Kapel Benzinkút

Talán oda kellett volna figyelnem arra a pasasra, aki a gyerkőcöket oktatta mindenféle túlélési bizbasszal a falucskában. Úgy rémlik, mintha Davidnek hívták volna. Mintha. Én viszont Jane-t dobálgattam kavicsokkal óra alatt, annyira vicces volt, hogy némán tűrte. Egy idő után azért az alaknak is feltűnt, és elküldött térdelni a sarokba. Ennek nevelő hatással kellett volna rá lennie, viszont valahogy sohasem váltották be azokat a nagy reményeket. Evvan, én erős egyéniség vagyok. De lényegtelen is, hiszen kipurcant a támadás során, a saját szemeimmel láttam. Na, akkor miben segítettek a kis tanításaid David?? Na?? A te tested a földön rohad, míg én itt vándorlok a végtelen sivatag egyik eldugott kis csücskében.

Vannak itt azért alakok, meg kell hagyni. Bár egyik sem jópofa meg az a húderendes fazonok,de nem kihalt ez a vidék. Jó párszor ki akartak fosztani, pár perces dulakodás után rájöttek ezek az észlények, hogy nem fontos ez a manőver. Viszont csesszék meg, egyikük sem adott meg semmilyen irányt, hiába rikácsoltam rájuk a kérdéseimet. Na ezután küldtem rájuk egynéhány válogatott átkot és ízletesebb káromkodást. De hát nézzünk szembe a tényekkel, ami nem fest túl színes jövőképet.

Haldoklom, mivel eltelt néhány éjszaka, az utolsó falatok óta. A föld kemény, ahogy rendre lenni szokott, még egy kis pokrócom sincsen, hogy valahogy a hideg ellen védekezzek. Mindig elgémberedve és macskásan kelek. Őszintén már fáj mindenem. Nemcsak a lábam, hanem a derekam is attól a hülye kemény földtől. Shajj shajj. Azok a bolondok még lőszert sem pazaroltak rám. Annyi emberségük sincs bennük, hogy valamivel emberibb halálom legyen, ha már lennie kell. Faszkalapok. Pedig nekem van, csak ügyesen eldugtam előlük. De hát azokat sem tudom hasznát venni, hisz nincsen hozzá fegyver. Shajj Shajj. A kosz nem zavar, inkább úgy vagyok vele, hogy egy kis környzetbeolvadós feelinget ad a külsőmhöz.

Ma reggel óta egy távolbeli valami felé haladtam. Azt már meghatároztam, hogy nem délibáb, hiszen túlságosan is maradandónak tűnt. Egy problémám volt vele, az hogy majd a teljes napot és még a lábamat legyalogoltam kétszer, mire odaértem. Az épülettől még jóval távolabb egy közlekedési eszközféle haladt a folyón. Megilletődően szemléltem pár pillanat erejéig, még életemben nem láttam ennyi vizet egy helyen. Szinte már a szemem is könnyes lett. Majd az épülethez fordultam. Elmondások alapján ez az a fura nevű benzinesmicsoda, vagy hogyan nevezték régebben. Számomra lényegtelen mi volt az eredi rendeltetése, de emberek vannak itt, és ott kaja is.

Meg kell mondanom, nem szimpatikus, hogy ilyen felsőbbrendűnek képzelik magukat. Mi ez az undor a pofájukon?? Ha ők is hozzám hasonló körülmények között jöttek volna, nem néznének ki szebben, sőt. és még figyelmen kívül is hagynak. Ehelyett furcsa alakokkal tárgyalnak. Hm..

A kis szellő elhozta nekem azt a fontos információt, hogy odabent bizony étel van. De milyen……Szinte magam elé tudom képzelni azt a lakomát, amit bent felszolgálnak. A hasam persze türelmetlenül várja, hogy néhány adagot leküldjek oda hozzá. Beszéd ütötte meg a fülemet. Nem sok mindent tudtam kihámozni, csupán azt, hogy az alak jókat falatozik, na meg hogy Nepál Citybe tart. Kerrreskedőszerűség lehet. Belépve az épületbe már arcot is tudok társítani a hang mellé. Kicsit furcsának tartom a ruháját. Mindegy, biztos ezt találta.

Egy tárgy ragadta meg a figyelmemet. Azonnal odabandukoltam és jóóóó alaposan szemügyre vettem. Ez egy térkép, állapítottam meg nagy büszkén. Ha jól értelmezem, akkor a környéket ábrázolja, hiszen az a nagy kék vonal a hatalmas víztömeget. Időbe telik, míg a raírt szöveget el tudom olvasni, mert hát a betűk nem igazán a barátaim. Ez kívülről nem tűnhet fel igazán, hisz nem mozgatom a számat, és pláne nem olvasom fel hangosan. Ha minden igaz, akkor tiszta jó helyen vagyok. Nepál City csupán a folyó másik oldalán fekszik. Kicsit elszontyolodok a végére, mert úgy tűnik a térkép alapján, hogy a folyón nincsen híd, ahol átkelhetnék. Úszni meg csak a homokban tudok, de abból nem kérek, köszönöm. Shajj shajj, na, most mi legyen?? Az a pali lenne számomra tök hasznos, de izébizé…..az egy kereskedő. Pénz vagy egyéb értéktárgy nélkül nem fog engem átvinni. Ott van az a pár szem lőszerem, de nem, azt nem fogom odaadni. Nos, akkor szerezzünk valahonnan pénzt. Úgy néz ki, hogy talán a pali többször megfordul itt, szóval, ha a környéken maradnék valahogy, akkor lenne esélyem arra, hogy találkozzak még vele. De ezek a felhúzott orrúak nem nagyon szeretnék, hogy itt maradjak. Ebből pedig azt következik, hogy sem munkát nem fogok kapni, sem a környéken nem fognak megtűrni. Hát ez biz problemátis.

Kivonulok, és néhány tíz méter után leültem a földre. Szorosan felhúztam a térdemet és az egyik karommal átöleltem. A fejemet lehajtottam, é a homlokommal támasztottam meg. A másik kezemmel a rejtek zsebemből halásztam ki egy töltényt. Elbújtattam az ujjam egy kis lyukába. Pár percig még ugyanebbe a pózban maradtam, konkrétan elszámoltam magamban lassan 50-ig. Felpattantam, és normál tempóba visszamentem a kerrreskedőhöz. Nem foglalkoztam másokkal, minek??

-Khmm…Elnézést – szólítom meg a férfit. Udvariasan, nehogy még leharapják a fejemet. Bár nem tudom ez mennyit érhetett, hisz a hangomat eléggé karcosnak éreztem – Khmm..Elnézést…Ön tart Nepál Citybe?? – melegen ajánlom neki, hogy meghallgasson, nincsen túl rózsás kedvem a napok óta tartó sétálgatásom miatt. Ha meg mégis a tulaj nekem esik, akkor spuri van. Valahogy…………