.
A formáció nem volt túl széles, viszont minden útjukba kerülő dögöt ki kellett iktatni. Kyle ismét reménykedni kezdett, hogy nem kell majd átváltoznia. Nem csak azért, mert azóta egyszer sem sikerült neki rendesen, hanem azért is, mert ugyan elfogadta, hogy neki ezentúl ez kötelessége, de még mindig undorodott a gondolattól. És ha undorodott a gondolattól, talán azért nem tudott eddig rendes alakot felvenni, és ha nem tud rendes alakot felvenni, azzal a saját és mások életét is veszélybe sodorhatja. Nem bízott magában… Úgy döntött, az utolsó erejét is annak szenteli – ha kell- , hogy emberként végezzen minden óriással ami az útjukba tévedhet.
„Ha közelítünk a faluhoz, senki nem rohan előre.” Zökkentette vissza a hadnagy hangja, és rendkívül hálás volt neki, hogy ebben a helyzetben nem hagyta még jobban belemerülni a hülyeségekbe. Nem most volt itt ennek az ideje. Türelmesen hallgatta továbbra is. A csapat szerencsére megőrizte a hidegvérét, illetve próbálta, és senki sem szaladt előre…
Mikor elérték az első falut, elhagyatottnak tűnt. A házak egy része szét volt bontva, de semmi nyoma ne látszott a mészárlásnak. Nem láttak hullákat se vért, se semmit.
- Mi a fene…? – Kyle értetlenül nézett körbe. ~Hol vannak az emberek? Az istállók nem üresek, tehát nem menekülhettek el időben. De ha nem menekültek el időben, akkor hol vannak?~
„A...Anya? Te vagy az?!” A hang irányába vágtatott, és meglátta a gyenge óriást ami egy ház romjain feküdt hanyatt. Connie kétségbe volt esve. Azt bizonygatta, hogy az a dög az anyja… de hogy lehetne az anyja? Az óriások nem emberek… Nem szülők… nem gyerekek… De Kyet mégis kíváncsivá tette a fiú idegessége, ha azzal nem számolunk, hogy milyen részvétet érzett iránta.
Leszállt a lováról és a hadnagy mellé lépett. (Vagy ha a hadnagy még lovon volt akkor a lova mellé.)
- Mit gondol…? Lehetséges ez…? – Ha válaszolt meghallgatta, majd biccentett és újabb kérdést tett fel. – Bemenjünk Connieval valamilyen képet keresni bizonyítékkép?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 16, 2016 22:07:19 GMT 1
Connie idegessége az egész csoportra kihatott, nem meglepő módon. Levi is aggódott. Nem tudta, mire számíthatnak, de lelki szemei előtt szinte minden lehetőség lepergett. Halottak, vér, talán haldoklók, akik tudnak valamit mondani. Ebben az esetben a fiú össze fog omlani, ami nagy hátrányt jelent, így gyorsan meg kell próbálniuk segíteni. Nem veszíthetnek értékes időt. Ha esetleg valaki él, el tudott rejtőzni, vagy talán (ez volt a legoptimistább, és ennél fogva a legvalószerűtlenebb forgatókönyv) el is menekültek, talán nincs is olyan sok halott, akkor megtudhatják, mi történt, merről jöttek a titánok, pontosabb információt kaphatnak a betörés helyéről…
Felesleges volt előre gondolkodni a lehetőségeken. Úgyis csak arra tudnak majd reagálni, amit látnak. Teljesen mindegy, hogy mire készülnek, érheti őket meglepetés.
Mikor elérték a falut, intett Marthának, és Mikasának, hogy fésüljék át a kisebb utcákat, de veszélyre nem kellett nagyon számítani… alacsony házak voltak, minden bizonnyal észrevették volna, ha közelít valami. Leszállt a lováról, és némán hallgatta a feltett kérdéseket.
~Lovak nélkül… esélytelen, hogy elmenekültek. Gyalogosan pillanatok alatt utolérték volna őket, és semmi értelme nem lett volna így próbálkozni.~ Még egyszer körbenézett, és megpróbálta értelmezni a tényt, hogy nincs vér, nincsenek holttestek, egyszerűen mintha mindenki felszívódott volna. Semmi értelme.
Connie kiáltása, mikor észrevette az óriást az egyik házon, kizökkentette, így azonnal odasietett. ~Az anyja?~ Az abszurd feltételezés azonnal olyan gondolatokat eredményezett, amelyekkel nem akart foglalkozni. Nem. Ez lehetetlen.
Ha… csak egy pillanatra, az elmélet kedvéért tette fel, hogy az óriás tényleg a fiú anyja. Abban az esetben… abban az esetben két lehetőség van. Ez egy egyedi eset. Valami rejtélyes okból egy ember – nem, egy falunyi ember – titánná változott. Ezt hamar elvetette. Persze, jó lenne reménykedni, de ha egy falunyi emberrel ez történt, akkor…
~Nem. Lehetetlen.~ Nem akarta végiggondolni. Különösen nem most, amikor volt egy feladatuk, amikor…
Mit gondol…? Lehetséges ez…? ~Halvány segéd fogalmam sincsen, hogy mit gondolok.~
- Igen, egy rajz, portré, vagy hasonló… mindenképp jó lenne. Ha… valóban Springer anyja, akkor meg kell győződnünk róla. Lehet, egyszerűen a pánik miatt látja ismerősnek.
Ha viszont igaz… nem tudta elvágni a gondolatmenetet. Ha igaz, és a titán tényleg egy emberből lett, akkor minden bizonnyal, a titánok legtöbbje, talán az összes emberből lett. Ebben az esetben pedig, minden megölt óriás egy ember...
~Nem. Ez egyelőre csak feltételezés. Nem alapozhatunk rá semmit. Még… lehet, hogy egy fénykép cáfolja is…~ És kezdett rádöbbenni, hogy már megint hazudik magának. Szinte bevett szokás lett… ha valamit nem akart elfogadni, egyszerűen csak kijelentette, hogy nem úgy van, addig gyűjtötte az érveket mellette, amíg egészen tűrhető magyarázatot nem kapott, és akkor pedig elhitte a hazugságot. Működőképes módszer, és végeredményben most is bevált. Összeszedte magát, meglehetősen rövid idő alatt, és képes volt kizárni a történteket. Ennyi pedig egyelőre pont elég volt.
