Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Sept 17, 2020 9:55:27 GMT 1
Post by Raven on Sept 17, 2020 9:55:27 GMT 1
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Sept 17, 2020 11:16:29 GMT 1
Post by Raven on Sept 17, 2020 11:16:29 GMT 1
Nojiko & Itoshi Már majdnem egy napja úton vagyunk, végül úgy döntöttünk, hogy a legegyszerűbb út Higo-n át vezet majd, az erdők felé magasodó vulkán pedig folyamatosan mutatta is számunkra az utat. A több évtizede alvó vulkán most is csak vékonyka füst pamacsokat ereget lassan, mintha csak az égre szeretne lustán felhőket festeni. Még mindig szundikál, szerencsénkre. Bár a fekete füst és a hamu most remekül passzolna a hangulatomhoz. Kicsit ugyan kezdem jobban érezni magam, még mindig vissza visszatérnek a képek. A falusiak vére a kezemen, a sikolyok, a félelem, a füst. Hiába tudom, hogy Gothóban nem gyújtottunk fel semmit, hogy a füst egy korábbi emlékrésze, mégis teljesen egyé válik a képekkel, de talán csak a vulkán közelsége az oka. Itt már a mi érzékeinkkel érezni a szagát a levegőben, habár az emberek még nem érzik. A lábánál a városban ahova tartunk már az emberek érzékei is felfogják, de nem zavarja őket. Még nagyjából egy fél nap gyalogosan a város, nem okoz problémát a távolság és szinte eszembe se jut, hogy nem vagyok egyedül. Az indulás óta olyan feltűnően kerültem szegény lány társaságát. Ha kérdezett valamit a lehető leg szűkszavúbban válaszoltam és igyekeztem minél jobban kerülni a tekintetét.
-Még fél nap.- Mondom kurtán.- Legalább ennyi idő gyalog elérni a várost. Megállhatunk itt vagy mehetünk tovább is ha gondolod. Reggelre akkor Higoban leszünk, de az éjszakát akkor utazással töltjük.
Nem megyünk, messze az úttól a füst szaga elégé elnyomja az orrom és nem akarom, hogy bármi az erdőből meglepjen minket, még ha nem is úgy tűnik, hogy aggódnunk kell emiatt. Még a teljes sötétség ellőt-tüzet rakok, hogy ne fázzunk a hűvös éjszakában. Sokáig csak a lángokat bámulom, ha Nojiko nem kér enni, akkor én, elfelejtem, hogy utoljára indulás előtt ettem. Ha Nojikó emlékeztet, akkor eszek egy pár falatot abból, amit megoszt velem. De ezúttal sem viszem túlzásba. Majd végül előveszem a pipámat, tömök bele egy kevés dohányt és meggyújtom. Ritkán gyújtom meg, de mostanában olyan gyakran éreztem az illatát, hogy nem zavar menyire nincs pénzem még a dohányra is bele.
