Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Feb 11, 2017 14:29:37 GMT 1
 A park egykoron standoknak, kocogó sportolóknak, randevűknak és szabadidős tevékenységeknek adott otthont, mára azonban teljesen benőtte a növényzet, és a közepén patak folyamatosan kiáradt. Ennek ellenére még mindig az egyik legnépszerűbb összekötő központ, sok árus megáll kereskedni itt, elsősorban túlélő felszerelést és gyógyszert kínálva. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Feb 19, 2017 20:15:37 GMT 1
A múlt kísértete
Nathaniel Black- Mocsok
A vándorlásod egészen a Központi sivatagba sodort, arra helyre, ahol minden elkezdődött. A helynek még az „illata“ is más, amíg meg nem szoktad, a levegő egyszerre marta a légutaid és okozott viszketést a bőrödön. Ez lenne az új élet szaga? Korábbi társaid adták a kezedbe azt a térképet, amit a Central Parkba sodort. Azt mondták, hogy elengednek, de ha tényleg tartják magukat a régi idők szépségeihez, akkor mindenki tudja, hogy nem ilyen egyszerű az új élet kezdete. Főleg ha az ember egy maffiától menekül. Az átjáróközpontként szolgáló park kifejezetten zsúfolt volt ma reggel. Több karaván állomásozott egymás mellé sorakozva, közvetlen mögöttük az árut óvó zsoldosok sátrai. Bal oldalt még néhány hullát is fel vélsz fedezni, amelyek hamarosan hamuvá égnek. Feltehetőleg fertőzöttek alkotják a nagy részét, de tuti, hogy néhány elkapott tolvaj is lángol. Ahogy beljebb haladsz, egyre több arcot látsz magad körül. Ismeretlenek, honnan is ismernéd őket? Kivéve egyet. Hogy került ez ide?  A fekete kabátos öreget Buckey néven becézték, és széles körben ismerték felétek. Benne volt a keze a fekete piacban. Jó rendesen. Ő biztosította a banda fegyver és lőszer ellátását, embereket szerzett, és embereket tüntetett el. Tőled vajon mit akar? Nem sok időd van ezen gondolkodni, hisz ő maga is kiszúrt téged. És egyenesen feléd tart! Még mielőtt tüzet nyitnál rá, a magasba emeli a kezét, jelezvén, hogy semmi ártó szándék nincs benne. Azért lehet, hogy jó lesz vigyázni vele, nagyon megkent egyéniség, akit csak a saját, önös érdekei érdeklik. - Á, Nat! Milyen meglepő, hogy itt... á hagyjuk a jópofizást... A távozása óta árnyékként követem. Gondolom már hallot rólam. Buckey vagyok. Lehúzta jobbjáról a bőrkesztyűjét, majd feléd nyújtotta. - A bandának szüksége van önre. Még egyszer utoljára. Kihúzott a zsebéből egy aranyozott papír darabot, valamint egy lakás kulcsait. - Ezt ajánlom cserébe. Egy lakást Nepal Cityben. De ne szaladjunk ilyen előre. Ha most megöl, és elviszi a jegyeket, és nélkülem jelenik meg a lakásban, akkor az egyik emberem golyót röpít a formás kis nyakába. Tehát nem éri meg a dolog. Viszont azt hiszem fenyegetőzések nélkül is meg tudunk állapodni. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Feb 25, 2017 14:47:14 GMT 1
- Hülye város, hülye zombik, hülye mérgező levegő!
Morogtam az orrom folyamatos vakarózás közben. Bár már kezdtem hozzászokni az itteni légkörhöz, még mindig rohadtul viszketett mindenem, így aki nem tudta mi bajom van, könnyen azt hihette, hogy túlzásba estem a napozást illetően. Mondjuk sokkal elviselhetőbb lett volna ha ugyan ez nem játszódik le a légutaimban is. Különbség csupán annyi volt, hogy belül már nem tudtam megvakarni így nem is fájt annyira. Szar dolog ha ember hosszú úton van. Főként ha 1. azt se tudja merre akar menni, 2. egy seregnyi éhes fertőzött mellett még a levegő is ellene fordul.
- Ha ezt előre tudom, inkább egy gázmaszkot fújok meg nem az élelmiszerkészlet egy részét...
Óvatosan ballagtam az épületek közt. Ha esetleg egy vagy két fertőzött szembe érkezett el is távolítottam a fejüket vagy ha nem vettek észre hátulról kaptam el őket a késemmel, vagy csak simán kitörtem a nyakukat. Bár ezt nem mindig mertem megkockáztatni. Oké, hogy van nálam fegyver, meg olyan könnyen törik a nyakuk mint egy ropi, de francba is, rohadt ijesztő egy dögök ezek és még harapnak is...
Mák, hogy csak párral találkoztam. Ha esetleg lett volna szerencsém megpillantani egy nagyobb hordát azonnal elfogott volna az erős késztetés arra, hogy a nyakamba szedjem a lábam és meg se álljak kb. soha többé. Személyes preferencia kérdése, hogy ki mit csinál ilyenkor. Van aki elbújik, van aki harcba száll velük. Szerintem mindkét esetben ugyan az a vég vár az illetőre. Lassú és fájdalmas halál. A menekülés viszont meglehetősen hasznos. Jó, szégyen, de hasznos.
Előkaptam a zsebemből a hanyagul összehajtogatott térképet, majd felváltva próbáltam kiigazodni rajta és figyelni nem e igyekszik felém valami, hogy feltépje a mellkasom és megegye a tüdőmet.
Miután az ujjammal követve haladási útvonalamat megállapítottam tartózkodási helyemet feltűnt, hogy van egy kékkel jelölt terület, csak egy köpésre innen. Le se szartam mi lehet az, a lényeg az, hogy emberlakta és nincs ott fertőzött, úgyhogy bele is húztam.
Jó volt ismét emberek közt lenni. Mondjuk az idegenekből álló tömegeket és a mogorva zsoldosokat kifejezetten ki nem állhattam, de még így is mellettük szól, hogy nem akarnak felzabálni.
Hmm... nem is volt annyira ismeretlen ez a tömeg. Legalábbis egy ismerős arcot sikerült fel... "Na neee... Már megint ez a patkány?"
- Á, Nat! Milyen meglepő, hogy itt... á hagyjuk a jópofizást... A távozása óta árnyékként követem. Gondolom már hallot rólam. Buckey vagyok.
- Buckey! - Reméltem tényleg ez a neve. - Minő öröm látni téged.
Jól tudtam hazudni, de most akaratlanul is kiérződött a szarkazmus a hangomból. Egészen biztos voltam bennem, hogy biza még van itt néhány hozzá tartozó gorilla is. Végig azon morfondíroztam, hogy biztos a megfújt cuccok miatt vannak itt, közben pedig undoromat és félelmemet álcázva kezet ráztam vele... A pokolba tudtam, hogy hülye ötlet "kölcsönvenni" egy-két holmit egy halom maffiózótól.
- A bandának szüksége van önre. Még egyszer utoljára.
- Figyelj bocs a cu... He? Izé... Figyelek.
Mikor a zsebébe nyúlt már ugrottam volna a legközelebbi fedezék irányába, de szerencsére pisztoly helyett csak egy darab papírt meg egy kulcsot húzott elő. Hatalmasat sóhajtottam megkönnyebbülésem jeléül majd tovább hallgattam.
- Ezt ajánlom cserébe. Egy lakást Nepal Cityben. De ne szaladjunk ilyen előre. Ha most megöl, és elviszi a jegyeket, és nélkülem jelenik meg a lakásban, akkor az egyik emberem golyót röpít a formás kis nyakába. Tehát nem éri meg a dolog. Viszont azt hiszem fenyegetőzések nélkül is meg tudunk állapodni.
