Atlantisz

Mennyi ideig lehettél eszméletlen. Egy óra? Több? Amikor kinyitod a szemed, teljesen céltalan vagy. Se cél, se név, se tervek. Semmi. Az egyetlen dolog amit érzel, az a hasad korgása. És persze a koppanással járó fájdalom, miután kikötötted a biztonsági övet. 
Ami nyugtalanítóbb volt, az a felismerés. A felismerés, hogy nem voltál egyedül. A buggy lámpáit valaki eltávolította, és az utastér is teljesen üres. Az egyetlen dolog, ami maradt, az a tetejéről leszakadt ponyva, és néhány láda. Néhány láda, melyekben feltehetőleg a te dolgaid voltak ezelőtt. 
Minden eltűnt, egy korty víz, vagy egy csokiszelet sem maradt. A buggy használhatatlanná vált, valaki még a benzint is lecsapolta belőle. Néhány folt még friss. 
Amikor körülnézel, akkor egy félig víz alatt lévő városrészt vélsz észrevenni, valamint a közeledő viharfelhőket. Életnek semmi nyoma, bármerre fordulsz. 
Amikor azt gondolod, hogy teljesen elvesztél, amikor egy koppanást hallasz a hátad mögül. Egy körül-belül tizenhat éves lány ejtette le a fegyverét. Pontosabban, a te fegyveredet! Amikor megfordulsz, olyan arcot vág, mintha szellemet látott volna.

---

Amikor ételt kérsz Karintól, a lány kérdően a többiekre néz, aztán így felel:
- Valamit biztos találunk neked, Maszkos fiú.
Amíg a társaival beszélgetett, lehetőséged adódott jobban szemügyre venni a szobát. Rengeteg olyan tárgy, eszköz volt a falra akasztva, polcokra, ládákba téve, amikről fogalmad sincs, hogy mit csinálhatnak. Az egyes alkatrészek, fogaskerekek gondosan, méret és típus alapján voltak szétválogatva. 
Az egyedüli kivetnivaló a szerszámok elrendezésében volt. Azokkal bármerre néztél, mindig szembe találkoztál. 
Kisvártatva a lány is visszatér, négy konzervvel a kezében.
- Sajnos csak ezzel tudunk szolgálni, nem a legfinomabb, de még mi sem haltunk meg tőle.
Felnevetett, aztán átnyújtotta. És ekkor veszed észre, hogy mind a négy dobozra Karin neve van festve. A lány valószínűleg a saját fejadagjából adott neked, azonban ha vissza akarnád adni, akkor eltolja maga elől, mondván neked valószínűleg nagyobb szükséged van rá, mint neki. 
Félszemmel figyelte, ahogy elfogyasztod az ételt, közben rendet rakott körülötted.


Amikor beleegyezel, akkor Karin örömében megölel. Furcsa, és kissé kínos jelenet volt. Elvörösödött fejjel engedett el, és rögtön a többiek mögé húzódott. Nicolas vette át a szót.
- Köszönjük, és természetsen megtarthatja az egyik "bizgentyűt"...
Az utolsó szót némi éllel mondta ki, mintha zavarta volna, hogy így nevezed az ő drágalátos talámányát. 
- Akkor lássunk munkához!
Méheket megszégyenítő szorgossággal tolták a szerelőrámpára a targoncát, és láttak hozzá a szereléshez. Kivéve Karint, a kínos jelenet óta nem láttad a kamaszlányt. Helyette Daniel "szórakoztató" társasága jutott neked.
- Hé, Maszkos! Ha már itt vagy, akkor igazán hasznossá is tehetnéd magad. 
Egy rakat biztosítékot nyomott a kezedbe.
- Ezeket kéne kicserélni az alaksorban, azt hiszem, hogy ezt te is megtudod csinálni... Odalent nincs áram, így zseblámpát kell vinned magaddal. De ne aggódj, Charles Mole szellemén kívül semmi veszélyes nincs odalent...

---

Daniel összeráncolt homlokkal tekintett rád, amikor szóba hoztad Karint.
- Amikor egyedül akar lenni, akkor a szobájában bütyköl. Keresztül a folyosón, balra, majd a STOP táblás ajtóból nyíló szoba. Az az övé. Ha meg tudod győzni, hogy menjen veled, akkor ki vagyok én, hogy az utadba álljak?
Azzal ő lezártnak tekintette az ügyet, és visszatért a bütyköléshez.

