1. kötet: Szikra

Nashreen Frostforge

Csapatoddal gyorsan haladtok hazafelé Winterkeepbe. A tél érezhetően közeleg. Minnél közelebb jársz otthonodhoz annál inkább az arcodba csap a hideg északi szél.
Mire megérkezel, Winterkeepbe a jégcsapok városába azt már vastag hó borítja. A kapu az Arany farkasok lovagrend harcosai fogadnak és jó hírekkel járulnak eléd.
-Rengeteg hírrel kell, hogy szolgáljak úrnőm és ezek közül az egyetlen, amiről nyíltan beszélhetek, hogy öcséd lord Tyres menyasszonya megérkezett a városunkba nem sokkal előtted. -mondja a rend vezetője.
Ezekután elkísérnek, a kastélyba ahol végül négyszemközt értesülsz minden egyes hírről:
-Bajban van az országunk. Nem sokkal miután elhagytad Tenevát a krakkoraki király is távozott onnan. Lángokat és pusztítást hagyva maga után. Végig fosztogatta az egész partvidéket és összecsapott a Typher család katonáival majd az ott tartózkodó négyezer emberével bevette Riverguardot. A legutóbbi jelentések szerint Ismae Sorna még él ugyan de fogoly. Ezután a Fyr öböl bejáratánál összecsapott a kevinei flottával és nagyjából 70 hajót veszített. Gretter Eierdrake maga túlélte a csatát és krakkorrakra menekült tovább.
Ami rendkívül furcsa az egészben, hogy a Krakkorakiak érkezése után szinte órákon belül Erlena katonái is a helyszínre érkeztek. Ilyen gyorsan lehetetlen átszelni az országot. Feltehetőleg már úton voltak és kémeink gyanúiból kiindulva okkal hihetjük azt, hogy Lady Sorna Erlenával valamiféle egyeséget kötött.

Ria Manches



Körbemész az embereid szobáiban és kikérdezed őket.

Az első akivel beszélsz az Shira az első embered. Szegény mostanság nagyon csöndes. Feltehetőleg volt közte és Khak között valami. Nem beszél sokat csak csöndben ül és bámulja az első lehulló havat. A napon lesült bőrével és a fekete hajával tökéletes kontrasztban áll tejfehér táj. A jégcsapok városában közben megszólalnak a kürtök.

A királynő hazaérkezését jelzik. Nem is lehetne stílusosabb. Az északiak úrnője a hóviharok hátán érkezik haza.

Shira után a második embered a Szárnyas vándor exkapitánya Morel. Az idős már ősz férfit kisgyermek korod óta ismerted. Tapasztalatával gyakran segített ki az idők során. Ő sem viselte jól ugyan a hajója elvesztését de neki nem ez első eset. Ő viszont fontos szavakat intéz hozzád:

-Figyelj rám Ria. A tenger nem kis hely. Egy ekkora felületen nagyon nehéz lett volna minket megtalálni hacsak valaki nem ismeri a pontos utat. Gyanús ez a dolog. De én aztmondom, hogy ezekben az északiakban nem szabad megbízni. Gondolj bele! Nem Freyáért támadták meg a hajót. Te voltál a célpont csak összekevertek. Edmund király halála után Freya házasságával észak foglalja el almerrát. A Manches család viszont kemény ellensúly lehet ebben a tervben így ki kell iktatni. Az északiak az országunkat akarják. Szerintem menjünk innen minnél hamarább. Ez biztosan csapda.

Morel szavain elgondolkozva ütközöl bele a mag következő tagjába Kharloba. A fiatal navigátor még rabszolgaként kezdte a karrierjét apád egyik hajóján de nagyon tehetségesnek bizonyult ezért mostanra teljes jogú polgárrá vált.

