Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Oct 14, 2017 20:08:27 GMT 1
- Ha valamit megszerzünk, akkor valamit elveszítünk... Ez az egyenértékűség törvénye... Mekkora ökörség! - Kiabálta Walter, majd idegességében lesöpört minden iratot a kis kopott asztaláról. - Már hogy létezne egyenértékűség, amikor vannak olyanok, akik egész életükben kisujjukat sem mozdítják és cserébe tejben, vajban fürösztik?! Aztán vannak azok a kis emberek is, akik nagy dolgokra lennének hivatottak... Akik minden nap kemény gürcölnek és gürcölnek, de közel sem eleget ahhoz, hogy túléljék a nehéz időket... Kérdem én: Hol van ilyenkor az egyenértékűség törvénye? - Tekintett a földön heverő hatalmas könyvre, majd belerúgott, aminek következtében nekirepült az a falnak. - Meg mondom én... Sehol! Szóval nyugodt szívvel nekiindulhatok a küldetésnek... Nincs mitől félnem! - Nyugtatta magát, majd magára kapta a legelegánsabb zakóját és kilépett a kis lakásból a lépcsőházba. A közeli kocsmába indult, ám nem azért, amiért az átlag szokott. Az odaúton rengeteg plakáttal találkozott, amit saját kézzel ragasztott ki az épületek falára.
"Testőrt Keresek! Én Walter Rabidus egy veszélyes felfedezőútra indulok a távoli Malum szigetre! Szükségem lenne pár bátor harcosra, akik nem félnek bemocskolni a kezüket, ha véletlenül arra kerülne a sor. Ha érdeklődni szeretnél, minden nap 16:30-kor a "To-borozó" névre hallgató kocsmában tartózkodok."
Pár percnyi séta után belépett az imént említett szórakozóhelyre, szólt a pultosnak, hogyha keresik, akkor hozzá irányítsák. Helyet foglalt egy két személyes asztalnál és érdeklődve nézte, hogy vajon ki fog belépni az ajtón.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
Utoljára online: Nov 6, 2020 16:54:01 GMT 1
Apr 12, 2016 18:00:52 GMT 1
|
Post by Kán on Oct 18, 2017 22:09:09 GMT 1
Este volt. Ilyenkor minden rendes ember már az othona melegét élvezi a családja társaságában. A hideg szél ezer késként szúrt bele az emberbe eszébe jutatva, hogy rossz helyen van. Kán nem tartozott a normális emberek közé. Nem kell félreérteni, nem volt különleges... nem volt különlegesen jó. Egyedűl sétált az utcán. Öltözete csabzott, arca olcsó alkohol szagát árasztotta, nyakán meg virított, a tetoválások mellet, előző kalandjának ajándéka. Részeg volt, esetleg másnapos? Nem ez az átlagos állapota. Lassú mozdulattal nyult egy cigarettáért és vette a szájába majd meggyújtotta. Tekintette felmérte az utcát. Üres. Egy lélek se járt arrafelé. Az eggyik falon egy hírdetésen akadt meg a szeme. Nem egy olyan ember akinek könnyű felkelteni az érdeklődését, spőt, igen nagy dologról kell legyen szó, hogy ő figyelmet fordítson valamire de egy apró szó mint villám csapot a férfibe. Malum szigetének az említése érdekes érzelmeket kellt a férfiben. Akaratlanúl tetoválásait tapogatta. A szavak csak úgy cikáztak a fejében. Malum, Testőr, toborzó kocsma.. . Lassú moszdulattal megfordult, beleszívot cigijébe majd felnézett az égre. -Haza megyek-mondta egy felszabadult mosoly kíséretében majd zsebrevágta a kezét és elindult a fent említett kocsma felé. Nem egy feltűnő jelenség a ha kocsmába megy. Sokk hozzá hasonló az emberiség „szennyének” méltón nevezet ember tölti ilyen helyeken szabadidejét. Nem az első alkalom, hogy itt van. A csapos ha nem is mint jó barátot, de mint megunt ismerőst köszönti a fiut. Apró mosoly, rövid besélgetés és egy feles majd rögtön a tárgyra tért. -Tulajdonképpen munkaügyben jöttem-mondta majd újra rágyújtott- Egy bizonyos Walter Rabidust keresek- majd megmuttata az utszáról elhozott plakátott.-Itt van az illető. Rövid útbaigazítás után már elindult az asztalhoz ahol a keresett személy ült. Első pillantásra nem nyűgözte le őt a potenciális unkaadó. Egy sivár értelmiségi arcot látot ~Nem sokat húzzná az ilyen a szigeten, még ha bérel is valakit ott, nincs az az ember aki életbetartja... hacsak ... nem egy olyan ember vezeti aki ismeri a sziget sötét oldalát~ . Egy pillanatra megált az asztal előtt, barátságosan ránézett a férfire majd fezet nyújtva bemutatkozott. -Kán Tariff , szabadúszó-ha visszonozza kézfogást tiszteségesen megszorítja, ha nem ugyanazonn lendülettel visszahúzza a kezét ás egy rövid rosszaló pillantást vet beszélgetőpartnerére. -Leülhetek?-választól függően leül vagy nem majd fojtatja- Amennyiben még áll az ajánlat érdekelne a munka amit meghírdetett. Jómagam ismerem Malum szigetét már ha ez bármiféle előnyt jelent.-Zebébe nyul és előveszi cigarettáját-Megengedi? Egy rövid idejig kémleli a férfi arcát majd ha engedi rágyújt. Mielőt megteszi megkínálja Waltert is egy cigivel majd megszólal. -Tehát mit is foglal magába pontosan munka? Oh , és bármennyire is rontaja a hangulatott a kérdés muszáj beszélnem az anyagiakról. Ha zsoldosként van rám szükség az 500 Yuan előre és 750 a munka után és ha elintéz egy stabil cigarettaellátást akkor egy hadsereg se robbant ki maga mellől. Tehát mi a pontos helyzet ha szabad így a tárgyra térnem?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Oct 19, 2017 15:21:33 GMT 1
(Boi... Utca... Kivelb*szott UTCA! Nem utsza! Hogy írod le a címedet tesó? xD) Teltek a percek. Először csak 10, aztán 20, majd végül egy egész óra. Walter unottan támasztotta a fejét, míg hozzá nem lépett egy ismeretlen alak. A tudós felállt és kezet fogott vele. - Dr. Walter Rabidus! Kérem foglaljon helyet! - Mialatt a férfi előadta az igényeit, Walt körmei ritmusra ütötték az asztal lapját, majd miután befejezte Kán, összefűzte az ujjait és kihúzta magát. - Köszönöm, nem dohányzom... Viszont! Amit itt elmondott, az mind szép és jó, de megosztom önnel az ajánlatomat, ha nem lenne gond. Tehát ismeri a szigetet... Érdekes... - Dörzsölte az állát, miközben egy lágy mosoly jelent meg az arcán. - De mindegy is... Az anyagiakkal kapcsolatban el kell, hogy keserítsem, ugyanis nem fog előleget kapni... Az összes megtakarításomat elköltöttem, hogy létrejöjjön ez az "expedíció". - Mutatta ujjaival az idézőjelet. - De nem marad fizetség nélkül. Ha sikerrel járunk, akkor ötszörösét, sőt! Tízszeresét is megkeresheti az imént említett összegnek. - Vigyorgott Walter, majd egy sóhajtás után folytatta beszámolóját. - Feltaláltam valamit, amihez már csak egy elem szükséges! Ha megszerezzük ezt az egy hozzávalót, akkor milliókat kereshetünk vele... - Hajolt közelebb, majd suttogta. - Egy szellem kell nekem... De nem akármilyen... A legerősebb, legkegyetlenebb és legtettrekészebb... A legjobb... - A férfi megköszörülte a torkát, majd visszacsúszott a székére és folytatta. - Ha sikerül az akció, gazdaggá teszlek... Vagy ha netán mégsem fogadnák üdvrivalgással a felfedezésemet... Szeretnél halhatatlan lenni? - Kérdezte, egy hatalmas vigyorral az arcán. - Ma este még átgondolhatja, hogy jön-e, avagy sem. Ha áll az alku, akkor holnap reggel 7-kor jöjjön erre a címre és indulunk! Csak a legszükségesebbeket hozza magával. Viszlát! - Letette az asztalra a címét, majd angolosan távozott.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
Utoljára online: Nov 6, 2020 16:54:01 GMT 1
Apr 12, 2016 18:00:52 GMT 1
|
Post by Kán on Sept 5, 2018 0:03:07 GMT 1
Nem tetszettek a munkakörülmények. Bár általában nem dolgozik előleg nélkül, az ingyen út az amúgy majdnem megközelíthetetlen szigetre igen csábító volt. A férfi igen hamar elment, úgy látszik nem vár több jelentkezőre. Kán pár pillanatig nézte az eltávolodó férfit majd felpattant és a pulthoz ment. Mennyit ivott ? Csak az tudja aki úgy döntött, hogy ugyanabban a kocsmában tölti az éjszakát.