Arashi -Köszönöm.- mondja őszinte hálával és úgy tartja vissza magát attól, hogy megöleljen. Majd benyúl az erszényébe és elővesz belőle pár arany lapot.-Ennek elégnek kell lennie mindenre.- Ezután tisztességesen meghajol, és az utadra enged. Elég pénzt adott akár ahhoz is hogy lovat bérelj, bár a sziget nem túl nagy és jóval többet kértek a jószágért ami megérné neked még így is. Akár hogy is sikerül elindulnod, Hizen felé. Ha lóval mész alig fél nap, gyalog kettő alatt el is éred Higo-t, megállhatsz röviden a városban feltölteni a készleteid, de a vulkán lábánál fekvő város nem olyan nagy és könnyen ki is kerülheted, ha nincs kedved az emberek közé menni. Akárhogy is a következő alkony az úton talál. Itt érzed meg a füst szagát, ami elüt a vulkánétól, erősebb és egyértelműen közelebb van, az út mellet, a fényeket is látod. Apró tábortűznek tűnik. Ha közelebb érsz az úton azt is látod, hogy mindössze ketten táboroznak mellette. Egy nő finom, ruhákban, és egy fiatalabb fiú furcsa majdnem nyugati ruhában, egy pipával a kezében. Ha odamész hozzájuk az első, ami feltűnik a nő csillogó ibolya színű tekintete, ami kicsit sem emberi de valahogy nem is tűnik olyasminek mint egy szellemé. És az érzései is összezavarnak, mintha minden másodpercben változnának.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Sept 20, 2020 16:52:46 GMT 1
Post by Aria on Sept 20, 2020 16:52:46 GMT 1
Arashi annak határozottan örül, hogy a nő nem ugrott a nyakába. Átszámolja a kapott pénzt. Telne belőle lóra, de igazság szerint így, hogy a látogatása úgy végződött az elöljárónál, ahogy, semmit nem pazarolhat. Persze, lassabban éri el a célját, de ha jól számolja, így is lesz esélye beérni a tettest. Útközben szerez magának egy másik utazókalapot, egy kisebb falun áthaladva, egy vándorkereskedőtől - nem akar bemenni nagyobb városba, de az egyszerű ruhadarab azért gondoskodik róla, hogy az emberek jobban békénhagyják. Amikor a második alkony is leszáll, beleszagol a levegőbe, és megérzi a füst maró szagát. Valakik táboroznak a közelben. A fényt kutatva óvatosan közelít - az emberekkel és a szellemekkel is jobb vigyázni, de hamarosan kiszúrja, hogy ketten ülnek a tűz mellett. Azt nem nehéz megállapítani, hogy egyik sem ember. A fiúval kapcsolatban hamar arra a következtetésre jut, hogy Yasha lehet, mint ő maga, ahhoz viszont, hogy a lányt is beazonosítsa, nem tud eleget. A szemei furcsák, az érzései zavarosak, hiába próbál kinyúlni, az empatikus képessége sem nyújt neki sok támpontot. Ugyanakkor így is, úgy is le kell táboroznia éjszakára, és a két idegen talán olyan társaságot jelent, akik nem üldözik el - az éjszaka veszélyeit pedig határozottan csökkenti, ha nincs egyedül. Továbbra is végig figyel, a fiúra is, nem csak a lányra, miközben előlép a fák közül, és felületesen, szinte biccentésszerűen meghajtja a fejét. - Üdvözöllek - mondja egyszerűen. - Útközben ért az este, és biztonságosabbnak látom nem egyedül táborozni. Csatlakozhatnék hozzátok?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Oct 5, 2020 16:31:25 GMT 1
Post by Zima on Oct 5, 2020 16:31:25 GMT 1
Miután rendezték a számlát elhagyták a szállásukat. Vettek némi elemózsiát, szereztek vizet, majd Higo felé vették az útjukat. Egész nap csendben rótták az utat. Itoshi látványosan kerülte a társaságát, így Nojiko nem próbált meg beszélgetést kezdeményezni. Minek? Úgysem kapna érdemi választ… meg nem is tudta, miről beszélgethetnének. ~ Ha szükségét érzi, majd csak hozzám szól… Számíthat rám, jól tudja… ~ A lány nem unatkozott. Voltaképpen teljesen a hatalmába kerítette a vulkán látványa. Olyan ismerős volt. Mintha haza térne… Vágyakozva szemlélte. Milyen lenne felmenni oda, megnézni közelebbről? ~ A vulkánon keresztül hagyja el a földet a láva, az én erőm. Vajon mélyen benne bugyoghat láva? Jó lenne megnézni… Kíváncsi vagyok, milyen lehet. Talán jól jönne még néhány darab kő… ~ Érzett némi késztetést, hogy javasoljon oda egy kitérőt, de végül elengedte. Ezt a kerülőt is miatta teszik… - Még fél nap. Erre kapja fel a fejét. - Hm? Folytatja. Nojiko elmosolyodik. - Ha mindig megszállnánk valahol, akkor nagyon hamar elfogyna az a kevéske kis pénzünk, amink van. Nekem jó itt az erdőben, táborozzunk le. Eléggé kimerült, még sosem sétált ennyit egy huzamban. Ezt leginkább akkor érezte meg, mikor leült. Itoshi tüzet rakott. A lány közelebb húzódott hozzá, mivel a köpenye nem bizonyult elégnek. Szedett elő az élelmükből, majd egy részét Itoshinak nyújtotta. - Egyél, indulás előtt ettél utoljára! – kéri és még a vizes tömlőt is odanyújtja. Ő maga is falatozni kezd. Mennyivel másabb így lenni, mint otthon az asztalnál Tokage főztjével… vagy mikor néha kint piknikeztek… teljesen más… Itoshi rágyújtott a pipájára. Nojiko igyekezett nem rosszallóan nézni rá. Nem szereti a dohány szagát, sose próbálná ki. Igyekszik úgy húzódni, hogy ne érje el a füst.
