Pirate World

Elkérem Calebtől a távcsövét és ránézek azért a csalikra. Pokróc és víz. Milyen aranyosak. Még Cate is majdnem elneveti magát. Olyan nehéz lehet megállnia neki, hogy ne kezdjen el játszani a literátorokkal. És látom, ahogy felénk jelez. Csak a jel kell és kezdődik is a móka. De azért mi is sikerrel járunk. Megkerültük a férgeket és a hátuljakba vagyunk. 8 féreg, 2 árú, Cate és Lucy. Talán több fegyvert kellett volna adni Cate-nek. A sátrakat pedig csak úgy felállították. Ezek mindjárt indulnak. Na készüljünk fel. Caleb valamivel vacakol. Cső, palack…Marha jó! Ez egy lángszóró! Csak fel ne robbanjon.

Mikor támadunk az egész féreg Liberátor bandát váratlanul éri. Én hosszú sorozat az egyikbe és az hátravetődik, de még mozog. Szakáll egyik embere és Robert leterítenek egyet-egyet. Még hallom is ahogy Cate engem szid.

- Bazd meg te! Van elég bajom most!

Majd egy rövid sorozat következtében a földön fekvőbe aki ezután már nem kell fel. Mindeközben újra meghallom ahogy Cate ordít. Mi a franc baja lehet megint?! Jól van megyek segítek neki! Fordulok is a hangja felé és azt látom, hogy Calebben ott van egy kés. Pont telibe. Egyenest a szívbe. Két ember egy küldetés alatt. És mi a francért nem lőnek Szakáll emberei a mesterlövésszel?! Biztos látnak minket onnan. Nem ártott volna a fedező tüzük. De most valami sokkal érdekesebb látvány kötötte le a figyelmem. Cate és a dührohama. A szerencsétlen Liberátor pofájáról nem csak a bőr éget le. Szépen megpörkölte. A levegőt az éget emberi hús és haj illata töltötte meg. Mennyei illatok emlékeztetnek a gyerek koromra amikor anyám segített nekem megsütni az árut. Milyen szép emlékek. A tábor lángolt. Szakáll fosztogatót Cate pedig talán már nem fog megölni. Caleb. Szegény ördög, kár érte. Otthon tisztességes temetést kap. Eltemetjük majd a temetőnkben ami valamikor elméletileg egy kis túra útvonal volt a parkban tele kalózos figurákkal és egy kincskeresős játékkal. Majd elindulok Cate felé, talán nem ártana neki egy kis vigasz annak ellenére, hogy Robert már ott van. Meg mint vezér kötelességem a jó emberekért kifejeznem a hálám. Mikor már oda érnék elkezd valaki röhögni. Remélem csak Szakáll talált valamit, de nem a félszemű.

- Hamarosan úgyis végetek - szólalt fel nevetve - Mind megdöglötök! Mind!
Szerencsére Szakáll fejbe rúgta mielőtt még én tettem volna meg. Oda adtam Cate-nek a roham puskáját. Lekapom a hátamról a táskát előveszem a vasláncot és elkérem Szakálltól vagy valaki mástól a kötelet. Kezét lábát is egymáshoz kötöm. Járni nem fog tudni, de legalább nem fog tudni minket lassítani annyira. A két rabszolga közül akit elkaptunk az egyik ismerősnek tűnik. Igen határozottan ismerős. Igen megvan. Ő az a fekete akinek levágtam az arcáról a bőrt és hogy kicsit esztétikusabb legyen adtam neki egy fehér papírmaszkot. Na meg eredetileg nem is fekete volt, csak megforgattam a tűzben egy kicsit valamikor. Vajon mi volt a neve? Ekkor észreveszem, hogy visszaértek Bűzösek is.

- Hol maradt a fedező tűz?! Nem véletlenül küldtelek titeket oda! – Ordítok rájuk, de látom valamit mondani akarnak. - Mondjátok gyorsan mit akartok, nem akarom megvárni a agy halottakat.

Ha válasz az volt, hogy egy sereg élőholt tart felénk. Ki adom a parancsot, hogy indulunk. A Liberátort vaslánccal az egyik jobb kötésű ember hátára kötjük fejjel lefelé. Caleb hulláját pedig felkapjuk és a vállunkon visszük amíg tudjuk, de ha túlzottan lelassít akkor amíg van időnk egy biztosabb helyen megállunk és levágom a fejét és csak azt visszük magunkkal. Nincs semmi kedvem meghalni. Ha meg Cate vagy valaki más pattogna emiatt csak annyit mondok neki. „Te is megakarsz halni? Nem? Akkor örülj neki, hogy legalább a fejét elhozom és indulás!” . Egy kerülő úton próbáljuk lerázni a hordát, nem akarom a fő útvonalon át a Parkba vezetni őket. Akkor engem nyakaznának le otthon.

Ha a válasz valami olyasmi volt ami a Liberátorokhoz kapcsolódó. Megcsapkodóm a vállát Bűzösnek, rámosolygok. Összeszedjük a többieket. Calebet valaki a vállára veszi és hozza, sőt Bobért is visszamegyünk hisz megtehetjük. A félszeműt pedig a vaslánc segítségével húzzuk végig az úton. Természetesen, hogy ne ordibáljon teletömöm rongyokkal a száját. Majd vissza indulunk. Egy kis kerülővel. A fő úton lehet rajtunk ütnének.

( Az arctalan talált rabszolga amit valamikor az enyém volt)

Szakáll két ember Bűzös és Tetves mondandója teljesen ledöbbentett. Mesterlövészek, terelgetett zombi horda és kész stratéga a Park lerohanására. Ez nem lehet igaz. Újra beleharapok az alsó ajkamba. Annyira, hogy még a vér is kiserken belőle. A térképet persze elveszem. Nézegetem egy darabig. Akadályok. Nem igazán tudunk kerülni csak nagy időveszteségek árán. A zombikat szerintem így is lefutjuk és nem vagyunk messze. Ha csipkedjük magunkat talán 1 óra alatt vissza érünk. Talán egy kicsit tovább tart. Mikor pedig a Park védelmét kezdik el taglalni. A hideg kezd el futkosni a hátamon és még jobban az ajkamba harapók. Egy kicsit még meg is remegek. A francba. A francba! FRANCBA! Joseph vagy mi volt a neve megbuzerálta a kaput is biztos és most fog kinyílni. FRANCBA! A srácoknak abban igaza van, hogy vissza kell mennünk meg is mondom, hogy indulunk. Cate megint pattog. De most lenyelem a gondolataim. Nincs időnk ilyenekről vitatkozni. Majd ha vége a zombi támadásnak és a fejem a helyén marad beszélhetünk. Még az se tud igazán meghatni, hogy elvesztette a patrónusát és most az arénában kell maradnia. A dolgokat majd elintézzük ha túléltük a támadást. A menet terv a zombi horda eseti marad. A lehető leggyorsabban haladunk. Elől Szakáll és az egyik embere. Középen Cate, Robert, Szakáll másik embere a hátán a fogollyal, a visszaszerzett árú és én. Hátul pedig a többiek fedeznek minket. A fertőzött agy halottakat, ha maradtak egyáltalán a környéken, kinyírjuk. De nem időzünk sokáig. Az utón én végig azon gondolkodok, hogy kerüljem el azt, hogy felelősségre vonjanak. Még senki se gondolja azt rólam, hogy áruló vagyok. Ami igaz is. De ha nyíltan ki állok és elmondom, hogy én tudtam, hogy a kerítés birizgáló egyike azoknak akik zombikat eresztenek ránk, könnyen a gyanú árnyékába kerülhetek. De Szakáll is látta amint ott babrált. Talán ha Szakáll mondaná ki, akkor elterelődne rólam a gyanú. Inkább lemondok a dicsőségről, hogy megőrizhessem a hírnevem. Mikor már beérünk a Parkba kiadom a „tanácsaimat”.

