Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jun 23, 2017 15:06:58 GMT 1
̯͆̾˽̪̾͋̀͂͐ͅ˧˧̥͌͐͐͗ϗ˽̾͗˽͒͑̾́̋˽̫͖̾̈́͌͋˽͉͌͐͐͗̾́̾͊̾͐̋ͅ˽̭ξ͏˽͊͂̈́͊̾͏̾́͑˽͂͊̿͂͏͉͂́́͂˽͓ξ̈́͑̾͑͐͗˽̾˽͍͒͐͗͑ξ͋˽͈͂͏͂͐͗͑ϙ͉˽͉̾͗̾̓͂ͅφ̋˽η͈͑ϓ͗̿͂͋˽̾͗͌͋̿̾͋˽͓ξ͏͉̾͑̾͋˽͉͑̾ξ͉͈͌͗ξ͐˽͑ϓ͏͑φ͈͋͆̋˽̢͖̈́˽̞͉͊͂͏͏ξ̿ϐ͉˽φ͏͈͂͗͂͑͑˽͍̀͐̾̾͑˽̾͊͆˽͍͌͋͑͌͐̾͋˽̾˽͑͂˽͈͂͏͂͐φ͐͂́͏͂˽͉͆͋́͒͑̋˽̪͆͋͑˽͈͆́͂͏ϙ͉͑˽̾͗˽͌͏͐͗ξ̈́˽͆͊͊ξ͏͌͋˽ϗ͇˽͆͏ξ͖͋ϊ͑ξ͐˽͉̾̾͑͑˽͓̾͋̋˽̪̾̀͂˽̩͉̾͋̀͂˽̾͗˽͖̾͑ξ́̾͑˽͓͋͂͂͗͑͂˽͊͂̈́˽͈͌͏͊ξ͖͋͗ϐ͈͋̾˽͑φ̈́͂́˽͍͂́͆̈́˽̞͉͊͂͏͏̾˽͓ξ͏͌͐ξ̿̾˽͓͆̾͑͌͑͑̋ͅ˽̥ξ͑˽͂͗˽̀͐͌́ξ͐̋˽̞˽͖͋̾̈́͒͏͈̾˽͆́͂˽͌́̾˽͏ξ͈͋̈́̾͑͋̾˽͑φ̈́͂́̋˽̞˽͍̀͐̾̾͑˽͖͂̈́͂͋͂͐͂͋˽̾˽̓Ю͓ξ͏͌͐̿̾˽͈ϊ͐φ͏˽φ͐˽̾͗˽͌́̾ϗ͑͌͋˽̟͉̾͑˽͆͐˽͈͊͂̈́͂͏ϙ͉˽͖͂̈́˽͉̓͂͑͂͂͑ͅЮ͉͂̈́˽͊ξ͏˽͉͓͉͂̾͒͑˽͉͓͂φ͉͉͉͂̋˽Ê ɓȸȪɋɿɱɿɽɾɿɽȪɕɿɯɸȔȔɋʄȪɏɶɳɽɫɲɹɵȪɯʄɯɼɸʃɹɶɭɽʄ˫ɽʄȪɴ˽ɶȪɰɯɶɽʄɯɼɯɶɾȪɵɫɾɹɸ˫ɾȪɫɮɾɫɵȪɫȪɕɿɯɸɸɯɵȪɫȪɷɯɸɯɾ˳ɲɯʄȪɋɶɷɯɼɼɫȪʀ˫ɼɹɽ˫ɬɫȸȪɏɬɬ͛ɶȪɶɯɱɫɶ˫ɬɬȪȼȺȺȪɾɯʀ˳ɽȪʀɹɶɾȪɮɯȪɫɵɫɮɾȪɵ̀ʄɾ̆ɵȪɽʄ˫ɷɹɽȪɫɶɫɬ˫ɼɮɹɽȪ˳ɽȪɽʄ˫ɷɽʄɯɼ˷ɴ˫ɽʄȪɳɽȸȪɋȪɕɿɯɸɾȪɯɷɯɶɶɯɾɾȪɯɶɵ˷ɽ˳ɼɾɯȪɖɹɼɮȪɏɶɳɽɫɲȪɔɫʄɳɼȪɸ˳ʀɼɯȪɲɫɶɶɱɫɾ˽ȪɰɳɫȪɳɽȪɫʄȪ̄ɾɴ˫ɸȶȪɲɹɱʃȪɫȪɭɽɫɶ˫ɮȪɽʄɯɷ˳ɶʃɯɽȪɾ˫ɷɹɱɫɾ˫ɽ˫ɾȪɷɿɾɫɽɽɫȸȪÊ Almerra városa mint oly sok dolog a hozzá tartozó országban egyedi dolog a világon. Sajátos sárgás homokkő épületekkel rendelkezik melyek tetőszegélyén különböző színű festések húzódnak jelezvén a család vagyonát. A királyi piramis csúcsa például arannyal volt borítva. De számos nemes megengedhette magának a bíbort is ami árban gyakran még drágább is volt. Egy hosszú-hosszú színskálán haladt végig a rangrendszer egészen a legszegényebb világospirosakig és a színtelenekig. Mert Almerrában szegénység is volt bőven. A rabszolgák tartása a Volgreonon szorosan beleivódott az ország kultúrájába így szinte minden nagyobb piac közepén éppen ezeket árusították a számos portéka mellett. A háború vége ugyan kissé feljebb dobta a kereskedelemet de csak árnyéka volt ez a régi önmagának. Hiszen a pestis mindenhova elterjedt ahova a seregek beléptek. A szegényebb negyedekben ez itt is megmutatkozott. Az almerrai városőrség csak egy apró létszámú kétszáz fős rendfenntartó szervezetté zsugorodott. A kuen és Lady Manches a városba vezető úton ismételten találkoztak. Persze a kuen sokkalta nagyobb kísérettel volt mint amikor elváltak. Most egy valahova ezer és kétezer közé tehető sereggel jött az Elisahok zászlaja alatt. Voltak vele tevés csapatok, és gyalogság is jószerivel. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Jul 8, 2017 10:55:01 GMT 1
Az út hosszú volt Almerrába. A tűző nap sugarai még mindig értek minket, de a készleteinket legalább feltöltöttük így legalább nem szenvedtünk hiányt hűsítő vízből. Az út során még a tőlünk rég elvált Lady Manchessel is sikerült találkoznunk. Lovammal melléjük vágtatok egyedül és egy szelíd mosoly kíséretében rámosolygok a lady-re.
- Közeleg az üstökös! – Köszöntöm a hölgyet és aprócska kíséretét. – Milyen különös, hogy céljaink láthatólag mások mégis egy irányba tartunk. Lehet csak a véletlen vagy az Istenek akarata ez. Bár mindegy is. Vigyázzon magára az utak veszélyesek mostanában. Esetleg ha gondolja csatlakozhat hozzánk.
Lady Manches válasza után egyszerűen bevárom a kíséretemet a közelükben majd vissza állok annak az élére és további információkat próbálok megtudni a városról a krónikásaimtól és a kíséretemhez csatlakozott almerrai nemesektől. Persze közben remélem a fontos nemesi családok megkapták a leveleim és már várják az érkezésem.
