Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 4, 2016 20:13:55 GMT 1
Amint Erwin parancsnok osztogatni kezdi a feladatokat, azonnal őrá figyelek, azonban közben a többieket is szemmel tartom. Magamban emésztgetem az információkat. Ki gondolta volna? Persze, hogy mienk a legveszélyesebb feladat. Amikor a parancsnok a két alakváltónkra néz, csak összeszorítom a számat. Ne aggódjon, nem lesz rá szükség… Nem lehet rá szükség… Azt veszem észre, hogy Kami mellé Vera lép. Először azt hiszem, csak segíteni akar neki, hogy összeszedje magát, de amit mond, csak még jobban kiakasztja a másikat. Erre most nem volt szüksége. Bár lehet, ha ott a helyszínen tudja meg, akkor csak rosszabb… De most nem zuhanhat össze. Mielőtt végiggondolhatnám, már el is indulok felé. Megfogom a karját, és a szemébe nézek.
- Nem! – Ennyit mondok neki határozott hangon, majd Mayu felé nézek, hátha idejön segíteni. Én sosem voltam jó lelki támasz. Ezzel az egy szóval kifejezem, hogy nem zuhanhat össze, és közel sem biztos, hogy halottak. Ezután már indulunk is a lovak felé. Lépnék is az istállóba, amikor dübörgést hallok. Az utolsó pillanatban ugrok félre Diether elől. Megpróbálok utána kapni, de nem sikerül, ezért csak morgolódva fütyülök Hector után, és perceken belül már indulunk is. A hadnagy felé kiáltok, még előttünk pont látszódik Diether porfelhője.
- Mi lesz azzal a szerencsétlennel? – kérdezem megvető hangon. Ezután haladunk tovább. Végig Eren mellett megyek. Szerencsére Hector megérti a helyzet fontosságát, így normálisan közlekedik, nincs vele semmi baj. Hamarosan egy rétre érünk, ahol egy szőke hajkoronát pillantok meg egy titán kezében. Gondolatban a fejemet fogom. Gratulálok. Szerencséjére Levi hadnagy megmentette a szaros seggét. Csak egy pillantást vetek rá, aztán már haladok is tovább.
Néhány óráig még lovagolunk. Nem szólok egy szót sem, csak megyek tovább, és imádkozom, hogy Eren-nek ne kelljen átváltoznia. Ám egy birtokhoz érünk, és meglátom az első titánokat. Dieb mondatára, csak összehúzom a szememet, és csak ennyit mondok:
- Azt hiszem, én meg sem szólalnék, ha négy évvel ezelőtt egy tapasztalatlan, kadét lány verte volna szét a seggem… - Hange osztagvezető könnyedén végez az elsővel, én pedig már készülök is elrugaszkodni Hector-ról. Az egyik magasabbik felé veszem az irányt, és megpróbálom minél gyorsabban kiiktatni. Azonban mielőtt elérhetnék hozzá, azt veszem észre, hogy az idegesítő lány próbálja felhívni magára a titán figyelmét. Mégis mi a francot művelsz?! Megvárom, amíg sikerül neki, csak aztán megyek tovább. Végül is, nem hülye ötlet. Nincs nagyon tereptárgy, és ha nem figyel rám, könnyebb. Talán. Csak meg ne ölesse magát az a hülye… Ha sikerül, és még kell segíteni, akkor a következőhöz megyek, ha nem kell, akkor hívom Hector-t, hogy tovább mehessünk. Ha nem sikerül, próbálok minél jobban kitérni előle, és ha van lehetőségem, újra neki lendülök.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 4, 2016 20:44:00 GMT 1
Képtelen vagyok koncentrálni. Még szerencse, hogy a lovam ilyen készséges. Már rég leestem volna, ha nem magától menne… Egyszer csak azon kapom magamat, hogy megállunk, és ez kizökkent. Látom, hogy egy szőke srác majdnem titán eledel lesz, és a szám elé kapom a kezemet. Ne! De szerencsére Levi hadnagy megmenti, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel. Velem nem fordulhat elő ez… Megfogadom, hogy legjobb tudásom szerint fogok cselekedni, de sajnos a félelmem nem múlik el. Reszketek. De legalább már úgy-ahogy koncentrálok. Amikor már újra útra kelünk, Diether mellé lovagolok, majd aggódva ránézek, és ennyit kérdezek:
- Ugye semmi bajod nem történt? – megvárom a válaszát, majd haladunk tovább. Gondolatban már száz-féleképpen meghaltam. Csak ne gondolj ilyeneket… Inkább azon kezdek el agyalni, hogy mit fogok kezdeni magammal, ha éles helyzet lesz. És hát nem pont akkor érünk oda? Egy fehéres hajú férfi szól hátra nekünk, amitől összeszorul a gyomrom. Jaj, most mégis mit kell tennem? Csak simán menjek neki valamelyiknek? Mikasa visszaszól neki, majd Jean is, utóbbitól mosolyognom kell, majd szórakozottan megrázom a fejemet. Mielőtt azonban nekiállhatnánk, Hange osztagvezető egy laza mozdulattal kinyírja az egyiket. Azta! Ez nem semmi! Gondolom lelkesen, de amikor meglátom az első titánokat, a vér is megfagy bennem. Mégis hogy bírjak el ezekkel? Gondolom kétségbeesetten, de akkor már Mikasa el is rugaszkodott, hogy megölje az egyik nagyobbat. Istenem! Mit művelsz? Egyedül nem fog menni… Meg fog halni… De annak nem szabadna bekövetkeznie… Mielőtt átgondolnám, már le is ugrottam a lovamról, és a Mikasa által kiszemelt titán elé manőverezek, a titán lábait használva. Majd integetni, és kiabálni kezdek, aztán egy nagyobb kővel próbálom fejbe dobni.