- Szakáll! Cate! Lucy! Gyertek velem! Jelentést teszünk Félszemű Philnek. A többiek pedig vigyék az új kedvenceinket a házamba. Később osztozkodunk! – A kulcs csomót (ajtó, cellák, ház összes ajtaja) oda adom valamelyiknek aki nem rabszolga vagy nincs a hátán a fogoly. – Zárjátok be őket. Csak egyet kérek. A fogollyal ne játszatok.
Miközben a klán feje felé tartunk magamhoz kéretem kicsit Szakállt és lemaradunk a többiektől.

- Szakáll. Nézd. – Mutatom neki a térképet és rábökök a kék nyíllal jelzett útvonal végére. – Nem valahol itt baszakodott az a Joseph vagy mi a neve gyerek? Nem gondolod, hogy…Tudod? – Próbálom finoman rávezetni, hogy mondja ki Joseph egy Liberátor volt. – És lehet ezt akarta előkészíteni. Hisz épeszű ember nem próbál meg hozzánk betörni. Lehet meg kéne nézni a kaput. Te mit gondolsz? E – Majd ha válaszolt újra felzárkózunk a többiekhez. Lucy-hoz fordulok. – Maradj csöndben, ha fel is szólít először néz rám és csak azután beszélj! És húzd meg magad!

Mikor elérjük Félszemű szállását kifújom magam. Összeszedem magam. Nyugalmat és mosolyt erőltetek magamra. Bárki aki megpróbál minket megállítani azt mondom neki, hogy „Sürgős” , „Fontos ügy” vagy „Ezt a főnöknek most kell tudnia, nem ér rá!”. Majd ha sikerült bejutni gyorsan túl esünk a formaiságokon. Köszöntés és hasonlók. Majd mikor megkérdezi, hogy mi olyan fontos. Elő lépek. Kezemben a térképpel oda sétálok hozzá oda adom neki.

- A Liberátorok megtámadtak minket. – Közlöm mind ezt a legalázatosabb hangon. Még a testtartásommal is alázatot próbálok kifejezni. Annyira gyűlölöm az ilyen meghunyászkodást. - Ezt úgy értem, hogy a Parkot! A Parkot! A Klánt! Téged! Mikor ki mentünk ma egy kis fejvadászatra ezt a térképet találtuk és észrevettük, hogy egy horda agy halott tart erre felé. A legpesszimistább becslések szerint holnap estére érnek ide. Talán érdemes lenne ez ügy miatt ellenőrizni a védelmünket. – Itt pedig remélem, hogy Szakáll megemlíti, hogy látott valakit a kapunál és azt piszkálta. Magamba imádkozok, hogy legalább ezt mondja ki. Nem kell kimondania, hogy elkapta annyira talán nem bolond, hogy bevallja, de mondjuk hogy látott ott valakit elmondhatná.

Johnson Tepes - Kristóf

---

Ahogy visszaértetek a parkba, Robert rögtön a "temető" felé vette az irányt, hogy örök nyugalomba helyezze Caleb holttestét. Cate először vele akart tartani, de úgy döntött, hogy józan fejjel kell gondolkodnia.
Szakáll Bűzösre bízta a rabszolgákat, Pete kezébe pedig a liberátoroktól szerzett fegyvereket nyomta.
- Vidd őket a játékterembe, a szokásos rejtekhelyre.
Biccentett egyet, aztán eltűnt a távolban. Szakáll vett egy mély levegőt, és a park közepe felé pillantott.
- Akkor hát, essünk túl rajta... A legrosszabb ami történhet, hogy egy láncfűrésszel a seggünkben végezzünk.
Próbálta poénra venni a helyzet súlyosságát, de látszott rajta, hogy parázott Félszeműtől. A szeméből még a sajnálatot is kitudtad olvasni. Úgy látszik Cate is látta, ugyanis kommentálta a szituációt.
- Phil nem szereti a rossz híreket. 
Megveregette a vállad.
- Ha Preston mesélni tudna.
Életedben nem hallottál erről a Prestonról, de úgy nézett ki, hogy a társaid igen. Ennek ellenére nem akartak róla beszélni, ha érdeklődtél, akkor csak annyit feleltek, hogy kérdezd meg Philtől, hogy mit csinált vele.
Cate érzékelte, hogy lemaradtok, de nem igazán törődött a dologgal. Bizonyos szinten élvezte, hogy kettesben marad Lucy-val. (Már amennyire egy rabszolga-kereskedőkkel zsúfolt parkban ez lehetséges).
Amikor elkezdesz magyarázni Szakállnak, nem azt a reakciót váltod ki belőle, amire számítottál. Megragadta a bal vállalad, és szemedbe nézett. Talán nem is olyan hülye, mint amilyennek ma megismerted.
- Szóval Bob nem csak a szarlevest kavargatta odakint! - Mondta széles mosollyal az arcára fagyva. Széles mosollyal, ami hamarosan dühös vicsorgássá alakult. - Te tényleg tudsz valamit, amit nem voltál hajlandó a tudtunkra adni. - köpött egyet - Na idefigyelj, hegyesfogú barátom. Mindkettőnk óvatlanságából vagyunk most szarban, szóval ha túléltük a találkozást Phillel, szép nyugodtan leslattyogunk - a szó végi többesszámot kiemelte - ahhoz a kapuhoz és ellenőrizzük. Senkinek nem beszélünk az esetleges... fennakadásokról. És út közben szépen beavatsz majd mindenbe, vagy letépem a tökeidet.
Még mielőtt elsüthettél volna egy ütős választ, vagy egy újabb fülleharapással próbálkozhattál volna, konstatálod, hogy megérkeztetek a park központjához. Egy hatalmas, mesterséges tavon úszó kalózhajó elé. A tó sűrű, feszültség alatt lévő kerítéssel volt elkerítve, és csak egyetlen bejárata volt, amit két maszkos férfi őrzött. A víz vörös volt a vértől, és a húscafatoktól. Valószínűleg az alig két hete kikelt bébi aligátor egyik vacsorájának a maradványai. Hogy mennyi rabszolga próbált krokitojást lopni Philnek...
Bár igyekeztél az őrök tudtára adni, hogy mennyire sietős a dolgod, leállítottak.
- Az áruk kint maradnak.
Cate és Lucy felé biccentett. Az előbbi ennek hatására megragadta az őr nyakát, és elkezdte belé mélyeszteni a körmét.
- Szerinted így viselkedik az, akinek árcédula van a nyaka köré tekerve?
Az őr mordult egyet, de félreállt az útból.
A kalózhajó fáklyákkal volt kivilágítva, rumszag terjengett rajta. Az épületbe belépve egy rakat félmeztelen rabszolgalányt, legalább ennyi fegyvert láttál. A terem közepén egy vörös festékkel körberajzolt kör volt, melyen belül épp az imént harapta át az egyik rabszolga a másik alkarját. A körtől fél méterre egy ketrecben szunyókáló tigris pihent, közvetlen mellette pedig egy csontokból épített trónus, melynek két oldalára egy lángszóró volt erősítve. Ez fél percenként tüzcsóvát lövelt ki maga elől. A trónusan pedig ott ült Félszemű Phil, a kereskedők jelenlegi vezetője, a torz izomkolosszus. Durván 190 centi magas lehetett, és sokkal szélesebb, mint bármelyikőtök. 
A teremben további hét asztal kapott helyet, mely az elit hét tagjának volt fenntartva. Mindet nagyon jól ismerted.