Pedig amint felhozta a lakás témát tényleg az volt az első gondolatom, hogy golyót eresztek a fejébe és viszem a kulcsot meg a papírt, de ez elgondolás ellen két tény is szólt. Az első, hogy tuti nem blöfföl, a másik meg, ha én most itt fényes nappal elkezdek lövöldözni, szarrá lőnek.
- Hmm... Oké, halljam mi az ajánlat.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Feb 26, 2017 17:39:28 GMT 1
A múlt kísértete
Nathaniel Black- Mocsok
Buckey az egyik félreeső épület felé biccentett. Távolról úgy tűnt, hogy mindenütt be volt deszkázva, azonban amikor megközelítettétek, láthattad, hogy az egyik pinceablak deszkája felhajható volt. - Csak ön utám. A pince sokkal tágasabb volt, mint amilyennek kívülről tűnt. Odabent szebbnél szebb kések, pisztolyok, és karabélyok voltak felsorakoztatva egymás mellé. A szoba közepén egy asztal helyezkedett el, melyen egy rakat térkép volt szétterítve. Mindegyik a Központi sivatagot ábrázolta, kisebb-nagyobb méretben. És mindegyiken be volt valami karikázva. A víztisztító. - Tetszik mi? Már két évtizede ad tiszta vizet a Sivatag lakóinak, szinte teljesen önzetlenül. Milyen... megindító. Belenyúlt a bal belső zsebébe, és egy gyűrött papírt dobott eléd. Ha széthajtogatod, akkor láthatod a levél tartalmát is. "Zsoldosokat keresünk az Éden projekt sikeres végrehajtására. Busásan megfizetjük az érdeklődőket. Töltény, fegyver, Nepal Dollár. Amit csak akartok, amennyit csak akartok! Tegyük ismét élettel telivé a Központi sivatagot! Ha szeretnél meggazdagodni, akkor jelenj meg a víztisztítónál február harmadik péntekén, este tizenegy óra, tizenegy perckor." Amikor elolvastad, a férfi kivette a kezedből a levelet, és visszatette a helyére. - Aranyos, mi? Az Éden projekt... Egy katonai chip, ami a víztisztítókba helyezve háromszoros teljesítménnyel működik. Azt beszélik, hogy Nepal City is beszállt az üzletbe, és közös erővel akarják megszerezni azt. De tudod, hogy mi a legszebb az egészben? Te fogod megszerezni, és elhozni nekem. Ezután én átadom a kulcsokat, elkísérlek Nepal City-be, hogy ne lőjék szét a segged az emberim, és soha többé nem látjuk egymást. Szerintem korrekt. Hagyott neked egy válasznyi időt, de aztán rögtön folytatta. - A projekt itt kezd érdekes lenni. A chip egy nagyon régóta elesett óvóhelyen található, és... - a szájához emelte a tenyerét, majd egy köhögést színlelt. - És fogalmam sincs, hogy pontosan hol a büdös francban lehet. Viszont tudom, hogy ki tudja. Az öreg Bushwood, Nepal City-ben. Afféle gyűjtögető, kicsit kattant. Felpofozod, és biztos dalolni fog. Vagy, ha ez nem tetszik, akkor betörhetsz a víztisztítóba, és megkísérelheted ellopni az ottani főszámítógépből a térkép helyét. Nem ismerem a módszereidet, nem tudom melyik úton végzel gyorsabban. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Mar 4, 2017 21:50:19 GMT 1
- Csak ön után.
Egy pillanatra megtorpantam a bejárat előtt, hogy mérlegeljem a helyzetet. Egy sötét pincébe igyekeztem ahol még csak azt sem tudtam, hogy mi van, és egy maffiózó akinek a bandáját, nincs ezen mit szépíteni megloptam, azt akarja, hogy menjek előre a lehetségesen fertőzöttekkel, kigyúrt fogdmegekkel vagy esetleg mérgezett medvecsapdákkal teli pincébe. Bármilyen szemszögből is néztem ezt az egészet, rohadtul nem akartam előre menni. Az még hagyján, hogy ha valami előugrik a sötétből az biza engem fog kiszemelni, de tekintettel arra, hogy egy pincéről van szó, az egyetlen menekülési útvonalam is elzárja a mögöttem jövő ember. Más lehetőségem meg nem volt. Vagy én megyek le először, vagy pofán lőnek, úgyhogy rettentően savanyú ábrázattal és egyik kezem késem markolatán tartva elindultam lefelé. Legbelül tudtam, hogy ha bármi olyan vár rám ami az életemre szándékozik törni, aligha a kés lesz az ami meg fog menteni, mindenesetre nyújtott számomra némi hamis biztonságérzetet.
Mikor a lámpák bekapcsolódtak belém fagyott a vér, ugyanis az első dolog ami a szemem ügyébe került az egy polcnyi kés volt, ebből pedig rögtön arra asszociáltam, hogy egy kicseszett kínzókamrába kerültem, de miután feltűnt a rengeteg kisebb-nagyobb karabély és robbanószer, többé kevésbé helyre állt a lelki békém. Legalábbis volt már szerencsém végignézni, hogy a bandában, hogyan is megy az ilyesmi és még nem láttam olyat, hogy valakit egy rakétavetővel kínoztak volna halálra.
Buckey egy asztalhoz terelt amin egy hatalmas térkép volt ábrázolva. Meglehetősen hasonlított arra amit tőlük kaptam, így nem kellett sok arra, hogy rájöjjek, ez a központi sivatag térképe. Kár... Pedig reméltem, hogy elszabadulhatok erről az átkozott helyről.
- Tetszik mi? Már két évtizede ad tiszta vizet a Sivatag lakóinak, szinte teljesen önzetlenül. Milyen... megindító.
Ekkora egy férget... Bár az igazat megvallva kb. pont ugyan úgy leszarom mint ő... Mondjuk ha ebből pénzt is lehetne csinálni, pár hónap alatt meggazdagodnék.
Éppen elképzeltem ahogy egy köteg pénzbe fújom az orrom miközben egy hatalmas kádban ülök egy-egy meztelen nővel mindkét oldalamon, mikor egy csattanás felrázott ezen állapotból. Az asztalon egy levél hevert. Nyilván Buckey vágta rá amíg én... elkalandoztam.
"Zsoldosokat keresünk az Éden projekt sikeres végrehajtására. Busásan megfizetjük az érdeklődőket. Töltény, fegyver, Nepal Dollár. Amit csak akartok, amennyit csak akartok! Tegyük ismét élettel telivé a Központi sivatagot!
Ha szeretnél meggazdagodni, akkor jelenj meg a víztisztítónál február harmadik péntekén, este tizenegy óra, tizenegy perckor."
Ha most egy rajzfilmben lettem volna a pupilláim két kicseszett dollárjellé alakultak volna, mindenesetre így is tisztán kivehető volt, hogy megfogott az ajánlat. Le se szartam a víztisztítót, a pénz kellett.
- Aranyos, mi? Az Éden projekt... Egy katonai chip, ami a víztisztítókba helyezve háromszoros teljesítménnyel működik. Azt beszélik, hogy Nepal City is beszállt az üzletbe, és közös erővel akarják megszerezni azt. De tudod, hogy mi a legszebb az egészben? Te fogod megszerezni, és elhozni nekem. Ezután én átadom a kulcsokat, elkísérlek Nepal City-be, hogy ne lőjék szét a segged az emberim, és soha többé nem látjuk egymást. Szerintem korrekt.
- Őőőő...
- A projekt itt kezd érdekes lenni. A chip egy nagyon régóta elesett óvóhelyen található, és...
Bassza meg már nem indul jól...