Egy hajó hatalmas kürtje jelezte Kánnak, hogy eljött a reggel. A hal, olcsó alkohol és cigaretta szagának keveréke töltötte be a mocskos hordókat, melyek ölelésében aludt. Felsőjének zsebébe nyúlt. A cigarettás doboz mellet egy félig elázott papírdarab pihent még benne. Kán igen szerencsés ember: részegen szert tesz egy olyan szuper képességre ,melynek segítségével mester szinten kezd el navigálni a városban. Bár nem emlékszik mi történt a 8. feles után , szerencsére a jó címen volt. Egy rövid hálaadás után a felállt és cigarettára gyújtott. A hely lerobbant volt. Kán egy pillanatig sunyin figyelte az elhaladó embereket. Lassú léptekkel elindult a pontos találkozó helyre. A nap erősen bántotta a szemét. A távolból észrevette munkaadóját. Pár gyors mozdulattal helyrevágta ruházatát és haját majd odasétált hozzá.
-Remélem nem késtem el.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Sept 5, 2018 23:04:40 GMT 1
- Oh Kán! Örülök eljöttél! Így legalább nem egyedül megyek. Remélem nem zavar, ha tegezlek... Ami viszont fontos az az, hogy mi van ebben a táskában. - Mutatott a lábai mellett heverő hatalmas bőröndre, amire még ránézni is nehéz volt, nemhogy megemelni. - Ebben van minden ellátmányunk és a kutatáshoz szükséges eszközünk. - Ütögette meg a telepakolt csomag tetejét, amit ahogyan megérintett, üvegtörés hangja áradt ki belőle. - Francba! Ez biztos az egyik lombik lehetett... De ne törődjünk vele! Induljunk! - Mondta, majd megragadta két kezével a bőröndöt és húzni kezdte a földön, amíg oda nem értek a legnagyobb hajóhoz. - Ez lesz a miénk! Engedd meg, hogy beszéljek azzal az emberrel. Addig várj itt! - A férfi lassan odasétállt az őrhöz, aki felengedi az utasokat a fedélzetre. Kán nem hallhatot sokat a beszélgetésből, de 2 perc után kiabálni kezdett Walttal, megjelent még két ember és szó szerint felemelték a csomagjával együtt és kitették a szűrét. - És vissza se gyere! - Mondta az egyikőjük, miközben kidobták a tudóst. Walt lassan leporolta magát és Kánhoz sietett. - Úgy néz ki, hogy nem fogadják el fizetség gyanánt, az évek óta összegyűlt kutatási eredményeimet és jegyzeteimet... Pár év és ezek egy kisebb vagyont fognak érni! Idióták... Nem becsülik meg az értékes tudást... Viszont nincs még minden veszve! Látod azt a darut, ami a raktérbe pakolja azokat a hatalmas konténereket és ládákat? Kövess! - Walter ismét megragadta azt a jókora bőröndöt és elvonszolta egészen a legközelebbi ládáig, ami úgy 3X3 méteres lehetett. A laborköpenye zsebéből előhalászott valami fiolát és annak a tartalmát a fára öntötte. Szinte azonnal egy jókora lyuk keletkezett a helyén. - Látod? Könnyű, mint elvenni egy kisgyerektől a nyalókáját... Ezért mondom mindig, hogy legyen az embernél mindig egy kicsi sav! Csak utánad! - Előreengedte az idomárt, majd ő is utána bújt. Hamarosan kiderült, hogy a láda bizony üveggyapottal volt telepakolva. - Tudod... Lehetne rosszabb is! - Monda, miközben próbálta őrült vakarászással enyhíteni az iszonyatos viszketést, amit az üveggyapot okozott. - Szerencsére csak 53,3 órát kell kibírnunk ebben a ládában. Plusz-mínusz 2-3 órát... De addig is lesz időnk megismerkedni! Szeretnéd hallani a kutatási eredményeimet a tonhalak szaporodásáról? - Kérdezte, majd elemelkedtek a földtől és pár perc múlva a vaksötétben találták magukat a raktérben.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
Utoljára online: Nov 6, 2020 16:54:01 GMT 1
Apr 12, 2016 18:00:52 GMT 1
|
Post by Kán on Sept 10, 2018 23:44:07 GMT 1
Kán
Mintha a nap lehetne még rosszabb is. Egy bálában ücsörgött egy emberrel akit alig-alig ismert. Bár már volt hasonló szituációban, ott a volt mivel elütni az időt. Egy pillanatra ránézett az őrült tudósra. Nem sokat tudott leolvasni róla. A kínos helyzet miatt egyből cigarettájáért nyúlt de mielőtt rágyújthatott volna eszébe, jutott, hogy kissé fulladásveszélyes lenne a helyzet. Idegesen méregette a helyzetet : itt ül egy ismeretlennel egy hajón ami biztos nem az úti céljuk felé halad. Mivel nehezen tudná elképzelni, hogy Walt egy csónakot rejtett az egyik böröndjébe így valószínüleg ezt is illegálisan, fogja megoldani. Nem tetszik ez az egész, egy csónakkal szinte lehetetlen lesz elérni a szigetet, bár sokszor megette már az utat de sosem egy aprócska kis csónakban. Próbálta nem kimutatni aggodalmát. A bálát beemelték a hajóra. Pár percet várt. Szerencsére nem került más bála rájuk, így könnyen ki tudott nézni. A terem sötét volt és kihalt. Biztonság kedvéért még várt pár percet majd kibújt a bálából és a lehető leggyorsabban rágyújtott. Kedves uti társa valami nagyon érdekes kiselőadást tartott valami halakról. Kedvességből Kán igen érdeklődő arcal figyelte közben visszagondolva az útvonalra a sziget felé. Emlékezett, hogy kell legyen egy áramlat mely a sziget körül húzódó zátonyoktól oda viszi majd őket a partra. Veszélyes vállalkozás, Kán nem tengerész az se biztos, hogy megtalálja az áramlatot. Figyelmen kívül hagyva, hogy Walter éppen egy mondat közepén volt Kán megszólalt.
-Felteszem el akar csaklizni egy csónakot ? - nem igazán várt választ, inkább mint tény közölte.
-Azt is feltételezem, hogy nem ismeri a pontos utat a szigetre ?
Ha válaszol csupán elmosolyodik és szívja tovább a cigijét. Elsétált a terem ajtajához és jól szemügyre vette. Próbálta megtervezni az akciót, bár pontosan tudta, hogy nem lesz sok lehetősége felmérni a hajót. Ha egyszer kimozdulnak innen jó eséllyel észreveszik őket. Nehéz arccal de visszamegy Walterhez. Útközben megnézi az egyik bála céduláját. Elolvasva az úti célt már rögtön látja, mit is tervezett Walt. Megértette az 53 órás várakozást, bár továbbra sem volt túlságosan magabiztos, de ha Walt mérései helyesek voltak , akkor a hajó, 53 óra múlva nagyjából 18 mérföldes távolságra lesz a szigettől.
