Tokyo Ghoul

Raven Raze

Ihei Hairu, Irimi-Hyakuya Hikaru

Október 4./11.00/20. Körzet - Kanou Közkórház

A két nyomozó leint egy taxit, majd azzal indulnak útnak a kórház felé. Az utazás alatt nem történik semmi érdemleges vagy említésre méltó (a karaktereknek van lehetősége beszélgetni az út alatt amennyiben igénylik) mielőtt elérnék a Kanou Közkórház impozáns épületét. Amikor belépnek az épületben semmilyen jel nem utal a Doktor hirtelen eltűnésére vagy éppen hiányára s a kórház mindennapi élete úgy tűnik, hogy a szokott mederben folyik tovább. Hikaru magabiztosan indul meg az információs pulthoz, ahol jelzi, hogy Dr. Kanou-val szeretne konzultálni. Amikor a recepciós közli, hogy a Doktor jelenleg nem elérhető, de az asszisztense Taguchi-san a kórházban tartózkodik a fiatal fiú készségesen beleegyezik, hogy vele váltson szót s a recepción ezt követően az egyik emeleti szobába irányítják a két nyomozót.

Pár perc várakozás után egy ápolónő öltözéket viselő kedves arcú, csinos fiatal nő tűnik fel. Mosolyogva lép oda a pároshoz, majd Hikaru-hoz fordul. - Irimi-san! - szólítja meg derűs mosollyal. - Dr. Kanou jelenleg hosszabb ideig egy konferenciasorozat kapcsán külföldön tartózkodik, így a távollétében csak velem tud egyeztetni, de továbbítom a panaszait, és kéréseit a Doktornak, így Ő is tudni fog róluk s rajtam keresztül válaszolni is fog. - kezd bele a fiatal hölgy. - Mik a panaszai Irimi-san? Volt bármilyen különösebb oka, hogy Dr. Kanou-t kereste fel? - kérdezi érdeklődve, kezeiben egy csíptetős jegyzettömböt szorongatva.

Hikaru egy pillanatra mintha zavarba jönne s körültekint mielőtt egy sóhajt követően válaszolna. - Az igazság az, hogy Dr. Kanou már rendelkezik tapasztalattal szervátültetés terén, ezért is kerestem fel Őt. Én jelenleg a CCG kötelékében dolgozom Ghoul Nyomozóként, bár ezt jobb meggyőződésem ellenére teszem. - Hikaru arca szemlátomást feszült, kívülálló számára úgy tűnhet, hogy a fiatal férfi szorong s igyekszik jól megválogatni a szavait. Pár pillanati habozik mielőtt folytatná. - Pár hónappal ezelőtt kénytelen voltam szembeszállni egy igencsak erős Ghoul-al. Bár túléltem a harcot, életveszélyes sérüléseket szereztem, és a CCG orvosai saját hatáskörön belül úgy döntöttek, hogy szervátültetést hajtanak végre rajtam. - Taguchi a hallottak hatására mintha megborzongana, de ennek ellenére egyre fokozódó érdeklődést tanúsít Hikaru iránt, és időről-időre jegyzeteket vés fel a csíptetős jegyzettöm lapjaira.

- Azóta... - fog bele ismét Hikaru egy kis szünetet követően. - Azóta valami...valami nagyon nincs rendben. - szava elakad, és arcán a bizonytalanság kifejezése jelenik. - Kérem folytassa nyugodtan. Ez a beszélgetés köztünk marad. - Taguchi előzékenyen az ajtóhoz siet, hogy bezárja, de visszatérve vet egy gyanakvó pillantást Ihei Nyomozóra. - Ha esetleg szeretné... - szólal meg, de Hikaru gyorsan félbe szakítja. - Ő megbízható. Ő is Ghoul Nyomozó, de kölyökkorunk óta a legjobb barátok vagyunk. Tud mindenről. Az életemet is rábíznám. - Hikaru szavai hatására Taguchi vonásai kisimulnak, de azért időről időre vet egy-egy lapos oldalpillantást Ihei felé, Hikaru pedig folytatja a történetet...

- A testem mintha teljesen megváltozott volna...nem kívánom az ételeket, sőt...inkább undorodom tőlük, a bőröm...a bőröm természetellenesen kemény, szinte mintha golyóálló lenne, sérthetetlen, a szemeim égnek, rosszul alszom, szinte csak a kávét bírom meginni a vízen kívül. - Itt suttogóra fogja a hangját, és közelebb lép Taguchi-hoz. - Szinte olyan...mintha Én magam is Ghoul lennék. - súgja a fülébe, mielőtt egy lépést hátrálna. - A CCG orvosai nem adnak semmiféle felvilágosítást. Nem hajlandóak elárulni, hogy ki volt a donor, és csak azt hajtogatják, hogy minden a legnagyobb rendben, hogy csak beképzelem a dolgokat. Gyógyszereket írnak fel, amik nincsenek is hivatalosan forgalomba...egyszóval valami nagyon nincs rendben...Ezért szeretnék beszélni Dr. Kanou-val. Ő független  CCG-től, és van tapasztalata a szervátültetéssel kapcsolatban. Szeretném ha a Dr. megvizsgálna, és Ő maga mondana véleményt. Megoldható lenne? A pénz nem számít. - Jelenti ki Hikaru, ezzel befejezve mondandóját.

