Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Apr 1, 2016 22:35:33 GMT 1
Mikasa támadása Petra ellen sikeres, a kistermetű lány nekicsapódik a falnak. A válla erősen vérzik, és elég nagyot csattant... komolyabb sérülése talán nincs, de mindene fáj, és aligha képes folytatni a harcot. Oluo már jobban jár, őt nem sikerül teljesen harcképtelenné tenni, és gondoskodik róla, hogy Mikasa ne érjen oda időben Erenhez. A felderítők, különösen azok, akik sikeresen vették fel a harcot a kadétok ellen, szintén figyelnek arra, hogy a szökevények ne férjenek a titánhoz, így a lánynak esélye sincs beszállni a harcba.
Jean meghallja Mikasa kiáltását, és észre is veszi Levi-t, ám nem tehet semmit. Hange kerül szembe vele, és könnyedén megfékezi. Mayu sem jár jobban… Eren egyedül marad a felderítővel, és sajnos első kézből tapasztalja meg, pontosan milyen szűkös hely is a földalatti város. Levi, bár a sérülése gátolja, elég tapasztalt és gyors marad, hogy több helyen felsértse a bőrét. Eren ha utána csap, csak a levegőt markolja… és ebben a környezetben sajnos néhány háztetőt. Az utcákon pánik uralkodik, és képtelenség lenne a harcot emberektől távol lebonyolítani, Eren ráadásul még nem rendelkezik teljes kontrollal, ott is kárt tud okozni, ahol nem akar, ráadásul képtelen folyamatosan védeni a nyakszirtjét, mert az okozott sérülésektől nem tudja fenntartani a karját. Végül Levi át tudja vágni a bokaszalagjait, és egyszerűen eldől. A felderítőnek nincs sok választása… ha nem is akarja megölni a fiút, ki kell szednie a titán testből, ezt pedig csak a nyakszirten keresztül teheti, tehát arra indul.
Ekkor azonban Armin mászik fel Eren nyakába, sérülten, Martha rendesen elintézte (OOC: Martha, majd írd le a harcot) az is csoda, hogy el tudott szabadulni. Levi-ra néz, és megszólal:
- Ne bántsa.
– a hangja egészen rekedtes, látszik, hogy rossz állapotban van, viszont elszántnak tűnik. A pengéje törött, de úgy emeli fel, mint aki kész lenne harcolni. – Ha Erenhez akar hozzáférni, hadnagy, akkor én is itt vagyok. – Jean Mikasára pillant, majd legyint, és Armin mellé mászik, magában szitkozódva.
- Ez a húgyagyú barom… kellett neki átváltoznia… tudhatta volna, hogy nem sokat ér vele.
Christa szó nélkül kapaszkodik fel az óriás hátára, hogy a társaival együtt védje a nyakszirtjét, Ymir pedig kicsit fintorogva, de követi. Végül a csapatból csak a két tiszt, a levágott karú Charlotte, és Pixis maradnak a földön. Mind a felderítők, mind a kadétok kimerültek, és senki nem áll készen egy újabb csatára.
Pixis Levi-hoz lépett. - Még mindig úgy hiszed, hogy a döntésed helytálló? Még mindig úgy gondolod, hogy az a legjobb, ha vakon követed Erwint? Még nem késő az emberiség pártját fogni... Szerintem legbelül te is tudod, hogy mi a helyes... Nézz csak szét, hogy mi lett az üldözésetek következménye. - Tárta szét a karjait, megmutatván a környezetet. Lerombolt házak, holttestek, rémült, menekülő emberek. De a kadétok és a felderítők sem voltak túl jó bőrben. Mindenki fáradt volt, sebesült és testileg, lelkileg meggyötört. De ekkor megjelent Erwin az utca közepén. - Pixis! Adjátok meg magatokat! Körbe vagytok kerítve, esélyetek sincs menekülni! Add meg magad! - Kiáltotta, miközben Levi felé indult. Pixis előkapta a flaskáját és ivott volna még egy kortyot, de kiürült. Összeráncolta a szemöldökét és maga mögé dobta az üres kulacsot. Sóhajtott egy hatalmasat, majd előrántotta kardjait. - Gyere és kényszeríts! Addig fogunk küzdeni, amíg vér csörgedezik az ereinkben! Gyertek csak! - Kiáltotta, majd az egész csapat felvette a harci állást. Erwin lesütötte a szemét, majd lassan felnézett az egyik résre, amin beáramlott egy kevés napfény. Végül Levi mellé lépett és a szemébe nézett. - Rendben... Ha nincs más mód... - Biccentett Rivalle felé, majd elkiáltotta magát. - Megölni őket!! Táma... - De nem bírta befejezni, mert összeesett. Csak egy hangos csattanást lehetett hallani, majd Erwin a következő másodpercben feküdt, arccal a föld felé. Leütötték. Levi volt az, aki éppen megmarkolta az öklét, az ütést követő rövid fájdalom miatt.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Apr 1, 2016 23:08:25 GMT 1
Erent az intelligenciája félelmetes ellenféllé tette titán alakban, és Levi tisztában volt azzal, hogy meggyengítette a sérült kar. Jól harcolt bal kézzel, de jelentősen lelassult. Inkább a manőverfelszerelésre támaszkodott, és arra, amit tudott… hogy egy sérült kart nem lehet rendesen használni. Először a titán vállára sújtott, és könnyedén átvágott néhány izmot, majd a karjára. Nem hagyta cserben a gyorsasága, bár érezte, hogy az ingujját lassan teljesen átáztatja a sebből folyó vér. Mikasa jobban megvágta, mint elsőre gondolta. Lejjebb lendült, hogy átvágja Eren titán alakjának bokaszalagjait, és kibillentse az egyensúlyából… a fiú bár próbálta felemelni a lábát, sikerrel járt, és az óriás elterült a földön. Leereszkedett a hátára, és a nyakához lépett. ~Nem kell megölnöm.~ gondolta át. ~Ha megfelelő helyen vágom meg, akkor a végtagjaiban ugyan kárt teszek, de az hosszú távon neki nem okoz gondot.~ Felemeli az egyik pengét, amikor Armin felkapaszkodik az óriás hátára.
„Ne bántsa.” Teljesen más volt a helyzet, mint évekkel korábban. Többen voltak, nagyobb harc volt… mégis eszébe jutott valami.
Hátrabilincselték a kezét. Nem tudott mozogni, és ezt utálta. Kevés rosszabb dolog volt a világon, mint a tehetetlenség. A szőke férfi lehajolt hozzá.
- Te vagy a vezető, nem? Hol tanultátok meg ezek használatát? – Emelte fel a manőverfelszerelést. Levi úgy nézett fel rá, ahogy az ember olyasvalakire néz, akitől egyszerűen undorodik. ~Ki akarsz szedni belőlem valamit? Elfoghatsz, de te is csak egy katona vagy a sok közül. Nem érsz többet.~ A válasz hiányára a férfi felegyenesedett, Levi pedig érezte, hogy megmarkolják a haját, és belenyomják a fejét a sárba. Köhögni akart, de túlságosan összepréselődött a tüdeje, hogy megtegye.
- Ne bántsa a bátyámat! – kiáltotta Isabel. – Hagyjon békén minket, magunktól jöttünk rá!
Teljesen más helyzet. De mégis valahogy Isabel és Farlan jutott eszébe. Nem az életét fenyegették, mégis ott voltak mellette. Szinte pontosan ugyanúgy, ahogy a kadétok. Az arcán nem tükröződött semmilyen érzelem, de a tekintete gyorsan cikázott a lerombolt házak, a kadétok arca, és a saját véres keze között. Pixis szavaiból szinte csak részleteket hallott. ~Olyan döntést hozni, amit nem bánok meg…~ Erwin megjelenése kellően összezavarta, és tudta, hogy megint gyorsan kell döntenie. Miközben mindenki figyelmét elvonta a parancs, és a két vezető szócsatája lehajtotta a fejét. ~Bízom benned, Erwin Smith. Ez volt a döntésem. Kiben hiszek, másokban, vagy magamban. Most csak magamban bízhatok. És talán tudom, mi a helyes döntés.~
Az ütést ösztönösen a jobb kezével vitte be, amibe azonnal belehasított a fájdalom. Néhány pillanatra kinyújtotta a karját, és összeszorította a fogát, hogy minél kevésbé látszódjon rajta, megviselte a seb. Pár pillanatig csak nézett előre, majd Pixishez fordult.
- Igaza volt. Azt hiszem tévedtem. Most legyen boldog. – Mikasa felé biccent. – Ennyit a hülye nem-tagadok-meg-parancsot elvemről. – Ismét a parancsnokra néz. – Remélem, van valami terve, mert jelen pillanatban úgy érzem, akkora szarban vagyunk, hogy azt egy szennyvízelvezető csatorna megirigyelné.
