Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Feb 11, 2017 12:30:20 GMT 1
A vidámparkot elözönlötték a Rabszolga-kereskedők, és ez lett a virágzó kereskedelmük központja. Naponta több szabad embert vernek láncra, törnek meg, majd adnak el egy érdeklődő számára. Senki élete nincs biztonságban. Akit ide behoznak, az aligha kerül ki szabad emberként. Néhány szökött rabszolga elmondása szerint nem csak a vásárló negyedet foglalták el, hanem különböző parki atrakciókat helyeztek áram alá, és alakítottak kínzó eszközökké. Az egyik beszámoló taglalja, hogy valakit a karjánál fogva láncoltak az óriáskerékre és több órán keresztül lógott a magasban. A Rabszolga-kereskedők klánja kiváló viszonyt ápol a Skulltop gang tagjaival, de a terjeszkedés miatt gyakran feszült a légkör. A rabszolgákért csak lőszerrel lehet fizetni, ha Nepal Dollart, vagy cserét ajánlasz, akkor valószínűleg téged is befognak a többi szerencsétlen közé.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Feb 19, 2017 16:34:52 GMT 1
Ahoy Matróz!
A park körüli hangulat a szokásos volt, a kereskedők vidámak, szórakozottak, az áru pedig búskomor és életunt. Valamiért a mai nap mégis más volt, és ez onnantól vált nyilvánvalóvá, hogy az a fura, rózsaszín köpenyes, sötétlila kalapos, párducmintás ingű férfi egyszerre harminc rabszolgát vásárolt. A klánotok megélhetése ezzel az üzlettel jó darabig biztosítva lett. Épp a kötelező heti őrszolgálatod töltötted a kapuknál, két másik társaddal „karöltve“, amikor egy közeledő emberi alakot vettetek észre. Vevő? Akkor miért lohol? Áru? Az ellenkező irányba futna. Skulltop fosztogató? Legutóbb még nem lőttetek egymásra. Akkor ki lehet ez a szerencsétlen? Ahogy közelebb ér, rájösz, hogy mégis csak az egyik áru. Épp ma reggel kelt el, sőt kifejezetten közel állt hozzád a hölgy. Te fogtad be a drogfüggő szukát, és te korbácsod bírta rá, hogy ne lője magát folyamatosan. Hogy is hívták? Talán Stacy? Catie? Lucy? A három közül az egyik, ez biztos. A társaid szemmel láthatóan nem ismerik fel, az egyik reflexből gyomron üti őt egy baseball ütővel. A nő perszre rögtön a földre zuhant, és magzaptózban próbálta védeni magát a további ütésektől. Levegőért kapkodva, nyált köpködve próbált szóhoz jutni. Szemmel láthatóan több vágás, és sérülés volt a testén, melyet nem ti ejtettetek rajta. Próbálta szóra nyitni a száját, de a szemei lezárultak. - Főnök. Mi legyen? Dobjuk Bertának? – Berta a fertőzött tigris volt, akit nagy nehezen sikerült összeszedni az állatkertből. – Vagy ássuk el? Ekkor a feje lefordult a karjáról, és láthattad a nyakába fúródott, nyílhegy alakú altatót. Tehát nem halt meg. Célszerű lenne visszavinni a szállásra, és részletesen kikérdezni őt. Önként nem jött volna vissza. Tehát valaki küldte. Netán a kalapos?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Feb 20, 2017 1:20:43 GMT 1
Egy újabb nap, egy újabb sikeres üzlet. Nem tudom, mit akar az a piperkőc annyi rabszolgával, de legalább fizetet és nem is keveset. Milyen jó áron vitte őket. Még a bénát is megvette akit nevelés céljából megkellet csonkítanom. Miközben az őrszolgálatom töltöm. Sok mindenen jár az eszem mint például, hogy mit eszek vacsorára, hova kéne menni legközelebb árúért mert végül is elég jól leszívta a készleteinket azaz ízlés ficamos vevő, új nevelési módszereke is eszembe jutnak mint, hogy a házi készítésű daruval belógatjuk Bertához az árút és meglátjuk ráharap-e vagy sem bár nem valami kreatív ötlet, de azért még is elmosolyogtat.
Amikor megjelenik az ember alak épp egy igen érdekes vitában voltunk a társaimmal mégpedig, hogy a tigris, a krokodil vagy a papagáj menőbb állat. Szerintem a papagáj főleg ha hasonlít egy kicsit a gazdájára és tud beszélni, míg szerintem a másik kettő bár igazán királyok meg minden, de nem többek pár szájnál. Persze társaim ezzel nem igazán értettek egyet így egy kicsit késve is vettük észre a közeledőt. Mikor már egész jól beért a látótávunkba fel is ismerem. - Na baz’ ! – Préselem ki a fogaim közt, miközben a társam a baseball ütőjével úgy gyomron vágja….Lucyt talán? Sose érdekelt különösebben a neve. A földön magzatpózba fekszik. Na erre azért emlékszem hány alkalommal juttattam ebbe a pózba én is. Szép emlékek. Ahogy a nevelése elején még a földről elküldött engem a pokolba, meg még más kellemesebb helyekre. Örülhet, hogy nem akartam különösebben elrontani az árút és csak a körmét téptem ki olyankor. Amikor már a hatodik ujjáról téptem le a körmét már sikoltani se tudott csak az arcát torzították azok a grimaszok.
Közelebbről megnézve Lucyn van egy két friss seb. Ezeket biztos nem én csináltam. Vajon mi lelhette? Útközben megtámadták őket? Ez még talán érdekes és mókás lehet. Míg a két idióta társam azon tanakodik mit kéne a törött árúval kezdeni, sikerül észrevennem, hogy még lélegzik és a nyilat a nyakában. Amit gyorsan ki is húzok belőle, vettek rá pár pillantást majd elrakom az egyik zsebembe. Majd átkarolom a csípőjénél, lábból megemelem, majd a vállamra veszem. Nem félek attól, hogy mostanában felébredne.
- Sajnálom srácok, de Berta ma ebből az árúból nem eszik, mert én ezt elfogom adni. – Majd elindulok befelé a Parkba. – Ha főnök kérdi, mondjátok, hogy rám tört a foshatnék. – Majd magam mögött hagyom a bejáratot és a saját kis „műhelyem” felé veszem az irányt.
Az én szállásom és műhelyem a főbb látványosságok és piac mögött található. Még anyámék mesélték, hogy valamikor egy iroda szerű helység volt ezt bizonyítja az előtérben lévő régi faasztal és a rajta lévő kiéget lámpa, amit csak a hangulat miatt tartok meg. Az előtér járólapok a maguk feketeségében fénylenek, a falon a vörös és kék csempék váltják egymást a jobb oldal felső sarkában meg bújik egy pókháló. Úgy látszik a takarításkor az elkerülte a figyelmét a szolgának. Mindegy is. Legalább a padló úgy néz ki mintha enni lehetne róla és nem úgy mintha itt félholt emberek testét húzták volna keresztül. A szoba bútorzata nem csak az az egy asztal, hanem több egyforma fehér műanyag szék a szóba két oldalsó falánál. Mint egy üzletember irodája. Igen pont olyan. Az asztaltól nem messze balra látható egy ajtó. Nem az eredeti ki lett cserélve, de a katasztrófa előttiek minőségét hozza. Vastag. Általában kulcsra van zárva mivel ez vezet arra a folyosóra amin a műhelybe lehet jutni ha tovább egyenesen megyünk vagy jobbra ellehet jutni pár extra helységbe mint a hálószoba és mosdó. A műhelybe vezető út az épület hátsó falában lévő szabályos téglalap alakú lyukból indul.
A folyosó sötét lenne ha nem lenne rajta pár ablak, egy darabig ezen is olyan feketék a járólapok mint az előtérben/ügyfélszolgálatnál később úgy az út negyedénél ezt felváltja egy igen jó minőségben megépített bádog, fa és betonelemekből épült folyosó részlet. Hát igen kellett egy kis átépítést végezni az épületen miközben megtoldották egy kicsit még a szüleim. De hát a műhely nem lehet olyan közel a portához akkor még a végén az ügyfél meghallaná az árú sikolyait és jajgatását. A műhely egy igen kellemes hangulatú fa és fém elemekből felépített tágas épület rész ami csak 30 méterre van főépülettől. Az épület pedig maga is egy 50mX35m-es. Van itt minden egy tíz fő tárolására is alkalmas „istálló” azaz van itt 10 darab 5mX5m-es cella melyek egymástól betontörmelékekkel van elválasztva 170 cm-ig pedig mindegyik cellának a folyosóra néző részét egy teljes körülbelül 20 cm vastag vaslap választja el amik onnan felfelé vasrudakkal folytatódnak. A cellaajtók pedig tömör vasajtók mind 20 cm vastag amelyeken a kilincs és a kulcslyuk is 140 cm körül helyezkednek el. Bár kicsit körülményes kinyitni, de az árunak még inkább. A cellák pedig közvetlenül az épület „műhely” szobájára néznek. Egyesek kínzókamrának neveznék ezt a részét az épületnek. Pedig közel se olyan felszerelt mint egy olyan helység. Pedig mint meg nem adnék egy olyanért. Itt csak egy nagyon hosszú (kb 3 méter) asztal látható aminek a végein láncok vannak ez van a helység közepén. Itt szoktam kinyújtani az árút amikor felakarom dolgozni. A plafonról három vaskampó lóg le. Ezeken szoktam kivéreztetni az árut. Ezen kívül található még egy munkapad is a helységben itt vannak a különböző eszközök, kések, korbácsok, szögek, kalapácsok és a többi amire szükségem lehet. Az árú feldolgozó asztal mögött látható egy tradicionális kereszt azaz két vastag fagerenda amik egymást átlósan metszik egymást és négy vastag kötél van a végén. Bár nem tűnik valami nagy dolognak mégis ez a kedvencem aminek egy oka van. Lehet forgatni. Ide szépen ki is kötözzük Lucyt. Majd a munkapadon lévő eszközök közül elveszem az egyik kést és levágom róla a ruhákat és a nyakláncot. Azt vettem észre, hogy az emberek őszintébbek és könnyebben megtörnek, ha meztelenek. Ezt követően pedig oda viszek egy háromlábú bárszéket a forgó kereszthez, hátha sokáig eltart ez a dolog. Majd megfogom a kereszt jobb felső végét és megforgatóm, hátha ettől felébred, ha nem ébred fel ettől még párszor megforgatom. Ha azoknak sincs semmi hatása kénytelen keletlen vagyok erőszakosabb dolgokhoz nyúlnom és előveszem a fogómat és megpróbálom letépni a maradék lábujjkörmét hátha a fájdalom magához téríti mert már annyira elmúlt az altató hatása. Ha nem ez sem segít felkelteni nincs más választásom csak várnom kell szóval míg magához tér én elmegyek a szomszédos kis helységbe amit csak spájznak használunk és magamhoz veszek egy tálnyi kocsonyát és elkezdem megenni. Mert hát éhes az ember. Ha pedig Lucy magához tér megkérdezek tőle egy két dolgot.
