Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221 
|
Post by Kán on Oct 6, 2018 13:42:25 GMT 1
A férfi boldogan szívta be a kis masina füstjét. Nagyon régóta nem jutott, hozzá ehhez az egyedi dohányhoz. Waltot kivéve a csapat többi tagja feszültnek látszott, úgy tűnik nem mindenki van megszokva az ilyesféle környezettel. Nem zavartatta magát, ez a kis nyugalom jár neki. A szellem kérdésére nem mondott semmit. Sajnálta a szavakat ilyesmire, de az arcán egyértelműen látszott a válasz: “Semmi közötök hozzá”.
Csendben figyelte a többieket. Walt kirohant. Úgy is visszajön. Senki nem ismeri ezt a várost Kánon kívül. Még egy ideig várt, majd felkapta táskákat és elindult a pult felé. A hölgy nagy mosollyal fogadta.
- Kéne egy fuvar. - mondta Kán hidegen.
- Máris elmész ? - majd közelebb hajolt.
- Meg kell látogatnom Merkat.
A nő arca megfagyott. Nem mondott semmit csak füléhez emelte a telefont. Kán kissé elmosolyodott. Szájába vett egy cigit majd rágyújtott.
- Ugye tudod, hogy meg fog ölni ? - mondta láthatóan aggodalmas arccal - Öt évig ide se tolod a képed majd betoppansz hozzá…
- Mit mondjak - mondta majd elindult kifelé - dolgom volt.
A bordélyház előtt már ott állt a fauvar. Egy nem túl nagy szekér, előtte pedig egy furcsa nagymadár. A kocsis egy aprócska csuklyás ember volt, teljesen szótlan. Kán feldobta a csomagokat a szekérre majd ő maga is felült. A szekér feltűnően gyorsan haladt. Az épületek csak úgy suhantak el az ember szeme előtt. Pár perc múlva a látkép nagyon megváltozott. Az apró labirintusszerű utcákat nagy tágas sétányok váltották fel. Hatalmas udvarú épületek váltották egymást az út szélén. Néhol egy-egy hatalmas torony is látható volt. Ezek a masszív szerkezetek mindeggyike körül hatalmas kert volt, melyben idomárok gyakoroltak. A kupolák egytől egyig két-két színben pompáztak. Jellegzetesen a kertekben is ugyanazon két szín dominált mint a hozzájuk tartozó torony kupolája. Kán apró mosollyal az arcán figyelte a tornyokat. MOst először arcáról nem hidegség tükröződik, ha valaki csak most látná először még elhinné, hogy egy normális embert lát.
- Ezek a tornyok a város egyik legfontosabb részei. Minden torony - a távolba nézett - egy-egy egyedi iskola, egy-egy egyedi filozófiai nézet képviselőit jelképezi. A helyi idomárok nem az idomított elem alapján osztják fel magukat és tanítják egymást. Nem, itt aszerint tanulja meg valaki a saját elemét, hogy ő maga mit képvisel… igen vicces dolgok is születnek ebből.
Az egyik ilyen torony kertjének a szélén állt meg a szekér. Itt a piros és a kék szín töltötte be az egész teret. A kertet egy hatalmas kerítés határolta, a kapu viszont tárva nyitva volt. Minden gyönyörű volt: hatalmas fák és szépen karbantartott bokrok. Kán egy pillanatra megállt. Az egyik sarokban egy kis csapat gyakorolt. Arcáról aggodalom tükröződött vissza. Még nézte őket egy percig majd felkapta a csukjáját és haladt tovább a torony felé. Egy nagy kétszárnyú fa ajtó állt az útjukba, fölötte egy hatalmas kék-piros zászló raja két szóval: Ikari Osore. A fa ajtó előtt egy őr állt, a már megszokott színekben. A férfi kérdés nélkül beengedte őket. A épület belseje sötét volt. Aprócsak folyosó nyílt eléjük, jobb és bal oldalt is lépcső mely követte a torony körkörös ívét, az egyik lefelé a másik felfelé vezetett. Kán elindult felfelé. Kisebb időközönként, megjelent egy-egy ajtó melyeken nevek voltak. Jó 5-10 perc lépcsőzés után Kán megállt az egyik ajtó előtt
melyre az a név volt írva, hogy Galuna Merkat. Mély levegőt vett. Látni lehetett rajta, hogy fél bemenni az ajtón. Letette a táskákat, majd lassú mozdulattal benyitott az ajtón. Ha valaki a hátánál volt, csak annyit látott, hogy valami nagy sebességgel repül a férfi fel, majd a fiú hátára vágódik. A férfit a támadás a jobb szeme fölött érte, ahonnan most vékony csíkban vér csordogált le az arca többi részére. A földön egy hengerré csiszolt fekete kristály hevert: ez volt a repülő tárgy. Bent a szobában egy nagy íróasztal mögött egy 40-es éveinek vége felé járó nő állt. Az asztalon egy súlyokkal kisimított tekercs, ezek egyik testvére ismerkedett meg az előbb Kán arcával. A nő nem volt feltűnően magas. Arca elég átlagos, egykoron barna haját most sok ősz hajszál díszíti. A hölgy arcáról semmi jót nem lehetett leolvasni. Kán nehézkesen feltápászkodott de a nő már vészjóslóan felkapott még egy papírnehezéket.
- Miért jöttél Kán ?
- Évi vizit ? - mondta kúrta mosollyal az arcán miközben overáljának ujábba törölgette vérző homlokát. A nő felnevetett.
- Tehát, vizit. Remélem haldokolsz - mondta majd letette a papírnehezéket. Odasétált a fiúhoz majd felsegítette azt. - Menj a székbe.
Egy gyors pillantást vetett a többiekre. Egy apró biccentéssel jelezte, hogy jöjjenek be ők is. A szoba elég nagy volt. Középen egy nagy íróasztal, telis-teli tekercsekkel. A falakat könyvespolcok fedték el, itt-ott egy-egy kifeszített képpel az emberi testről. Az íróasztal hátánál egy nagy erkély engedett kilátást a városra, jobb oldalt egy paraván bal oldalt pedig egy nagy vas szék, mely láthatóan állítható és fel van szerelve rá, hogy esetlegesen lekötözze vendégét. A férfi kelletlenül levette felsőjét majd leült a székbe. A nő az egyik polchoz sétált és egy kis üvegcsét vet le róla.
- Kik a barátaid ? - hangzott ismét a nő hangja, ahogy éppen háttal állva mindenkinek két üvegcse tartalmát öntötte egybe.
- Ismerősök - mondta hidegen Kán. Egy pillanatra Waltra nézett és aggodalommal az arcán hozzátette - Walt, ha lehet ne nyúljon semmihez.
Mikor a nő visszafordult, kezében egy furcsa vörös lötty volt, szemén pedig egy lencse. Egy gyors pillantást vetett a hajótörött lányla, nem szólt semmit de látni lehetett, hogy még lesz mondanivalója neki. Kánhoz sátált. Hátra nyomta a szék támláját, Kán már-már fekvő helyzetbe került, majd egy gyors mozdulattal kiidomította az üvegcse tartalmát a kezébe. A vizet egyenesen a férfi tetoválásaira idomította. Pár másodperc és ahol a vörös lötty érte a tetoválásokat a férfi kristályai felizzottak. Kán felszisszent.
- Nem éppen fájdalommentes -mondta Kán inkább viccelve.
- Nem volt célom. Kapcsold ki őket ha nagyon fáj.
A nő lassú mozdulatokkal Kán összes tetoválásán átment, kivéve a hátán természetesen. Ahogy végezte a műveletet, látni lehetett, hogy néhol a tetoválások körűl is kisseb motívumokban fény jelent meg. Nem csak a tetoválásokon belűl vannak kristályok. Végezetül óvatos mozdulattal a férfi arcára irányította a löttyöt. Egy piciny részen ott is fények jelentek meg.
- Na most már kikapcsolhatod őket - mondta a nő majd visszaidomította a vizet az üvegcsébe.
Kán becsukta a szemét majd pár mélyet lélegzett vett. A tetoválások alig láthatóan halványodtak egy keveset. A nő egy pillanatra megállt. Rosszallóan nézett Kánra majd reflexből egy nagy pofont adott neki, a férfi majdnem kifordult a székből. Közelebb hajolt a tetoválásokhoz, majd megigazította a lencsét a szemén.
- Te szerencsétlen, ezek majdnem szénné égették a bőröd az utóbbi években. Te nem tudod kikapcsolni őket ?
- Nem lehet kikapcsolni őket - mondta Kán hidegen, majd cigarettáért nyúl - a drága nagya … a meditációs teknika nem működik - mélyen beleszívott a cigarettába, alig látható sebességgel de a tetoválások halványodni kezdtek, tíz perc múlva már teljesen láthatatlanok. - de idővel leállnak.
- Kán, meg fogod ölni magad - mondta a nő és vissza sétált az íróasztalához - Ha nem tudod kikapcsolni őket használat után egyszer bele fogsz dögleni a mellékhatásba.
- Semmi értékes nem veszne oda, nincs igazam - mondta nagy vigyorral az arcán, majd az erkélyre sétált. - legalább nem kell majd ilyen förmedvényeket látnod soha többet és már mondtam a meditációs módszerrel nem kikapcsolhatók.
A nő nem válaszolt, csupán lejegyzett valamit egy tekercsre. A férfi boldogan szívta a cigarettáját majd hirtelen megszólalt.
- Be kell mennem a könyvtárba.
- Hmm .. gondolhattam volna, hogy semmi köze a látogatásodnak hozzám, vagy bárki máshoz a szigetről … - mondta majd Kánhoz fordult - És mit vársz tőlem mit tegyek ? Tudod, hogy én nem engedhetlek be.
- Beszélhetnél Rozu-val
A nő hangosan felnevetett. Belenyúlt Kán zsebébe majd kivett magának is egy cigarettát. Ismét az egyik polchoz sétált és pár löttyel kezdet matatni.
- Tehát te azt hiszed, hogy ő még hajlandó beszélni velem ? - mondta gúnnyal a hangjába - Mióta elmentél olyan mintha én nem is léteznék.
- Tehát nem úszom meg ezt a találkozást.
- Őt évet húztad, ideje lenne beszélned vele - mondta majd egy nagyot szívott a cigarettából - De ne számíts semmi jóra, ha megtudja, hogy nem miatta hanem a könyvtár miatt jöttél vissza.
- Az udvaron van ugye?
A nő csak bólintott.
- Mi történt a lánnyal ? - kérdezte észrevehetően melegebb hangnemben.
- Hajótörés ha minden igaz.
Pár lépést közelebb ment a lányhoz. Tekintete megakadt a kisállatán is majd mosolyogva folytatta.
- Megengedné, hogy megvizsgáljam ? Nem látok semmi komoly sérülést kívülről de ki tudja nehogy legyen valami. Még lehet akad valami friss ruha is valahol, hogy lecserélje azokat a aszkadt roncsokat.
Ha a lány beleegyezik a nő hirtelen rászól a többiekre, hogy menjenek ki.
- Majd maguk után viszem ha minden kész van.
Ha a többiek kimentek a nő a szék felé irányítja a lányt. Közben szegény kisállatra néz.
- Szegény pára, azok a kristályok nagy fájdalmat okoznak neki… bárcsak mondhatnám, hogy először látok ilyet.
Miután a lány leült a székbe ismét vizet idomít ki egy üvegcséből és elkezdi megvizsgálni a lány testrészeit.
- Szóval, hogy keveredtél össze Kánnal ?
Ha nem válaszol pár percig kínos csend honol majd ismét megszólal a nő.
- Ha esetleg van bármiféle kérdésed tedd fel nyugodtan, szívesen válaszolok.
A vizsgálat hamar befejeződött. A nő mosolyogva közölte, hogy nincs semmi gond majd pedig a paravánra mutatott.
- A paraván mögött találsz tiszta ruhát, ha kész vagy pedig elkísérlek a többiekhez.
A paraván mögött egy vörös és kék színű öltözet volt, nagyban hasonlított ahhoz amit a kint a falnál látott az őrön. A ruha felső része bőrből volt és sok selymes szövetdarab díszítette. Itt ott kristályok és gyöngyök lógtak le róla.
Ha a lány nemet mondott a többiekkel együtt távozott.
