Víztisztító

---

Egyesek szerint a sors fukarul osztja a szerencsét, neked ezt azonban még nem volt balszerencséd megtapasztalni. Most is épp egy sikeres üzlet szaga sodort téged Jackson útmenti csehójába. Ha a helyet lepukkantnak neveznénk, még akkor is dícsérve lenne. Valószínűleg azért járnak ide az emberek, mert sehol nincs a közelben egy olyan létesítmény, ahol alkohollal öntöznék meg a torkukat. 
A víztisztító "alkalmazottjai" rengeteg időt töltenek el itt, azonban ezek olcsó prédának számítanak. Pár nepál dollár miatt senki farzsebébe nem nyúlsz már bele, most valami sokkal... izgalmasabb, vadabb lényt szeretnél becserkészni a pókhálódba. 


A csehó asztalai közt kecsesen végigsétálva méred végig a lehetőségeidet. Ők a leggyengébb láncszemek, egy feléd irányult flörtöt sem tudnának kimondani, de a tárcájuk valószínűleg már nem lenne a helyén. Az öregek túl lassúak, a nők pedig túl szórakoztatóak ahhoz, hogy jelen pillanatban lekössenek. A szerencse egy, a főbejárton beviharzó férfi személyében talál rád. A zsebei gondosan elvoltak zárva a kíváncsi szemek elől, a fegyverei ránézésre egy évek hosszú során összegyűjtött kollekció darabjai voltak, a kabátja épsége szintén arról árulkodott, hogy a gazdája gondos, rendezett és precíz. A barna hajú, borostás fiatalban azonban nem láttál mást, mint egy áldozatot. Az eddigi legizgalmasabbat.
A szituáció szépségét csak fokozta a színjáték, amit rendezett. Hangos vitába keveredett a csapossal.
- Azt hiszi, hogy érdekel engem, hogy miért nincs meg a pénzem?! Odakint három karavánnyi rakomány vár arra, hogy magammal vigyem. Egyenesen Yorktownból jövök vénember!
Közelebb hajolt, de hangja erősségét nem vitte lejjebb.
- Azokra a büdös kancákra kötöttt csomagokból, a koszos kis putridat NÉGYSZER fel tudnám húzni, és még mindig életem végéig megtudnék élni belőle!
Fújtatva az ajtó felé igyekezett, majd hangosan bevágta maga mögött. Mintha álmodnál, egyszerre kaptál lehetőséget arra, hogy meggazdagodj, és arra, hogy átverd az eddigi legkeményebb áldozatodat. Célszerű lenne utánamenni, és a lehető legjobb ajánlatot tenni neki. Persze ki beszél arról, hogy ki is fizeted? 

---

A palimadár férfi a közelben rontotta a levegőt, így Lucky "terve" sikeresnek bizonyult. Amikor a lány az ismeretlennek csapódva hanyattvágódik, a férfi egy hangos szitok mormolásába kezd.
- Mi van, nem látsz a...
Amikor megpillantotta a lányt, elakadt a szava.
- Ó, helló. - Huncut mosoly ült a férfiú arcára, majd a kezét nyújtotta neked - Vigyázzon, kedves. Nem mindenki olyan elnéző az ügyetlen hölgyeményekkel szemben, mint én. Tobias Lambert.
Bemutatkozásra nyújtotta a jobbját, aztán mindkét kezét a kabátzsebébe helyezte. Tekintete alig észrevehetően azon zsebek felé irányult, amikhez az esés imitálása közben esetleg hozzáférhettél. Ez egy rendkívül gyanús tekintet volt, ugyanakkor ügyesen leplezett. Egy egyszerű járókelőnek biztos nem tűnne fel a vizsgálódása. 
A pár pillanatnyi csend után végül ismét szóra nyitotta a száját.
- Mit keres egy ilyen szépséges teremtés egy ilyen elhagyatott környéken? Ezeket a területeket mindenki kerüli, mintsem szánt szándékkal ide utazzon.
Beszéd közben folyamatosan kereste a szemkontaktust, és a hangjának ejtéséből is érződött, hogy felkeltetted az érdeklődését.
- Én magam sem lennék itt, ha az a vénember nem vert volna át. A karavánom tíz percre állomásozik innét, rengeteg olyan portékával, amitől nem tudom túltenni magam.
Ekkor a hangja szomorkásra vártott, ám inkább tűnt üzletemberies, megjátszott bánatnak, mint valódinak.
- Feltételezem, hogy nem tudsz senkit sem, akit érdekelne néhány hibátlan állapotban lévő elsősegély doboz, és frissen kovácsolt, alig fél éves fegyverek...
Csillogó szemmel nézett rád, ami elég indokot adott arra, hogy ne bízz meg benne. Viszont ha igazat mond, akkor egy egész életre be voltál biztosítva...

