#s://i~pinimg~com/564x/42/5e/12/425e12b4b28a6860321aab492561e2c9~jpg
Reggie még mindig nem biztos benne, hogy ez a parti jó ötlet, mindenesetre visszamondani már nem akarta, így most Damien kíséretében sétált a parti felé. Mivel még sosem volt ilyesmin, kénytelen volt a másik fiú segítségét kérni, így most mindketten egy ing-elegáns pulcsi-elegáns nadrág kombót választottak (vagyis inkább Damien választotta).
A terembe érve egyből körbe néz, hogy látja-e valahol Ai-t, de közben nem bír nem rácsodálkozni, mennyire máshogy néz ki az egész, és minden milyen szépen fel van díszítve. Ha itt még a kis partik is ilyenek, milyen lehet valami iskola-szintű?
Az egész pénteki napom azzal ment el, hogy az esti partiról gondolkodtam. Nem voltam szociális egyén, többnyire kimaradtam minden nagyobb összejövetelből ha lehetett (kivéve a kviddiccs megbeszéléseket, de az más jellegű dolog volt). Úgyhogy így nem volt más viszonyítási alapom, egyedül azok az "arisztokrata" meetingek amikre anyámék elhurcibáltak engem és a testvéreimet annak idején, hogy fenntartsuk a megjelenésünket, vagy mivel is magyarázták örökké.
Mindenesetre különleges alkalomnak érződött, főleg ha már erre magamtól vállalkoztam, nem úgy mint azokra... Ennek megfelelően egy kicsit talán díszesebb ruhát vettem fel, de valamivel mindenképp el akartam különíteni az egészet a mindennapoktól. A kezdés előtt még találkoztam Pennyvel, aztán elballagtunk a terembe. A díszités már azt sugallta, hogy ezeknek az eseményeknek csak megadták a módját, mégha a professzor már évtizedek óta is tartja őket. A helyszín igazából kellemesnek tűnt, de úgy sejtettem egyébként is inkább az emberekkel lehet majd problémám.
Mi végül besétálunk Elise-szel a terembe, ahol igyekszem egy alacsony népsűrűségű hely felé irányítani, hogy egy kicsit tudja szokni a helyzetet. Közben pedig körbe kémlelem a termet. <o:p></o:p>
-Ó! - jegyzem meg. - Itt van Aspen is - mondom neki, miközben még szkennelem tovább a helyet a tekintetemmel. - És Corvus - mondom, ahogy kiszúrom a magas hollóhátast. Majd Elise-re nézek, és tanulmányozom, hogy hogyan is érzi magát. Hátha Aspen jelenléte kicsit jobban megnyugtatja. Egyelőre nem hozom szóba, hogy Ai-ék hová lettek.
Penny már várja Corvus-t, de körülbelül pár perccel előbb érkezett csak és a terem előtt várja. Amint meglátja a fiút, végigméri.
-Wow... - mondja. - Jól áll a kék - mosolyog. - Nem lett ez kicsit túl formális? - nevet fel. Ő maga egy elég laza öltözetet vett fel: egy sárga, hosszú, selyem szoknyát, egy nyári, magasított sarkú, barnás szandált, illetve egy éppen mindent takaró, fehér anyagból készült felsőt. A haját befonta egy oldalra és kis sárga virággal fogta össze.
Dami és Aspen elég hasonlóan öltöznek, azonban ahogy megérkeznek és lerakják a cuccukat, a fiú egyből leveszi a pulcsiját és megjelenik alatt a rozsdabarna ingje, ami kissé ki van gombolva.
-Na, kivel szeretnél beszélni? - kérdezi lazán Aspen-től, neki úgy tűnik, mindegy.
Kissé még feszengek, de mindjárt jobban leszek.
-Szuper... Kihez menjünk először? Nekem mindegy... Ai-ék hol vannak? - kérdem még, ahogy a ruhám igazgatom.
Gyorsan merek neki egy kis gyümölcslevet, amit át is nyújtok neki, utána magamnak is merek.
-Nekem is teljesen mindegy, előbb-utóbb úgyis mindenkire sor kerül - nevetek fel halkan. Közben a tekintetemmel keresem Lumpsluck professzort is, hogy ki felé cápázik éppen.
-Hm? Hát, ha jól láttam még kicsit kint maradtak... nem tudom mi okból. Talán valamit megbeszélnek? - vonom meg a vállam, bár úgy érzem, hogy Ai-nak kellett egy kis idő, hogy összeszedje magát. De vajon Tommy-t miért tartotta vissza magával? Hm, érdekes, érdekes...
Reggie, Damival ellentétben, semmi esetre se válik meg a magasított nyakú felsőjétől. Nem, ha melege lesz, akkor sem.
-Öhm... Ai-val, de ő még nincs itt... De úgy látom, Elise igen - veszi észre. - Meg Matt. Én szerintem odamegyek hozzájuk - mondja, és miután Damien válaszol, elindul(vagy elindulnak) Eliseék felé.
-Sziasztok - köszön nekik, amikor odaérnek.
-Köszi... - mondom a gyümölcslébe, bele is kortyolok. Hmmm, elég jó. A válaszára csak bólogatok és a vállamat rántom meg, én aztán nem tudom, de elhiszem neki. Az ő dolguk, nem akartam beleszólni. Mire felocsúdok, addigra már Aspen és Dami meg is jelent. Dami csak lazán int egyet, mosolyog, Aspen köszön is.
-Sziasztok! - köszönök én is, majd végigmérem őket. - Jól néztek ki... - mosolygok rájuk kedvesen.
A szemem sarkából látom, hogy Aspenék megindulnak felénk, így inkább amíg csak lehet Elise-t nézem, persze azért arra figyelek, hogy neki ne legyen kellemetlen, ne tűnjön fel annyira.
Majd megérkeznek a srácok, mire rájuk mosolygok.
-Sziasztok! Mi a helyzet? Mióta vagytok itt? - kérdezem könnyeden.
Kissé elvörösödtem ahogy a lány végignézte a ruhámat, de igyekeztem egy mosollyal elleplezni az egészet.
-Köszi.. Nagyon csinos vagy. - pillantottam rá én is, kis csend után folytatva. - Eh... - néztem végig az öltözékemen - Talán? De ahhoz szoktam hozzá, hogy az ilyesmi eseményekre ki kell öltözni. Őszintén ez még a jobb része az ilyesminek általában. - vonom meg a vállam. - Majd legfeljebb páran furcsán néznek, a mostaniak után már nem nagyon újdonság. - mondom, majd elpillantok a terem felé. - Akkor, uh.. megyünk?
-Ti is - mosolyog Reggie is Elise-re meg Mattre. - Csak nemrég jöttünk. Nem láttátok véletlenül Ai-t? - kérdezi. Oké, szokott késni, de közben meg Lumpsluck professzor a kedvenc tanára, meg amúgy is olyan izgatott volt emiatt...
-Együtt jöttünk, valamiért hátra maradtak Tommy-val, de szerintem mindjárt jönnek - vonom meg a vállam mosolyogva. - Szóval akkor még titeket sem talált meg a professzor gondolom, ha nemrég érkeztetek - kicsit elnézek felettük, hogy lokalizáljam a bájitaltan tanárunkat. - Oh tényleg Damian, milyen a külön bájitaltan óra? - kérdezem tőle, ahogy eszembe jut, hogy ő velünk nem tud járni, mert más van ott neki.
Miután összeszedem magam, a szokásos energiámmal mosolygok Tommy-ra, bár érzem, hogy az arcom felhevült, így biztos vagyok benne, hogy valamennyire el is pirultam. Remélem azért annyira nem evidens.
Ahogy belépünk, talán már mindenki megérkezett rajtunk kívül. Matt magas szőke buksiját hamar kiszúrom, majd megfogom Tommy kezét és úgy húzom magam után az embereken keresztül. Közben próbálom azt kizárni, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Szerencsére ahogy meglátom Aspiélat együtt, hamar sikerül.
-Aspiiii! - kiáltok fel, ahogy a nyakába ugrok, miután odaérünk. Kicsit megölelgetem, majd elengedem, hogy jól megnézhessem. - Eszméletlenül csodásan festesz! És te is Dami! Aaaa, nagyon jól néztek ki így együtt - jegyzem meg álmodozva mosolyogva nekik.
-Oh, nem még nem, bár úgy tudom ez csak idő kérdése - néz is körbe gyorsan Reggie, hogy merre járkál éppen Lumpsluck professzor. Szerencsére még egész messze.
Dami meg Matt a bájitaltan szakkörről beszélgetnek, amit Reggie fél füllel hallgat, amíg egyszer csak a nyakába nem ugrik egy Ai.
-Ai! - örül meg neki, és ő is jól megölelgeti. - Te is nagyon jól nézel ki - mosolyog a lányra, majd enyhén furán néz, amikor azt említi, hogy Damival milyen jól néznek ki. - Öhm... Köszi...? - már megint, hogy milyen jól nézünk ki együtt, csak tudnám, miért és mire céloz ezzel?
-Köszi - mosolyodott el a lány és mintha kivirágzott volna kicsit. - Persze, hogy mehetünk! - mondja csicseregve és elindul Mattiék felé. Ahogy odaér, a fiút megöleli, a többieknek pedig mosolyogva integet. - Sziasztok, srácok! - mondja boldogan. - Mindenki csodásan fest! Ai! Ez a szín és stílus kiemeli a művészi oldalad! Te kötötted? - kérdezi csevegve.
