Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Witcher
Közzétéve: Feb 10, 2021 20:31:09 GMT 1
Post by Mocsok on Feb 10, 2021 20:31:09 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/3a/1d/a5/3a1da5ff3d62e872d6f62952954bb980~jpg A sötét égbolt megtelt az ebből a távolságból már csupán apró fényes pontokként pislákoló csillagokkal, s a Hold is már magasan fehérlett közöttük. Kétségkívül későre járt az idő. Royce állóképessége meghaladta egy átlag emberét így egész a történtek ellenére egész jól bírta a továbbiakat, ám ez társáról aligha volt elmondható. Sok minden volt a varázslónők tarsolyában, de összességében ők is csak emberek. Legalábbis közelebb állnak hozzá, mint Royce. Bár a vaják fejében is megfordult, táborverés gondolata az éjszakára, jobb szerette volna nem megkockáztatni, hogy a szabadban valami újabb borzalom történjen velük, legfőképp, hogy ezúttal a megmaradt felszerelésétől eltekintve jó eséllyel puszta kézzel lenne kénytelen szembe nézni mindezzel. Szinte mezítelennek érezte magát jól meg szokott kardjai nélkül így minél előbb egy városban akarta tudni magát, a fegyvereit és páncélzatát pedig egy hozzájuk értő mesterembernél. Az út azonban hosszú, s ki tudja mi minden fenheti a fogát rájuk az éjszaka sötétjében. Elég volt csupán belegondolnia, mintha csak az idézésre vártak volna eddig, a távolból farkasvonítás üvöltötte túl az éjszakai tücsökciripelést. A vaják lova ezt hallva megtorpant s nyugtalankodni kezdett. Royce nyugtatni próbált az állatot. Végig simított nyakán, a fülébe súgott s ösztönözni próbálta a tovább haladásra azonban szeme sarkából megpillantotta Aleenat. Nem tudni mi játszódhatott le a férfi fejében, ám hosszas csend után végül egy halk sóhaj s egy kedve szerint választott istenség meglehetőst profán megemlítése után, végül új döntés született.
- Meggondoltam magam.
Mondta röviden, s tömören s bár még folytatta az útját előre, csupán csak addig amíg nem talált egy táborveréshez alkalmas helyet. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Witcher
Közzétéve: Feb 13, 2021 19:27:06 GMT 1
Post by Raion on Feb 13, 2021 19:27:06 GMT 1
Malidheim Kilian&Erdan Gresh550 RIPalmyraA rögtönzött csapatba verődések ritkán szólnak hosszú időre. Így volt ez a ti kapcsolatotokkal is. Mivel halhatóan nagy híre ment a fogadóban történteknek jobbnak láttátok azt, hogy külön utakon folytassátok. Így könnyes vagy nem könnyes, de búcsút vettetek egymástól. És mindenki elindult a maga dolgára. (ooc: A köztes időt leírhatjátok, ha akarjátok, de nem fontos. Az előző mesélőire.) Erdan Gresh550A nap még felkelőben volt, így nem sok ok volt arra, hogy már most szállást keres. Az utad Dillingen-en keresztül, de jelenlegi hírek szerint inkább mellet vezet Cintrába. Ha ott ér a sötétség, akkor kénytelen vagy kint tábort verni, mert be biztos, hogy nem engednek. De egy próbát azért megérhet, hátha szerencséd lesz. (Ha útra keltél) Amint Dillingenhez érsz már besötétedet, a távolból pedig a vihar egyre hangosabb, és már az eső illatát is érezni. Malidheim Kilian RIPalmyraIzgalomból kitelt bőven az elmúlt pár napra. Aminek hozadéka, balszerencsédre az volt, hogy dupla olyan messze kerültél Maribortól, mint voltál. Így megfontolandó, hogy útra-e kelsz oda és megnézed mi is terem azon a kiállításon vagy új dologok elébe nézel. A füledet megüti éppen a kocsmába tartó csoport beszélgetése, akik egy Gwent versenyről diskurálnak, aminek a főnyereménye egy ritka kártya.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Witcher
Közzétéve: Feb 13, 2021 19:29:48 GMT 1
Post by Raion on Feb 13, 2021 19:29:48 GMT 1
Willow&Gwadlec Lon Lahm Raven TherealKREY Amint felértek a hajóra a nem rég látott matróz megy oda hozzátok. - Üdvözöl… Üdvözöllek titeket! – egy pillanatra meg áll – Kövessetek! – mondja kissé bizonytalanul Ha követitek, akkor a hajó belsejébe kísér benneteket. Elég takarosan meg van csinálva ez a rész, olyan mintha egy fogadó lakrészén lennétek, csak kisebb. Az egyik ajtó előtt meg áll, és kinyissa. (ooc: összesen 4 szoba van a Tiétek a balhátsó) - Hát ez lenne az. – mondja mosolyogva – Így mondjuk értelmet nyer az összeg mennyisége. De gondolom nem lesz probléma – kacsint egyet Gwadlec felé – Ha bármi kérésetek van keressetek nyugodtan. Most azonban mennem kell. – És ahogy befejezi el is viharzik. (A kép csak illusztráció, hogy tisztában legyetek a méretekkel)  (10 percel később) Fent a hajó fedélzetén sürgés-forgás van. Matrózok szedik a lábukat és teszik a dolgukat. Háttérben a kapitány érces hangja hallatszik, ahogy osztogatja a parancsokat. És ez így is megy míg ki nem ér a hajó a nyílt vízre. A hajó csendben szeli a hullámokat. A tenger nyugodt, a nap sem tűz és lágy szellő fúj. A legénység tagjai felváltva végzik a dolgukat. Az éppen szabadidejüket töltők vagy kártyáznak, vagy horpasztanak. (Ez akkor van, ha fent vagytok a fedélzeten) (Dél és egy óra között.) Gwadlec nem kelt a legénységben nagy érdeklődést, annál inkább Willow Egy kisebb négy fős bagázs figyeli őt. A nevetésekből és az éppen arcukon megjelenő grimaszok, valamint testbeszédük alapján elég perverz