Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jun 16, 2016 14:43:44 GMT 1
Tűz krónikái 1. kötet: Szikra
0. fejezet: Prológus
Az északi hideg szél csak úgy süvített a a Határ hegység csúcsai felett. Lester fekete köpenyébe burkolódzva közelítette meg a Helion erődöt. Mindegyik itteni várat egy északi hősről nevezték el. Még a legkissebb tornyoknak is volt nevük. Így lehetett a legkönnyebben megkülönböztetni és a térképeken feltüntetni őket. Lester jól ismerte ezeket a térképeket. Hiszen levélhordóként az volt a dolga, hogy a különböző erődök közötti üzeneteket hordozza mivel a galambokat ilyen magasan már elfújta a szél és meg is fagytak volna szegény állatok. Aki pedig nem ismerte jól az ösvényeket az egy nagyobb viharban könnyedén eltévedt és halálát lelte. Lester az erős viharban nem látott túl messzire és az erőd kapuja előtti hosszú vékony hídon le is szállt lováról nehogy lesétáljanak a mélybe. Majd a maró hidegben elindult a csúszós hídon. Ám csak egyik kezével kapaszkodott a korlátba. A másikat kardja markolatára helyezte. Rossz érzés fogta el amire az is rásegített, hogy a híd egyik oldalán se talált semmiféle őrt. Bár lehet, hogy csak a vihar elől bújtak el ennyire. Rövid küzdelem után elérte a vár vaskos tölgyfa kapuját. Teljes erőből bedörömbölt rajta. -Engedjetek be. Egy küldönc vagyok a Luna erődből. Üzenetet hoztam Lord Waldertől. Legnagyobb meglepetésére a kapu kitárult. De nem kinyitották. Pusztán dörömbölése erejével tárta ki az amúgy is nyitott kaput ami pedig a szeme elé tárult az nem nagyon vált ínyére. Fagyott hullák hevertek a várudvaron szétszórva. Látszott rajtuk, hogy harcban estek el. A brutálisan megcsonkított, karóba húzott és letaposott katonákról még a vak is megállapíthatta, hogy orkok végeztek velük. Erre azok hullái is ugyanúgy rámutattak. Lester rögtön a torony felé vette az irányt. Hátha talál valami nyomot merről jöhetett a támadás ami olyan gyorsan végzett a veterán őrséggel, hogy még csak segítségért se tudtak küldeni. A keleti kaput ami mellett elhaladt betörve találta. Fölsietett a toronyba ám az egyik lépcsőn lemerevedett. Egy teljesen összeégett holtest feküdt előtte. A fal körülötte is mindehol kormos volt. Bármi is tette ezt az minden bizonnyal kisöpörte a tornyot. Folytatta lépteit felfele a csigalépcsőn mikor egy furcsa hangot halott a távolból. Egy bestia bömbölését. Meggyorsította lépteit és pillanatokon belül fölért a tetőre. Ekkorra már elült e vihar és ami a szeme elé tárult az nem volt szép látvány. Orkok végeláthatatlan hordái meneteltek tömött sorokban a hágón egyenest a vár felé. A fejük fölött pedig egy sárkány körözött kinek a hátáról egy négy méter magas vezér tekintett seregére. Grimgor Ironhead. A valaha volt legnagyobb horda vezére. (Erre még ne írjatok reagot. Az indítót holnap kapjátok.)
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jun 17, 2016 18:00:45 GMT 1
1. Fejezet A halott politikusok városa
Mace Lancel
Épp visszatérsz a Lancel ház Blackwalli villájába. Egy hosszú tanácskozás volt. A Bulkerek megint a bor árak miatt aggódtak és el akarták adni a közös készleteket a Westerliek ezzel szemben az áru felhalmozásában bíztak. A két ház rivalizálása még a birodalm idejére nyúlik vissza így nem csoda, hogy majdnem egymásnak estek egy ilyen apróság miatt. Épp, hogy csak sikerült őket lenyugtatni mikor Lord Hammerfield előhozakodott azzal az ötlettel, hogy Almerrai hajókat kéne bérelni és azzal lerohanni Krakkorrakot. Olyankor a szenátus tehetetlen lenne, hogy kit támadjon. Erre az egész tanács nekiment, hogy mostmár teljesen fölösleges háborúzni a kalózaktivitás azóta mióta Mace Lancel tanácsvezető jelentősen lecsökkent. De az öreg nem hagyta magát így ebből ismét jó egy órás vita keletkezett. Végül hullafáradtan és az ordibálástól berekedve érkezel haza. Egy szolga siet eléd. Uram leveled érkezett. A szenátus pecsétje van rajta úgy gondolom fontos lehet. (Itt helyben is elolvashatod vagy a trónteremben, vagy akárhol máshol. ) Amint elolvasod a levelet egy valami nagy és húsos loccsan szét melletted a kőúton. Vérrel és agyvelővel beterítve a ruhádat. Ahogy felpillantasz csak a félelf testőrödet látod kihajolni az ablakon ahonnan a fickó kizuhanhatott. A levél tartalma a következő: "Mélyen tisztelt Mace Lancel A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján a szenátus Kevinei Köztársaságbéli küldöttségének 7 tagját meggyilkolták. Nevük a következő: Meran Kallo, Gloen Hammerfield ,Drave Ramory, Kirkal Westerli, Fraem Bulker, Hanes Bulker, Leron Zael. A tanács részvétét küldi. Továbbá szeretnénk felszólítani magát, hogy a VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában, hogy az ügyet tisztázzuk és az eddig ismeretlen tettesekre fény derüljön." Ha oda akarsz érni időben akkor már holnap el kell indulnod. Ami nem túl jó hír mivel Elyanna hazatérését is aznapra várod. Nem lesz túl sok időtök együtt. Talán csak akkor ha magaddal viszed. Nashreen Frostforge