- Kutassátok még át a falut túlélők, vagy egyéb nyomok után. – nézett végig a csoporton, majd Kyle-hoz és Sashához fordult. – Próbáljatok segíteni Springernek, és kérdezzétek meg, hátha van nála egy kép. Ezt az egész ügyet ezzel a titánnal jó lenne rövidre zárni.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Jul 17, 2016 22:54:29 GMT 1
Erwin Smithbe úgy ütött a felismerés, akár a villámcsapás. A falakat áttörték. Egyszerre öntötte el a keserű idegesség és valamiféle furcsa izgalom. Az utóbbi érzést mélyen elnyomva szorította ökölbe a kezét, ezzel meggyűrve az iratot, amin éppen dolgozott. Voltak bizonyos reményei, hogy többet a falon belül már nem kell óriástámadástól tartaniuk, de természetesen mindig előtte volt az a bizonyos kártya, ami ezt a reményt jó mélyen a talajba taposta, felgyújtotta aztán eltemette.
Két ujjával megmasszírozta az orrnyergét, ahogy az asztalra könyökölt. A katonái már biztos informálódtak, így sietnie kellett, hogy még időben lehiggassza a tömeget és kiadja a parancsokat. Úgy döntött, hogy a csapatot háromfelé osztja. Mivel értesülései szerint két falut is megtámadtak, szükség lesz egy-egy csapatra mindkét település felderítésére és kipucolására, valamint egy harmadikra, hogy a két falu közt tábort verve élelmet, cseretartályokat és egyéb felszereléseket tudjanak biztosítani a másik két csapatnak, és természetesen az esetleges eltévelyedett óriásoktól is meg kell szabadulni.
A felderítők bázisát hamar zaj lepte el. Kétségbeesett kiáltások és teljes pánik. Erwin felállt a bejárathoz vezető lépcső tetejére, és emelt hangon kezdte:
- A falat Chlorba és Trost között törték be valahol! Két kisebb települést már el is árasztottak! Mike! Ti a Yalkell-i körzettől dél, délnyugat felé fogjátok megakadályozni az óriások előrenyomulását! Ellenőrizzétek a falat! Meg kell találnunk rá a választ, hogy hogyan jöttek be! Azonnal induljon mindenki evakuálnunk kell a falvakat! Levi! A speciális osztaggal megkeresitek a lyukat, feltartóztatjátok a titánokat és közben biztosítsátok a megtámadt falvakat! Hange! Te is velük mész! Ki kell találnotok, hogy hogyan tömitek be a rést! Ha szükséges vessetek be mindent! – Sokatmondón nézett Erenre és Kylera. Nyugtatta a tudat, hogy két tapasztalt katonája is képes volt az alakváltásra, ezzel is egy kevés előnyt kovácsolva maguknak. Igaz, egyikőjük sem volt képes megkeményíteni a bőrét, valamint Kyle normális alakot sem tudott ölteni, de bízott bennük és tudta, hogy akármit is produkálnak a harctéren, csak az előnyükre válhat. Hanji védence viszont aggasztotta. Ez a Diether gyerek még tapasztalatlan volt és kiszámíthatatlan, valamint a múltjáról se tudtak semmit. Ennek ellenére Erwin bízott Hanjiban, így nem tett külön megjegyzést a kölyökre.
Kamilla kérdésére Vera adta meg a választ. Ugyan a parancsnok már nagyon tapasztalt volt a halálhírek bejelentésében, de a lány szülei még élhettek és mélyen legbelül örült neki, hogy a bizonytalan választ nem neki kellett megadnia, hanem valakinek, aki sokkal közelebb állhatott a lányhoz.
Mikor mindkét csapat kifutott, Erwin folytatta:
- Mindenkire szükségünk van! Chlobra és Trost között van az Utgart kastély, valószínűsíthetően ez a pont van a legközelebb a lyuk helyéhez, valamint a kastély jó védelmet nyújthat a felszerelésnek és a sebesült katonáknak is! Mi elsősorban nem az óriások kiirtásában fogunk segédkezni, hanem a két település közti tábor felállítására fogunk törekedni, hogy mire Levi és Mike csapata végeznek, már fel legyünk készülve minden eshetőségre! Természetesen ha óriásokat látunk, egyet sem hagyunk életben! Ha a tábor felverését befejeztük, megtisztítjuk a környéket és nem hagyjuk a kastélyt veszélybe kerülni! - Ezután Nanabához fordult. - Ellenőrizd a rakodó munkálatokat! Azt a szekeret pakolják meg gáztartályokkal és munícióval, azt a másikat meg élelemmel, pokrócokkal, orvosi felszereléssel! Rád bízok mindent!
Amíg a munkálatok folytak, Erwin visszament a bázis épületébe és magára öltötte a 3D manőver felszerelését. Rutinosan húzott meg minden övet. Ugyan maga is gyakran edzett, nem vett részt az egységek gyakorlataiban. A felszerelés már-már elidegenedett tőle. Igen, a felszerelés tőle, nem ő a felszereléstől. Magában pedig naivan reménykedett benne, hogy a küldetés a lehető leg zökkenőmentesebben zajlik majd, a lehető legkevesebb életet követelve.
Mikor indulásra készen álltak, felállította a formációt. Nanabát osztotta közvetlenül maga mögé.
Az út egy része tényleg zökkenőmentesen haladt. Az első titánok Sasha és Connie faluja között bukkantak fel, amiknek a kiirtása sikerrel járt. Erwint aggasztotta, hogy egész úton nem látott embereket, de még csak hullákra utaló nyomokat sem. ~Nem menekülhetett el mindenki ilyen hirtelen. A támadás túl váratlan volt, mégis se hullák, se vér, se nyomok… Hol vannak a halottak?~
A kastély körül kevesen bolyongtak, kisebbek voltak, így sikerült őket is kiiktatni. Az épület szintén üresen állt. A szekerek és a lovak biztonságba helyezését követően két futárt küldött Mike és Levi után, hogy ha végeztek a küldetésükkel, megtudtak bármit vagy bármilyen váratlan helyzet adódott, akkor a rögtönzött táborukba térjenek vissza.