beszélgetés folyik. Azonban ennek véget vett a kapitány megjelenése, aki rájuk förmed. A négy matróz fülét-farkát behúzva menekül el. Ezután a kapitány egy szúrós pillantást vett Willow-ra és mint aki megsértődött sarkon fordul, és elindul a lakrészére. - Ne is törődjen vele. Régi vágású hajós. Szentül hiszi, hogy a nők csak bajt hoznak a hajón. – mondja mosolyogva – Ennek ellenére sok női utas van. Az Ő rigolyáit is megenyhíti a pénz. – - De még be sem mutatkoztam. Rhilved Aep Gal vagyo. Önben/Önökben kit tisztelhetek? – kérdezi érdeklődve. (ooc: Akkor van a többesszám, ha mindketten egy helyen vagytok) Amint megtörtén a bemutatkozás elő vesz egy italt a táskájából. - Rumot? – kérdezi vidáman. Ha kértek, akkor annyi plusz poharat kivesz és tölt. Majd egy tósztot mond. - A nyugodt utazásra! – felemeli a poharát egy lehúzza. (ooc: Ha nem kértek, akkor egyedül meghúzza az üveget) - Nem vagy/vagytok éhesek? – kérdezi érdeklődve. Ha igennel válaszoltok, akkor elkísér titeket a vendégek számára fenntartott kantinba. Láthatóan a többi vendég, már rég ebédel. Négy asztal van, háromnál már ülnek. A bejárat felöli balelső szabad csak. A balhátsónál egy meglehetősen idős férfi ül, és tekercseket vizslat. A jobb elsőnél egy fiatal pár, akik egy kicsit egymásba vannak gabalyodva. A jobb hátsónál pedig két nő, egy idősebb és egy fiatalabb. - Üljetek le. Nem soká hozzák az ételt. – mondja mosolyogva, majd eltűnik az egyik ajtó mögött. Párperc múlva az ebédet egy jókora méretű duci férfi hozza ki. - Jó étvágyat! – mondja vidáman, majd elmegy. Ekkor távozik a két nő. Ha Gwadlec figyelmes, akkor láthatja, hogy a fiatalabbik egy kacér mosolyt ejt meg felé. A pár továbbra is össze van gabalyodva, az idős férfi meg félpercenként hangosan hümmög.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Witcher
Közzétéve: Feb 13, 2021 19:31:04 GMT 1
Post by Raion on Feb 13, 2021 19:31:04 GMT 1
Royce&Aleena Lyzy04 Mocsok Éjszaka szörnyű rémálom gyötör mindkettőtöket. (OOC: Rátok bízom mi, következőkben leírom, ami fixen történik a rémálom végén. Mindkettőtökre igaz lesz, de E/1-ben írom.) Sötét erdőben rohansz, zihálva, koszos. Mögötted farkasok morgása hallatszik. Csak futsz, futsz és futsz. Nem tudod miért csak mész. Majd hirtelen előtted terem egy sötét alak, izzó vörös szemekkel. Majd rád veti magát. Sötétség. Royce MocsokLeizzadva ébredsz egy ágyban, sebeid bekötözve. Közelben lévő másik ágyon Aleena fekszik. Kora hajnal van. A nap nem kelt még fel teljesen. Kintről fahasogatás hangja hallatszik. Ha felkelsz, akkor a ruháid egy széken vannak az ágy mellet. Ki mosva, megtisztítva. A szobából kiérve egy tágas, otthonos étkező részbe érsz. Amennyiben ki mész egy középkorú férfit látsz fát vágni, aki az ajtó enyhén nyikorgó hangjára abba hagyja és rád néz. - Na lám az álomszuszék Vaják felébredt. Üdv újra az élők sorában. – mondja lelkesen – A reggeli az asztalon szolgáld ki magad. – mondja majd visszatér a favágáshoz. Ha leülsz enni, akkor egy kis idő múlva a család többi része is felébred. Egy kis fiú és egy kis lány ül le a veled szemközti oldalon, és úgy kezdenek el enni. (ooc: a lány 10, a fiú 9 éves) Láthatóan nem furcsálljak a jelenléted, de erősen bámulnak. Az anyjuk sem szól hozzád, csak fél pillantásokat tesz rád miközben teszi-veszi a dolgát. A kislány amint végzet a reggelivel beviharzik abba a szobába, ahonnan kijöttél. Az anyja pedig egy halk sóhajt ejt meg. Aleena Lyzy04A nap első sugarai pont a szemedbe világítanak, ahogy ébredezel. Meglepetésedre nem az erdőben lévő tárborban, hanem egy szobában ébredsz. Ahogy végig nézed magad láthatod, hogy a sebeid el vannak látva, valamint azt, hogy egy kislány bámul téged csodálkozva. Aki láthatóan ledermedt, de amint észbe kap már rohan is az ajtó felé. - Anya, anya! – kiabálja vidáman. Felébredt. – Pá pillanat múlva egy középkorú nő jön be. Leül melléd az ágyra és a homlokodra teszi a kézfejét. - Jobban érzed magad? – kérdezi lágyan – Behozzam a reggelit vagy ki jössz? – kérdezi ismét lágy hangon. (ooc: Válaszodtól függően történnek a dolgok.) (1.) Ha ágyba kéred a reggelit, akkor ki megy és egy tálcán hozza be. - Egyél, el kél az energia - mondja ismét lágy hangon, majd a hajtincsedet a füled mögé simítja. (2.) - A ruháid itt vannak. – mutat a melletted lévő székre – Ha felöltöztél gyere. – mondja, aztán távozik a szobából. Amint kiértél láthatod, hogy Royce is ott van, valamint az előbb látott kislány, és egy kisfiú. Ha helyet foglalsz a nő eléd teszi a neked összekészít reggelit az asztalon lévő választékból. - Egyél szépen. El kél. – mondja nyájasan. – Biztos szörnyű dolog történt veletek. Három napig aludni… Már kezdtük azt hinni sosem keltek fel. – mondja aggódó hangon, majd az egyik hajtincsedet a füled mögé simítja.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Witcher
Közzétéve: Feb 13, 2021 21:01:20 GMT 1
Post by Mocsok on Feb 13, 2021 21:01:20 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/3a/1d/a5/3a1da5ff3d62e872d6f62952954bb980~jpg Ziláltan ébredt. Homlokáról már-már patakokban folyt az izzadtság, valamint a lepedő is bőréhez tapadt.
