Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 16, 2020 12:10:24 GMT 1
-Nem is pénzre gondoltam ne aggódj,- Beleiszok a kávéba majd folytatom.- Itori-san hallottál már Bone-ról?- Kérdezem, bár tudom a választ. A nő eddig csak az Aogirit vette célba és nagyon meghúzta magát az árnyak között. Még a gerlék se tudnak a létezéséről sem, pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy veszélyes lehet.
-Úgy tűnik van egy új goul szervezet a városban, és Bone vezeti őket. Egyelőre csupán az Aogirinek üzent hadat, de aki ilyen szemtelen nem valószínű, hogy sokáig megelégszik egy ellenféllel.- Ennyit mondok utána elhallgatok, a nagy ütőkártyám még hátra van, van egy nevem ami garantáltan fel fogja kelteni az érdeklődését, legalább is ha az értesüléseim helyesek. Ez a gondolat egy gonoszt mosolyt is varázsol az arcomra.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 22, 2020 15:49:23 GMT 1
Raze & Raven Irimi-Hyakuya Hikaru & Ihei Hairu -Mindig van választásod.- Felelem mosolyogva. -De én a helyedben megbecsülném a hasonló esélyeket, és nem mondanék nemet Arima-sannak.- Persze tőlem azt is kérhetné, hogy ugorjak le egy épület tetejéről.
-Ha kiszúr minket akkor mindenképp, úgyhogy kicsit be kell olvadnunk.- Mondom. Alig tizenöt perccel később pedig már egy vadonatúj nadrágban és kabát nélkül várom a folytatást. A kabátot egy bevásárló táskába tettem a fekete nadrág mellé. A krémszínű ami rajtam van nem kifejezetten praktikus, de egy használatra ez is jó lesz, amíg mozogni tudok benne. Még a Quiquim Aktatáskáját is egy nagyobb papírtáskába „rejtettem” pont úgy néztem ki mintha csak erre shopingolgatnék.
-Ha már ilyen szépen át öltöztem én őrzöm a fő bejáratott, ott leszek szemben a kávézó teraszán onnan elég jól ide látni, ezen kívül elméletileg még egy kijárat van oldalt a parkoló mögött, ahol a mentők is közlekednek, neked ott kéne figyelned a bejáratott. Nem sokára kapunk erősítést is, de azt kértem ők is legyenek olyan közönségesek, ahogy csak lehet és ne álljanak meg egy helyben, hogy ha lehet ne szúrják ki őket mint gyanús bámészkodókat.
Ha a fiú beleegyezik a terveben ebben a formában akkor elfoglalom a helyemet a kávézóban rendelek valamit random az étlapra bökve, amit valószínűleg nem fogok meginni és várom, hogy megérkezzen az erősítés és hogy történjen valami. Menyire utálok arra várni, hogy történjen valami!
Úgy egy óra múlva meg is érkezik az erősítés. Személyesen egyiküket sem ismerem, de a hat emberből csak 1 másodosztályú szóval egy kicsit szerintem túl lőttek a célon amikor erősítést küldtek. Hármójukat beküldtem a kórházba, hogy próbáljanak meg figyelni és a lehető legkevésbé feltűnőek lenni 3 pedig a parkból figyel. Meg fogok őrülni az unalomtól estig.
Irimi-Hyakuya Hikaru:
A parkoló elég nagy, hogy szerencsésen el legyél észrevétlenül, viszont az unalomtól téged sem véd meg senki. Úgy nagyjából egy órával azután, hogy elfoglaltad a helyed meg is érkezik az erősítés. Egyiküket sem ismered fel és nem is akarod. A vezető elsőosztályú aki velük jött már az előtt sem lehet túl szimpatikus mielőtt megszólalna, de amikor egyértelműen kifejezi, hogy szerinte innentől ő a főnök, azon az elképesztő kedves stílusában biztosan elveszíti a barátkozás lehetőségét.