- Szia Lucy! Hogy vagy? Mi újság veled? Jó az új gazdád? Elég szimpatikus embernek tűnt. Ó és megmagyaráznád – Ekkor előkeresem a nyilat és a jobb kezem hüvelyk-, mutató- és középső ujjam közé fogom és felemelem. – Ez mit keresett a nyakadban? És tudod a szabályt, nem hazudunk Tepes bácsinak. – Ekkor mosolyra húzzon a szám és elővillantom a sárgás háromszög alakú fogaim.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Feb 20, 2017 9:14:43 GMT 1
Ahoy Matróz! Whoa! Én forgok, vagy a világ? Ezek voltak a lány első gondolatai, miután köhögve felébredt. Kétség sem fért ahhoz, hogy a lány nagyon hamar magához tért, de nem tudta, hogy hol van. Több pillanaton keresztül a hányással küzdött, de végül a lötty kerekedett felül. Nem volt sok, hisz alig evett valamit, de mégis csak undorító. Amikor realizálta, hogy hol is van, az arcára ült a félelem. Remegni és rázkódni kezdett, mintha az összes ránc megfagyott volna az arcán. Közben azért igyekezett minél többet felnyalni a hányásából (már amennyit elért a nyelvével az arcán. Látszott, hogy sokkot kapott. Célszerű lenne bíztatni, hogy beszéljen, térjen vissza a való életbe, mert hát valljuk be. Nagyon para. Egy pofon talán elég. És a hányással is kezdeni kéne valamit, mert baromi büdös. Mivel etetitek ti ezeket?Miután észhez tért, még mindig átjárta őt a félelem, de már képes volt beszédre nyitni a száját.- Sta...Stacy voltam, Uram. Jól v-v-vagyok uram, kö-szö-nöm ké-kérdését, Uram. Aztán jöttek a kellemetlen kérdések. Amikor megmutattad neki a nyílhegyet, valami gyűlölet szerű mimika ült az arcára. Gyűlölet, ami egyenesen feléd irányul. Ha nem lett volna jól beidomítva, akkor feltehetőleg le is köpött volna mérgében. Vett egy mély levegőt, aztán hozzá látott a vallomáshoz.- Liberátoroknak nevezik magukat, Uram. A Gazdám tartott a találkozástól velük. Gondolom hallott a pletykákról, hogy egyre több rabszolgának segítenek a szökésben, Uram. Joseph is egy volt közülük, uram. V-v-volt nála egy térkép, egyenesen az Ígéret földjének nevezett helyre, de... elrohant uram. A Gazdám rálőtt, de elvétette. A nyílhegyet azért kaptam, hogy ne jussak el önökhöz Uram. A Gazdám parancsára érkeztem...Ennyit mondott, de amikor Josephról beszélt, elbizonytalanodott. Talán többet tud, mint amennyit megoszt veled?- Uram... Kérem alássan... Kaphatnék egy kis... vizet? Könyörgöm.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Feb 20, 2017 23:29:53 GMT 1
Amint meghallom a drága Lucy köhögését tudom, hogy felébredt. Én nem nyúltam a forgó kereszthez egészen addig amíg az lenem lassult eléggé. Azután elkaptam és alaphelyzetbe állítom és biztosítom, hogy ne kezdjen el forogni. Valamikor ekkor hányja el magát az édes. Hát azt hiszem ez új rekordnak számít a hányatásban. Majd ezt követően azt csinálja amitől mindig boldog leszek. Fél! Retteg! Ez olyan jó érzés. Oda lépek a munkaasztalhoz és magamhoz veszek egy kék vászondarabot, bár a sok alvadt (és kevésbé alvadt) vértől nem látszódik igazán a színe. Ideje lenne már kimosni. De van rajta még egy folt ahol tiszta azzal a felülettel letörlöm az arcáról a hányást óvatosan, hogy ne hogy úgy döntsön megharap. Közben persze végig a szemébe nézek. Majd észreveszem, hogy kicsit lejjebb a mellére is ment egy kevés a löttyből. Ott is letörlöm és a kendőn az egyik frissebb vérfolt egy halovány vércsíkot hagy a jobb mellén. Miközben a szemeibe néztem láttam nem igazán akar visszatérni a valóságba. Nem is értem miért, hisz ehhez a helyhez sokk kellemes közös emlékünk kapcsolódik. Ezért közel hajolok az arcához és adok neki egy atyai pofont, nem túl erős, sőt szinte semmi volt ez. De láthatólag elég volt ahhoz, hogy vissza térjen. Majd mikor elkezd a kérdéseimre válaszolni, leülök a bárszékre és hallgatom. Mikor azt mondja, hogy a neve, felröhögök.
- Nem, nem Lucy. Hogy felejthetted el, hogy Tepes bácsit nem kérdőjelezzük meg? Szóval a te neved Lucy. De folytasd!
A többit csöndben végig ülöm egészen addig amíg nem ér el a Liberátorokig. Ismerős név. Több jó kuncsaftunkat is megkárosították és jó pár árunkat elrabolták és még el is rontották őket. Nem tudják ezek milyen nehéz megtörni egy ember tudatát? Ha csak egyszer a kezeim közé kerülnének….Az aztán vicces lenne. Erre gondolatra elmosolyodok. Joseph nevének az említésére felkapom a fejem. Nem azért mert emlékeznék a nevére vagy tudnék egy arcot kapcsolni a névhez. De több kérdés is felmerül most bennem. Megdolgozzuk őket, kínozzuk, összetörjük a lelküket és teljesen átformáljuk a személyiségüket. De ez túlélte és nyers maradt és ellenünk dolgozott. Hányan lehetnek még közülük köztünk? Vagy valaki összedolgozik velük? Hisz hogy szerezhette volna azt a térképet? Minden értéküket elvesszük! Még ha a seggébe dugta fel akkor is megtaláljuk! Vagy valahol útközben szerezte meg? Többet megkel róla tudnom. Meg erről a Literátorok szervezetről is. Na meg arról az Ígéret Földjéről is. Szép hely lehet. Tele új emberekkel. Emberekkel, akik arra várnak, hogy betörjék őket! Ekkor kicsit megremegek, széles mosolyra húzom az arcom és egy kicsit elcsukló hangon nevetek. De mindent csak sorjában. Nézzük meg mennyit tud valójában Lucy. És ekkor pont végszóra a lány is megszólal.
- Uram... Kérem alássan... Kaphatnék egy kis... vizet? Könyörgöm.
- Hát persze Lucy, csak még előtte meg kéne tenned egy-két dolgot nekem. Mond el mit tudsz erről az Ígéret Földjéről? Mit mondott erről neked ez a Joseph? Tudod hol van ez a hely? Legalább úgy nagyjából? – Majd miután válaszolt erre, otthagyom és átmegyek a spájzba. Emlékeim szerint kell ott lennie valami ihatónak. És meg is találom amit kerestem. Egy 2 literes szódás üveg. Magamhoz veszek egy fél literes tálat és visszamegyek hozzá. A szódát kitöltöm a fél literes tál ¾-ig. És oda teszem az asztalra. – Ha akarsz ebből a jó hűvös vízből akkor azt is mond el, hogyan néz ki ez a Josep. Hol találkoztál vele? Ki volt az előző gazdája? Vagy más fontos tudni való róla?– Mikor ezekre a kérdésekre is válaszol a kezembe veszem a tálat és csak akkora távolság van köztem és Lucy között hogy épp nem ér el. A vizet pedig maga előtt tartom, de még nem itatom meg csak kínzom a látványával. – Nos van még valami amit elmondanál? – Így állok előtte két teljes percig, majd azok után megitatom. A tálat pedig leteszem a szódás üveg mellé.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Feb 22, 2017 11:28:38 GMT 1
Ahoy Matróz!