-Látom Moreltől jössz. Neked is megpróbálta beadni a az északis összeesküvés elméleteit? Ugye nem hitted el egy szavát sem? Pusztán utálja az északiakat mert az eső hajóját ők süllyesztették el. Meg amúgyis miért akarnának az északiak egy polgárháború és egy ork vész kellős közepén Almerrával és a szövetségeseivel háborúzni? Ez egyszerűen csak nem logikus.

Utolsónak Regsel találkozol a fegyvermestereddel. Épp a leénység megmaradt részével gyakoroltatja a vívást. Ügyes trükk, hogy lekösse az unatkozó tengerészek figyelmét. Így legalább nem kezdenek balhézni.

-Áh Ria. Jó, hogy jössz épp megvizsgáltam az elf fegyverét.-Regs félrevon téged egy csendes sarokba.-A kis utasun nem emlegette neked a rátámadó elf hajszínét? Ez nem akármilyen fegyer. Rengeteg féle és fajta gyilkolóeszközt láttam már de ilyet csak egyszer. Az csinálta ezt.

Itt felhúzza az ingét és megmutatja a hasán végighúzódó hosszú vágást.

-Ez egy akolita pengéje. Kitűnő fegyver de nagyon kevés létezik belőle. Ha egy akolitát küldtek ránk akkor itt valami nagy baj van.
Valaki nagyon nem óhajtja ezt az esküvőt.

Elyanna Lancel



Ely már két napja várta a választ az üzenetére. Jól tudta, hogy akár hetekig is elterthat a várakozás mert most egy olyan helyre lép be ahol ember már nem járt évezredek óta. Az elfek okkal lesznek elővigyázatosak még a segítőikkel is.

Á már a második éjszaka megtörténik. Egy katona jelenik meg Ely sátrában.

-Hercegnő! Az erdő szélén elfeket látunk.

Ely föláll és elhagyja sátrát, hogy megtekinthesse magának őket. A tábor tisztes ötszáz lépésnyi távolságban áll az erdőtől. Ahol most egy fáklyás lovas csoport áll.

Ely felbukkanására hárman kiválnak és megindulnak előre. Az elöl haladó díszes aranypáncélt visel látszik rajta, hogy nagy tünde kovácsok műve. A mellette haladók egyszerűbb de ember lovashoz képest díszes ezüstösen csillógó vértet hordanak.

-Lady Elyanna Lancel nemde? Taergo Viseyr vagyok Serviel ura és az uralkodó által kijelölt vezetőd. Én és a királyi ezüst testőrség tagjai fogunk titeket kísérni fővárosig. Hozhatod az embereidet és rengeteg élelmet mivel az utunk hosszú lesz. Továbbá sajnálom de meg kell kérjelek, hogy sem te sem pedig az embereid nem örökítik meg az útvonalat semmilyen módon. Megértésedet köszönöm. Amint indulásra készen állsz neki is vághatunk.



Ahogy Ely elpillant a Taerdoék mellett megállíptja, hogy az erdő szélén még nagyjából húsz ezüst páncélos lovas állhat. De ha ennyire elővigyázatosak akkor az erdő mélyén nyilván sokkal több van belőlük.

