Swellingmore

Igazán meglep,hogy Merlin vitára kel a boszorkánnyal. Kissé legyezi mindez a női hiúságomat, már-már imponáló, de ránézésre hamar megállapítom, hogy mégis csak gyerek hozzám.
„Nem, Sera, verd ki ezt a hülyeséget a fejedből!” – gondolom aztán, mielőtt ez a gondolat tovább rügyezne bennem. Mihelyt ezt a gondolatfüzért magam mögött hagyom, rájövök, hogy ez itt most másról sem szól, csak a büszkeségemről, miután jól lenézik a mágikus fegyveremet, ami sokszor életeket mentett, persze ki is oltott jó néhányat ugyanakkor. Persze ez a mágusok vitája – vagy tudnám is minek nevezzem, nekem csöppet magas. Nem értek a mágiához, csak használom, ahogy a revolveremet sem tudnám legyártani, de lőni jól tudok vele.
– Nos – szólok aztán hozzá a beszélgetéshez a boszorkány és Merlin között. – érdekes elképzelés. Én magam nem tudok állást foglalni, de igazán elgondolkodtató, köszönöm – teszem hozzá aztán. Remélem, nem látszik, hogy elvörösödöm, talán szégyenemben, talán csak azért, mert végre valaki megmondta annak a suttyó boszorkánynak. Ha a beosztottam lenne, kapna a fejére, de sajnos nem ez a helyzet. Még jó, hogy tudom fegyelmezni magam. A hódítással kapcsolatos kérdésem feltevését kezdem megbánni, látva a döbbent arcokat.
– Bocsánat, tudják, külföldre eddig csak hadsereggel mentem, fegyverekkel – magyarázom aztán. - nekem ez...csöppet új – nevetve iszok az italomból, mintha csak egy gyerek lennék, aki elszégyelli m agát a szülei előtt, mert rosszat mondott. Otthon sok ilyen helyzet volt, mikor elmondtam anyáméknak, hogy katona akarok lenni. Utáltak érte, én meg persze utálom őket, sznob politikus mindkettő.
Az utána egészen megdöbbent, mikor hallom, hogy ránk bízzák a hercegnőt. Igencsak komoly feladatnak bizonyul, és nem tudom, elegendő lesz-e a mi kis csapatunk ehhez. Jobb lenne, ha ehhez magammal hozhatnám a katonáim, bár egyre inkább kétlem, hogy erre engedélyt kapok, de a lényeg, hogy akkor nem terhelne ekkora felelősség. Ennek ellenére igyekszek megértő és udvarias lenni.
– Igazán hálás vagyok ,hogy ennyire bízik bennem, felség, bár aligha ismer engem,és ahogy hallom, ezzel nem lennék egyedül – jegyzem meg aztán, mikor Tiff is ezt veti fel. – még ha a többiek közt akadnak is ismerősök, gondolom – remélem, nem beszélek zagyvaságokat, de talán a szerelmes párt jobban ismeri, mint minket. Még mindig idegen ez a helyzet nekem, és fogalmam sincs ,hogy kell itt viselkedni, csak próbálom visszafogni magam, és úri hölgyként viselkedni, ami valljuk be, sosem ment, a szüleimnél sem szerettem, erre itt kötök ki, ahol az ő elvárásainak kell megfelelnem – lényegében. Viselkedjek udvariasan, ne egyek túl mohón, és ne böfögjek, persze, mert a nők olyat nem szoktak – mondjuk jelen helyzetben valóban igyekszem elkerülni az ilyen gusztustalanságokat. Na mindegy, a sorsnak furcsa humora van.
– Kincseket mondott, felség? – kérdezem aztán, miután elmúlt annak a veszélye,hogy egy kellemetlen hang tör elő belőlem a nagy evés után, ami nem lenne valami nőies. Nem tudom, hogy a kincseket szó szerint kell-e érteni, esetleg átvitt értelemben beszélt az úrnő, de megint csak arra tudok gondolni, hogy valami értékes zsákmányt hozok haza, aztán ezt is kiverem a fejemből. Nem, nem háborúzni megyünk, annak nem is lenne értelme, ha jobban belegondolok.
– Persze örömmel elvégzek bármilyen rám bízott feladatot. Sosem volt gondom a parancsok követésével vagy kiadásával, csak azt nem értem, hogyhogy szinte ismeretlenekre bízza a hercegnőt. Nem fél, hogy visszaélünk a helyzettel? – kérdezem aztán, próbálván kicsit ismét a katona fejével gondolkodni. Lehet aztán az is, hogy ezért választott engem, mármint a sok politikai vezető közé ezért kerülhettem. Talán figyelnem kell rájuk? Esetleg kémkedni? Nem, remélem, azt nem várja el, különben sem értek a köpönyegforgatáshoz, én a szembe rohamot kedveltem mindig is. Itt valami másról lesz szó, de kíváncsi vagyok a válaszra, aztán egy egyszerű kérdés jut eszembe.
– Mennyi idős különben a hercegnő? – kérdezem aztán, nem tudom, miért, csak érdeklődni kezdek hirtelen, hátha megtudok pár dolgot a rám, pontosabban ránk bízott fontos személyről.