Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Jan 22, 2023 0:46:06 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/cc/5c/a4/cc5ca4000ce68f92007246bdc71bd42e~jpg – Tch, Powell, ha tanácsra lesz szükségem az ellenségeim kezelésében, a te véleményed is kikérem majd – mormogom épp csak olyan hangosan, hogy Scorpius és Gemma hallhassa, még mindig magamat átölelve. Mintha neki ne lenne elég ellensége magában...
Komolyan nem izgatott, hány dühös kislányt haragítottam most magamra; és ha van egy csepp eszük, nem az egész csapaton próbálnak piti bosszút állni, az olcsó – és meglehetősen nem mardekáros – húzás lenne a részükről. Néhány nap, esetleg pár hét, és elfelejtik az egészet. Én pedig, addig is, szépen elleszek a könyvtár vagy a szellemes folyosók csendes – és áldott – magányában. Probléma letudva.
Arra emelem fel a fejem, hogy Scorpius és Gemma helyet foglal mellettem a földön. A kérdésükre csak hanyagul vállat vonok, és beletúrok a hajamba. Gemma megjegyzésétől egy picit elpirulok, de úgy döntök, inkább nem reagálok rá.
– Vacakul aludtam – feleltem a világ legsablonosabb válaszát –, szóval ez hiányzott most a legkevésbé, de hé, legalább a népszerűtlenségi listán is rekordokat döntögetek – mormogom, ahogy eszembe jut az eset Corvusszal és az újságcikkel.
– Semmi gáz – teszem ezt már hozzá egy halvány, barátságosabb mosollyal –, ne aggódjatok. Eszméletlen érzés szabadon esni – csóválom meg egy kicsit a fejem –, de az én hibám volt, jobban kellett volna figyelnem. Majd felmegyek a gyengélkedőre, aztán alszom rá egyet. A válogató befejezése meg... – Ismét csak hanyagul legyintek, mintha nem is számítana az egész. – Nem zavar. Egy darabig csak olyan pohárból iszom, amit végig szemmel tartottam – felelem, próbálva elviccelni a dolgot. – Úgyis minden évben van valaki, aki szerint ő lett volna az igazi, szóval... ez csak a szokásos.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Jan 24, 2023 20:30:41 GMT 1
#s://i~imgur~com/ngsdoDB~png Drága madaram alig hogy elhagyja a földet, megbicsaklik és szerte is foszlik. Elégedetlenül konstatálom, hogy jelenleg képtelen vagyok patrónust idézni. A bűbáj természetéből fakadóan… koncentrációt és pozitív érzésekre való összpontosítást igényel. Azt hiszem ez jelen helyzetben jócskán hiányzik belőlem. Mennék tovább, de igazából kissé céltalanul bolyongok. Pontosan nem tudom merre menjek, illetve ahogy haladok.. Egyre inkább eluralkodik rajtam az érzés, hogy hibát követek el. Egyrészt, Penny képes megvédeni magát. Másrészt, intelligens személy, ráadásul prefektus, úgyhogy biztosan igyekezne elhárítani a veszélyt.. Tehát nem maradna egyhelyben. Kérdés, hogy akkor vajon van e bármi értelme annak, hogy így keresem őt. Már nagyon kételkedem abban, hogy lenne. Ah, valóban; hiba volt. Kezdem bánni, hogy otthagytam a többieket, és megint magányos kalandort játszom. Nem a társaságuk hiányzott, vagy nem féltem, de úgy érzem inkább nekik kellett volna segítsek, nem csak úgy faképnél hagyni mindenkit. Azt hiszem ideje elfogadnom, hogy a lányt úgyse találom meg, ráadásul.. könnyen meglehet, hogy nincs is szüksége ilyesmire. Egy pillanatra megállok egyhelyben, sóhajtva. Jobb lenne visszamenni.. Kérdés, hogy egyáltalán.. visszatalálok-e. Megindulok arra amerről jöttem, és igyekszem nem eltévedni a sötétben. Nos, lesz ami lesz… Nagyobb ostobaságot már úgysem tudok csinálni. Visszafelé menet azonban… Feltűnik, hogy mégis miért kiabáltak az imént méregről. Kígyók. A padlón egy rakás szokatlanul kinéző kígyó .. kígyózott. Ha jól emlékszem Köpő Kígyók; tehát innen jön a méreg. Igyekeztem kitérni a mérges köpetek elől, hiszen nem igazán tudtam volna varázslattal védekezni amíg a pálcám fényforrásnak használom. Ha azonban sötétben maradnék, csak még nagyobb veszélybe kerülhetnék.. Már nagyjából közel lennék a kiinduló ponthoz, amikor is valaki nekem jött. Hirtelen fogalmam sem volt hova lépjek, de ahová végül tettem a lábam az nem épp a legmegfelelőbb hely volt. Megbotlom, fájdalmasan a földre zuhanva. A pálcám szerencsére nem ejtettem el, így pár centire az arcomtól még világít a fénye a padlón is. Ahogy felemelem a fejem lassan betölti a látóterem egy kígyó. Egy pillanat töredékéig farkasszemet néztem a halvány fényben a hüllővel, de aztán oldalra gurultam, majd miközben minden fogóként szerzett reflexemet használva talpra ugrottam, a pálcám a lényre emeltem. A fény kialudt, de még az utolsó sugaránál suhintottam egyet; - Diffindo! Nem tudom mennyire hatásos a varázslat, így igyekszem eltávolodni a helyszíntől amilyen gyorsan csak lehet. Közben meghallom a hangokat a terem széléről, így óvatosan megindulok arra, készen állva arra, hogy ha szükséges pajzsot vonjak magam köré. Egy pillanatra meg kell álljak, ahogy a nyitott ajtón hirtelen beözönlő fény megzavar, de így legalább fel tudom mérni a helyzetet a teremben. Most már biztosan tudom merre kell tartsak.. Úgy tűnik többen összegyűltek egy helyen és igyekeznek kezelni a helyzetet.. Ami még mindig bizonytalan volt, hogy mi okozta vajon az egészet. Ez valahogy túl messzire ment ahhoz, hogy egy átlagos iskolai tréfa legyen.. legalábbis reméltem. De akkor ki követte volna el ezt, és miért? Ez egyelőre azonban még ráér.. Jelenleg múljon el a veszély. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285 