Így ücsörögtek kettesben, mikor a lánynak furcsa érzése támadt. Mintha valaki figyelné őket. ~ Lehet nem volt jó ötlet a tábortűz… észrevehetnek mások is… ~ „Félelme” beigazolódott, mikor egy fiú lépett elő. Nojikonak hasonló érzete volt vele kapcsolatban, mint Itoshival. ~ Egy biztos… nem ember… ~ Kérdőn Itoshira néz. nem tudja, hogy viszonyuljon az idegenhez. Néhány napja még talán azt mondta volna, persze, nyugodtan, de most… Vannak fenntartásai. Érdekli az idegen, érdekli mindenki, hisz csak most nyílik meg számára a világ. De azért tart is tőle… Végül biccent felé. - Üdvözöllek. Ha a társam is rábólint, akkor maradhatsz. Miután Itoshi is beleegyezését adja közelebb invitálja. - Ülj csak le. Nojiko vagyok. Téged hogy szólíthatunk? Mi szél hozott errefelé, már ha nem túl tolakodó a kérdésem…? Egyébként… jól sejtem, hogy yasha vagy?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Oct 6, 2020 19:27:33 GMT 1
Post by Aria on Oct 6, 2020 19:27:33 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashi csendben megvárja, hogy Itoshi is jóváhagyja a csatlakozását, és csak ha megtörténik, akkor lép közelebb a tűzhöz... addig határozottan tartja a távolságot. A lány kedvessége határozottan pozitívan érinti, de elsőre nem igazán tud mit kezdeni vele, leteszi azt a kevés holmiját, amit magánál tart, rövid töprengés után leveszi az utazókalapot, a kardját pedig a vállának támasztja. A tábortűz melege és fénye is kellemes, így rögtön egy kicsit jobb hangulatba kerül, ahogy csatlakozik a szokatlan pároshoz. Nojiko kérdései már kicsit kellemetlenebbnek bizonyulnak... még mindig nem igazán szokott hozzá, hogy beszéljen magáról, de miután az idegenek elfogadták, hogy csatlakozzon hozzájuk, és láthatóan egyikük sem ember, arra jut, hogy illene legalább rendesen bemutatkozni. - Arashinak hívnak - mondja, aprót biccentve. - Kyushu felől jöttem, egy ügyem rosszul sült el egy bakenekóval, így lényegében bármilyen munkát elvállaltam volna, amit jól fizetnek. Egy démon nyomában jöttem ide is. Ennél részletesebben nem beszélnék, mert sajnos még én sem tudok sokkal többet - az utolsó kérdésre kicsit megremeg. - Igen, az - feleli egészen röviden. Néhány pillanatig hallgat, aztán úgy dönt, kihasználja a lehetőséget... nem tartja magát kifejezetten kíváncsinak, de a szellemekkel kapcsolatos tudására mindig büszke volt, a mestere jól kiképezte ezzel kapcsolatban. Szinte bármilyen lényt fel tudott ismerni, ezért bosszantja halálosan, hogy fogalma sincs, Nojiko milyen szellem lehet. Még mindig a tűz felé néz, tudja, hogy a megszokott szemlesütés Nojikónál és Itoshinál értelmetlen, de túlságosan berögzült már. - Ha nem túl tolakodó a kérdés... - enyhe iróniával rájátszik a lány szavaira. - Te miféle szellem vagy? Biztos vagyok benne, hogy nem vagy ember, és nem is olyan vagy, mint én vagy ő.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Oct 8, 2020 16:28:13 GMT 1
Post by Raven on Oct 8, 2020 16:28:13 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg Csak bólintok és azt is inkább a lánynak, mint az idegennek. Még mindig nem igazán érzem az erőt bárki mással is foglalkozni. Amikor megérzem, a jelenlétében az energiát közelebb húzom a kardom. Nincs ebben semmi fenyegető, csak megtanultam, hogy senkiben nem lehet megbízni, a szellemekben és olyanokban, akikben az ő vérük folyik pedig különösen nem.