A szájához emelte tenyerét, majd köhögést színlelt.
- És fogalmam sincs, hogy pontosan hol a büdös francban lehet. Viszont tudom, hogy ki tudja. Az öreg Bushwood, Nepal City-ben. Afféle gyűjtögető, kicsit kattant. Felpofozod, és biztos dalolni fog. Vagy, ha ez nem tetszik, akkor betörhetsz a víztisztítóba, és megkísérelheted ellopni az ottani főszámítógépből a térkép helyét. Nem ismerem a módszereidet, nem tudom melyik úton végzel gyorsabban.
A csábító ajánlat egyre jelentősebben vesztette el a vonzerejét viszont amit felmerült bennem az, hogy ha nem végzek a feladattal, a fertőzöttek elé vetnek, azonnal fellángolt bennem a lelkesedés... Vagy legalábbis a túlélési ösztön.
- Ömm... Elsősorban: Biztos, hogy engem egyedül kell elküldeni egy olyan küldetésre amire egy rohadt sereget toboroznak? Másodszor: Miért pont én? Harmadszor: Azokból ott - mutatok a kések felé - elviszek párat és áll az alku.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Mar 10, 2017 7:23:58 GMT 1
A múlt kísértete
Nathaniel Black- Mocsok
A megbízód elvigyorodott a kérdésedre. - Hát persze, hogy neked kell menned. És, hogy miért pont neked? Nagyon egyszerű, szó nélkül leléptél tőlünk. Az utolsó melónak illik megadni a tiszteletet. Oh, és sajnálatos módon egyedül kell végigcsinálnod. Ha ott szövetkezel valakivel, nem bánom, de jelenleg még nincs sok emberünk a központi sivatagban, így nem szeretnék egynél több hullát. - Fél perc szünet. - Bocs. Látszott az arckifejezéséből, hogy nem érdekelte az, hogy nem tetszik az általa adott válasz. Amikor elkezded pakolgatni a közelharci fegyvereket, kissé meglepődik. Nem ehhez van szokva, általában mindenki a lőfegyverekre pályázik. Megvonta a vállát, és ennyit mondott. - Légy a vendégem. Az egyik fiókos szekrényhez lépett, és kivett belőle egy nagyobb térképet, egy üszőnyi töltényt és kétszáz Nepal Dollárt. Ezeket odatette eléd. - Afféle előleg a munkádért cserébe. És rögtön kapsz mellé mégegyet. Jelenleg nagy a mozgolódás a belvárosban, a szokásosnál is több fertőzött kóricál a vidámpark környékén, és a Skulltop is mozgolódni kezdett. Javaslom, hogy semmiképp se egyedül vágj neki az útnak. Rengeteg karaván keres maga mellé zsoldost, aki elkíséri őt Nepal City-be, és baromi gyorsan találnak is. Kivéve Varjúszemű Hektort. Ekkor tartott egy rövid hatásszünetet, belekortyolt az asztalon gőzölgő teájába, majd folytatta. - Abból az isteni sugallatból kiindulva, hogy tudtam, elvállalod a melót, elintéztem neked ezt is. Természetesen mellékelt hozzá egy gúnyos vigyorral járó tekintet, és egy "nem érdekel mit gondolsz" arckifejezést. Finom célzásként kinyitotta a pince bejáratát, jelezvén, hogy ha nincs több kérdésed, akkor akár távozhatsz is. ***
Varjúszemű karavánja elveszett a többi között. Fogalmad sem volt, hogy mit keressél, amíg meg nem láttad a varjút a ponyván. Ekkor azonban több furcsaság szembetűnik, többek között az, hogy a szekérbe nem egy ló, vagy valamilyen szokványos igásállat van fogva, hanem egy szarvas. A szekér másik felére egy Skulltop, és egy Rabszolga-Kereskedő logó van festve. Buckey biztosított afelől, hogy ezek miatt nem kell aggódnod, csak annyit jelentett, hogy Hektornak szerződése van velük, és nem lövik le, ha a területén tartózkodik. Rajtad kívül már volt ott egy másik zsoldos is, ami várható volt. Úgy tűnt, hogy csak rád várnak. Amikor odalépsz hozzájuk, rögtön felismer. - Na végre megkerült a második zsoldosom is! - felelte megjátszott örömmel - Már azt hittem, hogy ma nem indulhatok el! Ugye készen állsz - az aggodalmat is színlelte, látszott rajta, hogy nem fogad el nemleges választ. Összecsapta a tenyerét maga előtt. - Remek, épp eleget időztünk. ***
Az út csendes volt, Hektor az indulás óta nem szólt egy szót sem, a zsoldos pedig még csak arra sem méltatott, hogy üdvözöljön. Kérdéses volt, hogy tud-e egyáltalán beszélni. Már fél órája úton voltatok, amikor észrevetted a viharfelhőket az égen. Ez nem jelent jót, kitudja, hogy milyen állagú víz csöpög az égről.
De nem ez volt az egyetlen problémád. A karavánt húzó szarvas már egy ideje nyugtalankodott, és hamarosan te is láttad, hogy miért. A másik zsoldos nemes egyszerűséggel fegyvert rántott, és a Varjúszeműre szegezte. Biccentett, hogy kezdje el lepakolni az árut, valamit egy hasonló biccentéssel utasított arra, hogy dobd el a fegyvered.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Mar 25, 2017 14:42:41 GMT 1
- Hát persze, hogy neked kell menned. És, hogy miért pont neked? Nagyon egyszerű, szó nélkül leléptél tőlünk. Az utolsó melónak illik megadni a tiszteletet. Oh, és sajnálatos módon egyedül kell végigcsinálnod. Ha ott szövetkezel valakivel, nem bánom, de jelenleg még nincs sok emberünk a központi sivatagban, így nem szeretnék egynél több hullát. - Fél perc szünet. - Bocs.
Ennek hallatára kedvem lett volna pofán lőni, majd a nyakamba venni a lábam és meg sem állni úgy kb. soha többé, de az ezekkel eltöltött rövid idő megtanított arra, hogy tudjam: Úgyis megtalálnak.
Általában én kaptam az üldöző szerepét, és sikerült az áldozataim annyira kiismerni, hogy tudjam, rohadtul nem akarok a helyükben lenni. Az egyiket poénból a fertőzöttek közé löktem. Eleinte vicces volt, de látni ahogy azok a szörnyek szétmarcangolják egy embertársad... Nos... igazából az is vicces volt. Elbaszott világot egy élünk és kell némi szórakozás, mindenesetre már attól a gondolattól is megfagy az vér az ereimben, hogy ugyan erre a sorsra juthatok.
Ennek "örömére" igyekeztem kihozni a legjobbat ebből a sok szarból, így amint elhangzott a:
- Légy a vendégem.
több, se kellett nekem és nem csak a közelharci, de a lőfegyverekre is rátettem enyves kis kezeim. Elsősorban persze az alapokat cseréltem le jobbakra mindkét esetben. Aztán felkaptam egy pisztolytáskát, benne két 9mm-is pisztollyal, majd 10 dobótőrt, + két kést és egy rugós bicskát. Az utóbbiaknak alapjáraton nem volt túl sok haszna, sem egy horda sem egy nagyobb csapat fosztogató ellen, de taktikai szempontból még jól jöhet. Ha az ember ismer néhány trükköt, könnyedén elérheti, hogy egy magabiztos ellenfél összes önbizalmát a porba tiporja. Csak egy kis zsonglőrködés, fenyegetéssel kombinálva és kész is csoda.
Ha Buckeynak esetleg kedve támadna megszólni, hogy nem csak a közelharci halálosztókból válogattam, csak megvonom a vállam és széles vigyorral ennyit mondok:
- Mindent a küldetés sikeréért.