Csak foltokban villannak fel dolgok. Fák, föld, hegyek…. Aztán már egy vár kapuja, egy terem. Lassulunk… Majd tisztul a kép. Ismae Sorna van előttem. Kifejezéstelenül a szemébe nézek, amíg térdre nyomnak. A szemem sarkából látom, hogy az akolita is itt van, így nem maradtam egyedül. Az egyik ember súg valamit az úrnőjének, aki ezután elküldeti az akolitát. Összeszűkül a szemem. Ez nem jó… Nem kéne külön válnunk… De nem tudok mit tenni. Rendezem az arcom, és még mindig Ismae-t nézem, majd szóra nyitom a számat.
- Megtisztel, felség, hogy hajlandó meghallgatni, és nem egyből átad uralkodómnak, megöl, megkínoz… Ez felettébb nagylelkű öntől – hajtom meg a fejemet. Hűvösen beszélek, tiszteletteljes hangon. Majd folytatom.
– Ezt csak azzal tudom meghálálni, hogy elmondom a történteket. – Nagy levegőt veszek. Most mit tegyek? Tényleg elmondjam az egészet? Majd döntök, és folytatom. – Nyilván tisztában van azzal, felség, hogy Kuen és Edmund meghalt… Én is ott voltam a helyszínen, és mikor az egyik merénylőt meg akartam állítani, mindketten kizuhantunk az ablakon… Itt kezdődött minden, hiszen… - mondom, de ekkor valaki félbeszakít. Megtámadták őket? Krakkorak? Ők szövetségesek. Mi történik itt?! Azonban ennyi volt… Engem is megfognak, és levisznek a cellába. Még ennyit mondok a vár űrnőjének.
- Sajnálom, hogy így alakult, a történet mesélés későbbre marad. Remélem, a Lancel-ház támogatja majd magát, ahogy megígértük… Vigyázzon magára - hajtok megint fejet. Ezzel elvezetnek engem, és az egyik cellába visznek.

Amint kettesben hagynak az akolitával, felé fordulok.
- Mondj el mindent, amit tudsz… Például, mi volt a fiú kezében, amit az életénél is fontosabbnak tartott? Nem véletlenül váltam árulóvá, kérlek ne hagyd, hogy ez az áldozatom, vagy minek nevezzem, kárba vesszen… - kérlelem őt, kissé kétségbeesetten.

A börtönben ülve lassan telnek a percek úgy, hogy nem tud róla az ember, mi is történik odakint. Roppant idegesítő… Morgok magamban. Ekkor azonban többen is megjelennek, úgy tűnik, hogy vége a csatának. De nem Sorna-ház címerét viselik. Hanem Krakkorak-it. Amint meglátnak, felém indulnak, és tudom, mit akarnak, látszik rajtuk. Küzdeni fogok… Felveszem a támadó pózomat, és az első ember elől kitérek, majd hátba vágom, amitől elesik. De sokan vannak, és hamar letepernek. Közben persze többször is arcon ütnek, mivel ellenkezem. De nem adom fel, és ez a szerencsém, mert így sikerült annyi időt nyernem, hogy pont jöjjön egy tiszt, és elküldje ezeket az undorító férgeket. Biccentek felé egyet, de persze egyből felismer, és már jön is a következő. Megragad a hajamnál fogva, és ráncigálni kezd.

- Hé, nem kell rángatni, tudok én magamtól is menni… – Már kezdem megszokni, hogy mindenki egyik helyről a másikra cipel… Gondolom gúnyosan. Bár most kicsit máshova, hiszen hamarosan egy hajón találom magamat, majd valószínűleg a krakkorak-i uralkodó elé visznek minket. Végig a szemébe nézek, és várok, hogy ő vajon mit szándékozik tenni velünk. Jézusom, ez egyre meredekebb… Hova kerülünk még?!

A válasz elveszett a morajban. Igazából nem is tudtam megállapítani, hogy tényleg válaszolt a kérdésemre, vagy pedig én képzelődtem. De a zaj csak nem akart megszűnni. A fejemet forgattam, hátha meg tudom-e állapítani, mégis honnan jött. Acélok sikolyai ütötték meg a fülemet. Egy katona ront be az egyik oldalajtón és közölte, hogy a krakkorakki katonák az ellenség.

Az egész olyan gyorsan történt. Épp felálltam a székemből, mikor krakkorakki katonák betörtek a díszterembe. Ha lett volna nálam kard, az sem segített volna. Elkaptak, és az összes próbálkozásom kudarcba fulladt. A ruhám néhány helyen elszakadt, de csak az ujjánál, mondhatni egy kis öröm az ürömben.
A tenyereimmel igyekeztem az esést enyhíteni, de csak felhorzsoltam vele. Az emberek sikolyai megfagyasztották a vért az ereimben. Mint tökéletes ellentét üvöltenek a támadók. Nem is fogom föl, és előttem terem ő. Körülötte az emberei győzelemtől részegülten kiabáltak, ahogy csak a torkukon kifért. Az anyag suhogására kaptam fel a fejem, és még időben láttam, hogyan hullik porba a Sorna zászló. Közben egy nagyon is jól ismert testvére került a helyére. Kisebb sokk ért, és elkerekedett szemekkel vizsgáltam meg az előttem tornyosuló férfit. ~Ez nem lehet……És mégis, itt van.~

