[INAKTÍV] Delta Green - Cthulhu hivása

Leginkább az elnevezése, illetve az, hogy a legtöbb D.G. ügynök valamilyen fegyveres testület tagjaként kezdte a pályafutását (rendőrség, katonaság, FBI, CIA, stb.). Ők viselhetnek és használhatnak is fegyvert, hozzá megfelelő kiképzésben is részesültek - bár, ha jól tévedek, pl.: az FBI kötelékébe tartozó minden(!) munkatárs számára kötelező a lőgyakorlat és a fizikai állóképesség teszt.
Tanácsadó/szakértő lehet akár rendőrségi profilozó, pszichológus/pszichiáter, orvos, esetleg az okkult tudományok, az antropológia, vagy a vallástörténelem ismerője (lásd: Hannibál sorozat esetében Will Graham, de mondhatnánk a Gyilkos számok matematikusát is). Ők inkább a háttérből segítik az ügynököket, éles bevetésen, rajtaütésen, letartóztatáson jellemzően nem vesznek részt. Ettől függetlenül lehet közöttük is olyan, aki járatos az önvédelemben, vagy a lőfegyveres harcban; de nem ez a fő erősségük.

Az előtörténet kapcsán, amit érdemes lehet kiemelni:

Hogyan és miért kerül a D.G.-hez?
Mivel a nagy nyilvánosság számára a Delta Green csak egy FBI ügyosztály, ami "szektákkal, terrorizmussal és sorozatgyilkosokkal foglalkozik", így általában meghívásos alapon történik a felvétel. Előfordulhat, hogy egy korábbi, hétköznapinak vélt, ügy során kiderült, hogy az eset mögött valamilyen másvilági jelenség is megbújt. Lehet, hogy így vonódott be egy D.G. nyomozásba? Esetleg tudatosan választotta ezt a "szakterületet", mint Mulder ügynök, akinek a húgát földönkívüliek ragadták el? Vagy véghezvitt valami olyan bravúrt - vagy baklövésbe torkollott merészséget -, amire a D.G. felfigyelt és meglátták benne az őstehetséget?

Volt korábban bármilyen tapasztalata, akár személyes élménye a természetfelettivel?
Vagy még nem esett át a tűzkeresztségen? Ha már meglátta a valóságot a cukormáz alatt, hogyan hatott ez a tudatára? Van-e valamilyen rögeszméje, mentális problémája, szenvedélybetegsége? Kezelik is akár, vagy mindig átveri a cég pszichológusait a személyiségteszteken?

Mi az erőssége?
Vallatáskor rögtön átlát a másikon? A posztmodern vallási csoportok rítusaiból írt könyvet? Esetleg patológusként asszisztált egy űrlény boncolásánál? Vagy paranormális képességek birtokában van? LSD hatására látja a múltat, vagy az emberi aurákat?

Alexander Royson

Kor: 33 év
Nem: férfi


Ott voltam néhány háborúban. Sok papot küldtek ki akkoriban, hogy fenntartsa a morált. Hálás lehetek az úrnak, hogy nem kellett gyilkolnom… embert.
Csak Ő tudhatja, hogy mennyi szörnyűség történik egy ilyen háborúban. Hogy hány furcsa dolgot kell átélnie az embernek.
Tisztán megvan a kép mikor egy szomáliai kisvárosban kiikatattunk egy tábort. Volt ott egy ház a város szélén, ami valahogy elütött a többitől. Rossz érzés fogott el mikor a közelébe mentünk és sa fogylok is tartózkodtak tőle.
Kivéve az egyiket. Az elszökött az őröktől és egyenesen a házba menekült. Szegény emberünknek utána kellett mennie.
Ám mikor egy óra múlva előbukkant teljesen más volt. Fegyverét elhagyta, furcsán járt, szemei idegesen figyeltek mindenfele.
Tett pár lépést én pedig balszerencsémre pont ott álltam mellette. Amint észrevette a feszületet, ami a nyakamban lógott habzó szájjal rám vetette magát. Az egész századra szükség volt, hogy le tudják fogni.
Szegény fickót azóta is az arkham elmegyógyintézetben ápolják.
Én pedig a Delta Greenhez kerültem mint a vallás szakértője. Mostmár tudom, hogy amit a háború alatt láttam az egy könnyű eset volt. Később rengeteg vallással és okkultizmussal foglalkozó küldetésben vettem részt mint "Teológiai tanácsadó".
Ez valójában az ellenfél beazonosítását és a sátáni elemek eltávolítását jelezte. Ha lehetséges.
Pontosan ezért képzett vagyok a legtöbb kutúrában és vallásban. Rengeteg nyelvet is beszélek. (Angol, latin, arab, ógörög, arámi, héber).

