Víztisztító

Midőn az étkezéssel és a tudományos kutatással is végzett, erős, hideg szél köszönti, meg is lobbantja szoknyáját és a közeli lópokrócot is messze hajítja. A tűz megremeg, nem sok tartja még életben, lángjának pilácsa azonban nem csak azt jelzi, hogy szükséges fa szűkében körbenézni vagy más éghetőt rádobni. Egy ládára vetül a fénye, melyet eddig a pokróc takart el és ülőalkalmatosságként szolgált és rajta egy vörös keresztjel. Orvosi ládának tűnik, de mégsem. Az alapja fekete, nem fehér, valamint szerkezete robusztus, tömény, még az acélnál is keményebb és egyáltalán nem nyitható. Valamint, ha megemeli, meglepően nehéznek találhatja. A felirat rajta szinte kivehetetlenül lekopott, egyedül az "A2M0" kivehető ki. De mi értelme van, ha nem nyitható? Ha zárva van, miért nem látható rajta kulcslyuk? Sajnos erről már az előző tulajdonosai nem fognak tudni mit mesélni.

/Ha nem akarsz ezen a szálon menni, akkor csak nyugodtan hagyd ott /

A lángok tovább bírják, mint Ivon ébren, de ők is elszunyadoznak. Nyugtalan álmából egy csipogás kelti fel és mikor felnyitja a szemét, egy nehezen kivehető alak és a távolból pedig egy zúgás. Elsőre valami szörnyetegnek tűnik, pikkelyes szürke bőrét haloványan világítja a hold, fejéből fénysugár vetít a nyitott ládára, hátán hatalmas teknősszerű páncél és hosszú, aránytalanul hosszú karjának a végén egy apró láng sápítozik, tompa bogárszemeivel kivehetetlen irányba néz. Egy ilyen borzalom megfagyasztja rémületében, így nem tudja elárulni magát, bár menekülni sem. Szerencséjére, a rém nem érdekelt benne, egyelőre, valószínűleg olyan halottnak tekinti, mint a többit és amíg nem mozdul meg, addig ez így is marad. Amint a homályos foltok kitisztulnak, egy emberszerű alakot lát meg, teljes vértezetben, védőmaszkban, a kezében egy lángszórónak tűnő tárgy, a hátán pedig egy hatalmas palack. Nem jelent kevesebb veszélyt, mint előtte, de megmagyarázható, kézzel fogható, ismert. Ez megnyugtathatja. A ládát viszont kinyitotta és oldalról szép képet is kap a tartalmára.

Papírok, Sky chemicals logó. Mi más lenne. Hallomásból ismerheti, ezeknek köszönhetik azt, hogy az emberiség ilyen nyomorúságos állapotban létezik a pusztulás határán táncolva. Ha ki tudta nyitni, akkor valami köze csak lehet hozzá. Bár inkább néz ki kósza fosztogatónak ő is. Ezt alátámasztja, hogy pár papírost magához is vesz, a maradékot pedig lendülettel feldob az égbe és hagyja, hogy a szél messzire szórja őket szét. A zúgó hang erősödésére fénypászták jelennek meg mellette, az idegen pedig visszazárja a ládát, fejlámpájának a fénye pedig eltűnik.

Az eddig halk zúgás felerősödik és szinte majdnem legázolja egy autó, a fényszórók csóvája pedig a halottakra vetődik és a ládára. Az idegen áll a sötétben, ruházatához képest szinte hangtalan. Nem úgy, mint az érkezők. Egy bakancs lép mellé, rajta a Skulltop gang felirata. Logikus, ők azok, akiknek ennyi hatalma lehet, hogy az átkozott kincsként szolgáló feketeolajat nemcsak, hogy megkaparintsák ezen pusztító járművek irányításához, de meglegyen a hatalmuk is rá, hogy megvédjék. Az éjszaka elszabadította az összes borzalmát, de úgy látszik, hogy ez a csapat se érdeklődik iránta. nem tudja megmondani, hogy merre néznek, nem lát fel olyan magasra, de a lámpák erős fénye még csodálatosabbnak mutatja játékának maradványait. Zörgést hall, megrezgették a kulcsokat.

-Hát, úgy látom, ezekkel már nem fogunk üzletelni, meg kell mondani a Főpatkánynak, hogy még egy ideig rohadhat a kútnál.
A hang fiatalos, érzelemmel telt, ezeknek a jajkiáltásai a legélvezetesebbek. Nem úgy, mint a rekedtes öreg, aki visszaszól.
-Ne légy ekkora vadbarom, ott van a láda és ahogy nézem, könnyebb dolgunk lesz elvenni, mint hittem. Szépen tedd el azt a szart, vagy kilyuggatunk!
Fegyverkattanás, nem szarral gurigáznak, a fiatalabbnél egy automata géppuska, az idősebbnél shotgun is. A páncélos szótlanul áll, őt könnyen kiveheti, de fegyverét lehajtja a földre, a kis láng kihuny a végén. Valamire vár.
-Örülök, hogy megértjük egymást.
El is indulnak a láda felé, nagyon értékes lehet a tartalma, ha mindenkinek ez kell. Nem látszik rajta, hogy nyitva lett volna, párakat ez nem akadályoz, hogy a fegyverüket az idegenen tartsák. A ládának a közelébe érve Raven szinte teljesen kiveszi az alakjukat.
-Gratulálok a trancsírozáshoz, te beteg állat.
Szarkasztikus dicséret, mellyel Ivon érdemeit lopják éppen. Egy nyomott, talán a maszktól, nehezen kivehető, de érthető hang válaszol.
-Ez nem az én névjegyem, jobban szeretek toborozni, mintsem katonákat pazarolni. Még van esélyetek önként csatlakozni. Seregem hamarosan vonulásra kész és amint Nepal city elbukik, már nem leszek ilyen készséges.

