Marvel's Sirens

Gyakorlatilag felfogni sincs időm, hogy mi történik, mikor Thena átölel. Azt érzékeltem, hogy rémálmai vannak, azt az eddigiek alapján is tudtam, hogy nehéz élete volt, és nagyon sok démon maradt belőle, amiket általában azzal fojt le, hogy másokat gúnyol. Azt hiszem ezért is nem akadtam ki teljesen a dolgon... meg azért is, mert hajlamos vagyok egyszerűen nem túlságosan törődni semmivel. Amíg talpon vagyok, megoldom a dolgaim, és kicsit még élvezem is az egészet, addig minden rendben. Thenával pontosan ezért jól elvoltunk egymás mellett. Én néhol megpróbáltam kihozni belőle egy nevetést, ő pedig talán, lépésről lépésre kicsit kevésbé rühellt.
De az ölelésre nem számítok, és elsőre kicsit le is fagyok tőle... amikor már egészen nedves a pólóm a könnyektől, és Thena csak erősebben szorít, akkor jut el az agyamig, hogy reagálni kéne, szóval esetlenül átkarolom, és megpróbálom simogatni a haját, hogy megnyugodjon.
Azt hiszem, az ilyesmi segíteni szokott...
- Hé... álom volt, oké? Nincs baj, tudom, hogy veszélyes vagy mint az átok, de eddig nekem sosem ártottál vele... csak... nyugalom, rendben?

Bólintok és visszamászok a sárkányra. Figyelmesen hallgatom. Na basszus… Hogy őszinte legyek… Szép és jó, hogy így harci puccba vágtam magam, de… lövésem sincs, mit csináljak. De komolyan… Hogyan győzzek meg valami nagy sötét mágust, hogy álljon az oldalunkra? Nem vagyok én ehhez elég képzett, vagy okos… Hiába a sorozatok… De valamit muszáj tennem.
Ahogy megérkezünk a sárkányt követem, mígnem egy hangot hallunk. Áh, a tipik jóképű rosszfiú, akiért a nők olvadoznak, holott nem kéne, mert shady. Mondjuk a háttere lehet, hogy érthetővé teszi és emberibbé, vagy totál más képet mutat magáról és valójában egy jó ember, vagy legalábbis antihős… Öhm… mondott valamit? Asszem mondott valamit. Mit mondhatott? Igazából sejtem…
- Öhm… szép rejtekhely… Olyan… nyugtalanító és füstös az aurája. – Hogy a túróba kell ijesztő mágusokkal tárgyalni? Miért segítene nekünk? - Öhm…
Na jó, Qie, szedd össze magad! Te vagy A Panda Harcos! Nem lehetsz holmi nebántsvirág! Életek múlnak rajtad! Nem cseszheted el! Mély levegőt veszek. Kihúzom magam.
- Azért jöttünk, hogy lezárjuk a jelenlegi konfliktust. De ehhez szükségünk van a segítségére.
Túl naiv vagyok? Meglehet. De hé, itt az oldalamon egy bölcs sárkány… Csak kihúz a csávából. Ugye? Ugggye?

- A tartalék póló nem nagy dolog. És férfiből vagyok, tudod... széthagyott zokni és társai... - vonom meg a vállam. Na jó, a zoknit pont nem szoktam széthagyni, az elvándorol a szennyeskosárig. De a könnyes pólóval még ki tudok békülni.
Amikor viszont megjegyzi, hogy ne menjek vissza a kanapéra, elég biztos vagyok benne, hogy kicsit azért arcomba szökött a vér. Egy dolog flörtölni egy életveszélyes nővel, és egy másik, ha furcsán komolyan veszi... a dolgon pedig nem sokat segít, mikor magyarázni kezdi, hogy nem úgy érti. 
- Izé... igazából lehet, meg... - mit is mondtam arról, hogy gimi óta nem voltam ennyire szerencsétlen? Megvakarom a tarkómat. - Rendben. Ha gondolod...
Jobb lehetőség híján takaró nélkül felkúszom mellé az ágy másik felére, és félreteszem a szemüvegem.

