Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 29, 2020 13:05:54 GMT 1
Post by Raven on Nov 29, 2020 13:05:54 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg -Ne is mond.- morgom magam elé a rémálmok emlegetésére. Aztán Nojiko is megemlíti hogy csatlakozna a vadászathoz, kicsit kételkedve nézek rá.
-Ugye tudod mi történik a kis állatokkal a vadászat alatt?- Kérdezem. Elég bajom van nekem a kardommal, de ha csatlakozni akar csak jöjjön, majd megtorpanok a gyümölcsös megjegyzésre és nem tudok nem elmosolyodni.- Kora tavasz van…- Jegyzem meg.- Ilyenkor még nem igazán fogunk gyümölcsöt találni.
Végül is lelkileg felkészültem amennyire tudtam, hogy lehet ennek a vadászatnak rossz vége lesz, másrészt nem feltétlenül kell a kardomat használnom. Ez a gondolat egy kicsit meg is nyugtat. Az Itoshi által kijelölt út elég sikeresnek bizonyult ahogy eltávolodtok az úttól máris élet nyomaira bukkantok és nem sokkal később egy őzet vesztek észre az erdőben, de mielőtt bárki is megmozdulhatna az irányába felkapja a fejét és eltűnik a fák között. Nem sokkal később azt is meghalljátok hogy miért. Hangos csörömpölést hallotok tőletek nem mesze, úgy hangzott mint egy törött kancsó vagy ilyesmi.
Ha közelebb mentek láthatjátok, hogy valóban egy kancsó hangját hallottátok. A földön egy feltűnően sápadt fiatal lány térdel, egyszerű kimonója ujja feltűrve és éppen azt méregeti megéri-e összeszedni valamit a földön elterülve heverő cserepekből. A lány egy kissé lassúnak tompának tűnik. Ahogy lassan az egyik cserépért nyúl meg is vágja magát vele egy kissé, a vére lassan és sötéten indul meg ő pedig mozdulatlanná dermed, mintha meglepnék őt a történtek. Ez után veszi csak észre a jelenléteteket. Lassan darabosan felétek fordul és rátok mosolyog, bár a szeme ezt nem tükrözi. Egyáltalán semmi fény nem látszik a szemeiben. Vissza fordul egy pillanatra a cserepek felé. Majd feláll mielőtt ismét felétek fordulna.
-Olyan zavarba ejtő- Mondja szép csilingelő hangon.- Annyira ügyetlen vagyok. A kancsó hangját hallottátok meg igaz.- Süti le a szemét.- Csak egy kis vizet akartam haza vinni, itt lakok nem messze.- Amilyen szép a hangja annyira monoton is, valahogy rossz érzést kelt még Nojikóban is, habár egyáltalán nem tűnik rossz szándékúnak, inkább csak szomorúnak és egy kissé együgyűnek. ȩɚɉɛɐɑȢȈȰɉȈɕɍɏɘɚ˛ɊˉɔɗɌȈˑɚɍɢɖɑȈɉȈɔˉɖɡɜȔȈɋɛɉɓȈɖɉɏɡɗɖȈɐɉɔɞˉɖɡȈɜɗɕɘɉȈˑɚɢˑɛɍɓɍɜȈɎɗɏɛɢȈɎɍɔ̹ɔɍȔȈɕɑɖɜɐɉȈɍɏɡȈɞɉɛɜɉɏȈɛɢ˞ɞɍɜɍɖȈɓɍɚɍɛɢɜˤɔȈɘɚ˛ɊˉɔɖˉɔȈɔˑɔɍɏɍɢɖɑȖȈʱɛȈɍɢɍɓȈɛɍɕȈɍɏˑɛɢɍɖȈɍɏɡˑɚɜɍɔɕ͙ɍɓȔȈɎ̹ɔɍɏȈɛɢɗɕɗɚˢɛˉɏȈɒˉɚɒɉȈˉɜȔȈɊˉɚȈɍɊɊɍɖȈɞɉɖȈɍɏɡȈɓɑɛȈ˞ɚ˞ɕȈɑɛȈɉɕɑȈɕɍɏɔɍɘ̹Ȉɕ˛ɌɗɖȈɎɍɔˑɜɍɓȈɑɚˉɖɡɝɔȖØ
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Dec 4, 2020 14:38:50 GMT 1
Post by Zima on Dec 4, 2020 14:38:50 GMT 1
Egyáltalán nem lepte meg Itoshi kétkedő tekintete. - Tisztában vagyok azzal, hogy a hús nem a fán terem. Tisztelem a természetet, de úgy lettünk megteremtve, hogy szükségünk van húsra. Egyébként már vadásztam. Elég kicsi voltam az első alkalommal, meg is viselt, de utána már jobban ment. Egy pillanatra eszébe jutottak a tanulmányai. Nem lehetett úgy „sárkány”, hogy nem tud vadat elejteni. Megtanulta, hogyan kell „szépen” csinálni. Elfogni, megnyúzni, elkészíteni… Nem szívesen csinálja, ha lehet, valóban