Majd a biztonság kedvéért még egy kézigránátot is zsebre vágok. Ha már egyszer meghívtak...
***
A küldetés jól indult. Már ha az jónak számít, hogy nem voltam képes megtalálni a karavánt amihez csatlakoznom kellett volna. Mintha egy kibaszott tűt keresnék egy szénakazalban. Negyed órán át jártam a szekerek közül míg a végén megtaláltam azt amelyikre egy átkozott varjút pingáltak, és... "Az ott egy szarvas?"
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a karaván vezetője is észlelje, hogy jó helyen vagyok és a késésemhez illő módon üdvözölt is.
- Na végre megkerült a második zsoldosom is! - felelte megjátszott örömmel - Már azt hittem, hogy ma nem indulhatok el! Ugye készen állsz - az aggodalmat is színlelte, látszott rajta, hogy nem fogad el nemleges választ. Összecsapta a tenyerét maga előtt. - Remek, épp eleget időztünk.
Inkább meg se szólaltam. Minél előbb túl akartam esni ezen, hogy aztán az új házamban tervezgethessem a jövőmet. Felpattantam az egyik szekérre és kényelembe helyezkedtem. Még hogy én gyalogoljak... Hol már?
Az út olyannyira nyugodt és még inkább unalmas volt, hogy komolyan fontolóra vettem egy szundi lehetőségét. Hektor meg se szólalt a másik zsoldos pedig szerencsére követte példáját. Nem szerepelt a szándékaim közt, egy hosszas vagy akár rövidebb társalgás, így nekem ez tökéletesen megfelelt. Bár az unalom sose tesz jót. Végső elkeseredésemben az eget bámultam és nem örültem túlzottan mikor a természetes kék, baljós szürkére váltott. A biztonság kedvéért levettem a napszemüvegem, de csak egy árnyalattal lett világosabb a viharfelhő.
Semmi jót nem reméltem ezzel kapcsolatban. Ha már a levegő is mar, nem akartam tudni a víz mit csinálhat.
Igazából ezen sem volt sok időm gondolkodni, ugyanis zsoldostársam fegyvert rántott a karaván vezetőjére és az áru lepakolására szólította fel. Engem pedig arra, hogy tegyem le a fegyvert... "Na még mit nem?!" Mivel puskája csövét Varjúszeműre szegezte, én a fegyver "letétele" közben könnyedén előránthattam egyik pisztolyom és rá szegezhettem és hasonló biccentéssel jeleztem, hogy jobb ha felhagy a rablási kísérlettel... Meg a gyanús mozgással is, mert nem voltam túl messze ahhoz, hogy pofán lőjem a rohadékot, ha a helyzet úgy kívánja.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 14, 2017 12:15:26 GMT 1
A zsoldostársad látszólag nem érezte fenyegetve magát miattad. A szabad kezével a gázmaszkjához nyúlt, s eltávolította azt. A maszk alatt lévő arc egyértelműen egy vemheshez tartozott. Nem nagyon ismered ezek átalakulási folyamatát, de a harapásnyom még egyértelműen friss, így a vemhesléte sem lehet pár napnál öregebb. - Ha a Varjúszemű meghal, akkor senki sem fog kifizetni haver. Persze, elvihetsz néhány dolgot magaddal, de mire visszajönnél a többiért, azoknak se híre, se hamva nem lenne. Főleg most, hogy kezd esősre fordulni az idő. Rámlőhetsz, de abban az esetben a varjúszemű is meghal, te pedig szegény maradsz. Próbált gonoszan mosolyogni, de az arcán lévő ráncok nem engedték, elég durván összehúzódott a bőre. Azáltal, hogy próbált vigyort erőltetni az arcára, a bőre több helyen felszakadt és zöldes -feketés vér kezdett belőle folyni. - Nem nyújtom a legszebb látványt igaz? A gyerekeim Nepal City-ben arra várnak, hogy a szüleik végre hazatérjen. Mary már... már meghalt, belőlem pedig ez lett. Egy mocskos vemhes. A gyermekeim pedig egyedül elvesznének abban a nyavalyás városban. Napok óta azon agyalok, hogy hogy jussak be... Visszamennék, de azok a rohadékok szarrálőnek, ha átkontrolálják a karavánt, és kiderül, hogy mi történt velem. Ha viszont egy halálos sebet ejtek a vezetőn, és pánikot színlelek, akkor nem lesz idejük arra, hogy velem foglalkozzanak. Aztán... kihozom a gyerekeimet, a pénzemet és a fegyveriemet, a Varjúszemű árui segítségével pedig veszünk egy biztonságos házat a Pokolban. Nem sokat ajánlhatok neked, de segíthetek bejutni a lakására, és megszerezni a pénzét. Aztán... ha biztonságban eljuttattam a gyerekeket a Pokolba, akkor a szolgálatodba állhatok. Több évig dolgoztam zsoldosként. A férfi hangja kétségbeesett volt, látszott rajta, hogy nem akart téged beavatni a dolgokba, csak és kizárólag azért tette, mert a fegyvered vége arra kényszerítette, hogy beszéljen. Természetesen a Varjúszemű sem volt rest. - Ne hallgass erre a rohadékra, lődd már le! A tervében több HA van, mint egy Joker képregényben. Mi történik, ha lebukik, mi történik, ha átver? Gondolkozz már, én is kitudlak fizetni és még csak nem is kell kockáztatnod, csak húzd meg azt nyavalyás ravaszt és essünk túl rajta, még mielőtt elkezd esni az eső. (A következő mesélői után hivatalosan is elered.) |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Apr 14, 2017 12:39:03 GMT 1
Sajnálatos módon patthelyzet alakult ki. Vagy a karavánvezető, vagy a zsoldostársam. Jobban belegondolva elég egyszerű döntés volt, tekintettel arra, hogy azért vagyok fizetve, hogy megvédjem ezt a szerencsétlent és az áruját.
Mikor a zsoldos megszabadult a gázmaszkjától egyre erősebb késztetést éreztem arra, hogy pofán lőjem. Szerencsére csak vemhes volt, de az ilyen torzszülöttek sem állnak közelebb a szívemhez mint a fertőzöttek.
- Ha a Varjúszemű meghal, akkor senki sem fog kifizetni haver. Persze, elvihetsz néhány dolgot magaddal, de mire visszajönnél a többiért, azoknak se híre, se hamva nem lenne. Főleg most, hogy kezd esősre fordulni az idő. Rámlőhetsz, de abban az esetben a varjúszemű is meghal, te pedig szegény maradsz.
Röhögni támadt kedvem, de nem hagyhattam, hogy a pisztoly megremegjen a kezemben.
- Ja... Szegény... Mintha olyan jól fizetne az öreg...
A vemhes próbált a képére erőltetni valami mosoly szerűséget. Nem tudom mi volt a kívánt hatás, de ha az, hogy felforduljon a gyomrom akkor kétszeres sikert is elkönyvelhetett magának. A reggelit már rég megemésztettem, így szerencsére nem volt már mit kihánynom. Bár láttam már rondábbat, fertőzöttek formájában, de azok nem tűntek ennyire... emberinek.
- Nem nyújtom a legszebb látványt igaz? A gyerekeim Nepal City-ben arra várnak, hogy a szüleik végre hazatérjen. Mary már... már meghalt, belőlem pedig ez lett. Egy mocskos vemhes. A gyermekeim pedig egyedül...
Bumm!
A vemhes holtan esett össze egy lyukkal a fejében.