Cassandra Baker, a gyújtogató:

Duncan Summers

Koponya Kyle

Az őrző


Myke Thompson a gázok mestere:

És végül a Janker testvérek, Mark és Chuck Janker


Amikor beléptek, egy emberként szegezik rátok a tekintetütek. Úgy méregetnek, mint egy darab húst, ami kifejezetten nyugtalanító. Nem szoktak hozzá a "pornép" látogatásához. Duncan például a két 44-es magnumjára csúsztatta a kezét, a testvérek pedig az AK-47-est simogatták. 
Cate-t valami oknál fogva azonban nem nyomasztotta a látvány. Finoman végighúzta a körmeit a válladon, és csak ennyit felelt:
- Megyek szórakozni Fogas, majd összekaparlak.
Phil eközben intett, hogy lépjetek közelebb. - Konkrétan a vörös körre mutatott. - Beszéljetek.
Mondta, miközben összeroppantotta a karfára erősített koponyát. Látszott rajta, hogy nem örült a látogatásnak. Amikor beszédre nyitod a szádat, Berta is kinyitja a szemeit. Morogni kezd, de Kyle egy altatóval kevert husival lenyugtatja. Amikor a mondandód végére érsz, sejthetted, hogy Szakáll nem fogja megemlíteni a kaput. Legalábbis nem abban a formában, ahogy neked kapóra jött volna. Vett egy mély levegőt, és hozzákezdett.
- Phil...Főnök, ha megnézed a térképet te is észreveszed majd a kék útvonalat. Valami oknál fogva odakerült.
A Főnök összegyűrte a kezében a papírt, feltápászkodott a trónusról és elindult lefelé. A lépteitől rendesen remegett a föld. Az izomkolosszus egyenesen föléd hajolt.
- Akkor hát ellenőrizzétek az ajtót.
Felelte ellentmondást nem tűrő szigorral. A park bemondó mikrofonjához sétált, megragadta az ott lévő rabszolga vállát és diktálni kezdett neki.
- Rabszolga-kereskedő seggfejek figyelem! A liberátorok azt hitték, hogy van esélyük a méhükben, otthonunkban rajtunk ütni. Azt hitték, hogy néhány agyatlan zombi majd kifog rajtatok. Ragadjatok fegyvert, és védjétek a seggeteket! A jutalmatok nem marad el, a gyáva férgeket viszont felfalatom Bertával! 
Visszafordult a többiekhez.
- Ti mi a francért vagytok még itt? Takarodjatok.
Felsétált a trónusra, ti pedig a szemetekkel Cate-t kezdtétek keresni.
Amikor megfordultatok, azt láthattátok, hogy Cass és Cate egymáson fekve, az asztalon smárolnak, nyalogatják egymást. Sőt, a pillanat hevében még le is rúgják róla az egyik itallal poharat. Volt valami vonzzó és izgató a jelenetben. Főleg azokban a pillanatokban, amikor Cate-re pillantottál. Cass megragadta a lányt, és elvonultak az egyik függöny mögé, az elit tagjaiból pedig kitört a nevetés. Az őrült harcos segítségére most nem számíthattál, viszont a váratlanul jött segítség mindig jól jött. Az ajtóban ugyanis megállított Duncan.
- Szóval valakik szórakozni mennek, he? Mit szólnátok ahhoz, ha besegítenék? Baromi unalmas az élet errefelé. Kutya legyek, ha azt gondoltam volna, hogy megunom a csöcsöket, de bizonyisten, hogy így lett. Izgalomra vágyom.
Kiolvashattad Szakáll tekintetéből, hogy kettőtöknek még van elszámolni valója. A döntés rajtad állt, Szakáll bizalmának visszaszerzése, vagy Duncan segítségének elfogadása.

Útban Félszeműhöz.

Nagyon nincs kedvem nekem rossz híreket közölnöm a főnökkel és az sem segít, hogy a „társaim” próbálnak nyugtatni. Hallottam így is elég történetet Philről és a rosszhírek közlőiről. Ha mázlim van mikor kijövők még a helyén lesz a fejem. Ami pedig Szakáll reakcióját illeti. Meglepett az öreg. Nem azzal, hogy megfenyegetett azt tudtam, hogy arra képes máskülönben valószínűleg már rég eladtuk volna. Azzal lepet meg, hogy képes ilyen módon is gondolkodni. Bár miért is ne tudna? Hisz végül is felettem áll rangban és ezt csak úgy tudta volna elérni, ha tud gondolkodni. De nagyon nem fülig a fogam ahhoz, hogy elmondjak neki mindent. De úgy látszik nincs más megoldás ideje lesz elmondani neki egy-két dolgot, természetesen nem az egész történetet. De mielőtt bármit tehettem volna megérkeztünk a főnök rezidenciájába. Még nem is olyan nyomasztó látvány kívülről. Egyedül talán a két maszkos őr és az aligátor etetés maradványai keltenek egy kis nyugtalanságot. Ki tudja, lehet a következő én leszek. De ne gondoljunk semmi rosszra. Maradjunk pozitívak. Bár nehéz annak lenni, ha tudja az ember, hogy egy értéktelen hús kupac amit bármikor lehet pótolni a főnöke szerint. A két őr akadékoskodás nem igazán aggaszt. Bár azért Lucy-t kint hagyom. A végén még valakinek megtetszik és elveszi tőlem. Ott bent nem tudom érvényesíteni az akaratom. Ott bent olyan vagyok mint ő. Csak egy húsáru. Nincs nevem , csak értékem. És nem akarom, hogy így lásson főleg mert akkor már nem félne és tisztelne engem.

