Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Jul 27, 2021 13:40:57 GMT 1
Post by Raion on Jul 27, 2021 13:40:57 GMT 1
KIMESÉLŐ Royce&Aleena(OOC: A 2021.02.13. 7:31pm-kor kirakott mesélőim és az érintett játékosok által az erre a mesélőire írt reagjaik semmisek) A tábort vert kalandorok, még nem is tudják, hogy milyen szörnyűségeket tart számukra az éjszaka. Mind kettejük a fájdalmaik csillapításával van elfoglalva. A távolban hallott farkas vonyítások egyre közelebbinek tűnnek. Ez fel is tűnik a Vajáknak és óva inti a varázslónőt. Egy idő után elhallgatnak a farkasok, ami még inkább gyanút kelt a Vajákban. A varázslónő már fél álomban van, és bármennyire is éber a szörnyvadász, bármennyire képzett ő sincs teljesen a helyzet magaslatán. Ha a sérülése nem súlyosak, de attól függetlenül épp elegendőek, hogy eltereljék a figyelmét. Egy óvatlan pillanatban egy farkas veti rá magát a Vajákra. Az állatott sikeresen leszedi magáról és átszúrja csorbult kardjával. De ezután még több farkas jön. Ekkorra már a varázslónő is felriadt álmából, de pár pillanat alatt össze szedi magát és már varázsolna is. Azonban a semmiből egy farkas harap rá a kezére, majd egy másik a lábát is megharapja. Ellentétes irányba húzzák őt, és emiatt földre kerül. A Vaják sikeresen hárítja el a vadak támadását, de amikor meglátja, hogy társa életveszélyben van, a segítségére iramodik. Sikeresen szabadítja ki a nőt. De az öröm pillanatnyi csak. Egyszerre több farkas ront rá a Vajákra. Egy-kettőt le vág belőlük, de az egyik a torkát harapja meg. A Varázslónő hiába akar segíteni neki őt is ugyan úgy leteperik a farkasok és az Ő torkát is elharapják. Egy pillanattal később egy hatalmas üvöltés hallatszik, még halják az eszméletüknél lévő vándorok, m az élet lassan távozik testükből. Egy hatalmas éj fekete farkas alakot látnák, és egy szomorú lágy hangot. - Elkéstünk. – mondja a hang. - Nem tehetünk már semmit. Hagyd őket! Menjünk!– feleli egy mély hang. - Várj még. – válaszolja a lágy hang. Észrevette, hogy a Varázslónő a Vaják felé nyúl, de nem éri el. A nő és a férfi is egy lágy érintést érez a karján, majd azt, hogy valaki összekulcsolja a kezeiket. - Nyugodjatok békében. – hallatszik ismét a lágy hang. Utolsó csepp erejükből még vettnek egymásra egy pillantást, majd kézen fogva távoznak az élők sorából.
|
|
RIPalmyra
Lelkes fórumozó
Hogy a füttyös fülemüle fürgén füttyögne a fütyidre
Posts: 43
Utoljára online: Feb 25, 2023 8:19:14 GMT 1
Mar 30, 2017 19:09:35 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Jul 30, 2021 9:06:39 GMT 1
Post by RIPalmyra on Jul 30, 2021 9:06:39 GMT 1
Mahakami mézsör, nem a kedvencem de egynek elmegy. A kocsmáros feltűnően kedvesebb lett miután kitettem a pultra a száz koronát, tipikus lebuj csapos. -Köszönöm az italt uram - mondtam majd megindultam a jelzett box felé. Leültem, majd előkotortam a táskámból az én kis ládámat. Nagy gonddal egy leterített szarvasbőrre helyezem és az apró kulcs segítségével kinyitom. Kiveszek belőle egy cetcsont és egy dimeritium dobókockát. Mindkettőt úgy loptam magamnak, a régi gazdájánál amúgy is csak a polcon porosodott. Előveszem a kártyapaklimat is amit elkezdek keverni és válogatni nagy hümmögések közepette. Beleiszok a mézsörbe és meglepődve tapasztalom hogy jó minőségű. Nem ilyet vártam volna ezen a helyen. Minden feltűnést mellőzve szemügyre veszem az ivóban jelenlévőket, hátha valamit megfigyelek a leendő ellenfeleimről.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Aug 2, 2021 10:06:29 GMT 1