A sokk lassan elveszti a hatását, de az utána maradó káosz nem. Akaratlanul is Elyanna levele zakatolt a fejemben. Ő írt arról, talán miért menekül Krakkorakk királya. A családomról semmit sem tudok, és ez teljesen kétségbe ejt. De komolyan zavar a foglyok helyzete is. Most egyáltalán élnek?? És hála az ostobaságomnak, most a tünde vagy halott, vagy pedig kereket oldott. Semmiféle ütőkártyám nincs a kezemben. De király a mostani tettére nem találok magyarázatot. A törpölésemet szerencsétlenségemre személyesen zavarta meg.

A megjegyzéseire undorodva reagáltam. Igyekszem elhúzódni tőle, de a fülemet sikeresen elcsípte. A hideg kirázott, egyszerűen végigszaladt a hátamon. Ha sikerül, akkor elütöm a kezét. Nem szólok semmit, több okból. Mivel ha megszólalok, nem garantálhatom, hogy a legjobb modoromat fogom elővenni. Másrészt a szám teljesen kiszáradt, és az erejében sem bíztam. Inkább a szememmel utaltam a bennem fortyogó dühre és gyűlöletre.

Ashera

Az akolita még a zárkában:
-Jómagam is észrevettem de nem tudom pontosan mi lehetett az. Csak annyit, hogy egy könyv. Amíg aludtál jól megfigyletem a fiút. Valamiféle írnoknak tűnt vagy mi?
De ha van időnk akkor most szépen elmondok mindent. Az elfek közt csendes háború zajlik. Pár éve egy új isten profétái férkődztek be közénk. Észre se vettük de már mindenhol ott voltak a híveik. A Kígyóistent szolgálják és bármit megtennének érte. Már az egész királyi ház behódolt nekik és Kassziliesz főherceg csak rájuk hallgat minden döntésében. De ez az isten gonosz elpusztítja a népet és megszentségteleníti a templomainkat. Vagyis minden ellen van amire egy akolita felesküszik.
Ezért a következő áldozatok feltehetőleg az istenek utolsó bástyájaként szolgáló akoliták lesznek. Rendünk kihalásra van ítélve. Bármennyire is legyünk jó harcosok annyi katonával amennyi Kassziliesznek van nem tudunk szembeszállni. De ha mi elbukunk akkor ő a papok hatására garantáltan megtámadja majd az embereket. Elég katonája van a kezdeti sikerekhez de nem fog tudni győzni. Csak kiirtja majd a fajunkat.
Ezért történik minden káosz az emberek közt. Ezért esik meg annyi gyilkosság és váratlan háború. Ezek mind előkészítik a terepet egy inváziónak. A gyógyszerek is valamiféle fegyerhez kellettek. De ehhez én nem értek. Addig teljesítettem a főherceg parancsait amíg az ezt parancsolja. A rend nagy része esélytelennek látja a küzdelmet.