Miután elértem a városhoz A kíséretem egy részét kin hagyom, de a lovagjaim, krónikásaim és az engem kísérő nemesek velem jönnek a városba, csak pár embert hagyok kint és nekik is meghagyom, hogy verjenek tábort a város falakon kívül. A többiekkel pedig megnézem magamnak a várost. Bár az elmúlt polgárháború miatta a várost a pestis tizedeli és látszik is a közrend hiánya. De a város így is gyönyörű mármint amint elhagyjuk a színtelenek és piros negyedeket. Csodálatos látvány. Igazán fenséges a maga déli módján. Útközben nem állok meg sehol egyenes úton indulok az uralkodói rezidencia felé. Beszélni akarok azzal aki a várost irányítja.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jul 8, 2017 20:50:58 GMT 1
ɡʑɿʉȾɵʍʊʄʇȨȨɟʘȾʓʒɿʋȾʃʊʃʈ̇ʌȾʋʃʅʉ̇ʐʒʃʋȾɪɿʅ̑ʒɊȾʆʍʅʗȾʀ˿ʐʋʇȾʇʑȾʒ̔ʐʒ̇ʌʇʉɊȾʋɿʐɿʂʈʍʌȾʋʃʊʊʃʒʒʃʋȾ̇ʑȾʄʇʅʗʃʊʈʃʌȾɿȾʑʇʑɿʉʐɿɌȾɩʇʋʃʐ̋ʒͯȾ̔ʐ̔ʉʉ̇ȾͯʐʇʘʌʇɊȾʈʍʀʀɊȾʆɿȾʋ̇ʅȾʃʅʗȾʃʋʀʃʐȾʐɿʈʒɿȾʒɿʐʒʈɿȾɿȾʑʘʃʋ̇ʒɌȾɮʃʐʑʘʃȾʋʃʌʃʒȾʉ̔ʘʀʃʌȾʀʃʁʑʍʋɿʅʍʊʒɿʋȾʃʅʗȾʑʘ̚ʒʗͯʀʃɊȾʆʍʅʗȾɿʘ̇ʐʒȾʌʃȾʊʃʅʗʃʌȾʍʊʗɿʌȾʄʃʊʒΏʌͯɌȾɫʃʅȾʃʋʃʊʊ̇ȾʒʃʒʒʃʋȾɿȾʔ˿ʊʒ˿ʑȾʐʓʆ˿ʋɌȾɪʃʅʗʃʌȾʍʉɿȾʇʑȾɿʌʌɿʉɊȾʆʍʅʗȾʃʅʗȾʌɿʅʗʍʀʀɿʁʑʉɿȾʑʘ̚ʒʗͯʔʃʊȾʈ˿ʐʉ˿ʊʍʉɌȨ´ ρϙϖϐϓΊѓϝΊάϏϘʹʹΫϤΊѤϞΊϒϙϝϝϤѤΊѓϝΊϒϓϒϏϞϏϞϖϏϘѦϖΊϐыϜϋϝϤϞѝΘΊθϏϗΊϠϙϖϞΊϋΊϖϏϑϔϙόόΊѠϞϖϏϞΊϓϖϣϏϘΊыϖϖϋϚϙϞόϋϘΊϖѝϜϋΊϝϤыϖϖϘϓΖΊώϏΊϒыϞΊϋϤΊϙϜϝϤыϑΊϘϏϗΊϠыϜΖΊϗϓϘϞΊϋϒϙϑϣΊϋϤϞΊϗϏϑϞϟώϞϋϗΖΊϋϗϓϕϙϜΊϏϑϣΊύϝϋϚϋϞΊϕѦϖώѠϘύύϏϖΊϞϋϖыϖϞϟϕΊϝϤϏϗόϏΊϗϋϑϟϘϕϋϞΘΊηϏϑΊάϋϖϞΊϗϏϑϒϙϤϞϋΊϋϤϞΊϋϤΊѦϤϏϘϏϞϏϞΘΊΫϒϙϑϣΊϗϏϑϞϟώϞϋϗΖΊϗϓΊϞѠϜϞѓϘϞΖΊϕϏϖϖϏϞϖϏϘѦϖΊϝѝϒϋϔϞϙϞϞϋϗΘΊνϤϓϘϞϏΊϋϜύϟϖΊѦϞѠϞϞΊϋΊϞѓϘϣΖΊϋϗϓϞΊϏώώϓϑΊϓϝΊϞϟώϞϋϗΘΊΫΊϘϋϑϣϙϕΊϔыϞϝϤϗыϔыόϋΊϕϏϜѦϖϞϏϗΖΊϋϗϓΊϘϏϗΊϘϏϕϏϗΊϠϋϖѝΘΊάӛϘϞϟώϋϞϙϗΊϠϋϘΖΊώϏΊϠϋϖϋϒϙϖΊϗѓϖϣϏϘΊѤϑϣΊѓϜϤϏϗΖΊϘϏϗΊϝϙϕΊϗϓϘώϏϘϞΊϞϏϒϏϞϞϏϗΊϠϙϖϘϋ⎐ΊπϙϖϘϋ⎐Ίβϋϒ⎐ΊίϤϞΊϗыϜΊϋϤΊѓϖϏϞόϏϘΊϘϏϗΊϞϟώϙϗΊϗϏϑΘΊгϝΊϘϏϗΊϓϝΊѓϜώϏϕϏϝΘΊΫΊϔϏϖϏϘϖϏϑϓΊϒϏϖϣϤϏϞϏϗόһϖΊϕϏϖϖΊϠϋϖϋϗϓϞΊϕϓϒϙϤϘϙϗΘʹʹΒΫϖϐϜϏώϞѝϖΊϒϋΊϖϏϒϏϞΖΊϒϋϖϖѝϞыϠϙϖϝыϑϙϘΊϕїϠѦϖΊόϏϝϤѓϖϞϏϗΊϋΊϕѠϠϏϞϏϕϕϏϖΘΓÓ Sokára, de megérkeztünk Almerrába. És nem csak mi… A kuen rögtön kiszúr és mellém lép. - Közeleg az üstökös! – köszöntöm én is. Határozottan jobb színben vagyok, mint amikor korábban látott. Arcomról esetleg csak szomorúságot tud leolvasni, ami azt hiszem érthető. Hány ember halt meg… Szerencsétlen ország… - Köszönöm, Ön is vigyázzon magára! Nem szeretnék zavarni. Viszont ha nem haragszik, szeretném „visszaadni” Alfredet. Jól szolgált, de neki maga mellett van a helye. Remélem, hogy visszaveszi. ǯȇȄǾȁƸƢƢǦǽȅƸǹȃǹȊȇȅDŽƸȀȇǿȑƸȅǽǿȀǹȄȂȇȆdžƸǮǹȆƸǽǿȑƸȋǹȆǼǹƸǿȑǹȆʒȅDŽƸȀǹƸǽȒƸǹƸ↶Ǯ↵ƸȅǽǿȌȍǼȂǹDŽƸȀȇǿȑƸ˩ȊȃʎǼȁȃƸǾǽȄǽȌȌǽȅDŽƸȅǽǿʎȄǽȌȁdžƸǝȒȌƸȈǽǼȁǿƸȆǽȅƸȋȒǽȊǽȌȆʁȅdžƸǥʁǿƸȀǹƸǹƸȃȍǽȆȆǽȄƸȆǽȅƸȁȋƸɹȄȄȍȆȃƸǽǿȑƸȇȄǼǹȄȇȆdžƸǙȃȃȇȊƸȋǽȅdžØ Hagyom, hogy előre menjenek, mi nem sokkal lemaradva követjük őket. Persze kísérőim tanácsaira is figyelve. Ha lehet, az egész kíséretemet viszem magammal (akik hozzám tartoznak, kb. 10 fő), de ha nem, akkor az egyik emberemet megbízom vezetőnek, hogy figyeljen a többiekre, és Lagóval meg egy másik emberemmel meg természetesen Balttal bemegyünk. Elég jól ismerem Almerrát, így nem is nagyon kell figyelnem az utat. Mondhatni hátrány, hisz így elém tárul az a borzalom, ami itt van. A háború eredménye, a pestis hatása… mélyen lesújt. A kíséretemmel mi is megérkezünk az uralkodói rezidenciához. A kuen közelébe megyek, ha tudok. - Azt hiszem, hölgyeké az elsőbbség… Halvány, szomorú, furcsa mosoly jelenik meg az arcomon. Én, mint hölgy… jó vicc… De egyébként is van egy sanda gyanúm, hogy a jelenlegi vezető engem szeretne előbb fogadni. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jul 27, 2017 19:28:56 GMT 1
