Higo

Az első gyanús részlet, amit Arashi érzékel, hogy alig tud mozdulni. A kardforgatás ennyi év alatt végtelenül természetessé vált számára, sokszor előbb tud mozdulni, mint, hogy gondolkodna rajta, de most olyan végtelenül lassú minden... megpróbálja hátracsúsztatni a lábát, de az alig engedelmeskedik. A karja is elnehezül, és érzi, hogy felgyorsult a szívverése. Hagytam, hogy elvigye a figyelmem. A pokolba, sejtettem, hogy valami nincs rendben de a nyomorult kíváncsiságom győzött. Azt hittem nem vagyok már ennyire szánalmas! Az önmaga iránti düh egyre erősebb, és nem segít, hogy közben a fejében dübörög Itoshi vérszomja is, de nyugalmat erőltet magára. Valamit lépni kell.
Az egy kicsit - nagyon kicsit - megnyugtatja, hogy a yasha dühe legalább nem ellenük, hanem a férfi ellen irányul. A tényen nem változtat, hogy a fiú teljesen elvesztette az önkontrollt, és a dologhoz egyértelműen köze van a kardjának is... valahol, az elméje mélyén még sikerül megállapítania, hogy egyre biztosabb benne, hogy tényleg Itoshi volt az, akiért eredetileg ide küldték. Ebben a pillanatban viszont ez is kevéssé számít. Ráér a következő lépésen agyalni, ha egyáltalán túlélik ezt.
Itoshi eközben ráüvölt a férfire és nekromantának nevezi... igen. Ez határozottan logikus következtetés volt... de elérte, hogy Arashit immár teljesen elragadja a dühös pánik. Érzékeli a férfi fellángoló dühét, de ebben a pillanatban az sem érdekli, Nojikóra néz.
A lány az egyetlen, akinek úgy tűnik, még nincs baja - azon túl, hogy láthatóan aggódik a másik yasháért. A fél sárkányokról még mindig nem tud szinte semmit, leszámítva azt, amit a lány mondott el neki előző nap a tűz mellett, de nem nehéz kitalálni, hpgy alighanem sokkal több az életenergiájuk, mint egy embernek, vagy akár egy félszellemnek.
Eközben Itoshi a férfire ront, aki viszont túl könnyedén blokkolja - a shitabuki, mert eddigre már Arashinak is teljesen nyilvánvaló, hogy az, nem sokat ér ellene, sőt, egyszerűen a fiú ellen tudja fordítani. Ahogy Itoshi térdre esik, Arashi immár egyértelműen félelmet érez az irányából... a nyilvánvaló fájdalmon kívül a fiú ugyanolyan tehetetlen, mint ő, ha nem még rosszabb a helyzete. A fáradtság eközben egyre jobban erőt vesz rajta, és igazság szerint azt sem tudja eldönteni, hogy azzal a kevés erejével, ami maradt, merre mozduljon... ha tudna is közelíteni a nekromanta felé, képtelen lenne felemelni a kardját, hogy lesújtson rá.
Ahogy Shigeyo felkel és elkapja Nojikót, már teljesen biztos benne, hogy az egyetlen esélyük a lány lehet... de a férfi túlságosan is koncentrál, és túlságosan is a kezében tartja mindegyiküket.
A rohadt életbe... ismételi el újra azt a korábbi káromkodást, ezúttal csak magában, mert a beszédre is sajnálja az energiát...
Ekkor pedig meghallja a nő kérését. Ilyennel még nem volt dolga, az érzésekből sosem lettek szavak, de a bakenekóval való harc idején is látott képeket... tudja, hogy a képességének még van rejtett ereje, amit nem fedezett fel. Elég szánalmas kis erő, a halálhoz ilyen közel. De a nő által súgott kívánság azért még adott a kezébe egy manipulációs eszközt, és egy lehetőséget, hogy talán kicsit elterelje a figyelmet Nojikóról, adva neki egy esélyt:
- Maga igazából nem szereti azt a nőt - préseli ki magából a szavakat. - Én érzem... Érzek mindent, amit maga vagy ő. Meg akar halni, és maga még ahhoz is önző, hogy ezt megengedje neki...
Nem valószínű, hogy bármi többet ki tud préselni magából, de bízik benne, hogy ha valamiben, a provokációban azért még mindig jó...