Garett

A csomag gyorsan érkezik meg így az egyik Hector Bulker által zsákmányolt hajóval el is indulhattok Greenhillből Krakkorrakba.
A hajó gyorsan szeli a vizeket és kellemes hátszelet is kaptok így gyorsan landoltok Krillben. Ez egy kis kikötőváros Westhalltól keletre. A Krakkorakiak általában itt kötnek ki ha nem mennek egyenesen a fővárosba a folyón keresztül.
Időközben megtekinthetitek a tengeri szörnyek flottájnak krémjét. Száznál is több hadihajó foglalja el most a Krill előtti területeket.
Nagyrészük épp ki vagy befut valamilyen fosztogató útról. Most, hogy Krakkorrak hadaüzent majdnem az egész világnak rég nemlátott nagyságú portyákat rendezhetnek.
Sok hírhedt kalóz hajóját ismered fel. Itt van: Gyilkoló Hrarik, Grurd a Gyerekgyilkos, Bikanyakú Sven, Anyabaszó Toreg, Goodwood kapitány, Deff a Gyakó és Veréb Jack, A halálsikoly legendás halhatatlannak mondott legénysége.
Miután elértétek a kopár szigetországot lóra szálltok és úgy haladtok tovább Westhallba. Célszerűbb így mert a hajókat átellenőrzik.
Rövid lovaglás után megérkeztek Westhallba. A kopár vidék közepén álló hatalmas erődítmény szolgál az Eierdrakek székhelyéül évszázadok óta. Tudod hol kell keresned a kapcsolatod ha vele akarsz beszélni.

Gretter Eierdrake

Ahogy hat megmaradt hajóddal eléred a Krakkorak partjainál fekvő Krillt büszkén ézel végig az ott felsorakozott száznál is több hajón. Most, hogy a portyázást már nem kell rejtegetniük a tengerészek szinte mind a kis tengerparti kikötővárosba sereglettek. Amelyik hajó épp nem portyázni fut ki az zsákmánnyal megrakva érkezik. A kevineiek eddig még sosem látott mennyiségben prédálódnak fel.
Ahogy beérsz a hajók közé a tiéddel a legénységeik üvöltve és a nevedet skandálva fogadnak téged.
Nem érdekli őket az elvesztett hetvennégy bárka egy hős vagy a szemükben. Visszavezetted népedet a tradicionális útjára. Végigtekintesz a világ legütőképesebb flottáján és majdnem könnybelábad a szemed a gyönyörtől. Sok nagy harcost felismersz mint:
Gyilkoló Hrarik, Grurd a Gyerekgyilkos, Bikanyakú Sven, Anyabaszó Toreg, Goodwood kapitány, Deff a Gyakó és Veréb Jack, A halálsikoly legendás halhatatlannak mondott legénysége.
Ezek mind nagy harcosok és dicsőség lesz az oldalukon küzdeni. Ők pedig ugyanígy gondolják rólad.

Elyanna Lancel

Az erdő nem annyira sűrű és sötét, mint a történetek mondják. Valójában nem is csupa fából áll. Az csak az első pár kilométeren létezik. Utána egy átlagos tájat pillanthatunk meg kicsit több növénnyel a kelleténél.
Ely többször is látja, hogy a sűrűből figyelik. Zöld köpenyt viselő alakok. Ritkán lehetett észrevenni őket a zöld köpenyük és kitűnő álcázó képességük miatt. Kitudja, hányan lehetnek?
Taergo közben a szekér mellett lovagol és válaszolgat Ely esetleges kérdéseire vagy magától is elmagyaráz néhány dolgot. Például a zöldköpenyesekről elmondja, hogy az erdő-őrség tagjai. A feladatuk a határ vigyázására és kizárólagosan a védekezésre hárul. Ezenkívül álcázásuknak köszönhetően remek felderítők.
Még a hülyének is feltűnik, hogy az elfek kerülő úton vezetik a vendégeiket. Rendkívül gyanakvó természetűek. Bár tekintve, hogy az emberek szolgafajként tekintenek rájuk ez nem meglepő.
Az úton azonban rengeteg települést érintenek. A legnagyobb sem volt nagyobb húsz háznál és néhány földnél.