Blabla, világönmagábólkifordítás blabla... Hééé! Miért foszlik a jele... Úgy megcsap a fejfájás, hogy csak na. Annyi minden kavarog előttem. Bakker, egy matekórát nem bírtam követni, nem, hogy ezt... Aztán meg valami hang valami Korona Harcost emleget. Mittomén, ki az. Csak megjelenik majd, amikor a mesélő úgy dönt... Izé a felsőbb hatalmak úgy határoznak, hogy kell mellém valaki, aki kihúz a pácból, mert Wong megint bubble teázik...
Kótyagosan nyitom ki a szemem. Áh, a fancy ágynemű. Mint akin átment egy úthenger úgy érzem magam. Laposakat pislogok. Lábammal próbálom megvakarni a viszkető hátsófelem. Majd valamibe ütközök. Áh, Heart. Tényleg, plüss maci voltam az éjszakára. Megvakarom a másik lábammal a másik oldalam (ahol ugye szintén viszket), majd lehunyom a szemem. Ekkor káosz. Heart is felébred.
- Csak a szoki káosz. Hunyd le a szemed, aludj tovább, hátha eltűnik.
Ha Heart kirugdos az ágyból (akár fizikailag, akár képletesen), megpróbálok magamnak valami elfogadható külsőt varázsolni. Persze ember alakban. Aztán annyi bambuszt szedek magamnak, amennyit nem szégyellek. Tehát sokat. És ha találok egy hátizsákot, akkor azt is teleszedem. Nem hinném, hogy ez az üvöltözés lenne a reggelihez való hívó szó. Vagy fura a helyi kultúra. Az is lehet.

A trónterembe invitálnak minket, ahol újra egyesül a kis csipet-csapatunk. Hm... Ő gondolom az arany szekér sofőrje, aki túl régóta várja, hogy ideérjünk. Szeretné letudni a munkáját. Szeretne minket haza vinni. A Földre. Békésen. Anélkül, hogy... Oké, ezt én se hiszem el. Megint olyanba sodornak minket, amihez semmi közünk. Remélem azért dimenziót kell hozzá váltanunk. Anélkül nem lenne az igazi. Na de várjuk ki a végét. Na mit mondtam! Most komolyan nem kapunk reggelit? Hisztiznék ezen, ha épp nem egy bambusz rudat ropogtatnék az orrom alatt. Ha bárkit is zavar, a tiszteletlenségemért akár haza is küldhetnek. Talán túlélem valahogy...
- A kedves mesterünk rohadt sokkal tartozik nekünk... - motyogom Heartnak.
Végignézek a vendéglátóink arcán. Főleg Lokiéról próbálok valamit leolvasni. Akkor most ő kivel is van?

Kor: 19
Nem: nő
Magasság: 160 cm
Faj: ember
Foglalkozás: egyetemista

Kinézet: Alacsony, vékony lány, fiúsan rövid barna hajjal, barna szemekkel, világos bőrrel és szeplőkkel. A divatot nem igazán követi, főleg a kényelmesség alapján választja meg a ruhatárát. Hacsak nem különleges alkalomról van szó szinte biztos hogy farmerban és túlméretezett pulcsiban találod.

Képesség: Random időközönként látomások formájában belelát a jövőbe. A látomások általában elég rövidek, alig egy-két “jelenetig” tartanak és nem feltétlenül lehet megmondani egészen pontosan mikor következnek be, vagy azt, hogy bekövetkeznek-e egyáltalán. (ez utóbbi abból adódik, hogy a látomások az adott pillanatban valószínű jövő darabkái, ami igen változékony lehet)


Wren Murphy egy teljesen normális, egyesek szerint egyenesen unalmas, britt fiatal volt. Egykének született egy felsőközéposztálybeli családba. A szülei 6 éves korában elváltak, később mindketten újraházasodtak két mostoha és három féltestvért eredményezve. (Apu 2 mosti + 1 saját, anyu 2 saját.)

Az iskolában a természettudományokból közepes, humán tárgyakból jó eredményei voltak. Rövid ideig járt karatézni, de csak a sárga övig jutott, mert más elfoglaltságok miatt nem maradt rá ideje.

A dolgok azonban nagyjából két éve érdekes fordulatot vettek…
Egyszerű hullócsillag nézésnek indult. Mikor Írországban volt az unokatestvérénél kimentek egy, a srác házához közeli mezőre annak néhány barátjával és sátrat állítottak. Még nem vette kezdetét az égi jelenség mikor Wren úgy érezte kicsit fázik és bement a sátorba a pulóveréért.

Éppen a táskájában keresgélt mikor meghallotta, hogy hívják, elkezdődött a meteorzápor, indult is volna vissza gyorsan a többiekhez, akik néhány méterrel odébb, egy pokrócon ültek, de kilépve a sátorból a körülötte lévő levegő felmelegedett és megtelt csillogással. Az egész mindössze pár másodpercig tartott, Wren akkor azt gondolta csupán képzelte az egészet, megrázta magát és csatlakozott a társaihoz.

Egy héttel később kezdődtek a látomások. Először csak éjjel jöttek, ködösek voltak és álomszerűek, még közeliek és viszonylag pontosak. Sokáig csak de ja vu érzést okoztak, nem tűntek olyan dolognak amivel érdemes lett volna komolyabb mértékben törődni ám az idő elteltével élesebbek, valóságosabbak lettek és nyilvánvalóvá vált hogy többek egyszerű véletleneknél. Hamarosan viszont egyre távolibbak és bizonytalanabbak is lettek.

