[INAKTÍV]Mass Effect - Az Ébredés

Egy gyárvárosban születtem valahol a Tridend kolónián. A nagymúltú családomon és az ahhoz kapcsolódó katonai ereklyéken kívül ne köt sok oda.
Mint ahogy minden turián a tizenötödik születésnapomon én is elkezdtem a kiképzésemet. Nem mondanám, hogy annyira különlegesen teljesítettem volna. Valójában egy teljesen
átlagos turián képeségeivel rendelkezem. Már ami a fizikai dolgokat illeti.
Taktikából sokkal jobb voltam. Persze nem kitűnő de elég jó ahhoz, hogy gyorsan magas rangot érjek el.
18 évesen már az osztagom élén aktívan részt vettem terrorista szervezetek levadászásában és rajtaütések lebonyolításában. Ezért őrmesteri rangot kaptam. Ilyen pozícióban a
turiánnak egy békésebb időben nem nagyon kell már mást csinálnia a seregben csak aktákat tologatni. Bár még eggyütt mozogtam a szakaszommal.
A Citadella (Fellegvár ) megtámadásának híre is csak órákkal később jutott el hozzám amint a galaxis másik felén egy isten háta mögötti őrposzton ültem a kantinban és vacsoráztam.
Persze meglepett a hír de nem nagyon tudtam többet tenni annál, hogy összeszedem a terepgyakorlatozó századomat és felkészítem őket az indulásra. Tudtam, hogy mi lesz most.
Szépen átcsoportosulunk majd a Terminus rendszer irányába. A Turián hadsereg nem fogja eltűrni, hogy holmi gethek bepróbálkozzanak a citadellával.
De a Taetrusra való átcsoportosítás után nem történt semmi. Legfőképpen a nagy háború amire számítottunk. Így folytatódott az unalmas katonaélet ami eddig ment.
Évekig éltük a Taetrus mocsaraiban az életünket. Jobban őrültünk volna valami városbolygónak de már mindegy volt. Aztán 29-ik életévemben mikor néhány szeparatista belevezetett
egy hajót a fővárosba. Azokért a régi turián elvekért küzdöttek amik már több ezer éve elmúltak.
Én és a szakaszom persze rögtön parancsot kaptunk az ellenség kipucolására. Mivel a mocsár ahol az őrállomásunk volt az ellenség által szinte azonnal elözönlött zónán belül volt
ezért szinte azonnal körülvéve találtuk magunkat.
Nem emlékszem pontosan hány rohadt napig álltuk a sarat míg minden egyes nap bombáztak minket. Arra sem, hogy hány társamat láttam meghalni és mennyi lázadót lőttem le cserébe.
A felmentés napjáig egy bunkerben és a mellé ásott árkokban ültünk. Nem nagyon tudtunk messze menni mert mindehol ellenséges mesterlövészek vártak minket.
A háború vége akkor már közel volt bár mi nem tudtunk semmit az egészről. Hiszen hosszú időkig minden kapcsolattól elszakítva harcoltunk. Még űríteni is egy géppuskatűz védelmében
ásott lyukba kellett mert a vizet inkább ivásra használtuk el mint a vécére. (Nem az én ötletem volt. Ezt a katonai akadémián tanították nekünk.)
Tisztán emlékszem akkor került először a kezembe a Stranillias család történetéről szóló iromány.
Még apám adta a seregbe való bevonulásom napjára de se időm se kdvem nem volt elolvasni. Valújában rendkívül érdekes történet. A családfám tizenháromezer évre nyúlik vissza és
rendkívüli hőstetteket mutat. Érdekesség az a páncél melyet Gaiius Stranilias viselt egy réges régi csatában amit még az anyabolygón vívtak. Ez a ruha ezután apáról fiúra öröklődött.
Néhány évszázadig még csatát is látott de ezután már csak az eszmei értéke maradt meg. Kalandos története során még egy bérgyilkosságtól is megmentette az egyik felmenőmet. Erre száz évre
rá elloptál családunktól és már az űrkorszakban került elő egy kolónián több mint hatszáz évvel később. Sajnálatos módon a Turián egyesítési háborúban ismét eltűnt.
Miután izgalmasnak találtam a történetet a lövészárokban ücsörgés idejét a népem történelmének tanulmányozásával töltöttem. Addig sem azon törtem a fejem, hogy melyik gyilkos rohamban
fogok meghalni.
Mire megérkezett a felmentő sereg a bunkerben fellelhető anyagok segítségével átlagon felülire növeltem történelem ismeretemet. Azon az alap hadtörténeten kívül persze amit a kiképzésen a fejembe vertek)
Az utolsó hadműveletet már főhadnagyként fejeztem be jutalmul a kitartó szolgálatomért a hónapokig tartó harcokban. Mivel addigra már betölöttem a harmincadik életévemet
választás elé álhattam.
Folytatom a gyönyörűen ívelő katonai karrieremet vagy kilépek a seregből és tartalékosként hazaindulok.
Az ágyamon heverő történelmi forrásokra pillantottam melyeket a családi páncélom jelenlegi holléte utáni nyomozásomban gyűjtöttem össze. A legtöbb nyom egy Haastock nevű bolygóra vezettet.
Hosszú történet, hogy hogyan kerülhetett oda de tudtam, hogy utána kell mennem.
Magamhoz vettem a Phaeston rohampuskámat és nekivágtam az útnak, hogy felkutassam azt a páncélt.