Elküldött egy csapatot a falhoz, hogy ellenőrizzék annak állapotát, egy csapat pedig a Kastélyban maradt, hogy megőrizzék annak épségét.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 18, 2016 19:35:59 GMT 1
Szerencsére az újoncnak sikerült elterelnie a figyelmét, így nekem elég könnyű dolgom van. Futni kezdek, hogy megfelelő helyzetből lőjek bele a titánba, de ekkor a lány hasra esik, a titán pedig elkapja, és emeli is, hogy megegye. Szemeim előtt megjelenik Carla, amint kilenc évvel ezelőtt pontosan ugyanez játszódott le. De most már erősebb vagyok… Gyorsabb sebességre kapcsolok, és mivel nincs időm, kénytelen vagyok oldalról megközelíteni. Csak az egyik szigonyomat használom, és amilyen gyorsan csak lehet, megközelítem a nyakszirtjét. Oldalra fordulok, és villámgyorsan kivágok egy nagy darabot a titánból. Mivel felé fordultam, tiszta vér lettem, de nem érdekel, mennem kell tovább. Átlendülök a titán feje fölött, és az éppen zuhanó kézben lévő lányért megyek. Még földet érés előtt sikerül a karomba kapni, így kisebb zúzódásokkal megússzuk az egészet. Lerakom a földre, majd így szólok hozzá, miközben letörlöm magamról a vért.
- Mégis mi a fenét művelsz? Majdnem meghaltál! Szerencséd volt, hogy gyors vagyok, különben már nem élnél, érted? – Mondom neki, majd kevésbé fenyegető hangon szólok neki.
– Legközelebb figyelj oda jobban, mert nem lesz melletted mindig valaki, hogy kihúzzon a pácból… Mellesleg, én hiszem, hogy jobb vagy, mint az a Diether gyerek, ne süllyedj le az ő szintjére… - Látom megjelenni rajta a dühöt, ekkor elmegyek, egyenesen vissza Levi-hoz. Közben Hector is megtalált engem, ezért felszállok rá. Szerencsére nem esett senkinek sem nagyobb baja. A csapat elosztást egészen jónak találom, majd elfoglalom a helyemet. Remélem, nem akad ki senki túlzottan. Nincs se időnk, se energiánk ezzel foglalkozni. Külön örülök, hogy a fiúk előttem vannak, ezt egy hálás pillantással jelzem a hadnagynak. Szeretek hátul menni, így nem kell attól tartanom, hogy valakinek valami elkerüli a figyelmét, így mindannyiunkat veszélybe sodor. Martha mellett menni egészen jó, ő pozitívabb személyiség, mint én, így kicsit ellensúlyozzuk egymást. Az még érthető, hogy Sasha és Conny miért megy elöl. Hiszen az ő falujuk is veszélynek van kitéve. Ekkor egy kicsit belém hasít a fájdalom. Nekik legalább van kiért reménykedniük. Figyelmesen hallgatom a hadnagyot, bár egyik sem fenyeget engem. Nem szokásom ezeket megszegni, kivéve ha Eren-nel történik valami. Nem mondom kicsit féltem Conny-t. Hiába annyira pozitív személyiség, ezt a helyzetet nem menti meg ezzel. Hamarosan feltűnik a fiú faluja, és még hátulról is látom, hogy Conny teste jobban megfeszül, mint szokott. Közeledünk… Ami először feltűnt az az, hogy egy csepp vér sem volt. Elég sok mindent átéltünk már, és ez mindig feltűnt. Sehol egy vérfolt? És életnek sincs nyoma… Figyelek a fiúk szóváltására, de a hadnagy elküld minket Martha-val körül nézni. Persze semmit sem találunk. Szerencsére. Mire visszaértünk, már mindenki Conny-t állta körül. Összenézünk Martha-val, majd valószínűleg egyszerre indulunk oda. Már messziről hallom Conny hangját. Az anyja? Egy titán? Nem lehet… Ha ez igaz lenne, akkor akár minden ember titán lehetne, és akiket eddig megöltünk, azok is… De ez nem lehet, igaz? Ekkor azonban feldereng egy emlék, még Trost körzetből Eren kapcsán… Aztán meg Tina emlékezet kiesése a falon kívülről. Megszédülök. Odamegyek a hadnagy mellé. Kyle éppen mellette van. Azt hiszem, egy kissé zaklatott vagyok, lehet, zavarosan beszélek.
- Hadnagy. Tudom, hogy ön is gondolt már rá. Ha ők emberek… De eszembe jutott valami – Azt hiszem, elég hangosan beszélek ahhoz, hogy a legtöbb ember hallja. – Emlékezzen csak vissza Eren első átalakulására. Amíg Armin úgymond fel nem ébresztette, azt sem tudta, mit csinál, és utána sem hitte el, hogy megtámadott engem – Bár nem szeretem, de megmutatom azt a sebet, amit még okozott ott, és ami a feliratom mellett örökre megmarad. Az arcomra teszem a kezem.
– Tehát titán alakban nincs mindig tudatánál, erre Hanji szakaszvezető is rájött. Aztán… Tina. Vera-val elmesélték, hogy hogyan találtak rá egy expedíció során. a falon kívül – hangsúlyozom.
–Eszméletlenül. Egy ember nem éli túl egyedül a falon kívül, hadnagy… És előfordult már az is, hogy amikor Eren előbukkant titánalakjából, akkor eszméletlen volt. Én… Hát remélem, hogy ezek véletlen egybeesések, de sajnos, kétlem… És… - Ekkor döbbenek rá.