"Lepedő?"
Úgy tűnt számára egyik rémálomból csöppen a másikba. Idegesen nyúlt oda ahova az egyik tőrének kellett volna lennie azonban ott semmit nem talált, helyette azonban tompa fájdalom hasított tagjaiba, mitől alig hallhatóan felszisszent. Tekintetét sebesen kapkodta az ismeretlen szoba különböző pontjaira. Royce úgymond hatodik és hetedik érzéke is egyszerre visították, hogy itt valami nincs rendben. Szinte zihált, mi egyedül csak akkor látszódott enyhülni mikor szemei megakadtak a még alvó társán. Próbálta összeszedni a gondolatait, s visszaemlékezni arra mi is történhetett. Az utolsó emléke ahogy, az erőtlenül pislákoló tábortűz által kiokádott alig látható, halovány füst táncát figyeli, aztán a rémálom. Olyan valóságosnak tűnt számára, mégis úgy érezte valami nincs rendben ezzel az álommal. A hideg is kirázta, ahogy próbálta részletesen visszaidézni mindazt mit lelki szemei előtt látott öntudatlan állapotában, éppen ezért egyelőre ennyiben is hagyta. Rövid ideig csak feküdt az ágyban s némán bámult ki a fejéből. Végül erőt véve magán kikászálódott és magára öltötte ruháit. Eközben akár hányszor belé talált nyilallni a fájdalom azt egy-egy szisszenéssel s halk káromkodással nyugtázta. Ahogy végül magára öltötte ingét ajkait egy fáradt és elnyújtott sóhaj hagyta el.
"Csatt."
Már korábban is felfigyelt a zajra azonban csupán most jutott el az ébrenlét azon szakaszára, hogy érdeklődni is kezdjen utána.
"Csatt."
A hang irányába indult, mi a szomszédos szobából jöhetett. Ahogy óvatosan belökte az ajtót az hangos nyikorgással adva meg magát tárult ki. A vaják némán figyelte az étkezőt, s szeme megakadt egy középkorú férfin aki szintúgy felfigyelt rá így hamar azon kapta magát, hogy farkasszemet néz vele. Végül a házigazda törte meg a csendet, mi egyáltalán nem meglepő.
- Meghaltam?
Bukott ki a kérdés Royceból, majd tekintete akaratlanul is az említett asztalra terelődött, s már rázta is volna meg a fejét, hogy elutasítsa az ajánlatot azonban áruló gyomra hamar a vaják és gyakorlatilag mindenki más tudtára adta követeléseit, miknek Royce kénytelen volt engedni. Az asztalhoz kullogott szeme sarkából követve a férfit valamint annak baltáját, bár hamar belátta, hogy semmi értelme. A vaják sérült volt és valószínűleg jó darabig eszméletlen. Ha meg akarnák ölni már rég halott lenne. Végül helyet foglalt az asztalnál, s bár fintorogva, de nekilátott a reggelijének. Nem sokkal később egy kislány és egy kisfiú rohan be a szobába s foglal helyet a vajákkal szemben. A jóízű falatozás közben egyikőjük sem felejti el megbámulni a macskaszemű úriembert, az azonban nem is foglalkozik ezzel. Helyette két harapás közt ismét a fát aprító férfira szegezi tekintetét.
- Mi történt?
Teszi fel végül a kérdést komor hangján. |
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209 
|
Witcher
Közzétéve: Feb 15, 2021 3:29:52 GMT 1
Post by Lyzy04 on Feb 15, 2021 3:29:52 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/762391091043368990/Aleena_of_Kovir2~jpg Nem sokat haladtak előre a sötétben, mikor is farkasok vonyítása zendült az éjszakában. Lovaik egy pillanatra megtántorodtak, mivel veszélyben érezték. Aleena paripája nyakát kezdte simogatni, miközben nyugtatgatta, nehogy jobban megijedjen és esetleg elvágtázzon. Szerencsére ilyesmi nem történt. Újra kihúzta magát a nyeregben és megpróbált a Vaják után indulni, ám az nem haladt. Ha egy pillanattal előbb néz fel, pont elcsípi a férfi kiolvashatatlan tekintetét.
-Meggondoltam magam. –jelentette ki. Lee egy kissé meglepődött. Minden bizonnyal nem akar a farkasokkal harcolni… Főleg, ha esetleg nem farkasok.