(Igyekeztem a leg Chtulhusabbra megírni de sejtem, hogy kicsit sántít.)

A nevem Hector Schwertschmied. Német-zsidó származású amerikai családba születtem. Nem jómódú, de lelkesen dolgozó szüleimnek köszönhetően egyetemre járhattam - pszichológiából doktoráltam, az emberi viselkedés tudósa lettem. Néhány - főleg szekták, vallási fanatikus vagy rasszista terrorszervezetek tevékenysége mögött húzódó, nem vallási vagy ideológiai neveltetésből fakadó mélylélektani okokkal kapcsolatos - kutatásom felkeltette a Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI érdeklődését. Szerettem volna visszaadni szüleimnek az erőn felüli támogatást és érdekelt a téma: nem tehettem mást, elvállaltam a felkínált pozíciót. A kötelező alapkiképzés (lőfegyverhasználat és közelharc önvédelmi szinten, járművezetés gyors reagálás szintjén... ) után felvételt is nyertem az iroda NCAVC részlegébe, azaz az Erőszakos Bűnözés Vizsgálatának Nemzeti Központjába. Profilozó lettem. A közhiedelemmel ellentétben nem csak sorozatgyilkosokkal foglalkoztam (azokból relatíve kevés van a többi "szörnyeteghez" képest), erőszakolók, gyermekbántalmazók, robbantók, gyújtogatók és zsarolók, de szektánsok és rasszista csoportok tagjai is voltak a palettán. Hitvallásom (idézőjelben, mert egyébként ateista vagyok), hogy történjen bár egy bűntett akármilyen hangzatos eszme vagy isten nevében, mögötte mindig ott lapul az emberi psziché és annak torzulásai.

Egyik esetben egy osztálykiránduláson eltűnt hat gyermek után kellett nyomoznunk. Az iroda figyelmét azért keltette fel az eset, mert nagyon rímelt egy húsz évvel korábbi eltűnésre, ahol még aznap előkerültek a gyermekek - holtan, kör alakú oltárra helyezve, összeszurkálva, kivéreztetve. A tettest soha sem találták meg. Mint akkor, most is találtunk egy fára - vérrel - festett szimbólumot, amit akkor nem tudtak beazonosítani. Egyértelmű volt, hogy ugyanaz a gyilkos tért vissza és "muszáj" lesz elkapni.
Az első pár nap kemény munkával telt, amit otthon (egyedül, élek egy belvárosi bérlakásban) is folytattam. Furcsa ötlettől vezérelve a korábbi áldozatok múltjában kezdtem kutakodni. Kiderült, hogy több gyermek környezetében élnek büntetett előéletű vagy gyanús emberek, akik egy bizonyos "Fate" nevű titkos szervezettel kerültek kapcsolatba, amiről csak annyit tudtam, hogy egy radikális eszméket valló, az erőszakos, életellenes cselekedeteket nem megvető ideológiai tömörülés lehet. Ez alapján felvázoltam magamnak egy hevenyészett profilt és kikerestem azt a Fate-közeli hozzátartozót, akire a leginkább illett. Ugyanezt végigvittem a jelenlegi eseten és szintén találtam egy potenciális elkövetőt.
Sokat kávézom, aznap este is azt tettem. A bögre nyomott hagyott a helyszín térképén. És ekkor rájöttem! Nem akarom részletezni, milyen gondolatok futottak át az agyamon ekkor. Mintha külső erő vezérelne, a húsz évvel ezelőtti gyilkosság helyszínét mutató térképre rárajzoltam az akkor talált szimbólumot és számításokat kezdtem végezni. Ehhez elő kellett vennem porosodó matematikai könyveimet, de sikerült. Az ábra a gyilkosság helyét és idejét mutatta.
Ugyanezt megtettem a mostani esetben és a szimbólum alapján ki tudtam számítani a gyilkosság idejét és helyszínét. Rájöttem, hogy néhány óránk lehet csak hátra. Felhívtam a központot, de csak annyit közöltem, hogy tudom, hol lesz a gyilkosság és sürgősen küldjenek oda egy osztagot! Otthoni, önvédelmi fegyveremet magamhoz véve autóba ültem. Tudtam, hogy korábban érek oda, mint az osztag, pedig nyomatékosan utasítottak, hogy ne tegyek semmit, amíg ők nem érnek a helyszínre. Utam egy külterületi erdős részre vezetett, ahol hamar meg is találtam az elhagyatottnak tűnő faházat. Ám elkéstem. Betérve a kunyhóba megláttam a kör alakú asztalt a gyermekek azonban nem voltak sehol. Ellenben mindenhol széthányt véres húscafatok és testrészek hevertek, a falakról komótosan csorgott a sűrű, darabos vér. Az asztal előtt a helyiség közepén egy pár csizma állt rendületlenül, szárából véres csonkok álltak ki. Mintha valami robbant volna az asztal felett széttépve szerencsétlen gyermekeket és elrablójukat egyaránt, de maga az asztal sértetlen maradt, törmelék vagy égés nyoma nem látszott sehol. Az asztal felett egy lyuk tátongott a tetőn, de az már régen úgy lehetett, beszűrődött rajta a Hold betegesen fakó fénye.

Kitántorogtam a faházból és - nem szégyellem, de - elhánytam magam, pedig láttam már durvábbat, érthetetlenebbet azonban nem. Legyen átkozott a pillanat, amikor felnéztem az égre, mert akkor megláttam AZT. Valami iszonyatosan nagy és torz, rettenetes árnyék csapott fel a faház tetejéről az éjszakai égboltra. Mintha zsákvászon (bőrszárnyak???) csattogását hallottam volna és elájultam.

Az ügyet lezárták, hiszen "megvolt" a gyilkos. Engem ideiglenesen szabadságra küldtek, hogy kipihenjem a borzalmakat. Nem mondtam el mindent, de viselkedésem így is furcsa lehetett. kétséges volt, hogy visszahívnak-e még.

Ekkor vette fel velem a kapcsolatot a Delta Green. Nem ígértek válaszokat, csak annyit, hogy többé nem leszek tehetetlen részvevője a minden emberi életet fenyegető eseményeknek.
Csak "Igen"-t kellett mondanom és másnap már vissza is hívtak az FBI-hoz. Azóta is serényen dolgozom, munkám nyomán gyilkosokat, terroristákat, bűnözőket jutatok a törvény kezére. És várom az utasításokat.

(a fénykép a karakterem életkorát, kinézetét illusztrálja - valójában Gregory W. Spinelli különleges ügynökről készült, aki 1973-ban halt meg tűzharcban)

"S ne imádj más isteneket, Ne borulj le őelőttük és ne engedd, hogy szolgálatukra kényszeríttess! Mert én, a te Istened, féltékeny Isten vagyok..."

Helyszín: Louisiana, Holly Beach partvidék
Dátum: július 5. (kedd), napjaink...