Kán egyenesen az udvarra azon sarkába ment, ahol bejövet látta a gyakorlatozó alakokat. Elég hosszú séta volt. A kert telis-tele volt kisebb tavacskákkal és nagy vörös virágokkal. A sarokban egy tavacska partján találták meg a gyakorlókat. Nagyjából 10-en álltak a parton, velük szembe egy másik alak aki mozdulatokat mutatott, a többiek pedig követték. Ahogy közelebb értek láthatóvá vált, hogy az edzést tartó személy egy fiatal, húszas éveinek elején járó sötét hajú lány. Mikor elég közel értek Kán megállt, majd megszólalt.
- Jó újra látni Rozu.
A lány hátrafordult. Egy pillanatig csak nézte a férfit majd elindult felé. Pár lépésnyire állt meg.
- Mit keresel itt ?
- Beszélnünk kell.
- Azt kérdeztem mit keresel itt.
Kán arca elkomorodott. Egy pillanatig hezitált majd válaszolt. Közben cigarettáért nyúlt és ismét rágyújtott.
- Be kell mennem a könyvtárba.
- Hát persze - mondta a lány majd elfordult - nem is számítottam másra olyasvalakitől mint te. - hangja hideg volt és érdektelen - Elméletileg nem engedhetek be csak rendtagokat és más rendek vezetőit, bár rád mind a kettő érvényes valamilyen szinten… Mi érdekel ennyire, hogy képes vagy visszajönni ide ?
- Egy szellemmel kapcsolatban érdekelne valami…
- Igen - megköszörülte kicsit a torkát - nem is tudom miért gondoltam, hogy pontos választ adsz. Menj be nyugodtan, mit is érdeklem engem. A kulcs a szobámban van, feltételezem még odatalálsz.
- Köszönöm - mondta Kán majd szó nélkül elindult vissza a torony felé. Pár lépés után Rozu utána szólt.
- Nem sokkal azután, hogy elmentél elkészült az új egyenruhád, bent van a szobámban, légyszives vidd el, unom bámulni minden nap.
- Már rég kidobhatad volna.
A lány nem válaszolt, csak lassú léptekkel visszament a diákjaihoz.
Kán komor arccal és szótlanul sétált vissza a toronyba. Kán megállt, a többiekhez fordult majd megszólalt.
- Várjatok itt míg elmegyek a kulcsért. - mondta majd eltűnt a lefelé vezető lépcsőn.
Húsz perc után a férfi megjelent egy nagy kulccsal a kezében és egy összegyűrt, fekete-zöld ronggyal a hóna alatt. Szó nélkül elindult felfelé a lépcsőn. Ezúttal egészen a kupoláig mentek. A könyvtár elfoglalta a teljes kupolát. A sok színes könyv és tekercs mint végeláthatatlan messzeség hullott rá az emberre ha belépett.
- Walt, ideje nekiállni a keresésnek - mondta majd egy térképre nézett a falon, mely a könyvtárat ábrázolta - ami minket érdekel az hátul van a 98. sor 28-as polcán, valami 800 könyv lehet, elleszünk itt egy darabig.
Nem volt nehéz megtalálni a polcot, de a 800 könyv látványa igen intimidáló volt olyasvalakinek aki keres valamit. Kán ledobta a csomagokat majd felugrott az egyik létrára és elkezdte a keresést. Levet pár könyvet és ledobta a többieknek.
Beletelt pár órába a keresés. Kán kényelembe helyezte magát a polc tetején. Ha bárki kérdezett valamit, valószínűleg röviden tőmondatokban válaszolt, kiváltképp ha a kérdés érintette Merkat vagy Rozut. Hirtelen Kán felugrott, majd lecsúszott a létrán és odament a többiekhez.
- Találtam valamit - mondta majd egy nagy zöld könyvet dobott az asztalra - Nem sok de valami. Ez egy másik rend kutatásainak az archívuma. Nagyon sok utalás van benne egy szigeten lévő nagy entitással kapcsolatos kutatásra. És szerencsénkre teljes, hozzáférésem van a szóbanforgó rend épületéhez. Ha sietünk még naplemente előtt odaérünk.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 17, 2018 12:13:30 GMT 1
Walter boldogan konstatálta, hogy Kán felkelt és elvette a csomagokat. - Akkor induljunk! - Mondta gyermeki lelkesedéssel és felpattant a szekérre. A tudós most először csendben figyelte Kán szavait és csodálattal nézte a várost. Viszonylag hamar megérkeztek céljukhoz. Az őrön könnyedén átjutottak, majd egy rövid lépcsőzés után benyitottak egy ajtón, amikor is Kánt szépen eltalálták egy kristállyal. Walt halkan odasúgta a többieknek, hogy itt senki se normális, majd még Kán feküdt, gyorsan beslisszant az ajtón és úgy támadta le a könyveket, mint moly az éjszakai világítást. Már javában a harmadik kivett könyvet lapozgatta, mikor is a földidomár vészjóslóan figyelmeztette, hogy ne nyúljon semmihez, azonban Walter mintha meg se hallotta volna. - Igen... igen... Persze... - Szólt a válla felett, miközben veszettül lapozott. Nem nagyon foglalkozott se a nővel, se az egész gyógyítós, kristályos mizériával. Amikor a nő megkérte, hogy menjenek ki, a férfi továbbra is csak olvasott. Immáron már 7 könyvet egyensúlyozott valahogy. Hármat a térdén tartott, kettőt a mellkasához szorított, egyet a kezében fogott és egy még a vállán is billegett. Aztán észrevette, hogy már szinte mindenki kiment. Az ijedségtől elejtette az összes olvasnivalót. Szanaszét hevertek a könyvek az egész szobában, mire Walt megköszörülte a torkát, halkan elnézést kért és úgy ahogy bejött, távozott. Ezek után lementek valami gyakorló térre, Kán meg valami kulcsért is elment. Walter nagyon unta az egészet. Befelé fordult és elmélkedett. Megfordult a fejében a szigeten élők viselkedési furcsaságai, a sok-sok felesleges időhúzás, az újonnan csatlakozott egyének és maga a küldetés is. Aztán hirtelen a nyitott könyvtár előtt találta magát. Walt csak elmosolyodott hátratette a kezét és mint egy kisgyerek a cukorkaboltban lassan végigsétált az egyik soron. Néhány könyvet megérintett egy-egy ujjal, mély levegőket vett és mosolygott. Kivett egy régi poros kötetet, majd végigsimította és elkezdett neki motyogni valamit úgy, hogy a többiek ne hallják. Lassan kinyitotta és elkezdte lapozgatni. - Ezt nevezem én igazi kalandnak! - Mondta a többieknek, majd az ezt követő pár órában teljesen révületi állapotba került, míg több száz könyven rágta át magát. Kán hangja zökkentette ki. - Értem... Igen... Ahogy elnézem ez lesz az, amit keresünk! - Walter kihúzta magát és végignézett a többieken. - Tehát! Mivel úgy néz ki, hogy megbízhatóak vagytok, elmondom nektek a tervemet... - Kezdett szónoki beszédjébe, majd hirtelen elhallgatott és gyorsan körülnézett, hogy vannak-e mások a teremben. Miután meggyőződött arról, hogy tiszta a terep, folytatta. - A sziget egyik titkos helyén egy ősi szellem nyugszik. Hogy nyugszik azt csak abból következtetem, hogy nem látta, hallott róla senki semmint az elmúlt pár száz évben. És hogy miért vagyok benne olyan biztos, hogy itt van? Nagyon egyszerű megválaszolnom ezt a kérdést, barátaim! A sziget történelme nagyon-nagyon furcsa dolgokat rejt... Egy részt nézzük a legalapvetőbb dolgokat! Senki se tudja, hogy mi ez a hely és hogy hol található! Ez még nem is annyira kapcsolódik a szellemhez, de az, hogy több ősi feljegyzést találtam arról, hogy a térségben hatalmas küzdelmek, sőt! Háborúk zajlottak több száz, sőt! Több ezer éve... Ami érdekessé teszi az egészet, hogy nem tudni, hogy kik ellen harcoltak ezek az óriási seregek. De úgy gondolom, hogy pontosabb megfogalmazás, ha azt mondom, hogy KI ellen! Gondolom ennyiből már ti is rájöttetek... Egy vérszomjas szellem tanyázik ezen a helyen, kinek olyan hatalmas az ereje, amit elképzelni se tudunk, mi halandók! Mondjuk én nekem sikerült... - Mondta kicsit lenézően a többiekre nézve, de visszatért a tárgyhoz. - És szerintem mostanában fog felkelni hosszú álmából. Gondoljatok csak bele! A házi-szellemed hatalmas veszély közeledtét érezte! Valamint a hajótörés se lehetett véletlen... Gondoljatok csak bele! Ha nem teszünk valamit, a szigetnek hamarosan vége... Már meg vannak számlálva a napjai. De ha engem kérdeztek, akkor nem csak a szigetnek lesz vége, ha bekövetkezik az, amitől mindannyian félünk... A terv az, hogy megtaláljuk ezt a gonosz entitást és elkapjuk még mielőtt bármi rossz történhetne! Dicsőség, elismerés, hatalom és vagyon fog minket érni, ha sikerrel járunk! Egyetlen utolsó kérdésem van! Ki tart velem? - Tekintett egy huncut mosollyal a csapat tagjaira.
|
|
Fox
Kezdő tollforgató
Posts: 9
Utoljára online: May 14, 2019 14:39:26 GMT 1
Sept 5, 2018 19:39:43 GMT 1
|
Post by Fox on Oct 21, 2018 13:47:36 GMT 1
Kazuki furcsálta a lány hirtelen barátságos közeledését, de mindenféleképpen örült annak, hogy valaki eltereli a figyelmét erről a szörnyű helyről.
- Nézd, ő itt Moha. - mondta Rage.
Moha? Ki az a Moha? Ez a gondolat vágott át az agyán abban a
pillanatban, ahogy meghallotta a nevet. Kazukinak csak most tűnt fel, hogy bővült a csapatuk, ezzel a kis szőrmókkal. Először megijedt attól, hogy az állatban kristályok vannak és aggódni kezdett, hogy nincs-e baja. Viszont hamar lenyugodott miután meglátta, hogy az állatka élénk és látszólag teljesen jól van. Megpróbált békésen közeledni felé, de nem igazán adta magát könnyen. Két alkalommal is megharapta a fiú kezét mire egyszer megszagolta… mielőtt ismét megharapta. Kazuki ezt már sikernek könyvelte el, kissé el is mosolyodott. Úgy érezte, hogy megtalálta a társaság első olyan emberét, akit nem térdelne arcon nekifutásból.
Úgy érezte, hogy Walt kedves, rettentő fura, de kicsapta Kazukinál a biztosítékot azzal a kérdésével, hogy kísérletezhet-e Torával. Kánnal csak egyetlen probléma volt, hogy flegma ami kissé irritálta a fiút. Rageről nem tudott sokat, viszont úgy érezte, megérti a lányt a hasonszőrű múltja miatt. Illetve az is segített ennek a véleménynek a kialakulásában, hogy látszólag szerette az állatokat. Hiszen, aki szereti az állatokat, az már rossz ember nem lehet. Legalábbis Kazuki így gondolta.
A fiú próbálkozott volna barátkozni a társaság tagjaival, de mivel csak Walt értette a jelelését, nem igazán érezte magát sikeresnek.
Ezek után Walter felállt és a kijárat felé indult, hogy eljusson egy bizonyos könyvtárba.
Már majdnem a tudós után indult, de ekkor eszébe jutott, hogy Walt nem ismerheti a könyvtár hollétét. Ezért inkább csak egy furcsálló nézéssel könyvelte el a dolgot.
Miközben haladtak az ismeretlen cél felé a szekérrel, tornyokat vélt felfedezni, melyek a magasba emelkedtek. Kazuki elképedt ezen építmények szépségétől és kíváncsian hallgatta azt a keveset, amit Kán megosztott róluk. Szerette volna, ha többet mesél ezekről, de látva Kán arckifejezését, ahogy maga elé bámulva a múltba réved, inkább hagyta a dolgot.
Egy kis idő múlva megérkeztek úti céljukhoz. Pár emeletnyi lépcsőzés után Kán kinyitotta az egyik ajtót és Kazuki legnagyobb meglepetésére egy kristály találta fejen.