A második nap délutánján Taerdo közli Elyvel, hogy immáron elértétek az ország belsejét. Ahogy a lány körültekint nem lát túl sok érdekeset. Pusztán azt, hogy egy hatalmas mocsár közepén haladtok. Itt azonban már nem látni az erdő-őrséget. Helyüket pajzsal és karddal ellátott fegyveres járőrök váltják fel. Taerdo magyarázata szerint ők az elfek standard katonái. Mivel ez egy veszélyes zóna ezért hatosával járják az utakat.
A nap végére el is éritek a mocsár végét. Egy gyönyörű völgy szélén táboroztok le. A tájat egy az alattatok elterülő dzsungelben magasló piramis is díszíti.

Ahogy Ely a lenyugvó nap fényében az épületet figyeli miközbe az emberei tábort vernek Taergo mellélép.
-Ne gyönyörködj sokáig abban a piramisban lady. Ma éjszaka az erdőben bujkáló embereim megrohamozzák majd. Ugyanis az egy akolita erőd. Kassziliusz főherceg pedig hazaárulónak nyilvánította az összes akolitát és kihirdette, hogy el kell pusztulniuk. Kár értük, jó harcosok. De sokkal nagyobb sajnálatom azoknak, akiknek meg kell ölniük őket. Nem, csak azért mert csak a puszta létszámuk miatt van esélyük, hanem mert minden akolitát meg kell ölniük. A gyermekeket és az öregeket egyaránt. Nincs rosszabb dolog a léleknek, mint egy ilyen tett.
S valóban. Az éjszaka leszálltával ugyan, csak egy két fáklyát látni, hiszen a halálsikolyok nem hallatszanak el idáig. De érezni lehet, hogy van valami a levegőben.

A harmadik nap már sűrű dzsungelen és hegyi hágókon vágjátok át magatokat. Az egyik kereszteződésben Ely megpillant valamit.
Messziről csak egy újabb őrcsoportnak tűnik, azonban valami nem stimmel a mögöttük lévő halommal. Ahogy közelebb érnek a lány végre megérti mit is lát valójában.
Hullák. Egymásra dobálva, mint valami krumplis zsákok.
-Itt állt egykoron az akoliták védelmező istenének az oltára. Ígyhát itt fogjuk felgyújtani nekik és a híveiknek a testeit. Ne lepődj meg! Mifelénk így szokás.
Ahogy a szekér elhalad a halom mellett Ely látja, hogy nem csak fehér hajú testek fekszenek a halomban. Akadnak köztük rendes elfek sőt még gyermekek is.
A nap végére végre elérik a fővárost Beannont. A település ránézésre akkor lehet, mint Blackwall ám határozottan más stílusban épült a dzsungel közepén.
Ahogy Ely és kísérete áthalad jól megfigyelhetőek az egymásra épült emeletes épületek, amikben gyakran több család is éldegél. Sokan figyelik a menetet, hiszen a jelenlévők közül nagyon sokan még nem láttak embereket. Mások pedig pont, hogy a Lancelek alól szabadultak így csak vicsorognak az oroszlános zászlókra.
Elyt a főherceg palotájába kísérik, ami a Lancel rezidenciához képest határozottan egy díszes darab. Mindenhol ezüstbe öltözött őrök és díszes udvarhölgyek lepik el az udvarát és a folyosóit.
Taerdo Elyhez fordul:
Engedd meg, hogy embereidet a szálláshelyükre téged meg egy kényelmes szobába kísérjelek, ahol fogadhatod a főherceget visszatérte után. Sajnos nem tudtok rögtön találkozni mivel az uralkodó éppen vadászaton van.

Ez a reag nem reag csak egy teszt, hogy tab,eten is tudom-e titkosítani az írásom.