~Leütöttem az egyetlen embert, akiben eddig megbíztam, vagyis tulajdonképpen dezertáltam a hadseregből. És azt sem tudom, kiben bízzak. Minden bizonnyal mindenki a pokolba kíván, és mindezt képes voltam azon a helyen végrehajtani, ami a lehető legközelebb áll hozzá. De…~ Itt egy pillanatra megáll a gondolatmenetben. ~Talán jól döntöttem. Most egészen úgy érzem, hogy igen.~ A felderítőkhöz fordul, akik valószínűleg a legértetlenebbül állnak az események előtt, és megszólal:
- Nem kell velem jönnötök. Azzal amit most tettem, hivatalosan dezertőrré váltam, és minden bizonnyal a többiekkel együtt rám is akasztás vár, ha elkapnak. Nincs jogom utasítani, és nem kérek senkit, hogy kövessen. Ez már a ti döntésetek. - elfordul, és ismét Pixisre néz. - Tudom, hogy nincs sok időnk, de odakint fényes nappal van, így egy rövid időre visszatérnék a lakásomba. Ott könnyebben el lehet látni a sebeket is. - biccent, miközben, letörli a vért az orráról, és igyekszik kevéssé törődni a jobb karjával... az egyenruha szétvágott ujján át tökéletesen látszik, hogy a korábban fehér anyag most élénkvörös.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Apr 1, 2016 23:55:54 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Manőverezés közben figyelmesen hallgatózott a közelgő felderítőkre. Hátrapillantott, ekkor felfedezte Levi hadnagyot mellette még két másik felderítővel, akik egyre közelebb értek hozzájuk, de még tartották a biztonságos távolságot. Mayu felfülelt az érkező zajra ezért elkiáltotta magát, figyelmeztetve a többieket. – Figyeljetek jobbról! – Szinte be sem tudta fejezni a mondatot a felderítő egység tagjai körbevették őket. A helyzet egyre kilátástalanabb lett. ~ Előjön a klausztrofóbiám srácok… ~ körbetekintett, már szinte azt sem látta ki kivel van. Nem nézelődhetett sokáig, ugyanis egy hangos robaj után, füst vette körül őket. ~ Ez… Nagyon ismerős… Ugye nem? ~ Agyalhatott volna még rajta, de meglátta Erent a titán alakjában, a kadétokat parancsra utasították, hogy mindenáron védjék meg a fiút, így nem maradt sok ideje tétlenkedni. ~ Eren már megint mit művelsz? Tudod mennyire veszélyes húzás volt ez? Hát az meg… Védi a saját tarkóját? Egyre jobban képes irányítania azt az izét? ~
Oldalirányból az egyre erősödő manőver felszerelés hangját vélte felfedezni, ami egyenesen felé száguldott. A fejét sem mozdította el, próbált jól időzíteni és egy hátra szaltóval elkerülni a támadót. Sikerrel járt, ekkor vette észre a férfit, akivel még a várban találkozott. Látszólag ő is meglepődött azon, hogy nem sikerült nekirontania. ~ Nem fogsz ilyen könnyen meglépni. Be kell pótolnunk valamit. ~ Ezzel Mayu utána eredt, még mielőtt újratámadhatott volna. Mindketten leérkeztek egy háztetőre, körülbelül tíz méterre egymástól megálltak és egy ideig csak meredtek egymásra. Mayu szorosan fogta pengéit és gúnyosan elmosolyodott.
- Melyik herceg ébresztett fel az üvegkoporsódból, Hófehérke? – jegyezte meg cinikusan. Ezzel futni kezdett felé, ám mielőtt elé ért volna Mayu a felszerelése segítségével kikerülte. Előre gondolt rá, hogy erre számítani fog ellenfele és ez így is történt. Kardjaik éles zajjal egymásnak ütköztek, de a férfi egy valamivel nem számolt. Mégpedig azzal, hogy a térdhajlatai közé mért erőteljes rúgással a lány földre kényszerítette. A felderítő tapasztaltsága révén meg tanulta kezelni a váratlan helyzeteket is, így egy hirtelen fordulattal megsebezhette Mayu lábát, miközben ráesett a térdeire. Nem volt vészesen mély a seb, de egy pillanatra kizökkentette a figyelméből. Rányomta a mutatóujját és végighúzta a sebén. Maga elé emelte az ujját, amiről piros vér csorgott le. – Ezt nem kellett volna. Nem tanították meg neked, hogy lányokat nem verünk? – Újra támadásba lendült ezúttal sikeresen megvágta a férfi vállát, elég mélyen ahhoz, hogy egy kis ideig lefoglalja. Elé termett, majd állba vágta. A férfi sziszegett, de nem még vesztette el az eszméletét. Ekkor Dieb hirtelen Mayu combját támadta, de a lány beledöfte egyik pengéjét a még épp karjába. Próbált nem törődni az újabb sérüléseivel, így még egy utolsó csapást mért riválisa fejére, ezzel végre elterült a cserepeken. Mayu mellé sétált, majd egyik lábával ráállt a jobb csuklójára, a másikat pedig a mellkasára helyezte. Pengéjét a férfi állához szorította. – Mázlista vagy, ugye tudod? Megfogadtam, hogy nem ölök embert, ez alól pedig te sem vagy kivétel. – levette róla a lábait és a tető széléhez sétált. Még egy utolsó pillantást vetett rá a válla fölött. – Elég csúnya a karod. Ha rám hallgatsz, hazaballagsz a hét törpékhez és lekezeled, havas ribanc… – Lekezelően nézett rá, majd a többiek felé fordult. Eléggé lemaradt ezzel a kitérővel, sietősen utol kellene érnie őket.
Mikasa hangjára megfordul és észreveszi a lány súlyos sérüléseit. Végighallgatja és bólint felé. – Megteszek minden tőlem telhetőt. – rámosolyog, mikor már éppen rugaszkodna el, meghallja Mikasa utolsó szavait is, mire ismét visszafordul. – Nem halhatok meg, még nem. Nincs még itt az idő. – Ezzel ellöki magát és a hadnagy felé siet. Nem tud elég közel férkőzni, további felderítők tartják fent, ezért csak végignézi az eseményeket. Szörnyülködve gondol bele a sok ártatlan ember halálába, amit éppen Eren hatalmas ereje okozott, és ez persze mindannyijuk lelkén szárad. Levi mozdulatait követi a szemével, már amennyire tudja. ~ Olyan gyors és erős. Nem vétetlenül hívják az emberiség legerősebbjének. Csakis vele lenne esélyünk elkapni azt a nőstény óriást, amiről Pixis parancsnok beszélt. ~ Ebben a pillanatban a titán a földre rogy, tehetetlen további küzdelemre. ~ A bokaszalagjait vágta el, ez eszembe juttatja… Kamilla. ~ Szemeivel keresni kezdi barátnőjét, de sehol sem találta. ~ Remélem nem keveredtél bajba. ~ ajkaiba harapott, tudta, hogy nincs ideje most a saját problémáival foglalkoznia. Figyelte, ahogy Armin esetlenül próbálja védelmezni a bennragadt barátját. Mayu észrevette a többieket, ideje volt neki is közbeavatkozni. Beállt a többiek mellé és mozdulatlanul várta mi fog történni. Pixis hangjára koncentrálva nem is vette észre a már közelben álló Erwin parancsnokot, csupán akkor, mikor ő is felszólalt. Túl sok minden történt, nehéz volt felfognia az eseményeket ezért követve társai mozdulatait, ugyanúgy cselekedett. Erwin kiáltása ébresztette fel a kómából, de ismét gyorsan pörögtek előtte az események, így kikerekedett szemekkel nézte végig, ahogyan a parancsnok teste a földre borult.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Apr 2, 2016 12:12:54 GMT 1
i.imgur.com/Ng4Mjbv.jpg Eren riadtan kelt fel Jean bejövetelére. - Máris ránk találtak? De, hogyan? - Mondta, de Pixis már ismertette is a tervet. - Rendben van, én megyek előre... - Mikor megkapta a parancsot kirontott az ablakon keresztül és amilyen gyorsan csak tudott, irányba vette a feljárót. ~ Jajj ne... Tényleg a nyomunkban vannak... ~ Ekkor észrevette, hogy teljesen körbezárták őket. Eren leszállt az egyik tetőre és szemével a kiutat kereste. ~ Nem juthatunk ki innen... Ha elkapnak bárkit is, azonnal megölik... Ezt nem hagyhatom! ~ Gondolta, majd magába harapott és átváltozott titánná. Gyorsan áttört a felderítők védelmén és sprintelésbe kezdett. ~ Remélem jól döntöttem. ~ Gyorsan a nyakszirtjéhez emelte a bal kezét, a másikkal pedig próbálta lecsapni az őt üldöző Levi-t. A harc közben visszatekintgetett a barátaira és nézte ahogyan harcolnak az embertársaikkal szemben. Rivalle erős ellenfélnek bizonyult. Sok izmát elvágta, ezért Eren nem tudta folytatni a menekülést. Még fel se fogta, hogy a város negyede romokban áll miatta, vagy hogy mennyi ember halt meg csak is az ő hibájából. Lassan kiemelkedett az óriás nyakszirtjéből, egy jókora füstfelhő keretein belül. Armin odasietett mellé és kirángatta onnan. Majd átadta Jean-nek, aki segítette cipelni.
 - Te rohadék... Tudod mennyi gondot okoztál ezzel most nekünk? - Sóhajtozott, majd a segítségével sétára bírta a fiút. - Tudom, hogy jól döntöttél Rivalle... - Hallotta meg Eren, Pixis hangját, de nem igazán fogta fel a történteket. - Rendben...De az előző, nem kis port kavart... Csak tíz perc, a volt lakásodban. Így is mindenki minket keres... Aztán irány lóhalálában Karanese. - Folytatódott a beszélgetés, de a fiú elvesztette az eszméletét. Ott ébredt ahonnan indultak, Levi házából. Pixis éppen a tervet ismertette a felderítőkkel, ugyanis mindegyikőjük csatlakozott. Ervint megkötözték és magára hagyták az egyik sikátorban, akármennyire is kegyetlen dolognak tűnt. Mindegyik felderítő érezte, hogy a parancsnok túl messzire ment a gyilkos paranccsal. De mindenki arcán látszott a kétségbeesés, a zavarodottság és a düh. Elvégre egy szobában pihentek azokkal, akik pár perccel ezelőtt súlyosan megsebesítették egymást. Gunther egészen segített Deibnek a járásban, majd lefektette a földre. Petra lassan, sántítva, Dieb-hez bicegett, miközben fogta a vállát, amin egy csúnya seb volt, amit Mikasa okozott neki. Könnyes szemmel orvoslásba kezdett szó nélkül. Néha-néha a vállához kapott a fájdalomtól, de a vérzés szerencsére elállt már. Miután befejezte, mosolyogva nézett a fekvő férfira. - Remélem jobb már... - Azután leült és pihent egy kicsit. Ő is felfigyelt társai arcára, de amikor Mikasa-hoz ért a tekintete, lesütötte a szemét. 