A tüzet megosztani egy dolog, de barátkozni nem áll szándékomban ezért nem mutatkozok be, nem érdekel, ha az idegen bunkónak tart. Nojikó kérdésére azonban még a füst is megáll egy pillanatra. Felköhögök, ahogy meghallom. És azt hiszem most először a faluban történtek óta egy halvány mosoly fut át az arcomon. Eddig ugyan csak a tűzben égő fákat tudtam nézni, most viszont muszáj a lányra néznem. Hogy volt képes ezt így megkérdezni, miféle kastélyban lakhatott eddig? A szemeim most izzó vörösen verik vissza tűz fényét, mintha magukban világítanának, mindig így reagálnak a tűz fényére.
-Sok sikert hozzá.- Mondom a férfinek, és még egy botot dobok a tűzre.- Még youkaiok is alig vannak a környéken nem hogy ayakashik, akik megérnék. És remélem nem fogadtad el a higo-iak ajánlatát sem. Velem megpróbálták megöletni a hegyet. (ooc: A hegy szelleme egy különösen erős Youkai aki egy bizonyos területen belül jó termést és gazdag életet ad mindennek, de mivel szellemek és az erdőket óvják, néha sajnos rátámadnak vadászokra és favágókra. Az emberek általában nem tisztelik a helyüket és inkább kiirtják őket, mert sima kártevőnek tartják őket. Egy ilyet akartak vele megöletni.) Nem ér nekem annyit három lap, hogy ott maradjak a vulkánban. – Nem mintha a szellemet sajnáltam volna meg, a városiakat, akik éhhalálra és szegénységre ítélték volna magukat, különösen nem érdekeltek, de egy ilyen szellemmel megküzdeni mindig különösen veszélyes és nem volt kedvem kockáztatni.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Oct 14, 2020 16:15:19 GMT 1
Post by Zima on Oct 14, 2020 16:15:19 GMT 1
Fél szemét Itoshin tartotta. Mikor a fiú köhögni kezdett, apró mosoly jelent meg az arcán. ~ Valóban, lehet nem kellett volna ilyen nyíltan rákérdeznem, de legalább már Te is kicsit kibillensz a melankóliádból… ~ Kissé meglepte, hogy Arashi egészen nyíltan válaszolt. Valahogy azt gondolta, ennél kevésbé lesz beszédes. Biccentett felé. A visszakérdezésének nem kellett volna meglepnie, mégis sikerült. Nem nagyon tudja, mennyire mondhatja el, kiféle, miféle. Mondjuk a szarvaiból és a farkából könnyen kikövetkeztethető, még ha ritka szellem is… Amíg ő gondolkodott Itoshi válaszolt. Ez is meglepte. Még többet tudott meg a fiúról és ennek örült. A hegy szelleméről hallott. Újfent csalódnia kellett az emberekben. ~ Ha kicsit is több tisztelettel bánnának az erdővel, a szellemekkel, elkerülhetőek lennének az effajta harcok… miért ilyen nehéz megérteniük? ~ Miután Itoshi befejezte, Arashi felé fordult. - Kissé északabb találkoztunk Társam-kunnal. Mi egy olyan személyt keresünk, aki állítólag tisztában van a világ eseményeivel. Hátha Ő tudja, hogy akiket rajta kívül keresünk valóban ott vannak-e, ahol hallomás alapján feltételezzük. A kérdésedre válaszolva pedig… félsárkány vagyok. Megejt felé egy apró mosolyt.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Oct 14, 2020 19:56:28 GMT 1