---

Ahogy Tobiasék elvesznek az alagútban, úgy indulsz útnak te is. Bár a testüket nem látod, a hangjuk veled maradt. A két alagút valószínűleg nagyon közel van egymáshoz, mert Tobias szája már megint jár. A háttérben a drogos itt-ott felhorkant, Brock pedig kussoltatja a szélhámos barátodat. Minden elhalkítást fél perc csend követi, majd a szokásos nóta.
"Megvan a pénz." vagy "Sosem akartalak átverni titeket" és ehhez hasonló bizonygatások, ígéretek. Számodra átlátszó hazugságok ezek, de nincs okod azt hinni, hogy Brock ne dőlt volna be nekik. Sőt, az eszéből kiindulva a gondolatai már egy hideg sör körül keringhetnek.
Aztán egy kanyar érkezik az alagútban, a hangok pedig egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Mintha nem is lettek volna. Valószínűleg a másik csapat is nagy ívben kanyarodhatott. Egyedül maradtál a mennyezetről lehulló cseppek hangjával és a futkározó patkányokkal. Furcsa, hogy egy fertőzött sincs a csatornában.
Végül aztán úgy döntesz, hogy a kíváncsiság felülkerekedik az esetleges szabadulás lehetőségén. Bölcs döntés a vakszerencsére bízni az életed? Ugyan, neked a neved is szerencse, mi baj történhet?
Ahogy belépsz abba az alúgtba, ahonnét Tobiasék elindultak, újra hallhatod a nem túl bársonyos hangokat. Ám ezúttal jóval dühösebb kivitelben.
- ELEGEM VAN A MEGVEZETÉSBŐL TOBIAS, AZT MONDTAD, HOGY ITT VAN A PÉNZ! TÍZIG SZÁMOLOK, UTÁNA KINYÍRLAK.
Fény áradt ki az alagút végéből és egy nagyobb terembe nyersz belátást. Egy nagyobb helyiség, valószínűleg valami központ lehet, hisz a szoba magassága legalább hét méter. Tobias egy fa emelvényen ácsorog, melyre egy kisebb viskót emeltek. A két balfácán a ház előttről kiáltozik.
- HÁROM! KETTŐ!
- Megvan!
Tobias azonban nem egy pénzesköteget, vagy egy lőszeres táskát emel ki a ládából, hanem egy baltát, reflexből elvágja a mögötte lévő kötelet, majd a földre veti magát. Ennek hatására kinyílik az egyik csatornazáró rendszer, majd... nem történik semmi.
Brock elröhögi magát, aztán elkattannak az első lövések. Tobias "barátodat" szerencsére(?) nem éri találat. A kinyíló csatornázóról aztán hangos csörömpél hallatszik, mely megtöri a lövöldözést. Pár pillanatig semmi, majd a vízből egy hatalmas krokodil veti magát Brockolira. Még nem láttál ilyen állatot, azonban hallásból tudod, hogy hatalmas dögök, ő azonban még a szokásosnál is nagyobbra nőtt. Miközben marcangolni kezdi Brockoli-t, a társa tüzet nyit a dögre, az azonban mintha meg sem érezné.
Tobbie csak most merészkedett arra, hogy felkeljen és elhúzza a csíkot, ám a Brock-al fetrengő krokodil az útját állja. A nagytestű állatt nekicsapódik az egyik tartópalánknak, melynek hatására a rajta lévő házikó összedől, Tobias pedig a gerendák alá szorul.
Brock társa úgy dönt, hogy fontosabb az élete, mint Tobias tartózása, így megpróbál lelépni, ám a dög jóval gyorsabb volt és elkapta a lábát. Felordított fájdalmában, majd elmerült a csatornavízben. Hatalmas döntés előtt állsz. Tobias látszólag meg akarta menteni az életedet, hisz elterelt a krokodil útjából és valószínűleg Ebonville felé szándékozott terelni, most viszont az ő élete is veszélybe került. Azt a tényt viszont nem szabad elfelejteni, hogy egy gigászi krokodil van közted és közte.

---

Atlantiszba mindig megéri visszatérni. Sosem tudja az ember, hogy mit sodor a vízfelszínre, vagy ami mégjobb, a partra az áramlat. Egy komplett, elsüllyedt városrészben rengeteg lehetőség van, pont ezt szeretik a guberálók is. Csak egy csónak kell, egy marék vakmerőség és egy csipet türelem kell az embernek, itt biztos talál valamit. Pláne ha van olyan merész (őrült, ostoba), hogy le is merüljön a víz alá és keressen valami oda ragadt dolgot.
De a turkálás nehezebb meló, mint simán elvenni ami nem a tiéd, de égetően szükséged van rá. Ahogy körülnézel rengeteg embert látsz a vízben, mind-mind különféle cuccokat keresgélnek. Egy parton vitatkozó pároson akad meg a szemed, amint egy lezárt fémládán vitatkoznak. 
- Az én hajómban akadt el!
- De ha nincsenek az én láncaim, akkor nem húzzuk ki a tóból!
- Az én flexem fogja kinyitni, tehát az enyém!
A doboz tartalmából ítélve valami értékes lehet benne, rozsdamentes acélból készült és egy karcolás sincs rajta. Még ott sem, ahol az állítólagos hajó neki ütközött.

---

A két férfi csak nem tudott dűlőre jutni. Végül az unta meg a vitát először, aki a flexével is érvelt.
- Najó! - felelte, miközben félretolta a férfit - Én ezt most kinyitom, majd aztán eldöntjük, hogy kié lesz, ha tudjuk mi van benne.
A hatalmas hátizsákjában kezdett kotorászni, ám végül a vágószerszám helyett egy shotgunt húzott ki belőle.
- Haver, beszéljük.. meg! Viheted!
A partszakasz hangos volt, de a lövés hallatára mindenki elcsendesedett. Láthattál arcokat a lövés irányába tekinteni, ám nem sűrűn zavartatták magukat. Volt aki visszatért ahhoz, amit csinált, aztán volt olyan is, aki a fertőzöttek felbukkanásától tartva inkább elpucolt a helyszínről. A fegyveres felfedező nyugodt szívvel félredobja a hullát az útból, lesöpri a vért és a húsdarabokat a frissen szerzett zsákmányáról és nagy erőfeszítések árán ugyan, de felemeli és elindul vele elfele.