Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 20, 2022 15:04:14 GMT 1
Pandus
-Hogy érted, hogy nem vagy démon.- Néz rád furcsán a démon aztán gyorsan észbe kap és ismét tisztelettudón lesüti a szemét.
-Nekem sem tetszene ha így neveznél még szép hogy nem tetszik a Panda Harcosnak.
-Te...
A tündér kezd el először válaszolni a kérdésedre.
-A démonok kezdték az egészet. Fellázadtak a mennyek ellen ami, ha nem lennek elég rossz már magában is, még meg is öltek egy csomót közülünk is.
-Sosem támadtunk volna a tündérekre ha nem álltak volna az utunkba. Hát nem látod hogy a mennyek csak játszanak veletek. Miért a te gyenge klánodat küldték harcolni ellenünk, ha tudták, hogy erősebbek vagyunk? És még így is. Mi adtunk esélyt nektek, hogy mellénk álljatok, de ti nem hallgattatok szép szóra.
-Nagy harcos megértem, ha nem tudsz rögtön dönteni a sárkány bölcs talán segíthet neked.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Aug 21, 2022 1:01:13 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Thena válasza valahogy nem nyugtat meg. Az, ahogy kifakad, hogy ő nem járt gimibe. Na igen, annyit azért tudok róla, hogy nem volt könnyű élete. Szánalmasnak és lényegtelennek érzem a saját piti kis problémáimat. És valahogy a legkevésbé sem hiányzik egy kifakadás, hogy "Andrew, mindenki legnagyobb baja legyen az életben, hogy a lúzer fejszámolós kölyök marad!" Amikor viszont magyarázni kezdi, hogy ő próbálkozik, és hozzak fel én témát, ha neki nem megy, kiürül az agyam és felsóhajtok. - Thena, figyelj... - remek. Belekezdtem. Ha eddig visszafordulhattam, mostantól szívás, ki kell bírni. Gyerünk Andrew, tudsz te lelkizni, ha egy bizonyos szőke tömegpusztító fegyver azt várja tőled. - Mi van, ha azt mondom, hogy most alig látlak? - ha értetlenkedik, hozzáteszem. - Úgy értem, totális homály az arcod - visszacsoszogok az éjjeliszekrényhez, és felemelem a kontaktlencsetartót. - Ezek, vagy a szemüvegem nélkül vak vagyok mint a denevér. Szerintem óvodáskorom óta. Éééés... - nyújtom el a szót. - Mielőtt elkezdtem futni, ami nem volt sok éve, szerintem egy tisztes botsáskán több izom volt, mint rajtam. Mellé sajnos, bár hülyének tűnök, meglepően jól számolok. Ez a gimi törvényei szerint egy felirat a fejemen, hogy "nyomd a vécébe, de legalábbis ignoráld." |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Aug 22, 2022 12:17:43 GMT 1
Türelmesen végig várom a sztorijukat, majd a végén felcseszem magam. Semmi közöm az egészhez és még ugráltatnak is? Hát eszem megáll... Tettettem volna magam hülyének...Nem arról van szó, hogy nem tudok dönteni, hanem, hogy nem is akarok... Nagyot sóhajtok.
- Menjetek ti a bölcs sárkányhoz. Ő biztosan többet tud, mint én.
Vajon jól gondolom, hogy a mennyek vezeti meg mindkét oldalt? Meh, nem is érdekel... Csak hagyjanak békén... Amúgy... Ha álmodok... Azt kívánom, oldják meg a nyűgjüket és hagyjanak engem békén. Ha kell, elképzelek egy cetlit, amit megírtam és ők elolvasnak...
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 24, 2022 18:08:22 GMT 1
Pandus:
-Nem lehet!- Válaszolják egyszerre. Aztán váltanak is egy gyors szúrós pillantást.
-Azt mondta egyikünkkel sem hajlandó beszélni amíg meg nem találjuk a nagy panda harcost.- Mondja a démon.
-De ha te velünk jönnél egész biztosan segítene.