-Nem lenne jó ha elkapnának így aludni a bálában fogunk. Remélem az 53 óra pontos mérés volt. Mert ha nem akkor napokig is sodródhatunk a tengeren. De most jobb ha csendben maradunk és pihenéssel töltjük a következő két napot. Ha minden tökéletesen is sül el akkor is hosszú időt fogunk tölteni majd tengeren és nem ilyen körülmények között.
Ezután Kán visszabújt a bálába és aludni kezdet. A több mint két napos utazást elég csendesen töltötte. Az idő nagy részében ivott és dohányzott. Az utazás alatt, éjszaka egyszer kiszökött és felmérte a terepet. Szerencsére egy lépcső választotta el őket a fedélzettől. Több igen méretes csónak is volt, ideálisak a több mérföldes utazásra.
A csónak ellopása elég könnyen ment. Nem őrködött senki a csónakoknál és senki nem vette őket észre a félhomályban. Az út neheze viszont még hátra volt. Szerencsére a csónakban minden megvolt ami a vízen való tájékozódáshoz kell. Bele telhetett jó pár percbe mire Kán megtalálta a helyes irányt. Nagyjából egy órát utazhattak mire a láthatáron pár karomszerű szikla jelent meg. Ezek jelezték, hogy megérkeztek a sziget első végvonalához: a zátony-övhöz. Igen furcsa lehetett egy külső szemlélőnek nézni, ahogy Kán sziklától sziklára, haladva, pár méteres távolságra megállt, kiugrott a csónakból, oda úszott a sziklához és mintha keresne valamit óvatosan felkapaszkodott rá és körbemássza. Nagyjából a 8. próbálkozás után nagy örömmel nézet vissza a csónakban ülő Waltra. A szikla szélén egy aprócska vas darabon egy vörös szalag táncolt. Túl kicsi volt, hogy bárki észrevegye ha nem tudja mit keres. Kán vissza érve a csónakra nagy mosollyal megszólalt.
-Ez lesz a belépőnk a szigetre. A szikla mellet halad el egy áramlat ami ügyesen kikerüli a zátonyokat. Kis szerencsével nem ütközünk viharba és elérjük a szigetet reggelre.
Kán nagyon óvatosan rávezette a csónakot az áramlatra majd betakarózva egy plédbe, mely szintén a jól felszerelt csónakban volt, megpróbált elaludni. Az alvás igen rosszul ment neki a két napi semmittevés után. egész éjszaka csupán forgolódott az amúgy is kényelmetlen csónakban. Még fel sem jött a nap mikor is a távolban megjelent a sziget körvonala. Magas hegyekkel teletűzdelt, viszonylag kicsiny sziget lehetett, nem volt sokkal nagyobb mint Ba Sing Se városa, a legkülső fallal együtt. Ahogy az ember közelebb ér könnyen megfigyelheti a legmagasabb hegy lapos tetejét, első ránézésre is látszik, hogy egy vulkánnal van dolgunk. A sziget többi részt zöld ős erdő borította, leszámítva pár kopár sziklás csúcsot. Nem sokára ismét megjelentek a karom szerű sziklák, jelezve, hogy a zátony öv véget ért. A vízben hatalmas polipszerű lények úszkáltak, furcsa elnyújtott trillázó hangot kiadva minden egy-két percben. A szigethez közelebb érve, annak keleti oldalán magas tornyok és hagymakupolák váltak láthatóvá.
Az ot Saarnat, Malum egyetlen városa, ha szükség van segítségre vagy információra a feladathoz, akkor ott kell majd keresgéljünk. - mondta Kán, majd rágyújtott az utolsó cigarettájára. - Mivel híján vagyunk bármiféle fizetőeszköznek a legjobb lesz ha a városon kívül kötünk ki: bár imádom ezt a helyet a dok bérleti díja pofátlanul magas. Ha minden igaz akkor olyan egy órás séta kell majd a városig.
Még mielőtt befejezhette volna a mondatot a csónak elérte a sekélyebb vizet. Kán kiszállt és elkezdte kihúzni a csónakot a partra. Ezután ha Walter engedte megfogta a csomagjait majd újra megszólalt.
Ha már úgy is van egy óránk, szeretnék többet tudni a küldetésről. Lehet ismerek pár embert, vagy helyet ami segíthet benne, ha kapnék valami konkrétumot a kezembe …
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Sept 11, 2018 14:36:50 GMT 1
- Elcsaklizni egy csónakot?! Hova gondolsz? Én csak kölcsönveszem a kutatás eredményessége érdekében! Amint sikeresek leszünk és gazdagok, ámuldozhatnak, hogy hozzájárulhattak akár tudtuk nélkül is a sikerünkhez! Valamint pontosan tudom a sziget pontos lelőhelyét! Hónapok kemény munkája van a hátam mögött! Igaz, hogy csak egy 50 kilométeres körzetet voltam képes meghatározni, de legrosszabb esetben is csak pár napot kellene csónakáznunk, hogy a láthatárba kerüljön a célállomásunk. - A férfi érdeklődve nézte Kánt. Mintha tudott volna valamit, amit ő nem. Egy picit bosszantotta is Waltot a földidomár hallgatagsága, de nem tette szóvá. - Már megbocsáss, de tévedhetetlen vagyok... Többször is átrágtam magamat rajta és 53,3 órát kell itt töltenünk. Mint mondtam plusz-mínusz 1-2 óra. Beleszámoltam minden eshetőséget! - Az utazás alatt Walter leginkább jegyzetelt, olvasott és különböző anyagokat kevert össze kis üvegcsékben. A sötétben egy kis olvasólámpát erősített a halántéka magasságába. Elég humoros látványt nyújthatott így, de ő nem foglalkozott ezzel. Ami hülyén néz ki, de működik, az nem hülyeség. Vagyis ő ezt vallotta. A csónak elkötését és az irányítást Kánra bízta. Úgy nézett ki, hogy érti a dolgát. És valóban! Gond nélkül eljutottak a szigetre és ki is kötöttek. Érdeklődve figyelte Kán beszámolóját és mozzanatait. - Úgy gondoltam, hogy nem létezhet falu egy ilyen eldugott, titkos szigeten, nem hogy egy város! Kik lakják? Mennyien élnek itt? - Kérdezte miközben lehorgonyozta a csónakot. - Beszéljek a küldetésről? Rendben van. Mint mondtam ez egy veszélyes expedíció, ami hatalmas kockázattal, ugyanakkor hatalmas jutalommal is jár. A küldetésed az lesz, hogy megvédj míg dolgozom. Hogy mitől? Abban még nem vagyok biztos... Tudod, hozzám került néhány elfeledett tekercs és irat, ami az ó időkben készülhettek. A Tűz népe, és a Föld királysága előtt készültek, még az első avatár korában. Egy hatalmas erőről szólnak a feljegyzések, ami falvak, városok, sőt! Egész hadseregek elpusztítására képes! Ez a valami itt található a szigeten, ebben biztos vagyok... A sziget történelmében rengeteg gyanús feljegyzés született csatákról és különböző katonai akciókról. Az összes ilyen feljegyzés teljesen értelmetlen és zavaros, hiszen nem is említenek meg egyetlen célpontot sem. Viszont mindenki akit bevetettek, meghalt... Nem akarok hirtelen következtetést levonni, hogy mit is keresünk pontosan, de az biztos, hogy még mindig itt van és halálos... - Mondta, majd elhallgatott egy pár másodpercre. - De ne aggódj, fel vagyok készülve! Először is keressünk még embereket, készüljünk fel és keressünk ősi romokat, vagy valamit, ami nyomra vezethet... -
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Sept 15, 2018 16:48:14 GMT 1
Kazuki és Tora sétáltak az erdőben. Percekig csend volt, amikor a szellem megszólalt. - Kazu... Ugye tudod, hogy ez most nagyon fontos... Ha nem találjuk meg a baj forrását, akkor minden oda... Tudom, hogy miattam jöttünk el erre a szigetre és miattam van ez az egész, de értsd meg! Ha mi nem teszünk valamit, akkor... Várj... Hallod te is? A part felől érzek valamit! Kövess! - Mondta zaklatottan Tora majd előre szalad. Illetve repült.