---

Tobias arcán látszott, hogy gondolkodóba esett, amikor szóba hoztad Diego-t. Néhány pillanat múlva egy csettintés kísérte a válaszát.
- Á, Diego. Hogyne ismerném! Az az orvos a Wyrs szurdokban lévő börtönben, nem? Te lennél a lánya? Egy kicsit eltávolodtál az otthonodtól... na nem mintha hibáztatnálak. Úristen, még mindig nem hiszem el, hogy te lennél a lánya...Megeszem a kalapomat, hát tényleg kicsi a világ!
A férfi válasza feledtébb gyanús volt. Túl sok a véletlen egybeesés, valami itt nem stimmel. Kizárt, hogy korábban találkoztatok volna, de... akkor mégis ki ez az ember, és ami fontosabb, mit akar? 
- Szóval csak a gyógyszeres csomagok kellenek? Ez nagy kár... Reméltem, hogy mindent el tudsz vinni.
Lesütötte a szemét, és az arcán lévő ráncok szomorúságot imitáltak. Egyértelmű volt, hogy csak megjátsza magát. Úgy néz ki, hogy a mostani ellenfeled nem egy tojás, hanem egy Szarka. Mi másért menne bele a játékodba? 
Álszent vigyort felvéve tette fel a következő kérdését.
- Szóval Lucky kedves, feltélezem, hogy vásárlás előtt meg szeretné tekinteni a portékáimat, nem igaz? Erre van.
Az egyre hevülő pusztaság felé biccentett.
- Hölgyeké az elsőbbség.
Felelte bíztatóan, most viszont már nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész. Talán ez az utolsó esélyed, hogy kimentsd magad a kutyaszorítóból. Az mondjuk gyávaság lenne, és a saját becsületeden esne csorba. "Lucky Bell, a szerencse lánya, kinek teljesül minden vágya, most nemes egyszerűséggel meghátrált!" Így látnád a magadról alkotott képet, ha nem tartanál vele. Persze kérdéses, hogy a gyáva önarckép leküzdése, vagy pedig egy bizalmatlan csapda megkerülése az, ami nagyobb nehézséget okoz.

---

Tobias végig fecsegett az úton, be nem állt a szája. Ekkor talán már nem volt olyan jó ötlet vele tartani, mint ahogy azt korábban gondoltad, de már nem volt visszaút.
- Azt hiszem valóban a sorsnak... nem is, a szerencsének köszönhetjük, hogy az útjaink keresztezték egymást. Ki tudja, talán mazért találkoztunk, hogy mindketten meggazdagodjunk – felelte kivillantva a hófehér fogsorát – Ha túladtam a karavánom, akkor talán dolgozhatnánk együtt. Van, aki őrültnek nevez a vállalkozásért, amit csinálok, de az igazság csupán az, hogy nem elég tökösek hozzá? Tudod mennyit ér egy akna manapság?
Előhúzott egy köteg pénzt a zsebéből, és elégedetten beleszagolt.
- Velem tarthatnál a Halálzónába. Ha tudod, hogy hova lépsz, tudod, mit csinálsz, minden gond nélkül össze tudod szedni az aknákat. Jól keresnék mi ketten, nem gondolod?
Közben a távolból már látszottak a karaván körvonalai. Tobias ezúttal nem hazudott, a karaván valóban rendkívül jól felszerelt volt, viszont volt valami, amiről el felejtett említést tenni. Két alak rajzolódik ki a felszerelések között. Az egyik egy hokimaszkos férfi, aki épp valami droggal lövi magát. Egyelőre nem sok érdeklődést mutat feléd, a társa viszont annál inkább. Beleszív a füves cigarettájába, aztán megindul felétek. Nem úgy nézett ki, mint aki örül annak, hogy viszont látja Tobiast.
- Ő itt Brock, de barátoknak csak Brockoli. – feleli, aztán int, hogy hölgyeké az elsőbség. - Vigyázni kell vele, egy kicsit ideges mostanában...
Amint hallótávolságba kerül a fejkendős illető, Tobias rögtön ellened fordul.
- Hé Brockolii! Megvan a pénzed! Egy igazi aranybányába botlottam az úton!
Mosolyodott el Tobias.
- Ő itt Lucky Bell, Diego lánya!
Felelte a lehető leggúnyosabb hangon, ami kijött a torkán
– Azt mondta, hogy minden gond nélkül meg tudja venni az egész karavánt. És ha mégsem, elég csak ránézni... Biztos többet ér a tartozásomnál!
Felelte, miközben kibiztosította a fegyverét, és rád szegezte.

