Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Mar 9, 2021 14:50:49 GMT 1
Post by Lyzy04 on Mar 9, 2021 14:50:49 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/762391091043368990/Aleena_of_Kovir2~jpg Aleena hálásan mosolyogva bólintott a házigazdának válasz gyanánt. Egy fürdő tényleg jót tenne… Majd megkérdezem Royce-t. Rövidesen a beszélgetés befejezte után a vaják elmegy ellenőrizni a cuccaikat, hamar vissza is tér a felszereléssel, bár egyik-másik dolog eléggé törékenynek bizonyult, így sajnos valószínűleg pár értékes bájitalt elveszítettek. Annyi baj legyen… Ahogy a varázslónő újabb pillantást vet társának elcsorbult kardjaira, nagyot sóhajt majd megragadja sajátját és felé nyújtja.
-Amíg a tiédet rendbe nem hozzák, használd az enyémet nyugodtan. Nálad jobban hasznát vesszük. –mosolyog rá, majd ha Royce elvette, kis szünetet tart és loboncos hajába túr. Megviselten sóhajt, majd ismét a férfira néz.
-Ha nincs ellenedre, elmennék fürdeni, mert ez nem állapot… Ugye nem baj?
-Nagylány vagy már… -válaszolta hetykén a vaják, mire Leena csak kuncogott.
-Ki kérem magamnak, alig 113 éves vagyok. És egyébként is, hiába vagyok nagylány, ha folyton az én ítélőképességemre támaszkodnánk, akkor naponta halnánk meg. –vágott vissza játékosan, majd sóhajtott, közelebb lépett és kicsit halkabban folytatta, hogy lehetőleg csak ők hallják- Bejössz velem? Őrködni, mármint. –tette hozzá, mivel kivételesen nem (csak) kéjenckedés céljából invitálta be- Illetve így tudnánk viszonylag privátban beszélgetni, tervezni.
Royce rábólintott. A varázslónő jelezte fürdésre való igényüket, majd megvárta, míg Iffilda előkészítette a vizet. Megköszönte a segítséget majd a férfival együtt bevonult a szobába és magukra zárta az ajtót. Ahogy kettesben maradt a férfival az addigi kissé kómás és elveszett állapotához képest egész megelevenedett. Szemeiben fellobbant a tettrekészség ismerős lángja, befeszült izmai ellazultak, mozgása is kissé folyékonyabbá vált, bár a fájdalmai még nem múltak el így egyáltalán nem volt olyan élénk és pattogós, mint általában. Sérüléseinek mértékéhez képest kecsesen kibújt ruháiból, ezzel feltárva hátán virító tetoválásait.
Eztán keresett egy hajkefét és alaposan megfésülködött, néha-néha felvillantva csábos, vidám mosolyát társának. Végezetül a dézsához lépett és lassan, a szélébe támaszkodva elmerült a forró vízben. Először felszisszent a friss sebeket érő folyadék csípő érzése miatt, de a kellemetlen fázis hamar elmúlt. Mély lélegzetet vett és hosszan kifújta, miközben elkényelmesedett amennyire csak tudott. Hátradőlve, lehunyt szemekkel élvezte a víz selymes, lágy ölelését teste körül, mindeközben elnyújtottan szívta be a párás levegőt orrán majd fújta ki száján. Pár perc csendes nyugalom után fejét is a vízbe merítette és alaposan beáztatta haját, kiemelkedése után hátrafésülte ujjaival és letörölte arcáról a végigcsurgó patakocskákat. A dézsa Royce felé eső szélének irányába fordult és két karjával a fa kád szélére támaszkodott fel, fejét azokon nyugtatva bámult a vajákra. Pár pillanatig csak mosolyogva nézte, majd újfent sóhajtott.
-Van bármi ötleted, hogy mi történt, vagy, hogy mit kezdjünk most magunkkal? –kérdezte immár komolyabb hangvételben- Neked is volt olyan… Álmod?
Miközben Royce beszélt, azalatt elkezdett megmosakodni, alaposan átdörgölte bőrét szappannal, hogy levakarja a rátapadt mocskot. Haját is gondosan megmosta, hogy megszabadítsa a véres dzsuvától és visszanyerje természetes fényét és puhaságát, ’s miután végzett, hangyányit nehézkesen ugyan, de kikelt a dézsából. Körbetekerte magát a törölközővel felitatva minden nedvességet, áttörölte tagjait és loboncát is, mit egy jó alapos megdörzsölés után újból kifésült, majd kissé megrázta fejét, hogy a szálak ne lapuljanak rá. Frissen, tisztán és szárazon újra magára öltötte ruháit (lehetőleg tisztát).
-Huh… Sokkal jobb! Te is letusolsz? Rád férne… -javasolta a férfinak- Ne aggódj, figyelek addig majd én. Neked is elkél egy kis lazulás néha.