|
Post by Kami on Jan 30, 2023 13:21:25 GMT 1
#s://i~pinimg~com/736x/94/3d/70/943d70a5802af2e8e9584356c18638b9~jpg Magamat meglepve ma nagyon nem aludtam és még Tommy sem keltett fel. Kicsit bosszús vagyok rá, s ha találkozunk valószínűleg meg is említem neki ezen árulását. Lendületes léptekkel haladok, hisz már így is éppen elég időt pazaroltam alvásra. Megfordult az is a fejemben, hogy kihagyom a reggelit, de úgy kevésbé tudnék koncentrálni... Közeledve a nagyteremhez szokatlan csoportosulást vélek felfedezni az ajtó előtt. Hamar meg is kapom a választ, miért: az ajtó zárva. Ez nagyon fura...Wilkins is ezt az időpontot választja a megérkezésre, ám kivételesen nem áll belém, hanem kérdőn nézünk össze. Összeszorul a gyomrom. Rossz előérzetem van. Főleg ha már Wilkins is aggódik... Majd meghalljuk a párbajok hangját. Aztán a káoszt. Majd Pennyt is. Nem értem mit mond, de nem számít. Odabent a diáktársaim bajban vannak! - Alohomora! - kiáltom, mire az ajtó kinyílik, én pedig nagy erővel belököm. Szerencsére Finn sem teljesen inkompetens, szóval valakit elküld egy tanárért. Az elénk táruló látvány eléggé aggasztó. - Wilkins! A sonorus segítségével tájékoztass mindenkit: A protegoval védekezve csoportokban induljanak kifelé, illetve bármilyen offenzív mágia hatásos ellenük. Én addig csinálok fényt! - szólok neki. Ám előtte két nagyobb kígyó állja utamat. Szerencsére a hirtelen beáramló fénytől kicsit megtántorodnak. - Confringo! - mondom határozottan, ahogy az egyik nagyobb kígyóra irányítom a pálcám. Legjobb esetben ez mindkettőt eltűntetné, de ha csak az egyikre lesz hatással, a másikat meg kicsit megpörköli, az is valami. Nos az utóbbi történt. Az eredeti célpontom telitalálat, és a másikat is megpörkölte annyira, hogy valamennyire meggyengült, de cserébe iszonyat ideges lett rám. Addig sem a többiekre figyel... - nyugszom meg. Úgy döntök, hogy Ezt a feladatot Pennyre bízom, én pedig addig valamennyi fényt csiholok. - Incendio! - mondom, majd pálcámat a fáklyák felé irányítom. Ma nagyon elememben vagyok, ugyanis a terem feléig meggyulladtak a lámpák. Ezzel mindenkinek javítottam az esélyein. Ezek után pedig ha szükség van rá, akkor besegítek Pennynek és Aspennek is kiirtani a kígyókat. Majd csatlakozom Pennyhez. - Nemsokára megérkeznek a tanárok is remélhetőleg. Wilkinssel mi előre törünk, ti inkább maradjatok hátul - Eleget voltatok már a frontvonalban... Majd odalépek Aspenékhez. - Egyikőtök el tudja vinni a gyengélkedőre? - nézek Elise-re. - Minden pálcára szükségünk lesz... - nézek Tommyra jelentőségteljesen, majd nem is pazarlom tovább az időt, frontvonalba állok, s elkezdem a confringot szórni a kígyókra. Első a diákok biztonsága... csak ez jár a fejemben. |
|
silentcupcake
Lelkes fórumozó
Posts: 53
Elfoglaltság:Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 21:16:33 GMT 1
Aug 20, 2022 9:24:28 GMT 1
|
Post by silentcupcake on Feb 4, 2023 12:01:42 GMT 1
Amikor Reggie második alkalommal veszítette el a pajzsot, a karját égető érzéstől egy pillanatig a pálcáját sem tudta felemelni, hogy visszaállítsa a pajzsot. Gyorsan vett egy pár mély levegőt: nem szabad kiakadni, muszáj tovább figyelnie, a többiek számítanak rá... Észre sem vette a felé vetődő kígyót, csak amikor Penny már elbánt vele. Ez kizökkentette a fiút, és egy új, erősebb pajzsot idézett köréjük. Ennek már ki kell tartania! Elise kérdésére csak bólintott egyet, hogy jobban tudjon koncentrálni a következő kígyókra, és szerencsére most sikerrel járt, hogy megtartsa a védelmet. Azonban nem volt sok ideje örülni ennek, ugyanis a kígyók nem értékelték, hogy nem tudnak hozzájuk férni, és közösen támadásba lendültek. Reggie bármennyire igyekezett, nem tudta tartani a varázslatot. A kígyók mérge mintha még a pajzs ellenére is égette volna a kezét, így egy pillanatra nem is tudott gondolkodni a következő lépésen, és ez pont elég volt arra az egyik kígyónak, hogy a fiú felé köpjön. Mielőtt bármit reagálhatott volna, Elise félrelökte az útból, így őt elkerülte a méreg, a lányt viszont telibe találta. Reggie a lökéstől egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de gyorsan összeszedte magát. Visszafordulva azonban azt látta, hogy Elise nagyot koppan a földön, pont egy méregtócsába... -Elise! – kiáltott fel, és gyorsan a lány mellé lépve felhúzta őt a földről, és már készült volna a pálcáját a kígyóra szegezni, amikor hirtelen kinyílt a Nagyterem ajtaja. A kígyók meglepődtek a hirtelen beáramló fénytől, így Reggienek volt ideje egy Verdimillious varázsigével gyorsan megölni az Elise-t célba vevő kígyót, miközben Mattnek is sikerül kiiktatnia két másik állatot. Illetve csak egyet, a másik sajnos inkább még idegesebb lett… Reggie gyorsan visszahúzta köréjük a pajzsot, hogy a többiek tudják a támadást folytatni. - Jól vagy? – kérdezte Elise-től, bár sejtette a választ. Szegény lányt nagyon csúnyán eltalálták a kígyók. Közben Matt is melléjük ért, Reggie pedig egyből jelentkezett, hogy elkíséri a lányt a gyengélkedőre. Ennyivel minimum tartozott neki, ha már megmentette. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 5, 2023 18:26:50 GMT 1