– Lehetséges, hogy Tina is titán lenne? Vagy már csak rémeket látok – Ezeket már csak magamnak mondom szinte. El sem hiszem, hogy ilyenek megfordultak a fejemben, de mégis csak van valamennyi értelme, nem? Nagyot sóhajtok, és inkább azt az ötméteres titánt kezdem nézegetni. Vajon rosszabb érzés így látni az anyukádat? Végül is, ugyanaz a sorsa lesz, vagy még menthető? Nem tudom… De Eren-nek mindenféleképpen rosszabb lenne. Hogy az ellenségéről kiderülne, hogy az édesanyja… Fogalmam sincs, mit tenne akkor… Miért gondolkodom ilyeneken? Újra koncentrálni kezdek, és a hadnagyhoz fordulok, közben emésztgetem az imént kigondolt zagyvaságomat.
- Hadnagy! Mi a következő parancs?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 18, 2016 23:08:20 GMT 1
Kicsit furán nézek a fiúra, akitől megkérdeztem, hogy hogy van. Azért erre nem számítottam… Szó nélkül hallgatom, majd megrántom a vállam.
- Lena vagyok… Új… És azért van benne valami, hogy mérgesek rád… Szó nélkül leléptél! Meg is halhattál volna! Mindegy… Mögötted maradok, nem kell, hogy nézzél –válaszolom. Haladunk tovább, egyszer csak elkerülünk egymás mellől, ezért célba veszem azt a titánt, amit Mikasa kiszemelt. Segítek… Úgyis annyira rettegek, hogy képtelen vagyok megtartani a pengéim, hát futni azért még tudok… Ezért miután egy méretesebb kővel fejbe dobtam, már rám is figyel, én pedig hátat fordítok neki, és rohanni kezdek. Nem hittem volna, hogy félhetek ennél jobban is, de a szívem ki akar ugrani a helyéről. Szédülni kezdek, és a lábam is remeg, így a következő pillanatban már a földön találom magamat. Azonnal kelnék fel, de ekkor egy hatalmas kéz elkap, és emelkedni kezdünk. Nem halhatok meg! Még nem! Felsikoltok félelmemben, amikor a feje egy szintre kerül az enyémmel. Mikor már a száját tátja, érzem, hogy semmi esélyem. Hiába küzdök, megmozdulni sem tudok. Hát ennyi… Azonban ekkor a szorítása enyhül, és már nem felfele,hanem lefele indulok meg, de rohamtempóban. Sikeresen kiszabadítom a karomat, és levágom az ujjait, hogy el tudjak menekülni. Mikasa ekkor ér oda, és a karjába kap, így csak kicsit esünk. Köhögök egy kicsit, és egy pillantást vetek a halott titánra. Megborzongok. Hogy képesek erre? Ekkor Mikasa hangja ránt vissza. Össze kell húznom magamat, annyira szégyellem magam. Igen, ez a megfelelő szó. Szégyellem magamat. Ezt az érzést váltotta ki belőlem a monológja.
- Igazad van… Elbénáztam… Legközelebb majd jobban fog menni, remélem… - Ekkor kevésbé fenyegető hangon szólal meg, de a mondandójára felhúzom magamat.Mégis miért bántja mindenki Diether-t? Tett valamit, amivel kiérdemelte ezt a bánásmódot? Hiszen a csapat az csapat, ha kiutálunk valakit, azzal saját magunkat gyengítjük. Nem véletlenül került ide, nem? Vagy csak nem ismerek bizonyos történeteket. Mindegy… Akkor sem szabad ilyesminek történnie egy csapaton belül. Ezután megpróbálom visszahívni a lovamat, de persze nem találom meg, csak a tömegben.
- Hát ide jöttél, mi? – kérdezem tőle, majd megvakarom a fülét. Legalább megvan. Ő pedig közönyösen néz rám, majd visszatér az evéshez. Látom, hogy a Diether nevű fiú megint valamit elronthatott, mert a szekéren látom. Mielőtt elindulnánk, még ennyit mondok neki.
- Látom, te sem vagy ma a toppon… - Megrázom a fejemet, majd felszállok a lovamra, és végighallgatom feletteseimet. Szerencsére az én csapatomban több ember nevét felismerem, mint a másikban, így kicsit megnyugszom, hogy legalább a nevet tudni fogom, ha kiáltanom kell. Sajnos egyáltalán nem zavar, hogy a csapat közepére kerültem. Ennyire gyáva lennék? Kérdezem magamtól, de nem tudom a választ. Ránézek még mindig remegő kezemre, és nyelek egy nagyot, de ekkor érzem, hogy alig bírom ezt megtenni. Mi? Ennyire félnék? Ez lehetetlen… Gondolatimból egy fiú hangja ránt vissza. Rátekintek, majd elsápadok. Ezután a kezemet kezdem el bámulni.
- Én jól vagyok… De jobban kell teljesítenem, ha nem akarok meghalni… Csak éppen… Rettegek – Az utolsó szót szinte csak suttogom. Ezután ránézek. – Jean a neved , igaz? - Ha helyesel, akkor folytatom. - Mond Jean, te hogyan csinálod, hogy nem rettegsz? Hogy nem remeg a kezed folyamatosan? – Megvárom a válaszát, de ezután megérkezünk a faluba. Mikasa-t és a mellette haladó szőke lányt, akit Martha-nak hívnak, elküldik szétnézni, én pedig hallgatom a fiúkat. Van benne valami… Ekkor azonban az érintett fiú, akinek nem emlékszem a nevére, az anyukájának nevez egy titánt. Lassan megrázom a fejemet. Nem lehet… Mikasa azonban egészen más véleményen van, amiben sajnos egészen sok logika van. Teljesen összezavarodom.