Winterkeep hatalmas tróntermének ablakai előtt fehérbe borult az ég. Gyönyőrű hópelyhek százai százai potyogtak előtte az égből. Mintha az egész épületet így tervezték volna, hogy mást ne is lehessen csak gyönyörködni az égből aláhulló fehérségen. Kitudja? Lehet, hogy az elsőket akik erre az átokozott fagyos helyre telepedtek is pont ez bűvölte el. Akkor a várost még nem is Winterkeepnek hívták. Hanem valahogy teljesen máshogy. Ha a könyvekből jól rémlik Uri lehetett a neve. A trónusodon ülve figyeled ahogy a szolgálók elviszik az asztalokat és a vacsora mardványait. Ma is sok jó harcos és nemes ült itt össze, hogy egyenek és igyanak Nigrommarra és természetesen a királynőjükre is. Emlékszel, hogy Khadgar Helion kihalgatást kért vacsora utánra. Minden bizonnyal hamarosan megérkezik. Ahogy ott üldögélsz a trónon egyszer csak betoppan valaki. De nem Lord Helion az. Ez egy egyszerű szolgáló. Asszonyom levelet hoztam. Fontosnak néz ki mivel a szenátustól érkezett. Amíg Lord Helion megérkezik átfuthatod a levelet melynek tartalma a következő: "Mélyen tisztelt Lady Frostforge A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján a szenátus a Nigrommari képviselők közül hármat meggyilkoltak. A neveik a következők: Argus Meatcleaver, Kron Walder és Ragnar Snow . A tanács részvétét küldi az elhunytak részére továbbá a legnagyobb tisztelettel szeretné megkérni őfelségét, hogy a VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában, hogy az ártatlanságát tisztázzuk és az eddig ismeretlen tettesekre fény derüljön. Tisztelettel Teneva szenátusa" A három elhunytat mind személyesen ismerted. Nagy harcosok voltak de nem éppen az eszükről híresek. A szenátusban ők képviselték az északi gondolkodásmódot. Azt, hogy egyedül elbánnak mindenkivel. Ha időben oda akarsz érni célszerű már holnap elindulni mivel a hó kiszámíthatatlanul nehezítheti a közlekedést. Épp befejezed a levél olvasását mikor Lord Helion is megjelenik. II. Benedikt Kuen
Épp a trónteremben ülsz. Mára már véget értek az isteneknek tartott tiszteletadások. Sogerrarnak a kovácsok istenének tartott külön áldás is megtörtént hiszen az ő napja van ma. Holnap Kirmut a halászok védelmezőjét avatjátok utána pedig Meiron az idő ura következik. Ilyen hely ez a Kingspear minden napra jut egy isten. Néhányra kettő is. Ötven tagú tanácsadókból és szolgákból álló kíséreted ott áll a trón két oldalán. A legszéllen álló bejelenti a nap utolsó meghallgatandó követét. -Leto Cosinus a szenátus követe érkezik-kiáltja hangosan. A követ egy egyszerű Tenevai lovasnak tűnik. Semmi dísz és cicoma. Mélyen meghajol. -Uram. Levelet hoztam neked a szenátustól. Kérlek fogadd el. A férfi átnyújta a szenátus kétfejű sasával lepecsételt levelet melyben a következő szerepel: "Teneva szenátusa az istenek boremmiai követének A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján a szenátus Boremmiai követek közül: Artemis, Sinu, Kael, Leinor, Persas,Leigor és Veterus valákat megyilkolták. A tanács legnagyobb sajnálatát fejezi ki az istenek elhunyt szolgái iránt. Az igazság érdekében felszólítjuk, hogy a VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában, hogy az istenek jelenlétében tisztázzuk a bűnösök személyét. Tisztelettel Teneva szenátusa" Ashera Naemeris
A szokásos járőrödet teszed a Lance kúria emeletén. Lady Elyanna Lancel holnap érkezik haza másfél éve először. Tehát mindennek a legnagyobb rendben kell lennie. Az első és második szintet már körbe jártad és nem volt ott semmi. Ám a harmadikon alig teszel meg pár lépést egy női sikolyt és csörömpölést hallasz. Szinte azonnal rohanni kezdesz abba az irányba de csak egy megtépett cselédet találsz. Aki zihálva és mutogtva magyaráz neked. -Megpróbált megerőszakolni. A másik lépcső felé menekült. Oda se szólsz neki csak rohansz tovább az említett irányba és a kezed ügyébe készíted a pengédet. Halottál pletykákat arról, hogy valami gonosztevő éjszakánként járja a házakat és védtelen nőkre vadászik. De most túl nagy fába vágta a fejszéjét. Elmosolyodsz mikor egy dagadt köpenyes fickó sziluettjét látod az ablakon beszűrődő hold fényében. Nekifutsz, hogy lefogd az illetőt ám ez nem jön össze. A hirtelen támadástól a fickó megijed és lendületét veszti. Megpróbál ellökni magától ám mivel te stabilabban álsz ez csak ront a helyzetén. Egyenest kibucskázik az ablakon. Egyetlen tégla se mutatott be még szebb repülést ennél. Khadgar Helion
"Délen se kellemesebb az időjárás mint a Határ hegységben." Gondolod ahogy a trónterem felé tartasz. Persze az, hogy ez pontosan kinek is van délen elég változó. Egy fontos üzenetet kell közölnöd Lady Frostforgeal. Amit talán jobb lenne négyszemközt megbeszélnetek mint az összes nemes előtt. Történetesen azt, hogy unokatestvére az utóbbi időben gyanús dolgokat művel. Erlena Frostforge mindig egy őrült nő volt. Világéletében furcsa dolgokat művelt. Állatokkal beszélgetett, hangokat halott és zavaros feltehetőleg kitalált istenek eljöveteléről motyogott. Végül, hogy ne legyen útban egy kis Laest menti birtokra küldték, hogy ott eljátszadozzon magának az őrületében. Ez történt hét éve. Azóta sötét pletykák keringenek arról a birtokról. Orgiák, a sárkányoknál is sötétebb istenek tisztelete, élet halál harcok és még kitudja milyen szörnyű dolgok. Erlena mindig egy kínos téma volt Nigrommarban. Ezért rossz ötlet a nyilvánosság előtt beszélni róla bárkivel is. Jobb ha csak négyszemközt beszélsz a királynővel arról, hogy az utóbbi időben elfajultak a dolgok. Hogy a környéken két falu lakosságát is brutűálisan lemészárolták és, hogy a települések papjait fejjel lefelé felakasztották és kibelezték. De máshonnan is egyre több rémtörténetet hallani . Ráadásul mintha a Laesti nemesség és törzsfőnökök nagyrésze is egyre gyakrabban járnának a környéken. Mikor belépsz a trónterembe Lady Frostforge épp egy levél olvasását fejezi be. Garett
Egy sötét csatornában jársz valahol Blackwall alatt. A Lancel rezidenciára igyekszel. A fákjád fényében szétszélednek a patkányok. Besúgóid gyorsabbak voltak mint bármelyik szenátusi postagalamb. Pár hasznos információval talán kiegészítheted alkalmazód Mace Lancel tudását. Minden amit a szenátusi gyilkosságokról tudsz: -Az összes halott ellenezte, hogy még több katonát küldjenek északra az orkok ellen. -A tettesek tünde nyilakat használtak és pontosan lőttek. Minden bizonnyal nem ma kezdték. Nagy rá az esély, hogy a csendes penge bérgyilkosklán keze van a dologban. -Egy Krakkoraki követ és döntőbíra sem halt meg. -Az elhunytak mind egy gyűlésen tartózkodtak mikor a merénylők rájuk rontottak. Az egyik tanácsos, Hanes Bulker házában.