Damien Charles Winchester - PandoraZoe csak pofákat vág Dami-nak, de nem szól többet. Cserébe Scorpius és Gemma is kuncogni kezd, de a lány éppen már nem velük foglalkozik, szóval ezt most megúszták. Gemma persze észreveszi, hogy elpirultál, mire vigyorogva meglök, de nem kommentálja a dolgot tovább. Azért a szemeit megforgatja. - Ja, vágom, én is ezt szoktam a többieknek mondani, amikor rohadtul nincs kedvem beszélni róla, de hééé, én vagyok olyan jófej, hogy nem erőltetem... - mondja a lány. - Áhh, kétlem, hogy te valaha is népszerűtlennél lennél, Damien... - mondja Scorpius is halványan mosolyogva. - Elvégre ha valaki kviddics csapatban is a legmenőbb szerepet kapta és még prefektus is... - ... Na, meg ilyen kurva jól néz ki... - kotyogja közbe Gemma, mire Scorpius csak elneveti magát. - Igen, az sem utolsó és a tudásod sem, szóval emiatt nem kell aggódnod, az fix... - mondja bátorítóan a fiú. - Hé, szeretnéd, hogy elkísérjünk amúgy majd vagy... Megleszel? - ajánlkozik Scoprius, de Gemma is szívesen elkísérne. A válaszod után azonban megjelenik Skye is, aki megkérdezi, hogy mi történt. Mihelyt elmagyaráztátok a dolgokat, csak a szemeit forgatja, majd enyhén szigorúan bejelenti, hogy vége a válogatónak és köszöni a részvételt. Jövőre találkozhattok még, ha úgy döntenek, elvégre az ő helye biztosan fel fog szabadulni. Ezek után még egy gyors megbeszélésre elhív titeket a lány, ahol már azonnal üdvözlitek is új tagotokat, aki még kicsit szégyenlősen mosolyog, de látszik rajta, hogy hamar be fog illeszkedni. Megbeszélitek, hogy pontosan mikre kell majd fókuszálnotok az edzéseken és nagyjából milyen felépítésre számíthattok. Látjátok, hogy Skye nem szarozott, igencsak felkészült már most és rengeteg terve van, ami igencsak biztató rátok nézve. Az utóbbi években elég jó esélyekkel indultatok a kupán, általában a Hugrabuggal fej-fej mellett haladva valamelyikőtök nyert, néha a Griffendél egy-egy évben beelőzött, de semmi komoly. Ezek után elenged titeket ebédelni vagy éppen gyengélkedőre menni, amihez csak kedvetek van. Hiszen szabad a nap többi része, csak holnap kezdődik a suli.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 5, 2023 20:56:49 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/fe/4e/c4/fe4ec4e18d349f7bba1a24ec28822157~jpg Corvus Deanor - Gresh550A varázslatod nem tudod, sikeres-e elsőre, de amikor meghallod a sziszegést, akkor tudod, hogy nem, de cserébe menekülőre fogtad a dolgot és szerencsére vagy annyira gyors és sportos, hogy simán lehagyd a dögöt. Bár azt nem tudod, hogy megtámadja-e azt, akinek a lábában megbotlottál vagy sem... Most már mindegy, elindultál a bejárat felé. Matthew Owler - KamiFinn magához képest meglepően kooperatív. Csak biccent neked, majd már a torkához is teszi a pálcáját, miután elmormolta a varázsigét. Hangja hangosan cseng vissza a falakról. Egy pillanatra minden megfagy, ahogy a fények kigyúlnak és Finn hangja hallatszik, de úgy tűnik, ez a kombináció sikeres volt, mert hátrébb is hatékonyabbak lettek a diákok. Közben Matt az egyik kígyót megöli, s amíg a másik vele foglalkozik, addig Penny-ék nagyobb erőfeszítés nélkül végeznek vele, így az első akadályt legyőzik, csak egy nagy maradt Elise-ékkel. Reginald Aspen Medlar - silentcupcakeAhogy húznád fel a lányt, az megcsúszik, s visszaesik (OOC: engem miért gyűlöl ennyire a kocka?!), így a földön marad. Emiatt ő nem is tud hirtelen támadni, így Aspenen múlik a dolog, aki elég sikeres is. Ahogy a kígyóra szegezi a pálcáját, az észreveszi őt, s megpróbálna támadni, de a fiú olyan gyors, hogy még ez előtt simán megöli a kígyót, így mindannyian biztonságba kerültök. Mindenki - Kami silentcupcake Gresh550Abban a pillanatban, hogy Aspen megölte az utolsó nagy kígyót, hirtelen a maradék fáklyák is kigyulladnak, s azok a kis kígyók, amik még életben voltak, porrá lesznek, eltűnnek. Ugyanúgy, mint a nagy kígyók. Mintha soha nem is lettek volna, semmi nyomuk nem marad pár másodperc után. Corvus ekkor tart a nagy asztalok végénél, úgyhogy csatlakozhat a társasághoz, akik megvívtak a nagy kígyókkal, ha akar. Penny mindenesetre még nem vette észre, háttal áll neki, de a többiekkel van. Elise nagy nehezen feltápászkodik, bár az a lába, amit a méreg ért, kicsit gyengébb és kicsit kótyagos, de ettől függetlenül megáll a lábán. Ha Aspen közelebb van, akkor rátámaszkodik, ha nem, akkor Tommy lép oda segíteni. Köréjük gyűlnek a többiek is. - Oké, ez mi a franc volt?! Miért tűnt el hirtelen minden? - kérdezte idegesen Finn, aki most Tiana mellett állt és ideges pillantásokat vetett a lány sebes karjára. - Nem tudom, de... Kevésbé fáj a karom, mióta eltűntek - teszi hozzá Tiana is. - Igen, most hogy mondod... Most már meg tudok állni a lábamon és a vállam se fáj annyira... Mintha múlna a méreg ereje - mondta Elise is. - Kicsit olyan, mintha... Valaki megidézte volna őket és amint a nagyok meghaltak, az egésznek vége lett volna... - mondja Penny elgondolkodva. - Hát, vannak olyan varázslatok, amik ilyen központot használnak. Megidézel egy központot, aztán abból jöhetnek dolgok, de csak addig, amíg a központ életben van - mondja Elise. - Igen, emlékszem, hogy erről tanultunk - mondja morfondírozva Finn is, ahogy összebiccentenek. Nagyon ritkán látni, hogy ezek