Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Oct 7, 2016 21:26:27 GMT 1
-Bocsásson meg! Sejthettem volna az egészet!- kérek elnézést Jord Mollentől. ~Mégis mi a jó fenét képzelek én??!! Most sikeresen indítottam útjára egy pletykát. Egy igen "szaftos" pletykát......Remélem a hajósok......Mit szeretnék én reménykedni? Szokj le gyorsan erről, mert nagy galibát fog neked okozni.~ --A segítséget igen, elfogadom. Ha nem probléma, akkor ideiglenesen Önt tekintem a vezetőnek, míg a kinevezett illető nem jelentkezik nálam.Az orkok.......nos eddig csak pletykák. Kérem felejtse el! -Ha Mollennek ez így megfelel, akkor kikísérem őt a kapuig. Már hajnalodott, és én még mindig ugyanazzal a kupa bor, és jó pár jelentés társaságával mulattam az időmet. Hiába a fiatalságom, az álom hívogató szava túl csábító volt. Elaludtam az asztalnál és a kupa a kezemben tartottam. Egy nagy csattanásra tértem magamhoz. Hunyorogva igyekeztem a katasztrófát felmérni. A terpeszkedésemnek hála jó pár iratot és hasonló dolgokat löktem le az asztalról. Emellett a kupám tartalma elszabadult, és egy megmaradt halmot fenyegette.
-Óh, a fenébe!- -suttogtam, majd egy rongyért. A szaladásból végül az lett, hogy megtanultam, hogy a papír képes csúszni egymáson, és egy gyönyörűszép hátast dobtam. Sajna a célomat nem sikerült maradéktalanul elvégeznem, egy igen megosztó levél picit boros lett. Na de sebaj, ez az esés ráébresztett valamire. A parazsat egy kicsit felszítottam, majd beledobtam a levelet. Mondanám azt, hogy egy gonddal kevesebb, de valószínűleg nem. Viszont, mintha egy nagy súlytól szabadultam volna meg. Most meg irány átöltözni!
Reggel egy levél érkezett Elyanna Lanceltől. Nem vidított fel igazán. Nagyon dühít, hogy ennyire kiszolgáltattak vagyunk. Talán az lenne a legjobb, hogy ha most az országok közötti jó kapcsolatra építek. Ha a határvédelemmel szeretnének velem beszélgetni, akkor tudják hol találnak meg. De ennek lehet, hogy az lesz a vége, hogy Riverguardot elcsatolják majd……Basszuskulcs……Csak azt tudta a kedvemet feljavítani, hogy az idősebb testvéreimtől egy kis támogatást kaptam. Főleg élelmiszereket, de ez is valami. Nem igazán számítottam rá, hogy katonai erősítést fognak küldeni, azután, ami velünk történt.
Nos……A mai nap meglehetősen éérdekesnek ígérkezik. Idegesen dobolok a karfán, egyszerűen nem tudom másként levezetni a feszültségemet. Alig két-három ember van jelen még. Csak a legmegbízhatóbbak. Nem elég, hogy mindenhol problémák vesznek körül, de most felbukkan ez. Ez szavam sem lehet, az biztos. Két női foglyot dobnak le elém. Az egyikről tudom, hogy Lancel áruló, és hogy nemrég keresik, de azt igen keményen. A másik egy szökött elf. Érdekes kombináció, ha szabad mondanom. Csodálkozva pillantom meg Asherát. Őrá biztosan nem számítottam. Még hogy Elyanna testőre legyen az áruló?? Egy kicsit abszurd. A másik az akolitához hasonlít, aki megtámadta és megölte atyámat. Azt nem tudom, hogy valóban ő volt-e. Ha jól sejtem, többen is lehettek itt akkor. Gardur mester rögtön tanácsokkal lát el, amit nem bánok. Hasznosak is, de nem mindegyikkel értek egyet. -A szökött elfet vigyétek a börtönbe! –utasítom a katonáimat. Az egyik testőrömet magamhoz intem, és elsuttogom az akolitára vonatkozó parancsaimat. Természetesen kétszerezzék meg a felügyelők katonák számát, kapjon egy kis kenyeret meg vizet. Megvárom, míg távozik, majd az ex-testőrre fordítom a figyelmemet. -Bevallom, nagyon meglepődtem, hogy Ön az. De ez okból meg is értem, hogy miért keresik Önt ennyire. Megosztja velem a történteket? Vagy inkább meg se kíséreljek hasonlót? |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 7, 2016 21:38:16 GMT 1
Továbbra is a párost nézem. Gondolom meg szeretné tartani és felnevelni. A kicsi valószínűleg őt tartja az anyjának, így másnak nem engedelmeskedne. Lényegében most az a kérdés, hogy Freya kinek az oldalán áll? Nem bízom benne… Vajon a saját érdekeit fogja nézni? Egyáltalán… mit akar ő valójában? Aggasztó… Ezúttal én kérdezek, bár sejtem rá a választ.