Eközben Walter és Kán kikötötték a csónakot és elindultak a város felé. Úton voltak, miközben a küldetés részleteit beszélték, de akkor megpillantottak valamit. Illetve valakit. Egy alak volt az. A homokban feküdt, arccal a homokban. Ahogy Walt közelebb sietett a parthoz, megragadta és felfordította. Egy lány volt az, akit Ikarinak hívtak. Haja kócos volt, ruhája érdekes. A fiatal nő lassan kinyitotta a szemét és két alakot látott. Egy izmos, marcona figurát tetoválásokkal és egy soványka kócos ipsét. A vékony férfi szólalt meg először. - Meg... Ne... Mozdulj! - Mondta szépen lassan tagolva. - Egy elképesztően ritka medúzafaj egyik családtagja választotta pihenőhelyül a jobb térdedet! - Ezzel levette az állatkát az éppen ébredező tűzidomárról és eltette egy kis üvegcsébe a pirinyó medúzát. - Még jó, hogy nem sérült meg! Úgy nem lehetne semmire se használni... Mellesleg üdvözletem! A nevem Dr. Walter Rabidus, hivatásos tudós és kutató! Ő pedig itt mellettem Kán, a hűséges társam és védelmezőm. Mellesleg... - Mondta kicsit bizonytalanul, majd közelebb hajolt, hogy a fülébe suttogjon. - Nem tudom, hogy tisztában vagy vele, de úgy néz ki, hogy hajótörést szenvedtél... - Mondta, de ekkor hirtelen felugrott. - Kán! Valami van a bokorban! Egy szörnyeteg! Erre tart! - Kiáltotta kétségbeesetten, de szörnyeteg helyett csak Tora volt, egy barátságosan kinéző szellem. Körülbelül 50 centi magas, két lábon álló humanoid macska szerű lény, zöld bundával, fehér mintákkal és lila szemekkel. Pár másodperccel később megjelent egy magas, izmos, hosszú fekete hajú férfi is, ugyan abból az irányból. Ő volt Arizikazuki. Walter elég gyorsan felmérte, hogy nincs mitől félnie, ezért megigazította nyakkendőjét, megköszörülte a torkát, valamint kihúzta magát. - És ti meg kik vagytok, ha szabad kérdeznem? -
|
|
Fox
Kezdő tollforgató
Posts: 9
Utoljára online: May 14, 2019 14:39:26 GMT 1
Sept 5, 2018 19:39:43 GMT 1
|
Post by Fox on Sept 15, 2018 20:48:35 GMT 1
Hello, a nevem Jockey Ewing és ő az emberem, Bobi. -mondta Tora. Kazuki meglepetten pillantott a vigyorgó szellemre. - Na jó. A nevem Tora és ő itt Kazuki. A fiú jelelni kezdett, mire Tora elkezdte fordítani a többi ember számára érthetetlen kézmozdulatokat. - Kazuki azt szeretné tőletek tudni, hogy kik vagytok, hogyan kerültetek ide, miért vagytok itt és a legfontosabb, van-e nálatok süti? Na jó, az utolsót csak én szeretném tudni. -mondta Tora. Mindeközben Kazuki végig mérte az előtte álló két férfit és a földről épp feltápászkodó nőt. A két férfiról le lehetett olvasni, hogy egy hosszú, unalmas és kényelmetlen utazás végén tartanak. Gyorsan felmérte a helyzetet és megállapította, hogy erőnlétileg csak az idomár férfi vehetné fel vele a harcot, viszont vigyázni kell, mert egy idomár párbajban nem mindig az erőnlét számít, hanem az ügyesség. A vékonyabb férfira nézve nem tudta meg állapítani, hogy veszélyes-e. Bár a sikoltozása inkább egy kislányt juttatott eszébe, mint egy harcedzett férfit. A nőt megfigyelve egyértelművé vált számára, hogy egy tapasztalt idomárral állhat szemben, hiszen harci sérülést vélt felfedezni a testén. Egyértelműen el akarja kerülni a harcot, viszont már ösztönösen a saját és Tora védelmére készült fel. Mindezt egy barátságos mosollyal leplezte.
|
|
PeterBear
Lelkes fórumozó
Posts: 33
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jul 15, 2020 22:35:07 GMT 1
Aug 19, 2018 19:43:47 GMT 1
|
Post by PeterBear on Sept 16, 2018 17:28:26 GMT 1
Hangok. Beszéd. Valaki beszél. Kettő. Ketten vannak. Beszélgetnek. Felkiáltás. Közelgő léptek zaja. Érintés a vállon. Átfordulok a hátamra, bár egy izmomat sem mozdítom. Lassan kinyitom a szemem. Éles fény. Fájdalom. Két arc. Két férfi fölém hajol. Az egyik nagyon lassan mond valamit. Majd a lábam felé nyúl. Meg akarom állítani, de nem vagyok elég gyors. Furcsa érzés a térdemen. A jobbon. Majd egy medúza van a kezében. Beleteszi egy kis üvegcsébe. Továbbra is hozzám magyaráz, de nem jut el hozzám semmi. Csak zúgást hallok. A jobb fülem egyébként is süket. Remélem, hogy a balnak semmi baja. Mintha csak le akarná tesztelni a gondolatomat, a férfi, akinek eddig be nem állt a szája, közel hajol hozzám és a bal fülembe suttogja: - Nem tudom, hogy tisztában vagy vele, de úgy néz ki, hogy hajótörést szenvedtél... - ekkor felpattan és a bokrok felé mutogatva kiabál, de nem figyelek rá. Hajótörést? Én? Miko... És megrohannak az emlékek: "Egy kis hajóval igyekszem eljutni Köztársaságvárosba. Szigetről szigetre utazom, hogy mindig friss élelmet tudjak magamhoz venni. Ám viharba kerülök. Nem bírok vele, nem vagyok tapasztalt hajós. A hajóm felborul. A hullámokkal küzdök. Nem bírok a felszínen maradni. Minden elsötétül. Elájulok." Tényleg hajótörést szenvedtem. Végignézek magamon. A ruhám szinte lóg rajtam. A hosszú-ujjú felsőm egyik ujja félig, a másik teljesen le van szakadva, láthatóvá téve a sérüléseimet. Felismerés. Gyorsan a fejemhez kapok és a csutakos hajamat átcsapom a jobb halántékomra, hogy fedje a sérülésem. Éles fájdalom nyilal a testembe, felszisszenek, de nem veszik észre, a bokorral foglalkoznak. A bokor. A vékony férfi valami szörnyről magyaráz. Össze kell szednem magam. Egy kis pofon az arcra és máris kezd kitisztulni a fejem. Ekkor egy furcsa szellem lép ki a bokrok közül és egy férfi követi. Jockey Ewing és Bobi? Most utalni akart valamire? Nem értem. Miközben a szellem bemutatta magukat és a férfi valami furcsa kézjel-rendszerrel beszélt, amit a Tora nevű szellem fordított, lassan feltápászkodtam. Mindenem sajog, a tüdőm pedig ég. Köhögés rázza meg a testem, amibe így újra fájdalom nyilal. Jókora mennyiségű tengervizet köhögök fel. Össze kell szednem magam, ennél túléltem már nagyobb fájdalmat is, amikor.. Szóval akkor. Körbenézek. A sziget szép, de nem ez a lényeg. Először azt a két férfit mérem végig, akik rámtaláltak. A véknyabb, mintha azt mondta volna, hogy tudós, valami Valentine vagy ki. Bár annak is tűnik. A másik férfi elég mogorvának tűnik. Az ő neve nem ugrik be. Viszont az egész teste tele van tetoválásokkal és.. KRISTÁLYOKKAL! Ilyet még nem láttam. Lenyűgöző. Földidomár, az már biztos, az állásából látszik, hogy elég sokmindent megélt már és nem kíváncsi újabb meglepetésekre. Ők nem fognak bántani. Ha akartak volna, már megtették volna. És mi van Kazukival és Torával. A szellem jópofa, de a férfi hiába rejtőzik mosoly mögé és próbál a lehető leglazábbnak tűnni, annyi edzéssel töltött év után pontosan látom, ki készül idomításra. Bár lehet, csak ő sem bízik bennünk, jól is teszi, és azért áll készen, hogy magát védhesse. Tudja fene. Nekem most semmi kedvem harcolni. - ... van-e nálatok süti? ... - Ekkor kordul a gyomrom. Rettentő éhes vagyok. - Mi lenne, ha keresnénk élelmet és leülnénk enni, azalatt pedig nyugodtan megismerkedhetünk. - tettem fel az ajánlatot, majd figyeltem a reakciókat.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Sept 18, 2018 11:58:45 GMT 1