ketten nem egymás torkának esve veszekednek, de úgy tűnik, amikor mindkettejükből előjön a Hollóhátas tanuló, akkor még egyet is tudnak érteni. Néha. Mielőtt tovább gondolhattátok volna, négy tanár jelent meg az ajtóban: Neville Longbottom, Sybell Wyghtham, Sinistra professzor és Minerva McGalagony. Az igazgatónő igencsak ideges, pengevékonyra keskenyedik a szája és az orrcimpái is remegnek. - Maguk! Magyarázatot követelek, mi történt?! - fordul felétek a nő. Ha Matt nem vállalja a dolgot, akkor Penny magyarázza el mi történt, mire a nő felsóhajt. - Rendben... Akkor Ms Bachet-et és Ms Moon-t kérem, kísérjék el Madam Pomfrey-hoz... Teljesen mindegy, kicsodák,csak siessenek velük. A többiek segítsenek a többi sérültnek, ha lehet. Aztán délután háromra várom magukat az irodámba... - Professzorasszony, talán ugye nem akarja megbüntetni őket? Nem hiszem, hogy ők lettek volna... - szól bele finoman Neville a beszélgetésbe. - Mr Longbottom, örülök, hogy ennyire védi őket, de természetesen nem, nem terveztem. Csak ki akarom deríteni a dolgot... Ha már megszólalt, önt is várom az irodámba kettőre, ha nem bánja. Ne aggódjon, semmi rossz, semmi rossz... - nyugtatja meg volt diákját a professzorasszony. Neville csak bólint egyet, majd enyhén sápadtan megy odébb, hogy segítsen. Sinistra professzor odalép a két újdonsült prefektusához és a vállukra teszi a kezét. - Remélem, minden rendben veletek... - vet egy aggódó pillantást a párosra, majd Tommy-ra is megereszt egy kedves mosolyt. - Én pedig azonnal nekiállok kideríteni, hogy mi volt ez. Talán a maradék varázslat foszlányokból rá tudok jönni valamire! - mondja az SVK tanár, majd odébb is lép vizsgálódni. Mindenesetre véget ért ez a kis pokol, mindenki fellégezhet. Vagy talán mégsem? Mi van, ha ez csak valaminek a kezdete volt? Mi van, ha innentől csak rosszabb dolgok fognak történni? |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Feb 11, 2023 21:35:20 GMT 1
#s://66~media~tumblr~com/d4c80956acc41cc6fd11e6fe6b77d0b5/tumblr_o056vu22qb1tqvzqto1_400~png Amikor Ai kérdezgetni kezd, hogy hogy vagyok, fáradt mosoly suhan át az arcomon. Igazából jól esik a kérdése. Jól esik az egész, hogy beszéltetni akar... egyben valahogy támad egy olyan érzésem, hogy ő sincs annyira a toppon, mint ahogy mutatni próbálja (a Sir Lancelotos megjegyzés azért nem kicsit tűnik tématerelésnek), de az az igazság, hogy... akarok beszélni a dologról. Ha nem is elmondani mindent - Finnéket azért nem akarom bajba keverni... megérteni akarom a helyzetet, de legalább jelezni, hogy van probléma. Normális esetben azt hiszem, Mattie-t tudnám megkeresni a kérdéssel, de... nem tudom. Ő amúgy is szeretne Elisével időt tölteni, és ki vagyok én, hogy elrontsam. Ráadásul átcaplatni a Hugrabughoz... Felsóhajtok, és az alvás után még egy merő kócban álló hajamba túrok, miközben odafordulok Ai-hoz. - Hát... vannak problémák. Igazából jól vagyok, a prefektus ügy miatt is boldog, meg minden, de... tegnap történt pár dolog, ami aggasztott. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Feb 19, 2023 22:30:43 GMT 1
#s://i~pinimg~com/736x/94/3d/70/943d70a5802af2e8e9584356c18638b9~jpg Penny sikeresen kiiktatja a másik kígyót, majd Reginald az utolsó nagyot. Ekkor eltűnik az összes megmaradt kiskígyó és kigyúlnak a maradék fáklyák is. Mintha mi sem történt volna. Máris kezd zakatolni az agyam, hogy ez mégis mi lehetett. Nem gondolkodom a többiekkel együtt hangosan, de ezek a gondolatok kavarognak a fejemben. Annak örülök, hogy a kígyók eltűnte után enyhül a méreg hatása. De természetesen egy prefektus munkája itt nem ér véget. Míg a többiek ezt tárgyalják, én körbe járatom a tekintetem a többieken. - A sebesülteket támogassátok a gyengélkedőre...! - szólítom fel diáktársaim. Ám mielőtt bármi mást mondhatnék, vagy tehetnék, megjelennek a tanárok, élükön az igazgató asszonnyal. Visszasétálok a többiekhez, majd készségesen elmagyarázom az igazgatónőnek a történteket az én szemszögemből, Pennyt pedig hagyom, hogy kiegészítsen az ő részükkel. Csak egy apró bólintással veszem tudomásul, hogy háromra elvárt a jelenlétem az igazgatónő irodájába. Sinistra professzornak csak bólintok, majd Pennyre nézek. Telepatikusan a nézésemmel kérdezem csak, hogy vele minden rendben van-e. Legalább külsérelmi nyom nem látható rajta. Ez jó jel. Látva, hogy mindenkinek van segítsége, így odalépek az SVK tanárnőhöz. - Esetleg tudok valahogy én is segíteni? - kérdezem tőle, már csak azért is, mert szeretnék többet megtudni a történtekről. Így ha megengedi segítek, ha nem, akkor saját szakállamra nézek körbe, hátha találok valamit. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Feb 19, 2023 22:41:56 GMT 1