- Hé! Te nagy hústömeg! Figyelj már rám! – Még szerencse, hogy szét vannak szóródva, különben a többi is rám figyelne… Ha végre sikerül, akkor csak remélem, hogy Mikasa sikeresen kiiktatja. Azonban, ha elindul felém, akkor futni kezdek, hogy ne kapjon el. Ha a lánynak sikerül, csak biccenteni akarok, de ő már el is tűnt. Hát jó… Ezután felmérem a többieket, és reménykedem, hogy senkinek sincs baja.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 5, 2016 1:23:12 GMT 1
Levi először Mikasa kérdésére válaszolt:
- Minden bizonnyal végig a véremet szívnád, ha nem engedném meg. Szóval rendben, felügyelhetsz Jeagerre. – biccent a lánynak. Kami kérdésére átgondolja, hogyan fogalmazza meg a választ, de Erwin parancsa félbeszakítja. Vera perceken belül odalép a lányhoz, és nem is bánja, hogy nem neki kell közölnie a hírt. Int az osztagának, hogy mindenki szálljon lóra, és azonnal induljanak. Felkapaszkodik a saját lova hátára, és az élre siet.
Diether pedig pont mellette száguld el. Mikasa felé kiált, de a fiú meglehetősen gyorsan halad. Levi Hange-ra pillant:
- Figyelj az osztagomra Négyszemű. Utolérem azt az amnéziás idiótát.
Gyorsabb haladásra sarkallja a lovát, miközben, bár látszólag mereven előre néz, a szeme sarkából felméri a terepet. Szinte teljesen tereptárgyak nélküli környezet, jobb lett volna az ilyet elkerülni, de a Rózsa falon belül voltak… Ez azt jelentette, hogy egy esetleges harcban csak magát a titánt lehetett manőverezésre használni.
Lassan beérte Diethert, és távolabbról kiszúrta a nyolc méterest. Rossz előérzete volt, és nem alaptalan, mikor a lény felkelt, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy rendellenes. A fiú megpróbálta elkerülni, sikertelenül, az óriás sebessége és méretbeli fölénye együtt túl soknak bizonyult, így hamarosan utolérte, és a szájához kezdte emelni.
Levi gyorsan mérte fel a lehetőségeit, a tekintete pillanatok alatt cikázott az óriás karja, háta és nyakszirtje között, majd először a két vállába lőtt. Gyorsan, nagy lendületet vett, ami, ahogy számított rá, túllökte a nyakszirt magasságán. Azonnal visszahúzta a szigonyokat, közvetlenül a titán gyengepontja mellé célzott mindkettővel, felgyorsult, és vágott. Az óriás azonnal megdermedt. Diether eléggé elvonta a figyelmét, hogy komolyabb nehézségek nélkül sikerrel járjon.
Landolt az óriás teteme mellett, és rosszkedvűen ciccegve pillantott le a kezére, amire ráfröccsent a vér. Odasétált az ökölhöz, lemetszette az ujjait, hogy Diether könnyebben ki tudjon kászálódni, majd letörölte először a kezét, aztán a pengéit is. Felnézett a fiúra, és először az fordult meg a fejében, hogy lekever neki egyet, de belátva, hogy negyven centiméter magasságkülönbség van köztük, ráadásul Diether részben az elszublimáló óriástetem szagát is átvette, ezt az ötletet olyan gyorsan vetette el, ahogy felmerült. Pár másodperc gondolkodás után egyszerűen a bokájára célzott egy rúgást, elég lendületesen, hogy fájdalmas legyen, és kirántsa a fiú alól a lábát, aki így elterült a földön.
- Idióta. – morogta. – Tudod, a parancsokat okos emberek osztják, olyanok, akik, ha hallgatsz rájuk, sok életet menthetnek meg. Ha viszont nem, és hülye vagy, akkor megöleted magad. Halvány segéd fogalmam sincs, a pápaszemes milyen idióta instrukciókat ad, és az ég óvjon, hogy tudnom kelljen, mit csinál, amikor kísérletezik, de abban majdnem biztos vagyok, hogy ezt a kis magánakciót senki nem adta parancsba. Szállj lóra, most, és ha nem elviselhetetlenül nehéz, akkor mellőzd a teljes marhaság kategóriába sorolható lépéseket az elkövetkezendő napokban.
Visszasétál a lovához, és ismét felszáll a hátára, hogy minél hamarabb ismét beérjék a többieket. Ha sikerrel beérik őket, és Mikasáék boldogulnak a 15 méteressel, akkor azonnal célba veszi az egyik öt méterest, igyekszik hátulról támadni, kihasználni, hogy viszonylag sokan vannak, és ez elterelheti a figyelmet. Ha Mikasáék nem boldogulnak, akár ott is segít.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Jul 5, 2016 16:38:33 GMT 1
Mikor Kyle meghallotta, hogy pontosan hol is törték át a falat, azonnal Kamira nézett. A lány szemei előszőr kikerekedtek, majd az egész lénye elsápadt, és olyan mély fájdalom áradt belőle, hogy nem kellett Mikének lenni ahhoz, hogy bárki megérezze. Oldalra nyúlt és egy kezével megfogta a lány vállát majd megszorította, erősebben mint ahogy azt barátok szokták jókedvükben. Remélte, hogy magához tér tőle, és nem azonnal a legrosszabbra gondol.