Aleena nem igyekezett leplezni magát, bátran legeltette szemét a vaják mezítelen, izmos testén. Egyébként is igazságtalan, ha csak te gyönyörködhetsz… Nekem is jár a szórakozás! Ahogy tusolni kezdett, közelebb húzódott a dézsához és felajánlotta segítségét, elkezdte megmosni a hátát. Először csak lágyan átdörgölte szappannal, majd nem túl erősen, a sebekre vigyázva kissé átmasszírozta vállainál kezdve annak reményében, hogy ellazíthatja legalább egy kicsit.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Mar 14, 2021 23:24:43 GMT 1
Post by Mocsok on Mar 14, 2021 23:24:43 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/3a/1d/a5/3a1da5ff3d62e872d6f62952954bb980~jpg *Royce alapos vizsgálatnak veti alá mindazt mi felszereléséből megmaradt, s nyeregtáskája majdhogynem sértetlen állapotát elnézve még egy tán elégedettnek nevezhető sóhajt is a nagyvilágba enged, elvégre arról már teljes mértékben megbizonyosodott, hogy semmi maró vagy robbanó hatású anyag nem jutott ki az azt tartalmazó fiolából, vagy egyéb tárolóból, ugyanis annak valószínűleg lennének nyomai. Így már csakis a meglehetőst toxikus vegyületek miatt kell, hogy aggódjon, ami ellen már valószínűleg egy évszázada ellenállóvá tették a szervezetét. Az alapos leltározási folyamatokat a varázslónő nyeregtáskájával is elismétli, s ennek végeztével, egyedül a szerzett információval gazdagabban, kissé pontosabban megfogalmazva, üres kézzel távozik a fészerből, ugyanis tekintettel enyhén gyanús, ám mégis csak az életét megmentő vendéglátójára, valamint annak családjára, inkább megkíméli őket attól, hogy különböző, az egészségükre még véletlenül sem éppen pozitív hatást gyakorló vegyszereket, bombákat valamint fegyvereket vigyen szerény hajlékuk fedele alá, így ha Aleena érdeklődne a megmaradt holmija után, Royce válasza kimerülne annyiban, hogy: „Nézd meg magad!”. Természetesen, ha nő nem éri be ennyivel, akkor némi akaratlan kérlelést követően a vaják bedobja a törölközőt, s magához véve egy nagy adag levegőt, nekiáll elhadarni a leltározás, társára vonatkozó részét, mindezt a tőle már-már elvárható unott hangnemben. Végül akaratlanul is ejt egy bánatos megjegyzést kardjairól, mire a varászlónő átmenetileg felajánlja saját vasait. Royce a kedves gesztus ellenére eleinte csak a száját húzza, azonban végül beleegyezése jeléül bólint egyet. Ekkor kerül szóba a fürdés téma ismét, s a vaják egyik szemöldöke felhúzásától eltekintve, (mely gesztus értetlenségét hivatott szimbolizálni) rezzenéstelen arccal figyeli a nőt.* - Nagylány vagy már… *Mormogja végül, rekedtes hangjában nyíltan teret adva némi szemrehányásnak. Aleena ezt követő megjegyzésére szemmel láthatóan valamiféle válasz fogalmazóik meg a férfi fejében, s jut is el a nyelve hegyére azonban ajkait végül csupán egy halk sóhaj hagyja el, megtartva magának mondandóját. A nő tesz egy lépést a férfi felé, az pedig mintegy szimbolizálva, hogy kapcsolatok az évek során mily hatalmas magaslatokba hágott, nem hátrál el.* - Őrködni… Persze… *Morogja orra alatt, fáradt hangját ezúttal némi gúnnyal fűszerezve, azonban mindezek ellenére rábólint az ötletre, s követi társát a dézsáig, ahol aztán találva magának egy szimpatikus és persze üres részt a falon, azonnal nekitámasztja hátát és vár, tekintetét hol a varázslónő hátát beborító tetoválásokon, hol pedig a tetőt tartó vaskos gerendák természet alkotta mintáin végig futtatva. A percek lustán követik egymást, s a kintről beszűrődő madárcsicsergés monoton hangját egyedül a dézsában lötykölődő víz hangja teszi színesebbé, így a vaják ténylegesen úgy érzi magát akár egy strázsa, csak legnagyobb örömére róla hiányzik a rozsdás páncél meg az átkozott acélsisak. Gyűlöli a sisakokat… Unalmas őrségének végül várhatóan társa vet véget, s koncentrálásra készteti idegen tájakra kóborolt elméjét. Az első kérdésre csupán fejét rázza, ám amint tudatosul benne, hogy nő éppen háttal van neki, s mikor legutóbb nézte nem látott szemet a tarkóján, így fanyarul, de hozzáteszi, hogy:* - Nem, nincs. *Az újabb kérdést hallva biccent, azonban jelen esetben, már ezzel együtt hagyja el a száját egy „Igen” szó is, s hacsak Aleena nem szándékozik a témát tovább boncolgatni, akkor bizony Royce számára egyelőre ez a végszó a különös álmokat érintő témában. Időközben a varázslónő lassan befejezi a kissé hosszúra nyúlt fürdést, s ahogy felegyenesedik a dézsában, a vaják képtelen megállni, hogy végig mérje a nő, gyöngyként csillogó vízcseppekkel