A páncél amit keresek:

Egy másik páncél ami már megvan és napközben hordom:



42

Whitewolf: elfogadva!

Hellhód!

Rég játszottam a játékkal, de a történetszövés megfogott.
Vétózz le mindent, ami nem elérhető, és egészítsd ki, vagy javasolj, ha valamit kihagytam.
Vagy dobd ki a szemétbe az egészet, és majd figyelemmel olvasom, hogy zajlik a játék.

Új nekem a játékosok által is mesélt világ, de majd beletanulok.

Név: Pit Nikto
Nem: Hím
Faj: Salarian férfi
Kor: 27
Kaszt: Szerelő (valóban Kém/ügynök)



Jellem: Nyílt, barátságos, őszinte, felgyorsult (-nak tűnő), kíváncsi

Színek: fekete, sötétbordó, sötétzöld

Felszerelés:
ruha alatt viselhető ballisztikus szövet, szilárd és elektromos támadás ellen
mini szerszámkészlet, scanner, kommunikátor, minikompjúter, kódtörők (ez lehet, hogy egyben), alkatrészek egy szerszámos oldaltáskában
ruházatba rejtett orgyilkosfegyverek, mérgek, és mikrobombák, mint nanogarrot, apró távirányítású gravipengék
rejtett neurális interfész hackeléshez, gépekre kapcsolódáshoz
hegesztőszemüveg (tudod a kerek) a homlokán, benne elektrooptikai szerkezet (éjjellát, nagyít, távcső, monitor, stb)
személyi pajzs, sugárzástompítóval (plusz védelem energia ellen, és jobb árnyékban rejtőzés)
egy pár magasszárú munkakesztyű, beépített sokkolóval
egy sokkolóbunkó, nyilvános viseletre, ha a környezet megkívánja
nem standard hangtompítós mesterlövészpuska alkatrészei a szerelőtáskában, suhanó, és robbanógolyókkal
sok pénz, melyet óvatosan költ

Skillek:
szerelés, elektronika, kódolás, kódfejtés, kódtörés, pszihológia, hazugság, rászedés, rábeszélés, utcai túlélés, csapdák, lehallgatás, nyomelemzés, mentális ellenállás, főzés (kb mintha spanyolországban az angol konyhát szeretné), szabadkézi rajz
Közepes skillek:
navigáció, pilóta, AI elméletek, filozófia, pénzügyek, statisztika, obskurus tudományos elméletek, fizika, orvos, és kémiatudomány

Hátrányok:
gyengébb, de gyors, 40 éves koráig él, saját becsületkódex, enyhe hajlam a paranoiára és a lopásra (ki tette el az öngyújtóm?)

Élettörténet:
Kémikus-fizikus-mérnök szakra jelentkezett 8 éves korában, amit csupán közepes eredménnyel zárt - sokkal több időt szánt a felsőegyetemen mérsékelt sikerrel terjesztett, általa rajzolt és sokszorosított kém-képregény sorozatának.
Egyetemi éve során megtanult szinte mindent megszerelni, átkötni, vagy (a női mosdó esetében) bekamerázni, változatos ismereteit e téren kamatoztatta főleg.
Főegyetemi éve során (már egy vegyesfajú helyen) megkedvelte az emberek sokoldalú, változékony faját (bár túl lassúak), és a turiánok becsületességét (bár túl állandóak) is megtanulta értékelni, valamint több harci és önvédelmi körbe is eljárt gyakorolni, nem adva fel álmát, hogy egyszer még megmenti a világot, mint kém.