Post by Raion on Aug 2, 2021 10:06:29 GMT 1
Malidheim Kilian RIPalmyra A pakli rendezés és sör kortyolgatás közben tett felderítés változatos népséget fedett fel. A három jó madár, akik útbaigazítottak kint, jön be. Láthatóan nem örül nekik a kocsmáros, de mivel isznak is és a nevezési díjat is lerakták a pultra, sok mindent nem tehet. A közeledben foglalnak helyet és félszemmel téged és másokat, a másik szemükkel pedig a többieket nézik. Ám ezt olyan feltűnően, hogy azt csak lehet. Az általuk említett nemest is kiszúrod. Nem volt nehéz megkülönböztetni őt, színes ruhában volt és idegesítő vékony hangon beszélt. A többi versenyzőn semmi szokatlan nem tapasztalható. Vagy tényleg semmi, vagy csak jól titkolják. Egy bő félóra múlva, egy jó megtermedt törp tűnik fel egy 4 fős kísérettel. Fel áll egy székre, majd belekezd a szövegébe. - Hölgyeim és Uraim! – kezdi hangosan – Elérkezet a várva várt pillanat. A Brugge-i Gwent bajnokság Brugge-i selejtezője. Aki ezt megnyeri, az jogot szerez a Brugge-i Bajnokságon való részvételre, ahol egy ritka Gwent lap a nyeremény. – a törp utolsó szavaira a három jó madár egyből felpattan. - Hát nem itt lehet megnyerni? – kérdik egyszerre - Nem. Ez csak egy selejtező itt nem osztunk nyereményt. – A három férfi szomorúan ül vissza a helyére. A törp egy torokköszörülés után folytatja. - Kérném a versenyre jelentkezet versenyzőket, hogy húzzanak egy sor számot, ezután pedig össze sorsolom a párokat. – amint befejezi, int, hogy lehet menni húzni. Mindenki feszülten vár miközben egy kalapban matat serényen a törp. Rajtad kívül még hét versenyző (a három fickóból csak az egyik játszik) van. Te a hármas számot húztad. Nagy nehezen, de a házigazda kihúzza az első két számot. - Egyes és a Nyolcas. – mondja hangosan Egy fiatal nő és a nemes férfi lépnek előre és sülnek le a kijelölt asztalukhoz. - Négyes és a Hatos – Egy elf férfi és egy törp férfi lép elő. - Kettes és az Ötös – Egy idős férfi és egy fiatal férfi lép elő. - És kizárásos alapon a Hármas és a Hetes. – menjenek, foglaljanak Önök helyet. A hetes számú a három fős brigád egyik tagja, aki úgy megörült, hogy egy nagy, széles, undorító mosoly ült ki az arcára. Miután ti is helyet foglaltatok, a törp még szól pár szót. - Hölgyeim és Uraim! A szabályokat tudják. Aki csal, az kiesik egyből, aki veszít, az távozik a kocsmából. Izgalmakkal teli játékot és jó szórakozást kívánok. Kezdődhetnek a párbajok. – mondja széttárt karok és nagy mosollyal az arcán. - Ne is erőlködj, ad fel inkább. – mondja gonoszan az ellenfeled, közben meg előtűnik csoda szép mosolya.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Aug 13, 2021 18:36:22 GMT 1
Post by Aria on Aug 13, 2021 18:36:22 GMT 1
- Az pozitívum, hogy a katonákat nem bírja - néz Mereliára Lethana, majd hozzáteszi - De azért érdekelne, hogy került fel oda. Megvárja a választ, de ha Meri nem nagyon ellenkezik, pillanattal később fel is néz a férfire, és megszólítja: - Van valami magyarázat, hogy hogy kötöttél ki ebben az állapotban, mielőtt segítünk lejutni? A férfi láthatóan nem lelkesedik érte, hogy nem akarnak azonnal segíteni, de ez igazából csak megerősíti Lethanát abban, hogy jobb, ha óvatos. Eddigi életében nem járt igazán rosszul idegenekkel, de ezt pont annak köszönhette, hogy tudta, mikor legyen észnél - ez most nem az elhamarkodott döntések pillanata volt, nem, amikor ennyi minden foroghatott kockán. - Hát... - a férfi szava egyből eláll miután belekezd. Halk morgó hangot hallat és lentről is látszik, hogy zsörtölődik. Végül aztán megunja a dolgot, kiszakad