tarkított csupasz testét. Az újonnan kínálkozó lehetőségre rábólint, s minden szó nélkül dobálja le magáról ruháit, valamint némi óvatosságot tanúsítva, a sebeit fedő kötésektől is megválik, s végül azon kapja magát, hogy anyaszült meztelenül áll a szoba közepén, miközben társa kamatostól szolgáltatja vissza az előbbit. Egy újabb fáradt sóhajt eleresztve lép a dézsához, s mit sem törődve azzal, hogy a víz időközben már rég elvesztette ideális hőfokát, gátlástalanul foglal helyet, s dől hátra a hatalmas zséterben, élvezve az épp csak langyos, használt fürdővizet. Még így is ezerszer jobb, mint a pöcegödör egy zeuglal a mélyén… Sokáig nem élvezi a luxust, ugyanis jobb szeretné a fürdést még azelőtt lezavarni mielőtt a lé, amiben épp ázik végül jéghideggé dermed. Hozzá is lát, hogy amennyire csak képességei engedik megtisztítsa magát, eközben pedig társa sem rest sunyin lopni a kettejük közt húzódó rövid távot. A nő ajánlatára rábólintva, átnyújtja neki a szappant s hagyja hadd ügyködjön, miközben ő élvezi a számára már-már királyi mértékeket öltő kényelmet. Ez a nyugalom hamar el is illan mikor a varázslónő úgy dönt némi extra szolgáltatást is nyújt egy nem épp kellemes masszázs formájában. Természetesen nem csak a jószándék, hanem a megfelelőnek mondható technika is megvan, azonban a vaják, olyan merev akár egy farönk, s arról, hogy ténylegesen ellazuljon már nagyon régóta álmodni sem mert, így ahogy a nő újabb és újabb csomókban akadnak el, azt egy-egy halk morgással díjazza, azonban mindezek ellenére nem utasítja a nőt ezen tevékenység azonnali beszüntetésére remélve, hogy előbb-utóbb eléri a kívánt hatást. Nos, nem így történik, pedig a vaják a tortúra ellenére a légvégéig vár, remélve valamit, maga sem tudván mit. Ahogy a mondás tartja „Egyszer minden jónak vége szakad.” s szerencsére ez a rossz dolgokkal sincs különb módon, így a vaják némileg meggyötörve ám, de összességében sértetlenül lép ki a dézsából, s ölti magára a nemrégiben levetett ruháját. Intve társának, hogy kövesse, elindul, ki a szobából egyenesen a ház ura után kutatva. Meglelését követően azonnal egy kijelentéssel s egy hozzá kapcsolódó kérdéssel sújtja a férfit, miszerint:* - Sok kocsi jár erre. Indul valamelyik Cintrába?
|
|
TherealKREY
Írónövendék
Posts: 119
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Jan 2, 2023 13:38:08 GMT 1
May 31, 2020 21:07:02 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Mar 26, 2021 11:55:56 GMT 1
Post by TherealKREY on Mar 26, 2021 11:55:56 GMT 1
Amint felérünk a hajóra az a matróz. Akinek részegen elvileg egy csomó pénzt adtam egyből odajön hozzánk. - Üdv. Remélem nem kellett ránk várniuk. Ezután követem, amikor megáll és kinyitja, a szobánk ajtaját rájövök, hogy lehet nem adtam neki annyira sok pénzt. A kacsintására egy kacsintással válaszolok. Amikor a matróz elviharzik, bemegyek a kis szobába és lepakolom a dolgaimat. Ha Willow is be akar menni, akkor először őt udvariasan, beengedem. Amikor a fedélzetre érünk, négy matróz figyeli Willow-t. Amikor készülnék odaszólni nekik a kapitányuk, rájuk förmed és el is tűnnek. Ekkora a barátságos matróz újra megjelenik és be is mutatkozik. - Gwadlec Lon Lham vagyok. Amikor megkérdezi a rumot egy nagyot nyelek. - Köszönöm szépen, de most egy kis ideig nem fogok inni. –ejtek egy kínos mosolyt- A nyugodt utazásra! Ezután a gyomrom kordul egyet. Pont, jókor mert Rhilved meg is kérdezi, hogy éhesek vagyunk e. - Én igen, jól esne egy keveset enni. Ezután követem őt és helyet foglalok. Ha Willow is velem jött, akkor kihúzom neki a széket és csak azután ülök le. A többi emberre nem nagyon figyelek, mind elvan magával vagy egymással. Meghozzák az ételüket. - Köszönjük szépen. Ekkor a két nő távozik és a fiatalabb rám mosolyog. Nem ez nem érdekel egy kicsit sem. Nem is reagálok rá semmit. Mielőtt elkezdek enni megszólalok. - Jó étvagyat. Majd eszek egy kicsit aztán Willow-tól kérdezek. - Remélem, elférünk majd abban a kis szobában. Ezután folytatom az evést.
-Willow vagyok.- Mutatkozok be a matróznak. A rumot én is csak udvariasan vissza utasítom. Semmivel nem szolgálhat egyébként sem. De az ételre helyeslően bólintok. Én is megköszönöm az ételt. Majd neki látok. A bárd udvariassága jól esik. A várost juttatja eszembe. -Egészségére.- Mosolygok. -Nos szerencsénkre egyikünk sem túl nagy darab.- Jegyzem meg kicsit viccelődve.- Már így is hálás vagyok hogy egyáltalán a hajón lehetek. Úgyhogy ne aggódjon a kényelmetlenségek miatt.