Közben Dami éppen vállvonogatva meséli, hogy minden órán próbálja visszacsábítani a bácsi, azért van ide is meghívva, de egyszerűen nem fér bele az órarendjébe. Az órák amúgy gyorsan mennek, mert ügyes a srác és hamar végez, csak ne csesztetné állandóan a szakkörrel... Damien Ai bókjára csak féloldalasan rámosolyog, ő nem reagál semmit arra, hogy jól néznek ki együtt Aspi-val, lehet, nem is hallotta.
Mielőtt folytatódhatna a csevegés, hirtelen megérkezik a professzor úr és átkarolja Matt és Dami vállát.
-Áhh, micsoda díszes társaság! - nevet fel harsányan. - Kitűnő, kitűnő! Örülök mindannyiuknak, hogy eljöttek. Eddig minden rendben, remélem? - néz körbe. - Meséljenek, hogy érzik magukat? - kérdezi csevegő hangon a férfi, mire először Penny szólal meg.
-Köszönjük, professzor úr, minden rendben. A suli meg hát... Van... Sok az óra és a különóra, de legalább el vagyunk foglalva és nagyrészt értelmes dolgokkal töltjük az időt... - mondja. - A prefektusi cím is sok mindennel jár... - teszi még hozzá.
-Áhh, valóban, hiszen rengetegen vannak most itt! Meséljenek, milyen? - kérdezi a professzor izgatottan, miközben Dami, Mattie, Penny és Corvus között járatja a tekintetét. Dami csak a vállát vonogatja, így a többiekre marad a kezdeményezés.
Csak követem a lányt, ahogy megindul előre; végülis a vendége vagyok, meg egyébként sem tudom igazán magamtól mit kellene. A többiekhez odalépve egy kissé furcsán nézek látva, hogy Matt-el ennyire jóban vannak. De végülis egy házban vannak, és ő meg az évfolyam másik ismert alakja... Legalábbis ezzel nyugtatom magam. Mindenesetre ezután rövidesen én is kezet fogok az ott álló fiúkkal, köszönve mindenkinek. Bár a beszélgetéseket egyelőre csak hallgatom inkább.
Mikor a professzor odalép, csak finoman bólogatok, ahogy megkérdezi minden rendben van e. Miután a prefektusos kérdés elhangzik, végignézek én is a többieken. Még mindig szokom a kinevezést, furcsa belegondolni hogy már része vagyok a kategóriának én is... De azt hiszem az a legegyszerűbb ha én gyorsan letudom a válaszolást, hogy ők tudjanak is mesélni.
-Nos... Én még csak nem rég kaptam meg a kinevezést, tehát nem csináltam túl sok mindent egy viszonylag eseménytelen éjszakai járőrözésen kívül. - vontam meg a vállamat - De még egy kicsit szoknom kell a felelősséget.
Mikor megérkeznek Pennyék, szélesen mosolyogva intek nekik, majd szerényen a fülem mögé tűrnék majdnem egy tincset, amit megint gyorsan kijavítok. Komolyan, erről le kellene szoknom.
-Köszönöm, te is csodásan festesz! Ahogy mindenki! - nézek körbe, majd megállapodik a szemem Corvuson. - Ha most ilyen lélegzetelállító mindenki, kíváncsi leszek, milyen lesz a bálon... - mondom, bár ezt főleg a
kedves Corvus-nak címzem, aki a többiek közül is kirí azért az öltözetével. Míg Matt Damival beszél, addig én szóval tartom Penny-t, ha beszáll Corvust és Aspit is. Tommy-t hagyom, hogy Eli-vel társalogjon, bár gyakran ejtek meg feléjük egy-egy fél pillantást.
Aztán berobban a tancsibácsi, mire hátrébb lépek, de Aspi mellett maradok. Azon gondolkodom, hogy elslisszoljak-e innivalót hozni, de ahhoz kevés lennék, hogy mindenkinek hozhassak...
Majd eszembe jut, hogy boszorkány vagyok, előttem nincs lehetetlen, így óvatosan elhátrálok, amikor azt veszem észre, hogy a többiek nem figyelnek, és elmegyek egy asztalhoz, ahol italokat találok, s mindenkinek töltök üdítőt.
Mikor megjönnek Penny-ék, viszonzom a lány ölelését, majd természetesen megdicsérem a lányt, hogy ő is milyen jól néz ki, majd figyelmemet Damira fordítom. Nem is veszem észre Lumpsluck professzort, csak akkor, mikor átkarolja a vállam, meg Damiét.
Hagyom először Penny-t meg Corvust beszélni, én csak néha aprókat bólogatok.
-Szerintem azt még mindannyiunknak kell - mondom nyugtatólag Corvusnak. - De összességében úgy érzem, hogy rengeteget tudunk majd egymásnak segíteni, mert egy remek csapat jött össze - mosolygok a többi prefektus társamra. Természetesen sem Tiana, sem Phoebe nem a legegyszerűbb ember, de lehet velük együtt dolgozni, és így, hogy Quinn kikerült a képből, kifejezetten kellemes a légkör az idei prefektusok közt, legalábbis szerintem.
De ezt nem mondom ki hangosan, természetesen. - Tényleg, Corvus kinevezése óta nem ültünk össze - nézek főleg Penny-re és Damira. - Valamikor azt is megejthetnénk, és akkor esetleg tudsz kérdezni, meg mi is megoszthatjuk azt a kevés tapasztalatunkat, ami eddig van. Meg akár hívhatunk felsőbb éveseket is - javaslom, bár a vége inkább kérdéssé alakult menet közben.
Végül visszatérek nyolc Vingardium leviosa segítségével lebegtetett itallal, mindenkinek valami a személyiségéhez illő italt hoztam, vagy próbáltam alkotni. Barista Ai, vagy mi. Remélem nem túl ihatatlanok amiket kevertem.
-Hoztam mindenkinek egy kis frissítőt, mondom, ahogy elkezdem feléjük lebegtetni a dolgokat, de valami nem stimmel. Valamit elszámoltam.
-Hm... - ráncolom a szemöldököm. Mattie-nél bármennyire is látom, hogy próbálja rejtegetni, észre veszem, hogy van már egy, meg Elinél is... De így is csak egy marad, ami fura. Akkor kit felejtettem ki? Majd feltűnik nekem Dami, aki szinte elvész Matt és a tancsibácsi mellett, mire legszívesebben megfejelném a falat. De gyorsan gondolkodom, így a Matt felé tartót Damihoz irányítom, a plusz egyet meg vissza magamhoz.
-Izé, bocsi Eli, nem láttam, hogy neked már van... - motyogom kissé zavartan.
A professzor csak elgondolkodva bólogat Corvus-nak.
Közben ahogy Ai elslisszol, én is követném őt, de nem akarom Aspen-t egyedül hagyni a sok prefi. Tudom, hogy Tommy sem az, de ők meg annyira nem ismerik egymást. Szóval maradok és csendben figyelek.
A professzor nagyon lelkesen bólint.
-Nagyon jó ötlet, Mr. Owler! Találkozzanak minél többet, ismerkedjenek, alakítsanak ki jó baráti köröket. Ezek nagyon meghatározóak lesznek a későbbi életükben - nevet fel öblösen a bácsi. - Ha megbocsátanak, most mennem kell... De a vacsora alatt még beszélünk - kacsint ránk a bácsi, majd elslisszol. Már amennyire az ő korában és méretében lehet slisszolni.
Mire a bácsi elmegy, Ai visszatér az italokkal, s kiosztja őket.
-Ja, semmi - mosolygok a lányra. Ahogy mindenki megkapja és megcsodálja, én valami témán gondolkodom. - Őőő... Ti már gondolkodtatok azon, mit fogtok felvenni extra tárgynak jövőre? Vagy nektek milyen terveitek vannak? - kérdezem mindenkitől kicsit zavartan.
Közben Dami rámosolyog Ai-ra.
-Köszi, Ai! Nem tudom, pontosan mi ez, de finom nagyon! - mondja, s tényleg élvezettel issza. Tommy is rámosolyog a mellette álló lányra.
-Köszi... Csodálatos vagy, hogy hoztál mindenkinek! És passzol is mindenkihez! Fantasztikus! - nevet fel a fiú, ahogy belekortyol a sajátjába. Penny is vigyorogva köszöni meg, neki is egészen tetszik, bár neki amúgy is mindig minden tetszik.
Csak kissé elpirulva biccentek Aislinn megjegyzésére a ruhákat illetően, egy mosollyal igyekezvén leplezni a pillanatnyi zavaromat. Ezután csak hallgatom ahogy a többiek beszélnek, hisz nem igazán tudok hozzászólni, főleg ennyi ember között. Egy pillanatra elnézek a Griffendéles lány után, ahogy megindul valamerre, de végül aztán nem szólok semmit.
-Ah, jól hangzik... - feleltem Matt javaslatára egy félmosollyal. Megnyugtat a gondolat, hogy pozitívan gondol a csapatra, még akkor is ha vagy a felét nem ismerem. Kicsit tartottam attól, hogy a többi prefektus mit fog gondolni a kinevezésemről, de egyelőre csak pozitív megerősítést kaptam, így meg valamivel egyszerűbb is volt alkalmazkodni a helyzethez. Azt hiszem szükségem is volt a segítségükre; hiába volt a kinevezés mindig egy célom, valahogy soha nem vettem igazán számításba az egésznek a szociális aspektusát.