kerüli, de ért hozzá. Az almás megjegyzésekor nem gondolt az évszakra. Neki csak a hatás volt fontos, amit el is ért. Ő is elmosolyodott, majd megvonta a vállát. - Ki tudja… ~ Tényleg szeretnék reménykedni… Megkívántam azt az almát, na… ~ Itoshit követve haladnak egy ösvényen. Éppen, hogy észrevesznek egy őzet, csörömpölés üti meg a fülüket, amire az állat is elszalad. Nojikot rögtön érdekelni kezdi, mi történt, de azért a józan esze jelzett. Biztos, hogy jó ötlet lenne odamenni…? Sóhajt. - Nos…? A magam részéről megnézném, mi történt…
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Dec 14, 2020 21:45:55 GMT 1
Post by Aria on Dec 14, 2020 21:45:55 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Itoshi és Nojiko rövid párbeszédébe Arashi egyáltalán nem szól bele, arra jut, hogy őt nem érinti... de azért óvatosan, továbbra is figyel. A cél szempontjából, hogy megtudja, ő-e az, akit keres, ideálisabb lett volna, ha csak a yasha tart vele, de egyelőre úgysem tervezett semmit lépni, és hasznos információt a lánytól is bőven kaphat. Abban mindenesetre már biztos, hogy jobb, ha egyikükhöz sem kerül túl közel. Nem újdonság, de furcsa meglepetésként érte, hogy a Bakeneko eseténél is mennyire... könnyen sikerült legyűrni azt a természetes ellenségességet, amit mindenki irányába mutatott, mikor egy különc kislány, és egy szeleburdi, de jóindulatú onmyoji került a közelébe. - Induljunk - biccent. - Sem vad, sem gyümölcs nem repül a szánkba. Hagyja, hogy Itoshi menjen előre, tekintve, hogy a jelek szerint ő ismeri az utat, de figyel rá, hogy az erdőben is együtt maradjanak. Mikor észreveszik az őzet, Arashi lelapul, és int a többieknek is... ideális zsákmány lenne, de egy pillanat múlva egy kancsó csörömpölése töri meg a csendet, és ijeszti el az őzet. Mikor Nojiko megjegyzi, hogy megnézné mi történt, Arashi aprót bólint. - Egyetértek. Az óvatosság jó, de sokszor azzal tesszük ki magunkat a legnagyobb veszélynek, ha nem tudjuk, mi történik. Ha Itoshi ellentmond, akkor nem indul el, de ha ő is egyetért, akkor elindulnak a zaj irányába. A lánnyal kapcsolatban Arashinak azonnal rossz érzése támad, így reflexszerűen kinyúl a képességével, hogy szerezzen némi információt. A mozdulatainak darabosságához, a szemének ürességéhez valahogy nagyon illik az a tompaság, ami az érzelmeiből árad. Szomorúság és öröm... de mindegyik valahogy furcsa. Ha a többiek úgy döntenek, beszélnek, Arashi csendben marad, ha viszont senki nem szólítja meg a lányt, és nem felel a megjegyzésére, a férfi kissé felvonja a szemöldökét (a tekintetével határozottan kerüli a lányét, mint mindig), és biccent. - Kissé szokatlan lakóhely.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 11, 2021 15:26:22 GMT 1
Post by Raven on Jan 11, 2021 15:26:22 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg Követem az erdő energiáit, ahogy tanultam, ahol a szellemi erő a legerősebb, ha az tiszta arra lesz a legtöbb állat is. Nem is kell sokáig mennünk, hogy találjunk valamit, de nincs szerencsénk. Éppen csak egy keveset habozok azzal, hogy kirántsam a kardom és elkapjam, de ez sok is. A csörömpölés meglep, de meg is nyugtat egy kicsit. Ha emberek vannak erre felé talán nem lesz szükség a vadászatra.