Post by Aria on Oct 14, 2020 19:56:28 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashi csak aprót biccent a másik yasha szavaira. - Bölcs döntés - meglehetősen cinikus a válasza, de Itoshi is sejtheti, hogy nem az ő döntését kritizálja, ellenkezőleg... egyértelműen az embereknek szól a kritikus hangnem. Többet nem mond, arra jut, nincs köze a dologhoz, és már így is többet beszélt, mint kényelmes körülmények között egy hét alatt. A lányra azért figyel, a "Társam-kun" megjegyzésen még kissé el is mosolyodik - a mosolya is elég fáradt és kissé cinikus, de azért értékeli a helyzet humorát. Amikor viszont a lány elárulja, hogy félsárkány, kicsit kikerekedik a szeme. Nem csoda, hogy bosszantotta a dolog... a sárkányokról eleve nem igazán hitte, hogy léteznek, de az, hogy vannak félvér utódaik, az még jobban meglepte őt. Valójában bosszantóan kíváncsi, pont ezért... minthogy az, hogy el tudott bánni démonokkal a megélhetésének a forrása, és bizonyos szempontból a túlélésének egyetlen eszköze volt, értelemszerűen mindent tudni akar, amikor fehér foltra bukkan a tudásában... de nem érzi magát annyira kényelmesen, hogy a tudatlanságát teljesen felfedve rendesen elárassza kérdésekkel Nojikót. Így csak kissé szárazon, némileg udvariatlanul, de nem rosszindulatúan felel: - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre a válaszra számítottam - mondja, ismét aprót biccentve, miközben átnézi meglehetősen kevés holmiját, és elővesz belőle egy kissé már megszáradt rizsgombócot, amit a legutóbbi megállónál vásárolt. - Ahogy elnézem, a sárkányok jó szülők. De legalábbis gazdagok - pillant végig a lány meglehetősen drága ruházatán.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Oct 17, 2020 14:28:50 GMT 1
Post by Zima on Oct 17, 2020 14:28:50 GMT 1
Apró mosoly jelenik meg az arcán, mikor Arashi meglepődik. Ez azonban hamar enyhe bosszankodásba vált, mikor a fiú folytatja. - Jól van, jól van, megértettem... A következő településen veszek valami egyszerűbb ruhát... Mégha nem is tudnak a lányon nagyon kiigazodni, azért észrevehetik, hogy nem sértődött meg komolyan. Várt egy hosszú percet, majd reagált az első megjegyzésre. - A yashakkal ellentétben minket félsárkányokat befogadnak. Nevelnek, tanítanak, cserébe nem várnak teljesíthetetlen viszonzást. Legalábbis... A sárkányok nagy része ilyen. Természetesen akadnak kivételek... Volt a lányban némi lelkesedés, hogy többet meséljen Arashinak, mert úgy érezte, érdekelné, azonban... ~ Lehet nem kellene ennél jobban beavatnom, hisz csak alig néhány perce hozott össze minket az út...~ A jó szülő megfogalmazás egy pillanatra elszomorította, de aztán elhessegette ezen gondolatait. ~ Aranjia-sama jó szülő... ~ A lány nem igazán tudta, miről beszélgethetne két mufurc yashaval, mi az, amiről lehet beszélni, anélkül, hogy bárkit is megviselne... Így csak csendben nézte a tüzet.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 3, 2020 14:54:01 GMT 1
Post by Raven on Nov 3, 2020 14:54:01 GMT 1
愛の門 (Ai no mon) A szerelem kapuja A kis csapat alig alszik többet pár óránál, az egymás ellen érzet bizalmatlanság éberen tartja őket, de szerencsére különlegesebb veszélyek vagy problémák nélkül alhatnak reggelig. Az idő már nem olyan csípős, mint pár hete, de különösebben melegnek sem lehet nevezni, minden esetre már az első napsugarak is adnak valamennyi meleget.