A hazaérkezésemkor az első hír, ami fogad, jó. Lady Larllson végre megérkezett Winterkeepbe. Megnyugtató, hogy már nem az ország kevésbé ellenőrzött területein jár... ilyen veszélyes időkben akármi történhetett volna vele.
- Gondolom, pihenésre van szüksége, és az öcsémmel is megismerkedik. - mosolyodom el. - Fogadom, amin úgy érzi, kellően kipihente magát. Hányan kísérték? A kísérői is jó ellátást kapnak? - kérdezem.
Amint megkapom a választ, bólintok, és követem a lovagrend vezetőjét a kastélyba. Amint beérek, lecsatolom a vállamról a köpenyemet, és hamarosan kiszúrom Svea alakját az egyik boltív alatt. Mosolyogva átölelem a húgomat.
- Sajnálom, hogy ilyen helyzetben kellett itt hagyjalak titeket. - hármunk közül Svea értett a legkevesebbet a politikához és a harchoz, de annyit ő is érzékelt, ha baj volt. Amikor anyánk meghalt, tudta, hogy apánkra mekkora nyomás nehezedik, és igyekezett nem terhelni. Most is inkább üdvözölni jött engem, és nem a helyzetről érdeklődni. - Mindent megteszek, hogy helyrejöjjenek a dolgok. A bátyád jó munkát végzett? - nevetek fel, mire bólint.
- Igyekezett. Ha tudnád, hányszor emlegetett... próbált mindenben megfelelni, de nagy volt rajta a nyomás. - Ande felé nyújtotta a kezét, aki megszagolta, és amin tudatosult benne, hogy ismerőssel van dolga, hagyta, hogy megsimogassa a fejét. Farkas volt, és büszke, de a barátokat, a családot felismerte.
- Királynőm... - szólt a lovagrend vezetője, mire intettem a húgomnak.
- Ha minden szerencsés, ma már együtt vacsorázhatunk. Most dolgom van.
Csendben hallgattam a férfi híreit, egyik kezemmel dobolva az asztalon, és megpróbáltam átgondolni a lehetőségeket. Gretter Eiderdrake... hiba volt megvédeni a tanács előtt. Az igazságérzetem csak bajba sodort. Még egy ellenség Nigrommarnak, csak ez hiányzott. Keserű érzés volt, hogy hátba szúrtak. Kevine mindenesetre nem tétlenkedett, ennek örültem. Lord Lancel gyűlölete Krakkorak felé most nagy hasznomra volt, ám nem változtatott azon, hogy az egyik megbízható nemesünket elrabolták. Erlena pedig... hogy mozoghat ennyire gyorsan? Hogyan ilyen ütemben a serege, mikor csak egy kis terület van a birtokában? Az öcsém párbajlevelét nem kételkedtem, hogy visszautasította. Északinak vallja magát, miközben gyáva szemtől szemben küzdeni. A férfire nézek.
- Nem hinném, hogy Lady Sorna lepaktált volna Erlenával. A gyanút fenntartom, persze, ostobaság volna elvetni, de egyelőre azt kell feltételeznem, hogy hűséges, és meg kell próbálnunk kiszabadítani. Az ártatlanság vélelme alapvető. - mondom végül. - Ugyanakkor Erlena gyors mozgása aggaszt. Ha nem Lady Sornával paktált le, alighanem valamilyen más támogató van a háttérben, de nincs elég információnk. - idegesen az asztalra csapok. - Apám ennyire naiv lett volna? Senki nincs, aki megfigyelés alatt tartotta azt a nőt? - ismét elhalkulok, majd megszólalok. - Kérem a jelentéseket az orkokról is, és ezek alapján szervezem meg a további hadi lépéseket. Kevine támogatókat küld a határhegységbe, ez szerencsés, komolyabb haderőt fordíthatunk Erlena ellen, és Krakkorak fenyegetésére is felelnünk kell. Ez utóbbi kapcsán ismét felveszem a kapcsolatot Lord Lancel-lel. Alighanem érdekli majd, ráadásul felajánlotta a kémhálózata segítségét. Haladéktalanul küldök neki egy hollót.
Amint elmondja, hogy jelenleg az ork fenyegetés kevésbé jelentős, bólintok.
- Rendben. A felföldiekkel való szövetségről hallottam, üzenjék meg Khadgarnak, hogy hazatértem, és terjessze elém bővebben a terveit. Írok egy levelet Lord Lancelnek is.
A levélben ez áll:

"Tisztelt Lord Lancel!