|
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Jan 6, 2022 12:33:53 GMT 1
Feb 27, 2016 16:26:07 GMT 1
|
Post by Northside on Jun 17, 2016 18:36:38 GMT 1
Boremmia rendhagyó napot tartott aznap: reggel Sogerrar istenség ünnepét tartották, de délután egy másfajta ünnepélyt szerveztek, merre az ország minden tájáról érkeztek emberek. Tudni illik a birodalomban az a szokás, hogy minden uralkodó építtet magának egy szobrot, mely nagyobb az elődjéénél. Mivel ez már a 68. ilyen szobor, elég sokáig tartott az építkezés. A húsz emelet magas szobrot a felső szinten lévő erre kialakított nagy téren helyezték el, a palotaudvar mellett. A legelső Kuenre a szobra rádőlt: így hunyt el. Ezt mennyei jelnek vélte a következő, ezért a szokás az lett, hogy minden Kuent a szobra alá temetnek halála után. Kiálltam az erkélyre és hangosan csak annyit mondtam: - Közeleg az üstökös! - És a város szinkronban visszaordította a vallási köszönések legszentebbikét. Estére még a meghallgatásoknak is időt kellett szakítani, amit rettenetesen untam mára. Ráadásul az utolsó hírrel menten haragossá is tettek. Ezt egy fintorral mutatom, majd csak ennyit mondok: - Távozhat. A tőlem jobbra álló emberhez szólok: - Menj, és hívd el a következő Valákat ide, most azonnal. - Ezennel felsorolom a neveket. Mikor megérkeznek tájékoztatom őket a helyzetről, és hogy ők lesznek az új tanácstagok, akik pótolják a meglévőket. Azonnal összehívom az udvart, és utazásra készülődünk már holnapi indulással.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jun 17, 2016 19:10:18 GMT 1
Freya Larlsson Ez egy nagyon rossz hét volt. Életed legrosszabbja. Pedig még csak a második napnál tartunk. Kezdjük ott, hogy az északra a kérődhöz tartó karavánodat legyilkolta egy halom bandita. Azt hitték kereskedők vagytok. Neked és pár emberednek sikerült ugyan lovon elmenekülni az erdőbe de természetesen elkezdett szakadni az eső. Ti meg el tévedtetek. Most pedig itt dideregsz egy barlang bejáratánál csuromvizesen arra várva, hogy egy kiküldött katonád szerezzen valami száraznak mondható tüzifát. Egy másik embered pedig elment jobban körülnézni a barlang mélyében. Ő tért vissza hamarább. -Úrnőm. Aztiszem találtam tüzifának valót odalent. Jobb lenne beljebb húzódnunk. Elindultok a barlang mélyébe vezető úton. Eléggé mélyre vezet és sok oldalága van. A főútvonalon keresztül, mely néhol akár hét-nyolc méter széles is megvan, elég mélyre juttok. Talán negyven méter mélyen lehettek mire a katona aki az egyetlen fáklyátokat viszi. Maga elé mutat. -Ott van. Az a fa száraznak tűnik. Talán a fáklyával begyújthatjuk. A farakás tényleg ott van. Ám a tetején valami furcsa kő pihen. Nagyjából fél méter magas lehet. Oldalán furcsa kitüremkedések sorakoznak. Mintha pikkelyes lenne. Nem nagyon foglalkozol a dologgal mert a lobogó tűz melege odacsalogat magához. Órák is el telnek míg a tűz mellett száradtok. Már az őröknek sincs nagyon miről témázniuk így a barlang falainak csendjét csak a tűz ropogása töri meg. Egészen egy már nagyon unalmasnak tűnő pillanatig. Mikor egy furcsa reccsenés töri meg az egyhangúságot. Abból a kőből jön amit előbb megfigyeltél. Most, hogy jobban megnézed ez nem is kő. Hanem egy tojás. Csak nem a könyvekben és legendákban szereplő sárkányok egyikét találtad meg? Fellálsz a tűz mellől és lassan figyeled ahogy egy hatalmas gyík szerű lény töri át a tojása falait. Igen. Egy sárkány kell, hogy legyen. Ők születnek tűz által.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jun 17, 2016 21:48:05 GMT 1
Ugyanaz a séta nap, mint nap. A folyosón végig, aztán bekanyarodni. A hold bevilágított az ablakokon. Mindent ellenőrzök, amit csak kell, hiszen Elyanna holnap érkezik meg hosszú útjáról. Másfél éve nem láttam, és már hiányzott azért. Nem mondom, egy kis szünet jól jött, de most már jó lenne viszontlátni védencemet. Az első szinten nem volt semmi probléma, így egy kissé megnyugszom, ahogy a másodikon is. Minden tökéletesen halad. Éppen felérek a harmadik emeletre, amikor egy sikolyt hallok. Mi a fene? Elhittem, hogy zökkenőmentes lesz ez az egész… Mégis mire számítottam? Az uralkodó lánya holnap érkezik. Elég nagy formátumú esemény ez… Rohanni kezdek a hang irányába, befordulok egy sarkon, és szinte belerohanok egy cselédbe. Az utolsó pillanatban térek ki előle. Ránézek, majd mikor mutatja, merre kell menni, akkor futok tovább abba az irányba. Bal kezembe veszem az egyik tőrömet. Komolyan ilyenkor támad ez az őrült? Mégis mire számított? Hogy elmenekülhet? Gratulálok neked, barátom. Hamarosan meglátok előttem egy köpenyt, amihez igen csak nagy test társul, mire elmosolyodom. Azért egy kicsit nehezebbre számítottam. Nagyobb sebességre kapcsolok, hogy majd lefogjam, de előbb észrevesz, és kitér előlem, de én megpördülök, és könyökömmel a hasába vágok. A hirtelen támadástól megijed, és meglök, de nem sok sikerrel. - Ennyire nem bírtál magaddal? Már ide is el kellett jönnöd? – Azonban ő elveszti egyensúlyát, és kirepül az ablakon, én pedig azonnal kihajolok, hogy megnézzem, mi lett vele. Bár a harmadikról kizuhanni… Még pont elkapom, hogy belecsapódik a földbe. Jujj… Fájhatott. Mikor jobban megnézem, látom csak, hogy mellette áll a birodalom vezetője. Na… ne… Ez most komoly? Mekkora szerencsétlenség kell, hogy pont őt találjam el? Tisztelgek egyet, majd ennyit mondok nyugodt hangon. - Szép esténk van nem? Ha nem bánja, feltakarítanám azt a hullát. Ha jól gondoltam, ő az a férfi, aki megerőszakolta azt a rengeteg nőt. Kívánja, felség, most azonnal szólok a cselédeknek, hogy csináljanak fürdő vizet önnek, hiszen mintha egy kicsit piszkos lenne… - Mondom szinte érdektelen hangon. Mintha csak az időjárásról csevegnénk. Várom, hogy pontosan mit reagál. Közben elszöszmötölök a fegyveren elrakásával. Még jó, hogy három emelet választ el minket…
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Sept 18, 2024 20:24:43 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Jun 18, 2016 12:05:50 GMT 1
Nos, hát nem egészen így gondoltam, hogy történjen valami. Reggel, amikor felkeltem, még azt hittem minden rendben lesz. Végre útnak indulok Nigrommar-ba, és eltűnhetek innen. Azonban semmi sem volt ilyen egyszerű. Banditák támadtak meg minket, és a kísérőim nagyját lemészárolták. Szerencsére pár emberemmel együtt nekem sikerült elmenekülnöm. Sokáig azonban nem aggódhattam a banditák miatt, ugyanis eltévedtünk, és még az eső is elkezdett zuhogni. Mire találtunk menedéket, már csurom víz voltam. Az egyik katonát elküldtem valami tűzifáért, a másik pedig elindult, hogy körbenézzen a barlangban. Én pedig a barlang szájánál maradtam, vizesen, miközben majd megfagytam. A lovamhoz bújtam, és úgy vártam az embereimet, hogy visszajöjjenek. Megfogtam az egyik vizes tincsemet, és elkezdtem morzsolgatni, egy fintor kíséretében. - Nos, igazán remek kilátás. Nem elég, hogy lemészárolták a kísérőimet, de még el is áztam. A legrosszabb az egészben, hogy büdös vagyok, tükörbe meg nem is mernék nézni, biztosan borzalmasan festek… Ha odaértem, első dolgom az lesz, hogy rendbe szedem magam…- Igazából ezt a nyafogást nem szántam senkinek, és még szerencse, hogy senki sem hallotta. Fájdalmasan felsóhajtottam, és összekulcsoltam a mellkasom előtt a kezeimet, és így vártam tovább. Elsőként azt tért vissza, amelyik a barlangot ment felfedezni. Javaslatára csak egy aprót bólintok, majd elindulok utána. Ahogy egyre beljebb érünk, én úgy kezdem egyre jobban vacogni. Persze, menjünk lejjebb, ahol várhatólag még hidegebb van… Igazán remek ötlet. morgolódom magamban, mert nincs jobb dolgom. Mikor a katona megszólal csak intek a fejemmel, hogy csinálja már a dolgát. Annak ellenére, hogy harapós kedvemben vagyok, veszekedni nincs kedvem. Megpillantom a tetején lévő furcsa követ, de nem szentelek neki nagyobb figyelmet. Amint a tűz fellobban, és megcsap a kellemes meleg, közelebb sétálok, és egy kőre leülök. Közben csak hallgatom a többiek beszélgetését. Én nem szólok hozzá, hisz nem tartottam rá őket méltónak. Egyre inkább csak arra tudtam gondolni, mi lesz ha Winterkeep-be érünk, már ha egyáltalán eljutok odáig. Északiakkal még nem volt dolgom. Mi van ha ők nem dőlnek be ennek az álkedvességnek? Bár nem azért házasodom össze ezzel a Tyres-szel, mert mindketten annyira akarjuk… Ez az egész csak üzlet. Elég ha normálisan viselkedem, és nem lesz gond. Tovább nem tudok filozofálni, ugyanis egy reccsenést hallok. Gyorsan körbepillantok, de nem látok semmit. Aztán a tűzre téved a tekintetem. A furcsa kő adta ki a hangot. Elakad a lélegzetem is, és feszülten várok. Aztán bevillan egy kép a régi sárkányos könyvekből. Rájövök, hogy az nem egy kő, hanem egy tojás. Azaz annak kell lennie. Lassan felállok, és közelebb lépek a lobogó tűz közepén lévő tojáshoz. A tojás fala feltörik, és belőle egy gyíkszerű lény mászik elő. Először megdöbbenek, aztán felragyog az arcom. Egy sárkány… Ez egy sárkány! Hisz ők születnek tűz által!