Szerény szerelői fizetését kisebb zsarolásokkal egészítette ki, hogy pénze legyen a találmányaira, melyeket részben az emberek és többi faj kémtörténeteiből lesett el.
E miatt - bár ügyelt arra, hogy csak azokat zsarolja, akik szerinte "megérdemelték" - mégis rosszabb híre kélt, lassan forró lett a lába alatt a talaj.

Viszont egyedi módszereinek is híre kélt, először salarian szervezetek keresték meg, majd más fajok képviselői is megkeresték.

Egy fél élet telt el azóta - nem nagyon lett cinikusabb, de óvatosabb és tapasztaltabb mindenképpen.
Azokból a küldetésekből, amiket elvállalt, mert "jó"-nak értékelte azokat, rendesen félretett - most túl élete hajnalán, de még fitten meg akarja ismerni az univerzumot.

A Haastockra az ősi városok, és az ismeretlen vonzza.
Egy odatartó megbízható kereskedőhajóval megy - és egy zsoldoscsapatnál biztosítja magát, hogy 3 hónapon belül utánamennek, és elhozzák, ha nem ad jelt magáról.
A pénz kétharmadát csak akkor kapják meg, amikor visszatér.

Normal69: elfogadom a karit, de az általad választott kaszt inkább foglalkozás. Idézek a játékszabályzatból: Ill. szerezz egy képet, hogy az adminunk majd be tudja állítani az alteredet a játékhoz.

M'kay, próbálok túrni egy steampunk salarian assassin fotót.

Gondolom, mérnök vagy beszivárgó. Az utóbbinak tényleg a ranged weapon damage + a képessége?

A teljesség kedvéért, a Beszivárgó leírása:

Dogorn: elfogadva!

Gark
Faj: Krogan
Nem: Férfi
Kor: 98 év (alig több mint egy teenager)
Magaság: 2m 86cm
Kaszt : Örszem(Sentinel)
Felszerelés:Heavy Colossus X páncél orvosi exosceleton X-zzel elátva , Savant biotik-amp VII és egy Polaris VI omni tool.Fegyverzete a családban már jóideje forgó M-300 Claymore és egy Breaker VII-es gépfegyver.A feszereléséhez tartozik továbbá 3 Med –Gel és 5 gránát és egy méretes edzetacél penge a hátán.Hűséges utitársa egy varren Gerck.
Képeségek : Elsősorban izomerőrehagyatkozik , erre van a nehéz páncél és a Tech Armor.Előszeretettel alkalmaz GYUJTÁST de ezen túl a tech tudása az ajtók meghackkeléssénél apad ki.A biotikai tudása csupán átlagosnak mondtható Taszítást és Húzómezőt alkalmaz néha esetleg torzít.Örszem lévén igen magas regenerációs képessége van ezért csakis végső esetben tűnik el a csatatérről.Előszeretettel alkalmazza a krogenekre jellemző lerohanást.
Szem;liség:Fiatal korából kifolyólag igen forrófelyű , pillanatok leforgása alat átmegy örjöngésbe és ilyenkor csakis a célpont kiiktatása van a szeme előtt.Eléggé szentimentális jellem , a társait igen nagy erővel védi (hogyha vannak) , ezenfelül igen költői lélek és nagy tapasztalata van az inspiráló , harcra feltüzelő beszédekben is.Van egy nagyon rosz szokása :Tuchankai gyerek ként órási haragra gerjed a pyjakot lát , ezenfelül ha turiant , salarit vagy asarit lát szintén hamar ölni támad kedve.
Előtörténet:Egy bukkot krogan harcmester fiaként született tuchanka egyik nöi táborában.Apját sosem ismerte meg mert a fogantatása után apjának a klánja elpusztult.Nagy mérete miatt igen hamar elkezdődött a katonai neveltetése.A korai brutális élmények egy életre kitartó agresziólöketett kölcsönzött a fiatal Gark számára.48 éves koráig élt Tuchankán miután egy idősebb barátja által beál a bloodpackbe.Ezidő alatt közelebről megismerte a vorkhákat , és igen jó viszonyba is került velük.A ranglétrán nem nagyon mozgot sehova Bloodpackkes kariere alat , inkább volt a számára megbízható kiss csapatával minstem nagyobb célpontokra menjen.22 év szolgálati évében egy szálító halyó megszállása közben , fekete felszerelésű . igen kébzet katonák ütöttek rajtuk , és kiiktaták csapatának majdnem telyes létszámát.Gark , krogenra nem jellemző örszem kébzésével felhívta a támadók figyelmét és fogságba esset.Mint később kiderült a Shadow Broker fogságába esett és innen életének további részét mint annak egyik ügynöke élte.Ezidő alatt sok piszkos munkát kellet elvégeznie és sokszor került örizetbe is.Most egy shuttle-ben ülve halad éppen új célpontja felé , hogy begyütsön megbízója számára egy a parancsban “fontos ereklyének” leirt tárgyat.

