Karavánpihenő

---

Elijah egy nyugtató pillantással nyugtázta a döntésed, aztán enni adott a mutáns kutyák sokaságának. Amanda tekintére izgatottság ült ki, nyilván azért, mert úgy érzi, nagyon közel van ahhoz, hogy újra láthassa a családját.
- Minden rendben lesz. - Ismétli meg a szavaid miközben viszonozza az ölelésed. - Minden.
Bólintott, állát pedig az álladra helyezte aztán segédkezett Elijahnak, ahol csak tudott.
Az eső ezt követően nagyon gyorsan, fél órán belül elállt, így ti is tábort bontotok.
- Tudok egy-két elkerülőt, amivel gyorsabban elérjük a dzsungel határát. - Felelte Elijah, miközben az épségben maradt ponyvákat hajtogatta és tárgyakat dobozolt be. - Csak remélni tudom, hogy a karavánpihenőbe érkezés előtt nem szakadt ránk az eső, a védőponyvát ugyanis pótolni kell majd.
Füttyentett egyet, mire az összes "kutyája", ha lehet őket így nevezni, köré gyűlt. 
- Katsu gyere ide, megmutatom hogyan kell a hátukra erősíteni a dobozokat úgy, hogy ne fájjon nekik. Amanda, pakold szét a kimaradt cuccokat azokba a ládákba, amik mögöttem vannak. Oda még fér néhány dolog.
A rakodással gyorsan elment az idő, a nap már lemenőfélben volt mikor útnak indultatok. Elijah jól ismerte a járást így semmilyen ellenállásba nem ütköztetek az úton. Swamptown közelében motorok hangjára lesztek figyelmesek és Amanda nevének kiáltozására. A lány megszeppen egy pillanatra, aztán kihúzza magát.
- Akkor hát... Itt a búcsú ideje. - Felelte egyszerre szomorúan és vidáman. - Ha valaha találkoztok egy Viperával, mondjátok meg neki, hogy vezessen el titeket hozzám. Soha nem felejtem el, amit értem tettetek.
Finoman és lassan kibújt az ölelésből, azzal tova indult. Elijah csak egy biccentéssel köszönt el a lánytól. A tekintetével figyelte, amíg eltűnik a látószögéből és az első motoros fel nem ismeri őt, azzal ő és a kutyái tovább is indultak. Ha elbambulsz, az elején egy kicsit gyorsítanod kell majd a tempón, amíg utól éred őket.

Ahogy ritkul a dzsungel, úgy leszel egyre közelebb a karavánpihenőhöz. A hely hatalmas, a mozgás benne pedig még nagyobb. Több tucat vándor és kereskedő fordul meg naponta. A Nepal City szimbólum az őrség egyes tagjain nagyobb nyugodtsággal tölt el, mint Swamptown zsoldosainak unott képét látva. Mindkét település együttes erővel védelmezi ezt a helyet a külső behatólóktól, rengeteg helyre mennek innét a vándorok, szerte a hatalmas, büdös világban. Elijah átad néhány hivatalos papírt az őrnek, mire a lánckapuk felnyílnak és a hely egyszeriben még hatalmasabb lesz.Rengeteg furábbnál furább szerzet, temérdek érdekes kultúra. Órák hosszat lehetne itt bámészkodni.
- Elmegyek behajtani néhány szivességet pár régi barátomtól, addig állítsd fel kérlek a kisebb sátrat ott ni.
Egy apró ponyva felé mutat, nyilván ez a bérelt helye. A többiekéhez képest iszonyú kicsi, de ti és a kutyák bőven elfértek ott, ha a kis alvósátor áll csak. Miközben munkához látsz, egy kopasz vemhes lép oda hozzád. Bőre pikkelyes, és rengeteg foga hiányzik. Egy bicskát fog a kezében.
- Fussze Kattsszuuu, Beckett iszmer téged! Iszmer bizony! Szok pénszt ér a ferde kisz szemeckéd a Sszellem törsznekk!