Ismertem a sztorit. A kölykök nélküle elpatkolnak, viszont nem jut be a városba ilyen pofával. Persze. Én meg segítsek neki megtalálni a szivárványt fingó unikornist amivel berepülhet a városba felkaphatja a gyerekeit és elrepülhetnek a cukor szigetre. Nem szeretem ha hülyének néznek. Oké, lehet lesz egy-két álmatlan éjszakám emiatt, de ha minden ilyen sztorinál a lelkiismeretemre hallgatnék a józan ész helyett már rég zombikaja lennék.
Odafutottam a hullához és a biztonság kedvéért még egyszer fejbe lőttem. Fő a biztonság. Áttúrtam a ruháit értékes holmik után kutatva, majd felkaptam a fegyverét és Hektor felé fordultam.
- Csapj a lovak... izé... szarvasok közé öreg. Nem szeretnék megázni.
Azzal felugrottam a szekérre az öreg mellé.
- Egészen pontosan mit is szállítunk?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 19, 2017 17:15:32 GMT 1
A lövés váratlanul érte a férfit, így az ő fegyvere nem sült el. Még hörgött egy kicsit, de szinte azonnal meghalt. A Varjúszemű jó szokásához híven összecsapta a tenyerét a levegőben, aztán gratulált neked. - Na végre! Már éppen ideje volt, így is baromi sokat álltunk. Azonban továbbra sem indult tovább, lepattant a karavánról és elemelte a halott vemhes pénztárcáját. Harminc nepál dollárt talált benne, ezt rögtön zsebre is vágta, majd felemelte a férfi fegyverét. Egy Colt 1911-es, melybe a Chuck név volt gravírozva. Gondosan karbantartott példány, mely szinte biztos, hogy egy rakat zombival végzett. A tár tele volt, és biztos, hogy a fegyver is sokat ért, a kereskedő azonban nem tartott rá igényt. Nemes egyszerűséggel a kezedbe nyomta. - Légy a vendégem! A szekér ajtajához sietett, és kivette belőle a védőponyvát, valamint két öltözetet (afféle esőkabátot), ami megvéd majd benneteket az esőtől. Kivett továbbá egy shotgunt is. - Csak a biztonság kedvéért. Majd lepakolta a cuccokat. - Addig fogunk haladni, amíg az időjárás engedi. Ezt követően felállítjuk a ponyvát Marvin felett, szegény állat bundája nem ki nem állhatja a savat. Azzal ismét felpattant a helyére, és valami dalt kezdett fütyörészni. Hozzád továbbra sem szólt, viszont amint ráunt a füttyögésre, bekapcsolta a rádiót és a Nepal City frekvenciájára csavarta. Aztán elölről kezdte az egész fütyürészését, épp az adott dal ritmusára. ***A vihar éjszaka ért utól titeket. Párszáz méterre lehettetek a Pokol nevű vemhes várostól, amikor Varjúszemű megálljt parancsolt. Egy karót ütött le a földbe, amihez kikötötte a szarvasát, aztán hozzálátott a ponyva felállításához. - Ha szeretnél egy kis plussz zsét, akkor segíts. Csatold fel az oldalsó ponyvákat a szerkezetre, és zárdd kulcsra a lakókocsit. Ő közben székeket állított fel a rögtönzött viskón belülre, behozta a hordozható rádióját, hátha lesz vétel a vihar során, valamint egy rakat konzerv ételt, és két kulacs vizet. Épp töltött volna neked, amikor egy női kiáltásra lettetek figyelmesek. A kereskedő épp indult volna megnézni, amikor eleredt az eső. Látszott rajta, hogy érdekli a dolog, így előre vetíthetted a nem túl távoli jövődet, mely szerint védőkabátban fogsz gyalogolni... Addig nem is hozta szóba a dolgot, amíg mégtöbb kiáltás, és egy ló nyüszítése sem hallatszott a közelből. Fegyvert ragadt, és biccentett, hogy te is tegyél így. - Valaki épp most veszített el egy rakat árut. Smucig mosoly ült az arcára, és azzal kilépett az esőbe. Mivel a védelmére esküdtél, így akármilyen öngyilkos küldetésnek hangzott, kénytelen voltál követni. A hangok forrását hamarosan meg is találtátok. A helyszínen egy karóra kötözött hulla volt, melyről folyamatosan lemaródott a maradék bőr is. Rengeteg lábnyom, melyek közül egy csordányi egy fix irányba mutat, három egy eresz alá, majd a távolba. Varjúszemű a zseblámpájával kutatja végig a vidéket, majd három -feltehetőleg elejtett fegyverre bukkan. Halkan hümmögött egyet, majd követte szemével követte a lábnyomokat. Egy felborult, ponyvával fedett szekeret pillantott meg a távolban. Biccentett, és így szólt. - Nézze meg, hogy abban mi van...
Fegyvert ragadva követett. A következő hozzászólást ide: Pokol(Olvasd el a Leenek írt mesélőit is) |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 18, 2017 21:01:58 GMT 1
| "Élet" |
Tina - @anko
Menekülés, és rejtőzködés. Ebből álltak a mindennapjaid. A láncokkal átkötött koponya nem hagyott békét a lelkednek. Rengeteg karaván oldalán láttad, és hiába voltál tisztában azzal, hogy ez csak azt jelképezte, hogy biztonságban áthaladhatnak a területeiken, mégis nyugtalanított...
És ez csak a kezdet volt, a Gazdád még a túlvilágról sem hagyott nyugtot neked. Mindig, mikor álomra hajtottad volna a fejed, Shell egyik változatos kínzását élted át rújta. Nyúzás, vágás, korbács, harapdálás. Rettegve feküdtél le, és verejtékezett arccal ébredtél.
És idővel csak rosszabb lett. A pletykák úgy terjedtek, akár olajon a láng. Hallottad, hogy az Enigmát a Központi Sivatag felett uralkodó Skulltop gang magába olvasztotta. Az emlegetett banda állítólag felégette az Enigma eddigi vezetőit, a rabszolgákat magának tulajdonította. A banda tagjainak egyik fele halott volt, a másik fele pedig úgy tűnik, hogy egy sokkal hatalmasabb csoport alatt szolgált.
Ez neked viszont csak rosszat jelentett. Tágult a kör, hisz az egykori Főnök állatkáját mindenki ismerte, ha csak látásból is. Az ilyen perverz állatok, mint az Enigma tagjai, pedig előszeretettel beszélnek róluk. Az "élet", amit a sorstól kaptál egyáltalán nem volt fenékig telfej. Többször előfordult, hogy éhgyomorral, száraz torokkal hajtottad álomra a fejed a kemény talajon. Zombik kergettek, pontosabban te kergetted őket baltával...