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jun 18, 2016 22:51:19 GMT 1
Elyanna Lancel A lány másfél éve keményen készült erre. Minden áldott nap vért izzadt. Eleinte még könnyű volt mikor az újoncok még az ő méretében voltak. Ám amikor elkezdett hatni rájuk a mitril amiből ő nem kapott akkor már megérezte a különbséget. A nála jóval nagyobb kolosszusok könnyedén legyőzték bármiben. De kitartott. Pedig megengedték neki, hogy csak a távok felét tegye meg és könnyítettek az általa cipelendő súlyon. Ő mégis mindig egyre nehezebbet akart. Nem szerette ha kivételeznek vele csak mert nemes. Hiszen ő se volt mindig az. Ezért a gondolkodásáért a lovagrend összes tagja nagyon tisztelte és sokra tartotta. A segítségük pedig jól esett a másfél éves szenvedés alatt. Elérkezett hát a nap amely minden kiképzés végén elérkezik. A tűzkeresztség. Bár a Tiszta láng lovagjai kicsit szószerűbben vették ezt. Minden újoncnak végig kellett sétálnia a lángok folyosóján. Egy húsz lépés hosszú négy lépés széles parázzsal felhintett lángoló pokol. Először csak kellemetlenül melegnek érzi az ember. Aztán egyre inkább forrósodik. A végén már szinte Enima lángjaiból érkezik meg a megtisztult, újjászületett ember. Így indult ő is neki. Pusztán a mezítelen testére fölkent kenőcs védelmezte a lángoktól. Ez volt az egyetlen amit a mesterek engedtek a szent lángokhoz bevinni. Az út elején még lassan járt. Még bírta a forróságot. A felénél a már lángok nyaloggatták testét egészen a válláig. Már nem látott mást csak sárgát és vöröset. De szinte már tudattalanul lépdelt tovább. Ebben a forróságban senki se lett volna képes gondolkodni így csak az előre helyezett terv szerint folytatta míg meg nem tette a negyvenedik lépést. A folyosó végén a lángokból egy vas ajtó bontakozott ki szemei előtt. A végső próba. – visszhangzott fel a fejében egy mondat az olyan távolinak tűnő múltból. Egy lángmentes világból. Rámarkolt az ajtó kilincsére. A felforrósodott vas szinte már sütötte a kezét de nem érdekelte. Csak tette a dolgát. Ha gondolkozik egy pillanatra is akkor bepánikol. Ha pedig bepánikol akkor halott. De az ajtó nem nyílt ki hiába nyomta le a kilincset. Így hát teljes erejéből nekifeszült és egész testével nyomni kezdte. A forró fém égette ahol csak bírta. Érezte, hogy innen nem jut ki. Soha. Elevenen fog megégni. Aztán az ajtó megmozdult és feltárult mögötte egy hideg padlójú árnyékos terem. A mesterek pedig büszkén álltak körülötte és figyelték ahogy gőzölgő testel a padlóra roskad. Az első nő…NEM. Az első EMBER akinek ez a mitril hatása nélkül sikerült. Hamarosan hazautazhat. Vissza Blackwallba a Lancel kúriára. De ez jelen pillanatban nem érdekelte. Csak egy hideg fürdő a tóban ami lehűti a gőzölgő testét.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Jun 19, 2016 13:55:45 GMT 1
A teremben zajló vitát nem sokáig tűrtem szótlanul. Felálltam és az asztalra csaptam. A terem szinte azonnal elhalkult. - Ilyen szövetségesek mellett nincs szükség ellenségre. - kezdtem ingerülten, de amint ezt a mondatot befejezte már nyugodt volt. - Kevine nem fog háborút kezdeni, addig biztosan nem, amíg azok az ebihalak a szenátus székeben poshadnak. A vitát ezennel lezárom. Van még valami megvitatni való? Örömmel tapasztaltam, hogy nincs. A szenátus tagjait egyre nehezebb kordában tartani, lassan szétszedik egymást. Még szerencse, hogy van tekintélyem és engem támogatnak. Csak egy megfelelő indok kell és ők maguk ajánlanak majd be királynak és akkor... akkor Kevine végre a hozzá méltó pompában virágozhat. Épp hazafelé tartottam, amikor az egyik szolgáló lépett oda hozzám és egy levelet nyomott a kezembe. A szenátusi pecséttel. Sürgősen felbontottam és elolvastam annak tartalmát. A halottak neveit olvasva egyszerre örültem és voltam szomorú egyaránt. Sok olyan nevet olvastam, akiket sajnos nem tudtam leváltani, viszont sok jó ember, sok jó támogató is odaveszett. Akárki is tette ezt, meg kell lakolnia. Mérgemben összegyűrtem a levelet és a földre hajítottam. Ekkor zuhant mellém egy hulla, ami mindenemet összevérezte. Amikor felnéztem tudtam, hogy megint Ashera kapott el valakit. A fürdővizes megjegyzésére nem is reagáltam, biccentéssel jeleztem, hogy nem ütött agyon. Túlságosan a gondolataimba voltam merülve, hogy többre méltassam. Az egyik szolgálót hivattam. - Utasítsd a lovagokat, hogy készítsék elő a főkancellári konvojt az útra. Két hintó, háromezer gyalogos, félezer lovas és kétszáz ötven tisztaláng katona fog kísérni minket utunkon. Hirtelen eszembe jutott Ely. Legyen inkább három hintó. A lányom is velünk jön. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg fáradt lesz, de majd az úton pihen. Nem sokra kényszerítettem, de ő az örökösöm. Ha irányítani szeretne, akkor egy gyűlést sem hagyhat ki. És ő irányítani fog. Ha én már nem leszek, akkor ő fog irányítani mindent, amit hátrahagyok neki. És reményeim, törekvéseim szerint ez nem csupán Kevine. Az utasítások kiadása után felsétáltam a szobámba, félretoltam az ággyal szemben lévő szekrényt és kinyitottam a mögötte rejtőző titkos ajtót. Garett imádja a titkos folyosókat, a madárkái itt csiripelnek a legtöbbet. Biztos vagyok benne, hogy tud egysmást a merényletről. - Mit derítettél ki? -köntörfalaztam, mert pontosan tudta, hogy miről van szó. Ha pedig nem, akkor vagy ő nagyon hülye, vagy engem néz annak.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Jun 19, 2016 15:44:41 GMT 1