---

- Rohadtc... Kisz... Fasssz!
Ordítja, miközben a fegyverével próbál lesújtani rád. Eredménytelenül. Te gyorsabb vagy és pillanatokon belül elpüfölöd és a bicskájával a földhöz szegezed.
- Beckett felnagyítja a cíkot a szemeckéden rohact kisz cing-cung!
Felelte, miközben kikapta a bicskát a földből és a kezéből is. Ezután ordítva elrohan. A távolban láthatod, hogy az első sor ládának is nekiszalad és elesik, a láda tartalma pedig rá. Az árus ordít vele egy sort, majd ő is belerúg kettőt. Még innen is felkel valahogy, aztán az egyik sarkon eltűnik. Remélhetőleg most láttad utoljára. Az ő érdekében. 
A lényeg, hogy már nem volt az utadban így akár folytathatod a sátor felállítását. Nem tart sokáig,  Elijah azonban nincs sehol és nem lenne sok értelme a keresésére indulni. Hatalmas ez a hely és a mutáns kutyákat sem kéne magára hagyni a rengeteg cuccal így kénytelen vagy magadat szórakoztatni amíg vissza nem ér.

Közel egy órán keresztül nem történt semmi és utána sem Elijah tért vissza, hanem három egyenruhás férfi. A külsejük semmi jót nem sejtetett, de a Pihenő szimbólumát hordták a mellkasukon, szóval jófiúk... Még ha egyáltalán nem tűnnek annak.

---

- Beckett nem egy férfi, hanem egy kibaszott eunuch giliszta. - Ordította Jay miközben a rohampuskájával megsorozta őt az épület ablakából. A fedezékek miatt persze sértetlenül megúszta a féreg - Effie valami ismeretlen okból megtűri a hátsóját a városban és meghagyta, hogy kerüljük el... Nem tudhattad, de le kell rendezni a dolgot.
- Beckett, tedd le a kurva fegyvert és szólj ennek az embertömegnek is, hogy cselekedjenek ugyanígy.
Ahogy ezt kimondta, betörte az üveget az egyik ilyen "tűzjelző" készüléken. A szerkezetnek már csak a csengő része működött, de épp elég volt arra, hogy ilyen esetekben riasztani tudja a karavánpihenő őrségét. Ezzel azonban elkésett, ugyanis az ajtót tartó peckek megadták magukat és az embertömeg betört. Négy ember, de csak primitív fegyverekkel. Vascső, baseball ütő, fadarab és egy kapa. 
- Adjátok meg magatokat. Nevetséges amit csináltok. Ez az utolsó figyelmeztetés. - Jay a fegyverét szegezve próbálta csitítani a tömeget - Háromig számolok, addig tegyétek le a fegyvert. Egy, kettő, há...
- Váááááá -az egyik rohamozni kezdett, ám hamar azon kapta magát, hogy a helyettes főnök telepumpálja őt ólommal.
- Most pedig húzás kifelé, mielőtt meggondolom magam. 
A feldühödött tömeg azonnal engedelmeskedett, mert inkább féltek a puskától mint amennyire az érted ígért vérdíjra vágytak. Egy embert kivéve. Beckett a menekülő tömeggel ellentétes irányban haladt, kezében a poszterrel.
- A cíkszeművel van Beckettnek munkája. Nem Jay-el. A kici kínai fején vérdíj van. Beckett akarja!
- Gyere és vedd el. - Jay lábon lőtte őt figyelmeztetésül - Csak az én puskám van közöttetek.
A nyomorék persze azonnal eliszkolt és azt üvöltözte, hogy nem most hallottatok felőle utoljára. Jay odalépett a vérdíjas papírhoz, megnézte az árat és a falhoz vágta a puskáját.
- Nincs üzlet!
Fortyogta.
- Van fogalmad arról, hogy milyen veszélyes úgy útnak engedni a karavánt, hogy valaki ekkora vérdíjjal velük utazik? Az első kurva tanyán felnyársalnák vasvillára.
Hevesen szedte a levegőt, majd odalépett az asztalához.
- Kifelé! 
Ordította ellentmondást nem tűrő hangon, az őrei pedig mozdultak is, hogy kitessékeljenek téged és Elijaht, az öreg azonban leintette őket és önként, méltóságteljesen távozott. Nem szólt egy szót sem, csak visszasétált a karavánjához, leült egy sámlira és belemerült a gondolataiba.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan fogunk átjutni a sivatagon kíséret nélkül. Ennyi cuccal öngyilkosság... 
Látszott rajta, hogy rád nem haragszik, csak a helyzetre. Keményen gondolkodik.
- Esetleg... Karvett doktor... Nem, ő túl őrült... Nekem nem segítene... De téged nem ismer... Nem, nem kérhetek ilyet tőled.