Pixis segített megjavítani az elromlott manőverfelszereléseket és a palackokat is újratölthették, hála az egyik jól elrejtett töltőállomásnak a házban, amiről persze csak Levi tudott. Szinte tapintható volt a levegőben a feszültség. |
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 12:09:43 GMT 1
Nov 23, 2024 12:09:43 GMT 1
|
Post by Deleted on Apr 2, 2016 12:22:30 GMT 1
Dieb Guntherékkel haladt majd egyszercsak letért egy kis utcán és méglgyorsított. Egyszer azt vette észre a házak között kinézegetve hogy már a kadétok melett jár így akcióba vetette magát és oldalról rárontott az egyikre, de a támadás sikertelen volt és kitért előle a vélszemély. ~Akkor megint mehetek vissza a mellékutcába és próbálhatom újra... egyre unalmasabb ez a nap...~ de ekkor meglátta hogy akit megtámadott elkezdte követni így az egyik házra ugrott és nézte ki lehet az, kicsit hunyorgott majd meglátta. ~Na ne... megint ez a lány? Ezelőtt is teljesen elbaltázta a feladatát, sima liba lesz...~ De ekkor a lány megszólal és erre a férfi csak felvonja szemöldökét és kérdően néz a lányra hogy mit akar ő itt. Ekkor a fiúnak eszébe jutottak az idelent töltött ideje alatt az utcákon halott vitatkozások, oltások, mint példáúl "gyere ide megtíplek" "hoztál takarót mert megütlek oszt' itt aszó'" és azonnal elmosolyodott mint régen amikor meghalotta őket. Nem sokáig nosztalgiázhatott mert a lány azonnal rárontott de Dieb csak egy kis gázzal arrébb szökentette magát madj a kardjával kivédte Mayu támadását de ekkor belerúgtak a férfi lábába és ő erre összeesett és csak térdelt majd észrevette hogyha csak előre néz akkor... ~Nézdmár... egy kis cici... de cuki~ de ekkor gyorsan magához tért a bámulásból majd realizálta a helyzetet és szokásához híven a lábra támadt, ezzel a lány is térdre rogyott. Ezután a lány dühös lett és megszólalt, Dieb újfent csak felvonta szemöldökét de most szólt is: -Nem lehetne szépen csendbe elharcolgatni?- ekkor a lány újra támadt, a vállába vágott a felderítőnek és utána állba húzta. Dieb még gyorsan támadni akart de a lány belevágta a vállába a kardját és a megsebzett csak lepődötten néz. -Aucs... hát ez fáj- összeráncolja homlokát és szomorú fejet vág -nagyon fáj  - és ekkor még fejbehúzták és kiterült. A földön feküdve ráált Mayu és elmondta diadalmas győzelmi szövegét amire a elgyepált személy megint csak nézett egyet -Most aztán beoltottál...- ezzel még felnézett a sötét barlang belsőre és szépen lassan lehunyta szemét de ekkor valaki előtte termett. ~Mikasa?~ erre a lány felé nyújtja karját pont úgy mint a férfi régebben Trostnál, Dieb csak elmosolyodott. A fiú nem bírta emelni karját a fájdalomtól hanem csak a lányra nézett és elkezdte összegyűjteni erejét hogy feltdujon majd ülni. -Jó újra látni.. bár következő találkozásunkat egy kis teaházba terveztem egy szép napon, de mindegy.- -Tudod jó itt feküdni... még egy kicsit maradok de ha tudsz segíteni akkor odahúzhatnál ahoz a falhoz- majd egy 2-3 méterre lévő falra pillant. A lány felültette és bekötözte a sebeket, aztán elkezdtek beszélgetni. -Tudod Mayu azért vert el ennyire mert én gyenge elméjű férfiként hátrányban vagyok ha egy nővel kell harcolnom... ti gyorsabban vagytok, mozgékonyabbak, ha mondhatom még talán eszesebbek is... és néha a bájaitokkal elbűvöltök még harc közben is... - erre a lány csak felsóhajt és megszólal megint -Hát eléggé... én megse tudok mozdulni... vicces lesz innen végignézni mi történik ott...- ezzel a férfi csak a lányt nézte szó nélkül. Mikor vége lett az eseményeknek Gunther segített neki menni majd lefektette és Petra ellátta. -Köszönöm, sokkal jobb. És Petra, kérlek ne sírj.- ezzel a fiú újracsak Mikasát nézte. |
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Apr 2, 2016 15:25:07 GMT 1
Martha kifejezéstelen arccal ment a hadnagy után, ám amikor már mindenki leállt harcolni ő is keresett magának egy ellenfelet. A titánhoz közel volt egy szőke srác. Elég gyengének tűnt, tehát könnyű dolga volt. Martha begyorsított és utolérte a fiút. Egy jól irányzott szaltóval átrepült fölötte és így elé került. Hirtelen megfordult és nekiment a szőkének. Esélye sem volt védekezni Martha lerohanásának. Lezuhantak a földre, Martha tompítópárnának használta az ellenfelét. Alaposan megütötte magát a srác, de a lány azt gondolta, hogy ez még nem lenne elég a lelassításához. Kihúzta az egyik kardját és beleszúrt a fiú kezébe így leszögezte a földhöz. Majd kiengedte a pengét és egy újra váltott. A biztonság kedvéért belevágott egy kicsit a combjába, ezzel el is vágta a rajta lévő szíjakat. A szemébe nézett.
-Ugye tudjátok, hogy nem menekülhettek el? Előbb-utóbb mindenki megbűnhődik a tetteiért.-majd hátat fordított és elindult a titán irányába. Az egyik ház tetején megállt, hogy gondolkodjon egyet. Próbálta felfogni a helyzetet, de nem igazán jutott valamire. Sokáig időzött ott a háztetőn. Elég messze volt az óriástól, de látta, hogy az a földre esik.
-Nem ártana odamenni.-mormogta magának. Mikor odaért meglátta a szőke srácot és elcsodálkozott, hogy el tudott jönni idáig. Távolról figyelte az eseményeket. Ám megjelent Erwin parancsnok. Martha a hátáról levette a katanáját és támadóállásba állt. Erwin parancsára már majdnem megindult a kadétok felé, hogy megölje őket, de ekkor a parancsnok a földre esett. Tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a parancsnoka ott fekszik a mocsokba. Majd gondolkodás nélkül odarohant olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott.
-Erwin parancsnok! -letérdelt mellé és megnézte az ütés helyét. Nem tűnt vészesnek, ezért hátára fordította. Látta, hogy a hadnagy fájlalja a jobb kezét. Tudta, hogy Levi ütötte le, ezért mérgesen a szemébe nézett és érezte a késztetést, hogy megtámadja, de eszébe jutott az ígérete. Igyekezett úrrá lenni magán. Nagyon dühös volt a hadnagyra. Nem akart vele maradni. Nem akarta elárulni a parancsnokát, de kénytelen volt. Hisz megígérte.
-Francba!-dühében belecsapott egyet a földbe. Martha segített elvinni és megkötözni Erwint a sikátorba. Utána mindenki elindult Levi háza felé. A lány még egy kicsit ott maradt az eszméletlen parancsnokával. Kivette a kabátjából a kendőt és letörölte vele Erwin arcát, mert koszos volt a pofára esése miatt. Mikor már csak ő volt ott a sikátorba kivett egy pengét a tárolójából és Erwin mögé dugta, hogy majd ha felébred e tudja oldani magát. Majd odahajolt a füléhez.
-Betartom az ígéretem. Tudom, hogy kitervelt valamit. És...én megbízom önben. Bár kíváncsi vagyok, hogy mégis mi folyik itt. Kíváncsi vagyok miért mondta akkor azt. És félek, hogy netán rosszul cselekszem. De megbízom önben és követni fogom.-tudta, hogy valószínűleg nem hallja, de muszáj volt közölnie vele. Majd sarkon fordult és elindult Levi háza felé.
Martha leült az egyik sarokba és dühösen végignézett mindenkin. Nem szólt senkihez, csak ült némán. Megint elővette a katanáját és egy követ az egyik zsebéből, amivel elkezdte élezni a kardját.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Apr 2, 2016 21:05:44 GMT 1
http ~ Tehát még is csak ránk találtak... ~ Gondolta Armin miközben magára vette a felszerelését. ~ Nem akarok több embert ölni... De ha a barátaim élete a tét, akkor bármit... ~ Ekkor Eren és a csapat kiszállt az ablakon. A fiú félve figyelte, ahogyan a felderítők egyre közelebb és közelebb érnek. ~ Lehetetlen... Nem vagyunk képesek elmenekülni... Még akkor is, ha Eren átváltozik. Vagyis megérne egy próbát, de az csak a legvégső esetb... ~ Majd hirtelen robbanás következett és egy hatalmas titán szaladt ki a füstből. - Eren! - Kiáltotta, majd amilyen gyorsan csak tudott utánarepült. Levi osztaga a sarkukban volt. A kadétok nagy része már harcba bocsátkozott. ~ De... De mi egy oldalon állunk... Nem szükséges... ~ De nem tudta befejezni a gondolatmenetét, mert Martha rávetette magát és lezuhantak a földre. Armin nagyon beverte a fejét. Éppen nyúlt volna a pengéjéért, hogy elintézze, de megpillantotta Martha arcát. ~ Ő se akarja ezt... De ha nem cselekszem, akkor... ~ Hezitált, de ekkor a földhöz szögezték a tenyerén keresztül. - ÁÁÁÁÁ!! - Üvöltözött és magzatpózban tehetetlenül próbálta kihúzni a pengét, sikertelenül. Mikor a combjába is belevágott, még hangosabban kiáltott. - Te szörnyeteg! - Armin már ájulás közeli állapotban volt. A vér csak úgy ömlött a combjából, de főleg a kezéből. - Mindenki megbűnhődik a tetteiért... - Mondta halkan, majd végignézte, ahogyan elment. A fiú, mindent erejét beleadva belerúgott a pengébe, ami kirepült a tenyeréből. A vér még inkább ömleni kezdett. - Jajj ne... El... Elájulok... - Mondta szédelegve. ~ Nem! Ki kell tartanom! Inkább a halál, mintsem teher! ~ Leszakította a ruhájának az egyik darabját és gyorsan a seb köré szorította. A nadrágját már teljesen eláztatta a vér, de szerencsére elállt már. Bicegve elindult Martha irányába, majd elrugaszkodott a földtől és manőverezésbe kezdett. Annyit látott, hogy Levi éppen ki akarta vágni Eren-t. Amilyen gyorsan csak tudott oda repült és megakadályozta. Nagyon meglepődött a történteken. Tátott szájjal nézte, ahogyan Rivalle leütötte Erwint és a felderítők, akik ellenségnek számítottak, most hirtelen velük lettek. Bertold segítségével eljutottak Levi házához. Ott újratöltötte a gázpalackját és ellátta a sebeit, aztán helyet foglalt Eren mellett. Összeráncolt szemöldökkel Martha-ra pillantott, aztán komoran, lesütött tekintettel, maga elé bámult.
