Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 11:49:43 GMT 1
Nov 23, 2024 11:49:43 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 28, 2016 22:56:13 GMT 1
Dieb csak tovább pörgette a múlt eseményeit a szeme előtt és haladt a többiekkel. Mikor újra Marthával osztották be semmi különöset se tett csak tette a dolgát, igazából a lányhoz alig szólt. Házról házra járás során kis emlékek még mindig eszébe jutottak de sokra nem is nagyon akart visszaemlékezni. Egyik épületnél egyszercsak meglátott egy babát eldugodtan néhány hordó mögött, szinte alig látszódott és ekkor megállt és csak mereven nézett maga elé.
(menő fekete fehér flashback (ami piros real life az a flashbackben is vörös pl: vér))
Már lassan egy negyed éve itt vagyok, a kezemen lévő seb már nagyjából beis gyógyult hála a vett kenőcsöknek és egy öreg hölgynek. Sétálgatok az utcákon hátha rámtalál a szerencse bármilyen formában, közben egy talált fadarabot kezdtem el farigcsálni, amikor meglátok egy gyönyörű hölgyet. Barna emelt sarkú cipőben, amiben csinos lába foglal helyet, topogott egy hosszú kékes szoknyában amit egy kis zsineg tartott a formás testáján. Feljebb egy nagyobacska kivágású szürkés, kicsit megviselt felsőben ami dombórú felsőtestét fedte. Szinte bűn eltakarni egy ilyen dekoratív női testet ilyen ócska ruhákkal, és még nagyobb bűn nézni ahogy kerek arcát megtörli és leül egy kis, székre. Ezzel nem messze leülök tőle és a fából elkezdem kifaragni őt, már amennyire tudom. Először az arányokat veszemem fel, egy magasabb, nem vézna de nem is elhízott testalkat, széles csípővel karcsú derékkal amiben élmény lehet kapaszkodni, és egy kebles... kebellel mi gyönyörűen töri meg felsőtestét. Arca mesékbe illő, ajkai vöröslöttek kis csinos orra alatt, ami pedig kettő égkék szeme között helyezkedett el. Haja hosszú láthatólag egyenes, ámde bevolt fonva egy csodálatos fonatba, egészen homloktól végig a haja legutolsó aranyszáláig, ez csaknem olyan szép és csinos mint maga az előttem ragyogó teremtett csoda. Ekkor már kezdem szégyelni hogy folyton őt fürkészem de csak annyit veszek észre hogy ő is rámtekint szeme sarkából, rózsásan ízzó ajkait harmatozza. Elpirulok, de erre ő csak kicsit elmosolyodik és egy bájos pillantással rám néz még utoljára. Megváltozik arckifejezése, mintha valami először teljesen feldühítette majd utána megrémísztette volna. Ekkor 3 férfi állít oda hozzá s, kisebb dulakodásba kezdenek. Fürkészem riadtan mi történik majd egy csillanást látok 2 férfi oldala között, ekkor megragadom bicskámat és odasietek, hátulról elvágtam kettőnek a térd hátsó részét akik erre azonnal térdre rogytak majd ennek a ketőnek elvágom a nyak hátsó részét is. Ekkor megláttam a harmadik embert aki halálra rémült arcal nézett rám, most biztos megállt benne a szaris. Ránézek a nőre aki térdre esik majd elájul a hirtelen sokktól. A harmadik félfihoz ugrok és a combjába akarok vágni de eltér és oldalba rúg, ekkor nekiesek a falnak de azonnal elrugaszkodva ugrok egyet és a melkhasa közepébe szúrom a tőröm. Erősen fogom a fegyvert és ezzel elkezdem felvágni a férfi melkhasát, először csak a vér ömlik ki majd hirtelen megkezdem utam a föld felé, végig vágom a melkhasát ami lassan egyre jobban kinyílik minél jobban lentebb érek, majd elérek a hasához ahonnan már szinte csak leesek a földre. Amint leesek csak annyit látok hogy a férfi még mindig áll és az arcához nyúl majd elmorzsol egy könnycseppet, kinyit egy kis zsebórát majd kileheli lelkét és földre rogyik. Közelebb megyek a holttesthez majd megnézem az óráját aminek belsejébe egy kép van egy fiatal lányról és melette egy felirattal: "Egyetlen és szerető lányodtól Misától, csak te vagy nekem és csak én neked". A fejembe szálnak a gondolatok majd mintha hirtelen elvágták volna a gondolatim szálait abba is maradnak. A nőhöz lépek akit hátára fordítók majd megnézem hogy lélegzik-e még, kicsit lepillantok és kigombolom a gombokat felsőlyén és csak térdelek fölötte. Mintha kikapcsolt volna az agyam és csak egy álomvilágba lennék úgy érzem, semmi se érdekel csak az ami előttem volt. Hátrébb térdeltem, körülbelül a térdéig majd ránéztem csípőjére és megragadom két oldalról. Derekát és széles csípőjét vizsgáltam előröl, majd visszahajoltam arcához, miközben végigsimitottam oldalát és adtam neki egy búcsú csókot, ezzel begomboltam felsőjét teljesen a nyakáig, mintha félteném a megszerzett kincset mint a vad az elejtett prédát és elsétálok, ámbár meglátom kosarát és bennelévő babákat amiket vitt s, hozott a hölgy. Kiragadok belőle egyet mi szinte teljesen hasonlít rá és elválnak útjaink. Még a sarokról egy darabig figyelem míg felnem ébred, majd sóhajtok egyet és tova állok.
(end)
Ekkor sóhajtott egy nagyot a férfi mint emlékeiben és tovább állt mintha nem is történt volna semmi. Ezek után se szólt a lányhoz, csak amikor beosztott helyükre értek a nap végére. -Martha, ugye te már öltél ember?- ezzel csak néz maga elé és néz.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56 
|
Post by Martha on Mar 29, 2016 10:12:53 GMT 1
Martha felháborodottan Levi felé fordult, amikor meghallotta, hogy Diebbel lesz együtt.
-Komolyan?! Megint?!...Remek.-dunnyogta magában, de kénytelen volt beletörődni. Amikor elindultak Dieb egy szót sem szólt hozzá. Eleinte dicsőségérzete volt, mert végre leszállt róla, de később kicsit aggasztotta, hogy ilyen csendes, amióta lejöttünk. Már egy jó ideje repkedtek a házak között, amikor Martha megszólalt.
-Amúgy...Te tudtad, hogy Levi itt élt? Mert én nem. És, ha itt élt a hadnagy, akkor miért nem megy vissza a házába? Hmm...talán történt valami a múltjában. Te tudsz róla valamit?-kíváncsian a társa felé nézett, de mintha csak a levegőbe beszélt volna.-Mindegy...hagyjuk.-majd tovább folytatódott a nyomasztó csend. Egyszer csak Dieb megállt. Martha eleinte nem vette észre csak pár házzal odébb. Nem szólt semmit, csak leült a ház tetejére és várt amíg a társa vissza nem tért az élők közé. Amikor odaértek a felüljáróhoz Martha kilazította a szíjakat magán. Jó kedve volt valamiért, ezért nem tudta letörölni a mosolyt az arcáról. Odament Diebhez, de elég lelombozó tekintete volt, ezért inkább kicsit távolabb huppant le mellé. Pár perc néma csönd után a társa megszólalt. Ám ekkor Martha lefagyott és lehervadt az arcáról a mosoly. Megjelent előtte egy emlékkép, amin a húga térdelt a lábánál, sírva. Könyörgött, hogy ne öljem meg, de ekkor Martha a fejébe vágott egy kést és holtan eldőlt. A vére ráfolyt lábára. Komoran Diebre nézett.