Bent Philnél

Bent a hangulat nekem tetsző volt. Leszámítva a fáklyás világítást. A fáklyák sose voltak az én ízlésemnek megfelelőek. De valahol biztos megkellet húzni a nadrágszíjat. Bár láthatólag a rabszolgák öltözékénél is spóroltak. Olyan csodás látványok. Fedetlen keblek amerre a szem ellát. A rum mámorító illata csapta meg az orrom. De rég ittam egy jó rumot. Este mikor a féreggel dolgozok lehet megbontok egy üveggel. A fegyverek pedig eszméletlenek szinte kínosan érzem magam az egy darab 10mm-esem miatt ami az övemen hordok most is. A trón terem közepén lévő harci kör pedig lenyűgöző műsornak ad otthont. Egy ilyet szeretnék otthon is megnézni. Lehet Lucy-t ki kéne nevelni harcosnak? Végül is vicces lenne. De meglátom azokat a dolgokat is amiknek már kevésbé örülök. Berta és a Csonttrón amin Félszemű üldögél. A látvány egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző. De a másik hét elit társasága sem segített semmit. Mindet egytől egyig gyűlölöm mivel szerencsésebbek mint én. Parancsolnak nekem és muszáj meghunyászkodnom előttük. Gyűlölöm őket mert semmibe vesznek. Gyűlölöm őket mert nem tartozom közéjük. Gyűlölöm őket mert irigy vagyok a hatalmukra, gazdagságukra és az életükre. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek itt példaképeim. Mindegyiket ismerem. Mindenki ismeri őket a Parkban. Cassandra a gyújtogató az a nő őrült. Talán pont ezért olyan izgató a látványa. Mindegy ha egyszer én leszek itt a főnök, majd végre én nézhetek át rajta, mikor ő keresi majd a kegyeim. Majd ott van Duncan. Én bírom a fickó stílusát egyedül csak a pozícióját irigylem tőle. Kissé az az életunt hozzá állása az amiről beszélnek mostanában és ez nekem nagyon tetszik. Bár ez azt is jelenti, hogy nincs benne irigység vagy csak nagyon jól titkolja mint Szakáll azt, hogy képes józanul gondolkodni. Koponya Kyle-ról csak annyit tudok és a többiekről nem is tudok sokat talán csak azt, hogy nem akarok velük egy sötét szűk utcán találkozni.

A trónteremben pedig ez a 8 ember egyként szemezik rám a tekintetük. Ahogy sejtettem csak egy darab húsnak látnak. És már készülnek arra, hogy megöljenek ha bármi rosszat mondok. Eléggé nyomasztó ez az érzés. Most már értem mit éreznek az áruk amikor mi méregetjük őket. Nyelek egy nagyot, mikor Cate a körmét végig húzza a vállamon és közli velem, hogy lelép. Talán ő az egyetlen aki most nyugodt. Hisz végül is hozzá szokott már ehhez. Na meg lehet épp egy új mecénást keres magának. Jól van nyugodjunk meg. Mikor pedig Phil parancsára belépek a körbe és elmondom a mondanom, a gyűlöleten kívül, még reménykedek benne, hogy ne ugorjón ki a szívem a helyéről na és azért, hogy ne hányjak a számba a saját magamtól amiért így meghunyászkodok. Szakáll pedig beszél, legalább nem ostobaságot mond. Bár nem is azt amit szerettem volna. De legalább a gyanúból kikeveredtünk. És talán sikerült ezt az ügyet számára végre személyessé tenni. De mikor leszáll a trónusról, már inkább abban reménykedem, hogy sikerül tartanom magam. Valami rettenetes izomkolosszus Phil és a léptei alatt remegő padló. És felém hajol. A víz rendesen lever. De nem esek el. Tartom magam amennyire ezt tartásnak lehet nevezni. Majd közli velünk, hogy ellenőrizzük le a kaput. Nem mintha nem ez lett volna a tervünk Szakállal. Majd szólt a kintieknek, hogy készüljenek fel a védelemre. Talán ezt kihasználhatom a magam javára. Ha mondjuk az áruló megtudná, hogy mi a lekapcsolt kapu felé megyünk és a tervünk az, hogy újra indítsuk akkor lehet ő is oda jönne miután mi leléptünk vagyis ha azt hinné, hogy leléptünk. És mikor ott van elkaphatjuk. És egy jó pontot szerzek Philnél (már ha ez lehetséges) és talán Szakállat is sikerül vissza édesgetni magamhoz. Majd mikor Phil végez a rádióbemondással még megjegyzi nekünk, hogy csipkedjük magunkat és tűnjünk a szeme elől. Kifelé menet még Cate-t keresem a szememmel és a végén meg is találom épp Cassandrával enyeleg az egyik asztalon. Ha nem Phil mondta volna, hogy takarodjak akkor biztos, hogy itt maradok és végig nézem az egész jelenetet. Bár sajnos a két női ördög elmentek a függöny mögé. Milyen kár pedig olyan szép látvány volt. Főleg Cate kíváncsi lettem volna, milyen az mikor izzadt teste kéjesen vonaglik. De sajnos a jelenetnek vége és nekünk indulni kell. Bár mi előtt ki érnénk Duncan jelenik meg és szólít meg minket.

- Szóval valakik szórakozni mennek, he? Mit szólnátok ahhoz, ha besegítenék? Baromi unalmas az élet errefelé. Kutya legyek, ha azt gondoltam volna, hogy megunom a csöcsöket, de bizonyisten, hogy így lett. Izgalomra vágyom. – Mondja. Én persze Szakállra nézek és látom, hogy nagyon nem akarja, hogy velünk jöjjön. És tényleg egy fél percig én is gondolkodok. Arcomra is kiül a meglepettség és az erőteljes gondolkodás amit a homlokom rátolásával jelzek. De végül döntésre juttok

- Egye fene, több szem többet lát nem? – Nevetem el magam. Majd megbököm Szakáll oldalát és oda szólok. – A kis problémánkat pedig nem kell szégyellni senki előtt mindenkivel előfordult már ilyesmi. Nyugodtan megbeszélhetjük majd. – Remélem érti a célzást, hogy Duncant is beakarom avatni bizonyos részletekbe. Talán még a segítségemre lehet és sose árt ha vannak befolyásos ismerősök.