ωϖξϋϋξͽΩξϋπςωΙοϏΛΙοϏΛΞͽυςϏπςτͽоϑѓωςωφͽωϖξϋϋоϑͽϊξχρͽξͽωоϋϖͽψцϏцϐцϏςͽυоϑϏцοοͽυїϗѐρφψΙοϏΛΊΟоϏϊςϋϋϖφϏςͽφϐͽρϏоτξͽϓξτϖͽϋςψςϊͽυѓωτϖςϊΉͽψѓϋϖѓϏѓτϋѓϊͽψςωωΉͽυότϖͽϋςϊͽψцϏχͽϑҮωςϊͽφωϖςϐϊφϑͽΞͽϋцύςϊͽϒϏξφͽϋςϊͽѓϏљωϋцϋςψͽςτϖͽςσσцωςͽρѓϋϑцϐϋςψͽΪφϋρφτͽφϐͽϒϑоωϑоψͽξϗͽςϊοςϏςψςϑͽϗͽξͽϐςϏςτςϑͽξϊφϑͽόρξͽψφϋϑͽωоϑϐϗͽξϗͽςϊοςϏςψͽςωωςϋͽцύљωϑͽцϐͽξϗͽѓϐϐϗςϐͽσςτϖϓςϏљψͽξϏϏξͽϐϗόωτоωΉͽυότϖͽςωύϒϐϗϑъϑϐξͽҮψςϑͽΞͽϑξϋоπϐϋόψξφϊͽϐόϐςϊͽςτϖςϗϋςψͽϊξχρͽοςωςͽςοοςͽцϐͽїτϖͽцϏϗςϊͽҮψͽϐϗѓϓςϑψςϗϋςψͽςωωςϋςϊͽΡςͽφτξϗϒψͽφϐͽϓξϋͽτϖͽςωσͽϒϏξωψόρѐͽϐόϐςϊͽυξχϑυξϑͽσςχςϑͽςτϖςϑωςϋͽςϊοςϏͽψφϏоωϖϋξψͽϐςϊͽΫςϊͽσότόψͽϊоϐͽϗоϐϗωξχξͽξωξϑϑͽυξϏπόωϋφͽξϋϋξψͽψцϋϖςͽψςρϓςͽϐϗςϏφϋϑͽωϓцτϏςͽξͽϑљϋρςͽοφϏόρξωόϊͽσҮυςϏπςτςͽϓξτϖόψϋοϐύΘͽÊ |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Aug 10, 2017 17:15:29 GMT 1
Oszli Part 1: ࣣएऋऐखࣂखगआऑएঃकखࣂकजइऔजइखखࣂःࣂࣵजःऍऊऋऔःऋࣂइकइएঋऐछइऍऔ৳ऎ࣎ࣂःजऑऐऐःऎࣂঘककजइऊএघखःࣂःजࣂइएऄइऔइऋख࣐ࣂࣣࣂकजइएঋऎछऋࣂखइकख৳औकঋउइࣂऊজकजࣂई৳खࣂकजঃएऎঃऎख࣎ࣂঋकࣂःएऋऐखࣂࣴऋःࣂ࣯ःऐअऊइकࣂएइउঋऔऍइजऋऍ࣎ࣂऐइएࣂःजࣂ৳࣎ࣂऊःऐइएࣂःࣂऎঃऐछࣂघঋआइऎएइࣂऎइकजࣂःࣂईइऎःआःखगऍ࣐ࣂ࣯ऑकखࣂःजऑऐऄःऐࣂघःऎःएऋࣂएঃकࣂऍঞऎआइखঋकखࣂऍइऎऎइखखࣂऔঃऌगऍࣂऄএजऐऋ࣐ࣂࣞऄऔ࣏࣠ࢫࣣࣂऍगइऐࣂःࣂईःऎःऋऐऍࣂईइऎঋࣂएइऐइखइऎ࣎ࣂःजࣂगखऑऎकকࣂइऎऎइऐकঋउइऋऐऍࣂइएऄइऔइऋघइऎ࣐ࣂࣣࣂऍঋखकजঃजࣂई৳कࣂःऎएइऔऔःऋࣂऊइऎछ৳औकঋउࣂघःऎকकजএऐਓऎइउࣂऍঋऒइकࣂऎइकजࣂएःऌआࣂखःऔखःऐऋࣂःࣂघঃऔःख࣎ࣂऊःࣂइकइखऎइउࣂअकःखঃऔःࣂऍइऔঞऎऐइࣂःࣂकऑऔ࣐ࣂࣷउछःऐःऍऍऑऔ⣈ࣂईइऎࣂऍइऎऎࣂऍঋकजঞऎঞऐऍࣂएऋऐआइऐࣂइकऊइख৳कঋउऔइ࣐ࣂ࣪ःࣂऄइऌगखऐःऍ࣎ࣂऐऋऐअकࣂइकঋऎछঞऐऍ࣐ࣂ࣪ःࣂःजࣂइऔ৳ऋऐऍࣂइऎइकऐঋऐइऍ࣎ࣂःࣂघঃऔऑकࣂघइऎঞऐऍࣂइकऋऍ࣐ࣞऄऔࣣ࣠जࣂइऎक৳ࣂऍঋखࣂइएऄइऔঋऔइࣂएगखःखऑखखࣜࣞऄऔ࣏࣠ࢫࣶऋࣂऊऑजःककঃखऑऍࣂऄइࣂःࣂघঃऔऑकࣂঋऎइऎइएऍঋकजऎइखइऋखࣂःࣂघঃऔࣂऐःउछࣂऔःऍखঃऔঃऐःऍࣂईःऎःऋऐࣂऄइऎঞऎऔइ࣐ࣂ࣪ःࣂःजࣂइऎऎइऐकঋउइकࣂइऔ৳ऍࣂऄइऌगखऐঃऐःऍࣂःࣂघঃऔऑकऄः࣎ࣂःजऑऐऐःऎऋࣂऊःखঃऎऎछःऎࣂঋउइककঋखइऍࣂइऎࣂःजࣂगखऑऎकকࣂआःऔःऄࣂऍइऐछঋऔएऑऔजकঃखࣂऋकࣃࣂ५औखघइࣂघःउछऑऍ࣡ࣞऄऔ࣯࣠ऑकखࣂइउछࣂঘखࣂई৳कࣂअकऑऒऑऔखऑखࣂइएइऎखࣂऍऋࣂःࣂखঘएइउऄ৳ऎ࣎ࣂःࣂऎइउऌऑऄऄࣂइएऄइऔइऋख࣐ࣞऄऔ࣏࣠ࢫࣶऋࣂࣴऋःࣂ࣯ःऐअऊइकࣂঋऎइखঋঋऔखࣂईऑउखऑऍࣂऍঞजआइऐऋ࣐ࣂࣣࣂऍऑऔएঃऐछजকऐ৳ࣂखइकखइࣂअकःऍࣂःऍऍऑऔࣂऎइऊइखࣂऊऋआइउ࣎ࣂऊःࣂःࣂखऋঋखइऍࣂएঃऔࣂऔঋउࣂऍऋऊਓऎख࣐ࣂ५औखघइࣂघःउछऑऍ࣡ࣞऄऔ࣠࣫कएঋखࣂऍঋखࣂइएऄइऔ࣐ࣞऄऔ࣏࣠ࢫࣧउछࣂघঃऔऑकखࣂऐइएࣂऎइऊइखࣂखःऔखःऐऋࣂঋऎइऎइएࣂঋकࣂघএजࣂऊऋঃऐछঃऄःऐ࣐ࣂࣣजࣂइऎ৳ऄऄऋऔ৳ऎࣂएঃऔࣂउऑऐआऑकऍऑआखःए࣎ࣂएऑकखࣂऍइऔঞऎखࣂकऑऔࣂःजࣂगखকऄऄऋऔः࣐ࣂࣣࣂखऋࣂईइऎःआःखऑखऑऍࣂःजࣂऎइकज࣎ࣂऊऑउछࣂऊःࣂঃखखঘऔऋऍࣂःࣂऍःऒगऍःख࣎ࣂःऍऍऑऔࣂःजࣂঘककजइकࣂऍজखऄः࣎ࣂऋघকघএजࣂईऑऔऔঃकऄःࣂएঋऔइउࣂऍइऔঞऎऌঘऐ࣐ࣂࣣࣂखਓज৳ࣂऐःऒऑऐࣂएःचऋएगएࣂऊঃऔऑएࣂऐःऒऑखࣂऌকकऑऎऑऍࣂऐइऍऋऍ࣎ࣂएऋगखঃऐࣂघऋककजःःआऌঃऍࣂःࣂघঃऔऑकख࣐ࣂࣂࣣजࣂइऎऎइऐएঋऔउइखࣂइऎऌगखखःखऌगऍࣂःࣂखঘऄऄऋइऍऐइऍ࣎ࣂঋकࣂऋखखࣂऌঘखखঘऍࣂऍঋऒऄइࣂखऋ࣐ࣞऄऔ࣠ࣧजজखखःऎࣂऊঃऔऑएࣂऊःऔअऑकखࣂघঃऎःकजखऑखखࣂऍऋࣂःࣂखঘऄऄऋख৳ऎ࣐ࣞऄऔ࣏࣠ࢫࣥःककःऐआऔःࣂआএकजएइऐइखइࣂइऎঋࣂऎऑघःउऑऎखऑऍ࣎ࣂঋऔखइकএखऋखइऍࣂःࣂऊइऎछजइखࣂकজऎछऑककঃउঃऔকऎ࣐ࣂࣞऄऔ࣭࣠ऋघঃऎःकजखऑखखࣂइउछࣂइएऄइऔखࣜࣞऄऔ࣏࣠ࢫࣶइࣂऑखख࣎ࣂखइࣂःࣂ࣭गइऐࣂएइऎऎइखखࣂएःऔःआकजࣂएःऌआ࣐ࣂࣰइएࣂखगआऑएࣂएऋऔइࣂघঋऎऐऋࣂइजखࣂःजࣂःखखऋखਓआঘखࣂख৳ऎइ࣎ࣂःजऑऐऄःऐࣂऐःउछऑऐࣂऔइएঋऎइए࣎ࣂऊऑउछࣂঋककजइऔਓࣂएःउछःऔঃजःखखःऎࣂकजऑऎउঃऎࣂएःऌआ࣐ࣞऄऔࣶ࣠ऋजइऐइउछ࣐ࣂࣣࣂऊঃऔऑएࣂई৳ࣂःऎएइऔऔःऋࣂজऔࣂखऑघঃऄऄࣂऊঃऔऑएࣂखइकख৳औखࣂऍःऒऑखखࣂएःउःࣂएइऎऎঋ࣎ࣂঋकࣂএउछࣂईऑऍऑजःखऑकःऐࣂइऎऍइऎखइऍࣂःजࣂइएऄइऔइऋ࣐ࣂࣣजࣂःऎएइऔऔःऋࣂऊइऎछ৳औकঋउइखࣂईइऎइࣂईइऎइࣂःऔঃऐछऄःऐࣂऑकजखऑखखःࣂईइऎ࣎ࣂकजঃजःखࣂऒःऔःऐअकऑऎखࣂःࣂघঃऔऑकࣂईःऎःऋऔः࣎ࣂएএउࣂकजঃजःखࣂःࣂघঃऔࣂघঋआइऎएঋऄइࣂऊइऎछइजइखख࣐ࣂ࣯ऋऐआइऐࣂऍঋकजइऐࣂঃऎऎखࣂःࣂईऑउःआঃकऔः࣐Ø |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Aug 10, 2017 18:45:44 GMT 1