- Uraim, hölgyem... - köszönt benneteket, majd egy zsebkendővel letörli a sérült arcfelén végigfolyó nyálcsíkot. - ...elnézésüket kell kérjem, hogy az ügy kapcsán, csak most tájékoztatom önöket. Egyeztetnem kellett pár feljebbvalómmal, mielőtt bármit is megosztok önökkel... - szörcsögő hangot ad, ahogy igyekszik visszaszívni a kikívánkozó nyálat - Az eset kissé kényes, ugyanis egy beépített ügynökünk érintett benne. Jobban mondva az volt, egészen a haláláig. Jesus La Torre ügynök egy bűnszervezet felderítésén dolgozott, ami Louisiana államtól, Texas-on át, egészen Mexikóig terpeszkedik. Tegnap hajnalban találtak rá a holtestére, Redwater mellett; a hatóságok Vincent Losso-ként azonosították. Ez volt La Torre inkognitója, és szeretnénk ha a valódi kilétére nem derülne fény. A post mortem lebukása más ügynökök fedősztoriját is veszélyeztetné... Remélem, értik, mire gondolok. A fejesek a legnagyobb diszkréciót várják el. La Torre annyira jól adta a szerepét, hogy többször összetűzésbe kerül a helyi hatósággal. Morgen Seriff kérte a Szövetségiek segítségét... ezért vannak most úton Redwater-be.

Charles W. White pszichiáter 1907 augusztus 20.-án született Providencben, ahol gyermekkorának kezdeti éveit töltötte. Egy családi tragédia miatt, melynek során szülei eltűntek, apai nagyapja pedig az Arkham Szanatórium zárt osztályának örökös lakója lett, az állami gyermekjóléti nevelőintézet ölelő karjai közé került. Tanulmányi versenyeken elért eredményei, egy akkor még titkolt testközeli kapcsolata az intézet igazgatójának lányával és annak anyjával, elősegítették, hogy tanulmányi ösztöndíjjal felvételt nyerjen a Miskatonic egyetem, „Elméleti és Gyakorlati Pszichiáter Szakorvos és Elméleti Szexuálpszichológus” szakra.

Egyetemi évei alatt, mint oly sok szaktársa, közelebbi ismeretségbe került az alkohollal és ópiátok párlataival, amik abban az időben még elkerülték az intravénás használatot. Amerika második világháborúba való belépésekor White már praktizáló pszichiáterként dolgozott abban a szanatóriumban, ahol nagyapját kezelték. Nyugalomban töltötte hétköznapjait rendelőjében, ahol állandó ópiát és narkotikum készlettel, továbbá akaratukban gyenge, ám adottságaikban néha kiemelkedően figyelemre méltó női ápoltakat gyógyított… ezért is érte meglepetésként, hogy a katonai sorozóbizottság személyesen küldetett érte. Mint utólag kiderült, a nevelőintézet igazgatója igencsak makacs ember és ráadásul felső körökben ismeretséggel rendelkező háborús veterán volt.

Franciaországban, a Meuse-Argonne offenzíva idején szükségszerűen rászokott az intravénás droghasználatra, ami átmenetileg feledtette vele azt a tényt, hogy egy fiatalkorú francia prostituálttól, ajándékként szifiliszt kapott a frontvonalak mögött, biztonságban meghúzódó egészségügyi sátrak egyikében. Mivel drogfüggősége és nemtörődömsége miatt a betegség kezeletlen maradt, az elérte a második fázist is, és ball tenyere folyamatos viszket. Ez az első szemmel látható nyoma betegségének. Bár egyszer egy tivornya alkalmával Providence egyik sötét zugmérőjében, elhitette a csapossal, hogy ez valójában egy stigma.