ఖీై௺్ృిగఌఘబೖూిెెిే௺జెఽెె௺ఽ్ౌైృఆ௺ాి௺ైిే௺ೃౌ௺ేిౌ௺్్௺ె௺ు௺ೃౌ௺ేిౌ௺ౌౌీఽ్ౌ್௺్ు௺ెఈ௺టు్ిౌോిై௺ఽ్௺ౌೖూిెెిే௺ೃ్௺ೃ్ఈ௺ధೃుృ్௺ೃెిి్௺ెెూిెి௺ెఈ௺టు௺ౌ௺ెೃెి௺్ిే௺ౄౌ௺ిౌౌిఆ௺ూ௺ిి௺௺ిెೃు௺ూేౌ௺ేిు௺ెిూిి௺ెెొೇైృఆ௺ౌా్ె௺௺్ు௺ేృఆ௺௺఼ి్ు್௺్ె௺ెೃైిుౌి௺ౌഫ఼఼ి௺ెఈ௺ణెిై௺్ు௺ేిెెి௺ూు௺௺ైౌీె్௺௺ీిైೃ఼ిఆ௺ిెేైా௺ేృ௺ాైృ௺ౌే௺ೃ్௺ేౌ௺ౌూై௺ృ్ఈ௺భిౌిైఽ్ೃౌి௺ೃై௺ేౌ௺ృ్్ీిెೃ௺ౌేఈ௺ఛ௺్ిై఼్ై௺ౌೃైిఆ௺ృుై௺ీిెృెెైఈ௺ధౌ௺ౄ್௺ృాిౄి௺ైిే௺ౌೃై௺్ిేేృ௺ೃౌాిి్ఈఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘరೃుೖె௺ిెೃౌిే௺ిు௺్ఽఈ௺దిుె఼఼ృ్௺ె్್ెు௺௺ెఈ௺థిెి఼఼௺ిేిెిే௺௺ిిే఼ిై௺ెೃഫ௺ీెఆ௺ూు௺ిెి఼఼ౌഫె௺ృ్௺ేిుృ్ుెూ్్ే௺௺ీె௺ೃుెృఆ௺ేౄా௺ేృై௺௺ిుృిై௺ేిుెెే௺௺ెృు௺ెూ್௺ౄిెిఆ௺఼ిైేే௺ೃ్௺ె్్௺ఽ్ాఔ௺ఛ௺ీె௺ీೃెౌిూ್ాఈ௺డഫే௺్ృైఽ్௺ేిెృ௺ిెഫాే௺ఽ్ృైెూ௺ిిి௺௺ౄౌ್ఆ௺ాి௺ేృైాిై௺ృ్ిెిిే௺௺ೃ௺ెఈ௺ఛ௺ౄౌ௺ిుిైి్ిై௺௺ృ్௺ీഫూాృ్ెె్ేౌ௺ృఈ௺ట௺௺ృ్௺఼್ూిె௺௺దైఽిె௺఼ృౌ௺ైೃు௺ౌిౄి௺ిౌేೃ௺ీుెె௺్్ిఈ௺ధృైాిుృ௺ే్ఇే్௺ఽೃె௺్ెుెఈ௺ఛ௺ిుృ௺௺ೃేృృ௺ె఼ౌే௺ెఆ௺௺ే్ాృ௺௺ృౌాేఆ௺௺ూౌేాృ௺ిౌిే఼ిై௺ూౌే௺ెిుౄ఼఼௺ిే఼ిౌిే௺ೃ్௺ిు఼ిై௺఼ృెే్ృే௺్ెె్ెే௺ిెఆ௺௺ె్್௺ొిాృు௺ೃౌೃొ఼్௺ెఈ௺ూైే௺ొైౄఈ௺టుీౄ௺ుೖెిిഫూిెఈ௺ಣొొిైఆ௺ూు௺఼ిిిే௺௺ె఼ే௺௺ె్್௺ిౌిే఼ిఆ௺ేృౌ௺ధఽి௺ేిుౄిెిైఈఖ఼ౌఘనిే௺్ైిే௺ೃ్௺ైిే௺ృ్௺ూౄెే௺ేిుఆ௺ఽ్ొై௺ిు௺఼ృఽఽిైೃ్్ిె௺ೖాెిేఈ௺ధ్௺ిೃౌ௺௺ీిౄిేి௺ిైైೃఆ௺ాి௺ೃై௺ైిే௺ೃౌ௺ెే௺ీృిిఆ௺ూు௺ూౄెైుౄఈ௺ఛౌౌ௺௺ైై௺௺ైఈఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘఇ௺టాాృు௺ఌఋ௺ెాౌ್ె௺ాైఈ௺ఛ௺ేృిృై௺ೖె௺ూిిై௺ెఆ௺ాి௺ుైాెే௺ిిె௺ేౌ௺ృ఼్ై௺ుఆ௺్್ె௺ౌೃౌి௺௺ెೃైిుౌిఈ௺ఛ௺ూె௺ೖె௺ేృైా௺ిెెిైిిఆ௺ూు௺ై௺ೖెాౄిైి௺ೃ్ౌఈ௺మೖైాి௺ైృె௺ೃుిి௺ిెೖఈ௺పై్௺ెೃ్ిఈ௺టుైೃె௺఼఼௺ి్్ഫ௺ిుృೖ௺్ి௺ొఈ௺ఛ௺ెా௺ిు௺ుോెೃ్ిై௺ొ௺ిెఆ௺ೃ్௺ೖెై్௺ే್ాై௺ైృైఽ్௺ೖ௺ౌౌృఈ௺భిౌೃై௺ೃెిేೃైిే௺్ిౌృై௺௺ిెూై௺ేిు఼ೇ௺௺ఽ్ిైాి్௺ొిైుి௺ైೃౌి௺ూెెు್௺ూ్్ీೖెോి఼ഫె௺ెె್௺఼ೃౌుృె్௺ెై௺௺ౌౌృ௺ిి௺ేిుుృెె్ెఆ௺ే௺ాౌఽ௺ెె௺ೃ్௺ౄ್௺్్ూ௺ూೇిై௺ేిుెೃ௺௺ేిు఼ೇ್ఈ௺రు௺ేృైాిై௺ీౌాೇ௺ౌೃైఈ௺ఛ௺ౌౌృ௺఼ೃౌిెೃ௺ీిె௺௺ూ్్ీೖెോిిఆ௺ూు௺ేిుెౄೃ௺௺఼఼ృ௺ిిఈ௺జౌ௺ిృైిిె௺ౌౌఆ௺ూు௺ైిే௺ిృ௺ీిె௺ഫి௺௺ొೃైఆ௺௺఼ೃౌుృె్௺ేిు௺ౌూా௺్௺ిెೃౌైి௺ిు௺ేైೃౌఆ௺௺ిెഫഫ௺ె್్ೇైോ఼఼௺ెిూిഫ్ೃుఈఖఉీైఘఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘఛ௺ూౌే௺఼ృెే్ేఔఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘడౌిైఔ௺ఖ௺ౌుిగహ఼ెై௺ౌిెగైీెె௺ూౌిీగఘఖఉఘూొఔఉఉిొీిెెి్ఈూఉఋఐఊఋఉఋఋఊఐఎఓఎఓఌఎఊఏహఈిొీిెెి్ఈూహఈౄొుఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘఱెీఔ௺ఖ௺ౌుిగహ఼ెై௺ౌిెగైీెె௺ూౌిీగఘఖఉఘూొఔఉఉిొీిెెి్ఈూఉఋఐఊఋఉఊఎహఈిొీిెెి్ఈూహఈౄొుఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘబ఼ృైఔ௺ఖ௺ౌుిగహ఼ెై௺ౌిెగైీెె௺ూౌిీగఘూొఔఉఉిొీిెెి్ఈూఉఋఐఊఋఉఊహఈిొీిెెి్ఈూహఈౄొుఖఉఘఖ఼ౌఘఖ఼ౌఘè
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Jun 19, 2016 21:13:20 GMT 1
~ Talán tovább csökkenthetném a Helion vár felesleges kiadásait... A következő lesz az utolsó hús és só szállítmány. Valamint borra se lesz szükségünk... Így talán összejön a pénz, hogy utakat építhessünk a falvak és az erődítmény között, így veszély esetén megmenekülhetne a köznép. ~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringtek Khadgar fejében, miközben egy nyirkos szobában, a félhomályban, egy gyűrött lap felett görnyedt. Gyorsan aláírta, összehajtotta, az asztalon pihenő gyertyáról ráöntötte a viaszt és az ujján lévő címeres gyűrűvel lepecsételte azt. Ekkor megjelent egy hatalmas, szakállas alak, csuklyában. Helion a kezébe nyomta a levelet. - Oh... Hát itt vagy Olaf! Ezzel így jobb sorsa lesz a népnek... Amint tudod, küldesd el, egy küldönccel! Mi hír Erlenaról? - A férfi egy hatalmas sóhaj után elmondta a történteket, a dörmögő mély hangján. - Rendben van... Ezt muszáj lesz személyesen intéznem... Már ma Winterkeepbe utoazok! Nem kell nagy felhajtás. Rád hagyom a Helion várat és a határvidékek őrzését, távollétemig! Számítok rád barátom! - Azzal összecsapták a jobb kezüket és összeérintették a homlokukat. Gyorsan kisétálltak az erődből, egyenesen az istállóhoz és Khadgar felült az egyik legnagyobb és legszívósabb jószágra. - Amint további hírek érkeznek a mészárlásról, üzenj! Nem akarom elhinni, hogy ennyi probléma zúdult most hirtelen a fejünkre... Amint tudok ismét köztetek leszek! Gyjá!! - Üvöltötte a lovának, majd irgalmatlanul gyors vágtába kezdett. A lehető legrosszabb időt fogta ki az utazásra, de végül gond nélkül megérkezett a fővárosba. Mikor a kastély bejárata elé érkezett, a lovának kantárját egy őr kezébe dobta, miközben leugrott a paripáról. Lassan belépett a trónterembe és megpillantotta Nashreent, miközben egy levelet olvasott. ~ Winterkeep... Jó újra itt lenni! Itt minden lágyabb és kellemesebb, mint odafönt északon, a határvidéknél... Szinte minden kellemesebb itt, kivéve ezeket a dőzsölő, pökhendi nemeseket, ahogyan lakomáznak, nem törődve az ország gondjaival... Persze vannak a soraikban kitűnő harcosok is, kik remek barátaimnak bizonyultak és becsületesek. De ahogyan a királyné még a legnagyobb mulatság közben is a nemzet ügyeit intézi, az több mint megnyugtató. Most is ugyan úgy ül a trónusán, mint amikor kiemelt a katonák közül. - A férfi elmosolyodott és egyenesen felé kezdett sétálni. Út közben kirázta a szakállából a havat és a jeget, majd levette a csuklyát a fejéről. Egy férfi odalépett hozzá, hogy segítsen levenni róla, a hatalmas bundás ruháját, de Khadgar csak intett a bal kezével és elhaladt mellette jelezvén, hogy nem kell szorul segítségre. A királynőhöz lépett, majd letérdelt és alázatosan meghajolt. - Lady Frostforge... Nagyon örülök, hogy láthatom! - Mondta, majd lassan fölállt. A királynővel baráti kapcsolatot ápolt, bár a tisztelet megadását