-Yano Keiji vagyok az én csapatom fogja fedezni ezt a bejáratott. Próbálj meg nem láb alatt lenni közben. –Majd utasítást ad az embereinek. Kettőjüket beküldi, hogy figyeljenek a maradék hármat pedig szétszórja a parkolóban. Mindezt tetőtől talpig egyenruhában. Úgy tűnik Ihei nyomozó kérése miszerint annyira ne legyenek azonnal felismerhetőek elveszett valahol az éterben. (Ha felhívod Hairut, ő téged tesz meg főnöknek és Yano-t is „helyre teszi” de ettől nem lesz veled kedvesebb. Igazából csak még jobban fog utálni, viszont utána elfogadja az utasításokat.) |
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Jan 26, 2020 20:17:08 GMT 1
Yoshimura Eto
- Pletykákat hallottam erről-arról, de eddig nem volt rá különösebb indokom, hogy foglalkozzak velük. - felel némi gondolkodás után a nő. - Ebben a szakmában csak akkor maradsz talpon ha haladsz a korral, de még inkább ha egy lépéssel mindenki előtt jársz. - teszi hozzá miközben az italába kortyol. - Bárki is ez a személy Takatsuki-san könnyen úgy járhat, hogy beletörik a bicskája a tervébe ha nem szerez gyorsan barátokat az ellenségek mellé, akiknek a gyártásával foglalatoskodik. Az Aogiri igen nagy százalékban pribékek, és olyan Ghoul-ok gyülekezete, akiket erőszakkal kényszerítettek bele a szervezetbe, de ettől még alábecsülni őket éppen olyan dőreség, mint túl komolyan venni őket. Nem kétlem, hogy az Aogiri el fog bukni egy napon...de még korai lenne temetni őket. - folytatja, de szinte Rád sem tekint hanem könnyed mosollyal az italát szemlélgeti kedvtelve - Aztán persze meglátjuk, hogy ki nevet a végén...
- Mindenesetre az Aogiri-re sűrű napok várnak. Úgy tűnik nem ez a Bone az egyetlen új társaság a városban, bár a másik csapat egyenlőre vajmi kevés érdeklődést mutat a többi Ghoul iránt. Ők egyenlőre csak építik a "bizniszt". Ha az Aogiri jót akar magának belőlük nem próbál ellenséget csinálni. - felel ismét kissé elkalandozva a gondolataiban, de gyorsan összeszedi magát s ismét feléd fordul. - Nos tény, hogy valamit hoztál, de kevés olyan van benne, amit eddig ne tudtam volna. Szóóóval...ha esetleg van még bármi, amit megosztanál velem, akkor azt ezer örömmel meghallgatom. - Tekint rád ismét a másik Ghoul, az arcán egy angyali mosollyal. - Azután...úgy gondolom rátérhetünk arra, amit Te tudni szeretnél Takatsuki-sensei. - Itori mosolya kicsit merevebbé válik, tekintete és szavai is élesebbek lesznek mielőtt ismételten megszólalna. - Karucchi egy nagyon nagyon régi barát ezért ha egy mód van rá, akkor szeretném tudni, hogy mégis mi ez az élénk érdeklődés szerény személye iránt. - teszi még hozzá.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jan 29, 2020 1:26:28 GMT 1
Francba... - állapítom meg gondolatban, mikor a háttérben felhangzik a megjegyzés. Már egészen közel voltam ahhoz, hogy valamit, ha csak féligazságot, vagy hazugságot is, de kiszedjek a lányból. A megjegyzése nyugtalanító, de rövid úton úgy döntök, tovább játszom a játékot.
- Kedves ajánlat - biccentek, és a hangomból egyáltalán nem hallani szarkazmust... törekszem maximális nyugalommal reagálni. - És még esély is lenne rá, hogy elfogadom, de ilyen helyzetben a munkám nem engedi meg az efféle... óvatlanságot. Ez formalitás is, semmi személyes. - mondom, miközben igyekszem a környezet legapróbb rezzenéseire is figyelni, és bízom benne, hogy az embereimnek nem jut eszükbe közbeszólni, csak az általános óvatosságot tartják, ami ahhoz kell, hogyha a lány támadni akarna, vagy agresszívebb provokációba kezdene, mind tudjunk reagálni.
Sajnos a helyzet bonyolultabbá válik, amikor Hikaru beleszól a rádióba. Tudom, hogy akármit mondok, jó eséllyel veszélybe sodrom a segítségünkre érkező csapatot. Ha konkrét választ adok, még azelőtt elárulok mindent, hogy én bármi releváns információval gazdagodtam volna. Szerencsére Hikaru-t nem tartom ostoba embernek, és vagy ezerszer átböngésztem az összes ügyéről készült jelentését - gyakorlatilag minden komolyabb konfliktusban vállalt pontos szerepét ismertem. A kérdés már csak az ő memóriája... én megpróbálok a lehető legközelebbi múltból előásni egy esetet, ahol egy épület felderítéskor több irányból, meglepetésszerűen támadtunk - ezáltal egyértelműen utalok rá, hogy keressen alternatív útvonalat. A rádióba végül csak annyit mondok, hogy ahhoz az esethez hasonlóan járjon el... ebből a lány csak akkor szűrhet le bármit, ha jelen volt. Jó eséllyel, ha Hikaru nem szólja el magát, a feleletem is elkönyvelhető egy gyakorlottabb nyomozó arrogáns viccelódésének a fiatallal, amolyan helyszíni vizsgáztatásnak... de ha át is lát rajta, nem sokat tud kezdeni a helyzettel.