Kazuki, ahogyan hallgatta férfi és a nő beszélgetését elgondolkodott rajta, hogy mégis mik ezek a meditációs teknikák és, hogy mi szerepe van a tetoválásoknak. Sajnos nem értett semmit és nem is tudott meg semmit, pedig hajtotta a kíváncsiság.
Nem is olyan sokára elindultak lefelé a lépcsőn és végül egy gyakorló pályán kötöttek ki.
Távolabbról nézték az eseményeket, bár túl messze voltak ahhoz, hogy bármit is halljanak, Kazuki kiolvasta a testbeszédükből, hogy feszült légkör van a két fél között.
A végül elérték a könyvtárat, ami az egész mászkálás célja volt, ahol is egy könyvet vágytak megtalálni. A földidomár nem igazán örült ennek a helyzetnek. Annak idején nem tanították írni, olvasni és bár Ashine elkezdte megtanítani rá, még nem ment túl jól neki.
De végül meglett a keresett könyv.
Walt felállt az egyik pillanatban, szétnézett és elkezdte mondani a monológját.
A tudós férfi mondatába egy hang csúfított bele.
- A sziget egyik titkos helyén, egy ősi szellem ny…
- Kkrrrrrrrr! - Ez a hang nem volt más mint Tora, aki éppen az utolsó sütijét rágcsálta.
- Bocsi, hogy megzavartalak, folytasd! -mondta Tora.
Kazukit már meg sem lepte Tora hirtelen feltűnése. Fogalma sem volt róla, hogy mikor és hogyan jelent meg, de túl sokszor látta már a trükkjét ahhoz, hogy meglepődjön a fiú.
- Nagyon egyszerűen megválaszolom ezt a ké…
- Kkrrrrrrrr! Bocsi, bocsi! Ez volt az utolsó falat. Folytasd! - mondta a kis szellem.
- Háborúk zajlottak tö..
Achuuu! -tüsszentett hatalmasat Tora. - Bocsi csak allergiás vagyok a… talán a… macsakszőrre. Igen, a macsakszőrre. - Kazuki kérdően néz a szellemre, aki éppen próbálkozott elfolytani a röhögését és egy szimpla vigyorral leplezni a dolgot.
|
|
PeterBear
Lelkes fórumozó
Posts: 33
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jul 15, 2020 22:35:07 GMT 1
Aug 19, 2018 19:43:47 GMT 1
|
Post by PeterBear on Nov 1, 2018 22:23:10 GMT 1
Végre elindultunk a bordélyból. Szerencsére akadt szekerünk így nem kellett újra gyalogszer megtennünk az utat újabb úticélunk felé. A város valami gyönyörű volt. Azok a tornyok a kertekkel bámulatos múltra és kultúrára utaltak, amin csak ámulni tudtam. Annyira lefoglalt a nézelődést, hogy csak akkor vettem észre Walt hallgatását, amikor Kán megtörte a szekér zötykölődésének monotoin zaját. Majdhogynem tátott szájjal hallgattam a férfit, aki eddigi viselkedését meghazudtolóan, mély érzelmekről tett tanúbizonyságot előadásával. Egyszerre volt keserű, örömteli, szomorú, vágyódó, lemondó és vagy ezernyi meg nem értett érzelem a hangjában és testbeszédében. Végül elértünk egy piros-kék kerthez, melyen keresztül vágva, egy ugyanilyen tetejű torony felé sétáltunk. Kán lassítás nélkül rongyolt be, fittyet sem hányva az őrre, a mi többiek pedig követtük. A csigalépcsőn felfelé haladva Kán céltudatosan és kellő vehemenciával haladt, ám amikor elérte, vélhetően azt az ajtót, ahová tartott, megtorpant. Nem is volt baj, hiába vagyok jó erőnlétben, akkor sem vagyok én nyolc perces lépcsőzésekhez szokva. Az ajtón Galuna Merkat neve szerepelt, de ez nekem nem mondott semmit. Ez az egész hely olyan idegen, hogy ennyi erővel, akár a szellemvilágban is lehetnék. Kán erőt vett magán és lassan benyitott, majd egy tompa csattanással, olyan lendülettel vágódott hátra, hogy azt hittem menten összepisilem magam. Már reflexből kezdtem volna tüzet idomítani, hogy megvédjem magam, de valami mégis visszatartott. - Miért jöttél Kán? - hallottam egy vélhetően középkorú nő hangját. - Évi vizit ? - mondta Kán, kúrta mosollyal az arcán, miközben overáljának ujjábba törölgette vérző homlokát. A nő felnevetett. - Tehát, vizit. Remélem haldokolsz. - mondta majd letette a papírnehezéket. Odasétált a fiúhoz, majd felsegítette azt. - Menj a székbe! Mialatt letudták a “vizitet” és megbeszélték a dolgaikat, a szobában nézelődtem, természetesen figyelve a beszélgetésre, hátha megtudok valami fontos vagy érdekes információt. - Mi történt a lánnyal ? - kérdezte a nő, észrevehetően melegebb hangnemben. - Hajótörés ha minden igaz. - válaszolt Kán. Pár lépést közelebb jött hozzám. Tekintete megakadt Mohán is, majd mosolyogva folytatta. - Megengedné, hogy megvizsgáljam? Nem látok semmi komoly sérülést kívülről, de ki tudja, nehogy legyen valami. Még lehet akad valami friss ruha is valahol, hogy lecserélje azokat a szakadt roncsokat. - Őőő… Végül is rendben, miért is ne. - válaszoltam tétován. Eztán kiküldte a többieket, biztosítva őket arról, hogy majd utánuk visz engem, ha végeztünk. - Szóval, hogy keveredtél össze Kánnal? - Úgy volt, ahogy mondta. Hajótörést szenvedtem, aztán amikor felébredtem találkoztam Walttal és Kánnal. Nem sokkal rá, Kazuki is csatlakozott. És hát igazából nem tudtam, hogy mi tévő legyek, így velük tartottam. - Ha esetleg van bármiféle kérdésed, tedd fel nyugodtan, szívesen válaszolok. - Mi ez a hely? Mármint a sziget, a város, ez a kert. Mik ezek a tornyok, miért vannak különböző színekben? Kán azt mondta, hogy itt nem elemek szerint tanítanak, hanem... Hogy mit képvisel. Ezt nem igazán értem. -A sziget neve Malum és elég kevesen tudják, hol van… és még kevesebben kötnek ki itt véletlenül. Kész csoda, hogy nem zúztak össze a szigetet körülvevő zátonyok és sziklák. A város neve pedig Saarnat, a sziget egyetlen települése. A kert és a torony amiben éppen állsz pedig az Ikari-Osore névre halgató rend iskolája. - a nő egy pillanatra elmosolyodott - A kérdésed második felére nem egyszerű válaszolni. Ahhoz, hogy megértsd a színek lényegét értened kéne az iskolák lényegét. Maradjunk annyiban, hogy a színek arra vannak, hogy megkülömböztethessük a különböző iskolákat. A másik dolog pedig, hogy itt nem elemek szerint tanítanak… mi itt elsősorban az idomítás határait keressük és nem értünk egyet mindannyian, hogy ezt merre is kéne keresni. Gyakorlatilag itt minden ezt a filozófiát követ: a színek a rendek, mind-mind egy-egy eszme szempontjából keresi az idomítás legfelső szintjét. Tehát itt az idomárok, és mindenki aki tanulni akar, nem az alapján szegődik egy mester mellé, hogy milyen elemet idomít, hanem az alapján ami a legközelebb áll a szívéhez. Vegyük példának a mi rendünket. Itt az emberek a harag és fájdalom oldaláról közelítik meg a dolgokat. Azt hittem, lefordulok a székről, amikor meghallottam a rend nevét, ahol éppen tartózkodok. Valóban csoda lenne, hogy viszonylag épségben kerültem ide? A csodákban nem hiszek. Viszont a véletlenekben sem. Először Moha, aztán a rendek. Nekem ide kellett jönnöm. A harag és a fájdalom oldaláról? Az nem ismeretlen számomra, nem biztos, hogy tudnának újat mutatni. - Kán is itt tanult? Onnan ismeritek egymást? -Igen … ő is tanul itt valamikor. - Ha te is a rend tagja vagy, mint Kán, neked miért nincsenek olyan tetoválásaid és kristályaid, mint neki? - Vagy vele is az történt, mint szegény Mohával? - fordulok aggódva a kis menyét felé. A lány kérdésére a nő arca késsé elkomorodott. Egy rövid ideig hezitált a válasz előtt. Kán tetoválásai nem jellemzőek a rendre… a teknika amivel azokat a kristályokat szerezte igen … kétes eredetű. Viszont nem, ő nem ugyan úgy szerezte a kristályokat mint a kis barátod. Az állatkádat jó eséllyel pár huligán kínozta meg, Kán önként tettette be a kristályokat. - Miért? Láttam, hogy Mohának fájnak a kristályok és mintha Kánnak is fájna a dolog. Akkor miért? -Ez egy elég bonyolult dolog… valószínüleg csak ő tudja az igazi okát, hogy miért akarta őket. - Akkor azt sem tudod, hogy mit nyert vele? -De tudom. - mondta majd elfordult egy pillanatra - Vagyis, tudom, mi volt az eredeti ok amiért kitalálták a teknikát, azt nem tudom megmondani Kán mennyit nyert ebből az egészből. - És mi volt az eredeti ok? Kérlek, mondj el mindent, amit tudsz ezekről a kristályokról! Ha más miatt nem is, de Moha miatt tudni akarom. -Élete végéig érezni fogja őket, de Moha esete elég más mint Kánné. A mohába fúródott kristályok véletlenszerűek, Kán esetében a kristályokat elég precízen kellet behelyezni ahhoz, hogy még most is éljen. Ha nem izgatja fel magát túlságosan a kisállatod lehet a kristályok nem fognak semmi komolyabb bajt okozni. Csak oda kell figyelni, hogy ha nagyon felizzanak akkor valahogy ki kell kapcsolni őket. Bár nem olyan erős a kapcsolat mint egy embernél, azért képesek megölni. - Mit tesznek a kristályok? És hogyan kell kikapcsolni őket, ha baj lenne? -Ez egy jó kérdés… valójában nekem is csak elmélteim vannak az egészről. A hatásukról nem tudok beszélni mert nagyon bonyolult de a lényeg az, hogy a kisállatod esetében nincs komolyabb hatása a nagy fájdalom kívül. A kikapcsolásról … hát elméletben meditációval irányíthatóak de ez nem segít sokat a te szituációdban. Talán Kán többet tudna mondani erről. Ha jól láttam ő elsősorban cigarettát használ erre, bár lehet, hogy csak nagyon cigaretta függő és semmi köze a kettőnek egymáshoz. A lényeg az, hogy nincs semmiféle stabil módszer amit mondhatnék, többek között ezért veszett ki ez a teknika: senki nem tudta hogy kell kikapcsolni őket. - Értem. - mondtam, majd csak bámultam magam elé, hagytam, hogy a nő befejezze a vizsgálatot. Mikor végzett, elfogadtam a felkínált ruhát, majd miután átöltöztem, megköszöntem a segítségét és az oldalán csatlakoztam a többiekhez, a könyvtárban. Pár perccel az érkezésem után a fiúk meg is találták, amit kerestek. Először alig bírtam visszafogni a nevetést, Tora egy hatalmas figura. Viszont a jókedvem szépen lassan elült, ahogy Walt beszámolóját hallgattam a sziget mélyén alvó, vérszomjas szellemről… Elég félelmetesen hangzik a dolog. De egy kiképzett katona va.. voltam. Viszont a tudásom még megvan, amit végre jóra is használhatnék. Benne vagyok! - Én veled tartok. Pontosabban veletek, mert kétlem, hogy a jelenlévők közül bárki is mást mondana. - mondtam körbe nézve a többieken, egy elszánt, de bátorítónak szánt mosoly közben.  |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 2, 2018 10:32:16 GMT 1
A szellem közbeszólásai láthatóan zavarták a tudóst, azonban nem zökkentették ki. Miután végigmondta összeráncolt szemöldökkel tekintett Torára.
- Felettébb szórakoztató... -
Pár másodperc elteltével azonban kaján vigyor ült az arcára és sokat sejtetően a szellemre tekintett.