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy a Bölcs Sárkány nektek segít majd?
-Már miért ne gondolnám így? Ő nem kegyetlen mint a te fajtád.
-Te...- Egy ideig még néznek egymásra szikrázó szemekkel aztán ismét rád néznek.
-Kérlek gyere velünk a sárkányhoz Nagy Panda harcos!-Hajolnak ismét a földig elötted és amíg választ nem kapnak, lehetőleg kedvezőt addig fel sem emelkednek.
Ugyan mindent megteszel hogy elképzeld az a cetlit ami kijuttat innen de az írás minden esetben alkalmatlan lesz az olvasásra, sose érzed elég jónak és egy idő után, vagy levéllé, vagy bambusz rügyé, vagy palacsintává alakul...
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Aug 29, 2022 7:43:04 GMT 1
Valahogy nem csodálom, hogy nem áll velük szóba... Továbbra sincs semmi kedvem ehhez az egészhez. Nagyon igyekeztem cetlizni, de sehogy nem jött össze. Ez az álom nagyon akar tőlem valamit. Ránézek a két lököttre. Itt térdelnek előttem. Hogy én ehhez minek kellek? Azt se tudom, ki a tököm az a Bölcs Sárkány és, hogy miért pont én kellek a dolgokhoz...
Még mindig térdelnek. Szegénykéim...
Magamhoz veszek egy bambusz rudat és szépen komótosan elrágcsálom. Basszus ezek tényleg komolyan gondolják, mert hajlongó térdelésben várakoztak továbbra is. Shaj, legyen...
- Jó, rendben, álljatok fel! Veletek megyek a Bölcs Sárkányhoz.
Mivel ez egy álom, úgy szeretnék dönteni, hogy el tudok vinni magammal néhány bambuszt. Így "lelkesen" várom az indulást.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 29, 2022 15:48:51 GMT 1
Pandus:
A két lány egy magas hegyhez vezet téged szerencsére álom lévén gyorsan feljuttok a tetejére még a magaddal hozott bambuszod sem fogy el. Ahogy elértek a lépcső tetejére egy barlang bejárata néz rátok. Hatalmas és a tetejére valaki egy díszített boltívet is kifaragott.
-Ki az már megint?- Zendül fel a sárkány mély visszhangzó hangja.
-Xue Yaling!- Kiáltja meghajolva a tündér.
-Xiao Qing!- Utánozza a démon.
-Elhoztuk a Panda Harcost.- Kiáltják egyszerre.
A barlangból szél csap fel, mintha csak a sárkány odabent sóhajtott volna egyet.
-Lépjetek be.- Mondja, szinte lemondó hangon a sárkány.
Odabent minden csillog a hótól és a jégtől, de szerencsédre nincs lélegzet elállító hideg. Kicsivel ugyan hűvösebb van, mint kint, de még éppen kényelmes. A barlang közepében valamiféle csarnokba juttok, nem láttok azonban senkit sem, a sárkánynak hűlt helye. Pedig a hangja alapján hatalmas lehet. Aztán egyszer csak valaki elkap téged és megcsípi az arcodat.
-Te lennél a panda harcos? Kisebb vagy mint képzeltem, de legalább aranyos az arcod.- A fiú aki elkapott mindenhol is csillog, aranyozott fehér ruhát visel amin még kristályok, (vagy jég) is vannak, és attól a perctől, hogy elkapott nem akarja elengedni a bundádat. Egy ponton már a hátadon fekve ölelget.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Aug 30, 2022 15:29:54 GMT 1
Így, hogy tudtam magammal bambuszt hozni, így egy fokkal barátságosabban vágtam át árkon-bokron a két lánnyal.
A hegyen aztán megszólalt a várva várt mély hang, ami szerint valami nagy bölcs lakozik itt. Valahogy mégis az az érzés leng keresztül, hogy tévedek. Ha valami nagy bölcsnek kellenék... Szerintem nem kellenék. Vagy csak az önbizalomhiány és a lustaság beszél belőlem? Lehet. Mindenesetre hamarosan megérzem, hogy valaki már megint van a hátamon, ráadásul az illető nagymamásan piszkálja az arcom. Rezignált melankóliával tűröm a taperolását. Legszivesebben ledobnám, de... Lehet nem kéne ujjat húzni vele.