"Egyikünk sem túl nagy darab" ezen nevetek egy kicsit. Majd mielőtt válaszolok neki lenyelem az ételt ami a számban van. - Nem kell hálásnak lennie... A tegnap este után ennél sokkal többel tartozom. Ahogy visszagondolok... az életem mentette meg. Lehet hogy ez túlzás de én úgy érzem. Ezután folytatom az evést, közben pedig figyelmesen hallgatom a válaszát.
Raion Raven
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Mar 27, 2021 12:12:21 GMT 1
Post by Raven on Mar 27, 2021 12:12:21 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/88/ac/ef/88acef9b4c2f285229a401707fc6c699~jpg Én is nekilátok az ételnek, mindegy, hogy milyen.
-Ugyan.- Legyintek.- Mielőt férjhez mentem volna egy faluban gyógyítottam.- Mondom. –És különben sem hagytalak megfulladni éjszaka. Szeretném azt hinni, hogy bárki, aki képes rá ugyanezt tette volna, de túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen naív legyek.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 2, 2021 10:48:11 GMT 1
Post by Raion on Apr 2, 2021 10:48:11 GMT 1
Aayla&Faye Kami Pandora A három katona türelmetlenül várja a válaszotok, ám mielőtt bármit is szólhatnátok egy nagyobb csapat őr jelenik meg mögöttetek. - Mi folyik itt? – hangzik el a kérdés - Ez a két némber megszegi a tilalmat Uram. – jön is a válasz. Ekkor a tömegből egy bekötözöt fejű férfi lép elő és mérge tekintettel néz titeket. - Ők azok Uram. – mondja dühödten – Ők a boszorkányok, akik fekete mágiával jöttek be. - Pár pillanatra megdermed a levegő is, senki nem mozdul, mindenki meredten titeket bámul. Aayla egy tompa hangra lesz figyelmes, majd egy puffanásra. Az egyik Őr, aki körül állta őket, leütötte Faye-t. Bármit is cselekedne testvéréért nem tudja végbe vinni, mert több Őr megragadja s elkezdik a tér felé vonszolni. Tompa ütések érik az Ő testét is. És a kiabáláson és sikítozáson kívül mást nem tud tenni. Erdan&Aayla Gresh550 Pandora
Ahogy egyre jobban haladsz a hang irányában megcsap az égett hús szaga. És ez nem jelent semmi jót. A hangok erősödnek, míg végül megpillantod a hangzavar okát. A közeledben éppen egy nőt vonszolnak ki a térre, aki erőteljes nem tetszését fejezi ki ez ellen, míg a távolban egy másik nőt cipelnek el. Az Őrök nem vettek észre, túlságosan elvannak foglalva. Csak az egyik nőnek tudsz segíteni.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 2, 2021 13:05:33 GMT 1
Post by Raion on Apr 2, 2021 13:05:33 GMT 1
Royce&Aleena Mocsok Lyzy04 Ahogy befejeztétek a fürdést és kijöttetek a családfő vár rátok. A felesége egy kosarathoz. - Gondolom indulni szeretnétek? – kérdezi a férfi – Ha még is maradni akartok szívesen látunk benneteket, de a Vaják tekintete elárulja, hogy menni akartok. – mondja egy halvány mosollyal az arcán. - Tessék egy kis útra való. – a felesége oda nyújtja a kosarat Aleena-nak – Van benne minden jó. – - A cuccotokat bátorkodtam összekészíteni. Ott van kint az ajtó mellet. Ha kívánjátok elkísérlek benneteket az útig. – Az asztalnál ülő kislány éppen rajzol, ha elindultok kifelé, akkor felnéz és integet nektek. - Viszlát Vaják bácsi és Szép néni! – mondja vékony kedves hangon, majd bőszen folytatja a rajzát. Kint az ajtón túl balra található a megviselt cuccaitok. Kicsit távolabb a kisfiú éppen egy tuskót csapkod a fakardjával közben pedig hangosan kiabál. - Halál rád szörny! Véged van! – Ő is észreveszi, hogy távoztok, így ő is integet. - Viszlát Szép néni, Vaják bácsi! – harsogja Ő is. Ha elfogadtátok a férfi segítségét, akkor elkísér benneteket az útig. - Ha gyalog mentek estig a városba értek, de talán szerencsétek lesz és valaki felvesz. De, ha nem bánjátok én megyek is. Sok szerencsét és további jó utat. – feleli, majd visszamegy a házához. (OOC: Ha nem fogadjátok el a segítségét, akkor a házban mondja ugyan ezt és csak az ajtóig megy.)