-Nem.-felállt és elviharzott az egyik közeli zsákutcába, ahol senki sem láthatta. A szíve egyre hevesebben vert, izzadt és kapkodta a levegőt. A sírógörcs kerülgette és igyekezett befogni a száját, mert érezte, hogy sikítania kell.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 29, 2016 11:38:04 GMT 1
Eren nem szólt egy szót se, amikor Mikasa ágyba utasította. Némát kisétált a helyiségből és lepihent. Rémálom gyötörte. Azzal álmodott, hogy átalakult óriássá és tehetetlenül nézte belülről, ahogyan megölte és felfalta a saját barátait. Hirtelen felriadt és fölült. Tiszta veríték volt a homloka. Mikor maga mellé pillantott, nem látta sehol Mikasa-t. De mivel Kamilla és Mayu se volt a helyén, azt gondolta, hogy együtt lesznek. ~ Áh, a fenébe... Úgy se tudok aludni... Beszélnem kell Mikasa-val. ~ Gondolta és lassan kisétált, nehogy bárkit is felkeltsen. Résnyire nyitva volt az ajtó és meglátta Mikasa arcát a túloldalt, ahogyan beszélgetett valakikkel. Ahogyan közelebb lépett meghallotta Kamilla hangját, de elképedt azon, amit mondott. Csak megállt az ajtó előtt és tátott szájjal bambult maga elé. ~ Micsoda? Lehetetlen? Hátráltatom őket? Akkor válnék igazán hasznukra, ha felboncolnának? Rohadékok... Hogy lenne esélytelen?! Hátráltatni?! Betömtem azt hülye kaput! És még Mikasa is... Szép... Kiben bízzon meg az ember, ha nem a bajtársaiban? ~ Mondta és észrevétlenül megfordult, majd visszament aludni.
Jean lassan felkelt, kitörölte az almosságot a szeméből, nyújtózkodott egy kicsit és ásított egy nagyot, majd el is indult az őrhelyéhez. Meglepődött, amikor meglátta, hogy Mikasa-val fog virrasztani. Csak megállt az ajtóban és figyelte, ahogyan kicserélte a kötését. Mikor megkérdezte, hogy sikerült-e aludnia, csak megrántotta a vállát és karba tett kézben bámulta a város halványan pislákoló fényeit. Aztán az érzéseiről kérdezte. Jean összeráncolta a szemöldökét és gorombán válaszolt. - Nem értelek Mikasa... Az egyik percben még elhordasz egy utolsó senkinek, most meg lelkizni szeretnél... Jó! Lelkizzünk! - Emelte meg a hangerejét. - Hogy érzem magam?! Képzeld, rohadt szarul! Boldogan mentem volna a katonai rendőrséghez élni békében az én kis nyugodt életemet, erre betörnek a titánok, ez a húgyagyú rájön, hogy képes átváltozni, elrabolunk titeket a felderítőktől, embereket ölünk és menekülünk a törvény elől, mert bűnözők! Ráadásul meghal közben minden barátom, egy részeges idióta titokzatos parancsait követjük és ennek tetejében már csak a megfelelő pillanatot várjuk, hogy eltaposson minket egy titán, aki valójában egy nő és az egész emberiség ellensége! Így érzem magam! És te sem vagy teljesen komplett! Elmondta Eren, hogy mi történt valójában... Vagdosod magad, mintha élvezettel töltene el. Nem normális... Ez az egész nem normális... Ez a szituáció, ezek az emberek, ez a hely... Minden el van cseszve! - Mondta, majd elgondolkodott egy percre. - Szerintem lelépek... Esélyünk sincs elkapni azt az óriást, csak a halálunkba rohanunk, de ami még idegesítőbb az az, hogy az értelmetlen halálunkba. Csak nézz rá akárki arcára... Tudja mindenki, hogy pár nap múlva, már nem lesz életben. Még Sasha és Conny is tisztában vannak vele... Szökjünk meg! Hozzad Eren-t és Armin-t is, engem nem érdekel! Nem hiszem, hogy szeretnéd végignézni a halálukat. - Mondta és felállt. - Elmondom a többieknek is. Holnap elhúzunk innen! Szerintem egyet fognak érteni velem, hogy ez az egész őrültség. - Közben lassan besütöttek a hajnal első fénysugarai egy-két repedésen, ezzel jelezvén, hogy már másnap van. - Nem bírnám nézni, ahogyan mindenki meghal... Még azt se, ahogyan azt az öngyilkos hajlamú barmot elkapják...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 29, 2016 15:48:46 GMT 1
Halkabban és nyugodtabban válaszolok neki, amikor felemeli a hangját, közben a várost figyelem.
- Nem kéne hangoskodni, még a végén idevonzod az ellenséget… - Mondom szinte unottan, hogy bosszantsam. Fagyosan, szinte sziszegve folytatom, a szemeim villognak, úgy nézek az övébe.
– Ne haragudj, hogy érdekel, hogy érzed magad, miután az én lelkemen szárad a legjobb barátod halála… Egyébként is csak azért szidtalak le, mert aggódtam érted, másrészt te sokkal jobb vagy annál, mintsem egy helyben kelljen állnod, amíg végeznek veled, de mindegy. Századszorra is elmondom: NEM a Katonai Rendőrségen a helyed. De nyilván nem fogsz hallgatni rám, ahogy eddig sem és senkire sem. De tudod, nekem sem volt könnyű, mégsem adtam fel. Egész nap rettegtem, hogy ne történjen meg ugyanaz, mint öt éve… Akkor majdnem elveszítettem mindenkit, aki fontos volt számomra. Aztán miután kimentettük a seggeteket az állomásról, egyik percről a másikra osztagvezető leszek, egy tucat életért kellett felelősséget vállalnom. Majd egész életemben gyötörni fog a bűntudat, hogy a halálba küldtem két társunkat, köztük a te legjobb barátodat. Még fel sem fogtam igazán, amikor jött Armin, hogy az az ember, akit az életem árán is megvédenék, haldoklik, majd végignéztem, ahogy szép, lassan eltávozik, de ekkor valóban, átváltozott egy titánná, és hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Miután az életünket kockáztattuk, hogy betömjük azt a rohadt lyukat, szintén az életünkért könyörögtünk, mivel az emberiség egyelőre ellenségnek tartja Eren-t, majd amíg ti a szöktetésünket terveztétek, minket szépen megkínoztak. Nem, ezzel nem azt akartam mondani, hogy elkéstetek vagy rosszul teljesítettetek. Csak végig kellett néznem, ahogy Armin körmét kis híján letépik, az én kis vágásom semmi hozzá képest, amit kaptam… Majd jöttök ti, majdnem szétlövik a seggünket, és most itt vagyunk. Három nap alatt ha sikerült öt órát aludnom, akkor sokat mondtam, és azt sem tudom, mikor ettem utoljára. Továbbá nem tudom, hogyan tervezik egy tucat kadéttal elfogni egy gondolkodó nőstény titánt, még ha Eren velünk is van. Én megbízom benne, de nem tudom, mennyire képes befolyásolni a titánját… Mondjuk, teljesen mindegy, úgyis vele maradok… - Amikor ahhoz a részhez ér, hogy vagdosom magamat, pokoli mérges leszek, felpattanok, majd villámló szemekkel ragadom meg a pólóját, és megrántom, hogy le kelljen hajolnia, hogy egy szintbe kerüljön a szemünk. Vasmarokkal szorítom, és nem engedem el, hiába próbálkozik.
– Tudod, mindenki máshogy próbálja észhez téríteni magát. Én legalább megpróbálok józan maradni, igaz, ehhez ezt kellett tennem, de nem sajnálom, ha cserébe egy éles helyzetben ésszerűen tudok majd gondolkodni. De nehogy azt képzeld, hogy élveztem egy percét is. Ezzel megbüntettem magamat Thomas és Marco halála miatt, illetve hogy ide jutottunk. De mondj egy embert, aki normális ezek után! – A végére kapkodom a levegőt, ám összeszűkül a szemem, amikor a szökést említi. Még erősebben szorítom a pólóját, mert egyre mérgesebb leszek rá, és nem akarom elveszíteni a fejemet. Még a végén bemosok neki egyet...