#s://cdn~inprnt~com/thumbs/8f/7c/8f7cf4b54f6eb256ebca84999d2a7951~jpg?response-cache-control=max-age=2628000 - Azt látom, igen - lóbálom a lábaimat, miközben Sir Lancelotot cirógatom. Magamhoz képest komolyan nézek rá. - Ha nem akarsz, nem kell róla velem beszélned, mint korábban is mondtam, de nem szabad magadban tartani a problémáidat. Bőven elég felelősség van a vállaidon így is, Momo-chan, és én nagyon csodállak érte. De nem csak téged, hanem Makkunt is, meg a többi prefektust is - kicsit megdöntöm a fejem oldalra. - Bár annyira nem veszi észre szerintem senki, de látom, hogyha valakinek problémái vannak. Ezért próbálom elterelni az emberek figyelmét róla, hisz milyen kellemetlen lehet, ha az évfolyam szeleburdi különce odamegy valakihez, hogy: hé, látom van valami bajod, akarsz róla beszélni? - mosolyodom el a végére. Végül felugrom az ágyról és nyújtózkodom egy nagyot. - De mi azért mégiscsak 5 éve egy szobán osztozkodunk, és te is rengetegszer megvédtél már a kellemetlenkedőktől... - Itt direkt nem nevezem meg a két igazán bájos és kedves szobatársainkat. - ... Szóval az a legkevesebb, hogy én is meghallgatlak, ha úgy érzed, máshoz nem tudsz fordulni. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 20, 2023 19:26:20 GMT 1
Ai és Moira - Kami AriaMég egy jó ideig tudtok beszélgetni magatokban, mielőtt Rose visszatérne a szobába elsőként. Aspen, Tiana, Finn, Elise, Helen, Tommy, Penny és Matt - silentcupcake Kami Ahogy McGalagony visszarendezi a Nagytermet a pálcája segítségével, még felétek fordul. - A bátorságukért és tettrekészségükért mindannyian kapnak tíz-tíz házpontot, így Hugrabug ház harminc ponttal gazdagodik, a Hollóhát szintén, míg a Mardekár húsz pontot kap. Most pedig menjenek végre a Gyelgélkedőre… - sóhajtja a nő egy hálás bólintással. Ezek után Finn Tiana-t támogatja, akinek annyira nincs erre szüksége, míg Aspen segíthet Elise-nek, aki viszont megköszöni a segítséget a lába miatt. - Köszi szépen a segítséget… Bocsi, hogy az idődet húzom… Te azért remélem, jól vagy… Jövök neked eggyel… - mondja egy kicsit zihálva, miközben a Gyengélkedőre tartanak. A másik kettő ügyet sem vet rájuk, mintha eddig nem együtt harcoltak volna. Viszont cserébe nem is szólnak be. Egyszerűen csak békén hagyják őket, ami ritka pillanatok egyike. Matt, Tommy - KamiAhogy Elise-ék elmennek, úgy Tommy inkább úgy dönt, Matt-nek most nagyobb szüksége van rá, így a barátjával tart. Ketten állnak oda az SVK tanárhoz, aki először egy szigorú pillantást vet rájuk, majd bólint egyet. - Örülök, hogy ilyen kíváncsiak és kitartóak… - mondja, majd mormog egy varázsigét, amit a fiúk nem értenek, aztán magyarázni kezd. – Most azt nézem, hogyan jutottak ide a kígyók… Ha jól látom, akkor valaki ide idézte őket, tehát akkor valakinek a közelben kellett lennie. Tehát biztosan nem a világ másik végéről küldték… Mr Harren és Owler, nézzék meg tüzetesen, hogy maradt-e bármi utánuk, akármi! - kéri a fiúktól. További fél óra keresés sem segít, minden felszívódott, ami egy kis nyomot hagyhatott volna. A nőnek sem sikerül sokkal többet kiderítenie, így ennyivel kell beérnie a dolgot. A végén meg ennyi mond. - A lelkes segítségükért fejenként kapnak öt-öt pontot a Hugrabugnak! – ezzel elhagyja a helyiséget. Corvus, Penny - Gresh550A fiú csak akkorra ér oda a társasághoz, amikor az igazgatónő már berekesztette a beszélgetést, így mindenről lemaradt. Azonban Penny hamar kiszúrja a fiút, s miután elköszönt a barátaitól, mellé lép és alaposan felméri. - Ugye, nem lett bajod? Az elmúlt napok nem könnyűek, igaz? – néz szomorúan a fiúra. - Szeretnél ról a beszélni vagy inkább hagyjuk?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 20, 2023 19:36:45 GMT 1
Mindenki - Kami Aria Pandora silentcupcake Gresh550
Pár héttel később minden visszaállt a régi kerékvágásba. Sokkal több nem derült ki arról, mi történt a Nagyteremben, hiába vizsgálta meg egy csomó ember. Corvus-t is egyre kevésbé nézték ki a többiek a történtek miatt, de még jó pár szúrós megjegyzést kap mindennap, illetve a szülei sem keresték azóta egyszer sem ezzel kapcsolatban, a leveleik is rövidebbek. Ai édesanyja kereste a lányát, vágyott a társaságára is, de szerencsére nála is rendeződni látszik a dolog. Teltek a hetek, a tanulás is elkezdődött keményebben, az első közös projektek is, készülések is a kis csoportokban, edzések… Kinek hogy ment… Aztán nagyjából három hét múlva Párbajszakkörön bejelentette a tanárnő, hogy következő héten egy sokkal nagyobb megmérettetésre kell készülnie a csapatnak és egyáltalán nem kötelező, csak aki vállalja a felelősséget. A tanárnő azt is elmondta, hogy egy kisebb akadálypályát állít majd fel a Tiltott Rengeteg szélén a fák között, ahol a csapatoknak egymással kell versenyeznie, hogy megtalálják az elrejtett drágakövet. A tanárnő elmondta azt is, hogy ez igencsak veszélyes lesz, hiszen az erdő lényei is arra ólálkodhatnak, de a tanárok majd igyekeznek segíteni ilyen helyzetben. Végezetül még annyi hangzott el, hogy ismét ötfős csapatokban kell majd teljesíteni a feladatot. Egy pár nap gondolkodási időt kaptak az emberek, hogy jelentkezzenek és csapatot alakítsanak, így lettek ezek: - 1. csapat: Quinn, Nora, Damien, Lilah, Aspen: eredetileg Jordan-t és Lorely-t akarták, de előbbi nem vállalta, utóbbi lebetegedett, így került be Aspen és Quinn a csapatba. - 2. csapat: Helen, Matt, Elise, Gemma, Tom: nekik bejött az eredeti csapat, így ők maradtak - 3. csapat: Moira, Dante, Rose, Penny, Corvus: nekik is bejött, így ők is maradtak - 4. csapat: Finn, Tiana, Aiden, Eric, Caidan: a balhés hármashoz végül Caidan csatlakozott, hogy rajtuk tartsa a szemét, illetve Aiden is a Hollóhátból, mert nem maradt neki máshol hely. Feszülten és izgatottan telik a hét további része, mindenki a