Kán: elfogadom a karit, de a jövőben fokozottan ügyelj a helyesírásra, illetve az angol kifejezéseket hanyagoljuk a magyar nyelvű szövegben.

---

Cannus Stranilias (Whitewolf) & Pit Nikto (Normal69)

Helyi idő szerint éjjel 2 óra 27 perc.

Egy ütött-kopott teherhajó legénysége vállalkozik arra a cseppet sem könnyű feladatra, hogy a Haastock felszínére szállítson téged. A legénység kezdetektől fogva igyekszik lebeszélni arról, hogy a két arcú világra menj, de látva eltökéltséged, nem kérdezősködnek arról, hogy miért akarsz ennyire az átkos bolygóra jutni. Szolgálataikért cserébe persze busás fizetséget vágnak zsebre, kétszázötven kreditet kérnek tőled, amit jó előre ki kellett fizetned, s még indulás előtt, az űrkikötőben rendeztétek a piszkos anyagiakat. A hajó, amin kikötsz végül, egy közel tizenöt-húszéves tragacs, de a kvári kapitány esküszik rá, hogy gyorsabb valamennyi kortársánál. A fedélzet bűzös, a folyosókat és a rakteret elég ritkán takarítják, neked utóbbiban jut hely egy hozzád hasonlóan a Haastock felszínére igyekvő, szótlan idegen mellett. A hajózók most egy átlagosnál sokkal rövidebb utat tesznek meg, a Terminus felé igyekeznek egy kisebb fegyverszállítmánnyal. Pontos úti céljukról nem kapsz tájékoztatást és nem is veszik jó néven, ha faggatózni kezdesz a munkájukról. Szerencséd, hogy a Haastock útba esik, máskülönben senki sem állna szóba veled - mondja egyszer a kapitány, és alighanem igaza van: rettentően gyér a civil forgalom arrafelé, a kereskedelmi hajózók pedig a jól bevált, a Szövetség vagy más reguláris haderő által ellenőrzött útvonalakon közlekednek. Egy csempészrakományt persze nem a hivatalos útvonalakon visz az ember, a szokásosnál jobban felfegyverzett Csont pedig - így hívják a hajót, amire felkéredzkedtél - alighanem rosszban sántikál.

Mikor kitörtök a hipertérből a legközelebbi térköz-relénél, a kapitány bejelenti, hogy fény alatti sebességgel még legalább két óra az út, ami a Haastock rendszerébe vezet. Az út során a legénység tagjai nem nagyon barátkoznak veled, minél közelebb értek az úti célodhoz, annál feszültebbé és idegesebbé válnak. Ennek okáról sem nagyon beszélnek veled, viszont elcsíphetsz néhány mondatfoszlányt a többiek beszélgetéséből: "nem lett volna szabad idejönnünk", "azok a pokolfajzatok nem fognak örülni, ha felbukkanunk" vagy "ki kéne dobni egy mentőkapszulában ezt a két idiótát". Mindenesetre a kapitány kitart az egyességetek mellett és nem törődik a legénységi tagok sanda pillantásaival, ők pedig kénytelenek követni, hiszen rajta kívül meglehetősen kevés a potenciális kapitányjelöltek száma.

Mélyen a rendszer belsejében egyszer csak megpillantjátok a kétarcú világ örökké keserédes sziluettjét. Egyik fele világos, a másik sötét: méltón rászolgált a nevére, amelyet az űrutazók aggattak rá. A bolygó feletti űrben azonban, nem sokkal előttetek mozgást észlelnek a radarok és nem sokára az első figyelmeztetőlövések is elzúgnak a Csont orra mellett. A kapitány dühödten üvölt fel és mindenkit a székekbe parancsol. Neked is be kell kötnöd magad, hacsak nem akarsz együtt táncolni a hajó vad és imbolygó mozgásával, amely hamarosan állandóvá válik a kvári szédületes manővereinek hála. Néhányan felüvöltenek és azt ordibálják, hogy forduljatok vissza, de a kapitány rettentően elkötelezett és tudomást sem vesz a jajongó hangokról. Egyenesen az ellenséges hajók felé repül és cikk-cakkos repülésben tér ki a rázáporozó lövedékek útjából. A raktérből hallatszik, amint a nem megfelelően rögzített tárolórekeszek szanaszét repülnek és hangosan csikorogva, ropogva robbannak bele a válaszfalak valamelyikébe. 