És... Csodával határos módon idáig túlélted. Amikor azt hitted, hogy a szerencse neked fog kedvezni, azt vetted észre, hogy az esőfelhőkből maró folyadék hullik alá. Az ostor erejéhez képest laza hátbaveregetéseknek hatnak, legalábbis az első cseppek. Aztán egyre kellemetlenebbé válik, míg végül fájdalmassá. Futásra kényszerít. Először átkozod a sorsod, de aztán meglátod, hogy célba értél. Karavának sokasága ácsorgott biztonságos sátrak alatt, ezer és ezer munkalehetőséget kínálva számodra. A víz karavánjai zsoldosokat toboroztak, egy Shemlock nevű férfi önkéntest keres, aki eljuttat egy gyógyszercsomagot Nepal City-be, illetve egy három fős delegáció Horizont Cityből olyan embert keres, aki bizonyos szinten konyít a gyógyítás művészetéhez. Úgy néz ki, hogy itt, a pokol központjában kezdődik az igazi Élet. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 6, 2017 10:19:37 GMT 1
|
Vacsora a telihold fényében |
Raven - Raven
/Figyelem: Ez a mesélői rendkívül bizar, durva, és csak saját felelősségre ajánlott az elolvasása/ Edgar a tegnapi savaseső óta furcsán viselkedik. A szokásosnál is távolságtartóbb volt, és amikor odaszökellt az ételhez, akkor is csak az áldozat bal szemgolyóját vitte el. Érdekesen mutatott a szájában, volt benne valami... valmi művészi. Sok rajzod ábrázolja az állatot, mégha az tiltakozik is ellene. - Rajzolj, ne rajzolj, rajzolj, ne rajzolj... Ismételgette a szavaid. Mondta ezt most is, miközben összenyomta a csőrével a szemgolyót. Fejét az égnek tartva nyelte le a nedves vacsorát. Hiába volt nagytestű, a csőre alakjából adódóan egyben nem tudta legurítani az egészet. Egy nagyobb mennyiség mindig végigcsurgott az arcán. Ilyenkor általában odaszökellt hozzád, és a csőrét a ruhádnak törölve hozzádbújt. Most azonban ez elmaradt. Egy romos panel harmadik emeletén leltetek menedéket az eső elől. A hely egész jó állapotban volt. Az ajtók még úgy, ahogy zárhatóak voltak, és tegnap estig még az ablaküvegek is a helyükön voltak. Csakhát... Edgar bizony makacs hollócska, addig tiltakozott a bemenetel ellen, amíg hajlandó nem voltál arra, hogy betörd az ablaküvegeket. A házi madárkád az ablakon bámult kifelé, miközben te épp az áldozatod szívéből falatoztál. Csak akkor fordult vissza, és nézett a szemedbe, amikor a vöröslő vér végigkúszott az arcodon, le a nyakadon, és pirosas színt nem adott hófehér hajadnak. - Szép... Szép... Rajzol rajzol...Én...téged.. Az öledbe repült, és lecsípte a hajadba ragadt húscafatot. Szokás szerint egészben lenyelte. - Menni... menni.. tovább. Érdes, ijesztő hangja nyugtalanságot sugárzott. A veled töltött idő alatt valami okosságot "csicsereg" állandóan. Az állatok ösztönei pedig általában nem hazudnak, múltkor is megmentette a bőrödet attól a fertőzött hordától. Mikor készen álltál az indulásra, kirepült az épületből, és mutatta az utat. Úgy repült a romok között, hogy elkerüld a Central Park nyüzsgő karavánjait. Futólépésben haladtál utána, nem kímélt a tempót illetően. - Raven, Raven... Hallottad a "hangját" az égen. Nem gondoltad volna, hogy egy felfelé vetett pillantás sodor majd bajba. Ütközben sikerül nekirohannod valaminek, vagy valakinek, és jó istenesen lefejelni. Gyakorlatilag azon nyomban elestél, és mire kitisztült körülötted a kép, három alakot láttál magad körül.    A kopasz férfi egy baseball ütőt, a hosszúhajú pedig egy kést szorongatott. A lánynál egy pisztoly volt, amit sikeresen elejtett, amikor telibe fejelted. A háttérben egy hordóban égett a tűz, hálózsákok és kabátok voltak elszórva. Akárkik is ezek az emberek, valószínűleg várnak valakire, vagy valamire. A kopasz szólalt meg először. Minden szó után szívó hangot hallatott, valószínűleg lenyelte a szájában felgyülemlő nyálat. De vajon mitől van neki ennyi? Netán...tőled?
- A kicsi csöpség úgy nézem, hogy nem lát a szemétől... Fel is kell ám nézni drága, vagy könnyedén... megjárhatod.
Hófehér tenyerén végighúzta a kés pengéjét, és egyenesen eléd csurgatta a kifelé csöpögő vért.
- Tudod, hogy mit csinálunk azokkal, akik nem látnak a szemüktől?
Végighúzta a szeme előtt a kést.
- Hát kivájjuk a szemeit, úgysincs rá szüksége... Igaz barátaim?
A hangja lassú, nyugodt, és kimért volt. Egyedül ő közelített feléd, a másik kettő látszólag élvezte a műsort. A szőke hölgy csak akkor állította le, amikor a társa megragadta a hajadat.
- Várj, Archie... Nézd ezt az arcot. - Végigsimított rajta - És ezt a hajat... -Ezen is - Gyönyörűséges, puha, és -megnyalta a szája szélét- finom... Emberi vér tapad rá. Csak is ő lehet...
Hirtelen teljes erőből, ököllel pofoncsapta a csatlósát.
- Ezt a gyermek a Gróf küldötte, te ostoba.
A hosszúhajú férfi leteperte a földre, a nő pedig a torkára lépett a magassarkújával. A lábbeli olyan hegyes volt, hogy ha mélyebbre nyomja, akkor képes lenne felszakítani a férfi bőrét is.
- Aggódtam fenség, hogy sosem érsz ide... A Lordunk hadüzenete a Skulltopnak...rendkívül veszélyeses lehetett az utadra nézve.
Eközben megforgatta a lábát a férfi nyakában, és mélyebbre nyomta a tűsarkút. Az felszakította a férfi nyakát, a vér pedig fröcsögni kezdett belőle.
- Éhes vagy, úrnőm? Ha igen, kérlek ne szégyenld magad. Egyél, hogy aztán elvezethess minket az Ígéret Földjére...
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 6, 2017 19:42:49 GMT 1
Tegnap a savas eső majdnem elkapott minket, ép hogy csak sikerült fedezékbe húzódnunk, de Edgar az óta is furcsán viselkedik. Mintha nem akarna közelemben lenni. Enni sem evet annyit, mint szokott a halott öregembernek is csak az egyik szemét vitte el. Szerettem volna ezt lerajzolni magamnak, ahogy eddig is sokszor tettem. Elővettem a naplót a táskából és kinyitottam átpörgettem a lapokat. Egész régi képek is voltak róla. Azok még nem is sikerültek olyan jól. Mi tagadás a gyilkolás mellet ebben fejlődtem a legtöbbet az elmúlt pár évben.
Elővettem egy ceruzát és halottam a kísérteties hangot –Rajzolj, ne rajzolj, rajzolj, ne rajzolj…
-Elhallgass nem te döntőd el. Morogtam, aztán nekiálltam egy újabb mesterműnek.
Láttam, ahogy lenyeli a falatot közben természetesen csupa maszat lett, ahogy mindig, de most nem jött oda, hogy a kabátba vagy a ruhámba törölje a csőrét, ahogy szokta. Lehet, hogy aggódnom kéne miatta?
A szél befújt a kitört ablakokon keresztül. Megborzolta a hajamat és megmozdította papírt a kezem alatt. Az ablakokat kénytelen voltam kitörni tegnap, hogy Edgar bejöjjön, de a hej különben nem volt olyan lepusztult. A tető egyben volt az eső nem eset be és még az ajtót is be tudtuk zárni valahogy, szóval nincs okom panaszra.
Sóhajtottam nem fog most összejönni ez a rajz. Beleharaptam a szívbe, ami eddig mellettem feküdt. A vér már kihűlt sajnos, éreztem, ahogy végig folyik az arcomon, és ahogy végig folyt a nyakamon is beleragadt a hajamba. Nem zavart voltak már benne rosszabb dolgok is persze később megbarnul és ősze ragad majd akkor nehéz lesz belőle kiszedni. De evés közben kár lenne ilyesmivel foglalkozni.
-Szép… Szép… Rajzol, rajzol… Én… Téged…- halottam a szinte teljesen emberi furcsa hangot.
Majd berepült az ölembe és kicsipegette a lecsúszót húscafatokat a hajamból. Finoman, mint mindig. Majd egybe lenyelte én közben csak kacagtam.
Mikor végzet a falattal újra megszólalt- Menni… Menni… Tovább.