Még a lány vállán volt a keze, mikor megkapták a parancsokat, és csak akkor engedte el, mikor tisztelgett, majd felült a lovára és Levi intésére nekiindult. A gondolat, hogy ismét “lehetősége” nyílt titánná változni, fájdalmas visszhangként dübörgött a fejében. Hanji kísérletei mások voltak. Azt se szerette, de megszokta, habár teljes átalakulást nem tudott produkálni. Viszont a csatatér egy merőben más dolog volt. Ott nem volt elszeparálva, nem felügyelte senki. Marthat majdnem megölte 4 éve, és nem akarta, hogy ez ismét bekövetkezzen. Csak reménykedni tudott, hogy nem lesz szükség a titán erejére, és megoldják ezt ember módjára is…
Sebesen vágtatott a hadnagy nyomában, mikor elhúzott mellettük egy alak. Az új srác volt az Hanji oldaláról, és Kyle ugyanúgy nem nézte jó szemmel a dolgot, mint a felettese. Mikasa kiáltása egy cseppet sem hatotta meg a szőke srácot.
Levi kiáltott hátra Hanjinak, hogy figyeljen az osztagra, ő beéri a másikat. Veszélyes volt elszakadni a csapattól, és Kyle jobban szeretett volna a hadnagy után menni, mint nézni ahogy egymagában vágtat a veszélyzónába. Kyle számára igen kevés idegesítőbb dolog volt, mint a tiszteletlenség és a parancsmegtagadás. Ajánlotta a srácnak, hogy ne ölessen meg senkit a meggondolatlanságával.
Mikor az ostromolt terület közelébe értek, Dieb beelőzte őket és nagyképűen hátraszólt. Sok volt ez egyszerre. Inkább csendben maradt, nem akart ő lenni a harmadik aki leáll vitatkozni. ~Csak ne zabáltasd fel magad te idióta…~
Ahogy beljebb értek látta a hadnagyot amint kirúgta a szőke újonc lábát, és ennyit is foglalkozott a dologgal. Hat óriás volt elszórva, egyet Hanji levágott.
Öt maradt. Kyle igyekezett megkeresni azt, ami még szabad préda volt, és amelyik esetlegesen a legnagyobb gondot jelenthette a többiekre nézve. Kiszúrta az egyik 15 méterest, amelyik abba az irányba tartott, ahol épp Mikasaék küzdöttek egy másikkal. A lányok túl messze voltak, hogy segítsen –és látta, hogy a hadnagy közelebb van-, viszont abban a segítségükre lehetett, hogy feltartotta azt, amelyik feléjük igyekezett.
Nem volt sok tereptárgy, így kénytelen volt a titan hátába lőni a szigonyait, úgy rugaszkodott el a lóról, hogy a megfelelő szögben kanyarodjon a nyakszírt felé. Ha sikerült átvágnia, és esetleg bárkinek segítségre lenne szüksége (főleg az újoncokra gondolt itt), akkor siet, hogy időben odaérjen, ha nem, akkor keres másik ellenfelet.
|
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Northside on Jul 5, 2016 20:38:57 GMT 1
Ahogy az izgága lány tekintete találkozik az enyémmel csak annyit láthat, hogy a szemem üresen kong. Tovább fordítom a fejem, mintha nem is őt néztem volna, hanem csupán értelmetlenül bámulnék körbe.
***
A szobámban ülve gondolkozok épp, mikor értesítenek a katasztrófáról, mely nem rég esett meg. A kavarodás közepette az osztag többi tagjával együtt lóra ültem és elindultunk katasztrofális hatásokat előidéző lyukakat keresni. Az egyik ifjú, szőke személyt menten el is kapta egy rendellenes. Rémült arccal néztem végig a jelenetet, ámde maga a tény, hogy a hadnagy ilyen fénysebességgel mentette meg, valamennyi nyugalommal töltött el.
Enyhén lemaradva követtem a bajtársaim, így maradt egy kis időm felmérni a helyzetet. Az izgulós lány menten keringőzésbe kezdett az egyik titán előtt, melyre Mikasa vetette rá magát. A hadnagy új hadművelethez lát, valamint az egyik "embertitán" is akcióba lendül. Újra a parádés kisasszony felé pillantok és elgondolkodok azon, hogy mi a jóédesfenét próbál elérni azzal hogy a harcmező közepén szökőkutat szimulál.
Most vagy soha. Gondolom magamban és az egyik felém közeledő titánra vetem magam a manőverfelszerelésemmel. A derekába lövöm a szigonyokat és úgy próbálok feljebb jutni a tarkója irányába.
Nemfogokmeghalninemfogokmeghalninemfogokmeghalni. Az orromból vér kezdett folyni.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 11:41:22 GMT 1
Nov 23, 2024 11:41:22 GMT 1
|
Post by Deleted on Jul 6, 2016 20:16:02 GMT 1
Nem elég, hogy a szuka megszól onnan hátulról, de még arra is szükségem van, hogy az a mocskos szájú mentsen ki a szorult helyzetből! És nem lenne ám képes csendben távozni, elégtételt véve annyiból, hogy én leszek a legmegbízhatatlanabb tagja az osztagnak ezek után, mg egy kioktatást is kapok tőle. A bokám pedig egy lendületes rúgást.
Sziszegve fájlalom az egész lábam, mert az istenverése arra nem figyelt, nem-e sérültem meg az óriás markában, vagy csak én vagyok túl érzékeny pillanatomban!
- Csak azért vagy a legjobb az emberek között, mert az Óriások nem látják, ha ott vagy az orruk előtt! - próbálok felegyenesedni, de nem könnyíti meg, hogy a középső ujjam utána mutatom.
- Nem csoda, hogy a Felderítők ott döglenek, ahol érik őket, ha előtte mindig ennyit cseverésztek, én nem értem rá az értelmetlen tervezgetéseitekre! Nem leszek az adósod mert kihoztál a börtönből, mert hagytad, hogy ott egyen a pusztulatja, és ez a dolgod Te emberiség nagy hőse - a földre köpök. Újabb ok, hogy senki se szeressen, de ha az kell, akkor nem barátkozom velük! Elkapott egy óriás, mintha soha senkivel nem történt volna meg!