- Fog szólni az uralkodóknak a sárkányról?
Kérdésemen elgondolkodik, majd annyit mond, igen. Beszélgetésünket egy robbanás zavarja meg. Elég nagy ahhoz, hogy kis híján kibillenjek az egyensúlyomból.
- Mi a fene? – kiáltok fel értetlenül.
Aztán leesik… Ekkor a vihar taszít egyet a hajón, megint megbillenünk. Menekülnünk kell… Már nyúlnék is Freya alkarja után, de még időben visszahúzom. Nem kockáztatom meg, hogy a sárkány megharapjon.
- Siessen!
Ekkor nyílik az ajtó, az egyik emberem az.
- Kapitány…!
- Jól vagyunk! Siessenek, irány a fedélzet!
Ezzel futni kezdek fölfelé, Freya és az őrök remélhetőleg követnek. A fedélzetre felérve látszanak a lángok. Egy pillanatig reménykedve nézek az egyik emberemre, aki a többi ember navigálásában segít, de a fejét csóválja. Kevés hozzá az eső… Persze én sem gondoltam komolyan, hogy egy ilyen nagy robbanás után az SzV túléli. Nem vagyok ilyen naiv. Vagyis de, valamennyire az vagyok. Hisz belefutottam egy nyilvánvaló csapdába… Freyát az egyik csónakhoz vezetem, megvárom, míg beszáll, majd visszanézek a hajóra. Arcom rezzenéstelen, igyekszem megőrizni a hidegvérem, pedig legszívesebben őrjöngenék. Rohadék elf! Megvárom, míg az embereim beszállnak. Utolsóként hagyom el a bárkát.
A viharban ülünk csónakokban. Miután megbizonyosodtam az embereim épségéről tekintetem az égő hajómra téved és ott is marad. Arcom rezzenéstelen, de szemeim mély szomorúságról és gyászról árulkodnak. Khak és még vagy tíz emberem halott. A kis hajó legénységéről nincs információm. Halottak? Elfogták őket? Nem tudom. De kiderítem, ki áll ennek a hátterében.
Csak nézem az égő Szárnyas Vándort. Sose hittem volna, hogy ilyen módon fog elpusztulni. A főhajóm, melyet az első néhány üzletemből építtettem a kölcsönvett hajó mintájára… Mélyet sóhajtok. Csak azután fordulok el, hogy teljesen megsemmisült.
A vihar lassan elállt. Mivel már nem esett, és a másik két hajóm nem került elő, elküldtem Baltazart, hogy nézzen körül. Közben az emberek zúgolódni kezdtek. Nem volt már élelmünk, mindenki elázott, kimerült és a tengeren sodródunk. Én tartottam magam. Nem fordult meg a fejemben, hogy itt veszünk. Nem történhet meg… A körülmények boncolgatásán kívül lassan egyre több helyről hallom, hogy lehet, hogy áruló van köztünk. Észrevétlenül figyelem az emberek reakcióit, hátha valaki gyanúsan mozdul, reagál, majd kelletlenül sóhajtok. Annyit mondok, hogy senkit sem dobunk ki. De a gondolat szöget üt a fejemben. Nekem is eszembe jutott korábban. De egyelőre érjünk partot. Ha van is köztünk, kétlem, hogy most megkockáztatná a lebukást. Ekkor meghallom Balt károgását, majd az egyik matróz üvöltését. „Hajó!” Kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy egy nigrommari hadihajó az. Hol van a két hajóm? Mikor megérkeznek Balt az egyetlen, aki üdvözöl. Persze normális, hogy az északi kapitány leendő hercegnéjét üdvözli először, de a stílusára legszívesebben forgatnám a szemem, de nem teszem. Napok óta keresnek… én kérek elnézést, hogy viharba keveredtünk… tudtommal még időben voltunk… Már részletkérdés. A kis közjátékra nem reagálok. Amint lehetőségem adódik, én is bemutatkozom és megköszönöm a segítséget.