|
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Jan 31, 2020 23:00:25 GMT 1
Nem kell túl sokat várnom mielőtt meghallom Mado nyomozó hangját a "vonal" másik végén. A válasza furán kurtán hangzik, és valahogy a hangneme sem tűnik az igazinak. Nem dolgozom vele olyan régóta, de eddig nem volt szokása ilyen felületes feleletet vagy utasítást adni. ~ Talán összetalálkoztak már az ellenséggel? - villan fel bennem a gondolat. A helyszínt elnézve minden esély megvan rá. Régi elhagyatott hotel lebontás előtt...a Ghoul-ok rengeteg helyen elrejtőzhetnek egy ilyen épületben...viszont Nekem sem szükséges a főbejáraton át belépnem...bőven van más lehetőségem is a bejutásra. - Értem. - felelek kurtán. Szemeim kutatón pásztázzák az épületet s környékét, majd mikor első látásra nem találok semmit úgy döntök, hogy ideje körbejárni. Pár percig fel-alá sétafikálok, de végül megtalálom, amit keresek. Az ajtón a "személyzeti bejárat. Idegeneknek belépni tilos!" feliratot olvashatom. Az ajtón rozsdásodó lánc s rajta egy rozsdásodó lakat. - Sajnálom srácok. Hatósági Nyomozás. Most pedig beengedem magamat. - szólok halkan, majd a kabátom belső zsebéből előhúzom Yukimura-t s miután aktiválom egyetlen suhintással átvágom a lakatot s a láncot.
Az ajtó nyikorogva kinyílik Én pedig egy óvatos mozdulattal belépek rajta. A szemeim előtt egy folyosó körvonalai rajzolódnak ki, de szinte koromsötét van s még az új képességeim sem segítenek ki ha nincs legalább egy minimális fényforrás a közelemben. Így hát kénytelen kelletlen, de elemlámpát gyűjtök. Az immáron megvilágított folyosón koszos csempékkel borított padló, pókhálós falak s dohos szinte már fojtó szag fogad. Lassú, óvatos léptekkel indulók meg, de még így is időről-időre hallom, ahogy az évek során felhalmozódott szemét s törmelék ropog a lábam alatt. A folyosóról számos ajtó nyílik s mindegyikre vetek egy pillantás mikor elhaladok előttük. "Mosoda" "Szennyestároló" "Fehér mosogató" "Fekete mosogató" "Konyha" "Raktárak" továbbhaladok míg végül az "Étterem Bejárat" táblácska alatt nyíló nagy kétszárnyú ajtón akad meg a szemem. - Bingó. - szólalok meg, majd óvatos mozdulattal benyomom a bal szárnyat, és belépek. Ha jók a sejtéseim, akkor az étteremből már könnyedén eljuthatok a Hotel bármelyik részébe. Most már csak azt kéne kitalálnom hol lehetnek Mado Nyomozóék...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 1, 2020 13:39:14 GMT 1
Türelmesen végigvárom, hogy összeszedje magát. Neki valószínűleg sokkal ehezebb lehet, mint nekem... Gondolom végig. De akkor sem fogom nagyon kímélni, nem vagyunk abban a helyzetben. Egy rossz mozdulat, nekünk annyi.
Mikor elmegy hányni, akkor mögé lépek, és finoman masszírozom a hátát. Tényleg nem akarom, hogy itt összeomoljon nekem. Nem mintha sokat érne. Mert mikor végre beszélni kezd, azonnal pánikrohama lesz. Felsóhajtok. Megpróbálok nem nagyon csúnyán nézni, mikor egy szörnnyel azonosít. Aztán lassan közeled felé és halkan, kissé vészjósló hangon kezdek beszélni hozzá. A szemébe nézek, miközben az vörösre vált.