---

A Tobiast leterítő balegyenes magára vonta a csendes drogos figyelmét. Ezúttal ő rántott fegyvert, és ő már túl messze volt attól, hogy ilyen könnyen kifektessék.
- Főnök, szeretnéd, hogy golyót repítsek a csinos kis pofijába?
- Türelem Nigel, türelem... Még nem... Hogy is mondtad cukorfalat? Egy köteg pénz lenne az én Tobiasomnál..?
A szélhámos „barátod“ az arcát simogatva felel.
- Brockoliiiiii, pajtás... Valóban van nálam pénz, nem tagadom... De a fele sincs meg a tartozásomnak. Tudom, hogy utálod, ha részletekben fizetek, így gondoltam...
- Te csak ne gondolj semmit! Csinibaba, megtennéd, hogy idehozod Tobias pénzét nekem? Kutasd át a zsebeit is, hátha van nála egy kis extra. - Vihogni kezdett - Ne szégyenld magad!
A férfi meg sem próbál ellenállni, egyenesen a kezedbe nyomja a pénzköteget. A szeme sarkából a földre zuhant fegyverét nézegeti, azonban érte nyúlni már nem mer. Amint átadod a dollárköteget Brocknak, az végigpörgeti őket, és elégedetlenül csóválja a fejét.
- Ts-Ts-ts....Valóban nincs meg a fele sem...
Először rád, majd Tobiasra nézett.
- Nem tudom, hogy mit csináljak veletek – felelte álszent szomorúsággal – Értékelem a jó szándékodat Tobias, de nincs ínyemre, hogy már megint megpróbáltál átverni...
Hangosan hümmögni kezdett, majd egyenesen RÁD szegezte a fegyverét.
- Azt hiszem, elfogadom az ajánlatod, Tob. Szép darab ez a Lucky... – ahogy kimondta, megnyalta a szája szélét – És megtartom a pénzedet is...
- Mi sem természetesebb ennél... – felelte arcra erőltetett mosollyal - Most, hogy sikerült megegyeznünk, azt hiszem én megyek is a dolgomra...
Egy lába elé irányuló lövés állította meg. A hokimaszkos shotgunja volt a ludas.
- Nem, nem, nem. Nem mész te sehova, amíg túl nem adtunk a lányon. Nigel, bilincseld össze ezt a kettőt.
Még mielőtt megindult volna felétek, fegyvert cseréltek, így ezúttal Brock fogta a shotgunt. Tobias persze csak okoskodott, amíg rátok nem került a bilincs.
- Ezt aztán jól elintézted. Se pénzem, se szabadságom, és még mindig tartozom neki. Ráadásul össze vagyok kötve... VELED! Nem tudom, hogy mi értelme volt annak, hogy járattad az aranyos kis ajkaid, de gratulálok... most mindketten nyakig benne vagyunk...
Megpróbálhattál persze megszökni, Tobias fegyvere még mindig a földön pihent, viszont a férfihez láncolva nem biztos, hogy sokáig jutnátok. Ha nem avatod be mindenbe, akkor gyakorlatilag sehova sem.
- Javaslom, hogy pihenjetek. Pár perc múlva indulunk, és meg sem állunk a Vidámparkig. – Brock végigsimított az arcodon – Ott biztos találunk valakit, akit érdekel majd ez a természetes szépség. – ekkor bele is csípett egy kicsit – Tobias érdekében remélem, hogy így lesz...
Persze az eddigi tapasztalataid alapján leszűrted, hogy a férfi rendkívül szereti a pénzt, így talán arra is hajlana, ha megpróbálnád őket más irányba terelni.