-Rendben. –válaszolta röviden és megkönnyebbülten. Nem messze eddigi pozíciójuktól felállították táborhelyüket és tüzet gyújtottak. A varázslónő szokásához híven nem csak a tűzhöz, de Roycehoz is közel húzódott. Nem szólt a világon semmit. Általában sokat beszélt ilyenkor, de most csendes volt. Zaklatottsága már elmúlt, elméje kiüresedett, többé nem zúgtak benne a kellemetlen gondolatok és a néha ilyen, máskor olyan alakú érzések. Nyugodt volt, csupán fáradt. Szemhéjai mintha ólomból lettek volna, úgy húzódtak lefele, miközben a tűz játékát nézte. Még egyszer ellenőrizte, hogy lovaik biztos ki vannak-e kötve, majd egy ásítás után kiengedte haját, párszor átfésülte ujjaival, ’s eldőlt a földön. Megvárta, míg Royce lazán átöleli, majd rögtön azután lehunyta szemeit, szinte azonnal elnyomta az álom.
Azt álmodta, ami majdnem történt. Vagyis történhetett volna. Lovagoltak az erdőben tovább, mígnem farkasok támadtak rájuk. Lovaik megijedtek és ledobták őket, a fenevadak pedig egyenesen Roycera vetették magukat. A férfi Aleenára kiáltott; „Fuss!”, ő pedig engedelmeskedve parancsának futásnak eredt. Többször is elesett vagy beleakadt az ágakba, a tüskés bozótok felsértették bőrét. Tüdeje égett, látása homályos volt, lábai pedig mintha tonnás súlyúak lettek volna, de futott tovább. Ám akárhogy rohant, a morgás egyre közelebbi volt. Levegő után kapkodott és folyt róla a hideg verejték, majd hirtelen nagy lendülettel a földnek csapódott, miután lába beleakadt egy gyökérbe. Felnyögött és fájdalmasan elkezdett feltápászkodni, mígnem észre nem vett egy sötét, vörös szemű alakot maga előtt. Sikított, majd világa sötétségbe burkolózott, ahogy az rávetette magát.
Izzadságtól áztatottan, remegve, zihálva ébredt. Azonnal feltolta magát kezeivel, ahogy szeme kipattant. Pár pillanatig semmit nem fogott fel az őt körülvevő világból. Színes pacákat és beazonosíthatatlan, tompa hangokat hallott. Pár másodperc elteltével a kép tisztulni, élesedni kezdett, a felismerhetetlen formákból pedig egy fiatal lány arca állt össze. Leena még mindig lihegett, rémülten és meglepetten bámult a gyerekre. Az kiabálva kiszaladt, majd hamarosan az anyja jelent meg a szobában. A varázslónő érzékei mind kezdtek visszatérni, így erős fájdalom nyilalt testébe, mitől egész megszédült és muszáj volt visszafeküdnie. Mindene sajgott. Kötéseket vélt felfedezni magán, de nem tudta, sérüléseit hogyan szerezte. A mellette lévő ágyra nézett, minek lepedője kissé gyűrött volt, ahogy a takaró is feltúrva hevert a tetején. Valaki aludt ott… Csak remélni tudom, hogy Royce volt az. A nő hozzá szólt, mire mély levegőt vett.
-Kimegyek azt hiszem… -nyögte ki bizonytalanul, rekedtes hangon, majd ahogy vendáglátója kilépett az ajtón, felnyalábolta ruháit és öltözni kezdett. Szörnyen érezte magát, rendszeresen felszisszent a kellemetlen mozdulatoktól és az őt érő textiltől. Pár perc alatt végzett és újból felült, majd az ágy szélére fordult, ahonnan lassan felkelt. Először muszáj volt a falnak támaszkodnia, hogy ne essen vissza, de hamar összekapta magát és erőtlenül, kérdésekkel teli fejjel csoszogott ki a helyiségből. Kintre érve ismét megszédült kicsit, ami meglátszott bizonytalan lépésein és megcsorbult egyensúlyán, ám Royceot meglátva mégis elvigyorodott. Hirtelen sokkal nyugodtabbá és boldogabbá vált, noha ez az állapotán nem segített. Hosszú, kiengedett haja kócos és rendezetlen volt, arca megviselt. Megtámaszkodott az asztalban és leült, lehetőleg Royce mellé. A nő Aleena elé tolta a reggelit, amit ő egy hálás biccentéssel köszönt meg. Miután az elárulta, hogy három napig aludtak, meglepetten társára nézett, aki épp ekkor kérdezte meg azt, amire ő maga is a leginkább kíváncsi volt ezen a ponton;
-Mi történt? |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Witcher
Közzétéve: Feb 15, 2021 20:57:47 GMT 1
Post by Raion on Feb 15, 2021 20:57:47 GMT 1