– Ugyan, hová mehetnél, ha most lelépnél?! Hmmm? Nem láttad az újságot?! A fél világ minket keres, szerintem ezzel rohannál értelmetlenül a halálodba… Valóban nem látom értelmét ennek az akciónak, de nem ez a megfelelő alkalom a szökésre. Nem csak a Felderítő Légió van a nyomunkban, hanem a Katonai Rendőrség is… Őrültség lenne a Földalatti Városban elkószálni, nem is ismerjük igazán ahhoz. Egy perc alatt kézre kerítenének, főleg ha Rivaille hadnagy is itt van az osztagával – Szemeim előtt megjelenik, ahogy a barátaimat elkapják, aztán megkínozzák, aztán hogy egy titán öli meg őket.
– Itt hagynád a barátaidat, ha ők nem jönnének?! Csak úgy lelépnél?! Képes lennél erre, azok után, ami Marco-val történt? Magukra hagynád őket, mert a saját félelmeid vezérelnek? Ez önzőség… Ráadásul ha most elmondod ezt az őrült ötletet a többieknek, sikerül felbolygatnod az eddigi törékeny békénket is, ami van. Roppant vékony jégen táncolunk, Jean Kirstein. Ha ezt összetöröd, akkor biztosak lehetünk abban, hogy elkapnak, és meghalunk… Ezt szeretnéd?! De tudod mit? – Hirtelen ellazul a szorításom, de nem engedem el, majd megrázom a fejem. – Tegyél, amit akarsz. Nem is tudom, miért mondtam ezeket, soha életedben nem hallgattál még rám… De ha így folytatod, akkor nem is lesz olyan nehéz a figyelmemen kívül hagyni téged… - Ezután csak mérgesen nézek rá, ha bemegy, akkor visszaülök a helyemre, és magamban dühöngök, hogy hogy lehet valaki egyszer önző másszor meg önzetlen. Ha marad, akkor nem mozdulok, összefonom a kezemet a mellkasomon, és várom a válaszát.Képek:  (ezt csak random találtam és pont jól jött  )  
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 29, 2016 17:22:52 GMT 1
Látszott Jean-en, hogy meglepődött Mikasa reakcióján, de ő csak összeráncolta a szemöldökét és komor tekintettel figyelte, miközben beszélt. Mikor elengedte, helyet is foglalt. - Először is... Már döntöttem, hogy melyik frakcióba lépek be... Hála Marco-nak és a hülye ígérgetéseimnek a felderítő légiót választottam, csak hogy tudjad... De nem mintha esélyem is lesz valaha bekerülni, akár a felderítő légióról, akár a katonai rendőrségről beszélünk. Minket már elkönyveltek bűnözőnek... Másodjára, csak nem akarom, hogy meghaltok! Még mindig jobb lenne az, ha egy heti menekülés után elkapnának és kivégeznének bennünket, mintha már holnap megölne, egy óriásbőrbe bújt ember... Ugyan úgy féltelek benneteket és úgy gondolom, hogy űzött vadként több esélyünk van az életre, mint odakint, ahol a biztos halál vár. Még te is tudod, hogy nem tudnánk elkapni... Hát akkor miért nem mented a barátaidat? - Itt várt egy kicsit. Mikor a lány kért, egy normális embert a csapatból, Jean elgondolkodott. - Talán... Christa? Áh, nem... Aki a felderítőkhöz csatlakozik, az egytől, egyig őrült... Jah és, hogy hova menekülnék? Nem tudom! De nem fogom tétlenül nézni, ahogyan minden bajtársam értelmetlen halált hal! És igazad van! Nem csak értetek, de magamért is aggódok! Én minden életben töltött napnak örülök, ezek után... Nem vagyok erős és ezért megértem a gyengéket! Ahogyan Marco mondta... És nálunk gyengébben nemigen vannak... Az egész világ ellenünk van! De annak titulálsz be Mikasa Ackerman, aminek akarsz, nem érdekel... Nem nézem végig, ahogyan a nőstény óriás felzabálja a barátaimat! Nem bírnám végignézni, szóval inkább elmegyek, akár veled, akár nélküled, akár a többiekkel, akár a többiek nélkül! De azt sem tudom, hogy miért mondtam el, ezt az egészet neked! Annak, aki már az első találkozásunkkor lekoptatott! Most viszont dolgom van, ha megbocsájtasz! - Mondta és mérgesen belépett a házba, majd becsapta az ajtót. De ekkor hirtelen manőverezés hangját hallotta visszhangozni az utcán. Gyorsan kinyitotta az ajtót és aggódó tekintettel Mikasa-ra nézett. - Megtaláltak minket! Azonnal el kell takarodnunk innen! - Azzal befutott az épületbe és felriasztott mindenkit. Pixis már ébren volt, az ablak párkányon ült és éppen kulacsát fényesítette egy szürke ronggyal. Lassan felállt és kinyújtózkodott. - Éppen időben... Nah csipetek! Úgy néz ki, hogy Levi ránk talált, ideje menekülnünk legyetek készenlétben! Mayu az asztalon a felszerelésed, jobb, mint új korában! Azonnal manőverezéssel indulunk! Amint megadom a parancsot, sietősen távozunk ezen az ablakon! Eren lesz legelöl és őt követitek majd! Áttörünk minden védelmi vonalon, és kijutunk a városból! Nem kérhetem azt, hogy öljétek meg a felderítőket, de... Muszáj lesz... Akik az utunkban állnak, azok mind ellenségek... Mindegy, hogy hova tartoznak... Nem szívesen mondom ezt, de akik a küldetésünk sikerének az útjában vannak, azok mind az emberiség ellenségei... Meg kell védeni Eren-t! És épségben ki kell jutnunk a városból! Kérdés? - De egyből rávágta a választ. - Jó, nincs! Indulás most!
Mikor Hanji megosztotta ötletét Levi-val, befordult egy kétlovas hintó az egyik saroknál és lassan megállt a lejárónál. Pont pirkadt. A két felderítő meglepetésére Erwin lépett ki belőle. - Tudtam, hogy itt vagytok. A kadétok valószínűleg... - Mondta volna, de Hanji félbeszakította. - A kadétok valószínűleg a töpszli volt lakhelyét tanyáznak! - Szólt mosolyogva, majd Erwin biccentett egyet. Ekkor megérkezett az összes többi felderítő melléjük. - Remek ideértek mindnyájan, tehát megkapták a parancsot, Petra-tól. - Ugyanis Petra közölte mindenkivel Erwin parancsát miszerint itt találkoznak a nap feleltekor. - Induljanak most azonnal és kapják el őket! Valószínűleg nem fogják engedni, hogy elvigyük Eren-t, ezért ha szükséges, iktassák ki őket. Gondolom értesültek róla, hogy Pixis tábornok is velük van... Sajnálatos módon, ő se kivétel... Levi sok sikert! Indulás! - Mondta majd mindenki Levi után indult
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 29, 2016 19:53:58 GMT 1
http Látom rajta, hogy meglepődött a reakciómon, de amikor a válasza első mondatát hallgatom, az én szemem kerekedik ki. Ez most komoly?! Mihelyt látom rajta, hogy tényleg komolyan gondolta, csak elégedetten bólintok.
- Szerintem teljesen lényegtelen, hogy az ember egy hetet él teljes rettegésben, menekülve, vagy másnap meghal… Sőt lehet, az jobb… Kevesebb fájdalom, félelem, aggodalom – Felsóhajtok, majd mivel ő leült, én az ajtófélfának dőlök. Megint.