Teljesen kizökkent az a hang, a hátamba szúrva. Épp a lovamra próbálok visszaülni, aki ugyanúgy nem vesz figyelemben, mint az emberiséghőse, aki meg se várta, hogy újra biztonságban legyek. Úgy látszik én nem számítok az emberiségnek.
Egy nő. Ó köszönöm, imádok velük trécselni! De most olyan dühös vagyok, mert nem volt időm összerúgni a port azzal a fickóval, hogy figyelmen kívül hagyom az identitását.
- Pocsékul vagyok, ha tényleg érdekel! Ezek azt hiszik, hogy mert még csipás a szemem, nem láttam a szart! Hogy a tetteimnek a következményeit nem látom! - felelem hangosan - Ti mind bolondok vagytok! Az egész légió az! A szakaszvezető az egyetlen aki előbb megérteni akarja őket, nem nekik menni, és Őt is hülyének nézik, állok elébe! Bocsáss meg, talán sokat beszélek. Egyáltalán nem ijedtem meg tőle! A felszerelésem nem tört össze, talán ki tudtam volna vágni magam a markából, ha a Hősötök időt ad rá. Csak eséllyt nem kaptam rá se!
Be kellene már fognom! Olyan hantosan beszélek, hogy minden Óriást idevonzok.
"Sok az egó, kevés az ész!" Hallom meg, de idegen a hang, és nem tudok rá válaszolni.
Megigazítom a hajam, mert olyan, mint egy leszart szénaboglya. Le fogok maradni, és ez a lány is, az egyetlen az alakulatban, aki megállt értem. Nem akarok pont bárki adósa lenni, és annyit meg teszek érte, hogy nem kavarom a saját ürülékembe!
- Diether vagyok! Mehetünk! - ülöm meg végre a hátasom... - És ha tudsz, mögöttem legyél, a nagy testem elrejt, több esélyed van az előlröl jövőknek. Meg nem szeretem a csajok látványát sem. . .
...
Ilyenkor mondja meg nekem valaki, mi történik? Beleszaladtunk egy daráldába? A fejemben olyan erős dobogás van, mintha a szívem ki akarna szakadni, és azt hallanám, de ezek a hangok léptek hangjai, nem szívverésé. A mellém csatlakozott lányt egy pillanatra nem látom, vagy mögém került, vagy elsodródott egy óriás miatt. Ordítok, szükségem van a saját hangom hallatására, és remek tálalás is lettem. Körített agyf*sz. Egy normálist látok meg, azt mondják a lábaim, hogy "dumm-dumm-dumm", nem kérdezem meg magamtól, hogy miért ennyire jelentős, hogy mi van a füleimben, csak amikor egy "vhus" megzavar, és nem tudom eldönteni, milyen módon kerültem le a lovamról. A fejfájásom gyötrő, de tudom, hogy gurulok egy másik pár láb elől, ez egy némileg méretesebb tulajdona, mint az előző, amit halottam. Vagy leütött, amit nem tudok elképzelni, mert be kellett volna szakadnia a koponyámnak, vagy én voltam a szerencsés, hogy leestem az állatomról, vagy egy harmadik dolog okán, egy lélegzettel elhajoltam a hatalmas tenyere elől, és lebucskáztam a talajba. A többi pedig említve volt. Pattogott a testem pár métert, a két karommal a tartályok környékét leszorítottam, hogy ne törjön össze lehetőleg, ami az életem jelenti.
Ebben a pillanatban egy ágyú dörrent, azt hittem teljesen megőrültem, és nem vettem észre, hogy egy hatalmas vasat kilovagoltattak célbalőni, egy szekérről, de a Szakaszvezető hangjából ítélve ez csak Ő lehetett. Leteríthette azt, amelyik engem borított ki a létezésből, mert a lábait repülni láttam, és az egész teste, olyan ölelőn akart körém csavarodni, ahogy elzuhant a haláltól.
Ha élt valaha egyáltalán.
A füleim azonban még mindig süket hangokra találnak. Csak robbanás, robbanást követ, vagy dobogást, lovak légzése, erőlködő tüdők, meg fogom kérdezni a szakaszvezetőt, mit csinált a fülemmel, ha ráérek majd. Épp felém igyekszik az első barátom. Szimpatikus. Fekete haja Sámliéra emlékeztet. Már az, hogy egy pillanatra elképzelem Levinek, erőt ad ahhoz, hogy a földről seggelve az arcába küldjem a kábeleket. Nem méretes példány, ráadásul már a pofámba hajolt, és a száját tátotta kívánósan, amikor a szemeibe kapta a szigonyokat. De nem emlékszem tisztán innen. Azt hiszem belerántottam az arcába magam, és a lábaimmal megtapostam, majd futni kezdtem, amíg a huzalok tartottak egyensúlyomban. A nyakszírjéhez kerülni, már nagyobb meló-, a gáz beteg hangon sípolt, lehet még is megsérült egy helyen, ereszthetett is, ha eresztett, akkor értem, miért keltem fel később a szekér seggében, egy eszméletvesztésből-, ha sikerült eljutnom a nyakáig, és levágtam, akkor magam ugrottam fel az ellátmányos kocsira, ami ember nélkül húzatta magát a két lóval. Ha volt annyi erőm, (ami félek, nem, az előbbi produkcióimmal az óriásokkal, és a nagyképű kisemberrel) akkor a bakra átlendítettem magam, és a gyeplőbe fogódzkodtam, próbáltam az állatoknak segíteni visszatalálni az irányba, amit a sok lósegg, a döglött óriások mutatták. Azt tudom, hogy mindenképp elájultam. A hangok, beszéddé váltak, a beszédek szavakká, a szavak navigációvá, a navigációk képekké, egy pillanatra ha becsuktam volna a szemem is megmondom, hol vannak, lovak, szekerek, emberek, óriások, a Szakaszvezető, a mellőlem eltűnt lány, aki lehet, hogy Ő tett hátra a szekérre pihenni, nehogy elhagyjam a testem a szekér kerekei alatt, mikor alá akartam bukni a sok információ tömény összességétől. Nem vagyok biztos abban, hogy legyőztem-e azt az óriást, vagy megint megmentettek-e? Abban sem vagyok biztos, hogy a felszerelésem megvan-e még, mert leszedhették, mikor pihenőbe küldtek. De ha már összetört, és csak a pengéim markolhattam, akkor, hogy jutottam fel az óriásra?... és, hogy estem le róla úgy, át a szekérre, hogy túléljem, akár ájultan belezuhantam, akár beleseggeltem a bakba?... Gyakorlatilag, mit csináltam én ebben a pár percben?!