Még a mai napig nem tudja eldönteni, örüljön-e annak, hogy annak idején a két FBI ügynök felkereste és egy régi kezeltjéről, Richard Upton Pickmanről érdeklődtek. Jól emlékezett a betegre, aki mániákusan festette tele szanatóriumi szobának falait és állította, hogy gyomorforgatóan realisztikus alkotásai, valós eseményeket ábrázolnak. Ezek alapján, az univerzum peremén túl, a mélyűr sötétjében kell lennie egy olyan entitásnak – Pickman szerint „démonszultán” -, aki egyelőre még alszik, halk furulyaszólamokkal körbevéve, de egyszer felébred, és akkor pusztulást hoz az univerzumra. White nem szívesen emlékezett vissza Pickamnre és festményeire, de az FBI ezzel nem értett vele egyet. Finoman céloztak arra, hogy egy drogfüggő, nemi beteg pszichiáter, viszkető tenyérrel, nem praktizálhat sokáig, ha csak nincs egy olyan baráti szervezet, aki szívesen támogatja, aminek fejébe néha szívességet kell tennie.

Charles W. White azóta dolgozik a FBI, majd a Delta Green külsős szakértőjeként. Drogfüggősége, morális gyengesége, lelkiismeretének hiányosságai miatt, gyakran hívják olyan esetekhez, mikor felmerül a természetfeletti szó a jelentésekben. White már megszokta a nehezen kimondható neveket, mint Nyarlathotep, Yog-Sothoth, Azathoth, hallott már a Necronomiconról és fogta kezében az Unaussprechlichen Kulten másolatát. Cinizmusa eddig mindig megóvta attól, hogy beleőrüljön a látottakba. Bár egyesek szerint, már régen megőrült.

Az egész út során a bibliát olvastam. János evangéliumát. Bár a hosszas zötykölődés során azért figyeltem a tájat, hogy kicsit szokjam a környéket.
-Mit tudhatunk még az ügyről? Kitől kaphatunk pontosabb képet az eseményekről? Hol kezdjük a nyomozást? Egyelőre, csak ezek lennének a kérdéseim uram.-mondom a sebhelyes arcú főnöknek aki már az előtt is a szervezetnél dolgozott mielőtt még beléptem.

Végigtekintek utastársaimon. A fiatalabb férfi a Bibliát olvassa (ha reverendát visel, azonnal rájövök, hogy pap), valahol az Új Szövetség elején van nyitva a könyv. Szemmel láthatóan nem érdekli, hogy mások mit gondolnak a vallásosságáról, de nem tartja magát feljebbvalónak sem emiatt. Dohányzik a kocsiban, zárt (kívülről sötétített) ablak mellett, ami az ügynöknőt, kísérőnket nem zavarja. Ő mással van elfoglalva, érzéseit palástolja, hideg, kimért. Mivel tudja, hová kell mennünk, valószínűleg többet tud magáról az esetről is.
White-ot persze felismerem, bár kicsit más, mint a publikus képeken. Több művét olvastam, legtöbbjük tananyag az akadémián, a Delta Green-en belül pedig még többre tartják. Én azonban fenntartásokkal kezelem a szakértelmét, első sorban okkultista nézetei miatt és csak másodsorban azért mert drogfüggőséggel vádolták és elméje eleve nem tűnik stabilnak. Ráadásul beteg, a lapok is cikkeztek róla, egyébként második stádiumban van, kezelhető, de ez vagy nem érdekli vagy valami miatt nem használ nála a kezelés. Persze senkinek nem árulom el, hogy felismertem. Mindenki kódnéven mutatkozott be.

maga az eset egyébként érdekes. Úgy gondolom, hogy találkozhattam az említett bűnszervezettel az egyik FBI-aktában és tudhatok róla egy keveset (ennek igazolását vagy cáfolatát a KM-től várom privátban!), de most nem jut eszembe semmi.

miközben kollégám a Sebhelyessel diskurál, én Delgadóhoz intézem a szavaim.
- Ha jól értelmeztem az eseményeket, Ön tud egy keveset az esetről. Kérem, árulja el a részleteket! Azt feltételezem, az áldozatot személyesen ismerte, így érdekében állhat, hogy minél hamarább megoldjuk az ügyet. ha a gyilkosság tegnap hajnalra történt, akkor már lefolyt a helyszínelés, a nyomozás viszont még kezdetét sem vette. Javaslom, látogassunk el a helyszínre, mert mi "egészen más típusú" nyomokat keresünk!