- Jepp, én vagyok. Gondolom te pedig a Bölcs Sárkány. Örvendek a találkozásnak. Szóóóóval... Miért is kellek én ebbe az egész konfliktus kezelésbe?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 3, 2022 19:56:48 GMT 1
Pandus:
Ahogy megszólalsz végre kapcsol a sárkánynak, hogy talán túl nyomulós volt. Gyorsan hátrébb ugrik.
-Igen, igen. Most, hogy végre itt vagy nem játszok tovább, teljesen őszinte leszek. A Xiongmen, a pandák ősi törzse, ismert békeszerető és bölcs törzs, sokáig tartották a békét. Aztán a mennyek nyomására az emberek megtizedelték a démonokat, ennyira sokan vesztek oda, hogy a szektáik teljesen feldarabolódtak, ezért néhányan úgy döntöttek egyből a forrás ellen vonulnak. Mások pedig úgy döntöttek, hogy változtatnak a lényükön, elhagyják az emberek világát és békésebb módon fejlesztik tovább magukat. Mivel nyilvánvaló volt, hogy karizmatikus vezető híján a démonok nem fognak eljutni a felvilágba és elérni a mennyek kapuját, az elejétől fogva csak idő kérdése volt, hogy a két rend tehetetlenségében egymásnak essen. És most itt vagyunk.- Mutat körbe.- Megpróbálhattam volna meggyőzni őket, de nincs elég türelmem hozzá, ráadásul... mi sárkányok sokszor hirtelen természetűek vagyunk, nem hangzott volna tőlem túl hitelesen.- Ismeri be.- Így elővettem egy régi gyerekmesét a hős Xiongmen harcosnőről aki vér nélkül kivívta a békét a szektájában, majd felemelkedve a régi rend mesterévé vált. És létrehoztam egy próféciát a nagy panda harcosról.- Fejezi be önelégült mosollyal.
-Mi?- Néz maga elé a tündér.
-Az egészet csak kitaláltad?- Kérdezi a démon.
-Lényegében, igen.- Feleli még mindig rendkívül elégedetten mosolyogva a sárkány. A két lány kezd nyugtalan lenni erre folytatja, főlleg ha rajtad is ezt látja.- Tudjátok-e mikor válik egy legendából prófécia?-Teszi fel a kérdést.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Sept 8, 2022 18:22:11 GMT 1
Thena
Laposakat pislogva figyelem a srácot, ahogy belekezd. Aztán összeráncolom a szemöldököm, szóval biztosan mókásan nézek ki.
- Mi van? - szólok közbe, majd ahogy felfogom, az arcom is értelmesebbre vált. - Óóó! Már értem, miért éreztem valami furcsa, oda nem illő, nem természetes dolgot a szemednél... A kontaktlencséd volt akkor! Őszintén, most kicsit megnyugodtam, hogy nem valami furcsább... - magyarázom. - Úúú! Akkor van szemüveged? Megmutatod? Szerintem tök jól néznek ki azok a férfiak, akiknek szemüvege van... - gondolkodom el, majd realizálom, mit mondtam, szóval csak karbafonom a kezem és megforgatom a szememet. - Na, mindegy...
Ahogy folytatja, kicsit megsajnálom. Ő volt a tipikusan bántalmazott srác ezek szerint.
- Hé! - szólok hozzá kicsit kedvesebben magamhoz képest. - Szerintem nem ciki, sőt, jó dolog, ha valaki okos - mondom, majd elbizonytalanodom. Most akkor jó dolgot mondok? Ettől most jobb lesz neki? Aztán realizálok valamit. Mit érdekel engem, hogy érzi magát?!
Teljesen összezavarodom, szóval zavaromban kicsit karattyolni kezdek.