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 17:36:43 GMT 1
Lena sikeresen elvonta az óriás figyelmét. A titán egyenesen a lány felé kezdett trappolni, mit sem törődve Mikasa-val! Egész gyorsan futott a zöldfülű, de ha a következő dobás 1 és 3 között lesz, akkor nem volt elég fürge, megbotlott és elkapta. Így aztán valakinek meg kellet mentenie, mert ha nem, akkor Ravensal utolsó útja, egy titán gyomrába fog vezetni. Viszont ha 4 és 5 között lesz a dobás, nincs miért aggódnia! Mellette termett a lova és így már együtt folytathatták az akciót!
7smpFA7N1-6
1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 17:48:42 GMT 1
A célba vett óriás csak Lena-val foglalkozott, kitűnő célpont! De mire Mikasa támadásba lendült volna, a zöldfülű elesett és az óriás elkapta. Ha nem tesz valamit a lány, akkor egy újabb kezdő élete szárad a felderítő légió kezén. Mikasa már támadásba is lendült, amint felmérte ellenfelét. Csak egyes dobás esetén hibázza el, az összes többi esetben könnyedén kivégzi és Lena-nak semmi bántódása nem esik!
Auwz90NP1-6
1-6 |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 18:10:21 GMT 1
Mivel Lena és Mikasa sikeresen leterítettek egyet, Levi egy öt méteres behemótot szemelt ki magának. Ugyan... Most komolyan gurítanom kellene? El kell döntenem, hogy a világ legerősebb harcosának sikerül-e? Jajj... Tehát Levi-nál 1:50-hez az esélye a hibázásnak. Egyes gurítás esetén a titán megfordul és egészben lenyeli a hadnagyot. Amúgy meg az történik ami szokott... Hisss-husss-bummm és az óriás már fekszik is a földön, úgyhogy nem is húznám tovább az időt! Lássuk:
9WRA3tff1-50
Waow! Nyert? Erre nem is számítottam! 1-50
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 18:32:02 GMT 1
Kyle az egyes és a kettes számokkal nem lesz kibékülve a következő gurítás során. Ugyanis ha ez bekövetkezett, akkor a titán elkapta férfit, a bal karjánál fogva, amit az erős szorítás következtében szilánkosra is tört. Ha ez történt, akkor Eren és Armin mentette meg az óriástól. Armin félve, de megközelítette a szörnyeteget és egy jól irányzott vágással elvágta a titán karját, amiben a férfit tartotta, majd Eren kezdett támadásba és elvágta az óriás nyakszirtjét. De ha következő dobás hármas, négyes, ötös, vagy hatos, akkor könnyűszerrel megölte a 15 méteres gigászt.
mbzYosKD1-6
1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 20:28:55 GMT 1
Már csak két titán maradt, egy kicsi és egy hatalmas. Diether az öt métereset vette célba, míg Nicola a 15 méteres szörnyet. Látszott Gerstmann arcán a hatalmas koncentráció és minden, amit a kiképzésen tanult az most visszaköszönt. Óriási bravúrra fúrta bele a szigonyát az ellenfele derekába, majd egyenesen a gyengepontja felé suhant. De akkor vérezni kezdett a fiú orra. Nem tudni, hogy pontosan mitől. Lehet, hogy túl ideges volt, vagy csak szimplán a helyzet hozta ki belőle. Látszott rajta, hogy falfehér és az eszméletvesztés környékezte. Össze kellet szednie magát és a feladatra koncentrálnia. Egyes, kettes, vagy hármas kocka esetén elájult és a földre zuhant. Szerencsére megúszta kisebb zúzódásokkal, horzsolásokkal. Az óriást pedig Bertold és Reiner intézték el. Viszont négyes, ötös és hatos gurításkor, egy hatalmasat vágott ki a titán nyakszirtjéből és ezzel megölte az első óriását.
mkGAuUnA1-6
1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 21:14:16 GMT 1
Diether erőt merített a legutóbbi bukásból és gőzerővel az egyik öt méteres felé vette az irányt. A gáztartálya erősen szivárgott és ez hangot is adott magának, de a fiút ez nem foglalkoztatta, csak tört előre. Mivel a tartály erősen roncsolódott, csak idő kérdése volt, hogy meddig tart ki. Ötös és hatos dobás esetén kitartott addig a felszerelése, amíg le nem vágta a titánt, de aztán felrobbant és a földre zuhant. A többi gurításkor, még mielőtt hozzáérhetett volna a titánhoz, megrepedt a tartály és felrobbant az. Diether így is, úgy is, egy robogó szekéren ébredt, szerencsére semmi komoly sérüléssel.