Nojikó aludt a legnyugodtabban, elkerülték a rémálmok, sőt az elmúlt nap eseményei után meglepően jól aludt. A két yasha közel sem volt ennyire szerencsés. Arashi, háborúval álmodott, emberek haltak meg a keze által és ő maga is több tucatszor érezte hullani a saját vérét, kétségbe esés, harag, bánat és bosszúvágy kerülgette egész éjszaka. Több álom is elég emlékezetes maradt, hogy még vissza tudjon idézni belőle valamit, az egyikben egy szegény férfi volt jóval túl élete felén, félt, mint még soha életében, ügyetlenül csapkodott a lándzsájával, aminek tompa hegye el elérte az ellenségét, a nyél síkos volt a vértől, éhes volt, fázott és retteget. Később egy nőt látott, semmi mást nem akart csak egy kevés alamizsnát, a gyermeke a karjaiban halt meg, éhen halt, csaknem olyan éhes volt, hogy rávegye magát a kis test elfogyasztására így inkább elásta, de ebbe is bele szakadt a szíve, ő nem harcolt, csupán az eleset katonák között kereset egy kis maradékot, de észrevették és felkötették érte. Az utolsó talán még ennél is szörnyűbb volt. A fiatal test jól ismerte a harcot, de nem ismerte olyan jól a gyilkolást, először nehezen jött, de később sokkal jobb érzés volt, majd csak az számított, már csupán vért akart, jobb volt ez minden földi örömnél. Amíg ő ált a hullák tetején boldog volt. Akkor is az volt mikor egyedül maradt az ellenség utolsó emberei között a testét átjárta a fájdalom mindenhol nyilak lógtak ki belőle, ezernyi helyen vágták meg, de nem érdekelte, nem akarta túlélni, csak magával akarta vinni az összes lelket, ma annyi fejet gyűjtött a csatában, hogy kétségtelen megérdemli, hogy csatlakozhasson az ősei hőseihez.
Itoshi sem aludt jól, a kard és a faluban történtek egyszerre kísértették. Reggel a nappal egyűt kellt vörös fényében mintha újra véresnek látta volna a kezeit.
A reggeli készülődés nem vesz sok időt igénybe, nyugodtan kereshettek élelmet reggelire nem messze tőletek pedig van egy patak, ha felfrissítenétek magatokat.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 3, 2020 16:57:32 GMT 1
Post by Raven on Nov 3, 2020 16:57:32 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg Nem gondoltam volna, hogy fogok aludni az éjszaka de végül csak elnyomnak a rémálmok. Újra otthon vagyok Ai házában, de ezúttal az ég, és nem a város, mindenhol a füst és a vér szaga, de nem a helyiek ismerős arcát látom, hanem a falusiakét, ezúttal nem az ő naginatája volt vörös a vértől és a holdfénytől hanem az én katanám. A Shitabuki hangja azt suttogta öljek még, de már nem látok élő embert magam körül. Ai átölel hátulról és a fülembe súg.
Mikor végre felkelek reggel már nem emlékszem a szavaira. A felkelő nap bíborfénnyel festi meg az erdő tetejét, a kezemre pillantok mintha ismét véresek, lennének. Felfordul a gyomrom az álom emlékétől.