- Elnézést uram. A lány megbánóan lesütötte az arcát, és folytatta a történetet. Hangja már rekedt volt a vízhiánytól, az új gazdája bizonyára ma még nem itatta. Látszott rajta, hogy nagyon küzd, hogy legyőzze. - Azt beszélik uram, hogy az ígéret földje egy hely a felszabídott rabszolgáknak. Joseph, a liberátorok.... ide akartak eljuttatni minket. Nem láttam a térképet uram, annyit tudok, hogy valahol a Ködön túl található... Csak ennyit tudok. Azonban amikor meglátja az asztalon díszelgő, vízzel teli tálat, rögtön megered a nyelve. - Nepal City-t emlegette uram. Azt mondta, ha bármi történik vele, akkor Nepal Cityben keressük az öreg Bushwoodot. Azt hiszem így hívták azt az embert uram. Nyelt egy nagyot, pontosabban nyelt volna, ha nem lett volna csontszáraz a torka. - Azt mondta, hogy beengednek minket a városba bérmentve ha...ha .... mi is volt a jelszó... A lány arcvonásain látszik, hogy próbálja felidézni Joseph szavait. - Megvan... „Ahol az Úr lelke, ott nincs szabadság". Ez lesz az uram, az életemre esküszöm. Valamint... meghagyta, hogy...csak déli tizenkét órától három óráig biztosít ez belépést, ugyanis akkor őrködik a Liberátorok beépített embere.... A lány már-már betegesen nyújtotta a nyakát a távolban lévő, vízzel teli tál felé. Nyert ügyed van, dalolni fog, mint egy kismadár. - Joseph... Rövid, tüskés hajú, sötétebb bőrű, de mégis szinte hófehér rabszolga volt uram. Biztos hallott róla, az a kakastaréjos úr fogta be. Nem tudom a nevét. Te viszont tudtad, Fekete szakáll. Pontosabban Tim Boil, de senki nem hívta őt így. Magasabbat volt a szamárlétrán, mint te. Zárkózott tengeri patkány volt, a vidámpark hajó alakú játéktermébe lakta be magát. - Nem láttam korábban Josephet uram... Csak ma reggel, miután a Gazdám megvásárárolt minket.... akkor mindenkihez odajött, megnyugtatott, hogy hamarosan szabadok leszünk... A gazdám persze ezt meghallotta, és egy hatalmasat vágott a hátára egy ostorrol. Joseph viszont minden probléma nélkül fel kelt... Még soha nem láttam ilyet uram... Azt mondta, hogy van egy beépített emberük itt is... de azt, hogy ki, nem árulta el... annyit tudok, hogy befolyásos. Amikor elé emeled a tálat, rendesen rázkódni kezd a kereszttel. Mindenre hajlandó lenne, hogy megszerezze. - Annyit... annyit tudok még, hogy... rabszolgákat ajánl a vásárlóknak...Kérem, ez minden amit tudok.... Ez körül belül négy-öt emberre szűkíti le a kört. Nem ismered a "hivatásos" árusokat, de a nagy főnök, félszemű Phil biztos segíteni tud majd. Az már más kérdés, hogy így mennyi dicsőség jut neked. Stacy nagyokat kortyolt a vizes tálból, gyakorlatilag szárazra itta azt. - Köszönöm uram! Köszönöm alássan uram! Hálás tekintetet erőltetett az arcára, majd félve tette fel a kérdését. - Mi lesz most velem, uram?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Feb 22, 2017 18:53:03 GMT 1
- Hát Lucy most az lesz, hogy elmegyünk megebédelni. Mert nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én már nagyon éhes vagyok. Meg ha jól emlékszem te se kaptál sokat reggel tőlem. Egy három napos kenyér csücskét adtam neked, ha jól emlékszem. Most van egy kis extra lóvém, szóval lásd milyen kedves vagyok meghívlak Nancyhez. - Nancy egyike azoknak akik belakták magukat a büfés bódékhoz és istenien főz. A patkány saslikja a kedvencem . Ekkor elkezdem eloldozni a lábánál kezdve. – Na meg kéne neked valami ruha is. Azt hiszem még megvan pár régi ruha a szobámba. Ekkor elvezetem a hálószobámig ,természetesen végig magam előtt vezetve. Attól, hogy még jó volt az idomítása, készségesen együttműködött és visszajött amikor meg is szökhetett volna, nem jelenti azt, hogy ne akarna megölni. Mindegyikük árum megakar ölni. Ezt nagyon is jól tudom. Mikor belépünk a hálószobámba, rögtön az ajtótól jobbra lévő régi fa szekrényhez lépek, kinyitom és kiveszek egy már majdnem szét esett karton dobozt ami tele van a család régi használt ruháival amiket nem volt szívem kidobni. Miközben én keresgélek addig Lucy láthat egy ágyat a szoba másik végében ami mellett egy komód van. Az éjjeli szekrényen egy csonkig égetett gyertya és egy fekete bőrkötésű könyv van ami már önmagában egy kész vagyon, de ez a számla könyvem. Ebben jegyzem fel a rabszolgákat, nevüket, számukat és hogy mennyi volt költségük, mekkora összegért sikerült továbbadni rajtuk, mekkora hasznot hoztak és, hogy jelenleg menny készletem van. Na meg a szekrény takarásában észrevehet egy ruha kupacot. Még nem sikerült mosnom a héten. Majd pár perc keresgélés után megtalálom anyám pár régi göncét. - Tessék ezt vedd fel. Így nem fogsz annyira kitűnni a tömegből. (A szemkendő természetesen nem része az öltözéknek.) Ezt követően magamhoz vesszem a pénztárcám ( egy szütyő tele töltényekkel ami elég a patkány saslikra és arra amit Lucy kér + egy kis költő pénz) majd elindulunk Nancyhez. A büfé sor tele van mint minden ebéd szünetben. Nency egy fura vénasszony, senki se tudja hány éves de ő már akkor is itt volt és árulta a maga kis étkeit amikor mi még csak épp megtelepedtünk itt, de már akkor is vén volt. Vagyis nekem azt mesélték. Az épülete szép kék lehetett valamikor és az oldalán egy rajzfilmes kalóz alak elmosódót alakja látható. Én veszek magamnak egy patkánysaslikot, majd még kifizetem azt is amit Lucy kér. Ezek után keresek egy kellemes két személyes asztalt és leülök oda a szememet mindig a kis kedvenc Lucyn tartom és én is végig mellette vagyok. Talán még egy párnak is néznének minket ha nem látszódna annyira a drágám arcán az ijedelem. (Nency) Miközben ebédelünk elmerengek mindazon amit Lucy mondot. Érdekes ez az Ígéret Földje. Tele van használt árúval érdemes lenne felkutatni. És elpusztítani. Pont olyan dolgot ad amit próbálok kiölni ezekből a húsárúkból. Reményt és Hitet. Ezzel tönkreteszik az árút, ami nem jó. De az viszont jó, hogy a nagyon-nagyon vicces lesz őket újra idomítani. De ehhez meg kéne azt a földet találni. Az pedig nem valami nagy támpont, hogy a Ködön túl van. Azon túl sok minden van. De ha Nepal Cityiben is vannak embereik lehet onnan szállítják őket tovább. Érdekes és hasznos információ. Bár kétlem, hogy kiadnák nekünk a Liberátorokat. És bár az árulót is fontos lenne elcsípni először ezekkel a szemtelen férgekkel kéne leszámolni. A végén még arra vetemednek, hogy közvetlenül ide csapnak le. Tényleg milyen messze is csaptak le Lucyékra? - Lucy! Milyen messze jártatok amikor vissza küldött a Különc? – Különcnek neveztem el magamban az új gazdáját. Mert normális ember nem öltözik úgy mint ő. Lucy válasza után tovább folytatom az ebédem és gondolkodok. Először is erről a Johsepről kéne többet megtudni. Legalább azt, hogy hol szedték össze. Szóval miután befejeztük az ebédet elindulok Lucy társaságában Fekete Szakállhoz. Talán ő a legközelebbi nyomom akit még ismerek is. Mikor oda érünk Szakáll (továbbiakban csak így nevezem) lakhelyéhez. Kopogok párat a bejáratán, majd beordítok neki egy ilyet „Szakáll! Itthon vagy? Én vagyok az Johnson!”. Ha kinyitja az ajtót üdvözlöm - Üdv Szakáll! Milyen jó bőrben vagy csak nem fogytál? Mi újság, hány árut adtál el a Különcnek ma reggel? – Persze mindeközben engedélyével vagy anélkül megpróbálok bejutni az otthonába. Majd miután válaszolt ezekre a kérdésekre felteszem a nagy kérdést. – És mond azt a tüsi fejűt. – Idegességet és erőteljes gondolkodást színlelve csettintgetek. – Tudod annak ami olyan fehér volt annak a barna bőre ellenére is. Na szóval azt honnan szerezted. Marha jó állapotban volt…. Mármint áruhoz képest. És szeretnék én is beszállni következő árubeszerzésbe oda, hátha még vannak hasonlók ott. Mennyit kaphatnék érte.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Feb 25, 2017 14:19:36 GMT 1
Ahoy Matróz!