- Nem azért, csak ahol én nőttem fel, ott azért fontos volt az is, hogy erős legyen az ember, plusz okosnak is kellett lenni, szóval... Na, mindegy... - legyintek, majd megint egy hatalmasat ásítok, már tényleg alig vagyok magamnál. - Akkor megmutatod, milyen szemüveged van? Kíváncsi vagyok, milyen stílusút választottál.. Eskü, nem... Nevetlek... Ki... - mondom egyre lassabban, ha felveszi a szemüvegét és szól, akkor, azt még megnézem, különben elalszom.
Connor
Connor nem kifejezetten tiltakozik, de az biztos, hogy rendkívül zavarban van. Sőt, valószínűleg azért nem tesz semmit, mert köpni-nyelni nem tud hirtelen, nem hogy értelmes szavakat formálni. Bár sokkal szociálisabb, mint Thena, azért egyikük sem dúskált az intimebb pillanatokban, így a srác kivételesen teljesen tanácstalan, hogy mit tegyen.
Végül csak egy nagyot sóhajt.
- Oké, ez fura volt... És egyben jó? Azt hiszem... - nevet fel zavartan. - Na, ha kényelmesen vagy... Azt se tudod, miért zártak be vagy hogy kerültél oda? Esküszöm, érdekelni kezdett, mi történt veled... Szívesen segítek kideríteni, ha szeretnéd! - ajánlkozik, miközben kicsit félrehúzza a nő haját. Inkább ösztönös mozdulat volt ez, mint tervezett, s bár így nem csikizi az arcát, ez egy rendkívül kedves gesztusra is sikeredett.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Sept 9, 2022 10:25:16 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Kicsit felszalad a szemöldököm, mikor Thena a szemüveges férfiakról kezd hadoválni. Attól tartok, az agyára ment a kimerültség. Vagy valami megette az agyát. Esetleg valami őrült megszállta. Az biztos, hogy ez nem ugyanaz a nő, aki eddig inkább egy szörnnyel nézett volna farkasszemet, minthogy egy légtérben tartózkodjon velem. Aztán zavartan hadarni kezd, lényegében levegőt is alig vesz, sőt, még sikerül egy... bók (?) is kiszalad a száján. Biztos, hogy megőrült...- Na jó, ki vagy te, és mit műveltél Thenával? - kérdezem óvatosan, miközben zavartan beletúrok a hajamba. Tekintve, hogy nem is tudom rendesen kivenni az arcát, még elő is fordulhat, hogy valaki egyszerűen átvette a helyét, és most manipulálni próbál. Szép kis történet lenne. Idióta "szuperhőst" (hatszáz idézőjellel kéretik leírni, úgy pontos), megöltek asgardi hálószobájában, mert épp teljesen vak volt, és nem tűnt fel neki, hogy a partnere gyanúsan viselkedik... Végül azonban felsóhajtok, és felállok, hogy előtúrjam a szemüvegem. Rendesen utálom hordani, meggyőződésem, hogy hülyén áll, de még sokkal jobban utálok nem látni, szóval általában azért magammal hurcolom, ha valami történne a kontaktlencsémmel. Vékony keretes, elég modern darab, egyáltalán nem hasonlít már a gimiben hordott vastag, szögletes rémálomra, de még mindig bagolynak érzem magam benne. - Jól van, azonosítatlan idegen létforma, aki Thenának tetteti magát - huppanok le mellé a kanapéra. - Tessék, szemüveg. Szerintem az utóbbi öt évben te vagy az első, aki lát benne.  (Nem teljesen pontos kép, Andrew-nak ennél kerekebb arca, és hosszabb, sötétebb haja van, de a szemüveg nagyjából ilyesmi) |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 12, 2022 20:01:41 GMT 1
Én. Ezt. Nem. Hiszem. El. Komolyan ilyen gyökereket teremt a tudatalattim, vagy valaki szivat? Mondjuk abban igazam lett, hogy a mennyek a főgenyók, de... ja... a többi nem tiszta. Csak meredek rájuk.