---

- Nem a te hibád. - Felelte miközben bocsánatot kértél tőle - Kelj fel, ki kell találnunk valamit.
Felelte és ezzel valószínűleg egyértelművé tette, hogy nem fog elindulni nélküled. A cuccait is védeni kell és valószínűleg a lelke is túlságosan jóságos ahhoz, hogy magadra hagyjon. A hangján érződik azért, hogy elfogadja a bocsánatkérésed, de azért egy kicsit haragszik is rád.
- Karvett egy őrült, a neki tett szívességek pedig annál is őrültebbek. A Célkereszt egy kattos orvosa volt, de valami miatt, amit velem sem osztott meg, még nekik sem kellett. Kidobták az öreget, aztán valahogy ide keveredett és saját orvosi karavánt indított. Évekig vitte, aztán amikor a saját őrein kezdett el kísérletezni, Effie kihajította őt. A sors iróniája, hogy egy hétre rá Effie-nek begyulladt a vakbele és akit Karvett helyett felvett, csak rontot a helyzetén. Kénytelen volt visszahívni azt a kattos faszt, hogy meggyógyítsa és a másik orvos által okozott komplikációkat is helyrehozza... 
Közben kinyitotta a kulacsát és nagyot nyelt belőle.
- Ő az új világ legjobb orvosa... - ismét egy nagy korty, majd az alkarjával letörölte a vizet a szakálláról. - .... és az egyik legnagyobb, legembertelenebb szörnyetege. Vannak emberei és kapcsolatai is arra, hogy átkísérjenek minket, de az árát is biztos megkéri majd... És nem lesz olcsó.
Ha ennek ellenére is erősködsz, akkor Elijah egy nagy sóhaj kíséretében elárulja, hogy merre találod Karvett-et. A pihenő szélén találod, egy hatalmas vöröskereszt van a házára függesztve. A karavánkodással felhagyott. Odabentről fertőtlenítő szaga árad kifelé, Dr. Karvett pedig védőruhában, orvosi fűrésszel épp egy leszíjjazott fertőzöttet nyit fel. Több helyen is. A dög agresszívan hörög az orvosra, aki külsejéből egy miliméter sem látszik ki a védőruha alól. Százkilencven centiméter lehet kb, hófehér védőköpenye pedig több helyen vértől csúfos. A felnyitott sebekre a tegnap begyűjtött savasesőt locsolja, miközben az egyik fali állványra függesztett kamerát azonnal közelebb húzza, hogy dokumentálja a jelenséget.
- A tizenhármas alany a manipulációim ellenére is gyógyul a savasesőtől. Továb folytatom a tanulmányozását.
Vágott egy vízszintes, mély sebet ami teljesen végig futott zombi gyomrán. Visszatömte belé a kicsorduló beleket és elvégezte ugyanezt a procedúrát. 
- Bámulatos... Egyszerűen bámulatos...
Egy nagyítóval kezdi vizsgálni a regenerálódó sejteket, majd csak ekkor szólít meg.
- Ha még lábra tudsz állni, akkor nincs szükséged rám... Ki vagy?

---

Karvett továbbra sem méltatott különösebb, összpontosított figyelemre. Amíg beszéltél hozzá, kibújt a védőruhájából és orvosi egyenruhájában lépett oda eléd. 

---

Karvett erre kivett két összehajtható széket a szekrényből, valamint a mellső zsebéből egy jegyzetfüzetet és hozzá ceruzát. Helyet foglalt az egyik széken és ennyit mondott, miközben finoman ráharapott a ceruza radírozó felére.
- Akkor hallgatom.
Egyetlen egyszer sem szakított félbe a magyarázat közben és abban is biztos lehetsz, hogy mindent leírt, amit mondtál neki. Az utolsó méreg után ennyit mondott:
- Köszönöm. Este hétre megszervezek mindent, ugyanitt. Ne késsen egy percet sem.