Megkönnyebülten sóhajtott, mikor eloldoztad, bár nem tudta mire vélni. Azt hitte, hogy ismét ketrecbe veted, így mikor a hálószoba felé mutattál, leolvashatod az arcáról a megnyugvást. Akármit is akarsz vele ott csinálni, az még mindig jobb, mintha meztelenül egy cellába dugnád. Amikor ruhát adsz neki, akkor kérdően felvonja a szemöldökét. "Ez valami teszt?", ez jár a fejében, de rögtön magára húzza a ruhát. Méltóságteljesen, egyenesen áll, mintha csak arra számítana, hogy büntetésből pofon vágod. Hogy az ő fajtája ilyen ruhákban? Itt valami nagyon nincs rendben. - Kö...szönöm uram. Megköszönte az öltözéket, noha továbbra sem tudta mire vélni. Némán figyelte a talajt, miközben te a dolgaid közt matattál. Megtanulta, hogy semmi köze a gazdája ügyeihez, így csak a hangokból tudott következtetni arra, hogy épp mi került a kezed közé. Amikor elvitted Nency néni étkezdéjébe, akkor ugyanilyen bamba tekintettel bámulta a földet. Még csak le sem ült. Az ő fajtája nem eszik asztalnál, tálból eszik a földről, mint valami kutya. Külön rá kell parancsolnod, hogy ha azt akarod, hogy leüljön melléd. Ugyanez a helyzet az étellel, ugyanis miután helyet foglalt, továbbra is bambán bámult a semmibe. Amikor közlöd vele, hogy rendelhet valamit, csak ennyit mond: - Igazán nagylelkű uram, köszönöm uram. Ezt követően megkérdezi, hogy biztos nem-e gond, hogy ő is kér valamit. Miután megengedted neki (ezt is), akkor a legolcsóbbat választotta ki az étlapról. Nem tudod, hogy mi volt az, de amikor a pincér rabszolga kihozta, felfordult tőle a gyomrod. Nency tudott főzni, ez kétségtelen, de az biztos, hogy valami belsőség csomag volt, jól átsütve, hogy ne dögöljön meg, aki megeszi. Nem valami laktató, a lány ennek ellenére minden zokszó, vagy undort láttató grimasz nélkül lenyelte. Sőt, ha megkérdezed tőle, hogy hogy ízlett neki, akkor csak ennyit felelt. "Nagyon finom, laktató és meleg volt Uram. Köszönöm!" Amikor szóba hozod a támadást, az arcára ismét halovány bizonytalanság ül. - Azt hiszem, olyan húsz-harminc percre lehettünk uram, amikor először elsült a Gazdám fegyvere. Amikor visszaküldött, olyan negyed óra futás után értem vissza magukhoz uram. Ennél többet nem tudott felidézni. Ha fél órára is voltak, akkor is vészesen közel. Fekete Szakáll játékterme fél óra múlva nyitott, de az ócska zenedobozából már szólt az ezeréves zene. Nem nyitott ajtót, de az épület nem is volt bezárva. Azonban amikor kitárod az bejáratot, egy kés suhan el közvetlen az arcod mellett és beleáll a falba. Gazdája az egyik kalóz témájú flippergép mögül ugrott elő. - Óh, csak te vagy az. A "csak"-ot úgy nyomja meg, mintha olyasvalakit várt volna, akit megölhet. Míg odaér hozzád, addig körülnézhet. Az egész épület lényegében egy kalózhajó témájú beltéri játékterem. Kalóz témájú flipper, kalapácsos játék, feketére festett kosárlabdák, melyeket egy hajó tematikájú, falra szerelt kosárba dobálhattak a gyerekek. A legjobb viszont a lövölde. Ez a fajtátok kedvence. A bábukat ugyanis vén rabszolgákra cserélték, akiket már úgysem vesz meg senki. Ezek sétálnak végig, buknak le amikor kedvük tartja, és ti ezekre lövöldöztök parittyákkal. A lövölde mellett közvetlenül látsz is egy ketrecet, benne a mai nyolc szerencsétlennel. - A lila homokos majdnem az egész készletet elvitte. - felelte, mikor odaért hozzád. Megragadta a kezed és jó rendesen megrázta. - Még a félkezűt is elvitte. Pedig már oda akartam adni Bertának. Közelebb furakodott, és beleszagolt Lucy hajába. - Hmmm, friss hús? Miért nincs a többi között? Eladó? Amint ezeket megválaszoltad, beljebb invitált. Szakáll irodája a kapitány kabinja volt, innen lehetett vezérelni az áramot a helységben, és itt lehetett mágneszárral lezárni az ajtókat. A szoba közepén parkhoz íllő stílusban egy asztal volt található, rajta egy számítógéppel (ami nem volt áram alatt), szétszórt papírok mindenhol, és egy csomó vascső. - Joseph egy érdekes eset volt. - Kezdte minden kertelés nélkül. - Véletlenül akadtam rá. Az a töketlen a park hátsó bejáratát próbálta áram alá helyezni, és kinyitni. Meglepően könnyű volt betörni, hűséges kis szárazföldi patkány volt, így baromi drágán adtam túl rajta. Nyolc darab szütyőt vág le eléd. - Ez mind érte volt. És ami a legjobb. Eldalolta, hogy innen keletre van egy kisebb tábor, és onnan jött. -elröhögte magát- Hamarosan egy csomót gyűjtök majd be a Joseph félékből. Nem bírta abbahagyni a nevetést, ennek valószínűleg az asztalon lévő rum volt az oka. Még lehúzott egy korsóval, és már az orrán is az jött vissza. - Mivel az az idióta Harold aknára lépett, így van egy hely a csapatban. Ha nem félsz? Felelte, és aztán tovább nevetett.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Feb 26, 2017 0:22:28 GMT 1
- Lucy ülj már le! Ne állj ott mint valami rabszolga! És rendelj nyugodtan bármit amit akarsz. A vendégem vagy.
Szólok rá Lucy-ra a büfé soron. Kell a fenének a feltűnés. Mikor pedig kihozzák az ebédet egyszerűn csorog a nyálam a saslikom láttán, bár a vendégem ebédjét látva azon gondolkodók, hogy lehet mégse vagyok éhes. Mikor pedig elmondja, hogy kb 30 percnyire csaptak le a Liberátor csótányok a Különcre. Összeráncolom a homlokom és úgy nézek, hogy ha tekintettel meglehetne olvasztani a vasat, az biztos megolvadna. Bár a saslik teljesen megnyugtat.
Szakáll lakásában, miután a kés majdnem levitte a fülem. Kissé meglepődök. Van egy olyan sanda érzésem, hogy az öreg ma már a kelleténél többet ívott volna. Bár a szavaiból kihallom, nem éppen rám várt. Míg elér hozzánk. Újra megcsodálom a játéktermet. Imádom ezt a helyet. Bár nem olyan hangulatos mint a „Műhelyem”, de vannak azért itt is szép dolgok. A kedvencem a céllövölde. Talán mielőtt elmegyünk célba lövök egyet. Mikor pedig végre ide ér én is jó erősen megszorítom a kezét. Mikor pedig a sikerével dicsekszik, megveregetem a vállát.
- Hát igen. Nem kímélte a tárcáját a Különc. – Mondom mosolyogva, bár mikor Lucy-t kezdi vizslatni, megragadom a karját és az arcomon nyoma sincs a kedvességnek. A tekintettem valami olyasmit üzen, hogy „ Ha jót akarsz magadnak, soha többet nem nyúlsz hozzá” – Lucy nem eladó! – Aztán ennyivel le is rendezem és követem Szakállt az irodájába.
Hát ez az iroda nem olyan mint az enyém. Nem épp egy komoly üzletember inkább egy szélcsap ember irodájának. Bár azt mondják a zseni még a káoszt is átlátja és ha Szakáll átlátja az az ő dolga. Amikor pedig Josephről beszél figyelek és arra jövők rá, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Oké. Joseph amennyire elmondják igen jó állapotú volt és a Különc pedig csak úgy szórta a pénzét, de 8?! 8 szütyőre való töltény egy szolgáért? Ennek tényleg ennyi lóvéja van vagy mi van? A másik ilyen rész ami felkelti az érdeklődésem Joseph könnyű betörése, árulkodása és a csatlakozás az úthoz.
- Tudod, hogy nem félek. Egyébként meg most valami nagyobb hallra vadászok. Hallottál már Bushwoodról? És arról, hogy egy Skulltop-os vezérnek is kellene holtan? Na én arra gondoltam elkapom és betöröm , majd elküldöm a Gangnak főnöknek. Hogy fog majd örülni, hogy egyik ősellensége szolgálja fel neki a piát. – Felröhögök jó hangosan. – Na meg szerintem az amit Joseph mondott neked egy marha nagy és nyilvánvaló csapda. De ez csak az én véleményem. De gondolkozz el rajta. – Majd felkelek a székemből. – Ó tényleg mielőtt még elmegyünk kipróbálhatnánk a céllövöldét?
Ha a válasz igen volt azt mondom Lucynak, hogy játsszon ő is. És játszunk egy menetet egymás ellen. Ha a válasz nem volt akkor egyből megindulok vissza a házamba. Be a szobámba. Magamhoz veszem a hátizsákom, 10 mm-es pisztolyom, svájci bicskám, tűzkövet, hálózsákot és egy kést. Ez után a spájzból is feltankolok a két teli pet palackkal, ananász konzervvel. Majd még a két méternyi láncot is elveszem a „Műhelyből”. Innen pedig Lucy társaságában akinek én adok egy vadász kést elmegyek a közeli kocsmába. Berúgom az ajtót. Mikor láthatólag a legtöbb szem rám szegeződik. Megszólalok.
- Ki akar szórakozni? Ki akar vadászni? Ki akar töltényeket? Aki legalább két kérdésre igennel válaszolt készülődjetek és legyetek egy óra múlva a főbejáratnál mert azt mondom nektek, ilyen kibaszott jó vadászaton nem vettetek részt.
Ez után pedig a főbejáratnál várom az érkezőket. Ha láthatólag már nem jön több ember elindulunk arra a helyre ahol Lucy-ékra lecsaptak a Liberátorok. Itt utasítom az embereket, hogy nézzenek jól körül, nem e látnak valami furcsát vagy nyomokat.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Feb 26, 2017 19:54:22 GMT 1
Ahoy Matróz!