Az elkövetkező fél napon azon gondolkodom, hogy hogy tudnak ezek az emberek így nyáladzani egy vad idegen kislányra, aki semmit nem tett azért, hogy ilyen helyzetbe került? De úgy döntöttem, én ezt nem próbálom megérteni. Végül kikötöttünk és szárazföldön folytattuk utunkat. Még a kikötőből küldtem egy-egy madarat egy-egy üzenettel a hajóim után. A kapitányokkal használatos „nyelven” írtam meg azt a két mondatot: „Jól vagyunk. Jelentést várok. RMk” Lepecsételtem a két levelet, majd útnak indítottam a szárnyasokat. Remélem csak lemaradtak és nem kell rosszra gondolnom. Ha minden rendben, akkor utánunk jönnek a fővárosba. Ahogy egyre közelebb érünk Winterkeephez, egyre inkább elgondolkodom azon, amit a városról tudok. Még nem jártam itt korábban. De ahogy belépek, inkább hagyom, hogy a látvány magával ragadjon. Ha nem lenne ilyen hideg, és lenne közel a Határhegységhez, szívesen laknék itt. Határozottan tetszik. A herceg kijött elénk. Tyris Frostforge-ot igazából valahogy így képzeltem el, legalábbis így első benyomásra. Továbbra is úgy gondolom, hogy vagy nem tudja, mit is tesz, vagy van valami olyan ok ezen házasság mögött, melyet én nem látok… A kötelező bemutatkozós kör után nem foglalkozik velem – amit nem is igazán bánok – és elvezeti Freyát. Minket az embereimmel a szállásunkra kísérnek. Ennek őszintén örülök. Rám fér egy kis pihenés. Persze figyelmem nem lankadhat. Vajon mit fog szólni Tyris herceg a sárkányhoz? És hogy állhat a tenevai gyűlés? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, amíg el nem érünk Balttal a szobámhoz.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 10:35:40 GMT 1
A Riverguardi őrök már messziről látták az érkező Krakkorraki hajókat. A a flotta dísze a királyi bárka is ott úszott mellettük. Az érkezést ugyan jelentették de nem foglalkoztak vele különösebben hiszen a Krakkorakiak szövetségesként segítették őket. Egész addig nem is gyanakodtak semmire amíg a hajók ballisztái tüzet nem nyitottak a várra. Gretter Eierdrake kivont karddal vezette a rohamot az erőd ellen. Bár emberei nem jutottak magasra a falakon de a várban állomásozó négyezer katonája gyorsan felül kerekedett az apró helyőrségen és kitárták a kapukat. A Tenger istene győzedelmeskedett és elmosta az ellenségeit. Riverguard lobogója lehulott a földre a fosztogatók pedig áttapostak rajta, hogy felhúzzák a tengeri szörnyet ábrázoló zászlót a falakra. Rövid ütközet volt de az emberek évezték. Rég harcoltak ilyen jót. Üvöltve üdvözölték győztes királyukat mikor az belépett az elfoglalt erődbe. Majd a lába elé vettették Ismae Sornát a vár úrnőjét. Akik a flottából nem ott tartózkodtak azok a nyugati Sor vidéket fosztogatták. Hol az északi Typher családdal, hol a kevinei Westerly katonákkal összecsapva. A hirtelen támadások váratlanul érték a környékbei falvakat. A férfiakat lemészárolták, a nőket megerőszakolták, a házakat kifosztották majd szurokba forgatták a gyerekeket és elevenen elégették őket. Rengeteg rabszolgát és kincset zsákmányoltak mellyel már rég eltűntek mire a helyőrségek megérkeztek volna. De a lángoló folyóvidék híre gyorsan terjed pláne, hogyha még Tenevában is felcsapnak a lángok. Már mindenki tudja, hogy a Tenger istenének a népe a világot hívta ki maga ellen és, hogy innentől élet-halál harcot folytat. Teneva ugyan nem szenvedett nagy károkat az onnan induló hajóktól de egyöntetű szavazással eldöntötték, hogy Krakkorakot kitiltják a szenátusból.  |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 12:55:21 GMT 1
A Fyr öböl csatája