Mikor Aislinn visszatér, kissé csodálkozva veszem át tőle az italt.
-Öh, köszi.. - mondom, egy pillanatig bámulva a poharat, óvatosan megkóstolva azt. Végül aztán valahogy mégse olyan mint amire számítottam.. Pont jó. Elismerően biccentek a lány felé, s egy pillanatra elgondolkozok azon, hogy vajon legilimens-e. Aztán Elise felé pillantok, ahogy felteszi a kérdést.
-Hát... - köszörülöm meg a torkom, hisz továbbra is fura érzés elsőként válaszolni, de úgy érzem a ma este alkalmas arra hogy ilyesmivel kísérletezzek - Gondolom a hoppanálást mindenki felvenné... Azonkívül én valószínűleg az alkímiát szeretném, na meg a haladó aritmetikát a sima után.. Gondolkodtam annak idején a Ghoul Studies felvételén is, de nem vagyok benne biztos hogy mennyire lenne hasznos... - szippantok ismét bele az italba.
Megjelenik a professzor úr, és amíg elcseveg a prefektusokkal, Reggie igyekszik nagyon láthatatlan lenni. Ez szerencsére most nem túl nehéz. Közben Ai egyszer csak elmegy, hogy aztán italokkal együtt térjen vissza.
-Milyen figyelmes tőled Ai, köszi szépen - mosolyog a lányra, majd belekortyol az italába. Pont tökéletes. Aztán Elise felhozza azt a témát, hogy milyen tárgyakat vennének fel jövőre, de szerencsére Corvus válaszol először, így Reggie-nek van ideje végig gondolni a válaszát. Nem igazán foglalkozott még a jövő évvel, miután az is kérdéses hogy ezt túléli-e. Szó szerint.
-A hopponálást én is felvenném - teszi azért hozzá halkan. - És ti?
A felvetett kérdésen gondolkodom, ameddig Corvus és Aspi válaszolnak. Majd várok kicsit, de mivel senki sem szólal meg…
-Én nem nagyon terveztem a meglévőkön kívül újat felvenni, csak az alkímiát. Más nincs nagyon, ami érdekelhetne.
-De a hopponálás is egy hasznos dolog - szól közbe Matt.
-Mmm, lehet mondasz valamit… - vonom meg a vállam mosolyogva. Mattie egyelőre feltűnően hallgat, vagy titkol valamit, vagy csak szimplán nincsen olyan nagy érdekesség az életében, így csak megvárja, hogy a többiek befejezzék. Hm, nem tudom…
Legnagyobb meglepésemre Corvus szólal meg először. Nem szokott elsőként szólni, de kellemes meglepetés. Csak bólogatok.
-Mi is szeretnél lenni majd? - kérdezem érdeklődve. Aztán Aspen is beleszól a dolgokba, mire neki is bólintok. - Jaja, azt szerintem én is - mondom neki kedvesen, majd Ai is megszólal, és én is meglepődöm, hogy a hoppanálás nincs a tervei között. Mármint... Elég hasznos, ahogy Mattie is mondja. De hát, ő tudja.
Mielőtt a többiek válaszolni tudnának, a professzor úr kér figyelmet, hogy üljünk le, szóval elindulunk az asztalunk felé. Szerencsére egészen hátul vagyunk, úgyhogy kikerültünk a veszély zónából. Bár a tanár úr úgyis megjelenik majd itt nemsokára... Valószínűleg... Az ételek természetesen jók, így a következő fél-egy óra békésen telik, ahogy ismerkedünk, csevegünk, jól érezzük magunkat. Én is egészen el tudtam lazulni, egészen addig, amíg a tanár úr azt nem mondja, hogy itt az ideje egy kis könnyed táncnak, mait fel is vezet az egyik hetedéves diákjával, majd int az asztalunknak, hogy mi vagyunk a következők...
Penny is megszeppen, ami nem segít a helyzeten, de ő hamar összeszedi magát és kérdőn pillant Corvus-ra. Dami csak megadóan sóhajt egyet.
-Szerzünk egy-egy lányt vagy eltűnünk nagyon gyorsan? - súgja Aspen fülébe. Tommy is kicsit feszeng, de hamar Ai felé fordul.
-Volna kedved táncolni vaaaagy... Inkább maradnál? - kérdezi kissé zavarban. Én is hasonlóan feszengek, mint Tommy, csak még le is sápadok kicsit, és lopva Mattie-re nézek, hogy mi a terve.
Kellemesen eltelik az idő, majd leülünk enni és beszélgetünk tovább. Nagyon jól érzem, főleg Aspit, Damit és Tommyt tartom szóval, de ha úgy alakul bárkivel is szívesen beszélek, ha van miről.
Majd elérkezik az estének az a pontja, amit a legjobban várok több okból is. Egy: imádok táncolni. Kettő: Tommy-val naaaagyon szeretnék táncolni. Három: Eli-nek és Mattie-nek is jól jönne egy tánc. Négy: szeretném Corvust és Pennyt is táncolni látni, ahogy Damit és Aspit is együtt, mert olyan ari mindkét pár együtt. Szóval amikor Tommy megkérdi szeretnék-e táncolni természetesen egyből felcsillannak a szemeim és fel is pattanok a nagy izgalom miatt.
-Igeeeen! - mondom, majd feltűnik, hogy feszeng, így visszaereszkedem. - De ha nem szeretnél, mert kellemetlen, akkor majd elkapom a tancsi-bácsit egy-két körre - mosolygok rá szolidabban.
Nem sokat beszélek a vacsora alatt, hanem inkább hagyom, hogy a többiek kibontakozzanak, főleg Elise, Aspen és Corvus, így a beszélgetés fonalát is igyekszem ilyen mederbe terelni.
Aztán egyszerre gyorsan és eszméletlenül lassan elérkezik a bál táncos része is. Egyből feltűnik, hogy Elise befeszül mellettem, ahogy Tommy is Ai mellett. Miközben Ai magára vonja a többiek figyelmét, megfogom Elise kezét finoman az asztal alatt és gyengéden megszorítom.
-Én nagyon szeretnék veled táncolni, de ha neked ez kellemetlen és nem szeretnél, akkor tiszteletben tartom a döntésed - súgom neki, ahogy a füléhez hajolok, majd elengedem a kezét is, nehogy ez is feszélyezni kezdje, illetve rámosolygok, hogy érezze tényleg rá van bízva, hogy mi legyen, nekem csak az a fontos, hogy ő jól érezze magát.
Reggie (magához képest) egész nyugodtan tud enni, és még csevegni is sikerül neki, de ez a nyugalom addig tart, amíg a professzor úr be nem jelenti a táncot. Csak ezt ne... Tudott ugyan táncolni, de nem...
-A második-bólint Dami javaslatára, aztán a másik fiút követve igyekezett észrevétlenül meglépni innen a lehető leghamarabb.
Ahogy Elise felteszi a kérdést kissé elhúzom a számat. Megvárom amíg a többiek válaszolnak az eredeti kérdésre, mielőtt folytatnám. Valahogy meglep, hogy Aislinn nem foglalkozna a hoppanálással; azt hittem az szinte alap mindenkinek. Bár végülis nem ez lenne az első döntése amit én nem értek igazán, úgyhogy... az ő dolga. Végül aztán visszafordulok a hollóhátas lány felé.
-Nos, ami azt illeti... Nem igazán tudom még. Auroron vagy átoktörőn gondolkodtam, de a kettő közt nem tudok dönteni. Alapvetően hasonló dolgok kellenek mindkét szakmához, úgyhogy a tárgyválasztás se segített a döntés meghozásában. - sóhajtottam.
Ezután pedig a professzor bejelentette a vacsorát, szóval átfáradtunk az asztalhoz. A társalgás folytatódott, viszont valamivel könnyedebbnek érződött az egész. Annyira talán nem volt megterhelő mint gondoltam, de egyébként is arra utalt minden jel, hogy meg kell szokjam ezt a csoportot; nem csak a gyakorlatok, most már a prefektusi szolgálat miatt is. Kicsit néha kellemetlen volt amikor pont tőlem kérdeztek, de nem totál idegenekkel beszéltem - ez már mindenképp pozitívum volt. A tánc szóbakerülte azonban kicsit lehúzza az egészet. Nem szerettem táncolni; azt hiszem ez nem lett volna meglepetés a többieknek sem. Habár a szüleim báljai miatt már kiskoromban megtanítottak rá és gyakoroltatták velem, sose szoktam meg igazán. Rettentően kínos volt, ahogy a megannyi ember engem figyelt, ahogy a párommal mozogtam. Ráadásul sokszor a párosítások is kellemetlenek voltak, az öreg nénikkel, vagy az egy undokabb unokanővérrel. Így aztán mikor itt szóba jött a tánc, az első gondolatom az volt, hogy milyen jó, hogy itt nem kötelezhetnek erre. Körbepillantottam, hogy hova lehetne elvonulni, ahonnan végignézhetem ezt az egészet, mikoris elkaptam Penny pillantását.
A szívem hevesebben kezdett verni. Az arckifejezése mindent elárult; ő szeretne táncolni. A meghívó után pedig nagyon úgy festett, hogy nem azért vagyok itt, hogy megdícsérjem hogy milyen jó párt alkotott valami mással. Ami őszintén furcsán boldoggá tett; valamiért zavaró is lett volna, ha azt kellene néznem ahogy mással táncol... Ugyanakkor, az a rengeteg ember... Őt egy csomóan ismerik, nekem meg elég botrány volt ez mostanában. Bár ez végülis csak egy tánc, az emberek nagyja részt vesz... Ráadásul én pont vele..