Oszli part 2: A bezárt kapuk tetején oldalán ácsorgott, az egykori királyi testőrség páncélzatában, a tanácsadó lilás köpenyével bal vállára erősítve. Mögötte húsz hűséges embere, a falakon pedig az almerrai helyőrség száz tagja. Farkas szemet nézett az utolsó ellenfelének seregeivel, figyelte a kuen és a nemesek közeledését, A becenevéhez híven rezzenéstelenül állt, akár egy oszlop. Ugyanez elmondható volt a többi emberéről is. A meglepetést nem a szakhirai sereg érkezése, hanem Ria Manches megjelenése jelentette. - Készítsék elő a Lady szobáját, biztosítsanak neki négy szolgálólányt, és terítsenek az ágyra egy rá való, ünnepélyesebb ruhát. Az emberei kíséretében lesietett a lépcsőn, és üdvözölte a látogatókat. Először Ria Manchesnek csókolt kezet (már ha az engedte, ha nem, akkor csak meghajolt), majd így szólt: - Már nagyon vártuk az érkezését, Lady. Kérem engedje meg, hogy az embereim a szobájába kísérjék, jómagam addig fogadom a Kuent, és a Szakhira-i követeket. Meghajolt a Kuen előtt, aztán rangjához méltóan köszöntötte. - Közeleg az üstökös excellenciás uram. Üdvözlöm Almerrában, még ha a fogadtatás nem éppen kellemes a részünkről. Intett, hogy nyissák ki a kapukat, a rácsokat azonban csak a következő kikötés teljesítése után húzták fel: - Kérem adják át a fegyvereiket, az üstökös és az embereim színe előtt esküszöm, hogy addig vendégként bánunk magukkal, míg önök is vendégként viselkednek. Tartott egy rövid szünetet, aztán hozzátette: - Azt hiszem, hogy ez elvárható, tekintve, hogy az utolsó háborús feleket hoztad a kapuink elé, excellenciás uram. Ha eleget tettek a kérésnek, akkor a testőrség kíséretében kísérték őket egészen a vár bejáratáig. A férfi itt megállt. - Kérem kísérje a Kuent, és az urakat a fogadó csarnokba, pár pillanat és a mi tárgyalófeleink is csatlakoznak hozzájuk. Ezt követően elkísérte Lady Manchest a lakrészéhez. ާރߍߛߤߨ࡛ߦߩߧަޚߢߩߡ߳ޚߨߟߧޚߢߛߡ߳ߤ߯ߥޚߪߣߢߟߨߨߣޚ߅ߩ߬ߧ࡛ߨ߳ߴߨ࣋ަޚߞߟޚߛߴޚߟ߭ߟߧࡣߨ߳ߟߥޚߨߟߧޚ࡛߰߬߮ޚߠߩ߬ߞ߯ߦߛ߮ߩ߮ޚ߰ߟ߮߮ߟߥަޚࡧߡ߳ޚߣߦߦ࣋ޚߦߟߨߨߟަޚߢߛޚߧߛߡߛޚߠߩߡߛߞߨ࡛ޚߛޚ߅߯ߟߨ߮ިߜ߬ޚ߭ߴߩߜߛޚߛߴޚߟߡ߳ߥߩ߬ߣޚ߯߬ߛߦߥߩߞߥޚߢ࡛ߦ߮ߟ߬ߧߟޚ߰ߩߦ߮ަޚߛޚߠߛߦ߬ߛޚߛߴߩߨߜߛߨޚߛޚߧߛߨߝߢߟ߭ޚߢ࡛ߴޚߧߛߞߛ߬ߛ߭ޚߝࡧߧߟ߬ߟަޚࡣ߭ޚߛߴޚࡴߤޚߦߧߟ߬߬ߛߣޚߴ࡛߭ߴߦޚ߰ߩߦ߮ޚߥߣߠߟ߭ߴࡧ߮߰ߟިޚޚ߮ߟ߬ߟߧޚߥࡰߴߟߪࡣߨޚߟߡ߳ޚ߮ࡰߦߡ߳ߠߛޚߛ߭ߴ߮ߛߦޚ߰ߩߦ߮ޚߟߦߢߟߦ߳ߟߴ߰ߟަޚߧߟߦ߳߬ߟޚߟߡ߳ޚߨࡣߡ߳߭ߴࡰߡߦߟ߮ߟ߭ަޚ߰ࡰ߬ࡰ߭ޚߛߜ߬ߩ߭ߴޚ߰ߩߦ߮ޚ߮ߟ߬ࡧ߮߰ߟިޚߴޚߛ߭ߴ߮ߛߦޚߥࡰߴߟߪࡣߨޚߟߡ߳ޚߛ߬ߛߨ߳߭ߴࡧߨ࣫ޚߥߟߢߟߦ߳ޚߢߟߦ߳ߟߴߥߟߞߟ߮߮ޚߟߦަޚ߅ߟ߰ߣߨߟߣޚߪߩߧߪ࡛ߜߛߨިޚߦߛ߮߮ߛޚߟߡ߳ޚߪߛߪࡧ߬ަޚߧߟߦߦߟ߮߮ߟޚߪߟߞߣߡޚߟߡ߳ޚߪߟ߬ߡߛߧߟߨިޚޚߪߩߢ࡛߬ߜߦޚ࡛߬ߛߞ߮ޚߛޚߜߦߛߝߥ߱ߛߦߦߣޚ߰ࡰ߬ࡰ߭ޚߢࡧ߰ߩߡߛ߮ޚߣߦߦߛ߮ߛިߜ߬ާރޚߦߟߡߥߣ࡛߰ߦߜߜޚࡣ߰ߤ࡛߬ߛ߮ަޚ߆ߛߞ߳ޚ߇ߛߨߝߢߟ߭ިޚߜ߬ߴޚߛߜߦߛߥߢߩߴޚߦࡣߪߟ߮߮ަޚߛߢߩߦޚߟߡ߳ޚߛ߬ߛߨ߳ߩߴߩ߮߮ޚߥߛߦߣ߮ߥ࡛ߜߛߨޚߟߡ߳ޚߠߟߢࡣ߬ޚߡߛߦߛߧߜޚ߰ߩߦ߮ޚߟߦߢߟߦ߳ߟߴ߰ߟިߜ߬ާރߡ߳ޚߢ࣫ߜࡣ߬ߟ߭ߥࡶޚߨ߳ߣߦߛ߮ߥߩߴߛ߮ިޚ➍ޚߣߝߝߟߨ߮ߟ߮߮ޚߛߴޚߛ߭ߴ߮ߛߦߩߨޚߦࡣ߰࣋ޚߪߛߪࡧ߬ߦߛߪޚߠߟߦࡣިޚ➍ޚߧߣߨ߮ޚߛߦ࡛ࡧ߬߮ߛަޚࡣ߭ޚߟߴߴߟߦޚߛޚߡߛߦߛߧߜߜߛߦޚࡴ߮ߤ࡛߬ߛޚߟߨߡߟߞ߮ߟަޚߦߧߟ߬߬ߛޚߛޚߧߛߡ࡛ࡣިޚߡ߳ޚ߮ߩߦ߰ߩߨ࡛߭ަޚࡣ߭ޚ߰ࡣߡ߬ߟޚߧߟߡߥߛߪߢߛ߮ߤߛޚߛߴ߮ަޚߛߧߣ߮ޚ߇ߛߝߟޚ߆ߛߨߝߟߦޚ߯߬ߛߧޚߩߦ߳ޚ߬ࡣߡ߮ߛޚߣߡࡣ߬ߡߟ߮ߟ߮߮ޚߧߛߡ࡛ߨߛߥިޚߧߣߨ߮ޚߛޚߧߛߞ࡛߬ޚࡴ߮ߤ࡛߬ߛޚߣߨߞ߯ߦ߮ަޚߛޚߠߟߨߨߧߛ߬ߛߞ߮ޚߨࡣߡ߳ޚߛߦߧߟ߬߬ߛߣޚߢ࡛ߴަޚࡣ߭ޚߛߴߩߥޚ߰ߛߴߛߦߦ߯߭ߛߣޚߠߟߦ߮ࡣ߮ߦߟߨޚߢ࣫߭ࡣߡߡߟߦޚ߮ߛ߬߮ߩߴߨߛߥޚߧߛߡ࡛ߨߛߥިޚޚߴ߭ߩߦߞߩ߭ޚߢߛߞ߭ߟ߬ߟߡޚ߭ߴߣߨ߮ࡣߨޚߛޚ߭ߴߩߦߡ࡛ߦߛ࡛߮ߜߛޚ࡛ߦߦިޚߴߴߟߦޚߟߡ߳ࡶ߮߮ޚ߇ߛߝߟޚ߆ߛߨߝߟߦޚߧߟߡ߮ߟ߭ߴߣޚߧߛߡ࡛߮ޚࡣߦޚ߰ࡣߞߟߦߧߟߴ࣋ߤࡣ߰ࡣިޚ߭ߟ߬ࡣߜߟޚߪ߯߭ߴ࡛߮ߨޚߥࡣ߮ޚߞߩߦߡߩ߮ޚߥࡣ߬ިޚ߂࣫߭ࡣߡߟ߮ަޚࡣ߭ޚ࡛߮ߧߩߡߛ࡛߮߭߮ޚߛޚ߆ߛߨߝߟߦޚߢ࡛ߴޚ߭ߴ࡛ߧ࡛߬ߛިޚߜ߬߇ߟߡߥࡰ߭ߴࡰ߬ࡶߦ߮ߟޚߛޚ߮ߩ߬ߥ࡛߮ިߜ߬ާރߴߴߛߦަޚߢߩߡ߳ޚߟߨߡߟߧޚߧߟߡ߮ߛ߬߮ާߟޚ߮ߛߨ࡛ߝ߭ߛߞߨߛߥަޚ߰ߛߡ߳ޚߪߟߞߣߡޚߢߛߴߛߥࡶߦߞޚߥߟ߰ߣߨࡣߜߟަޚߛޚ߭ߴߟ߬ߴ࣋ߞࡣ߭ޚߨߟߧޚߠߩߡߦߛߦߥߩߴߣߥިޚޚߢߛߞ߭ߟ߬ߟߡߟߥߟ߮ޚ߰ߣ߭ߴߩߨ߮ޚߟߴߣߞ࡛ߣߡޚࡣߨޚ߭ߴߛߜ࡛ߦ߳ߩߴ߮ߛߧަޚߛޚߴ߭ߩߦߞߩ߭ߛߣߧޚߜߟߨߨߟߧޚߜࡧߴߨߛߥޚߧߟߡޚߛޚߦߟߡߤߩߜߜߛߨަޚߞߟޚ߮ߩ࡛߰ߜߜ߬ߛޚ߭ߟߧޚߥࡣߨ߳߭ߴߟ߬ߟߞߟ߮߮ޚߛޚߧߛ߬ߛߞ࡛߭ߩߧިߜ߬߉ߞߛ߭ߴ߬߮ޚߨࡣߢ࡛ߨ߳ޚߧߛߡߩ߮ޚߛޚߧߛߞ࡛߬ߨߛߥަޚߛߴ࡛߮ߨޚߜߟߠߟߤߟߴ߮ߟޚߛޚߧߩߨߞߛߨߞߤ࡛߮ިߜ߬ާރ߅ࡣ߬ߟߧޚࡧ߬ߤߛޚߛߦ࡛ަޚ߭ߴߟߞߤߟޚߟߡ߳ޚߥߣߝ߭ߣ߮ޚ߬ߟߨߞߜߟޚߧߛߡ࡛߮ަޚߛߴ࡛߮ߨޚߝ߭ߛ߮ߦߛߥߩߴߴߩߨޚߢߩߴߴ࡛ߨߥޚߛޚߠߩߡߛߞޚ߮ߟ߬ߟߧߜߟߨިޚ➍ޚߧߩ߭ߩߦ߳ߩߡ߰ߛޚߢߩߴߴ࡛߮ߟ߮߮ߟޚ➍ޚ߅ߩ߬ߧ࡛ߨ߳ߴߨ࣋ިØ Behajtotta az ajtót, és csatlakozott a Kuenhez meg az árulók társaságához. Ezt azonban a nemesség nélkül, egyedül az emberei kíséretében tette. - Sajnálom, hogy egyedül fogadom Önöket uraim. Nem értem az ideutazásuk szándékát, de feltételezem, hogy – ekkor egyenesen a nemes urak szemébe nézett. - azért jöttek, hogy esküt tegyenek az új vezetőjüknek, hogy hű hűbéresként szolgálnak majd. A kuenre tekintett. - Nem tudom, hogy Boremmiában hogy szokás szolgálni a békét, Almerrában viszont nem úgy, hogy az utolsó térdet nem hajtó ház hadseregeit az új birodalom szíve elé vezetik. Ez az ország elég háborút látott már, a fővárosnak nem volt szüksége arra, hogy hadseret vezessenek a falai alá. Itt fegyvertelen követeket fogadunk, Uram. Azonban továbbra is csak azt merem remélni, hogy a szándékai békések, és az új Almerra érdekeit szolgálják… Tartott egy rövid hatásszünetet. - Persze erről nem nekem, nem is az Almerrai nemességnek tartozik elszámolással. Kérem ne is feleljen. – Kiterítte az asztalra a hadvezérétől kapott levelet, melyben értesít – Arról, hogy miért avatkozott be Szakhira ostromába, miért menetelt az ellenségeink seregeivel egy oldalon, és arról, hogy miért feszélyezi a nem túl stabil békét, pusztán egy embernek tartozik elszámolással, a Kormányzónőnek. Jómagam csak a tanácsadója vagyok, nem nekem tartozik válasszal. Most, hogy épségben hazatért, az ország minden problémája az ő vállát nyomja, ezekben az időkben nem hiányzott még egy teher a vállára. De minek is jártatom a számat? Innának valamit? A kormányzónő feltehetőleg pillanatokon belül csatlakozik hozzák, neki majd elmondhatja a szándékait. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 10, 2017 14:24:16 GMT 1
A kuen nem vette vissza Alfredet, amire elhúztam a számat. Tartok tőle, hogy ezzel megpecsételte a sorsát. Oszlop hamarosan megjelent, és mint ahogy az várható volt, engem köszöntött először. Egy pillanatig hezitáltam, de inkább elhúztam a kezem. Semmi szükség erre. De a meghajlást azért fogadtam és egy mély biccentéssel viszonoztam. Bólintottam az elhangzottakra, de miközben elindultam azért füleltem, hátha hallok valami érdekeset. De nem volt semmi. Oszlop újra mellém szegődött. Vele, Alfreddel és Lagóval indultunk el a szobámhoz. (A többi emberemet elküldtem pihenni.) A Kuen fogadására csak biccentek. Egyetértek, ugyanakkor nem hiányzott… Öt őr mellénk csapódott, amin nem lepődtem meg, bár hozzájuk kell majd szoknom. Még mielőtt a szobához érünk, a férfihez fordulok. - Uram, Őt – biccentek Alfred felé – a kuen