- Remélem az elkövetkezendő kísérleteket is ugyanilyen boldogsággal és lelkesedéssel fogod viselni. Kazu biztos nem bánná, hogyha letesztelnénk egy-két ártalmatlan dolgot rajtad, mielőtt szembenézünk az ellenfelünkkel. Pusztán biztonsági szempontból... Nem lenne túl kellemes, ha akkor derülne ki, hogy hasztalan minden próbálkozás a szellem ellen, ha éppen élet-halál közötti harcot vívunk vele. Szerintem ezzel mindannyian egyetértünk. -
Mondta nagy mosollyal az arcán és a tűzidomár felé fordult, aki kijelentette, hogy benne van a buliban.
- Remek Rage! Úgy néz ki, hogy félreismertelek... -
Ezután tekintete Kazu felé sodródott, aki a világon semmit se csinált, csak figyelt eddig.
- Ahogy láttam ez egy igennek számít tőled is, kedves Kazu barátom! -
Tette a karját a néma fiú vállára, aki egy picit zavarban lehetett, hiszen még csak rá se biccentett arra, hogy csatlakozik.
- De ne szaporítsuk tovább a szót! Szükségünk lesz egy nyugodt helyre, ahol megpihenhetünk, beszervezhetünk még zsoldosokat és kamatoztathatom az alkímiai tudásomat. Kán! Mutasd az utat! -
Mutatott ujjával a magasba, majd a kívánt hatás elmaradása után leengedte karját.
- Mire vártok még? -
A férfi megvárta, míg mindenki elindult, majd gyorsan megragadta a zöld könyvet és a köpenye alá rejtette.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Jan 20, 2019 21:30:35 GMT 1
Kán nem hezitált sokat. Becsukta a könyvet és már indúlt is. Ki irányította a kis csapatot a könyvtárbol majd bezárta azt. Egyenesen visszamentek a kocsihoz, ami ott várta őket a kerten kívül. Kán a kijáratnál odaadta a kulcsot az egyik örnek majd bepattant a kocsiba. Mondott valamit alig hallhatóan a kocsisnak majd el is indultak. Kán apró mosollyal az arcán nézett a távolba. Pár perc telhetett el mire egy magas zöld csempékkel kirakott épülethez értek. Nagy domborműves ablakok díszítették és a toronyokhoz hasonló hagymakupola fedte. A Kocsi megállt. Az épület előtt nagy fa hirdetőtábla előtte pedig pár igen rossz kinézetű egyén. Ez volt a helyi szabadúszók, kalandorok gyülekezőhelye. Ha valakinek szüksége volt egy kis “izomra” itt tudott hozzáférni a legnagyobb választékohoz. Kán leszállt a kocsiról majd Waltra nézett.
-Itt találhatunk pár elég tehetséges embert aki tudna segíteni a küldetésben. Kitehetünk egy hirdetést itt vagy bemehetünk, hogy személyesen beszéljünk pár emberrel. Előre szólok nem valam kedvesek az idegenekkel…
Kán megvárja a választ. Ha a csapat feltélenül be akar menni akkor kelletlenül de előre megy.
Az épület belseje nagyon világos volt. Belépve egy hatalmas csarnokba találták magukat, két szintet foglalt magába. A jobb és bal falon hatalmas lépcsők voltak, szemben a bejárattal pedig egy nagy fehér kőből kirakott pult. A terem tele volt asztalokkal melletük pedig fúcsábnál fúrcsább alakok. Kán ismét fejére húzta a csukjáját és félre sem nézet amíg a pulthoz ért. A pultnál egy elegáns piros-fehér ruhába öltözött fiatal hölgy állt. Nagy mosollyal az arcán figyelte a betérőket a két hatalmas aranysárga szemeivel. Még mielőtt bárki szolhatott volna kellemes csilingelő hangon köszöntötte a betévedő csapatot.
-Üdvözölöm önöket a zöld patkányban. Miben segíthetek.
-Az úr néhány önkéntest keresne egy komolyabb munkához - mondta Kán majd közelebb lépett- a gyülekező helyszín itt lesz - majd egy aprócska papírt nyújtott át a nőnek- Minden mást tőle tudhat meg.
Kán megvárta míg Walt elintézi amit akar. Ha bármiféle jelentett rendezne, Kán szépen csendben elindul kifelé. Ha minden csendben lemegy ugyanezt teszi csak megvárja a csapat többi részét.
A kocsi inne az egyik kapu felé ment. A város ezen része sokkal sötétebb volt. Nagy szürkés-feketet téglás épületek takarták a láthatárt. Az utcán javarészt csuklyás alakok sétáltak, azon kevés embernek akinek látni lehet az arcát sötét bőre volt és feltűnően világos szeme. Kán halkan megjegyezte.
-Ez a város őslakos negyede. Itt élnek az eredeti lakosok és nem valami hálásak a helyzetért. Csak ne nézettek senkinek a szemébe és jó lesz… Oh és bár nagyon sötétnek és lepukkantnak tűnik midnen első osztályú kocsmák és patikák vannak itt….
Nemsokára a kocsi a megállt. Már a falon kívül voltak. A láthatáron csupán végtelen őserdő terpeszkedett. A távolban a legmagasabb hegy tetjéből unottan szállt fel a magasba a füst.
-Az ott az úticélunk - mutatott a füstfelhő irányába a férfi - a kocsi nem tud eljutatni minket oda. Gyalog fogunk menni. Kis szerencsével olyan egy órán belül ott leszünk.
A faltól az őserdő irányába egy másik fal romjai vezettek. Jelenlegi állapotában olyan 1-2 méter magas lehetett, itt-ott nagyobb másutt pedig alacsonyabb. Kán végig a fal mentén haladt egyenesen be az őserdőbe. Az út unalmas volt és történés mentes. Végig a fal tövében haladtak, néha-néha a távolból egy állat hangja zavarta meg a kis csoportot. Bő egy órás séta után a fal már alig kivehető volt, csupán a félig meddig benőtt téglarakásokat lehetett észrevenni 8-12 méterenként. A hegy lábánál voltak, az őserdő lassan ritkulni látszott. A távolból egy a városban látott hagymakupolás tornyok egy alacsonyabb változata vált láthatóva. A városbéli testvéreivel ellentétben ez mind magasságra mind átmérőre csupán töredéke volt. A hagymakupola valamikori viritó zöld és fekete színét most hamu fedte. Nagy kétszárnyas kapu várta az oda érkezőket, tárva nyitva. Bent sötét terem és egy folyosó. Kán leemelt a falról egy régi fáklyát majd a lány irányába nyújtotta.
-Légy oly szíves.
Az aprócska folyosó egy nagy vasajtóban végződött. Az elegánsan megmunkált szerkezeten egy hatalmas zár volt közepében egy furcsa kulcslyukkal. Az ajtó szélére ugyanazon két szó ismételte egymást körbe-körbe: kosho-donyoku. Kán kezébe vett egy kristályt majd rövid formázás után a kulcslyukba tette, elfordította majd nagy reccsenés után az ajtó lassan kinyílt.
Hatalmas bevilágítatlan tér tárult a szemük elé. A teremnek csupán egyetlen ablaka volt, melyet egy vörös üveg fedett el, roppant kevés fényt beengedve. Egy nagy lépcső vezetett egy felső helyiségbe, mely mint egy terasz emelkedett a szoba többi része felé. Több robosztus faajtó is vezetett ki a szobából. A terem közepén egy nagy munkaasztal körülötte rozsdás kutatási eszközök és sok-sok vörös kristályszilánk. A falakat nagy rajzok és térképek fedték. Kán meghúzott egy kart mely közvetlenúl az ajtó mellet volt. Hirtelen leveses tányér szerű csillárok ereszkedtek le a plafonról. Egyik sem éget, viszont mindegyikben furcsa vöröses-kék folyadék volt.
-Légy oly szíves és gyújtsd meg őket kérlek.- fordult a tűzidomár lány felé.
A lámpások fénye alig-alig tudta betöltenia teret. Kán hamar felszaladt a lépcsőn majd gyorsan leszolt a többieknek.
- Elszaladok a könyvért amiben benne lesz a szellemről a leírás, addig létszives várjanak itt. Oh és ha lehet nem menjetek be a többi terembe, veszélyes is lehet. - majd egy hosszas rosszalló pillantást vetett a valószínüleg már laborban kotorászó Waltra.
Az asztalt vastag porréteg fedte. Több kopott tekercs, kiszáradt tintás tálak és egy bőrkötéses napló is hevert rajta. Az egyik tekercs kiterítve feküdt, szélei sötétzöld kristályokkal lenyomva. Ha bárki közelebbről megnézte a kiterített tekercset, egy emberi rajzot láthatott rajta. Leginkább a vízidomár gyógyító tekercsek rajzaira emlékeztetett. A rajz körül sok gyorsan odafirkált írást lehetett látni, néhány közülük be volt karikázva. Minden írás olvashatatlannak bizonyúlt, a nagyon kitartó nézelődő számára is csak pár sor válhatott láthatóvá.
“a kristályok okozta hő tovább stimulálja a chi áramlását melynek mellékhatásaként az alany megnövekedett idonítási képességekhez jut ...”
A többi tekercs zárva volt, ha bárki felnyitotta ugyanazt az olvashatatlan kric-kract találja. Ha bárki megvizsgálta a bőr kötéses naplót egy nevet fedezhetett fel rajta: Galuna Kort. A napló fele volt teleírva.