- Ide figyelj, kicsi lány... Ha annyira egy szörnyhöz akarsz hasonlítani, gondold végig, hogy mit tett volna veled. Egy pillanat alatt tudnálak meegölni, észre sem vennéd. Ahogy az elrablásodat sem vetted észre. És nézzenek oda! Életben vagy! Nem öltelek meg... Nem is tervezem, mert nem élvezetből ölök és amúgy is felesleges... - visszaváltozik a szemem. - De ha te itt szétesel nekem, akkor mind a ketten meghalunk. A célunk ugyanaz: kijutni innen vagy megtalálni azt, aki ezt tette. Szóval össze kell fognunk és erősnek kell lennünk. Ne aggódj, én is rettegek. Nekem sincs sokkal több fogalmam erről az egészről. Úgyhogy szépen kérlek, álljál le, de kurva gyorsan, mert még a végén bevonzol ide valamit a kiabálásoddal, amit nem kéne! Nem fogsz meghalni. Ha rajtam múlik nem. Szóval? Benne vagy a túlélésben? - nyújom felé a karom, hogy megrázza. Ha benne van, és lenyugodott, akkor megyünk a fegyverért és utána kérdezem meg, hogy merre szeretne menni.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 1, 2020 14:07:52 GMT 1
Igyekszem nagyon feltűnésmentesen, de gyorsan közlekedni, azonban ez hamar kudarcba fulladt. Egy ghoul áll elém. Gyorsan felmérem. Ezt nem hiszem el... Egyszer nem lehetne valami probléma mentes küldetést kapnom?! Összehúzom a szemem, amikor megszólal. Mit jelent az, hogy itt fent is? Ayato-ékat már felfedezték? Körbe is vették volna? De ha most felfordulást keltek, vajon előidézem azt a szörnyűséget, amit terveznek? Valahogy időt kell nyernem, de nem tudom, hogy ennek a fickónak mennyi köze van az egész indításához. Gondolkozz, mit hallottál...?
Próbálok gyorsan visszaemlékezni, mit hallotam, mielőtt elindultam. Bo és Fecske... Akkor ő lesz Fecske, neki kell leszednie az erősebbeket. Kik azok? Ekkor töri le a kagunéját. Én is kiengedek egyet-egyet a kétféle kagunémból.
- Én úgy alapvetően nem szívesen ölök... - mondom neki hidegen. Védekezni próbálok. El kell terelnem a figyelmét, meg kell zavarnom! Egy hirtelen váltással támadni próbálok messziről. Közben megszólalok.
- Mondd csak, Fecske, pontosan mit is szeretnél tőlem és az itteni közönségtől? - kérdezem a lehető legmagabiztosabb hangon. Ha egy pillanatra is kizökken attól, hogy tudom a nevét, megpróbálom a lábát támadni, hogy ne tudjon utánam jönni. Egészen addig próbálkozom mozgásképtelenné tenni, amíg nem sikerül. Közben a védelmem a maximális és igyekszem figyelni a zajokat, hátha megtudok valamit, hogy ez az akció merrefelé tart. Amíg nem érzékelem, hogy vészesen fogyna az időm, addig harcolok, csak vészhelyzet esetén hagyom itt a fickót Ayato-ékért. Ha sikerül harcképtelenné tenni a fickót, Ayato-ék felé igyekszem, valószínűleg már észrevették őket, szóval nincs értelme félrevezetni őket. A lehető leggyorsabban igyekszem, közben figyelek bármilyen támadásra. Nem feledkezem meg az ellenfelem furcsa kardjáról sem. Nem szabad hagyni, hogy itt egy mészárlás legyen!
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 2, 2020 14:58:16 GMT 1
-Oh! Hát ha így állunk.- mosolygok.- Van egy nevem, ami biztosan érdekelni fog. Van ebben a társaságban egy goul aki kifejezetten idegesít.- Itt tartok egy kis szünetet és megiszom a maradék kávét. –Egy idős nő, aki kabuki jelmezt, visel és úgy nevezi magát, Bo.- Mondom fél szemmel figyelve a reakcióját. Szerencsém volt, hogy ennyit sikerült megtudnom erről a goulról az egyik új tagunknak hála. Valószínűleg ő volt az is aki a 17. körzetben lemészárolta az embereimet. Ha minden igaz, amit hallottam róla már legalább száz éves, de ahhoz képest elég virgonc. Mondjuk csak amíg meg nem találom. Fél szemmel megint Itorira sandítok. Vagy lehet hogy nem is kell nekem megtalálnom. Még jobb lenne, ha a bohócok és Bone csoportja egymásnak esnének. Vagy legalább ezt a nőt kihúznák a képből.
-Mit gondolsz. Így már rászolgáltam az információra. Elsősorban az érdekel menyire helyes a megérzésem miszerint van egy két hasonló vonása egy kedves közös barátunkkal.- A másik kérdésemet fel sem kell tennem mert Itori máris válaszolt rá.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 11, 2020 18:16:30 GMT 1
Mado Akira & Eto
Kihasználom azt az egyetlen másodpercet amíg a rádióval foglalkozik és egészen a közelébe ugrok, hogy a fülébe tudjam súgni.