- De ha ez igaz… Akkor a saját fajunk ellen harcolunk? És akkor ki teremti őket, és miért? - Várok egy percet. - De ha emberekből van, és tételezzük fel ez a falu is titánná változott, akkor korántsem biztos, hogy átütötték a falat... Amúgy sem jellemző... Hiszen akkor bármelyik kisebb-nagyobb falu átváltozhatott, nem? Bár azért természetesen, át kell nézni, ez csak egy feltevés. Mit gondol, hadnagy?
|
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Northside on Jul 19, 2016 2:20:17 GMT 1
Egy "vááá" kiáltás társaságában támadtam a titánra. Ki hitte volna - az ordítás valóban oldja az ember feszültségét. Legnagyobb meglepetésemre az első titánomat minden segítség nélkül kivégeztem... De az öröm nem tartott számomra sokáig, mert boldogságomban a landolás már nem sikerült problémamentesen. Egy kellemetlen dupla bukfenc nélkül letudtam volna élni az életemet, bár így is megúsztam minden probléma nélkül.
Mindeközben Mrs.Szökőkút, sikeresen megmenekült egy éhes óriástól, aki már épp készült elfogyasztani őt. Így haladtunk előre hát a lovakon. Mellettem haladt, mivel mindketten középen meneteltünk. Titkon reméltem, hogy őbuzgómócsingságát elfogyasztják reggelire - miért pont egy ekkora tehetségtelennek kellett életben maradnia? Az újoncok szinte mind meghalnak, nem? Bezzeg ő, ő egy kifejezetten őrületes és értelmetlen manővert is túlél. Én viszont megöltem egymagam egy titánt! Remélem nincs nagyon elragadtatva magától csak azért, mert túlélte. Főleg, mert ilyen attitűddel nem is fogja sokáig húzni.
Ekkor érkezünk meg a faluba. A lovak megvannak... Legalább ezt tudjuk, remek. Viszont az a titán, ami ott fetreng a házromjain valóban kifejezetten aggasztó. Már nem csak azért, mert az egyikünk rokonokat hallucinál a helyére, hanem: hogy került ide? Ha mozgás képtelen, akkor ide sem juthatott volna! Hogy is tartja a mondás... Hazug embert hamarabb utolérik, mint a nyomorék titánt? Nem, valami egyértelműen nem stimmel. És nem, nem a mondással.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 19, 2016 17:02:30 GMT 1
Nicolas Moore számára egészen gördülőmentesen telt el, az előző négy év. Először is Ewin parancsnok kiszabadította a börtönből a Fekete osztag megmaradt tagjait azzal a feltétellel, hogy csatlakoznak a felderítő légióhoz, de elsősorban segítik végrehajtani a katonai puccsot, hogy Historia-t ültethessék a trónra. A parancs egyértelmű volt. A belső kör vezetőinek, hírvivőinek és katonáinak, a potenciális fenyegetésének a semlegesítése. Magyarán végezni a lehető legtöbbel, a puccs ideje alatt, hogy Historia a lehető legkisebb veszélyeztetettségnek legyen kitéve. Az osztag nem hozott szégyent a régi nevére. Játszi könnyedséggel sikerült minden egyes vezért és hírnököt levadászni. A kiképzett katonák pedig csak hullottak, mint a legyek. Egészen addig, amíg be nem törtek a palotába és szembe nem találták magukat Kenny Ackerman-nal és csapatával. Hatalmas küzdelem volt, de egyik fél sem tudott felülkerekedni a másikon. Rengeteg veszteség ért mindenkit. Már csak Kenny és Black maradtak életben, viszont még mielőtt egymásnak eshettek volna, betörte a lázadó katonaság az ajtót és elfogták Ackerman-t és börtönbe vetették. A puccs sikeresen zárult, hála a háttérben munkálkodó Fekete osztagnak, akiknek a munkája teljes titokban maradt. Erwin beosztotta Nicolas-t, az ő osztagába és mint felderítő tevékenykedett tovább. Ami viszont valószínűleg szemet szúrt neki, az az volt, hogy pár hónappal később kiengedték Kenny-t a cellájából és egyből a királynő személyi testőre lett. Azóta négy év telt el, pusztán néhai felderítő küldetésekkel. Viszont a minap, amikor éppen a felderítők bázisán gyakorlaztoztott, megütötte a fülét a hír. A falat betörték és két falu, már az óriások martalékává lett. Erwin parancsot adott Mike és a speciális osztagnak is, majd az összes többi felderítőhöz szólt, aki jelen volt.
- Mindenkire szükségünk van! Chlobra és Trost között van az Utgart kastély, valószínűsíthetően ez a pont van a legközelebb a lyuk helyéhez, valamint a kastély jó védelmet nyújthat a felszerelésnek és a sebesült katonáknak is! Oda tartunk! - Pár perces rakodás után, megindult Erwin csapata is, köztük Black-el és a jól megrakott szekerekkel. Az út szerencsére zökkenőmentesnek bizonyult. Mikor odaértek, megpillanthatták, hogy Utgart vára ugyan olyan lelakott volt, mint kezdetben a felderítők jelenlegi bázisa, de most a takarítás a legutolsó dolog, amit tenniük kellett.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 19, 2016 19:34:20 GMT 1
Connie-nál volt egy portré, így Levi zaklatottan forgatta az ujjai között. Vitathatatlan volt a titán arca, és a fiú anyja közti hasonlóság, tényleg nem pánik, vagy hasonló szüleménye. Próbált még kibúvót találni, menekülni a nyilvánvaló elől, de belátta, hogy lehetetlen. Minden arra mutatott, hogy a titánok emberek, vagy legalábbis azok voltak. Akkor is, ha ő tömegével irtotta őket, akkor is, ha az elmúlt tíz évét annak szentelte, hogy ellenük küzdjön… akármit tett velük, azt emberekkel tette. Szó szerint tömeggyilkos volt. A gondolat néhány pillanatig összeszorította a torkát, de lehunyta a szemét, és vett egy mély levegőt. Nem. Nem erről van szó. Ha valaha emberek is voltak, sőt, ha van is bennük emberség, ők maguk is öltek. Sőt, nem csak öltek. Ették az embereket. Amit ők, a katonák tettek, az nem volt több önvédelemnél. Nem jogosít fel a gyilkosságra, és nem mentesít a súlya alól, de tudatlanul, és ártatlanok védelme érdekében tették. Visszavonni már nem lehet, és azt is tudta, hogyha szembejönne vele egy óriás, fenyegetve bárkit, bármelyik embert, akkor ugyanúgy átvágná a nyakszirtjét, mint eddig. Ugyanúgy nem tudná, hogy hányadik volt már, hiába zaklatta fel a gondolat, hogy tulajdonképpen a fajtársairól van szó. Ez az egész nem választás kérdése. Soha nem volt az.