-Milyen paranoiás mindenki.- Rántom meg a vállam. Nem érzek, szellemi energiát szóval annyira nem lehet veszélyes bármi is az. Elindulok a hang irányába, de a látvány más, mint amire számítottam. És valahogy, nagyon különös. A lány vére is és az aura, ami körülveszi. Nem szellem, de valahogy… talán nem is egészen ember? A vére színe sem normális túl sötét, és valahogy az egész lány annyira lassú.
-Ki…- Kezdem, de meggondolom magam.- Mi vagy te?
A lány egy hosszú percig néz rám majd lassan értetlenül elmosolyodik.
-Bocsáss meg. Nem értem.- Feleli lassan. Ez a hang. Miért van olyan érzésem tőle mintha valaki olyané lenne, aki nagyon hiányzik.
-Azt kérdeztem mi vagy te.
-Bocsáss meg, nem értem mire gondolsz még mindig.- Feleli lassan.- Ember vagyok, Shigeyo-nak hívnak itt lakom a faluban, nem messze.
-A legközelebbi falu fél napra van innen.- Legalább is mikor jöttem úgy volt.
-Nem dehogy, tévedsz, a falum itt van nem messze. Szívesen megmutatom. A férjem egész biztos nem bánja majd. Reggelit is kaphattok, ha szeretnétek.- Közben lassan felegyenesedik. Azok a kopott szemek nagyon emlékeztetnek valamire.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 11, 2021 16:50:29 GMT 1
Post by Aria on Jan 11, 2021 16:50:29 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashi csak csendben figyelt, amikor Itoshi megszólította a lányt: - Ki... mi vagy te? Na tessék. És azt hittem, nekem nincs modorom. Állapítja meg cinikusan, de végig próbál figyelni... mit reagál a lány, mit érez. A kezdeti benyomás nem változott, de Itoshi támadása összezavarta, és meg is ijesztette. Minden amit mondott, tökéletes szinkronban volt az érzéseivel, aligha hazudott volna: vagy ha mégis, akkor tényleg nagyon jól csinálta. Ennek ellenére tisztában volt vele, hogy óvatosnak kell lenniük, mert valami még mindig nem stimmelt vele, de határozottan nem érezte jó ötletnek, hogy a fiatal yasha, akire ő maga sokkal jobban gyanakodott, mint a lányra, nekitámadjon egy ellenséges szándékot nem mutató idegennek... akár ember, ahogy állítja, akár valamilyen szellem. - Szerintem ennyi elég lesz - szól közbe a lány utolsó mondatai után. - Mi nem hallottunk errefelé faluról. Én személy szerint terhére sem szívesen lennék senkinek - vonja meg a vállát, aztán rövidesen hozzáteszi. - De ha valóban laknak itt, arról jó lenne tudni. És a vadászszerencsénk sem bizonyult túl jónak. - fejezi be enyhe cinizmussal. Nem akarja szem elől téveszteni Itoshit, továbbra sem, de a falu, amiről nem tudtak, épp elég aggasztó kérdéseket vet fel ahhoz, hogy kész legyen egy kitérőre, ha a két... átmeneti útitársa is erre jut. Mivel egyelőre nem sejt veszélyt, a kíváncsisága sem tűnik problémásnak... ha pedig valamilyen lehetetlen módon az ismeretlen falunak semmi köze a szellemekhez, nos, abban az esetben pedig talán tényleg reggelizhetnek valamit.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 11, 2021 17:34:09 GMT 1
Post by Zima on Jan 11, 2021 17:34:09 GMT 1