- Ez a Cerberus! - rikkantja a kapitány és ennyi elég is: a két tüzér máris a lőállásokba szalad, hogy manuális vezérléssel viszonozzák az égi áldást vendéglátóik részére.

- A mulatság megdobja a tarifát, uraim! - szól még oda mindkettőtöknek, aztán minden erejével azon dolgozik, hogy pályán tartsa a hajót. A navigációs számítógép robothangja irányvektorokat és koordinátákat mormol, de a kvári tudomást sem vesz róla. Csak életben akar maradni, a legénységével és a hajójával együtt. Na és persze a rakományt is épségben kell leszállítani, másrészt az üzletnek lőttek.

A következő pillanatban óriási ütést kap a hajó, amitől szinte megtorpan, majd már száguld is tovább. A hajógerinc kínok között vezeti el a hatalmas erőt, amiről a nyikorgó és ropogó illesztékek árulkodnak. Három Cerberus fregatt fog célba benneteket és mindannyian veszettül tüzelnek. A kapitány hamarosan belátja, hogy nem tudja átmanőverezni a zárófüggönyüket, a légkör elérhetetlennek tűnik, ezért hátrakiált:

- Két lehetőségük van: vagy mentőkapszulába szállnak, zárlatot szimulálunk és kidobjuk magukat a Cerberushoz közel, hogy aztán kis szerencsével a felszínre jussanak, vagy lelépnek velünk együtt innen a fészkes fenébe! Mindkét esetben plusz száz kredit a felár! Fejenként!

---

Nosi'Zaelon vas Khiyaali (Dogorn) 

Helyi idő szerint éjjel 2 óra 29 perc.

A Vándorflottától ugyan nem kapsz hajót a küldetés végrehajtásához és csak azokat a kivénhedt eszközöket nélkülözik számodra, amelyeket éppen nem használnak fel a kivénhedt járművek toldozására-foltozására, de a legközelebbi állomáshelyen, ahol a flotta kisebb ellátmányt vesz fel, találsz magadnak egy, az úti célod felé igyekvő szállítóhajót. Három ember férfi alkotja a legénység tagjait, akik hajójukkal, a United nevű komppal a Földről érkeztek és egy, a Terminus határán fekvő emberlakta kolóniavilág felé igyekeznek. Eleinte ódzkodnak a gondolattól, hogy magukkal vigyenek, de mikor felfeded előttük szándékod valódi indítékát, vagyis felemlegeted Shepard parancsnok nevét és elárulsz néhány részletet arról, hogy a fellegvári csatárban vitézkedtél, azonnal megkedvelnek és jóval barátságosabban viszonyulnak hozzád. A fedélzeten egy csapásra megváltozik a hangulat, miután felszálltok és elindultok a Haastock felé: útitársaid mindvégig arról faggatóznak, hogyan és milyen szerepet töltöttél be a legendás, két évvel ezelőtti ütközetben. Az egyik fickóról kiderül, hogy Leslie Brightnak hívják és a hadtáposok között van, a Rendszerek Szövetségének tartalékállományos hajózója. Manapság egyike azoknak, akik szövetségi felségűrben szállítanak utánpótlást kisebb katonai kontingenseknek vagy alkatrészeket meghibásodott berendezésekhez a kolóniákra. Ez is egy ilyen út éppen, a Chascáról jönnek az ellátmánnyal és a Cyrene állomásra tartanak, ahol egy megrongálódott műholdas adó-vevő egységet kell megjavítaniuk. Brighton kívül két technikus, Novik és Sander utazik veletek. Látszik rajtuk, hogy a szolgálati hajójuk minden porcikáját tökéletesen ismerik. Bright el is dicsekszik vele, hogy milyen sok kalandot élt át együtt ezzel a komppal, ami ránézésre lomhának tűnik, de a valóságban olyan gyors és fürge, akár egy mezei nyúl.