~ De miért... Ő tényleg azt hiszi, hogy az volt a helyes, amit ők tettek? Akkor most miért van itt? Nem értem... Az előbb még bűnözőnek titulált, most meg szótlanul ül? Átdöfte a tenyeremet és semmi?! ~ Gondolta. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Apr 2, 2016 21:59:57 GMT 1
Kami az igazak álmát aludta, épp, amikor Jean mindenkit feltrombitált. Kami azonban elég nehezen szokott tudni felkelni általában, ami most sem volt másképp. Szívesen mondta volna, hogy: „Még 5 percet hadd!” azonban ebben a helyzetben nem tehette. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból, a felszerelése után kutatott még csukott szemekkel. Nagy nehezen megtalálta, és valahogy ( még ő sem tudja hogy) feltornázta magára, majd elindult ki a szobából. Ahogy álmatagon ballagott kifele, nekiment az ajtófélfának.
- Ki a fene tette ezt ide?! – morgolódott, miközben a beütött orrát szorongatta. Végighallgatta a tervet, azonban az emberöléssel még mindig nem értett egyet. ~ Én nem akarok gyilkos lenni, inkább a halál. Majd valahogy máshogy megoldom. ~ Amint megkapták a parancsot, Kami az utolsók között hagyta el a házat, és ott is haladt, nem sokkal Mikasa előtt. Aztán hátrapillantva észrevette a felderítőket. Elszomorította a gondolat, hogy a példaképei ellen kell harcolnia, egy ilyen hülyeség miatt. Aztán egy hatalmas robajt hallott, és a füstfelhőből a titánná változott Eren tűnt elő.
- Idióta! – Kami mérgesen csikorgatta a fogait. Legszívesebben agyonütötte volna Erent ezért. Hátranézett a válla felett, és látta amint Mikasa Levi hadnagynak megy neki. ~ De szívesen megnézném a harcukat, de erre most nincs időm. ~ Sóhajt egyet, és a Levi hadnaggyal érkező félszemű egyénnek állta az útját. ~ Hé, ez volt az a pasas, akit Reiner ledarált. Szegény csávesz, gondolom még erősen szédülhet emiatt… ~ Kami látta, hogy a férfi nem teljesen biztos magában, ezért magához ragadta a kezdeményezést, és nekirontott. Igaz nem túl nagy erővel és hévvel, éppen csak annyira, hogy feltarthassa a célszemélyt. Azonban, mivel igazából mindkét fél félvállról vette a dolgot, inkább csak manőverezésből állt a harc. A tapasztalatuk beli különbségből adódóan Kami szerzett pár karcolást a felderítőtől, de mind csak felületi sérülés volt. Az átlyukasztott keze után ezeket már meg sem érezte. Aztán vétett egy apró hibát a manőverezés során, mire a férfi a falnak lökte. Kami nagyot nyekkent a falon, aztán gyorsan felugrott a háztetőre kifújni magát, mivel látta, a férfi nem szándékozott ismét nekirontani. Elégedett volt az eredménnyel, hiszem sem a felderítő, sem ő nem szenvedett komolyabb sérüléseket. Felkapta a fejét, amikor Kyle hozzászólt.
- Nocsak nocsak, barátkozunk? – nevetett fel. – Egyébként Kamilla Evans vagyok… És te? – A férfi heves tagadására kajánul elvigyorodik. – Szóval Kyle… örvendek! – Elragadóan rámosolyog. – Tudod, ha nem lenne ez a helyzet, akár barátok is lehetnénk! – Kyle arcát látva Kami jót derült. Miután könnyesre nevette magát, letörölte a könnycseppeket, és komoly hangon megszólalt: - Szereted a tejet? – Végighallgatva Kyle válaszát elfintorodik. – Kávéban? Pfujj, elrontod a tej ízét! Még ha azt mondanád, hogy kakaó! Az még finom is! Bár mindkettő rohadt drága, és luxuscikk… Ezért jó, ha vannak kapcsolataid, hahah! – Kihúzza magát, kinyomja a mellkasát, és elégedetten fújtat hozzá, mint egy ló. – Tudod, a családomnak vannak tehenei is, és a feleslegben megmaradt tejért kapunk ilyen luxuscikkeket, mint például kakaó, vagy kávé… - az utolsó szónál megborzongott. – Hmm, és mit adsz a kávéért? – Szemei huncutul csillognak. – Ebben a világban semmit sem adnak ingyen! – Rákacsint Kylera. Közben vet egy pillantást a többiekre. Látta, hogy Mikasa sebesülten botorkál Mayumi felé, aki sikeresen kiiktatta az ellenfelét. Többé kevésbé ő is elmondhatta magáról, hogy elvégezte a feladatát… Bár lehet nem pont az volt a parancs, hogy álljon le beszélgetni az ellenséggel, de sebaj. Megrántotta a vállát, és ismét a férfire figyelt. – Á, szóval van egy kis állatismereted. Nem rossz, nem rossz. És a lovakkal hogy állsz? Én nagyon szeretem őket! Otthon nálunk van 7! – Ellágyulva mosolygott, ahogy a lovára gondolt. Azonban a hatalmas robajra Eren felé kapta a fejét. Levi hadnagy sikeresen ledöntötte a lábáról. – Ó basszus, Jaeger, mi a frászt művelsz?! – sziszegte. Sarkon fordult, és egyenesen feléjük lódult, Kyle-t otthagyva. – Bocsika, most egy „aprócska” dolgom akadt! Majd még dumálunk, csao! – intett még vissza a megszeppent felderítőnek, és elvágtatott (képletesen). A házakon futva és ugrálva közelítette meg a hatalmas óriástestet, amikor azonban az Eren által leamortizált részhez ért, hatalmasat taknyolt (nem volt felkészülve a dologra). – Franc essen beléd Eren! – közben elkezdett az orrából ömleni a vér. Amikor megfogta, a tiszta véres kezéből jött rá. – Tényleg?! KOMOLYAN?! 18 szaros éven át egyszer sem véreztél, miért most kezded el?! AAARGH! – Dühében a bal öklével( amit ugye még régebben átlukasztott) egy hatalmasat belevert a törmelékekbe. – Auch, au au auuuuu, jajj… - Felállt, és közben ugrálva, a fájdalomtól sziszegve fogdosta a kezét, ami ismét vérezni kezdett. – Most még ez is! Ez van ha az ember…azaz ha a Kami nem alussza ki magát. Utálom a katonaságooot! – Hisztised toppant egyet, majd ilyen durci pofival csatlakozik a többiekhez. Beáll Reiner és Bertolt közé. ~ Alapjáraton biztos előjönne a kisebbségi komplexusom, de most jól jön, hogy kitakarnak. ~ Gondolta felpillantva a felhőkarcolóra, és a hústoronyra. Nézte, amint Erent kiemelték az óriásából, eközben Kami gyilkos pillantásokat villantott rá. Ha nem piheni ki magát, képes minden apróságért dühbe gurulni, és hibáztatni érte bárkit. Jelen esetben ez most Eren volt. Mikor viszont Levi hadnagy leütötte Erwint (aki nem mellesleg ki akarta nyíratni őket az imént) konkrétan leesett az álla. Először majdnem felkiáltott, de észbekapott, és a szája elé kapta a kezét, ezért csak egy nyikkanást lehetett ~ Mi? MIIIII?! Ma mindenki megkergült? EZT NEM LEHETETT VOLNA ELŐBB?! HEEEE?! ~ ismét egyre jobban dühbe gurult, de maga sem tudta miért. Körbenézett, és elcsodálkozott azon, hogy mekkora felfordulást okoztak. Elhúzta a száját, és kicsit szánakozva gondolt arra, hányan haltak meg emiatt. Automatikusan megindult a tömeggel együtt, de szépen lassan lemaradozott. Igazából egyre inkább elkalandozott. ~ Mi a franc folyik itt? És én miért keveredtem bele ebbe az egészbe? Legszívesebben hazamennék, és elfelejteném ezt az egészet, de nem tehetem. Úgy érzem összeroppanok a nyomás alatt. És nincs senki, akivel megoszthatnám ezt a terhet…~ A kezét a szívére teszi. ~ Miért… miért nincs senki akinek elmondhatnám? Miért nincs egy olyan barátom se, akinek el merném mondani? Olyan jó lenne, ha lenne valaki… Nem bírom így sokáig. ~ Egy pillanatra megtorpan, és feltekint a sötét mennyezetre. A szeme sarkában egy könnycsepp csillan meg, amit azon nyomban le is töröl. ~ Fogadd el! Ebben a világban soha nem lesz olyan személy, aki téged megérthet. Ez eddig sem volt másképp, és ezután sem lesz. Csak magad vagy, egyedül kell mindennel szembenézned. Erősnek kell lenned, és továbbmenned! ~ Biztatta magát csendben. A két kezét a mellkasa elé emelte, és ökölbe szorította a kézfejeit. Ezután továbbment, minden kétségét, bánatát, dühét, és szorongását mélyen magába fojtotta. Belépett ő is a házba, majd az egyik üres sarokban megállt, messze mind a kadétoktól, mind a felderítőktől. Figyelemmel kísérte mindenki mozdulatait, de a szemkontaktusokat kerülte. Ismét rájött a depresszió, és nem akart senkit sem a közelében látni. Szeretett volna valakit, akinek bármit elmondhat, azonban képtelen volt bízni. Ezért minden gondjával magára maradt, és csak nézhette, ahogy a barátok/bajtársak ellátják egymás sebeit, illetve beszélgetnek.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 2, 2016 22:44:37 GMT 1
http Diebet az egyik falnak döntöm nagyon óvatosan. A szövegére csak felhúzom a szemöldökömet.
- Még sosem ittam teát… És ki tudja mikor lesz még „szép nap”… - mondom csak úgy mellékesen, hogy válaszoljak is már valamit. – Rossz kifogás. Ha komolyan vetted volna a feladatod, nem érdekelt volna, hogy ki áll előtted. Persze ennek most nem életre-halálra kéne mennie. Mindegy… Nagyon rosszul vagy? – kérdezem tőle tématerelésnek. Csak bólintok, amikor azt mondja, hogy fel sem tud állni. – Akkor maradj itt, a biztonságban, nézd, két biztonsági őrünk is van – biccentek Petra és Oluo felé. Ekkor azonban látom, hogy Levi támadásba lendült, és senki nem tudja megállítani. Egyre több helyen sebzi meg Eren-t. Összeszorítom a számat Tennem kell valamit… Dieb-re tekintek, aki éppen engem néz.
- Ne haragudj… Azt hiszem itt kell hagyjalak, Eren-nek most nagyobb szüksége van rám, téged már elláttalak, egy ideig kibírod így… De a „kötszeremért” még megkereslek… - Azzal a két jómadár felé fordulok, és bevetem az első tervemet. A szigony célba ér, és szerencsétlen felkenődik a falra, és biztos vagyok benne, hogy nem fog egyhamar talpra állni. Elindulok Eren felé. Nem tudom hogyan, de sikerül lehagynom Oluo-t. Ekkor azonban Eren több háztetőt is végigszánt, az emberek teljes pánikban vannak.