Ezután elhagyjuk Phil rezidenciáját. Kint még átveszem Lucy-t az öröktől és egyenest ahhoz a kapuhoz indulunk amit még Szakáll kis kedvence megbirizgált. Persze eközben az út közben többször hangosan is kijelentem, hogy „Miért kell ellenőrizni a kaput?”, „Mit aggódik a főnök?” . Ha a társaim erre furán néznek én csak rájuk mosolygok és olyan elegedet képet vágok mint amikor valakinek nagyon bejön az élet. Amikor pedig végre elérjük a kaput, felhagyok ezzel a jó pofizással. Körbe nézek és ha nincs a közelben senki megszólalok.

- Na most, hogy nincs itt senki. Nyíltan beszélhetünk. – Persze mindezt halkan. Ki tudja, lehet a falnak is füle van itt. Meg lehet, hogy a férgek egy mesterlövészt állítottak valahova a Parkon kívülre, hogy figyelje a kaput, így végig takarásban maradok. Kicsit paranoiás lépés, de láttam a felszerelésük egy részét. - Duncan van valami amit el kell mondanom neked és Szakállnak. Van egy árulónk. Az egyik hivatalos kereskedő a Liberátorokkal dolgozik össze. – Mielőtt bárki bármit szólhatna gyorsan folytatom. – Nem biztos, hogy az információ helyes, de azok alapján amit a mai kis kiruccanásunk alatt láttunk eléggé elképzelhető. Ha pedig szerencsénk van, hamarosan ide jön és elkaphatjuk. – Az elfogott Liberátorról még nem szólok Duncannak. Addig biztos nem amíg én meg nem dolgoztam. Ha pedig bárki megkérdi honnan tudom mind ezt egyszerűen csak Lucy-ra mutatok. Ha pedig megkérdik miért nem szóltam eddig senkinek sem erről csak a Bob-nak mondott választ ismétlem el „Csak kérdéseink vannak, válaszaink nem”.

A kis kupak tanács után pedig elkezdjük a kerítés átvizsgálását és ha megtaláljuk, hol rontották el akkor megpróbáljuk megjavítani. Ha látjuk, hogy mi nem tudjuk megjavítani elküldöm Szakállt, hogy keressen valakit aki ért az ilyen elektromos bizbaszokhoz.

Johnson Tepes - Kristóf    

---

Szakáll hangosan mordult egyet, és válasz nélkül előre sietett. Az újdonsült felettesed kérdően nézett rád, de a tekintetéből ki tudtad olvasni, hogy szerinte sincs idő magyarázkodni. A kijárat felé biccentett.
Lucy-t egy fegyveres szekrénybe zárták, feltehetőleg guggolnia kellett, hogy egyáltalán beleférjen. "Kissé" embertelen, de nem a rezidencia őrei azok, akiknek ezt szóvá kéne tenni. 
Amíg a lány kikászálódott a szekrényből, addig Duncan váltott pár szót az őrséggel. Nem hallottad, hogy miről beszélnek, de többször felétek biccentett. Kisvártatva csatlakozott hozzátok, aztán megnézte magának Lucy-t. Az engedélyed nélkül elélépett, megsimogatta a haját, és több ponton is megfogta a karját. Aztán megszagolta.
- Szép darab. 
Finoman megszorította a lány ajkát.
- De egy kicsit gyenge.
Azzal ő lezártnak tekintette az ügyet, és elindult a kapu felé. Odakint mindenütt nagy volt a rohanás. Láthattad, amint ostorral terelik arréb a rabszolgákat, fegyvereket szerelnek össze, és áramot vezetnek a drótkerítésekbe. Tanúja lehettél továbbá annak, hogy az egyik árut a gazdája épp egy gumibottal vereti félholtra. Duncan ezekre ügyet sem vetett, ahogy a panaszkodásodra, sóhajtozásaidra sem. Pusztán egy furcsa tekintettel, és egy összeráncolt szemöldökkel jutalmazott.
A kapunál hallottak után viszont ökölbe szorul a keze. Egy hatalmasat öklöz a melletetek lévő kalandpark táblába, de utána rögtön le is nyugszik.
- Egyszerre egy próbléma. Ellenőriznünk kell az ajtót.
A férfi azonban hátramaradt, a fegyverével az ajtó felé bökött. Hát persze, hogy nem ő fogja átvizsgálni. Amikor Szakállra tekintesz, akkor az ő arcáról is egy szép, kerek "nem"-et olvashatsz le. 
- Menjen a lány.- Jelentette ki Duncan hidegen.- Leválasztod a panelt a bejárat hátlapjáról, és elmondod, hogy mit látsz.
Lucy vett egy mély levegőt, és nyugtalan, esetlen léptekkel elindult a panel felé. Miközben szétszerelte a beléptető rendszert, remegő kezéből kiesett a panel, egyenesen a lábára. Szegény lány nem igazán értett az elektromos gépekhez.
- Három vezeték van itt. - Kiáltotta - Egy piros, egy kék és egy fekete-fehér.
- Van ott még valami más is?
- Nincs... 
Felelte, és akkorát sóhajtott a megnyugvástól, hogy még ti is hallottátok.
- Rendben kislány, most pedig ellenőrizd a külső panelt is.
Remegve nyúlt az ajtónyitó gomb felé, azonban amikor lenyomta azt, semmi sem történt. A vaskos ajtó nem nyílt ki. Duncan mérgében a levegőbe lőtt egyet.
- Szakáll, ellenőrizd a vezetékeket. Te pedig - ekkor feléd bökött - gyere velem.
Odalépett a falhoz, és bakot tartott neked.
- Menj, nézd meg, hogy mi van a túloldalon.
Akármennyire is nem fűlt hozzá a fogad, de engedelmeskedned kellett neki. Ugyanúgy kellett tűrnöd, ahogy Lucyval játszadozott, és gyakorlatilag bárkinek parancsolgathatott, aki a közelbe ért.
És az sem tett túl jót az idegrendszerednek, amit a túl oldalon találtál a panel mögött. A vezetékek ki voltak szaggatva a helyükről, és egy furcsa, házilag bütykölt szerkezet volt a helyükre erősítve. Szakáll is hangosan káromkodott egyet.
- Csak két vezeték a miénk. 
Belerúgott a falba.
- Ha elvágom a vezetékeket, akkor az egész istenverte parkban elmegy az áram.
Duncan átsegítette Szakállt is a te oldaladra. Ő már magabiztosabb szemmel nézett a szerkezetre.
- Ez egy átalakított, távvezérlésű ajtóvezérlőnek néz ki. Csak azok a mocskok tudják kinyitni a kaput, és ha megpróbáljuk szabotálni ezt a szart, akkor megszakítjuk az áramkört. 
- Akkor elbarikádozzuk a kaput. - adta ki a parancsot Duncan, aztán vissza is szólt a rádión. - Van valami, amit még tudunk tenni a rohadékok ellen?
Szakáll a homlokát kezdte dörzsölni, és a fejét a falnak nekinyomva próbált gondolkodni.
- Az egész kacat távvezérlésű, tehát a közelben kell lennie. Add ide a rádiótt. - Duncan felvonta a szemöldökét. - Akarom mondani, adja ide a rádiót, uram.
Szakáll lepattintotta a fedelét, és elkezdte átkötni a vezetékeket rajta. Körül-belül tíz percig szórakozott velük, aztán felkiáltott.
- Kész is van.
A kezedbe nyomta. Amikor bekapcsoltad, akkor körül-belül három másodpercenkét egy sípoló hangot adott ki magából.
- Mi a franc ez?
- Nagyon egyszerű uram, ráhangoltam a rádiót az ajtónyitó szerkezetükre. Minél közelebb vagyunk hozzá, annál gyorsabban fog sípolni.
- Jó munkát végeztél Feka. Tepes, a te lusta seggeden van a sor. Találd meg a jeladó forrását, és akkor a többi seggfej is meglesz.
A rádiójel iránya azonban aggasztó irányba mutatott, az állatkert felé...