-Bone
Majd hátra is vetődők, mielőtt fegyvert ránthatna vagy a mögötte állók megtehetnék, de nem menekülök messzire. Nem is tudnék (Jó, ha akarnám letarolhatnám őket vagy kiugorhatnék az ablakon) mert éppen az ajtó és közöttem állnak. De már ez a kis provokáció is elég kell legyen, hogy elő vegyék a fegyverüket. Valyon mennyi időm lehet még?
Irimi-Hyakuya Hikaru
Végül mindegy merre indulsz minden folyosó ugyanolyan kihalt, koszos, és elhagyatott. Majd az egyik sarkon befordulva váratlanul megreccsen valami furcsa a lábad alatt. Egy teljesen egyszerű telefon az. Egy kicsit talán régimódi, de túlságosan jó állapotban van ahhoz, hogy régóta itt legyen. A készülékről egy furcsa vigyorgó szellem lóg, és szerencsére nem törted össze teljesen csak az első képernyő repedt meg. Kinyitva viszont sajnos azt tapasztalod, hogy nem kapcsol be, egyedül egy error üzenetet jelenít meg egy rövid időre, miszerint nincs elég áram az akkumulátorban a bekapcsoláshoz. Viszont a külseje is elég árulkodó, a hátsó oldala ragad a vértől és a szagát is érzed mióta felemelted. Néhány csepp vér az egész, de még alig kezdet megszáradni a műanyagon. A zseblámpát a vérfoltok felé fordítva pedig látod, ahogy azok folytatódnak felfelé egy része pedig vissza indul a folyosón.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 11, 2020 18:41:09 GMT 1
Ahogy közelítesz felé és mondod, a monológod abba hagyja a lihegést, könnyek gyűlnek a szemébe a falnak hátrál az arca elé tartja a karját és lecsúszik a fal mellet, majdnem a monológod legvégén veszed észre ahogy azt szajkózza, „ne ölj meg kérlek ne ölj meg kérlek”… De a pánikrohama úgy tűnik véget ért. Amikor pedig végre felé nyújtod a kezedet végül bátortalanul elfogadja és hagyja hogy felsegítsd a földről.
A fegyverekhez visszaérve szomorú felfedezést tesztek. A szekrény ugyanis ahol eddig az a kevés önvédelmi eszköz volt most teljesen üres. Megpróbálhatod kinyitni a többit hátha elnéztél valamit, de nem. Mind üres.
-Touka…- Hallod a vékony hangot magad mögött.
-Ne fordulj meg.- Hallod a férfi hangját.- Épp egy géppisztolyt tartok a barátnőd hátához szerintem képes félbeszakítani és utána belőled is kitépni egy darabot. Emeld fel a kezed és utána fordulj meg, ha trükközöl, mindkettőtöket szétszaggatlak. Különben esetleg még kijuthatunk innen.- Teszi hozzá.
Amikor megfordulsz, egy pillanatra kihagy a szívverésed. A férfin ing van és szövetnadrág, a nyakkendőjét a kezére kötözte, ami még mindig vérzett. A hely vele sem bánt jól, a fejéről is csorog egy vér csík és az egész szemét még régebben veszthette el egy küzdelemben, mert már teljesen összeforrt. Valószínűleg egy goul utolsó próbálkozása lehetett, hogy életben maradjon ellene. Minden idegszálad azt súgja, hogy a férfi gerle, valószínűleg tényleg az. De vajon ő a rossz fiú, itt és most?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 11, 2020 19:09:45 GMT 1
Bratti : Fueguchi Hinami (Raven: Tsubaki) Hihetetlen erővel vágódik neked és már az első csapással le is vágja az egyik kagunédat, de a másik még mindig kész támadni vagy védekezni és téged sem sebesített meg.
Amikor messziről támadsz mintha a nő meg sem próbálná ezeket elkerülni. Nem is egy csúnya sebet ejtesz rajta és egy kicsit meg is roggyan mikor visszahúzod belőle a kagunéd.
-Figyelmetlen voltam.- Mondja- Nem feltételeztem, hogy ilyen erős vagy de ennyi fájdalmat megérdemlek, amiért kioltom egy gyermek életét, szóval legyen így.