- Bővebb tájékoztatást Morgen Serifftől kaphatnak majd, úgy tudom, a redwateri kollégák már biztosították a helyszínt, de érdemes lehet körbenézniük. A holtesten viszont még biztosan nem végeztek boncolást, külön kértem a helyi hatóságot, hogy várjanak vele, amíg a saját ügynökeink oda nem érnek. A Vincent Lossoról készült aktát pedig már korábban átfaxoltam Delgado ügynöknek...

Közben a hölgy hátra hajol és elsősorban Hectorhoz intézi a szavait.

- Losso Calavera nevű bűnbanda tagja volt, ez egy mexikói kartell, de rengeteg sejtje van a környéken is. Elsősorban kisebb droglaborok. Szeparáltan. Eldugott, isten háta mögötti helyeken. - közben a mellényzsebéből előhúz egy fém cigaretta tárcát, fél kézzel kipattintja és Charles felé nyújtja - A tagok alig pár másikkal tartják a kapcsolatot, így elég nehéz felgöngyölíteni a szálakat. Mivel alig ismernek valakit a szervezetből, így nem tudnak vallani sem a többiek ellen, még ha meg is szorongatjuk őket. Kivéve a futárok... ők hozzák-viszik a drogot, a híreket, az utasításokat. Ők már nagyobb halak, de nehéz rájuk bukkanni. Losso egy volt közülük, de még csak pár dologba avatták be. A futárok is a ranglétra alján kezdik. Losso a környékbéli sejtek között furikázott, nagy ritkán Mexikóba. Tényleg megesett, hogy lekapcsolták, olyankor én cibáltam ki a fogdából, de közelebbről nem ismertem.

- Igazi magányos farkas volt - veti közbe a Sebhelyes - így hatékonyabban dolgozhatott, cserébe nagyobb veszélyben is volt. Ahogy ez be is igazolódott.

Calavera - ízlelgetem a szót és eszembe jut, hogy már találkoztam vele egy FBI-aktában. Mindenkihez intézem a szavaimat, nem látom be, miért kellene titkolóznom előttük:

Olvastam erről a bűnbandáról. Persze főleg a drogügyletek miatt keltette fel a hatóságok érdeklődését, de érdemes még tudni, hogy a tagok voodoo hívők. Mindenféle szertartásokat tartanak. Ami biztos, hogy állatáldozatokat is bemutattak, de több jel mutat arra, hogy emberek, főleg gyerekek és nők eltűnéséhez is közük van. Veszélyes alakok. Azt javaslom, találkozzunk Morgen seriffel, majd én részemről a hullaházba megyek. Persze boncolni nem tudok, de esetleg észrevehetek valamit, amit a patológus nem. Maga a helyszín is érdekes lehet, de a helyszínelők nem kímélték, az biztos. Delgado ügynök! Kérem, jelezze, ha van valami az átfaxolt anyagban, amiről még nem tudunk!

Kíváncsian várom, hogy van-e valakinek jobb ötlete. A kollégákon is látszik, hogy "magányos farkasok". Hát ezért is választottak minket. Nehezebb megközelíteni bennünket, értünk a dolgunkhoz és fogyóeszközök vagyunk.