Mindannyian egyetértenek, így elindulnak a hang irányába. Egy igencsak furcsa lánnyal találkoznak. Nojiko szíve szerint rögtön közelebb is menne, hogy segítsen, de egyelőre inkább vár. Van egy sanda gyanúja, hogy a fiúk többet is éreznek, így hagyja őket intézkedni. Itoshi faragatlan megszólalására azonban rögtön reagál. - Na de It… Társam-kun! – korholja le. Még épp időben eszébe jut, hogy ő nem mutatkozott be. Meg akarta ezt hagyni neki. ~ Mondjuk nem egészen értem, miért… Nekem rögtön bemutatkozott… Hm… Nem érdekes, ő tudja… Lehet nem árt az óvatosság… ~ A félsárkány eléggé furcsállja, ahogy Itoshi a lányt kezeli… ~ Nem azt kérdezi, hogy ki, hanem mi… Még ha furcsa, akkor sem illik ezzel kezdeni… ~ Le akarta állítani, de Arashi megelőzte. Hálás volt érte. Így csak egy enyhén korholó pillantást kapott. A lányhoz fordul. - Köszönjük a meghívást Shigeyo-san, de nem szeretnénk a terhükre lenni. Viszont… megköszönnénk, ha megmutatná a falut. – mosolyog rá barátságosan. Megkockáztatja, hogy közelebb lép. - Nem menthető a kancsó, de ha esetleg szeretné összeszedni a darabokat, szívesen segítek. Az örökös segítőszándéka vezérelte és az aggodalma. Mi van, ha Itoshi neki támad…? ~ Amíg nem tudjuk biztosan, hogy ártani akar nekünk, addig nem kéne bántani. ~ Ezért igyekezett közöttük lenni. Ha meg beütne a baj, úgy gondolja, csak meg tudja magát védeni. Vagy akkor jogos lesz Itoshi esetleges megnyilvánulása…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 11, 2021 18:12:29 GMT 1
Post by Raven on Jan 11, 2021 18:12:29 GMT 1
Összevonom a tekintettem a másik yasha szavaira, valami nagyon gyanús ezzel a lánnyal. De talán tényleg nem célravezető tovább támadni rá.
-Akkor mutasd meg kérlek a falutokat.- Mondom. Mire lassan elmosolyodik.
-Nagyon szívesen.... Ugyan- Fordul lassan Nojiko felé.- Dehogy lenétek a gondunkra.
Amikor a lány szóba hozza a kancsót, Shigeyo zavartan néz rá egy pillanatra mintha nem tudná miről beszélne aztán újra lenéz a földre és a vérző kezére amin még mindig nem szaladt le az a nagyon sötét vércsepp.
-Oh milyen kellemetlen, milyen ügyetlen vagyok. Ne is törődjetek vele.- Mondja és közben lassan esetlenül feláll. A mozdulatsor nagyon furcsán néz ki. A lány kecset mozdulatai egészen esetlenné és már már ügyetlenné válnak a lassúságától.
-Erre gyertek, mondja és elindult egy vékony alig észrevehető ösvény felé.
Az ösvény végén pár jobb napokat is látott ház áll. Egy kis gyerek szalad velünk szembe. A tekintete különös és az aurája is hasonló mint a lányé. De az ő mosolyában egy picivel több az élet.
Néhány ház szélén látni embereket és ott egy idősebb pár is akik figyelembe sem vesznek minket, csak gépiesen szőnek tovább valamit. A levegőben nagyon halványan de mégis érezhetően,ott lebeg édesen a rothadás és a halál szaga. A többiekre sandítok hiába a tömény virág illat ami minden házban ki van téve biztos vagyok benne hogy Arashi is érzi a halált a levegőben. Abban nem vagyok biztos hogy a félsárkány érzi-e.
-Ez a mi kunyhónk.- Mutat az egyik kunyhóra a nő.- A kunyhóból egy férfi lép elő hosszú kócos haja szinte eltakarja az arcát, a szakálla arról árulkodik hogy nincs a legjobb passzban mostanában, de a legrosszabb a belőle áradó aura, fogalmam sincs mi ez, de kiráz tőle a hideg, sokkal rosszabb mint a lányé, mintha jeges levegő venné körül. De az ő szemei legalább csillognak.
-Shigeyo, hol voltál?- Szinte dühösen támadja le szegény lányt és ez után esz észre minket.
-És ti kik vagytok?- A kérdés közben elkapja a nő karját és közelebb húzza magához.
-Az erdőben futottunk bele.- Bökök a nő felé.- És meghívott minket a faluba reggelizni.
-Vagy úgy.- Nem tűnik kifejezetten boldognak de egy kicsit megenyhül a tekintette amikor a nőre néz. - Jól van, biztosan tudunk keríteni nektek valamit.- Aztán észre vesz valamit, és maga elé rántja Shigeyo kezét.- Megsérültél? Mikor? Hogyan?