-Semmit.- Feleli nyugodtan. A fehér kimonója most már itt ott véresen tapad hozzá, mint egy furcsa téli tájkép.- Bo azt mondta a legjobb út hogy beteljesítsem a bosszúm, ha vele tartok. És a te életed és a gonosz fa többi gyümölcsének élete nem jelent annyit, mint végezni „vele”- Az utolsó szóban annyi gyűlölet volt, hogy szinte megperzselt. A neve említésére viszont nem is reagált. Amikor a lábát próbálod támadni ő is feléd veti magát és neked sikerül is el találnod. Újabb vörös folt a fehér anyagon, de mintha nem is érezné, a fájdalmat feléd suhint a kardnak használt karommal és az elmúlt héten másodszor is sebet szerzel. Majd hátrébb lép néhány lépést és látod, hogy hallgatózik. Tudod is hogy miért, a közönségből sikoltozást hallasz, bármire is ment ki ez az egész, úgy tűnik elkezdődött. Ha Ayatóékat keresed hallod, ahogy parancsokat szór az embereinek és megidézi a kagunéját, nem tűnik sérültnek sem ijedtnek, valószínűleg ura a helyzetnek egyelőre.
-Úgy tűnik, kifogyunk az időből.- Mondja halkan- Itt az ideje véget vetni ennek, itt és most. Fecskének szólítottál én milyen nevet véshetek majd az emlékedre? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 12, 2020 12:15:40 GMT 1
Az emberek szánalmasak tudnak lenni… Gondolom magamban egy sóhaj kíséretében.
- Ha meg akartalak volna ölni, már megtettem volna. Ahogy ezt már mondtam… Örülnék, ha leállnál ezzel, csak ki akarlak juttatni innen meg magamat is, te butus… - mondom már halkan, mert lenyugodtam. Belőlem is a frászt hozza ki ez a hely.
Szerencsére hajlandó együtt működni, ezért néma csendben haladunk a fegyverért. Bevallom őszintén, nem tudom eldönteni, hogy jobb-e, hogy kaptam egy társat. Tekintve hogy nem éppen stabil és ember is, lelassít és gyengít, mert rá is oda kell figyelnem, ezért az én védelmem is csökken. De több szem többet lát, és ketten akár valami tervet is kovácsolhatunk, ha úgy van. Rövid elterelésnek még ő is jó lesz, és majd megvédem, ahogy tudom… A gondolatmenet végére sem tudom eldönteni, hogy akkor ezt most jó-e vagy sem, de legalább a tudat, hogy nem vagyok egyedül, megnyugtat kissé. Remélem, őt is, annak ellenére, hogy velem van összezárva. Hátha felfogja, hogy nem akarom bántani.
Először ahhoz a szekrényhez megyünk vissza, ahol széttörtem ezt-azt, mert ez van a legközelebb és ha az a valaki, aki irányítja ezt, nagyon mókás akarna lenni, és küldene valami szörnyet vagy akármit, akkor ne pusztakézzel álljon már ott a csaj. Bár amilyen állapotban van, nem hiszem, hogy képes lenne használni akár egy szöges fadarabot. Na, mindegy.
Azonban sajnos nincs semmi. Valaki itt nagyon gyorsan dolgozik, hogy nehogy véletlen kiérjünk élve. Ez akkor azt jelenti, hogy esetleg végig hallgatja azt, amit mondunk? Akkor ennyit a nyílt beszédről. Mondjuk, logikus… Miért ne lennénk megfigyelve mindenféleképpen? Akkor kellenek kamerák. De ha vannak kamerák, azoknak van áramforrásuk. Talán ha sikerülne lekapcsolni az áramforrást, akkor lenne egy kis előnyünk? Kivéve az automata csapdáktól. De attól még talán egy kis ideig nyugi lenne…
- Te figyelj csak, Akiko… - kezdem, de ebben a pillanatban érzem magam mögött, hogy megfeszül a lány. Azonnal felegyenesedem, de ekkor egy másik hang szólal meg. Felmordulok. Csodás… De teszem, amit mond. Megfordulok. És még egyszer felmordulok grimaszolva.
- Rohadt gerle… - sziszegem a fogam között. De mikor jobban megvizsgálom, rájövök, hogy ő sincs jobb állapotban. – Mi van, teadélutánt ne rendezzünk, ha már így összejöttünk ennyien? – kérdezem ironikusan. De azért feltűnik, hogy talán mégsem véletlen mi vagyunk itt. Egy gerle, egy ember, egy ghoul. Mintha össze lettünk volna válogatva. Azt nem tudom, hogy még mire számítsunk. Talán ghoul gerle vagy Aogiri ghoul?
Nyugodtan felmérem az ellenfelem. Ha meg akart volna ölni, megtehette volna. De azt nem tudom, hogy beépített ember-e. Ha nem tudnám, hogy ghoul-ok raboltak el, még azt is feltételezném, hogy ez egy gerle játék, ahol ő csak egy beépített ember, de kétlem, hogy azok, akiket utoljára láttam, összeállnának velük. Akkor viszont ő sem lehet ellenünk, legalábbis addig, amíg innen ki nem jutunk. Egyelőre megbízom benne, de szemmel követem.