Bionbyr Thusk kihajózott, hogy végrehajtsa a királya által neki ítélt feladatot. Ilyen kevés emberrel ambiciózus küldetés volt, de meg kellett próbálni. Urát alig párezer katonával és lovaggal Riverguard várában hátrahagyva urát 70 hajóval indult meg az óceánra. Útközben az elfek erdejének is adott a lángoló olajoshordókból had lángoljanak azok a hegyesfülű gecik. Hajója mely a flotta élén haladt már alig járt pár méterre a Fyr öböltől ahol végre nyílt vízen haladhattak volna mikor lenézett a vízre maga előtt. Furcsállta a víz sötétségét. Nem emlékezett rá, hogy ilyen piszkos lett volna a víz. Aztán leesett neki. -OLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ. GYORSÍTSATOK. GYERÜNK TOVÁBB EZ EGY CSAPDA. - ordibált a legénységének. Az első húsz hajója a leggyorsabbak között volt így épségben kiértek az olajmezőből, de a maradék ötvenet lángoló nyílvesszők küldték a víz mélyére. A valamiért visszafordulni képtelen egymásra torlódott hajók tömkelegéről csak a Krakkoraki harcosok és foglyok elnyújtott sikolyai hallatszottak, ahogy belefúltak a lángoló folyóba. Ám a nyílt vizen se lehettek biztonságban. Újabb olajmező következett a távolban pedig a kevinei családok lobogói bontakoztak ki a látótávból. A Lancelek oroszlánja és Bulkerek bikája hasította a szelet. Rengeteg hajó, akik kitudja mióta erre a pillanatra vártak. Bionbyr figyelte, ahogy az olajos víz kigyúl körülötte és hajói sorra a tenger martalékává válnak. Nem volt menekvés. A hétezer jó harcos hamarosan a tenger isten termeiben fog lakomázni. Hector Bulker aki az első tüzes nyilat kilőtte nagy kitüntetésre számíthat. Bár a királyi lobogót nem látta ennek azt kell jelentenie, hogy a tengeri mocskok ura még mindig Riverguardban van. Ez pedig azt jelenti, hogy csapdába esett. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 8, 2016 13:47:27 GMT 1
fabi.byethost13.com/megoszto/wp-content/uploads/2016/10/712a41db80dc9eabb59abac03cd63b1a.jpg 
"A Kevinei köztársaság nem felejt, s amit ígér, mindent betart."
Elégedetten tekintett végig hatalmas győzelmén, nem számított ekkora mészárlásra. Ez több volt, mint kielégítő. Végig tekintett a vízen úszó égett holttesteken, aztán a partra evickélő haldoklókon. Apró fokosával a kezében szökellt oda hozzájuk, és egyenként mindegyik fejébe állította azt. Az egyik haldokló jobb bőrben volt, mint a többi, látszólag pár óráig még szenvedni fog. Hector megkímélte az életét és egy kósza halászcsónak elejére szögelte, mint egy orrszobrot. Az aprócska bárka vitorlája vékony volt és hegyes, így nemes egyszerűséggel rádobálta a hullákat, a karó tetejére pedig egy hínárkoronás fej - Bionbir Thusk feje - került.
Egy négy tagú osztag kíséretében útnak indította a hullaszállító hajót, az embereknek egyszerű feladatuk volt, a korábban kérvényezet húsz krakkorakki fogolyt száz méterenként fel kellett akasztaniuk egyet. Minden egyes akasztófa alá a következő üzenetet szögelték.
"Árulók vagyunk, névtelenek, néptelenek. Tömegsír az otthonunk."
Valamint egy megtépázott Krakkorakki zászlót. Hector ezt követően kétfelé osztotta a flottáját, tizenöt hajóját szabadon eresztette, de a legjobbakat a közelben marasztotta, hogy elfogják a később érkező hajókat. Mielőtt ő maga távozott volna, a következő üzenetet küldette Greenhill új urának.
"Én már megvásároltam a becsületem, most te következel. A halkirály Riverguardban tanyázik, füstöld ki és hozd el Lancel nagyúrnak, élve s sértetlenül, hogy egy nép bűneiért feleljen."
A távolodó hajóról még vissza tekintett a művére, legszívesebben lefestette volna, de se festeni nem tudott, se ideje nem volt rá.
/Utólag láthatóvá tettem az előző Hector reagot./ |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 14:11:41 GMT 1
Ashera Naemeris
Csöbörből vödörbe. Alighogy elfogtak az északiak és bezártak egy várba azt máris megostromolták és elfoglalták a Krakkorakiak. Ez hihetetlen balszerencse. Pláne, hogy néhány katona amint meglátnak rögtön rádrohannak és megpróbálnak magukévá tenni hiszen gyönyörű félelf leánnyal ritkán szeretkezhet az ember. Már épp lefognának mikor egy tiszt jelenik meg és őrjáratra parancsolja őket. Hálás lehetnél a katonának egész addig amíg az fel nem ismer.