mutató jelekről még így sem volt hajlandó lemondani, a rengeteg kérés ellenére is. A hagyomány, az hagyomány... - Nyomasztó dolgok történtek az elmúlt időszakban és kénytelen voltam ismét Winterkeepbe lovagolni. Beszélhetnénk... Négyszemközt? - A férfi arca elkomorodott és követte Nashreent, amíg egy csendesebb helyre nem értek. - Nos... Először is a nép biztonsága miatt aggódok... Tudom, hogy rengetegszer jelentettem orkok támadását falvakban és még többször voltam vészmadár ezekben a szituációkban. Amiért ismét elnézést kérek, de nem bírom tétlenül nézni, ahogyan akár egy kis esély is nyílik ork betörésre... De ez most más... Két falu lakosságát is brutálisan lemészárolták... A papokat fejjel lefelé felakasztották és kibelezték őket... Ami legnagyobb furcsaság az az, hogy a Laest-folyó vidékén történtek ezek az események... Az orkok nem juthattak el idáig, tehát... Arra akarok kilyukadni, hogy... Kérem ne legyen rám dühös, de azt kell mondjam, hogy itt jön a képbe a maga unokatestvére, Erlena Frostforge. Az emberem szerint furcsa, sötét istenek eljöveteléről beszél... Tudok róla, hogy egy ember nem lenne képes erre, de... De akkor is nyugtalanít... Ha tehetek egy javaslatot, akkor először Erlenat ellenőrizzük le, majd felderítő csapatokat kellene küldeni szerteszét az országban, főleg a környékre. Egy ilyen szörnyű tettre nem lehet képes akárki... - Ekkor hirtelen bevillantak neki az emlékei a havasi mészárlásról. A levágott fejek és a kitépett szemek látványa tárult elé. Ahogy a dühtől elvakultan szabdalta az orkokat. ~ Igen... Egy ilyen szörnyű tettre nem lehet képes akárki... ~ Helion megszédült és gyorsan leült egy székre, majd összeráncolta a homlokát, a bal kezével a szék háttámláján volt, a jobbal pedig eltakarta az arcát. Vett egy nagy levegőt és nagy nehezen folytatta. - Tehát... Ha valahogy beszöktek az orkok, akkor megtaláljuk őket! - Ekkor megpillantotta a nő kezében pihenő levelet, ami felkeltette az érdeklődését. Próbált úgy tenni, mintha észre se vette volna, vagy mintha nem is érdekelné. Nem volt túl nehéz kiszúrni kíváncsiságát.
|
|
Niteris
Írónövendék
still alive
Posts: 218
Utoljára online: Aug 1, 2022 18:25:56 GMT 1
Jun 9, 2016 17:55:43 GMT 1
|
Post by Niteris on Jun 20, 2016 14:54:01 GMT 1
- Közeleg az üstökös – kiáltotta Leonard torka szakadtából, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy pár méterre áll a kuentől, aki esetleg érzékeny lehet a zajra. Éppen ezért a nap hátralévő részét vezekléssel töltötte. Elhatározta, hogy aznap egy szót sem fog már szólni. Egész végig csendben állt, ahogy a kuen meghallgatta a birodalom változatos problémáit. Végül elérkezett az utolsó követ, és egy levelet adott át, minek tartalma szemlátomást feldúlta a kuent. Leonard előkészítette a kardját. Nem volt szép kard, de annál hatásosabb. A kereskedő, akitől vette, esküdni mert rá, hogy valaha egy ork hadvezérhez tartozott. Habár a fegyver méretére tekintettel ez igen valószínűtlen, a kard valóban magában hordozta az orkokra jellemző célratörőséget. Egy gyors csapással véget vethetne a kellemetlenségnek... A lefejezés azonban sajnos elmaradt, és a követ épségben távozott. Szomorúan bár, de Leonard is eltette a kardját, és miután megbizonyosodott róla, hogy a kuen biztonságban van, elment összekészülődni az útra.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jun 21, 2016 11:50:38 GMT 1
A hóesés különös irányokba terelte Nashreen gondolatait. Az ujjai lassan, ritmusosan doboltak a trón karfáján. Kettő a mutatóujjal, egy a középsővel, három a gyűrűssel, egy a kicsivel, majd ismét egy a középsővel… nem volt biztos abban, pontosan minek az ütemét játssza, de nem is zavarta. Gyanakodott, hogy valamilyen északi ballada. A gondolatai akaratlanul is Lord Helion kihallgatása felé kalandoztak… vajon milyen hírt hozott? A férfi a legmegbízhatóbb emberei közé tartozott, de éppen elég elfoglaltsága volt a határhegység ügyeiben… ritkán tért vissza Winterkeep-be. A napokban várták az öccse menyasszonyának, Freya Larlssonnak érkezését is. Nem tudott sokat a lányról, egyértelmű érdekházasságról volt szó, de reménykedett… Tyres olyan kedves jellem volt, hogy bízott benne, hamar rátalálnak a közös hangra. Csak jót kívánt neki… ha valakiben, az öccsében tényleg teljesen megbízott. Miközben a szolgák eltakarították a vacsora maradványait, kopogtak a terem ajtaján, és egy szolgáló lépett be egy levéllel. - Köszönöm. – vette át szűkszavúan, majd kibontotta, és olvasni kezdett. Az arca egyre jobban elkomorult, ahogy végigfuttatta tekintetét a sorokon. Ismerte az elhunytakat, személyesen. Nem voltak a legeszesebbek, de az erejük és a hűségük tiszteletet ébresztett irántuk. Emlékezett rá, hogy még az apja választotta ki őket Nigrommar képviselőinek a tenevai szenátusba, makacsok és eltökéltek voltak, igazi északiak. A haláluk szomorú hír volt, és aggasztó is. Khadgar Helion ebben a pillanatban lépett be a terembe, és hajolt meg előtte. Az egyik legfőbb bizalmasaként, barátjaként kezelte a férfit, ám ő ragaszkodott minden formasághoz. Négyszemközti beszélgetést kért, tehát komoly ügyről lehetett szó… egy másik terembe léptek, ahol végighallgatta a szavait. Erlena Frostforge… - Nehéz eldöntenem, miben reménykedjek. – mondja végül. – Egyetértek