Már megtanultam, hogy nem érdemes ellentmondani neki. Az ő ösztönei sokkal jobbak, mint az enyémek és már nem egyszer mentették meg az életemet. Úgyhogy elraktam a könyvet megtöröltem a számat a kabátom ujjával és elindultunk.
A levegőben mutatta az utat. A tempó inkább neki kedvezett, mint nekem a rövid lábaimmal elégé bele kelet húznom, hogy tartani tudjam a tempót. De legalább menet közben elkerültük a karavánokkal zsúfolt piacot. A túl sok ember általában mindkettőnket megijeszt és az ilyen helyeken nem ritkák a rabszolga kereskedők sem.
-Raven, Raven.- Hallottam fentről a nevem. Felpillantottam rá és ebben a pillanatban neki is szaladtam valaminek. Mind a ketten a földre kerültünk, de minden igyekezet ellenére a másik alak gyorsabban állt fel. Na, igen egy 130 centis pallos látványos és hasznos, de nem éppen pehely suju.
Amikor felnéztem azt is láttam, hogy minek mentem neki egy furcsa, nő volt és sajnos nem egyedül ácsorgott itt. Két férfi volt vele az egyik kopasz volt a másik meg hosszú sötét hajat viselt, de mindegyikük bőre legalább olyan fehér volt, mint az enyém. Még nem igazán találkoztam olyan emberekkel, akiknek a bőre olyan fehér volt, mint az enyém. A bátyám mintha azt mondta volna, hogy valami betegség miatt van vagy valami ilyesmi.
Ha már ilyen nehezen sikerült felkelnem közben becsúsztattam a kezemet a hatalmas kabát alá és elkezdtem a táskában matatni a tőröm után. Mivel mind hármójuknál fegyver volt. A nő, akinek nekimentem ugyan elejtette, de túl messzire eset ahhoz, hogy észrevétlenül felvegyem a pallost pedig túl körülményes lett volna, elővenni a tőrt a kabát alatt pedig nem lehet észrevenni már többször kipróbáltam korábban is. Csak a megfelelő pillanatig a kabát alatt is kell tartani.
A kopaszon látom, hogy valamire nagyon éhezik, ha én vagyok az mindenképp megérte felkelés előtt előtúrni azt a kést. Mielőtt megszólalt még lopva körülnéztem, hogy merre van Edgar. Nem láttam, ami valószínűleg azt jelenti, hogy távolabb húzódott a harctól, ahogy szokott. Csak ritkán segít, be ilyen helyzetekbe általában csak a kajából veszi ki a részét.
-A kicsi csöppség úgy nézem, hogy nem lát a szemétől… Fel is kell ám nézni drága, vagy könnyedén… Megjárhatod.
A szavaihoz nyomatéknak végighúzta a kést a tenyerén és közvetlen előttem a földre csorgatta a vérét. Mintha ettől most meg kelet volna ijednem. Nem mozdultam. Ha túl sokat mocorgok, feltűnhet nekik a kabátom furcsa alakja és akkor nem lesz esélyem használni a kést. Még kettőjükkel talán elbánnék, de hármójuk ellen most nem lenne esélyem, úgyhogy a legjobb, amit tehetek, hogy várok. Tőlem meg egyébként is vagdossa csak magát ha ettől jobb neki.
-Tudod, mit csinálunk azokkal, akik nem látnak a szemüktől? –Kérdezte majd elhúzta a kést a szeme előtt. Nem túl jók a szemeim, de azért ha lehet meg tartanám őket. Közelebb jött. Most!... Nem még mindig nem alkalmas támadni túl korán van, és nem fogadnék a késemre az ütő ellen a pisztoly ellen meg pláne bár utóbbi szerencsére még mindig a földön volt.
-Hát kovájuk a szemeit, úgysincs rá szüksége… Igaz barátaim?
Felém indult másik kettő meg csak körözött körülöttünk. Úgy tűnt elégé élvezik a műsort. Mi tagadás lehet én is élveztem volna, ha nem az én szemeimet akarják épp kivágni. Ez a tény azonban kicsit aláásta a jó kedvem.
Felém nyúlt. Nem mozdultam egy szemet még túlélek egy elvágott torkot vagy egy betört fejet nem.
Megragadta a hajamat és előre rántott a mozdulattól a csukja lecsúszott a fejemről így láthatóvá vált a véres fehér hajam és az arcom.
Ekkor a szőke megállította.
-Várj Archie… Nézd ezt az arcot. –És közben végig simította az arcomat –és ezt a hajat.- Közben a hajammal babrált. –Gyönyörűséges puha…- Mondta ámulattal és megnyalta a szája szélét.
-Finom… Emberi vér tapad hozzá. Csakis ö lehet…
Ezután csak a keze elmosódót-sávját láttam, ahogy teljes erejéből behúzott egyet a kopasznak még én is megtántorodtam, ahogy a férfi padlót fogott.
-Ezt a gyermeket a gróf küldte ostoba.- Gróf? Mi van? Ez kezd érdekes lenni.
Ahogy Archie próbált felkelni a földről a sötét hajú férfi is lesújtót rá egyet az ütővel, amikor visszafeküdt a földre a nő, a torkához szorította magas sarkúja sarkát. Na, most már nekem is élvezetes a műsor. Azt hiszem még halványan el is mosolyodtam. Láttam, ahogy a férfi bőre megfeszül a sarok alatt úgy tűnt, ha kicsit erősebben nyomná, akkor a nő, felszakíthatná a férfi torkát.
-Aggódtam fenség hogy sosem érsz ide… A lordunk hadüzenete a Skulltopnak… Rendkívül veszélyes lehetett az utadra nézve.
Közben mélyebbre nyomta a sarkát a férfi nyakában felszakítva az ütőeret vér spriccelt ki a vénán és lassan kezdte eláztatni a földet a férfi alatt.
-Éhes vagy, úrnőm? Ha igen. Kérlek, ne szégyelld magad. Egyél, hogy aztán elvezethess minket az Ígéret Földjére…
Néztem, ahogy a férfi vére a földre folyik most ettem ugyan, de ki tudja mikor lesz rá esélyem legközelebb. A könnyű zsákmányt pedig sosem szabad veszni, hagyni…
Visszadugtam a karom a kabát ujjába és a késsel a férfi fölé hajoltam. Ahogy belevágtam a testébe halottam a szárnyak suhogását, ahogy Edgar visszajön hozzám a vér szagára. A nő csak mosolygott maga elé és nagyon elégedettnek tűnt a férfi meg úgy nézet, ki, mint aki nem igen hiszi, hogy ilyen gyorsan történhetnek jó dolgok is az életben. Bevallom kicsit együtt éreztem vele. De ha azt akarják, vigyem, el őket valahova hát legyen. Kettőjükkel már elbánhatok. Csak a pisztolyt kell majd eltenni mielőtt eszükbe jutna.