-Nézd, umm... - hajoltam oda a lányhoz, halkan suttogva - Nem gyakoroltam egy ideje, bár a nagynéném szerint annyira nem vagyok rossz, viszont öhm... Azt nem tudom megígérni hogy nem fogom elrontani... De ha már itt vagyunk, és szóval... - A szemébe nézek, ahogy nagy levegőt véve igyekeszem összeszedni magam, miután valamiért ennyire megterhelővé vált a felkérése - Izé, lenne kedved táncolni? Mármint, velem? - mosolyodtam el szégyenlősen. Talán az egész azért vált ennyire zavaróvá, mert a pillantását látva valami arra késztetett, hogy minden eddigi tapasztalatom ellenére csak menjek bele az egészbe. Akkor is, ha magát a táncolást eddig sose élveztem igazán, most mégis adnék neki egy esélyt. De biztos vagyok abban, hogy mással nem csinálnám meg önként. Csak vele.
-Ha nagyon nem akarnám, nem kérdeztem volna meg... - vonja meg a vállát, mire Elise hirtelen odafordul.
-Dehogynem megkérdeznéd... Egy úriember vagy - vágja rá. - De ne aggódj, nem hagyna egyedül és szerintem kedve is van, csak fél, hoy béna lesz - mondja a lány.
-Köszi, Elise - sóhajtja Tom, mire a lány megveregeti a vállát, majd visszafordul a saját bajával foglalkozni. - Szóval tényleg szívesen táncolok, csak könyörgöm, ne mi legyünk az elsők, oké? Majd ha már kezd tömeg lenni... - kéri szépen a lányt.
Ahogy érzem Mattie kezét, azonnal visszafordulok és hagyom, hogy Tommy elintézze magának a dolgot. Óvatosan felpillantok a srácra.
-Csak attól félek, hogy eltaposlak téged, magamat és mindenki mást... Nem az első alkalom lenne, hogy nagyot esek - vallom be motyogva. - De ha vigyázol rám, akkor szívesen megyek - mosolygok fel óvatosan és nem engedem el a kezét egyelőre, ahhoz ez túl jó.
-Szerinted mennyire érdekel? - súgja vissza kuncogva a lány. - Nem azért vagyunk itt, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy jól érezzük magunkat, Corvus... Felejtsd el a családi mércét és csak magaddal és a többiekkel foglalkozz - mosolyog kedvesen a fiúra. - És persze, hogy lenne kedvem táncolni, te gyagya, már azt hittem, meg sem kérded! - mondja lelkesen, majd elsőként feláll ő az asztaltól és kinyújtja a kezét a fiúnak, hogy a parkettre vezessék egymást.
Ahogy Penny feláll és elindulnak, Damien ezt a pillanatot választja, hogy intsen a fejével Aspen-nek, hogy jöjjön, amíg a tanár úr Penny-ékkel van elfoglalva. A terv sikeres is, a terem legszélére tudnak osonni, ami elég jól takart.
-Fú, nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű lesz... Te sem szeretsz táncolni? - kérdezi Dami a másik fiú felé bólintva.
Reggie követi Damit, és meglepően könnyen sikerül meglépniük.
-Nem, pedig tudok, de... mindig nagyon ideges leszek és elrontom. Meg nem is ismerem a lányokat - magyarázza. - De te se? Pedig azt hittem... - kérdezi Damitól felhúzott szemöldökkel.
Dami csak megrántja a vállát.
-Én csak nem szeretek, pláne nem azt, hogy mekkora hűhó van körülötte... Ez csak egy tánc - magyarázza, majd beleiszik a magával hozott italába. - De ha az első körnek vége, majd visszamehetünk, addigra elfelejt minket... - magyarázza. - Na, és mi újság veled amúgy? Hogy bírod a dolgokat? - kérdezi csevegő hangon, de azért komolyan.
-A régi sulimban ez ilyen nagyon extra esemény volt - mondja Reggie egy sóhaj kíséretében, és iszik az italából. - Elsőben véletlenül ráléptem a párom ruhájára és elszakítottam, mire ő egy csomó szép dolognak hívott aztán rámszórt egy jelly leg átkot. Természetesen az egész iskola előtt. A többi év hasonlóan katasztrófa volt - mondja halkan és iszik még egy kortyot. - És tudom, hogy ez más, hogy idősebbek vagyunk, hogy minden más, de... Szóval, nem igazán alszom jól, mióta... és csak ilyen és ehhez hasonló dolgok ismétlődnek a fejemben, és úgy érzem, hogy... - vesz egy mély levegőt, és inkább nem fejezi be a mondatot. - Szerettem volna Ai-val táncolni, ha össze tudom szedni magam, de... Hol van Ai?
Dami megértően hallgatja a srácot.
-Figyelj, ilyenek megtörténnek és attól még, hogy pont egy hülye picsával hozott össze az élet, ne hagyd, hogy innentől kezdve ez befolyásoljon. Mármint rengeteg kétbalkezes ember van a világon, aztán mégsem gáz a létezésük, nem? Szerintem csak próbáld elengedni, mert bár itt is vannak ilyen arcok, már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy felmérjük, kivel lenne érdemes kapcsolatba kerülni, nem? - veregeti meg barátian Aspen vállát. - Ai? Nem tudom, biztos mosdóban van vagy nem tudom... Visszamenjünk, hogy fel tudd kérni, ha visszajön vagy még várjunk? - kérdezi még.
-Köszi - mosolyog Damira halványan. Ezzel amúgy elméletben ő is tisztában volt, de nem volt egyszerű elhallgattatni a hangokat a fejében, amik folyamatosan azt ismételgették, hogy mennyire nem jó semmire.
-Csak... Nem akarom elrontani Ai estéjét. Meg igazából senkijét, de főleg Ai-ét nem. A tiedet sem. - magyarázza. Valószínűleg jót tenne ha venne pár mély levegőt. Vagy csak nem lenne itt, mert mindent elront. Vagy már el is rontott. Mély levegő …
-Visszamehetünk... Talán már úgyis elegen táncolnak. De neked nem muszáj, megértem, ha inkább kihagynád. Szerintem most már megleszek, azt hiszem. - Ez közel sem biztos. - Bocsi, hogy ezt így rád zúdítottam... - mondja bocsánatkérően.
-Miért rontanád el? - kérdezte kissé zavartan a srác. - Szerintem szeret veled időt tölteni, örülne is - mondja kedvesen, de őszintén. - Az enyémet pont, hogy nem rontod el - nevet fel. - Sokkal jobb veled, mint egyedül állni itt - csóválja a fejét. - Akkor tuti, valaki, akivel nem szívesen tölteném az időm, ide jönne... És ne aggódj, talán már táncolnak elegen, szóval békén fog hagyni a bácsi... - mondja nyugtatóan. - Ja, ezért ne kérj bocsánatot! Mindenkinek megvannak a saját szarjai. Érezd nyugodtan szabadnak, ha megkeresnél ilyennel - mondja bátorítóan, majd a srácra hagyja, mit fog tenni.
Nos, nem igazán nyugtat meg az amit mond, főleg azzal a kommentárral nem, amit Eli utána hozzá tesz.
Nem is tudom, erre hogy kellene reagáljak, és az sem segít, hogy Aspiék is lelépnek. Reméltem, hogy legalább táncolnak velem egyet, vagy valami… Vagy már megint túl sokat gondolok magamról? Valószínűleg igen…
-Gondold át nyugodtan, én addig kimegyek mosdóba - mondom neki szelíden, majd elmegyek a mellékhelyiségbe könnyíteni magamon, meg kicsit összeszedni magam. Legalább ahogy hallottam, legalább Mattie-nek jól alakulnak a dolgai.
Ez a manőver összesen kb 10 percet vesz igénybe az asztaltól való felállástól számítva.
-Ugyan már, csak érezd jól magad és jó lesz… Azt meg mondanod sem kell, természetes, hogy vigyázok rád… - mondom neki szelíden, s közben megszűnik teljesen körülöttem a világ. Csak arra eszmélek fel, hogy Dami, Aspen, Ai is eltűnik, Corvus meg Penny-vel a táncparketten.
-Hát a többiek? - kérdem Tommy-t meghökkenve, miközben azért szétvet az öröm, hogy Elise nem engedi el a kezem.
-Őőő, oké? - rántja meg a vállát Tommy, de annyira nem zavarja, hogy nem kell táncolnia menni még. De azt komolyan gondolta, hogy ha többen lesznek, akkor lehet róla szó. Ő nyugodtan ül és vár, csak akkor szólal meg, amikor Mattie hozzá szól.
-A fiúk leléptek, hogy ne kelljen táncolniuk, ott vannak a sarokban, Aislinn meg kiment a mosdóba - mondja vállrántva. - Szerintem kicsit félreértette a dolgot - teszi még hozzá.
-Ááá, értem… - bólintok egy nagyot lassan. Közben végig fogom Elise kezét és simogatom a hüvelykujjammal és társalgást kezdeményezek velük ilyen teljesen átlagos dolgokról. Közben figyelem a táncparkettet is, hogy mennyire telik meg.