YitPh7Do1-6
1-6
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 11:41:22 GMT 1
Nov 23, 2024 11:41:22 GMT 1
|
Post by Deleted on Jul 11, 2016 23:24:45 GMT 1
Derűs napsütötte volt a Rózsa falon belül lévő laktanyában. Szobám ablakán besütött a nap, és lézer éles melegséggel sütött mindent amihez hozzáért.
- 9/11, 9/11, 9/11… - Motyogtam ájultan az ágyon.
Megint egy fura, zavaros álom. Mióta először törte át a falat a gigászi és a páncélos óriás titán, minden kedden zavaros, összemosott dolgokról álmodok. Komolyan mintha egy másik világ próbálna szót érteni velem a saját egyedi módján.
- Hogy a titán egye meg! - Morgok magamban ahogy az ágyból kászálódok kifele. Megint egy napos tavaszias nap. Bezzeg más emberek ujjongnának hogy ilyen jó idő van. De nem én!
Jobban szeretem, amikor szakad az ég és villámlik, mert akkor legalább történik valami.
No de fő a pozitív hozzáállás!- mondtam magamba és tervező asztalom felé fordulva gondolkoztam azon, hogy ma milyen találmánnyal lehetne feldobni a napot.
Éppen hétfői nap volt, amikor riadóztatták az egységemet. Betörték a falat...
Egy átlagos ember nem gondolta volna, hogy ez megint megtörténhet, de én már előre tudtam. A falak szerkezetét vizsgálva eléggé egyértelmű volt hogy ez bármikor megeshet. Összeszedtem a papírjaimat, tanulmányaimat, beraktam a táskámba és az osztagommal együtt a helyszínre siettünk.
A csapatomban volt Levi hadnagy és uh... Levi hadnagy *-* az a kis tömzsi test meg dat feszülős ass mindig izgalomba hoz, ha rágondolok.
A csapatom pontosan 18 főből állt, de mikor odaértünk, ez az érték 17,5-re csökkent, ugyanis az egyik tagot elkapta egy 15 méteres egyed és kettéharapta. Így az egyik fele még a csapaté volt, a másik felét meg a titán kapta meg.
De ezt az örömöt csak 28 másodpercig tudta érezni, ugyanis Levi hadnagy kecses mozdulatokkal eliminálta az egyedet…
Fú! Hogy a hadnagy milyen kecses mozdulatokkal tud repülni! Csak ámulok rajta. Mindig is éreztem egyfajta vonzalmat a kapitány iránt, annak ellenére, hogy már volt barátnőm a múltban.
Azonban a valóság mindig gyorsan visszaránt a jelenbe, ugyanis nem csak a titánok tudnak agyament zombik lenni, hanem az emberek is.
Például ott van az a piperkőc Diether, akinek agyi szintje vetélkedik egy 5 méteres titánéval. Mint tudott, járatos vagyok pszichológiában is és kijelenthetem, hogy annak a gyereknek kisebbségi komplexusa van. Mindig próbál kitűnni az ostobaságaival, de általában mindig bajba kerül és másoknak kell megmenteni, mint ebben az esetben is.
Sőt miután beszólt Levi kapitánynak, azt hitem, hogy titáncsemegét csinálok belőle. De megnyugtattam magam azzal a gondolattal hogy egyszer a titánok be fogják kebelezni a szeretjeit és én csak egy mosolyal fogom végig nézni.
A titán amit megpróbáltam legyőzni, lehetett vagy 16 méteres, egy semmit mondó grimasszal az arcán. Lassan mozgott de magassága miatt nem volt egyszerű feladat exterminálni. Kiszámoltam, hogy pontosan 65 fokba kell tartanom a fegyvert, hogy a jobb tenyere közepébe lőjem a szigonyt. A gázpalackkal aztán gyerekjáték volt felülemelkedni rajta, elkerülni a másik kezét, ami az előbbi megmentésére sietett, majd egy sima vágással elvágni annak nyakszirtjét.
Ha sikerült, végül a titánt - mint egy szörfdeszkát - használtam, és vele értem földet.
Ilyen egy precízen kivitelezett extermináció – Gondoltam magamban, amennyiben sikerrel jártam.
Az arcom még mindig vöröslött a ráfröccsent titánvértől. Égetett, de mégis olyan izgató volt, mikor az arcomon végigfolyt a természet leve... Akkor olyat éreztem amit már nagyon régóta nem..
Szenvedélyt és vágyakozást a titán vér után.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Jul 12, 2016 6:27:18 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png A kitüntetés és amióta a speciális osztag tagja Mayunak szinte minden álma beteljesült. Lassacskán elfogadta mind a bátyja mind az apja halálát, édesanyját pedig amikor csak tudta meglátogatta. Tulajdonképpen minden rendben ment az elmúlt négy évben. Talán túl rendben. Az expedíciók kivételével a napok egyre monotonabbá váltak számára. Minden energiáját a küldetésekbe és az edzésekbe fektette. Ezeket viszont imádta, még ha annyi szörnyűségen is kellett átmennie régen. A gyakorlatok alkalmával az élen haladva érezte elemében magát. Szerette vezetni a többieket, bár ez inkább egy elfojtott álom maradt számára, hiszen erre aligha volt lehetősége. Gyorsaságát sikerült a tökélyre fejlesztenie, megtanult könnyedén manőverezni szinte bármilyen terepen, a hallását pedig egyre gyakrabban tudta használni a bevetések során.
Amióta Kami egyre több időt töltött Bertolddal sokszor inkább egyedül maradt, vagy ha éppen velük tartott el kellett viselnie Reiner és Ymir társaságát is. Bertillának kifejezetten örült, Reinerrel sem volt semmi baja ám Ymirt egyszerűen képtelen volt elviselni. Sosem volt szimpatikus neki és amióta nincs Krista, hogy elfoglalja magát valakivel folyton velük téblábol. Ezért sem tartott mindig a csapattal. Mikasával szinte mindig szót értett, de neki is meg volt a saját társasága. Többnyire magányosan jár kelt a pihenőidőkben, de ha kellett Dieben kívül mindenkivel el tudott beszélgetni. Viszont a férfit továbbra is ignorálta és azóta sem bánta meg, amit még anno tett vele.