- Nem, és nem is érdekel. Nagy mester vagy, viselkedj is úgy, oldd meg egy csettintéssel a nyűgjüket, hadd menjenek haza, engem meg hagyjatok békén. Béke! - intek feléjük, majd sarkon fordulok és elsétálok.
Vajon vissza tudok teleportálni a bambusz erdőbe? Az egy kedvemrevaló hely volt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Sept 18, 2022 17:23:07 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/b7/9b/40/b79b40828b81a04f60c7346de614db9b~jpg - Egy rohadt fáradt Thena, aki össze-vissza beszél... - motyogom durcásan és mielőtt bármi más kiszaladt volna a számon, gyorsan befogom ezúttal. Csak a szememmel figyelem a srácot, ahogy keres. Azt hiszem, pár pillanatra el is aludtam, de mikor lehuppan a kanapéra, felkelek.
Közelebbről is megnézem a srácot.
- Hízelgő... - morgom neki arra a részre, hogy én látom hosszú idő után először. - Amúgy szerintem tényleg nem áll rosszul... Nincs miért szégyenkezned miatta. Sokan biztosan irigyek, hogy ilyen okos vagy... Nem mindenki tanít egyetemen, sokan el sem jutnak odáig... - rántom meg a vállam, mintha engem nem zavarna, holott mindig is szerettem volna egyetemre menni. Csak mint minden normális ember.
Ahogy ezen gondolkodom, észre sem veszem, de szépen lassan el is aludtam. Végre pihenhetek. Vagyis pihenhetnék, ha csak egy idő után meg nem jelennének a rémálmok, ahogy általában szoktak. Na, ezért sem szeretek máshol aludni...
Pontosan tudtuk, hogy megint meg leszünk büntetve, mert nem úgy sikerült az akció, ahogy Zorandez akarta.
Az első pár embernél hagytam, hadd tegye a dolgát, de épült bennem az, hogy nem hagyhatom, hogy ezt tegye. Így a harmadiknál, mielőtt bánthatta volna az egyik társam (aki amúgy Connor volt, csak akkor még nem voltuk jóban), előre vetődtem és elütöttem a kezét, majd kirúgtam a lábát. Bár nem esett el, legalább a társam megmenekült. Szúrósan nézek a férfire.
- Mi lenne, ha nem csinálnád ezt?! - förmedek rá a férfire, de közben már tudom, hogy hatalmas büntetést fogok ezért kapni. Ő csak lassan, szadisztikus módon elmosolyodik.
- Mindig a jó kislány, igaz Lafléche? Nem tudod visszafogni magad, mikor hősnek kell lenni, mi? - kérdez vissza, ahogy lassan közelebb lép.
- Nem vagyok hős. Egyszerűen csak undorodom a fajtádtól... - fintorodom el. Körözni kezdünk egymás körül, a többiek félve néznek minket. Én is rettegek, hiszen tudom, hogy sokkal erősebb, mint én.
- Mégis te voltál az egyetlen, aki fellépett ellenem... De gyenge vagy még, csak az érzelmeid vezérelnek... Ez rossz Lafléche - mosolyog továbbra is gonoszan. - Meg kell tanulnod kontrollálni az érzelmeidet, bizony, és itt az első lecke! - mondja, majd felém lendül, én pedig gyorsan kikerülöm. - Nem is rossz, nem is rossz...
Újra és újra támadt, én pedig egyre jobban fáradtam. Néha én is visszatámadtam, de játszi könnyedséggel kikerült mindig. Aztán egyszer csak a puskájával hasba vágott, majd belém rúgott, én pedig nyögve a földre estem. Senki nem segített, Zorandez pedig leguggolt mellém.
- Ugye tudod, hogy baromi nagy büntetést fogsz kapni az engedetlenségedért? - kérdezi halkan tőlem.
- Miért nem ölsz meg, mint az első fiút? - kérdezem kihívóan, de közben rettegek, mire ő csak felnevet.