382. Nap Immáron minden rendelkezésemre áll a Kaleshben látottak reprodukálására. Bár hosszas és drága kutatások vannak a hátam mögött az eredmények bíztatóak. Az állatkísérletek eddigi eredményei szerint a kristályok 3 / 5 valószínüséggel nem lökődnek ki a szervezetből. Bár a kristályok okozta fájdalom még komoly problémát jelenthet a nyugaton tanult meditációs teknikák és a Shaski főzet segítségével szerintem a probléma majd áthidalhatónak bizonyul. 396. Nap Megvan az első önkéntes. Ideális alany, a huszas éveinek elején járhat és víz idomár. Ha az elméletem igaz idomítás közben a kristályok erős stimuláló hatással lesznek az alanyra. Holnap fogom elvégezni a beavatkozást. Bár az állatkísérletek szolgáltak némi gyakorlási lehetőséggel számomra nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a beavatkozás zökkenőmentes lesz. 398. Nap A beavatkozás, meglepő módon, különösebb probléma nélkül lefolyt. Bár nem állt rendelkezésemre megfelelően képzett lávaidomár, a kristálydiomárom meglepően jó munkát végzett a darabok behelyezéséel. A Ba Sing Se-i befektetésem kifizetődni látszik. Az alany egyenlőre stabil. A kristályok a beültetés óta gyengén izzanak, kissé aggódom, reméltem, hogy különösebb stimuláció nélkül maguktól is kikapcsolódnak. Az alany a nyugodtabb pihenés érdekében kapott pár ml Shasik főzetet. Remélem nem lesz szükség több adagra belőle. 400. Nap A kristályok továbbra is izzanak. Az alanynak igen erős fájdalmai vannak. A meditáció hatástalan. Ha minden így halad lassan bele fog őrülni. A mi és a saját biztonsága érdekében ideiglenesen az egyik cellában szállásoltuk el. 406. Nap Már három napja nem tudunk kommunikálni az alannyal. Erős függés alakult ki benne a Shasik főzet iránt. Amennyiben nem jut hozzá az adagjához nagyon agresszív lesz. Tegnap az egyik ilyen kitörése alatt addig kaparta cella falát míg le nem törtek a körmei. A ma esti teliholdnál, megpróbálom véridomítással hatástalanítani a kristályok hatását. 407. Nap A véridomítás hatott. A kristályokat sikerült lecsillapítani. Az alany továbbra sem kommunikál szívesen, az egyetlen amit kiszedtünk belőle az az, hogy ki szeretné vetetni a kristályokat. Bár rábolintottam nem vagyok valami boldog, hogy a kísérletnek vége szakad. Más megoldást kell találnom a tesztelésre. 412. Nap A kristályok kivétele nem sikerült. Az első kiemelt kristály után az összes többi eddig nem látott módon izzani kezdett. Az alany meghalt. 436.Nap Sikerült felvennem a kapcsolatot egy föld királysága beli börtön igazgatóval. A börtön túlnépesedése miatt a következő héten 15 embert átszállítanak egy másik városba. Sikerült elérnem, hogy egy tetemesebb összeg ellenében, a fegyenceket átadja nekem. Ha minden igaz a 15 alanyból 8 tűzidomár 2 földidomár és van 2 vízidomár is. Kis szerencsével még jól is elsülhet az egész. 445. Nap Megjött a “szállítmány”. Az “üzlet társam” nem vert át, az összes megígért “egyed” benne van a szállítmányben. Szeretném minél hamarabb elkezdeni a kísérletet. A múlt hét folyamán már előkészítettük a cellákat és már beszereztem két aszisztens a beavatkozások elvégzéséhez. Kicsit alakítotottam a kristályok elhelyezésén. Az első egyed hibáiból tanulva ezúttal a kristályokat messzebb helyezem el a chi intenzív csomópontoktól. 5 különböző új térképpel álltam elő, tehát mind letesztelésére 3 alany áll rendelkezésre. 455. Nap Az ötös elhelyezési forma sikertelennek bizonyult. Mind a 3 alany meghalt 12 órával a beavatkozás után. Nem tudom mi okozhatta a halálukat. A harmadik elhelyezési módszer szintén sikertelennek tűnik. Az alanyok mentális képességei erősen lecsökkentek, a beavatkozás során megséríthettem valahogyan az idegrendszerüket. Továbba a hármas elrendezés nem produkálta a várt izzást a kristályokban. Az első és második elhelyezés esetén, hasonlóan az eredeti térképemhez, a kristályok állandóan stimulált állapotban vannak. Attól tartok az alanyok ugyan úgy fognak járni mint az első alany. A negyedik elrendezés igen bíztató. Két tűzidomáron és egy földidomáron lett kipróbálva. Látszólag a kristályok csupán idomításkor és erős érzelmi stimulációra reagálnak. Bár nem olyan rossz a helyzet mint az első és második esetében de idomítás után több óráig szenvednek a kristályok miatt. A megemelkedett képességek megkettőzött őrséggel figyeltettem az alanyokat. 458. Nap Az hármas csoport alanyait likvidáltuk. Az utóbbi három napban állapotuk drasztikusan romlott. Lassan vegetatív állapotba tértek át. A tegnapi nap folyamán már a légzés is nehezükre esett. Az első és második csoport állapota lassan rosszabbodik. A kristályok okozta fájdalom hatására az egyik alany kikaparta a társa agyát. A probléma megoldása érdekében, mivel már elég cella áll rendelkezésre, mindenkit külön cellába zártunk. Bár az egyiküknél a meditáció pozitív hatást váltott ki, a maradék 2 alanynál csak a Shasik főzetre reagál. Az egyikük szervezete erősen leépülőben van a főzet miatt. Megpróbálom a főzetet kissé újratervezni, bár félek ha a negatív mellékhatású alapanyagok bármelyikét kicserélem a főzet hatástalan lesz. A negyedik csoport kristályait egyre nehezebb kikapcsolni. Nem tudom mi okozza ezt, a mai naptól kezdve ők is napi adagot kapnak a főzetből. Bár az eddigi eredményeim nem voltak valami fényesek, a negyedik csoport megemelkedett idomítási képessége miatt ismét vannak önkénteseim a rendből. 465. Nap Az első és második csoport tagjai meghaltak. Három öngyilkos lett, az egyik rátámadt az őrre és menekülés közben megölték. Az utolsó alany, a meditációra reagáló, rejtélyes körülmények között hunyt el. Feltételezésem szerint a kristályok okozta vérnyomás növekedés végzett vele. A negyedik csoport fájdalmai lassan de biztosan erősödnek. Bár egyre nehezebb kordában tartani őket igen ígéretes jeleket mutatnak a módszer fejlesztése érdekében. Az idomítási képességük drasztikusan megemelkedett. 472. Nap Mindennek vége. A negyedik csoport tagjai az éjszaka folyamán szökést kísérletek meg. Mind az őrök mind az alanyok elhaláloztak. Nem tudom, hogyan folytathatnám a kísérleteket. Az önkénteseim nagy része elhagyta a rendet, a másik része pedig meghalta a kitörés alatt. Csupán a kristály idomárom él még. Teljesen egyedül vagyunk az épületben. Nincs energiám eltüntetni a holttesteket. 483. Nap
Azt hiszem sikerülni fog. Az előző kísérletekből tanúlva sikerült kifejlesztenem a tökéletes módszert. A teljesen új elosztás nagy valószínűséggel könnyen kikapcsolható lesz. Sajnos nem maradt senki akin kipróbálhatnám. A kristályidomárom, a látottak után, nem hajlandó jelentkezni alanynak. Úgy látszik nincs más választásom, magamon fogom tesztelni. Holnap elvégzem a beavatkozást. 486.Nap A sebek lassan gyógyulnak. Egyenlőre nem tapasztalok mellékhatásokat. Bár még idomítani nem próbáltam azt hiszem sikerült, eddig nem izzotak fel a kristályok maguktól. Ha minden igaz holnap elhagy az utolsó társam is. Nem okolhatom, nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem. Megígérte, hogy ha talál olyas valakit akit érdekelne az kísérletem majd elvezeti ide. Sovány remény de legalább valami. 490. Nap Elkezdődött. A fájások a tegnapi idomítási próbálkozásom óta állandóak. A meditáció majd, hogy nem hatástalan. Valós mértékben nem csökkentik a kristályok stimulációját, csipán segítenek a fájdalom kizárásában. Aggódom, ha nem találok ki valamit akkor nekem is a Shasik főzethez kell nyúlnom és onnan csupán egy hetem lehet még mire az agyi funkcióim lecsökkenek. Most a fő célom egy alternatív főzet kikeverése. Lassan de haladok, sikerült megfejtenem a Khalesben említett piros virág kilétét, szerencsémre még elérhető is a szigeten. Ha követem az ott tanultakat talán sikerül előállítanom egy kevésbé veszélyes főzetett. Optimista vagyok de nem tudom meddig fog tartani.. 493. Nap A új főzet hatásos, bár csupán részben. Nem képes hosszú távon lecsillapítani a kristályokat egymagában, szükséges egy hosszas meditáció is utána. Nem tudom elképzelni miért képes csillapítani a kristályokat, nikotinon kívül semmiféle komolyabb hatóanyagot nem találtam benne. Elkezdtem ismét foglalkozni a kristályok elhelyezésével. Nem tudom elképzelni miért ilyen aktívak bennem. Az eddigi kísérleteim alapján ez az új elrendezés könnyen kontrollálható kéne, hogy legyen. 498. Nap Az írás egyre nehezebb. Négy napja nem tudok aludni az állandóan visszatérő fájdalomtól. Bár nehéz a koncentráció rájöttem az állapotom okára. Vízidomárok esetén a kristályok állandóan stimulálva vannak. A chim állandó mozgása miatt nem lehet őket kikapcsolni csupán a főzettel. A módszer jó, csupán nem vettem figyelembe az alanyok legfőbb tulajdonságát: az általuk idomított elemet. A magamon is használt módszert a negyedik csoport tűzidomárja alapján fejlesztetem ki, a tűzidomításnál használt chi csomópontok figyelembevételével… szánalmas hiba. Míg a fájdalom nem kerget teljesen az őrületbe, szeretném kidolgozni, a rendelkezésemre álló irodalom alapján, mind a 3 használható elemre a helyes elrendezést… csupán remélni tudom, hogy valaki majd átveszi tőlem ezt a tudást. 503. Nap A művem kész… minden megvan ebben a terembe ami a tökéletes beavatkozáshoz kell. Sokat fizettem ezért a tudásért és ha minden igaz úgy halok, meg, hogy nem tudom megérte-e. A fájdalomtól lassan nem tudok gondolkodni sem, így valószínüleg ez lesz az utolsó bejegyzésem. Amíg mozogni tudok, megpróbálom eltakarítani a kísérletek nyomait. Sajnálom, hogy nem figyeltem oda jobban, hogy nem választottam más megoldást a tesztelésre. Hiába találtam meg amit kerestem senki nincs ki átvegye a tudást. A fiam nem járt a rendnél már mindjárt egy hónapja, ha minden igaz csatlakozott egy másik iskolához. Egyedül vagyok.
A könyvben nem volt több bejegyzés, csupán egy kiszárított piros virág.
A terem telis tele volt különféle szerkezetekkel. A falon több emberi rajz volt látható. Elég bizar hangulata volt az egésznek. Az ajtók nagyrész zárva volt. Kivéve ketőt.
Az egyik egy aprócska raktárhelységbe vezetett. Sok zöld-fekete egyenruha és hatalmas hordó hevert benne. A raktár egyik sarkában egy hatalmas nyitott dobozban vörös kristályok hevertek. A plafonról szárított húsdarabok és dohányfűzérek lógtak. Polcokon konzervek sorakoztak.
A másik term kissé bizarabb volt. Hosszú folyosószerű terem volt mind a két oldalán pár méterenként vasajtókkal. A falak kormosak voltak, és mindenütt éget bútordarabok hevertek. Az egyik ajtó tárva nyitva volt. A nyitott teremben poros hálózsák hevert, néhány üvegcse és egy doboz kristály. A falak tele voltak rajzolva minden féle jelekkel. Erősen hasonlított a laborban látott rajzokhoz, bár itt-ott kisebb változtatásokat vehetett észre a figyelmes szemlélődő. A többi cella tartalma mind hasonló volt, néhány rodhadozó csontváz, kaparásnyomok a falon és az ajtón.
Kán nagyjából 10 percig lehetett távol. Egy nagy könyvvel a hóna alatt és egy kulcssomóval a kezében jelent meg. A könyvet egyenesen Walt kezébe adta majd intett mindenkinek, hogy menjen fel az emeletre.
-A könyvben benne lesz a szellem pontos lelőhelye, ahogy olvastam egy régi rom a sziget keleti partja felé. Olyan 3-4 órányi járásra lehet.
Az emelet egy hosszú folyosó nyílt. Itt volt a lakórész. Olyan 20-30 jól berendezett kis szoba sorakozott a folyóson. A szobák igen egyszerűek voltak: aprócska ágy, egy könyvespolc és egy asztalka. Mindben volt egy mosdó is.