-Te kevinei szajha. Most velem jössz!- A hajadnál fogva rángat fel a Krakkoraki zászlós hajóra és az akolitával eggyütt az uralkodó elé vet.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 14:39:45 GMT 1
Gretter Eierdrake, Ismae Sorna
Gretter szemszögéből:
Mielőtt kénylembe helyeztem volna magam. Lementem a foglyaimhoz.
- Bocsánat a kellemetlenségért, de fontos terveim vannak önnel Lady Ismae. - mondom lágy
hangon.
Közelebb hajolok hozá és jobb kézzel végig simítom az arcát.
- Nagyon bájos. Nem tudom szó nélkül hagyni a szépségét. Nem volt még dolgom félvérrel.
- meg érintem a füle hegyét. (amibe az beleborzong hiszen az elfeknek érzékeny pontjuk a fülük) - De ne féljen semmi olyat nem teszek már amit nem akarna.
Élvezzék az utat, mert első kézből tekinthetik meg Krakkorakot. -mosolygok rájuk majd távozok.)
Gretter Eierdrake, Ashera Naemeris
Gretter szemszögéből:
Flottád másik fele kissé lemaradva ugyan de utánaered a többi hajónak. Szükség is van rá, hiszen a gazdag zsákmányt mind haza kell szállítani.
Hamarosan utatoknak is indultok. Mikor az egyik tiszted egy érdekes felfedezést vet eléd. Pontosabban kettőt. Két női fogoly. Egy hófehér hajú elf. Nyilván egy akolita. A másik egy féelf Láttad már és hallottál is róla.
Ez bizony Mace Lancel drága fattyának a testőre. Azt beszélik, hogy áruló és a kevineiek égen földön kerestetik. Még hasznos lehet. De miért utazik egy akolitával?
A faggatás nem folyik soká mert beront egy őr:
-Felség. Ezt lárnia kell!
Gretter Eierdrake
A foglyok faggatása közben ismét érkezik egy őr.
-Felség. Ezt lárnia kell!
Kirohansz a fedélzetre és rögtön meglátod, hogy nem is olyan messze előttetek óriási füstfelhő emelkedik az égbe. A Fyr öböl lehet. Bionbyr csapatai fosztogatnak vagy harcolnak. Esetleg az elfek erdeje még mindig lángol. Kitudja?
Az utóbbi gondlatodat egy kis részlet töri meg. Valaki száz méterenként embereket akasztott a fára. Alattuk pedig tábla amin a következő áll:
"Árulók vagyunk, névtelenek, néptelenek. Tömegsír az otthonunk."
Felismered őket. Ezek Bionbyr emberei. Kiváló harcosok voltak. A Fyr öböl már nincs messze így a hajóid teljes gőzzel belerohannak a csata helyszínébe.
Már órák teltek el de pontosan látszik mi történt. A mocskok csapdát állítottak és vártak rád. Olajat öntöttek a folyóra majd meggyújtották. De a hír nem terjed elég gyorsan ehhez.
Nem itt valószínűleg már állt a csapda mikor elindultál Tenevából. Ezt előre elkészítettették Binbyrék meg belefutottak.
A hajóid biztonságban kiérnek a Fyr öbölbe. Égett fa és hús szaga terjeng mindenfelé. Ekkor pillantasz meg a messziben egy Bulker lobogót. Egy háromárbócos hadihajón lobog. Párszáz méterrel arrébb pedig mégegy de ez a Lancelekét viseli. Ökölbe szorul a kezed de nem biztos, hogy támadni kéne. Bár az ellenség szítszórt nem lehet tudni pontosan hányan vannak. Lehet, hogy ők is csak tizen de lehet, hogy kétszer annyian.