Mikasa szavai szakították ki a töprengésből, és egyszerűen csak biccentett, majd végighallgatta a lányt. Volt logika a szavaiban, Tina túlélése tényleg sok kérdést vetett fel… de a lány egyelőre Hanji osztagával volt.
- Lehetséges. Azt hiszem. – Bár most éppen fogalmam sincs, hogy mit hihetek, és mit nem. Időközben Lena is kiegészítette, így bólintott. – Mindenképp ellenőriznünk kell, hogy megsérült-e a fal, és azt is, hogy Weinstock-kal mi van. De most az első kérdés, hogy mit kezdjünk… - felpillantott a titánra, majd Connie-ra. – Hogy mit kezdjünk a titánná alakult emberrel, illetve a kérdésekkel, amiket felvet. Itt nem hagyhatjuk, legalábbis élve nem, de attól tartok, hogy mivel nem tud járni, kísérleti alanyként is nehéz elszállítani. Erről viszont nem hozhatom meg a döntést egyedül, különösen nem, hogy lehet, az egyikőtök családtagjáról van szó.
Itt elhallgat. Hirtelen ő sem tudja, mit lehetne tenni. Akár ember, akár nem, jelen pillanatban nem tudják, mit kezdhetnének az óriással. Nem tudják, hogyan tehetnék ismét értelmessé, nem tudják, hogyan tudnák kezelni… és azt végképp nem tudják, élet-e egyáltalán az, ha valaki emberevő szörnyeteg lett. Megvárja az osztaga véleményét, és aszerint járnak el. Ha úgy döntenek, megölik a titánt, ha senki nem mond semmit, ő csinálja. Ha viszont megpróbálják elvinni, akkor javasolja, hogy keressék meg Hanji osztagát, és értesítsék a lehetőségről. A titán-mániákus úgyis tudja, mit kell majd tenni. Akármi is a kimenetel, ismét felállítja a formációt, és közli a csapatával, hogy átmennek Kami falujába, ahol egyesítik az osztag két felét, és csak este indulnak a falhoz, mikor a titánok, ha esetleg mégis van lyuk, nem jelentenek akkora fenyegetést.
Ha időközben megérkezik az Erwin által küldött követ, a tervbe beépít egy kitérőt az Utgart kastélyhoz, hogy jelentést tehessenek a falvak állapotáról is.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 11:34:16 GMT 1
Nov 23, 2024 11:34:16 GMT 1
|
Post by Deleted on Jul 20, 2016 18:11:28 GMT 1
Az elmúlt napok és hetek Black számára teljesen összefolytak. Nem veszett el köztük ugyan, de olyan jellegtelennek és ingerszegénynek érezte őket, hogy már nyűg volt számára számon tartani őket. Két kezén megtudta volna számolni, mennyi óriással találkoztak az elmúlt hónapban. Bár a tény nem törte le, egyszerűen unatkozni kezdett. Napjait nagyrészt az edzés tette ki. Ha nem edzett, akkor épp padon ülve merengett.
Fél lábban egy facölöpön állva ütötte és – szabad lábával – rugdosta a levegőt. Noha megesett, hogy elvesztette az egyensúlyát, az elmúlt órákban elvétve le-le esett. Egyáltalán nem volt megelégedve a teljesítményével. Minden alkalommal, amikor gyakorlásra adta a fejét, beugrott neki egy férfi képe. Kenny Ackerman. Black-nek még csak ötlete sincs, hogyan zárult volna kettejük ütközete. S így, hogy az úgynevezett ellensége újra szabadlábon van, remélte, hogy lesz még alkalma megválaszolni a kérdést. Valószínűleg csak azért nem tudta kiverni a fejéből, mert a vele való találkozása óta nem esett át nagyobb küzdelmen vagy traumán.
Arra ocsúdott fel, hogy teljesen elvesztette az egyensúlyát, háta majd’ negyvenötfokos szögben állva közelítette meg a földet, de egy erőteljes rúgással sikerült korrigálnia. A rúgás következtében megpördült a saját tengelye körül, s azzal a mozdulattal le is ugrott a cölöpről. Könnyed, gyors léptekkel megközelített egy magányos asztalt, rajta egy kis szelet kenyérrel és egy kulaccsal. Egy késsel kivágott a kenyérből egy kis darabot, óvatosan megette, majd azt leöblítve azt, egy nagyot kortyolt a kulacsából. Megtörölte a száját egy kendővel, s miután azt gondosan visszarakta a zsebébe, megindult a bázis épülete felé sétálni egy kicsit. S ekkor érkezett a hír. Az óriások újra akcióba léptek!
Első hallomásra harag öntötte el, ami egy pillanatra ki is ült az arcára. Ez szokatlan is volt tőle, még önmagának is, így a röpke pillanat pókerarccal zárult. Úton Erwin beszédére vegyes érzelmekkel kellett megküzdenie. Örült neki, hogy újra megindultak az események, de felelősséget is érzett a hátán. Bosszút akart állni saját sérelmeiért, bosszút akart állni az eddig meggyilkolt emberekért, s azokért is, akik a jövőben esnek áldozatul. Igazából, ebből a belviszályból senki nem vehetett észre semmit. Külső szemmel éppen olyan nyugodtnak tűnt, mint mindig.
Meghallgatta a beszédet, nem volt hozzáfűzni valója. Még gondolatban sem. Felöltötte a felszerelését, ellenőrizte azt, s megnyergelt egy lovat. Amint az emberek megpakolták a szekereket útnak is eredtek. Az úton Black egyenesen maga elé nézett, ám állandóan – fogalmazzunk most így – füllel tartotta a térséget. Mondhatjuk ezt paranoiának is, de már rég megtanulta, hogy a legvalószínűtlenebb helyzetekre kell a leginkább felkészülni. Egy óriás lépteinek, hacsak sétál is, igen jellegzetes hangja van. Bármelyik percben készenállt előkapni a kardjait.