Miután megérkeztek a rendszer határára és elhagyjátok a térköz-relét, a Haastockhoz vezető út a normál űrben gyorsan eltelik. Sokat beszélgettek, de a három férfi keze folyamatosan jár és dolgozik, figyelmük egy pillanatra sem lankad, látszik rajtuk, hogy nem ma utaznak először a Földön túli régiókban. Rutinosan mozognak és adott esetben még a tanácsodra, véleményedre is odafigyelnek, ha éppen úgy döntesz, hogy egy-egy megjegyzést teszel a hajó állapotának esetleges pozitív elváltoztatására. Az utazás alatt rengeteg anekdotát szőnek magáról a legendás Shepard parancsnokról is, akit úgy tisztelnek, mint egy valóságos istenséget. Ezzel együtt siratják őt és az élet igazságtalanságáról elmélkednek, amely az emberiséget sújtotta eddigi történelme során. 

Robotpilóta vezeti a gépet és egyikőtök sem tartózkodik a pilótafülkében, mikor hirtelen feljajongnak a szirénák és a folyosókat, a rakteret valamint minden egyéb helységet a riasztók pirosas fénye tölti be a figyelmeztető jelzés harsány visításával együtt. A hajótest megrázkódik és finoman lassulni kezd, amint a robotpilóta programozása miatt automatikusan növelni kezdte a távolságot az általa észlelt veszélyforrással szemben. Bright vezetésével azonnal előresiettek a fülkébe, Leslie a pilótaülésre pattan és kikapcsolja az automatikát, kézi vezérlésre állítva a hajó irányítását. A távolban kisebb csetepaté fényei villognak, néhány ólomszürke, narancssávos hadihajó lődöz egy ütött-kopott, vészesen vadul manőverező teherhajót. 

- Ha így folytatja a pilóta, nem sok marad belőlük - csóválja meg a fejét Bright, azzal ráállítja a külső szenzorokat a távoli csata képére, hogy megtudja, kik a megütköző felek. Közben óvatosan arrébb manőverez, hogy a bolygó árnyékolt oldaláról közelítsétek meg a légkört, a sötét jótékony takarásában maradva a letapogató berendezések fürkésző tekintete elől. A fedélzeti számítógép nem sokára végez az adatok begyűjtésével és elemzésével: a teherhajóról nem közöl megállapítást, transzponder kódra utaló jeleket nem talál így azt fel sem tudja ismerni, ezzel ellentétben a három hadihajót már könnyűszerrel beazonosítja, kinézete és külső megjelenése alapján.

- A Cerberus! - jelenti be döbbenten Bright, mikor leolvassa az adatokat a képernyőről és az undor csalhatatlan árnya fut végig az arckifejezésén. - Ezek az átkozottak már megint valami rosszban sántikálnak. Mit gondolsz, köze lehet ahhoz, amiért idejöttél? - kérdezi feléd fordulva, s míg a válaszra vár, megkezdi a berepülés előkészületeit. Megfelelő irányvektort keres és olyan potenciális leszállózónát, ahol biztonságosan lerakhatja a gépet, valamint te magad is épségben elhagyhatod a hajó fedélzetét. Végül egy kopár fennsíkon ereszkedik alá, egy természetes kanyon szélfútta védőgyűrűjében, amelynek végét emberi szemmel látni sem lehet. Bright nem véletlenül választja ezt a helyszínt: átrepülve az örökké sötét éjszakán a délnyugati kontinens csücskében landol, ahol korábbi csempészlerakatokat és eldugott raktárakat sejt. Mikor megérkeztek, a szükséges óvintézkedések után - a legénység lefuttat néhány tesztet, hogy a külső időjárási körülmények, az oxigénkoncentráció, a levegő összetétele és a talaj milyensége megfelel-e - kirakodnak téged. Novik hagyja el veled együtt a hajó fedélzetét, a többiek fent maradnak és még indulásod előtt elbúcsúznak tőled, sok sikert kívánva.

- Gyere, behangoltam neked egy irányjelző készüléket - mutatja a tenyérnyi kijelzőn, miközben egy hűvösebb fuvallat hatására megborzong a kabátja alatt. - Rajta vannak azoknak az elhagyott szövetségi raktáraknak a koordinátái, amiket évekkel ezelőtt átmenetileg használtunk. Nem tudom, kipucolták-e azóta őket, de talán találsz valamit, ami a segítségedre lehet, esetleg meghúzhatod magad ott a vadállatok elől. A piros számláló mindig mutatni fogja, milyen messze vagy ettől a landolási ponttól. Legközelebb négy nap múlva jövünk erre, ugyanebben az időpontban leszállunk itt és várni fogunk rád néhány órát. A piros irányzék azt mutatja, milyen irányban van a majdani tartózkodási helyedtől ez a leszállózóna, ha pedig az irányzék melletti visszaszámláló eléri a nullát, mi már nem leszünk itt. Értetted? - kiabálja túl az egyre erősödő szél harsogását.