Mire visszaérek egész sokan táncolnak már, de én csak visszacsüccsenek az asztalhoz a többiekhez, majd csendben inni kezdem az italom, közben pedig kíváncsian hallgatom a többieket. Nem tudom negállni, hogy ne pillantgassak túl gyakran Aspiék meg a táncolók felé…
-Ai? Ai! - hirtelen realizálom, hogy a nevemet hallom.
-Hm? - fordulok oda tágra nyílt szemekkel. -Azt kérdeztem, átgondoltad-e, hogy felvedd jövőre a hopponálást… - ismétli meg Matt mosolyogva.
-Hát, addig el kellene jutni… - motyogom magam elé lesütött szemekkel.
-Hogy érted? - kérdezi Matt felvont szemöldökkel.
-Hááát… - elszégyenlem magam. - Elég erősen bukásra állok eddig… Próbálkozom, de nagyon uncsi, így egy elégségesnél nem futja jobbra, de az nekem kevés… - sóhajtok egyet. Lehet évismétlés lesz a vége…
-Akkor jó -mosolyog a másik fiúra. És talán tényleg fel tudná kérni Ai-t, és minden oké lenne. Jó lenne ha én is tudnék ennyire lazán állni a dolgokhoz, mint Dami. -Köszönöm. Ez persze fordítva is igaz - mondja őszintén.- Úgy látom, Ai visszajött. Szóval akkor ha nem gond, én... - kezdi, aztán elindul vissza Ai-hoz, aki épp Matt-el beszélget. A lány elé lépve rámosolyog, és kinyújtja felé a kezét. -Táncolnál velem?
Látom, hogy Mattie mondana valamit, de megérkezik Aspi. Nagyokat pislogva nézek fel rá, mert meglep. Pont tőle nem vártam volna ezt, s akaratlanul is mosolyra húzódnak az ajkaim. Azért Tommy felé fordulok, hogy ő mit szól ehhez.
Tommy eddig azon gondolkodott, hogy akkor most mi is van pontosan, de mikor Aspen felkéri Aislinn-t, akkor nagyon rosszul érzi magát. Most akkor csak ennyit kellett volna tennie? Aislinn erre várt már azóta? De akkor miért ment ki, hát mondta, hogy szívesen táncol majd vele... De persze ez nem látszik rajta, hanem csak halványan elmosolyodik, aztán int Aspen-nek, hogy menjenek nyugodtan.
Örülök, hogy nem úgy tűnik, mintha Tommy ezt rossz néven venné, sőt talán lehet, kicsit meg is könnyebbült, hogy nem neki kell velem jönnie. Persze én is végig ültem volna az összejövetelt, ha úgy van, de azért örülök, hogy egy kicsit táncolhatok, ráadásul az egyik legjobb barátommal. Úgyhogy szélesen mosolyogva elfogadom a kezét ahogy felállok.
-Milyen kérdés ez már? - kérdem kuncogva. - Veled bármikor! - felelem vidáman, majd intek a többieknek és hagyom, hogy Aspi vezessen.
Tyűha… csak ennyit tudok erre mondani. Bár én látom, hogy Tommy most kicsit megzavarodott és annyira nem is esik jól neki ez az egész, de talán ez neki is jót tesz majd a jövőben és legközelebb megragadja a kezdeményezés lehetőségét, mielőtt más csap le rá. Elise-re nézek, de szerintem ő is osztja azt az ötletet, hogy ne hagyjuk magára Tommy-t itt egyedül. Miután elmennek, azon gondolkodom, vajon miről beszélhettek Damien-nel.
-Sokkal nyugodtabbnak meg jobbkedvűnek tűnik, nem? - kérdezem. - Mármint Aspen… - korrigálok gyorsan. - Nem tudom mi lehetett a probléma, de Damien úgy fest jól megoldotta, nem? - tűnődöm hangosan.
Reggie boldog mosollyal nyugtázza hogy Ai valóban szívesen táncolna vele, még ha először meglepettnek is tűnt. Meg Tommy is. Meg Matt. Meg igazából ő maga is.
Szóval a tánctérre vezeti Ai-t és lassan táncolni kezdenek a többi párral együtt. Mivel táncolni tud, ezért csak arra kell figyelnie hogy ne legyen nagyon ideges, hogy el fogja rontani.
-Minden okés veled? - néz Ai-ra. - Nem láttalak az előbb.
Igazodom Aspi tempójához, meg teljes mértékben ráhagyom a vezetést. A sok-sok évnyi táncnak hála nagyon hamar tudok alkalmazkodni a partnereimhez, és nem igyekszem senkit sem elnyomni, hisz a tánc lényege az, hogy örömünket leljük benne.
-Persze-persze! - mosolygok. - Csak ki kellett mennem a mosdóba - vonom meg az egyik vállam. - És veled? - nézek a szemeibe őszinte “aggódással”. - Láttam, hogy kellemetlenül érezted magad… egy pár alkalommal…
-Akkor jó - nyugtázza. Ai nagyon ügyesen táncol, így ő is kezd feloldódni. - Tommyval is minden rendben? Remélem, nem miattam nem fogsz vele is táncolni.
-Igen, egy kicsit...hm... - lesüti a szemét. -Tudod, hogy alapvetően nem szeretem a nagyobb tömeget. De ezzel nem is lenne baj, csak inkább minden más, ami... Történt mostanában... - sóhajt egyet. - Szóval, többek között felhozott egy csomó rossz emléket. De igyekszem másra fókuszálni, hogy ezek ne rontsanak el minden pillanatot - magyarázza. - Sajnálom.
-Miért ne lenne? - kérdem megszeppenve. - Ugyan, ne butáskodj… - mosolyodom el lágyan. - Szerintem még örül is neki, hogy nem kell, elég kényelmetlenül érezte magát miatta - mondom, s bár amúgy szomorú vagyok emiatt, de nem mutatom.
Aztán ahogy hallgatom kezdem elszégyellni magam, hogy nem vettem észre ezeket rajta.
-Úgy sajnálom… - mondom a végén, ahogy közelebb csúszok és átölelem. - Borzasztó barát vagyok, hogy nem vettem ezt észre… - mondom csalódottan, ahogy gyengéden megsimogatom a haját. Majd kicsit eltávolodom és az arcát a kezeim közé fogom.
-Az egyik legcsodálatosabb ember vagy, akivel valaha találkoztam, és ezen semmi sem változtathat. Hallasz engem? Semmi - mondom neki őszinte meggyőződéssel. Talán ha eleget hallja egyszer el is hiszi.
-Ugyan nem ismerem Tommyt, de nem tudom elképzelni, hogy valaki megkönnyebbülne, amiért nem kell valamit csinálnia veled. Mármint, én biztos szomorú lennék - mondja bíztatóan.
-Dehogyis, Ai, ne butáskodj - mondja és ő is megöleli. - Így is nagyon sokat teszel, hidd el. Nagyszerű barát vagy - mondja kedvesen, de határozottan. Ai túl szigorú magához, nem érezheti emiatt rosszul magát!
Amit aztán Ai ezután mond, arra egy pillanatig nem is tud mit reagálni, csak lehunyja a szemét és vesz egy mély lélegzetet.
-Jaj Ai-suttogja, és inkább csak szorosan megöleli, igyekezve minden ki nem mondott dolgot beleszorítani abba az ölelésbe.
-Hát pedig ha tudnád mennyien vannak így… - mondom könnyedén. Őszintén annyira nem is bánt a dolog, sosem akartam és nem is akarom ráerőltetni másokra a jelenlétem, és megváltozni sem akarok azért, hogy mások szeressenek.
Viszonzom Aspi ölelését, közben támad egy szuper ötletem. Így miután érzem, hogy elengedhetem, finoman eltolom magamtól. -Mit szólnál ahhoz, ha Hani-val hármasban piknikeznénk egyet? - kérdem izgatottan.
-Csak nekik kevesebb attól az életük, hogy te nem vagy benne - mondja halkan, de őszintén. Ai tényleg annyira kedves személyiség, aki nem értékeli, az tényleg csak veszt ezzel.
-Oh, persze, jó ötlet! Ő... - egy pillanatra el kell gondolkodnia, hogy az pontosan ki is. - Aaron húga, ugye?
Én csak megvonom a vállam. Nem hinném, hogy így lenne, de annak nagyon örülök, hogy Ő így gondolja.
-Igen-igen - bólogatok nagyokat. - Nem tudom beszéltetek-e már, de biztos vagyok benne, hogy jól ki fogtok jönni. Meg alig várom majd, hogy lemehessünk Roxmorts-ba is! Majd megmutatom a kedvenc helyeimet meg minden! - lelkendezem.
-Szerintem nem találkoztunk még - gondolkodik el, miközben tovább táncolnak. Egyszer el fogod nekem hinni hogy milyen nagyszerű vagy. De ezt nem mondja ki hangosan.
-Jól hangzik! Mikor engednek le minket? - kérdezi. - Ha jól emlékszem, engedélyt kell kérnünk?
-Nemm tudom… - gondolkodom el. - Hát szülői vagy gondviselői aláírás kell hozzà, hogy lemehessünk majd.
Egy pillanatra elkomorul az arca, de aztán gyorsan újra elmosolyodik, Ai talán észre sem vette. -Már várom. És a pikniket hol tervezted? - kérdezi.