Taguchi döbbenten áll a történtek előtt, keresi a szavakat, de pár pillanat alatt magára talál. - Természetesen Irimi-san! - szólal meg s a megnyugtató mosoly visszatér az arcára. - Az Ön esete igen egyedi, biztos vagyok benne, hogy a Doktor Úr segíteni fog Önön. Haladéktalanul értesítem! Ez a beszélgetés és annak tartalma természetesen nem hagyja el ezen szoba falait! Viszont szeretnék kérni Öntől valamiféle elérhetőséget, hogy értesíthessem, amint Dr. Kanou válaszol. - Taguchi szavai szemlátomást megnyugtatják Hikaru-t, aki felírja a nő számára a magántelefonszámát, és a magán e-mail címét is. Taguchi ezután kikíséri a nyomozópárost a szobából, majd egészen a Kórház főbejáratáig velük tart, ahol búcsút vesz tőlük s útjára bocsájtja a két Ghoul nyomozót.

- Nos? - fordul Hikaru Ihei Nyomozóhoz. - Mit szól? Bekapta a horgot? - kérdi a másik nyomozótól mielőtt ismételten megszólalna. - A gyerekkori barát mellett döntöttem. Ha Kanou lenyomoz, akkor bármilyen más hazugság lebuktathatott volna minket. Nem mondhattam, hogy a partnerem, mert semmi perc alatt rájönnek, hogy Mado az igazi társam, a barátnő vagy a menyasszony se volt járható út, hiszen akkor miért élnék együtt egy másik nővel? A rokon szintúgy, mivel nincs se testvérem se semmilyen egyéb életben lévő közeli vagy távoli rokonom. Ugyanakkor egy gyerekkori barát...nem sok ember van, aki ismert gyerekként vagy emlékei lennének rólam s még kevesebb, aki beszélne is róla. Vagyis szinte képtelenség visszanyomozni. - fejezi be egy halovány mosollyal a fiatal férfi.

Tokió 14. Körzete. Kevésbé hírhedt mint a veszedelmes 13. Körzet, de közel sem olyan békés, mint a 20. Körzet. Az utóbbi pár évben a kannibalizmus egyfajta divathullám módjára söpört végig az itt élő Ghoul-ok között, de összességében a 14. a kevésbé problémás körzetek közé tartozik. Ebben a körzetben található a Helter Skelter, Itori bárja, ahol a Ghoul információs hálózatát működteti.

Október 3./02:25/14. Körzet - Helter Skelter Bár

Itori számára a bárban ez a nap sem különbözik nagyon a többitől. Páran betérnek, és páran valami új információval is tudnak szolgálni, de semmi eget rengető a mai napon. A fiatal nő unottan strázsál fel s alá a bárpult mögött időről-időre szóba elegyedve egyik vagy másik vendéggel, de szemlátomást a mai "nap" eseménytelenségre van ítélve. Bár történne valami izgalmas, bár betérne valaki érdekes, bár hallana valami értékeset...hiú ábrándnak tűnik s Itori kedélyállapota egyre rosszabb. ~ Fel kéne hívnom Karucchi-t...régen ha hívtam szinte repült hozzám...Jó lenne látni Harucchi mennyire telepedett rá. Igen! Egy kis teszt, ami még feldobhatja a mai estémet így vagy úgy! - A Ghoul ajkain elégedett mosoly játszik, de nem marad ideje tovább töprengeni terve kidolgozásán.

Az ajtó nyílására tekintete egyből a belépő fiatal nőre szegeződik. Itori esküdni merne, hogy már látta valahol, már hallott róla... ~ Takatsuki Sen? - érlelődik benne végül a felismerés. Ha jól emlékszik Kanekichi kedvenc írója. Ahogy a nő a bárpulthoz ér Itori egy bíztató mosolyt küld feléje. - Természetesen. - felel. - Milyen kávét szeretnél? - fordul hozzá a fiatal Ghoul. Az illata alapján embernek tűnik, de Karucchin kívül eddig nem nagyon jártak erre emberek. Elég eldugott hely ez. - Csak nyugodtan. - mosolyog a lányra. - Nem is tudtam, hogy Takatsuki Sen dohányzik. - szólal meg szinte mintha csak úgy mellékesen megemlítené a dolgot. Viszont ennél jobb alkalom bajosan adódhat, hogy leellenőrizze a lány kilétét.