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 3, 2021 19:53:52 GMT 1
Post by Aria on Apr 3, 2021 19:53:52 GMT 1
Lethana pár pillanatig csak néz maga elé, egészen komoran, mint aki tart attól, hogy milyen választ kap a húgától... de úgy tűnik, Mereliát azért még mindig ismeri. Az emlékei elvesztek, de ő maga, az a túlontúl energikus, kalandvágyó elf lány, akire csendben kellett figyelnie, hogy megőrizze a bizalmát, még mindig ugyanaz maradt. Úgy tűnik, hogy kicsit fel is oldódik, és immár egyre tisztábban látszik, hogy hisz neki... Lethanának leesik egy nagy kő a szívéről, és ez a könnyebség még akkor sem hullik szét, amikor a lány megemlíti, hogy vissza akarna menni. Sejthette volna, igazából... akárhogy is, Mereliának a driádok is a családjává váltak. Ahogy nem adhatta vissza az emlékeit, és nem építhette vissza a múltjukat egy pillanat alatt, úgy arra sem volt esély, hogy kitörölje a gyászt, amit az elvesztésük okozott. Az életét megmenthette, de valami már megváltozott... ha pedig ezt képtelen elfogadni, akkor igazából hiába reménykedett, és hiába próbálkozott ennyi időn át. - Igen, azt hiszem ezt éreztem... - suttogja. - Nem mondom, hogy ne tedd - néz végül a lányra. - De arra kérlek, hogy vigyél magaddal. Nem akarom újra átélni ugyanazt, ha megelőzhetem.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 4, 2021 21:45:49 GMT 1
Post by Lyzy04 on Apr 4, 2021 21:45:49 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/762391091043368990/Aleena_of_Kovir2~jpg Ugyan Aleena-t a tiszta jószándék vezérelte, mikor megpróbált lazítani Royce merev izmain, nem sokat ért vele, így alig 1-2 perc után abba is hagyta egy nagy sóhajjal.
-Lehetetlen eset vagy… -mondta némileg leteremtően, de hangjában most is ott volt az a lágy dallamosság, arcán pedig, amit persze a vaják nem láthatott, széles vigyor ült- Úgy viselkedsz, mintha kínoználak… Mások ezért még fizetnek is! –közben folytatta a kellemesebb féle tevékenységet, végül vízzel is lemosta, hogy eltüntesse a habot- De hát ez van, így jártam. Kellett nekem egyáltalán próbálkozni. –tettette csalódottságát, majd még mielőtt békén hagyta volna utoljára finoman végigsimította a széles, hegekkel borított hátat. Hamarosan Royce is kipattant a dézsából és magára öltötte levetett ruháit, majd már az ajtón kívül is termett, rögtön a családfő előtt.
-Valóban, szeretnénk minél hamarabb tovább állni, így is rengeteg időt veszítettünk. –eközben elvette a kosarat a nőtől- Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire hálásak vagyunk a segítségükért! Ígérem, emlékezni fogok magukra, és ha úgy adódna, viszonzom kedvességüket. Az adósuk vagyok!
A férfi ajánlatára csak megrázta fejét és rámosolygott.
-Köszönöm, de bőven elég idejüket raboltuk már így is, innentől megleszünk magunk is. A bejáratból még visszafordult vendéglátóik felé és szélesen mosolyogva fejet hajtott hálájának jeléül. -Még egyszer nagyon köszönjük mindazt, amit tettek értünk. –majd a kislányra nézett és vidáman integetett neki- Vigyázz magadra, apróság!
A ház előtt a fiú gyermek is megszakította a fatuskó gyilkolását egy pár pillanatra, csak hogy búcsút inthessen a távozó párosnak. Aleena borzasztó aranyosnak találta mindkettőt, főleg a neveket, amikkel illették őt és társát. A srácnak is visszaintegetett, majd immáron cuccaikat összeszedve, kuncogva továbbállt Royce oldalán.
-Nos, Vaják bácsi… -vigyorgott gúnyosan- Ezek szerint gyalogolhatunk a városig. Remélem most kivételesen senki nem akar majd megölni minket útközben, mert nem vagyok épp harcolós hangulatban.