Bölcs királyként kell döntened.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 8, 2016 15:49:40 GMT 1
Rubint és én is izgatottan vártuk, hogy végre elérjük Greenhill várát. Persze amint közelebb értünk kezdtem kételkedni abban, hogy egyáltalán jó irányba megyünk-e. Sajnálatos módon a kocsis eloszlatta a kétségeim és tényleg ez a legnagyobb jóindulattal is csupán szemétdombnak nevezhető lepratelek vált a tulajdonommá. Úgy gondoltam, hogy az öreg Hammerfield nyilván nem költött túl sokat a környékre, és inkább magával és a várával foglalkozott, viszont amint megpillantottam az erődítményt, erős késztetést éreztem arra, hogy a pokolba küldjem Macet, amiért egy ekkora kupac szar felügyeletét bízta rám. Halk szitkozódás közepette vonultam be a várba és amint találtam egy irodának alkalmas szobát, máris elkezdtem szórni a parancsokat az új zászlók megvarrásáról, a vár kipucolásáról és a drága holmik eladásáról. Az utóbbiból szerzett pénzt mind a vár környékének rendbe hozásába és a sereg felszerelésébe fektettem. Még egy üzenetet is küldtem Wolfnak, hogy hozassa minden holminkat erre a szemétdombra. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy itt hagyom ezt a koszfészket, de végül úgy döntöttem ,hogy ha addig élek is, akkor is rendbe teszem. Szóval kénytelen voltam kölcsönt kérni Macetől... Szó mi szó, nehezen vettem rá magam, de egyszerűen muszáj volt. Az öreg Hammerfield valami embertelen módon szétbarmolta az egész helyet.
Két nap telt el.
A környék legjobb páncélkovácsa és szabója már kis híján készen voltak az új páncélommal. Könnyű lemezvért matt felszínnel és kényelmes fekete szövet- és bőrruhával. Nem védett túl sokat, viszont könnyű mozgást biztosított és a megjelenésemen is sokat javított.
A legjobb fegyverkovácsot új feladattal láttam el. Egy könnyű, de mégis erős egykezes kardot kovácsoltattam vele, a pengét pedig sötét acéllal vonattam be, hogy a fény ne csillanjon meg rajta, pont mint a páncélomon. Hiába lettem nemes, nem állt szándékomban szakítani az orgyilkos életmóddal.
Végül érkezett egy üzenet. Greenhillben töltött időm alatt hallottam arról, hogy a krakkoraki flotta megsemmisült, és arról is, hogy Riverguardot elfoglalták azok a szakállas barmok ezzel foglyul ejtve "szívem választottját," de arra nem gondoltam, hogy még maga Krakkorak királya is a várban tanyázik. Széles vigyor görbült az arcomra a levél olvasása közben, aztán hozzáláttam egy másik megírásának.
"A folyó őre rád vár."
Ismertem Wolfot eléggé ahhoz, hogy tudja mire gondolok. A seregemet a krakkoraki pusztítás miatt kénytelen voltam ütőképessé tenni. Persze a felszerelésük látott már jobb napokat, de igyekeztem a legjobb kiképzésben részesíteni a katonákat. Persze fél napra még szükség volt, hogy tizenötezer embert fel tudjak készíteni egy másfél napos utazásra, majd egy várostromra, de amint végeztünk útnak indultunk Riverguard felé. A folyó elég veszélyessé vált, ezért úgy döntöttem, hogy a szárazföldön keresztül megyünk. Már minden készen állt, mikor egy lovas mellém vágtatott. Vörös páncélban volt, hosszú szőke haját pedig a szél lobogtatta. Ely volt az. Furcsa, velünk utazott ide, de ez idáig nem igazán találkoztam vele.
- Nocsak?Beszállnál a buliba?
Vigyorogtam rá, majd parancsot adtam az indulásra.
***
Ujjaim folyamatosan doboltak a nyergen. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni, de szerencsére Rubint felbukkant azzal a néhány felderítővel akit vele küldtem. Illetve egyel többen voltak mint ahányan elmentek.
- Mi hír a várról?
- Megelőztek minket. Erlena Frostforge seregei már a várat ostromolják.
Orrom alatt elmormoltam egy halk szitkot majd parancsba adtam a táborállítást. A biztonság kedvéért az ügyesebbek azt a feladatot kapták, hogy hegyezzenek ki annyi vastagabb fadarabot amennyit csak tudnak, hogy karókból álló falat képezzünk a tábor köré. Végül odafordultam legrégebbi barátom és egyben egyik tanítóm felé.
- Jó újra látni Wolf.
- Mikor utoljára láttalak csak egy kém voltál, most meg egy sereg élén állsz. Szép.
- Épp erről akartam veled beszélni! Vegyél fel valami rendes páncélt aztán szedd rendbe ezt a csürhét. Mutass meg nekik minden trükköt amit csak tudsz. Lehet, hogy megvárjuk amíg az ostrom véget ér, de az utána következő csatában szeretnék minél kevesebb embert veszteni.