Wren ennek eredményeképpen amennyire tud mindenre felkészül, bazinagy "anyatáskával" jár amiben az egész hétköznapi dolgok mellett, mint a zsepi, toll vagy rágó, találhatóak például külföldi pénzek, fényrúd, kréta és egy rozoga plüssnyúl is.

Nagyon nem szereti a képességét és szeretne megszabadulni tőle, de retteg milyen formában találna rá a megoldás. Az egyetlen akinek mesélt a dologról az az unokatestvére.


Trivia:
- A Paraworm név az unokatestvérétől származik és eredetileg becenév akart lenni. A “paranormal” és a “bookworm” szavak összevonásának eredménye. Wren nincs oda érte.
- Eleve sem rajongott az orvosokért, de mióta megjelent a képessége egyenesen irtózik tőlük. Ez főleg az egyik látomásának köszönhető és annak, hogy nem tudja esélyes-e még a bekövetkezése.
- Enyhén paranoiás, de határozottan tagadja.
- Kényelmetlenül érzi magát zseb nélküli ruhában.
- Szereti a kötött dolgokat, kesztyűket, sapkákat és pulcsikat, sokat is visel ilyet.

Eredeti polgári név: Daniel Knight



Becenevek: Sky, Dan, Danny


Hősnév: Skyknight (vagy röviden csak Sky)


Faj: Sárkányember


Kor: 27 éves


Személyiség: Meglehetősen cinikus jellem, aki humorral leplezi a saját gyöngeségeit és kineveti a saját szerencsétlen sorsát is. Viszont a lelke mélyén vágyik a szeretetre, a nyugalomra, sőt mások segítésére, de nehezen nyílik meg és megválogatja, hogy kiben bízik meg, különösen a Hydra árulása után.



Külső: Egy kék sárkány antropomorf változata áll előtted, bár izmos, edzett testalkata van, különösen az ügynöki múltja és a génkísérlet miatt. Szeme színe zöld, szárnyain a hártya belül aranysárga, akárcsak a haj vagy szőr, ami fejtetőtől tarkóig követi a gerince vonalát, majd miután a hátán ez megtörik, folytatódik a farkán egészen annak hegyéig.


Képesség: Sárkányként jól bánik a tűzzel, képest azt megidézni, de akár fegyvert is alkotni belőle, e mellett a S.H.I.E.L.D-es múltja miatt bármilyen lőfegyverrel kiválóan bánik. A szárnyaival úgy száz kilométer órával képes repülni, és harcművészetek terén is jeleskedik. Sárkányként természetesen tüzet okádni is képes.




Előtörténet:


Daniel Knight egy átlagos amerikai srác volt, aki csatlakozott a S.H.I.E.L.D.-hez. Példaképe Coulson és Fury ügynök volt a kezdetektől fogva, úgyhogy csatlakozott az ügynökséghez, az Alpha Team-ben szolgált, így jártas a különleges fegyverek terén. Különben is a kütyük és a szuperfegyverek megszállottja volt, de a hősök iránti rajongása is közrejátszott a pályaválasztásban. Mikor a Hydra lelepleződött, Daniel-t elfogták, aki akkori szerelme miatt nem akart meghalni a SHIELD-ért. A Hydra ügynökök egy idegen sárkányfaj génjeit használták fel, hogy kifejleszék a tökéletes szuper katonát a Dragon Project nevezetű kísérlet keretein belül, de ereje hamar túlnőtt a fogva tartókén, és mikor megtudta, hogy szerelmét, Lisát a Hydra ügynökei egy összecsapás során megölték, bosszút esküdött.


A szökése során számtalan kütyüt, fegyvert, sőt egy egész taktikai felszerelést is lenyúlt a Hydrától, hogy vadászhasson rájuk, így van egy gépfegyvere és egy hőálló, lövésálló páncélzata is, amiket az akcióihoz visel szuperhős köpeny helyett. Kezdetben vadászta ellenfeleit, immár antropomorf sárkányként élve az életét. Szokatlanul erős képességekre tett szert. Nem csupán a fizikai ereje növekedett meg, vagy repülni vált képessé, de tüzet is tud okádni, sőt a kezéből is lángokat fakaszt, ha az szükséges. Irtózatos pusztítást végzett a Hydra sorai közt bosszúja során, mígnem ártatlanok sérültek meg. Egy ilyen akció során futott össze Doctor Strange-dzsel, és ott szembesítve lett tetteinek árával.