-Az egyelőre még titok - kacsintok rá játékosan, majd még ki tudja meddig táncolunk, de én nagyon jól érzem magam. Mikor már látom, hogy Aspi kezd fáradni, illetve már nem annyira szeretne táncolni, megfogom a kezét és visszavezetem az asztalhoz, ahol kipirulva de nagyon boldogan lehuppanok. -Huh… - körbepillantok és Eli meg Mattie sehol. Rögvest meg is fordulok, de nem látok rájuk rendesen. - Ki kér inni? - nézek körbe de a kérdés Daminak meg Tommy-nak szól főleg, Aspinak tuti hozok valamit, mert megérdemli. Nagggyon. És ha már ott vagyok, meglesem kedvenc párosomat is.
Kissé lehajtom a fejem, ahogy a lány a tökéletességet említi. Nos, pedig tudja ő is hogy mennyire zavar, amikor valami nem úgy jön össze. Főleg, ha még mások is látják. Bár gyanítom hogy engem így is jobban érdekelt mint bárki mást. Jól érezni magam.. Nehéz volt, ha az ilyen körülmények zavartak. A tömeg, a hibák, a sok tekintet... "Magaddal és a többiekkel foglalkozz.." Hát, pont ez volt a bajom. Erőltettem egy mosolyt ahogy felnéztem a lányra, magam is felemelkedve az ülésből. Az valamennyivel magabiztosabbá tesz, hogy ezek szerint tényleg várta a felkérést. Megfogom a kezét, lassan megindulva a parkett felé. Útközben igyekeztem kerülni mindenki tekintetét, csak magam elé nézve. Odaérve felé fordulok, ahogy felvesszük a kellő pozíciót. Valamiért jelen esetben az érintés furcsán hat; talán a sok szemlélő miatt. De igyekeztem csak Pennyre koncentrálni, ahogy a szemébe mélyülve elkezdtem vezetni a már rég betanult mozdulatokkal. Próbáltam csak a mozgásra figyelni, kizárva a külvilágot. Csak.. kettőnkre. Így valahogy élvezhető volt az egész, nem mint a korábbi estélyeken.
-Talán még sem olyan rossz ez az egész.. - súgtam oda a lánynak pár perc múlva, ahogy az egyik lépésnél épp közelebb húztam magamhoz.
-Aha, tényleg kicsit feloldódott... Azért fel fogod kérni te is, ugye? - kérdezem kedvesen Tommy-tól, aki bólint.
-Igazából ez volt a terv, csak beszélgettünk és nem akartam megzavarni a dolgokat... - mondja vállrántva és egy sóhajjal. Közben megérkezik Dami is, visszaül a helyére. - Ha gondoljátok, menjetek ti is, nem akarlak feltartani titeket - mondja őszintén mosolyogva Tommy.
-Jaja, elleszünk mi itt, nem igaz, Thomas? - kérdezi nevetve Dami is, ahogy közelebb ül. Én kérdőn pillantok Mattie-re. Tulajdonképpen nem is hangzik annyira rosszul, hogy táncoljak egyet vele, nem?
Penny-nek persze feltűnik az erőltetett mosoly, de kivételesen nem szól érte. Ő sem szól semmit, csak némán táncolni kezd és kiélvezi a pillanatot. Bár alapvetően beszédes volt, talán ilyenkor lehetett igazán látni rajta, mi is az, amit igazán élvez. Úgy tűnt, ő is igyekezett kizárni a dolgokat és boldogan csillogó szemmel nézett a tiédbe. Egyikőtöknek sem tűnt fel, hogy már vagy két szám is lement.
-Na, ugye? Sosem hiszel nekem... - kuncog a lány, ahogy hagyja, hogy közelebb húzd, majd szorosan hozzád bújt és lehunyta a szemét.
Tommy-ra nézek amolyan “biztos” nézéssel, de Damienre nyugodtan rá merem bízni, szóval felállok a helyemről, s miután visszatoltam a székem a helyére Elise felé fordulok és felé nyújtom a kezem. -Szabad egy táncra? - kérdem kissé meghajolva, a másik kezem a hátam mögé téve.
Tommy csak egy megnyugtató pillantást küld. Halványan elmosolyodom és el is pirulok talán. -Igen... - mondom izgalomtól elfúló hangon, s a kezébe rakom a kezemet, majd felállok és mint aki kicsattan, hagyom, hogy vezessen a táncparkettre, majd közel hajolok hozzá.
- Én tényleg nem tudok táncolni, segítesz? - kérdezem kissé szomorúan tőle.
Mosolyogva vezetem fel a lányt a táncparkettre, inkább egy hátsóbb eldugottabb részére, hogy kevésbé érezze magát feszélyezve. Mikor közel hajol kicsit megugrik a pulzusom.
-Alaplépéseket tudsz? Bécsi vagy angolkeringőhöz? - kérdezem, hogy felmérjem a helyzetet. Szembe fordulok vele, s a kezét továbbra sem engedem el, helyette a másikat először a derekára csúsztatom és közelebb húzom magamhoz.
Kicsit zavarodott tekintetet lövellek felé, majd megrázom a fejemet.
-Nem nagyon... - vallom be szégyenkezve. Viszont ahogy megfogja a derekamat, majd közelebb húz magához, úgy nagyon verni kezd a szívem, és kipirulok. Hirtelen azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, csak azt érzem, hogy itt van velem és ez mennyire jó. - Őőő... Mit is kérdeztél? - motyogom zavartan.
Tetszik a reakciója, de mivel ennyire zavarba jön, meg mivel mondta, hogy nem nagyon tud alaplépéseket, ezért nevetve elengedem és egy fél lépést hátrébb lépek.
-Akkor kezdjük az elején, ha gondolod szívesen megtanítom neked az alap lépéseket - ajánlom fel neki. - Bécsi, vagy angol? - kérdem tőle érdeklődve.
Nem nagyon hagyom neki, hogy messzebb menjen, mert lépek utána és kissé riadtan nézek fel rá.
-Nem lehet az, hogy csak így... Lépdelünk és dülöngélünk? Nekem ez megfelel, amíg veled vagyok... - kérdezem tőle őszintén.
A reakciója annyira aranyos, de egyben kicsit vicces is amit mond, szóval nem tudok nem felnevetni.
-Hát, ha ezt szeretnéd... - mondom neki, ahogy kicsit abba tudom hagyni a nevetést. - De amúgy nem nehéz tényleg, és ki tudja, akár később is hasznodra válik... - mondom neki, de igazából nem erőltetem, így megint átkarolom, bár nekem kicsit fura ez a lépdelünk és dülöngélünk dolog, de mivel azt mondta neki megfelel, ameddig velem van, így eszem ágában sincs ellent mondani, vagy feszegetni a dolgokat, mert nekem is tökéletesen megfelel a dolog, ameddig Elise velem van.
Ahogy kinevet, kicsit elszégyellem magam, de próbálom nem annyira mutatni. Tényleg ennyire ciki lennék? Vagy csak aranyosnak tart?
-Jó, egyelőre a mozgást hadd szokjam meg, utána beszélhetünk róla - mondom neki. Aztán megint átkarol és velem fordul egyet a világ. Csodálatos érzés, úgy érzem, örökké el tudnék itt lenni, itt jó, itt biztonságos, itt tökéletes. Most kicsit hagyom, hogy elárasszanak az érzelmek és szorosan a mellkasához bújok, miközben a fejemet is ott pihentetem.
Az elején azt hittem, hogy nagyon fura lesz számomra ez az egész nem rendesen táncolunk dolog, de ahogy hozzám bújik és a fejét a mellkasomra hajtja, szépen lassan megszűnik a külvilág. A zene ritmusa sem igazán jut el a tudatomig, ahogy arról is teljesen megfeledkezem, hogy miben egyeztünk meg, szóval adok egy puszit a hajába, majd a fejemet az övére hajtom és csak átadom magam ennek a csodálatos érzésnek. Megállapítom, hogy nagyon finom illata van a hajának is meg neki is, de egyelőre még nem mondok semmit, mert lehet az megtörné a pillanat varázsát. Így hát csak ringatózunk, ki tudja meddig.
Így eltelik vagy két szám, mire realizálom, mi történik. Kicsit elhúzódom, de nem akarok visszamenni.
-Esetleg megmutatod az angol és a bécsi keringőt? - kérdezem tőle mosolyogva.
Ahogy kicsit elhúzódik elengedem a derekát, de cserébe a másik kezét is megfogom.
-Mindkettőt? - kérdem felvont szemöldökkel de mosolyogva.
Elgondolkodom látványosan.
-Oké, jogos, legyen az egyszerűbb - mondom nevetve neki.
-Jól van… - nevetek egy kicsit. - Akkor legyen az angol, az lassabb valamivel, mint a bécsi - mondom, majd beállok mellé, de ha ő nem húzza el a kezét, akkor azt még fogom. -Annyi a lényeg, hogy mindig jobb lábbal lépsz előre majd és bal lábbal hátra. Három alap lépésből áll az egész. Jobb lábbal kilépsz előre, ez az egy, majd bal lábbal oldalra, ez kettő, jobbal zársz a bal mellé ez a három. - csinálom lassan közben, ahogy mondom neki. - Aztán ugyanez megy hátra felé is. Ballal lépsz hátra, ez egy, jobbal ki oldalra, kettő, majd ballal zársz hozzá és három. Nem is olyan bonyolult, nem? - kérdem tőle.
Nagyon próbálom követni, de elképesztően tehetségtelen vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok megkülönböztetni a lábaimat.
Szóval kell egy jó negyed óra, mire kb megértem a dolgot és még mindig szögletes, de legalább hasonlít rá. Kissé kétségbeesetten nézek fel rá, ahogy megint összekeverem a lábaim és majdnem pofára esem előtte.