abban, hogy Erlenát muszáj felkeresni, és ellenőrizni az ügyben… az őrülete aggasztó, de még aggasztóbb lenne, ha az orkok áttörnék a határhegység védvonalát. – közben az ujjai a levéllel játszottak. – Sok hír érkezett egyszerre. Most kaptam az üzenetet, hogy a tenevai szenátus három nigrommari képviselőjét meggyilkolták, és attól tartok, személyesen kell odamennem, hogy tisztázhassák az ártatlanságomat, és megtalálják a valódi gyilkost. – ismét a férfire pillant. – Tyres-re kellene bíznom Winterkeepet a távollétemben, becsületes és intelligens, de nem merném egyedül hagyni. A segítségedet kérném, hogy segítsd a tapasztalatoddal, amíg távol vagyok. A menyasszonya is a napokban érkezik meg, csak reménykedem benne, hogy a probléma időben megoldódik, és visszaérek. Küldök egy csapatot, hogy keressék meg Erlenát, hogy derítsék ki, köze van-e a mészárláshoz, én pedig egy kisebb csoporttal holnap Tenevába utazom. A hó nehezíti a közlekedést, vagyis minél előbb indulok, annál jobb.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Jun 21, 2016 15:00:45 GMT 1
A férfi aggódó tekintettel hallgatta végig a királynő szavait. - Meggyilkolták a képviselőket? Vajon mik lehettek a tettesek okai? Nem is igazán számít... Meg fognak érte lakolni... Mivel maga, hazánk első számú embere, azt tanácsolom, hogy a legkiválóbb testőröket vigye magával utazása során. Ha a képviselőket képesek voltak kiszemelni, akkor már csak az a kérdés, hogy mikor fog maga célponttá változni. - Amikor Nashreen megbízta a Tyres segítésével, az északi férfi összeráncolta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. - Nem azért jöttem Winterkeepbe, hogy egy pelyhes arcú ifjúnak segítsek az döntéshozatalaiban. Katona vagyok, nem dajka... - Mondta azzal a jól ismert északi konoksággal. - Szinte biztos vagyok, hogy Tyres urfi megállja majd a helyét. Ráadásul nincs is túl sok keresnivalója egy magamfajtának, a palota mindent elárasztó pompájában. Nekem a csatatéren a helyem. Az embereim mellett, hogy együtt kelhessünk a Nigrommar népe védelmére. Nemrégiben megszűnt az egyik határhegységi őrtoronnyal a kapcsolatunk. Napok óta nem történt őrségváltás és ellátmányt se kaptak. Tehát most egy újabb ork támadástól tartok... Inkább szeretnék most ezzel foglalkozni, mint a winterkeepi ügyekkel, remélem megérti... Azonnal indulnék is vissza a Helion birtokba! Viszont ha úgy óhajtja Úrnőm, akkor számíthat rám és felveszem a "dajka" szerepét is... - Mondta egy kis rossz szájízzel és reménykedett benne, hogy szabad kezet kap. Ha maradnia kellett, akkor megkereste Tyrest, de ha engedélyt kapott a távozásra, akkor felpattant a lovára és meg sem állt az erődig.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Jun 21, 2016 20:24:54 GMT 1
Az első felvetésére csak megráztam a fejem és ennyit mondtam. - 21 embernél bukott volna el a csendes penge? Ostobaság lenne feltételezni, a csendes penge precíz orvgyilkosokból tevődik össze. A fordított helyzet az, ami sokkal valószínűsíthetőbb. Előtte viszont hozzáteszem:
- De jó munkát végeztél. Egy arannyal teli szütyőt dobok elé köszönet gyanánt. Amolyan bónusz, az eddigi szolgálatai mellett. - Igénylem a szolgálataidat a szenátusban, szeretném, ha azért utána járnál a gyilkosságoknak, még ha szinte kínosan egyértelmű is, hogy ki volt az, aki végzett velük. Háború közeleg Garet, egy olyan, amilyet Volgreon még korábban sohasem tapasztalt. Érzem. Én a győztes oldalon fogok állni. Épp távoznék, amikor még eszembe jut valami. - Lenne még egy kérésem számodra. Valamivel személyesebb. - Már korábban hallottam Tyres és az almerrai nő, Freya közt megköttendő friggyről. Szeretnék mindent megtudni Tyres kedveséről, még mielőtt azok összeházasodnának. A múltat a jelent és a jövőt. Eddig sosem okoztál csalódást, most se legyen másképp. És ne feledd, mintha itt sem lettem volna.
Ezt követően nemes egyszerűséggel hátat fordítottam és kisétáltam. Visszatoltam a szekrényt, mert nem szeretném, ha valaki az engedélyem nélkül sétálna be a falamon. Egyenesen az asztalhoz ültem, madártollat és tintát vettem a kezembe, majd írni kezdtem: "Mélyen Nivai kereskedelmii szövetség!
Mace Lancel vagyok, a Kevinei királyság újonnan megválasztott uralkodója, a Lancel ház feje. Mint arról már korábban valószínűleg értesültek, háborúban állunk. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy nem ez vagy nem ez lesz az első levél, amely ezzel a szándékkal íródik önökhöz. Igen, én is azt szeretném, amit a többiek. A mithrilt. Azonban aligha fog jobb ajánlatot kapni bárkitől, mint tőlünk. Amit ajánlok az nem pusztán pénz, élelem. Ennél sokkal többet, termőföldeket, tiszta ivóvízet, szabadságot, védelmet ajánlok. Amit a mithril szállítmányokért legnagyobb mennyiségéért a maguk kezébe adnék, az maga az ÉLET. Egy új életet ajánlok maguknak, termőföldeket Volgreon területén belül, ahol mindent megtermeszthetnek, megalkothatnak, amit eddig pusztán kereskedéssel szerezhettek meg. Hajókat, védelmet, szállítási kíséretet minden befolyó szállítmányhoz. Egy új, virágzó Nivát ajánlok A megállapodásunk részleteit személyesen szeretném tisztázni a birodalmuk egyik képviselőjével, mert ha ez a levél rossz kezekbe kerülhet, a közös ügyünk kerülhet veszélybe.
Tisztelettel, Mace Lancel, a tenger oroszlánja.