Royce Mocsok Royce első kérdésére egy mosoly kerekedik a férfi arcára. - Úgy érzed? – kérdezi vissza. Közben az utolsó adag fát kezdi felhasítani. A Vaják következő kérdésére egy pillanatra megáll és egy gondterhes sóhajtás kíséretében beleállítja a fejszét a tuskóba. Megmossa a kezét, majd helyet foglal az asztalfőnél. Royce&Aleena Mocsok Lyzy04 A férfi már mondta volna is, de a szobából kirohanó kislánya belé fojtotta azt. Ígyhát inkább az evés mellet döntött. Jelezte is Vajáknak, hogy Ő is egyen tovább. Ha eközben távozni akart, akkor intett, hogy várjon még. Amint Aleena is elhelyezkedett, tőle is ugyan az a kérdés hangzott el, mint nem rég a társától. „Mi történt?” A férfi eddigi, mondhatni, semleges arca furcsa szúrós tekintetre váltott, és ezzel nézte pár pillanatig a párost. - Vidd a gyerekeket Szívem! – szólt oda a feleségének, aki fogta a porontyokat, és kimentek a házból. Pár másodpercig tartó csendet a férfi hangja törte meg. - Mi történt? – ismétli az előbb elhangzott kérdést. – Ugyanezt akartam kérdezni én is, de úgy látszik ti sem tudtok sokat. – kelletlenül sóhajt egyet – Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy miért vagytok itt? – teszi fel a kérdést költőien, majd hátra dől a székben és keresztbe teszi a karjait. - Három nappal ezelőtt, éjjel furcsa hangzavarra ébredtünk. Először azt hittem banditák, de nem… Valami más volt. – pillanatra abbahagyja és megharapja a szája szélét – Aztán óvatosan kinéztem az ajtón, és – rátok mutat – titeket találtak oda kint. A ház előtt feküdve, csúnyán helyben hagyva. Elláttuk a sebeiteket, és most itt ülünk és nézzük egymást. – előre hajol és rákönyököl az asztalra. – Most ti jöttök. Emlékeztek valamire? Honnan jöttetek? Merre tartotok? Mi vagy ki csinálta ezt veletek? Én ennyit tudtam mondani. És hála az égnek, hogy éltek. Semmi kedvem nem lett volna gödröt ásni. - jegyzi meg kissé fanyarúan a végén.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Witcher
Közzétéve: Feb 15, 2021 22:59:56 GMT 1
Post by Mocsok on Feb 15, 2021 22:59:56 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/3a/1d/a5/3a1da5ff3d62e872d6f62952954bb980~jpg - Nem tudom, eddig még nem haltam meg.
*Bökte oda a vaják a férfi kérdésére némi élccel hangjában, még mielőtt helyet foglalt az asztalnál, s nekilátott volna a reggelinek. Következő kérdését vendéglátója már nem fogadta ilyen vidáman. Az az egyetlen sóhaj többet mondott minden szónál még ha konkrétumokat nem is árult el. A férfi letette a baltát s helyet foglalt az asztalfőnél, Royce pedig mindezt kíváncsisága ellenére is rezzenéstelen arccal követte figyelemmel. Ahogy az ajkak szóra nyíltak volna, a hang elapadt s helyette halk csoszogás törte meg az egyre feszültebbé váló csendet. A vaják halk lépték irányába kapta fejét, s megpillantva Aleena széles vigyorát, eleresztett egy fáradt sóhajt, s arcára valami mosolynak csupán a legnagyobb jóindulattal nevezhető valamit kanyarított, amit aztán végül egy vízzel teli kupa mögé rejtett. Mohón kortyolta a életet adó nedűt ugyanis ekkor tudatosodott benne, hogy majd szomjan hal, így az utolsó cseppig kiitta az edény tartalmát.*
"Mi történt?"
~Szóval ő sem tudja...~
*Suhant át Royce agyán a gondolat. Tekintete vendéglátójuk arcát kereste s meg is találta azt, ám már nem a korábbi közömbösség tükröződött róla. Mintha sötét felhők gyülekeztek volna a férfi feje körül. A vaják tekintete akaratlanul is az egyik asztalon heverő késre tévedt, majd a varázslónőre, aztán ismét a késre. A feszült s baljós hangulat végül enyhülni látszódott ahogy a férfi belekezdett a történetbe.*
- Inkább égesd el hullákat. A hamvakat a nekrofágok sem ássák ki.
*Fűzi hozzá szárazon vendéglátójuk utolsó megjegyzéséhez, majd lopva Aleenára pillant, lévén ő kettejük közül a beszédesebb. Arról nem is beszélve, hogy remélte a varázslónő többet tud mondani mint ő, neki ugyanis halvány lila dunsztja sem volt róla mi a frász történhetett.* |
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
Witcher
Közzétéve: Feb 16, 2021 14:25:48 GMT 1
Post by Lyzy04 on Feb 16, 2021 14:25:48 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/762391091043368990/Aleena_of_Kovir2~jpg A nő sikeresen elcsípte Royce „mosolyát” még útközben, ami egy kis extra erőt adott neki. Nem sok, de ez is valami. Helyet foglalt, ’s azonnal ahogy orrát megcsapta a reggeli illata, gyomra nagyot kordult. Hamar rá is vetette magát az ételre, hogy megtölthesse hasát. Mindeközben a családfő ábrázata komorra fordult és elmondta, hogy 3 napja talált rájuk eszméletlenül a háta előtt. Nem értem… Nem emlékszem semmire… Mint kiderült, nem csak ő volt tanácstalan. Senki nem tudott semmit. A nő nagyot sóhajtott, majd újabb adagot tömött a szájába. Félrepillantva Royce tekintetével találkozott, ahogy némán jelezte neki; beszédidő. Ez megállapodásuk egyik része volt: Ha lehet, Aleena beszél. Szívesebben is, jobban is teszi. Egyértelműen sokkal szociálisabb fajta, mint egy Vaják, különösképpen ha az a bizonyos Vaják az Royce. Így hát egyértelmű volt, hogy kinek a feladata csevegni. Mindig jót derült ezen, most is enyhe mosoly kúszott az arcára, de még mielőtt megszólalt volna, ő is nagyot kortyolt a vízből, ’s még egyszer felsóhajtott.