helyezte ideiglenesen a szolgálatomba. Kérem, ne bántsák, amíg arra nem ad nyomós okot. - Alfred! – nézek a lovagra – Kérem, ne adjon rá okot! Nem teszek semmit, ha az őrség minél távolabb akarja tőlem tartani. Legalább nem lesz rá gondom, hisz csak egy nyűg… Shaj… - Viszont Lagó jelenlétéhez a közeli őrségemben ragaszkodom – biccentek a férfi felé. Csak apa ne kérje őt vissza… ԉԬԳְԷ׃ԵԲӧԨӧԺՁԶԩ֨ԩԨӵӧԓԨԮֺӧԺӧԽԬԳ׃ԵԲӧԻԨԹԻӳӧԨԴִԮӧԩԬԹԨԲԱԨӧԨӧԪԼԪԪԨԴԨԻӳӧԴԨԱԫӧԻ֨ԽԶՁԲӵӧԔְԮӧԺԶԺԬԴӧԱ֨ԹԻԨԴӧԻԻӧԲԶԹ֨ԩԩԨԵӳӧԫԬӧԮԬԵӧԺՁְԷӵӧԔԼԻ֨ԵӧԲԪԺԻӧԲֽԹ׃ԳԵְՁԻԬԴӳӧԉԨԳԻӧԲ֨ԹԶԮ֨ԺԨӧԴԨԻԻӧԭԬԳԻظԵԲӧԨӧԴ֨ԺԲӧԴԨԫ֨ԹӵӧԙֽԮԻֽԵӧԨՁӧԨԺՁԻԨԳԹԨӧԷԳԳԨԵԻԶԲӧְԺӧԴԬԮӧԺӧԳ֨ԻԶԴӧԨՁԻӳӧԨԴԵԬԲӧԶԻԻӧԲԬԳԳԬԻԻӧԳԬԵԵԬӵӧԈӧԺՁԬԹՁؘԫְԺӵӧԖԺՁԳԶԷӧԴԶԵԶԳֺԮԱ֨ԻӧԪԺԬԵԫԩԬԵӧԯԨԳԳԮԨԻԶԴӵӧԔԼԻ֨ԵӧԽְԮՁԬԻԻӳӧԳԬ׃ԳԻԬԴӧԨՁӧԨԺՁԻԨԳԯԶՁӧְԺӧԨԳԨԷԶԺԨԵӧԬԳԶԳԽԨԺԻԨԴӧԨՁӧԬԺԲ׃ԻӵӧԌԵԮԬԴӧԬՁӧԴԬԮԵՀԼԮԻԨԻӵӧԔԽԬԳӧԽԨԳֺԺՁִԵظԳԬԮӧԵԵԪԺӧԩԬԵԵԬӧԶԳՀԨԵӳӧԨԴԹؘԳӧԲԶԹ֨ԩԩԨԵӧԵԬӧԳԬԻԻӧԽԶԳԵԨӧԺՁֺӳӧԨԳִ֨ԹԶԴӵӧԜԻ֨ԵԨӧⓚӧԪԺԨԲӧԴԬԹԻӧԨՁְԹԻӧԴְԮӧԺԬԴӧԨԲԨԹԶԲӧԻԺՁԻԬԳԬԻԳԬԵӧԳԬԵԵӧⓚӧԩԬԳԬԲԶԹԻՀԶԳԶԲӧԨӧԩԶԹԩԨӵӧ֔ՁԳԬԻԬԺӳӧԩ֨ԹӧԱԬԳԬԵԳԬԮӧԬԵԵְԳӧԻֽԩԩԬԻӧԵԬԴӧԨԲԨԹԶԲӧԩԬԳؘԳԬӧԵԵӵӧԛԺՁԻ֨ԵӧԲԬԳԳӧԻԨԹԻԨԵԶԴӧԨӧԭԬԱԬԴӵӧԍԶԮԶԴӧԨӧԳԬԽԬԳԬԻӧְԺӧԨӧԲԬՁְԩԬӧԵՀԶԴԶԴӵԃԩԹԅӴӧԒԶԹԴ֨ԵՀՁֺԵؘ⓭ӧԴְԮӧԴԵԫԮӧԲԺԺְӧԺՁԶԲԨԻԳԨԵӧԲԴԶԵԫԨԵԶԴ⓭ӧԏԨӧԴ֨ԹӧԴԬԮԵԬԽԬՁְԺԬԲ⓭ӧ֝ԵԻӧԯԶԮՀӧԺՁֺԳִԻԯԨԻԶԴԆӧⓚӧԽ֨ԹԶԲӧԬԮՀӧԲԪԺԻӳӧԴԨԱԫӧԭԶԳՀԻԨԻԶԴӧⓚӧԙԬԵԫԩԬԵӵӧԈԴӧԨՁӧԻԻӧԳְԻְԻӧԳԳԬԻӳӧԺՁԬԹԬԻԵְԴӧԲְԹԵӳӧԯԶԮՀӧԴԨԹԨԫԱԶԵӳӧԷԶԵԻӧԨՁְԹԻӳӧԨԴԻӧԴԶԵԫԶԻԻӵӧԝԨԵӧԽԨԳԨԴӳӧԨԴԹؘԳӧԬԺԬԻԳԬԮӧԻԼԫԵԶԴӧԲְԵԬӧԨӧԻ֨ԹԮՀԨԳ֨ԺԯԶՁԆé Távozása után négy szolgálólány jön be a szobába, hogy segédkezzenek. Kelletlenül sóhajtok. Itt is meg kell velük szoktatnom, hogy elég minimálisan fogom igénybe venni a szolgálatukat. Ketten némi fürdővizet készítettek elő nekem. Ez most jól jött. Csak hogy a másik két lány is úgy érezze, csinált valamit, elküldtem őket vízért meg valami kekszért. Még nem voltam teljesen jól és nem akartam tárgyalás közben összeesni. Miután végeztek, rájuk néztem. - Köszönöm a szolgálatotokat, elmehettek. Értetlenül merednek rám. - Jól hallottátok. Ha majd kissé nyugodtabb lesz a helyzet, majd kifejtem, miben tudtok segíteni, addig kérlek, távozzatok! Az ajtó becsukódása után egy székre roskadtam. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. Még nem érzem, hogy valóban én lennék Dél Védelmezője, viszont a közelgő tárgyalást annál inkább. Felállok és elvonulok a fürdőszobába. Kicsit sajnálom, hogy nincs időm hajat mosni, de ez van. Azért igyekszem valamennyire rendbe hozni. Miután végeztem, egy köntösben visszamentem a szobába. Csak ekkor szúrtam ki az ágyamon hagyott ruhát. Elgyötört mosoly fut át az arcomon. Komolyan…? Felemelem a ruhát. Meg kell hagyni, gyönyörű. Nem az én ízlésemnek való, de van szemem az ilyesmihez. Ha jól emlékszem, Edmund említette annak idején, hogy a nagyanyjának volt egy ideig olyan alkata, mint nekem. Edmund… vajon ki ölhetett meg? Elhessegetem ezt a gondolatot. A ruhát magam elé tartva odaállok a tükör elé. Heh… nem… és már rá is terítettem az egyik székre. A szütyőmből előkerestem az útra hozott legnormálisabb ruhámat és felöltöztem. Na, ez vagyok én. Zárt fekete cipő, hosszú fekete nadrág és egy világos barna blúz. Ékszert nem hordok, hajamat kiengedve hagyom. Lassan már kész is