- Eren! Mégis mit csinálsz! Figyelj oda! – Kiáltom neki, bár nem hiszem, hogy hallja. Ekkor azonban Levi-nak sikerül valahogyan a földre küldeni őt, és nekem ugyanabban a pillanatban fogy ki a gázom. Ez most komoly? Szerencsémre pont a sérült lábamra érkezem, így el is terülök a földön, aztán egy pillanatig nem is tudok semmit tenni, annyira fáj a lábam. Aztán a kezemen lévő feliratra nézek, és abból merítek erőt, és az egyik pengémet használva felállok, és elkezdek bicegni a titán felé. Szörnyen lassan haladok, és a falakat használom támasztéknak, ám még így is egyre jobban vérzik. A szememmel követem az eseményeket. Látom, hogy Levi a titán nyakszirtjéhez közeledik, és kikerekedik a szemem. Elbuktunk… Miért nem csinál senki semmit?! Ám ekkor Armin mászik fel, még innen is ki tudom szúrni, hogy nagyon ramaty állapotban van, mégis ő az egyetlen, aki megpróbál tenni valamit. Ekkor mintha egy tekintetet látnék felém szegeződni, majd az a valaki is felmászik Armin mellé. Jean az. Megkönnyebbülök. Hát mégsem hagyják cserben őt… Aztán szép sorban mindenki Eren-t védi. Csak én nem. Milyen ironikus… Valószínűleg csak én akartam teljes önfeláldozással megvédeni, nem csak az ereje miatt… Ehhez képest itt szerencsétlenkedem, és megint elkésem. Még jó, hogy megígértem neki… Elhúzom a számat. Egyre jobban fáj a lábam, de a felirat nem enged megállást. Egy grimaszt vágok. Ez egyre rosszabb… Már majdnem ott vagyok. Pontosan akkor érek oda, amikor Pixis Levi-hoz lép. Végighallgatom, amit mond, közben Eren titánjának a karjának dőlök, mert nem nagyon bírja már a lábam. Rátapasztom az egyik kezemet, de pillanatok alatt átfolyik rajta a vér. Hajaj, ennek nem lesz jó vége. Ekkor megjelenik Erwin, mire én azonnal előrántom a pengéimet. Kissé megtántorodom, de aztán egyensúlyba helyezem magamat. Mikor hallom, hogy Pixis támadni készül, csak mögé lépek, hogy fedezzem, mivel csak én nem tudtam felmászni Eren-hez. Azonban ekkor egészen egyszerűen elterül a földön. Döbbentem nézek a hadnagyra. Hát ebbe meg mi ütött?! Azért ennyire nem sebesítettem meg, hogy ellenszegüljön a parancsnak… Látom, hogy fáj neki, amit elégedetten nézek. Amikor hozzám szól, csak összefonom a kezem, majd csak ennyit válaszolok.
- Majd meglátjuk… De azért nem bántam meg az orrbavágást… - Azonban egyelőre nem látom veszélyesnek a helyzetet, ezért a többiek felé nézek. Eren éppen kiemelkedett a nyakszirtből, Armin és Jean segített neki. Aztán meglátom Kyle döbbent arcát, és hirtelen azon kapom magamat, hogy felé bicegek. Amikor elé érek, egy hirtelen mozdulattal előveszem a „kölcsönvett” pengéit, és felé nyújtom.
- Azt hiszem, ezzel még tartoztam neked… - Nézek rá felhúzott szemöldökkel.
***
Amikor Eren-ék lemásznak, odalépek, hogy ne kelljen megerőltetnie magát annyira. Biztosan kifáradt. Szerencsére Jean végig mellette marad. Amikor Eren már lenn van a talajon, akkor megragadom a vállát, és enyhén megrázom.
- Mégis mi a jó francot képzeltél ezzel a magán akcióval?! Túl sokat kockáztatsz, Eren – csóválom meg a fejem, de megszédülök, ezért erősebben kapaszkodom belé. Aztán átadom Jean-nak, nála most jobb helyen van. Ránézek, majd megszorítom a karját, és csak annyit mondok neki halkan, hogy „Köszönöm”. Aztán elindulnak Levi házához. Ahogy mindenki más is. Erwint bedobták egy sikátorba. Dieb-et Gunther segítette. Ahhoz a falhoz sántikálok, amelyik segített idejutni. Megremeg az ajkam. Nem sok erőm maradt. A többiek már jóval előttem haladnak. Ekkor egy vörös hajzuhatag landol mellettem, és Mayu felajánlja, hogy segít. Hálásan nézek rá. Aztán aggódva a lábamra néz, és azt kérdi, hogy szereztem. Elhúzom a számat.
- Sikerült egészen mélyen megvágnom a karját, aztán eluralkodtak rajtam az érzelmeim, és bemostam neki egyet, mire ő kihasználta az alkalmat, és elég durván felvágta a lábam, és még az egyik szigonyomat is elcseszte, szerencsére sikerült annyira visszahúznom, hogy nem javíthatatlan… Aztán a falnak csapódtam, majd rám küldte Petrát, akit vállon lőttem a szigonyommal, és felkenődött a falra, illetve Oluo-t, akit nem tudom hogy, de lehagytam. Hát így… Na és te? Látom, jól elláttad Dieb-et. Ne aggódj, mihelyt elmentél, többé-kevésbé bekötöztem a sebeit – Meghallgatom a válaszát. Aztán Eren-ről meg rólam kérdez, hogy miért védem meg minden áron. Nyugodtan válaszolok.
- Amióta visszahozott az életbe, mikor én már halott voltam, és a nyakam köré tekerte ezt a sálat – Simítok végig az anyagon. Aztán mintha mellékesen megjegyezné, hogy Jean hallgat rám. Felé kapom a fejem, és elsápadok, majd a homlokomat ráncolom.- Jó is lenne, ha hallgatna rám… De nem az a fajta. Elég önfejű tud lenni, főleg ha valaki olyat tesz, ami sérti az egóját… – Megrántom a vállam, ami nem volt jó ötlet, mert amikor a falnak csapódtam, igencsak beütöttem, ezért felszisszenek, és összerázkódom. – Na jó… Ha már úgyis így lemaradtunk, és már így szóba kerültek a fiúk… - Nézek rá jelentőségteljesen, amiből biztosan leveszi, hogy mire vagyok kíváncsi. Ez egyáltalán nem vall rám, de muszáj valamivel elterelnem a gondolataimat a történtekről. Mire válaszol, valószínűleg pont megérkezünk a házhoz. – Köszönöm a segítséget és a beszélgetést – Nézek rá egy félmosoly kíséretében. – Most már egyedül is boldogulok, nem leszek többé a terhedre – Azzal intek egyet, és egyenesen Dieb-re nézek, akit éppen Petra ápol. Szegény elég rosszul van. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, de amíg Dieb-bel van elfoglalva, nem megyek oda, hanem inkább Eren-hez és Armin-hoz lépek. Egészen konkrétan Armin elé állok, majd leguggolok mellé, mire újra kinyílik a sebem. Nem foglalkozom sem ezzel, sem a hátamba nyilalló fájdalommal.
- Armin… Nagyon bátran cselekedtél, ahhoz képest, hogy valószínűleg Dieb után te jártál a legrosszabbul. Én nem értem oda időben, sajnálom – Ezt már Eren-nek is mondom. – Te jól vagy? – kérdezem aggódva. Aztán megnézem Armin sérülését, és a maradék mellény-szeleteimmel többé-kevésbé ellátom a sebeit addig, amíg Petra el nem ér idáig. Mire végzek, a lány már ellépett Dieb mellől. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, mire Petra lesüti a szemét. Egy pillanatra összeszorul a szívem, de aztán Dieb-re tekintek, aki engem néz, majd mellé lépek, és összeszedem a kötéseimet, amit Petra kicserélt tisztákra.
- Hogy vagy? – kérdezem tőle. – Kicsit azért jobban festesz, mint mikor otthagytalak. Csak nem Petra van ilyen jó hatással rád? – Kérdem kissé viccelődve, hogy oldjam ezt a szörnyű feszültséget. Észreveszem, hogy a feliratomat még mindig nem rejtettem el, ezért aki eddig velem volt, mind láthatta. Elsápadok, aztán gyorsan ráhúzom a pólómat. Majd ha mindent megbeszéltünk a férfivel, akkor elmegyek a fürdőbe, és kimosom a kötéseimet, majd odaadom Pixis-nek a manőver-felszerelésem, és újratöltöm a palackjaimat is. Aztán letisztogatom a lábam, de nem tudom bekötni, mert túl nagy, és azonnal lejönne, mivel a hajlatnál is sebes. Úgyhogy csak lefertőtlenítem úgy-ahogy, aztán észreveszem, hogy Kami egyedül áll az egyik sarokban, de csak aggódva felé nézek, mert ahogyan fel tudom mérni, nem igazán szeretne most senkivel beszélni. Körbepillantok, és éppen elcsípem, hogy Petra újra a vállához kapja a kezét fájdalmában. A fogamat csikorgatom, de nem bírom tovább, és felé indulok. A sebével van elfoglalva, ezért valószínűleg csak akkor vesz észre, amikor már leguggoltam mellé egy elsősegély dobozzal. Várom, hogy a szemembe nézzen, csak azután állok neki a válla kezelésének. Miközben óvatosan lefertőtlenítem, és bekötözöm, így szólok hozzá.