|
|
Nor
Vendég
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:32:47 GMT 1
Nov 23, 2024 14:32:47 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 4, 2021 22:58:53 GMT 1
Post by Nor on Apr 4, 2021 22:58:53 GMT 1
*Kedvenc varázslónője (Mely kedvencség pusztán abban nyilvánul meg, hogy hajlandó megtűrni őt maga mellett.) masszázst illető megjegyzését hallva, a vaják előbb egyfajta csodálkozásra emlékeztető arckifejezést ölt magára, majd a fején a témát érintően átsuhanó gondolatok mintegy révbe érését szimbolizálva felhorkan.* - Fetisiszták... *Fűzi hozzá morogva, némi cinizmussal megtámogatva igencsak rövidre sikerült, ám mégis velős megjegyzését. Az ezt követő finoman túldramatizált színjátékot drágalátos társa részéről, már azonban jobbnak látja csendben tűrni, s mindössze egyetlen szemforgatással megúszni. Az élvezetes jelzővel csupán hellyel-közzel illethető fürdő részéről hamar a végéhez ér s alig pár perccel később, már a ház ura előtt találja magát tisztán, felöltözve s ami a legfontosabb, útra készen. Nem szívesen bár, de ajkait már épp szóra nyitná, hogy tisztázhassa ezen szándékát megmentőjükkel, azonban az belé fojtja a szavakat, amiért hősünk legbelül nem is győz eleget hálálkodni. Ugyanez a helyzet útitársával is. A sok kellemetlenség s kéretlen slamasztika ellenére, rengeteg előnnyel jár a lány jelenléte, azonban az, hogy a vaják szótlanságából fakadó kommunikációs problémákat helyette is áthidalja, toronymagasan emelkedik mindezek fölé. Ezúttal viszont érzi, hogy nem bízhat mindent Aleenára. Talán az eddig holtnak hitt, ennek dacára időnként kísértés céljából vissza-vissza tévedő erkölcse, vagy valami különös bűbáj hatása az mi torkát hangképzésre ostorozza, nem tudni. Egy biztos, ezúttal nem áll ellen a késztetésnek.* - Köszönjük. *Hangja mint ahogy megszokott, száraz, érzelmektől mentes, mindazonáltal nyomokban mégis felfedezhető benne egyfajta tisztelet a család irányába. Elhagyva az épületet, hozzá is lát ahhoz, hogy megviselt holmijukból magához vegyen annyit amennyit csak képes elcipelni, ezzel aránytalanul megosztva a munkavégzést közte és a varázslónő közt, a gyengébbik nem javára. Önmaga málhás lóvá való alakítása pediglen nem történik zavartalanul, ugyanis mint forró vas, úgy fúródnak elméjébe a szavak. A vaják arca láthatóan elsötétül, s (ahogy az az őt mozgató felettébb jóképű s ekképp szerény játékostól elvárható) elereszt egy fájdalmas sóhajt. Royce a fakardját büszkén lóbáló suhanc elé térdel, baljós tekintetét pedig annak ártatlan szemeibe fúrja.* - Játssz inkább lovagot kölyök! *Morogja halkan, rekedtes hangján. Tekintete a fiú fakardjára téved, melyet a helyzet maga feszültségében örökkévalóságnak tűnő pillanatokig szótlanul figyel, míg végül a csendet egy újabb sóhajjal töri meg.* - Figyelj a lábtempóra és tartsd magasabbra a kardot mikor támadsz... *Mondja mindezt kicsit sem engedve sem hangja, sem arcvonásai jellegzetes komorságából. Azzal feláll, felmarkolja maradék holmiját s útnak indul. Aleena pedig szó nélkül követi. Pont úgy ahogy mindig.* - Mhm... *Feleli tömören a nő által tett kijelentésre, mit sem törődve a gúnyos megjegyzéssel.* - Ha nyugodtan akarsz utazni, ne egy vajákkal tedd...
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 16, 2021 14:51:54 GMT 1
Post by Raion on Apr 16, 2021 14:51:54 GMT 1
Royce&Aleena Mocsok Lyzy04 Csendes, szellős, napos idő volt. Néhol kisebb tócsa jelezte azt, hogy itt nem rég eső esett. Mikor egy jobban kiépített útra tértetek nem kellet sokat várni arra, hogy valaki megsegítse az út szélén baktató párost. Egy idősebb bácsi volt az, aki megengedte, hogy a szekér hátuljára felülve utazzatok Cintráig. Be nem állt az Öreg szája egész úton vagy dalolászott vagy fütyörészett vagy a történeteit mesélte. Köztük az a mese is mikor egy részeg bárdot fuvarozott el. Bőven nappal van még mikor megérkeztek a városkapuhoz. Nem rég múlt ebédidő. A város moraját már ide hallani. A felfüggesztett plakátok alapján meg is van az ok, vásár van a városban. A kapunál egy jól öltözött férfi és két Nilfgaard-i katona lép elébetek. - Papírokat? – feleli röviden és tömören. Ha átnyújtjátok a papírt, akkor egy pár pillanatig nézi, majd visszaadja. - Hamarosan felkeressük. Addig is Isten hozta Cintrában. – (OOC: Innentől kezdve szabad foglalkozás Gresh karijának érkezéséig Lyzy tudja miről van szó.)