- Erős vagy Lafléche, ehhez kétség sem fér. Sok rejlik benned, én pedig be foglak törni... - ígéri nekem gonoszan. Én ekkor rántottam ki a kis késemet a csizmám szárából és megpróbáltam a nyakába szúrni, de gyorsabb volt, így csak a felrántott kezébe sikerült. Felüvöltött, majd annyira mérges lett, hogy addig rúgott, ütött, amíg el nem ájultam...
Mikor újra kinyitom a szememet, ismét Zorandez-t látom, de most idősebb. Fáradtabb. Csak mogorván odavetette, hogy öt percünk van elkészülni. Fogalmunk sem volt, merre megyünk, csak azt, hogy az erdő közepe felé. Zorandez nem mondott semmit, csak ment előre. Valahogy mindannyian éreztük, hogy fél, ezért mi is. Valami más volt. Valami a végéhez közeledett. Mikor megérkeztünk, majdnem néma csend volt az erdőben. Zorandez elmagyarázta, hogy mit is birtokol valójában és hogy miért tűnt el néha-néha. Meg hogy ma valaki más fogja megkapni. Rettegtünk, ahogy az ősi nyelven mondta a szöveget azon a lépcsős romon. Annyit tudtam, hogy Connor mellettem van és hogy bármi is legyen, ő neki túl kell élnie...
Aztán a szél süvíteni kezdett, tudtuk, hogy valami történni fog: s megjelent az Erdők Ura, az Élet és Halál Ura.
Életemben nem féltem még annyira. Megállt a romon, majd Zorandez-zel történni kezdett valami: sárgásak lettek az erei, majd ránk vetette magát, s a kezével, fogaival próbált szétmarcangolni minket. Én csak felsikítottam, majd megpróbáltuk legyőzni, de persze esélytelenek voltunk. Először meghalt az egyik társunk, majd a következő és... Zorandez valahogy újraélesztette őket, így ők is támadtak minket. Képtelen voltam elhinni, hogy ez történik. Még kevésbé volt esélyünk, s végül ketten maradtunk Connor-ral. Mikor őt akarták megölni, egy dolgot tudtam: nem hagyhatom, így közéjük vetettem magam, s mielőtt elért volna a támadás, a furcsa szerzet megragadta Zorandez-t, majd kitépte a szívét. A három másik, kontrollált társunk összeesett, de én csak Zorandez szívét láttam: mintha gyökerek nőttek volna ki belőle, mégis fekete, rothadt volt az egész, valami fekete- szurok-szerű folyadék folyt ki belőle. Mint az ember maga, annyira volt rohadt.
Végül a lény engem is megfogott, majd velem sokkal finomabban bánt: csak a mellkasomra tette a kezét, mire hatalmas fájdalmat éreztem, mintha kiszakadna a belsőm. És valóban ez történt: a mellkasom kinyílt, majd a lény közelebb rakta Zorandez szívét, mire megváltozott: az addig fekete, rohadt gyökerek új életre keltek és arany fényben izzani kezdtek, pulzáltak, új életre keltek. Soha életemben nem láttam annyira gyönyörű dolgot, mint azt az életet. A lény is megváltozott: a fekete, ijesztő alak lecsupaszodott, valami tiszta lény maradt belőle, aki arra vár, hogy a következő birtokos a döntéseivel új köntösbe bújtassa. S hogy ezúttal fekete, ijesztő, Halál Úr lesz belőle vagy az Élet Ura, az rajtam múlott...
Végül belém rakta a szívet, s én itt ájultam el... Majd feltűntek előttem az előző tulajdonosok. Volt, aki az Életet választotta, de a legtöbben elbuktak és a Halál lett belőlük... Végül feltűnt előttem az összes, halott társam képe, Zorandez, minden, ami történt és minden, amit várnak tőlem... Legutolsóként pedig magamat láttam: először normális lányként, boldogan Conor-ral, az Életet választva, aztán pedig fekete szemekkel, sötéten, egyedül, romlottan...