próbát várja, ami lassacskán meg is érkezik. Az idő szerencsére annyira nem hideg, csak borús és szeles, a szürkületben gyülekezik a nagyjából negyven-ötven diák. Több tanár is látható sétálni az erdő szélén, de titeket az SVK tanár fogad. Mindannyian feketében vagytok, ugyanis ez volt az utasítás. - Üdvözlök mindenkit a mai Párbajszakkörön. Ez ahogy már hallhatták, rendhagyó lesz… A feladat rém egyszerű: hatoljanak be az erdőbe és keressék meg a mágikus drágakövet, amit odabent elrejtettem. Használják a kreativitásukat és a tudásokat. Ne féljenek bátrak lenni, merjenek lépni. Minden tudásuk megvan ehhez, több mágikus jel is el van rejtve, találják fel magukat. Pontban nyolckor fognak indulni, onnantól kezdve egy órájuk van a feladatra. Ha valakinek problémája akadna, akkor vörös szikrát küldjön fel az égre. A nyertes csapat tagjai fejenként száz házpontot fognak kapni. Érthető? Van kérdés? – kérdezi, de ha nincs, akkor két perc múlva fel is hangzik a kattanás, ami a kezdetét jelenti a próbatételnek. Minden csapat egy-két perc sétára helyezkedik el az erdő szélén, így külön indulnak. Az első csapatot Tanya tanárnő vezeti a helyére, a másodikat Sinistra professzor, a harmadikat Neville, a negyediket pedig az SVK tanár. (A többi csapat meg nem érdekel minket.) Térkép kb: (OOC: úgy képzeljétek, hogy az erdő nyilván sűrűbb, és az első tó az nagyjából 5-10 perc sétára van az erdő szélétől)
|
|
Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Mar 10, 2023 1:15:49 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/cc/5c/a4/cc5ca4000ce68f92007246bdc71bd42e~jpg A következő néhány hét viszonylagos nyugalommal telt. Úgy tűnt, a dolgok a normális kerékvágásban folynak tovább. A prefektusi teendőimbe viszonylag könnyen beleszokom, a Babakornis él és virul, és úgy tűnik, a kviddicsválogató közbeni – vagy utáni? – balhé is elült.
Szóval, mindent összevetve, úgy érzem magam, mind minden korábbi évben ilyenkor: nyugodt, összeszedett, de kialvatlan vagyok, bár kezdem azt hinni, ez talán sosem fog megváltozni. A tanulással is kiválóan haladok, bár emiatt soha nem izgattam magam különösen... A jegyeimmel való villogás nem nekem való.
A párbajszakkör bejelentett programjával első hallásra nem is tudtam, mit kezdjek... Így inkább a többiek reakcióit figyeltem meg diszkréten. Az arcok elég vegyes reakciót tükröztek, és bevallom, a szurcsókos eset, illetve a szakkör házas próbáján nyújtott teljesítményem alapján nekem is voltak kétségeim a tanárnő döntésének józanságát illetően. Nem tartom magam félős típusnak... de azért nem keresem aktívan a bajt, ha nem muszáj, és valamiért nagyon kellemetlen előérzetem volt azzal „próbával” kapcsolatban. Eredetileg úgy volt, hogy az előző csapatommal tartok, aminek valahol örültem – tudtam, mire számítsak tőlük.
Hűvös időhöz öltözve jelenek meg a gyülekezőn: egy szelesebb időre alkalmas, fekete köpenyben, alatta szürke kardigánnal, fekete farmerrel, vízálló bakanccsal, a fejemen egy beanie-vel, amit anyukám kötött. A praktikusság kedvéért a szemüvegemet ezúttal is kontaktlencsére cseréltem. Azt hiszem, az időjárási viszonyokra felkészültem, de ha nem, akkor is varázsló vagyok, vagy mi a szösz. Banshee a hűvös idő ellenére kikísért a gyülekezőhöz. Vörös cicabundája minden piszkot összeszedett idekint, ahogy a bokrok alatt és a fűben mászkált. Nagyon nem akart magamra hagyni, így amíg a többiek egymással cseverésztek, én igazi szociálisan visszamaradott ember módjára macskázok.
Mikor Lory és Jordan helyett az általam kevésbé kedvelt Quinn jelent meg, majd őt követően az új évfolyamtársunk, Aspen, egy picit csalódottan állapítottam meg, hogy új csapatdinamikához kell szoktatnom a kis lelkemet. Nem Aspen miatt aggódtam – ő jó srácnak tűnik –, hanem a hollóhátas prefektus bökte picit a csőrömet... Vele csapatban dolgozni sokkal kevésbé lesz optimális, mint amit a helyzet megkívánna. Ilyen ez a showbusiness.
A kis bevezető után – kavics eldugva, találjátok meg, varázsoljatok... nem tűnik bonyolultnak – a kezdőpontunkhoz vezetnek minket. Mivel senkinek sem akaródzik megszólalni vagy kezdeményezni, felsóhajtok, és a nyakamba veszem a „vezéregyéniség” szerepet, ami nagyjából olyan érzés számomra, mint amikor 4 évesen apukám 45-ös méretű cipőjében kacsáztam a Winchester-kúria folyosóin – avagy irtó természetellenes és kellemetlen érzés. Természetemnél fogva háttérben érzem jól magam... De hát ez is a fejlődés része, azt hiszem.
– Ki akar elől menni? – teszem fel a millió galleonos kérdést, de a választ már előre tudom. Kínos csend. – Sejtettem – állapítom meg inkább csak magamnak félhangosan, és megvakargatom a tarkómat. – Ezek szerint én. Javaslom, ne libasorban menjünk, az könnyen támadható. A leghátsó felelőssége is nagy, neki a hátunk mögé is kell figyelni. Lányok – fordulok itt Lilah és Nora felé –, szerintem maradjatok ti középen... Quinnel, ha nincs ellenvetés – nézek itt a fiúra, megadva neki a lehetőséget, hogy tiltakozzon, ha akar, noha remélem, nem teszi. – Aspen, tiéd lenne így a hátsó szekció, ha megfelel. Keressünk az erdőbe nem illő dolgokat. Aki valami gyanúsat lát, azonnal szóljon, ne habozzon. És ne váljatok le a csapatról sem egyedül, se szó nélkül... Mindannyiunkra szükség lesz.