– Lehet, hogy több esélyünk van menekülve, sőt szinte biztos, de akkor sem ebben a koszfészekben fogunk meglógni. Nem tudnánk feljutni, itt meg elkapnak. Lehet, hogy sikerrel járna a küldetés, bár elég csekély a valószínűsége. De tudod, legszívesebben nem tenném ezt, és lelépnék veled meg a többiekkel. Azonban figyelembe véve, hogy kik üldöznek bennünket, és még csak nem is ismerjük ezt az átkozott helyet. Legalább megvárhatnánk, amíg innen kijutunk – Aztán vár egy kicsit. Lassan kifújom a levegőt. Hát nem ilyen beszélgetést képzeltem el, az biztos…
- Christa? Hmm… Nem… Szerintem Armin a legnormálisabb köztünk. És nem is azt mondtam, hogy nem aggódhatsz magadért… Csak ne a saját biztonságod vezéreljen – Csak a szememet forgatom, amikor Marco-t „idézi”.
– Ezzel nem teljesen értek egyet. Én inkább úgy mondanám, hogy gyenge VOLTÁL, ezért megérted a gyengéket. De könyörgöm! Túléltél egy csatát… És nem roppantál össze idegileg, képes vagy tovább élni a nyomorult életedet… Ez szerintem nem a gyengeség jele… De te tudod… - Nézek rá. – Tudod, kik a gyengék? Akik nem küzdenek. Akik feladják… Mert aki nem küzd, az veszít. Nézd ezt a sok szegény embert. Rengetegen beletörődtek a sorsukba, mert reménytelennek látják a helyzetüket. De mi nem adjuk fel! Nem hagyjuk annyiban, ha már belecsöppentünk, nem fogunk csak úgy elszaladni minden elől… Lehet, hogy ellenünk van az egész világ… Nem tudom. – Összeszűkül a szemem. – Ne aggódj… Eddig pozitív irányba haladtál a részemről… Eddig… És mindenkit érdekel a többiek véleménye, ha csak egy kicsit is… – Amikor folytatja, csak felé villan a tekintetem, hiszen tudatosul bennem, hogy valószínűleg komolyan mondja, hogy megszökik. Barom… - Jean, a francba is, ne menj el… Szükségünk van rád… Ráadásul, ha te elmész, akkor a többieket is összezavarod, hogy miért is vannak ők még itt… Még nem mehetsz el, kérlek… - Ezután újra felbosszant, és felé fordulok, hogy válaszoljak. Még hogy én?! – Mégis mi a fészkes fenéről beszélsz? – kérdezem felháborodva, de valószínűleg már nem fog válaszolni, de biztos, hogy hallotta. A fogamat csikorgatom. Hogy lehet valaki ekkora… Ugye nem arra gondol, amikor még hosszabb hajam volt, és… Azonban ekkor tisztán hallom a manőverfelszerlés hangját, amint közelednek valakik, ezért gyorsan az ajtófélfához lapulok. Ekkor újra nyílik az ajtó, és Jean aggódó arcát látom. Összeszedem magamat, és a fülébe súgom, hogy akármilyen közel is legyenek ellenségeink, ne halljanak minket. – Jean! Amíg ti elkészültök odabent, addig én itt maradok, hogy innen ne jusson senki be, jó? Csak majd indulás előtt szólj… - Azzal el is tűnik, én pedig megfordulok, és előveszem a pengéimet. A sajátomat. Az utcát fürkészem, ha bárkit meglátok, aki ezt a házat célozza meg, azonnal megpróbálom megállítani, azonban ha tovább mennek, akkor nem teszek semmit. Mihelyt valaki szól, hogy indulunk, utoljára még körülnézek, aztán belépek a házba, és úgy gondolom, hogy úgyis tudják, hogy itt vagyunk, szépen fogok egy széket, és azt beékelem a kilincs alá, hogy egy ideig lelassítsam őket. Aztán követem azt az embert, aki lejött értem, bár már rég felért, és az eligazítás végére érek oda. Világos… Aki ellenáll, meghal… Aztán eszembe jut Kyle, meg az a férfi, aki felsegített a tetőn, illetve a szőke hajú felderítő lány. Miért kell egymás ellen harcolnunk?! De Eren-ért mindent… Túl kell élnie… Eren mellé lépek.
- Nem tudom, mennyire tudok a közeledben maradni, de ha elöl mész, akkor légy óvatos. Nem akarlak elveszíteni - Egy pillantást vetek a Kyle-tól lopott pengékre. Még ezt is vissza kell szolgáltatnom… Mire észbe kapok, Eren már el is indult, a többiek pedig követik. Na szép… Most mehetek a legvégén… Nem szabadott volna ilyen messzire kerülnöm tőle… Valóban a legutolsóként hagyom el Rivaille hadnagy házát, és követem a többieket. Ha bárki a nyomunkba szegődik, addig nem foglalkozom vele, amíg túl közel nem ér, csak szólok az előttünk lévőknek, hogy terjesszék, közelednek. Ha nagyon közel kerülnek hozzám, akkor megfordulok, és megpróbálom kiiktatni őket, halál nélkül. Szélsőséges esetben megpróbálom megölni, de azt csak a legrosszabb esetben. Persze mindezek előtt szólok az előttem haladónak, hogy ha bármi történik, csak menjenek tovább, kénytelen vagyok feltartani őket. Csak ekkor veszem észre, hogy valahol sikeresen leesett a kötés a kezemről, és vörösen virít a feliratom… |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 29, 2016 20:36:38 GMT 1
Kyle a hadnagyot követve fülelte a parancsokat. Már lassan meg se lepte, hogy Martha és Dieb ismét egy csoportba lettek osztva, de valamilyen szinten pedig örült is ennek... Mivel a hadnagy a saját csapatába vette, úgy érezte, hogy Levi megbízik benne. Nem merte elbízni magát ezzel, de egy csepp büszkeségel töltötte el a gondolat, hogy TALÁN megbízik benne.
Sokáig köröztek a város utcáin, a tetőkön, már-már a házakban is, de semmi. Sehol senki. És Kyle kezdte gyanítani, hogy az eredménytelen csavargásuk már nem puszta véletlen. Itt több volt annál, mint hogy a kadétok elbújtak. Levi ismerte ezt a helyet, mint a tenyerét. De mintha csak kerülgették volna a forró kását.
~Félne valamitől...? Lehetséges, hogy Levi hadnagy fél valamitől...?~ Minden lehetséges volt... Mivel Levi megrögzötten és vakon ragaszkodott mindenhez ami Erwinnel kapcsolatos volt, így Kyle azt is tudta (és valószinű, hogy az osztag nagyrésze szintén), hogy a parancsnok felé is ugyanúgy voltak félelmei. Tehát Levi igenis képes volt félni. Mivel itt élt, talán egyetlen helyet akart elkerülni... Talán ahova a legtöbb emléke fűzte. És ha Pixis igazán ismerte Levi múltját, akkor nagyon is jól tudta, melyik hely is volt az.
Ezt a feltételezést Hange erősítette meg, miután Levi elküldte a többieket éjszakára a lejáratokhoz, ő maga pedig leült a hadnagy mellé és ugyanezt a felvetést közölte vele, csak kicsit szebben kikerülve a lényeget. A probléma tehát nyitott volt mindenki előtt.
Kyle is leült, csak tisztes távolságban a másik oldalára. Hallgatta az osztagvezető szövegeléseit. De nem volt idejük aludni, ugyanis pirkadt, és kelet felől befordult egy lovaskocsi a sarkon.