-Itt fogjuk elszállásolni magunkat holnapig. Ennivalóért a raktárba lehet menni, a földszinten van az első ajtó jobbra. Ha bármi másra szükség van nekem szoljatok, könnyen el lehet tévedni az épületben. Walt mint észrevetted teljesen felszerelt labor áll rendelkezésedre, az emeleti folyosó végén pedig hozzáférhetsz a könyvtárhoz, bár ha lehet ne bolygasd fel túlságosan, ha minden igaz az én felelősségem tisztán tartani. Oh és ha bárki igényli van egy elég jó szauna és fürdő a földszinten.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jan 21, 2019 0:59:41 GMT 1
A kocsiban ülve egy kicsit kényelmetlennek bizonyult a köpeny alá rejtett könyv, de kénytelen volt megbirkózni vele. Kán egy olyan helyre vitte őket, ahol valószínűsíthetően találnak majd zsoldosokat, a küldetés elvégzéséhez. - Menjünk be! Én vagyok az expedíció vezetője és szeretném szemtől szemben látni azokat a jóravaló, tettvágytól fűtött kalandorokat, kik megküzdenének az előttünk álló ismeretlen nagyságú veszéllyel! - Kiáltotta lelkesen a tudós, majd leugrott a kocsiról és a kristályidomárral a fogadó felé vették az irányt. - Ha van kedvetek csatlakozhattok. - Nézett a többiekre, kik a kocsin ültek, majd egy barátságos mosollyal zárta a beszélgetést. Igyekezett a legjobb formáját mutatni, hiszen úgy érezte, hogy végre talált egy olyan csapatot, amiről mindig is álmodott és a világért se veszítette volna el őket. ~ Úgy lesik minden parancsomat, mintha csak született vezér lennék! Ohh drága mamácska! Ha most látnál... Most olyan büszke lennél rám! Ígérem megvédem őket, mindentől! ~ Járt a férfi eszében. A belépés után Walter gyorsan szétnézett, de nem olyan látvány fogadta, mint amilyenre számított. A hősies harcosok és bölcs kalandorok helyett kocsmatöltelékeket látott és kétes alakokat. Többeken csuklya volt, kiknek csak a szúrós szemei villantak fel a füstös, helyiségben. A tudós már nem is érezte annyira magabiztosnak magát. Görnyedt háttal és az arcára fagyott mosollyal haladt végig a szobán, egészen a pultig. - Te... Te... Tehát ez lenne a zöld patkány? - Kérdezte remegő hangon a pultostól. - Hasonló a Zöld Sárkányhoz, amit egy könyvben olvastam... Mi is volt a címe? Talán A Sűrű Kuka? Vagy... - Gondolkodott hangosan, viszont ekkor elfeledkezvén a köpenye alatt lévő könyvről, egy ügyetlen mozdulattal kicsusszant a kezei közül és a földre huppant. Walter egy lányos sikoly kíséretében utána ugrott és gyorsan begyömöszölte az inge alá. Ha eddig nem is figyelt oda mindenki, a négyzet alakú ruhájú fura szerzetnek sikerült felkeltenie az érdeklődését a helyieknek. - Whoops! Nem történt semmi, hehe... A lényeg az, hogy bátor zsoldosokat keresünk, akik... Akik... - Csuklott el a hangja, a villogó tekintetek kereszttüzében. - Kán... Mi lenne, ha inkább megvárnálak kint? - Suttogta a földidomár fülébe, majd egy szempillantás alatt a kocsiban termett és várt. Olyan gyorsan tűnt el, mintha bent se lett volna. Miután Kán átadta a papírt és visszatért a járgányhoz, a tudós felkiáltott, mintha mi sem történt volna. - Most, hogy minden rendben, elindulhatunk hősi küldetésünkre! - Majd egy kicsit megigazította az ige alól jócskán kidudorodó könyvet. Mikor odaértek Walt kíváncsian leskelődött mindenfelé az épületben. Igazából meg se hallotta, ahogyan a többiek a csillárok meggyújtásáról folytattak diskurzust. Pille könnyedséggel kikapta Kán kezéből a hatalmas csomagot és már el is tűnt. A csapat tagjai már csak csörömpölés, nevetés és pakolás hangját hallhatták, feltételezhetően a labor irányából. Mintha szagról megérezte volna a laboratórium helyét... Ijesztő... Visszatérve Walterre, kitette a könyvet a pultra, kipakolt szinte mindent a bőröndből és már fel is tett egy lombik gyanúsan sárga színű löttyöt a tűzre, amit otthagyott és csatlakozott a többiekhez a fő teremben. Lassan végignézett a papírokon és magán az épület belsején. - Ezt az egész szigetet körüljárja a misztikum, a tudás és a lehetőség. Ti nem érzitek? - Mondta, majd beleszippantott a levegőbe, de az imént leírtak egyikére sem illett az a szag, amit érzett. Amit érezhettek, az az állott levegő és mintha valami megrohadt volna. Valamint egy kis kellemes, jó illatú szellő a nyitott ajtajú labor irányából. Az asztalon fekvő könyvecske olvasatából azonban hamar kiderült, hogy mi is eredményezte azt a bizonyos rohadt szagot. Walter hangosan olvasta fel, hogy mindenki jól értse. Azt gondolta, hogy egy kis könnyű, kellemes, tudományos olvasmányban lesz részük, amiből talán tanulhatnának és a többiek is jó kedvvel hallgathatnák. Viszont a vége fele rájött, hogy ez sem kellemes, sem könnyű, ráadásul még jó kedvvel sem lehet hallgatni. A végére érve néma csend lett a teremben. - Szóval innen a hullaszag... - Törte meg a nesztelenséget a férfi, majd hirtelen megjelent Kán, aki egy könyvet adott Walternek. A tudós magához ölelte a vaskos olvasmányt, majd egy könnycsepp elhagyta a jobb szemét, a meghatottság jeleként. - Emberek! Úgy érzem, hogy közelebb vagyunk a célhoz mint valaha! Azzal a tudással, ami a fejemben és itt rejlik... - Emelte fel a kezében lévő könyvet, majd folytatta. - És persze a ti segítségetekkel képesek leszünk valami maradandót alkotni! Valami olyat, amit mindannyiunk számára fontos... Legyen az pénz, megbecsülés, hírnév, jótett, tudás, erő, jövő... Legyen az akármi, együtt elérhetjük! Nem hagyok senkit sem hátra... Ígérem... - Amint befejezte, letette az asztalra a súlyos olvasmányt és a borítójára tette a kezét. - A csapatra! - Kiáltotta és arra várt, hogy a többiek is így cselekedjenek. Majd felcsapta a könyvet. |
|
PeterBear
Lelkes fórumozó
Posts: 33
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jul 15, 2020 22:35:07 GMT 1
Aug 19, 2018 19:43:47 GMT 1
|
Post by PeterBear on Feb 2, 2019 13:02:22 GMT 1
A rendet kissé sietve elhagyva egy igen rosszul kinéző fogadóhoz mentünk. Amikor megérkeztünk elé Kán leszállt a kocsiról majd Waltra nézett.
-Itt találhatunk pár elég tehetséges embert, aki tudna segíteni a küldetésben. Kitehetünk egy hirdetést vagy bemehetünk, hogy személyesen beszéljünk pár emberrel. Előre szólok nem valami kedvesek az idegenekkel…
- Menjünk be! Én vagyok az expedíció vezetője és szeretném szemtől szemben látni azokat a jóravaló, tettvágytól fűtött kalandorokat, akik megküzdenének az előttünk álló ismeretlen nagyságú veszéllyel! - Kiáltotta lelkesen Walter, majd leugrott a kocsiról és a kristályidomárral a fogadó felé vették az irányt.
- Ha van kedvetek csatlakozhattok. - szólt hátra felénk és bent bent is voltak. Érdeklődve Kazukira majd Torára néztem, hogy ők hogyan vélekednek a dologról. Kazuki egy szót sem szólt, bár nem tudom, hogy mit is vártam tőle. Tora a fogadó felé nézett, megvizsgálta a cégért.
- Nem hiszem, hogy ezen a helyen adnak sütit. Ha pedig mégis, akkor sem akarnék egy patkányról elnevezett helyen csokidarabkás kekszet enni. - fintorodott el. Felkacagtam, majd miután kitöröltem a könnyeket a szememből lepattantam a kocsiról.
- Én azért lehet, hogy benézek. - már éppen nyúltam volna Moha felé, hogy velem tartson, amikor hirtelen kivágódott a fogadó ajtaja és Walter zúgott ki az épületből. Olyan gyorsan termett a kocsin, hogy azt még egy jaguárgyík is megirigyelte volna. A döbbenet még el sem múlt, de már Kán is kint volt. Gyorsan én is felszálltam a szekérre és tovább indultunk. A szekérrel egy erdő széléig mentünk, majd gyalogszerrel kellett folytatnunk az utat. Az erdő egy ritkult, majd megpillantottunk a hegy lábánál egy a városéihoz hasonló tornyot, bár ennek méretei minden tekintetben alul maradtak azokéhoz képest. A kapuhoz érve Kán leemelt a falról egy régi fáklyát majd elkezdte felém nyújtani.
- Légy oly szí… -, de a fáklya már égett is. Huncutul Kánra mosolyogtam, de nem tudtam leolvasni semmit az arcáról, ahogy engem nézett, szóval inkább elindultam befelé. Miután bejutottunk a hatalmas, megmunkált vasajtón egy terembe érkeztünk. A teremnek csupán egyetlen ablaka volt, melyet egy vörös üveg fedett el, roppant kevés fényt beengedve. Egy nagy lépcső vezetett egy felső helyiségbe, mely mint egy terasz emelkedett a szoba többi része felé. Több robosztus faajtó is vezetett ki a szobából. A terem közepén egy nagy munkaasztal körülötte rozsdás kutatási eszközök és sok-sok vörös kristályszilánk. A falakat nagy rajzok és térképek fedték. Kán meghúzott egy kart mely közvetlenúl az ajtó mellet volt. Hirtelen leveses tányér szerű csillárok ereszkedtek le a plafonról. Egyik sem éget, viszont mindegyikben furcsa vöröses-kék folyadék volt.
-Légy oly szíves és gyújtsd meg őket kérlek.- fordult Kán ismét csak felém.
Meggyújtottam amelyiket csak tudtam, de a nagyjából egy tucat lámpából jó, ha a fele volt működőképes, így azok fénye alig-alig tudta betölteni a teret. Kán elszalad egy könyvért, közben Walter már be is szabadult a laborba. ~ Hogy tudja ez így kiszagolni ezeknek a helységeknek a hollétét? ~ futott át az agyamon. Bementem utána a laborba, ahol már nagyban főtt valami sárgás folyadék egy kémcsőben. Majd Walter kihasználva az alkalmat az okításunkra elkezdte felolvasni az asztalon talált naplót, mely a felirata alapján Galuna Kort-é volt.
Mikor a végére ért mindenki néma csendben volt. Mindenféle érzések kavarogtak bennem. Egyrészt dühös voltam, az állatkísérletek miatt, főleg úgy, hogy Moha révén láthattam, milyen fájdalmat kellett elszenvedniük és meghalniuk bele. Szomorú voltam a meghalt emberek miatt, ha úgy tetszik értelmetlen volt a haláluk, főleg így, hogy még csak nem is sikerült Galuna Kort-nak befejeznie a művét. Ha jól értettem a dolgokat, akkor ennek a kísérletezésnek az egyetlen túlélője akadt, mégpedig Kán. De nála sem működik tökéletesen a dolog, neki is folyton fájdalmakkal kell küzdenie. Ha sikerülne tökéletesíteni a dolgot, hogy fájdalom nélkül is működni tudjon… Akkor talán nem haltak meg ezek az emberek hiába.
- Szóval innen a hullaszag... - törte meg a csendet Walter.
Kiszakadva az elmélkedésből elindultam, hogy körbe nézzek. Megtaláltam az éléskamrát, majd a cellákat. Itt pedig megtaláltam a hullaszag tényleges forrását.
Galuna Kort. A cellának, amelyben meghalt, a falán hasonló rajzok szerepeltek, mint a kinti naplóban, ám itt észrevehetően változtatásokat csinált, azokhoz képest. Ahogy tanulmányoztam a rajzokat, egyre inkább az lett az érzésem, hogy a halála előtt talán mégis sikerült tökéletesítenie a módszert. Mindenképpen meg kell mutatnom Kánnak. Kán lépteit hallva visszatértem a többiekhez a laborba. A férfi egy nagy könyvvel a hóna alatt és egy kulcscsomóval a kezében jelent meg. A könyvet átadta Walternek, aki meghatódva törölt le egy könnycseppet.
- Emberek! Úgy érzem, hogy közelebb vagyunk a célhoz mint valaha! Azzal a tudással, ami a fejemben és itt rejlik... - emelte fel a kezében lévő könyvet, majd folytatta.
- És persze a ti segítségetekkel képesek leszünk valami maradandót alkotni! Valami olyat, amit mindannyiunk számára fontos... Legyen az pénz, megbecsülés, hírnév, jótett, tudás, erő, jövő... Legyen az akármi, együtt elérhetjük! Nem hagyok senkit sem hátra... Ígérem... -
Amint befejezte, letette az asztalra a súlyos olvasmányt és a borítójára tette a kezét.
- A csapatra! - kiáltotta. Pár pillanattal később, már bele is merült a tanulmányozásába. Mikor láttam, hogy a többiek elég elfoglaltak - Tora az egyik lámpára próbált éppen felmászni, Kazuki pedig mindent elkövetett, hogy ebben megakadályozza - a földidomár felé fordultam.
- Kán! Beszélhetnénk? Walter felolvasta Galuna naplóját. Szörnyű, ami itt történt. De azt hiszem találtam valami fontosat abban a cellában, ahol meghalt. Szerintem meg kéne nézned. Lehet, hogy sikerült megfejtenie a dolgot...
|
|
Fox
Kezdő tollforgató
Posts: 9
Utoljára online: May 14, 2019 14:39:26 GMT 1
Sept 5, 2018 19:39:43 GMT 1
|
Post by Fox on Feb 18, 2019 19:17:55 GMT 1
A szekéren való utazás közben bőven volt idő arra, hogy Kazuki elgondolkozzon. Elgondolkozott azon, hogy mègis kikkel utazik. Hogy vajon kik is ők valójában.Tudja nagyon jól, hogy nem minden az, aminek látszik, és annak ellenére, hogy szeretne megbízni a társaiban, nem tud feltétlen bizalommal nézni rájuk. Túl sokan verték már át ahhoz, hogy csak úgy megbízzon olyan emberekben, akiket alig ismer.