Alapvetően ugyanaz a lány maradt, ám az évek során megkomolyodott és elfogadta a katonai élettel járó veszteségeket. Felettesei parancsait szokás szerint kérdés nélkül teljesítette, a félelem érzetét pedig kezdte elveszíteni. Egyszerűen csak mindenhez hozzászokott.
Éppen egy fárasztó edzésről ballagtak visszafele, amikor egy kar átlendült Mayu vállán. Kami volt az, természetesen Bertolddal a túloldalán. A párra mosolygott, de hamar le is törölte a vigyort a képéről. Szorosan mögötte megérezte Reiner hatalmas lépteit, mellette pedig szélesen vigyorgó Ymir haladt, aki látszólag elégedett volt az aznapi eredményével. Sértődötten forgatta a szemét és unott arccal folytatta tovább az útját.
Historia látogatása nem lepte meg, az újoncokkal meg nem is törődött. Inkább nem akart szorosabb kapcsolatot kialakítani senkivel, hisz a legtöbbjük úgyis titán vacsinak végzi. A bemutatkozást is rövidre zárta majd egyszerűen felszívódott. Senki nem látta mindaddig, amíg nem értesültek a katasztrófáról. Még a legnagyobb felfordulás előtt újratöltött, így többen már csak teljesen felszerelkezve, indulásra készen látták viszont. Az eligazítást rezzenéstelen arccal, mereven szalutálva hallgatta végig. Kamilla kérdésére azonban leeresztett és aggódva keresni kezdte barátnője tekintetét. Veronica Ral lépett a lány mellé közölve a legrosszabb hírt, amit valaha mondani lehetett egy olyan felderítőnek, akinek a családja talán többet jelentett, mint a saját élete. Mayu azonnal kilépett a sorból és szaporázni kezdte a lépéseit Kami felé. Mikasa és Kyle már mellette volt, de elnézve Mikasa tekintetét most nagyobb szükség volt rá. Amikor idejük engedte ketten újra ellátogattak az Evans famíliához és be kellett látnia, hogy ő is megszerette őket. Mindig a saját családja jutott róluk eszükbe, még ha teljesen különböztek is. Amikor Kami elé ért jelzett a többieknek, hogy most inkább hátráljanak. Megszorította a vállait és kissé megrázta, hogy térjen magához. – Hé. Hé! Figyelj. Nézz rám. Nézz rám. – lágy hangon nyugtatgatta a lányt, aki a földet bámulva rázta a fejét és közben motyogott valamit. – Sss. Semmi baj. Figyelj. Anyukádnak élesen vág az esze, biztos találtak valamilyen módot arra, hogy kijussanak. Nem eshetett bántódásuk! Én hiszem, hogy még az óriás tömeg előtt leléptek onnan, amilyen gyorsan csak tudtak. Megtaláljuk őket és minden rendben lesz, majd meglátod. De most el kell végeznünk a feladatunkat. Siessünk, hogy minél kevesebb embernek essen bántódása a faludban! – lassan leengedte a kezeit a remegő vállakról és a sokkot ért arcot fürkészte. Egy halvány mosollyal emlékeztetni próbálta a még élő reménysugarakra, majd Bertoldra pillantott, aki egy apró bólintással jelezte, hogy innen átveszi. Azonban mielőtt elindult volna a lovához szorosan magához ölelte és a fülébe suttogott. – Megtaláljuk őket.
Lóra pattanva észrevette Hanji egyik beosztottját előre vágtatni. – Nem ő az, akiről Kami mindig panaszkodott? – kérdezte a lovától, miközben megvetetően a porfelhőbe nézett. – Egyel kevesebb… - egy vállrántással annyiban hagyta a dolgot majd gyorsabb tempóra váltott és Kami mellé lovagolt. Lovaglás közben nem szólt hozzá, de tartotta az ő tempóját, hogy ha bármilyen szörnyűség történne azonnal mellette teremhessen. A környék már ismerős volt Mayunak, pár óra után pedig elérték az Evans birtokot és feltűntek az első óriások. Dieb persze most sem hagyhatta ki a cinikus megjegyzéseit… Amikor Mikasa felhozta a négy évvel ezelőtti emléket nem hagyhatta ki, hogy ne nézzen a férfira és ne küldjön egy hencegő mosolyt felé. Ám hamar visszazökkent a jelenbe, hiszen már Kamiék földjén vágtattak. A lányra pillantott. ~ Most nem zuhanhatsz össze. Gyerünk, megtudod csinálni. ~ Kami mintha meghallotta volna barátnője gondolatait, sebesen vágtatva elhúzott mellőle.
Hamarosan mind a hat titánt célba vette valaki. Mayu több társával a földön maradt és a támadókat fürkészte. Előhúzta a pengéket, így akár bármelyik pillanatban elrugaszkodhatott, hogy neki rontson egy óriásnak. Egy gáztartály szivárgó hangjára lett figyelmes. Elfordította a lovát és teljes sebességgel a zaj felé igyekezett. Hunyorogva megpillantotta a szőkés csodabogarat egyenesen a titán felé repülni. - Hát ez még nem dobta fel a papucsot? – mormogta idegesen. Ahogy közelebb ért észrevette Kamit, aki szintén a srác megmentésére sietett. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. Elég volt Kamilla könnyektől vörös szemébe néznie Mayu máris tudta a tervet. Kami megvakítja, ő pedig elvágja a nyakszirtjét. Nem volt sok idejük, így ez volt a legbiztonságosabb, amit tehettek. Gyorsabb vágtára ösztökélte lovát míg a titán mellé nem értek. Ez alatt barátnője, ha minden jól ment addigra elterelte az óriás figyelmét, így szabad út állt Mayu előtt. A behemót vállaiba lőtt, gázt adott majd könnyűszerrel elvágta a gyengepontját. Ha mégis csúszott malőr a tervbe, csak azután támadt, amint meggyőződött a társa épségéről.
