Karavánpihenő

---

Ha a falak beszélni tudnának, nagyon sok mindent elmesélhetne a karavánpihenő kocsmája. Ahogy közelebb érsz, sejtheted, hogy a hely már jóval az apokalipszis előtt jelent volt, az olvashatatlanul kopott cégérből itélve hasonló szerepet töltött be, mint most. (Egyedül egy motorkerékpár szimbolómát tudod kivenni, magát a hely nevét nem) Városmenti motel lehetett, már azelőtt is nagy forgalommal, hogy a túlélők települést és falakat emeltek volna köré. Ahogy lenyomod az öreg faajtó kilincsét, odabentről számodra nagyon ismerős italok illata árad kifelé, egyenesen irányodba. A sör a legdominánsabb, de néhány erősebb szesz illatát is fel véled ismerni. A kocsma meglehetősen kicsi volt a hely méretéhez képest, hat box-szal (amikbe körül-belül nyolc ember tudott egyenként leülni) és szintén hat két személyes asztallal rendelkezett. A bárpult mögött lévő polc tele volt itallal, de a te szakértő szemed nem tudják becsapni. Az összes csak színezett víz és puszta dekoráció, a föld jóságokat nyilvánvalóan a kíváncsi szemektől távol tartják.

A hely tulajdonosa egy, az ötvenes évei végén járó, ápolt hajú, ugyanakkor testalkatból kiindulva jól tartott férfi. Az idő által megsárgított ingjét könyökig feltűrte, így semmi sem takarta a szőrös kezeit, a mellénye viszont patyolattiszta, bordó, elegáns viselet volt.
Ő maga is épp magányosan fogyasztott valamit a pult mögött, a másik kezével pedig éppen a támaszt nyújtó bútort törölgette.
- Mit önthetek? -Kérdezte, amint hallótávolságba érkeztél.
Visszarakta a dugót a számodra ismeretlen (és ez nagy szó), szeszes üveg nyakán lévő lyukba, hátrébb húzta azt a pulton és folytatta.
- Téged még nem láttalak itt. Tudnám a neved, ha így lenne. Hank. Hank Shaw. - Mutatkozott be, és bár a jobbját nem nyújtotta feléd, hangja kedvességet sugárzott. - Mi járatban vagyunk a Központi sivatag legjobb kocsmájában?
A hely egyértelműen, minden kétséget kizárólag Swamptownhoz volt közelebb. Méghozzá sokkal, de ilyen apróságokon egy ilyen kedves kocsmáros esetében aligha lehet fennakadni.

---

A férfi szájára széles mosoly húzódott a kérésed hallatán, aztán azonnal tele is töltötte a poharat, méghozzá csordultig. Ha reszket a kezed, akkor valószínűleg a pultra is kerül a nedűből, annyira fel van töltve a poharad.
- Figyelmeztetlek, erős.
Aztán megvárja, amíg lehúzod az italt és a reakciód figyeli. Igaza volt, még te - több év alkoholos tapasztalat és szeretet után is - is nehezen tartod vissza a köhögésrohamod. Érdekes, növényekben gazdag ízvilága van, de magad sem tudod, hogy mit ittál. Még. De iszonyú finom, amellett, hogy erős. Szerencsére a csapos azonnal felvilágosít, egy kicsit. 
- Ez az én italom, John. A Yorkshine. Ilyet máshol nem fogsz inni, a receptet hét lakat alatt őrzöm és az üveget sem viszi ki senki innen. 
Azzal ő lezártnak is tekintette az ügyet, az üveg nyakát azonban szabadon hagyta. Öntött még egy pohárral.
- A ház ajándéka. 
Feleli és a pohár töltése közben folytatja a mesélést.
- Általában megfordul itt mindenki, aki hosszabb időt tölt a karavánpihenőben - felelt a kérdésedre - aki pedig kipróbálja a Yorkshine-t, az többször is. Nehéz megjegyezni ennyi embert, de én úgy vélem, hogy egy jó kocsmárosnak ez egy olyan talentum, amit el kell sajátítani. Ha tudod, mit kell adni a vendégnek, visszajön.
A vodkásüveggel kapcsolatos kérdésedre felvonja a szemöldökét, aztán leveszi az üveget és odaadja.
- Két nepal dollár - gyakorlatilag ingyen van és látszott rajta, hogy csak a hasára csapott és mondott egy teljesen random összeget - nem tudom, hogy mit akarsz vele, de ha ez kell neked, vidd.
Végül válaszolt az utolsó kérdésedre is.
- A falak mögött biztonságban vagyunk. Nepal City, Swamptown, a karavánok és a zsoldosok mindent megtesznek a biztonságunkért. Az egyetlen dolgot, amit felkavartak az a Yorkshine utánpótlásom. Így, hogy szellemek bóklásznak odakint nagyon kevés zsoldos lesz hajlandó alapanyag vadászatra indulni, a pihenő szolgálatában lévők pedig drágán adják magukat az extra kitérők tekintetében. 
Amikor körülnéztél nem láttál semmi különöset a vendégekben. Volt ott két katona, akik pestisdoktor maszkjai az asztalon pihentek és egy Nepal City egyenruhát viselő katonát vertek épp el pókerben, illetve néhány kereskedő alkat iszogat magányosan egy-egy asztalnál. Az árujuk nélkül senki nem tűnik érdekes embernek.