Walter hunyorogva leste a szellem poénkodását, de nem nagyon hatotta meg. Mikor Kazuki mutogatni kezdett, villámcsapásként döbbent rá a tudós, hogy a fiú bizony néma. - Értem... Még jó, hogy ijonc koromban tanulmányoztam a jelnyelvet! Nincs olyan tudás, ami ne fizetődne ki egyszer valamikor! De bocsássátok meg modortalanságom, a nevem Dr. Walter Rabidus. Egy szuper titkos kutatást végzünk itt a szigeten, amiről elég, ha ennyit tudtok. Legalábbis még... - Mondta majd kacsintott egy kínosan nagyot, eltúlzott gesztikulációval. - Sütemény? A nagyi sütött nekem egy kis piskótát az útra, de már az út első napján elfogyott. - Ekkor Kazuki mellé állt és halkan folytatta a társalgást. - Viszont ha szabad megjegyeznem, elég különös társaság vagytok így... Ha nem bánnád, majd elvégeznék pár ááááártalmatlan kísérletet a barátodon. Persze csak ha nem bánod... - Ekkor hallatszódott, hogy a lány megszólalt, aki eddig a földön feküdt. - Már elnézést, de még a nevedet sem tudjuk! Lehet, hogy egy kém vagy, aki keresztbe akar tenni a hatalmas és szuper titkos kutatásomnak! Biztos mérgezett kuglófot akarsz velünk etetni, hogy elbukjunk! Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel! Egyszer már bőven elég volt mérgezett kuglófot kóstolni... Pedig még a sima kuglófot se szeretem! Hű segédem! A táskámat, ha kérhetem! - Kiáltott, majd kivette Kán kezéből a hatalmas táskát, felnyitotta és kikapott belőle egy jó nagy zacskót. - Tessék! Pusztán azért kapjátok most ezt az ételt, mert Miss Lengénöltözködő-kisasszony meg akar minket mérgezni valami étellel! Ami lehet kuglóf is... Azért ne zárjuk ki! - A zacskóból kivett öt gondosan felszeletelt szendvicset, melyeknek le volt vágva a héja és szétosztogatta azokat. - Még egy ellenséges kém is megérdemelhet néha egy szenyát. Azért nem vagyunk mi barbárok! - Szólt mosolyogva, majd mindent elpakolt a helyére és visszanyomta Kán kezébe a bőröndöt. - Nagyon köszönöm a segítséget hűséges jobbkezem! Meglátod, mi még sokra fogjuk vinni! De elég legyen a teketóriából! Indulás! Még annyi dolgunk van! Útközben majd fecseghettek, ha kedvetek tartja... - Mondta kicsit lenézően majd ismét Kazuki mellé állt és finoman megütögette a vállát. - Nah látod barátom? Ezt szeretem én benned! Semmi mellébeszélés és felesleges locsogás! Csak így tovább! -
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
Utoljára online: Nov 6, 2020 16:54:01 GMT 1
Apr 12, 2016 18:00:52 GMT 1
|
Post by Kán on Sept 20, 2018 20:22:45 GMT 1
Kán csupán hümmögött egyet mikor Walter egy hatalmas erőről beszélt. Valami nagyon furcsa ebben az egészben. Sajnos pontosan tudta, hogy vannak feljegyzések ilyesmiről a szigeten és azt is tudta merre kell keresni.
-Ez esetben meg kell látogatni pár iskolát a szigeten - mondta sokatmondó mosollyal az arcán.
Ha bármit is kérdez a témában csupán vigyorog egyet és megy tovább. Pár perc séta és észrevették a homokban fekvő lányt. Kán megtartotta a tisztes pár lépésnyi távolságot a nőtől: túl sok sérülést szerzett már fekvő tűzidomároktól. Egy gyors pillantással felmérte a lányt. Nem volt semmi túlságosan feltűnő rajta, leszámítva sebhelyét és kirívó öltözetét. Még mielőtt közelebb léphetett volna, hogy megnézze, hogy él-e Walt előre ugrott és egy medúzát kezdet el beletuszkolni egy üvegcsébe. Egy ideig furcsán nézte a férfit majd közelebb lépett és letérdelt a lány mellé. Mielőtt megnézhette volna, hogy jól van-e Wlat hirtelen elkezdett ordibálni. Az erdőből hirtelen két alak jelent meg. Egy szellem és egy férfi. Walt hisztérikus reakciójára csak egy lenéző pillantással reagált. A két alak nem tűnt feltűnően veszélyesnek így nem is reagált Walt félelmére. Nem nagyon szereti a szellemeket, így gyanakvóan figyelte az éppen tolmácsot játszó lényt. Egy rövid ideig figyelte őket majd erőtlen, halk szavakat hallott a háta mögül. A másik ismeretlen szintén felébredt.
A következő pár percben Walt ismét … Walt volt. Nem nagyon érttette és nem nagyon érdekelte az egész szituáció. Miután Walt visszaadta kezébe bőröndöt Kán szó nélkül elindult a város felé. Nagyon nem tudta érdekelni mi történik. Ha bárki szólt hozzá csupán morgott egyet és sétált tovább.
A város nem volt messze. Pár perc séta után már látható volt a fala. A fal valami 10-15 m magas lehetett és az őserdőből egészen be a tengerig húzódott. A végén egy igen magas világítótorony ékeskedett. Nagyjából 50-100 méterenként alacsony tornyok álltak, mindegyik tetején nagy jelzőtűz. Mikor közelebb értek láthatóvá vált, az aprócska kapu a fal alján. Éppen, hogy átfért rajta egy kisebb autó. Csupán egyetlen egy őr állt a kapu előtt. Valami féle vékony páncélt viselt, sárga és vörös színekben. Kezében nagy lándzsa végén egy apró égő résszel. Szájában cigaretta szerű sötét füstölő.
Kán letette a csomagokat és, hátra hagyva Waltott és a többieket előre sietett a kapuhoz. Ha bárki közelebb ment akkor elcsíphetet pár szót a beszélgetésből.
-... ne haragudjon de szükség lesz valakire aki igazolja, hogy ön tagja a testületnek -Ez esetben küldessen bárki után aki régebb óta van itt mint 5 év. Ha lehet siessen, van jobb dolgom is mint várakozni.
A férfi elindult de még egy lépést sem tett mikor Kán ismét megszólalt.
-Ne haragudjon, de meg tudna osztani egy szál cigarettát ? A férfi visszafordult és Kán kezébe adott egy füstölni valót, majd elment. Csupán pár perc után az ör visszatért egy másik férfi társaságában . A férfi a 30-s éveinek vége felé járhatott. Öltözete kissé furcsa volt, vörös és kék színű palástot viselt mely alol valamiféle páncél kandikált ki. Egy rövid ideig csak nézte Kánt majd közelebb lépett és kezet nyújtott neki.
-Rég voltál itthon. -mondta a férfi erősen hivatalos hangnemben majd felnevetett - Jó látni, hogy élsz kölyök.
Kán barátságosan elmosolyodott. Szájához emelte a szivart. Az idősebb férfi egy gyors mozdulattal meggyújtotta a szivart majd kissé komorabban folyatta.