Erwin szállt ki belőle, mire azonnal tisztelegni kezdett. Petra meghozta a többieket is, és végül megkapták A parancsot. Egy részével nem volt megbékélve. A kiiktatással. Kyle sokmindenben biztos volt, például abban is, hogy valamilyen úton-módon megbosszúlja, hogy kishíján betörték a fejét, habár nem volt egy bosszúálló típus... emberekkel szemben. De egy dologban volt a legbiztosabb. Akármi is történjék, nem fog embert ölni.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 29, 2016 21:24:12 GMT 1
Levi hangulata elég rossz volt ahhoz, hogy ne vágjon vissza Hange megjegyzésére. ~Gyáva voltam.~ állapítja meg. ~Képes voltam meghozni egy döntést a saját gyávaságomra alapozva. Ezzel hivatalos, két napon belül másodjára viselkedtem úgy mint akinek teljesen elmentek otthonról.~ Tisztelgett Erwin felé, és bár zavarta a "kiiktatás" gondolata is, nem tett megjegyzést. ~Minden bizonnyal megvannak a saját okai. A Katonai Rendőrség tagjait megölték, semmi biztosíték nincs rá, hogy önvédelemből nem kényszerülünk olyasmire, amit nem akarunk megtenni. Ha sikerrel járunk, minden bizonnyal megtudom, mi volt ez az egész, és tisztázódik az ügy. A kadétok már így is elég rossz helyzetben vannak, de...~félbeszakadt a gondolatmenete, és úgy döntött, nem keres több magyarázatot. Úgysem látja át a helyzetet. Mindegy hányszor gondolja át, mi lehet a döntések mögött, ugyanoda ér: Vagy követi a parancsot, vagy megtagadja. Ha követi, és bízik Erwinben, akkor a tapasztalatai azt mutatták, jobban jár. Ha megtagadja, akkor pedig azt sem tudja, mi legyen az első lépés. Abba pedig igyekezett nem belegondolni, hogy a felsorolt kifogások majdnem olyan olcsók, mint amiket az otthona kikerülésére gyártott.
- Ismételten szétválunk. - biccent, végignézve az osztagon. - három részre oszlunk, Gunther, rád bízom a jobb oldalt, elkanyarodtok, lesz egy kisutca ahol tudtok kerülni, és a ház elé mentek, ha minden szerencsés, megelőzitek a kadétokat, ha nem jártok sikerrel, akkor is lefaraghattok a hátrányunkból. A bal oldalon ugyanez, Pápaszem, rád bízom a vezetést. Hárman középről fogunk menni, ide kell még két ember, ezt a csoportot én vezetem.
Mikor felállnak a csapatok, némán gondolja át, mit kell még elmondania.
- Bár fel vagyunk hatalmazva rá, csak akkor ölünk meg bárkit, ha nincs más lehetőség. Indulás.
Miközben a kadétok felé haladtak, akaratlanul eszébe jutott egy évekkel korábbi jelenet. Túlságosan déja vu érzése támadt, nem tudta egyszerűen leküzdeni.
"Közelednek, Levi!" - Farlan szavaira némán biccentett, mire Isabel hangosan elnevette magát.
"Katonai Rendőrség? Ezek semmiből nem tanulnak? - nézett hátra a lány. - Bátyó, ez most nagyon menőn hangzott, nem?
"Idióta vagy?" - kiáltott vissza Levi, mire a lány gúnyos fintort vágott, és tovább haladtak. Levi hátranézett a válla felett, és kiszúrta a csak hallomásból ismert zöld köpenyeket. A Felderítő Egység. A tudatát megtöltötték a politikus szavai... a célszemély mindenképp felkeresi őket. Nincs kibúvó, vagy így, vagy úgy, de ugyanoda jutnak. Előre fordult, majd intett a társainak, hogy kanyarodjanak le. ~Lássuk mit tudtok... felderítők.~
~Engem üldöztek.~ gondolta. ~Most meg én üldözök. Csak én érzem úgy, hogy az egész nyamvadt életem kezd rohadtul ironikussá válni?~ Magának se válaszolta meg a szarkasztikus kérdést... csak intett a társainak, hogy kanyarodjanak le.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 29, 2016 22:20:50 GMT 1
Martha érezte, hogy nem bírja tovább ezért berohant egy mosdóba és bezárta. Magához szorította a kendőjét és a katanáját és beült a helyiség egyik sarkába. A múlt képei egyre jobban előjöttek a fejében és nem bírta tovább. Sírt. Ez nagyon ritka dolog volt nála, mert valahogy mindig sikerült visszafognia. Volt egy törött tükör a falon. Egy kis darabja lent volt a földön. Martha megfogta azt a szilánkot és felállt, hogy lássa magát a tükörben. A hajtincset, ami eddig a vak szemét takarta, eltűrte. Így már jól látszódott a két vágásnyom az arcán. Egyik a jobb szemén keresztül függőlegesen, a másik az orrán keresztül vízszintesen. Már nem tudott józanul gondolkodni ezért az egyik vágáshoz tartotta az éles tükördarabot, amit már annyira szorított, hogy megvágta vele a kezét. Újra akarta vésni a hegeket, hogy emlékezzen mit is keres pontosan...hogy mi is az eredeti feladata. Pár percig állt még ott, remegve, mert nem tudta megtenni. Végül fogta és beledobta a tükörbe a szilánkot, mire a tükör még jobban betört és le is esett. Majd hátralépett és térdre rogyott. Nem bírta abbahagyni a sírást. Magát okolta mindenért, mert gyenge volt.
Eltelt pár óra, mire újra össze tudta szedni magát annyira, hogy viszonylag ép ésszel tudjon gondolkodni.
-Chh...francba...-felállt és lenézett a tükörre.-Igaz, hogy nem szabad elfelednem, hogy meg kell azt az embert találnom, de...a jelenlegi küldetésemet sem szabad.-Martha visszaállította azt a tincset, hogy eltakarja a szemét.
-Nem...inkább eltűröm. Ha már elfelejteni nem tudom a múltam...akkor már minden pillanatban emlékezzek rá.-majd komor tekintettel újra eltűrte a haját. Lassan kisétált, hogy keressen valamit, amivel bekötheti a kezét. Talált is egy kötszeres dobozt, de alig volt benne valami. A legalján látott egy kisebb géztekercset, amit gyorsan el is vitt. Még régebben hallotta, amint Petra elmondta Diebnek, hogy hova kell menniük, ezért lassan elindult a találkozási pont felé. Kevés ember volt az utcán, de akik voltak, azok mind megbámulták. Talán a sebhelye miatt, vagy talán a sírástól vöröslő szemei miatt, vagy csak egyszerűen nem láttak még ilyen pici felderítőt Levin kívül. Már pirkadt és szinte mindenki ott volt a megbeszélt helyen.
-Én érkeztem volna utolsónak?-gondolta magában. Az egyik sarkon befordult egy lovaskocsi és Erwin szállt ki belőle, majd elmondta a tervet. Martha nem reagált semmit. Még arra a részre sem, amikor azt mondta, hogy ha kell öljük meg őket. Azt gondolta, hogyha már egyszer ölt embert, akkor már nem számít, hogy hányat. Ígyis úgyis a pokolra kerül. Amikor Levi csoportokra osztotta őket egyszerűen csak érzéstelen arccal elindult egy irányba és ez pont az az út volt, ahol a hadnagy is ment. Meghúzta a szíjakat magán és a hátára rögzítette a katanáját, majd egy kicsit lemaradva, de elindult Levi után.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 30, 2016 17:14:36 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Ismerős csörlő hang hallatszott kívülről, mire Mayu a fejére húzta a párnát. ~ Nem hiszem el, hogy egész este nem tudtam aludni a nyamvadt rémálmoktól, ráadásul még az őrök is hangoskodtak… ~ Lassan kinyitotta a szemét, mire Jean beviharzott és felriasztott mindenkit. Tágra nyíltak a szemei, mikor feleszmélt mi is volt pontosan az a zaj. Kipattant az ágyából és nyomban felkapta a kadét mellényét. Pixis úgy ült az ablakpárkányon, mintha már számított volna erre. Próbált Mayu is olyan nyugodt maradni, mint amilyennek a parancsnok is látszott. Felesleges lett volna idegeskedni és nem utolsó sorban értékes időpocsékolás is. Azonnal cselekedni kellett. Pixis hangjára fogta a felszerelését és egy mozdulattal lekapta az asztalról. Akármennyire is próbált nyugodtan cselekedni a sietség miatt alig tudta összekapcsolni a szíjakat. ~ Gyerünk már… Gyerünk már… ~ Kezei remegtek, kapkodva ugyan, de végül sikerült rögzítenie magához. Így is előbb lett kész pár kadétnál, ezért fogta magát és kiszólt a még kint álló őrnek. Kinyitotta az ajtót és csak ennyit mondott: - Mikasa. – biccentett egyet befelé, ezzel jelezve, hogy indulnak.