-Bocs, hogy ennyire tehetségtelen vagyok... - mondom lebiggyesztve a számat.
Az első két alkalommal mellette állva mutatom a lépéseket és számolok neki lassan, majd utána ha gondolja megpróbálhatjuk párban is. Relatíve hosszú idő kell neki, hogy megértse, de én nem vagyok türelmetlen, sőt nagyon élvezem ezt az egészet. Elég sokat néz lefelé, így mindig gyengéden az állánál fogva felemelem az arcát, hogy ne a lábait bámulja görcsösen, hanem helyette inkább vagy rám, vagy kábé bárhova máshova nézzen. Mikor majdnem elesik természetesen megtartom, majd mosolyogva megrázom a fejem.
-Én nagyon élvezem ezt az egészet, hogy itt lehetek veled, hogy valami újat mutathatok neked - Hogy ilyen közel tarthatlak magamhoz... teszem hozzá magamban - De ha neked esetleg eleged van az egészből, vagy elfáradtál, akkor szólj bátran, rendben?
-Én köszi, megvagyok - mosolyog Tommy és megint szabotálva érzi a lehetőséget, hogy felkérje a lányt. Hát, lehet, a sors sem akarja, hogy együtt táncoljanak, ez van... Azért még nem adta fel teljesen a reményt.
-Hát jó… - vonom meg a vállam mosolyogva, majd energikusan felpattanok és Matt magas szőke buksija felé araszolok, de persze ez csak a véletlen műve, én csak innivalóért megyek…
Ahogy ott meglátom őket, olyan aranyosak, annyira összeillenek, legszívesebben felvisítanék, de nem akarom magamra vonni a figyelmüket (bár lehet meg sem hallanák hihi), így csak magamban olvadozom. Egy rövid ideig nézem őket, majd öntögetek össze italokat és visszatérek az asztalhoz. Kiosztom a többieknek, majd mosolyogva elkezdem iszogatni a sajátom, miközben sűrűn pillantok Eli-ék irányába, de természetesen innen nem igazán látom őket. De a gondolatuk elég. Annyira boldog vagyok!
Ahogy Ai visszatér, Tommy egy kicsit vár még, de Dami ösztönző szemei hatására hirtelen Ai felé
fordul.
-Volna kedved táncolni vagy most inkább pihennél még? - kérdezi halkan, hogy csak Ai hallja, közben Dami beszélgetést kezdeményez Aspen-nel.
Pont iszom és Eli-éket figyelem, amikor Tommy szól hozzám.
-Hm? - pillantok rá érdeklődve, majd ahogy a kérdésének a végére ér feleagyog az egész arcom és csillogó szemekkel nagyban mosolygok. - A kérdésedre a válasz mindig igen lenne, mármint hogy van-e kedvem táncolni, fleg ha te kérdezed! - mondom őszintén.
Tommy kedvesen elmosolyodik, majd feláll és a kezét nyújtja.
-Nem vagyok egy tánczseni, de az alapokat tudom - mondja, ahogy felvezeti a lányt, majd közel lép hozzá és a szemeibe néz egy halvány mosollyal. - Jól érzed magad? Meg tudtad lesni Matt-éket? - szélesedik a vigyora kissé játékosabbá.
Azonnal elfogadom a kezét, majd talán kissé túlságosan is izgatottan felpattanok. Igyekszem azért visszafogni magam, na.
-A táncnak úgyis az a lényege, hogy jól érezd magad - válaszolok neki. - Én is ezért táncolok leginkább.
Ahogy közelebb lép és a szemeim e néz, egyből felgyorsul a szívverésem, de ezt nem mutatom neki, ugyanis táncban is ha valami miatt kényelmetlenebb a partneremmel ilyen közelségben lenni, azt is el tudom rejteni, akkor azt is el tudom rejteni, hogy mindjárt elalélok tőle.
-Igen, nagyon is! - válaszolok vidáman, közben hagyom neki, hogy ő vegye fel az alap pozíciót, én majd ahhoz alkalmazkodom. - Ennyire egyértelmű volt? - nevetek fel.
Tommy csak megrántja a vállát, aztán táncolni kezd.
-Lehet... Lehet, nem a legrövidebb úton mentél oda, na - nevet fel végül, majd elhallgat és csak táncol, ahogy elkezdődik a zene. Kicsit érződik rajta, hogy feszeng, mert tényleg nem a legjobb, de azért élvezi a dolgot.
Érzem, hogy feszeng, de adok neki egy kis időt azért, mielőtt megszólalok.
-Miért vagy feszült? - kérdezem tőle halkabban, így közelebb hajolok hozzá.
Tommy kicsit meglepődik, majd elgondolkodik.
-Nem a kedvencem a tánc. Ettől függetlenül veled élvezem, csak nem vagyok benne annyira jó - rántja meg a vállát, majd eltűr egy hajtincset Ai-nak. - De légyszi, ne gondold túl a dolgot. Ha nem akartam volna, nem kértelek volna fel. Csak élvezd, ahogy mondtad - mondja kedvesen, aztán folytatja a táncot, így egy nagyon kellemes lassúzásnak lehetnek részesei.
-Jól van, én csak azt nem akarom, hogy csak azért táncolj velem, mert én szeretném. Engem már azzal tökéletesen boldoggá tettél, hogy elkísértél - mondom neki mosolyogva. Még azt sem jegyzem meg, hogy a gondosan beállított hajtincsemet a fülem mögé tűrte. Neki szabad.
Mindig amikor felemeli a fejem, elvörösödöm kicsit, mert annyira aranyos és legszívesebben megcsókolnám. -Őőő... Még egy számig dülöngélünk? - mosolyodom el kissé fáradtan, aztán megint közel lépek hozzá és átölelem.
Mielőtt még átölelne, gyengéden végigsimítok az arcán.
-Ahogy óhajtod - válaszolom neki, bár szélesebbre sikeredik a mosolyom, mert ezt a dőlöngélés dolgot még mindig felettébb mókásnak tartom.
A következő számot is végig táncoljuk és annyira jó megölelni, hozzábújni. Úgy érzem, hogy most minden jó.
Ahogy véget ér a szám, automatikusan nyúlok az arca felé, hogy megcsókoljam és megköszönjem az elmúlt fél órát, majd megdermedek és hirtelen elkomorulok. Hátrébb lépek és elkapom a pillantásom.
-Sajnálom... Nem ezt beszéltük meg és én... Nem figyeltem... - vallom be. Hirtelen kavarogni kezd a gyomrom, ahogy realizálom, hogy ez így, ilyen formában nem fog működni, akármennyire is szeretnénk. - Én... Ez így nem megy, Mattie... - pillantok újra rá, a szemem könnybe lábad. - Én megígértem, hogy vigyázok rád és nem hagyom, hogy miattam bajod essen, de nekem ez nem megy. Nem tudok csak a barátod lenni... - vallom be fájdalmasan. - Azt hittem, egy kis idővel fel tudom mérni, mivel jár ez az egész vérfarkasos dolog, de... Nem tudok távolságot tartani tőled, és úgy érzem, mindketten megőrülünk ettől... - magyarázom, ahogy megszakad a szívem. Hirtelen átölelem, de ezen érezhető valamiféle búcsú is. - Az lenne a legjobb, ha nem is beszélnénk a szükségesnél többet... Ha távolságot tartanánk, amíg kiderítem, mivel jár ez a dolog... Annyira sajnálom, de... Másképp nem megy, úgy érzem... - suttogom a fülébe és ahogy elhúzódom, már érzem is, hogy sírni kezdek. - Remélem, egyszer meg tudsz majd bocsátani és látni fogod, miért tettem... - simítom meg remegő kézzel az arcát, de már alig látom a könnyektől.
Még hátrébb lépek és a lehető leggyorsabban távozok a teremből, senkinek nem köszönök. Ha elég messze érek, használom a metamorfmágiámat, hogy ne ismerjenek fel és egy ideig csak kódorgok elhagyatott folyosókon, amíg le nem nyugszom.
Nagyon élvezem ezt az egészet, végre egy kis nyugalom van, azokkal vagyok, akiket szeretek, nem érzem magányosnak magam, sőt, talán most először teljesnek érzem magam. Álomszerű az egész.
S ez egy pillanat alatt csap át rémálomba. Mikor meglátom Elise arcát elkomorulni, nem értem, mi történt. Tettem valami rosszat? Mondtam valami rosszat? Valaki más miatt lett ilyen? Ám mielőtt megfordulhatnék, hogy az utóbbit kizárjam, elkezdi mondani mi nyomja a lelkét, én pedig… teljesen lesokkolódom. Nem értem miért mondja ezt. Nem értem mit rontottam el. Fogalmam sincs, hogy mi történik, de azt érzem, hogy kicsit szédülni és émelyegni kezdek. Bár közbe szólnék, de nem tudok, mert azt érzem abban a pillanatban kiadnám a gyomortartalmam. Nem tudom felfogni, hogy ez így megtörténik.
Az ölelésre sem tudok reagálni, de az is csak ront az egészen. Csak ott állok, mint egy szobor. Nem tudom elhinni. Nem akarom elhinni. Pedig minden olyan jól indult, és annyira reméltem, hogy legrosszabb esetben is csak semmi sem fog változni, de jobb esetben belátja, hogy butaságot csinál.
De nem. Épp az ellenkezője. Teljesen eltaszít magától. Teljesen.