- Számíthatsz rám. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 16:57:47 GMT 1
Garett Ahogy az embereid kipihenik a hosszú utat megfigyeled, hogy a várostrom már véget ért mikor ideértetek. Sőt mintha el se kezdődött volna. Sehol egy krakkorraki hulla vagy egy hajó roncsa. Lehet, hogy a király már elhagyta a várat és Erlena csapatai csak úgy bemasíroztak az üres erődbe? Miközben gondolkozol, kürtszót hallasz. Megismered a Westerly ház jelét és az érkező katonák elé sietsz. A sereget egy bajszos férfi vezeti. Rögtön felismered benne Lord Laendrot a Westerlyt a ház fejét és földjeinek tulajdonosát. -Üdvözöllek Lord Drawen. Még nem találkoztunk, de gondoltam segítek kiűzni ezeket a mocskokat a szomszédból. Tízezer embert és csónakokat hoztam, hogy biztosítsam az ostromod sikerét. Továbbá gondoltam meglátogatom Lady Lancelt is hisz mikor legutoljára láttam még kisgyermek volt és úgy hallottam veled jött a csatába. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 8, 2016 21:32:46 GMT 1
Mikor Rubint részletesebben is beszámolt a történtekről, elfogott egy furcsa és mégis ismerős érzés. Valami bűzlött. De valami istenesen. A vár bástyáin már az őrült északi szuka a lobogóit fújta a szél, viszont egy átkozott krakkoraki vagy északi hullát sem találtak. Még egy istenverte hajóroncsot sem. Eierdrake ilyen könnyedén felhúzta a nyúlcipőt és elhagyta a várat? Elég valószínűtlennek tűnt az egész. Legalábbis azok az idióta tengeri barbárok, ennél makacsabbak. De ha ez még igaz is, akkor sem foglalhatom vissza csak úgy az erődöt. Háborút vívunk Krakkorakkal. Nem lenne tanácsod éppen most magunkra haragítani Erlena Frostforge-ot is.
Ekkor egy újabb sereg toppant be. Ahogy elnéztem ők is Kevineinek tűntek. A címert elnézve a Westerly ház katonái lehettek azok. Furcsa, én azt hittem Mace rajtam kívül az összes nemese seregét maga mellé hívatta.
- Már csak te hiányoztál a boldogságomhoz...
Morogtam az orrom alatt, majd nyájas mosolyt erőltettem az arcomra. Ezzel köszöntöttem Lord Leandrot.
- Örvendek a találkozásnak Lord Westerly! Sajnos most nem érek rá társalogni, ugyanis elő kell készítenem az ostromot. Kérlek addig beszélgess Lady Lancellel.
Ezzel megfordultam és sunyin rávigyorodtam Elyre, majd Rubint és Wolf társaságában tovább álltam.
- Gyanús nekem ez az egész. - Szólt Wolf.
- Tudom. Rubint, kérlek figyelj oda Lord Westerlyre!
- Találhattál volna sármosabb nemest is...
- Nem erre gondoltam... Csak tartsd rajta a szemed! Bár ha gondolod, némi információ reményében, még azt is csinálhatod.
Rubint halkan felkuncogott, majd eltűnt az épülő sátrak "erdejében."
- Wolf, kezd el kiképezni az embereket, és közöld velük, hogy ne nagyon barátkozzanak Westerly embereivel... - rövid szünet - Ja és még valami! Ashera meglépett az akolitával együtt és magára hagyta Elyannat... Ezzel hivatalosan elárulta a Lancel házat, meg ilyesmik. Küldj utána kémeket aztán ha végeztünk ezzel a nyomorult ostrommal te magad fogod levadászni azt a nőt. Lehetőleg élve hozd elém, de ha túl makacs, elég az is ha a fejét egy karón nyújtod át.
- Rendben... És te addig mit csinálsz.
Szélesen elvigyorodtam, majd az arcomra húztam fekete köpenyem csuklyáját.
- Körülnézek odabent. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 22:22:07 GMT 1
jXMu4eZQ1-9 1-9
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 8, 2016 22:36:24 GMT 1
Garett
Az éjszaka alatt átúszol a túlpartra szemügyre venni a helyőrséget. Tízezer katona mind a Délparti sikoltók törzséből. Rosszul sült el Ismae levelének meghamisítása. Most emiatt egy kétszer akkora sereggel kell szembenéznetek.