Észre sem vettem, de már jó ideje dobáltam magam az ágyban, először csak motyogtam, aztán kiabálni, sikoltozni kezdtem a rémálom miatt... Túlságosan is valóságos volt, én pedig nem akartam újból átélni ezt a sok borzalmat. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 18, 2022 21:45:49 GMT 1
Connor:
Madelyne felsóhajt.
-Nem...- Mondja halkan már-már álomba fúló hangon.- Mint mondtam semmire sem emlékszem az elötről, hogy felébredtem. Ha Connor még hozzá szólna valamit akkor csak a szája elé tartja az egyik ujját, hogy hallgasson, majd, nem törődve azzal hogy a srácnak mennyire kényelmes vagy kényelmetlen álomba merül. Ha Connor ez után is megszólalna és felkelti, felemelkedik egy kicsit a mellkasáról és ismét fölé hajol egészen közel.
-Egyezünk meg abban, hogy holnap mindent elmondok amit csak tudni akarsz, de most már aludjunk.- Tart egy kis szünetet amíg a férfi tekintetét pásztázza.- Hacsak...- Kezdi és megcsókolja Connort.
Pandus:
A két lány lefagyva mered rád miközben elindulnál a barlangból, már csaknem el is éred a kijáratot amikor egy hirtelen széllöket felkap és felemel a földről. Amikor ismét lenézel látod hogy egy hatalmas ezüstös színű sárkány hátán ülsz és ép a magas hegyek felet szárnyaltok. A szél szinte teljesen elsüketít, legalább is ez lenne a normális, ám mégis tökéletesen hallod a sárkány szavait, mintha csak ott állna melletted.
-A béke már nem opció magában attól tartok. A panda harcos történetét jó részt én teremtettem ám a konfliktus valós. Annak ellenére, hogy a mennyek urai kezdték mostanra messze túlnőt rajtuk. Kell valaki akibe a két fél megtalálja a hitét, valaki aki visszatereli őket az útra. Nem számít milyen bölcs vagyok, vagy mekkora a hatalmam, amíg számukra én vagyok a bölcs a sárkány, egy pontig hallgatnak rám, megkeresik azt aki megváltja őket, de azt nem hiszik el nekem, hogy én lennék az. És ha elmondanám nekik az igazat többé bölcsnek sem neveznének, a gyűlöletük egymás iránt már túl mélyen gyökerezik a sebek túl fájdalmasak, hogy elhiggyék. Szükségem van a Panda harcosra... És nekik is szükségük van rád Quu Lien Qie.
Mire befejezi a monológját végül le tesz téged egy virágos mezőn egy bambusz erdő mellet.
-Nem kényszeríthetlek semmire, de nélküled mind elvesztek.
Thena:
Már éppen kilábalnál ezekből a rémálmokból mikor ujjak jönnek. Vörös fény békjóz meg és a teljes sötétségből a Scarlet Witch mászik elő. De nem úgy ahogy kint láttad, a szemei sötétek és eresek, az arca olyan mint neked amikor a halál uralkodik rajtad.