- Hát, hello ebben a fantasztikus túlélő játékban… Nagyon remélem, hogy te is ki akarsz innen jutni. Arra jutottam, hogy egyelőre megbízom benned, hogy egy oldalon állunk, de szemmel tartalak. Gondolom, ez nem meglepő, csak szeretnék tiszta lapokkal játszani. Akit éppen fogva tartasz, az Akiko, én Touka vagyok. Ő ember, én ghoul, remélem, ez nem probléma jelen helyzetben… Én félre tudom tenni az ellentéteket. Benned kit tisztelhetünk? - nézek rá jelentőségteljesen. Nekem is nehezemre esik, hogy ne gondoljak rosszat róla. Fogalmam sincs, ki ő, mit tett már. De velem még nem volt dolga. – Nem mellesleg szerintem direkt vagyunk így. Egy CCG-s, egy ember, egy ghoul. Ez a része ennek a kínzókamrának. Ezért együtt kéne működnünk. Én nem foglak bántani. A lányt sem bántottam. Szóval mi lenne, ha leraknád azt a fegyvert és… Nem is tudom, kitalálnánk valamit?
Ha hajlandó együttműködni, márpedig a szavaiból úgy tűnt, akkor lassan megindulok feléjük. Nagyon közel megyek hozzájuk. A férfinak jelzek, hogy nem igazán akarom ezt hangosan mondani, szóval ha benne vannak, akkor összedugjuk a fejünket, úgy hogy a lehető leghalkabban mondjuk el a dolgokat.
- Az a tapasztalatom, hogy az elfogónk túl gyorsan reagál a lépéseinkre, tehát biztosan be vagyunk poloskázva. Lehet, ezt is hallja. De akkor valamit kell ezzel tenni. Márpedig ha vannak kamerák és azoknak áramellátása, akkor azokat le lehet kapcsolni. Keresni kéne ezeket, de titkosan, nehogy az elfogónk hamarabb lépjen valamit. Meg kell lepni. Én azt mondom, hogy tegyünk úgy, mintha folytatnánk a kiutunk keresését, miközben keressük a kamerákat. Szerezzünk neked egy fegyvert – biccentek a lány felé. Ha benne vannak, akkor visszavezetem őket a shotgun-hoz. Remélem, ez még megvan… - Vigyázzatok a szátokra! – mondom még, mielőtt elindulunk.
- Jut eszembe… Milyen rangod van? Csak hogy tudjam, milyen szinten állsz, hogy mire számítsunk, ha beüt a kaki… - kérdezem a férfitől. Bár nem lehet nagyon rossz, ha így mögénk tudott osonni… Nagyon nehéz vele együtt dolgoznom, de nincs más választásom. Ezért igyekszem valami kevésbé ellenséges hangnemet megütni.
Ezek után visszamegyünk a shotgun-os terembe és ha nincs fegyver, akkor kénytelenek vagyunk a lányt fegyvertelenül kísérni. Ezért ő mindig középen megy. Elindulunk egy újabb útvonalon, közben igyekszünk figyelem felkeltés nélkül a kamerákat keresni. Remélem, ez működni fog… vagy találunk valami kiutat...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 12, 2020 12:51:46 GMT 1
Felsikoltok kissé, mikor levágja az egyik kagunémat. Nem számítottam rá, hogy ekkora erővel támad nekem. Szerencsére nekem nem lett bajom, és van annyi tapasztalatom, hogy ennyi ne zökkentsen ki.
Nagyon gyanús, hogy meg sem próbál védekezni, pedig látható volt, hogy távolról támadok. És bár azt mondja, figyelmetlen volt, akkor is furcsa, hogy ennyivel elintézi. Talán valami van emögött? Morfondírozom.
- Fiatalabbnak nézek ki, mint amennyi vagyok… - válaszolom neki sziszegve. Elgondolkozom azon, amit mond. Talán meg lehetne győzni, hogy ne tegye? Nem úgy tűnik, mint aki élvezne megölni ennyi ghoult meg embert. Járulékos veszteségnek tekinti őket, és bár ez sem szép, de egy fokkal jobb, mintha élvezné is.
Azonban mielőtt bármit is mondhatnék, eltalál, hiába sebesítettem meg. A vállamhoz kapok. Francba! Felnyögök, kissé hátratántorodok. Szerencsére most ő sem támad. Kissé összeszedem magam, közben hallgatózom. Ne! Elkéstem! Szörnyű bűntudatom támad és mérges is leszek magamra. Nem hiszem el, hogy ezt is elszúrtad! Annyira pocsék munkát végzel! Ostorozom magam. De nem csak én fogom sietősre.