A horizonton megjelent a kastély, s ő két másik felderítővel egyetemben előre ment ellenőrizni a terepet. Körbejárva az épületet, elégedett volt a felettesének választásával. Könnyen védhetőnek ítélte. A toronyból messze ellátni, a falakon és tetökön hatékonyan lehet használni a manőverfelszerelést. Ennyi neki bőven elég volt. Visszanyargaltak a többiekhez, majd mikor együtt a kastélyhoz értek, leszállt a lóról, s a legközelebbi ponton háttal nekitámaszkodott egy falnak, s lerogyott a földre. Guggolva jobb karját homloka és térde közé behajlítva, lehajtott fejjel szeme sarkából figyelte, ahogy az emberek a felszerelést pakolják ki a szekerekből.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 22, 2016 11:48:12 GMT 1
Hanji és csapata Kami falujáig gond nélkül elért. Azonban mielőtt tüzetesebben átvizsgálhatták volna a települést, le kellett gyűrniük 3 darab öt méteres példányt. Hátrapillantott társaira, majd mély levegőt vett.
- Weinstock, Ral, Miura, Dieb, tietek a jobboldali, Braun, Hoover, Ymir, Gates, tiétek a baloldali, és Diether meg Kami velem jön a középsőt kiiktatni. Legyetek óvatosak, nem tudhatjuk, hogy van-e több belőlük! – Mondta Hanji olyan hangosan, hogy mindenki tisztán és érthetően hallja. – Rátok bízom, hogy miféle tervvel rukkoltok elő, de semmi felelőtlenség! Most nem hibázhatunk! Rajta! – Szétvált a három csapat. Hanji hátrapillant Kamira és Dietherre.
- Kamilla, Diether, a ti feladatotok, hogy elvonjátok rólam a figyelmét, azt rátok bízom hogyan. Én pedig igyekszem a lehető leggyorsabban leteríteni. Sajnálom, hogy nem foghatjuk el őket, de jelen helyzetben ez sajnos lehetetlen… - Kissé szomorkásan csengett a hangja, de egy pillanat alatt a feladatára kezdett koncentrálni. Levált a másik két tagtól, és nagy ívben megkerülte az óriást. Ha Kami és Diether megfelelően végezte a rá kiszabott feladatot, ő hátulról könnyedén becélozhatta a titán nyakszirtjét. Ha sikerrel kiiktatta, körbenézett, hogy mindenkinek sikerült-e. Ha esetleg valami gond támadt, akkor helyzettől függően adta ki az utasításokat.
Miután sikerrel kiiktatták a titánokat, Hanji és a többiek elindultak szétnézni. Találtak holttesteket. Az első, amit találtak, jól felismerhető volt. Egy középkorú férfi, Kami ismerte is névről, de egyelőre még viszonylag nyugodt volt, vagyis Hanji az arcáról ezt olvasta le. Kami kérésére az ő házuk felé vette a kis csapat az irányt. Időközben belebotlottak még egy hullába, ami szintén nem Kami családtagja volt. Hanji azonban nagyon furcsállotta az egészet. ~ Nem sok ez a halott a falu lakosságának számát tekintve… Valami itt nagyon nem stimmel. ~ Kamiék házához érve azonban találtak közvetlenül egymás mellett két újabb hullát, amik azonban már felismerhetetlen állapotban voltak. Hanji jól megnézte őket. Egy nő, illetve egy kisgyerek. A felismerés villámcsapásként hasított a tudatába, és rögtön a csapat (jelen pillanatban) érzelmileg leglabilisabb tagjára néz. Hanji egy jelentőségteljes pillantást vet Mayumira, hogy támogassa a barátnőjét. ~ Nem jó ez így… Most nem kellene összeomlania. ~ Hanji körbenéz a helyen, majd Bertolt és Veronica felé fordul. Kamilláék családjának voltak lovai, nem? – Ha bólintással, helyeslően válaszolnak, így folytatja: - Akkor lehetséges, hogy ők még idejében elmentek, hisz egy ló sincs itt. Tételezzük fel a legjobbakat, hogy ők elmenekültek, és ez a kettő itt… -lenéz a holttestekre – két másik, szerencsétlen áldozat. Az a javaslatom, hogy kutassuk át mége… - itt azonban elakadt, ugyanis a láthatáron feltűnt egy szőrös, hosszú karú titán. „- Ez... Ez meg mi? Talán egy rendellenes?” Hanji kitágult szemekkel bámult az újfajta titánra. Vegyes érzelmek kavarogtak benne. Egyrészről közelebb akart menni, és megvizsgálni az egyedet, hiszen eddig ilyennel még nem találkozott, feljegyzések sem szóltak ehhez hasonló óriásról. Másrészről azonban valami belső ösztön óvatosságra késztette.
- Álljatok készenlétben! Ne lankadjon a figyelmetek! Ilyen óriással még nem találkoztunk! Az is lehet, hogy ez is olyan, mint Eren vagy Kyle. – Hanji tépelődött, hogy vajon meg kellene nézniük azt a titánt, vagy inkább visszavonulni, egyesülni Levi csapatával, és együtt lerohanni az óriást. ~ De lehet addigra elmegy… ~ Végül azonban a kíváncsisága felülkerekedett az óvatosságán, és kiadta a parancsot: - Megyünk, és megvizsgáljuk közelebbről! A formáció ugyanaz. Mindenki legyen óvatos! INDULÁS! – kiáltotta, és már el is indította a lovát.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 24, 2016 20:33:45 GMT 1
Hanjiék csapata sikerrel jár a kisebb titánok leterítésében (OOC: Nem kockázunk, mindenki, akár figyelemelterelés, akár a titán megölése volt a feladata, sikerrel végrehajtja azt), így elindulhatnak az állatszerű óriás felé. (Folytatást akkor kaptok, ha mindenki reagált a csapatból/a másik csapat elindul, hogy egyesüljetek)
Levi-ék csapatában azonban nagy volt a káosz. Connie a hadnagy szavaira azonnal felcsattant:
- Nem ölhetjük meg! Ezt nem teheti, az anyámról beszél! - A tenyerébe temeti az arcát. - Valami... valami megoldás egészen biztosan van... - Sasha átöleli a vállát, úgy próbálja nyugtatni.