- Ha erőset és feketét szeretnél, akkor ezt a kérést éppenséggel könnyen tudom teljesíteni. - felelt a fiatal nő egy könnyed mosollyal. A pult mögött elhelyezett polcsorhoz sétál, és leemel egy sötét kávéporral teli üvegedényt, amely mellett egy fekete halálfejjel díszített csomagolás áll, melyen a "Death Wish Coffee" feliratot olvashatod. - Arabica és Robusta kávészemek keveréke top minőségű kávészemekből összeválogatva. 3-6-szor több koffeint tartalmaz, mint egy átlag kávé. - magyarázza csevegő hangon, miközben a kávé elkészítésén ügyködik. A mozdulatai kecsesek, és gyakorlottságról árulkodnak. Kis idő múlva már eléd helyezi a fekete itallal teli csészét amely erős, talán kissé mogyorós illatot áraszt magából.

- Ezzel a ténnyel nem vitatkozhatom. - kacagja el magát csilingelő hangon. - Még az íróknak is vannak "titkai", amiket meg szeretnének maguknak tartani nemde? - kacsint rád cinkos mosollyal. - Nem bánod ha csatlakozom? - érdeklődik kérdő tekintettel, és amennyiben pozitív választ kap úgy egy sötétvörös folyadékkal teli borospoharat vesz magához, és a pult mögül kilépve letelepszik melléd az egyik bárszékre. Amennyiben megtagadod tőle a lehetőséget, hogy csatlakozzon úgy a pult mögött maradva kóstolgatja a vörös nedűt. Az orrod gyorsan elárulja, hogy Itori "Vér Bor"-t kóstolgat oly nagy megelégedettséggel. Ez az emberi vérből készülő alkohol ital az emberek által fogyasztott borhoz hasonló módszerekkel készül, de kifejezetten Ghoul-ok számára, és a fogyasztása/értékelése is ugyanúgy történik, mint az emberi boroké.

- Köszönöm! Igyekszik az ember! - kacsint rád Itori, majd a következő szavaidra nem válaszol egyből hanem belekortyol a "borba" kicsit körbelögybölve az a poharában, elgondolkodva szemlélve a vérvörös italt. - Információt? Nos igen, bárokban előfordul, hogy ilyen vagy olyan infók cserélnek gazdát. - tovább lögyböli az italt mielőtt a tekintete a tiedbe fúródna. - Talán ismerek ilyet...talán nem. Bár nem értem pontosan, hogy egy befutott "ember" írónőt miért is érdekelnének gerlék...ahogy az sem világos, hogy miért vadásznának rá a gerlék. Ha jól tudom Ők a Ghoul-ok vadászatával töltik mindennapjaikat. - Itori csinos arcán ravasz mosoly jelenik meg, ahogy ismételten belekortyol az italába. ~ Talán egyenlőre mégiscsak korai lenne temetni a mai estémet... - gondolja magában, ahogy jóleső melegség terjed szét benne a Vér Bor hatására....

- Nocsak. - a kakugant csak egy pillantásra méltatja mielőtt egykedvűen elmosolyodna s ismét az italát fikszírozná a tekintetével. - Vajon mindig is ennyi Egyszemű volt körülöttem csak nem figyeltem eléggé vagy mostanában szaporodtak meg? - szólal meg végül olyan halkan, hogy rajtad kívül bajosan hallhatja meg bárki is az amúgy is lassanként kiürülő bárban. - Üzleti titok. - bólint végül könnyedén a kérésedre, a vöröses-barna szemek kutatóan fürkészik az arcodat pár pillanatig, de Itori csinos arca vajmi keveset árul el, hisz mindössze egy könnyed, szinte fölényes mosoly játszik csak az ajkain, de viselkedése és hangneme barátságos marad.

- Igen az üzletnek sem tesznek jót. - szólal meg egy sóhaj kíséretében a nő. - Persze szerencsére már évek óta nem jelentek meg itt, de sose tesz jót egy vendéglátó egységnek ha levadásszák a törzsvendégeket. - folytatja csevegő hangon mintha épp csak az időjárást veséznétek ki. Végül az utolsó vendég is elhagyja a bárt, s szavaidat megválaszolatlanul hagyva Itori egy fél perc erejéig magadra hagy, hogy kint az ajtón a ZÁRVA feliratot tartalmazó oldalra fordítsa a táblát. Rövidesen visszatér s ismételten elfoglalja helyét melletted a bárszéken.

- Szóval fizetnél... - Itori lassan ízlelgeti a szavakat arcán krokodilmosoly terült szét a szemei pedig ismét a tieidbe fúródnak a kutató tekintettől szinte olyan érzésed lehet, mintha a másik Ghoul a zsigereidbe látna. Végül ismét egy könnyed sóhaj hagyja el a finoman ívelt ajkakat mielőtt Itori a pultra könyökölne s végre valahára megszólalna. - Bár ez szép és jó, de az igazi kérdés az, hogy mivel...és mikor. Nem mindennek lehet az értékét pénzben kifejezni meg aztán különben is azt mondogatják, hogy a pénz nem boldogít. - A Ghoul kérdő tekintet vet rád, de közben időről időre belekortyolgat az italába miközben haja néhány tincsével játszadozik, akárcsak egy tinilány. - A kérdés tehát...mit tudsz Nekem felajánlani, azért cserébe, amit tudni szeretnél...