A válaszuk bár erős, de elég egyértelmű.
-Baszd meg a behívód. - és a shotgun eldördül. A páncélost persze ez nem hatotta meg, talán ő sem érez fájdalmat, de valószínűbb, hogy a ruházata védte meg, a szikrázódás közepette, melyeket a lepattanó sörétek okoztak. Ki tudja, talán Ivon is kapott egyet, csak nem tud róla.
-Szomorú...
Az idegen fegyverét fel sem emeli, de gombnyomásra a végéből sűrű gáz jön elő, furcsán sárgás és tömör, mely a támadókat pillanatokon belül el is nyeli. Pár lövés elhangzik, de Ivon erősen kétli, hogy célba találhattak volna. A szél csak úgy zabálja fel a sárga ködöt, de elnyúló pillanatokig csak fúj és fúj feléjük. Köhögés, hörgés, üvöltés, majd csend.
-Üdv közöttünk, kadétok.
És az eddigi bandatagok görnyedve állnak, tekintetük kiürült, bőrük beszürkült, arcukról elmosódott minden érzés és értelem. Lezüllött ösztönlényekké váltak, pont olyanná, mint amiből Ivon már több ezret is látott.

Viszont ami ezután történik, az meglepi. A zombik természetét ismeri, rátámadnak minden élőre, akiből táplálékot remélnek. Ellenben az idegen mintha nem is létezne a számukra, iránytalanul kódorognak. Az idegen még meg is veregeti a vállát az idősebbnek és, ha már lehetősége van rá, ki is lopja a zsebéből a kulcsot.
-A szolgálati járművet a felettesének szolgáltassa át, köszönöm.
Majd beszállt a túloldalt a járműbe és elhajt. Ami ott maradt az Ivon, a két mit sem sejtő élőholt és az üres táska és egy borzalmas jövőkép, ha az idegen beváltja, amit ígér. Persze, Ivonnak a jelenlegi dolgok miatt kell aggódnia.

Ivon első lövése eldördül, bár valószínűtlen, hogy a másodikkal olyan gyorsan meg tud próbálkozni. A hangrobbanástól, melyhez túl közel áll, enyhén megszédül, a lövés erejétől pedig hátra is csusszan takarójával, a homokos, puha talaj pedig engedi. Phil rúgásának fájdalmát még, ha nem is érzi, a hatásai sajnos érintik a szervezetét, mely a hely hirtelen szűkére megszabadítja magát mindentől, amitől gond nélkül képes megválni és véraláfutásos nyomát egy ideig viselni fogja. Elég erőszakos kapcsolat, meg kell hagyni, az élőholt egyetért, hisz hátra is esik a meglepetéstől.

A másik persze ettől csak éhesebb lett, az elsőt pedig annyira nem hatotta meg, ahogy Ivon sejtette. A felkelés szofisztikált feladata helyett inkább csak négykézlábra mászik és úgy igyekszik Ivon felé. A felgerjedt, négykézláb dög sebessége bár meglepheti, de nem éri váratlanul és dönthet úgy, hogy egy kis várakozással a második lövést is neki szenteli, mielőtt nekiáll a feladat kissé hatékonyabb végrehajtásának.

Ivon felpattan, majd a szédülettől kénytelen megtámaszkodni, látása elhomályosodik, így a lövését bár nem látja, hogy hova megy, de egy újat zúg és kénytelen le is ül rá. A hirtelen vérnyomásesés csak fokozta kezdeti bajait. Talán jobb is, hogy nem találta el a másikat, hisz az elsőt is inkább feldühítette. Az első támadóját bár nehezen, de sikerül likvidálnia. Az első lövés még félig látatlanba megy, a továbbiak már stabilabban mehetnek a fejére, de az elsőtől se mozdul tovább. Az első kadét nem ért sokat, idős teste elszokott a küzdelemtől. A másiknak sincs sok esélye, hisz az élőholtak magukban nem ijesztőek, a számosságuk és fertőzékenységük teszi őket komoly ellenféllé. Így magában könnyű falat, még ha étkezési célra nem ajánlott, sütve sem.

Egy kis győzelem, ami sokat ér. Ivon trófeagyűjteménye pedig számosodik, amitől hangos és nehéz lesz a mozgása. Teheti, hogy veszélyesebb módon kel át, tehát hagyja, hogy zörögjön a csomagja és az esetleges, akár elő nem forduló veszélyekkel megküzd, ha előállnak. Nem beszélve arról, hogy bár a fájdalmat nem érzi, tisztában van az izomszakadás veszélyeivel. De egy lassú vánszorgással nagyon soká fog tartani, mire a városhoz ér, ha nem talál valami gyorsabb közlekedési módot. Itt a közelben nem fog találni szállást vagy járművet, csak a Víztisztítónál. A környéket pedig már rég végiglopták, így a kerekeskocsira sincs sok esélye, legalább is, ha a város felé akar tartani. Persze a Víztisztító tele van csőcselékkel és már megtanult a pusztában élni. És az egyenes út még is csak a legrövidebb.