Azzal, ha mindenki beleegyezik, be is vetjük magunkat daliás vezetésemmel az erdőbe. Szerencsére a megfigyelés mindig az erősségeim közé tartozott, így koncentrálok arra, amit látok, és ha valami gyanús, jelnek vélhető dolgot észlelek, megpróbálkozom egy Revelioval.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Mar 13, 2023 23:31:43 GMT 1
#s://i~imgur~com/ngsdoDB~png Pár hét telt el az egész.. fiaskó óta. Valamivel kissé nyugodtabbá vált a légkör; ugyan még mindig akadt néhány egyén aki viccesnek találta a témát, a többség azóta talált valami újabb bulvár szenzációt amivel lefoglalhatja magát. Ami engem illet, többé-kevésbé megbékéltem a ténnyel. Nem is nagyon tehettem mást. Anyám ígérete ellenére az egészről azóta nem esett szó. Évközben ritkán leveleztünk az otthoniakkal, a .. botrány óta pedig ez még inkább fokozódott. Nem igazán tudtam hogy mi történik otthon, hogy mire fogok hazaérni... De egyelőre úgy gondoltam – mert az érzéseim kissé más irányba húztak volna – hogy jobb nem ezen rágódnom. Sajnos nem tudok semmit sem kezdeni a helyzettel, szokás szerint. Ha már szokások; az elmúlt időben ismét inkább a tanulmányaimba merültem ahelyett, hogy a világ más, élő részeivel foglalkoznék. Azt hiszem ez volt az igazán nekem való; amihez tehetségem is volt. Így viszont a Pennynek tett ígéretem az egész ismerkedés dologgal kapcsolatban nem haladt valami jól. A szürke mindennapok egy apró fénypontját a párbajszakkör jelentette. Emiatt aztán kifejezetten örültem, amikor a professzor bejelentette, hogy egy különleges feladatot szervez nekünk. Meg se hallottam azt, hogy nem kötelező; elsők közt jelentkeztem rá. Részt akartam venni az összes teszten, minden megmérettetésen és gyakorláson ami segíthet tökéletesíteni a képességeimet. Ráadásul.. Ki mondana nemet egy kis izgalomra és akcióra?
A nagy napon már felkészülten jelenek meg. Egyszerű fekete ruhákat viselek egy hosszú, sötét ballonkabát alatt. A terephez illően csizmát vettem fel. Már azért nincs nyár így kissé jobban rétegezni kellett az öltözékemet, de sose voltam valami fázós, úgyhogy nagy felhajtást se kellett csapni emiatt. A tanárnő közelében álldogálok Pennyvel az oldalamon, várva hogy megtegye az utolsó eligazítást mielőtt elindulunk. A többiek is itt vannak velünk; ismét csapatos feladatot kaptunk, a múltkori után a lányok pedig úgy döntöttek hogy maradunk így öten. Továbbra se igazán ismertem a többieket, de .. Legalább nem megint teljesen új emberek voltak.. ez már valami.
A feladat annyira nem tűnik bonyolultnak, ugyanakkor... A Rengeteg tele van ismeretlen veszélyekkel, rengeteg titokzatos erővel. Nyilvánvalóan nem lesz olyan egyszerű az egész, mint amilyennek hangzik. Hallva, hogy időkorlátunk is van, előhúzom kabátomból a zsebórámat, gyorsan ellenőrizve az adatokat. Színarany, antik darab; azon kevés családi ékszerek egyike, amiket hajlandó vagyok magammal hordani... És ezt is igazából csak a praktikussága miatt. Az órát visszasüllyesztve a zsebembe odalépek a többiek mellé. A csapatunk elég vegyes felépítésű.. Ami a házpontokat illeti, a Hollóhát valószínűleg a mi csapatunkkal járna a legkevésbé jól, ha nyernénk. Na nem úgy a Griffendél... De ezúttal túl kellett nézzek a pontokon.
- Szóval.. – nézek körbe rajtuk, miközben már az elkövetkező egy órán elmélkedem – hogyan tovább? – kérdezem. Remélem, hogy lesz aki felveszi a vezetői szerepet. Szívesen közreműködnék én is, illetve meg vannak a magam ötletei, de inkább a csendes tanácsadó lennék mint a vezető. Na nem azért mert félnék elől állni... De azt hiszem messze nem vagyok ehhez elég szociális egyén.
|
|
silentcupcake
Lelkes fórumozó
Posts: 53
Elfoglaltság:Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 21:16:33 GMT 1
Aug 20, 2022 9:24:28 GMT 1
|
Post by silentcupcake on Mar 14, 2023 18:51:15 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/42/5e/12/425e12b4b28a6860321aab492561e2c9~jpg Miért is járok én párbajszakkörre? gondolkodott Reggie, miközben a Tiltott Rengeteg felé tartott a szürkületi hűvös időben. Oh, igen. Kellett választanom valamilyen szakkört. De miért pont ezt? Nyilvánvalóan tudta erre a választ, most mégis megkérdőjelezte minden életdöntését ami a mai naphoz vezetett. Nem igazán segített, hogy a csapatából Damienen kívül a többieknek a nevét se tudta, mindenki más, akivel pedig legalább már találkozott, mind másik csapatban volt. Igyekezett azért odafigyelni az SKV tanárra, de közben akaratlanul is átfutott a fején, hogy ha ennek az erdőnek a neve Tiltott Rengeteg, akkor miért ide szerveznek programot a diákoknak…? Vagy ilyenkor nem tiltott? Amikor Damien megkérdezte, ki akar elől menni, Reggie jobbnak látta hallgatni. Sosem volt egy vezető típus, itt meg pláne nem akart az lenni. Úgyhogy, amikor Damien azt javasolta, hogy menjen ő hátul, megkönnyebbülten sóhajtott egyet és bólintott. A barna hajú fiú vezetésével el is indultak az erdőbe. Reggie, próbálva a pozitív dolgokat is nézni ebben a napban, különösen örült, hogy Damient elkísérte a gyönyörű vörös macskája. Ha tudta volna, hogy lehet állatot hozni, biztos hozta volna Nugget-et is. A másik fiúhoz hasonlóan Reggie is igyekezett azért figyelni, és a Revelio varázsigét használni, ha bármi gyanúsat látott. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 15, 2023 14:53:10 GMT 1