Az indulás nem is sikerült olyan rosszan mint hittem. Szakáll is csak morgott egyet, Duncan is csak egy kicsit néz idiótának engem. Lucy-t is összeszedtük. Szegényke úgy nézet ki mint akit most húztak ki egy nagyon szűk kis helyről, bár vele most tényleg ez történt. Még jó, hogy nem fél a kis helyektől. Még indul előtt az újdonsült „társunk” megvizsgálja Lucyt. Ha nem az elit tagja lenne akkor úgy megállítanám mint Szakállt. De most persze meghúzom magam és próbálok tényleg nem a számba hányni. A Lucyt ért megjegyzésekre pedig egy bólintással reagálok. De legalább az út során senki se szólt hozzám, csak kissé hülyének néztek amit sejtettem. Bár azért nem hagyott nyugodni mit mondhatott a két biztonsági őrnek Duncan. Csak azt tudom remélni, hogy még meglesz a házam és benne az új kis kedvencem és persze a fejem mire visszaérek. Az árulós részt persze úgy reagálja le mint minden normális hatalommal bíró ember aki valamiről nem tud. Megver valamit ami nem üthet vissza. Szerencse, hogy ez egy tábla volt, nem én vagy Szakáll. Aztán pedig nekiállunk átvizsgálni a kerítést. Vagyis állnánk, viszont se Duncannak, se Szakállnak, se nekem nincs kedvem megnézni nem-e csapda az a panel. Szóval az egyetlen logikus választás alapján marad Lucy.

Itt nem igazán tudok hozzá szólni, mivel sose érdekelt az elektronika és a múlt kor technológiája kivéve ha az azt felhasználhatóm arra, hogy idomítsam az árut. Bár akkor se értem, hogy működik igazán. De amint Lucy oda ér a panelhez és leejti a fedelét, kivert a víz. Nagyokat nyelek. Főleg azért mert ha megsül a lány engem fognak oda küldeni. Érzem a csontjaimban. A kapu pedig nem nyílik. Ekkor Duncan teljesen átvette a vezetést. Legnagyobb sajnálatomra, gyűlölöm, hogy úgy bánik velem mint egy darab hússal. Szakállt elküldte megnézni a belső panelt, engem pedig átdobott a túl oldalra. Azért enyhe jó éréssel töltött, el, hogy végre beleállhatok az elit egyik tagjának tenyerébe. Mintha azon hordozna. Olyan jó érzés volt. Egy kicsit mintha akaratlanul csinálom még mocorgok is a tenyerén. Felemelő érzés, majd pedig átmászok. Azt a pár másodpercet pedig örökre megbecsülöm az életemben. A föld kicsit kemény, de hát szerencse, hogy talpra érkeztem. Majd pedig kinti panel fedelét eltávolítva meglátom azt az izét. Nem tudom mi az, de az biztos, hogy nem a miénk.

- Itt van valami! Nem tudom mi, de a panelban van. Biztos nem a miénk. Ja és a vezetékeket is kiszaggatták a férgek!

Majd Szakáll is megtette a jelentését. Így már végleg elszállt minden maradék nyugalmam és boldogságom. Magamban őrjöngök és a földet rugdosom és a fogaim között a „Bazdmeg!” szavat ismétlem. Majd pedig mikor az öreg átjött és megvizsgálta a szerkentyűt és amit mondott újfent nem tett jót az idegeimnek. Na meg az se, hogy Duncen parancsolgat. Bár tény, hogy a barikádnál nincs jobb ötletünk. Ami párbeszéd lezajlik Duncan és Szakáll között én addig távolról nézegetem a távvezérelt szerkentyűt. Érdekes kis gép. Azon gondolkodom, ha mondjuk leszerelnénk a kaput és úgy szednénk le róla a gépet az nem-e működne. Ez az ötlet meg is tetszik, így hangosan is kimondom.

- Mi lenne akkor, ha leszednénk a kaput, temészetesen úgy, hogy előtte megoldjuk az áramtalanítását és úgy kapjuk le a bizgentyüt? – Ha hülyének néznek akkor egy szimpla „Jól van, csak gondoltam megkérdezem. „ mondattal lerendezem a dolgot. De ezt követte az amit nagyon- de nagyon – nem akartam hallani. Szakáll meg még a kezembe is nyomta azt a vackot.

- Tepes, - Szól hozzám Duncan - a te lusta seggeden van a sor. Találd meg a jeladó forrását, és akkor a többi seggfej is meglesz.

Én meg csak nézek mint borjú az új kapura. Ennek pedig az volt az oka, hogy a jelek az Állatkert felé mutatnak.

- Fiúk – Rebegem, kissé ijedt hangon. – Legalább megdobhatnátok egy nagyobb stukkerral. Hisz ez a kis vacak – Mutatok a 10 mm-esemre – nem sokat ér az olyan lények ellen amik arra vágynak, hogy feltépjék az embert. – Idegesen nevetek egyet. Valahogy ez nem az én napom, kezdem úgy érezni.

Ha sikerül valamit kikunyerálnom így (remélhetőleg pár plusz tárral/tölténnyel egyetemben) akkor egy „Köszönöm” segítségével elindulnék, de előtte még szólok Lucynak, hogy pattanjon már át hozzám és jöjjön velem. A francnak sincs kedve meghalni. Meg talán amíg az állatok az ő csontjait tépik szét én letudok lépni. Ugyan ez történik ha nem kapok fegyvert bár akkor a „Köszönöm” idegesen hangzik.