Tudom, közeliek még a tenevai események, és nem is zaklatnám ehhez hasonló ügyekkel, ha nem érintenék önt is. A segítségét köszönöm, az emberei közreműködése sokat jelent mind a Fyr öbölben, mind a határhegységnél. Fontosnak érzem, hogy tájékoztassam, Krakkoraki hajók támadták meg Riverguardot, mielőtt az ön flottájába ütköztek volna. Gretter Eiderdrake foglyul ejtette Lady Ismae Sornát, Nigrommar egyik nemesét, aki, szerencsére, minden valószínűség szerint életben van. Tenevában felajánlotta nekem a kémhálózata segítségét Erlena ellen... az információkért cserébe, amennyiben Krakkorak és Kevine között viharosra fordulna a viszony, Kevine számíthat Nigrommar támogatására, amennyiben a konfliktus magába foglalná Lady Sorna kiszabadítását is.

Tisztelettel, köszönettel:
Nashreen Frostforge
Nigrommar királynője"

Amint van lehetőségem ezután, Tyres-szel is beszélek.

Nashreen Frostforge



Mire Tyreshez indulsz már besötétedik az ég. Egyedül haladsz a Winterkeepi kastély valamelyik sötét mellékfolyosóján. Lépteiden kívül csak a gyomrod korgása hallatszik. Megérkezésed óta nem ettél és már igencsak elkéne néhány falat. Azon töröd a fejed, hogy talán kitérsz a konyha felé útközben mikor egy kéz szorul a szádra.

Gyprsan elkapod a támadód karját s épp tépnéd le magadról mikor meghallod a hangját:

-Nyugalom nem akarlak megölni.

Majd a kéz elereszt. Egy pillanat alatt szembefordulsz a támadóval és egy ismerős arcot pillantasz meg.

Ugyanazt amelyik pár napja rádtámadt Tenevában.

-Lehet, hogy pár napja a célpontom voltál de ma már nem vagy az. Ezért egy üzenetet hoztam neked egy közös barátunktól. A válaszért éjfélkor eljövök mikor négyszemközt találkozhatunk.

A nő átnyújt egy tekercset majd amint elveszed tőle felkapaszkodik az egyik gerendára és egy hang nélkül eliszkol a sötétben.



A Levél tartalma:



„Tisztelt Nashreen Frostforge



Bár voltak nézeteltéréseink a múltban most mégis hozzád kell, hogy forduljak. Az olvasatlan Krakkoraki barbárok nem tudnának bánni a tudással amit rád bízok; Almerra összeomlott; Kevine pedig megbízhatatlan. Hiszen pont az ő ügyükben írok neked.

Elyanna Lancel néhány napja belépett az elfek erdejébe egy kis csapattal. Ha Mace szövetségre lép velük az ügyünk bukását is jelentheti. Magam sem tudom hányan vannak de óriási sereggel rendelkeznek. Az elfek már régóta készülődnek erre de szerintem egy háború egyik félnek sem tenne jót.

Bizonyítékul csak tekints végig a múlt jelentős eseményein. A szenátus és a királyok meggyilkolásától kezdve Riverguard megtámadásán át Erlena lázadásához mind kapcsolódnak az elfek. Azért szervezik ezeket az akciókat, hogy káoszt és széthúzást teremtsenek köztünk, hogy aztán egyesével a prédájukká váljunk.

Ha a Kevinei királyság szövetségre lép velük az hatalmas gondokat jelenthet a jövőben.

Ezért hát innen Beannonból az elfek uradalmának szívéből foglak téged informálni mert jelenleg csak te állíthatod meg ezt a káoszt.



Üdvözlettel Poeta Fenris



U.I.: Ha nem hiszel nekem kérdezd meg csak részletesebben azt a csendes pengét aki az üzenetet hozta. Megbízhatsz benne a legjobb barátom.”