~ Rage barátságos és megbízhatónak tűnik. Főleg, hogy láttam, mennyire jól bánik az új állatkájával. Látszik rajta, hogy sok mindenen ment keresztül, de ennek ellenére sem fásult be és még így is életvidám. És ezt csodálom benne. ~
~ Walter egy fura fazon. Nagyon okosnak, kissé őrültnek és beképzeltnek, de ennek ellenére valahogy mégis rendes. De még mindig nem tudom hova tenni ezt a “kísérletezzünk Torán” dolgot. ~
~ Kán egy olyan magának való ember. De teljesen megértem őt ezért. Ő is megbízhatónak tűnik és nem elhanyagolható az sem, hogy látszólag próbál nyitottabb lenni. Végülis megtehetné azt is, hogy senkihez hozzá se szól, csak megcsinálja a dolgát és kész. Ennek ellenére, ha nem is sokszor, de próbálkozott beszélgetést kezdeményezni és érdekességeket mondani a szigetről. ~
Szép lassan megérkeztek az uticéljukhoz. Egy furcsa épület, amit Zöld patkánynak neveztek.
- Menjünk be! Én vagyok az expedíció vezetője és szeretném szemtől szemben látni azokat a jóravaló, tettvágytól fűtött kalandorokat, akik megküzdenének az előttünk álló ismeretlen nagyságú veszéllyel! Ha van kedvetek csatlakozhattok. - mondta Walt. Kazuki legszívesebben bement volna megnézni azokat a zsoldosokat, de rájött, hogy megint csak felmérgelné magát, pont úgy mint az utolsó alkalommal Köztársaság Városban.
- Nem hiszem, hogy ezen a helyen adnak sütit. Ha pedig mégis, akkor sem akarnék egy patkányról elnevezett helyen csokidarabkás kekszet enni. - Torának erre a mondatára Kazuki felkapta a fejét és elmosolyodott. Viszont amit igazán szórakoztatónak talált, az az volt, ahogyan Walt futott ki a fogadóból, miközben minél jobban próbálta pokerface mögé rejteni félelmét. Egy kis idő múlva Kán is megérkezett a szekérhez és folytatták útjukat.
Az erdő szélén hagyták a szekeret és gyalog mentek tovább. Kazuki örült neki, már elege volt a szekér kényelmetlenség ből, jól esett végre kicsit megmozgatni a tagjait. Ahogyan haladtak előre, az egyre sűrűbb erdőben úgy egyre jobban hallgatott el Tora is. Ugyanis Tora rettentően szerette nézni az erdőt és több órán keresztül el tudott volna veszni a látványában. Ezt főleg azért nem teszi meg, mert rettentően unatkozna egy idő után, társaság nélkül.
Megérkeztek az uticéljukhoz. Tora szinte egyből eltűnt, hogy körbe nézzen az épületben. Kazuki viszont fel akart tenni egy kérdést Kánnak a helyről, de ezt nem tudta megtenni Tora hiányában. ~ Sebaj, itt van Walt, ő is érti a jelbeszédet! De hol van Walter? ~ Ez a terve ott bukott meg, hogy mire megtalálta Waltert, addigra már annyira belemerült az olvasásba, hogy még azt sem vette észre, Kazuki meglökdöste a vállát. Ezen az sem segített, hogy Walt elkezdett hangosan felolvasni egy eléggé nyomasztó jegyzetet. Mindeközben Tora szép lassan visszatért Kazukihoz, ám addigra már nem volt szükség a tolmácsolásra, mert Walter a jegyzetek felolvasása közben meg is válaszolta Kazuki kérdését. Tora unalmában mindenfélet csinált. Kezdetben nem volt semmi különös, viszont amikor elkezdett felmászni a lámpára…
Majd Walter neki állt monologizálni:
- És persze a ti segítségetekkel képesek leszünk valami maradandót alkotni! Valami olyat, ami mindannyiunk számára fontos... Legyen az pénz, megbecsülés, hírnév, jótett, tudás, erő, jövő... Legyen az akármi, együtt elérhetjük! Nem hagyok senkit sem hátra... Ígérem... - Tora erre felkapta a fejét.
- Hírnév! - kiáltotta a szellem. - Hallod ezt Kazu! Javíthatnánk a hírneveden! - Kazuki látszólag értetlenül nézett barátjára.
- Jaj ne játszd az agyad. Tudod, hogy sokan félnek tőled a rendőri túlkapások miatt. Az isten szerelmére múltkor, eltörted egy bűnöző lábát, mert megpróbált elfutni! Körülbelül olyan kaliberű rémálmokat okozhatsz a rossz fiúknak, mint amilyen a múltkori rémálmom volt. Tudod, amikor azt álmodtam, hogy a kedvenc képregényem egyik főhőse homoszexuális kapcsolatba lépett a másik főhőssel! - panaszkodott Tora. Kazuki nem értette hogy mi köze van ennek ahhoz, hogy neki rossz hírneve van és ez az arckifejezésén is észlelhető. Ezt látszólag Tora félreértette és folytatta.
- Ugye milyen ijesztő! Nem is illenek össze! - Kazuki kénytelen volt megszakítani ezt a rendkívül fontos beszélgetést, mert más megbeszélni valója volt a társával. Félre is vonultak, hogy a többiek ne hallhassák Tora beszédét, viszont ők még láthassák a többieket...
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Feb 22, 2019 22:38:51 GMT 1
Kán hideg arccal figyelte Walt monológját. Nem nagyon motiválta a hírnév, pénz és legkevésbé a jótettek. Pár percig figyelt, majd kissé arraébb ment és rágyújtott egy cigarettára. A kis szellem reakciója igen érdekes volt. tagadhatatlanúl meglepte amit a szellem mondott kis néma barátjukról de nem sokáig foglalkozhatot vele. Rage fordult felé majd egy igen furcsa mondat hagyta el a száját. Kán arcáról valószínűleg messze lerít az értetlenség és meglepettség.
-Cellában ? - eset ki a száján értetlenkedve majd lassú léptekkel a cellák irányába ment, közbe intett, hogy kövesse.
A cellában egy pillanatig megállt majd végignézett a falakon. Picit letörölte a rajzok egy részét, hogy jobban látható legyen. A rajzok melletti írás nagyon más volt mint a naplóban és kevésbé volt kopott.
-Galuna csontjait a nagyteremben sepertem össze, már a kötél is el volt porladva amire felakasztotta magát a vén ördög,… nem csodálom, valami 50-60 évet lógott ott. Az utolsó jegyzetei ott hevertek mellette, nem volt már benne semmi használható. A naplóban olvasható elkészült mű egy beteg ember őrülete csupán. - mondta komoran a férfi majd nagyot szívott a cigarettából- Ezek a saját jegyzeteim, vagyis annak egy kezdetleges része. Igaz, hogy Galuna irodalmát követi de teljesen más az eloszlás - lassan a lányhoz fordult - de ha találsz is tőle valamit, nincs miért túlságosan felizgatni magad. A férfi talált egy igen érdekes dolgot, igen … és meg is értette az alapjait de az ő “mestermunkája” haszontalan. Ha valaki megpróbálná alkalmazni ugyan úgy végezné mint a kisérleti patkányai… az általa eltervezett kristályok elhelyezése rossz, nem lehet kikapcsolni őket. Nem is beszélve a főzetről amit kitalált… a nikotin nem segít az ilyesféle fájdalman - mondta majd felnevetett - komolyabb szerek kellenek hozzá. Galuna mindent elcseszett amit lehetett. Túlságosan gyáva volt, végig egy olyan módszert keresett melyben a fájdalom minimális... pedig az egész lényege a fájdalom. Félt ezért a kristályokat egyre távolabb helyezte a chi intenzív pontoktól… így az alanyoknak már nem volt valós kapcsolata velük… . Persze, hogy nem tudta kikapcsolni a kristályokat, mikor azok már nem álltak valós kapcsolatban a megfelelő pontokkal. Bár negyedannyi kristályt használt mint én így is sikerült halálossá tennie őket.
Egy pillanatra megállt. Fürkészte a lány tekintetét majd ismét megszólalt.
-Esetleg érdekelne valami a tetoválásokkal kapcsolatban ? Ha minden igaz tűzidomároknál működik a legjobban - kacsintott majd komolyabban folytatta - Ezek a kicsikék egy gyenge idomárból is hatalmas harcost tudnak faragni… már ha túléli őket. Én nem vagyok valami erős, de ha a megfelelő embert ruháznék fel ugyanevel az erővel képes lenne megölni egy avatárt is. A kis állatod az élő példa rá, hogy az én módszerem nem halálos …
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Feb 26, 2019 15:32:59 GMT 1
Waltert meglepte az, amit a szellem mondott Kazukiről, de valójában nem zavarta. Elkönyvelte magában, hogy a fiú egy jót akaró szadista és ennyiben hagyta a dolgot, ám ekkor Kán és Rage elhagyták a termet.
- Most szólj hozzá! -
Bökte oldalba Kazut, a tudós, aki pár perc olvasás után a hóna alá vágta a jókora könyvet.
- 5 perce sem vagyunk még itt, ezek meg már egyből kettesben mennek "cellákat" nézegetni... Ezeknek a mai fiataloknak csak a szerelmeskedésen jár az eszük... -
Gondoltkodott hangosan, mikor is egy folyamatos élesen sípoló hang ütötte meg a fülüket, ami egyenesen a labor irányából jött. Walter a másodperc törtrésze alatt hagyta ott a fiút és a szellemet.
- Gyertek be! -
Kiáltott Walter nem sokkal később. Mikor Kazuki és Tora beléptek, csak annyit láthattak, hogy a férfi kisebb és nagyobb lombikokkal hadonászik, majd az egyiket letette egy üres asztal közepére. A folyadék amely benne volt, eleinte zavaros sárgás-barna volt, de pár pillanattal később tiszta és átlátszó lett. A hatalmas táskájából előkapott egy kicsi bőröndöt, amit a lombik mellé helyezett és gyorsan kinyitott. A bőrönd tömve volt kacatokkal és érdekességekkel. Akadt benne evőeszköz, még több lombik, pár megkérdőjelezhető tartalommal bíró zacskós és üvegcse, rengeteg notesz, össze gyűrött jegyzet és még sok minden más, de nem volt idejük végigmérni az egészet, hiszen miután kivett belőle öt darab szép tiszta porcelán csészét, már be is csukta és visszatette a helyére.
- Szolgáljátok ki magatokat! -
Mondta, miután töltött magának és leült az asztal körül elhelyezkedő székek egyikére. Bal lábát felhelyezte a másik lábára, hátradőlt és miközben hintázott a székével, nagyokat kortyolt a csészéjéből, miközben kaján és önelégült vigyorral méregette a szobát.
- Nyugalom, csak sima kamilla tea. Méghozzá nem is akármilyen! Kóstoljátok csak meg! -
Maga a tea tényleg csodás ízvilággal rendelkezett. Az aromák éppen annyira voltak erősek, amennyire kell lennie és ugyan ez vonatkozott az édességre és a savanyúságra. Minden teljesen kiegyensúlyozott.
- Ilyen az, ha egy tea labori körülmények között készül el. Holnap reggel a fekete levest is így készítem. -
Vigyorgott, de aztán lassan alábbhagyott a nagy mosolygás. Aggodalmat lehetett leolvasni az arcáról.
- Azonban még Kán és Rage oda vannak, el kell mondanom nektek, hogy biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgunk lesz. Lehet, hogy még csak pár oldalt olvastam el a könyvből, de az elég volt, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a szigeten van amit keresünk és hatalmasabb, mint gondoltam... Egy gonosz szellem. És mivel egy szellemmel van dolgunk, úgy is kell legyőzzük, mint egy szellemet. Azonban még egy csapat jól képzett szellemidomár sem tudná megfékezni ezt a szörnyet. És itt jön a kérdés! Hogyan győzzünk le és kapjunk el valamit, ami megfoghatatlan? -
Itt letette az üres csészét a pultra, majd ismét visszaült a helyére és közel hajolt a többiekhez, majd halkabban folytatta.