Az Állatkert puszta látványa idegölő számomra és minél közelebb érek hozzá annál rosszabb lesz. Érzem ahogy a szívem a torkomban dobot, a víz teljesen lever. És ez a vacak is csak pityeg. Tuti idevonz valami ronda emberevő izét. Természetesen azért oda adtam Lucy-nak egy kést, hogy tudjon egy kicsit védekezni az állatok ellen (Ha kaptam egy másik lőfegyvert akkor még a 10 mm-est is oda adtam neki), most az a legkisebb okom a félelemre, hogy itt hagy vagy megöl. Jobban félek attól, hogy látom majd ahogy egy nagy medve kieszi a szemem láttára a beleim.

-A Hálózsáknál: "Bocs szivi csak ha az állatkám is jöhet. Akkora hálózsákod meg nincs."
-A holtaknál:" Na ez fura."
-A Kultistáknál:" Na ez fura."

Szóval betondzsungel, vidámpark. Miért maradnak meg az ilyen randa helyek? Mint egy vidámpark? Egyáltalán miért hívják így? Semmi vidám nincs benne. Kereszteljük át szomorúparkra! Na ez jó. Innentől így hívom. Naszóval. Megyek a szomorúpark felé mikor jön a koponyás csávó... (Baszki ez úgy kezdődik mint valami vicc. Miért ment át a Zoofil az úton? Mert a koponyás csávó üldözte.)
Szóval Kobak meg a haverjai lövik a...valamit. De remek érzékeik lehetnek ha a fegyver ropogás közben is meghallanak.
- Nocsak, nocsak. Kóborolnak az állatok. Tudod te, hogy kinek a területére tévedtél kislány? *SZÖÖÖRCS*
Az első gondolatom az, hogyha azzal a nyelvel amivel ilyet nyal kinyalna uooohhh. Már csak a gondolat is émelyítő. Tuti elalélnék. A második  az, hogy lehet, hogy ki van hangosítva Kobak maszkja ha a fegyverlövéseken keresztül ide hallom a nyallintását. Csak a harmadik az, hogy amúgy én nagyon meg leszek baszarintva ha nem találok ki valamit.
-Óhh. Ő bocsesz nem tudtam, hogy ez a ti területetek. Ha gondolod tovább állok...De őh várjunk csak...Látom csíped a koponyákat. Ezt figyuzd...megfordulok és a koponyára mutatok a kabátom hátulján.

---

Még korábban:

A Skulltop már korábban is kóstolgatta a szerszámüzletet, azonban ez volt az első hivatalos támadás. A nap első sugaraival jelentek meg az első motorosok (az ő nyelvükön Olajlovasok), majd őket követte a gyalogos hullám. 
A banda rendkívül szervezetten csapott le, az Anarchisták őrségét ártalmatlanította, majd gumibotokkal és baseball ütőkkel verték eszméletrenre azokat, akiket úgy döntöttek, hogy begyűjtenek. A vezéretek lábát átszúrták egy sínszöggel, melynek mindkét oldalára láncot erősítettek, s így lógatták le őt az épületek tetejéről.
Téged futni hagytak... Egészen a folyosó végéig volt lehetőséged rohanni, míg az egyik meg nem unta a kacsázó törpét. Amint kitetted a lábad a lépcsőházba vezető ajtón, az egyik már ott várt rád, hogy leüssön. Hirtelen minden sötét lett.

Még csak arra sem vették a fáradtságot, hogy megkötözzenek. Az egyetlen békjó egy fejedre lakatolt vödör volt, melyre két szemnyílás volt vágva. Körülötted mindenki röhög... Feltehetőleg van valami rá festve. Valmi feledtébb szórakoztató. Körülötted még további négy megközött nő, és három láncravert férfi raboskodott. Most, hogy rongyokba voltak öltözve, szinte meg sem ismerted őket. 

Pillanatokon belül megjelent a vezető, egy félszemű férfi, kezében egy lángszóróval.
- Akkor hát kezdődjön a buleeeeeeeeeeee.
Titeket kivezettek a teremből, de a teremből kiáradó melegből, és az örömkiáltásokból egyértelmű volt, hogy a műhelyből nem sok minden maradt.

Sokat hallottál már a Skulltop HQ-ról, és magáról a Road Hog garázsról is, így tudtad, hogy ahova vezetnek titeket, az valami teljesen más. Egy vidámpark közelében parancsol megálljt a főnökötök, mintha egy képzeletbeli határvonal előtt lennétek. Pár pillanat kérdése volt, hogy megérkezett a fogadóbizottság.
- A főnök két hét múlva akarja az asszonyokat, a férfiakat pedig három héten belül kéri. Az izé - feltehetőleg rólad beszél - legyen meg egy héten belül. És ha ezeknek is nyoma veszik, akkor ez a "békeállapot" nem fog sokáig fennállni. Kitaposom a beled...
A másik üzletfél csak köpött egyet, majd a saját határvonalán belülre hívatott titeket. Egy füttyszóval. 
Elindultatok a park felé, mikor is Jerome - az egyik Anarchista - dúdolni nem kezdett. Ez korábban afféle jel volt arra, hogy táncolj. Amikor a szemébe néztél, láthattad, hogy most is pontosan ezt várja el tőled.
Amint belekezdtél, a rabszolga-kereskedőkből kitört a veszett röhögés. Jerome ezt próbálta kihasználni a szökésre, s a láncával meg is fojtotta az egyiket. A zavargás során a többiek is menekülni próbáltak, te sem cselekedtél másképp. Veled viszont senki nem törődött, hisz ki gondolta volna, hogy egy ostoba gnóm ilyen okos? Elvégre az ő szemükben csak egy állatt voltál. Nos, ezt a döntésüket megbánták az egyszer biztos. Amit az elvesztésedér hamarosan kapni fognak...

Most:

Az eső eleredt, te pedig magadra voltál utalva a pusztaságban. Most az egyszer örülsz a vödörnek, legalább a ronda fejed nem lesz mégrondább, a tested pedig valami törmelékkel véded. A Koponya maszkos férfi már órák óta a nyomodban loholt, sőt... úgy néz ki, hogy meg is talált. Lövések repkedtek az irányodba, aztán hirtelen abbamaradtak. Nocsak...
Amikor már egy jó ideje csend volt, kikukucskálhattál a fedezékedből. Egy női alakot véltét észrevenni, az üldöződ pedig úgy tűnt, hogy vele van elfoglalva. Eddig ez a legjobb alkalmad a szökésre...