Vezeklés gyanánt Sky később a Strange Academy-n szolgált, és a fennmaradó idejét tanulással töltötte, miközben alantas munkát kellett végeznie Dr. Strange alatt. Megtanulta hamar, hogy a bosszúvágy semmi jóra nem vezethet, és ha sikerül elengednie a haragját, akár lehetne igazi hős is belőle, ahogyan annyi Marvel hős is megszületett már. Dan itt tanulta meg a spiritualitás alapjait is, mi több, tanult a mágiáról, aminek hála képes a tűzből akár kardot is formálni, amit tud használni is ellenségeivel szemben. Az itteni tanulás során vette fel a Skyknight nevet, utalva arra, hogy égen repülő védelmező,aki immár lovagiasan harcol a gonosszal, legalábbis ez a terv.


Na, meg nem ártana egy új nő sem, ha már a Hydra kinyírta a régit. Sky azóta a Doctor Strange-nél töltött idő alatt túltette magát a tragikus szerelmi viszályon, és keresi az igazit. Talán a szuperhősös hírnév majd segít – vagy nem, ki tudja.

Szükségem van két percre, hogy az egyébként még mindig végletekig kimerült agyam feldolgozza, hogy egy, Asgardban vagyok, kettő, nem egyedül aludtam, hanem Thena foglalja el az ágyam másik felé. És kiabál. És káosz van. Soha jobb ébredést, cserélem a vekkert. Hamar elkap az érzés, hogy a kontaktlencsét passzoljuk, ebből nem lesz értelmes reggeli készülődés, szóval csak kitapogatom a szemüvegem, és sikerrel az orromra teszem, hogy már lássak valamit. Nagyjából annyira van időm, hogy lerúgjam a takarót, és talpraálljak, mikor Connor és újdonsült barátnője (nos, igen, itt az illusztráció, hogy Thena hogy és miért kötött ki az én szobámban) berontanak. A vitában épphogy részt veszek, csak néha sikerül közbeszólnom, és nem túl meggyőzően védenem a tényt, hogy márpedig én úriember vagyok, aki nem használna ki egy ilyen helyzetet (tényleg nem túl meggyőző, ahhoz képest, hogy amúgy igaz...)
És kikötünk a Nagyteremben. Még mindig szemüveggel az orromon, egy elnyűtt pólóban, pont úgy festve, mint akit az ágyból löktek ki. Ja igen, és varázslónő előtt, annak a társaságában, aki kötelezett rá, hogy megöljem... amit még mindig ötletem sincs, hogy hogy hajtsak végre, vagy akár végre akarok-e hajtani... egyszerűen csodálatos.
- Ha tudom, hogy itt hősies bevonulás kell, rászánom az öt percet a kontaktlencsére... - motyogom idegesen, miközben közelebb lépünk a trónhoz.
Egyszer, egy szép álomban ha bárki bevonulást kér tőlem, geofizikai kérdést tesz fel, én pedig tudok majd válaszolni, és nem küldd el sehová hősködni. Csak egyszer örülnék egy ilyennek...

Jó végre kicsit lazítani. Már így is sok volt az izgalom mostanában. Eszem a szendvicsemet, amikor becsörtet a csapat. Eléggé megzavar a jelenség, de kezdetben csak ide-oda kapkodom a fejem, aztán egyszer csak elhangzik a kérdés. Igen, mit keres itt a fél x-men. Ezt én is szeretném tudni. Wong megadja a választ. Most már nem annyira érdekel a kaja, inkább félreteszem, és várom, hogy mi lesz ebből, hátha szétrúghatok néhány náci segget.
- Mondjátok, hogy a Hydra benne van! - néha nem tudom nem arra gondolni, hogy jól elverjem őket, de persze aztán észreveszem magam. - bocsánat. Tudom, nem út a bosszú - mondom meghunyászkodva, miután elhangzott a nevem.
- De persze náci hátsók vagy sem, örömmel segítek - mondom aztán. Nem szaporítom a szót, csak megfogom a partner kezét, aztán várom, hogy működjön a varázslat.
- Nyugi, ez a sárkány nem harap - mondom aztán a szöszinek. - Nők... - teszem hozzá halkan morogva, nehogy meghalljon, bár lehet, ez nem sikerült.
Mikor meglátom a kocsmát, kicsit megropogtatom a csontjaimat.
- Jó hely egy bunyóhoz vagy egy csapat Hydra ügynökhöz. Adok én nekik - mondom. Közelebb lépek az épülethez, és alaposan szemügyre veszem. Nem valami bizalomgerjesztő, de nem először járok már ellenséges területen.
- Na, akkor megyünk? - nézek a társamra. Szívesen átvizsgálom a helyet, még akkor is, ha csapda. Bármit megteszek, hogy visszahozzam a tanulónkat, bár jó lenne, ha nem Strange feltakarító embere...vagy sárkánya lennék. Nem érdekes, akár jön a társam, akár nem, én megközelítem a kocsmát.