Swamptown

Örülök, hogy Henry is érzi azt amit én érzek. Hogy céljaink ennyire egyeznek. Talán egyszer ő is meglátja a hittemben rejlő igazi erőt és értéket. De ha nem is az már biztos, hogy egy igazi hazafi már most. Később a mise végén mint mindig most is meghagytam a felszólalás lehetőségét a többieknek. Sajnos csak Henry volt az egyetlen, de most nem is kellett több. Felvezeti a többieknek a területet. Feltérképezetlen. Nem csak technológiát szerzünk, de felfedezők leszünk mint Lewis és Clarck. Jó volt hallani egy racionálisabb hangot is. A népnek lelkesedés is kell, de nem szabad hazug ámbár lelkes világban tartani. Később a toborzás során azért szomorúan konstatáltam, hogy összesen csak 5-en jelentkeztek. 6-an ha Henryit is számolom. Szóval összesen 7-en vagyunk. Kevesen vagyunk, de talán elegen ahhoz, hogy ezt a küldetést sikerrel teljesíthessük. A sikerünk majd többeket is mozgósítanak. Többen is akarnak majd csatlakozni. Bár egy helyet ismerő idegen vezető, jobban szólva zsoldos talán jól jönne. Mindegy holnap úgy is megnézem magamnak a helyet. Max egy nap oda-vissza az út.

Később a nap folyamán mikor az újoncok kiképzése zajlott három zöld ruhás alak is felbukkant. Először Henry újoncaival beszéltek akik felém irányították őket.

- Újoncok VIGYÁZ! LŐGYAKORLATHOZ FELSORAKOZNI! MENET! – Adom ki a vezényszavakat mellyel remélhetőleg eltalálnak Henryig.

Amíg a két újonc elmenetel én jobban szemügyre veszem ezt a hármat. Zöld ruha, a helyi rendőröké, plexi maszkos sisak és kezükben szorongatták a sörétesüket. Mintha bármi félni valójuk lenne egy gyenge öregembertől. A kettő kis közrendőrt Gary a helyi rendfenntartó parancsnok vezette. Micsoda megtiszteltetés.

- Isten Áldja Amerikát és Téged is Gary polgártárs. Minek köszönhetem a látogatást?
- Ah, ki más toborozna hadsereget, mint Robert E. Lee és Henry Jongquil. Hamar híre kelt annak, hogy újra a lovak közé csapsz Lee. Bevallom őszintén, kételkedtem abban, hogy hangot kell adnom a nemtetszésemnek, de azért jöttem, hogy leállítsam ezt a… bármit is, amit itt szervezel. Azt hittem, hogy az Éjjeli Szellemek okozta tragédia elég nagy jelnek bizonyult ahhoz, hogy önként szögre akaszd a sapkát. Úgy látszik tévedtem…
- Az Alapító Atyák próbára tették a hittem. A hittem megfelelt a próbán láthatólag, most próbára teszik az akaratom. Meg mi mást csinálhatnék? Várjam csöndben a halált és mint egy öreg, lelketlen csontkollekció legyek? A tétlenség egy patrióta legnagyobb ellensége és gyengesége! És nem hadsereget szervezek. Expedíciót a 505 rádióállomáshoz. Régi relikviák, ritka nyersanyagok és hitt próba. De a városnak így sincs semmi félnivalója egy bolond, beteg öregembertől. - Ekkor hirtelen Kongresszusra szegezem a tekintettem. – MIT CSINÁLSZ BOB TÍZEDES?! Nem úgy kell felhúzni a zászlót! Ha fejje lefelé van az szégyent hoz ránk és meggyalázod vele az AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK emlékét! – Majd újra Gary-re tekintek. – Bocsánat hol is tartottunk? – Talán egy kis közkomédia és önmegalázás segít. – Ó igen az expedíció. Hidd el fejben még fitt vagyok, tudom, hogy sokan mondják, hogy bolond vagyok SŐT! Egy ilyen egyszerű küldetést még megtudok szervezni és végre tudok hajtani. És szerintem mind ketten jól tudjuk, hogy az expedíció megállítására csak egy mód van.

Amint kiléptünk a bárból a szenvedélytől és talán az alkoholtól túlfűtött leányzó letámadott. Mit ne mondjak nem számítottam erre...legalábbis nem ilyen hamar.
-Ha minden igaz hamarosan vér fog folyni odabent...dehogy kié azt nem tudjuk megmondani.
Válaszoltam a megállapítására. Majd elkezdtem a fejemet vakarni gondolkodás közben.
-Oh igen...szórakozás. Lehet gyilkolás, barkóba, fogócska, kínzás vagy akár idióták szét lövése...Esetleg ott van még a szex is mint opció...És na...azért szerintem ebben a városban nálam jobb szórakoztatót/szórakozást nem találsz kivéve ha a 80 évesek beszédei érdekelnek Téged. De támadt egy remek ötletem. Nem tudom mennyire szeretsz vén barmokat megviccelni?
A mosoly már azelőtt ki ült az arcomra mielőtt befejeztem a mondatot. A városban lakik egy Robert nevű ember aki azt mondja hogy az alapító atyák küldöttje meg miegyéb...de még senki se heccelte vele csak figyelmen kívül hagyták...a mai estéig. Lassan elindultam Robert "lakása" felé és félig hátra néztem.
-Szóval kedves hölgyemény van kedved szívbajt hozni egy öreg emberre?
Az a mosoly ami akkor az arcomon volt általában mindig a legnagyobb balhék előtt jön...

Sosem voltam egy finom lány az ágyban, de ő nem is úgy indított mintha ez zavarná, úgyhogy nem igazán fogtam vissza magam. Valahogy mégis megúsztok mindketten komolyabb sérülések nélkül. Néhány komolyabb karmolás itt-ott, de egy ilyen nagy ember biztos túléli. És én is kaptam már nagyobbakat annak idején, amit általában nem is bántam. Egy kicsit ugyan még sajog a lábam között, de az is jó érzés. És valószínűleg a többinek sem fog nyoma maradni. Legalább is remélem. Amíg felöltözik, amivel én még nem akarok bajlódni, csak cigire gyújtok.

-A kis hülye jól tökön szúrhatott titeket.- Mondom miközben elveszem az üveget.- A helyzet az, bár nem vagyunk világ nagy haverok, de Hektor jó srác. Persze egy kétszínű kígyó, de mutass valakit, aki nem az. Viszont nekem csak ő van. Amelet van elég zombi a világban, nem kérek még a vegyi hulladékból is amit a terjesztetek. Habár… Néhány cucc biztos elkelne a boltban. Viszont nem fogom átadni Hektort ingyen. Lehet, hogy nő vagyok, de rohadtul nem vagyok hülye. Íme, az én ajánlatom.- Mondom hátra dőlve az ágyon. – Megkapjátok szegény öreg Hektort, de ha egy mód van, rá ne kínozzátok meg nagyon. Cserébe kapok legalább egy kibaszott nevet, aki behozza nekem a cuccokat és nem, ha nem egyezik az ár, akkor a ti árutokból bejövő részetekkel fogom kipótolni. Mind mondtam nem akarok vegyi hulladékot az én helyemen. Habár néhány könnyebb dolgon már gondolkodok egy ideje. És ha jól hallottam te nem is utaztok rossz minőségben. Kapnék, mondjuk 45%-ot az árusításért plusz a különbözet.