-Akármennyire töröm a fejem… Egyáltalán nem emlékszem semmire… Épp Cintra felé vettük az irányt, miután pedig beesteledett, tábort vertünk és megpihentünk. Aztán… Itt ébredtem. -kezdett bele a mesélésbe kissé nehézkesen, a szavakat keresve, többször megköszörülte torkát- Volt… Volt egy álmom, ahol farkasok kergettek, majd egy vörös szemű sötét alakba futottam, aki leütött vagy hasonló. Fogalmam sincs, hogy megtörtént-e, de.. Félelmetesen valóságos volt. Ötletem sincs, hogy kerültünk ide. –vitte lejjebb a hangsúlyt- Tényleg… Hol is vagyunk pontosan? –kérdezte újból kíváncsian- Óh és… Hálásan köszönöm, hogy segítettek nekünk. Maguk nélkül lehet, hogy sosem ébredtünk volna fel… -köszönte meg végül vendéglátóiknak. -Mellesleg, hadd mutatkozzam be. Aleena vagyok, ő pedig a társam, Royce.
Pár kósza pillantást vetett a Vajákra, hogy jobban megnézze, ő milyen állapotban volt. Festett már rosszabbul is… Jegyezte meg magában egy képzeletbeli sóhajjal. határozottan megkönnyebbült. Éltek és komoly sérüléseik sem voltak, ez pedig nagymértékben nyugtatta. Bár nem aggódott különösebben, a védelmét nem engedhette le. Észlelte társanyugtalan pillantásait is, melyeket a késre vetett. Egyértelműen résen volt, hát Aleenának is ezt kellett tennie. Nem feltételezte, hogy veszélyben vannak, de nem jelenthette ki, hogy nincsenek. Nem akart még egy hibát elkövetni felelőtlenségből, amúgy is ideje lenne leszoknia a naivitásról. Ugyan nagyon gyengének érezte magát, gondolatai kuszák, érzékei pedig tompák voltak, mégis erősen koncentrált, hogy a lehető legéberebb maradjon. Vajon ha kéne, tudnék most varázsolni? Evőeszközeit az üres tányérra fektette, majd ujjaival átfésülte kicsit sem tökéletes frizuráját ’s újfent füle mögé simította a rakoncátlankodó tincseket. Jót tenne egy fürdő…
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Witcher
Közzétéve: Feb 25, 2021 15:21:13 GMT 1
Post by Raion on Feb 25, 2021 15:21:13 GMT 1
Royce&Aleena Lyzy04 MocsokA férfi Royce égetős megjegyzésére csak bólint egyet. Ő bele iszik a kupájába, amíg a vendégei összeszedik magukat. Mikor Aleena belekezd, rászegezi a tekintetét, és kíváncsian hallgatja annak szavait. Mikor Cintrá-t említi, a férfi felhúzza a szemöldökeit. A rémálmos résznél pedig egy kicsit elsötétül a tekintete. Ismét ivott egy kortyot. - Örvendek Aleena és Royce. Én Londen vagyok, a feleségem Iffilda, a gyerekek pedig Fonet és Pavi. – mondja halvány mosollyal az arcán. – És szóra sem érdemes – int egyet Aleena felé - a mai világban valahogy meg kell őriznünk emberségünket. – mondja kissé fáradt hangon, majd sóhajt egy nagyot. Feláll az asztaltól és az ablakon bámul ki, majd felétek tekint, - Cintra egy napnyi lovagló útra van innen. A dolgaitok, amik mellettetek hevert pedig a fészerben, ha kell megmutatom hol van. – mosolyog rátok. – Ha meg akartok fürödni, akkor azon az ajtón túl – az ajtóra mutat, ami a bejárati ajtóval átellenes oldalon van – Iffilda mindennap előkészített egyet. – amint befejezte leül a rönkhöz és elkezd gyújtóst vágni. Ha valamelyikőtök kéri, akkor megmutatja, hogy hol van a fészer. Egy erdő széli kis ház ez. Közelben éppen szekerek zörögnek az úton. Az udvaron pedig állatok bundái lógnak. A fészer a háztól nem messze van, az erdő felé. Elő halássza az egyik sarokból a dolgokat, majd leteszi a közeledben lévő asztalra. Két nyeregtáska és a Vaják kardok. - Ezek voltak nálatok mikor megtaláltalak titeket. - mondja, majd távozik.
|
|
RIPalmyra
Lelkes fórumozó
Hogy a füttyös fülemüle fürgén füttyögne a fütyidre
Posts: 43
|
Witcher
Közzétéve: Feb 27, 2021 13:05:25 GMT 1
Post by RIPalmyra on Feb 27, 2021 13:05:25 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/be/dd/4e/bedd4e09922c6179010214d9376f7695~jpg Szétváltunk a Vajákkal, túl feltűnőek voltunk együtt. Valamiért pont két ilyen kinézetű embert keresnek, ötletem sincs miért. Ahogy sétálok Brugge falain kívül a poros úton megpillantok egy csehót. Elgondolkodok bemenjek-e, de nem szokott jó vége lenni. Inkább folytatom az utam a város falain belülre. Néhány lépés múlva meghallom egy társaság hangját ahogy gwentről beszélnek. Elgondolkodok rajta, majd elmosolyodok. Kezdőkkel nem játszok. Pár pillanat alatt említésre kerül a verseny szó is. Azonnal megtorpanok megtorpanok, feléjük fordulok majd a kövekezőket mondom. -Jó uraim, a versenyhez szabadon lehet csatlakozni vagy van valami előfeltétele? |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Witcher
Közzétéve: Feb 27, 2021 17:03:07 GMT 1
Post by Aria on Feb 27, 2021 17:03:07 GMT 1
- Őszintén szólva... - kezdi Lethana. - Nem sok tervem volt. Azelőtt mindig csak arra törekedtem, arra törekedtünk, hogy boldogok legyünk a helyzetben, amibe kerülünk. Jó íjászok voltunk, te jól bántál a késsel is, szóval megéltünk pár kalandot a zsoldosoknál. Egy elf és egy fél-elf nem az a társaság, akik könnyen álmodhatnak nagy dolgokról, de abban bíztam, hogy építhetek egy életet, amit megéri élni, és ahonnan mindketten kiindulhatunk - óvatosan elmosolyodik. - Abban bíztam, ha megtudom, hogy életben vagy, és kapcsolatba tudok veled lépni, akkor kicsit ezt a célt folytathatom. Csak... élhetünk. Testvérekként, a legtöbbet kihozva a világunkból.