Amint kiosztották a parancsokat, rögtön tudta, hogy elől vagy középen fog haladni. ~ Ha netán oldalirányból rontanának ránk a hallásommal azt azonnal érzékelem. Így van a legtöbb esélyünk arra, hogy Erent megvédjük. ~ Pixis hangja zavarta meg a terve kidolgozásában. Pár pillanat erejéig legyökerezve állt és maga elé bambult. ~ „Muszáj lesz.” A felderítők. Ugyanúgy emberek nem különböznek a rendőrség embereitől, akikkel kis híján végeztem… De ez mégis csak a Felderítő Egység. Minden álmom az volt, hogy csatlakozzak hozzájuk, erre most magamra nézhetek. Egy mocskos bűnöző vagyok, nem olyan vagyok, mint Dan. Sose leszek olyan… Mindig is azt állította, hogy az egység tagjai a világ legösszetartóbb emberei. Lehet éppen bátyó barátai is köztük vannak, lehet éppen pont velük kell megküzdenem. ~ Ekkor eszébe jutott az a nap, mikor megszöktették Erenéket, akkor ugyanígy ellenszegültek a tagokkal szemben. ~ De hisz, csak eleget tettem a parancsoknak. Mindig is ezt tanították, hogy ez a helyes. Anya… ~ a szájához kapta a kezét, hogy visszatarthassa a sírást. ~ Kiben bízhatok meg? Kinek a parancsait kövessem? Nem szegülhetek ellen, de ez már mindennek a teteje. Nem fogok embert ölni, ha kell foggal, körömmel küzdök a sikerért, de akkor sem. ~ Jelképesen kihúzta a kardjait, bár tudta, hogy nem fogja használni, majd ezzel megszorította és az öklére meredt. ~ Ez egy elcseszett világ és te ellene küzdesz nem mellette. ~ Nem volt több ideje habozni a tetteiben, mert rögtön elindultak. Végül úgy döntött Eren, Pixis, Charlotte és Reiner mögött fog haladni. Sebesen szálltak a házak között az utcákon át, Mayu pedig csak a hallására hagyatkozott. Ha bárhol meghallotta a közelgő csörlő hangot, azonnal szólt a többieknek milyen irányból érkeznek. Lehetőleg minden összeütközésből kimaradt. Ha az előtte haladókat tartották fent, elsősorban megpróbált visszajutni Eren közelébe, hogy legalább a fiú ne keveredjen bajba. Amint valaki nekiront, egyelőre csak kitérni próbál meg előle, pengéit pedig védekezésre használja. Legvégső esetben próbál meg olyan sebzést bevinni, amitől támadóját csak lelassítja vagy küzdésképtelenné teszi.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 31, 2016 16:48:19 GMT 1
Miközben a felderítők Az épület felé haladtak, megpillantották, ahogyan a feljáró felé menekülnek Erenék. Mindenki utánuk eredt. Gunther csapatának sikerült eléjük vágnia. Akármerre próbált menekülni a csipet-csapat, mindenfelé felderítők. Mikor már reménytelennek tűnt a helyzet, egy nagy robbanásra és egy hatalmas villanásra lehettek figyelmesek a közelben tartózkodók. Ismételten füst töltötte meg az utcát, pont úgy, mint Trost-nál. De akkor a füstfelhőből előugrott Eren, titán alakjában és kitört a felderítők szorításából. Mind a két kezét a nyakszirtjére helyezte, nehogy bárki is ki tudja őt onnan vágni és úgy menekült mindenen keresztül. - Utána! Megvédeni, minden áron! - Kiáltotta, majd az egész csapat Eren nyomába sietett. De a felderítők sem panaszkodhattak. Könnyedén utolérték a menekülő titánt, de esélyük se adatott, a gyenge pontja közelébe férkőzni. A kadétok elszántan védelmezték a fiút. Ha valaki elég közel jutott Eren-hez, azonnal rátámadt egy, a csipetből.
Nos, eljött a nagy harc ideje, ami kockázást követel! Muhahaha! Viccet félretéve, megadom, hogy ki-kivel fog párbajozni és a kocka fog dönteni, hogy kit mennyire fog az az illető elintézni. Tehát, mindenkinek lesz egy kockája és minél nagyobb szám van rajta, annál nagyobb sebesülés fogja őt érni. Tehát ha például Levi egyest dob, akkor őt egy karcolást se fog kapni Mikasa-tól, de ha hatost akkor az igencsak kellemetlen lesz a számára. Aki kevésbé sérül meg, azt tekinthetjük nyertesnek. A harc menetét ti írjátok le. Aki veszít az csak egy kis pihenés után képes újra Eren után indulni. Nézzük is a párokat, majd a kocka beosztásait!
Mikasa vs Levi
Mayu vs Dieb
Kami vs Kyle
1: Minden támadást könnyedén kikerülsz.
2: Szinte semmi bajod nincs, csak horzsolások és karcolások.
3: Felszínes vágások, sebek, zúzódások. Nem túl vészes, de azért auw.
4. Ez már valamivel nagyobb falat. Közepesen mély vágások, jókora zúzódások. Eléggé fájdalmas.
5. Jól elintéznek. Örülsz, hogy képes vagy egyedül fölkelni és folytatni az Eren utáni utad.
6. Már-már az eszméleted elvesztése körül keringsz. Segítség nélkül, csak hatalmas fájdalmak árán vagy képes felkelni. Mély vágások, lila foltok a testeden. Tudod folytatni az óriás követését, de igencsak lelassulva.
Levi:wsvrmlhX1-6
Mikasa:1-6
Mayu:1-6
Dieb:1-6
Kami:1-6
Kyle:1-61-6·1-6·1-6·1-6·1-6·1-6
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 31, 2016 18:53:56 GMT 1
~Hát indulunk...~
Nagyot sóhajtott és Marthaval együtt követte Levit. Valami nem stimmelt a lánnyal, és rettenetesen bosszantotta, hogy nem volt alkalma megkérdezni, mi baja. ~ Nem válaszolna...~ Jelentette ki magában, de szeretett volna szólni hozzá néhány szót.
Folyamatosan a kép lebegett a szeme előtt, hogy megöl egy kadétot... Valamiért Mikasat képzelte oda, talán mert ő keltette benne a legmélyebb benyomást. Meg a szőke barom aki beverte a fejét, de az ő arcára nem emlékezett olyan tisztán. Látta a vért a kezén... aztán hallotta a húga sikolyát és halálgörgését, amitől azonnal észbekapott. ~Nincs idő ezekre gondolni... Ha rajtam múlik, senki sem hal meg...~
Közeledtek az épület felé... Kyle, amennyire tudta, megpróbálta az emlékezetébe vésni a ház kinézetét. Végre látta... honnan is jött a hadnagy. És ez a ház igazából ugyanúgy nézett ki, mint egy átlagos családi ház vagy fogadó a felszínen.
Nem értek oda. Előbb észrevették Erent és a többieket, ahogy az egyik feljáróhoz igyekeztek. Mindannyian rástartoltak a srácra, aki végül ismét bevetette az erejét, és aki a nyakszirtjét próbálta takarni, mentve a "szabadságát".
- Ostoba kölyök... -morogta magában- Csak rontasz a helyzeteden. Már rég szabad lehetnél, ha nem szöktetek volna meg...