-Azt gondolod hogy hős vagy?- Kérdezi visszhangozva. A lábaid ellőt megannyi halott bukkan fel, zömmel olyanok akiket ismersz vagy ismertél és tiszteltél vagy kedveltél, köztük van Connor, Andrew még a lányok is akikkel most találkoztál, ott van a szőke lány az erdőből haldokolva a bátyja holtestét ölelve.- Ők voltak a hősök. Tényleg azt hiszed, hogy le tudod ezt győzni?- Kérdezi.- Nem fogod!- Jelenti ki a nő, a szájából sűrű fekete anyag szivárog, és a saját hangja helyet Zorandez hangján beszél.- Veszíteni fogsz, és elemészted őket. Elpusztítasz mindent ami a közeledbe kerül.- Kinyújtja feléd a kezét és a jeges ujjaival megérinti az arcodat, a skarlát fény már sehol sincs és immár nem a nő arcát látod és nem Zorandez hangját hallod, hanem a sajátodat, a sajátodat, de nem úgy, ahogy megszoktad, hanem úgy ahogy a sötét napokon is látszik.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Sept 19, 2022 23:37:50 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Amikor Thena kezd bebólintani, először rá akarom venni, hogy feküdjön már át az ágyra, vagy legalább takarózzon be... de ezzel már elkések, egy pillanat múlva úgy szuszog, mintha fejbecsapták volna. Felsóhajtok. Nem akarom a kanapén ülve hagyni, azután, hogy minden így kiömlött belőle, és még a lelkizésre is rávett, semmiképpen... ez azért tényleg minimum megérdemli az ágyat. Megpróbálom felnyalábolni a lányt - szerencsére nem túl nagydarab, nekem meg azért van elég erőm, hogy sikerüljön, rendesen lefektetni, és betakarni, mielőtt elfoglalom hajnalig dolgozó tanárhoz méltó helyem a kanapén. Sikerül is elszundítanom kicsit, már pont kezdem azt hinni, hogy normálisan aludni is fogok ma éjjel, és nem a koffein tart majd ébren, ha végre felkelek... amikor valamilyen zaj felver. Kell pár perc, hogy kitisztuljon annyira az agyam, hogy rádöbbenjek, a hang is Thena, aki dobálja magát az ágyon, és szó szerint kiabál. Hallottam már rossz álmokról, de ilyen hatásúakról még sose. Mi történhetett ezzel a lánnyal? Kitapogatom a szemüvegem a kanapé mellett - sikerrel a padlóra raktam, hogy ha nem találom meg tuti, rálépjek, de ma velem volt a szerencse - és átbotorkálok az ágyhoz. - Hé... - hajolok oda hozzá, és megpróbálom megrázni a vállát. - Thena! Thena kelj fel! Ha nem járok sikerrel, teljesen szerencsétlenül, csak jobban megrázni, és kicsit hangosabban szólongatni tudom, másra nem vagyok képes... hátha még sikerül azelőtt felkelteni, hogy mindenki idecsődül a szomszéd szobákból... |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 20, 2022 18:01:30 GMT 1
Már majdnem elérem a barlang bejáratát, mikor a szél felkap. Aprót sikkantok és próbálok kapaszkodni. Abba, amit érek. Ami… pikkely. Lassan realizálom. Már egészen magasan repülünk. Volt egy kis páni félelmem, hogy mindjárt leesek, de szerencsére nem történt semmi. A sárkány beszélni kezd. Oké, megadom, nem pacsira kapta a bölcs megnevezést.
Mire leérünk a bambusz erdőhöz már jóval kisebb mértékben érzek iránta haragot, hogy a hazugságával belerángatott. Jóval erősebbé vált bennem a bűntudat. Szégyellem magam. Azért csaptam fel valami hős jellegű dolognak, mert… segíteni szeretnék másoknak. Szolgálni szeretnék a hatalmammal, még ha legtöbbször nem is így tűnik. Kelletlenül sóhajtok. Vágyakozva nézek az erdőre. Szinte hívogat. A sok hülyeség után megérdemlem a pihenést végre… Legalább alvás közben. Vajon tényleg egy álomban vagyok? Kezdenek kétségeim lenni. Minden esetre… Döntök. A sárkány felé fordulok.
- Jó, oké, felfogtam. Elfogadom a sorsom.
Nem tudnék nyugodt lelkiismerettel enni, tudva, amit tudok…
Azért, hogy nyomatékosítsam, hogy valóban szeretném felvenni a rám szabott szerepet, átváltozom a köztes alakommá. Ami ugye inkább néz ki úgy, mint egy harcos. Ha ez egy álom, remélem, ha a cetlijeimet nem is, de a szütyőmet és a botomat előbűvölhetem. Kell az imidzsemhez. Meg úgy a harcokban is hasznosak lehetnek az eszközeim…
- Kérlek, mutasd az utat! Hol tudok nekik segíteni? Illetve, ha még van hasznos információd, ne tartsd magadban.
|
|