- Hinami… Hinami vagyok… De hadd mondjak még valamit. Nem kell feltétlen ennek végigmennie… Mindig van valami kevésbé véres út is. Arra nem is gondoltál, hogy ez a Bo csak kihasznál esetleg, hogy felhasználjon, miközben áltat téged? Vagy itt lenne az a bizonyos „ő”? – kérdezem tőle jelentőségteljesen. – Nem tűnsz olyannak, aki örömét leli ebben, hát hagyd abba! Nem kell ennyi mindenkinek meghalnia, hogy neked teljesüljön a bosszúd. Kit akarsz megbosszulni? – kérdezem tőle kíváncsian.
Végig fent marad a védelmem, de nem támadok. Amúgy is kissé még gyenge vagyok, nem baj ez a kis időnyerés. De nem hagyok ki egy lehetőséget sem, hogy valakit mellém állítsak.
- Én nem akarlak megölni, ha nem muszáj… De nem engedem, hogy ez a mészárlás megtörténjen… Szóval? Tudok valahogy segíteni? – kérdezem tőle őszintén. Hadd ne kelljen ennek így lemennie…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 25, 2020 18:23:18 GMT 1
-Neked mi a véleményed?- Böki meg Akikót a fegyverrel, aki erre felnyög majd rémült hangon válaszol.
-Csak haza akarok menni.
-Szóval ember vagy?
-I-igen.- De továbbra sem ereszti lejjebb a fegyverét.
– Nem tudom, hogy egy magadfajta miért hagyta életben ezt a szerencsétlent, de íme, az én ajánlatom az együtt működésre, hogy senki se haljon meg egyelőre. Én továbbra is ott tartom, a fegyvert ahol van, te pedig ott maradsz, ahol látlak, ha meglátom a kagunédat a lány halott, igazából, ha csak a szemed színe megváltozik, a kislány nem megy többet haza.
-Inkább nem adnék fegyvert a kezébe, ahogy remeg, még mink lőne le. Az áram forrást meg legfeljebb akkor találjuk meg, ha szétbontjuk a falat, mert ha van egy kis eszük, akkor a szigetelés alatt futnak a kábelek. De igazad van, szívesebben lőném le azt, aki mögött áll mint ezt a szerencsétlent.- Érzed a hangnemében hogy azért téged is szívesen lelőne csak hát nincs sok értelme hogy neked essen a fegyverei nélkül, de legalább nem teszi hangosan is hozzá a mondandójához. – Én azt mondom, hogy menjünk és nézzünk körül az emeleten. Nincs értelme visszafelé haladni és ezen a szinten már elég jól körül néztem ahhoz, hogy tudjam itt nincs kijárat. Ha benne vagy akkor akár el is indulhatsz előre.- Fejezi be gonoszul mosolyogva.
|
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Apr 1, 2020 22:10:25 GMT 1
- Vagy úgy. - feleli Itori felhúzott szemöldökkel, ajaki pengeszerűen összepréselődnek egy fél pillanatra. - Szóval még mindig él a vén kurva? - szólal meg végül egy sóhajtás kíséretében mielőtt visszatérne a "borához". - Majd a gerlék felmossák vele a padlót idővel...vagy egy másik Ghoul...vagy több másik Ghoul. Igazából Nekem teljesen mindegy. Én tudok várni. - jelenti ki a nő szórakozottan, az ajakin egy kedélyes, magbiztos mosoly játszik. - Erős Ghoul-ok jönnek-mennek. Sokat ismertem, de kevés van, aki a mai napig űzi az ipart. Karucchi nevelőanyja például tudna mesélni. Nincs hát okom túlaggódni a dolgot, de azért hálásan köszönöm az információt. - Feléd int a pohárral mintha csak Toast-ot készülne mondani.
- Talán. - feleli szenvtelen hangon. - Elárulom, amit jónak látok, és amire feltétlenül szükséged lehet. - A merev mosoly felenged, és visszaér belé a magabiztosság, amit korábban is láthattál. - Ha ugyanarra a személyre gondolunk, akkor igen. Karucchi nem tudja, de sejti már. Mi is tudjuk, de hagyjuk, hogy magától göndörítse fel a szálakat. A gerlék hazudnak Neki, de nem fogják tudni örökké megvezetni. Előbb-utóbb rá fog jönni, és nagyon remélem, hogy akkor majd igen szórakoztató fordulatot vesznek a dolgok. - szórakozottan babrál egy hajtinccsel, mielőtt ismételten rád irányítaná a tekintetét várva, hogy van-e újabb kérdése.
|
|