A kard felé nyúlok, de nem akarom megérinteni, gyengül a pecsét, biztosan, ezért lett nehezebb irányítani. A lány, akiről a fogadós beszélt, lehet vajon egy papnő, vagy egy onmyoji? Talán az már túl nagy szerencse lenne. Mire mindenki felébred, lesétálok a patakhoz és megmosom a kezem és az arcom.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 3, 2020 19:42:54 GMT 1
Post by Aria on Nov 3, 2020 19:42:54 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashinak voltak már rémálmai korábban is - a képességével, és a múltjával együtt járt, hogy nem minden éjszakája bizonyult nyugodtnak, de amit az idegenek táborában töltött, talán részben az irántuk érzett bizalmatlanság miatt, részben pedig még a Bakanekóval történtek is közrejátszhattak, különösen rossznak bizonyult. A beszélgetés a tábortűznél a helyzethez képest egészen jó hangulatban telt, de amikor végre a feje alá tudott gyűrni valamit, és elaludni, azonnal jöttek a rémképek. Változatosságban nem volt hiány, különböző korú, nemű, helyzetű emberek szemszögéből élt át különböző, iszonyúbbnál iszonyúbb helyzeteket. Az álomban a fájdalomtól nem lehetett elzárkózni, néha azt sem tudta, vele magával történnek meg az események, vagy külső szemlélőként figyeli őket, annyira összefolytak az érzések. Érezte a rettegést a csatatéren, érezte, ahogy megszorult a hurok a nő nyakán, az eltemetett gyermek sorsa pedig egy pillanatra saját, való életbeli sorsát idézte, mielőtt a mestere magához vette volna. Az utolsó álom pedig bekúszott a bőre alá, és hiába próbált szabadulni tőle, egészen behálózta az elméjét. Lépésről lépésre zuhant egyre mélyebbre az álma fiatal főhősével - ölt már korábban... Kanna esete egyedi volt abból a szempontból, hogy egészen kezdte megkedvelni a lányt, minden ostoba húzásával együtt, és nem akarta bántani, de maga a szituáció annyira nem. És az is előfordult már, hogy egy ember volt olyan ostoba, hogy felemelte ellene a kardját, vagy rosszabb, hátba akarta szúrni, és olyankor sem habozott, és nem habozhatott. De nem volt jó érzés, nem tartotta dicsőségesnek vagy helyesnek. Egyszerűen csak megtette, mert a helyzet nem hagyott más lehetőséget. Ebben az álomban más volt, ebben az álomban vért ontani örömmel töltötte el, majd idővel a fájdalom is, amit a saját halála közben érzett. Ez ilyen formában taszította és megrémítette... ez a viszolygás rántotta ki végül az álomvilágból. Nyilvánvaló volt, hogy külső szemlélő is láthatta, milyen éjszakája volt, ettől pedig azonnal kicsit dühös lett. Leverte a hideg veríték, izzadság gyöngyözött a homlokán, és a hajának néhány rövidebb, homlokába hulló tincsén. Az izmai még remegtek. Sikerült két vadidegen előtt sebezhetőnek mutatkoznom. Remek.Kicsit mindenesetre reménykedik benne, hogy nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a dolognak - akár jószándékkal állnak hozzá, akár nem, annak csak rossz vége lehet. Lassan kifújja a levegőt, és mikor teljesen alábbhagy az álomból maradt reszketés, ő is lemegy a patakhoz, hogy az emlékét is eltűntesse. A kezét könyékig megmossa, és az arcán kívül a tarkóját is kicsit megnedvesíti a hideg vízzel, hogy teljesen kijózanodjon, aztán visszasétál a táborba. - Nem tudom merre tartotok, de jó lenne enni előtte valamit. Körbenézek, össze tudunk-e ütni valami reggelit. Aztán elindul, de ha valaki csatlakozik hozzá, nem zavarja el.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 3, 2020 20:11:44 GMT 1
Post by Raven on Nov 3, 2020 20:11:44 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg A gyomrom az étel említésére is görcsbe rándul de… a vadászat talán eltereli a figyelmem.
-Menjünk.- Mondom egyszerűen. Behunyom a szemem és hallgatok egy kicsit, nem tart sokáig megérezni, amit keresek.