belőle egy hosszú sóhaj, és nagy nehezen, de felel. - Minek kerülgetni a forró kását. Titeket követtelek, majd az a kóbor nyílvessző eltalált és félre léptem, aztán már ebben a pozitúrában voltam. Röviden ennyi. - a válasz után nagyot nyel, majd félénken, kissé reménykedve hozzáteszi - Szóval leszedtek innen?Hát, a válasz nem a legjobb, amit kaphattak, Lethana kicsit fel is vonja a szemöldökét... Merelia, aki pedig eddig csak bólogatott, elkezd felmászni a fára. A nő először majdnem mozdul, hogy megállítsa, de aztán meglátja a lány vigyorát, és elkapja az érzés, hogy a kishúga segítőkészsége nem szerez majd kellemes délutánt a pórul járt férfire. - Óóó, ez sajnálatos... Még nem tudom, leszedjünk-e, mi lenne, ha csevegnénk? - kérdezi tőle a lány, és Lethana sem tud megállni egy mosolyt... ez a régi Meri, az, akire emlékszik. - Szóóóóval... Miért követtél minket? - közben Lethanára kacsint, akinek a mosolya csak még szélesebbre húzódik. - Nem lehetne, hogy előbb leszedtek? - kérdezi félénken - Aztán mindent elmondok becsszó. Csak hadd legyek már a stabil talajon. - a mondja epekedve. Miközben mondja a magáét Lethana jobban szemügyre veszi. Ismerősek a ruhája színei, és a bal mellén lévő címer is... mintha már látta volna valahol, de nem tudná megmondani, hol. Egy pillanatig még gyanakodva nézi a férfit, és minden erejével próbálja kitalálni, mi is lehet az, hol találkozhatott vele... végül, ha nem tud rájönni, felel. - Rendben. Leszedünk - aztán hozzáteszi. - De utána tényleg beszélsz, és nem menekülsz azonnal. Egyikünk sem rajong azért, ha követik.
|
|
RIPalmyra
Lelkes fórumozó
Hogy a füttyös fülemüle fürgén füttyögne a fütyidre
Posts: 43
Utoljára online: Feb 25, 2023 8:19:14 GMT 1
Mar 30, 2017 19:09:35 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Aug 19, 2021 8:50:54 GMT 1
Post by RIPalmyra on Aug 19, 2021 8:50:54 GMT 1
Van itt mindenféle nép. Fiatal öreg, gazdag, szegény. Nekem meg ez az ocsmányság jutott. A mosolya mint egy dögevőé, a szájszagáról nem is beszélve. Fellengzős stílusa bicskanyitogató, de nem engedem hogy felidegesítsen. - Ne is erőlködj, add fel inkább. - mondta Mosolyogva hátradőltem, majd belekortyoltam az italomba. - Veszíteni jöttem nem feladni. Ahogy téged elnézlek nehéz feladat vár rám. Remélem sikerül valamennyire megingatnom a magabiztosságát. A rövid párbeszéd közben előkészítem a paklit és a hozzávalókat a térfelemre, majd intek a csaposnak egy újabb italért.
|
|
TherealKREY
Írónövendék
Posts: 119
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Jan 2, 2023 13:38:08 GMT 1
May 31, 2020 21:07:02 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Aug 21, 2021 11:31:14 GMT 1
Post by TherealKREY on Aug 21, 2021 11:31:14 GMT 1
A hajón nem történik sok izgalmas dolog. Minden nap eljátszok egy dal Willow-nak. Ám az egyik nap a megszokott rendszer felborul egy vihar miatt. A szűkös kabinban történnek "kínos" helyzetek. Persze ezt úgy fogja fel ő meg én is ahogy akarjuk. Miután a vihar véget ér lassan kikötünk. Ahogy a többi utas száll le a hajóról én is ezt tenném de Willow eltűnik. Aztán pedig az idős nővel látom. Majd a fiatal feltűnik mögöttem majd mikor leszállna a hajóról visszafordul és eléggé vészjósló dolgot mond. A mosolya sem volt kedves. Ám mikor utánuk akarnék szólni hirtelen eltűnnek. Valami nem stimmel velük az biztos... Valami... Miután Willow-al leszállunk a hajóról és bemegyünk a tömegben egyszer csak lemarad és ő is eltűnik a tömegben. Pedig kedveltem őt. Tudom jól hogy hiába keresném akkor sem találnám meg.