Mikor Merelia kéri, hogy meséljen magukról, először nem is tudja, hol kéne kezdenie. Elég hosszú időt töltöttek együtt, és határozottan nem a kezdetek voltak a legjobbak... de mégis arra jut, hogy azt meséli el először. Ha a lány az egész életét elfelejtette, akkor az egészet meg kéne ismernie újra.
- Hát... igazából az apánk ugyanaz, egy elf. Csak... nem tudott megmaradni otthon és a nadrágjában, így nem vagy egyedüli gyerek - sóhajt fel. - Már kamasz voltál, amikor találkoztunk, eredetileg azt akartam megtudni, ki az apám, de végül téged találtalak, és egy hatalmas balhét, amiért megjelentem az életében. Az a te döntésed volt, hogy inkább velem tartottál helyettük. Edzettünk, harcoltunk... igazából elég jó csapatot alkottunk a csatában is, ismertük egymást annyira. Te voltál kettőnk közül a kalandvágyóbb, én kicsit jobban szerettem megtervezni a dolgokat, de bíztam benned annyira, hogy néha kész legyek bajba keveredni miatta. - kezdi.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Witcher
Közzétéve: Feb 28, 2021 19:20:06 GMT 1
Post by Mocsok on Feb 28, 2021 19:20:06 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/3a/1d/a5/3a1da5ff3d62e872d6f62952954bb980~jpg *A családfő bemutatkozását Royce, önmagát nem meghazudtolva, mindössze egy homlokbiccentéssel nyugtázza, a padló irányába, gyenge tíz fokos dőlésszögben. Figyelmesen hallgatja a férfit, tekintetét rajta tartva, ám amikor elhangzik az "emberség" szó, a vaják lesüti a szemét, s vendéglátójához hasonlatosan elereszt egy halk ám fáradt sóhajt.*
- Én megnézném mi maradt.
*Feleli a vaják, a holmijukra vonatkozó kijelentésre, s azt követően az asztallapra támaszkodva, halk morgás kíséretében talpra áll, hogy kövesse a férfit egészen a fészerig. Út közben Royce felfigyel az fellógatott állatbőrökre, s a közelben zörgő szekerek hangjára is.*
- Szóval vadász vagy.
*Bukik ki a száján a szembesítés. Közben a fészerhez érve, amint kézhez kapja a holmiját azonnal hozzá is kezd a leltározáshoz. (Itt kérnék egy kissé részletesebb leírást, hogy pontosan mi maradt, feltéve, ha nem gond.) Tönkrement kardjait látva tekintetébe ismét visszakúszik a fájdalmas csillogás, valamint, ha alaposabban szemügyre veszi az ember, még akár azt is észreveheti, hogy a szája széle alig láthatóan lefelé konyul.*
- A nyeregtáskák megvannak... De a lovak sehol. Különös...
*Morogja orra alatt, miközben szeme sarkából figyeli az épp távozni készülő férfi sziluettjét.*
~El kellett volna hoznom egy kést az asztalról...~ |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Witcher
Közzétéve: Mar 3, 2021 14:56:19 GMT 1
Post by Bratti on Mar 3, 2021 14:56:19 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/71/bc/aa/71bcaafd3437cbd0739b8e37799ca47f~jpg Az eget kémlelve hallgatom. Igen, határozottan el tudom képzelni, hogy így éltem... Éltünk... Arcomat a nő felé fordítom. A nővérem felé. Olyan nehéz elhinnem. Hiszen nekem megannyi testvérem volt, sosem gondoltam volna, hogy... Amolyan vér szerinti testvérem is van valahol a világban. Még nem tudom, mit gondoljak erről az egészről. Ahogy azt sem, hogy elhiggyem-e vagy sem. Bár furcsa, hogy pont tudná csak úgy a nevem, szóval valami alapja van. Közben Lethana folytatja a történetet. Elgondolkodom, hogy milyen lehettem városi gyereknek. Vagy hogy mondjam. Szóval aki nem az erdőben lakik. Nehezen tudom elképzelni. Biztosan sosem illeszkedtem be teljesen. Nem hiszem, hogy én is meg tudtam ülni a fenekemen. Elképzelem magam, ahogy egy házban leülök enni egy asztalhoz. Vagy főzni. Esetleg takarítani. Nevetségesnek tűnt... - Szóval téged választottalak a családom helyett... Érdekes... De el tudom képzelni magamról, igen... Elég impulzív döntéseket tudok hozni. De ezen szerint nem bántam meg - nézek rá, féloldalasan elmosolyodom. - Igen, bajba kerülni kifejezetten szeretek. Úgy a legkönnyebb ismerkedni bárkivel vagy bármivel... Jut eszembe... Ha ennek vége... - utalok sötéten az erdőtűzre. - Én mindenképpen vissza akarok oda menni. Legalább elbúcsúzni. Vagy túlélőket találni. Vagy valami... Csak szólok... - mondom sötéten, majd kicsit enyhébb hangon folytatom. - Folytasd csak, nem akartalak félbe szakítani! - mondom, miközben nagyot nyújtózom. Kicsit elálmosodtam, a késemet is elrakom inkább. |
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Witcher
Közzétéve: Mar 8, 2021 23:40:16 GMT 1
Post by Gresh550 on Mar 8, 2021 23:40:16 GMT 1
A hirtelen társulásunk nem tartott sokáig, bár nem is vártam, hogy így történjen. Kevés egyszerű ember kelne útra egy witcher társaságában. Túlságosan veszélyes lett volna.. s mint az kiderült, így is tartogatott számunkra valamit a szituáció; elkezdtek pletykálni a kocsmában történtekről.