Nem tetszett neki, hogy a saját házában fenyegeted, de végül nem szól semmit. Egy rosszaló tekintettel nyugtázza a dolgot. Ennek ellenére rájöhetsz, hogy nem tetszik neki, hogy Lucyt az egyik "bajtársad" fölé helyezed. Amikor azt mondod, hogy csapda, akkor ismét elröhögi magát. - Továbbra is az a véleményem, hogy csak betojtál Tepes! Ezek a Joseph félék még csak harcolni sem tudnak. - Ismét ivott a rumból, az utolsó kortyokat fogyasztotta el. Az üres üveget a falhoz vágta, ahol is az darabokra törött. - De legyen, barátom! Legyen - összecsapta a levegőben a tenyerét. - Segítek neked elkapni ezt a Bushwoodot! A Skulltop vezér pedig összepisálhatja magát. Abba az irányba nyúlt, ahol korábban a rumos üveg volt. Teljesen elfeledkezett arról, hogy pár pillanattal ezelőtt törte darabokra. - Elloptad a piámat Tepes? - kérdezte röhögve - Helyes! Úgyis sokat ittam már abból az istenverte vacakból. Hamarosan összekapom magam, aztán hívom a bandát! Elfogjuk neked ezt a Bushwood-ot! El bizony! Amikor szóba hoztad a lövöldét, olyan széles vigyor ült az arcára, hogy jó, hogy nem ért fel a szemére. Felkapta az asztaláról azt az ósdi kapitányi sapkát, amit még az eredeti tulajdonos egyik alkalmazottja hagyhatott hátra. Felpattant a székéből, és boldogan vezetett le titeket a lövöldéhez. A férfi viselkedése még Lucy számára is furcsa volt. Amikor már leértetek, összedugott két kábelt, beszúrt valamit a konnektorba. Pillanatokon belül az egész lövölde fényárban úszott, sőt! Még zenélt is. Ezt követően matrózingekbe öltöztette a rabszolgákat, aztán a kezetekbe nyomta a csúzlikat. Végül jöttek a "lőszeres" dobozok. Tizenkét-tizenkét hagyományos kődarab. Unalmas. Csak feljajdulnak, ha egy ilyen eltalálja őket. A kereskedőket a többi muníció tartotta lázban. Az egyik fajta tüskés volt, melyet ha jól állítottak be, akkor beleállt a rabszolga bőrébe. A második egy apró, ám annál hatásosabb, üveggolyó méretű elektromos gömb volt. Ha ez találkozott a rabszolgával, akkor áramütés érte őt. Volt még továbbá finoman maró savval töltött vizilufi, ami minimálisan kicserzi a rabszolgák bőrét. Ezen felül minden földi jóval töltött lufik, mint például vér, sár, trágya és bugyvadt víz. Ezeket kevésbé használták. - Hölgyeim és uraim! A szabályok nagyon egyszerűek! A kővel lőtt találatok egy pontot érnek, a sokkoló és a tüskés golyó hármat, a többi pedig kettőt! (Dobj 1xD12-vel a köves találatokért, 2xD6-al a sokkolós és tüskés találatokért, és 1xD20-al a többivel lőtt találatokért. A pontokat szakáll utasításai szerint add össze.) Lucy vonakodva vette el a csúzlit. Nem volt igazán ínyére, hogy a "fajtársaira" kell lőnie. Akárhányszor a lövöldében sétálgató rabszolgákra tekintett, árulónak tartotta magát. Vett egy jól hallható, mély levegőt, aztán elengedte a csúzlit. Játszott, mert ezt követelted tőle. Lucy pontjai: 1xclg7m8m81-12 3x1-61-6 2x1-20 A játék után gratulál neked, bár egyáltalán nem lelkes, de úgy érezte, mint rabszolga, kutya kötelessége ezt megtenni. Egy óra múlva Fekete Szakáll, és négy embere ácsorgott állig felfegyverkezve. Név szerint: Tetves Peete, Bűzös, Aranyfogú Steve, és Falábú Jack. Ezen felül négy másik ember jelent meg, kettőnek nem tudod a nevét, a másik kettő pedig Bob és Cate. Az utóbbi a gladiátor arénában vívta ki a szabadságát, és rabszolga tartónak állt. Bob az egyik kapuőr volt, aki veled volt szolgálatban ma reggel. Kilenc ember, plusz ti ketten. Ennél azért többre számítottál. A kocsma mondjuk nem volt tele, tíz-tizenöt ember tartózkodott ott. Meg különben is. Most az árusításnak volt szezonja. Miközben haladtatok, láttatok egy kósza Skulltop őrjáratot, megnézett magának titeket, aztán tovább állt. Ezen kívül csak néhány kóricáló fertőzött, nem jelentettek veszélyt. Könnyűszerrel lelövöldöztétek őket. Mintha reflektorral világították volna ki a helyet, ahol Lucy ficsúr gazdájára támadtak. A férfi feje egy lándzsára volt tűzve, két emberének fejével egyetemben. Mindhárom elé egy kettétört bilincset helyeztek. Tőle nem messze egy hamukupac volt, a percekben aludhatott ki teljesen. Feltehetőleg a test többi részét égették el rajta. Bobnak ekkor lett elege. Előrántotta a 10mm-es fegyverét, és a tarkódnak szegezte. A többiek pedig rá. Kivéve Cate, ő Lucy nyakához fogott egy pengeéles kardot. - Most pedig Tepes bácsi beavat az igazságba. Ha kiloccsantjátok az agyam, akkor őt is magammal viszem. Mi ez az egész? Miért van a nyakadon ez a szajha reggeltől? Miért nem jelentettél a főnöknek? Ki a jó eget keresünk, és mit tud ez a szajha, hogy kiemelted őt az állati sorból? 1-12·1-6·1-6·1-20
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Feb 26, 2017 22:41:08 GMT 1
Bár Szakáll morcos mert megvédtem Lucy-t nem érdekel az öreg már úgy is fél lábbal a sírban van meglátszik rajta, hogy már becsiccsentet. Biztos hamar elfelejti. Aztán rátér arra, hogy nem hisz nekem, de úgy látszik mégis csak meggyőzte őt a kis hazugságom. Jajj nekem, ha nem találok olyan Skulltopost akinek eladhatom. Mikor pedig megvádol a piája ellopásával. Hát majdnem igaza van. Ha nem vágja a falhoz biztos lenyúltam volna. Már rég ittam egy jó kis rumot. Majd pedig mikor rákérdezek a céllövöldére látom, hogy megcsillan valami huncut fény a szemében. Olyan jó móka lesz. Porba fingó koromban játszottam először ilyet azóta pedig nem tudok leszokni róla. Bár nem vagyok valami jó benne a többiekhez képest. De nem a győzelem a lényeg, hanem a részvét nem? Persze láttom Lucy-n hogy nem élvezi a játékot. De azért a meccs közepén megkérdem tőle.
- Élvezed a játékot Lucy?
Dobások 1X G8h7icOX1-12
3X 1-6 1-6
2X 1-20
Ha kikaptam gondolataimban azon merengek, hogy ha visszaértünk úgy megkínzom a lányt soha a büdös életben többet nem is mer kiállni ellenem. Meg mit képzel magáról, hogy megdicsér és gratulál nekem? Ekkor a szemtelenséget. Nem arról van szó, hogy nem tudok veszíteni, de reméltem, hogy legalább a verseny alatt elereszt pár könnycseppet és nem csak grimaszolni fog.
Ha pedig nyertem őrülök magamnak büszkén verem a mellem, hencegek egy kicsit és megjegyzem Lucy eredményét. Azért nem volt olyan rossz. Nem volt rossz.
Mikor kint a bejáratnál meglátom a bandát. Kicsit elszomorodok. Lucy-val aki majdnem használhatatlan a csatában és velem együtt vagyunk 11-en. Szóval van 10 használható ember, ebből kettőt nem ismerek, Bob pedig lehet nem épp kedvel engem amiért reggel otthagytam őket. A másik pedig ez a felszabadult árú. Sose bíztam igazán bennük. Főleg ha itt maradnak. Ez egyértelmű jele annak, hogy őrültek. Nem mint ha mi nem lennénk kicsit…Különcök. De ezeknek az egyéneknek még rosszabb az állapotuk. Mindegy lenyelem a békát. Mindenkinek elmondom az eddig kitalált szöveget ami félig fedi a valóságot.
- Na srácok. Ez egy jó kis móka lesz. Megyünk és elkapjuk azt a senkiházi Nepalbeli Bushwoodot a Skulltop Gang egyik fejese úgy is megorrolt rá és egy kicsit csitítani kéne a hangulatot köztünk. Szóval azt találtam ki. Elkapjuk Bushwoodot, betörjük és majd a megtört emberke szépen koktélt szolgál fel nekik miközben könnyeivel irtatja az egereket. De! Ez egy titkos küldetés szóval még a főnök se tud róla. Nem akarom, hogy aggódjon. Így is van elég baja. De mi vagyunk 10-en az áru meg másod esetleg harmad magával lesz. Szóval nem lesz probléma. Először is elmegyünk oda ahol legutoljára látták. Ha ott nem találunk nyomokat megnézzük a Szupermarketben. Nyomás emberek! – Majd elindulunk. Én középen haladok Szakáll két embere halad elől, végül is ők több fegyvert hoztak. Mellettem végig Lucy sétál.
Ott ahol Lucyékont ütöttek a Liberátorok már hűlt helye a csatának, bár féltem ide se érünk mikor megláttam a Gang őrjáratát, a zombik viszont kicsit se érdekeltek a többiek lőjenek csak rájuk én fontosabb emberre tartogatom a töltényeimet. Van nálam 5 tár (igen kiegészítettem készletet Ben megengedte) ebből egy van betöltve. A csata emléke még itt van. Azért van humora ezeknek a férgeknek. Karóra tűzni szegény Különc fejét az emberei társaságában. A földön bilincsek és egy kupac hamu. Lehajolok hozzá és érezni rajta, hogy meleg. Nem rég aludt el a tűz. Szerencséjük van, hogy ma szél csend van, vagy különben elfújta volna ezt szép kupacot valami kosza szellő. A hamuban megláttok egy gombot amiből arra következtettek, hogy ez itt a karón logó egyén hiányzó teste. Szép, bár kár azért a finom húsért. Ekkor hallom meg egy 10 mm-es kibiztosítását és érzem ahogy a tarkómnak szegezi valaki. Majd egy pillanatnál is kevesebb idő alatt több fegyvert is elő rántanak. Na szép megint mibe keveredtem. A kabátom egyik zsebébe nyúlok és érzem azt az egy száll cigit amit múltkor még bele tettem, de az öngyújtóm meg persze otthon marad. És még Különc is kialudt, sóhajtók egyet. Majd meghallom Bob hangját. Hát ez csinálja itt a fesztivált?