Miután kijutok a tömegből keresek egy fogadót ahol feltölthetem a készleteimet. Ha ezzel sikeresen járok akkor folytatom az utamat a városban.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Oct 27, 2021 12:48:16 GMT 1
Post by Raion on Oct 27, 2021 12:48:16 GMT 1
Merelia&Lethana Aria@brattNagy megkönnyebbülés járja át a férfit mikor szilárd talajt érez a lába alatt. - Végre! – mondja nagy megkönnyebbüléssel. Sokáig nem áll, mert fájós lába arra készteti, hogy leüljön. Aztán egy rongyot vesz elő, melyet sebesült vállára tesz. Naphosszat elücsörögne itt kényelmesen, ám mikor összefut a tekintete a tiétekkel gyorsan összekapja magát. - Khmm.. Igen. Tartozom egy magyarázattal -ugyan azzal a félénkséggel, mint mikor még a fán lógot. Nagyokat sóhajtozik, látszik rajta, hogy épp keresi a szavakat miket mondani akar. - Na! Akkor először is illő lenne bemutatkoznom. – kezdi az előzőnél kicsivel bátrabb hangon – Vole-i Arci vagyok Vole-i Darcim, vagyis ismertebb nevén I. Nagy Darcim Kerack-i király öccse, és az egy fős Királyi Segéd Titkosszolgálat tagja. - az utolsó szavaknál hangja átcsap önsajnálóba, ami csak pillanatnyi. Az ember azt hinné, hogy szünetet tart, de nem. Annak ellenére, hogy arccal a földfelé néz, látni, hogy félően Mer-t nézi. Mintha várna valamit tőle. Ha nem történik semmi, akkor nyel egy nagyot, majd folytatja. - Hogy… hogy tisztán lássátok a dolgot, ezért egy kicsit bővebben beszélek. Úgy érzem válaszokat kerestek, és talán én tudok rájuk. – sóhajt egyet – Nem régiben érkezet egy szállítmány, amit már a Bátyám és a Köre nagyon várt. A hírek szerint sikeresen le is tesztelték, és várták az alkalmat, hogy harc közben is kipróbálják. És a tegnapi nap megtörtént az az indok, ami miatt a Bátyám elkezdhette a tervét. Tegnapi nap egy „buzgó” – kicsit elnyújtja ezt a szót – lovag neki állt kötözködni a driádokkal. Ismeretes erről a lovagról, hogy minden féle másfajúba beleköt. A testvérem ide hívatta és szabad kezet adott neki. Bármely másfajú felett igazságot szolgáltathatott. Így volt ez a driádokkal is, és tegnap egy driád rátámadt és megsebesült. A Bátyám és Köre megkapta az indokot, hogy „egy vendég lovagot Kerackban megtámadtak, ezért (i)gazságot kell szolgáltatni”. – sajnálóan a földre tekint – A kivonuló csapatott követtem, hogy lássam a „fegyvert”. – megáll egy pillanatra, felemeli a tekintetét az ég fel, és behunyja a szemét – Borzasztó volt. Borzasztó volt látni és hallani a tegnapi mészárlást. – mondja szomorúan, majd ismét rátok tekint – Az bebizonyosodott, hogy ez a „fegyver” nagyon hasonlít arra, amit Nilfgaard-ban a Tűzskorpiókhoz használnak. Annyi különbséggel, hogy sokkalta veszélyesebb. Nyilván az eredti receptet nem kívánták kiadni. Miután a szükséges információt megszereztem el akartam tűnni, de megláttalak titeket, ahogy haza viszitek azt a kislányt, aztán pedig elkezdtelek követni titeket. Igen, mikor aludtatok, akkor is a közeletekben voltam. Nem úgy, még félre értenétek, csak annyira, ha elindultok, akkor követni tudjalak titeket. – mondja mentegetőzve, két kezével maga előtt hadonászva – Khm… Mikor a katonák után indultatok, ugyan úgy haladtam én is veletek. És minden jól is ment. Bár arra nem számítottam, hogy nyilakat kezdenek lövöldözni be az erdőbe. Először azt hittem ti fedeztetek fel, de szerencsémre nem. Hehe. – kínosan nevet egyet. – Khm… a többit meg már tudjátok. – mondja ismét félénken, és várja a reakciótokat.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Nov 1, 2021 22:45:46 GMT 1
Post by Gresh550 on Nov 1, 2021 22:45:46 GMT 1