Persze a srácot azonnal körbevették a kadétok, és ahogy Kyle közzeledett, útját állta egy kislány. Egy kislány... aki bűnözött. Nem tudta, hogy ez a lány ölt-e embert vagy sem... Azt se tudta, hogy akarta-e ezt az egészet. Átfutott a gondolat az agyán, hogy vajon akarták ők ezt? Tudta milyen érzés az, amikor kezdőként nem mersz ellenszegülni egy parancsnak, mert félsz, hogy sose fognak tisztelni. Vajon ő akarta ezt...?
Aztán egymásnak estek. Kyle nem tudta kikerülni, és a lány se akarta elengedni. Kénytelen volt harcolni vele, holott nem fűllött a foga hozzá. Nem akarta megölni, se súlyosan megsebezni, épp ezért (és a szédülése miatt, ami enyhült ugyan, de még jelen volt) ő maga is kapott pár karcolást, de tulajdonképpen komolyabb sérüléseket elkerülte.
Kihasználta a tapasztaltságát, és többet manőverezett, mint támadott. Néha megvágta a lányt, majd a falnak lökte. Felületes sérüléseket akart okozni neki, és sikerült. Kapott egy pár vágást és kisebb zúzódásokat, de nem nyomorodott meg, és ezzel az eredménnyel elégedett volt...
- Mi a neved...? - Kérdezte ahogy kerülgette, közben pedig igyekezett követni Erent.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 31, 2016 22:51:34 GMT 1
Guntherék csapata sikerrel kihasználta a kerülőutat, így sarokba szorították a csapatot. Levi arra nem számított, hogy Eren megkockáztatja az alakváltást... kevés volt a hely, kockázatos lépés... de úgy tűnik, a túlélést, és a társainak életben tartását előbbre helyezte. Valahol meg tudta érteni... de már így is körbevették a kadétokat, kevés volt a menekülési lehetőség. Követte a titánt, akit azonban elszántan védelmezett az összes szökevény. Kyle-nak egy lány állta útját, de nem foglalkozhatott sokáig a csapata harcaival, mert Mikasával állt szemben.
Azonnal sejtette, hogy nem lesz könnyű küzdelem. Túl sokat ártott neki és a barátainak (vagy legalábbis túl sokszor volt rosszkor rossz helyen), hogy egyszerűen feladja. Levi gyorsan mérte fel az ellenfele képességeit, kiszúrta a sérülést a karon, bár nem tudta elolvasni a feliratot.
- Erre már elég régóta várok. - sziszegte a lány. Az első támadása elől Levi még könnyedén kitért, de a második már a visszatámadás lehetősége előtt elérte, és a Mikasa pengéje végighasított a karján. A seb erősen vérzett, de elsőre úgy tűnt, nem veszélyesen mély. Tudott vele támadni, de a mozdulatok fájdalmat okoztak, és nem engedhette meg magának, hogy lelassuljon.
A visszatámadása sikertelen is volt, a lány azonban hibázott... a pengét nem használva egyszerűen orrba vágta.
- Ezt a barátaimért kapja, meg a hülye nem-tagadok-meg-parancsot elve miatt. - Levi érezte, hogy folyik a vér az orrából, de képes volt figyelmen kívül hagyni a fájdalmat. - Ez igazán jól esett. - biccentett gúnyosan Mikasa, ezzel viszont tökéletes lehetőséget biztosított a támadásra. Levi az ép kezével felrántotta a hátrafelé tartott pengét, ami így Mikasa térdét és lábszárát vágta meg, kibillentve az egyensúlyából. Ezután a manőverfelszerelés egyik huzaljára sújtott, ami elpattant, és a lány a falnak csapódott, több horzsolást is szerezve. Levi képes volt manőverezésre, és harcra is, de a sérült kar nem könnyítette meg a dolgát. Tudta, hogy Mikasa még utána tudna menni... bár egy szigonnyal ez nem lett volna egyszerű művelet. Ugyanakkor a felderítők sikerrel lefoglalták a kadétok legtöbbjét, és lehetőség nyílt Eren elérésére. Nem akart kockáztatni. A lányra nézett, majd ismét a titán felé, és kezdte magát egyre pocsékabbul érezni, amihez semmi köze nem volt a sem szájába folyó vér fémes ízének, sem a karjába újra és újra belenyilalló fájdalomnak. Ha nem csinálják a fesztivált, hanem várnak, akkor jóval egyszerűbb lett volna minden. Ismételten nem elemezte, mennyire hiszi el ezt, hanem gyorsan döntött. Tudta, hogy ezzel megalázza az ellenfelét, aki minden bizonnyal így is a pokolba kívánja őt, de nem tehetett mást. Nem kockáztathatott. Különben is. Idelent divatosak voltak a harc utáni megaláztatások. Ismételt önirónia.
- Petra, Oluo! - kiáltott az osztaga két legközelebbi tagjának. - Foglaljátok le a lányt. Nekem a titán után kell mennem.
Ha Mikasa megpróbálja folytatni a harcot, Petra és Oluo azonnal útját állják, és esélye sincs követni Levi-t, aki Eren felé halad. Nem a nyakszirtjét támadja azonnal, több okból. Ha nem muszáj, nem akarja megölni, ráadásul védi a gyengepontját.
|
|
Fantázia Birodalma
Kezdő tollforgató
Posts: 1
Utoljára online: May 9, 2017 9:21:59 GMT 1
Feb 23, 2016 10:26:25 GMT 1
|
Post by Fantázia Birodalma on Apr 1, 2016 5:19:41 GMT 1
legfelsőbb mesélői felülírás: Egy meteor csapódik be a Földbe, ami aztán mindent elpusztít, óriást és embert egyaránt. Mindenki meghal. Vége,
Utóirat: Boldog áprílis elsejét!
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 1, 2016 20:08:55 GMT 1
Az elején még azt hittem, megúszhatjuk. De aztán látom, hogy mögöttem jön Rivaille hadnagy, a szőke lány és Kyle. Csak összeszorítom a számat, és megyek tovább. Amíg nem jönnek túl közel, nincs baj… Aztán látok minden oldalról megvillanni fekete-fehér szárnyakat, és rájövök, hogy bekerítettek. Most mi lesz? Meg kell védenem Eren-t, de nem hagyhatom itt a helyem, hiszen még is csak az emberiség legerősebb katonája van mögöttem… De akkor… Mi történt? Eren, ugye nem? Miért kellett ez? Csak veszélybe sodorja önmagát, ráadásul még feltűnőbb… De a szívem mélyén tudom, csak így menekülhetünk meg, ha túl akarjuk ezt élni. Gyorsabban haladok. Túl messze vagyok… Ekkor látom, hogy Martha elzúg mellettem, és Kyle is felgyorsít, ekkor ránézek, és mielőtt lehagyna, még megmutatom neki az ellopott pengéit, végül biccentek egyet, és ráhagyom valaki másra. Aztán megfordulok, és egyenesen Levi hadnaggyal nézek farkasszemet. Ezt nem hagyhatom másra. Én teljesítettem a legjobban. Nekem kell megküzdenem vele… Nem tervezem megölni, de a bosszúvágy ott csillog a szememben, és egy új, ismeretlen erővel támadok. Betudom az adrenalinnak, bár ez inkább más. Végignézek rajta, gyenge pontot keresve. Ő aztán találhat rajtam eleget… Gondolom keserűen. Látom, hogy az alkotásomat is kiszúrta, ezért hogy eltereljem a figyelmét, gúnyosan megkérdem.
- Tetszik?
Mivel azonban semmi feltűnő nincs rajta, azonnal a karját támadom, hogy ne tudja a manőver-felszerelését használni. Persze, könnyen kitér, erre számítottam is a legjobb katonától. Ekkor azonban egy villámgyors mozdulattal megcsavarom a csuklóm, és egyenesen a jobb karját szántom végig, elég mélyen ahhoz, hogy egy ideig fájlalja. Hogy erre mióta vártam! De ez így nem túl megalázó… Ez harci seb… Megpróbál visszatámadni, de sikeresen kitérek előle. Látszik rajta, hogy fáj neki, de ugyanúgy próbálja leplezni, mint én. Ezen elcsodálkozom. De kihasználom az alkalmat, és egészen egyszerűen képen törlöm. Magam is meglepődöm mennyire tudatlanul cselekedtem. Csak úgy jött. Halványan elmosolyodom, amikor látom, hogy vérezni kezd az orra.