Még mielőtt összehajtanám a levelet, egy egyszerű, de mégis nagyszerű hajtást végzek rajta, ami annak felbontása után eltűnik így tudni fogom, ha valaki idő előtt felbontotta. Az üzenetekkel óvatos vagyok, mindig megjegyzem, hogy hova teszem őket, de a hajtás... az a száz százalékos védelem. Összehajtottam a levelet, majd miután rányomtam a pergament összefogó oroszlán pecsétet az egyik fiók aljára, egy rakat másik mellé helyeztem. Horgot az ajtóm elé hivattam, az ablakokat bezártam majd eloltottam az egyetlen égő gyertyát és elaludtam. *** Másnap a Lancel ház karmazsin vörös köpenyét terítettem magamra, az aranyozott páncélzatommal. Kardomat, mint mindig az oldalamon tartottam. Horgo egyelőre nem tartott velem, egyedül akartam ott lenni, mikor Elyanna hazaérkezik. Blackwall főterét ezen a napon zenészek játéka töltötte meg zajjal, vörös zászlók borították, árusok sokassága sürgött-forgott arrafelé, a tiszta láng katonái pedig hibátlanul sorakoztak a kastéllyal szemben. Alig ismertem Elyanna-ra, amikor kilépett a tömegből. Házunk páncélját viselte, gyönyörű aranyszínű haját szerencsére nem perzselték meg a lángok. Ugyanolyan volt, mint korábban. Csupán egy dolog változott. Felnőtt. Kislányként távozott Blackwallból, de lovagként tért vissza. Örökösként tért vissza. Nem tudtam elrejteni az arcomról az apák büszke mosolyát amikor elém lépett, letérdelt, tenyerére helyezte a kardját és ő is visszamosolygott. - Kelj fel lányom, ez a te napod. Ma senki előtt nem kell térdet hajtanod. Az ujjongó tömeg előtt karoltam át a felnőtté vált lányomat. Már tizenhat éves volt, épp most lépte át az élete egyik küszöbét. Itt az idő. Elölrébb léptem majd a levegőbe emeltem a kezemet, ezzel csendre utasítva a tömeget. - Mindannyian tudjuk, hogy milyen nemes nap az, ha a Tiszta láng újoncai megfelelnek a próbáknak, most azonban valami teljesen más, valami teljesen különleges történt. A lányom, kit sokkan fattyúként ismertek teljesítette a mithril lovagok páncélját anélkül, hogy valaha is felvette volna azt. A történelem első nője, sőt első embereként vitte mindezt véghez és most itt áll sértetlenül. Magam elé noszogattam, miközben kitört a tapsvihar. A tömegnek oldalra voltunk fordulva és így tisztán látták az eseményeket. - Sokat beszélgettünk a szenátusban arról, amit véghez vittél Tűz Eliana, Mace Lancel fattya és egyöntetűen ugyanarra a döntésre jutottunk. - kirántottam kardomat a hüvelyéből és a lány kezébe helyeztem. - Fattyúként távoztál, mostantól viszont te vagy Elyanna Lancel, Mace Lancel egyetlen gyermeke, a köztársaság méltó örököse. A lány nem jutott szóhoz, de ez egyáltalán nem zavart. Úgyis rengeteg mindent kell megbeszélniük, négyszemközt. *** Az ünnepség végeztével felkísértem Elyanna-t a blackwalli szobájába, ahol végre rendes öltözetbe bújt. Annyi év után végre alkalmunk nyílt beszélgetni. - El nem tudod hinni, hogy mekkora öröm az, hogy újra itthon tudhatlak Elyanna. Hiányoztál. - Te is hiányoztál apám, viszont egyben te voltál az, aki miatt álltam a sarat. Tudtam, hogy nem hozhatok szégyent a lancel házra, a tenger oroszlánjára és a tiszta lángra. Nélküled bennégtem volna. - Ez egyedül a te érdemed Ely, senki másé, csak a tiéd. Elvörösödött és terelte a témát. - Láttam az indulásra kész kancellári konvojt, elutazol? - Elutazunk lányom, Tenevába. Egy merénylet során hét kevinei vesztete ott életét. - Úgy teszek, ahogy kívánod. Tudunk valamit? - Út közben mindent elmesélek. - kitekintettem az ablakon - amúgy is későre jár, lassan úgyis ideje lenne indulnunk. Ha nem bánod, melléd jelöltem ki Ashera-t mint személyi testőrt. - Mintha nem tudnám megvédeni magam. - Nem erről van szó Ely, véghez vitted a véghezvihetetlent. Pusztán... több szem többet lát. Az én közeemben is mindig ott van Horgo. A beszélgetés végeztével végre útnak indultak, a konvoj erősen védve volt, Mace nyugalmas, biztonságos utat akart a szenátus épületébe.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Jun 22, 2016 18:27:10 GMT 1
Mace megjelenése szokás szerint újabb fárasztó feladatokkal járt. Legfőképpen azzal a tetves papírmunkával és levélírogatással. Komolyan már a rémálmaimban is ez kísért. Ilyenkor vetődik fel az emberben, hogy miért nem fogad maga mellé egy balfácánt aki pont az ilyesmire szakosodott. Sajnos az ilyen balfácánokat csupán egyszer elég elkapni és máris kipofáznak minden lényeges információt. Annak meg szerintem nem igazán örülnének ha kivágatnám a nyelvüket. Á... fene egye az átkozott bizalmatlanságom. Szívem szerint ledőltem volna, hogy aludjak egy jót, de sajnos még rengeteg dolog állt előttem. Elsősorban írnom kellett egy levelet Garennek, hogy járjon utána, hogy ki is valójában ez az almerrai nő, és ha már ezzel végzett annak is, hogy éppenséggel merre jár. Tudtam, hogy nyugodtan rábízhatom ezt a feladatot. Amellett, hogy képzett gyilkos és lantművész volt, a legjobb hírszerzőm is. Miután sikeresen elintéztem mindent, nyugovóra tértem. Az éjszaka folyamán Rubint és Wolf is megérkeztek a rejtekhelyre. Másnap reggel korán keltem, hogy megbeszéljem velük az ünnepség részleteit. Ennél jobb alakalom nincs is egy remek merényletre. Igaz Mace testőre jobb napjaiban egy sereget is elintézne, de ő fele annyira sem tapasztalt ilyen téren mint mi. Wolfot a tömegbe küldtem, a legelső sorba. Rubint a szemben lévő épületről figyelte az eseményeket egy számszeríjjal a kezében. Nekem pedig más kötelességeim voltak. Elyanna még meg sem érkezett, de már mindenki készen állt. Még az újdonsült félvér testőre is. Hiába vettem fel az ünnepség alkalmából vörös köpenyt, még igy is könnyedén oda tudtam osonni a nő mögé. Egészen a füléig hajoltam. - Hallom te lettél Ely személyi testőre. Munkádat kezdhetnéd azzal, hogy figyeled a tömeget. Ezt követően belecsíptem a fenekébe, majd eltűntem a tömegben. Ashera általában békés volt, de jobb szerettem volna nem kivárni, hogy hogyan reagálja le az iménti kis húzásomat. Szerencsére az ünnepség mindenféle probléma nélkül zajlott le. Kellőképpen nyálas volt, és ami a legfontosabb, egy idiótának sem állt szándékában kést szúrni urunk, vagy "lánya" hátába. Másnap reggel szintén korán keltem, ám ezúttal nem önszántamból. Egy kisebb nagyobb sereg kíséretében indultunk útnak. Őszintén szólva nem tudtam, hogy csak a véletlen műve volt-e vagy Mace meglátta a tegnapit, de arra kényszerültem, hogy én és Rubint egy kocsiban utazzunk Elyannaval és Asherával. Én az út alatt igyekeztem elolvasni a könyvet amit magammal hoztam, Rubint pedig a tájat bámulta a kocsi ablakából. Tekintettel arra, hogy mindketten inkognitóban utaztunk a szenátusba, ehhez mérten is kellett felöltöznünk. Kényelmetlen és elegánsnak nevezett nemesi ruha, szokáshoz mérten ízléstelen szabással. Bár el kell ismerni társamon jól állt a mélyen kivágott vörös ruha, vállán vastag szőrmebundával.
|
|