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 16, 2021 15:19:04 GMT 1
Post by Raion on Apr 16, 2021 15:19:04 GMT 1
Merelia&Lethana Bratti Aria A felélénkülő szél lassan és lomhán mozgatja a fákat. Az ágak és levelek között átszálló levegő hangja, a nyikorgó fák és a pattogó tűz hangja, akár egy gyászdal tölti be a teret. A tűz lassan ég, és ahogy szépen lassan kihuny, úgy tér nyugovóra a két nővér is. A nap hosszú volt, fájdalommal és gyásszal teli. Ám hol elvesz a sors ott ad is. Két, egymás számára elveszett lélek találkozott, hogy folytassák azt, ami egyszer félbe maradt. Nap kelte után nem sokkal a távolból halható zaj töri meg a reggel hangjait. És ahogy teleik az idő, úgy lesz egyre hangosabb. Katonák menetelése, szekerek zöreje, lovak nyerítésének egyvelege ez, mi megzavarja a természetet. Ha kilestek a hangirányába, akkor láthatjátok, hogy egy szép hosszú menet megy éppen az úton. Mer tekintetét azonban csak egy valami szögezi le, driád fogjok. Lovak és szekerek után kötve. Fiatal és idős, kicsi és nagy. Nem kivételeznek semelyikkel, ugyan abban a bánásmódban részesül mindegyik. (OOC: Ütik, rugdossák, korbácsolják őket, taperolják és aki ellenkezik azt megverik) Közelben pár lovas katona megy el, láthatóan tisztek, és ha jól füleltek, akkor halhatjátok a beszédüket. - Éljen Kerack királya! – - ÉLJENNNN! – - Ha ezt a zsákmányt meglátják, ha ezt a sikert meghallják, akkor Királyunk vendégei se perc alatt támogatni fogják Őt. – - Úgy biza. – - És ha még több jön a csodaszerből, akkor egy hónap múlva egész Brokkilon a miénk lesz. – - HURRÁÁÁÁ! - Ki ez a Latol?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 17, 2021 13:14:52 GMT 1
Post by Bratti on Apr 17, 2021 13:14:52 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/71/bc/aa/71bcaafd3437cbd0739b8e37799ca47f~jpg Csak bólintok a nőnek. Nincs mit mondanom már. Azt hiszem legalábbis... Gondolataimba merülve lógatom le a kezemet a fáról, ahogy a csillagos eget nézem. Bár eléggé kimerített a nap és a gyász, így legalább nem kell sokat szenvednem az elalvással. Álmomban újra az erdőnkben jártam... Nővéreimmel együtt vidáman jártuk a természetet, semmi gondunk nem volt. Jól éreztem magam, megint olyan könnyed volt minden, mint egy nappal ezelőtt. De mikor másnap felkelek, marad bennem valami üresség. Elvégre... Éppen most készül teljesen megváltozni az életem, amivel alapvetően nem lenne semmi bajom, úgyis szerettem volna felfedezni a világot. Csak ehhez miért kell az, hogy a családomat megöljék és az otthonomat teljesen elpusztítsák? Kérdések, kérdések, amikre úgysem tudok majd válaszolni. Éppen lehuppanok a fáról, amin aludtam, mikor meghallom a zajokat. Kíváncsiságom azonnal feléled és máris a növények között elbújva kúszok előrébb. Most még az sem érdekel, ha Lethana nincs itt. Azért egy beszélgetés nem fogja megváltani a világot vagy visszaállítani, ami volt, bár sokkal könnyebb lenne az élet. Viszont amit látok, azonnal felidegesít. Remegni kezdek, kezem máris a késemhez indul, ha bár tudom, hogy semmi esélyem. De egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a ténytől, hogy ugyanannyi esélyem volt odakerülni, mint itt állni. És hirtelen nagyon is hálás leszek Letha... A nővéremnek. Mert ha ő nincs, valószínűleg nem menekülök meg. Remegésem nem csitul és kétségbeesetten fordulok társam felé, ha ébren van. Ha nincs, felkeltem és megmutatom a dolgot, miközben hozzászólok. - Kérlek... Valamit tennünk kell! Nem hagyhatom őket egyedül! Undorítóak... Hogy képesek ezt tenni?! Kérlek, valamit... Biztos van valami terved, nem? Ha igaz, amit mondtál, akkor neked mindig van terved! - mondom remegve, kétségbeesetten.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Apr 19, 2021 13:12:26 GMT 1
Post by Aria on Apr 19, 2021 13:12:26 GMT 1
Lethana megnyugodva érzékeli, hogy Merelia... hát, ha teljesen nem is fogadta el a helyzetet, de talán megbékélt vele. Valami újrakezdődhet. Tarthatnak valahová. Ez a gondolat megnyugtatja őt is... miközben Meri feltelepedik egy fára, ő kiteríti a kabátját, és azon alszik el... csendes álomtalan álom ereszkedik rá, ami meglepően jól esik a hosszú, kaotikus és véres nap utána, amiről viszont hazudna, ha azt állítaná, nem volt boldog a vége. Amikor elérkezik a reggel, Lethana először elkezdi összerámolni a tábort, ellenőrzni, hogy biztosan elaludt-e a tűz, átfésülni a holmiját, megszemlélni az íjja állapotát... röviden jó reggelt kíván Mereliának is, de látja, hogy a lány gondolatban valahol nagyon messze jár. Hagyja, hogy járjon egyet... de amikor zajt hall, és felismeri a szekerek zörgését, a katonák lábának dobbanásait, a szíve kihagy egy ütemet, és azonnal utána indul. Nem biztos benne, hogy kik azok, de ha egy kis közük is van azokhoz, akik felgyújtották a brokiloni erdőt... a húga még mindig driád