-Ne értsd félre Kán, Örülök, hogy látlak tényleg de szerintem tudod, hogy vannak olyanok akik nem - majd közelebb hajolt és halkan hozzátette - kerüld el a pirosakat, nem akarok semmiféle problémát. -Nem kell féln Flkar -mondta majd nagyot szívott a szivarból - nem fogok sok vizet zavarni….
Intett a többieknek hátul, hogy menjenek be a kapun, majd vissza sétált és felkapta Walter csomagjait. Fejére húzta csukjáját majd elindult. Ahogy áthaladt Flkar ismét megállította egy pillanatra.
-Szerintem Seli majd szeretne látni
A város nagyon egyedi volt. Sok magas, homokkő épület és még annál több hagymakupolás torony, mind-mind különböző színű kupolával. Bár nagyon korán volt, az utcák már tele voltak kufárokkal és kereskedőkkel. Még nem volt nagy a nyüzsgés de itt-ott már lehetett látni pár furcsa alakot. Bárkinek aki nem a szigetről való a helyiek kicsit érdekesek voltak: öltözetük erősen színes volt és javarészt finom, már-már áttetsző kendőkből állt. Kán magabiztosan vezette a csapatot a labirintus szerű utcák között. A helyi bódékban minden megvolt: hatalmas kristályok, furcsa műszerek, ékszerek, fegyverek és még állatok is. Jó pár percig sétáltak mire Kán lelassított az egyik épület előtt. Bár a feliratot nem nagyon lehetett érteni messziről látszott, hogy egy bordélyházról van szó.
Az épület belülről igen sötét volt. A plafont kristály csillárok díszítették és vörös függönyök lógtak minden honna. Az épület közepén egy nagy kerek bárpult, mely mögött 3 lengén öltözött hölgy törölgette az előző este maradványait. Az asztalokon nagy vasszerkezetek melyekből lustán füstkarikák ködösíteték a látást. Nem volt sok ember ben. Az a pár aki bent volt, pedig valamely asztal mellet élvezte a bódító füst hatását. Kán egyenesen a pulthoz ment. Az egyik hölgy kedves mosollyal nyomott elé egy pohár sötétzöld italt.
-Remélem még mindig ugyan azt iszod - mondta majd egy adag dohányt tett az asztalra - a hátsó asztal még mindig megvan, majd megjelennek én is csak még van némi dolgom…
-Nem egyedül vagyok -mondta a férfi majd zsebre tette a dohányt - de örülnék ha majd hátra jönnél, szükségem lenne némi információra. Várunk - majd egy kristályt hagyott az asztalon.
A bordély hátsó része még sötétebb volt. Minden asztalt egy nagy függöny választott el a többitől. Az asztal igen alacsony volt és elég nagy ahhoz, hogy 6 ember kényelmesen körbeülhesse. Az asztal körül 3 db nagy bundákból készűlt alacsony ülőalkalmatosságok. Kán nagy örömmel dobta le a csomagokat az egyik ülőhely mögé majd leűlt. Intett a többieknek is, hogy kövessék példáját. Pár perc és az egyik hölgy egy nagy tálcát tett az asztalra. A tálcán minden volt, gyümölcsök, zöldségek és hús. Kán evett egy keveset majd komor hangon megszólalt.
-A van egy olyan érzésem, hogy a hölgytől hiába kérdezem meg, hogy került a szigetre - mondta majd a dohányt beletette az asztalon heverő gépezetben. A gép felberreget, majd lomhán eregette magából a kellemes illatú füstöt - Viszont az érdekelne, hogy te - majd ránézett Kazukira - mit keresel a szigeten ? Nem éppen könnyű eljutni ide, nem sokan tudják az utat.
Türelmesen várta a választ, ha kap ha nem kap semmit akkor is egy rosszalló tekintet után témát vált. Walter felé fordul majd megszólal.
-Miután kicsit össze kapjuk magunkat itt, meglátogatunk egy helyi idomár rendet, a könyvtárukban lehet találunk valami hasznosat. Kis szerencsével még pár embert is találunk aki segít.
|
|
Fox
Kezdő tollforgató
Posts: 9
Utoljára online: May 14, 2019 14:39:26 GMT 1
Sept 5, 2018 19:39:43 GMT 1
|
Post by Fox on Sept 25, 2018 17:12:30 GMT 1
Kazuki kényelmetlenül érezte magát, egyrészt azért, mert bárki túlzott kíváncsiságához nem igazán volt hozzászokva , pláne nem Waltéhoz. Illetve milyen kérdés az, hogy kísérletezhet e Torával? A szellemnek sem tetszett az ötlet amit azzal jelölt, hogy elbujt az idomár mögé és fennhangon kijelentette, hogy: Kazuki sosem hagyná, hogy kísérletezzenek a legjobb barátján! Majd kinyújtotta a nyelvét. Ahogy megérkeztek Kán úti céljához még feszültebb lett mert nem szívleli a bordélyházakat. Sőt, undorodott attól a gondolattól is, hogy egy ilyen helyen van. Bevallása szerint csak kétféle ember dolgozik ilyen helyen. Vannak azok akik bele kényszerültek ebbe nyomorúságos sorsba és nincs választási lehetőségük. Ettől a gondolattól egyenesen rosszul lett és sajnálta ezeket az embereket. Illetve vannak azok az emberek, akik tudnának mégsem tesznek semmit a nyomorúságos életük ellen, mert túl lusták, gyengék és könnyebb maguknak bemagyarázni, hogy “semmi gond nincs az életükkel, jó ez így”. Az utóbbi embereket csak megvetni tudta és gyűlölte őket a gyengeségük miatt. Legalábbis Kazuki így gondolkodott. - Szóval azt szeretnéd tudni, hogy miért vagyunk itt? - kérdezte Tora. - Megmondom, ha adsz sütit! Kazuki elkezdett jelelni, ⅄ⅴⅢⅬ℡⅕ⅰⅳⅢ℡ⅣⅪⅻⅵⅰⅯⅴ⇢Ⅸ℡⇪ⅳⅻⅦⅵⅦ℡ⅮⅪⅢⅵⅵ℡ⅷⅢⅨⅺⅶⅯⅬ℡Ⅺⅵⅵ℡ⅮⅦⅳ䄧⃐ ám Tora lefogja Kazuki kezeit és kifakad - Ne mond el Waltnak! Kazuki ránézett Torára, mivel nem értette, mire ez a nagy titkolózás. A fiú úgy gondolta, hogy még segítségükre is lehetne Kán, hisz ismeri a szigetet. - Na jól van elmondom. - kezdett bele Tora. - Valójában azért vagyunk itt, mert az ösztöneim azt súgták, hogy valami rettentő veszélyes dolog fog történni a szigeten. Valami egyértelműen nincs rendben! Most hogy válaszoltam itt az ideje, hogy ti válaszoljatok az én kérdéseimre! Szeretném megtudni, hogy mi történt a tűzidomárral, és miért vannak kristályok a férfi kezében? Kazuki örült Tora kérdéseinek, mert legszívesebben ő is feltette volna ezeket a kérdéseket. A földidomár megvárta a választ majd pénzt adott Torának és ismét jelelt. ŋţŬŬŷĞǧűĞŬǧŸĞűŸǧŲĪĞǸŲũǴŸŠţŬĞŴţŦţŲűŸĞūşťşŢŬşũĞűǺŲŧŲĬĞÊ Kazuki őszintén remélte, hogy Tora ragaszkodni fog ahhoz, hogy ő is menjen vele, mert így legalább elszabadult volna erről az átkozott helyről. - Tényleg? Akkor nemsokára találkozunk! - mondta Tora lelkesen és elrohant. Tora hátrahagyta társát. Kazuki megpróbálta elterelni figyelmét arról a tényről, hogy egy bordélyházban vannak. Ezek közé tartozott az, hogy megpróbált magától rájönni, hogy pontosan milyen kristályok feszítenek Kán testében, illetve azon tűnődött, hogy miért ilyen kíváncsi Walter, és hogy nem kéne-e orvosi ellátás a lánynak. De ezek a próbálkozások kudarcba süllyedtek, mivel mindannyiszor kizökkentette a zaj a gondolkodásból és emlékeztette őt a helyszínre, így folyamatosan ideges és feszült volt.