   - Részemről nem tartom magamat fogyóeszköznek kollega. Már ha hívhatom így. Hívhatom így? Mindegy is.
   Próbálva legyűrni undoromat, csak félig felé fordulva intézem szavaimat a sebhelyes felé. Minden egyes szörcsenésénél olyan érzés fog el, mint mikor azon a csomagolófólián valaki húzogatja a kezét.
   - Engem igazából az érdekelne… Lehúzná az ablakot doki, furán elfogyott itt benn a levegő, szükség lenne egy kis friss levegőre. Köszönöm... Szóval engem az érdekelne, miért is vagyunk mi most itt tulajdonképpen? Adott egy drogkartell futár, aki beépített nyomozó, lebukik, és megölik. Minden tiszteletem az elhalté, de ilyenek nap mint nap történnek. Ehhez miért kellettünk mi? A szakterületünkön mindannyian specialisták vagyunk, én meg még értek is hozzá.
   Nem bírom tovább. Ki kell nyitni azt a rohadt ajtót, mert megfulladok. Engem néz azzal a vizenyős szemeivel, közben meg egy átázott zsebkendővel törölgeti az arcát. Uhh. Nincs nálam a savlekötőm. Nagyon hosszú út lesz ez.
-    A voodoo babona nem indokolja, hogy minket hívjanak. Láttunk mi már levágott csirkefejnél, vagy fehérrumtól megvadult sámánoknál durvább dolgokat is. Egyáltalán mit keresnek vudu hívők Mexikóban? Jó messzire kerültek Haitiről, bár a tequila ugyan úgy alkalmas arra, hogy extázisig igyák magukat, mint a fehér rum. Köszönöm Kedves.
   Gondolhattam volna, hogy mentolos cigarettát szív, ez majd még jobban felkavarja a gyomromat. Bár csak esne ki a kezéből az lapos számítógép. Szívesen látnám, még ha csak virtuálisan is betörve annak az alaknak az arcát. Pont olyan lenne mint a valódi arca. Vajon abból jön ki a faxpapír?
   - Szóval engem érdekelne miért is vagyunk itt. Fegyverünk nincs. Boncolni nem tudunk. Nem szeretném ha ismét menetközbe derülne ki, hogy maguk már rég tudták, hogy hova küldenek be minket, mint mikor Bannerel az történt. Jó. Akkor sejtették. Ne ugyan az? Az atya már most kezdjen el imádkozni?

A Sebhelyes arcizmai rángatózni kezdenek; bár a tekintete rezzenéstelen marad, a tépett hús remegése elárulja, hogy ideges.

- Nyugalom... - kezdi, majd gurgulázó hangok közepette megtörli az állát - ...ha pisztoly hiányában pucérnak érzi magát, forduljon Delgado ügynökhöz. Úgy tudom, Redwater-ben akad kórboncnok, a holtestet odaszállították. Pár képet már át is küldtek... - halk billentyűkattogás visszhangzik a mikrofonból, ahogy a Sebhelyes pötyög egy keveset - A seriff néhány képet is mellékelt csak, gyorsan átküldöm őket.

Pár pillanattal később a monitor elsötétül, majd egy fotósorozat diái tűnnek fel rajta.

Elsőként egy latin férfi - minden bizonnyal La Torre - holteste rajzolódik ki. A bal karján egy ügyetlen, kissé már megkopott tetoválás látható; talán egy koponya lehet; azonban ezt nehéz megállapítani, mert a bőrén hatalmas duzzanat látható. A teste több pontján is akad hasonló elváltozás, néhol tenyérnyi, máshol alig ujjbegy nagyságú - lehet akár égésnyom, kelés, vagy kiütés is. Szintén a bal karján, a könyék hajlatnál, tűszúrásnyomok éktelenkednek. A csuklóján véraláfutás és horzsolások - talán kötélnyomok lehetnek.

Miután La Torre tetemét már minden lehetséges szögből megcsodálhattátok, az utolsó képkockán - kivételesen - egy tárgy látható. Egy különös maszk, ami talán valamilyen agancsos, vagy még inkább szarvas állatra emlékeztet.

- Ez nekem is új. - jegyzi meg Delgado. - Mellette találták?

- Rajta - jön válasz a Sebhelyestől - ezt viselte, mikor megfulladt. Nem tudjuk, miért és hogyan halt meg. Lehet, hogy teljesen triviális okok miatt. Talán lebukott, vagy belső viszály dúlt a bandában. Előfordulhat, hogy a Delta Green számára közömbös ez az ügy, de amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy semmi extra nem áll a háttérben, addig nem fogom visszarendelni magukat.