- Most pedig Tepes bácsi beavat az igazságba. Ha kiloccsantjátok az agyam, akkor őt is magammal viszem. Mi ez az egész? Miért van a nyakadon ez a szajha reggeltől? Miért nem jelentettél a főnöknek? Ki a jó eget keresünk, és mit tud ez a szajha, hogy kiemelted őt az állati sorból?
Lassan felegyenesedek, semmi hirtelen mozdulat, de azért elég kényelmetlen és megalázó guggolva válaszolni ennek az idiótának a kérdéseire. Majd megfordulok, szembe a pisztoly csövével. Egy kicsit kancsalítok, hogy pont bele nézzek a lyukba ahonnan a halálos ólom majd kiszáll, ha ennek a fasznak elgurul a gyógyszere. A kezem pedig beledugom a kabátom zsebébe.
- Ez? – Olyan mérgesen és haragosan nézek ahogy csak lehet. Ha tekintettel meglehetne olvasztani a vasat ettől remélhetőleg az is megolvadna - Nem látszik? Pedig azt hittem a te kis nyamvadt szolga agyad is képes felfogni. Lucy! Mond meg mit látsz! – Majd ha Lucy válaszolt. – Látod még ő is tudja. Valaki ellenünk játszik. Valaki a vesztünket akarja. Jó mi ezen az újdonság, mi? De még senki se csapott le ilyen közel hozzánk. Tudod kik ezek? A Liberátorok. Ezek a szemtelen férgek támadnak minket és mi! Mind a 11 lecsapunk az egyik fontos emberükre. Ez pedig Bushwood. Akivel két legyet ütünk egyszerre. Ki iktatunk és példát statuálunk a Liberátor férgeknek. Másodszor pedig ez egy Nepáli féreg, akit tényleg rühellnek a Gangnál szóval az akció kicsit tényleg az amit az elején mondtam nektek. – Továbbra is tartom magam ehhez a hazugsághoz. Meg persze folytatom a mérges pillantást – Ami pedig Lucyt illeti - Ránézek a lányra. Kicsit nehéz nekem is egy megfelelő indokot megfogalmaznom erre a kérdésre, de megpróbálom. – Hallottad mit tud, így mellettem marad. Ő az én segédem. Képzeld azt, hogy a titkárnőm. Mellettem marad, az én tulajdonom, szóval azt teszek vele amit akarok! Ami pedig a főnököt illeti. Miért jelentettem volna? Nem tudunk semmit csupa kérdésünk van, de válaszunk egy darab se! Ha elkaptuk a Liberátort és kikérdeztük, jelentek majd a főnöknek. Addig nem. Meg képzeld el! Ha sikerrel járunk mennyit léphetünk előre a ranglétrán. Talán hivatalos árussá is előléphetünk. Benne leszünk az elitben. Soha többet nem kapunk a silány árúból.
Ezt követően ha leengedi a pisztolyt Bob, elmegyek mellette. Hirtelen elkapom a vállát és ráharapok a fülére. Addig marcangolom amíg lenem szakad. Behúzok neki egyet, de akkorát, hogy a földre kerüljön. A számban pedig még mindig ott van a füle. Rálépek a mellkasára, bele nyomom az arcom az övébe. Egyenesen a szeme előtt tartom a számban a fülét amit bekapok, jól megrágom, majd lenyelem.
- Na ide figyelj, te szarzsák! Ha még egyszer fegyvert rántasz rám, nem csak a füled fogom leharapni, hanem átharapom a torkod! De megmentelek a haláltól, hogy majd otthon törjem meg azt a szánalmas kis lelked és még Lucynál is szánalmasabb lénnyé változtassalak! Felfogtad vagy akarod, hogy jobban demonstráljam? – Dörgöm felé mély, sértődőt, de mégis erélyes hangon.
Ha viszont nem tette el a fegyvert, egy óvatos mozdulattal, arrébb tolom a fegyvert, közelebb lépek hozzá. Bele térdelek a gyomrába, rá harapok a fülére és innentől ugyan az mint az előző változat.
Majd ezt követően ellentmondást nem tűrő hangon kiadom a parancsot, hogy nézzenek körül a környéken, kettes párokban. Én Lucyval itt maradok és számomra tetsző, groteszk emlékművet és környékét vizsgáljuk át. 1-12·1-6·1-6·1-20
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Mar 1, 2017 22:34:22 GMT 1
Ahoy Matróz! A vidámparkban:Minden egyes lövés után a bűntudat, és a hányinger kerülgette. Ennek ellenére játszania kellett, rendesen. Megtanulta, hogy ha ellenszegül, akkor százszor rosszabb büntetést kap. Inkább elszámolt a lelkiismeretével. így mikor megkérdezted, hogy élvezi a játékot, még egy hamis mosolyt is társított a véleményéhez. - Elmondhatatlanul Uram, a legjobb játék, amivel valaha játszottam. Szerencséjére alul maradt. Imádkozott mindenhez, amiben hinni lehet, hogy így legyen. Ellenkező esetben valószínűleg büntetést kapott volna. - Szívből gratulálok uram, Ön a legjobb. Szakáll feljegyezte a toplistára az eredményeteket. Bár Lucy bókja korántsem volt igaz, de ő legalább megpróbált kedves lenni. Szakáll visszaterelte a kedvenceit a ketrecbe, elfordította a "Nyitva" táblát. Ma ti voltatok az első, és egyben utolsó vendégei. - Menj, és kapard össze a csapat többi tagját Tepes. Én addig kiszarom magam.
***
Amikor "felkonferáltad" a bandát, akkor mindenki éljenzett. Mindenki, kivéve Cate. Ő egy lánc végére erősített kaszát tisztított meg a vértől. Friss vértől. Vetet egy kósza pillantást Lucy-ra, majd intett a banda többi tagjának, hogy kövessenek téged. A liberátor támadás helyszínén:A szavaid hatására Cate szinte azonnal elemelete a pengét Lucy torkától. Gyűlölködő, és megvető pillantást vetett Bobra, aztán hagyta, hogy a rabszolga beszéljen. - Azt látom Gazdám, hogy valaki próbál keresztbe tenni önöknek. Próbálja megmenekíteni a magunkfajta söpredéket a karmaid közül. Bob a szidalmazó szavaid hallatára leengedte a fegyvert, sőt, hátrálni kezdett tőled. De mind hiába, amikor megragadtad és letépted a fülét, az egyik ismeretlen rabszolga már emelte volna a rohamkarabélyt, de Cate a kezével visszatolta azt nyugalmi állapotába. - Nyugalom Caleb, élvezd a műsort. Ám amikor eltávolodsz tőle, akkor a fördön térdeplő, vérző fülű alakhoz lép. Ordított már, de tudta, hogy a java még hátra van. A torkánál fogva megragadta a férfit, míg a másik kezével belemarkolt a hamvakba és Bob szájába tömte. A célja ezzel egyszerű volt, megakarta gátolni, hogy a hangos ordítás esetleg idevonzza a hordát. Ezt követően visszalökte őt a földre, oldalba rúgta, majd leköpte. - A leggyengébb láncszem hullik el először. Odadobott mellé egy köteg fáslit, olyan távolságba, hogy Bobnak kúsznia kelljen érte. - Ha a vérszag miatt csak egy fertőzött is a közelünkbe jön, akkor úgy végzed mint az a ficsúr. Hátat fordított neki, és ő ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Tetves Pete, és Aranyfogú Jack próbálták kiolvasni Szakáll tekintetéből, hogy mit tegyenek. Az látszólag nyugodtnak tűnt, és várta a következő utasítást. Minden zokszó nélkül kettes csoportokra osztódtak, keresni kezdtek. Hatan maradtatok. Te, a még földön kúszó Bob, Lucy, és a három kereskedő. Úgy tűnik a másik kettő "Cate" alá tartozott. Nem te voltál az egyetlen, aki képes volt ellentmondást nem tűrő hangon beszélni. - Nem az alárendeltjeid, hanem a társaid vagyunk, Fogas. A te prédád, de szükséged van erre a koszos csürhére is. Szakáll egy részeg disznó, de én nem. Caleb, Robert. Tegyétek amit mond, egyelőre. Robert, kapard össze a félfülű seggfejt és induljatok délnek. Caleb, te pedig gyere velem. Meg sem várta a válaszod, Robert azonban megnyugtatott. - Kedvel. Azt a beszélgetésfoszlányt, amit még sikerült elcsípned Cate és a kereső társa között, nem tudod mire vélni. - Magamévá tenném, amíg kegyelemért nem könyörög. -felelte Cate. - Tepest, vagy a rabszolgáját? - Mindkettőt. *** A liberátorok ügyeltek arra, hogy gondosan eltüntessenek a tetthelyről minden bizonyítékot. Feltehetőleg minden, ami mozdítható volt, és velük kapcsolatba hozható, azt elégették. Lucy szó szerint minden követ megmozgatott, hátha valami esetleg bezuhant volna mögé. Nem járt szerencsével. Eközben te a hamvakat kutattad át. Jó nagy kupac volt, és látszólag semmi sem volt benne, azonban amikor beástál a legaljára, akkor egy megolvadt dögcédulát véltél észrevenni. Értéktelen kacat. Dühödben földhöz vágod, mikor is az két darabra törik. A belsejében egy képet vélsz észrevenni. Az arcok ismeretlenek, viszont már a fertőzés idején készült. Sőt,a háttérben lévő épületet fel is ismered. A Haelow emlékmű. Évekkel ezelőtt kipucoltátok, talán már semmi nincs arrafelé. De nem tudtad behatárolni, hogy mikori is lehetett a fotó.