Ha sikerült kiiktatnia megtörölgette a pengéit majd Kamihoz sétált. „- Vigyük ezt az utolsó gyökeret valami biztonságos helyre… -„ Mayu unottan rábólintott és az eszméletlen Diethert méregette. – Vajon megéri számon tartani hányszor mentette ki más a kölyök seggét? Bár fogadok a következő mutatványába már végleg belehal… - Lehajolt, felemelte a testet majd vonszolni kezdte a szekérhez. – Tudod… Igazán segíthetnél ám. – szólt rá Kamira, amikor erőlködve húzta a földön a kétméteres katonát. Egy kis segítséggel felpakolták a kocsira majd mindketten visszaszálltak a lovukra.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 12, 2016 10:52:56 GMT 1
Kami kérdésére a választ végül Vera adta meg. Amint a a lány Kami mellé lépett, és elmondta, amit az egyik felettesétől hallott, Kami lélegzete is elakadt, pupillái kitágultak a rettegéstől. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartott. Érzett egy kezet a vállán, de a hallottaktól az egész teste megbénult. Üveges tekintettel meredt maga elé, falfehér arccal, már-már az ájulás szélén.
- Nem hiszem el… Ez nem lehet igaz… Csak… Csak egy rossz álom… - motyogta halkan maga elé. Azonban nem volt az. Szédült, a többiek hangját is csak távolról hallotta. Mayumi hangja, és érintése rázta vissza a valóságba. Figyelte barátnője minden szavát, de nem tudott a szemébe nézni. Sajnos rá kellett ébrednie, hogy megint gyenge volt, és talán ha nem önsajnálatra vesztegeti el az időt, akkor akár több ember életét is megmenthették volna. ~ Mayunak igaza van… ~ Letörölte a szemében megjelenő könnycseppeket. ~ Most a kötelességemet kell végeznem. ~ Többé-kevésbé erőt merített, és jóleső melegség futott végig a gerincén, amikor barátnője megölelte.
- Köszönöm…- suttogta alig hallhatóan. Vett egy mély levegőt, és megindult a lovak felé. Szégyellte magát, ezért nem mert senkire sem ránézni. Csendben felpattant a lovára, és némán követte az utasításokat. Magában egyre csak egy dolgot hajtogatott: „Most kell erősnek lenned.” Mivel minden idegszálával arra koncentrált, hogy ne omoljon össze, konkrétan tudomásul sem vette Diether parancsszegését. A többiekről sem vett igazán tudomást, csak maga elé nézett, szemeivel a szülőfaluját kutatva. Amikor megpillantotta az első óriásokat a szíve kihagyott egy ütemet. ~ Ez már a mi földünk… Ugye nem…?! ~ Gyorsabb tempóra ösztökélte a lovát, elhagyta a mellette lovagoló Mayut, és előretört. Szinte megint elvesztette az önuralmát, azonban amint hátrafordult, és látta, hogy az a kétméteres idióta mindjárt óriáskaja lesz, észbekapott. Visszafordította a lovát, és egyenesen Diether segítségére indult. Szeme sarkából megpillantotta Mayut, aki ugyanerre készült. Amikor találkozott a tekintetük, elég volt a szemével üzenni, Mayu egyből megértette. A terv egyszerű volt: Kami lehetőség szerint megvakítja a dögöt, Mayu pedig kiiktatja. Kami amint megfelelő közelségbe ért, kilőtte a szigonyait a titán arcába. Sajnos nem tétovázhattak, egy társuk élete volt a tét, aki igen fontos a Felderítő Egységnek.
- Ha miattad meghalok te szőke nyomorék, én kinyírlak! –sziszegte egy kissé hasonlítva a régi önmagához. Ha minden a legnagyobb rendben ment, ő sikeresen megvakította a titánt, Mayu pedig hátulról kivágta a nyakszirtjét. Ha sikerrel jártak, Kami Diether mellett landolt, és felhúzott orran méregette az eszméletlen gigászt. Amint Mayu mellélépett, csak még jobban elhúzta a száját.
- Vigyük ezt az utolsó gyökeret valami biztonságos helyre… - Kami megforgatja a szemét, és int Mayunak. „– Vajon megéri számon tartani hányszor mentette ki más a kölyök seggét? Bár fogadok a következő mutatványába már végleg belehal…-” Kami erre önkéntelenül enyhén elmosolyodott, közben a többiek után kutatott. Kissé megnyugodott, amikor látta, hogy mindenki egyben van. „– Tudod… Igazán segíthetnél ám. – ” Mayu vádló hangjára a vörösre emelte a tekintetét, és majdnem elröhögte magát, amint a barátnője roskadozott a hústorony alatt.
- Gondoltam most kamatoztathatod az edzésed… - ~ Meg aztán bottal sem nyúlnék ehhez az idiótához… lehet, hogy ragályos a hülyesége. ~ Ezt azonban nem mondta ki, hisz Mayu úgyis tudja, mi a véleménye Dietherről, és ez nem a megfelelő alkalom volt erre. Húzta a száját, de ennek ellenére elkapta a férfit, és segített Mayunak elvonszolni az egyik szekérhez. Segítséggel felpakolták, majd a lovához rohant, hogy mielőbb felmérhesse a helyzetet a falujában. Nem remélt csodát, de próbált erős maradni.
|
|