volt, hiába hozta el onnan, nehezen magyarázta volna ki a dolgot. Amikor beéri, Meri kétségbeesetten mutatni próbál valamit, és nem nehéz megállapítani, hogy mi borította ki... a katonáknál driád foglyok vannak. Lovak után kötve, és brutálisan bántják őket. Lethana nem hazudott, mikor azt mondta a lánynak, az erdő felégetését nem tartja megoldásnak, akármi történt. Ezt senki nem érdemelte... az ő gyomra is felfordul a látványtól, de ahogy végignéz a tömegen, a racionalitása is erős marad. Rengetegen vannak. Százak, talán ezren is. Esélytelen, hogy rajta tudjanak ütni ezen a meneten ketten úgy, hogy kiszabadítsák a foglyokat... ráadásul valami csodaszerről is beszéltek, amiről egyelőre semmit nem tudnak, de amit a jelek szerint a legnagyobb fegyvernek éreznek ezek az emberek... - Kérlek... Valamit tennünk kell! Nem hagyhatom őket egyedül! Undorítóak... Hogy képesek ezt tenni?! Kérlek, valamit... Biztos van valami terved, nem? Ha igaz, amit mondtál, akkor neked mindig van terved! Merelia szavait szinte vádlónak érzi, mert nem, most épp nincs terve, de őrült módon próbál kitalálni valamit, valamit, amivel megoldhatják ezt a helyzetet. Valamit, amiért a húga nem gyűlöli meg, de nem is viszi vásárra mindkettejük bőrét. - Nagyon sokan vannak - suttogja. - Ha túl akarjuk élni, egyértelműen az a legbiztosabb, ha ebbe nem folyunk bele. Tudom, hogy nehéz, de ezer emberrel szemben semmi esélyünk nem lenne. - Ha a lány tovább erősködik, felsóhajt. - Ha mindenképp bele akarsz menni ebbe az őrült ötletbe, akkor kövessük őket, biztos távolságból. Várjuk meg, amíg letáboroznak, és megnézzük mik a lehetőségeink a figyelemelterelésre. Olyankor mindenki fáradt, lesznek, akik alszanak. Ha akkor nem tudjuk megoldani a dolgot, teljesen reménytelen... és még az is kockázatos lesz - teszi hozzá.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: May 1, 2021 22:52:48 GMT 1
Post by Gresh550 on May 1, 2021 22:52:48 GMT 1
#s://i~imgur~com/7ThbXUX~png A hang eredetét kutatva egyre beljebb haladok a településen. Egy idő után égett hús bűze csapja meg az orrom. Ez két dolgot jelenthet. Vagy a hullákat égetik el, vagy esetleg az élőket. Nem tudom melyik lenne a jobb. Egy idő után kiérek egy nagyobb térre, ahol meglátom ahogy szétválasztanak 2 nőt. Az egyiket a tér közepe felé ráncigálják, a másikat meg a távolban húzzák el. Néztem egy pár pillanatig mindkettőt. A távolabbi nőt valószínűleg fogdába vihetik, tekintve hogy nem lett helyben kivégezve. Ámbár a másikat a tér közepén valószínűleg kivégzésre vinnék. Ráadásul ő közelebb is van, és ki tudja mennyi időm lenne cselekedni. Így aztán, kihasználva hogy az őrök épp nem figyelnek, elindulok a közelebbi nő felé. Mikor odaérek, úgy teszek mint aki épp csak elsétálna a csapat mellett majd megszólítom az őröket. - Elnézést urak, csak áthaladóban vagyok erre. Kérem útba tudnának igazítani a legközelebbi fogadóhoz? Illetve.. Megkérdezhetném mi szándékuk van a hölggyel? Tán valami bűnt követett volna el?
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: May 29, 2021 21:14:31 GMT 1
Post by Lyzy04 on May 29, 2021 21:14:31 GMT 1
#s://i~imgur~com/n9kjh14~jpg Bár Aleena is besegített a felszerelések cipelésében, társa egyértelműen több terhet vett magára, mit Leena nem felejtett el neki megköszönni. Azonban mikor távoztak és a Vaják az apró fiúhoz lépett, rövid tanácsára a varázslónő fejében is hirtelen kitisztult a kép a srácot illetően. Hogy nem vettem észre… Francba. Megeresztett egy gondterhelt sóhajt, majd miután a férfi visszatért mellé, tovább is indultak az út felé.
-Tch… -ciccegett hetykén Royce megjegyzésére- Álmodozz csak. Ki tudja hány év alatt már egész hozzászoktam, hogy úton útfélen veszély leselkedik rám, sőt, még hiányozna is. A makacs komorságod pedig csak hozzáad a varázsához. Hidd el, ha nem lennék megelégedve ezzel az élettel, már rég leléptem volna. De az még nem bűn, ha néhanapján azt kívánom, bárcsak ne támadna ránk valami legalább pár óráig.
Szerencséjükre nem kellett sokat várni, míg egy kedves úriember fel nem vette őket a szekerére. Aleena örömére a férfi igen szórakoztató útitársnak bizonyult, szívesen hallgatta történeteit és még el is beszélgetett vele alkalomadtán. Ugyan ez, feltételezése szerint, mogorva társát csak idegesítette egész út alatt, így néha, abban reménykedve, hogy ezzel valamiképp enyhítheti szenvedését, rámosolygott a férfira és finoman megsimogatta karját. Mikor végre Cintrába értek és bemehettek, önelégült vigyorral az arcán fordult a Vaják felé, hogy orra alá dörgölhesse maga igazát.
-Hűha, mintha egy Vajákkal utaztam volna és mégsem támadt rám senki… Csoda lenne? Imáim meghallgatásra kerültek? Isten a kegyelmébe fogadott minket! -kotnyeleskedett a nő diadalittasan, majd finoman felnevetett- Viccet félretéve, megérkeztünk. Most merre?
|
|