Bár hálával tartozol nekik a szíves fogadtatásért és a hasznos instrukciókért, valamint áldhatod a szerencsédet, hogy egy ilyen valamirevaló kis csapat hajójára kéredzkedtél fel, az üzemanyagárba be kellett szállnod és ez jutányos áron is száz kreditedbe fájt - persze az oda-vissza utat is beleszámolták, valamint ezt a hasznos kütyüt, amivel a segítségedre lehetnek. 

---

Gark (Kán)

Helyi idő szerint éjjel 2 óra 33 perc.

Az Árnybróker besúgójaként rendelkezésedre állnak a szükséges eszközök és felszerelések ahhoz, hogy sikerrel teljesíthesd a küldetésed. Bár a parancs nem tér ki egyértelműen arra, hogy mit kell keresned, a velős és tömör szövegből kitűnik, hogy amikor a helyszínre érsz, fel fogod ismerni. Feltéve persze, ha megtalálod.

Az űrsikló, amellyel a rendszer határából érkezel elég lassan közelíti meg a Haastockot, ezért bőven akad időd arra, hogy mindent alaposan újraellenőrizz. A felszerelésed gondosan karbantartott, pofás darabok alkotják, minőségükhöz kétség sem fér. Ez is mutatja, hogy mennyire fontos az Árnybrókernek a küldetés sikeressége, amellyel megbízott téged. Köztudomású ugyanis, hogy az eredménytelen ügynökök nem túl hosszúéletűek ebben a szakmában, ezért koncentráltan és odafigyelve kell végezned a dolgod, ha nem akarsz sokadmagad sorsára jutni.

Mikor látótávolságon belülre érsz és megpillantod a kétarcú világot, néhány nagyobb, jól felfegyverzett hadihajó folyamatos manőverezésére leszel figyelmes. Nem sokára egy ormótlan, veszélyesen cikázó teherhajót is látni vélsz, amire záporoznak a fregattok ütegeinek lövedékei. Tisztes távolságból szemléled az eseményeket, ezért bőven van időd korrigálni a pályádon és még éppen észrevétlenül elsuhanni a civakodó felek mellett. Miután eléred a légkör legfelső rétegét, a sikló eszeveszetten rángatni kezd és a fedélzeti számítógép hamarosan vijjogva adja tudomásodra, hogy sikerült egy vihar kellős közepére ereszkedned. Innen azonban már nincs visszaút, át kell vágnod az égi poklon, s noha a stabilizátorok minden erejükkel tiltakoznak a túlzott megterhelés ellen, szapora pulzussal bár, de sikerül kievickélned a vihar epicentrumából. A történtek hatására azonban eltávolodtál a kijelölt leszállási helyedtől és emiatt sokkal kedvezőtlenebb terepen kell megkísérelned a landolást.

Ha kipillantasz a szélvédőn, három potenciális lehetőség kínálkozik előtted: egy csipkés hegyoldal kiugró bordái, amelyek megfelelő védelmet nyújthatnak a viszontagságos időjárás ellen, egy gyér növényzetű, de nagy területen fekvő erdőség közepén lévő tisztás, és egy zöld vizű tó közvetlen, kavicsos partvidéke.

---

-A francba veled és a pénzeddel. Mindegy, hogy de vigyél le arra a bolygóra.
Dobom oda a kapitánynak a száz kreditet. A költségek már így is túl mgasak voltak, hogy meghátráljak.
A hajó közben megrászkódik párszor.
Kicsatolom az övemet és megindulok a lwgközelebbi mentőkapszula felé. Útközben mindig igyekszem kapaszkodni valamibe de még így is össze vissza
dülöngélek a becsapódó lövedékek hatására.
A kapszula bejáratánál még gyorsan ellenőrzöm, hogy minden holmim meg van-e.
Egy pillanatre ugyan megilyedek, hogy az egyik gránátot elejtettem de második ellenőrzésre megtalálom úgyhogy gyorsan be is ülök a menőkabinba becsatolom magam és várok arra, hogy egyedül megyek-e vagy netán a szalarián is jön velem.