#s://i~imgur~com/7ThbXUX~png Az őrök mogorva válaszát hallva már éppen fordulnék el, azt gondolván hogy úgysem tartozik rám az egész... Talán valóban igazságtalan amit művelnek de vajon mennyire lenne igazságos megölni mindannyiukat egy emberért cserébe? Elvileg csak parancsot teljesítenek, de amilyen agresszívek és ellenségesek.. Kevesebbért is ölnek manapság embert. Többnyire nem gondolkodtam ennyit mielőtt cselekedtem, de most értem be a városba és a legutóbbi helyen is épp elég problémát okoztunk aminek híre ment. - Na de urak, nem lehetne ezt máshogy elintézni? - kérdem egy magabiztos félmosollyal az arcomon a fenyegetést hallva. De aztán végül kiveszik a döntést a kezemből mikor rám támadnak. Hamar oldalra dőlve kikerülöm a felém csapó fegyvert. Ezzel szinte egy időben egy gyors mozdulattal előrántom a tőröm s a támadóm válla felé szúrok vele. Az hangosan felszisszen amikor a fegyver beléáll. - Tűzzétek kardélre azt a mocskot! – kiabál szenvedélyesen az egyik faszi a nő mellől. Ezek aztán tudják hogyan kell a vendégeket kezelni a városban, az biztos. Pihenni azonban nincs idő, ugyanis balról egy másik megpróbál leszúrni. Ezelől sikerül ellépnem, de szinte azonnal suhan felém a kard a sebzett őr jóvoltából. Ezek szerint egész jól bírja a fájdalmat. Megölni továbbra se szándékozom őket, csak végső megoldásként. Mozdulat közben azonban a sebesült megtorpan, gondolom újrapozícionálni szeretett volna, hogy ne a társát csapja le. Ezt kihasználva megragadom a karját majd erősen elrántom s mikor közelebb kerül hozzám rávágok a hátára. Emiatt aztán összerogy, s a földön marad. A szemem sarkából közben látom, hogy a varázslónő közben pofán vágja az őt szorongató egyik őrt amíg az a viadalra figyel éppen. Majd még térden rúgja, és ahogy az megbillen ellöki a másik felé akit eltarol mint valami bábút. Az egyik pasas, aki hátulról próbálna megtámadni – mondjuk, eddig egész jól elkerültem – egyszer csak felkiált a nőt nézve; - Szökik a boszorkány! A hirtelen ledöbbent őrök csak néznek a nő felé, ami persze megint jó lehetőséget ad nekem. Az időközben elém került másik őr gyomrába vágom, majd elkapom míg épp a fájdalmát dolgozza fel. Erre mondjuk nem hagyok neki sok időt, belevágom a tőrt az oldalába. Azt kirántva onnan direkt úgy mozgok, hogy folyamatosan lássam a másik alakot is. Másik kezemmel is megragadom, majd elrántom s közben megpördülök, így lendületet gyűjtve, majd a társának hajítom. A kettő egymásra esik és a földön maradnak. Most mindenki földön van még, így a gyorsan a nő felé pillantok. - Köszönöm, majd meghálálom. – feleli röviden, majd sietve elindul egy irányba. Az előbb erre hurcolták el a másik varázslónőt.. Gondolom, elég fontos lehetett neki és meg akarja menteni. Teszek pár lépést utána, amikor is felhallatszik egy férfi fájdalmas ordítása a távolból. Valami felrobban, dulakodások erős hangja jön az épületek mögül.. Aztán az utcasarok mögül kigurul egy női fej gurul ki. Valószínűleg a társa lehetett, ugyanis a megmentett nőszemély a látványra megtorpan a sarok előtt. Térdre rogyva a kezébe kapja a levágott fejet, miközben valami bús melódiát ordít éppen. Megpróbálom megközelíteni, hisz mégse kellene itt maradni, az őrök bármikor jöhetnek.. De akkor az ordítása egészen új szintet üt meg, s nyers mágia robban ki belőle. Éppen fel tudok rajzolni egy Quen jelet a levegőbe a jobbommal, az így megjelenő mágikus pajzs némileg megvéd, de nem bizonyul elégnek. Még így is a földre kerülök, de legalább nem szálltam el úgy mint az őrök. A hatalmas hullám még a közeli épületek szerkezetét is megtépi, beleértve azt ami alatt a nő tartózkodik.. A tető nagy része pedig rázuhan. A törmelék alól még látom, hogy kilóg a keze ám a hangok is abbamaradtak, valószínű hogy a nő bevégezte. Elhúzom a számat, majd gyorsan feltápászkodom a földről. Elteszem a tőrömet a tokjába, majd a köpenyemet megigazítva gyorsan megiramodok az egyik mellékutca irányába, hogy eltűnjek a nyílt terepről. Időközben a fejemre húzom a csuklyámat is, és igyekszem minél inkább helyi furcsa embernek látszani. A mai nap eddig felettébb érdekesnek bizonyult.. Bár sajnos már láttam rosszabbat is. Ha szerencsém van, akkor még ezen a napon vérdíj kerül a fejemre, s a város minden őre a szökevény witchert fogja keresni. Nem baj, talán egy éjszakáig kihúzom.. Utána meg összeszedem a lovamat, és irány Cintra.
|
|