|
|
PeterBear
Lelkes fórumozó
Posts: 33
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jul 15, 2020 22:35:07 GMT 1
Aug 19, 2018 19:43:47 GMT 1
|
Post by PeterBear on Sept 27, 2018 11:11:10 GMT 1
Rém furcsa teremtés ez a Walter. Kémnek néz, amiért hajótörést szenvedtem? Milyen mérgezett kuglóf? Nem is szeretem a kuglófot. MISS LENGÉN-ÖLTÖZKÖDŐ KISASSZONY??? Mit képzel ez magáról? Mindjárt felgyújtom azzal a… Oh! Egy szendvics? - Még egy ellenséges kém is megérdemelhet néha egy szenyát. Azért nem vagyunk mi barbárok! - mondta nekem Walter. Egy biztos, ez a fickó nem teljesen komplett. Ez nevezi magát tudósnak? Bár igaz, a zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől. De kaptam tőle szendvicset. Lehet, hogy kémnek néz és nem igazán erőssége a modor, azért nem akar ő rosszat. Mégsem pörkölöm meg. Meg aztán lehet, hogy Kánnak is lenne hozzá egy-két szava. Ahogy elnézem nem puszipajtások, de nem véletlenül vannak ezek együtt. Egyszer csak Kazukiba markolva és sutyorogva elindult a sziget belseje felé. Kán követte őket, majd átvette a vezetést, mutatva a többieknek az utat. Lenéztem a szendvicsre, majd a partra. Hirtelen megpillantottam egy kis erszényt a parton. Gyorsan az övemhez kaptam , ami már nem volt meg. Az az én erszényem. Gyorsan felkaptam a kis bőrtasakot, gyorsabban, mint kellett volna. Túl könnyű volt. Persze, mert kihasadt. Ezt nem hiszem, azt gondolom, hogy nem vesztek el mindent ebben a nyavajás hajótörésben, erre tessék. Ahogy dühömben földhöz csaptam fura hangot hallatott, amikor egy kisebb sziklához csapódott a parton. Lenyúltam és egy érmét találtam benne. Ez is több mint a semmi. És most merre tovább? Nem igazán tudtam, hogy hol vagyok, de ezek, akik rám bukkantak, láthatóan igen. Nem lenne rossz ötlet velük tartani, talán segíthetnének eljutni Köztársaságvárosba. El is indultam utánuk, közben a szendvicset majszoltam. Nem beszéltem, inkább csak őket hallgattam. Kán csendes volt, Kazuki is bár nem tudom, mit várok egy némától. Tora sem beszélt valami sokat. Egész aranyos volt, ahogy Kazuki vállán pihent és próbált minél távolabb helyezkedni a vele való kísérleti lehetőségeket ecsetelő tudóstól. Waltnak meg be nem állt szája szinte egész úton. Pár perc séta után megláttam egy közel 15 méter magas falat. Walter szerint egy város az. amit ezzel a fallal vettek körbe, hogy megvédjék. Kán a csomagjukat letéve a kapuhoz sietett és egy sárga-vörös ruhát viselő kapuőrrel beszélt. Megálltam a csomag és a férfiak mellett, de nem igazán foglalkoztam velük. Figyelmemet lekötötte a fal, a tornyok, a tűz és a várost körülvevő erdő. Kán intésére felocsúdtam és a többieket követve beléptem a kapun. A város gyönyörű volt, már a maga furcsa mivoltában. Még sosem láttam ilyen épületeket. Aztán az egész borzalmassá vált. Az utcák labirintus szerűen kapcsolódtak egymáshoz, ami nem igazán segített az előtörni készülő pánikroham lekűzdésében. Szerencsére nem voltak sokan az utcán, különben már lehet, eszem vesztettem volna. Próbáltam valamivel lekötni a figyelmem, így a kereskedők portékáit kezdtem el nézegetni, ügyelve, nehogy lemaradjak a többiektől. Egy ketrecekkel körülvett bódénál kicsit tovább is maradtam, megcsodálni a különféle állatokat. Egy csomó, számomra egzotikusnak számító állat volt ott, mint például a mosóteknős, szárnyasmalac, vidratyúk, agancsos-medve vagy a kutyaligátor. Még soha életemben nem láttam kolibri-egeret! Lenyűgöző jószág: kis szürke bundája volt, de a szárnyai a zöld szinte minden árnyalatában ékeskedett. De az igazi csodát egy a lábamnál lévő kis ketrecben találtam meg. A ketrecben egy kis fehér menyét feküdt, testének különböző pontjaiból (de főleg a hátából) vörös kristályok álltak ki. Ezek a kristályok folyamatosan villogtak. Fájdalmasan fújtatott, miközben lassan lehajoltam hozzá. Bizalmatlanul hátrált el a ketrec hátsó végébe. - Én a helyedben nem piszkálnám! - szólt hozzám egy idős nő, aki vélhetően ezekkel az állatokkal kereskedett. - Pár hete találtam rá az erdőben. Nem tudom kik tehették vele, de kész csoda, hogy túlélte. Ám azóta nem hagyja senkinek, hogy a közelébe menjen, azonnal harap. Szegénynek fájdalmai vannak a kövek miatt. - a nő figyelmeztetésére fittyet hányva a menyét felé nyújtottam a kezem. Úgy éreztem, meg kell tennem. A menyét egyre vadabb lett, de nem ijedtem meg, nem féltem tőle. - Meg fog harapni! - szólt rám a nő. - Nem baj. - válaszoltam. A kezem pont a pofája előtt állítottam meg és nem húztam el, hiába fújtatott. - Én nem foglak bántani. - szóltam hozzá. Ekkor elkezdte szaglászni a kezemet, majd egyenesen rám nézett, bele a szemembe. Újra a kezem felé fordult, ismét megszagolta azt és a nő legnagyobb meglepetésére megnyalta. - Még ilyet... - hitetlenkedett a nő, miközben a menyét a kezemhez dörgölőzött. Kinyitottam a ketrec ajtaját és kivettem belőle a kis jószágot. A karomon pihentettem és figyeltem, ahogy a kristályok villogása lelassult és pulzálásba vált. Ahogy néztem azokat a fekete kis gomb-szemeket teljesen megnyugodtam. Már nem éreztem jelét a roham közeledtének. - Ti aztán jól egymásra találtatok. Akkor megveszed? - kérdezte a nő. - Hát ő… Nem igazán van pénzem. Csak ez az egy érme. - nyújtottam felé a maradék érmémet, tudván, hogy közel sem érhet sokat itt. A nő figyelmesen végigmért, alaposan megnézve a szakadt szakadt ruhámat, ezután elgondolkodva nézte a tenyeremen pihenő fizetőeszközt, majd mint egy villám kikapta belőle. - Másnak úgysem tudnám eladni. Vigyed! -fordult vissza standhoz, faképnél hagyva új barátommal. - Szia! Én Ikari vagyok. - mutatkoztam be. - Gondolom te nem tudod elárulni a neved vagy lehet, hogy még nincs is? Akkor legyél mondjuk… - gyorsan lecsekkoltam, hogy fiúval vagy lánnyal van-e dolgom - Moha! Gyorsan szétnéztem, hogy hol vannak a többiek. Még éppen láttam őket, így gyorsan utánuk szaladtam, miközben Moha a vállamba kapaszkodott. Egy bordélyház előtt értem utol őket és legnagyobb meglepetésemre be is mentünk. Alapvetően nem mentem volna be, félve a pánikrohamtól, de kíváncsi voltam, hogy újdonsült barátom mennyire képes megtartani lelki nyugalmamat. Beléptem. Az épület belülről igen sötét volt. A plafont kristály csillárok díszítették és vörös függönyök lógtak mindenhonnan. Az épület közepén egy nagy kerek bárpult, mely mögött 3 lengén öltözött hölgy törölgette az előző este maradványait. Az asztalokon nagy vasszerkezetek melyekből lustán füstkarikák ködösítették a látást. Nem volt sok ember ben. Az a pár aki bent