vagyok az indulásra. Már csak a gondolataimat kell még kicsit összeszednem. ˳̚Ͽ̡̨̛̓̒̓ˎ̏ˎ̡̡̢̗̙̝̏ˎΗ̡ˎ̓̚Ϊ̚Τ̙ˎ̤̓̓̚ˎ̨̏ˎΏ̧̠̏̕˜ˎ˰̨̡̨̢̝̠̏Ρ̜̏ˎ̙Λ̤Ώ̡̜̗̑ˎ̧̤̝̙̏̕˚ˎ̢̛̗ˎ̝̜̙̔̏̕ˎ̛̝̜̜̗̒̏ˎ̏ˎ̘̜̗̓̓̓̚̚̕ˎ̧̨̢̖̠̓̓̓̚˜ˎ˻̓̕ˎ̖Ώ̢̖̏ˎ̢̛̛̣̝̓̒̕˚ˎ̛̗̠̓ˎ̙̙̓̓̚̚˜ˎ̘̝̜̄̏ˎ̛̗̠̓ˎ̢̙̖̙̓̓̓̚̚˭ˎ˯̕̕Ρ̝̙̒⋔ˎ̨̓ˎ̛̜̓ˎ̘Ώ̢Η̙⋔ˎ˯ˎ̛̘̠̔̓̓̓ˎ̢̡̨̛̓̓ˎ̏ˎ̡̡̢̗̙̝̏˜ˎ˯ˎ̘̔̓̔̓̒Ͽˎ̛̛̛̏̏̏̕̚ˎ̢̤̗̓̓̚ˎ̨̏ˎ̨̢̢̢̖̜̝̙̓̏̏̚̕Ρ̚ˎ̔Ϊ̕̕˜˪̠̐ˬ˪̠̐ˬ˶̏ˎ̤̜̏ˎ̠Ώˎ̢̖̓̓̚Ͽ̡Ἠ̛̕˚ˎ̏ˎ̡̨̛̓̐̓̕Η̚Η̡ˎ̓̚Ͽ̢̢ˎ̛Η̕ˎ̢̧̏Ώ̨̛̖̝ˎ̡̗ˎ̓̚̚Ώ̢̢̝̝̙̏̕˜ˎϾˎ̨̏ˎ̧̗̙̓̕ˎ̧̝̜̏̚ˎ̛̠̓̐̓˚ˎ̙̗̜̏̐̓ˎ̢̏̚Ώ̜ˎ̧̜̘̏̕Ώ̐Ρ̚ˎ̛̓̐̕Λ̨̛̝˜ˎ̨̢̠̜́̓̓Η̛ˎ̖̜̗̏̏̚̚ˎ̏ˎ̢Τ̢̠Ἠ̢̢̜̙̓ˎ̧̓̕ˎ̛̠̠̗̏̓̏̚ˎ̡̨̡̨̛̓Τ̕Η̐Ͽ̚ˎ̡̗˜Ø |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Dec 31, 2017 7:43:44 GMT 1
Elyanna Lancel még nem sejtette, hogy egy új kor hajnalának a szemtanúja. Az akoliták kitörése, fehér köpenyes harcosok melyeket évezredekig félt a világ, most az utolsó hullámra készültek mely egészen biztosan meg fogjak törni az ellenállásukat. Mert az elf hercegség új fegyverét ők maguk sem hagyhatták le. Mintha az ég hasadt volna ketté olyasfajta robaj hallatszott, ahogy az ősi rend tagjai darabokra szakadva terültek el a piramisnál. Ely jól megfigyelte az új fegyvereket. A már korábban látott kerámia golyók melyekből egy meggyújtható kanóc állt ki. Ezeket aztán az akoliták közé hajitották, ahol apró darabjaikra robbantak. Az agyag repeszek betertették a mezőt és mély sebeket ejtettek mindenkin a közelükben. Nem maradt túlélő. Az elfek ősi istenének követői holtan feküdtek, fehér köpenyeik cafatokra tépve vagy éppen vörösre festve. A téli szellő felkapta az egyik darabot és egyenesen Ely elé röptette. Kinyúlhatott volna, hogy elkapja a darabot. De az hirtelen mozdulatlanul megállt a levegőben. Minden mással együtt. A robbanások zaja is abbamaradt. Megállt a világ. Ely értetlenül pillantott körbe ahogy egyik csoda vagy éppen démoni tett a másikat érte. Egy ismerős arcot pillantott meg az elfek sorai közt. Egy eretneket és gyilkost. -Üdvözletem Lady Lancel.-szólt a krónikás. Poeta Fenris. A krónikás, áruló és gyilkos. Aki csak csodával határos módon tudta elhagyni Tenevát. Aki mindent megtett, hogy a Lanceleket vagy éppen Nigrommart bemocskolja. S most itt állt a megfagyott időben. Elyn kívül pedig látszólag csak ő tudott megmoccanni. A krónikás közelebb lépett. -Íme egy korszak vége. A Lancelek győzedelmeskedtek. Nem egészen úgy alakultak a dolgok ahogy az a cél volt. De a változás mesterétől ez elvárható. Elvégre az isteneknek sincs teljes kontrolljuk a világ felett. Megmondhatják, hogy miként keljen fel a nap ha fel kel egyáltalán. Szeleket támaszthatnak és óceánokat szithatnak fel. De az emberi természetet nem irányithatják. Olyan dolgot teremtettek amit jó maguk sem értenek. A kreálmányuk pedig hamarosan túllép majd rajtuk is. Ehhez pedig te, Lady Lancel a tökéletes úttörőnek bizonyultál. Amit most látsz az az első lépés egy hosszú úton mely naggyá varázsolja majd a halandókat. A jövő első kövét rakod le azzal, hogy elviszed ezt a fegyvert az atyádnak. Mert Volgreonnak egyesülnie kell. Ezért kellett megvezetni az elfeket abba a hitbe, hogy legyőzhetik a többi országot. Ezért hozta létre Calistae a vörös kígyó hitét és ugyanezen az oka amiért a tanácsosok meghaltak. Pusztán egy apró kavics volt ami a hegyről legörgetve kőzuhatagként érkezett meg, hogy új tájat alakítson ki. Íme a vég Calistae nagy műve, az örök változás. Immáron megszűnt a stagnálás. -Lady Lancel egy öröm volt téged ismerni. Egy szikra voltál mely lángra lobbantotta a világot.