- Nem fogok bocsánatot kérni, mert feleslegesnek tartom. Attól még, hogy most egy oldalon állunk, fél órával ezelőtt még egymást akartuk megölni. És akkor nem tudtam mást kitalálni, de már akkor is forgott a gyomrom ettől. És hát… Azért szörnyen érzem magamat, mert feleslegesen harcoltunk egymás ellen. Az emberiségnek nem önmagát kéne elpusztítania, hanem össze kéne fognia – Nagyot sóhajtok, majd még ennyit teszek hozzá. – Készen van. Remélem, azért nem fogsz kinyírni a következő alkalommal… Jó lett? Ha valami még fáj, szólj, újraköthetem… - Mondom neki bűnbánóan. Tényleg szörnyen érzem magam, ami vele történt. Ha végzek vele, és nem hajlandó foglalkozni tovább velem, akkor ismét Armin-hoz megyek, és ha már kapott rendes ellátást, akkor visszaveszem a saját kötéseimet, és újra a fürdőbe vonulok. Kimosom az anyagot, újra letörlöm a sebeim, újra kimosom, aztán az arcomról is leszedem a több napos, odaszáradt vért, port, mocskot. Hát ez rám fért… Iszom is néhány kortyot, amiből legalább fél liter lett. Ennyire szomjas voltam? Na mindegy. Amint mindennel végeztem a fürdőben, kimegyek, és az egyik falnak dőlök. Még egyszer körbenézek. Látom, hogy Eren és Armin egészen jól van, ahogy Jean is, akin láthatólag nincs túl sok seb. A társaim is hasonlóan vannak. Egyedül te vagy ilyen szerencsétlen… Aztán lecsúszom a fal mentén, az ép lábam felhúzom, átkulcsolom, és rátámasztom az állam, majd a sálat a szám elé húzom, és pihenek. Nagyon elfáradtam. Szememmel a többieket követem, bár többször is előfordul, hogy több másodpercre, akár percre lehunyva marad. Megpróbálom kikapcsolni az agyam, hogy energiát szerezzek. Még nagyon hosszú út vár ránk… A nőstény titánt még el kell állítanunk! Itt az ideje pihenni, Mikasa…
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Apr 2, 2016 23:13:17 GMT 1
Mikor megérkeztek a lakásba, Levi először a töltőállomáshoz ment... nélküle nem találták meg a kadétok, ami nem lepte meg. A Katonai Rendőrség folyton kereste őket, biztosabb volt mindent jól elrejteni. Fintorogva nézett végig a lakáson, és ahogy végighúzta az ujját az asztal lapján, azonnal megállapította, hogy látszik, évekig volt távol. Az egész helyet beborította a por, ráfért volna egy alapos takarítás. Mikor végzett a palackok újratöltésével intett a kadétoknak, és a társainak is. Nem szólt semmit, túl sok gondolat kavargott a fejében, hogy egyszerűen túllépjen a történteket. A jobb kezére nézett, és a vérrel szinte teljesen átáztatott ingujjára, majd rövid gondolkodás után előveszi az egyik pengéjét, és levágja az egyenruha jobb ujját, majd megszemléli a sebet. Közepesen mély, bár már nem olyan erősen, de még mindig vérzik. Megnyitja a csapot, érzi, hogy a jéghideg víz belemar a karjába, de nem ad ki hangot, csak nézi, ahogy a vér lassan lefolyik a mosdókagylóban. Fél kézzel az arcát is megmossa, az orrvérzése már szerencsére elállt, de az arcán még látszik Mikasa ütésének nyoma. Felidézi, hol is tartották a kötszert, majd gépiesen előveszi. Akkor lép ki a mosdóból, mikor Mikasa épp oda készül... egy pillanatra a lányra néz, de elfordul, és némán kezdi bekötni a karját az egyik székben ülve. Az alkarján és a felkarján megszorítja a kötéseket, de a könyökét szinte teljesen szabadon hagyja, hogy tudjon rendesen mozogni.
"Tudom, hogy jól döntöttél." idézi fel Pixis szavait. Túlságosan összezavarják a történések. Gyilkos parancs? Nem ilyennek ismerte Erwint. Tudta, hogy a férfi kész feláldozni embereket a cél érdekében, de mégis eddig elmenni... ~Nem gondolkodhatok ezen túl sokat. Kevés az időnk. Mindenkinek a lehető legjobban kell teljesítenie, ha a nőstény óriás ellen megyünk, és mind kimerültek és sérültek vagyunk. Ennél pocsékabb helyzetben nehezen lehetnénk.~
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Apr 2, 2016 23:52:18 GMT 1
Pár pillanat telt el azután, hogy a lány nevét kérdezte. Az felkapta a fejét, majd válaszolt.
„Nocsak barátkozunk?” –felnevetett- „Amúgy Kamilla Evans vagyok… És te?”
Kyle nem gondolta volna, hogy ezt a választ kapja, és a barátkozós rész meglepte. Szerette tudni az ellenfelei nevét… Így érezte tisztességesnek. –Nem barátkozni jöttem…- Jelentette ki monoton hangon -Kyle Northon…
„Szóval Kyle… örvendek!” –mosolygott elragadóan- „Tudod ha nem lenne ez a helyzet, akár barátok is lehetnénk!” Erre megdöbbent. Tulajdonképpen fogalma sem volt róla, hogy mi a fészkes fenét művel. Csak körözgetett az ellenfelével a tetőn, néha megkarcolták egymást, hogy meglegyen a látszat és ennyi. Legalább tisztában lehetett vele, hogy egyikőjük se fog meghalni, és ez megnyugtatta… Nem kellett megölnie egy kadétot. Hosszú idő után először öntötte el valamiféle nyugalom. Ez addig tartott, amíg a lány ismét meg nem szólalt. Eddig csak nevetett, de szinte fel se tűnt neki. „Szereted a tejet?” Ezt teljesen komoly arccal. A srácot olyan hirtelen érte, hogy majdnem leesett a tetőről a francba. Sose érezte magát ilyen idétlenül. Tejet… -Kávéban… kizárólag. – Látta erre a lány fintorát, amiről azonnal az jutott eszébe, hogy rossz az ízlése. „Kávéban? Phuj, elrontod a tej ízét! Még ha azt mondanád, hogy kakaó! Az még finom is! Bár mindkettő rohadt drága és luxuscikk… Ezért jó, ha vannak kapcsolataid, hahah!” Kami kihúzta magát büszkén, amire neki is mosolyognia kellett. Nők meg a kapcsolataik… „ Tudod, a családomnak vannak tehenei is, és a feleslegben megmaradt tejért kapunk ilyen luxuscikkeket, mint például kakaó, vagy kávé…” Láthatóan megborzongott, Kyle féloldalas vigyorra húzta a száját. – Tudod ha ennyire utálod a kávét, akár ide is adhatnád… - Nagyon drága volt a kávé… ő is évente ha egyszer hozzájutott… de akkor nagyon. A homlokára akart csapni, ahogy tudatosult benne, hogy bekávézva pont olyan volt, mint Dieb ha oxigént szívott. “Hmm, és mit adsz a kávéért?” Huncut csillogás a szemben… színpadiasan megforgatta a szemét. “Ebben a világban semmit sem adnak ingyen!” Már majdnem felnevetett. – Tudnék mit… - Kacsintott volna, ha lett volna mivel. Szóval pislogott. Ő is végignézett a többieken… Nem tetszett neki a látvány. Felsóhajtott. – Egy tehén nálunk is akadt… - Ugyan nem voltak gazdagok soha, éppen cask megéltek, de az az egy tehén volt nekik. És utált tehenet fejni. Viszont mióta elvesztette a családját, azt kívánta, bárcsak fejhetné inkább a tehenet…
“Á, szóval van egy kis állatismereted. Nem rossz, nem rossz. És a lovakkal hogy állsz? Én nagyon szeretem őket! Otthon nálunk van 7!” Hét… Ő maga azelőtt nem is ült lovon, mielőtt a kiképzőtáborba került. Emlékezett az első alkalomra, mikor lóra kellett ülnie. Akkor tényleg leesett a francba. De azóta megszerette… Bármikor rábízhatta az életét a lovára…
Ekkor hallották meg a hatalmas zajt, és Kyle látta ahogy Eren végül elborult. A következő pillanatban Kamilla nekilódult. Ő is megindult utána. Habár kapott egy “Csao”-t, neki is arra volt dolga. Aztán mikor vagy 20 méterrel előtte a kiscsaj eltanyált, már tényleg nevetnie kellett. Nem is emlékezett rá, mikor nevetett utoljára… El is felejtette milyen a nevetés hangja.
Másik irányba indult tovább, de ugyanúgy Eren felé… Azonban beavatkoznia nem kellett, elég volt cask szemlélnie az eseményeket. Aztán minden gyorsan történt… fel se tudta fogni Erwin érkezését és utasításait. Már cask akkor eszmélt fel, mikor a hadnagy leütötte… LEÜTÖTTE Erwint. Nem hitt a szemének. Még sose tagadott meg parancsot… ahogy Levi sem. Épp ezért el nem tudta képzelni, hogy mi is a helyes… Bár nagyon ritkán kapott közvetlenül Erwintől parancsot, általában Levit követte, így egyáltalán nem volt olyan érzése, hogy az átállással parancsot tagad meg. ~De vajon a parancsnok… Mi lehetett a célja…? Erwin nem hülye… Ennek oka volt…~
Ekkor sétált be valaki a látóterébe… Mikasa… Megállt előtte és felé nyújtott egy pár pengét. Az Ő pengéit, amit lenyúltak tőle… Nem tudta, hogy merges legyen, vagy már ne is foglalkozzon vele… Elvette a pengéket és megvizsgálta őket. – Visszahoztad a pengéimet véresen… és csorbán…? – Nem kereste az értelmét a dologbak… belenyúlt a zsebébe. És kivette belőle a lány jelvénét, majd a mellkasához nyomta, a szíve fölé. Erősen odanyomta, de nem akarta hanyattlükni. – Én… meg ezzel tartoztam.
Aztán ha a lány megfogta a jelvényt ő elvette a kezét… Aztán elsétált az ellenkező irányba. Látta ahogy Martha próbál segíteni a parancsnokon… nem ment oda zavarogni.
Később végignézett mindenkin a hadnagynál. Megnézte Diebet is, aki igen alaposan helyben volt hagyva… mikor Mikasa kiment onnan, megszólalt. – Ejyne Dieb… De legalább megmaradsz… Hamarabb összeszeded magad mint gondolnád…
Meg akarta veregetni a vállát, de végül nem merte. Nem tudta, hol okoz neki fájdalmat, így fégül kiment… Látta a hadnagy állapotát… nem is a fizikai ragadta meg a figyelmét hanem a lelkiállapota. Levi pocsékul volt. És teljesen megértette. Ráadásul mocskos volt minden az egész házban. Mikor Petra egy kicsit elszabadult, odament hozzá. – Hé… A hadnagy elég pocsékul van… -suttogta- Mit szólnál hozzá, ha kitakaryítanánk? –mosolygott a lányra. – Szülj Gunteréknek is, ha majd ráérnek. Keresek valami tisztítószert… - Elindult ez egyik szoba irányéba, de akkor meglátta Marthat a sarokban ülni, és kardot élezni. Nagy levegőt vett és odatérdelt elé. – Martha… Minden rendben lesz… - Mondta óvatosan… tudta, hogy ilyenkor a legszebb szóval is ki lehetett hozni a sodrából… Mégse bírta ki. Arra viszont ügyelt, hogy ne érjen hozzá...