*** Egy óra múlva visszatértek a keresőcsapatok. Egy kivételével. Délen lábnyomokat véltek észrevenni, vagy libasorban haladtak az illetők, vagy pusztán egy emberhez tartoztak a lábnyomok. Keleten szintén emberi lábnyomokra bukkantak, ez már inkább hasonlított egy csorda árura. Rendezetlen mozgás, renteg méretű lábnyom. Nyugaton sokkal érdekesebb volt a helyzet. Szakáll egy újabb csata nyomaira bukkant. (A fegyvereket természetesen megtartotta magának.) - Liberátorok voltak. Dobta be a "kör" közepébe a kettétört láncokat, a jelképeiket. - Össze-vissza haladnak ezek a seggfejek. Csak a bolondját járatják velünk. Ekkor bukkant fel a dombtetőn Cate és Caleb. A nő látszólag vonszolt maga után valamit. Vagy valakit. Amikor közelebb ér, akkor egy nemrégiben megölt rabszolga-kereskedőt vélsz felismerni benne. Nem tudod a nevét, de már többször nyitotta ki neked a kaput, mikor visszatértél a vadászatról. - Még friss. Nincs fél órája, hogy megdöglött. Ő is bedobta a "közösbe" a bilincseket. - Akárhol is voltak, most tőlünk északra tartózkodnak. - Főnök? - kérdezte Szakáll. - Fogas? - kérdezte Cate
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Mar 2, 2017 22:39:04 GMT 1
Mikor ott hagyom Bobot még látom, hogy a Cate odamegy. Csak nem felsegíti? Hisz végül is együtt rántottak fegyvert rám és az én tulajdonomra. De nem! Elkapja a torkát és a Különc hamvait nyomja le rajta. Milyen kár. Pedig én úgy élveztem Bob sikolyait és könnyeit. Bár az íze förtelmes. Nem hiszem, hogy valaha is mosta volna a fülét. Ha lesz rá lehetőségem valahogy ki kell szednem az ízét a számból. Talán ha innék rá egy kis rumot? Na de vissza Bobhoz. Micsoda megaláztatás, még azok se segítenek neked kik egy klánba tartoznak veled. Magadnak kell bekötnöd a sebed, de még a fásliért is kúsznod kell. Ezek a pillanatok miatt mindig nevetnem kell és el is nevetem magam. De itt legalább kiderült ki az aki zokszó nélkül követ és ki az akinek vezetői hajlamai vannak. Szakáll és a csürhéje bár jól felszerelt és még rangban is felettem van még is engedelmeskedik minden szavamnak. Milyen engedelmes szolgák. A másik oldalról ott van viszont ez az őrült Cate. Jaj, de akaratos a drágám. Azt hiszi, hogy társak vagyunk. Jó vicc. Bár abban igaza van, hogy szükségem van erre a koszos csürhére. Én és a drága Lucy aki valószínűleg csak élő pajzsként tudná magát hasznosítani nem vagyunk elegek. Bár mielőtt még ezen gondolataimat összetudnám szedni és válaszolhatnék neki már le is lép. Az egyik társa talán - Robertnek hívják - pedig idejön hozzám és azt mondja, hogy „Kedvel” engem ez a nő. Ez azért nem volt rossz tudni. Legalább ennyivel is gazdagabb lettem. Mielőtt pedig elindul elcsípem pár mondat foszlányát a társával való beszélgetésnek. Amit őszintén nem tudok hova rakni. Kissé hízelgő, kicsit ijesztő, nagyon izgató.
Mikor kettesben maradunk Lucyval azért jobban szemügyre veszem a lányt. Egész formás kis alakja van. Csúnyának semmi kép nem mondaná az ember. Bár nem tudom, nem igazán nyújtana nagy izgalmakat. Bár talán vicces lenne. Ha mondjuk a műhelyben a sok édes kis játékom között tehetném magamévá. De szerintem az még önmagában nem lenne elég izgalmas. Szerintem csalódót lennék a végén. Bár ha az a Cate is csatlakozna, már közel se így állna a dolog. Hmmm ha csak elképzelem Lucyt az asztalon amint Cate megdolgozza miközben én meg rajta dolgozok. Ez egy igazán mámorító gondolat.
Na de vissza a feladathoz. Miközben Lucy ha kis gyenge testével minden kővet megmozgat, hogy találjon…Bármit ami a Liberátrokhoz köthető addig én alaposan átkutatóm a hamut. Ahol pár megszenesedett, megolvadt gombon és hamun kívül semmi sincs vagy…Igen találtam valamit. Megfogom és kiemelem a dögcédulát. Ez? Ezért lettem olyan izgatót? Csak ennyi?
- A jó büdös kurva anyátok! – Felkiáltás közepette a földhöz vágom a dögcédulát ami ketté törik és kiesik belőle egy kép. – Ez meg mi? – Felveszem a képet és pár vidám alakot látok rajta. Arcok amik semmit se mondanak. De a háttér! Igen a háttérben lévő épület ez az Emlékmű. Egy kicsit forgatóm a képet. Megnézem nincs-e rajta felírat, dátum vagy valami. De nincs. Csak annyi biztos, hogy katasztrófa utáni. Hát ez is egy hasznos nyom mit ne mondjak. Majd sóhajtok egyet és leülök a Különc karója mellé és várok. Talán a többiek sikeresebbek mint mi.
Hát a többiek nem siették el. 3 csapat visszatért. Vajon mi lehet Cate-kel? Nem kéne megöletniük magukat. Ha egy embert is elveszítünk az nagy veszteség lenne a csapat erejének. Főleg ha a Liberátorok ilyen szépen lecsapnak mindenhol. A déli csapat egy libasorban vagy csak egy darab ember lábnyomait vették észre. Egy csapat ilyet vagy reményteli ember nem így vonul. Lehet egy magányos utazó, eltévedt fertőzött vagy egy szimpla futár is. Keleten már egy tömeg nyomait vették észre a fiúk. Ezek már lehet a mieink vagy valamelyik csoszogó élőhalott horda vonult arra. 11 szerintem kordában tudnánk tartani az árut, ha sikerül megölni a fegyveres kíséretüket ha van olyan és szerintem kaptak. Eddig ez tűnik a legígéretesebbnek. Bár Szakáll nyoma sem volt rossz. Nyugaton volt egy rajtaütésük. Szóval elég nagy csapatokban vadásznak, ha tényleg rendelnek védelmet az árúhoz. Majd valaki – nem tudom ki mivel az információt dolgozom fel és nem is igazán érdekel ki volt az megszólal. –
- Össze-vissza haladnak ezek a seggfejek. Csak a bolondját járatják velünk.
- Nem itt valami rendszer van. Csak még nem látjuk mi az. Milyen messze volt innen az a nyugati összecsapás Szakáll? - Majd a válasz után előveszem a fényképet és oda adom neki. – Nézzétek a képet szerintetek mikori? - Amíg ők elvannak foglalva a képpel észreveszem Catet és a társát amint valamit hoznak. Kérem legyen ez egy ájult Liberátor. Kérlek. De mikor közelebb érnek kiderül, hogy csak egy társunk. Mi is volt a neve? Pedig olyan sokszor találkoztam vele. Mindegy ha fontos lett volna biztos emlékeznék rá.
- - Még friss. Nincs fél órája, hogy megdöglött. – Mondja Cate miközben bedobja a közösbe a bilincseket. - Akárhol is voltak, most tőlünk északra tartózkodnak.
Hát ez kitűnő. Annyit már tudunk, hogy gyorsak. A két „hadnagyom” Cate és Szakáll pedig rám néz és kérdik, hogy mi a következő lépés.
- Északnak megyünk és egy olyan csapdát állítunk fel aminek nem tudnak ellenállni a férgek. A terv egyszerű, de elegáns emellé veszélyes is. A következő a terv: Lucy, Cate és Bob lesznek a csali. A két drága hölgyemény játssza majd a rabszolgát – Ekkor Cate-re kacsintók. – Ennek pedig egy oka van. Ti már értetek ehhez. Bob pedig a gonosz és csúnya rabszolga tartott adja majd. A többiek kettes csapatokban szétszóródva hallótávon belül követik őket. Amikor pedig a kígyók elődugják a fejüket lecsapunk rájuk. Bekerítjük őket, miközben Cate egy elrejtet közelharci fegyverrel lefegyverzi a vezetőjüket. Lucy, te is megpróbálhatnád elkapni az egyiket. Bob! Hozzád nem fűzzük túl sok reményt. Csak próbálj nem meghalni. Gondolom mindenkinek tetszik a terv. – Körbe nézek az arcokon és bármilyen kifejezés van rajta nem érdekel. – Remek. Lucy és Cate tegyetek el EGY közelharci fegyvert valahova a ruhátokba. Bobnak pedig adjatok valami normálisabb fegyvert ne csak egy 10 mm-es legyen nála. Átöltözéssel és készülődéssel ráértek útközben vacakolni. Sietnünk kell! Ja és remélem nem kell mondanom, de próbáljatok meg minél feltűnőbb jobb célpontok lenni! – Rámosolygok Lucy-ra, oda lépek hozzá. Megfogom a ruháját és komplett vászon csíkokat tépek ki belőle, lerántom a fejéről a sapkát és elrakom. – Így ni. Máris olyan vagy mint áru korodban. Nyomás! – Adom ki a parancsot mindenkinek. Én Szakállhoz társulok be és mi jobbról az utóvéd pozícióból követjük a csalit.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Mar 5, 2017 14:51:27 GMT 1
Ahoy Matróz!