-Na de uraim! A kapitány mindent megtett, - Nikto leteszek neki az asztalra 150CR-et, és csak azért nem szorítja meg a kezét, mert azon nyomban mind meghalnának - és a legénység is.

Felkapja a már jóelőre összepakolt túlélőpakkját (energiasátor, állatbűzkrém, szolárvászon, tisztítóberendezések, minireplikátor, ételsűrítmény, dehidratált víz, pontlámpák, és egy tölthető-kisüthető emp-korbács, és persze kreditek) és Cannus után siet.

Az ajtóból még visszanéz:
-Jó szerencsét!

Ahogy hősünk, Pit Nikto vállára kanyarítja az ormótlannak tűnő, mégis könnyű hátizsákot, megteszi a gyors előkészületeket.
Felhelyezi a ruhája alatt viselt ballisztikus-szövet kezeslábas csuklyáját, majd helyére pattintja a terrormaszkot - mely így recirkulációs űrruhaként üzemel.


Igen, Quarianok készítették.

---

De mint egy filmes áttűnés, révedjünk vissza a múltba kicsit - szociális lény lévén azért tartotta az érdeklődő kapcsolat a legénység tagjaival, és utastársával Straniliassal.
A legénység viselkedése maximálisan érthető volt, hisz egy csempészhajón a munka nem hosszú életű, ha az ember folyton bizalmaskodik.
Olykor lehajolt egy elejtett szerszámért, megjavította az egyik legénységi tag törött holoamulettjét.
Vagy tett egy okos megjegyzést olyan problémára, amihez értett is. Ez irritáló lehetett, de segített is.

Niktotól meg lehetett tudni, hogy hobbikutató, de kapcsolat révén egy jelentős szervezet támogatja, kutatja a világegyetem eredetét, az intelligens létezés formáival együtt, igen a mesterséges intelligenciákat is, miért, mi abban a rossz, csak elméletben, természetesen, és a Haastockon ősi civilizációk elfeledett üzeneteit lehet megtalálni ezekkel kapcsolatosan...

Ilyenkor természetesen ő sem használ vesszőt, de szerencsére nem hozza fel gyakran a témát:
~Egy-két alkalommal elmeséltem, most már kérdezzen akit érdekel.~

Szóval igyekszik egy kedves excentrikus, valamelyik mafia vagy cerberus által pénzelt, tipikus salarian tudóst alakítani - viszont olykor meglepően felkészült gyakorlatias dolgokban.

Előre összekészített hasznos holmik? Honnan tudta, hogy a quantumbiztosítékot kellett megnézni a nyekergő kávészintetizátorban? Nomeg terrormaszk és elektrokesztyűk?
Ezeket azért mutatta a nyilvánvaló intellektuális fennsőbbrendűség kedves érzése mellett, hogy kicsit óvatosabban bánjanak vele.

*OOC erről esetleg írhatnál Whitewolf, hogy milyennek ismerte meg a karakterem Cannust*
Cannus szinte biztosan felfedezi az út során, hogy Nikto rendelkezik valamilyen katonai képzéssel, és ha emlékszik valamire a gyárvárosból, akkor szerelő képességeit is felismerheti - Ő mesél a páncélról?

---

Miután Nikto leszíjazta a negyedik ülésre a pakkját, behuppan a székébe és becsatolja azt. Cannus könnyen felismeri őt ruházatáról.
Mérnök kesztyűjével aktiválja a mentőkabin rendszerét - az ajtó becsukódik, és Cannus előtt, mint egy kezelőpult, egy hologram jelenik meg, mely a környező hajókat, aszteroidákat, és bolygót mutatja.
Cannus katonai múltja szerint ért hozzá, a kilövést indíthatja egy biztonságosnak ítélt pillanatban, illetve korlátozottan irányíthatja a röppályát, és szkennelhet.

-Tisztelt Stranilias, szerintem ön ért jobban hozzá. Úgy hallottam, van a közelben egy űrállomás, ahol a kereskedelem folyik, ha a Cerberus el nem pusztította.

-Kilövés után levenném az energia nagy részét egy percre, hogy a hajó elcsalja őket. - mondja Cannusnak - Vegyen föl egy maszkot minden eshetőségre. (*gondolom ettől ő is űrruhaképes lesz*)

Ezután figyelemmel kíséri a rendszereket, hogy minden rendben legyen, és jó előre kikapcsolja a mentőkapszula automata segélykérő jelét.

*Joker! Így valahogy jó lesz?*