A nő a megszokott lassúsággal reagál.
-Ez csak... Semmiség. Eltörtem a kancsót... Azt hiszem...- Valami megváltozik a férfi tekintetében.
-Jól van, semmi baj, majd bent ellátom.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 11, 2021 18:45:38 GMT 1
Post by Zima on Jan 11, 2021 18:45:38 GMT 1
A félsárkány csak biccent, mikor nem kéri a segítségét. Csak ekkor veszi észre a lány sérülését. Nem tűnik komolynak, így nem hozza szóba. Nemsokára megérkeznek a faluba. Vagyis… inkább falvacskába. Egészen átlagosnak tűnik, Nojikot mégis kirázta a hideg. Volt benne valami furcsa és nyomasztó, de nem tudta volna megmondani, mi. ~ Talán egy szellem keze lehet a dologban…? Hm… ha én érzem, a fiúk biztosan többet tapasztalnak… Meg kell bíznom bennük… ~ A férj megnyilvánulásaira nem tudja, hogyan kellene reagálnia. Legszivesebben tovább menne. Nem tudja, mi folyik itt, de lehet nem is kellene belefolyniuk. A lány elég jól elfedi aggodalmát. Szokásos kedves mosolyával fordul a férfihez. - Igazán köszönjük, de tényleg nem szeretnénk terhet jelenteni az önök számára. Folytatni akarta, de végül nem tette. Megvárja a fiúk reakcióját. Akarnak-e esetleg érdeklődni a helyről. Hisz Itoshi elvileg ismeri a környéket, de nem tudott a település létezéséről… Kissé kérdőn, alig észrevehetően a yashára pillant.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 11, 2021 19:15:43 GMT 1
Post by Aria on Jan 11, 2021 19:15:43 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashi bár higgadtan, és némán követi a lányt, ezer gondolat rohan át az agyán másodpercek alatt, ahogy próbál minél több információt gyűjteni és feldolgozni. Nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben, de az ellenséges szándék híján egyelőre csak azt próbálja kitalálni, hogy mi az. Észreveszi a nő abnormális reakcióját a sérülésre is, de ő sem tesz megjegyzést. Egyszerűen csak figyel. Ahogy elérik a falut, megpróbál ismét kinyúlni, ezúttal megérezni több embert, aki mellett elhaladnak... de mindent áthat az az általános, átható tompaság. Mintha egy fátyol választaná el őket a külvilágtól. Itt már kezd hátborzongatóbbá válni minden: rothadás és halál szaga van az egész helynek. Bár a holtak is élénkebbek, mint némelyek itt... állapítja meg magában Arashi, de a saját cinizmusa is kevéssé oldja a kényelmetlenségét. Amikor viszont elérik a kunyhót, amit a lány a sajátjaként jelöl meg, egyszerre két dolog éri el: érzékeli, hogy van a férfiben valami fagyos, és egészen rémisztő, de egyúttal azt is, hogy a többiekkel ellentétben az ő érzései tisztán kivehetőek. A tompaság után annyira hirtelen, ahogy kinyúl felé, hogy egy pillanatra a halántékához nyúl, mintha megfájdulna a feje. A férfiből mély szomorúság árad, és egyben szeretet a nő iránt, akivel az erdőben találkoztak. Ahogy feléjük fordul, érzi a dühöt, majd az aggodalmat, amikor meglátja a sérülést. Természetes érzések, igazából, miután a felesége egy csapat idegent hozott a házhoz, de jelen helyzetben nagyon is rendellenesek. Tekintve, hogy a férfi az egyetlen, aki jelentősen eltér a falu lakóitól, elég biztos azt feltételezni, hogy van valami szerepe ebben az abszurd állapotban... és a bánata talán össze is függ ezzel. Természetesen messze nem elég az információ, úgyhogy hagyja, hogy Itoshi beszéljen - amikor azonban Shigeyo elmondja, mi történt az aggodalom és a bánat mintha még mélyebbé válna. Mi a pokol lehet annyira fontos abban az eltört kancsóban? Miért mélyül a bánat pusztán azért, mert tudja az okokat?A reggelire invitálás viszont úgy tűnik, áll, így Arashi, továbbra is kerülve a tekintetet, és mintegy érdeklődve elnézve a falu felé, megjegyzi. - Igazán... különleges hangulatú hely. Van egy olyan sejtése, hogy ha a férfinek bármi komoly köze van a helyzethez, érzékelni fogja a halvány provokációt a megjegyzésében: ha nem is akarja kimutatni, de legalább az érzéseiben lesz nyoma.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 12, 2021 0:11:22 GMT 1
Post by Raven on Jan 12, 2021 0:11:22 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg Észre veszem Nojiko pillantását és megértem, hogy nem akar maradni, de ez a falu túl gyanus ahhoz hogy elmenjünk mellette. A kardomra nézek, nem hagyhatom újra megtörténni... De akkor is. Már szólnék hogy elfogadjuk az ajánlatot amikor a másik Yasha megszólal.