---

Hank fintorodott egyet a kútmérgezés hallatán. Ha nem a saját kocsmájában lenne, valószínűleg köpött is volna egyet.
- Swamptownban is próbálkoztak, de valami drogdíler bandafej lánya és a kis barátja beleköpött a levesükbe. A csaj megkerült, a srácnak viszont csak a fejét találták meg, karóba húzva a város bejáratánál. A pihenőt nem tudnák megmérgezni és valószínűleg van annyi eszük, hogy a támadással se próbálkozzanak. Ettől függetlenül, rohadt szörnyetegek.
A beszerzés ajánlatánál már egy kicsit jobban megeredt a nyelve.
- A standard ár harminc nepal dollár egy órára. A helyiek pénzét nem szeretem, túlságosan instabil így csak a központiak valutájával vagyok hajlandó dolgozni. A magas fizetés viszont nem fedezi a felszerelést és okkal drágább, mint bármilyen munka a környéken. Néhány alapanyag csak az erőmű közelében nő, a hely pedig nem csak a zombik, mutánsok és a fertőzöttek miatt, hanem a sugárzás miatt is veszélyes. Gondolhatod, hogy mennyit kérhet egy portyázó őr, ha a harminc dolcsit nem vagyok rest kifizetni... 
A férfi nem csak ebben látott üzletet, hanem az őrtornyos témában is.
- Feltételezem a kútmérgezés ügyében. Nem szolgálhatok jó hírekkel, sajnos. Effie napok óta házon kívül van, de valamelyik embere, erre kijelölt helyettese szívesen fogad majd. Az árak viszont nem feltétlen lesznek kedvesek.
Megköszörülte a torkát.
- Viszont, - úgy megnyomta ezt a szót, mintha ő lenne a fehér lovon érkező megmentő - Nagyon jó a kapcsolatom a Víz karavánjaival, ők a standard áron tudnák biztosítani a vízellátást a környéken bárhova. Annyi, hogy a zsoldosokat élelmezni és elszállásolni is el kell, de a víz tisztasága kiemelkedő. Nem mindenkinek van ebben a pusztaságban nagyüzemű víztisztítója...
Ez nem volt minden, felvázolt mégegy lehetőséget is.
- A saját szolgálataim is fel tudom ajánlani, de belőlem csak egy van, így a szállítmányt nektek kell elszállítani innen, cserébe olcsón adom.
Végül úgy tett, mintha annyira nem lenne tolakodó.
- De ezek persze csak lehetőségek, a toronyban is kisegítenek majd. Csak gondoltam szólok, hogy a város nem biztos, hogy a legjobb áron biztosítaná a vizet. Pláne így, hogy Effie nincs itt. A francba is - lehúzza az italát - hiányzik az a nő. 

---

Kérdésedre megrázta a fejét.
- Nem, visszament a Pokolba, amint valami japó megtalálta és visszavitte őt az erdőbe.
Ekkor ellépett egyet balra és megláttad a srác körözési poszterét. Fuse Katsu és a megjelenése alapján Szellem, a szövegből viszont kiderül, hogy csak szellem volt és maga Aulus körözteti, busás jutalomért. Biztos van, akit érdekel a dolog, de az emberek nagyrésze valószínűleg nem tesz majd lépéseket a fiú felkutatására, a Szellemek nem a legjobb üzleti partnerek.
- Csak találgatni tudok, hogy ki lehet a gyerek valójában, egyesek szerint Elijah, az egyik vándorkereskedő fogadott fia, de én csak most láttam őket errefelé először.
Nagyon jó beszélgetőpartnerre sikerült akadnod. A vendégei titkait megőrizte ugyan, de az idegenekről nem volt rest információkat kiadni.
 - Nem rég indultak el a Medvével és csapatával - a névről olyan természetesen beszélt, mintha tudnod kéne, hogy ki az - Nepal Citybe. Maga a doki intézte el a fuvart, szóval komolyat bizniszelhetett a kis ferdeszemű.  A munkáról pedig...
Töltött magának egy kis szomjoltó, gyengébb italt.
 - Fel van írva minden, ami kell, egy képeskönyvet is készítettem róla. Amint esedékes lesz és biztos vagyok abban, hogy azonnal odamész, ahova küldve vagy beszélhetünk is erről. Nem akarok üresben fizetni.
Ekkor látszottak a bizalmatlanság első jelei Hank-en. Érthető volt, hogy ha órabérre fizet akkor nem adja csak úgy a nyakadba a melót, csak ha biztos benne, hogy oda indulsz el, de mégis az a szintű bizalmatlanság ami a hangjában volt eddig rendkívül szokatlan volt tőle. Azonnal rá is tért a fő témára.
- Gyakran vannak, akik nagy mennyiségű nedűt akarnak eljuttatni valahova, de főleg a sivatagon kívül. A Víz karavánjait szoktam javasolni, cserébe pedig jutalékot kapok értelemszerűen.  
Az Effie-s kérdésen mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Nem, semmi olyasmi. Effie az apja után örökölte a helyet és erőskezű vezető, aki mindig a hely szabályozásán dolgozik. Ő nem félt betörni pár arcot, ha a város megkívánja. Most is a Mole-Tech egyik fegyvere után kutat, amit hasznosíthat majd a hely védelmébe. Megértem... Csak hát... Nélküle mások hozzák a fontos döntéseket, azok a döntések pedig nem feltétlenül a legjobbak. Szokatlannak pedig biztosan szokatlanok.