-Az Hegy szelleme nincsen messze erre felé gazdag lesz az erdő. Vadászhatnánk valamire.- A kardom megrándul a vér emlékére.- Vagy inkább ne.- Azt hiszem el is sápadok egy kissé. Ez így nem lesz túl jó, minél hamarabb találnom kell valakit, aki javít azon a pecséten.- Szóval? Mi legyen?(Amit Arashi tisztán érez, amikor a kard megmozdul a vérszomj belőle, ami nagyon hasonló az áloméhoz, és a bűntudat és a félelem, Itoshiból)
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 3, 2020 21:17:03 GMT 1
Post by Aria on Nov 3, 2020 21:17:03 GMT 1
#s://i~pinimg~com/originals/3b/ae/26/3bae261ece615d44c451fde31b2bb583~jpg Arashit nem lepi meg különösebben, hogy Itoshi csatlakozna hozzá... nem nagyon voltak elvárásai, így csak biccent, hogy jöjjön. Amikor Itoshi megemlíti, hogy a Hegy szelleme miatt gazdag az erdő, kicsit még a jókedve is visszatér - a pocsék álmok után egy rendes, kiadós reggeli biztosan kicsit helyrerázná. Már éppen visszafordulna, és bólintana, hogy jó ötlet, amikor a fiú kardja megrándul, Itoshi pedig visszakozik, és kissé el is sápad. Arashi szinte ösztönösen kinyúl felé a képességével, és az érzet nagyon ismerős. A kard az, ami különösen aggasztó. Azt a vérszomjat ismeri, fel tudja idézni az utolsó álomból - és bár bőven volt oka, hogy nehéz éjszakája legyen, egyszerűen az évek során megtanulta, hogy ne higgyen a véletlenekben... egy ilyen érzés, közvetlenül egy ilyen álom után túlságosan illik a képbe. A vérszomjat pedig bűntudat és félelem követi, Itoshi irányából. Ez önmagában nem sok információ, de mégis felkelt benne egy halovány gyanút. Erre kellett mennie, mert a Gotho beli faluból egy szellem ebbe az irányba tartott. És annyit tudott róla, hogy a szellemmel volt egy lány is. A lány azt állította, északabbra találkoztak... vagyis potenciálisan lehetett szó arról a faluról. A félszellem ráadásul bűntudatot érzett. Egyelőre persze esze ágában sincs konfrontálódni, tudja, hogy azzal akármi az igazság, csak rontana a helyzeten. Azonban pontosan tudja, hogy a legtöbb információt úgy szerezheti, ha kissé provokál. Úgy tesz, mint aki, ha észre is vette a kard gyanús mozdulatát, de másképp értelmezte, mint ami valójában történt... a megérzéseiről pedig a fiú úgysem tudhat. - A vadászat jó ötlet. Kicsit a gondolatainkat is elterelheti. Nekem legalábbis nem volt túl jó éjszakám - biccent flegmán. - Akkor indulunk? - és belép az erdőbe.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Higo
Közzétéve: Nov 22, 2020 21:05:16 GMT 1
Post by Zima on Nov 22, 2020 21:05:16 GMT 1
Nojiko mélyen és igen jól aludt. Kicsit tartott a rémálmoktól, de szerencsére egyben sem volt része. Ahogy felült nyújtózott egy nagyot, majd összepakolta kevés kis holmiját. Az ékszereket mind egy szálig a szütyőjébe rejtette. Lesétált a patakhoz, ahol sietve, mégis valamennyire kiélvezve alaposabban megmossa a haját, mint a fogadóban. Szétbontotta, rendbe szedte kicsit, majd a víz tükrénél figyelve magát tincseit felkötötte a szarvára, valahogy úgy, hogy elrejtse azokat, lehetőleg úgy, hogy viszonylag normálisan nézzen ki. A kevésbé díszes csatjaival rögzítette, majd elindult vissza a fiúkhoz. A vadászat fontolgatása ütötte meg a fülét. Az ő gyomra is megkordult. - Várjatok, veletek tartok! – siet utánuk – Még ha nem is feltétlenül vadászunk, de mindenképp jó lenne valami ennivalót keríteni. Több szem többet lát. ~ Itoshi és a shitabuki is labilis… Nem akarom őket Arashival hagyni. Nehogy baj történjen… ~ - Remélem találunk a kedvenc fajta almámból. Tudjátok, az a nem túl nagy, piros, inkább puha és belül édes… - apró mosoly ül az arcára, ahogy elképzeli, ahogy megízleli. Két depresszív yashával utazik. Ő maga nem akar az lenni, még ha ő is érzi a korábbi nap súlyát. ~ Kíváncsi vagyok, meddig marad velünk Arashi… Vajon hagyja majd, hogy jobban megismerjük? ~
|
|