---

A nyílpuskát természetesen elvették, esélyed sem volt megtartani. Will zsebeiben viszont kitapogathattál egy a tiédhez hasonló kést, és a te rejted fegyveredet sem keresik meg. Egyik jómadarat sem az észjárásáról lehet megismerni, nem csoda, hogy Tobias egy vagyont kisajtolt belőlük. Apropó Tobias, a kioktatásod természetesen nem hagyta szó nélkül, miközben magyarázott, a mutató ujjának lóbálását Harrison Ford is megirigyelte volna.
- Na ide figyelj, kedves... – Az utolsó szót jól megnyomta, és kihangsúlyozta. – Ne magyarázz nekem arról, hogy mekkora idióta vagyok, mert úgy látom te sem vagy a helyzet magaslatán. Ha ott lennél, akkor most rohadtul nem lennénk összeláncolva.
Grimaszolva megrázta a láncait, aztán elővett a zsebéből egy hullámcsatot, és babrálni kezdett vele. Amikor leszólítottad Brockot, nemes egyszerűséggel elfordult tőletek. A kövér férfi már-már undorítóan közel lépett, áradt róla, (és persze belőle) a fű és dohány szag. Elröhögte magát, amikor bejelentetted az ajánlatot, aztán belecsípett az arcodba.
- A kis Vörös nem akar rabszolga lenni mi? Elárulom, hogy senki sem akar. Na, ide figyelj aranybogár! Ez a „Diego“ nem csak az áruért fog fizetni, hanem a csinos kis bőrödért is. Az egyik a másik nélkül nem megy... És nagyon remélem, hogy a házatok útba esék a Vidámparkba menet, mert eszem ágában sincs megfordulni. Az a hír járja, hogy valaki épp ki akarja fingatni a disznókat! Ez remek üzlet arra, hogy valamelyik gazda kérésére kicsempésszem a rabszolgákat! Szóval csinibaba.... merre is laksz pontosan?
Tobias eközben felhorkantott. Nyilván beletörött a hullámcsat a zárba.
- Hé, Vörös – pisszegte, miután Brock lelépett - Éreztem, hogy megérintetted a bicskámat, és nem köptél be, szóval… megkérhetlek, hogy vedd ki a zsebemből és add nekem? Nem hagylak itt, becs szó…

---

A fejelést követően Brock arcáról egyértelműen leolvasható volt az „Ez baromi rossz ötlet volt, Cica.“ kifejezés. A bosszú is azonnal érkezett, egy jobb kézzel bevégzett pofon formájában. Kifejezetten erős volt, ugyanis akaratod ellenére is hátráltál egy lépést. Az ütés helye égett akár a tűz, ennek biztos, hogy napokig nyoma marad.
Sikeresen megbotlottál Tobisban, így mindketten a földre zuhantok. Brock, ügyet sem vetve a vérző orrára, belerúgott a földbe, ezzel egy hatalmas homokfelhőt zúdítva rátok, dühösen ordítozni kezdett.
- Ezt nagyon meg fogod bánni te vörös ribi! Elfelejtheted, hogy Diego perkál majd érted.
Köpött egyet felétek, azonban Tobiast találta el.
- A parkba adom el a csinos kis pofikádat, erre mérget vehetsz. Sőt, ha ilyen kedves kis vendég leszel még az is lehet, hogy elcseréllek egy másik szolgára.
Ekkor kitört belöle a röhögés, és amikor megmondtad neki, hogy majd te fogod eladni, ez röhögés csak hangosabbá vált.
- Inkább kelj fel mielőtt itt helyben kinyírlak. Oh, és ha még egyszer kezet mersz emelni a Gazdádra, akkor nem lesz mivel emelned!
Tobias akarata ellenére is kénytelen volt segíteni felkelni. A titeket összeláncoló bilincs miatt amíg az egyikőtök a földön volt, addig a másik sem ment sehova. A szarkasztikus beszólás persze nem marad el. Sőt, ezúttal egyenesen tőled idézett.
- Okos terv volt mondhatom, zseniális...
- Mozgás, és kuss! – Förmedt rátok Brock, miközben egy koszos zsebkendőt nyomott az orrára – Amelyikőtök mégegyszer megszólal, annak kivágom a nyelvét.
Tobias lehalkította a hangját, és így folytatta.
- Gondolom nem szeretnél rabszolga lenni, szóval igazán beavathatnál a tervedbe. Gyalogszerrel hosszú lenne az út, így feltételezem Brocknak van valamilyen járműve. Jó lenne azelőtt megszökni, mielőtt annak közelébe érünk.
Akár tetszett az ötlet akár nem, tudtad, hogy Tobiassal együtt kell megszöknötök, a bilincs ugyanis nem törik könnyen.