Még csak beszélni sem igen hajlandó velem ezek után, csak amennyit muszáj. Ahogy a gyomrom, úgy a gondolataim is vadul kavarognak, közben pedig Elise elmegy. Én pedig ugyanúgy ott maradok, attól tartva, ha megmozdulok akkor összeesek, elhányom magam és elkezdek mindenki szeme láttára sírni. Bár az utóbbitól nem sok választ el most sem.
Naaaaaggyon jól érzem magam Tommy-val. Szinte majdnem el is feledkezem arról, hogy miért vagyunk itt. Szinte. Azért néha csekkolom kedvenc párosom, de minden a legnagyobb rendben. Úgy látszik nagyon jól elvannak egymással, így figyelmemet ismét Tommy-nak szentelem, noha mennyire adnám, ha láthattam volna a csókjukat. Annyira arik.
Egyszer csak egy kósza pillantás miatt feltűnik, hogy baj van, így én is megtorpanok, s jobban megszorítom Tommy kezét.
-Baj van… - suttogom neki lélegzet-visszafojtva.
Tommy is elég jól van, élvezi az egészet, de mikor Ai szól neki, akkor ő is megfeszül.
-Matt? - pillant oda és nagyjából látja is a dolgokat. - Francba, Elise lelépett... - morgolódik és érződik rajta, hogy neheztel a lányra. - Te szeretnél odamenni vagy én menjek? - kérdezi határozottan.
Összeszorul a szívem, hogy Mattie-t így látom. Eli-t nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ő sincs jól. Őt nem ismerem annyira, nem tudom mit kellene tenni most, hogy neki jobb legyen, azt viszont innen látom, hogy Mattie-t ki kell innen vinni, mielőtt itt omlik össze teljesen. Túlságosan is el vagyok foglalva az összetört szívű hugrabusos herceggel, hogy reagáljak Tommy neheztelő hanglejtésére. Viszont az meglep, hogy bár neki is borzasztóan rossz ez az egész, mégis próbálkozik, hogy ezt a kettőt összehozza. Még úgy is, hogy ő is kedveli a lányt. De mindketten előbb a barátai, ezért nem csak félre áll, hanem segít…ene is nekik, ha hagynák. Többek között ezért az önzetlenségéért szeretem annyira.
Halványan elmosolyodom a helyzet ellenérs, ami színtisztán annak szól, hogy Ő milyen csodálatos. Arcát finoman a két kezem közé fogom.
-Hagyd csak rám… - mondom neki, majd közelebb lépek, elengedem, a kezeim a vállaira csúsznak és adok neki egy puszit az arcára.
-Köszönöm szépen az estét, nagyon jól éreztem magam. Te pedig ha már nem szeretnél maradni, akkor próbálj meg pihenni egy kicsit - mondom neki lágyan, még egyszer utoljára megsimítom az arcát, majd könnyednek tűnő léptekkel Mattie felé manőverezek, megfogom a kezét és kihúzom a bálteremből, majd a kastélyon át egyenesen kivontatom magam után az udvarra, hátha a hűvös friss levegő kicsit nyugtatólag hat rá. Közben pedig én is felkészülök életem egyik legnehezebb beszélgetésére…
Tommy meglehetősen meglepődik a puszin, reagálni sem nagyon tud rá.
-Őőő, oké... Én is köszönöm... Majd este átveszem, oké? - tér magához, aztán végig nézi, ahogy kikíséri a fiút a teremből, aztán nagy, nehéz léptekkel visszaül a két fiúhoz, de nem nagyon szólal meg.
-Minden oké, haver? - kérdezi Dami aggódva, kissé zavartan, mire Tommy megrántja a vállát.
-Nem... Valószínűleg éppen most törték össze a legjobb barátom szívét, ami még rosszabb, hogy ezt a másik legjobb barátom tette... - szakad ki belőle őszintén, de ezen a szinten már nem érdekli. Dami erre csak együttérzően néz.
-Ai elkísérte Matt-et? - kérdezi, látszik rajta, hogy sok újdonságot nem mondott számára a srác. Tommy csak bólint. - És Elise?
-Nem tudom, nem is érdekel... Borzasztóan mérges vagyok rá emiatt most... Annyira hülyeség, amit csinál, hát, nem látja, hogy ettől senkinek nem lesz jó?! - fortyog kissé, nem gyakran lehet látni ilyen állapotban.
-Szerintem idővel be fogja látni, hogy ez baromság... - nyugtatja Dami. >
-Ja, csak ne legyen túl késő... - morogja Tommy. - Szerintetek mi a szart kéne most tennem?! - kérdezi kissé kétségbeesetten, látszik rajta, hogy annyira nem tesz neki jót, hogy most két fal közé szorult.
Ritkán fordult elő, hogy csendben csináltunk volna valamit. A kettőnk közt Penny pont nagyon beszédes volt, míg én pont hogy nem. Ilyenkor valahogy úgy éreztem, hogy ez egy különleges pillanat. Maga a tánc egészen jól ment, miután sikerült a mozgásra koncentrálni a tömeg jelenléte helyett. Lassan forogtunk, míg az egyik dal a másikba fordult, közben pedig elvesztettem az időérzékemet is. Meg se tudtam volna mondani, hogy milyen régóta keringünk, időközönként közelebb érve, s a ritmust követve ismét elválva egymástól. Ahogy közeledett az utolsó szám vége, ismét közelebb húztam magamhoz, majd óvatosan tartva vele együtt bedőltem oldalra. A dallam elhalkult, s immár csak szótlanul bámultam a szemébe. Halványan elmosolyodtam, érezvén ahogy az arcom elvörösödik pillanatnyi zavaromban. Lassan felhúztam, egy pillanatra elgondolkodva azon, hogy végső soron is örülök hogy elhívott... De inkább nem zavartam meg a pillanatot. Felteszem, ő is érezte. A legfontosabb dolgokat úgysem szavakkal fejezte ki az ember.
Az asztalhoz visszafordulva hamar feltűnt a többiek hiánya, illetve Tommy láthatóan ideges ábrázata. Odalépve hozzájuk tanácstalanul pillantok Pennyre, aki legalább ismeri a srácot, és talán tudja mit kell ilyenkor mondani.
Még táncolnak Aival egy kicsit, aztán visszaülnek az asztalhoz. Matt meg Elise közben elfoglalták a táncparkettet, Ai pedig csak rövid ideig maradt ülve, mert elment innivalóért (vagy egy bizonyos páros táncát nézni, ki tudja).
-Oh, Ai, nagyon finom, köszönöm - mosolyog hálásan a lányra amikor visszatér az italával. Reggie egy időre a gondolataiba mélyed, ezért csak azt veszi észre, amikor Tommy meg Ai már a táncparkett felé tartanak, aminek őszintén nagyon örül. Egy kicsit beszélget Damivel is, majd egyszer csak azt veszik észre, hogy Matt meg Elise valamin összevesztek, Elise elment, Matt meg teljesen lefagyva ott maradt a tánctéren. Mi a fene történt? Nem igazán tudja, mit mondjon, pláne mikor Tommy visszaül hozzájuk, de szerencsére Damien legalább igen, szóval inkább csak együttérzően bólogat ő is. Közben azért az feltűnik neki, hogy Ai is eltűnt.
A lányon is látszik, hogy nagyon élvezi az egészet, de mielőtt az utolsó szám véget érhetne, mintha a lánynak a szociális érzékei riasztanák, észreveszi, hogy mi történt, így megáll, tehát nem tudják rendesen befejezni a táncot.
-Óóó, azt hiszem, történt valami - suttogja a lány, majd visszahúzza a fiút az asztalhoz, ahol Tommy beszédét éppen elkapják még nagyjából.
-De akkor nem kéne valamit tenni? - kérdezi aggódva Penny, mire Tommy megrántja a vállát.
-Aislinn már intézkedik Mattie-nél, Elise meg elrohant. Ő amúgy is az a típus, aki inkább egyedül dolgozza fel ezeket - mondja, de érződik rajta, hogy mérges rá.
-Biztos vagy benne, hogy egy ilyen helyzetben nem lenne szüksége valakire? - kérdezi kétkedve Dami.
-Nem tudom... A vérfarkasos dolgot sem beszélte meg igazából velünk - mondja tanácstalanul Tommy. - Ráadásul jelen helyzetben én nem tudom megvigasztalni, mert nagyon haragszom rá azért, amit tett... - vallja be.
-Hát, én nem vagyok vele annyira jóban, hogy utána menjek... - mondja Dami, s Penny is bólogat. Damien végül feláll. - Srácok, asszem, a tancsibácsi jönne, szóval lefoglalom... Menjetek nyugodtan, én megleszek... - mondja majd int egyet köszönésképpen és feláldozva magát éppen elkapja a tanár urat, mielőtt ideléphetne a társasághoz. Penny gondterhelten sóhajt egyet.
-Nekem amúgy is lassan kezdődik az őrjáratom, és még vissza kell öltöznöm, szóval én is lassan megyek... - mondja, majd vet egy pillantást Corvus-ra, hogy ez oké-e neki, de ha nem ellenkezik, akkor lassan elköszön és elindul, Tommy meg még ül egy kicsit, de végül ő is távozik lassacskán. Csak helyet akart adni Corvus-nak, ha esetleg elkísérné a lányt, akkor ne zavarjon be.
Mindenesetre ez egy jó este volt, egy nagyon rossz lezárással...