- Minden rendben lesz... valahogy. - ő nem nyilvánít véleményt, túlságosan lefoglalja, hogy Connie-t támogassa.
- Én... - Jean félig lehajtott fejjel szólal meg. - Nem mondom, hogy helyes lenne megölni, mert... ha tényleg az anyja... - megtorpan egy pillanatra. - De nem tudjuk, hogyan segíthetünk rajta. Ha... ha nincs más választás, gondolnunk kell arra, hogy... ha ember is volt, most óriás. Talán tényleg beszélnünk kellene az osztagvezetővel...
- Nem lenne egyszerű elfogni, de talán lehetséges. - bólintott Armin is. - Ha sikerülne, akkor Hanji osztagvezetőnek is lenne egy új kísérleti alanya, és Connie édesanyja...
- Ne nevezd kísérleti alanynak. - suttogta szipogva a fiú. - Felfogjátok egyáltalán miről beszéltek?
- Felfogják Connie. Csak a lehetőségeket próbálják számba venni. Ők is azt akarják, ami a legjobb. - suttogta Sasha.
A többieknek is lassan el kell mondaniuk a véleményüket, és meghozni a döntést, mert egyre fogy az értékes idejük. Ráadásul még a falhoz is el kell jutniuk... a következő pillanatban egy küldönc érkezett hozzájuk lovon, tisztelgett, majd Levi-hoz fordult.
- Erwin parancsnok ideiglenes bázist épített ki Utgart váránál. Ha elvégezték a feladataikat, oda vonuljanak vissza pihenni, és feltölteni a készleteket.
Erwin és az őt kísérő katonák, köztük Black eközben sikerrel felállították az ideiglenes bázist. A nyugalmat azonban nem sokáig élvezhették... az egyik katona zihálva rohant le az őrtoronyból.
- Parancsnok! Két óriás közelít, az egyik rendellenes!
Elegen vannak, így viszonylag könnyen megszervezhetik, hogyan intézzék el a feléjük tartó két tizenöt méteres óriást.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 25, 2016 12:22:59 GMT 1
Újra végiggondoltam a szavaimat. Ha bebizonyosodna, hogy tényleg emberek, vajon megbánnám, amit tettem? Nem… Szólt egy belső hang, én pedig tudom, hogy valóban nem éreznék lelkiismeret-furdalást, és ezután sem fogok. Ez azért egy pillanatig ledöbbent és elszomorít, de aztán elég hamar túlteszem magam rajta. Csak így leszek képes megvédeni Eren-t. Győzködöm magamat, és szerencsére el is hiszem, mert valóban könnyebb így, mintha mindig hezitálnék. Sóhajtok egyet, miközben Levi az Lena és az én szavaimat fontolgatja. A válaszára csak bólintok, majd a többieknél elszabadul a pokol. Lehajtom a fejemet, és felmordulok. Istenem, így mindannyian titáneleség leszünk. Egy ideig hallgatom, ahogy vitatkoznak, de mivel ugyanott tartanak, ahonnan elindultak, egyre idegesebb leszek, majd amikor Sasha megint nyugtatni szeretné Conny-t, kifakadok.
- Hé! Nem veszitek észre, hogy sehova nem haladunk így? Mindannyian meg fogunk halni… Mégis hogy akarjátok most elfogni? Hova akarjátok vinni? Ha valóban áttörték a falat, akkor be kell vinni a következőn belül, és arra most nincs időnk. Azzal én is tisztában vagyok, hogy nem ölhetjük meg. De akkor mit tudnánk vele kezdeni? Véleményem szerint hagyjuk itt, úgysem tud felkelni. Majd visszajövünk érte, ha jobban felszerelkezünk – Valószínűleg Conny-nak nem fog tetszeni ez a terv, ezért kissé dühös hangon változtatok rajta. – Na jól van, ha nem akarod itt hagyni, akkor én maradhatok őrizni veled meg még valakivel, ha a hadnagy is beleegyezik – Kérdőn tekintek az említett személyre, majd a válaszától függően folytatom.
Ha nem engedi:
- Ennyit tehettem volna… De visszaváltoztatni nem tudjuk, és ha Hanji osztagvezető sem vállalja, amit kétlek, akkor szerintem ő is azt szeretné, hogy végezzünk vele… Ezt el kell fogadnod Conny… - Mondom érzelemmentes hangon. Ha kell, elvállalom, mert engem egyáltalán nem érdekel, hogy ő kinek a rokona vagy sem, sőt talán a legjobb, ha én csinálom, és ezt szóvá is teszem. Én szentül hiszem, hogy ez neki a legjobb, ha más megoldás már nincs. Ezután nem kívánok többet a témával foglalkozni. Újra felszállok Hector-ra, aki érzi, hogy ideges vagyok, ezért kíváncsian hegyezi a fülét. Amikor látom, hogy közeledünk a vár felé, egy kicsit meglepődöm, de nem teszek róla említést. A helyemen haladok végig, és néma csendben maradok utunk végig.
Ha megengedi, hogy itt maradjunk, akkor megkérdezem, hogy hányan maradjunk, majd ha elindulnak, akkor leülök egy kődarabra, és felhúzott térdemen pihentetem az államat, közben a tájat fürkészem, bármire számítva. Hector megbökdösi a vállamat, én pedig a gondolataimba merülve simogatom meg. Egyszer csak azonban megunom ezt az ülést, és nekiállok tüzetesebben átkutatni a helyet, hátha találok valami érdemlegeset.
|
|