Ezután nem sokkal szétváltunk Kiliannal, én pedig folytattam utamat Cintra felé. Egy város mellett mentem el, bár a napszakot tekintve inkább nem tévedtem be oda. Gondoltam, hátha nagyobb távolságot tudok megtenni. Ha pedig beköszönt az éj, majd tábort verek valahol az út mentén.. Hát, ez a terv sajnos kudarcba fulladt. Ahogy haladtam előre, egyre inkább elsötétedett a táj, míg a távolból vihar közeledtét éreztem. Tudtam, hogy ilyen körülmények közt felelőtlenség lenne a szabad ég alatt aludni, így meg kellett próbáljak bejutni a városba.
Megfordítottam lovam, s visszaindultam a település felé. Annak falai alá érve kikötöttem a lovamat egy fához. Még mielőtt odamentem volna, magamra vetettem a köpenyemet, s úgy közelítettem meg az őröket.
- Szép estét jó urak! – köszöntem előre a kaput vigyázóknak. – Beengednének e eme viharos éjszakai időjárásban egy utazót a városba?
Ahogy közeledem a kapuhoz a köpenyem rejtekében, az őrök egyből felpattannak a helyükről. A köszöntést egyik sem viszonozza. Látható tekintetükből, hogy gyanakvóan méregetnek.
- Nincs bementel! - mordul rám az egyik, a másik őr pedig a földre köp.
- Várd meg a reggelt. Addig se ki, se be senki. Értve vagyok?
Fájdalmasan elmosolyodtam. Sejtettem, hogy nem lesz ennyire egyszerrű, de gondoltam megpróbálom.
- S mondják csak... Van e a városon kívül valamiféle menedék azoknak akik annak falain kívül kényszerülnek átvészelni az éjszakát? Nem szeretném az éjt a szabadban tölteni ilyesmi körülmények közt..
- A szabad ég csavargó. Vagy ha luxusra vágysz, akkor ott van a kis erdő. – mindkettő felnevet.
A város falon pedig egy a kapu felé közeledő fáklya pislákoló fényét pillantom meg a szemem sarkából. Ezek szerint éppen látják mások is ami történik.
Nem felelek nekik semmit, felesleges lenne felhergelni őket. Kissé hátrébb vonulok, s a kezeimet csípőrte téve magam elé meredek, mint aki annyira gondolkodik. Közben féloldalasan állok, hogy rálássak az őrökre, illetve a falhoz közelítő alakra. Amennyiben eltűnik az az illető és az őrökre már nem lát rá senki, megközelítem őket ismét. Ahogy megint megindulok feléjük, sokkal barátságtalanabbul ugranak fel.
- Nem meg mondta te... – kezdi az egyik, aztán hirtelen megtorpan, majd elhallgat. Arcán látszik, ahogy hirtelen nyugodtabbá vált, a társa szintén.
Felemelem a kezem, és pár gyors mozdulatok végzek az arcuk előtt. A végén csak kinyitom az ujjaimat, majd leemelem a kezem.
- Most szépen beengednek a városba, a lovammal együtt. Ha kérdezik, mondják azt hogy utazó árus vagyok, aki némi hasznot hozhat a városnak, emiatt úgy ítélték jobb ha biztonságban éjszakázom.
Ha minden igaz, akkor a jel működött rajtuk, és senki nem vette észre. Legalábbis remélem.
- Persze uram, máris. – feleli nyájasan, majd kinyitják a kaput.
Ezután visszaballagok a lovamhoz, s a gyeplőt a kezembe fogva elkezdem vezetni magam után. Befelé menet feltűnik, hogy a falakon szabályos távolságra valamiféle füstőlő állványok vannak elhelyezve. Erős és tömény illatot árasztanak, de valahol kellemes is. A kapun belül ugyanilyenek vannak. Belépve azonban sokkal kevésbé bíztató környezet fogadott.
Mindenhol hullaszag és rothadó bűz terjengett. Sötét volt, egyes házak be voltak deszkázva, másakra halálfejeket rajzoltak. Hát kitört volna valamiféle nyavalya? Csak erről lehetett szó. A terep nem úgy nézett ki, mintha gyújtogatás vagy támadás áldozata lett volna. Ez valami undorító természeti csapás lehetett. A távolból hangzavar hallatszik, valószínűleg valamilyen tömeg lármája.
Valahonnan a messzeségből egy női hangot is hallok, ami túlharsogja a tömegek zaját. Elindulok felé, s egyre hangosabban szól, mígnem aztán pár értelmesebb szót is ki tudok venni belőle.
„Boszorkány, ... Gonosz némber..”
|
|
