Reto-Antares űrállomás

Terravi megint valami hülye hangot halat a paneljeiből. Lehet megint vírusos lett? Ránézek a képernyőre és megjelent rajta egy idegen arc. Ez tuti valami vírus, ilyen tag nincs is a hajón…Vagy

- Kérem a Twilight Huntress legénységének minden tagját, a katasztrófa túlélőit kérem, hogy azonnali hatállyal jelentkezzenek a raktár melletti üres helységben eligazításra. Marcus Hawk kapitány, vége.

Legalább van kapitányunk és nem Wardude megy a saját feje után. Bírom és jó fej, nem is ez a baj csak olyan ízé. Nem tudom pontosan, de mintha nem mindig itt teljesen. Bár attól még kellemes társaság. Nem sokat beszél, kevesebb dolgot vágott tönkre mint bárki más a régi legénységből és legalább jó hallgatóság. Csak kár, hogy hetero. Mikor is volt az, mikor szerelmet vallottam neki? Azt hiszem egy évvel az után, hogy ide került az egyik ivászatom során. Bár utána a többiek szerint még Terravinak is szerelmet vallottam, bár arra nem emlékszem és akkor már biztos, hogy a pia beszélt belőlem. De Wardude-ra emlékszem és komolyan is gondoltam azt, bár, hogy azt gondolják csak a pia miatt volt nem olyan kínos. Mire végzek a gondolat menetemmel elérem a kijelölt szobát. Bent fogad pár új arc és..

- Rondaság! – Sziszegem a fogaim közt. És ilyenkor felejtem máshol a szerszámos ládám. Pedig most kéne az a kalapács.

Mindegy úgy látszik nem vett észre és én meg szolgálatban vagyok…Sajnos. Bár ez eddig se zavart szóval simán behúzhatnák neki itt a kocsmában történtekért és mit ne mondjak jól eső gondolat, még a tenyerem is viszketni kezd tőle. De nem hinném, hogy megtudnám lepni. Nem itt és nem most…Majd máskor kap a kis segdugasz valamit amit nem vág zsebre. Hamarosan megjelenik a Kapitány is. Nem egy rosszul kinéző alak, de valami nem hagy vele kapcsolatban nyugodni. Nem tudom mi az, de valahogy nem fogott meg. A beszéde pedig kissé lelombozó, főleg mert támadás alatt állunk és a végén még valaki képes és lelövi az égről a Huntresst ezzel teljesen feleslegessé teszi a munkámat amit bel öltem. Bár legalább nem egy hős komplexusos kapitányunk van és legalább elbújunk a ködben, bár ha rajtam állna mennénk is innen, nem tudunk mit csinálni úgy se és ha meg veszítünk akkor meg mi esélyünk lenne a győztesek ellen? Remélem Jul azért megmenekül nem lenne jó, ha ez lett volna vele az utolsó találkozásom. Mindegy a parancs szerint rendbe kéne hozni az álcát. Azt már rendbe hoztam, talán csak még nem frissítettem, hogy használható? Vagy elfelejtettem volna visszakapcsolni? Mindegy az úgy is csak egy kis munka aztán jöhetnek a fegyverek bár inkább a szenzorokat kéne élesen tartani. Ha nem szúrjuk ki, hogy mi jön felénk akkor már mindegy, hogy jók-e a fegyverek vagy sem. Mindegy gyorsba még megnézem a kis bagázst akit kaptunk. Velünk van Wardude, Cukorfalat, Drágaság, Rondaság, pár katona és egy…Takarító? Kissé zakkantnak néz ki ez a csáva a sok tisztító szerrel felszerelkezve. És Szent Kirn ki engedte fel ezt a fémszörnyet a Huntressre? Úgy megnézném azt a páncélt, na meg azt is aki benne van. Kissé elmosolyodok majd, észreveszem a színes hajú nőt is. Hát neki is érdekes elképzelései vannak a divatról. Mindegy első a hajó aztán a szórakozás, szóval gyorsba nézzük meg miért nem jelezte kapitányunknak az álca működését. Szóval elsőnek odalépek a Teravi paneljéhez és megnézem rajta, hogy most mégis mi van az álcával, ha azt írja nincs csatlakoztatva a rendszerhez akkor csak vissza megyek az álca szobájába és újra rendszerre kötöm. Ezután pedig megkérem az M.I.-t hogy futtasson le egy ellenőrzést az egész hajón, kimondottan figyeljen közben a szenzorokra, hajtóművekre és a fegyverekre (ez a fontossági sorrend) és ezt a hozzám legközelebb eső panelra küldje el. Amíg nem kapom meg a jelentést elindulok a hídra, de előtte még magamhoz veszem a szerelő készletem. Szemel akarom tartani a kapitányt, hogy ne tegyen semmi olyat ami a hajó épségét veszélyeztetné.

Mikor előjöttünk a ködből még a lélegzetem is elállt. Micsoda pusztítás, mennyi hajót tettek tönkre, hány ember lelte itt a halálát és hány hajó vált semmivé. Ez szörnyű. Remélem Jul még idejében eltudott menekülni az állomásról. A gondolat hatására, hogy Jul lehet nem élte túl eleresztek egy könnycseppet, amit gyorsan letörlök az arcomról. Talán ott van valahol a törmelékek közt. Kirn igaz hívei nem halnak meg olyan könnyen. Biztos ott van a törmelékek között! Biztos és csak arra vár, hogy megtalálja egy hajó. De túl nagy a roncs mező…És túl veszélyes. Kérlek Jul bocsáss meg. De nem kereshetlek meg. De imádkozom érted, a halhatatlan lelkedért és Kirnt kérem, hogy segítsen rajtad. Majd ezt a gondolatot hamar elnyomom magamban és a feladatra koncentrálok. Elindulok a kapitányhoz.

- Kapitány ez egy rossz ötlet. Ez csak egy fregatt. Egy ős öreg fregatt. Ebben a roncs mezőben nem sok esélyünk a támadókkal szemben. És főleg nem ismerjük az ellenfelet. És ha az ember csak magát ismeri a csaták felét elveszti. De persze a maga a kapitány én csak a gépész vagyok. – Itt tartok egy pár perc szünetet, hogy végig hallgassam a kapitány választ. – Értem. – Nyugtázom a válaszát . – Ó és szeretném a következő napra kivenni az egyik szabad napom vallási okok miatt. És ugyan így a szentély szobát is igénybe venném. – Meg se várom a kapitány válaszát sarkon fordulok és elindulok vissza a szobámba, hogy előkeresem az ima könyvem, megkeresem benne a fohászokat. Ritkán szoktam forgatni, de valahogy most úgy érzem szűkségem van egy támaszra ami nem a cigi, pia vagy drogok. Az egyetlen támasz ami még ilyen az az ima.