Várj, Ígéret Földje? Az meg mi?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Aug 6, 2017 14:54:41 GMT 1
|
Vacsora a telihold fényében |
Raven - Raven
Amikor hozzáláttál az evéshez, a kétely szele csapta meg a füleid. Összeráncolt homlokkal nézték, ahogy hozzálátsz az ételhez. - Biztos, hogy közülünk való? Hallottad a hosszúhajú férfi kételyeit. - Az étkezési szokásai... Normától eltérőek, és undorítóak... - Jól van úrnőm? A nő tenyerének bőrét érezted a válladon, finoman eltolt a holttesttől, majd leguggolt eléd. - Figyelj rám, gyermek. A kastély falain kívül is meg kell őriznünk az emberségünket, különben semmivel sem leszünk többek néhány utcai kannibálnál. Emlékezz a szokásainkra, és a gróf tanításaira, úrnőm. Először mindig az áldozat vérét szívjuk ki, ennyi tisztelettel tartozunk a halottnak. Ezt követően levágjuk a fejét - elvette a társától a baltát, és két ütésből lecsapta a fejet. A nyaki rész a testen maradt. - A fejből soha nem fogyasztunk, a gróf tanításai szerint ugyanis így magunkkal vinnék az áldozat rossz tulajdonságait. Letérdelt a földre, és szívni kezdte a nyakon ejtett sebből a vért. Aztán eloldalazott balra, hogy te is hozzáférj a testhez. Csak akkor engedtek a hús közelébe, ha már annyi vért szívtál belőle, hogy az nem folyt intenzíven. Edgar közben mögéd repült, és a pulóveredet kezdte el húzni a csőrével. „Veszély, veszély. El. El.” Rikácsolta, egészen addig, amíg a szőke meg nem elégelte. Megindult a madár felé, hogy kitekerje a nyakát, az azonban elrepült. Harminc méterre állhatott meg tőletek, de továbbra is folytatta a nótáját. - VESZÉLY VESZÉLY, EL EL! Közben nő bemutatta magukat. - Az én nevem Caroline Doyle, a Tépőfog parancsnoka. A gróf egész biztos, hogy mesélt az eredményeimről, méltó testőröd leszek, és az életem árán is megvédelek. Ő pedig itt Jerome Ashtron – a férfi kihúzta magát – Nemrég lett csak egy közülünk, én találtam rá. Ha nem mentem ki a Skulltop karmaiból, akkor most az egyik kocsi elé kötözve rohanna a vesztébe. Jerome-nak köszönhetjük, hogy meghívást kaptunk az Ígéret földjére. Tud egysmást a Skulltopról, Mr. Black pedig aggódik, hogy a banda utána kezd szaglászni. Hirtelen a torkán akadt a szó, aztán kijavította magát. - Bocsánat úrnőm, azt akartam mondani, hogy ön kapott meghívást. Elnézést, csak az izgatottság beszél belőlem. Hol is tartottam? Á igen... A Gróf bizonyára tudatta magával Mr. Black lovagjának tartózkodási helyét, így a parancs értelmében megkérem, hogy vezessen minket utunkon. Merre induljunk el? Edgar ismét járatni kezdi a csőrét. - VESZÉLY, VESZÉLY, VESZÉLY! ROHAN! Ez a károgás viszont sokkal hangosabb volt a korábbiaknál. A madár látszólag nagyon nem akarja, hogy a két ismeretlennel tarts, viszont egyelőre úgy tűnik, hogy nincs más választásod. Valószínűleg nem díjaznák, ha ezek után közölnéd velük, hogy mégsem te vagy a küldönc… De hova vezethetnéd őket, te magad is Edgart követted mostanáig… |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 9, 2017 22:43:32 GMT 1
Alig hajoltam a férfi fölé, amikor meghallottam a hangokat. A férfi kételyei most már egyértelműek voltak.
-Biztos, hogy közülünk való?- A gyomrom rögtön összerándult. Mégsem úsztam volna meg ennyivel? – Az étkezési szokásai… A normától eltérőek, és undorítóak…
-Jól van úrnőm?- A nő finoman eltol, a holtestül majd leguggol elém. A kést a kabát újába rejtem, tudom, hogy tudja, hogy a kezemben van, de így még megfeledkezhet róla. Még úrnőmnek szólít így lehet esélyem elkapni, amíg ehhez a baromsághoz ragaszkodik. Amint letérdel a holtest mellé eligazítást tart az étkezési rendről. Közben hátrálok egy keveset. Még be sem fejezi, a szöveget feláll és elkobozza a baltát a férfitől majd két suhintással lecsapja a holtest fejét. Helyet engedek neki, hogy vért igyon a nyakból, de még mindig a földön guggolok így észrevétlenül felvehetem a pisztolyt a földről. Nem tudom, mit kezdek, vele nem vagyok egy nagy mesterlövész ráadásul a lőfegyverek hangosak is az ízlésemnek. De inkább nálam legyen, mint hogy ellenem használják. Legrosszabb esetben még mindig lövöldözhetek, össze vissza hátha eltalálom egyiküket. Miután végzet a testtel arrább lép, hogy hozzá férjek a testhez. Nem tetszik a felállás, hogy nekem a földön fekve kel szívnom a vért miközben felettem áll, de nincs más választásom. Lehajolok, és addig szívom, a vért a holtest nyakából ameddig az már alig vérzik. Közben hallottam a szárnyak suhogását, ahogy Edgar mögém ér és érzem, ahogy elkezdi húzni a kabátom. Eddig sem tetszett a helyzet, de úgy tűnik, nem vagyok egyedül vele. Kicsit hátra kapok, hogy elzavarjam, a madarat most nem tudok vele foglalkozni. Nem érek el túl nagy sikereket, sőt még meg is szólal „VESZÉLY, VESZÉLY, EL, EL.” Folyamatosan mondja, míg a nő meg nem elégeli, és elindul, felé megmarkolom a kést és megemelkedem kicsit, de Edgár már nincs is mögöttem. Nem megy messzire és folytatja a szöveget is „VESZÉLY VESZÉLY EL EL”
A nő láthatóan nem boldog a műsortól, de nekiáll, hogy bemutassa magukat.
-Az én nevem Carolin Doyle, a tépőfog parancsnoka. A gróf egész biztos, hogy mesélt az eredményeimről, méltó testőröd leszek és az életem árán is megvédelek. Ö pedig itt Jerom Ashtron- A férfi mocorogni kezd, a háta mögött én pedig teljesen felegyenesedek mostanra. – Nemrég lett csak egy közülünk, én találtam rá. A Skulltop karmai közül mentettem ki. Neki köszönhetjük a meghívást az ígéret földjére. – Hirtelen elhallgat majd így folytatja- Bocsánat úrnőm, azt akartam mondani, hogy ön kapott meghívást. Elnézést, csak az izgatottság beszél belőlem. –gyanúsan hangzik, hogy így kijavítja magát így inkább hátrálok egy lépést.- Hol is tartottam? Á igen… A gróf bizonyára tudatta magával Mr. Black lovagjának tartózkodási helyét, így a parancs értelmében megkérem, hogy vezessen minket utunkon. Merre induljunk el? – nem jön jól, hogy máris kérdezgetni kezdi, hiszen gőzöm sincs, hogy merre kéne menni és ezt mégsem mondhatom így a szemükbe. És én magam is csak Edgart és a véletleneket követtem eddig. Egy fél perc sem telik el Edgár még hangosabban kezdi a szerenádját agy kis színesítéssel. „VESZÉLY VESZÉLY VESZÉLY ROHAN” A nő ép most esküdött a testörömmé, de már tudom, hogy a szavak lófaszt nem jelentenek, úgyhogy ha Edgár azt mondja… Hátrálok még egy lépést, de nem kezdek el futni, ketten vannak, és ki tudja, meddig üldöznének a nő a magassarkuban az életben nem ér utol, de a férfi a kard plusz sjával és az ö hossz lábaival egész biztos. Nem tudok menekülni, de nálam, van a pisztoly. Utálom a pisztolyokat a zaj figyelmet kelt, utálom a figyelmet. De a késel, esélyem sincs és a csaj simán a fejembe operálja a baltát mielöt előhúzom a pallost a kabátból. Nem tehetek, mást előveszem a pisztolyt és lövöldözni kezdek, nem tudom, eltalálok e valamit, de abban reménykedek, hogy a közeli célponttal még nekem is van esélyem. Hogy ezt kivitelezzem a földre ejtettem a késem, de ha túlélem, majd összeszedem, ha nem… Egy halottnak nincs szüksége késekre. Egy halottnak nincs szüksége semmire…
|
|