-hajolt meg a krónikás. Aztán kámforrá vált... Bár nem teljesen. Egykori emberi alakját akárcsak az öntőformát most kígyók töltötték ki akik egy pillanat alatt a földre zuhogtak majd szétkúsztak az erdőben. Csak egy a könyv maradt a földön..."A tűz krónikái I. : Szikra". Ez állt a borítóján. "Egy szikra voltál mely lángra lobbantotta a világot."-ismételte Ely. Majd az idő kereke fordult tovább. Ő pedig belelapozott a könyvbe. Nem is sejtve a tudást amire majd rálel. Nem telt sok időbe míg Mace Lancel és Nashreen Frostforge a trónra kerültek. Volgreon új birodalmának a trónjára. A hatalmi játszmájuk adott volt. Nigrommar légióival pedig nem küzdhetett senki. Teneva városát ismét császári koronázó várossá nyilváníthatták ahogy az ismert szenátus el lett törölve. Helyükre az elfek és a Nivaiak kerültek. Bár a kormányzás érezhetően mindig a Lancelek kezében maradt. Abban az évben kemény tél volt. Az orkok évezredek óta nem látott számokban söpörtek át a határhegységen. Sötételfek segítették őket az útjukon. De térnyerésük nem juttatta őket messzire. Bár észak a sok háborúskodás miatt gyorsan romossá vált. Évek teltek el mire egyértelmű győzelem született és az orkok visszavonultak az egykor még az emberek által birtokolt határerődökbe. Ez is csak egyetlen személynek volt köszönhető: Elyanna Lancelnek. Az akkor már húsz éves lány karddal rontott az ork vezér sárkányára és nem félt annak a tüzétől. Egy ismeretlen hős támogatta akiben sokan Kaleát a sárkányölőt vélték felfedezni. Kevesen tudják, hogy Freya Larlsson előre látta mindezt. Akkor már pontosan tudta, hogy mi fog történni. A négy sárkány elmondott neki mindent. De érezte, hogy változtattak a terveiken. Valahol a messzeségben Laz'ghul ébredezett. Évekbe telt míg a birodalmat ezután rendbe tették. Erlena Frostforge köddé vált a sárkányok híveinek jelentős része pedig öngyilkosságot követett el vagy a Kuen inkvizíciója végzett velük. Az akolita rend erősen megfogyatkozott mivel csak kevesen maradtak nemzőképesek az erős beavatkozás után. Őket a Lancel ház élesztett újjá Krakkorrakon. Ria Manches Almerra kormányzója, vándorúton kormányzott. Az ország különös helyeit járta és kutatta míg egy hónappal az orkok legyőzetése előtt el nem tűnt.
Kevinei diplomáciai győzelem
Gratulálok Ben Mace Lancel remekül játsza a nagyok harcát megérdemelten lett a birodalom császára
Elismerésem jár még az összes túlélőnek. Kiemelendő hely Aria Frostforgeainak hiszen Bennel együtt a trónra jutottak. De végül ő végzett az előnyösebb helyen és jelenleg egy Lancel örökli a trónt.
Köszönöm, hogy ennyi poszton át tűrtétek a hülyeségeimet.
A Lanceleket pedig viszont látjuk a Chronicles of Fire III-ban.
Az Üstökös legyen veletek
|
|