- Nem mostanában tették őket a földdel egyenlővé. Egy fertőzött épp falatozni kezdte az egyiket. Nem hiszem, hogy sokat számítana az idő... De tán' negyed órára. Ha nem több. Max fé'. Fekete Szakáll úgy tűnik nem az eszéről volt híres. A két támadás időpontja körül-belül egyezik, tehát a Liberátorok negyed óránál nem merészkednek közelebb a vidámparkhoz. Lucy útja, a két támadás. Mind maximum fél órára van. Ez egyszerre megnyugtató, és aggasztó, hisz kis lépésekben távol van, de mégis irtózatosan közel. Szakáll vette a kezébe először a képet. - Tudja a fene, hogy mikori. Azt viszont tudom, hogy mivel készült. A vidámparkban árultak ilyen eldobható gépeket. Felismerem a színösszetételt. Pont olyan szar, mint az. Bob nyakát tenném rá. Kuncogott magának. - Arról viszont, hogy ki van a képen, fogalmam sincs. Életemben nem láttam, hát ti fiúk? Körbeadták egymás közt a fotót, azonban mindegyik csóválta a fejét. - David Jones talán tudna mondani valamit róla. A rabszolgákon kívül bepróbálkozott az ilyen kacatok árusításával is. Azok a Vakondruhás szerzetek majdnem vettek is egyet, de amikor szétdarabolták, rájöttek, hogy semmit sem ér. Cate és társai sem tudták beazonosítani az illetőt, de ők is David Jones-szal hozták kapcsolatba. - Majd elbeszélgetünk az öreggel... - Ezúttal Cate kuncogott. Azonban amikor felvázoltad a tervet, lehervadt az arcáról a mosoly. Látszott rajta, hogy díjazta az ötleted, azonban nem szívesen bújt volna vissza a rabláncba. Lucynak látszólag nagyon tetszett az ötlet, bár ennek valószínűleg az elsődleges oka az volt, hogy ha elbuktok, akkor még talán szabad is lehet. Összerezzent, amikor elkezdted a ruháit szaggatni. Cate nem bírta ki, hogy ne játszadozzon veled. Durcásan összefonta a karját. - Mi van Fogas, rólam nem szaggatod le a ruhákat? Természetesen ha közelítesz felé, akkor egy szúrós pillantással jelzi, hogy igazából jobban jársz, ha nem teszed. Amikor a fegyverek eldobására került sor, akkor Lucynak nem volt nehéz dolga. Cate viszont... Először a láncra erősített kaszát hajította a földre, aztán a térdére erősített kést. Feltűrte a szoknyáját, onnan is a földhöz vágott egy szúrófegyvert. Ledobta a hátáról a rohampuskát. - Egy késem maradt. Mondta, aztán kihúzta a szúrófegyvert a kabátjából. Caleb szúrós pillantást vetett rá. - Mivan? A szemével a lány haját összefogó tűre "mutogatott". Cate egy nagy sóhaj kíséretében kihúzta az éles "hajcsatot" és a többi fegyvere közé dobta. - Most már cipelhetsz mindent. Bob csak morgott valamit az orra alatt. Nem tetszett neki az, hogy a halálba akarod küldeni, de akármerre nézett, senki nem lett volna, aki másképp gondolja. - Rohadékok. Mondta, aztán elvette az egyik fegyvert, amit Szakáll embere nyújtott neki. A vérzése szerencsére elállt, így talán nem kell majd a fertőzöttektől tartani. *** Olyan helyet választottatok, amelynek a közelében több támadás is történt, és egyenes út nyílt a Skulltop gang, és a többi potencionális vásárló területeihez. Szakáll és ti a távolból figyeltétek az eseményeket. Calebnek volt egy távcsöve, melynek csak az egyik fele működött, de az is elégnek bizonyult. Bob látszólag nagyon beleélte magát a szerepbe. Elrendelte a táborhely megépítését, és amikor látta, hogy lassan haladnak, úgy döntött, hogy szórakoztatja magát. Az oldalára erősített ostorral ugyanis rácsapott Lucy hátára, aki ennek hatására felordított. Ezt megakarta ismételni Cate-el, a lány azonban félreugrott a csapás elől. Az a rohadék, mindent tönkretesz. Vagy épp ellenkezőleg. Egy mesterlövész puskával leadott lövést hallottatok, amit láttok, aztán láttátok Bobot, amint a töltény keresztül lövi a bal szemét. A két rabszolga egyedül maradt, senki nem jött értük. Több, mint két percig semmi. Aztán az egyik domboldalról egy zászlót lóbáló férfi intett, illetve kiabált nekik. - ERRE! Mögé tudtok kerülni, esetleg megpróbálhatjátok megsebesíteni. Egy azonban biztos. Nem ő adta le a lövést Bobra, így talán először csendben kéne követni. Caleb időközben oldalba bök, és rámutat az egyik panelsorra. - Valahonnan onnét érkezett a lövés. - Suttogta - Egy kisebb csoporttal talán kitudnánk iktatni a tagot. Minden magán múlik, Fogas. Én a követés mellett vagyok. Szakállék viszont nem mellette voltak, ki akarták csinálni mind a két liberátort. Láthattad az arcukon, hogy nem sokáig mérlegelhetsz, ha nem győzöd meg őket, akkor a saját kezükbe veszik az ügyet.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Mar 5, 2017 18:54:07 GMT 1
Szakáll hülyébb mint emlékeztem. Ennyire nem gondol bele a dolgokba vagy csak megjátssza? Ezek a férgek ilyen közel merészkedtek hozzánk az azt jelenti, hogy felbátorodtak. Ha bátrak van felszerelésük és emberük. Így pedig csak idő kérdése és a bázisunkra is lecsapnak. De legalább a képpel kapcsolatban tudott valami hasznosat mondani. Ezzel a David Jonessel talán érdemes lenne beszélni. Talán áruló. Meg mi lehetett az a Vakondos szerzetes rend? Talán Liberátorok. Na mindegy. Majd a Parkban megtárgyaljuk a dolgokat. Miután végeztek a kép nézegetésével elveszem és elrakom az egyik zsebembe.
A terv látszólag mindenkinek tetszet csak Bobnak nem és Cate is csak azt kifogásolta, hogy ő lesz benne a csali, de neki van tapasztalata közelharcban. És remélhetőleg nem ismeri fel senki őt a férgek közül. Mikor Lucy-t „csinosítgatóm” oda szól Cate is.
- Mi van Fogas, rólam nem szaggatod le a ruhákat? - Jaj, drágám rólad nem csak a ruhát tépném le, de arra az idő nem alkalmas. Meg nem hinném, hogy szereted a kavicsokat. – Mosolygok a lányra. A fenének sincs kedve a közelébe menni most, hogy sikerült egy kicsit felbosszantanom. Bár így még szebb látvány a szemnek.
A fegyverek meg megint egy más téma. Lucy-nak még a fegyverét se kellet eldobnia mivel csak egy általam adott konyha kése volt azt pedig szépen eldugta a szoknyája alá és egy kis fáslival rögzítettük oda. Cate arzenálján már emelgetem a szemöldököm. Értem én, hogy nem én rohangálok a legtöbb fegyverrel a Sivatagban, de ez még szerintem is túlzás. Minek ennyi közelharci fegyver? Értem, hogy jó meg minden de egy sima kés és a kasza elég lenne szerintem. Még a hajtűvel is képes lenne megölni valakit. Most már biztos, hogy eltöltök vele és Lucyval egy hangos estét. Megnyalom a számat ennek a gondolatnak a hatására. Bob pedig szomorúan konstatálja, hogy a halálba küldjük. Na nem is annyira hülye mint kinéz.
A csapda kész, már csak várni kell és remélni, hogy tényleg olyan hülyék, hogy kijönnek a rejtekükből. De közben ez a Bob ott játssza az eszét. Hogy a jó büdös életbe. A végén még elcsesznek mindent ott lent. Egy lövés hang. Mesterlövész? Komolyan?! Egy kibaszott mesterlövészük is van?! Ráharapok az alsó ajkamra és a benne lévő vaskarikákra is. Na meg persze rácsapok ököllel egy stabil törmelék darabba. Bár megfájdul tőle a kezem nem érdekel. Ezek jobban felszereltek mint hittem. Mi lesz a következő kocsiijaik is vannak tele tankkal és gépágyúk? Ez már kezd túl nőni rajtunk. Gyorsan kell lennünk. De hol vannak a többiek akik elmennének a csaliért? Két percig semmi, kényelmetlen csönd. Jelzek a többieknek, hogy nem mozduljanak. Bár elég egyértelmű, hogy most nem kéne semmit tenni. Majd egy zászló és egy ordítozó barom. Ott is rajtuk tudunk ütni és nekünk vannak már köztük is emberek akik közül egy szerintem simán ártalmatlanítja a többséget és nekünk úgy is csak egyre van szükségünk. Eközben Caleb rámutat az egyik panelra és azt mondja onnan lőttek. De ő és a Cate csapat szeretne a főnökük keresésére indulni. Szakállnak pedig látom a szemén, hogy kell neki az a mesterlövész puska. A mesterlövész valószínűleg fedezi a visszavonulásuk. Ki kell iktatni. - Szakáll két embered küld el oda és szerezzétek meg a mesterlövész puskát. - Mutattok a panel lakásokra ahova előbb Caleb - Fedezzetek onnan minket. Talán sikerül a hullához terelni őket. A többiek pedig jöjjenek velem megkerüljük őket és hátrálásra bírjuk őket.
Ha nem félnék attól, hogy Lucy beszélni fog nekik vagy, hogy Cate végrehajtja a tervet úgy ahogy megbeszéltük akkor követném őket, de túl nagy a kockázat és nem is igazán tudok jelezni nekik. Vagy beküldök hozzájuk még egy embert vagy megpróbálok fényjelekkel kommunikálni, de hát az is milyen megoldás. Ott villogtatók a szemébe és próbáld kitalálni mit akarok. A takarásból pedig nagyon nem lenne jó kijönni. Egyből rájönnének, hogy csapda. Okosabbak mint képzeltem. Szóval kerülünk és ha sikerül mögéjük érnünk védelmi alakzatot vesz fel a maradék 6 ember (Bob halott, Cate és Lucy köztük van, Szakáll két embere pedig elment kicsinálni a mesterlövészt. ) és Cate rohampuskájával amit én vettem magamhoz megőrzés gyanánt levezénylek egy hosszú sorozatot. Mindenki egy emberre céloz akiről látszik, hogy nem a csapat főnöke.
|
|