- Több olyan találmányom van, ami talán sikeresen áthidalná ezt a problémát, azonban ezeket még nem volt alkalmam kipróbálni. Itt jöttök képbe ti... Szerintem értitek... Nyilván nem vicceltem akkor sem, amikor már megemlítettem ezt nektek korábban. A sikerünk kulcsa a ti döntésetek. Nem szívesen vetném be a kipróbálatlan találmányt egyből a célpontunk ellen, de ha úgy döntötök, akkor nincs más választásom. Egyik opció sem tesz kárt a szellemben és valószínűleg kevés, vagy éppen semmilyen fájdalommal nem jár. De mivel mindegyik csak alpha státuszban van, ezért nem mondhatok biztosat. Eljött annak az ideje, hogy döntsetek. Segítetek a tesztekben, avagy nem? Elfogadom, bármit is mondtok, de a felelősség nem az én vállamat fogja nyomni... -
Nézett komoran Torára, majd Kazukira és várta a választ.
|
|
PeterBear
Lelkes fórumozó
Posts: 33
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jul 15, 2020 22:35:07 GMT 1
Aug 19, 2018 19:43:47 GMT 1
|
Post by PeterBear on Mar 15, 2019 17:23:50 GMT 1
~ Pedig azt hittem, valami értékeset találtam. Na mindegy. ~ Tovább hallgattam Kánt, de csak részben jutottak el hozzám a szavai, még mindig Galuna járt a fejemben.
- … A kis állatod az élő példa rá, hogy az én módszerem nem halálos… ~ hogy mi?
Jól értettem? *kín*, *fájdalom*, *bilics*, *szenvedés*, *bezártság*, *KÍÍN*!!!
A testem magától mozdult. A felrobbanó ajtó darabjai mindenfelé repültek, nem is figyeltem, hogy Kánt eltalálja-e az egyik, csupán az a hülye képe lebegett a szemem előtt és a lángoló öklöm, amint éppen felé tartott. A rohamom túl váratlan volt, így Kán nem tudta időben lereagálni. Az ütés előtt teljesen szabad volt az út Kán arca felé és ha az utolsó pillanatban nem állítom meg, az komoly sérüléseket okozott volna a földidomárnak.
- Azt mondtad, hogy a Te módszered, ugye? - szürtem a fogaim között. - De attól még nem Te tetted ezt Mohával, igaz?
A választól függően:
Ha a válasz az, hogy nem ő volt, akkor a frusztrációmat a megmaradt ajtódarabokon töltöm ki, amíg csak hamu marad utánuk.
Ha a válasz az, hogy igen, vagy bármilyen közvetlen köze van hozzá, akkor fordulatból rugok felé egy nagy adag kék lánggal megtámogatva.
|
|
Fox
Kezdő tollforgató
Posts: 9
Utoljára online: May 14, 2019 14:39:26 GMT 1
Sept 5, 2018 19:39:43 GMT 1
|
Post by Fox on Mar 30, 2019 21:21:34 GMT 1
Kazuki és Tora félre vonultak beszélgetni. Olyan témáról, amit ha a többiek hallanának, nem biztos, hogy Kazuki örülne. Legalábbis Kazuki félt Tora reakcióitól tekintetbe véve, hogy a kis szellem nem igazán tud suttogni és mindent túlreagál. Épp ezért lepte meg őket, amikor Walter, nem zavartatva magát, csak úgy megjelent előttük és elhívta őket. Komolynak tűnt a dolog, ezért inkább követték az őrült tudóst. Egészen egy szobáig, ahol Walter pakolászott és különböző anyagokat rakosgatott táskájából,a már előre összekészített lombikokba. A földidomár csodálattal nézte Walter tevékenységét. Tora pedig a saját, már megszokott módján reagálta le. - Fogadjunk, hogy teát készít. - suttogta Kazukinak és a mutatóujját emelte felé. Kazuki elmosolyodott, majd Tora mondatára csak azzal reagált, hogy felmutta hüvelykujját. Mindezek után Walter megszólalt. - Szolgáljátok ki magatokat!- Mindezt Kazuki és Tora szinte már meg sem hallották, mert Tora máris neki kezdett a saját mondandójába. - Fogadjunk! Szerinted hány mondatot tud ledarálni Walter levegővétel nélkül? Szerintem négyet. Ha nyerek jössz nekem egy sütivel, ha pedig te nyersz, neked adom az Ashine féle csokis, rumos kávé adagom! A fogadás legyen mondjuk három körös. Kazuki Walterre nézett. Úgy gondolta, kizárt dolog, hogy el tudjon mondani úgy 12 mondatot, hogy közte csak négy mondatonként vegyen levegőt. Legalábbis a tizenkét mondat közül legalább kétszer el fogja rontani ezt. Főleg hogy Walt nem is tud a fogadásról. Kazuki Tora felé emelte a kezét és a hüvelykujját tartotta a kis szellemnek. ~ Tartom! ~ Kazuki figyelt Walter beszédére is, ám Tora nem bírt másra figyelni, mint a levegővételre a mondatok között. - Több olyan találmányom van, ami talán sikeresen áthidalná ezt a problémát, azonban ezeket még nem volt alkalmam kipróbálni. Itt jöttök képbe ti… - Ez az én nyertem! - kiáltotta Toram majd a földidomárra nézett. A kis szellemnek csak most tűnt fel társa zaklatottsága. Kíváncsian Walterra nézett, aki értetlen arckifejezéssel nézett vissza rá. A kínos csendet Walter törte meg. - Szerintem értitek... Nyilván nem vicceltem akkor sem, amikor már megemlítettem ezt nektek korábban. A sikerünk kulcsa a ti döntésetek. Nem szívesen vetném be a kipróbálatlan találmányt egyből a célpontunk ellen, de ha úgy döntötök, akkor nincs más választásom. Egyik opció sem tesz kárt a szellemben és valószínűleg kevés, vagy éppen semmilyen fájdalommal nem jár. De mivel mindegyik csak alpha státuszban van, ezért nem mondhatok biztosat. Eljött annak az ideje, hogy döntsetek. Segítetek a tesztekben, avagy nem? Elfogadom, bármit is mondtok, de a felelősség nem az én vállamat fogja nyomni... - Tora nem értett semmit, mert hát ugye nem éppen a mondatok jelentését figyelte. Szóval miután Kazuki elmutogatta neki, miről is volt szó, Tora gondolkodóba esett. Mindeközben Kazuki már javában jelelt Walternak. [/div] İőƊƄİŽDZƂİžŵŽıİŒŹƊƄſƃİƆűžİŽDZƃŹŻİżŵŸŵƄɡƃǹŷļİŻȌżȆžŲŵžİŹƃľľľØ - Nekem rendben van! - mondta a szellem. A földidomár annyira meglepődött, hogy még a jelelést is teljesen elrontotta. - Közi Kazu, hogy aggódsz értem, de ezt te is megcsinálnád a helyemben. Amúgyis ezek a kísérletek többnyire veszélytelen lesznek nem? Nem olyan kísérletek, amiket veletek csináltak! Nem kell megijedni, hogy például elvesztem a gyönyörű hangom vagy valami hasonló. Ha meg valami gond van leállunk. Kazuki meglepődött Tora bátorságán. Ennek hatására a földidomár le is vette kabátját mondván, ha már veszélyes dolgot kell csinálni akkor segíteni fog. Ekkor láthatóvá válik, hogy Kazuki nem felkészületlenül jött az útra. A kabátja belső zsebéből gyógyszerek és kötszerek is kikandikálnak, míg teljes rendőri felszereléséhez tartozó fegyverek is megtalálhatók a fiún. Viszont ebben a pillanatban Kazuki rideg gyilkos tekintettel Walterra nézett, majd jelelni kezdett, ám még aki nem értett is a jelbeszédhez, meg tudta mondani, mi volt Kazuki mondandója. ~ Ha valami baja esik, akkor neked véged. ~ - Ne aggódj, Walt! Nem lesz baj, hacsak nem csinálsz valami nagyon nagy hülyeséget. Ha véletlenül mégis csinálnál valamit, akkor is meg úszod pár csonttöréssel és egy kis belső vérzéssel. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 31, 2019 23:54:45 GMT 1
Walter nem nagyon foglalkozott Tora és Kazu ökörködéseivel, elvégre a téma megkövetelte a komolyságot és józanságot. Azonban miután befejezte a szellem reakcióján lepődőt meg a legjobban. ~ Ezek szerint mégiscsak képes a gondolkodásra és meg lehet győzni észérvekkel... Ez becsülendő! Lehet, hogy nem is olyan kellemetlen társaság, mint gondoltam... ~ Elmélkedett a tudós, majd megszólalt. - Ígérem, nem esik bántódásod Tora... Biztos vagyok benne, hogy jól fogod viselni! Ezzel megeshet, hogy sokak életét mented meg... - A férfi ledobta fekete köpenyét és fehér ingét felgyűrte egészen a könyökéig jelezvén, hogy készen áll a munkára. Miután megmosakodott kotyvasztani kezdett, de akkor Kazuki lépett oda hozzá, immáron kabát nélkül. A rendőri felszerelése és a fegyvere is jól láthatóak voltak számára. Rideg tekintete már mindent elárultak Walt számára, de a fiú jelelésbe kezdett. Amit tapasztalt az nagyon nem volt az ínyére. A fegyver elkészítése közben felvett mosolya, egyből az arcára is fagyott. Komor ábrázattal tekintett a földidomárra és közelebb lépett hozzá. - Először is... - Mondta mélyen rezgő hangjával. Waltert még nem is láthatták így. - Megmondtam már, hogy mindent megteszek, hogy a lehető legjobb végkimenetelben részesítsük a barátodat. Ha ez neked nem elég, ott az ajtó... - Itt megállt, vett egy mély levegőt és folytatta. - Másodjára: Nem tudom, hogy hova valósi vagy, vagy hogy hol nevelkedtél, de itt akkor sem fenyegetőzünk. Azt hittem egy csapat vagyunk. Nem akarom, hogy ilyen apróságok miatt elveszítsem a belétek vetett bizalmamat... - Mindazonáltal és végezetül... - Hagyta félbe a mondandóját és elindult a labor kijárata felé. - Most kereshetem meg Kánt, hogy segítsen ő. Mert rád ezt most nem bíznám... - Egy lesúlytó pillantást vetett Kazuki felé, a kijárati ajtóban állva. - Addig várjatok itt... - A tudós elindult Kánék keresésére, azonban kis kutakodás után meghallotta a tűzidomár hangját. Walt gyorsan a hang forrásához talált, majd felmérte a helyzetet. Kán és Rage között a hangulat nem volt a legkitűnőbb. - Jajj, nah végre megta... - Lépett be a helyiségbe és pont ekkor vádolta meg azzal a lány, a kristályidomárt, hogy ő tette ezt a kis szőrmókjával. A tudós csendesen figyelte a történéseket. Nem igazán tudta, hogy most közbe kellene avatkoznia, avagy sem. - Szükségem lenne a segítségedre Kán, ha ráérsz... - Lökte oda az ajtóban állva. |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Apr 4, 2019 15:18:39 GMT 1
Kán szemrebbenés nélkül nézte a felrobbanó ajtót. Tekintete a lányra fokuszált és arcán apró mosoly húzódott. Bár arcáról nem lehetett leolvasni semmit, kissé meglepődött a lány hirtelen reakcióján. Amennyire csak lehetett közel hajolt a lány ökléhez majd megszólalt.
-MIelőtt bármi hülyeséget tennél, remélem készen állsz rá, hogy megölj mert ha nem akkor nem ajánlom, hogy megüss. Az én világomban egy harc végén nem győztesek és vesztesek vannak, hanem holtak és élők.
Tekintette Waltra ugrott. Egy pillanatig még csendben volt majd teljesen komor arccal elindult az ajtó felé. Ha megtámadják szó nélkül megpróbálja beomlasztani a szobát, nem törődve vele, hogy ki kerül a törmelékek alá. Ha nem támadják meg míg kilép a szobából akkor hátra fordul majd hozzáteszi.
-Ami a kis kedvencedet illeti. Nem tudom, hogy én voltam-e. Sok állaton kísérleteztem én is és Merkat is mikor tökéletesítettük a módszert. Bár valószínüleg Merkat műve lehet, én nem hagytam szenvedni őket a beavatkozás után. Ha ki szeretnéd vetetni a kristályokat a kisállatodból vagy esetleg szeretnél saját kristályokat , csupán egy szavadba kerül.
Ha minden rendben megy eltávozik Walttal. ha kijutottak a nagyterembe megkérdezi.
-Mit kell tennem ?
|
|