Zavartalanul jutsz át a túloldalra bár az őrség sűrű. Látszik, hogy tudják, hogy ott van a te sereged is a túloldalon.
Sikerül feljutnod a falra, de semmi arra utalót nem látsz, hogy mit csinálnak itt Erlena emberei. Látszólag csak várnak. Néhányan mintha elkezdték volna a várat javítani, de ez minden. Csak várnak. De a franc, tudja mire. Nagyjából kétezer ember a várban és a maradék körülötte. Ebből pusztán ezer lovas. Látszik, hogy a vár elfoglalására készültek.
A sereg parancsnoka egy a klán vezetői közül nem ismered fel az arcát de kemény csávónak tűnik.
Ahogy visszatérsz a táborba Rubin rögtön biztosít róla, hogy ez ténylegesen Lord Westerly. A Bal heréjén található megharapott patkányt mintázó anyajegy jól kivehető és dörzsölésre sem jön le.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 9, 2016 3:29:47 GMT 1
Dobtam valami másra is:
pA4aV6aG1-41-4
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 9, 2016 3:48:59 GMT 1
Gretter Eierdrake
Nincs választásod. Ha a flottád előző része a lángok martalékává vált, akkor meg kell, ragadnod az alkalmat a lelépésre mielőtt még újraélesítik a csapdát.
Óriási szerencséd van és hátszelet kapnak a hajóid így a sebességetek óriási. Ám ahogy egyre törtök, előre a hullámokon rájöttök, hogy körülvettek benneteket. Húsznál is több Kevinei hajó maradt hátra szétszóródva az öbölben, de jól ellenőrizhető láncot alkotnak két sor vastagon.
Körülvettek titeket és egyre közelebb érnek. Az ostromfegyverek és a nyilak is röpködnek a hajók felett.
Egy nagyobb Bulker hajó bevág a konvojod közepébe és kettészakítja a flottádat négy hajót levágva belőle. Azok ugyan a hajók elejére szerelt kosokkal belecsapódnak, de fenn is akadnak rajta. A Kevineiek pedig szép lassan körülveszik és elárasztják őket.
Te könnyen lerázod az üldözőidet maradék hajóddal, de a távolból még hallod a hátramaradt négy hajó kapitányának kiáltását.
-MA ESTE A TENGERISTEN CSARNOKÁBAN VACSORÁZUNK. VIGYETEK MAGATOKKAL MINNÉL TÖBBET A MÁSVILÁGRA.
Jól ismerted az öreg Crustert a féllábú harcost. Régebb óta hajózott már, mint bárki a flottádban. Nagy harcos volt és egy igazi túlélő. Megérdemelte a dicsőséges halált. Tudtad, hogy annyi Kevinei mocskot fog magával vinni a pokolba amennyit csak az utolsó lélegzetvételéig meg tud ölni. Nincs dicsőbb halál egy magafajtának. Igazi Krakkoraki volt. Oly régóta harcolt már, hogy még az ellenségei is ismerték és félték őt. Most pedig szembenézhettek a féllábú ördöggel.  |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Oct 9, 2016 4:00:43 GMT 1
Hector Bulker fél nappal az öböl elhagyása után híreket kapott egy levél formájában a hátrahagyott hajóktól. Jó és rossz híreket is tartalmazott.
„Lord Hector Bulkernek
Én Ron Wekler az Üvöltő medve és a hátrahagyott flottád parancsnoka hírekkel szolgálok számodra:
Órákkal távozásod után maga Gretter Eierdrake is megpróbált kitörni a Fyr öbölnél. A hadiszerencse neki kedvezett és erős hátszelet kapott így csak kevés kárt tudtunk tenni a hajójában mielőtt gyáván megfutamodott.
Ám hátrahagyott négy hajót melyek ugyan használhatatlanná tették az egyik kiváló hajónkat mind a mi kezünkre kerültek. Így négy újabb hadihajót tudok neked ajándékozni jó uram. Továbbá a jó hírek közé sorolandó, hogy az egyik elfoglalt hajó kapitányaként szolgált a „Féllábú ördög” néven elhíresült kalóz, aki már több mint ötven éve rabolta és pusztította országunkat. Ám ezt a parazitát levágtuk és a vízbe vetettük legénységével együtt.
Tisztelettel Ron Wekler kapitány”
|
|