Speciális Koponya Kyle - afféle bónusz:

Jerome és a többi fosztogató, betört orral ugyan, de eljutott a parkba. Sokáig fel sem tűnt nekik a hiányod, és nem is vették a fáradtságot, hogy keressenek. Zöldfülűek voltak, és nem ismerték még a Skulltop szokásait, nem tudták, milyen instabil lábakon áll a Park lakóival kötött egyezség.
A ketrecekbe vezették a rabszolgákat, ketten pedig jelenteni mentek. Koponya Kyle-nak.
- Főnök, a teljes árukészlet épségben megérkezett a parkba... kivéve..
A férfi látszólag nem volt jó kedvében, és amint meghallotta a "kivéve" szót, ez az állapot csak romlott. Ökölbe szorította a kezét, és felkelt a székéből.
- Ki hiányzik?
A hangja száraz volt, és az egyetlen dolog, ami szivárgott belőle, az a kegyetlenség.
- Valami gnóm... biztos jelentéktelen... egy vödör volt a fején... elkezdett táncikálni és - a maszkon keresztül is megérezte, hogy az elit koponyamaszkos tagja nem boldog. Nagyon nem. - Megzavarta a rendet, a többiek pedig támadtak...
- Azt akarod bemesélni nekem, hogy egy törpe, akinek egy vödör volt lakatolva a fejére átbaszott nyolc fegyveres rabszolga-kereskedőt?
Meg sem várta a választ, torkon ragadta a férfit és fojtogatni kezdte. A bal kezéből kiemelte a combjára erősített vadászkést, és egyenes utat vágott vele a férfi szívéhez. Az ordított a fájdalomtól, küzdött, de nem volt esélye kikerülni a szorításból. Kyle nemes egyszerűséggel kitépte a szívét a helyéről, és addig szorította a szervet a kezei között, amíg ki nem durrant. A másik szerencsésebb volt, őt egyenesen szemen találta a kés, így pár másodperc szenvedés után kilehelte a lelkét.
A maszkos férfi kitekintett az ablakon, és pillanatokon belül két embere kíséretében már védőruhában loholt a nyakadban.

Lihegve egy törmelékkupac mögé guggolt, majd meghalt a megerőltetéstől, de hálás annak a nőnek, aki feltartotta üldözőjét.
Kell egy fegyver – gondolta, ezzel eszébe jutott miért is volt ilyen kényelmetlen futni
Ezzel a lendülettel belenyúlt a gatyájába, fel a seggébe és előhúzott egy fogót.
Ez a kellemes folyamat előidézett tőle egy jól hallható „BAZDMEG” felkiáltást, amitől a sisakja berezonált és majd szétbaszta az agyát. Elvesztette az eszméletét, de még sikerült megakadályoznia, hogy a kobakvédője koppanjon a földön. Gyors kotorászás után talált is egy kisebb törött vascsövet.
Ez pont jó lesz… - gondolta, semmiképp se akart megszólalni.
A meleg, fekáliás fogóval könnyen megformázta új fegyverét, rongyaiból tépve egy darabot elkészítette a marokvédőjét is.
Zsír – súgta, amitől szerencsére „csak” megszédült.
Rozsdás, szaros, még az ő méreteihez képest is kicsi, de egy szúrásra elég.
Amint biztonságba helyezi a fogót, és kezébe kapja a tőrt, rögtön el megindul osonva (már amennyire egy ilyen gnóm tud osonni) a biztonságosabbnak vélt irányba

„Rozsdás-Szaros”
Alapanyag: csődarab, rongy, fekália
Sebzés: szinte esélytelen
Hossz: 10 cm markolattal együtt

---

Kyle egyáltalán nem volt humoros kedvében, amikor megfordultál, nemes egyszerűséggel jó istenesen fenékbe rúgott, majd amikor a földre zuhantál, hasonló erővel oldalba. Rálépett a jobb kézfejedre, közben a sajátjával mutogatott, utasításokat adott a mögötte lévő két embernek. Azok eltávolodtak abból az irányból, mely felé eredetileg tüzeltek, mintha semmi érdekes nem lenne ott számodra.

Csak ezt követően engedte, hogy újra felállj, de így is egy fegyvercső végéhez kellett beszélned.
- A Park területére léptél lotyó, ami a Skulltop öltözet viselése esetén azt jelenti, hogy felrúgtad az egyességünket. Miért ne repítsek golyót most rögtön az imádnivaló kis pofikádba?
Vajon a félszemű ebbe a határ dologba miért nem avatott bele? Talán ez is egy teszt lenne? Vagy csak te lennél a bandaháború egyik előfutára, egy kioltott lélek, aki okot ad arra, hogy a kereskedőket kipurgálják a parkból?
A fegyvert ekkor az állkapcsodhoz nyomta, és tovább fenyegetőzött. A kesztyűjén még viszonylag friss vér volt, amit ki tudja, hogy honnét szerzett.
-  Már a vezéreteknek is világosan megmondtam, hogy tartsák távol a pisilőjüket a kereskedők dolgaitól, még mielőtt letépem azokat. Mi a büdös francot akarsz itt? 
Amikor beavatod, nemes egyszerűséggel csak ennyit válaszol:
- Nekünk is meg van a magunk dolga, feltételezem nektek is. 
Ekkor azonban valami olyat vettél észre a ruháján, ami gondolkodóba ejtett. Egy karcolt. ütött-kopott vörös koponyát. A TI koponyátokat.

-Mivan? EZ a ti területetek? EZT nekem nem mondták. Ezek a gecik ENGEM akarnak egy bandaháború katalizátorának használni? Na ez nekem tök új de nem kecsegtet semmiféle varázzsal sem. Nekem csak annyit mondtak, hogy pár rühes rabszolgát kell elhoznom valami rabszolga-kereskedő faszitól de ez így kurvára nem pálya.
- Nekünk is meg van a magunk dolga, feltételezem nektek is.
Ekkor szúrom ki a koponyás övet. 
-Ácsi...ácsi. Kobakos barátom. Csak nem te is "testvér" voltál?-bökök az övemre.-Téged is átbasztak vagy mi? Mert akkor itt helyben leszámolok ezzel a geci társasággal. Illetve...a cuccaidból ítélve valami fejes lehettél. Biztos szívesen visszatérnél...esetleg egy magasabb pozícióban vagy ha -támaszkodok könyékkel a fickó vállára.-Nekem még bejárásom van oda, lehet, hogy egy kis belső segítségre van szükséged. Most, hogy engem ideküldtek ez úgy is azt jelenti, hogy háborút akarnak veled. Akkor meg azt mondom lépj előbb te. Én meg szívesen segítek elvégre velem is kibasztak ezek a rohadékok közös érdek szóval szívesen és önként segítek. 

Reménykedem, hogy Kobak a banda átvételére törekszik. Akkor biztos számos rangot ugorhatnék.