-Ha érdekes alatt az élétellenre célzol.- Feleli hidegen a férfi.-Itt egy idő után mindenki ilyenné válik. De nem hinném hogy nektek tartanotok kéne ettől hiszen nem terveztek itt maradni ha jól sejtem.
-Gyertek be ha reggelizni akartok, készítek valamit.
Arashira nézek, ha ő menni akar én is megyek, különben... Nem kockáztatom Nojiko épségét megint, annyit nem ér ez a falu.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 12, 2021 0:32:32 GMT 1
Post by Aria on Jan 12, 2021 0:32:32 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashi őszintén szólva nem számított ennyire nyílt válaszra, de tagadhatatlanul kellemesebb érzéssel tölti el. Ez azt jelenti, hogy kérdezhet. Bár még mindig lehetőségnek látja, hogy a férfinek van köze a faluban uralkodó állapotokhoz, de nem tagadja őket, és úgy tűnik, nem is próbál senkit csapdába csalni. Ezúttal fókuszál kicsit a társaira is, sejti, hogy nem igazán vonzza őket, hogy beljebb menjenek, de igazság szerint úgy érzi, nem tudja nem feltenni a kérdéseit, és megtudni, mi folyik itt. Mikor lettem ennyire ostobán kíváncsi? Régen éppen elég rejtély volt az, aminek a megoldásáért fizettek, most pedig szellemvárosokat akarok felderíteni...Amellett továbbra is kitart, hogy ha erősen ellenzik, akkor inkább tart a félszellemmel és a lánnyal, mert a fiú még mindig prioritás. De végül bólint a férfi felé. - Köszönjük. - Ha belépnek a házba, megszólal. - Tudnak bármit arról, mi történt ezzel a hellyel? - kérdezi végül, immár elég nyíltan, remélve, hogy kaphat valamilyen választ.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 12, 2021 0:58:48 GMT 1
Post by Zima on Jan 12, 2021 0:58:48 GMT 1
Örült, hogy Itoshi észrevette a pillantását. Legalább tudja, mi jár a fejében. Körülbelül… A két yasha végül a maradás mellett döntött, így Nojiko egy apró sóhajjal követte őket. ~ Rendben, akkor derítsük ki, mi folyik ebben a falvacskában… ~ A férfi nyílt megnyilvánulásán Arashi felbátorodva érdeklődni kezdett. Nojikoban is ott volt a kíváncsiság, hogy mégis mi történt az itteniekkel, de… kicsit talán sok neki ez az időszak. A sellős incidens és most ez a különös hely… ~ Meglátjuk, mi lesz… ~
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 18, 2021 16:21:00 GMT 1
Post by Raven on Jan 18, 2021 16:21:00 GMT 1
愛の門
Ai no Mon (A szerelem kapujában) Aria : Arashi, Zima : Nojiko, Raven : Itoshi A házba belépve hideg és gyógynövények émelyítő szaga fogad titeket. A tűzhely fölött egy apró kanna lóg, amiben víz melegszik az éppen, hogy csak pislákoló parázson. A szoba nem túl tágas, de még éppen elfértek benne mind kényelmesen. A férfi először Shigeyo kezével foglalkozik. Közben meghallja Arashi kérdését, de nem válaszol azonnal.
-Túl sokáig éltek, anélkül hogy valóban éltek volna, és elfelejtették, hogy hogyan is kéne. Ez történik ha valaki túl sokáig él a semmi közepén.- A férfi arca végig nagyon komoly és még azoknak is akik nem rendelkeznek, olyan empátiával mint Arashi is egyértelmű, hogy a komolyan szomorú azért ami történik. Shigeyo elhúzza a kezét az övéből és megérinti az arcát, habár a mosolya halvány és pont olyan színtelen mint a tekintete mégis gyönyörű.