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Apr 3, 2016 3:51:22 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Nagyokat pislogott, hátha felébred ebből az álomból, de el kellett ismernie, hogy ez már nem egy újabb rémálom. Rivaille hadnagy az imént komolyan leütötte Erwin parancsnokot, ez pedig egy valamit jelentett, még ő sem tudja pontosan, kiben bízhat meg. Körbepillantott azon a katasztrófán, amit most maguk mögött hagynak. ~ Ezek szerint minden hiábavaló volt. Áratlan emberek haltak meg, házakat romboltunk le, egymással küzdöttünk és ezt mind hiába. ~ megrázta a fejét és ránézett a véres kardjára. ~ Majdnem megöltem azt a felderítőt. Lehet, hogy nagyon bökte már a csőröm a kudarc, ami a várban érintett, de hogy ilyen bosszúálló legyek… ~ ezzel mérgesen visszacsúsztatta a pengéit.
Felderítők és kadétok már szövetségesként indultak visszafele a hadnagy házához. Felfigyelt a sántikáló Mikasára, ezért rögtön mellé sietett. – Úgy látom el kéne a segítség. – kedvesen felé mosolyog, majd megragadja a karját és ráteszi a vállára. Így sem haladnak valami gyorsan, így van idejük egy kicsit beszélgetni. Mayu a lány sebeit figyeli, a karján is észreveszi a feliratot, de az utóbbira nem tesz megjegyzést. – Elég csúnya a lábad. Mi történt a harc közben? – Aggódva Mikasa szemeibe néz, aki mindent részletesen elmesél neki. Mikor Diebről kérdezi, kicsit meghökken, de őszintén válaszol. – Nos, igazából kifejezetten jól esett. Tudom, hogy durva, még én sem ismerek magamra, de muszáj volt valakin levezetnem a dühömet. Sajnálatos módon ezt nem egy óriás bánta, hanem ő. De azért egy kicsit megérdemelte. – Büszkén elvigyorgott, mint aki jól végezte dolgát. Majd ismét komolyra fordította a szót. – Egyébként mióta ilyen szoros a kapcsolatotok Erennel? Mi késztett, arra, hogy mindenáron megvédd? – Figyelmesen végighallgatja Mikasát, majd ezt csak úgy megjegyzi. – Egyébként úgy hiszem jó hatással vagy Jeanre is. Szerintem hallgat rád. Nem is azt mondom, hogy minden döntésében befolyásolod, de látszik rajta, hogy számít neki a véleményed és elgondolkozik rajta. – A lány válaszára csak bólintott egyet, majd szorosabban megtartotta, hiszen a vállrángatástól kicsit megimbolygott. Mikasa következő kérdésére viszont elpirult és kínjában nevetni kezdett. – Haha, ne nevetess már. Tudhatnád, milyen esetlen vagyok, ha emberekről van szó. A katonaság előtt barátaim sem voltak és még így sem vagyok a legjobb társaság. Kiskoromban magántanuló voltam, így a családomon kívül, szinte senkit nem ismertem, tehát jól megvagyok egymagam is. – Lezárásképp barátságosan rámosolygott, ugyanis megérkeztek, Mikasa pedig a dolgára sietett.
Körbenézett a sérülteken, ekkor döbbent rá, hogy Dieb van a legrosszabb állapotban. ~ Ezt pedig én műveltem vele. Hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy egy kicsit sem esett jól. Nem szép dolog, de ez van. Elvégeztem a rám hárult feladatot, ráadásul ölnöm sem kellett érte. ~ Ránézett a combján lévő karcolásra. ~ Ezzel meg nem kell foglalkoznom, szerencse, hogy ennyivel megúsztam. ~ Levi éppen ekkor kisétált a fürdőből, majd leült egy székre, ahol elkezdte kötözgetni a karját. ~ Ha valaki tud valamit a bátyám haláláról az csakis a hadnagy lehet, de nem merek így odamenni hozzá. Biztosan nincs most a legjobb hangulatában, mindenkit megviseltek a történtek. Talán lesz még rá alkalmam, ha meg nem, akkor egy gyáva nyúl vagy Mayumi és sosem fogod megtudni mi történt pontosan. ~ Miközben magában gyötörte magát megpillantotta Kamit a sarokba húzódva. Nem gondolta végig, hogy valószínűleg nem akart társaságot ezért fogta magát és lehuppant mellé. – Szívás. – ránézett a lányra, aki a fejét sem mozdította. – Nem rég még ugyanebben a sarokban nevettünk a hülyeségeimen, emlékszel? – Kissé felnevetve megbökte a lány térdét, mire csak jobban összehúzta magát. ~ Vajon, mi baja lehet? Nem is láttam az események közben… Biztosan történt vele valami, bárcsak tudnám, mivel vidíthatnám egy kicsit fel… Ó, mondjuk tejjel! Honnan a lópikulából szerzek most tejet? Hát persze, hogy sehonnan… ~ Elgondolkodva felhúzta a térdét és átkarolta őket. Így marad mindvégig, amíg senki nem szól hozzá.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Apr 3, 2016 10:18:21 GMT 1
Martha nem figyelt a külvilágra, csak robotosan élezte a kardját. Ám Kyle letérdelt elé és megpróbálta kicsit megnyugtatni. Martha...Minden rendben lesz...-ekkor a lány megállt az élezéssel.
-Minden rendben?-mondta komoran olyan hangerővel, hogy csak a társa hallja.-A parancsnoknak nagyon sok mindent köszönhetek. Még akkor is, ha ezt ő nem tudja. Mikor katonának álltam csak egy célom volt. Hogy megöljem azt az embert, aki kétszer is tönkretette az életemet. Akkoriban nem éreztem semmit. Nem voltam szomorú, boldog, kétségbeesett. Nem is nevettem sose és nem is sírtam. Mondhatni nem éltem. Össz-vissz csak a bosszú hajtott. Ám amikor választani kellett, hogy hova csatlakozunk először a Katonai Rendőrséget választottam. De egyik nap eljött Erwin parancsnok emberek toborozni a felderítőkhöz. Valami nagyon megfogott a szavaiban. Valami, ami teljesen megváltoztatta az életem...-pár másodperces szünet után- Neki köszönhetem, hogy újra elkezdtem érezni...hogy újra lehetek boldog és szomorú. Miatta...élek. És most ott hagytam a legfontosabb embert számomra védtelenül egy sikátorban kikötözve.-ekkor megragadta Kyle felsőjét és a fejéhez húzta. Martha a füléhez hajolt.
-De nem árultam el...és nem is fogom!-suttogta és visszalökte a földre a társát, majd egy félelmetes pillantást vetett a szemébe. Lassan felállt és kiment a ház elé és leült a lépcsőre.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Apr 3, 2016 12:14:33 GMT 1
Kami olyannyira elmerült a gondolataiban, hogy teljesen elfelejtette, hogy az arca, és a keze is csupa vér és mocsok. Azt sem vette észre, hogy Mayu mellészegődött, és beszélt hozzá. A fejében egy kis mese fogalmazódott meg. Régebben nagyon sokat mesélt a kishúgának különböző tündér királyfikról, akik megmentik a szépséges hercegnőt. Igaz ő maga sosem rajongott ezekért a kitalált dolgokért, és sosem volt az a megmentésre szoruló, szépséges és jóságos hercegnő típus, de ebben a helyzetben egy kis reményt és erőt adott neki a folytatáshoz. Közben legalább arra is rájött (szerencsére), hogy a gázpalackjai csaknem teljesen üresek, ezért elballagott feltölteni. Közben továbbra is a kis álomvilágában volt, és szőtte tovább a fejében a kis meséje fonalát. Visszafele úton legnagyobb örömére talált egy kis lapocskát, és hozzá egy egész jó állapotban lévő ceruzát is. A papírt meredten figyelte menet közben, mintha már rá lenne írva a kis meséje. Közben ő már látta az egészet leírva, és nagyon elégedett volt magával. Újfent elfoglalta a sarokban a helyét ( Mayumit még mindig nem vette észre), leült, lerakta a lapot a földre, és elkezdett körmölni. Szemei csillogtak, nagyon élvezte ezt. Megfeledkezett minden bánatáról, miközben arra gondolt, a húgocskája milyen csillogó szemekkel, és boldog mosollyal fogja fogadni ezt a kis mesét. A hercegnőt egyértelműen róla mintázta, ezért lágyan mosolyogva pár könnycsepp hullt a papírra. Kami azonban ezt sem vette észre, mint ahogy azt sem, hogy bal kezével összevérezte a lapot. Arra sem figyelt fel, hogy Mayu a válla fölött nézi, hogy mit csinál. Ő csak írt és írt, egyre nagyobb lelkesedéssel. Amint kész lett, elégedetten vette fel a papírt, és olvasta el a művét. A végére érve kisebb sokkhatásként érte a felismerés: ~ Atya ég, ez a királyfi kicsit hasonlít Levi hadnagyra. ~ Felpillantott, tekintetével a hadnagyot kereste. Látta, amint épp a karját kötözi egyedül. Szívesen odament volna segíteni neki, azonban egyrészt kicsit meglepte a felismerés, másrészt elég szégyellős volt. Tehát végigmérte a hadnagyot, majd újra a lapra nézett, majd megint a lapra. Így járatta a tekintetét a kettő között még egy ideig. Aztán észbe kapott, és egy kicsit elpirulva gyorsan négy részbe hajtotta a lapot, és el akarta rakni, amikor Mayu kikapta a kezéből a lapot, és fürgén arrébb állt, majd nekikezdett az olvasásnak.