#s://i~pinimg~com/736x/94/3d/70/943d70a5802af2e8e9584356c18638b9~jpg Egy pillanattal tovább nézem, ahogy Aspen eltámogatja Elise-t, majd e mellettem lévő Tommyhoz fordulok. Egy aprót biccentek neki, majd a tanárnő elé állunk. Feszülten figyelem minden szavát és mozdulatát a tanárnőnek. Nem csak tanulási szempontból... Utasítására bólintok, majd Tommyval együtt nekiállunk kutakodni. Az idő elteltével egyre idegesebb leszek, ahogy nem találunk semmit. Mikor üres kézzel fél óra múltán feladjuk, belül szinte majd' felrobbanok. Nem hiszem el, hogy csak úgy büntetlenül megúszahtja ezt a tettes. Ez már nem egy ártalmatlan diákcsíny. Sőt mi több, lehet nem is diák tette. A bónusz házpontok sem tudnak felderíteni. Miután a tanárnő elmegy, úgy döntök, hogy a könyvtárban folytatom tovább a kutakodást, így elköszönök Tommy-tól. Igyekszem hasznos könyveket keresgélni, hátha találok valami hasznosat. Mikor idő van, felállok, s az igazgatónő irodája felé indulok. Ott találkozom a többiekkel, illetve összefutunk az onnan kifelé tartó Longbottom professzorral is. Az igazgatónő alaposan kikérdez minket, majd minket is szélnek ereszt. Csak most kezd el korogni a gyomrom, úgy, hogy legutoljára tegnap este ettem csak. Éppen ezért, mielőtt visszatértem volna a könyvtárba, felvettem a konyháról egy kis nassolni valót, melyet gondosan a talárom alá rejtettem, hogy be tudjam csempészni magammal. Ennyivel ki tudom húzni a vacsoráig. Órák hosszát böngészem a könyveket, hátha találok valami relevéns információt bennük. Nagyon szemezem a zárolt részleggel is, de oda diákoknak csak úgy nem lehet bemenniük. Lehet megkérdem holnap az SVK tanárt, vagy ha más nincs, Sinistra professzort... *** Telnek-múlnak a hetek. Napjaim egyre monotonabbá és hosszabbá válnak. Készülök az órákra, a kviddics csapat edzését koordinálom, minden egyes alkalommal egyre keményebben edzünk, hogy a házkupán bizonyíthassam rátermettségem. Prefektusként nyitott szemmel és füllel járok mindenütt, segítek annak, akinek szüksége van rá. Elise-nek heti egyszer tartok repülés korrepetálást, ami egész jól halad. Ezen felül igyekszem szocializálódni is. Azt se felejtsük el, hogy a maradék időmben azután a bizonyos incidens után kutatok. Így alig alszom, egyre fáradtabb vagyok. Mire eljön az SVK szakkör különleges eseménye, még le is betegszem. A szervezetem kezdi megadni magát. Nem veszek róla tudomást, csak felhúzok egy meleg garbós pulóvert, egy hosszú szövet ballonkabátot arra rá pedig a fekete talárt. Pluszba a nyakam köré csavarok egy sálat, de ennek ellenére is fázom odakint. Ennek ellenére, s ezt leplezve a csapatunk női tagjaihoz fordulok inkább. - Nem fázik egyikőtök sem? - kérdezem. Ha valaki igennel felelne, vagy látom rajta, hogy fázik, akkor legalább a sálamat átruházom rá. Jó nagy és ráadásul jó meleg. Magamhoz képest egyébként csendesen követem Sinistra professzort, néha-néha felváltva tüsszögök vagy éppen köhögök. Azt hiszem kezd felmenni a lázam is. Mindegy, most már nem hagyhatom cserben a többieket...A helyünket elfoglalva a többiek felé fordulok. Már épp megszólalnék, mikor elkap egy köhögő roham. Egy fulladással később összeszedem magam, s megköszörülöm a torkom. - Mivel ez a Tiltott Rengeteg, gondolom senkinek sem kell magyaráznom, hogy semmi esetre sem válhatunk szét. Még ha együtt is maradunk, leselkedhetnek ránk olyan veszélyek, melyek tanári közbeavatkozást igényelhetnek. - Közbe köhintek egy párat. - A saját testi épségünk sokkal fontosabb, mint pár házpont, így ha bárkivel bármi történik, azonnal segítséget hívunk és feladjuk a versenyt. Remélem ez megfelel mindenkinek - Így van, egy csapat vagyunk, így bármi történjék, együtt leszünk benne. Ha nincs egyéb felvetés, vagy ellenkezés, folytatom. - Ha valakinek van más javaslata, akkor mondja nyugodtan, de én úgy gondoltam: én megyek elől, a helyzetek többségében higgadtan és gyorsan tudok reagálni, valamint a szemből jövő támadásokat egészen jól tudom védeni és ellen támadni. Középen Elise és Helen, mivel mindkettejüknek... - még pár köhögés. - ... szóval mindkettejük megfigyelőképessége messze a legjobb közülünk, és titeket bíználak meg azzal, hogy merre menjünk, míg mi hárman - mutatok Tommyra, Gemmára meg jómagamra. - fedezünk benneteket. Tomy és Gemma, ti pedig hátulról fedezitek a csoportot, mivel Tommy nagyon jól tud védekezni, Gemma pedig megfigyeléseim szerint gyönyörűen tud átkokat szórni. Van ellenvetés? Ha nincs, akkor ne vesztegessük tovább az időt! - mondom gyorsan. Főleg azért, mert nem akarom, hogy bárki is a betegségemmel, vagy éppen a szétesettségemmel legyen elfoglalva, vagy észre vegyék a halvány megvilágításban, hogy kezd vörösödni a fejem... és nem a zavaromtól. - Figyeljetek a lábatok elé! - figyelmeztetem őket, ahogy hátat fordítok s megindulok előre. - Appare Vestigium - mondom a varázsigét, s figyelem, hátha valami mágikus lábnyom feltűnik. Ha nem, akkor célirányosan megindulok előre, közben pedig figyelem a középen haladó lányok utasításait, illetve ha vagy a többiek, vagy én valami neszezést veszünk észre azonnal védekező módba kapcsolok. Első a biztonság! Úgy érzem nem tudok teljes mértékben koncentrálni. A gondolataim szét vannak esve, s mindig csak arra a bizonyos napra tudok gondolni. Olyan tehetetlennek érzem magam, s félek, hogy ha hamar nem jövök rá a tettes kilétére, akkor nagyobb baj fog történni... |
|