- Ez igazán jól esett… Egy feladattal kevesebb a bakancslistámon…
Azonban túlságosan elengedtem magamat. Elhittem, hogy győzhetek, hiszen a bal kezét felrántja, és végighasítja a bal lábamat, túl hosszan és túl mélyen. Azonnal kibillenek az egyensúlyomból, és felmordulok. Ekkor újra támad, én pedig védekezni próbálok, de későn veszem észre, hogy nem is rám céloz, hanem a szigonyomra. Megpróbálom visszahúzni, persze elkésem, de nem sikerül teljesen tönkre tennie. De egyelőre használhatatlan, így egy szigonnyal tudok csak dolgozni, ami persze a maradék egyensúlyomból is kisodor, így rohamtempóban közelítek a falhoz, majd belecsapódom. A tüdőmből kiszorul a levegő, és a földre roskadom. Iszonyatosan fáj a lábam, a fejem és a testem több ponton is. Remegve állok fél térdre. Körbe nézek, de vészesen imbolyog minden körülöttem, aztán sikerül felkelnem. Rögtön a sebes lábamhoz kapok. Rettenetesen vérzik, alig tettem oda a kezem, máris kifolyik az ujjaim közül a vér. Azonban nincs időm magammal foglalkozni. Látom, hogy Rivaille Eren-t méregeti, majd rám néz, aztán újra a titánt követi a szemével. Döbbentem látom be, hogy itt fog hagyni. Fenyegetően és mérgesen így szólok.
- Ne merészeljen csak így itt hagyni! Még közel sem végeztünk…
Azonban hasztalan beszélek, és beigazolódik a legrosszabb: kapok két ellenfelet, ő pedig Eren felé siet.
- Menj a francba… - kiáltom még utána, aztán gyorsan körülnézek. Mayu Dieb-bel van elfoglalva, Kami pedig Kyle-lal. A szőke lány szegény Armin-t kínozza tovább. Összeszorítom a fogamat. Hát nem volt már elég neki? Teljesen ki fog bukni szerencsétlen… Azt is látom, hogy Reiner viszi Charlotte-ot, és valószínűleg akkor Berthold őket védi. Akkor nincs más ember, akire ezt rábízhatnám, és rá sem szívesen rakom ezt a terhet. De meg kell védeni Eren-t.
- Jean! Védd Eren-t Rivaille-tól! Ne engedd a közelébe! – üvöltöm kétségbeesetten.
Ő az utolsó reményem. Ekkor megérkezik a baby-sitter vállalat két munkatársa, hogy távol tartsanak a harctól. Nem mintha különösebben sikerülne bármit is tennem az egyre remegő és vérző lábammal. Felmérem az ellenfeleim. Az egyik szigonyom használhatatlan, hála annak a szemétnek. De megjavítható. Tudom, hogy feleslegesen támadnék rájuk a pengémmel, hátrányban vagyok, ők pedig elég képzett és tapasztalt katonák ehhez. Egy olyan cselhez kell folyamodnom, amire nem számítanak, ezért elrakom a pengéimet, majd átcsúsztatom a kezem a Kyle-tól elvettekre. Aztán villámgyorsan kirántom őket, és mindkettőt Oluo-ra dobom. Ettől kissé megtántorodom, de nem hagy el még az erő, ami eddig tartott életben. Hányinger környékez a következő döntésemtől, de nem tudtam mást kitalálni. A még működő szigonyomat Petra vállába próbálom lőni, és vagy sikerül talpon maradnia, akkor gyorsan közelítek felé, és vagy teljes súlyomból ellököm, vagy a fején átugrom, és hátulról rúgom fel. Ha ez megvolt, utána Oluo-t is megpróbálom kiiktatni. Ha Petra nem marad talpon, akkor elkezdem magam felé húzni, és vagy felrúgom/megsebzem, vagy hagyom, hogy a mögöttem lévő falra kenődjön fel. Inkább az utóbbi. Utána szintén Oluo-val foglalkozom. Nála is bepróbálkozhatnék ezzel, de ő nem olyan pici és könnyű, mint Petra. Remélem, a repülő pengék eléggé megsebezték, vagy lefoglalják addig, amíg őt is kiiktatom, leginkább elvágok egy szíjat, hogy ne tudjon követni. Ha sikerült mindkettőjüket harcképtelenné tenni, akkor még egy szíjat elvágok rajtuk, hogy tényleg ne tudjanak utánam jönni, felveszem Kyle pengéit, és egyetlen szigonnyal, szinte használhatatlan bal lábbal indulok Eren felé. Pontosabban Levi felé. És ott folytatom, ahol abbahagytam. Illetve ha valahol nagyobb szükség van rám (amit kétlek), akkor odamegyek. De ha végképp nem tudok segíteni senkinek, megpróbálok csaliként szolgálni, hogy a többiek elmenekülhessenek. Bár kétlem, hogy bárki is foglalkozna velem, biztos Eren-t támadják.
Ha nem sikerül egyiküket sem kiiktatni, akkor addig próbálkozom, amíg nem sikerül, de nem adom fel. Hiába ordítanék fájdalmamban, egyelőre az az ismeretlen erő nem hagyja, hogy ezzel foglalkozzam. Ha végképp semmit sem sikerül a két őrömmel tenni, akkor megpillantom, hogy az a férfi aki felsegített a tetőn enyhén szólva szar állapotban a földre kerül. Mayu által. Miután tudatom Petráékkal, hogy nem, nem fogok semmi rosszat tenni, a lányra nézek, és még a pengéimet is elrakom.
- Szép volt Mayu... - biccentek Dieb felé. - Kérlek, segíts Jean-nak Rivaille-t megfékezni. Én... hát elbuktam... Nem tudok tovább harcolni... - A lábamra mutatok, illetve a rossz szigonyomat is megmutatom neki. - De azért ő is megkapta a magáét... - Harapok mérgemben az ajkamba, ezzel sikeresen újra vérezni kezd. - És Mayu! Éld túl!
Még meghallgatom a válaszát, aztán ha elindul, akkor én a sérült férfi felé sántikálok, mikor mellé érek, kinyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem.
- Olyan... Déja vu érzésem van... Miért lehet? - kérdezem tőle egészen nyugodtan. Ha sikerül legalább felültetnem, megpróbálom egy falnak dönteni. DŐLT Nem szeretek felesleges áldozatokat látni... Végig nézek rajta.
- Egy ideig úgy tűnik, nem fogsz harcolni, barátom... - Ha vérző sebet találok, akkor előveszem a felszeletelt kadét mellényemet, és szó nélkül bekötözöm azokat, azonban a lábamon túl nagy a seb, ezért azt nem tudom ellátni.
- Nem szeretem a felesleges áldozatokat... Nem egymás ellen kéne harcolnunk... - Ennyit mondok magyarázatnak.
Aztán kissé távolabb, de mellé állok. A két jómadár úgysem fog elengedni, hiába próbálkoztam bármivel. Az elég ramaty állapotban lévő férfire nézek.
- Mégis mi a jó francot sikerült csinálnod, hogy Mayu így szétszedett? Bár, elég ügyes lány, te mégis csak Felderítő vagy X éve... - Aztán ha válaszol, csak felsóhajtok, majd még ennyit hozzáteszek. - Eléggé rácsesztünk erre, nem igaz?
Aztán Eren és a srácok felé nézek. Legalább a többiek jussanak ki élve…
(Diebbel csak akkor beszél Mikasa, ha nem sikerül a párost kiiktatnia. Amúgy Eren felé megy, és nem foglalkozik vele.)
  
|
|
)