-Héé! –kiáltott fel Kami kissé túl hangosan, és olyan hangon, mint egy sértődött kisgyerek. – Mayumi add vissza, az az enyém! – Hozzá durci hörcsögre hasonlító arcot vágott.
imgur.com/FVIuMbD
(Ezer hála Mayunak és Dogornnak! :3 )
A lapon: „Egyszer volt, hol nem volt, a Falakon is túl, egy hatalmas hegyek által elzárt vidéken volt egy királyság. Ebben a királyságban a királynak volt egy fia. Ez a fiú bár alacsony volt, de rendkívül erős. Már jócskán abban a korban járt, amikor feleséget kellett volna választania magának, azonban ő ezt nem tette. Őt csak egy dolog érdekelte, mégpedig, hogy a birodalmuk békéjét fenyegető óriásokat eltüntesse. A királyi udvar hírül kapta, hogy a galád óriások megtámadták a Három Fal Birodalmát, és elrabolták az ottani hercegnőt. A herceg egy pillanatig sem tétovázott, fogta a lovát, és az aranyozott 3D manőverfelszerelését, és útnak indult az Óriások királyához, hogy megmentse a hercegnőt. Útközben rengeteg óriásszolga állta útját, de mindet legyőzte. Az Óriás királyának lakhelyéhez érve a herceg leszállt nemes és hű paripájáról, és egyedül hatolt be a barlangba. Amint meghallotta a hercegnő sikolyát, szaporábban lépkedett, ami lassan átcsapott futásba. Egy hatalmas tág üregben talált rájuk. Az óriás épp megenni készült a hercegnőt, azonban a herceg közbeavatkozott. A hercegnő tátott szájjal figyelte az összecsapást, amihez hasonlót ember még nem látott. A herceg is elszenvedett pár sérülést, de egyértelműen látható volt, hogy ő az erősebb. Sokáig küzdött az Óriáskirály, és a herceg, míg végül a herceg diadalmas győzelmet aratott. Az óriáskirály megfogadta, hogy többé nem bántják az embereket, és visszahívta a többi óriást is. A herceg felsegítette a gyönyörű hercegnőt a lovára, és ellovagoltak. A hercegnő hazájába érve a nép örvendezett, és hatalmas üdvrivalgással fogadta a hőst. Fellovagoltak a palotába, ahol a király a leánya nyakába borult.
- Ó édes leányom, úgy örülök, hogy jól vagy! – mondta könnyek között. A herceg már épp indult volna, mikor azonban a hercegnő megállította.
- Várjon kérem! A sérüléseit el szeretném látni. Ez a legkevesebb, hogy köszönetet mondhassak azért, amit tett. –A herceg némán bólintott, és követte a hölgyet. Teljesen meg volt illetődve, hogy milyen kedves ez a lány, hisz vele még soha nem viselkedett senki így, aki esetleg nem tudta a rangját. Csendben figyelte a hercegnőt, amint fürgén és ügyesen ellátta a karcolásait. – Remélem így megfelel! –mosolygott kedvesen a hercegnő. Az én nevem Mirabell, és az Öné? – kérdezte még mindig mosolyogva.
-Eugén – felelte a herceg. A hercegnő és a herceg beszélgetésbe elegyedett, azonban a leány nem is sejtette, hogy egy másik birodalom hercegével beszél. Nagyon megkedvelték egymást. A herceg eldöntötte, hogy elveszi feleségül a hercegnőt. Ezért elárulta neki, ki ő valójában. A hercegnő elámult, a király nagyon megörült. Értesítették a herceg apját, és hetedhét országra szóló lakodalmat rendeztek. A herceg és a hercegnő boldogan élt ezután, míg meg nem haltak.
VÉGE
Kami végül úgy döntött, hogy megvárja míg a kis lopótök elolvassa az irományát, ugyanis nem akarta szétszakítani a lapot. Miután látta hogy végzett, közelebb lépett Mayu kajánul kezdett vigyorogni. Kami kicsit megijedt tőle, de nyújtotta a kezét a lapért. Azonban a vörös hajú nemes egyszerűséggel a magasba lendítette a karját, és lábujjhegyre állt hozzá, egyértelmű jelét adva annak, hogy nem szándékozik visszaadni azt.
„- Nagyon édes történet. Csak nem beleszerettél egy hercegbe?”- kérdezte Mayu kaján vigyorral.
- N-Nincs is itt semmiféle herceg…- Kami érezte, ahogy az arcát elönti a pír, és próbálta visszaszerezni a meséjét. Ami azonban nem ment könnyen, mert Mayu (ha nem is sokkal) de magasabb volt nála.
- Add visszaaa! – nyöszörögte ugrálás közben Kami. ~ Utálom hogy magasabb nálam!~gondolta bosszúsan. ~ Miért születtem ilyen alacsonynak? ~ „- Mit gondolsz, megmutassuk a hadnagynak?-” Mikor ezt Mayu kimondta fejével a hadnagy felé bökve, Kami felugrott a tőle telhető legmagasabbra, és kikapta a másik kezéből a lapot, majd gyorsan elhátrált. Közben már az arca csaknem olyan vörös volt, mint Mayu hajzuhataga.
- Ne merészeld! Ezt nem teheted! – motyogta kissé durcásan. – Egyáltalán miből veszed, hogy ez ő lenne? Ez csak egy herceg, aki megmentette a királylányt, ennyi. Egy kis mese a húgomnak, ha hazamegyek. Semmi köze a jelenlévő illetőkhöz…- motyogta egyre halkabban, úgy hogy a végét Mayu csak az éles hallása miatt hallotta. Gyorsan összehajtotta a lapot, és a kabátja belső zsebébe csúsztatta. Aztán Mayumit hallgatta, aki kifejezetten élvezettel használta ki ezt a helyzetet, Kami meg csak azért rimánkodott magában, hogy induljanak el végre. (Mgj.: Az arcát még mindig nem mosta meg, szóval véres is, koszos is, és még vörös is, illetve amit Mayu és Kami beszél, az olyan halk, hogy csak a másik hallja, kivéve az a rész, ahol azt mondja, hogy: "Add visszaaa!" xD.)
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Apr 3, 2016 13:59:18 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Felemelte a fejét, amikor Kami egy szó nélkül felállt mellőle és elsétált újratölteni a palackjait. Hátradőlt így a falnak támaszkodva lehunyta a szemét. ~ Csak egy kis időre van szüksége, minden bizonnyal ő is nehezen dolgozza fel a történteket. ~ Mikor Kamilla visszaért, Mayu észrevette, hogy egy darab papírt és ceruzát szorongat a kezeiben. Kíváncsian nézelődött, de barátnője vállai útjában álltak a látásának, ezért nem tudta elolvasni mit ír a lapra. Még nem töltött újra, ezért felállt és a töltőállomáshoz sietett. ~ Mindenki fáradt, meggyötört és sebesült. Megértem én Pixis parancsnokot, hogy nincs több időnk, de ezzel ismét hátrányba kerültünk. Még így is, hogy mind csatlakoztak… Kíváncsi lennék, vajon melyikük habozott egyáltalán, vagy hogy mit gondolnak erről az egész abszurd küldetésről. ~ Utoljára körbenézett a csapaton és visszabattyogott Kamilla mellé. A lány már befejezte az alkotását, szemei pedig csak úgy pörögtek a sorok felett. Mayu nem tudta figyelmen kívül hagyni, mikor az író Levit bámulta, majd tekintete cikázni kezdett a hadnagy és a műve között.
- Ohohó, ne olyan hevesen, kisasszony! - Mielőtt Kami elrakhatta volna a lapot, egy rántással kikapta a kezéből. Felállt, mire barátnője hisztivel próbálta visszaszerezni irományát. Mayumi nem foglalkozott vele, hamar elolvasta a történetet majd vigyorogva pöttöm társára nézett. ~ Ilyen naiv lennél te valójában, Kami? Még ebben a kilátástalan helyzetben is tündérmesék pattannak ki a fejedből? ~ Ezzel lábujjhegyre állt, kinyújtotta bal karját, amiben meglegyintette a lapot.
- Milyen édes történet. Csaknem beleszerettél egy hercegbe? – kaján vigyorogva Kamira nézett, aki mindenáron megpróbálta visszaszerezni meséjét. Szabad tenyerét a fejére tette, ezzel kissé visszafogva az ugrálásában. – Mit gondolsz, megmutassuk a hadnagynak? Szerintem tetszene neki… - suttogta, hogy más ne hallja meg, majd Rivaille felé bökött. Kami kihasználta az alkalmat és sikeresen kikapta a kezéből a féltett kincsét. Mayu elvigyorgott azon, ahogy próbálta leplezni, kit akart a herceggel ábrázolni, de ő nagyon is jól ismerte barátnőjét, ezzel pedig nem tudta becsapni. – Én megértelek, sőt tetszik az ízlésed, de nem gondolod, hogy kicsit magasra tetted a lécet? – Nevetve szórakozik saját magán, de figyel arra, hogy más ne hallja meg őket. – Egyébként is… Hogy nézel ki? Annyi pucoló cuccot találtam a lakásban, hogy biztosan állíthatom, Levi utálja a mocskot. Bár lehet az a terved, hogy ő maga mossa le ezt rólad… – Ezzel kuncogva és elégedetten visszaül a fal tövébe.
|
|
- és ekkor még fejbehúzták és kiterült. A földön feküdve ráált Mayu és elmondta diadalmas győzelmi szövegét amire a elgyepált személy megint csak nézett egyet -Most aztán beoltottál...- ezzel még felnézett a sötét barlang belsőre és szépen lassan lehunyta szemét de ekkor valaki előtte termett. ~Mikasa?~ erre a lány felé nyújtja karját pont úgy mint a férfi régebben Trostnál, Dieb csak elmosolyodott. A fiú nem bírta emelni karját a fájdalomtól hanem csak a lányra nézett és elkezdte összegyűjteni erejét hogy feltdujon majd ülni. -Jó újra látni.. bár következő találkozásunkat egy kis teaházba terveztem egy szép napon, de mindegy.- -Tudod jó itt feküdni... még egy kicsit maradok de ha tudsz segíteni akkor odahúzhatnál ahoz a falhoz- majd egy 2-3 méterre lévő falra pillant. A lány felültette és bekötözte a sebeket, aztán elkezdtek beszélgetni. -Tudod Mayu azért vert el ennyire mert én gyenge elméjű férfiként hátrányban vagyok ha egy nővel kell harcolnom... ti gyorsabban vagytok, mozgékonyabbak, ha mondhatom még talán eszesebbek is... és néha a bájaitokkal elbűvöltök még harc közben is... - erre a lány csak felsóhajt és megszólal megint -Hát eléggé... én megse tudok mozdulni... vicces lesz innen végignézni mi történik ott...- ezzel a férfi csak a lányt nézte szó nélkül. Mikor vége lett az eseményeknek Gunther segített neki menni majd lefektette és Petra ellátta. -Köszönöm, sokkal jobb. És Petra, kérlek ne sírj.- ezzel a fiú újracsak Mikasát nézte.