-És ti mit kerestetek erre felé? Még kereskedők sem jönnek erre, utazóknak pedig nincs értelme meg tenniük ezt az utat.- Közben nekiáll átnézni miből, készíthetne nektek reggelit. Egy kevés rizst tesz fel főni, és mellé füstölt halat, amiket a méretük alapján egy patakból foghatott.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Jan 22, 2021 11:21:36 GMT 1
Post by Aria on Jan 22, 2021 11:21:36 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashi csendesen végighallhatja a férfi szavait. A válasz elsőre kicsit semmitmondó, és persze nyitvahagyja a nyilvánvaló kérdést... a férfi érzelmei miért teljesen normálisak, és miért árasztja azt a fagyos légkört? Kétlem, hogy bármilyen erdei falu szellemvárossá válik, pusztán azért, mert távol van az emberektől... De a bánata őszinte, és egyáltalán nem próbálja rejteni. Arashi szinte magának megjegyzi, hogy néha azok az emberek a legzavarosabbak, akiknél nincs igazi ellentét. Ha valaki hazudik, azt könnyű megérezni, azt kevesen tudják jól rejteni. A második kérdésre egyszerűen megvonja a vállát, és felel. - Én véletlenül találkoztam össze velük. Reméli, hogy a dolog ennyiben marad, vagy a férfi figyelme a társaira irányul. Figyelni még mindig próbál, ahogy kideríteni néhány részletet is, de azért nem akar túl sokat mondani arról sem, hogy miért jött, és miért tart a félsárkánnyal és a yashával. Ha terelődik a téma, hagyja kifutni, és csak kicsit később veszi fel újra a kérdések fonalát. - Mióta élnek itt "a semmi közepén"? Gondolom, nem két nap, hogy az ember elveszítse önmagát.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Feb 5, 2021 17:24:33 GMT 1
Post by Raven on Feb 5, 2021 17:24:33 GMT 1
愛の門 Ai no Mon (A szerelem kapujában) Aria : Arashi, Zima : Nojiko, Raven : Itoshi -Akár el is mehetnétek innen.- Szól bele Itoshi a másik yasha és a férfi beszélgetésébe. Láthatóan még mindig nem bízik sem a helyzetben sem a férfiban, de talán még a mellette némán és üveges szemmel üldögélő lányban sem. A férfi szomorúan elmosolyodik.
-Attól tartok az nekünk nem lenne olyan egyszerű.
Ez után Arashira néz, hogy neki is válaszoljon.
-Mindig is itt éltünk. Különben miért maradna itt bárki is.
Közben egy pillanatra mintha megmozdulna valami az üveges tekintet mögött Shigeyo is megmozdul és Nojikora mosolyog.
-Hozok neked egy teát rendben?- Mondja, kedvesen majd fel kell és megpróbálja elvenni a kannát a tűz fölül. A férfi minden mozdulatát követi a tekintetével, mintha attól tartana, hogy az egyik pillanatban csak köddé válik. És Arashi számára az érzései is hasonlóról árulkodnak. De a lánynak valahogy sikerül, még ha ügyetlenül is lassan is, de egy csésze teát készítenie. Leül Nojiko-val szemben és mosolyogva felé nyújtja.
(Arashi ekkor már nem csak szomorúságot érez a férfi felől, hanem egyre növekvő reményt és egy árnyalatnyi bűntudatott is.)
Itoshi gyanakvó tekintettel figyeli, ahogy a lány átadja a teát a fél sárkánynak. De nem nyúl érte, hogy elvegye. Ha Nojikó rá nézne, csak megvonja a vállát.
-Azt hiszem a rizs is elkészült, ha szeretnétek enni.- Mondja a férfi- Shigeyo, idehozhatnád az egész kannát és a poharakat is.- A nő lassan fordul felé, angyalian rámosolyog, majd feláll, és lassan elindul a maradékért és a poharakért. Közben a férfi, elétek teszi a rizst és a halat, magénak is szed egy keveset és Shigeyonak is, de a nagy része valóban hozzátok kerül.
|
|