volt, pedig valamely asztal mellet élvezte a bódító füst hatását. Kán egyenesen a pulthoz ment. Az egyik kurtizán kedves mosollyal nyomott elé egy pohár sötétzöld italt, majd beszéltek pár szót. Úgy tűnt ismerik egymást. Nem volt kellemes érzés egy ilyen helyen lenni, olyan közönséges volt. Szűzként itt állni olyan érzés, mintha mindjárt lángra akarna kapni a testem. Vagy én akarnám felgyújtani a helyet. Ebben a szakadt ruhában még a végén valaki azt hiszi, hogy én is itt dolgozom. Csak próbálkozzon meg valamelyik, az biztos, hogy lerobbantom a micsodáját. A bordély hátsó részében, ahol még sötétebb volt, ültünk le egy nagy asztal köré, gondosan ügyelve arra, hogy a lehető legközelebb üljek a bejárathoz. Már csak a miheztartás végett. Bár eddig sikeresen megúsztam, hogy előtörjön egy rohan, ha lehet, inkább nem kísérteném a sorsot. Pár perc múlva, egy másik örömlány hozott egy tálcát mindenféle étellel megrakva. levettem róla pár darabka húst és Mohával megosztva elfalatozgattam. Kán lemondóan intézett hozzám egy-két szót, majd Kazukihoz fordult, megkérdezte, hogy miért vannak itt. Kazuki készségesen jeleni kezdett, ám Tora gyorsan közbeavatkozott. Valószínűleg nem akarta megosztani velünk az úticéljukat. Végül egy kis néma kommunikácót követve beadta a derekát és elmondta, hogy valami rossz dolog fog történni a szigeten. Szuper, mintha még nem történt volna velem elég rossz, most ez is. - Szeretném megtudni, hogy mi történt a tűzidomárral, és miért vannak kristályok a férfi kezében? - kérdezte Tora s ekkor döbbentem rá, hogy én még nem is nagyon beszéltem velük, csak úgy követtem őket, mintha lenne rá bármi okom. - Jut eszembe, én még be sem mutatkoztam. A nevem… Rage. Tűzidomár vagyok, a Tűz Királyságából. Köztársaságvárosba akartam eljutni, de hajótörést szenvedtem és itt lyukadtam ki. - Miért akarsz Köztársaságvárosba jutni? - tette fel Tora az újabb kérdést. - Mert… A szüleim meghaltak és fájt volna ott maradni. Szeretnék egy új életet kezdeni és ott van rá a legtöbb lehetőségem. - miután megkapták a választ, Tora és Kazuki Kán felé fordult, várva, hogy ő is válaszoljon a felé írányzott kérdésre, de ő csak egy rosszalló pillantást vetett rájuk, majd Walt felé fordult. -Miután kicsit össze kapjuk magunkat itt, meglátogatunk egy helyi idomár rendet, a könyvtárukban lehet találunk valami hasznosat. Kis szerencsével még pár embert is találunk aki segít. Eközben Kazuki pénzt adott Torának és jelelt neki valamit, amit nyilván nem értettem, majd a kis szellem boldogan elszaladt, Kazuki pedig kicsit megtörve nézett utána. Láttam rajta, hogy elég nehezére esik nyugton ülni. Talán ő sem feltétlen örült, hogy pont egy bordélyházban kell várakozni. Ekkor támadt egy ötletem. Mohát letettem az asztalra és beszélni kezdtem Kazukihoz: - Gondolom, nem sokszor jártál ilyesmi helyeken. Én sem, és nem is igazán örülök neki, hogy most itt vagyok, de látom rajtad, hogy te is szívesebben lennél most odakint. Nézd, ő itt Moha. Nemrég találkoztam vele, de úgy tapasztaltam, hogy képes megnyugtatni az elmét. Legalábbis, az enyémet képes. Hátha neked is segít túltenni magad ezen a helyzeten. - mosolyodtam el.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Sept 27, 2018 12:56:04 GMT 1
- Biztos vagy benne? Pedig csak egy pár ártatlan kísérletről lenne szó! Nem örülnél, te jelentenéd az emberiség számára az előrelépést?! Micsoda csalódás... - Válaszolt Walt Torának, majd követni kezdte Kánt. Az út hátralévő részében a szendvicsét majszolta és néha megosztott egy-egy számára érdekes felfedezést a szigetről, azonban egyik szeme mindig a lányon volt. Mikor a városba értek, azonnal Kán után sietett és letelepedett a férfi mellé a bordélyházban. - Úgy néz ki, hogy végre megszabadultunk a kémtől! - Tekintett baljósan körbe, de abban a pillanatban belépett az említett személy, egy menyéttel a vállán. - Kisasszony... Tudta, hogy egy patkány magát választotta pihenőhelye gyanánt? - Mondta unottan, de aztán meglátta az állaton lévő kristályokat. Azonnal felugrott és odasietett. - Illetve nem is egy patkány! - Szólt izgatott hangon és előkapott egy műszert a bőröndjéből, amit a fejére helyezett. Egy jókora egyoldalú szemüveg volt az, amin lencsék rengetege fityegett. Megnyomott rajta pár gombot és néhány lencse "pihenő" állásból egyből a jobb szeméhez gördült. - Lássuk mivel van dolgunk! Ez egy... Mustela nivalis, vagy más néven a közönséges menyét! Carnivora rendjébe és a Mustelidae családba tartózó Mammalia, azaz emlős... - Kacsintott ki lenézően a lencsék alól, hogy a többiek is megértsék, hogy miről beszél. - Ami viszont érdekessé teszi az nem más, mint a fúziónáció az itteni kristályokkal! Vajon hogyan történhetett? Te erről mit tudsz mondani Kán? - A férfi lassan elkezdett közeledni az ujjával a jószág felé, mire az beleharapott. A tudós ijedten ugrott hátra és kapta be a szájába az enyhén vérző ujját. - Hééééj! Ez a kis dög megharapott! Vidd innen a közelemből! - Walter gyorsan előkapott egy ragtapaszt a fehér köpenye zsebéből és leragasztotta az ujját, a fura szemüvegét pedig visszahelyezte a táskába. Itt elhallgatott és mint egy duzzogó kisgyerek csendben végighallgatta a beszélgetést, azonban a könyvtár szó hallatán kikerekedtek a szemei. - Van könyvtáruk?! Hát mire várunk még?! - Kiáltotta és felállt az asztaltól, de aztán mintha eszébe jutott volna valami, visszaült és sunyi tekintettel figyelte Miss Lengénöltözött Kuglófmeistert. Ez volt a legcélszerűbb kimutatása annak, hogy nem látja szívesen ott, ahová tartanak. Amint bemutatkozott és elmesélte a történetét, sunyi tekintetét felváltotta a normális arca. - Figyeljen... Vagyis figyelj! Lehet, hogy nem vagy kém... Szóval ha gondolod, velünk jöhetsz. Segítünk egymásnak, jó? Úgy látom, hogy elkél a segítség. Igaz Rage? - Nézett kérdőn a lányra, majd elmosolyodott. - Remélem nem zavar, ha attól még leellenőrzöm a kuglófom, ha éppen azt ennénk... - Kacagott fel, majd hirtelen fapofát vágott. - Komolyan mondom... Figyelni fogok a kuglófra... Viszont ejtsük a témát és induljunk! Még annyi dolgunk van! És ha jól sejtem, akkor Kazuki és Tora is részben azért vannak itt, amiért mi. De erről többet majd a könyvtárban! Kövessetek! - Mondta, majd felkapta a hatalmas táskát és kirohant az épületből. Pár másodperc után vissza lépett, letette a táskáját és kínosan elmosolyodott. - Valójában nem tudom, hogy merre kell menni... És ez a táska is piszok nehéz... Kán! Lennél szíves? Nagyon szépen köszönöm! -
|
|